7.6.1 Származás és természetes kiválasztódás – Abstammung und natürliche Auslese

1. Hogyan alakulhatott ki a mai élőlények hatalmas sokfélesége néhány egyszerű kiindulási pontból?

2. Erre a kérdésre az angol kutató, Charles Darwin elképesztően egyszerű választ adott.

3. Mielőtt Darwin megírta volna műveit, a francia Lamarck már megkísérelte felállítani az evolúció első elméletét.

4. Lamarck úgy vélte, hogy egy állat az élete során megszerzett tulajdonságait átadhatja utódainak.

5. Ezen elképzelés szerint egy kovács az életében megszerzett erős karjait örökítené át fiának.

6. Ma már tudjuk, hogy az élet során megszerzett ilyen tulajdonságok nem kerülnek át a génállományba.

7. Lamarck megoldása tehát helytelen volt, de a fajok változásáról szóló alapvető kérdése továbbra is jelentős maradt.

8. Darwin egy másik, megalapozottabb magyarázatot talált az élet változására.

9. Elméletének első építőkövét variációnak nevezik, vagyis a fajon belüli különbözőségnek.

10. Egy fajon belül nincs két teljesen egyforma élőlény, ahogyan két ember sem teljesen egyforma.

11. Egyes állatok valamivel nagyobbak, gyorsabbak, sötétebbek vagy ellenállóbbak, mint fajtársaik.

12. Ezek a kis különbségek eleinte felismerhető cél nélkül, pusztán véletlenszerűen alakulnak ki.

13. A második alapelv az a megfigyelés, hogy minden faj több utódot hoz létre, mint amennyi túlélni tud.

14. Egyetlen hal is több ezer ikrát rak, de ezek közül csak kevesen érik el a felnőttkort.

15. Az élelem, a tér és a biztonság korlátozott, így soha nem elegendőek mindenkinek.

16. Ebből állandó versengés következik, amelyet Darwin a létért való küzdelemnek nevezett.

17. Ez a küzdelem legtöbbször nem véres háború, hanem csendes verseny a jobb életkörülményekért.

18. Aki ebben a versenyben kis előnnyel rendelkezik, annak nagyobb esélye van a túlélésre.

19. Egy valamivel gyorsabb nyúl gyakrabban menekül meg a róka elől, és hosszabb ideig él, mint egy lassú nyúl.

20. Aki tovább él, általában több utódnak is örvend, mint versenytársai.

21. Így a túlélő állat előnyös tulajdonságait gyakrabban adja tovább a következő generációnak.

22. Ezt a folyamatot Darwin természetes szelekciónak nevezte, mert a válogatást maga a természet végzi.

23. Senki sem tervezi ezt a kiválasztást, mégis olyan célszerűen működik, mint egy tenyésztő keze.

24. Darwin egy olyan paraszthoz hasonlította, aki csak a legjobb teheneket vagy a legszebb galambokat tenyészteti tovább.

25. Amit a parasztoknál a tudatos akarat végez, azt a szabad természetben a környezet magától végzi el.

26. Sok generáció alatt a hasznos tulajdonságok felhalmozódnak és lépésről lépésre erősödnek.

27. Így egy faj lassan átalakulhat anélkül, hogy egyetlen ugrásra lenne szükség.

28. A híres példa a zsiráf hosszú nyaka, amelyet Darwin másképp magyarázott, mint Lamarck.

29. Darwin szerint azok a zsiráfok maradtak fenn jobban, amelyek véletlenül valamivel hosszabb nyakkal rendelkeztek.

30. Ezek szárazság idején elérték a magasabban lévő leveleket, és hosszú nyakukat továbbadták utódjaiknak.

31. Számtalan generáció alatt így nőtt meg az egész faj nyaka.

32. Ennek előfeltétele, hogy a kedvező tulajdonságok egyáltalán örökölhetők legyenek.

33. Az öröklődés ezért az egész elmélet harmadik alappillére.

34. Darwin ugyan tudta, hogy az öröklődés létezik, de annak pontos mechanizmusát még nem ismerte.

35. Ezt a hiányosságot csak halála után pótolták az öröklődési egységek kutatásával.

36. Ezen nyitott kérdés ellenére Darwin elméleti rendszere máris hatalmas terhet hordozott.

37. A variáció, az utódok túlsúlya, a természetes kiválasztódás és az öröklődés alapján egy teljes magyarázati modell alakult ki.

38. Ebből a modellből Darwin merész következtetést vont le az összes élőlény eredetéről.

39. Ha a fajok hosszú idő alatt változnak, akkor egymásból kellett származniuk.

40. Két ma már különböző fajnak lehetett közös őse a távoli múltban.

41. Ezt a gondolatot „változással járó leszármazásnak” nevezik, amely az evolúcióelmélet lényege.

42. A farkas és a házikutya például ugyanabból a forrásból származik, bár ma már különbözőnek tűnnek.

43. Ha elég messzire visszamegyünk az időben, akkor minden élőlény egyre kevesebb gyökérből ágazik ki.

44. Darwin az életet egy hatalmas fának képzelte el, számtalan ággal és gallyakkal.

45. Minden mai faj egy olyan ág csúcsán ül, amely régen elszakadt a többitől.

46. Ha az ágakat lefelé követjük, azok végül egy közös törzsben futnak össze.

47. Ebből az a megdöbbentő következtetés vonható le, hogy a Földön minden életnek közös eredete van.

48. Az ember, az állat, a növény és a gomba tehát egy egyetlen nagy család távoli rokonai lennének.

49. A teljesen különböző lények testfelépítésében megfigyelhető hasonlóság erőteljesen alátámasztja ezt a rokonságot.

50. Az ember karja, a denevér szárnya és a bálna uszonya ugyanazt a csontszerkezetet követi.

51. Az ilyen rejtett hasonlóságokat legjobban a közös ősökkel lehet megmagyarázni.

52. Számos állat embriói is meglepő módon hasonlítanak egymásra a korai fejlődési szakaszokban.

53. Darwin összegyűjtötte ezeket a bizonyítékokat, és egy koherens bizonyítékrendszerré állította össze őket.

54. Hangsúlyozta, hogy a természetes kiválasztódás nem követ célokat, hanem csupán a mindenkori hasznos tulajdonságokat jutalmazza.

55. Az alkalmazkodás tehát nem tökéletességet jelent, hanem csupán a pillanatnyi körülményekhez való megfelelő alkalmasságot.

56. Ha a környezet megváltozik, egy korábbi előny egyik napról a másikra hátránnyá válhat.

57. Ezért az evolúció soha nem zárul le, hanem nyitott és végtelen folyamat marad.

58. Amit Lamarck az állat tudatos törekvésének értelmezett, azt Darwin a természet vak szelektálásaként magyarázza.

59. Éppen ez a vakság teszi az elméletet olyan hatalmassá, mert szándék és terv nélkül is működik.

60. Így a variáció, a szelekció és az öröklődés egyszerű tényeiből az egész élet sokféleségének magyarázata született.

1. Wie konnte aus wenigen einfachen Anfängen die ungeheure Vielfalt der heutigen Lebewesen entstehen?

2. Auf diese Frage gab der englische Forscher Charles Darwin eine Antwort von verblüffender Einfachheit.

3. Bevor Darwin schrieb, hatte bereits der Franzose Lamarck eine erste Theorie der Entwicklung gewagt.

4. Lamarck glaubte, ein Tier könne im Laufe seines Lebens erworbene Eigenschaften an seine Jungen weitergeben.

5. Nach dieser Vorstellung würde ein Schmied seinem Sohn die im Leben erarbeiteten kräftigen Arme vererben.

6. Heute weiß man, dass solche im Leben erworbenen Merkmale nicht in das Erbgut übergehen.

7. Lamarcks Lösung war also falsch, doch seine Grundfrage nach dem Wandel der Arten blieb bedeutend.

8. Darwin fand eine andere und tragfähigere Erklärung für die Veränderung des Lebens.

9. Den ersten Baustein seiner Theorie nennt man Variation, also die Verschiedenheit innerhalb einer Art.

10. Keine zwei Lebewesen einer Art gleichen einander vollkommen, so wie auch keine zwei Menschen völlig gleich sind.

11. Manche Tiere sind etwas größer, schneller, dunkler oder widerstandsfähiger als ihre Artgenossen.

12. Diese kleinen Unterschiede entstehen zunächst ohne erkennbaren Zweck und rein zufällig.

13. Der zweite Baustein ist die Beobachtung, dass jede Art mehr Nachkommen erzeugt, als überleben können.

14. Ein einziger Fisch legt Tausende Eier, doch nur wenige davon erreichen das Erwachsenenalter.

15. Nahrung, Raum und Sicherheit sind begrenzt, und so reichen sie niemals für alle aus.

16. Daraus folgt ein ständiger Wettbewerb, den Darwin den Kampf ums Dasein nannte.

17. Dieser Kampf ist meist kein blutiger Krieg, sondern ein stiller Wettlauf um die besseren Bedingungen.

18. Wer in diesem Wettlauf einen kleinen Vorteil besitzt, hat eine größere Aussicht zu überleben.

19. Ein etwas schnellerer Hase entkommt dem Fuchs häufiger und lebt länger als ein langsamer Hase.

20. Wer länger lebt, bekommt in der Regel auch mehr Nachkommen als seine Mitbewerber.

21. So gibt das überlebende Tier seine vorteilhaften Eigenschaften häufiger an die nächste Generation weiter.

22. Diesen Vorgang bezeichnete Darwin als natürliche Auslese, weil die Natur selbst die Auswahl trifft.

23. Niemand plant diese Auswahl, und doch wirkt sie so zielsicher wie die Hand eines Züchters.

24. Darwin verglich sie mit dem Bauern, der nur die besten Kühe oder die schönsten Tauben weiterzüchtet.

25. Was beim Bauern der bewusste Wille tut, das erledigt in der freien Natur die Umwelt von selbst.

26. Über viele Generationen sammeln sich die nützlichen Merkmale an und verstärken sich Schritt für Schritt.

27. Auf diese Weise kann sich eine Art langsam verwandeln, ohne dass ein einzelner Sprung nötig wäre.

28. Das berühmte Beispiel ist der lange Hals der Giraffe, den Darwin anders erklärte als Lamarck.

29. Bei Darwin überlebten jene Giraffen besser, die zufällig einen etwas längeren Hals besaßen.

30. Diese erreichten in Dürrezeiten die höheren Blätter und gaben ihren langen Hals an die Jungen weiter.

31. Über unzählige Generationen wuchs auf diese Weise der Hals der ganzen Art in die Höhe.

32. Voraussetzung dafür ist, dass die vorteilhaften Merkmale überhaupt vererbt werden können.

33. Die Vererbung ist daher der dritte tragende Pfeiler der gesamten Theorie.

34. Darwin wusste zwar, dass Vererbung geschieht, doch er kannte ihren genauen Mechanismus noch nicht.

35. Diese Lücke wurde erst nach seinem Tod durch die Erforschung der Erbeinheiten geschlossen.

36. Trotz dieser offenen Frage trug Darwins Gedankengebäude bereits eine gewaltige Last.

37. Aus Variation, Überzahl der Nachkommen, Auslese und Vererbung entstand ein vollständiges Erklärungsmodell.

38. Aus diesem Modell zog Darwin eine kühne Folgerung über die Herkunft aller Lebewesen.

39. Wenn sich Arten über lange Zeiträume wandeln, dann müssen sie auseinander hervorgegangen sein.

40. Zwei heute verschiedene Arten könnten in ferner Vergangenheit einen gemeinsamen Vorfahren gehabt haben.

41. Diesen Gedanken nennt man die Abstammung mit Veränderung, das Herz der Evolutionslehre.

42. Wolf und Haushund etwa gehen auf denselben Ursprung zurück, obwohl sie heute verschieden wirken.

43. Geht man weit genug zurück, so verzweigen sich alle Lebewesen aus immer wenigeren Wurzeln.

44. Darwin stellte sich das Leben als einen riesigen Baum mit unzähligen Ästen und Zweigen vor.

45. Jede heutige Art sitzt an der Spitze eines Zweiges, der sich vor langer Zeit von anderen trennte.

46. Verfolgt man die Äste nach unten, so treffen sie sich schließlich in einem gemeinsamen Stamm.

47. Daraus folgt der erstaunliche Schluss eines gemeinsamen Ursprungs allen Lebens auf der Erde.

48. Mensch, Tier, Pflanze und Pilz wären demnach entfernte Verwandte einer einzigen großen Familie.

49. Die Ähnlichkeit im Körperbau ganz verschiedener Wesen spricht stark für diese Verwandtschaft.

50. Der Arm des Menschen, der Flügel der Fledermaus und die Flosse des Wals folgen demselben Knochenmuster.

51. Solche verborgenen Übereinstimmungen lassen sich am besten durch gemeinsame Vorfahren erklären.

52. Auch die Embryonen vieler Tiere gleichen sich in frühen Stadien auf überraschende Weise.

53. Darwin sammelte all diese Hinweise und fügte sie zu einem geschlossenen Beweisgebäude zusammen.

54. Er betonte, dass die Auslese kein Ziel verfolgt, sondern nur das jeweils Brauchbare belohnt.

55. Anpassung bedeutet daher nicht Vollkommenheit, sondern bloß ausreichende Tauglichkeit für den Augenblick.

56. Ändert sich die Umwelt, so kann ein früherer Vorteil über Nacht zum Nachteil werden.

57. Deshalb ist die Evolution niemals abgeschlossen, sondern bleibt ein offener und endloser Vorgang.

58. Was Lamarck als bewusstes Streben des Tieres deutete, erklärt Darwin als blindes Sieben durch die Natur.

59. Gerade diese Blindheit macht die Theorie so mächtig, denn sie kommt ohne Absicht und Plan aus.

60. So wurde aus den einfachen Tatsachen von Variation, Auslese und Vererbung eine Erklärung der ganzen Lebensvielfalt.