13.1 A filozófia százada: iparosodás, forradalmak és új tudományok – Das philosophische Jahrhundert: Industrialisierung, Revolutionen und neue Wissenschaften

1. Amikor Friedrich Engels 1845-ben kiadta „A munkásosztály helyzete Angliában” című művét, egy ipari város életét tette vizsgálatának tárgyává, amely messze túlmutatott a szegénység leírásán.

2. Manchester ebben olyan helyként jelent meg, ahol a javak előállítására irányuló növekvő képesség szorító munka- és lakáskörülményekkel párosult.

3. Engels saját megfigyeléseit éppúgy feldolgozta, mint a nyomtatásban megjelent beszámolókat és a hivatalos vizsgálatokat, amelyek bizonyító erejére kifejezetten hivatkozott.

4. Leírása egyben politikai beavatkozás is volt, hiszen célja az volt, hogy támadást indítson az ellen a társadalmi rend ellen, amelyből a leírt nyomort magyarázta.

5. Aki elolvassa a könyvet, annak ezért meg kell különböztetnie a hivatkozott megállapításokat, azok kiválasztását és a szerző messzemenő következtetéseit.

6. Éppen ez a megfigyelés és a vitatkozás összekapcsolódása jellemzi egy új filozófiai helyzetet: a szabad életről szóló kérdés egyenesen a munka, a tulajdon és a közhatalom szerveződésének középpontjába vezetett.

7. Egy gyár szemléletesen megmutatta, hogy az emberi idő feletti rendelkezés társadalmi kérdés volt.

8. Ahol sok munkavállaló közösen kezelte a gépeket és egymástól függő munkaműveleteket hajtott végre, ott napi menetrendjüket a vállalati követelményeknek megfelelően kellett összehangolni.

9. A megállapodás szerinti bér még nem adott teljes képet arról, hogy valaki mennyi ideig dolgozott, milyen terhelésnek volt kitéve, és milyen lehetőségei maradtak a munkahelyen kívül.

10. Még az a látszólag technikai döntés is, hogy egy gépet gyorsabban üzemeltessenek, megváltoztathatta a munkanapot, noha célja eleinte csupán a nagyobb termelési mennyiség elérése volt.

11. Egy továbbfejlesztett gép elvileg lehetővé tette, hogy kevesebb erőfeszítéssel többet állítsanak elő; hogy ez tehermentesítést vagy további megterhelést jelentett-e, az a gép használatától is függött.

12. Ezzel a tulajdonjogok, a döntéshozatali jogkörök és a munkavállalók és a vezetőség közötti erőviszonyok kerültek a figyelem középpontjába.

13. A technika olyan lehetőségeket nyitott meg, amelyek társadalmi elosztását külön kellett magyarázni és igazolni.

14. Ezt az átfogó változást jelöli az iparosodás fogalma, amely többet jelent, mint pusztán a gépek számának növekedését.

15. Magában foglalja az energiaellátás, a termelésszervezés, a közlekedés és a megélhetési formák változásait, amelyek egymást kölcsönösen erősíthették.

16. Amikor a vállalkozások nagyobb mennyiségeket gyártottak és távolabbi piacokra értékesítettek, egyidejűleg megváltoztak a nyersanyag-beszállítókkal, hitelezőkkel és értékesítési piacokkal fennálló kapcsolataik is.

17. A vasút megkönnyítette ezeket a kapcsolatokat, és maga is jelentős keresletet teremtett az ipari termékek iránt.

18. Az a gazdasági összefüggés, amelytől az egyes emberek megélhetése függött, ezáltal kiterjedtebbé vált, és gyakran nehezebb volt átlátni.

19. A válság érinthette a munkavállalókat, annak ellenére, hogy a munkahelyükön sem kevésbé gondosan, sem kevésbé kitartóan dolgoztak.

20. Ilyen körülmények között az egyéni teljesítmény és a személyes sors egyre kevésbé hozható közvetlen összefüggésbe egymással.

21. Ez a változás Európában sem egyidejűleg, sem mindenhol ugyanolyan formában zajlott le.

22. Nagy-Britannia már a 18. század vége óta ipari fejlődésen ment keresztül, amikor sok német régiót még erősen a mezőgazdaság és a kisipari termelés jellemezte.

23. A német államokban az iparosodás különösen a század közepe óta gyorsult fel, míg Franciaországban saját kapcsolatok alakultak ki a nagyobb ipari vállalkozások, a kézművesség és a mezőgazdaság között.

24. Még egy országon belül is előfordulhatott, hogy egy terjeszkedő ipari régió és egy túlnyomórészt agrár jellegű terület életkörülményei jelentősen eltértek egymástól.

25. A gyári munka ezért nem egy csapásra szorította ki a régebbi megélhetési formákat, hanem hosszú ideig azok mellett létezett, és különböző módon hatott rájuk.

26. Aki egy szövőt, egy cselédlányt és egy bányászt a „munkásnép” fogalma alatt összefoglal, az ugyan megnevezte közös, a megélhetéstől való függőségüket, de még nem magyarázta meg sajátos körülményeiket.

27. A század közepének nyomorúságát is csak akkor lehet megérteni, ha figyelembe vesszük a népesség alakulását, az élelmiszer-válságokat és a vidéki élet változásait.

28. A „szociális kérdés” azokat a konfliktusokat foglalta össze, amelyekben a megélhetés biztosítása, a munkakörülmények és a társadalmi részvétel problémává váltak.

29. Sürgősségét többek között az adta, hogy a növekvő társadalmi gazdagság korántsem biztosított mindenki számára megbízható megélhetési alapot.

30. A régebbi magyarázat, miszerint a szegénység elsősorban személyes kudarcra vagy elkerülhetetlen sorsra vezethető vissza, így igazolási nyomás alá került.

31. Ugyanakkor vitatott kérdés volt, hogy elegendő-e a jótékonysági segítség, szükség van-e állami szabályozásra, vagy alapvetően meg kell-e változtatni a tulajdonviszonyokat.

32. A résztvevők már abban is vitáztak, hogy mi tekinthető a probléma okának.

33. Aki az alacsony iskolázottságra hivatkozott, más intézkedéseket javasolt, mint az, aki a gyenge alkupozíciót vagy a termelés bizonyos szerveződését okolta.

34. A filozófiai társadalomkritikának ezért úgy kellett kidolgoznia fogalmait, hogy képes legyen megkülönböztetni az egyéni viselkedést és az ismétlődő társadalmi viszonyokat.

35. Fontos ellentét feszült a jogi szabadság és a tényleges cselekvési lehetőségek között.

36. A régebbi személyes kötelékek felszámolása lehetővé tehette az emberek számára, hogy munkaadót váltsanak, vagy maguk válasszanak szakmát.

37. Ezeknek a jogoknak valódi értékük volt, még akkor is, ha azok gyakorlását a vagyontalanság, a képzés hiánya vagy a kevés elérhető munkahely korlátozta.

38. Példaként elképzelhetünk két embert, akik munkaszerződést kötnek, de közülük csak az egyik tudna hosszabb ideig a megállapodás szerinti jövedelem nélkül élni.

39. Mindketten jogilag érvényes hozzájárulást adnak, de eltérő lehetőségekkel rendelkeznek a kedvezőtlen feltételek elutasítására.

40. Ebből még nem következik végleges ítélet minden munkaszerződésről; először is azt a feladatot kell megvizsgálni, hogy milyen feltételekhez kötődik.

41. A szabadság így olyan kérdéssé vált, amely összekapcsolta a jogrendet, a gazdasági függőséget és az önálló cselekvésre való képességet.

42. Ez a kérdés azokat a politikai rendszereket érintette, amelyek a napóleoni háborúk 1815-ös befejezése után gyakran a monarchikus uralom megszilárdításában keresték a biztonságot.

43. Az úgynevezett restauráció azonban nem jelentette a változatlan múltba való teljes visszatérést, hiszen a reformok és a társadalmi változások tovább folytak.

44. Az alkotmány, a sajtószabadság és a nyilvános részvétel iránti követelések azonban sok helyen ütköztek a kormányok azon törekvésével, hogy korlátozzák az ellenzéket.

45. Az 1830-as és 1848-as forradalmak megmutatták, hogy ez a konfliktus hosszú távon milyen kevéssé volt elcsendesíthető.

46. A nemzeti mozgalmak a politikai szabadságot azzal a követeléssel ötvözték, hogy az állami rendet a közös hovatartozás alapján alakítsák át.

47. A társadalmi elégedetlenség erősíthette ezeket a mozgalmakat, anélkül hogy minden résztvevő ugyanazt értette volna az igazságos társadalom alatt.

48. Különösen 1848-ban kerültek egyszerre előtérbe ezek a különböző elvárások.

49. A francia februári forradalom jelzést adott, míg a német államokban alkotmányos követelések, nemzeti egyesítési törekvések és társadalmi ügyek találkoztak.

50. Egy kézműves követelhette megélhetési alapjának védelmét, egy liberális polgár a monarchikus hatalom korlátozását, egy munkás pedig a gazdasági nélkülözés elleni erősebb védelmet.

51. Az ilyen követeléseknek lehettek közös ellenfeleik, és mégis konfliktusba kerülhettek, amint a tulajdonról, a választójogról vagy az állami beavatkozásokról kellett dönteni.

52. A nemzeti önrendelkezés ráadásul még nem garantálta minden ember egyenjogú helyzetét a megcélzott állam keretein belül.

53. Az ilyen konfliktusok rávilágítottak arra, mennyi filozófiai munka rejlett a szabadság fogalmában, amint azt politikai program alapjául kellett szolgálnia.

54. A munkásszervezetek, szakszervezetek és pártok további terjedése a század folyamán megváltoztatta az érdekek közös kifejezésének és érvényesítésének lehetőségeit.

55. Az, hogy egy gondolat képes volt-e ilyen hatásokat kiváltani, attól is függött, milyen úton jutott el a közönségéhez.

56. Az újságok és folyóiratok olyan teret biztosítottak, ahol a gazdasági események, a vallási vitakérdések és a politikai követelések egymással találkozhattak.

57. Megjelenési módjuk másfajta ábrázolási formát igényelt, mint egy terjedelmes filozófiai könyv, mivel a szerzőknek reagálniuk kellett az aktuális eseményekre és ellenvetésekre.

58. A cenzúra, a tilalmak és a büntetőeljárások korlátozták ezt a teret, és befolyásolták a nyilvános viták feltételeit.

59. A száműzetés elszakíthatta a szerzőt eddigi környezetétől, ugyanakkor hozzáférést biztosíthatott számára más vitákhoz és forrásokhoz.

60. Karl Marx, aki újságíróként dolgozott, majd később Londonban élt, ötvözte a politikai publicisztikát a hosszú évekig tartó közgazdasági kutatással.

61. Munkamódszere jól mutatja, miért kell a filozófiai gondolkodás történetének a tanszékek mellett a szerkesztőségeket, a könyvtárakat és a politikai szervezeteket is figyelembe vennie.

62. Az egyetem mindazonáltal továbbra is jelentős helyszín maradt, ahol a tudományos képzés és a szakmai teljesítmények elismerése szerveződött.

63. A tudás professzionálisabbá válásával egyre pontosabban meghatározott követelmények alakultak ki arra vonatkozóan, hogy ki tekinthető szakértőnek, és hogyan kell egy megállapítást ellenőrizni.

64. A szakosodott képzés, a szakfolyóiratok és más kutatók általi értékelés egyre inkább közösségi ellenőrzés alatt álló tevékenységgé tette a tudásszerzést.

65. Friedrich Nietzsche 1869-ben a bázeli klasszikus filológia professzora lett, vagyis az ókori nyelvek, szövegek és hagyományok tudományos kutatásának szakértője.

66. Az a tény, hogy e képzés alapján messzemenő kérdéseket vetett fel a kultúrával és az életmóddal kapcsolatban, különösen világossá teszi a szak tudomány és a filozófia közötti határt.

67. Az ókori források pontos ismerete alátámaszthatta a kultúra értelmezését, de még nem igazolta minden általános állítást egy életmód értékéről.

68. A különböző szakmák és publikációs csatornák így különböző gondolkodási lehetőségeket hoztak létre, anélkül, hogy előre meghatározták volna azok eredményeit.

69. Ugyanakkor az emberi életfolyamatokat olyan módszerekkel vizsgálták, amelyek saját szakterületi kompetenciát igényeltek.

70. A fiziológia az élő test funkcióit kutatta, és új lehetőségeket teremtett az érzékelés és a szellemi tevékenység testbeli feltételekhez való kapcsolására.

71. A közgazdaságtan a termelést, a cserét és az elosztást vizsgálta, míg a történeti kutatás a forrásokat eredetük, összefüggéseik és megbízhatóságuk szempontjából elemezte.

72. A pszichológia is egyre önállóbb vizsgálati módszereket fejlesztett ki a század folyamán, amelyekhez a század vége felé már a kísérleti eljárások is tartoztak.

73. Ez a fejlődés új megvilágításba helyezte azt a kérdést, hogy mely állítások igazolhatók az emberekről megfigyelés, összehasonlítás vagy kísérlet útján.

74. Egy filozófiai koncepció aligha helyettesíthette a konkrét eredményeket pusztán egy átfogó rendszerre való hivatkozással.

75. Pontosabban meg kellett határoznia, hogy az adott tárgya milyen típusú indoklást igényel.

76. Auguste Comte összekapcsolta a tudományos ismeretek ezen új tekintélyét azzal a szándékkal, hogy a társadalmi rendet is szisztematikusan vizsgálja.

77. Pozitivizmusa azt követelte, hogy az ismeretet ellenőrizhető összefüggésekre és törvényszerűségekre alapozzák, ahelyett, hogy magyarázatként végső lényegeket feltételeznének.

78. Tudományos programjával különböző kutatási területeket kívánt rendszerezni, és megalapozni a társadalomtudományt.

79. Ebben rejlett az a remény, hogy a társadalmi konfliktusokat azok feltételeinek jobb megismerése révén érthetőbbé és kezelhetőbbé lehet tenni.

80. Egy ilyen remény azonban felveti azt a kérdést, hogy a társadalmi szabályszerűségek ismerete már eleve eldönti-e, melyik rend kívánatos.

81. Meg lehet magyarázni, milyen feltételek mellett engedelmeskednek az emberek egy hatóságnak, anélkül, hogy ezzel máris alátámasztanánk, hogy ez a hatóság megérdemli az engedelmességet.

82. A tudományos ismeret, annak gyakorlati alkalmazása és e alkalmazás politikai igazolása ezért elkülöníthető vizsgálatokat igényel.

83. Hogy egy tudományos magyarázat milyen mértékben tudott hatást gyakorolni eredeti tárgyán túl, azt Darwin 1859-ben megjelent, a fajok keletkezéséről szóló könyve mutatta meg.

84. A természetes szelekcióval kapcsolatos magyarázat érthetővé tette, hogy az organizmusok közötti különbségek hogyan járulhatnak hozzá bizonyos életkörülmények között a különböző szaporodási sikerhez.

85. Ennek köszönhetően a populációk generációkon át változhattak anélkül, hogy ezeket a változásokat előre megtervezett terv irányította volna.

86. A közös származás és a fajok változékonysága mélyen behatolt a természetről és az ember kiemelt helyzetéről szóló hagyományos elképzelésekbe.

87. Darwin ekkor még nem rendelkezett az öröklődés később kidolgozott genetikai magyarázatával.

88. Aki a biológiai folyamatokat a társadalmi versengés igazolására használta, saját értékítéletét fűzte hozzá a természettudományos magyarázathoz.

89. Az, hogy valami előfordul a természetben, önmagában nem nyújt elegendő okot arra, hogy az emberi intézményeket ennek megfelelően alakítsuk ki.

90. A vallási hagyományok történeti vizsgálata is megváltoztatta azt, hogyan kerültek nyilvános vizsgálat alá a megszokott bizonyosságok.

91. Egy szöveget immár egyszerre lehetett hitvallásként és történelmileg kialakult dokumentumként tekinteni, amelynek nyelvét, forrásait és átadását meg kellett vizsgálni.

92. Ebből konfliktusok fakadtak a vallási tekintélyre való igényekkel, de sem a vallási meggyőződések, sem az egyházi intézmények nem tűntek el a társadalmi életből.

93. A hit, a valláskritika és a tudományos kutatás különböző összefüggésekben létezett egymás mellett.

94. A század ezért nem a vallás egyszerű felváltását eredményezte a tudomány által.

95. Inkább megsokszorozta azokat a helyzeteket, amelyekben meg kellett indokolni, hogy melyik kérdésért melyik tekintély felelős.

96. A filozófia számára ez a fejlődés saját feladatának újragondolását jelentette.

97. Ha egy kísérleti vizsgálat kimutatja, milyen feltételek mellett hoz egy ember ítéletet, az még nem dönti el, hogy ez az ítélet jól megalapozott-e.

98. Egy meggyőződés kialakulása és érvényessége, azaz igazságra való igénye vagy jogos elismerése, különböző vizsgálati tárgyak.

99. Hasonlóképpen egy történelmi cselekmény megértése is megköveteli, hogy figyelmet fordítsunk annak jelentőségére, amely pusztán a fizikai folyamatok megállapításából nem tárul fel.

100. Wilhelm Dilthey a történelmi és társadalmi világ ilyen jellegű vizsgálatainak alapjain dolgozott, és ezzel komolyan vette a bölcsészettudományok sajátosságait.

101. A filozófia itt tisztázhatta a fogalmakat, vizsgálhatta az előfeltételeket és ellenőrizhette a mércéket, éppen azért, mert az egyes tudományok pontosabban meghatározott ismeretszerzési feladatokat vállaltak magukra.

102. Az új életkörülmények így magyarázzák, miért váltak bizonyos kérdések sürgetővé, és milyen eszközök álltak rendelkezésre azok feldolgozásához.

103. Ugyanakkor nem döntik el, melyik válasz rendelkezik jobb indokokkal.

104. Egy szerző származásából, foglalkozásából vagy politikai helyzetéből éppúgy nem lehet közvetlenül levezetni állításai igazságát, mint azok hamisságát.

105. Engels vizsgálata visszavezet ehhez a nyitott összefüggéshez: a leírt életkörülmények figyelmet követeltek, miközben magyarázatukat és a rájuk adandó megfelelő választ meg kellett alapozni.

106. Minden egyes, pontosabban megragadott munkanappal a társadalmi világ egyre inkább a nyilvános vizsgálat tárgyává vált, anélkül, hogy ezzel már eldőlt volna annak igazságos kialakítása.

1. Als Friedrich Engels 1845 „Die Lage der arbeitenden Klasse in England“ veröffentlichte, machte er das Leben in einer Industriestadt zum Gegenstand einer Untersuchung, die weit über die Beschreibung von Armut hinausging.

2. Manchester erschien darin als ein Ort, an dem die wachsende Fähigkeit, Güter herzustellen, mit bedrängenden Arbeits- und Wohnverhältnissen zusammentraf.

3. Engels verarbeitete eigene Beobachtungen ebenso wie gedruckte Berichte und amtliche Untersuchungen, auf deren Beweiskraft er sich ausdrücklich berief.

4. Seine Darstellung war zugleich ein politischer Eingriff, denn sie sollte die gesellschaftliche Ordnung angreifen, aus der er das beschriebene Elend erklärte.

5. Wer das Buch liest, muss deshalb zwischen den angeführten Befunden, ihrer Auswahl und den weitreichenden Schlussfolgerungen seines Autors unterscheiden.

6. Gerade diese Verbindung von Beobachtung und Streit kennzeichnet eine neue philosophische Situation: Die Frage nach einem freien Leben führte mitten in die Organisation von Arbeit, Eigentum und öffentlicher Macht.

7. Eine Fabrik machte anschaulich, dass die Verfügung über menschliche Zeit eine gesellschaftliche Angelegenheit war.

8. Wo viele Beschäftigte gemeinsam Maschinen bedienten und voneinander abhängige Arbeitsschritte ausführten, musste ihr Tagesablauf nach betrieblichen Erfordernissen aufeinander abgestimmt werden.

9. Der vereinbarte Lohn gab noch keine vollständige Auskunft darüber, wie lange jemand arbeitete, welchen Belastungen er ausgesetzt war und welche Möglichkeiten ihm außerhalb des Betriebs blieben.

10. Auch die scheinbar technische Entscheidung, eine Maschine schneller laufen zu lassen, konnte den Arbeitstag verändern, obwohl ihr Zweck zunächst nur eine größere Produktionsmenge war.

11. Eine verbesserte Maschine erlaubte grundsätzlich, mit weniger Aufwand mehr herzustellen; ob daraus Entlastung oder zusätzliche Beanspruchung entstand, hing auch von ihrer Verwendung ab.

12. Damit rückten Eigentumsrechte, Entscheidungsbefugnisse und das Kräfteverhältnis zwischen Beschäftigten und Betriebsleitung in den Blick.

13. Technik eröffnete Möglichkeiten, deren gesellschaftliche Verteilung eigens erklärt und gerechtfertigt werden musste.

14. Für diesen umfassenden Wandel steht der Begriff Industrialisierung, der mehr bezeichnet als die Vermehrung von Maschinen.

15. Er umfasst Veränderungen der Energieversorgung, der Produktionsorganisation, des Verkehrs und der Erwerbsformen, die sich gegenseitig verstärken konnten.

16. Wenn Betriebe größere Mengen herstellten und über weitere Entfernungen verkauften, veränderten sich zugleich ihre Verbindungen zu Rohstofflieferanten, Kreditgebern und Absatzmärkten.

17. Die Eisenbahn erleichterte solche Verbindungen und schuf selbst eine erhebliche Nachfrage nach industriellen Erzeugnissen.

18. Der wirtschaftliche Zusammenhang, von dem ein einzelner Lebensunterhalt abhing, wurde dadurch weiträumiger und häufig schwerer zu überblicken.

19. Eine Krise konnte Beschäftigte treffen, obwohl sie an ihrem Arbeitsplatz weder weniger sorgfältig noch weniger ausdauernd gearbeitet hatten.

20. Persönliche Leistung und persönliches Schicksal ließen sich unter solchen Bedingungen immer weniger unmittelbar aufeinander beziehen.

21. Dieser Wandel verlief in Europa weder gleichzeitig noch überall in derselben Form.

22. Großbritannien hatte bereits seit dem späten achtzehnten Jahrhundert eine industrielle Entwicklung durchlaufen, als viele deutsche Regionen noch stark von Landwirtschaft und kleingewerblicher Produktion geprägt waren.

23. In den deutschen Staaten gewann die Industrialisierung besonders seit der Jahrhundertmitte an Geschwindigkeit, während Frankreich eigene Verbindungen zwischen größeren Industriebetrieben, Handwerk und Landwirtschaft ausbildete.

24. Selbst innerhalb eines Landes konnten eine expandierende Industrieregion und eine vorwiegend agrarische Gegend sehr verschiedene Lebensbedingungen aufweisen.

25. Fabrikarbeit verdrängte ältere Erwerbsformen daher nicht auf einen Schlag, sondern bestand lange neben ihnen und griff auf unterschiedliche Weise in sie ein.

26. Wer einen Weber, eine Dienstmagd und einen Bergarbeiter unter dem Begriff der arbeitenden Bevölkerung zusammenfasst, hat ihre gemeinsame Abhängigkeit vom Erwerb benannt, ihre besonderen Verhältnisse aber noch nicht erklärt.

27. Auch die Not der Jahrhundertmitte lässt sich nur verstehen, wenn man Bevölkerungsentwicklung, Ernährungskrisen und Veränderungen des ländlichen Lebens berücksichtigt.

28. Die „soziale Frage“ bündelte jene Konflikte, in denen Existenzsicherung, Arbeitsbedingungen und gesellschaftliche Teilhabe problematisch wurden.

29. Ihre Dringlichkeit entstand unter anderem daraus, dass wachsender gesellschaftlicher Reichtum keineswegs jedem eine verlässliche Lebensgrundlage verschaffte.

30. Die ältere Erklärung, Armut beruhe vor allem auf persönlichem Versagen oder einem unvermeidlichen Schicksal, geriet damit unter Rechtfertigungsdruck.

31. Zugleich war umstritten, ob Hilfe durch Wohltätigkeit genügte, ob staatliche Regeln erforderlich waren oder ob die Eigentumsordnung grundlegend verändert werden musste.

32. Die Beteiligten stritten bereits darüber, was als Ursache des Problems anzusehen war.

33. Wer auf mangelnde Bildung verwies, schlug andere Maßnahmen vor als jemand, der geringe Verhandlungsmacht oder eine bestimmte Organisation der Produktion verantwortlich machte.

34. Philosophische Gesellschaftskritik musste deshalb ihre Begriffe so entwickeln, dass sie zwischen individuellem Verhalten und wiederkehrenden gesellschaftlichen Verhältnissen unterscheiden konnte.

35. Eine wichtige Spannung lag im Verhältnis von rechtlicher Freiheit und tatsächlichen Handlungsmöglichkeiten.

36. Die Aufhebung älterer persönlicher Bindungen konnte Menschen erlauben, ihren Arbeitgeber zu wechseln oder einen Beruf selbst zu wählen.

37. Diese Rechte hatten einen wirklichen Wert, auch wenn ihr Gebrauch durch Besitzlosigkeit, fehlende Ausbildung oder wenige erreichbare Arbeitsplätze eingeschränkt blieb.

38. Zur Veranschaulichung kann man sich zwei Menschen vorstellen, die einem Arbeitsvertrag zustimmen, von denen jedoch nur einer längere Zeit ohne den vereinbarten Verdienst leben könnte.

39. Beide geben eine rechtlich gültige Zustimmung, verfügen aber über unterschiedliche Möglichkeiten, ungünstige Bedingungen zurückzuweisen.

40. Daraus folgt noch kein fertiges Urteil über jeden Arbeitsvertrag; es folgt zunächst die Aufgabe, seine Voraussetzungen mitzubeurteilen.

41. Freiheit wurde so zu einer Frage, die Rechtsordnung, wirtschaftliche Abhängigkeit und die Befähigung zum selbstständigen Handeln miteinander verband.

42. Diese Frage traf auf politische Ordnungen, die nach dem Ende der napoleonischen Kriege 1815 Sicherheit vielfach durch die Festigung monarchischer Herrschaft suchten.

43. Die sogenannte Restauration bedeutete dabei keine vollständige Rückkehr in eine unveränderte Vergangenheit, denn Reformen und gesellschaftlicher Wandel liefen weiter.

44. Forderungen nach Verfassungen, Pressefreiheit und öffentlicher Mitbestimmung gerieten jedoch vielerorts mit dem Anspruch der Regierungen in Konflikt, Opposition zu begrenzen.

45. Die Revolutionen von 1830 und 1848 zeigten, wie wenig dieser Konflikt auf Dauer stillgestellt werden konnte.

46. Nationale Bewegungen verbanden politische Freiheit mit der Forderung, die staatliche Ordnung nach gemeinsamer Zugehörigkeit neu zu gestalten.

47. Soziale Unzufriedenheit konnte solche Bewegungen verstärken, ohne dass alle Beteiligten dasselbe unter einer gerechten Gesellschaft verstanden.

48. Besonders 1848 traten diese verschiedenen Erwartungen gleichzeitig hervor.

49. Die französische Februarrevolution setzte ein Signal, während in den deutschen Staaten Verfassungsforderungen, nationale Einigungsbestrebungen und soziale Anliegen zusammentrafen.

50. Ein Handwerker konnte den Schutz seiner Erwerbsgrundlage verlangen, ein liberaler Bürger die Begrenzung monarchischer Macht und ein Arbeiter eine stärkere Absicherung gegenüber wirtschaftlicher Not.

51. Solche Forderungen konnten gemeinsame Gegner haben und dennoch in Streit geraten, sobald über Eigentum, Wahlrechte oder staatliche Eingriffe entschieden werden musste.

52. Nationale Selbstbestimmung garantierte überdies noch keine gleichberechtigte Stellung aller Menschen innerhalb des angestrebten Staates.

53. An solchen Konflikten zeigte sich, wie viel philosophische Arbeit im Begriff der Freiheit steckte, sobald er ein politisches Programm tragen sollte.

54. Die weitere Ausbreitung von Arbeitervereinen, Gewerkschaften und Parteien veränderte im Verlauf des Jahrhunderts die Möglichkeiten, Interessen gemeinsam auszudrücken und durchzusetzen.

55. Ob ein Gedanke solche Wirkungen entfalten konnte, hing auch davon ab, auf welchem Weg er sein Publikum erreichte.

56. Zeitungen und Zeitschriften boten einen Raum, in dem wirtschaftliche Ereignisse, religiöse Streitfragen und politische Forderungen miteinander in Berührung kamen.

57. Ihre Erscheinungsweise verlangte eine andere Form der Darstellung als ein umfangreiches philosophisches Buch, weil Autoren auf aktuelle Ereignisse und Einwände reagieren mussten.

58. Zensur, Verbote und Strafverfolgung begrenzten diesen Raum und beeinflussten die Bedingungen öffentlicher Auseinandersetzung.

59. Exil konnte einen Autor von seiner bisherigen Umgebung trennen und ihm zugleich Zugang zu anderen Debatten und Quellen eröffnen.

60. Karl Marx, der als Journalist gearbeitet hatte und später in London lebte, verband politische Publizistik mit langjähriger ökonomischer Forschung.

61. Seine Arbeitsweise zeigt, weshalb eine Geschichte des philosophischen Denkens neben Lehrstühlen auch Redaktionen, Bibliotheken und politische Zusammenschlüsse berücksichtigen muss.

62. Die Universität blieb gleichwohl ein bedeutender Ort, an dem wissenschaftliche Ausbildung und die Anerkennung fachlicher Leistungen organisiert wurden.

63. Mit der Professionalisierung des Wissens bildeten sich genauer bestimmte Anforderungen daran heraus, wer als Fachkundiger gelten und wie ein Befund geprüft werden sollte.

64. Spezialisierte Ausbildung, Fachzeitschriften und die Beurteilung durch andere Forschende machten Erkenntnis zunehmend zu einer gemeinschaftlich kontrollierten Tätigkeit.

65. Friedrich Nietzsche wurde 1869 Professor für klassische Philologie in Basel, also für die wissenschaftliche Untersuchung antiker Sprachen, Texte und Überlieferungen.

66. Dass er aus dieser Ausbildung heraus weitreichende Fragen nach Kultur und Lebensführung stellte, macht die Grenze zwischen Fachwissenschaft und Philosophie besonders deutlich.

67. Eine genaue Kenntnis antiker Quellen konnte eine Kulturdeutung stützen, berechtigte aber nicht schon jede allgemeine Behauptung über den Wert einer Lebensform.

68. Unterschiedliche Berufe und Veröffentlichungswege brachten somit verschiedene Möglichkeiten des Denkens hervor, ohne dessen Ergebnisse im Voraus festzulegen.

69. Zur gleichen Zeit wurden menschliche Lebensvorgänge mit Verfahren untersucht, die ihre eigene fachliche Zuständigkeit beanspruchten.

70. Die Physiologie erforschte die Funktionen des lebenden Körpers und schuf neue Möglichkeiten, Wahrnehmung und geistige Tätigkeit mit körperlichen Bedingungen in Beziehung zu setzen.

71. Die Ökonomie untersuchte Produktion, Austausch und Verteilung, während historische Forschung Quellen nach Herkunft, Zusammenhang und Zuverlässigkeit befragte.

72. Auch die Psychologie entwickelte im Laufe des Jahrhunderts zunehmend eigenständige Untersuchungsweisen, zu denen gegen dessen Ende experimentelle Verfahren gehörten.

73. Diese Entwicklung verschob die Frage, welche Aussagen über Menschen sich durch Beobachtung, Vergleich oder Versuch begründen ließen.

74. Ein philosophischer Entwurf konnte konkrete Befunde schwerlich durch die bloße Berufung auf ein umfassendes System ersetzen.

75. Er musste sich genauer darüber verständigen, welche Art von Begründung sein jeweiliger Gegenstand verlangte.

76. Auguste Comte verband diese neue Autorität wissenschaftlichen Wissens mit dem Vorhaben, auch gesellschaftliche Ordnung systematisch zu untersuchen.

77. Sein Positivismus verlangte, Erkenntnis an überprüfbaren Beziehungen und Gesetzmäßigkeiten auszurichten, statt letzte Wesenheiten als Erklärung vorauszusetzen.

78. Mit seinem Wissenschaftsprogramm wollte er unterschiedliche Forschungsgebiete ordnen und eine Wissenschaft der Gesellschaft begründen.

79. Darin lag die Hoffnung, gesellschaftliche Konflikte durch bessere Kenntnis ihrer Bedingungen verständlicher und beherrschbarer zu machen.

80. Eine solche Hoffnung wirft allerdings die Frage auf, ob die Kenntnis sozialer Regelmäßigkeiten bereits entscheidet, welche Ordnung wünschenswert ist.

81. Man kann erklären, unter welchen Bedingungen Menschen einer Autorität gehorchen, ohne damit schon zu begründen, dass diese Autorität Gehorsam verdient.

82. Wissenschaftliche Erkenntnis, ihre praktische Anwendung und die politische Rechtfertigung dieser Anwendung verlangen deshalb unterscheidbare Prüfungen.

83. Wie weit eine fachwissenschaftliche Erklärung über ihren ursprünglichen Gegenstand hinauswirken konnte, zeigte Darwins 1859 erschienenes Buch über die Entstehung der Arten.

84. Die Erklärung durch natürliche Selektion machte verständlich, wie Unterschiede zwischen Organismen unter bestimmten Lebensbedingungen zu unterschiedlichem Fortpflanzungserfolg beitragen konnten.

85. Über viele Generationen konnten sich dadurch Populationen verändern, ohne dass ein vorausschauender Plan diese Veränderungen lenkte.

86. Gemeinsame Abstammung und die Veränderlichkeit von Arten griffen tief in überlieferte Vorstellungen von Natur und menschlicher Sonderstellung ein.

87. Darwin verfügte dabei noch nicht über die später entwickelte genetische Erklärung der Vererbung.

88. Wer biologische Vorgänge als Rechtfertigung gesellschaftlicher Konkurrenz verwendete, fügte der naturwissenschaftlichen Erklärung eine eigene Wertentscheidung hinzu.

89. Dass etwas in der Natur vorkommt, liefert für sich allein keinen ausreichenden Grund, menschliche Institutionen danach einzurichten.

90. Auch die historische Untersuchung religiöser Überlieferungen veränderte, wie vertraute Gewissheiten öffentlich geprüft wurden.

91. Ein Text konnte nun zugleich als Glaubenszeugnis und als geschichtlich entstandenes Dokument betrachtet werden, dessen Sprache, Quellen und Überlieferung untersucht werden mussten.

92. Daraus erwuchsen Konflikte mit religiösen Autoritätsansprüchen, doch verschwanden weder religiöse Überzeugungen noch kirchliche Einrichtungen aus dem gesellschaftlichen Leben.

93. Glauben, Religionskritik und wissenschaftliche Forschung bestanden in unterschiedlichen Verbindungen nebeneinander.

94. Das Jahrhundert brachte deshalb keine einfache Ablösung der Religion durch Wissenschaft hervor.

95. Es vervielfachte vielmehr die Situationen, in denen begründet werden musste, welche Autorität für welche Frage zuständig war.

96. Für die Philosophie bedeutete diese Entwicklung eine Neuverhandlung ihrer eigenen Aufgabe.

97. Wenn eine experimentelle Untersuchung zeigt, unter welchen Bedingungen ein Mensch ein Urteil fällt, ist damit noch nicht entschieden, ob dieses Urteil gut begründet ist.

98. Die Entstehung einer Überzeugung und ihre Geltung, also ihr Anspruch auf Wahrheit oder berechtigte Anerkennung, sind verschiedene Gegenstände der Prüfung.

99. Ebenso verlangt das Verstehen einer historischen Handlung Aufmerksamkeit für ihre Bedeutung, die sich aus der Feststellung körperlicher Abläufe allein nicht erschließt.

100. Wilhelm Dilthey arbeitete an den Grundlagen solcher Untersuchungen der geschichtlichen und gesellschaftlichen Welt und nahm damit die Eigenart der Geisteswissenschaften ernst.

101. Philosophie konnte hier Begriffe klären, Voraussetzungen untersuchen und Maßstäbe prüfen, gerade weil die einzelnen Wissenschaften genauer bestimmte Erkenntnisaufgaben übernahmen.

102. Die neuen Lebensbedingungen erklären auf diese Weise, weshalb bestimmte Fragen dringlich wurden und welche Mittel zu ihrer Bearbeitung bereitstanden.

103. Sie entscheiden jedoch nicht, welche Antwort die besseren Gründe besitzt.

104. Aus der Herkunft eines Autors, seinem Beruf oder seiner politischen Lage lässt sich die Wahrheit seiner Behauptungen ebenso wenig unmittelbar ableiten wie ihre Falschheit.

105. Engels’ Untersuchung führt an diese offene Verbindung zurück: Die beschriebenen Lebensverhältnisse verlangten Aufmerksamkeit, während ihre Erklärung und die angemessene Antwort auf sie begründet werden mussten.

106. Mit jedem genauer erfassten Arbeitstag wurde die gesellschaftliche Welt öffentlicher Prüfung zugänglich, ohne dass ihre gerechte Gestaltung damit schon feststand.