7.7.1 A tudattalan mint hajtóerő – Das Unbewusste als treibende Kraft

1. Sigmund Freud legjelentősebb felfedezése a tudattalan elmélet.

2. A pszichoanalízis a „tudattalan” kifejezéssel a lelki élet rejtett részét jelöli.

3. Freud előtt sok gondolkodó a lelket a tudattal azonosította.

4. Tudatosnak nevezzük mindazt, amit az ember egy adott pillanatban tud és érzékel.

5. Freud azonban azt állította, hogy a tudat a léleknek csupán egy apró részét képezi.

6. Freud szerint a lélek messze nagyobb részét a tudattalan alkotja.

7. Erre az arányra Freud a jéghegyről szóló híres képet választotta.

8. A jéghegynek csak a kis csúcsa emelkedik ki a vízből.

9. A jéghegy hatalmas többi része a felszín alatt rejtőzik.

10. Ugyanígy, Freud szerint a lelki élet legnagyobb része a tudat küszöbe alatt fekszik.

11. A tudatalattiban olyan vágyak, emlékek és érzések rejlenek, amelyekről az ember nem tud.

12. Ezek a rejtett tartalmak nem érhetők el könnyen a tudat számára.

13. Freud szerint azonban ezek a tartalmak szüntelenül hatnak a gondolkodásra és a cselekvésre.

14. Ezért nevezte Freud a tudatalattit hajtóerőnek.

15. Az ember azt hiszi, hogy szabadon és ésszerűen cselekszik, de valójában titokban irányítják.

16. A pszichoanalízis szívesen hasonlítja a tudatos én-t egy erős ló hátán ülő lovashoz.

17. A lovas azt hiszi, ő irányít, de gyakran a ló viszi oda, ahová akar.

18. A ló ebben a képen a tudattalan ösztönök erejét szimbolizálja.

19. A pszichoanalízis alatt az ösztön alatt a kielégülés iránti belső késztetést érti.

20. Az ösztönök mély, testhez kötődő késztetések, amelyek cselekvésre késztetik az embert.

21. Freud a szexuális ösztönben látta ezek közül a legfontosabbat.

22. Ennek az ösztönnek az egész életenergiáját Freud libidónak nevezte.

23. A libido fogalmával Freud a vágyakozás hajtóerejét általában értette.

24. A szexuális ösztön mellett Freud később egy rombolási ösztönt is feltételezett.

25. Ezt a sötét ösztönt Freud az életösztönnel szemben halálösztönként állította szembe.

26. Az ilyen ösztönök azonban újra és újra ütköznek a társadalmi tilalmakkal.

27. Az ember a környezete szabályai szerint sok vágyát nem élheti ki.

28. Amit nem szabad kiélni, azt Freud szerint a tudatból kiszorítják.

29. A pszichoanalízis elnyomásnak nevezi a nemkívánatos vágyak tudatalattiba való eltolását.

30. Az elnyomott vágy eközben nem tűnik el, hanem rejtve továbbra is hat.

31. Az elnyomást úgy lehet elképzelni, mint egy fogoly bezárását.

32. A fogoly bezárva van, de nem hagyja abba, hogy az ajtó ellen nyomuljon.

33. Ugyanígy az elnyomott vágy is folyamatosan a felszínre tör.

34. Freud szerint ebből a folyamatos nyomásból származik sok lelki panasz.

35. Ha egy elnyomott vágy nem talál kiutat, szenvedés formájában nyilvánulhat meg.

36. Így értelmezte Freud egyes testi panaszokat álcázott lelki konfliktusokként.

37. A pszichoanalízis feladata az, hogy az elnyomottat ismét tudatossá tegye.

38. Ha a rejtett konfliktust felismerjük, Freud szerint elveszítheti hatalmát.

39. Azonban az út a tudatalattiba kanyargós és nem könnyű megtalálni.

40. Freud ezért olyan bejáratokat keresett, amelyeken keresztül a rejtett dolgok megmutatkoznak.

41. Freud az álomban látta a tudatalattihoz vezető legfontosabb bejáratot.

42. 1900-ban jelent meg Freud alapvető műve, melynek címe Az álomfejtés.

43. Freud az álmot a tudattalan megismerésének királyi útjának nevezte.

44. Alvás közben – Freud szerint – a tudat őrzése meglazul.

45. A nappal elnyomott vágyak éjszaka becsúsznak az álomba.

46. Freud szerint az álom egy elnyomott vágy álcázott beteljesülése.

47. Hogy az alvó ne ijedjen meg, a vágy azonban kódolt formában jelenik meg.

48. Freud ezért különbséget tett a nyílt és a rejtett álomtartalom között.

49. A nyílt álomtartalom az, amire az álmodó reggel emlékszik.

50. A rejtett álomtartalom az a valódi vágy, amely mögötte rejlik.

51. Az álomértelmezés visszafordítja a zavaros álomképet titkos jelentésére.

52. Freud szerint az álom olyan, mint egy titkosírás, amelyet meg kell fejteni.

53. Az álom megfejtését Freud önálló művészetévé tette.

54. Az álom mellett a mindennapi élet apró baklövései is elárulják a tudatalattit.

55. Freud ezeket a baklövéseket tévedésnek nevezte.

56. A tévedés például egy elszólás, amely felfedi egy rejtett gondolatot.

57. Aki az ellenkezőjét mondja annak, amit mondani akart, gyakran elárulja valódi vágyát.

58. Freud szerint még egy név elfelejtése is rejtett okra vezethető vissza.

59. Egy ilyen árulkodó elszólást a mindennapi életben a mai napig freudi elszólásnak nevezik.

60. Freud szerint a lelki életben semmi sem történik pusztán véletlenül.

61. Freud szerint minden elszólásnak, minden tévedésnek és minden álomnak van egy rejtett oka.

62. A pszichoanalízis a látszólag véletlenszerű jelenségek mögött mindig egy rejtett motívumot keres.

63. A motívum az a belső ösztönző, amely egy cselekvést vezérel.

64. Freud szerint az ember valódi motívumai gyakran még előtte is rejtve maradnak.

65. Az ember cselekedeteire olyan okokat hoz fel, amelyek nem a valódiak.

66. Freud szerint az ilyen ürügyként felhozott okok csupán utólagos igazolások.

67. A pszichoanalízis feladata, hogy napvilágra hozza a rejtett motívumokat.

68. E motívumok feltárása érdekében Freud kidolgozta a szabad asszociáció módszerét.

69. A szabad asszociáció módszerénél a páciensnek ki kell mondania mindazt, ami eszébe jut.

70. Egyetlen gondolatot sem szabad visszatartani azért, mert túl kínos vagy túl jelentéktelen lenne.

71. Freud szerint a látszólag céltalan beszédben fokozatosan megjelenik az elnyomott.

72. Az elemző hallgat, és értelmezi, mi rejtőzik a szavak között.

73. Ez a türelmes értelmezés áll a pszichoanalitikus kezelés középpontjában.

74. Freud különös figyelmet szentelt a korai gyermekkori élményeknek.

75. Freud szerint a lélek alapjai már az első életévekben lefektetődnek.

76. Amit az ember kisgyermekként átél, az egész későbbi életét meghatározza.

77. Freud szerint sok elnyomott konfliktus a gyermekkorból származik.

78. Ezzel Freud a gyermekkort helyezte az ember megértésének középpontjába.

79. Freud előtt a gyermekkort gyakran ártatlan és ártalmatlan időszaknak tekintették.

80. Freud ezzel szemben már a gyermekben is erős ösztönöket és heves érzelmeket látott működni.

81. Különösen nagy hatással volt Freud tanítása az úgynevezett ödipális konfliktusról.

82. E konfliktus nevét Freud az Ödipusz királyról szóló görög mítoszból vette át.

83. Ebben a mítoszban Ödipusz tudta nélkül megöli saját apját.

84. Később Ödipusz – szintén tudta nélkül – feleségül veszi saját anyját.

85. Freud ebben a mítoszban a lelki élet ősi mintájának tükröződését látta.

86. Freud szerint a kisgyermek erős vonzódást fejleszt ki az ellenkező nemű szülő iránt.

87. Ugyanakkor a gyermek az azonos nemű szülőt titkos riválisnak tekinti.

88. Freud szerint egy fiú esetében az első szerelem az anyára irányul.

89. Ezzel párhuzamosan a fiú az apát az anya szeretetéért folyó versengés riválisaként éli meg.

90. Ezeket az ellentmondásos érzéseket Freud Ödipusz-konfliktusnak nevezte.

91. Az ilyen korai érzéseket később elnyomják és a tudatalattiba száműzik.

92. Freud szerint azonban ezek az érzések rejtve maradva egész életen át hatnak.

93. A konfliktus megoldása Freud számára a felnőtté válás fontos lépése.

94. Ezzel a tanítással Freud heves ellenállást és nagy felháborodást váltott ki.

95. Sok kortársának szörnyűségnek tűnt a gyermeki ösztönök elképzelése.

96. Ma is sokan túlzónak tartják Freud gyermekkorról szóló feltételezéseit.

97. Az alapgondolatot azonban, miszerint a gyermekkori élmények meghatározóak, a mai napig elismerik.

98. A tudattalanról szóló teljes elméletet mélypszichológia néven foglalják össze.

99. Ezt az irányzatot mélypszichológiának nevezik, mert a lélek mélyére hatol le.

100. A valódi ösztönöket nem a felszínen, hanem a rejtett rétegekben keresi.

101. Ezzel Freud ellenezte az emberről alkotott tisztán ésszerű nézetet.

102. Az ókor óta sok gondolkodó számára az értelem volt a lélek uralkodója.

103. Freud kimutatta, hogy az értelem gyakran csupán a késztetések szolgája.

104. Freud szerint az ember még a saját lelkében sem uralkodik.

105. Ez a felismerés az ember büszkeségének érzékeny pontját érintette.

106. Freud maga is az emberi önérzet megsértéséről beszélt.

107. Ennek ellenére Freud nem tekintette magát az ész ellenségének.

108. Éppen ellenkezőleg, Freud abban reménykedett, hogy a felismerés révén enyhítheti a vágyak hatalmát.

109. „Ahol az Es volt, ott az Én legyen” – így hangzik Freud egyik híres mondása.

110. Ez azt jelenti, hogy az embernek a sötét ösztönöket a világos tudatba kell emelnie.

111. Freudnál tehát a tudattalan megismerése az ember szabadságát szolgálja.

112. Aki ismeri rejtett indítékait, az Freud szerint kevésbé van kiszolgáltatva azoknak.

113. Emiatt Freud összekapcsolta a gyógyítást és az önismeretet.

114. A tudattalanról szóló tan mélyrehatóan megváltoztatta az emberről alkotott képet.

115. Azóta a látható viselkedés mögött rejtett okokat keresnek.

116. Olyan fogalmak, mint az elnyomás és a késztetés, bekerültek a mindennapi nyelvbe.

117. Ma már az is elnyomott érzésekről beszél, aki soha nem olvasott Freudot.

118. Freud egyes tézisei ma már elavultnak vagy bizonyítatlannak számítanak.

119. A tudattalan fogalma azonban a pszichoanalízis maradandó vívmánya marad.

120. A tudattalan ezen alapjaira épül Freud lélekmodellje, amelyet a következő fejezet ismertet.

1. Die folgenreichste Entdeckung Sigmund Freuds ist die Lehre vom Unbewussten.

2. Mit dem Wort Unbewusstes bezeichnet die Psychoanalyse einen verborgenen Teil des Seelenlebens.

3. Vor Freud setzten viele Denker die Seele mit dem Bewusstsein gleich.

4. Bewusst nennt man alles, was ein Mensch in einem Augenblick weiß und wahrnimmt.

5. Freud aber behauptete, dass das Bewusstsein nur einen winzigen Teil der Seele ausmacht.

6. Den weitaus größeren Teil der Seele bildet nach Freud das Unbewusste.

7. Für dieses Verhältnis wählte Freud das berühmte Bild vom Eisberg.

8. Nur die kleine Spitze eines Eisbergs ragt über das Wasser hinaus.

9. Der gewaltige Rest des Eisbergs liegt verborgen unter der Oberfläche.

10. Genauso liegt nach Freud der größte Teil des Seelenlebens unter der Schwelle des Bewusstseins.

11. Im Unbewussten lagern Wünsche, Erinnerungen und Gefühle, von denen der Mensch nichts weiß.

12. Diese verborgenen Inhalte sind dem Bewusstsein nicht ohne Weiteres zugänglich.

13. Dennoch wirken diese Inhalte nach Freud unaufhörlich auf Denken und Handeln ein.

14. Aus diesem Grund nannte Freud das Unbewusste eine treibende Kraft.

15. Der Mensch glaubt, frei und vernünftig zu handeln, wird aber heimlich gelenkt.

16. Die Psychoanalyse vergleicht das bewusste Ich gern mit einem Reiter auf einem starken Pferd.

17. Der Reiter meint zu lenken, doch oft trägt ihn das Pferd, wohin es will.

18. Das Pferd in diesem Bild steht für die Macht der unbewussten Triebe.

19. Unter einem Trieb versteht die Psychoanalyse einen inneren Drang nach Befriedigung.

20. Triebe sind tiefe, körpernahe Antriebe, die den Menschen zu Handlungen drängen.

21. Den wichtigsten dieser Antriebe sah Freud im Sexualtrieb.

22. Die gesamte Lebensenergie dieses Triebes nannte Freud Libido.

23. Mit dem Begriff Libido meinte Freud die treibende Kraft des Begehrens überhaupt.

24. Neben dem Sexualtrieb nahm Freud später auch einen Trieb zur Zerstörung an.

25. Diesen dunklen Antrieb stellte Freud dem Lebenstrieb als Todestrieb gegenüber.

26. Solche Triebe stoßen jedoch immer wieder auf Verbote der Gesellschaft.

27. Viele Wünsche darf der Mensch nach den Regeln seiner Umgebung nicht ausleben.

28. Was nicht ausgelebt werden darf, wird nach Freud aus dem Bewusstsein verdrängt.

29. Verdrängung nennt die Psychoanalyse das Wegschieben unerwünschter Wünsche ins Unbewusste.

30. Der verdrängte Wunsch verschwindet dabei nicht, sondern wirkt im Verborgenen weiter.

31. Man kann sich die Verdrängung wie das Einsperren eines Gefangenen vorstellen.

32. Der Gefangene ist eingeschlossen, hört aber nicht auf, gegen die Tür zu drängen.

33. Genauso drängt der verdrängte Wunsch ständig zurück an die Oberfläche.

34. Aus diesem dauernden Druck entstehen nach Freud viele seelische Beschwerden.

35. Findet ein verdrängter Wunsch keinen Ausweg, kann er sich in einem Leiden äußern.

36. So deutete Freud manche körperlichen Beschwerden als verkleidete seelische Konflikte.

37. Die Aufgabe der Psychoanalyse besteht darin, das Verdrängte wieder bewusst zu machen.

38. Wird der verborgene Konflikt erkannt, so kann er nach Freud seine Macht verlieren.

39. Doch der Weg zum Unbewussten ist verschlungen und nicht leicht zu finden.

40. Freud suchte daher nach Zugängen, durch die sich das Verborgene zeigt.

41. Den wichtigsten Zugang zum Unbewussten sah Freud im Traum.

42. Im Jahr 1900 erschien Freuds grundlegendes Werk mit dem Titel Die Traumdeutung.

43. Den Traum nannte Freud den Königsweg zur Kenntnis des Unbewussten.

44. Im Schlaf, so Freud, lockert sich die Wache des Bewusstseins.

45. Wünsche, die tagsüber verdrängt werden, schleichen sich nachts in den Traum.

46. Der Traum ist nach Freud die verkleidete Erfüllung eines verdrängten Wunsches.

47. Damit der Schläfer nicht erschrickt, erscheint der Wunsch jedoch verschlüsselt.

48. Freud unterschied deshalb zwischen dem offenen und dem verborgenen Trauminhalt.

49. Der offene Trauminhalt ist das, was der Träumer am Morgen erinnert.

50. Der verborgene Trauminhalt ist der eigentliche Wunsch, der dahintersteckt.

51. Die Traumdeutung übersetzt das verworrene Traumbild zurück in seinen geheimen Sinn.

52. Ein Traum gleicht nach Freud einer Geheimschrift, die entziffert werden muss.

53. Diese Entzifferung des Traums machte Freud zu einer eigenen Kunst.

54. Neben dem Traum verraten auch kleine Pannen des Alltags das Unbewusste.

55. Solche Pannen nannte Freud Fehlleistungen.

56. Eine Fehlleistung ist etwa ein Versprecher, der einen verborgenen Gedanken enthüllt.

57. Wer das Gegenteil dessen sagt, was er sagen wollte, verrät oft seinen wahren Wunsch.

58. Auch das Vergessen eines Namens kann nach Freud einen verborgenen Grund haben.

59. Ein solcher verräterischer Versprecher heißt im Alltag bis heute Freudscher Versprecher.

60. Nichts im Seelenleben geschieht nach Freud rein zufällig.

61. Jeder Versprecher, jeder Irrtum und jeder Traum hat nach Freud eine verborgene Ursache.

62. Hinter dem scheinbar Zufälligen sucht die Psychoanalyse stets ein verborgenes Motiv.

63. Ein Motiv ist der innere Beweggrund, der eine Handlung antreibt.

64. Die wahren Motive eines Menschen bleiben nach Freud oft ihm selbst verborgen.

65. Der Mensch nennt für sein Handeln Gründe, die nicht die eigentlichen sind.

66. Solche vorgeschobenen Gründe sind nach Freud nur eine nachträgliche Rechtfertigung.

67. Aufgabe der Psychoanalyse ist es, die verborgenen Motive ans Licht zu holen.

68. Um diese Motive zu finden, entwickelte Freud die Methode der freien Einfälle.

69. Bei der freien Einfallsmethode soll der Kranke alles aussprechen, was ihm einfällt.

70. Kein Gedanke darf dabei als zu peinlich oder zu unwichtig zurückgehalten werden.

71. Im scheinbar ziellosen Reden zeigt sich nach Freud allmählich das Verdrängte.

72. Der Analytiker hört zu und deutet, was zwischen den Worten verborgen liegt.

73. Diese geduldige Deutung steht im Mittelpunkt der psychoanalytischen Behandlung.

74. Besondere Aufmerksamkeit schenkte Freud den Erlebnissen der frühen Kindheit.

75. Nach Freud wird der Grund der Seele schon in den ersten Lebensjahren gelegt.

76. Was ein Mensch als kleines Kind erlebt, prägt sein ganzes späteres Leben.

77. Viele verdrängte Konflikte stammen nach Freud aus der Kindheit.

78. Damit rückte Freud die Kindheit in den Mittelpunkt des Verständnisses vom Menschen.

79. Vor Freud galt die Kindheit oft als unschuldige und harmlose Zeit.

80. Freud dagegen sah schon im Kind starke Triebe und heftige Gefühle am Werk.

81. Besonders folgenreich wurde Freuds Lehre vom sogenannten ödipalen Konflikt.

82. Den Namen dieses Konflikts entlehnte Freud der griechischen Sage von König Ödipus.

83. In dieser Sage tötet Ödipus ohne sein Wissen den eigenen Vater.

84. Später heiratet Ödipus, ebenfalls ohne es zu wissen, die eigene Mutter.

85. Freud sah in dieser Sage ein uraltes Muster des Seelenlebens gespiegelt.

86. Nach Freud entwickelt das kleine Kind eine starke Zuneigung zum gegengeschlechtlichen Elternteil.

87. Zugleich empfindet das Kind den gleichgeschlechtlichen Elternteil als heimlichen Nebenbuhler.

88. Bei einem Jungen richtet sich nach Freud die erste Liebe auf die Mutter.

89. Im selben Zug erlebt der Junge den Vater als Rivalen um die Zuneigung der Mutter.

90. Diese widersprüchlichen Gefühle nannte Freud den Ödipuskonflikt.

91. Solche frühen Gefühle werden später verdrängt und ins Unbewusste verbannt.

92. Im Verborgenen aber wirken diese Gefühle nach Freud das ganze Leben hindurch fort.

93. Die Lösung dieses Konflikts ist für Freud ein wichtiger Schritt zum Erwachsenwerden.

94. Mit dieser Lehre löste Freud heftigen Widerspruch und große Empörung aus.

95. Vielen Zeitgenossen erschien die Vorstellung kindlicher Triebe ungeheuerlich.

96. Auch heute gelten manche von Freuds Annahmen über die Kindheit als überzogen.

97. Der Grundgedanke aber, dass die Kindheit prägt, ist bis heute anerkannt.

98. Die gesamte Lehre vom Unbewussten fasst man unter dem Namen Tiefenpsychologie zusammen.

99. Tiefenpsychologie heißt diese Richtung, weil sie in die Tiefe der Seele hinabsteigt.

100. Sie sucht die eigentlichen Antriebe nicht an der Oberfläche, sondern im Verborgenen.

101. Damit wandte sich Freud gegen eine rein verstandesmäßige Sicht des Menschen.

102. Seit der Antike galt der Verstand vielen Denkern als Herr im Hause der Seele.

103. Freud zeigte, dass der Verstand oft nur der Diener der Triebe ist.

104. Der Mensch ist nach Freud nicht einmal Herr in seiner eigenen Seele.

105. Diese Einsicht traf den Stolz des Menschen an einer empfindlichen Stelle.

106. Freud sprach selbst von einer Kränkung des menschlichen Selbstgefühls.

107. Dennoch verstand sich Freud nicht als Feind der Vernunft.

108. Im Gegenteil hoffte Freud, durch Erkenntnis die Macht der Triebe zu mildern.

109. Wo Es war, soll Ich werden, lautet ein berühmter Satz Freuds.

110. Gemeint ist, dass der Mensch dunkle Antriebe ins helle Bewusstsein heben soll.

111. Erkenntnis des Unbewussten dient bei Freud also der Freiheit des Menschen.

112. Wer seine verborgenen Motive kennt, ist ihnen nach Freud weniger ausgeliefert.

113. Aus diesem Grund verband Freud Heilkunst und Selbsterkenntnis miteinander.

114. Die Lehre vom Unbewussten veränderte das Bild des Menschen tiefgreifend.

115. Seither sucht man hinter dem sichtbaren Verhalten nach verborgenen Gründen.

116. Begriffe wie Verdrängung und Trieb gingen in die Alltagssprache über.

117. Auch wer Freud nie gelesen hat, spricht heute von verdrängten Gefühlen.

118. Manche von Freuds Thesen gelten heute als überholt oder unbewiesen.

119. Der Gedanke des Unbewussten aber bleibt eine bleibende Errungenschaft der Psychoanalyse.

120. Auf diesem Fundament des Unbewussten baut Freuds Modell der Seele auf, das das nächste Kapitel erklärt.