2.2.1 A retorika tanítói – Lehrer der Redekunst

1. Képzelj el egy várost, ahol kizárólag a kimondott szó dönt a sikerről és a kudarcról.

2. Pontosan ilyen város volt Athén az i. e. 5. században.

3. Athén demokrácia volt, és ez azt jelentette, hogy a polgárok maguk kormányozták magukat.

4. A fontos döntéseket nem egy király hozta meg, hanem szavazással a népközgyűlésben.

5. Több ezer férfi gyűlt össze, meghallgatta a beszédeket, majd felemelte a kezét.

6. Aki szavával megnyerte a tömeget, az irányíthatta az egész város politikáját.

7. Hasonló volt a helyzet a bíróságon is, ahol még nem voltak fizetett ügyvédek.

8. Minden polgárnak magának kellett előadnia a keresetét vagy a védekezését.

9. Egy jó szónok így megmenekülhetett a büntetéstől, vagy legyőzhette ellenfelét.

10. Athénban tehát a beszéd nem csupán egy kellemes melléktevékenység volt, hanem életfeltétel.

11. A jó beszédek azonban senkinek sem adódnak maguktól, azokat meg kell tanulni.

12. Itt léptek színre a szofisták, akik pontosan ezt a képzést kínálták.

13. Ők a beszédművészet, azaz a retorika szakértői voltak.

14. A retorika annak a tudománya, hogyan lehet másokat szavakkal meggyőzni.

15. A szofisták a beszédet alkotóelemeire bontották, és így taníthatóvá tették.

16. Megmutatták, hogyan lehet egy gondolatot világosan rendszerezni és erőteljesen előadni.

17. Gyakorolták a beszéd felépítését a bevezetéstől a hatásos befejezésig.

18. Figyeltek a szavak hangzására, a szünetekre és a megfelelő hangnemre.

19. Még azt is tanították, hogyan lehet minden érvre ellenérvet találni.

20. Ez a beszédművészet a gazdag családokból származó fiatal férfiak számára nagy értéknek számított.

21. Aki elsajátította, annak a város legmagasabb tisztségei is nyitva álltak.

22. A szofisták többsége nem athéni volt, hanem városról városra utazott.

23. Ezért vándor tanároknak is nevezik őket, mert tanítványaik után utaztak.

24. A görög világ minden tájáról érkeztek, és új gondolatokat hoztak magukkal.

25. Minden városban tanítványokat gyűjtöttek maguk köré, előadásokat tartottak és tanítottak.

26. Ezen oktatásért pénzt kértek, gyakran nagyon sok pénzt.

27. Ezzel ők voltak az első fizetett tanárok, akiket a történelemből ismerünk.

28. Számunkra ez természetesnek tűnik, hiszen ma is megvan a maga ára a jó oktatásnak.

29. Az akkori görögök számára azonban ez botrányos dolog volt.

30. Eddig a bölcsességet olyan értéknek tekintették, amelyet szeretetből adnak tovább, nem pedig fizetésért.

31. Hogy most valaki üzletet csinált a bölcsességből, sokak számára méltatlannak tűnt.

32. Különösen Szókratész gúnyolódott azon, hogy a szofisták eladták tudásukat.

33. Ő maga ingyen tanított, és ebben látta tisztességének bizonyítékát.

34. De nem szabad elfelejteni, hogy a szofistáknak meg kellett élniük a tanításból.

35. Konkrét szolgáltatást nyújtottak, és ezért fizetséget kértek, mint bármelyik kézműves.

36. Tanításuk egyik különösen kényes pontja egy bizonyos készség volt.

37. A szofisták azzal dicsekedtek, hogy a gyengébb ügyet is erősebbé tudják tenni.

38. Ez alatt azt értették, hogy egy ügyes szónok még egy kétséges állítást is győztesen tud bemutatni.

39. Egy egyszerű példa segít ezt megérteni.

40. Tegyük fel, hogy egy gyengébb megüti az erősebbet, és emiatt bíróság elé áll.

41. A gyenge férfi azt mondhatná, hogy ő egyáltalán nem támadott, hanem csak védekezett.

42. Végül is – így hangzana a beszéde – nyilvánvaló, hogy csak az erősebb lehet a valódi támadó.

43. Ilyen trükkökkel a feketét szinte fehérré lehetett változtatni.

44. A szofisták ellenfelei számára ez a tisztességtelenségük bizonyítéka volt.

45. Aki a rosszabb ügyet erősebbé teszi, az nem az igazságot szolgálja, hanem csak a saját előnyét.

46. Maguk a szofisták nyugodtabban tekintettek erre.

47. Művészetüket olyan eszköznek tekintették, amelyet jól vagy rosszul is lehet használni.

48. Egy kés vághat kenyeret vagy sebet okozhat, de maga a kés nem tehet róla.

49. Hasonlóképpen – érveltek – a retorika sem jó, sem rossz, hanem csupán egy eszköz.

50. Hogy mire használják ezt az eszközt, az a szónok jellemétől függ.

51. A képesség és a lelkiismeret ezen elválasztása a mai napig is nehéz kérdés.

52. Egy modern ügyvéd is a lehető legjobban védi ügyfelét, függetlenül attól, hogy bűnös-e vagy sem.

53. A reklám is ügyes szavakkal próbál rábeszélni minket a vásárlásra.

54. Mindezekben tovább élnek a szofisták ősi művészetai.

55. Felismerték, hogy a nyelv hatalmas erő.

56. A szavak megnyugtatnak vagy felhergelnek, elhomályosítanak vagy megvilágítanak.

57. Aki uralja a nyelvet, annak kezében van a kulcs az emberek szívéhez.

58. A szofisták voltak az elsők, akik tudatosan a kezükbe vették ezt a kulcsot.

59. Ezzel a beszédet a puszta tehetségből tanulható művészetgé tették.

60. És egy fontos kérdést hagytak hátra az utókor számára: Meg kell-e győzni másokat, vagy az igazságot kell keresni?

1. Stell dir eine Stadt vor, in der allein das gesprochene Wort über Erfolg und Niederlage entscheidet.

2. Genau eine solche Stadt war Athen im fünften Jahrhundert vor unserer Zeitrechnung.

3. Athen war eine Demokratie, und das bedeutete: die Bürger regierten sich selbst.

4. Wichtige Entscheidungen fielen nicht durch einen König, sondern durch Abstimmung in der Volksversammlung.

5. Tausende von Männern versammelten sich, hörten Reden an und hoben dann die Hand.

6. Wer die Menge mit seinen Worten gewann, konnte die Politik der ganzen Stadt lenken.

7. Ähnlich war es vor Gericht, wo es noch keine bezahlten Anwälte gab.

8. Jeder Bürger musste seine Klage oder seine Verteidigung selbst vortragen.

9. Ein guter Redner konnte sich so vor Strafe retten oder seinen Gegner besiegen.

10. Reden war in Athen also keine schöne Nebensache, sondern eine Lebensnotwendigkeit.

11. Doch gute Reden fallen niemandem in den Schoß, sie müssen gelernt werden.

12. Hier traten die Sophisten auf den Plan und boten genau diese Schulung an.

13. Sie waren Fachleute für die Kunst des Redens, die man Rhetorik nennt.

14. Rhetorik ist die Lehre davon, wie man andere durch Worte überzeugt.

15. Die Sophisten zerlegten das Reden in seine Bestandteile und machten es lehrbar.

16. Sie zeigten, wie man einen Gedanken klar ordnet und kraftvoll vorträgt.

17. Sie übten den Aufbau einer Rede vom Einstieg bis zum wirkungsvollen Schluss.

18. Sie achteten auf den Klang der Wörter, auf Pausen und auf den richtigen Ton.

19. Sie lehrten sogar, wie man auf jedes Argument ein Gegenargument findet.

20. Diese Wortkunst war für junge Männer aus reichen Familien ein begehrter Schatz.

21. Wer sie beherrschte, dem standen die höchsten Ämter der Stadt offen.

22. Die meisten Sophisten waren keine Athener, sondern reisten von Stadt zu Stadt.

23. Man nennt sie deshalb auch Wanderlehrer, denn sie zogen ihren Schülern hinterher.

24. Sie kamen aus allen Teilen der griechischen Welt und brachten neue Gedanken mit.

25. In jeder Stadt sammelten sie Schüler um sich, hielten Vorträge und gaben Unterricht.

26. Für diesen Unterricht verlangten sie Geld, oft sehr viel Geld.

27. Damit waren sie die ersten bezahlten Lehrer, die wir aus der Geschichte kennen.

28. Für uns klingt das selbstverständlich, denn auch heute kostet gute Bildung ihren Preis.

29. Für die Griechen jener Zeit aber war es etwas Anstößiges.

30. Bisher hatte Weisheit als ein Gut gegolten, das man aus Liebe weitergibt, nicht für Bezahlung.

31. Dass nun jemand mit der Weisheit Geschäfte machte, erschien vielen unwürdig.

32. Besonders Sokrates spottete darüber, dass die Sophisten ihr Wissen verkauften.

33. Er selbst unterrichtete umsonst und sah darin einen Beweis seiner Lauterkeit.

34. Doch man darf nicht vergessen, dass die Sophisten von ihrem Unterricht leben mussten.

35. Sie boten eine handfeste Leistung an und ließen sich dafür bezahlen, wie jeder Handwerker.

36. Ein besonders heikler Punkt ihrer Lehre war eine bestimmte Fertigkeit.

37. Die Sophisten rühmten sich, die schwächere Sache zur stärkeren machen zu können.

38. Damit war gemeint, dass ein geschickter Redner selbst eine zweifelhafte Behauptung siegreich darstellt.

39. Ein einfaches Beispiel macht das verständlich.

40. Angenommen, ein Schwächerer schlägt einen Stärkeren und steht dafür vor Gericht.

41. Der schwache Mann könnte sagen, er habe ja gar nicht angegriffen, sondern sich nur gewehrt.

42. Schließlich, so seine Rede, sei doch klar, dass nur der Stärkere der eigentliche Angreifer sein könne.

43. Mit solchen Kniffen ließ sich Schwarz fast in Weiß verwandeln.

44. Für die Gegner der Sophisten war das ein Beweis ihrer Unredlichkeit.

45. Wer die schlechtere Sache stärker macht, der dient nicht der Wahrheit, sondern nur dem eigenen Vorteil.

46. Die Sophisten selbst sahen das gelassener.

47. Sie betrachteten ihre Kunst wie ein Werkzeug, das man gut oder schlecht gebrauchen kann.

48. Ein Messer kann Brot schneiden oder verletzen, doch das Messer selbst ist nicht schuld.

49. Ebenso, so argumentierten sie, sei die Rhetorik weder gut noch böse, sondern nur ein Mittel.

50. Wofür man dieses Mittel einsetzt, das liege am Charakter des Redners.

51. Diese Trennung von Können und Gewissen ist bis heute eine schwierige Frage.

52. Auch ein moderner Anwalt verteidigt seinen Mandanten so gut wie möglich, ob schuldig oder nicht.

53. Auch die Werbung versucht, uns mit geschickten Worten zu einem Kauf zu überreden.

54. In all dem leben die alten Künste der Sophisten weiter.

55. Sie haben erkannt, dass Sprache eine ungeheure Macht ist.

56. Worte können beruhigen oder aufwiegeln, verschleiern oder erhellen.

57. Wer die Sprache beherrscht, der besitzt einen Schlüssel zu den Herzen der Menschen.

58. Die Sophisten waren die Ersten, die diesen Schlüssel bewusst in die Hand nahmen.

59. Damit machten sie das Reden vom bloßen Talent zur erlernbaren Kunst.

60. Und sie hinterließen der Nachwelt eine wichtige Frage: Soll man überzeugen wollen oder die Wahrheit suchen?