7.5.3 Az értékek átértékelése – Die Umwertung aller Werte

1. Friedrich Nietzsche felvetett egy kérdést, amely sok kortársát megrémítette.

2. Valójában honnan származnak a jó és a rossz értékeink?

3. A legtöbb ember ezeket az értékeket örökké érvényesnek és Istentől adottnak tartotta.

4. Nietzsche ezzel szemben azt állította, hogy az értékeknek van történetük, és az emberek alkották őket.

5. Ami ma magától értetődően jónak számít, az régebben gyakran rossznak számított.

6. Nietzsche szerint tehát az értékek nem az égből hullottak le, hanem a történelem folyamán alakultak ki.

7. Ha azonban az értékeket az emberek alkották, akkor az emberek meg is változtathatják őket.

8. Ezt a nagy változási tervet Nietzsche az értékek átértékelésének nevezte.

9. Az átértékelés azt jelenti, hogy magukat a jó és a rossz eddigi mércéit is megkérdőjelezzük.

10. Nietzsche minden érték esetében feltette a kérdést: Ez az érték az életet szolgálja, vagy gyengíti az életet?

11. Azokat az értékeket, amelyek erősítik az életet, Nietzsche meg akarta őrizni és fokozni.

12. Azokat az értékeket, amelyek gyengítik és kicsinyítik az életet, Nietzsche le akarta leplezni és megdönteni.

13. Ebben az értelemben Nietzsche a régi értéktáblákat akarta összetörni, és újakat állítani.

14. E terv hátterét egy híres és gyakran félreértett mondat képezi.

15. Ez a mondat így hangzik: „Isten halott.”

16. Nietzsche ezzel nem azt akarta mondani, hogy egy élő Isten meghalt.

17. Nietzsche azt akarta mondani, hogy a modern világban az Istenbe vetett hit elvesztette összetartó erejét.

18. Sok ember számára Isten volt az oka annak, hogy az értékek egyáltalán érvényesek voltak.

19. Istent az erkölcs, az igazság és az élet értelme támaszának tekintették.

20. Ha ez a támasz eltűnik, az értékek egész építménye összeomlás fenyeget.

21. Nietzsche drámai képekkel írta le ezt a veszteséget, például a Nap kialvásával.

22. Azt az állapotot, amelyben a régi értékek szétesnek, és nincsenek újak, Nietzsche nihilizmusnak nevezte.

23. A „nihilizmus” szó a latin „semmi” szóból származik.

24. A nihilizmusban az élet hirtelen értelmetlennek, céltalannak és biztos támasz nélkülinek tűnik.

25. Nietzsche a nihilizmust annak a nagy veszélynek tekintette, amely felé kora tartott.

26. Ugyanakkor Nietzsche a nihilizmusban egy új kezdet lehetőségét is látta.

27. Ha a régi értékek összetörnek, helyet adnak az új, életbarát értékeknek.

28. A nihilizmus ezért Nietzsche számára nem végállomás, hanem egy átmenet, amelyen át kell haladni.

29. Nietzsche támadásának középpontjában a keresztény erkölcs állt.

30. Nietzsche azzal vádolta a keresztény erkölcsöt, hogy alábecsüli az életet ezen a földön.

31. Az igazi boldogságot csak a halál utáni túlvilágon ígéri.

32. Ezáltal a földi élet csupán egy váróteremmé válik.

33. Nietzsche azt is bírálta, hogy ez az erkölcs az alázatot, az együttérzést és az önfeláldozást mindenek fölé helyezi.

34. Nietzsche szerint ezek az értékek a rabszolga-erkölcsből származnak, és az erősek ellen irányulnak.

35. Nietzsche ebben a büszkeség, az életöröm és a cselekvőképesség elleni rejtett ellenségeskedést látta.

36. Fontos megjegyezni, hogy Nietzsche nem a kegyetlenségre vagy a gyengék megvetésére szólított fel.

37. Nietzsche inkább azokat az értékeket akarta legyőzni, amelyek véleménye szerint kicsivé és erőtlenné tették az embert.

38. A régi értékek helyébe olyan új értékeknek kellett lépniük, amelyek az életet megerősítik.

39. Ezeknek az új értékeknek magából az emberből kell származniuk, nem pedig egy felülről jövő parancsból.

40. Az embernek saját mércéjének megalkotójává kell válnia.

41. Ezzel a jó és a rossz felelőssége teljes mértékben az ember kezébe kerül.

42. Ez a szabadság nagy, de egyben nehezen viselhető is.

43. Hiszen aki már nem rendelkezik kész parancsokkal, annak magának kell eldöntenie, mi teszi értékessé az életét.

44. Nietzsche szerint csak kevesek, különösen erős emberek képesek voltak erre a nehéz feladatra.

45. Nietzsche számára az egész átértékelés célja az élet teljes megerősítése.

46. Az élet megerősítése azt jelenti, hogy az ember elfogadja a létezést minden magasságával és mélységével együtt.

47. Ehhez az is hozzátartozik, hogy a szenvedést ne átkozzuk, hanem az élet részének fogjuk fel.

48. Nietzsche a pesszimizmus panaszos „nem”-jével szemben egy örömteli „igen”-t állított.

49. Ezt az élet iránti örömteli „igen”-t Nietzsche „igen-mondásnak” nevezte.

50. Egy régi példa erre a görögök Dionüszosz-imádata, az élet és a mámor istene.

51. Ezen isten jegyében Nietzsche éppen az élet vad és gazdag oldalát ünnepelte.

52. Az „igen-mondás” nem vak meggondolatlanság, hanem a teljes valóság tudatos elfogadása.

53. Aki valóban igent mond az életre, az Nietzsche szerint újra és újra ugyanúgy élné át.

54. Így kapcsolódik össze az életigenlés az örök visszatérés gondolatával.

55. Nietzsche ezeknek a gondolatoknak nagy részét erőteljes, képszerű és néha rejtélyes nyelven írta le.

56. Leghíresebb művében egy Zarathustra nevű vándor szólal meg, akár egy próféta.

57. Ez a forma hatékonnyá tette Nietzsche filozófiáját, de egyben könnyen félreérthetővé is.

58. Halála után Nietzsche egyes gondolatait eltorzították és politikai célokra visszaéltek velük.

59. A mű alaposabb olvasata azonban azt mutatja, hogy Nietzsche-nek az élet fokozásáról és megerősítéséről szólt.

60. Az értékek átértékelése így továbbra is annak a kísérletének marad, hogy a régi istenek halála után új értelmet teremtsen.

1. Friedrich Nietzsche stellte eine Frage, die viele Menschen seiner Zeit erschreckte.

2. Woher stammen eigentlich unsere Werte von Gut und Böse?

3. Die meisten Menschen hielten diese Werte für ewig gültig und von Gott gegeben.

4. Nietzsche dagegen behauptete, dass Werte eine Geschichte haben und von Menschen geschaffen wurden.

5. Was heute als selbstverständlich gut gilt, galt in früheren Zeiten oft als schlecht.

6. Werte sind nach Nietzsche also nicht vom Himmel gefallen, sondern im Laufe der Geschichte entstanden.

7. Wenn Werte aber von Menschen gemacht sind, können Menschen sie auch wieder verändern.

8. Diesen großen Plan einer Veränderung nannte Nietzsche die Umwertung aller Werte.

9. Umwertung bedeutet, die bisherigen Maßstäbe von Gut und Böse selbst auf den Prüfstand zu stellen.

10. Nietzsche fragte bei jedem Wert: Dient dieser Wert dem Leben, oder schwächt er das Leben?

11. Werte, die das Leben stärken, wollte Nietzsche bewahren und steigern.

12. Werte, die das Leben schwächen und klein machen, wollte Nietzsche entlarven und stürzen.

13. In diesem Sinne wollte Nietzsche die alten Tafeln der Werte zerbrechen und neue aufstellen.

14. Den Hintergrund dieses Vorhabens bildet ein berühmter und oft missverstandener Satz.

15. Dieser Satz lautet: Gott ist tot.

16. Nietzsche meinte damit nicht, dass ein lebendiger Gott gestorben sei.

17. Nietzsche meinte, dass der Glaube an Gott in der modernen Welt seine bindende Kraft verloren hat.

18. Für viele Menschen war Gott der Grund gewesen, warum Werte überhaupt galten.

19. Gott galt als der Stützpfeiler von Moral, Wahrheit und Sinn des Lebens.

20. Wenn dieser Stützpfeiler wegfällt, droht das ganze Gebäude der Werte einzustürzen.

21. Nietzsche beschrieb diesen Verlust mit dramatischen Bildern, etwa dem Auslöschen der Sonne.

22. Den Zustand, in dem alte Werte zerfallen und keine neuen da sind, nannte Nietzsche Nihilismus.

23. Das Wort Nihilismus kommt vom lateinischen Wort für Nichts.

24. Im Nihilismus erscheint das Leben plötzlich sinnlos, ziellos und ohne festen Halt.

25. Nietzsche sah den Nihilismus als die große Gefahr, auf die seine Zeit zusteuerte.

26. Zugleich sah Nietzsche im Nihilismus aber auch eine Chance für einen Neubeginn.

27. Wenn die alten Werte zerbrochen sind, wird der Platz frei für neue, lebensfreundliche Werte.

28. Der Nihilismus ist für Nietzsche deshalb kein Endpunkt, sondern ein Übergang, den man durchschreiten muss.

29. Im Zentrum von Nietzsches Angriff stand die christliche Moral.

30. Nietzsche warf der christlichen Moral vor, das Leben auf dieser Erde gering zu schätzen.

31. Sie verspreche das wahre Glück erst in einem Jenseits nach dem Tod.

32. Dadurch werde das irdische Leben zu einem bloßen Wartesaal abgewertet.

33. Nietzsche kritisierte außerdem, dass diese Moral Demut, Mitleid und Selbstaufgabe über alles stelle.

34. Solche Werte stammten nach Nietzsche aus der Sklavenmoral und richteten sich gegen die Starken.

35. Nietzsche sah darin eine heimliche Feindschaft gegen Stolz, Lebensfreude und Tatkraft.

36. Wichtig ist dabei, dass Nietzsche nicht zur Grausamkeit oder zur Verachtung der Schwachen aufrief.

37. Nietzsche wollte vielmehr Werte überwinden, die seiner Meinung nach den Menschen klein und kraftlos machten.

38. An die Stelle der alten Werte sollten neue Werte treten, die das Leben bejahen.

39. Diese neuen Werte sollten aus dem Menschen selbst kommen, nicht aus einem Befehl von oben.

40. Der Mensch sollte zum Schöpfer seiner eigenen Maßstäbe werden.

41. Damit wird die Verantwortung für Gut und Böse vollständig in die Hände des Menschen gelegt.

42. Diese Freiheit ist groß, aber sie ist auch schwer zu tragen.

43. Denn wer keine fertigen Gebote mehr hat, muss selbst entscheiden, was sein Leben wertvoll macht.

44. Nietzsche traute diese schwere Aufgabe nur wenigen, besonders starken Menschen zu.

45. Das Ziel der ganzen Umwertung ist für Nietzsche die volle Bejahung des Lebens.

46. Lebensbejahung bedeutet, das Dasein mit allen Höhen und Tiefen anzunehmen.

47. Dazu gehört auch, das Leid nicht zu verfluchen, sondern als Teil des Lebens zu begreifen.

48. Nietzsche stellte dem klagenden Nein des Pessimismus ein freudiges Ja entgegen.

49. Dieses freudige Ja zum Leben nannte Nietzsche das Ja-Sagen.

50. Ein altes Bild dafür ist die griechische Verehrung des Gottes Dionysos, des Gottes des Lebens und Rausches.

51. Im Zeichen dieses Gottes feierte Nietzsche das Leben gerade in seiner Wildheit und Fülle.

52. Das Ja-Sagen ist kein blinder Leichtsinn, sondern eine bewusste Annahme der ganzen Wirklichkeit.

53. Wer wirklich Ja zum Leben sagt, würde es nach Nietzsche immer wieder gleich leben wollen.

54. So verbindet sich die Lebensbejahung mit dem Gedanken der ewigen Wiederkehr.

55. Nietzsche schrieb viele dieser Gedanken in einer kraftvollen, bildreichen und manchmal rätselhaften Sprache.

56. Sein bekanntestes Werk lässt einen Wanderer namens Zarathustra wie ein Prophet sprechen.

57. Diese Form machte Nietzsches Philosophie wirkungsvoll, aber auch leicht missdeutbar.

58. Nach seinem Tod wurden manche Ideen Nietzsches verfälscht und für politische Zwecke missbraucht.

59. Eine genauere Lektüre zeigt jedoch, dass es Nietzsche um die Steigerung und Bejahung des Lebens ging.

60. Die Umwertung aller Werte bleibt damit der Versuch, nach dem Tod der alten Götter neuen Sinn zu schaffen.