15.2 A technika mint életforma: Mit változtat meg a szokásokban? – Technik als Lebensform: Was verändert sie an Gewohnheiten?

1. Képzeljünk el egy nőt, aki eleinte csak akkor kapcsolja be a navigációs szolgáltatást, ha egy ismeretlen címet keres.

2. Munkahelyre menet nincs rá szüksége, mert ismeri az utakat, és tudja, hol kell kanyarodnia.

3. Egy reggel mégis megkéri, hogy javasoljon neki egy útvonalat, mert szeretné tudni, hogy lenne-e gyorsabb út.

4. Hamarosan már a megszokott útvonalak esetében is hozzátartozik a készülődéshez, hogy megnézze a kijelzett utazási időt.

5. Amikor barátait látogatja meg, közli velük a kiszámított érkezési időt, és útközben jelzi a változásokat.

6. A barátai időközben ehhez igazítják az étkezés kezdetét.

7. Amikor egy nap a készülék meghibásodik, ő gond nélkül eléri a lakást, de a többiek csodálkoznak a kimaradt frissítésen.

8. Az útkeresésben nyújtott segítségből a közös tervezés elengedhetetlen feltétele lett.

9. Ezen a kitalált történetben feltűnő, hogy nem csupán a készülék használatának gyakorisága változott meg.

10. A szokás egy begyakorolt cselekvési mód, amely ismétlődő helyzetekben magától értetődő, anélkül, hogy minden alkalommal újra el kellene döntenünk róla.

11. Hasznos lehet, mert megkönnyíti a döntéshozatalt, és így figyelmünket másra fordíthatjuk.

12. A képesség viszont olyan tudást jelöl, amely akkor is megnyilvánulhat, amikor éppen nem gyakoroljuk.

13. Az, hogy a nő már nem vezet navigáció nélkül, ezért még nem bizonyítja, hogy már nem lenne képes rá.

14. Függőségről akkor beszélünk, ha egy tevékenység sikeressége olyan feltételektől függ, amelyeket valaki nem tud tetszése szerint biztosítani vagy helyettesíteni.

15. A kiindulási esetben a tájékozódás továbbra is a saját helyismeretén múlik, a megszokott összehangolás azonban emellett a szolgáltatástól és annak elérhetőségétől is függ.

16. Aki figyelmen kívül hagyja ezeket a különbségeket, az egy megváltozott rutint könnyen tévesen az önállóság elvesztésének tekinthet.

17. Az „életmód” kifejezéssel leírható az a közös rend, amelyben az ilyen rutinok megkapják a helyüket és jelentőségüket.

18. Ide tartoznak a tevékenységek és az elvárások, valamint azok a mércék, amelyek alapján eldönthető, mi számít megbízhatónak, udvariasnak vagy elfogadhatónak.

19. Egyedülálló ember gyakran nézhet a készülékére anélkül, hogy mások ehhez igazítanák a viselkedésüket.

20. Más a helyzet, ha a kijelzett érkezési idő olyan mércévé válik, amelyhez egy egész csoport igazítja a találkozóit.

21. Ekkor a nőnek indokokat kell adnia arra, miért nem közöl egy olyan információt, amelynek közlését korábban senki sem várta.

22. A technikai lehetőség itt elősegített egy társadalmi elvárást, amely viszont maga is a rendszeres használatot sugallja.

23. Ez nem feltétlenül történik meg, és nem is a készülék utasítására, hanem azon múlik, hogy a résztvevők hogyan építik be annak lehetőségeit a mindennapi életükbe.

24. A technika ebben az értelemben egy életmód részévé válik, amint használata meghatározza, hogy az emberek mit várhatnak el egymástól természetes módon.

25. Ennek a változásnak elsősorban egy meggyőző oka szól: a megbízható egyeztetés elkerülheti a felesleges várakozást és megkönnyítheti a közös időtöltést.

26. A nőnek nem kell minden késéskor újra elmagyaráznia, hogy nagyjából hol van, és a barátok megfelelően előkészíthetik az ételt.

27. Különösen akkor, ha valaki támogatásra szorul, a jól egyeztetett érkezés jelentős különbséget jelenthet.

28. A begyakorolt technikai rutin olyan mozgásteret nyit meg, amely nélküle szűkebb lenne.

29. Aki minden megkönnyítésben csupán kényelmet lát, alábecsüli, mennyi erőt igényelhet a mindennapi bizonytalanság és az ismétlődő szervezés.

30. Az önállóságnak sem kell feltétlenül azt jelentenie, hogy minden feladatot saját erőből és külső segítség nélkül kell megoldani.

31. Az önállóság abban is megnyilvánulhat, hogy megfelelő támogatással valósítjuk meg terveinket, választunk a lehetőségek közül, és a segítséget saját céljainknak megfelelően használjuk fel.

32. Érdemes tehát alaposan megvizsgálni az előnyöket, és komolyan venni őket, ahelyett, hogy pusztán a megszokottság miatt a korábbi állapotot részesítenénk előnyben.

33. Az időmegtakarítás azonban még nem jelenti azt, hogy ez az idő a résztvevők szabad rendelkezésére állna.

34. Tegyük fel, hogy a barátok most már elvárják, hogy minden változásról azonnal értesítsék őket, még akkor is, ha egy üzenet a felkészülés szempontjából már semmit sem változtatna.

35. Az eredetileg hasznos egyeztetés így további rendelkezésre állást igényel.

36. Hasonló átmenet elképzelhető lenne egy olyan vállalatnál is, ahol a munkavállalók egy közös üzenetküldő szolgáltatáson keresztül rövid határidőn belül műszakot cserélhetnek.

37. Ez a lehetőség segíthet nekik abban, hogy a munkát és a személyes kötelezettségeket jobban összehangolják.

38. Ha azonban a vállalat a szabad estén is gyors választ vár el, akkor a megkönnyített kommunikációból új időbeli kötöttség válik.

39. A kritika nem minden gyors üzenet ellen irányul, hanem a technikai elérhetőség és a kötelező készenlét ellenőrizetlen egyenlővé tétele ellen.

40. Egy személy elérhető lehet anélkül, hogy ezzel vállalta volna, hogy bármikor megszakítja az idejét mások kedvéért.

41. Ezzel szemben felhozható az az ellenérv, hogy az emberek maguk dönthetik el, mikor vesznek igénybe egy szolgáltatást, és milyen elvárásokat fogadnak el.

42. Ez az ellenérv megalapozott, hiszen a szokások nem leküzdhetetlen természeti törvények, és az érintettek egymás között más megállapodásokat is köthetnek.

43. Azonban a szolgáltatás kikapcsolásának lehetősége még nem ad választ arra a kérdésre, hogy milyen következményekkel jár ez a lemondás egy közös gyakorlaton belül.

44. Ha a műszakváltozásokat kizárólag ott hirdetik meg, egy nem részt vevő személy esetleg elszalaszt egy lehetőséget, hogy munkaidejét megfelelően alakítsa.

45. A szolgáltatás használatához való hozzájárulása ilyenkor egyben válasz is olyan feltételekre, amelyeket egyedül nem tud megváltoztatni.

46. A személyes preferencia eltér az alkalmazkodási nyomástól, amely esetben a lemondás megnehezíti a fontos tevékenységekhez való hozzáférést.

47. Mindkettő egyszerre is érvényesülhet, mert valaki szívesen használ egy szolgáltatást, és mégis elutasítja annak használatával kapcsolatos egyes követelményeket.

48. Ezért nem csupán az a döntő, hogy a bekapcsolás önként történik-e, hanem az is, hogy az eltérő rutinok gyakorlatilag megmaradnak-e.

49. Ezen a ponton azonban fennáll a veszélye egy túlzottan leegyszerűsítő kritika kialakulásának, ha minden függőséget máris veszteségnek tekintünk.

50. Aki vízvezetékre szorul, nem feltétlenül él rosszabbul, mint az, aki saját maga szerzi be a vizet.

51. Hasonlóképpen, az orvosi ellátás révén egy személy olyan lehetőségeket nyerhet, amelyek e függőség nélkül nem állnának rendelkezésére.

52. Az írás is lehetővé teszi a tudás rögzítését és másokkal való megosztását, ahelyett, hogy mindent mindig magunknak kellene megjegyeznünk.

53. Ezek a példák cáfolják azt a mércét, miszerint egy élet annál jobb lenne, minél kevésbé függ intézményektől és segítségektől.

54. Ugyanakkor ezek nem igazolják válogatás nélkül minden új függőséget, hiszen a függőségek nagyon különböző következményekkel járhatnak.

55. Különbséget jelent, hogy egy kiesés csupán kis mértékű áttervezést igényel-e, vagy megakadályozza-e egy fontos tevékenység végzését.

56. Ugyanígy számít az is, hogy az érintettek kapnak-e segítséget, igénybe vehetnek-e alternatívát, vagy hatást gyakorolhatnak-e a közös folyamatok megváltoztatására.

57. Ezzel együtt eltolódik a képességek esetleges elvesztésének kérdése is.

58. A ritkább gyakorlás okot adhat arra, hogy feltegyük a kérdést egy képesség fennmaradásáról, de önmagában nem bizonyítja annak eltűnését.

59. Hogy egy bizonyos technika megváltoztatja-e a tájékozódást vagy a koncentrációt, azt megfelelő vizsgálatokkal kellene tisztázni, amelyek figyelembe veszik a tényleges használatot és a különböző életkörülményeket.

60. Filozófiai szempontból már előzetesen felmerülhet a kérdés, hogy mely képességek maradnak fontosak egy gyakorlatban, és miért.

61. A nőnek nem kell minden lehetséges útvonalat kívülről ismernie ahhoz, hogy önállóan közlekedjen.

62. Ugyanakkor fontosnak tarthatja, hogy felmérje egy javasolt kerülőutat, vagy egy meghibásodás esetén más módszerrel eljusson a célhoz.

63. Ugyanakkor a szolgáltatás használata új készségeket igényelhet, például a nem megfelelő előírások felismerését és azok ésszerű módosítását.

64. A megfelelő értékelés ezért figyelembe veszi mind a megőrzött és elhanyagolt képességeket, mind az újonnan megszerzett képességeket, ahelyett, hogy a készségeket kizárólag a készülék nélküli viselkedés alapján mérné.

65. Az alternatív lehetőségek csak akkor meggyőzőek, ha a tevékenység valós körülményei között is használhatók.

66. Egy üzlet, amely példánkban már csak készpénzmentes fizetést engedélyez, egyesek számára megkönnyítheti a vásárlást, mások számára viszont lehetetlenné teheti azt.

67. Az egy másik üzletre való utalás kevés segítséget nyújt, ha az az érintett személy számára nem elérhető.

68. Hasonlóképpen, egy alternatív munkarend sem nyújt valódi védelmet, ha annak igénybevétele minden alkalommal a munkavégzési hajlandóság hiányaként értelmezhető.

69. Az új normál állapot költségei ezért nem csupán a beszerzésből és a kezelésből állnak, hanem magukban foglalhatnak további időráfordítást, indoklást és a részvétel elvesztését is.

70. Ezzel szemben nem lenne helyénvaló minden változást elutasítani mindaddig, amíg a korábbi szokások mindegyike változatlanul nem folytatható.

71. Az, hogy melyik alternatíva szükséges és fenntartható, attól függ, mennyire fontos az érintett tevékenység, és mennyire súlyosak a keletkező hátrányok.

72. Így megalapozottan vitázhatunk a kialakításról anélkül, hogy a technikai előnyt vagy az érintettek terheit egyedüli mércének tekintenénk.

73. A navigációs esetben elegendő lehet egy másfajta megegyezés ahhoz, hogy megőrizzük a segítség nyújtotta előnyt, és korlátozzuk az új elvárásokat.

74. A barátok megállapodhatnának egy hozzávetőleges érkezési időpontban, és további híreket csak akkor kérhetnének, ha egy késés valóban befolyásolja a felkészülésüket.

75. A nő továbbra is igény szerint használhatná a szolgáltatást anélkül, hogy minden utazásról folyamatosan jelentést kellene tennie.

76. Ezzel sem az eredeti élet állna helyre, sem minden függőség szűnne meg.

77. Megváltozna viszont a technikai lehetőség és az abból mások által levezetett elvárás közötti viszony.

78. Az ilyen megállapodás működőképessége azonban attól függ, hogy a résztvevők a mindennapi életben is elfogadják-e az eltéréseket.

79. Egy technológia akkor bővíti az önállóságot, ha az általa nyújtott megkönnyítések továbbra is lehetőséget biztosítanak arra, hogy megváltoztassuk a vele való saját bánásmódunkat és a közös elvárásokat.

80. Ha a készülék a következő látogatáskor meghibásodna, a hiányzó üzenet e megállapodás keretében ismét csak egy hiányosságot jelentene az információban, és nem mulasztást a várakozó barátok felé.

1. Stellen wir uns eine Frau vor, die einen Navigationsdienst zunächst nur einschaltet, wenn sie eine unbekannte Adresse sucht.

2. Auf dem Weg zur Arbeit braucht sie ihn nicht, denn sie kennt die Straßen und weiß, wo sie abbiegen muss.

3. Eines Morgens lässt sie sich dennoch eine Strecke vorschlagen, weil sie wissen möchte, ob ein anderer Weg schneller wäre.

4. Bald gehört der Blick auf die angezeigte Fahrzeit auch bei vertrauten Wegen zu ihrer Vorbereitung.

5. Wenn sie Freunde besucht, teilt sie ihnen die errechnete Ankunftszeit mit und meldet Änderungen unterwegs.

6. Die Freunde richten inzwischen den Beginn des Essens danach aus.

7. Als das Gerät eines Tages ausfällt, erreicht sie die Wohnung ohne Schwierigkeiten, doch die anderen wundern sich über das ausgebliebene Update.

8. Aus einer Hilfe beim Finden eines Weges ist eine Voraussetzung ihrer gemeinsamen Planung geworden.

9. An diesem erfundenen Verlauf fällt auf, dass sich mehr verändert hat als die Häufigkeit einer Gerätebenutzung.

10. Eine Gewohnheit ist eine eingeübte Weise des Tuns, die bei wiederkehrenden Anlässen naheliegt, ohne jedes Mal neu beschlossen werden zu müssen.

11. Sie kann hilfreich sein, weil sie uns Entscheidungen abnimmt und Aufmerksamkeit für anderes freihält.

12. Eine Fähigkeit bezeichnet dagegen ein Können, das sich auch dann zeigen kann, wenn wir es gerade nicht ausüben.

13. Dass die Frau nicht mehr ohne Navigation fährt, beweist deshalb noch nicht, dass sie es nicht mehr könnte.

14. Eine Abhängigkeit besteht, wenn das Gelingen einer Tätigkeit auf Bedingungen angewiesen ist, die jemand nicht beliebig selbst bereitstellen oder ersetzen kann.

15. Im Ausgangsfall hängt die Orientierung weiterhin an ihrem eigenen Ortswissen, die gewohnte Abstimmung aber zusätzlich am Dienst und seiner Verfügbarkeit.

16. Wer diese Unterschiede übersieht, kann eine veränderte Routine vorschnell für verlorene Selbstständigkeit halten.

17. Mit dem Ausdruck Lebensform lässt sich die gemeinsame Ordnung beschreiben, in der solche Routinen ihren Platz und ihre Bedeutung erhalten.

18. Dazu gehören Tätigkeiten und Erwartungen ebenso wie Maßstäbe dafür, was als zuverlässig, höflich oder zumutbar gilt.

19. Ein einzelner Mensch kann häufig auf sein Gerät schauen, ohne dass andere ihr Verhalten daran ausrichten.

20. Anders liegt es, wenn die angezeigte Ankunftszeit zum Maßstab wird, an dem eine ganze Gruppe ihre Verabredungen organisiert.

21. Dann braucht die Frau Gründe dafür, weshalb sie eine Information nicht liefert, deren Mitteilung zuvor niemand erwartet hat.

22. Die technische Möglichkeit hat hier eine soziale Erwartung begünstigt, die ihrerseits den regelmäßigen Gebrauch nahelegt.

23. Das geschieht nicht notwendig und auch nicht durch einen Befehl des Geräts, sondern durch die Art, wie die Beteiligten seine Möglichkeiten in ihren Alltag aufnehmen.

24. Technik wird in diesem Sinn Teil einer Lebensform, sobald ihre Nutzung mitbestimmt, was Menschen voneinander selbstverständlich erwarten dürfen.

25. Für diese Veränderung spricht zunächst ein überzeugender Grund: Verlässliche Abstimmung kann unnötiges Warten vermeiden und gemeinsame Zeit erleichtern.

26. Die Frau muss nicht bei jeder Verzögerung neu erklären, wo sie ungefähr ist, und die Freunde können das Essen passend vorbereiten.

27. Gerade wenn eine Person auf Unterstützung angewiesen ist, kann eine gut abgestimmte Ankunft einen erheblichen Unterschied machen.

28. Eine eingeübte technische Routine eröffnet dann Spielräume, die ohne sie kleiner wären.

29. Wer in jeder Erleichterung nur Bequemlichkeit sieht, unterschätzt, wie viel Kraft alltägliche Unsicherheit und wiederholte Organisation beanspruchen können.

30. Auch Selbstständigkeit muss nicht bedeuten, jede Aufgabe aus eigener Kraft und ohne fremde Mittel zu bewältigen.

31. Sie kann darin bestehen, mit geeigneter Unterstützung Vorhaben auszuführen, zwischen Möglichkeiten zu wählen und die Hilfe nach eigenen Zwecken einzusetzen.

32. Der Gewinn verdient deshalb eine Prüfung, die ihn ernst nimmt, statt den früheren Zustand allein wegen seiner Vertrautheit vorzuziehen.

33. Allerdings bedeutet eingesparte Zeit noch nicht, dass diese Zeit den Beteiligten zur freien Verfügung bleibt.

34. Nehmen wir an, die Freunde erwarten nun, dass jede Änderung sofort mitgeteilt wird, selbst wenn eine Nachricht für die Vorbereitung gar nichts mehr ändern würde.

35. Die ursprünglich nützliche Abstimmung verlangt dann zusätzliche Verfügbarkeit.

36. Ein ähnlicher Übergang wäre in einem Betrieb denkbar, in dem Beschäftigte über einen gemeinsamen Nachrichtendienst kurzfristig Schichten tauschen können.

37. Die Möglichkeit kann ihnen helfen, Arbeit und persönliche Verpflichtungen besser aufeinander abzustimmen.

38. Erwartet der Betrieb jedoch auch am freien Abend eine schnelle Antwort, wird aus dem erleichterten Austausch eine neue zeitliche Bindung.

39. Die Kritik richtet sich dabei nicht gegen jede rasche Mitteilung, sondern gegen die ungeprüfte Gleichsetzung von technischer Erreichbarkeit und geschuldeter Bereitschaft.

40. Eine Person kann erreichbar sein, ohne damit zugesagt zu haben, ihre Zeit jederzeit für andere zu unterbrechen.

41. Dagegen lässt sich einwenden, dass Menschen selbst entscheiden können, wann sie einen Dienst nutzen und welche Erwartungen sie akzeptieren.

42. Dieser Einwand hat Gewicht, denn Gewohnheiten sind keine unüberwindlichen Naturgesetze und Beteiligte können miteinander andere Absprachen treffen.

43. Doch die Möglichkeit, einen Dienst auszuschalten, beantwortet noch nicht die Frage, welche Folgen dieser Verzicht innerhalb einer gemeinsamen Praxis hat.

44. Wenn Schichtänderungen ausschließlich dort bekannt gegeben werden, verpasst eine nicht teilnehmende Person möglicherweise eine Gelegenheit, ihre Arbeitszeit passend zu gestalten.

45. Ihre Zustimmung zur Nutzung ist dann auch eine Antwort auf Bedingungen, die sie allein nicht verändern kann.

46. Eine persönliche Vorliebe liegt anders als ein Anpassungsdruck, bei dem der Verzicht den Zugang zu wichtigen Tätigkeiten erschwert.

47. Beide können zugleich wirksam sein, weil jemand einen Dienst gern verwendet und dennoch einzelne Anforderungen seiner Nutzung ablehnt.

48. Entscheidend ist deshalb nicht nur, ob das Einschalten freiwillig geschieht, sondern auch, ob abweichende Routinen praktisch Platz behalten.

49. An dieser Stelle droht jedoch eine zu einfache Kritik, wenn jede Abhängigkeit bereits als Verlust gilt.

50. Wer auf eine Wasserleitung angewiesen ist, muss nicht deshalb schlechter leben als jemand, der sein Wasser selbst herbeischafft.

51. Ebenso kann eine Person durch medizinische Versorgung Möglichkeiten gewinnen, die sie ohne diese Abhängigkeit nicht hätte.

52. Auch Schrift erlaubt es, Wissen festzuhalten und mit anderen zu teilen, statt alles jederzeit selbst erinnern zu müssen.

53. Diese Beispiele widerlegen den Maßstab, nach dem ein Leben umso besser wäre, je weniger es auf Einrichtungen und Hilfen angewiesen ist.

54. Sie rechtfertigen aber nicht unterschiedslos jede neue Bindung, denn Abhängigkeiten können sehr verschiedene Folgen haben.

55. Es macht einen Unterschied, ob ein Ausfall eine kleine Umplanung verlangt oder den Zugang zu einer wichtigen Tätigkeit versperrt.

56. Ebenso zählt, ob die Betroffenen Hilfe bekommen, eine Alternative nutzen oder auf eine Änderung der gemeinsamen Abläufe hinwirken können.

57. Damit verschiebt sich auch die Frage nach einem möglichen Verlust von Fähigkeiten.

58. Weniger häufige Ausübung kann Anlass sein, nach dem Fortbestand eines Könnens zu fragen, ist für sich aber kein Nachweis seines Verschwindens.

59. Ob eine bestimmte Technik die Orientierung oder Konzentration verändert, müsste durch geeignete Untersuchungen geklärt werden, die tatsächliche Nutzung und unterschiedliche Lebensumstände berücksichtigen.

60. Philosophisch lässt sich schon vorher fragen, welche Fähigkeiten in einer Praxis wichtig bleiben und weshalb.

61. Die Frau muss nicht jede mögliche Strecke auswendig kennen, um selbstständig unterwegs zu sein.

62. Sie könnte dennoch Wert darauf legen, einen vorgeschlagenen Umweg einschätzen oder bei einem Ausfall nach einem anderen Verfahren ans Ziel kommen zu können.

63. Gleichzeitig kann der Umgang mit dem Dienst ein neues Können verlangen, etwa unpassende Vorgaben zu erkennen und sie sinnvoll zu ändern.

64. Eine angemessene Bewertung betrachtet deshalb sowohl erhaltene und vernachlässigte Fähigkeiten als auch neu gewonnene, statt Können allein am Verhalten ohne Gerät zu messen.

65. Ausweichmöglichkeiten sind dabei erst dann überzeugend, wenn sie unter den wirklichen Bedingungen einer Tätigkeit nutzbar sind.

66. Ein Geschäft, das in unserem Beispiel nur noch bargeldloses Bezahlen zulässt, kann den Einkauf für manche Menschen vereinfachen und für andere unmöglich machen.

67. Der Hinweis auf ein anderes Geschäft hilft wenig, wenn es für die betroffene Person nicht erreichbar ist.

68. Ebenso bietet eine alternative Arbeitsabsprache kaum Schutz, wenn ihre Nutzung jedes Mal als mangelnde Einsatzbereitschaft ausgelegt wird.

69. Die Kosten einer neuen Normalität bestehen deshalb nicht nur aus Anschaffung und Bedienung, sondern können auch zusätzliche Zeit, Rechtfertigung und den Verlust von Teilnahme umfassen.

70. Umgekehrt wäre es unangemessen, jede Veränderung abzulehnen, solange nicht jede frühere Gewohnheit unverändert fortgeführt werden kann.

71. Welche Alternative nötig und tragfähig ist, hängt davon ab, wie wichtig die betroffene Tätigkeit ist und wie schwer die entstehenden Nachteile wiegen.

72. So lässt sich begründet über eine Gestaltung streiten, ohne entweder den technischen Gewinn oder die Belastung der Betroffenen zum einzigen Maßstab zu machen.

73. Im Navigationsfall könnte eine andere Absprache genügen, um den Gewinn der Hilfe zu bewahren und die neue Erwartung zu begrenzen.

74. Die Freunde könnten eine ungefähre Ankunftszeit vereinbaren und weitere Nachrichten nur verlangen, wenn eine Verzögerung ihre Vorbereitung tatsächlich betrifft.

75. Die Frau könnte den Dienst weiterhin nach Bedarf nutzen, ohne jede Fahrt zu einer fortlaufenden Meldung machen zu müssen.

76. Damit wäre weder ein ursprüngliches Leben wiederhergestellt noch jede Abhängigkeit beseitigt.

77. Verändert wäre das Verhältnis zwischen einer technischen Möglichkeit und dem Anspruch, den andere daraus ableiten.

78. Ob eine solche Vereinbarung trägt, hängt allerdings davon ab, dass die Beteiligten Abweichungen auch im Alltag gelten lassen.

79. Eine Technik erweitert die Selbstständigkeit dann, wenn ihre Erleichterungen mit Möglichkeiten verbunden bleiben, den eigenen Umgang mit ihr und die gemeinsamen Erwartungen zu verändern.

80. Fällt das Gerät beim nächsten Besuch aus, wäre die fehlende Nachricht unter dieser Absprache wieder eine Lücke in der Information und kein Versäumnis gegenüber den wartenden Freunden.