15.8 Felelősség a távoli emberek és a jövő generációi iránt – Verantwortung für entfernte Menschen und künftige Generationen

1. Képzeljünk el egy községet, amely építhetne egy olcsó energiatermelő létesítményt, amelynek hulladékát még a működés befejezése után is hosszú ideig biztonságosan tárolni kellene.

2. A mai lakosok számára a projekt megfizethető fűtést és a községi költségvetés tehermentesítését ígéri.

3. A tároló karbantartása viszont olyan embereket is foglalkoztatna, akik nem vehetnek részt a létesítmény építéséről szóló szavazáson.

4. Néhányan talán messze élnek a tervezett tárolóhelytől, mások gyermekek, megint mások pedig csak sok évtized múlva születnek meg.

5. A jelenlegi felhasználók számára kedvező ár ezért még nem sokat árul el arról, hogy az erőmű összességében felelősségteljes választás lenne-e.

6. A település egyúttal arról is dönt, hogy milyen feladatokat hagy másokra, és mennyi szabadságuk lesz azoknak, hogy azokat elutasítsák.

7. A felelősség itt elsősorban azt jelenti, hogy indokokat kell adni egy döntés előre látható következményeire, és megfelelő óvintézkedéseket kell tenni.

8. Ez nem feltételezi, hogy az érintettek személyesen találkozzanak a döntéshozókkal, vagy maguk terjesszék elő igényeiket.

9. Ha egy önkormányzat nem fogadná el ugyanazt a veszélyt közvetlenül a saját házaik mellett, akkor meg kellene magyaráznia, miért kellene egy távoli település lakóinak ezt elviselniük.

10. A nagyobb távolság megváltoztatja a probléma láthatóságát, de önmagában sem az érintett emberek sebezhetőségét, sem jelentőségét.

11. Ugyanakkor a különleges kapcsolatok további kötelezettségeket alapozhatnak meg, például a szülők gyermekeik iránti gondoskodását.

12. Az ilyen kötelezettségek bizonyos helyzetekben elsőbbséget indokolnak, anélkül, hogy kizárnák az idegeneket minden tekintetből.

13. Az időbeli távolság esetén további nehézség merül fel, mivel a később érintettek részben még nem is léteznek.

14. A már élő gyermekeknek ma lehetnek szükségleteik, és később éppen ők lehetnek azok, akik viselik a létesítmény terheit.

15. A még meg nem született embereknek viszont nincs jelenlegi hangjuk, és nem ismerjük sem a nevüket, sem az életterveiket.

16. Aki figyelmen kívül hagyja ezeket a különbségeket, a jövő iránti felelősséget vagy egyszerű segítségnyújtásként kezeli, vagy teljesen értelmetlennek tartja.

17. De anélkül is, hogy az egyes kedvezményezetteket ismernénk, feltehetjük a kérdést, milyen feltételek mellett élhetnek majd az emberek a jövőben.

18. Ehhez senkinek sem kell azt állítania, hogy előre látja egy jövőbeli társadalom összes kívánságát.

19. Bizonytalan, hogy milyen energiaformákat vagy lakhatási módokat fog előnyben részesíteni; lényegesen kevésbé bizonytalan viszont az ivóvíz iránti igénye, a testi biztonság iránti igénye és a saját döntések meghozatalának lehetősége.

20. Az, hogy miért kell a mai közösségnek előrelátóan cselekednie, többféleképpen is megmagyarázható.

21. Aki veszélyes hulladékot termel, másképp viszonyul a későbbi terheléshez, mint az, aki véletlenül a közelében lakik.

22. Aki az olcsó energia révén pénzt takarít meg, akkor is hozzájárulhat a biztonsági intézkedések költségeihez, ha ő maga nem döntött a létesítmény megépítéséről.

23. Aki ellenőrzi az üzemeltetést, megelőzheti azokat a kockázatokat, amelyekre egy egyes háztartásnak nincs ráhatása.

24. Egy speciális ismeretekkel és megfelelő eszközökkel rendelkező intézmény kötelezhető elővigyázatossági intézkedésekre, annak ellenére, hogy nem ő okozta a veszélyt.

25. Végül a méltányos elosztás megkövetelheti, hogy a tehetősebb haszonélvezőket nagyobb terheléssel sújtsák, mint azokat az embereket, akiknek a megélhetése már eleve bizonytalan.

26. Az okozás, az előny, az ellenőrzés és a képesség tehát különböző igényeket alapoznak meg, amelyeket a konkrét feladatok kiosztásakor együttesen kell vizsgálni.

27. A messzemenő megelőzéssel szembeni egyik súlyos kifogás azoknál az embereknél kezdődik, akik ma fázik.

28. Ha a drágább alternatíva megfizethetetlen fűtési költségekre kényszeríti őket, kérdéses lenne, hogy pusztán a jövőre való hivatkozással elhárítsuk jelenlegi szenvedésüket.

29. A jelenlegi szükség konkrét, míg egyes félelmetes távoli következmények bizonytalan feltételezéseken alapulnak.

30. Ezért a sürgős segítségnyújtás ma elsőbbséget élvezhet egy távoli jövőben bekövetkező, kevéssé valószínű és csekély hátrány elkerülésével szemben.

31. Ebből azonban nem következik a korábbi születési dátum általános elsőbbsége.

32. Egy későbbi súlyos betegség nem azért számít kevésbé súlyosnak, pusztán azért, mert a beteg személy még nem született meg.

33. Döntő fontosságú, hogy összehasonlítható érdekek érintettek-e, és milyen különbségek vannak valójában a sürgősség, az ismeretek és a cselekvési lehetőségek tekintetében.

34. Az a követelés, hogy az összehasonlítható érdekeket helytől és születési időponttól függetlenül vegyék komolyan, nem követeli meg minden ember számára azonos kiadást sem.

35. Korlátozott források esetén az önkormányzatnak meg kell vizsgálnia, mely terheket milyen ráfordítással tudja elkerülni.

36. Már a beruházások összehasonlítása is megváltozik, ha az alacsony építési költséghez hozzáadódik a raktárra vonatkozó megfelelő előkészítés.

37. Egy másik technika elkerülhetné a hosszú távú tárolási feladatot, ugyanakkor saját költségekkel vagy kockázatokkal járhat.

38. A jobb biztosítás csökkenthetné a veszélyt anélkül, hogy a karbantartási feladat megszűnne.

39. Aki ezt a feladatot tudatosan átadja, annak ezért meg kell magyaráznia, hogy milyen eszközöket, ismereteket és cselekvési lehetőségeket ad át egyúttal.

40. A csupán a tehetősebb utódokra irányuló remény nem helyettesíti ezt az indoklást.

41. Különös óvatosság indokolt ott, ahol egy döntés súlyos károkat okozhatna, és később aligha lenne visszavonható.

42. Ennek oka az, hogy a jelenlegi előnyöket ilyenkor mások lehetőségeinek tartós korlátozásával lehetne megvásárolni.

43. A később érintettek hozzájárulásának hiánya fokozza az indoklási kötelezettséget, de nem teszi minden hosszú távú beavatkozást megengedhetetlenné.

44. Egy beruházás elmaradása is következményekkel járhat, például ha emiatt az önkormányzat nem tudna biztosítani egy szükséges ellátást.

45. Az előrelátásnak ezért össze kell hasonlítania a rendelkezésre álló alternatívákat és azok kockázatait.

46. Mércei közé tartozik a kár lehetséges súlyossága, annak valószínűsége, a rendelkezésre álló ismeretek megbízhatósága és a későbbi korrekció lehetősége.

47. Ahol a súlyos következményeket csak hiányosan vizsgálták, az további vizsgálat mellett és a lehető legnyitottabb cselekvési lehetőségek mellett szól, nem pedig automatikusan egy végleges tilalom mellett.

48. Alapvetőbb nehézség merül fel, ha a létesítmény kiválasztása azt is befolyásolja, hogy később milyen emberek születnek.

49. Képzeljük el, hogy az építése új munkahelyeket teremt, ennek következtében más emberek költöznek a településre, és ott családot alapítanak.

50. Egy másik döntés esetén talán más emberek találkoztak volna egymással, és más gyermekek születtek volna.

51. Egy későbbi lakos ezért szenvedhet a létesítmény következményeitől, noha az akkori döntés nélkül egyáltalán nem is létezne.

52. Ha az élete ennek ellenére élhető, nem állítható megkötetlenül, hogy ugyanaz a személy jobb helyzetben lenne a másik választás esetén.

53. Ez a nem-azonosság problémája: az összehasonlított döntések esetleg nemcsak az életkörülményeket, hanem a később élők identitását is megváltoztatják.

54. A szokásos összehasonlítás – ugyanazon személy jobb és rosszabb élete között – ilyenkor nem elegendő indoklásként.

55. Ez azonban nem ad szabad kezet, mert továbbra is meg kell vizsgálni, hogy elkerülhető módon rossz életkörülményeket teremtünk-e, és a kockázatokat igazságtalanul hárítjuk-e át másokra.

56. Egy lehetséges válasz ezért azokból a minimális feltételekből indul ki, amelyekre az emberek ésszerűen számíthatnak, függetlenül attól, hogy pontosan ki fog élni.

57. Ennek megfelelően a közösség nem tartozik egyetlen konkrét, még meg nem született gyermeknek sem a lehető legjobb világgal, viszont köteles ésszerűen figyelembe venni a későbbi élet alapvető lehetőségeit.

58. Vitás kérdés marad, hogy ezek a feltételek mennyire szigorúaknak kell lenniük, és milyen jelenlegi áldozatokat lehet ezért megkövetelni.

59. Az a kötelezettség is, hogy a jelentős, elkerülhető veszélyeket korlátozzuk, még nem határozza meg önmagában a költségek helyes elosztását.

60. Ha az egész elővigyázatosságot magas energiaárakból finanszíroznák, éppen a szegény háztartások viselnék a legnagyobb terhet.

61. Igazságosabb javaslat lehetne, ha ezeknek a háztartásoknak nyújtott teherkönnyítést összekapcsolnák azok nagyobb hozzájárulásával, akik nagyobb előnyöket élveznek, vagy többet tudnak viselni.

62. A jövőre való felkészülés így közös alakítási feladattá válik, amelynek terheit indokolt módon kell elosztani.

63. De hogyan lehet figyelembe venni azokat az érdekeket, amelyek képviselői nincsenek jelen a döntéshozatal során?

64. A ma távoli tárolóhelyen élő emberek számára a tényleges részvétel lehetséges lenne, és sokkal értelmesebb lenne, mint puszta feltételezések a kívánságaikról.

65. Gyermekek és még meg nem született emberek esetében másoknak kell képviselniük érdekeiket, anélkül, hogy azt állíthatnák, kifejezett hozzájárulást kaptak volna.

66. Egy független vizsgálat a létesítmény esetében rávilágíthatna arra, hogy mely biztonsági feladatok nyúlnak túl a tervezett üzemidőn.

67. Egy erre a célra kijelölt illetékes szerv követelhetné, hogy ezeket a feladatokat vegyék figyelembe a nyilvános indoklásban.

68. Az ilyen képviselők is tévedhetnek, vagy saját elképzeléseiket tarthatják a jövőbeli érdekeknek.

69. Feladatukat ezért nyilvánosságra hozott feltételezésekhez, ellenőrizhető indokokhoz és kifogás benyújtásának lehetőségéhez kellene kötni, ahelyett, hogy ellenőrizhetetlen döntéshozatali jogkört adnánk nekik.

70. Egy jó indoklás önmagában azonban még nem garantálja a tároló biztonságát.

71. A döntéshez hozzá kell tartoznia a későbbi biztonságosságot szolgáló hatásköröknek, megfelelő dokumentációnak és forrásoknak is.

72. Az ilyen intézkedések nem garantálják, hogy minden jövőbeli létesítmény megbízhatóan fog működni, de a jelenlegi tervezés felismerhető hiányosságait pótolhatják.

73. Minél hosszabb ideig tart a feladat, annál fontosabbá válik az a kérdés, hogy a felelősök cseréje esetén hogyan lehet megőrizni a tudást és a kompetenciát.

74. Egyetlen lakó sem tudja garantálni ezt a folytonosságot, ezért nem ő az egyedüli felelős minden lehetséges rendszerhibaért.

75. Felelőssége befolyásától és tudásától függ, míg az üzemeltetőknek és a döntéshozó szerveknek – nagyobb ellenőrzési jogkörüknek megfelelően – szélesebb körű kötelezettségeik vannak.

76. A nagyon távoli következmények tekintetében sok kérdés nyitott marad, még akkor is, ha egy önkormányzat gondosan hozza meg döntéseit.

77. A felelősségteljes cselekvés ezért nem igényel sem hiánytalan előrejelzést, sem az egyes személyek korlátlan felelősségét minden későbbi eseményért.

78. Azt igényli, hogy a felismerhető veszélyeket és a tartós kötelezettségeket a saját lehetőségeinkhez viszonyítva komolyan vegyük.

79. A kedvező beruházás e vizsgálat után is indokolt maradhat, de igazolása igényesebb lenne, mint a jelenlegi alacsony költségekre való hivatkozás.

80. Aki egy feladatot másokra ruház át, annak képesnek kell lennie arra is, hogy megindokolja, miért kell nekik ezt viselniük, és hogyan maradnak meg lehetőségeik a kezelésére.

81. Az alacsony ár csak akkor lenne meggyőző, ha nem azon alapulna, hogy az érintett emberek túl messze vannak ahhoz, hogy helyet foglaljanak a mai döntéshozó asztalnál.

1. Stellen wir uns eine Gemeinde vor, die eine preiswerte Energieanlage bauen könnte, deren Abfälle noch lange nach dem Ende ihres Betriebs sicher verwahrt werden müssten.

2. Für die heutigen Bewohner verspricht das Vorhaben bezahlbare Wärme und eine Entlastung der Gemeindekasse.

3. Die Wartung des Lagers würde dagegen auch Menschen beschäftigen, die an der Abstimmung über den Bau nicht teilnehmen können.

4. Einige leben vielleicht weit entfernt am vorgesehenen Lagerort, andere sind Kinder, wieder andere werden erst in vielen Jahrzehnten geboren.

5. Ein günstiger Preis für die gegenwärtigen Nutzer sagt deshalb noch wenig darüber aus, ob die Anlage insgesamt eine verantwortbare Wahl wäre.

6. Die Gemeinde entscheidet zugleich darüber, welche Aufgaben sie anderen hinterlässt und wie viel Freiheit diese haben werden, sie abzulehnen.

7. Verantwortung bedeutet hier zunächst, für die vorhersehbaren Folgen einer Entscheidung Gründe geben und angemessene Vorkehrungen treffen zu müssen.

8. Sie setzt nicht voraus, dass die Betroffenen den Handelnden persönlich begegnen oder ihre Ansprüche selbst vortragen.

9. Würde eine Gemeinde dieselbe Gefährdung unmittelbar neben ihren eigenen Häusern nicht hinnehmen, müsste sie erklären, weshalb Bewohner eines entfernten Ortes sie hinnehmen sollen.

10. Die größere Entfernung verändert die Sichtbarkeit des Problems, aber für sich genommen weder die Verletzbarkeit noch die Bedeutung der betroffenen Menschen.

11. Allerdings können besondere Beziehungen zusätzliche Pflichten begründen, etwa die Sorge von Eltern für ihre Kinder.

12. Solche Pflichten erklären einen Vorrang in bestimmten Situationen, ohne fremde Menschen aus jeder Rücksicht auszuschließen.

13. Bei zeitlicher Entfernung tritt eine weitere Schwierigkeit hinzu, weil die später Betroffenen teilweise noch nicht existieren.

14. Bereits lebende Kinder können heute Bedürfnisse haben und später dieselben Personen sein, die die Lasten der Anlage tragen.

15. Noch ungeborene Menschen haben dagegen keine gegenwärtige Stimme, und wir kennen weder ihre Namen noch ihre Lebenspläne.

16. Wer diese Unterschiede übersieht, behandelt Zukunftsverantwortung entweder als gewöhnliche Hilfeleistung oder als völlig gegenstandslos.

17. Doch auch ohne einzelne Empfänger zu kennen, lässt sich nach den Bedingungen fragen, unter denen später Menschen leben können.

18. Dafür muss niemand behaupten, alle Wünsche einer kommenden Gesellschaft vorauszusehen.

19. Ungewiss ist, welche Energieformen oder Wohnweisen sie bevorzugen wird; erheblich weniger ungewiss ist ihr Bedarf an trinkbarem Wasser, körperlicher Sicherheit und Möglichkeiten eigener Entscheidungen.

20. Aus welchem Grund die heutige Gemeinde vorsorgen muss, lässt sich auf verschiedene Weise erklären.

21. Wer gefährliche Abfälle entstehen lässt, hat einen anderen Bezug zur späteren Belastung als jemand, der zufällig in ihrer Nähe wohnt.

22. Wer durch günstige Energie Geld spart, kann auch dann zu den Kosten der Sicherung beitragen müssen, wenn er selbst über den Bau nicht entschieden hat.

23. Wer den Betrieb kontrolliert, kann Risiken verhindern, die ein einzelner Haushalt nicht beeinflussen kann.

24. Eine Einrichtung mit besonderem Wissen und geeigneten Mitteln kann zur Vorsorge verpflichtet sein, obwohl sie die Gefahr nicht verursacht hat.

25. Schließlich kann eine faire Verteilung verlangen, leistungsfähigere Nutznießer stärker zu belasten als Menschen, deren Lebensunterhalt bereits unsicher ist.

26. Verursachung, Vorteil, Kontrolle und Fähigkeit begründen also unterschiedliche Ansprüche, die bei der Zuweisung konkreter Aufgaben zusammen geprüft werden müssen.

27. Ein gewichtiger Einwand gegen weitreichende Vorsorge beginnt bei den Menschen, die heute frieren.

28. Wenn die teurere Alternative sie zu unerschwinglichen Heizkosten zwingt, wäre es fragwürdig, ihr gegenwärtiges Leid mit einem bloßen Hinweis auf die Zukunft abzutun.

29. Gegenwärtige Not ist konkret, während manche befürchtete Fernfolge auf unsicheren Annahmen beruht.

30. Deshalb kann eine dringende Hilfe heute Vorrang vor der Vermeidung eines wenig wahrscheinlichen, geringfügigen Nachteils in ferner Zukunft haben.

31. Daraus folgt aber kein allgemeiner Vorrang des früheren Geburtsdatums.

32. Eine spätere schwere Erkrankung wiegt nicht allein deshalb weniger, weil die erkrankte Person noch nicht geboren ist.

33. Entscheidend ist, ob vergleichbare Interessen betroffen sind und welche Unterschiede in Dringlichkeit, Wissen und Handlungsmöglichkeiten tatsächlich bestehen.

34. Die Forderung, vergleichbare Interessen unabhängig von Ort und Geburtszeit ernst zu nehmen, verlangt auch keine identische Ausgabe für jeden Menschen.

35. Bei begrenzten Mitteln muss die Gemeinde prüfen, welche Belastungen sie mit welchem Aufwand vermeiden kann.

36. Schon der Vergleich der Anlagen verändert sich, wenn zum niedrigen Baupreis eine angemessene Vorsorge für das Lager hinzukommt.

37. Eine andere Technik könnte die langfristige Lageraufgabe vermeiden, zugleich aber eigene Kosten oder Risiken mit sich bringen.

38. Eine bessere Sicherung könnte die Gefahr mindern, ohne die Aufgabe der Wartung verschwinden zu lassen.

39. Wer diese Aufgabe bewusst weitergibt, muss daher erklären, welche Mittel, Kenntnisse und Handlungsmöglichkeiten ebenfalls weitergegeben werden.

40. Eine bloße Hoffnung auf wohlhabendere Nachkommen ersetzt diese Begründung nicht.

41. Besondere Vorsicht ist dort plausibel, wo eine Entscheidung schwerwiegende Schäden ermöglichen würde und später kaum zurückgenommen werden könnte.

42. Der Grund liegt darin, dass gegenwärtige Vorteile dann mit einer dauerhaften Einschränkung fremder Möglichkeiten erkauft werden könnten.

43. Fehlende Zustimmung der später Betroffenen verschärft die Pflicht zur Rechtfertigung, macht aber nicht jeden langfristigen Eingriff unzulässig.

44. Auch der Verzicht auf eine Anlage kann Folgen haben, etwa wenn die Gemeinde dadurch eine notwendige Versorgung nicht gewährleisten könnte.

45. Vorsorge muss deshalb die verfügbaren Alternativen und ihre Risiken miteinander vergleichen.

46. Zu ihren Maßstäben gehören die mögliche Schwere eines Schadens, seine Wahrscheinlichkeit, die Verlässlichkeit des vorhandenen Wissens und die Möglichkeit späterer Korrektur.

47. Wo schwerwiegende Folgen nur lückenhaft untersucht sind, spricht dies für weitere Prüfung und möglichst offene Handlungsmöglichkeiten, nicht automatisch für ein endgültiges Verbot.

48. Eine grundsätzlichere Schwierigkeit entsteht, wenn die Wahl der Anlage auch beeinflusst, welche Menschen später geboren werden.

49. Stellen wir uns vor, ihr Bau führt zu neuen Arbeitsplätzen, dadurch ziehen andere Menschen in die Gemeinde und gründen dort Familien.

50. Bei einer anderen Entscheidung wären vielleicht andere Menschen einander begegnet und andere Kinder geboren worden.

51. Eine spätere Bewohnerin könnte daher unter den Folgen der Anlage leiden, obwohl sie ohne die damalige Entscheidung überhaupt nicht existieren würde.

52. Wenn ihr Leben dennoch lebenswert ist, lässt sich nicht ohne Weiteres behaupten, dieselbe Person wäre durch die andere Wahl besser gestellt worden.

53. Dies ist das Problem der Nichtidentität: Die verglichenen Entscheidungen verändern möglicherweise nicht nur Lebensbedingungen, sondern auch die Identität der später Lebenden.

54. Der gewohnte Vergleich zwischen einem besseren und einem schlechteren Leben derselben Person reicht dann zur Begründung nicht aus.

55. Das eröffnet jedoch keinen Freibrief, weil weiterhin zu prüfen ist, ob wir vermeidbar schlechte Lebensbedingungen schaffen und Risiken unfair weitergeben.

56. Eine mögliche Antwort setzt deshalb bei Mindestbedingungen an, die Menschen zumutbarerweise erwarten dürfen, unabhängig davon, wer genau leben wird.

57. Die Gemeinde schuldet danach keinem bestimmten ungeborenen Kind die bestmögliche Welt, wohl aber eine begründete Rücksicht auf die grundlegenden Möglichkeiten späteren Lebens.

58. Umstritten bleibt, wie anspruchsvoll solche Bedingungen sein müssen und welche gegenwärtigen Opfer dafür verlangt werden dürfen.

59. Auch eine Pflicht, erhebliche vermeidbare Gefahren zu begrenzen, bestimmt noch nicht von selbst die richtige Verteilung ihrer Kosten.

60. Würde man die gesamte Vorsorge durch hohe Energiepreise finanzieren, könnten gerade arme Haushalte die schwerste Last tragen.

61. Ein gerechterer Vorschlag könnte Entlastungen für diese Haushalte mit stärkeren Beiträgen derjenigen verbinden, die größere Vorteile erhalten oder mehr tragen können.

62. Zukunftsvorsorge wird dadurch zu einer gemeinsamen Gestaltungsaufgabe, deren Lasten begründet verteilt werden müssen.

63. Doch wie können Interessen berücksichtigt werden, deren Träger bei der Entscheidung nicht anwesend sind?

64. Für die heute am entfernten Lagerort lebenden Menschen wäre tatsächliche Beteiligung möglich und aussagekräftiger als eine bloße Vermutung über ihre Wünsche.

65. Bei Kindern und noch ungeborenen Menschen müssen andere deren Interessen vertreten, ohne vorgeben zu können, eine ausdrückliche Zustimmung erhalten zu haben.

66. Eine unabhängige Prüfung könnte im Anlagenfall sichtbar machen, welche Sicherungsaufgaben über die vorgesehene Betriebszeit hinausreichen.

67. Eine eigens zuständige Stelle könnte verlangen, dass diese Aufgaben in der öffentlichen Begründung berücksichtigt werden.

68. Auch solche Vertreter können irren oder ihre eigenen Vorstellungen für Zukunftsinteressen halten.

69. Ihre Aufgabe müsste deshalb an offengelegte Annahmen, prüfbare Gründe und Möglichkeiten des Widerspruchs gebunden sein, statt ihnen unkontrollierte Entscheidungsmacht zu geben.

70. Eine gute Begründung allein hält allerdings noch kein Lager sicher.

71. Zur Entscheidung müssten auch Zuständigkeiten, geeignete Unterlagen und Mittel gehören, die für die spätere Sicherung vorgesehen sind.

72. Solche Vorkehrungen garantieren nicht, dass jede künftige Einrichtung zuverlässig arbeiten wird, können aber erkennbare Lücken der heutigen Planung schließen.

73. Je länger die Aufgabe dauert, desto wichtiger wird die Frage, wie Wissen und Zuständigkeit bei einem Wechsel der Verantwortlichen erhalten bleiben sollen.

74. Ein einzelner Bewohner kann diese Fortdauer nicht gewährleisten und ist deshalb nicht für sämtliche möglichen Systemfehler allein verantwortlich.

75. Seine Verantwortung richtet sich nach seinem Einfluss und Wissen, während Betreiber und entscheidende Stellen entsprechend ihrer größeren Kontrolle weitergehende Pflichten haben.

76. Über sehr ferne Folgen bleibt vieles offen, selbst wenn eine Gemeinde sorgfältig entscheidet.

77. Verantwortliches Handeln verlangt daher weder eine lückenlose Vorhersage noch die unbegrenzte Haftung jedes Einzelnen für alles Spätere.

78. Es verlangt, erkennbare Gefahren und dauerhafte Bindungen im Verhältnis zu den eigenen Möglichkeiten ernst zu nehmen.

79. Die günstige Anlage könnte nach dieser Prüfung weiterhin vertretbar sein, doch ihre Rechtfertigung wäre anspruchsvoller als der Hinweis auf niedrige heutige Kosten.

80. Wer eine Aufgabe an andere weitergibt, muss auch begründen können, weshalb sie diese tragen sollen und wie ihre Möglichkeiten zum Umgang damit erhalten werden.

81. Der niedrige Preis wäre erst dann überzeugend, wenn er nicht davon lebte, dass die belasteten Menschen zu weit entfernt sind, um am heutigen Entscheidungstisch Platz zu nehmen.