12 Jogfilozófia: Mi teszi egy törvényt kötelező érvényűvé? – Rechtsphilosophie: Was macht ein Gesetz verbindlich?

1. Képzeljünk el egy községet, amely ideiglenesen lezár egy sérült hidat, mert teherbírása bizonytalan.

2. A bejáratnál egy korlát áll, amelyen felirat jelzi, hogy tilos a hídra lépni.

3. Egy nőnek sürgősen át kell jutnia a másik partra, ahol ápolásra szoruló apja várja a segítségét.

4. A legközelebbi átkelőhely messze van, és ő a helyzetében a kerülőutat elfogadhatatlannak tartja.

5. Nem vitatja a károkat, de azt igen, hogy a lezárás őt is megakadályozhatja az átkelésben.

6. Az önkormányzat egyik alkalmazottja viszont hivatkozik arra a szabályra, amely mindenkire vonatkozik.

7. Mindkettőjüknek érthető indokai vannak, de ez még nem jelenti azt, hogy melyik indoknak kell alátámasztania a döntést.

8. A nő először is megkérdezhetné, hogy az önkormányzat egyáltalán jogosult volt-e elrendelni ezt a korlátozást.

9. Kétségbe vonhatná azt is, hogy a tilalom az érintett jogrendszer szabályai szerint érvényesen jött-e létre.

10. Még ha mindkét kérdés tisztázódna is, meg kellene vizsgálni, hogy a rendelkezés kiterjed-e az ő különleges helyzetére, vagy engedélyez-e kivételt.

11. Egy jogilag egyértelmű válasz pedig még nem adna választ minden olyan kérdésre, hogy mit tartozik az apjának és más embereknek.

12. A „kötelező” szóban ezek a különböző kérdések könnyen összefolynak.

13. Jelentheti azt, hogy egy szabály jogilag mérvadó, hogy azt ténylegesen betartják, vagy hogy jó okok szólnak az engedelmesség mellett.

14. Aki ezeket a jelentéseket összekeveri, vagy pusztán a végrehajtási erőt fogadja el indokként, vagy összetéveszti jogos követelését egy már fennálló jogi helyzettel.

15. Az, hogy sokan visszafordulnak a lezárás előtt, első ránézésre csupán a tényleges betartást jelzi.

16. Talán bíznak a közösségben, talán szankciótól tartanak, talán egyébként sincs okuk a híd használatára.

17. Viselkedésükből ezért sem a lezárás jogi érvényessége, sem igazságossága nem vezethető közvetlenül le.

18. Ezzel szemben egy érvényes szabály nem veszíti el jogi státuszát pusztán attól, hogy valaki megszegi.

19. A jogi érvényesség itt azt jelenti, hogy egy rendelkezés a jogrendszer mércéi szerint a hatályos jog részét képezi.

20. Az, hogy ezek a mércék teljesülnek-e, más kérdés, mint az, hogy a rendelkezés ésszerű-e vagy igazságos-e.

21. Éppen ez a megkülönböztetés teszi lehetővé, hogy egy hatályos szabályt kritizáljunk anélkül, hogy szem elől tévesztenénk annak intézményi jelentőségét.

22. Egy jogi norma, azaz egy jogi szabály, a hatáskörök és eljárások rendszerébe ágyazódik.

23. Ehhez a rendszerhez tartozik, hogy ki állapíthat meg szabályokat, hozhat döntéseket, és rendezheti kötelező érvényűen az azok alkalmazásával kapcsolatos vitákat.

24. Egy ilyen szabály követelményei túlmutatnak azon a személyes kívánságon, amelyet éppen a hídnál szolgálatot teljesítő személy támaszt.

25. Még az a szokás is, hogy rossz időjárás esetén visszafordulnak, más lenne, mint egy jogilag elrendelt lezárás.

26. Egy szokás alapján megfigyelhető, mit tesznek az emberek rendszeresen; a jogi norma viszont magatartást követel meg azoktól is, akik másképp szeretnének cselekedni.

27. Az általános alkalmazás nem azt jelenti, hogy minden szabály minden embert érint, hanem azt, hogy az általa lefedett esetekre irányadónak kell lennie.

28. A munkatársnak ezért be kell tudnia mutatnia, mire alapozza döntését, ahelyett, hogy saját óvatosságát tekintené egyedüli irányadó elvnek.

29. Egy ilyen közös irányelv mellett először is egy kézzelfogható ok szól: a híd használata többet érint, mint az egyéni útvonalakat és kívánságokat.

30. Az a személy, aki a hídra lép, másokat is utánozásra késztethet, vagy olyan mentési akciót tehet szükségessé, amely során a segítők is veszélybe kerülnek.

31. A feltételezett esetben tehát nem lenne magától értetődő, hogy a nő kizárólag a saját kockázatát vállalja.

32. Közös döntés hiányában minden érkező személynek újra kellene értékelnie a biztonsági helyzetet, esetleg a kárról való csekély ismeret mellett és saját igényeinek nyomása alatt.

33. Egy előre felismerhető szabály megkönnyíti ezeket a döntéseket, és kiszámíthatóbbá teszi mások viselkedését.

34. Értéke éppen abban rejlik, hogy ideiglenesen véget vet egy vitának, még akkor is, ha nem minden érintett van meggyőződve a megoldásról.

35. Az, hogy egy döntést kötelező érvényűen hoznak meg, ezért önmagában is okot adhat annak betartására, amely túlmutat a tartalmával kapcsolatos személyes egyetértésen.

36. Ez az ok azonban csak annyira erős, amennyire azok a feltételek, amelyekre épül.

37. Egy lezárás rendezett lebonyolítása önmagában még nem bizonyítja, hogy a terhek igazságosan vannak elosztva.

38. Tegyük fel, hogy az önkormányzat a hídot a jómódú lakosok számára nyitva hagyja, míg az ilyen befolyással nem rendelkező embereknek a hosszú kerülőutat kell választaniuk.

39. Ez az eljárás is megbízható elvárásokat kelthetne, és az illetékes hatóságok következetesen érvényesíthetnék.

40. Megbízhatósága azonban nem szüntetné meg az indokolatlan előnyben részesítést.

41. Aki a rendet hozza fel az engedelmesség indokaként, annak ezért meg kell magyaráznia, hogy mely rendet védik, és mit várnak el az érintett emberektől.

42. A konfliktusok eldöntésének képessége a jog érdeme, de még nem elegendő indok minden döntéshez.

43. Ezáltal az eljárások kérdése más jelentőséget nyer, mint puszta közigazgatási részlet.

44. A jogállamiság elve arra irányul, hogy a hatalmat felismerhető szabályok korlátozzák, és gyakorlása ellenőrizhető legyen.

45. A nőnek hozzáférése kell legyen a vonatkozó szabályozáshoz, és fel kell tudnia ismernie, mit várnak el tőle.

46. Ezenkívül lehetőséget kell biztosítani számára arra, hogy egy hibát megtámadhasson anélkül, hogy ehhez a munkatárs jóindulatától függne.

47. A jog ehhez nem csupán tilalmakat állíthat fel, hanem jogosultságokat is biztosíthat, és védett jogokat alapíthat meg.

48. Ha a jogrend lehetőséget biztosít a felülvizsgálatra, a nő ezzel lehetőséget kap arra, hogy döntést érjen el, ahelyett, hogy csupán engedékenységet kellene kérnie.

49. Az ilyen lehetőségek összekapcsolják a közös szabályok kötelező érvényét azzal, hogy az érintettek olyan helyzetbe kerüljenek, amelyben kifogásaik jogilag érvényesülhetnek.

50. Az eljárásnak azonban el kell érnie azt a helyzetet, amelyben segítséget kell nyújtania.

51. A több hónap múlva történő felülvizsgálat nem ad választ az apával kapcsolatos jelenlegi aggodalmakra.

52. Ez nem jelenti azt, hogy minden sürgős kívánság azonnali kivételt indokolna; ez elsősorban a felajánlott jogorvoslat határait mutatja meg.

53. A kizárás értékelése során ezért az is számít, hogy az önkormányzat időben megvizsgálja-e a különös nehézségeket, és biztosít-e ésszerű alternatívákat.

54. Az egyenlő bánásmód megköveteli, hogy megválaszoljuk: mely különbségek jelentősek az egyes esetek között.

55. A hozzáférés személyes ismeretség alapján történő megnyitása más lenne, mint egy általánosan elérhető lehetőség biztosítása indokolt vészhelyzetek esetére.

56. Egy ilyen megkülönböztetést nyilvánosan meg kell indokolni, hogy az egyes esetekben tanúsított figyelem ne váljon rejtett előnyben részesítéssé.

57. Itt azonban komoly kifogás merül fel azzal a követeléssel szemben, hogy minden alkalmazásnak meg kell győznie az érintetteket.

58. Ha a nő csak akkor követné az utasítást, ha ő maga is helyesnek tartja a döntést, akkor minden más személy is felhozhatná ugyanezt a fenntartást.

59. A közös szabály éppen azokban a vitatott helyzetekben veszítené el hatását, amelyekben szükség van rá.

60. Ráadásul az érintettek nem feltétlenül tudják jobban, mint az illetékes szakértők, milyen veszélyt rejt a sérült híd.

61. Aki sürgős személyes okkal rendelkezik, őszintén hivatkozhat rá, és mégis alábecsülheti a másokra háruló kockázatokat.

62. Ebből következik, hogy azok a döntések élveznek nagyobb súlyt, amelyeket szakszerű és tisztességes eljárás keretében hoznak meg.

63. Ez a súly nem feltételezi a tévedhetetlenséget, viszont indokokat igényel ahhoz, hogy az eljárásba akkor is bizalmat fektessünk, ha személyes kudarcot szenvedünk.

64. Az ellenkező következtetés ugyanolyan problematikus lenne: egy szabályszerűen elfogadott rendelkezés nem érdemel korlátlan erkölcsi engedelmességet pusztán azért, mert szabályszerűen fogadták el.

65. Ellenkező esetben egy jogrend súlyos igazságtalanságra kötelezhetné címzettjeit, és minden kritikát elutasíthatna a helyes eljárásra hivatkozva.

66. Egy erkölcsileg indokolt orvoslás iránti követelés nem veszíti el alapját attól, hogy jogilag még nem járt sikerrel.

67. Ugyanakkor ebből a követelésből nem válik automatikusan jogilag megengedett cselekvés.

68. Ez a kettős lehetőség kényelmetlen, mert sem az érintetteknek, sem az illetékes szerveknek nem kíméli meg őket a saját vizsgálattól.

69. Ugyanakkor megakadályozza, hogy a hatályos jogot az igazságos joggal azonosítsák, vagy hogy egy kívánatos jogi helyzetet már érvényesnek állítsanak be.

70. A híd esetében ezért nem csupán az ügy sürgőssége vagy a határozat szabályszerűsége a döntő.

71. Az átkelés veszélyességét a műtárgyra vonatkozó információk alapján kell megítélni, nem pedig a meggyőződés erőssége alapján.

72. Az, hogy a lezárás jogi kivételt tesz-e lehetővé, a vonatkozó szabály és annak alkalmazásának vizsgálatát igényli.

73. Az, hogy milyen segítséget lehetne más módon megszervezni az apa számára, viszont megváltoztatja azoknak az okoknak a súlyát, amelyek a lezárás ellenére is az átkelés mellett szólnak.

74. Az önkormányzatnak is indokolnia kell, miért éppen ez a korlátozás szükséges, és miért nem elegendő egy kevésbé terhes megoldás.

75. Amíg a döntő körülmények hiányoznak, mind a korlátlan engedelmességre való felszólítás, mind az átkelés engedélyezése elhamarkodott lenne.

76. A tartós jogi kötelezettségvállaláshoz olyan rendszerre van szükség, amelyben a szabályok felismerhetők, a döntéseket illetékes szervek hozzák meg, és azok alkalmazása ellenőrizhető.

77. Ez ad okot az embereknek arra, hogy elfogadják a közös döntéseket, még akkor is, ha nem tartják mindegyiket a legjobbnak.

78. Hogy ebből egy adott helyzetben erkölcsi kötelesség keletkezik-e az engedelmességre, az emellett a követelés tartalmától, az érintett igények súlyától és a rendelkezésre álló alternatíváktól is függ.

79. A híd előtt álló nő ezért nem tudja pusztán aggodalmával hatályon kívül helyezni a lezárást, ahogyan az önkormányzat sem tudja pusztán a tilalommal minden aggodalmat eloszlatni.

80. A lezárás annyiban nyer jogos tekintélyt, amennyiben mögötte egy nyilvánosan indokolható döntés áll, amely választ tartozik annak az embernek is, akit feltart.

1. Stellen wir uns eine Gemeinde vor, die eine beschädigte Brücke vorübergehend sperrt, weil ihre Tragfähigkeit ungewiss ist.

2. Am Zugang steht eine Absperrung mit einem Hinweis auf das Verbot, die Brücke zu betreten.

3. Eine Frau muss dringend ans andere Ufer, wo ihr pflegebedürftiger Vater auf Hilfe wartet.

4. Der nächste Übergang liegt weit entfernt, und sie hält den Umweg in ihrer Lage für unzumutbar.

5. Sie bestreitet nicht die Schäden, wohl aber, dass die Sperre auch sie am Hinübergehen hindern darf.

6. Eine Mitarbeiterin der Gemeinde verweist dagegen auf die Regel, die für alle gelten soll.

7. Beide können nachvollziehbare Gründe anführen, doch damit steht noch nicht fest, welcher Grund die Entscheidung tragen muss.

8. Die Frau könnte zunächst fragen, ob die Gemeinde überhaupt befugt war, diese Sperre anzuordnen.

9. Sie könnte auch bezweifeln, dass das Verbot nach den Regeln der betreffenden Rechtsordnung gültig zustande gekommen ist.

10. Selbst wenn beides geklärt wäre, bliebe zu prüfen, ob die Vorschrift ihre besondere Lage erfasst oder eine Ausnahme zulässt.

11. Und eine rechtlich eindeutige Antwort würde noch nicht jede Frage danach beantworten, was sie ihrem Vater und anderen Menschen schuldet.

12. Im Wort „verbindlich“ laufen diese verschiedenen Fragen leicht zusammen.

13. Es kann bedeuten, dass eine Regel rechtlich maßgeblich ist, dass ihr tatsächlich gefolgt wird oder dass gute Gründe für Gehorsam bestehen.

14. Wer diese Bedeutungen vermischt, lässt entweder die bloße Durchsetzungskraft als Rechtfertigung gelten oder verwechselt seine berechtigte Forderung mit einer bereits bestehenden Rechtslage.

15. Dass viele Menschen vor der Absperrung umkehren, zeigt zunächst nur eine tatsächliche Befolgung.

16. Vielleicht vertrauen sie der Gemeinde, vielleicht fürchten sie eine Sanktion, vielleicht haben sie ohnehin keinen Anlass, die Brücke zu benutzen.

17. Aus ihrem Verhalten lässt sich deshalb weder die juristische Gültigkeit noch die Gerechtigkeit der Sperre unmittelbar ablesen.

18. Umgekehrt verliert eine gültige Regel nicht schon dadurch ihren rechtlichen Status, dass jemand sie missachtet.

19. Juristische Gültigkeit bezeichnet hier die Zugehörigkeit einer Vorschrift zum geltenden Recht nach den Maßstäben einer Rechtsordnung.

20. Ob diese Maßstäbe erfüllt sind, ist eine andere Frage als die, ob die Vorschrift vernünftig oder gerecht ist.

21. Gerade diese Unterscheidung erlaubt es, eine geltende Vorschrift zu kritisieren, ohne ihre institutionelle Bedeutung aus dem Blick zu verlieren.

22. Eine Rechtsnorm, also eine rechtliche Regel, steht in einem Gefüge von Zuständigkeiten und Verfahren.

23. Zu diesem Gefüge gehört, wer Regeln setzen, Entscheidungen treffen und Streit über ihre Anwendung verbindlich klären darf.

24. Die Ansprüche einer solchen Regel reichen über den persönlichen Wunsch der Person hinaus, die gerade vor der Brücke Dienst hat.

25. Auch eine Gewohnheit, bei schlechtem Wetter umzukehren, wäre etwas anderes als eine rechtlich angeordnete Sperre.

26. An einer Gewohnheit lässt sich beobachten, was Menschen regelmäßig tun; die Rechtsnorm verlangt ein Verhalten auch von denen, die anders handeln möchten.

27. Allgemeine Anwendung bedeutet dabei nicht, dass jede Vorschrift jeden Menschen betrifft, sondern dass sie für die von ihr erfassten Fälle maßgeblich sein soll.

28. Die Mitarbeiterin muss deshalb zeigen können, worauf ihre Entscheidung beruht, statt ihre eigene Vorsicht zur alleinigen Richtschnur zu machen.

29. Für eine solche gemeinsame Richtschnur spricht zunächst ein handfester Grund: Die Nutzung der Brücke betrifft mehr als einzelne Wege und Wünsche.

30. Eine Person, die das Bauwerk betritt, könnte andere zur Nachahmung bewegen oder eine Rettung erforderlich machen, bei der Helfende ebenfalls in Gefahr geraten.

31. Im angenommenen Fall wäre also nicht selbstverständlich, dass die Frau lediglich ihr eigenes Risiko übernimmt.

32. Ohne gemeinsame Entscheidung müsste jeder ankommende Mensch die Sicherheit neu beurteilen, womöglich mit wenig Kenntnis des Schadens und unter dem Druck eigener Bedürfnisse.

33. Eine vorab erkennbare Regel entlastet diese Entscheidungen und macht das Verhalten anderer berechenbarer.

34. Ihr Wert kann gerade darin liegen, einen Streit vorläufig zu beenden, obwohl nicht alle Beteiligten von der Lösung überzeugt sind.

35. Dass eine Entscheidung verbindlich getroffen wird, kann daher einen eigenen Grund liefern, sie zu beachten, der über die persönliche Zustimmung zu ihrem Inhalt hinausgeht.

36. Dieser Grund ist jedoch nur so stark wie die Voraussetzungen, auf denen er beruht.

37. Die geordnete Abwicklung einer Sperre beweist für sich genommen noch nicht, dass die Lasten gerecht verteilt sind.

38. Nehmen wir an, die Gemeinde lasse die Brücke für wohlhabende Anwohner offen, während Menschen ohne solchen Einfluss den langen Umweg nehmen müssen.

39. Auch dieses Verfahren könnte verlässliche Erwartungen erzeugen und von den zuständigen Stellen konsequent durchgesetzt werden.

40. Seine Verlässlichkeit würde aber die ungerechtfertigte Bevorzugung nicht beseitigen.

41. Wer Ordnung als Grund für Gehorsam anführt, muss deshalb erklären, welche Ordnung geschützt wird und was den betroffenen Menschen zugemutet wird.

42. Die Fähigkeit, einen Konflikt zu entscheiden, ist eine Leistung des Rechts, aber noch keine hinreichende Rechtfertigung jeder Entscheidung.

43. Damit gewinnt die Frage nach den Verfahren ein anderes Gewicht als das eines bloßen Verwaltungsdetails.

44. Ein rechtsstaatlicher Anspruch richtet sich darauf, dass Macht durch erkennbare Regeln begrenzt und ihre Ausübung überprüfbar wird.

45. Die Frau braucht Zugang zur maßgeblichen Vorschrift und muss erkennen können, was von ihr verlangt wird.

46. Sie braucht außerdem eine Möglichkeit, einen Fehler anzufechten, ohne dafür vom Wohlwollen der Mitarbeiterin abhängig zu sein.

47. Recht kann hierzu nicht nur Verbote aufstellen, sondern auch Befugnisse verleihen und geschützte Ansprüche begründen.

48. Wenn die Rechtsordnung eine Überprüfung eröffnet, erhält die Frau damit eine Möglichkeit, eine Entscheidung herbeizuführen, anstatt bloß um Nachsicht bitten zu müssen.

49. Solche Möglichkeiten verbinden die Verbindlichkeit gemeinsamer Regeln mit einer Stellung der Betroffenen, in der ihre Einwände rechtlich zählen können.

50. Doch ein Verfahren muss die Lebenslage erreichen, in der es helfen soll.

51. Eine Überprüfung nach mehreren Monaten beantwortet die heutige Sorge um den Vater nicht.

52. Das bedeutet nicht, dass jeder dringende Wunsch eine sofortige Ausnahme rechtfertigt; es zeigt zunächst eine Grenze der angebotenen Abhilfe.

53. Für die Bewertung der Sperre zählt deshalb auch, ob die Gemeinde besondere Härten rechtzeitig prüfen und zumutbare Alternativen ermöglichen kann.

54. Gleichbehandlung verlangt dabei eine Antwort darauf, welche Unterschiede zwischen Fällen erheblich sind.

55. Den Zugang je nach persönlicher Bekanntschaft zu öffnen wäre etwas anderes, als eine allgemein zugängliche Möglichkeit für begründete Notlagen vorzusehen.

56. Eine solche Unterscheidung muss sich öffentlich erklären lassen, damit aus Rücksicht im Einzelfall keine verdeckte Bevorzugung wird.

57. Hier liegt allerdings ein ernsthafter Einwand gegen die Forderung, jede Anwendung müsse die Betroffenen überzeugen.

58. Würde die Frau nur dann folgen, wenn sie selbst die Entscheidung für richtig hält, könnte jeder weitere Mensch denselben Vorbehalt erheben.

59. Die gemeinsame Regel würde dann gerade in den strittigen Situationen ihre Wirkung verlieren, für die sie benötigt wird.

60. Zudem wissen Betroffene nicht unbedingt besser als zuständige Fachleute, welche Gefahr die beschädigte Brücke birgt.

61. Wer einen dringenden persönlichen Grund hat, kann diesen ehrlich anführen und dennoch Risiken für andere unterschätzen.

62. Daraus folgt ein Gewicht zugunsten von Entscheidungen, die nach sachgerechten und fairen Verfahren getroffen werden.

63. Dieses Gewicht setzt keine Unfehlbarkeit voraus, wohl aber Gründe dafür, dem Verfahren auch bei einer persönlichen Niederlage Vertrauen zu schenken.

64. Der gegenteilige Schluss wäre ebenso problematisch: Eine ordnungsgemäß erlassene Vorschrift verdient nicht allein deshalb unbegrenzten moralischen Gehorsam.

65. Sonst könnte eine Rechtsordnung ihre Adressaten zu schwerem Unrecht verpflichten und jede Kritik mit dem Hinweis auf das korrekte Verfahren abweisen.

66. Eine moralisch berechtigte Forderung nach Abhilfe verliert ihren Grund nicht dadurch, dass sie rechtlich noch keinen Erfolg hat.

67. Zugleich wird aus dieser Forderung nicht automatisch eine rechtlich zulässige Handlung.

68. Diese doppelte Möglichkeit ist unbequem, weil sie weder den Betroffenen noch den zuständigen Stellen die eigene Prüfung erspart.

69. Sie verhindert aber, dass bestehendes Recht mit gerechtem Recht gleichgesetzt oder eine erwünschte Rechtslage als schon geltend ausgegeben wird.

70. An der Brücke kommt es deshalb auf mehr an als auf die Dringlichkeit des Anliegens oder die Ordnungsmäßigkeit des Beschlusses allein.

71. Wie gefährlich der Übergang ist, muss anhand von Informationen über das Bauwerk beurteilt werden, nicht anhand der Stärke einer Überzeugung.

72. Ob die Sperre eine rechtliche Ausnahme zulässt, verlangt eine Prüfung der maßgeblichen Regel und ihrer Anwendung.

73. Welche Hilfe für den Vater anders organisiert werden könnte, verändert wiederum das Gewicht der Gründe, trotz der Sperre hinüberzugehen.

74. Auch die Gemeinde muss begründen können, weshalb gerade diese Beschränkung nötig ist und warum eine weniger belastende Lösung nicht ausreicht.

75. Solange die entscheidenden Umstände fehlen, wäre sowohl ein uneingeschränktes Gebot zum Gehorsam als auch die Erlaubnis zum Übertreten voreilig.

76. Eine tragfähige rechtliche Verbindlichkeit braucht eine Ordnung, in der Regeln erkennbar sind, Entscheidungen zuständig getroffen werden und ihre Anwendung überprüft werden kann.

77. Das gibt Menschen Gründe, sich auf gemeinsame Entscheidungen einzulassen, auch wenn sie nicht jede einzelne für die beste halten.

78. Ob daraus in einer bestimmten Lage eine moralische Pflicht zum Gehorsam entsteht, hängt zusätzlich am Inhalt der Forderung, am Gewicht der betroffenen Ansprüche und an den verfügbaren Alternativen.

79. Die Frau vor der Brücke kann deshalb nicht allein mit ihrer Sorge die Sperre außer Kraft setzen, ebenso wenig wie die Gemeinde allein mit dem Verbot jede Sorge erledigen kann.

80. Die Absperrung gewinnt berechtigte Autorität, soweit hinter ihr eine öffentlich begründbare Entscheidung steht, die auch dem Menschen, den sie aufhält, eine Antwort schuldet.