11.7 Nyilvánosság, vita és politikai felelősség – Öffentlichkeit, Streit und politische Verantwortung

1. Képzeljük el, hogy egy városi önkormányzat bejelenti egy tanácsadó központ bezárását, mert azt túl ritkán veszik igénybe, és a szolgáltatás máshol is elérhető.

2. A város honlapján szerepelnek az éves látogatószámok és a várható megtakarítás.

3. Néhány felhasználó tiltakozik, mert véleményük szerint a felmérésből hiányoznak a telefonos tanácsadások, és a másik hely számukra nehezen elérhető.

4. Nyilvános vitát követelnek, mielőtt a bezárás végrehajtásra kerülne.

5. A városvezetés ezzel szemben azt állítja, hogy döntését már részletesen indokolta.

6. Ezáltal vita alakul ki arról, hogy mit kell tartalmaznia egy ilyen indoklásnak.

7. Elég-e csupán a saját indokok ismertetése, vagy ehhez az is hozzátartozik, hogy figyelembe vegyék az ellenvetéseket, és adott esetben másképp döntsenek?

8. Egy magyarázat érthető lehet, és mégis elkerülhet egy fontos kérdést.

9. A feltételezett esetben a közigazgatás három különböző állítást kapcsol össze egymással.

10. Az alacsony kihasználtság elsősorban egy tényállítás, amelynek alapja ellenőrizhető.

11. Az, hogy a megtakarítás ellensúlyozza az intézmény megszűnését, egy olyan értékelés, amely különböző érdekeket mérlegel egymással szemben.

12. Végül maga a bezárás egy olyan döntés, amelyért valaki átvállalja a hatáskört és a felelősséget.

13. Még ha a látogatói számok helytállóak is, azokból önmagukban még nem következik, hogy az intézmény nélkülözhető lenne.

14. Egy ritkán igénybe vett tanácsadási szolgáltatás különösen fontos lehet azoknak a kevés embernek, akiknek szükségük van rá.

15. A közigazgatásnak ezért meg kellene magyaráznia, miért éppen az ő következményértékelése indokolt, és milyen alternatívákat vizsgált meg.

16. A nyilvánosság itt nem abból fakad, hogy sokan tudomást szereznek a bezárásról.

17. A nyilvánosság egy olyan hozzáférhető keretet jelöl, amelyben információk kerülhetnek napvilágra, igényeket lehet előterjeszteni, és döntéseket lehet vitatni.

18. Ehhez tartozik a nyilvánosságra hozott indoklás és az a lehetőség, hogy választ kapjanak a lényeges kifogásokra.

19. Egy olyan dokumentum, amely csak jelentős előismeretek birtokában érthető, formálisan hozzáférhető, de gyakorlatilag használhatatlan lehet.

20. Ugyanígy nem tekinthető kellően nyíltnak egy rendezvény, ha a közvetlenül érintettek munkaidejük miatt nem tudnak részt venni rajta.

21. A különbség a véleménynyilvánítás lehetősége és a döntésre gyakorolt tényleges befolyásolási lehetőség között fekszik.

22. A tényleges hozzáférés nem garantálja a saját ügy sikerét, de megköveteli, hogy az egyáltalán vizsgálható igényként felmerülhessen.

23. Egy olyan szemlélet számára, amely a nyílt meghallgatást helyezi középpontba, a vita ezért önálló politikai értékkel bír.

24. Azok az emberek, akik egy intézményt igénybe vesznek, olyan nehézségeket tudnak megnevezni, amelyek nem jelennek meg a közigazgatás áttekintésében.

25. Kifogásuk megváltoztathat egy elsőre hihetőnek tűnő döntést anélkül, hogy bárkinek eleve tisztességtelenül kellett volna cselekednie.

26. Tanácsadási esetben a megbeszélés rávilágíthat arra, hogy az állítólagos helyettesítő intézmény ugyanazt a szolgáltatást nyújtja, de más hozzáférési feltételek mellett működik.

27. Ez okot adna a két intézmény összehasonlíthatóságának újbóli vizsgálatára.

28. Az érintettségből azonban sem a körülmények teljes ismerete, sem pedig az a jogosultság nem következik, hogy minden követelést érvényesítsenek.

29. A felhasználók is általánosíthatják az egyéni tapasztalataikat, vagy alábecsülhetik más lakosok terheit.

30. A jó tanácsadás a tudásukat lehetséges hozzájárulásként kezeli, igényüket pedig indoklásra szorulónak tekinti, ahelyett, hogy automatikusan igazat adna nekik, vagy elfogultság miatt elutasítaná őket.

31. Ez a nyitott tanácsadás elképzelése nehézségekbe ütközik, ha egyszerűen azonos beszélgetési feltételeket feltételez.

32. A közigazgatásnak ebben az ügyben rendelkezésére állnak dokumentumok, alkalmazottak, valamint a lehetőség, hogy értelmezését elsőként tegye közzé.

33. A felhasználóknak esetleg munkaidő után kell megszervezniük magukat, és először ki kell deríteniük, hogy egyáltalán milyen adatokat gyűjtöttek.

34. Aki gyorsan tudja értelmezni a számokat, és egy megbeszélésen magabiztosan tud beszélni róluk, előnyben van azzal szemben, aki akadozva terjeszti elő az ügyét.

35. Ebből adódik a vita keretein belüli hatalmi kérdés: ki határozza meg, mely problémák kerülnek napirendre, és mi minősül hiteles hozzászólásnak?

36. Erre a kérdésre az lehet a válasz, ha a releváns dokumentumokat korán rendelkezésre bocsátják, az ellenvetéseket írásban is elfogadják, és célzottan rákérdeznek az esetleg figyelmen kívül hagyott hozzáférési akadályokra.

37. Az ilyen óvintézkedések ugyan nem szüntetik meg a különbségeket, de megnehezítik, hogy az erősebb fél álláspontját ellenőrizetlenül a közös kiindulási alapként fogadják el.

38. Az egyenlőtlen lehetőségekből éppen nem következik ok arra, hogy feladjuk az érvek vizsgálatát, mert akkor csak az érvényesítésük ereje maradna meg.

39. Egy másik nézet hangsúlyozza, hogy a nyilvános ellenőrzés a politikai csoportok közötti verseny révén is létrejön.

40. Egy párt, egy szövetség vagy egy polgári kezdeményezés tartósan képviselhet olyan érdeket, amelyet egy egyedülálló érintett aligha tudna hatékonyan érvényesíteni.

41. Bezárás esetén egy ilyen csoport kiértékelhetné a közzétett számadatokat, és javaslatot tehetne a tevékenység folytatására.

42. Az a tény, hogy ezzel egyúttal támogatást is szeretne szerezni magának, nem teszi automatikusan rosszá a javaslatát.

43. A politikai verseny kényszerítheti a felelősöket arra, hogy olyan kérdésekre is válaszoljanak, amelyeket inkább elkerültek volna.

44. Ugyanakkor arra is csábíthatja őket, hogy egy bizonytalan gyanút bizonyított kudarcként állítsanak be, mert egy éles vád könnyebben vonzza a figyelmet, mint egy óvatos korlátozás.

45. Ha már csak azt kérdezik, melyik félnek hasznos egy kijelentés, a közös vizsgálat elveszíti tárgyát.

46. Ahhoz, hogy a verseny ellenőrző szerepet tölthessen be, a versengő csoportoknak is meg kell magyaráznia állításaikat, és a bizonyíthatóan hamis információkat ki kell javítaniuk.

47. A vita során a felelősség mégsem oszlik meg egyenlően.

48. Aki kötelező érvényű döntést hoz, olyan hatáskörrel rendelkezik, amellyel a tiltakozó csoport nem bír.

49. Ezért a döntéshozótól különösen elvárható, hogy nyilvánosságra hozza a döntés alapjául szolgáló indokokat, és szembenézzen a döntése ellen felhozott kifogásokkal.

50. A politikai elszámoltathatóság azt jelenti, hogy meg kell magyarázni, mit tettünk, miért tettük, és hogyan reagálunk az indokolt kritikára.

51. Ezt nem helyettesítheti az, hogy egy sajtóiroda barátságos hangnemben mutatja be egy már meghozott határozatot.

52. A válasznak a kifogásra kell reagálnia – például a nem rögzített tanácskozásokra vonatkozó kérdésre –, ahelyett, hogy csupán a már ismert megtakarítást ismételné.

53. A polgárok és a csoportok viszont felelősséget viselnek azért, hogy milyen befolyásra tesznek szert és milyen állításokkal.

54. Egy kezdeményezés, amely hibát észlel a saját adataiban, nem igazolhatja azok további felhasználását azzal a jó szándékkal, hogy egy fontos intézményt megmentse.

55. Ezekkel a követelményekkel szemben súlyos kifogás emelhető.

56. Ha minden vitatott adat új vizsgálatot, minden kifogás pedig újabb vitát vált ki, a közös cselekvés határozatlan időre elhalasztható.

57. Az ideiglenes folytatásnak szintén lehetnek költségei és következményei, amelyekért valakinek felelősséget kell vállalnia.

58. Ezenkívül esetünkben az épület akut hiányossága szükségessé teheti a gyors bezárást.

59. A felelősségteljes cselekvés nem feltételezheti, hogy a döntés meghozatala előtt minden bizonytalanság eltűnik, és minden érintett egyetért.

60. Időnyomás alatt fontos megkülönböztetni a közvetlen intézkedést a messzebb ható döntésektől.

61. Az épület indokolt lezárása például még nem dönti el, hogy a tanácsadási szolgáltatás véglegesen megszűnik-e.

62. Ezért még egy gyors döntésnek is világossá kell tennie, hogy milyen veszélyre reagál, mi még tisztázatlan, és mikor vizsgálják meg további következményeit.

63. A nyilvánosságra hozatalnak emellett vannak határai, ha az információk védelemre méltó személyes ügyeket érintenek.

64. A város nem bizonyíthatná a tanácsadás jelentőségét pusztán azzal, hogy nyilvánosságra hozná a szolgáltatás igénybevevőinek bizalmas élettörténeteit.

65. Abszurd lenne olyan embereket károsítani egy döntés nyilvános indoklása érdekében, amelynek célja éppen helyzetük javítása.

66. Az egyes adatok védelme azonban összeegyeztethető lehet egy olyan magyarázattal, amely bemutatja, hogyan gyűjtötték az adatokat, és milyen nehézségeket vettek figyelembe.

67. Amennyiben a döntés alapjául szolgáló információk nem tehetők általánosan hozzáférhetővé, annál nagyobb jelentőséget kap a döntéstől kellő mértékben független, megfelelő szerv általi ellenőrzés.

68. A felelősöknek ilyenkor legalább meg kell magyaráznia, miért tartják vissza az információkat, és milyen módon ellenőrzik azok felhasználását.

69. A titoktartás tehát az elszámoltathatóság egyik korlátozott feltétele, és nem általános felhatalmazás arra, hogy megmagyarázhatatlan döntéseket hozzanak.

70. Még alapos vizsgálat esetén is előfordulhat, hogy egy döntés utólag tévesnek bizonyul.

71. Az ezért viselt felelősség nem jelenti automatikusan azt, hogy a döntéshozó minden nemkívánatos eredményért hibás lenne.

72. Az olyan kárt, amelyet az akkori körülmények között ésszerűen nem lehetett előre látni, másként kell értékelni, mint egy olyan következményt, amelyre hitelesen figyelmeztettek.

73. Hasonlóképpen, egy kedvező fejlemény sem teszi utólag felelősségre vonhatóvá a lényeges információk korábbi elhallgatását.

74. Az értékelés szempontjából a rendelkezésre álló cselekvési lehetőségek, a vizsgálat alapossága és a felismert hibák kezelése számít.

75. Ha a bezárás után kiderül, hogy a helyettesítő tanácsadás a felhasználók jelentős része számára elérhetetlen, új válaszadási kötelezettség keletkezik.

76. A felhasználók követelhetik a szolgáltatás módosított formában történő biztosítását, még akkor is, ha az eredeti határozat nem vétkes gondatlanságból született.

77. A tanácsadó központ felhasználóinak ezért nem kell meggyőződve hazamenniük ahhoz, hogy a vita politikai szempontból eredményes legyen.

78. A vita tisztázhatta, mely információk relevánsak, mely érdekek háttérbe szorulnak, és mi alapján kezdődik a későbbi felülvizsgálat.

79. A fennmaradó nézeteltérés így nyíltan fennáll, ahelyett, hogy egy állítólag kényszerítő tényállás mögé rejtőzne.

80. Az, hogy maga a bezárás indokolt-e, továbbra is a megvizsgált okoktól és a rendelkezésre álló alternatíváktól függ.

81. A közzétett közlemény esetében döntő lenne, hogy lezárja-e a párbeszédet, vagy lehetővé teszi-e olyan válasz adását, amelynek következményei lehetnek a város intézkedéseire nézve.

1. Stellen wir uns vor, eine Stadtverwaltung kündigt an, eine Beratungsstelle zu schließen, weil sie zu selten genutzt werde und ihr Angebot andernorts verfügbar sei.

2. Auf der Internetseite der Stadt stehen die jährlichen Besuchszahlen und die erwartete Einsparung.

3. Einige Nutzerinnen und Nutzer widersprechen, denn ihrer Ansicht nach fehlen telefonische Beratungen in der Erhebung, und die andere Stelle ist für sie schwer erreichbar.

4. Sie verlangen eine öffentliche Aussprache, bevor die Schließung vollzogen wird.

5. Die Verwaltung hält dagegen, sie habe ihre Entscheidung bereits ausführlich erläutert.

6. Damit entsteht ein Streit darüber, was eine solche Erläuterung leisten muss.

7. Genügt es, die eigenen Gründe bekannt zu geben, oder gehört dazu auch, Einwände aufzunehmen und gegebenenfalls anders zu entscheiden?

8. Eine Erklärung kann verständlich sein und dennoch eine wichtige Frage umgehen.

9. Im angenommenen Fall verbindet die Verwaltung drei unterschiedliche Aussagen miteinander.

10. Die niedrige Nutzung ist zunächst eine Behauptung über Tatsachen, deren Grundlage sich prüfen lässt.

11. Dass die Einsparung den Verlust der Einrichtung aufwiegt, ist eine Bewertung, die verschiedene Interessen gegeneinander gewichtet.

12. Die Schließung selbst ist schließlich eine Entscheidung, für die jemand die Zuständigkeit und Verantwortung übernimmt.

13. Selbst wenn die Besuchszahlen stimmen, folgt aus ihnen allein noch nicht, dass die Einrichtung entbehrlich ist.

14. Eine selten genutzte Beratung könnte für die wenigen Menschen, die sie brauchen, besonders wichtig sein.

15. Die Verwaltung müsste deshalb erklären, weshalb gerade ihre Gewichtung der Folgen vertretbar ist und welche Alternativen sie geprüft hat.

16. Öffentlichkeit entsteht hier nicht schon dadurch, dass viele Menschen von der Schließung erfahren.

17. Sie bezeichnet einen zugänglichen Zusammenhang, in dem Informationen bekannt werden, Ansprüche vorgebracht und Entscheidungen bestritten werden können.

18. Dazu gehören eine veröffentlichte Begründung und die Möglichkeit, eine Antwort auf erhebliche Einwände zu erhalten.

19. Ein Dokument, das nur mit großem Vorwissen verständlich ist, kann formal zugänglich und praktisch unbrauchbar sein.

20. Ebenso wenig ist eine Veranstaltung hinreichend offen, wenn die unmittelbar Betroffenen wegen ihrer Arbeitszeiten nicht teilnehmen können.

21. Der Unterschied liegt zwischen der Gelegenheit, etwas mitzuteilen, und einer wirksamen Möglichkeit, auf die Beurteilung Einfluss zu nehmen.

22. Wirksamer Zugang verspricht keinen Erfolg des eigenen Anliegens, verlangt aber, dass es überhaupt als prüfbarer Anspruch vorkommen kann.

23. Für eine Auffassung, die offene Beratung in den Mittelpunkt stellt, hat der Streit deshalb einen eigenen politischen Wert.

24. Die Menschen, die eine Einrichtung nutzen, können Schwierigkeiten benennen, die in einer Übersicht der Verwaltung nicht erscheinen.

25. Ihr Widerspruch kann eine zunächst plausibel wirkende Entscheidung verändern, ohne dass jemand von Anfang an unredlich gehandelt haben muss.

26. Im Beratungsfall könnte die Aussprache zeigen, dass der behauptete Ersatz zwar dasselbe Angebot führt, aber unter anderen Zugangsvoraussetzungen arbeitet.

27. Das wäre ein Grund, die Vergleichbarkeit der beiden Einrichtungen neu zu prüfen.

28. Aus der Betroffenheit folgt allerdings weder vollständige Kenntnis aller Umstände noch ein Anspruch darauf, jede Forderung durchzusetzen.

29. Auch die Nutzer könnten einzelne Erfahrungen verallgemeinern oder die Belastungen anderer Einwohner unterschätzen.

30. Gute Beratung behandelt ihr Wissen als möglichen Beitrag und ihren Anspruch als begründungsbedürftig, statt ihnen entweder automatisch recht zu geben oder sie als befangen abzuweisen.

31. Diese Vorstellung offener Beratung gerät in Schwierigkeiten, wenn sie gleiche Gesprächsbedingungen einfach voraussetzt.

32. Die Verwaltung verfügt im Fall über Unterlagen, Beschäftigte und die Möglichkeit, ihre Deutung zuerst zu veröffentlichen.

33. Die Nutzer müssen sich vielleicht nach Feierabend organisieren und zunächst herausfinden, welche Daten überhaupt erhoben wurden.

34. Wer Zahlen rasch einordnen und in einer Sitzung sicher sprechen kann, hat einen Vorteil gegenüber jemandem, der sein Anliegen stockend vorträgt.

35. Daraus ergibt sich eine Frage nach Macht innerhalb des Streits: Wer bestimmt, welche Probleme zur Sprache kommen und was als glaubwürdiger Beitrag gilt?

36. Eine Antwort darauf kann darin bestehen, relevante Unterlagen früh bereitzustellen, Einwände auch schriftlich anzunehmen und gezielt nach übersehenen Zugangshindernissen zu fragen.

37. Solche Vorkehrungen beseitigen die Unterschiede nicht, erschweren aber, dass die stärkere Seite ihre Darstellung ungeprüft zur gemeinsamen Ausgangslage macht.

38. Aus ungleichen Möglichkeiten folgt gerade kein Grund, die Prüfung von Argumenten aufzugeben, denn dann bliebe nur die Stärke ihrer Durchsetzung übrig.

39. Eine andere Auffassung betont, dass öffentliche Kontrolle auch durch die Konkurrenz politischer Gruppen entsteht.

40. Eine Partei, ein Verband oder eine Bürgerinitiative kann ein Interesse dauerhaft vertreten, das ein einzelner Betroffener kaum wirksam geltend machen könnte.

41. Im Schließungsfall könnte eine solche Gruppe die veröffentlichten Zahlen auswerten und einen Vorschlag zur Weiterführung vorlegen.

42. Dass sie damit zugleich Unterstützung für sich gewinnen möchte, macht ihren Vorschlag nicht automatisch schlecht.

43. Politische Konkurrenz kann die Verantwortlichen zwingen, auf Fragen zu antworten, die sie lieber übergangen hätten.

44. Sie kann aber auch dazu verleiten, einen unsicheren Verdacht als feststehendes Versagen darzustellen, weil eine scharfe Anschuldigung leichter Aufmerksamkeit erhält als eine sorgfältige Einschränkung.

45. Wird nur noch gefragt, welcher Seite eine Aussage nützt, verliert die gemeinsame Prüfung ihren Gegenstand.

46. Damit Konkurrenz kontrollieren kann, müssen auch konkurrierende Gruppen ihre Behauptungen erläutern und nachweislich falsche Angaben berichtigen.

47. Die Verantwortung im Streit ist dennoch nicht gleich verteilt.

48. Wer eine verbindliche Entscheidung trifft, verfügt über Befugnisse, die eine protestierende Gruppe nicht besitzt.

49. Von der zuständigen Person ist deshalb besonders zu verlangen, dass sie die tragenden Gründe offenlegt und sich den Einwänden gegen ihre Entscheidung stellt.

50. Politische Rechenschaft bedeutet, erklären zu müssen, was man getan hat, warum man es getan hat und wie man auf begründete Kritik reagiert.

51. Sie lässt sich nicht dadurch ersetzen, dass eine Pressestelle einen bereits festgelegten Beschluss freundlich darstellt.

52. Die Antwort muss den Einwand treffen, etwa die Frage nach den nicht erfassten Beratungen, statt nur die bekannte Einsparung zu wiederholen.

53. Bürger und Gruppen tragen ihrerseits Verantwortung dafür, welchen Einfluss sie mit welchen Behauptungen beanspruchen.

54. Eine Initiative, die einen Fehler in ihren eigenen Zahlen erkennt, kann deren Weiterverwendung nicht mit der guten Absicht rechtfertigen, eine wichtige Einrichtung zu retten.

55. Gegen diese Anforderungen lässt sich ein gewichtiger Einwand erheben.

56. Wenn jede bestrittene Angabe eine neue Untersuchung und jeder Einwand eine weitere Aussprache auslöst, kann gemeinsames Handeln auf unbestimmte Zeit verschoben werden.

57. Eine vorläufige Weiterführung kann ebenfalls Kosten und Folgen haben, für die jemand einstehen muss.

58. Zudem könnte in unserem Fall ein akuter Mangel am Gebäude eine schnelle Schließung notwendig machen.

59. Verantwortliches Handeln darf nicht voraussetzen, dass vor einer Entscheidung alle Unsicherheiten verschwinden und sämtliche Beteiligten zustimmen.

60. Unter Zeitdruck kommt es darauf an, die unmittelbare Maßnahme von weiter reichenden Festlegungen zu unterscheiden.

61. Eine begründete Sperrung des Gebäudes entscheidet beispielsweise noch nicht darüber, ob das Beratungsangebot dauerhaft entfällt.

62. Auch eine rasche Entscheidung muss deshalb erkennen lassen, auf welche Gefahr sie antwortet, was noch ungeklärt ist und wann ihre weiteren Folgen geprüft werden.

63. Offenlegung hat außerdem Grenzen, wenn Informationen schutzwürdige persönliche Angelegenheiten betreffen.

64. Die Stadt könnte die Bedeutung der Beratung nicht einfach dadurch beweisen, dass sie vertrauliche Lebensgeschichten ihrer Nutzer veröffentlicht.

65. Es wäre widersinnig, Menschen für die öffentliche Begründung einer Entscheidung zu schädigen, die ihre Lage verbessern soll.

66. Schutz einzelner Angaben kann jedoch mit einer Erklärung vereinbar sein, wie die Nutzung erhoben und welche Schwierigkeiten berücksichtigt wurden.

67. Wo die entscheidende Grundlage nicht allgemein zugänglich sein kann, gewinnt die Prüfung durch eine geeignete, von der Entscheidung ausreichend unabhängige Stelle an Bedeutung.

68. Die Verantwortlichen müssen dann zumindest erklären, weshalb Informationen zurückgehalten werden und auf welche Weise ihre Verwendung kontrolliert wird.

69. Vertraulichkeit ist so eine begrenzte Bedingung der Rechenschaft und keine pauschale Erlaubnis, unbeantwortbar zu entscheiden.

70. Auch bei ernsthafter Prüfung kann sich eine Entscheidung im Nachhinein als verfehlt erweisen.

71. Verantwortung dafür bedeutet nicht automatisch, dass die entscheidende Person an jedem unerwünschten Ergebnis schuld ist.

72. Ein Schaden, den man unter den damaligen Bedingungen vernünftigerweise nicht vorhersehen konnte, ist anders zu beurteilen als eine Folge, vor der glaubwürdig gewarnt wurde.

73. Ebenso macht eine günstige Entwicklung das vorherige Verschweigen wesentlicher Angaben nicht nachträglich verantwortbar.

74. Für die Beurteilung zählen die verfügbaren Handlungsmöglichkeiten, die Sorgfalt der Prüfung und der Umgang mit erkannten Fehlern.

75. Zeigt sich nach der Schließung, dass die Ersatzberatung für einen erheblichen Teil der Nutzer unerreichbar ist, entsteht eine neue Pflicht zur Antwort.

76. Sie kann eine geänderte Bereitstellung des Angebots verlangen, selbst wenn der ursprüngliche Beschluss ohne schuldhafte Nachlässigkeit zustande kam.

77. Die Nutzer der Beratungsstelle müssen deshalb nicht überzeugt nach Hause gehen, damit die Auseinandersetzung politisch etwas geleistet hat.

78. Der Streit kann geklärt haben, welche Angaben tragen, welche Interessen zurückgesetzt werden und woran eine spätere Überprüfung ansetzt.

79. Die verbleibende Uneinigkeit liegt dann offen vor, statt hinter einer angeblich zwingenden Sachlage zu verschwinden.

80. Ob die Schließung selbst vertretbar ist, hängt weiterhin von den geprüften Gründen und den verfügbaren Alternativen ab.

81. An der veröffentlichten Mitteilung wäre entscheidend, ob sie das Gespräch abschließt oder eine Antwort ermöglicht, die im Handeln der Stadt Folgen haben kann.