5.4 Az empirizmus – Der Empirismus

1. Egy kisgyerek először érinti meg a forró főzőlapot, és ijedten hátralép.

2. Senkinek sem kellett előtte elmagyaráznia a gyereknek, hogy a tűz fáj.

3. Maga a fájdalmas élmény volt a tanár, és a tanulsága egész életre megmarad.

4. Pontosan ezen a ponton kezdődik az egész filozófia egyik legbefolyásosabb gondolata.

5. Ennek a gondolatnak van egy neve: empirizmus.

6. A szó a görög „empeiria” szóból származik, amely egyszerűen tapasztalatot jelent.

7. Az empirizmus azt a tézist képviseli, hogy minden emberi tudás a tapasztalatból származik.

8. Nem a puszta töprengés, hanem a látás, a hallás és az érintés nyitja meg az embert számára a világot.

9. Ezzel az empirizmus egy régi ellenáramlattal, a racionalizmussal száll szembe.

10. A racionalizmus azt vallja, hogy az értelem önmagából képes biztos igazságokat nyerni.

11. Ez a vita a tapasztalat és az értelem között vörös szálként húzódik végig a gondolkodás történetén.

12. Már az ókorban is két nagy tábor állt egymással szemben.

13. Platón alig bízott az érzékekben, és az igazságot egy túlvilági eszmék világában kereste.

14. Tanítványa, Arisztotelész viszont a látható természet felé fordult, és azt alaposan megfigyelte.

15. Arisztotelész növényeket gyűjtött, állatokat boncolt, és leírta, amit a szemei mutattak neki.

16. Ebben a kutatói szemléletben már ott rejlik a későbbi empirizmus csírája.

17. Sok évszázadon át azonban az a hit uralkodott, hogy az igazság elsősorban a szent iratokból és a régi tekintélyekből származik.

18. Aki tudni akarta, milyen a világ, a nagy mesterek műveit lapozgatta, ahelyett, hogy saját maga vizsgálódott volna.

19. Csak a kora újkorban fordult meg lassan ez az arány.

20. A kutatók elkezdtek kérdéseket feltenni magának a természetnek, és figyelni a válaszaira.

21. Az angol Francis Bacon e fordulat hangos hirdetőjévé vált.

22. Bacon azt követelte, hogy ne spekuláljunk a világról, hanem türelmesen vizsgáljuk meg.

23. A tudás – így szólt híres gondolatmenete – a természet feletti hatalom egyik formája.

24. Baconnal a tapasztalat szisztematikus módszert nyert: a gyűjtés, az összehasonlítás és a következtetés.

25. Az empirizmus azonban a brit szigeteken érte el valódi csúcspontját.

26. Ott egész sor gondolkodó jelent meg, akiket ma brit empiristáknak nevezünk.

27. Az első nagy név ebben a sorban John Locke.

28. Locke az újszülött ember elméjét egy üres papírlaphoz hasonlította.

29. Erre a papírlapra először az élet írja rá az első sorokat benyomásaival.

30. Locke szerint tehát nincsenek kész gondolatok, amelyeket az ember már születésekor magával hoz.

31. Locke-ot az ír püspök, George Berkeley követte egy merész továbbgondolással.

32. Berkeley azt állította, hogy a dolgok csak annyiban léteznek, amennyiben érzékeljük őket.

33. Számára az egész világ végső soron az elme érzékeléseinek halmaza volt.

34. A legradikálisabb lépést azonban a skót David Hume tette.

35. Hume minden fogalmat szigorúan annak alapján vizsgált, hogy visszavezethető-e érzéki benyomásra.

36. Sok minden, amit biztos tudásnak tartunk, eközben az ujjai között oszlott szét.

37. Még az a gondolat is megingott, hogy egy ok szükségszerűen hatást von maga után.

38. Így vezetett az empirizmus a józan megfigyeléstől a mély kétség határáig.

39. Míg a filozófusok vitatkoztak, a tapasztalat a természettudományokban nagy diadalokat aratott.

40. Galileo Galilei gömböket gurított le ferde síkokon, és hűvös pontossággal mérte az időt.

41. Isaac Newton megfigyelte a fényt, a bolygókat és a lehulló almát, és ezekből általános törvényeket vezetett le.

42. Ez az új tudomány nem régi könyveken alapult, hanem méréseken és kísérleteken.

43. Az empirizmus bizonyos értelemben a filozófiát szolgáltatta ehhez a tudományos forradalomhoz.

44. Megfigyelés, mérés, kísérleti megismétlés: ez lett a komoly kutatás védjegye.

45. Az empirizmus hatása messze túlnyúlt saját korán.

46. A tizenkilencedik században kialakult a pozitivizmus, amely kizárólag a ellenőrizhető tényeket fogadta el.

47. A huszadik században a Bécsi Kör gondolkodói azt követelték, hogy minden állításnak ki kell állnia a tapasztalat próbáját.

48. A tudományokban a mai napig egy egyszerű alapelv érvényesül: az állításoknak bizonyítékra van szükségük.

49. Egy kutatót, aki tézisét nem támasztja alá adatokkal, nem veszik komolyan.

50. Ebben a követelményben a régi empirista szellem töretlenül tovább él.

51. Az empirizmus azonban soha nem maradt ellentmondás nélkül, és erre jó okuk volt.

52. A matematika például olyan igazságokat ismer, amelyeket soha nem kellett kísérlettel bizonyítani.

53. Senki sem ellenőrzi almák számlálásával, hogy két plusz két négy.

54. Emellett az érzékszerveink is újra és újra megtévesztenek minket, ahogyan azt minden optikai csalódás is mutatja.

55. A rendszerező gondolkodás nélküli puszta tapasztalat ráadásul csupán benyomások halmaza marad.

56. Később Immanuel Kant filozófus megpróbálja majd összeegyeztetni a tapasztalatot és az ésszerűséget.

57. Az empirizmus tehát nem kész megoldás, hanem egy nagy kérdés a tudás számára.

58. Ez a kérdés így hangzik: Honnan tudjuk valójában azt, amit tudni vélünk?

59. Az empirizmus erre megdöbbentő egyszerűséggel válaszol: Azért tudjuk, mert megtapasztaltuk.

60. És ebben az egyszerű válaszban rejlik egyúttal minden igazi tudomány kezdete.

1. Ein kleines Kind berührt zum ersten Mal eine heiße Herdplatte und zuckt erschrocken zurück.

2. Niemand musste dem Kind vorher erklären, dass Feuer wehtut.

3. Die schmerzhafte Erfahrung selbst war die Lehrerin, und ihre Lektion bleibt ein Leben lang haften.

4. Genau an dieser Stelle beginnt eine der einflussreichsten Ideen der gesamten Philosophie.

5. Diese Idee trägt einen Namen: Empirismus.

6. Das Wort geht auf das griechische "empeiria" zurück, das schlicht Erfahrung bedeutet.

7. Der Empirismus vertritt die These, dass alles menschliche Wissen aus der Erfahrung stammt.

8. Nicht das reine Grübeln, sondern das Sehen, Hören und Tasten erschließt dem Menschen die Welt.

9. Damit stellt sich der Empirismus gegen eine alte Gegenströmung, den Rationalismus.

10. Der Rationalismus glaubt, die Vernunft allein könne aus sich heraus sichere Wahrheiten gewinnen.

11. Dieser Streit zwischen Erfahrung und Vernunft zieht sich wie ein roter Faden durch die Geschichte des Denkens.

12. Schon in der Antike standen sich zwei große Lager gegenüber.

13. Platon traute den Sinnen kaum und suchte die Wahrheit in einer jenseitigen Welt der Ideen.

14. Sein Schüler Aristoteles dagegen wandte sich der sichtbaren Natur zu und beobachtete sie genau.

15. Aristoteles sammelte Pflanzen, zergliederte Tiere und schrieb auf, was seine Augen ihm zeigten.

16. In diesem Forscherblick steckt bereits der Keim des späteren Empirismus.

17. Über viele Jahrhunderte herrschte jedoch der Glaube vor, Wahrheit komme vor allem aus heiligen Schriften und alten Autoritäten.

18. Wer wissen wollte, wie die Welt beschaffen ist, schlug bei den großen Meistern nach, statt selbst zu prüfen.

19. Erst in der frühen Neuzeit kehrte sich dieses Verhältnis langsam um.

20. Forscher begannen, der Natur selbst Fragen zu stellen und auf ihre Antworten zu lauschen.

21. Der Engländer Francis Bacon wurde zu einem lautstarken Verkünder dieser Wende.

22. Bacon forderte, man solle nicht über die Welt spekulieren, sondern sie geduldig untersuchen.

23. Wissen, so sein berühmter Gedanke, sei eine Form von Macht über die Natur.

24. Mit Bacon bekam die Erfahrung eine planmäßige Methode: das Sammeln, Vergleichen und Schlussfolgern.

25. Den eigentlichen Höhepunkt erreichte der Empirismus jedoch auf der britischen Insel.

26. Dort entstand eine ganze Reihe von Denkern, die man heute die britischen Empiristen nennt.

27. Der erste große Name in dieser Reihe ist John Locke.

28. Locke verglich den Geist des neugeborenen Menschen mit einem leeren Blatt Papier.

29. Auf dieses Blatt schreibt erst das Leben mit seinen Eindrücken die ersten Zeilen.

30. Nach Locke gibt es also keine fertigen Gedanken, die der Mensch schon bei der Geburt mitbringt.

31. Auf Locke folgte der irische Bischof George Berkeley mit einer kühnen Zuspitzung.

32. Berkeley behauptete, die Dinge existierten nur, sofern sie wahrgenommen werden.

33. Für ihn war die ganze Welt letztlich ein Bündel von Wahrnehmungen im Geist.

34. Den radikalsten Schritt aber ging der Schotte David Hume.

35. Hume prüfte jeden Begriff streng danach, ob er auf einen sinnlichen Eindruck zurückgeht.

36. Vieles, was wir für sicheres Wissen halten, zerrann ihm dabei zwischen den Fingern.

37. Sogar die Vorstellung, dass eine Ursache zwingend eine Wirkung nach sich zieht, geriet ins Wanken.

38. So führte der Empirismus von der nüchternen Beobachtung bis an den Rand des tiefen Zweifels.

39. Während die Philosophen stritten, feierte die Erfahrung in den Naturwissenschaften große Triumphe.

40. Galileo Galilei rollte Kugeln über schiefe Ebenen hinab und maß die Zeit mit kühler Genauigkeit.

41. Isaac Newton beobachtete das Licht, die Planeten und den fallenden Apfel und fand darin allgemeine Gesetze.

42. Diese neue Wissenschaft beruhte nicht auf alten Büchern, sondern auf Messung und Versuch.

43. Der Empirismus lieferte gewissermaßen die Philosophie zu dieser wissenschaftlichen Revolution.

44. Beobachten, messen, im Versuch wiederholen: das wurde zum Markenzeichen ernsthafter Forschung.

45. Die Wirkung des Empirismus reichte weit über seine eigene Zeit hinaus.

46. Im neunzehnten Jahrhundert entstand der Positivismus, der allein die nachprüfbaren Tatsachen gelten ließ.

47. Im zwanzigsten Jahrhundert verlangten die Denker des Wiener Kreises, jede Aussage müsse sich an der Erfahrung bewähren.

48. Bis heute gilt in den Wissenschaften ein einfaches Grundgesetz: Behauptungen brauchen Belege.

49. Ein Forscher, der seine These nicht durch Daten stützt, wird nicht ernst genommen.

50. In diesem Anspruch lebt der alte empiristische Geist ungebrochen fort.

51. Doch der Empirismus blieb nie ohne Widerspruch, und das aus gutem Grund.

52. Die Mathematik etwa scheint Wahrheiten zu kennen, die kein Experiment je beweisen musste.

53. Dass zwei und zwei vier ergibt, prüft niemand durch das Abzählen von Äpfeln.

54. Auch täuschen die Sinne uns immer wieder, wie jede optische Täuschung zeigt.

55. Reine Erfahrung ohne ordnendes Denken bleibt zudem ein bloßer Haufen von Eindrücken.

56. Später wird der Philosoph Immanuel Kant versuchen, Erfahrung und Vernunft miteinander zu versöhnen.

57. Der Empirismus ist also keine fertige Lösung, sondern eine große Frage an das Wissen.

58. Diese Frage lautet: Woher wissen wir eigentlich, was wir zu wissen glauben?

59. Der Empirismus antwortet darauf mit verblüffender Schlichtheit: Wir wissen es, weil wir es erfahren haben.

60. Und in dieser schlichten Antwort steckt zugleich der Anfang jeder echten Wissenschaft.