15.7 A természet mint erőforrás, környezet és önérték – Natur als Ressource, Mitwelt und Eigenwert

1. Képzeljünk el egy települést, ahol a családok már évek óta keresnek megfizethető lakást.

2. A település szélén található egy vizes élőhely, amelyet a lecsapolás után építési területként lehetne hasznosítani.

3. Példánkban ez a terület erős esőzések alkalmával visszatartja a vizet, és élőhelyet biztosít különböző állatoknak és növényeknek.

4. A település így egy olyan konfliktussal szembesül, amelyet sem a lakáshiányra, sem a természetvédelemre hivatkozva nem lehet megoldani.

5. A lakást keresők számára egy biztonságos lakóhelyről van szó, nem csupán egy kellemesebb kilátásról.

6. Az ott élő állatok számára az építkezés beavatkozást jelentene életkörülményeikbe.

7. Ugyanakkor a lecsapolás veszélybe sodorhatja azokat az embereket, akiknek házai eddig a feltételezett védelmi hatásból profitáltak.

8. Már a döntés meghozatala előtt felmerül tehát a kérdés, hogy ezek közül a veszteségek közül melyek számítanak egyáltalán indoknak.

9. Aki a területet erőforrásnak tekinti, azt kérdezi, mire lehet hasznos az emberek számára.

10. Az építési terület egy lehetséges erőforrás, az árvízvédelem egy másik.

11. A kikapcsolódás és a táj élvezete is indokok lehetnek a megőrzésére.

12. A haszon tehát nem feltétlenül áll az eladásban, és nem is kell közvetlenül pénzben kifejezni.

13. Az erőforrásról való beszéd egy meglévő dolog és egy emberi cél közötti kapcsolatra utal.

14. Az, hogy ugyanaz a hely több célnak is szolgálhat, részben magyarázza a vitát.

15. Egy telek csak akkor tűnik kihasználatlan területnek, ha figyelmen kívül hagyjuk azokat a szolgáltatásokat, amelyek nem feltételezik beépítését.

16. Ennek ellenére ebben a megközelítésben az ember marad az a hivatkozási pont, amelyből kiindulva meghatározzák a terület értékét.

17. Egy ilyen szemléletet antropocentrikusnak nevezünk, mert az emberi érdekeket helyezi az érvelésének középpontjába.

18. Ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy a lehető leggyorsabb kiaknázásra kell vezetnie.

19. Aki komolyan veszi az egészséget, a biztonságot és a megbízható életkörülményeket, az ebből a szempontból is indokolhatja a kiterjedt természetvédelmet.

20. A vizes élőhelyek esetében az önkormányzatnak mérlegelnie kellene az új lakások hasznát és az egyéb emberi szükségletekre gyakorolt következményeket.

21. Ennek során nem lenne elegendő csupán az építkezni szándékozók előnyeit figyelembe venni, és a lakosokra háruló esetleges károkat félresöpörni.

22. Az ismeretlen hasznosítási lehetőségek is okot adhatnak arra, hogy egy élőhelyet ne pusztítsunk el elhamarkodottan.

23. Ez az ok azonban továbbra is az emberi hasznosítás lehetőségére irányul.

24. Ha egy életforma a rendelkezésre álló ismeretek szerint senkinek sem hasznos, kérdésessé válik, hogy e megközelítés keretein belül mégis számít-e önmagáért.

25. Itt a „Mitwelt” (együttélő világ) kifejezés megváltoztatja a helyre vetett tekintetet.

26. Ez a környezetet olyan összefüggésként jelöli, amelyben az emberek más élőlényekkel élnek együtt, és olyan feltételektől függenek, amelyeket nem kizárólag ők hoztak létre.

27. A vizes élőhely így egyszerre jelent lehetséges építési területet és lakott élőhelyet.

28. Az emberek ebben az összefüggésben különleges helyet foglalnak el, mert beavatkozásaikat megtervezhetik és indokolni tudják.

29. Ebből azonban még nem következik, hogy kizárólag az ő igényeik lennének erkölcsileg jelentősek.

30. A „Mitwelt” elsősorban egy módszer a kapcsolatok láthatóvá tételére, nem pedig kész szabály minden konfliktus megoldására.

31. Egy gondozott rét vagy egy ember által kialakított tó is hordozhat ilyen kapcsolatokat.

32. A természet nem veszíti el ökológiai jelentőségét attól, hogy az emberek részt vesznek alakításában.

33. Ahhoz, hogy továbbjussunk, pontosabban meg kell kérdeznünk, mit kell figyelembe venni más élőlények esetében.

34. Az állatetikai megközelítés szempontjából döntő fontosságú, hogy egy állat képes-e valamit átélni, és különösen szenvedni.

35. Szenvedése akkor is közvetlenül számít, ha erről senki sem tud, vagy senkinek nincs belőle hátránya.

36. Egy élőhely elvesztése ebből a szempontból azért jelentős, mert károsíthatja az érző lényeket.

37. Meg kellene vizsgálni, hogy a feltételezett vizes élőhelyen mely állatokra milyen módon lenne hatással ez a változás.

38. A meglévő fajok puszta száma nem ad választ erre a kérdésre.

39. Egy faj nem egy közös élményekkel rendelkező egyedi lény, és fennmaradása nem garantálja minden egyes állat jólétét.

40. Ezzel szemben egy olyan beavatkozás, amely alig változtatja meg egy faj állományát, súlyos következményekkel járhat az érintett állatok számára.

41. Azonban egy olyan megközelítés, amely kizárólag az érzékelőképességre figyel, eleinte nyitva hagyja a növények és más, nem érzékelőképes életformák értékét.

42. A biocentrikus szemlélet kiterjeszti a közvetlenül figyelembe veendő lények körét az élőlényekre mint olyanokra.

43. Ezt alátámasztja az a szempont, hogy egy élőlény képes fejlődni és virágozni, és hogy a beavatkozások elősegíthetik vagy meghiúsíthatják ezeket a lehetőségeket.

44. Egy növénynek nem kell átélnie a károsodást ahhoz, hogy növekedése akadályba ütközzen.

45. Azonban az e leírásból az erkölcsi jelentőség felé tett lépés további indoklást igényel.

46. A biocentrikus nézet a saját életfejlődést tekinti ilyen indoknak, míg kritikusai ebben még nem ismernek fel figyelemre méltó igényt.

47. Még azoknak is, akik ezt a nézetet követik, nem kell minden élőlényt minden konfliktusban egyformán súlyozniuk.

48. Ellenkező esetben megmagyarázhatatlan maradna, hogy az emberek hogyan táplálkozhatnak, lakhatnak és kezelhetik betegségeiket, ha ez más életeket érint.

49. A kérdés ismét másképp merül fel, ha nem az egyes élőlények, hanem azok közötti összefüggések kerülnek a középpontba.

50. Az ökoszisztéma az élőlények, valamint életük feltételeinek és kölcsönhatásainak összessége.

51. Az ökocentrikus szemlélet az ilyen rendszereknek és azok fennmaradásának is olyan értéket tulajdonít, amely meghaladja az egyes alkotóelemeiknek az ember számára nyújtott hasznát.

52. A vizes élőhely esetében tehát az lenne a lényeg, hogy a lecsapolással elveszik-e olyan összefüggés, amelyet egy másik hely nem tudna könnyen átvenni.

53. Ez nem következtethető ki pusztán abból, hogy a táj szépnek tűnik, vagy sokféle fajt tartalmaz.

54. Ugyanígy nem feltétlenül kell egy értékes összefüggésnek változatlanul megmaradnia, hiszen a változás az ilyen rendszerek életének része.

55. Nehézségek akkor merülnek fel, amikor a rendszer megőrzése ütközik az egyes állatok jólétével.

56. Aki az egészet védeni akarja, annak meg kell magyaráznia, miért lenne igazolható az ennek érdekében elviselt szenvedés, ahelyett, hogy az egyensúlyról szóló beszéddel láthatatlanná tenné azt.

57. Az önérték ezekben a gondolatokban olyan értéket jelöl, amely nem függ teljes mértékben az emberi hasznosítástól vagy preferenciáktól.

58. Az a tény, hogy az emberek ezt az értéket értékelik és nyelvileg kifejezik, nem cáfolja ezt a feltételezést.

59. Felismerhetünk valamit a saját perspektívánkból anélkül, hogy ezt a perspektívát tekintenénk az érték okának.

60. Mindazonáltal egy élőlény vagy egy táj puszta létezéséből még nem következik vitathatatlan értékítélet.

61. Hogy az érzékelőképesség, a saját életfejlődés vagy az ökológiai összefüggések alapoznak-e meg erkölcsi súlyt, az továbbra is a megalapozott indokok kérdése marad.

62. Ugyanígy a vízviszonyok vizsgálata sem döntheti el, hogy a növényeket önmagukért kell-e figyelembe venni.

63. A vizsgálat megmutathatja, milyen következményekkel járhat egy beavatkozás; hogy ezek közül melyek milyen súlyosak, azt további értékelés igényli.

64. Ezért még az összes következményről való megegyezés sem vetne automatikusan véget az önértékről szóló vitának.

65. A tág értelemben vett önértékkel szembeni legerősebb ellenérv az, hogy az emberi élet más életekbe való beavatkozás nélkül nem lehetséges.

66. A lakást keresők is a környező világ részét képezik, és szükségleteik nem csökkennek attól, hogy maguk is kifejezhetik érdekeiket.

67. Ha minden létező természeti elem feltétlen elsőbbséget élvezne, a sürgető emberi szükségletek egy megalapozatlan fennmaradási garancia miatt meghiúsulhatnának.

68. Az önérték azonban nem feltétlenül jelent abszolút elsőbbséget, hanem olyan önálló okot jelölhet, amely más okokhoz képest nagyobb súllyal bír.

69. Ez lehetővé teszi a hasznosítást anélkül, hogy minden veszteséget az emberi hasznosság számítására redukálnánk.

70. Ugyanígy a „természetes” szó sem hordoz magában eleve ítéletet a jóról, hiszen a betegség és a pusztítás is előfordulhat emberi beavatkozás nélkül.

71. Az emberi gondoskodás viszont megőrizheti az élőhelyeket, így egy beavatkozás nem minősül romlásnak pusztán emberi eredete miatt.

72. Döntő fontosságú tehát, hogy mely változások mely szükségleteket szolgálnak, és mely veszteségek valóban elkerülhetetlenek ennek érdekében.

73. Az önkormányzatnak ezért tisztáznia kellene, hogy a szükséges lakóterület kizárólag ezen a helyen alakítható-e ki, vagy más területek és építési módok is komolyan szóba jöhetnek.

74. Egy pusztán drágább alternatívát nem szabad ellenőrizés nélkül összetéveszteni egy kivitelezhetetlen megoldással, azonban költségei terhet jelenthetnek azok számára, akik amúgy is kevéssel rendelkeznek.

75. Még egy helyreállítási javaslatnak is pontos elképzelésre van szüksége arról, hogy mit is kell helyreállítania.

76. Egy máshol kialakított tó átvehetne bizonyos funkciókat, anélkül hogy ezzel teljes mértékben pótolná az elveszett élőhelyi közösségeket vagy az érintett állatok sorsát.

77. Hogy egy ilyen pótlás sikeres lesz-e, az ellenőrizhető ténykérdés; hogy a fennmaradó veszteség elfogadható-e, az értékítélet kérdése.

78. A természeti értékek többféle típusának elismerése ezért nem ad kész ítéletet a vizes élőhelyről, de pontosabb képet ad arról, hogy mi indokolható.

79. A lakóterület indokolhat egy beavatkozást, ha annak szükségességét és a hiányzó, kíméletesebb lehetőségeket meggyőzően bemutatják, anélkül, hogy ezáltal az elvesztett érték eltűnne.

80. Az építési terven akkor nem egyszerűen egy szabad terület tűnne el, hanem egy olyan hely, amelynek hasznosítása nyereséget tesz lehetővé, és egyúttal indoklást igénylő veszteségeket hagy maga után.

1. Stellen wir uns eine Gemeinde vor, in der Familien seit Jahren eine bezahlbare Wohnung suchen.

2. Am Ortsrand liegt ein Feuchtgebiet, das nach einer Entwässerung als Baufläche genutzt werden könnte.

3. In unserem Beispiel hält es bei starkem Regen Wasser zurück und bietet verschiedenen Tieren und Pflanzen Lebensraum.

4. Die Gemeinde steht damit vor einem Konflikt, der sich durch den Hinweis auf Wohnungsnot ebenso wenig erledigen lässt wie durch den Hinweis auf Naturschutz.

5. Für die Wohnungssuchenden geht es um einen sicheren Ort zum Leben, nicht bloß um einen bequemeren Ausblick.

6. Für die dort lebenden Tiere wäre der Bau ein Eingriff in ihre Lebensbedingungen.

7. Zugleich könnte die Entwässerung Menschen gefährden, deren Häuser bisher von der angenommenen Schutzwirkung profitieren.

8. Schon bevor eine Entscheidung fällt, stellt sich deshalb die Frage, welche dieser Verluste überhaupt als Gründe zählen.

9. Wer das Gebiet als Ressource betrachtet, fragt, wofür es Menschen nützlich sein kann.

10. Die Baufläche ist eine mögliche Ressource, der Schutz vor Überschwemmung eine andere.

11. Auch Erholung und die Freude an einer Landschaft können Gründe sein, sie zu erhalten.

12. Ein Nutzen muss also weder im Verkauf bestehen noch unmittelbar in Geld auszudrücken sein.

13. Die Rede von der Ressource bezeichnet eine Beziehung zwischen etwas Vorhandenem und einem menschlichen Zweck.

14. Dass derselbe Ort mehreren Zwecken dienen kann, erklärt einen Teil des Streits.

15. Ein Grundstück wirkt nur dann wie eine ungenutzte Fläche, wenn man diejenigen Leistungen ausblendet, die keine Bebauung voraussetzen.

16. Dennoch bleibt in dieser Betrachtung der Mensch der Bezugspunkt, von dem aus der Wert des Gebiets bestimmt wird.

17. Eine solche Auffassung heißt anthropozentrisch, weil sie menschliche Interessen ins Zentrum ihrer Begründung stellt.

18. Sie muss keineswegs auf möglichst schnelle Ausbeutung hinauslaufen.

19. Wer Gesundheit, Sicherheit und verlässliche Lebensbedingungen ernst nimmt, kann auch aus dieser Sicht weitreichenden Naturschutz begründen.

20. Im Feuchtgebietsfall müsste die Gemeinde den Nutzen neuer Wohnungen gegen die Folgen für andere menschliche Bedürfnisse abwägen.

21. Dabei wäre es unzureichend, nur die Vorteile der Bauwilligen zu berücksichtigen und mögliche Schäden für die Anwohner beiseitezuschieben.

22. Auch unbekannte Nutzungsmöglichkeiten können einen Grund geben, einen Lebensraum nicht vorschnell zu zerstören.

23. Dieser Grund bleibt jedoch an der Möglichkeit menschlichen Nutzens orientiert.

24. Wenn eine Lebensform nach allem verfügbaren Wissen niemandem nützt, wird fraglich, ob sie innerhalb dieser Auffassung dennoch um ihrer selbst willen zählt.

25. Hier verändert das Wort Mitwelt den Blick auf den Ort.

26. Es bezeichnet die Umgebung als einen Zusammenhang, in dem Menschen mit anderen Lebewesen leben und von Bedingungen abhängen, die sie nicht allein geschaffen haben.

27. Das Feuchtgebiet ist dann zugleich ein möglicher Baugrund und ein bewohnter Lebensraum.

28. Menschen nehmen in diesem Zusammenhang eine besondere Stellung ein, weil sie ihre Eingriffe planen und begründen können.

29. Daraus folgt aber noch nicht, dass nur ihre Bedürfnisse moralisch erheblich sind.

30. Mitwelt ist zunächst eine Weise, Beziehungen sichtbar zu machen, keine fertige Regel für die Lösung jedes Konflikts.

31. Auch eine gepflegte Wiese oder ein von Menschen angelegter Teich kann solche Beziehungen tragen.

32. Natur verliert ihre ökologische Bedeutung nicht dadurch, dass Menschen an ihrer Gestaltung beteiligt sind.

33. Um weiterzukommen, müssen wir genauer fragen, was an anderen Lebewesen berücksichtigt werden soll.

34. Für eine tierethische Betrachtung ist entscheidend, ob ein Tier etwas erleben und insbesondere leiden kann.

35. Sein Leiden zählt dann unmittelbar, auch wenn kein Mensch davon erfährt oder einen Nachteil hat.

36. Der Verlust eines Lebensraums ist aus dieser Sicht deshalb bedeutsam, weil er empfindungsfähige Tiere schädigen kann.

37. Welche Tiere im angenommenen Feuchtgebiet auf welche Weise betroffen wären, müsste untersucht werden.

38. Die bloße Zahl vorhandener Arten beantwortet diese Frage nicht.

39. Eine Art ist kein einzelnes Wesen mit einem gemeinsamen Erleben, und ihr Fortbestand garantiert nicht das Wohlergehen jedes Tieres.

40. Umgekehrt kann ein Eingriff, der den Bestand einer Art kaum verändert, für die betroffenen Tiere schwerwiegende Folgen haben.

41. Doch eine Betrachtung, die nur auf Empfindungsfähigkeit achtet, lässt den Wert von Pflanzen und anderem nicht empfindungsfähigem Leben zunächst offen.

42. Eine biozentrische Auffassung erweitert den Kreis der unmittelbar zu berücksichtigenden Wesen auf Lebewesen als solche.

43. Dafür spricht aus ihrer Sicht, dass ein Lebewesen sich entwickeln und gedeihen kann und dass Eingriffe diese Möglichkeiten fördern oder vereiteln.

44. Eine Pflanze muss ihre Schädigung nicht erleben, damit ihr Wachstum beeinträchtigt wird.

45. Der Schritt von dieser Beschreibung zu moralischem Gewicht benötigt allerdings eine zusätzliche Begründung.

46. Die biozentrische Auffassung hält die eigene Lebensentwicklung für einen solchen Grund, während ihre Kritiker darin noch keinen Anspruch auf Rücksicht erkennen.

47. Selbst wer ihr folgt, muss nicht jedes Lebewesen in jedem Konflikt gleich gewichten.

48. Sonst bliebe unerklärt, wie Menschen sich ernähren, wohnen und Krankheiten behandeln dürfen, wenn damit anderes Leben beeinträchtigt wird.

49. Noch einmal anders stellt sich die Frage, wenn nicht einzelne Lebewesen, sondern ihre Zusammenhänge in den Mittelpunkt treten.

50. Ein Ökosystem ist ein Gefüge von Lebewesen und den Bedingungen und Wechselwirkungen ihres Lebens.

51. Eine ökozentrische Auffassung schreibt auch solchen Gefügen und ihrem Fortbestand einen Wert zu, der über den Nutzen ihrer einzelnen Bestandteile für Menschen hinausgeht.

52. Im Feuchtgebiet wäre dann bedeutsam, ob mit der Entwässerung ein Zusammenhang verloren geht, den ein anderer Ort nicht ohne Weiteres übernehmen kann.

53. Das lässt sich nicht allein daraus erschließen, dass die Landschaft schön aussieht oder viele verschiedene Arten enthält.

54. Ebenso wenig muss ein wertvoller Zusammenhang unverändert bleiben, denn Veränderung gehört zum Leben solcher Gefüge.

55. Schwierigkeiten entstehen dort, wo sein Erhalt mit dem Wohl einzelner Tiere kollidiert.

56. Wer das Ganze schützen will, muss erklären, weshalb ein dafür in Kauf genommenes Leiden gerechtfertigt wäre, statt es durch die Rede vom Gleichgewicht unsichtbar zu machen.

57. Eigenwert bezeichnet in diesen Überlegungen einen Wert, der nicht vollständig von menschlicher Verwendung oder Vorliebe abhängt.

58. Dass Menschen diesen Wert beurteilen und sprachlich ausdrücken, widerlegt die Annahme nicht.

59. Wir können etwas aus unserer Perspektive erkennen, ohne unsere Perspektive für den Grund seines Wertes zu halten.

60. Dennoch folgt aus der bloßen Existenz eines Lebewesens oder einer Landschaft noch kein unbestreitbares Werturteil.

61. Ob Empfindungsfähigkeit, eigene Lebensentwicklung oder ökologische Zusammenhänge moralisches Gewicht begründen, bleibt eine Frage nach tragfähigen Gründen.

62. Ebenso wenig kann eine Untersuchung der Wasserverhältnisse entscheiden, ob Pflanzen um ihrer selbst willen zu berücksichtigen sind.

63. Sie kann zeigen, welche Folgen ein Eingriff voraussichtlich hat; welche davon wie schwer wiegen, verlangt eine weitere Beurteilung.

64. Selbst eine Einigung über sämtliche Folgen würde den Streit über Eigenwert daher nicht automatisch beenden.

65. Der stärkste Einwand gegen einen weit gefassten Eigenwert lautet, dass menschliches Leben ohne Eingriffe in anderes Leben nicht möglich ist.

66. Auch die Wohnungssuchenden gehören zur Mitwelt, und ihre Bedürfnisse werden nicht geringer, weil sie ihre Interessen selbst aussprechen können.

67. Wenn jedes bestehende Stück Natur unbedingten Vorrang hätte, könnten dringende menschliche Bedürfnisse an einer unbegründeten Bestandsgarantie scheitern.

68. Eigenwert muss jedoch keinen absoluten Vorrang bedeuten, sondern kann einen eigenständigen Grund bezeichnen, der gegenüber anderen Gründen Gewicht hat.

69. Das erlaubt Nutzung, ohne jeden Verlust auf eine menschliche Nutzenrechnung zu reduzieren.

70. Ebenso wenig trägt das Wort natürlich schon ein Urteil über das Gute, denn auch Krankheit und Zerstörung können ohne menschliches Zutun auftreten.

71. Menschliche Pflege kann dagegen Lebensräume erhalten, sodass ein Eingriff nicht schon wegen seines menschlichen Ursprungs eine Verschlechterung ist.

72. Entscheidend wird damit, welche Veränderungen welchem Bedarf dienen und welche Verluste dafür tatsächlich unvermeidlich sind.

73. Für die Gemeinde wäre deshalb zu klären, ob der benötigte Wohnraum nur an diesem Ort entstehen kann oder ob andere Flächen und Bauweisen ernsthaft infrage kommen.

74. Eine bloß teurere Alternative darf nicht ungeprüft mit einer unmöglichen verwechselt werden, doch ihre Kosten können diejenigen belasten, die ohnehin wenig haben.

75. Auch ein Vorschlag zur Wiederherstellung braucht eine genaue Vorstellung davon, was er wiederherstellen soll.

76. Ein anderswo angelegter Teich könnte einzelne Funktionen übernehmen, ohne damit die verlorenen Lebensgemeinschaften oder das Schicksal betroffener Tiere vollständig auszugleichen.

77. Ob ein solcher Ersatz gelingt, ist eine prüfbare Sachfrage; ob der verbleibende Verlust vertretbar ist, eine Wertfrage.

78. Die Anerkennung mehrerer Arten von Naturwert liefert für das Feuchtgebiet deshalb kein fertiges Urteil, wohl aber eine genauere Vorstellung davon, was zu rechtfertigen ist.

79. Wohnraum kann einen Eingriff begründen, wenn sein Bedarf und die fehlenden schonenderen Möglichkeiten überzeugend dargelegt sind, ohne dass dadurch der Wert des Verlorenen verschwindet.

80. Auf dem Bauplan würde dann nicht einfach eine freie Fläche verschwinden, sondern ein Ort, dessen Nutzung einen Gewinn ermöglicht und zugleich begründungsbedürftige Verluste hinterlässt.