13.5.2 Elidegenedés, ideológia és materialista történelemszemlélet – Entfremdung, Ideologie und materialistische Geschichtsauffassung

1. Vegyünk egy munkást, aki egy bútorgyárban naponta részt vesz asztalok gyártásában, miközben mások döntenek a munkafolyamatokról, az értékesítésről és a bevétel felhasználásáról.

2. Kézműves ügyességgel és tapasztalattal rendelkezik, de sem a gépek, sem azok a tárgyak, amelyek az ő segítségével készülnek, nem az övéi.

3. Amint egy asztal elkészül, az a vállalat tulajdonaként elhagyja a műhelyt, és a munkásnak másnap újra bérért kell felajánlania a munkáját.

4. Az, hogy nem tarthatja meg az asztalt, önmagában még nem ad teljes magyarázatot társadalmi helyzetére.

5. Sokkal inkább az a döntő, hogy ebben a rendben saját termelő tevékenysége hogyan viszonyul az életéről való döntés lehetőségeihez.

6. Egy ilyen eset szemlélteti azt a kérdést, amelyet Karl Marx 1844-es gazdasági-filozófiai kézirataiban az elidegenedés fogalmán keresztül vizsgál.

7. Itt az emberek és tevékenységük közötti olyan viszonyról van szó, amely akkor is fennállhat, ha senki sem panaszkodik kifejezetten az idegenség érzésére.

8. Marx ezeket a kéziratokat Párizsban írta, amikor filozófiai kérdéseit a politikai gazdaságtan, azaz a társadalmi gazdagság termelésének és elosztásának tanulmányozásával ötvözte.

9. Ezeket élete során nem tették közzé, és befejezetlen vizsgálat jellegét hordozzák.

10. Kiinduló problémájuk egy sajátos fordulat: az emberek olyan áruk és lehetőségek világát teremtik, amelynek növekvő hatalma nem bővíti meg ennek megfelelően saját életük feletti rendelkezési jogukat.

11. A termék magában hordozza munkájukat, mégis más tulajdonaként áll velük szemben.

12. Amennyiben a megtermelt gazdagság növeli a tulajdonosok rendelkezési jogát, a munkás tevékenységével egyidejűleg megújíthatja függőségének feltételeit.

13. Az idegen hatalom tehát nem az asztal rejtélyes önálló életében rejlik, hanem azokban a társadalmi viszonyokban, amelyek annak előállítását és megszerzését szabályozzák.

14. Marx megpróbálja láthatóvá tenni ezeket a viszonyokat ott, ahol a szokásos szemlélet csupán tárgyakat, béreket és egyes tulajdonosokat lát.

15. Az, hogy a munka valami olyat hoz létre, ami a dolgozó emberen kívül áll, eleve a munka termelő teljesítményéhez tartozik.

16. Az asztalos egy szándéknak tartós formát ad, amelyet más emberek is használhatnak, és amelyben felismerhetővé válik a szakértelme.

17. Marx a tevékenységnek egy tárgyban való megjelenését tárgyiasulásnak nevezi.

18. Egy műben az emberek megtalálhatják önmagukat, továbbfejleszthetik képességeiket, és közösen alakíthatnak ki egy lakható világot.

19. Elidegenedés akkor keletkezik, amikor a létrehozott termék bizonyos társadalmi feltételek mellett kikerül az emberek rendelkezéséből, és uralkodó hatalomként áll szemben velük.

20. A tárgyiasulást és az elidegenedést ezért meg kell különböztetni, bár a Marx által vizsgált viszonyok között szorosan összefüggenek egymással.

21. Egy tárgyi munka nélküli társadalom nem lenne hihető ellenpéldája az elidegenedett munkának.

22. A készterméktől a vizsgálat a munka végrehajtásához vezet, hiszen maga a tevékenység is idegen célok alá rendelődhet.

23. Aki csak azt hajtja végre, amit mások határoznak meg, és eközben erejét elsősorban a megélhetés biztosítására kell fordítania, az a munkát esetleg a többi életétől külső dologként éli meg.

24. Marx számára ez az emberi önmegvalósítás, azaz annak a képességnek a korlátozását jelenti, hogy saját cselekvésében saját céljait és lehetőségeit is megvalósítsa.

25. Ez a diagnózis nem állítja, hogy minden egyes mozdulatnak kellemesnek kell lennie, vagy hogy minden szükséges feladatot bármikor megszakíthatunk.

26. Az önmeghatározott munka is fárasztó lehet, kitartást igényelhet és közös szabályokat igényelhet.

27. A különbség abban rejlik, hogy az emberek részt vesznek-e tevékenységük alakításában, vagy ez tartósan idegen követelményként áll-e velük szemben.

28. A magasabb bér jelentősen javíthatja életkörülményeiket anélkül, hogy ezzel máris döntést hoznának a munkafolyamatokról és a termelési célokról.

29. E gondolat jelentőségét egy igényes emberkép határozza meg, amelyet Marx 1844-ben a „fajlény” kifejezéssel magyarázott.

30. Ez alatt az ember azon képességét értjük, hogy tevékenységét tudatosan tárgyként kezelje, a közvetlen szükségleteken túl termeljen, és kapcsolódjon egy közös emberi világhoz.

31. Az emberek elgondolkodhatnak azon, mit akarnak létrehozni, összehasonlíthatják magukat más lehetőségekkel, és kibontakoztathatják képességeiket egy olyan együttműködés keretében, amely túlmutat az egyéni életen.

32. Ha ezt a tevékenységet pusztán a megélhetés biztosításának eszközére szűkítik, Marx szerint éppen az ember egyik alapvető képessége kerül idegen irányítás alá.

33. Itt rejlik az elidegenedés harmadik dimenziója, amely a saját emberi lehetőségekhez fűződő viszonyra vonatkozik.

34. E kritika mércéje magyarázatot igényel, mert abból a tényből, hogy az embereknek dolgozniuk kell, még nem következik egy konkrét elképzelés a sikeres önmegvalósításról.

35. Marx ezért a munkakapcsolatok leírását egy filozófiai felfogással ötvözi arról, hogy milyen szabadság rejlik az emberi tevékenységben.

36. Az elidegenedés a terméktől, a munka végzésétől és a saját lehetőségektől a más emberekkel való viszonyban nyer konkrét formát.

37. Az elvett termék valakinek a tulajdona, és az idegen célkitűzés személyeken, tulajdonjogokon és vállalati döntéseken keresztül érvényesül.

38. Ugyanakkor a munkavállalók egymással versenytársakként találkozhatnak a foglalkoztatásért, noha tevékenységük az együttműködésre épül.

39. Így megjelenik egy negyedik dimenzió, az emberek közötti elidegenedés, mint a többi kapcsolat következménye és kifejeződése.

40. E négy dimenzió szokásos megkülönböztetése egy összefüggő gondolatmenetet rekonstruál, amelynek részei Marxnál egymástól elkülönülve jelennek meg.

41. Ez nem négy, egymástól független lelki szenvedést ír le.

42. Pontosan azért, mert a függőséget a társadalmi viszonyok közvetítik, azt nem lehet pusztán az egyes érintettek barátságosabb hozzáállásával megszüntetni.

43. Az 1845-ben írt Feuerbachról szóló tézisekben Marx a figyelmet inkább a gyakorlatra, a társadalmi tevékenységre irányítja, amelyen keresztül az emberek fenntartják és megváltoztatják életkörülményeiket.

44. A körülmények formálják az embereket, de maguk is az emberi cselekvés által jönnek létre és alakulnak át.

45. Ebből következik egy ellenvetés azzal a felfogással szemben, miszerint egy társadalmat először kívülről, különösen felvilágosult nevelőknek kell javítaniuk.

46. Azok is, akik másokat akarnak nevelni, azokhoz a viszonyokhoz tartoznak, amelyek megváltoztatását követelik.

47. A szabadság hiányának magyarázatához ezért nem elegendő sem egy változatlan emberi természetet feltételezni, sem pedig egy új magánszemélyes hozzáállásra való felhívás.

48. Meg kell vizsgálni, hogy a munka és az együttélés bizonyos formái hogyan nyitnak meg vagy zárnak el bizonyos önrendelkezési lehetőségeket.

49. Ez az új súlyozás azonban nem jelenti azt, hogy az összes későbbi vizsgálat egyszerűen levezethető lenne a korai elidegenedésről szóló kéziratokból.

50. Ezzel felmerül az a kérdés is, hogy miért tűnhetnek a társadalmi viszonyok a résztvevők számára magától értetődőnek.

51. Az 1845-ös és 1846-os kéziratokban, amelyek „A német ideológia” címmel váltak ismertté, Marx és Friedrich Engels a tudat és a társadalmi élet összefüggéseit vizsgálták.

52. A szerzők nem adták ki az anyagot önálló, közös könyvként; későbbi, jól ismert formáját részben a szerkesztői összeállításnak is köszönheti.

53. Kritikájuk egyik célpontja az a felfogás volt, miszerint a vallási vagy filozófiai eszmék önálló erőként magyarázhatók, amelyekből a valódi történelem fakad.

54. Ehelyett inkább azokat a tevékenységeket, életkörülményeket és társadalmi kapcsolatokat vizsgálták, amelyek keretein belül az emberek ilyen elképzeléseket alakítanak ki.

55. Az ideológia ebben a kritikában egy olyan eltorzítást jelöl, amelyben a gondolatok elszakadnak keletkezésük feltételeitől, és maguk is eltakarják azokat a viszonyokat, amelyek magyarázatra szorulnak.

56. A fogalom ezért pontosabb, mint a puszta vád, miszerint valaki kellemetlen vagy politikailag ellentétes véleményt képvisel.

57. Hogy egy ilyen elrejtés hogyan működhet, azt a gondolati munkaszerződés példáján lehet szemléltetni.

58. Ha a szerződő felek jogilag szabadon állapodnak meg, akkor a szerződési szabadságukra vonatkozó kijelentés valódi különbséget ír le a személyes szabadság hiányával szemben.

59. Mindazonáltal cselekvési lehetőségeik jelentősen eltérhetnek egymástól, mivel az egyik fél rendelkezik termelési eszközökkel, míg a másik a munkaereje eladására van utalva.

60. Ha a jogi egyenlőségből a helyzetük átfogó egyenlőségére következtetnek, akkor egy helytálló részleírás félrevezető általános értelmezéshez vezet.

61. Ennek ellenére a leírásnak nem kell tudatosan kitalált hazugságnak lennie.

62. Kapcsolódhat ahhoz a tapasztalathoz, hogy az emberek valóban szerződéseket kötnek, tiszteletben tartják a tulajdonjogot, és önálló, felelősségteljes személyeknek tekintik magukat.

63. Éppen a valós mindennapi tapasztalatokhoz való közelsége magyarázza, miért tud meggyőző lenni, és ugyanakkor miért képes elhallgatni fontos előfeltételeket.

64. Marx és Engels emellett az ilyen önértelmezéseket a szellemi termelés eszközei feletti egyenlőtlen rendelkezéssel is összekapcsolják.

65. Akinek társadalmi hatalma és erőforrásai vannak, annak nagyobb lehetőségei vannak saját elképzeléseinek nyilvános terjesztésére, valamint arra, hogy különleges érdekeit általános rendként ábrázolja.

66. Ebből azonban nem következik sem az, hogy minden elterjedt meggyőződést központilag terveznek, sem az, hogy egy osztály tagjai szükségszerűen ugyanazt gondolják.

67. Az ideológiai gyanú megköveteli a konkrét elhallgatások és azok társadalmi funkciójának vizsgálatát.

68. Egy meggyőződés eredete önmagában nem dönti el annak igazságát.

69. Még a tulajdonosok által hangoztatott állítás is lehet tárgyilag helyes, míg a hátrányos helyzetből fakadó meggyőződés téves lehet.

70. A társadalomkritikának ezért egyrészt meg kell magyaráznia, miért hisznek az emberek valamiben, másrészt pedig meg kell vizsgálnia, milyen okok szólnak a meggyőződés mellett.

71. A materialista történelemszemlélet kiterjeszti ezt a vizsgálatot azokra a feltételekre, amelyek között egy társadalom folyamatosan teremti meg saját életét.

72. Mielőtt az emberek politikai programokat képviselhetnének vagy filozófiai rendszereket dolgozhatnának ki, táplálékra, szállásra, ellátásra és az együttműködés különböző formáira van szükségük.

73. A termelés ebben az összefüggésben az életfeltételek megteremtését jelenti, míg a reprodukció azok ismételt fenntartását és megújítását foglalja magában.

74. Ebből a kiindulópontból az élet mindennapi szerveződése olyan történelmi magyarázati szintté válik, amelyet az uralkodók, a csaták és a nagy eszmék mellett szintén figyelembe kell venni.

75. A materialista megközelítés itt azt jelenti, hogy a testi szükségletek, a cselekvő emberek és a társadalmilag szervezett életkörülmények képezik a kiindulópontot.

76. Ez nem jelenti azt, hogy minden ember kizárólag pénzvágyból cselekedne, sem azt, hogy a gondolatoknak egyáltalán nincs hatása.

77. A merészebb állítás az, hogy a politikai és szellemi fejlemények ezen életkörülményekhez való kapcsolódásuk nélkül nem érthetők meg kielégítően.

78. A pontosabb vizsgálat érdekében Marx megkülönbözteti a termelőerőket és a termelési viszonyokat.

79. A termelőerők magukban foglalják a termelés eszközeit és képességeit, ideértve a szerszámokat, a műszaki ismereteket és az emberi munka összehangolt működését.

80. A termelési viszonyok azokat a társadalmi kapcsolatokat jelölik, amelyek keretében a termelés zajlik, például a termelési eszközök feletti rendelkezési jogot és a résztvevők egymáshoz viszonyított helyzetét.

81. Ugyanaz a technikai berendezés ezért önmagában nem magyarázza meg, ki hozza a döntéseket, ki kapja a hozamot és ki viseli a kockázatokat.

82. Az 1859-es „A politikai gazdaságtan kritikájához” című mű előszavában Marx a termelési viszonyok összességét a társadalom gazdasági struktúrájaként vagy alapjaként fogalmazza meg.

83. Erre építi fel a jogi és politikai felépítményt, valamint a társadalmi tudat megfelelő formáit.

84. Ez a térbeli metafora egy összefüggést szemléltet, amelynek tényleges működési módját a metafora önmagában még nem bizonyítja.

85. A jog különösen egyértelmű próbakövet jelent, mivel a tulajdonjogi szabályok kifejezik a gazdasági viszonyokat, és egyúttal lehetővé teszik vagy korlátozzák a gazdasági cselekvést.

86. Egy olyan elképzelt rendben, amely bizonyos termelőeszközöket kizárólag a tulajdonos rendelkezésére bocsát, másoknak a hatályos feltételek mellett kell megszerezniük a hozzáférést.

87. A rendelkezésről és a döntéshozatalban való részvételről szóló szabályok megváltoztatása ezért közvetlenül beavatkozna a termelés szervezetébe.

88. Aki a jogot csupán a gazdasági folyamatok hatástalan tükrének tekinti, az nem tudja megfelelően magyarázni ezt az összefüggést.

89. A politikai szövetségek és a közvélemény által adott értelmezések is befolyásolhatják, hogy mely változások valósulnak meg, és melyeket tartanak elképzelhetetlennek.

90. Marx 1859-ben leír egy lehetséges konfliktust, amelyben a meglévő termelési viszonyok egyre inkább gátolják a termelőerők fejlődését, és ezáltal társadalmi felfordulások kerülnek napirendre.

91. Hogy ebből milyen új rend alakul ki, azt azonban nem lehet kizárólag egy nagyobb teljesítményű gép meglétéből leolvasni.

92. Engels 1890 szeptemberében Joseph Blochhoz írt levelében kifejezetten ellenezte azt az értelmezést, miszerint a gazdasági tényező lenne a történelem egyetlen meghatározó oka.

93. Elmondása szerint a politikai formák, a jogrendek, az elméletek és a vallási elképzelések visszahatnak a történelmi küzdelmek menetére.

94. Ugyanakkor ragaszkodott a valós élet termelésének és reprodukciójának végső soron döntő jelentőségéhez.

95. Ezzel továbbra is fennáll egy nehéz magyarázati feladat: meg kell mutatni, miben áll ez az elsőbbség, ha a különböző területek valóban kölcsönhatásba lépnek egymással.

96. A determinisztikus értelmezések a történelmi szükségszerűséget hangsúlyozzák, míg más értelmezések nagyobb súlyt fektetnek a gyakorlatra, a politikai közvetítésre és az intézményi különbségekre.

97. Ezen értelmezések közötti feszültségek különböző szövegekben találnak alátámasztást, és nem szüntethetők meg egyetlen tanítási formulával.

98. A történelmi megkülönböztetésekből sem következik kivétel nélkül előírt fejlődési lépcsősor minden társadalom számára.

99. A képzeletbeli bútorgyárunk munkása tehát olyan rendben áll, amely embereket hoz létre, akik értelmezik azt, és amelyet mégis egyikük sem ural egyedül.

100. Szabadságának vizsgálata egyúttal tisztáznia kell, hogyan működik ez a rend, miért tűnhet magától értetődőnek, és milyen közösen alakítható feltételek mellett teszi lehetővé tevékenységét a függőségének fenntartásán túl.

1. Nehmen wir einen Arbeiter an, der in einer Möbelfabrik täglich an der Herstellung von Tischen beteiligt ist, während andere über Arbeitsablauf, Verkauf und Verwendung des Erlöses entscheiden.

2. Er verfügt über Geschick und Erfahrung, doch weder gehören ihm die Maschinen noch die Gegenstände, die mit seiner Hilfe entstehen.

3. Sobald ein Tisch fertig ist, verlässt er die Werkstatt als Eigentum des Unternehmens, und der Arbeiter muss seine Tätigkeit am nächsten Tag erneut gegen Lohn anbieten.

4. Dass er den Tisch nicht behalten darf, ist für sich genommen noch keine vollständige Erklärung seiner gesellschaftlichen Lage.

5. Entscheidend wird vielmehr, wie sich in dieser Ordnung seine eigene produktive Tätigkeit zu den Möglichkeiten verhält, über sein Leben zu bestimmen.

6. Ein solcher Fall veranschaulicht die Frage, die Karl Marx in seinen ökonomisch-philosophischen Manuskripten von 1844 unter dem Begriff der Entfremdung untersucht.

7. Dabei geht es um eine Beziehung zwischen Menschen und ihrer Tätigkeit, die auch dann bestehen kann, wenn niemand ausdrücklich über ein Gefühl der Fremdheit klagt.

8. Marx schrieb diese Manuskripte in Paris, als er seine philosophischen Fragen mit dem Studium der politischen Ökonomie, der Lehre von Produktion und Verteilung des gesellschaftlichen Reichtums, verband.

9. Sie wurden zu seinen Lebzeiten nicht veröffentlicht und besitzen den Charakter einer unabgeschlossenen Untersuchung.

10. Ihr Ausgangsproblem ist eine eigentümliche Verkehrung: Menschen erzeugen eine Welt von Gütern und Möglichkeiten, deren wachsende Macht ihre eigene Verfügung über das Leben nicht entsprechend erweitert.

11. Das Produkt enthält ihre Arbeit, tritt ihnen jedoch als Eigentum eines anderen gegenüber.

12. Soweit der produzierte Reichtum die Verfügungsmacht der Eigentümer vergrößert, kann der Arbeiter durch seine Tätigkeit zugleich die Bedingungen seiner Abhängigkeit erneuern.

13. Die fremde Macht liegt deshalb nicht in einem rätselhaften Eigenleben des Tisches, sondern in den gesellschaftlichen Beziehungen, die dessen Herstellung und Aneignung regeln.

14. Marx versucht, diese Beziehungen dort sichtbar zu machen, wo die gewöhnliche Betrachtung lediglich Gegenstände, Löhne und einzelne Eigentümer sieht.

15. Dass Arbeit etwas außerhalb des arbeitenden Menschen hervorbringt, gehört allerdings zunächst zu ihrer produktiven Leistung.

16. Ein Tischler gibt einer Absicht eine haltbare Gestalt, die andere Menschen nutzen können und in der sein Können erkennbar wird.

17. Marx bezeichnet dieses Hervortreten der Tätigkeit in einem Gegenstand als Vergegenständlichung.

18. In einem Werk können Menschen sich wiederfinden, ihre Fähigkeiten weiterentwickeln und gemeinsam eine bewohnbare Welt gestalten.

19. Entfremdung entsteht, wenn das Hervorgebrachte unter bestimmten gesellschaftlichen Bedingungen ihrer Verfügung entzogen wird und ihnen als beherrschende Macht gegenübertritt.

20. Vergegenständlichung und Entfremdung müssen deshalb unterschieden werden, obwohl sie unter den von Marx untersuchten Verhältnissen eng miteinander verbunden sind.

21. Eine Gesellschaft ohne jede gegenständliche Arbeit wäre kein plausibles Gegenbild zu entfremdeter Arbeit.

22. Vom fertigen Produkt führt die Untersuchung zum Vollzug des Arbeitens, denn auch die Tätigkeit selbst kann fremden Zwecken untergeordnet sein.

23. Wer nur ausführt, was andere festlegen, und dabei seine Kräfte vor allem einsetzen muss, um den Lebensunterhalt zu sichern, erlebt Arbeit möglicherweise als etwas seinem übrigen Leben Äußerliches.

24. Für Marx zeigt sich darin eine Einschränkung menschlicher Selbstbetätigung, also der Fähigkeit, im eigenen Tun auch eigene Zwecke und Möglichkeiten zu verwirklichen.

25. Diese Diagnose behauptet nicht, jeder einzelne Handgriff müsse angenehm sein oder jede notwendige Aufgabe dürfe jederzeit abgebrochen werden.

26. Auch selbstbestimmte Arbeit kann mühsam sein, Ausdauer verlangen und gemeinsame Regeln benötigen.

27. Der Unterschied betrifft die Frage, ob Menschen an der Gestaltung ihrer Tätigkeit beteiligt sind oder ob diese ihnen dauerhaft als fremde Anforderung gegenübersteht.

28. Ein höherer Lohn kann ihre Lebenslage erheblich verbessern, ohne damit bereits über die Verfügung über Arbeitsabläufe und Produktionszwecke zu entscheiden.

29. Die Tragweite dieses Gedankens hängt an einem anspruchsvollen Menschenbild, das Marx 1844 mit dem Ausdruck Gattungswesen erläutert.

30. Gemeint ist die Fähigkeit des Menschen, seine Tätigkeit bewusst zum Gegenstand zu machen, über unmittelbare Bedürfnisse hinaus zu produzieren und sich auf eine gemeinsame menschliche Welt zu beziehen.

31. Menschen können überlegen, was sie hervorbringen wollen, sich an anderen Möglichkeiten messen und ihre Fähigkeiten in einer Zusammenarbeit entfalten, die über das einzelne Leben hinausreicht.

32. Wird diese Tätigkeit auf ein bloßes Mittel der Existenzsicherung verengt, gerät nach Marx gerade ein wesentliches Vermögen des Menschen unter fremde Verfügung.

33. Hier liegt die dritte Dimension der Entfremdung, die das Verhältnis zu den eigenen menschlichen Möglichkeiten betrifft.

34. Der Maßstab dieser Kritik ist erklärungsbedürftig, weil aus der Tatsache, dass Menschen arbeiten müssen, noch keine bestimmte Vorstellung gelingender Selbstbetätigung folgt.

35. Marx verbindet seine Beschreibung der Arbeitsverhältnisse daher mit einer philosophischen Auffassung davon, welche Freiheit in menschlicher Tätigkeit angelegt sein könnte.

36. Die Entfremdung vom Produkt, vom Arbeitsvollzug und von den eigenen Möglichkeiten gewinnt ihre konkrete Gestalt im Verhältnis zu anderen Menschen.

37. Das entzogene Produkt gehört jemandem, und die fremde Zwecksetzung wird durch Personen, Eigentumsrechte und betriebliche Entscheidungen wirksam.

38. Zugleich können Arbeitende einander als Konkurrenten um Beschäftigung begegnen, obwohl ihre Tätigkeit auf Zusammenarbeit angewiesen ist.

39. Damit erscheint eine vierte Dimension, die Entfremdung zwischen Menschen, als Folge und Ausdruck der anderen Beziehungen.

40. Die geläufige Unterscheidung dieser vier Dimensionen rekonstruiert einen zusammenhängenden Gedankengang, dessen Teile bei Marx auseinander hervorgehen.

41. Sie beschreibt keine vier voneinander unabhängigen seelischen Beschwerden.

42. Gerade weil Abhängigkeit durch gesellschaftliche Verhältnisse vermittelt wird, lässt sie sich auch nicht allein durch eine freundlichere Haltung einzelner Beteiligter aufheben.

43. In den 1845 verfassten Thesen über Feuerbach verschiebt Marx den Blick stärker auf Praxis, auf die gesellschaftliche Tätigkeit, durch die Menschen ihre Lebensbedingungen erhalten und verändern.

44. Die Umstände prägen Menschen, werden aber ihrerseits durch menschliches Handeln hergestellt und umgestaltet.

45. Daraus ergibt sich ein Einwand gegen die Vorstellung, eine Gesellschaft müsse erst von außen durch besonders aufgeklärte Erzieher verbessert werden.

46. Auch diejenigen, die andere erziehen wollen, gehören zu den Verhältnissen, deren Veränderung sie verlangen.

47. Für die Erklärung von Unfreiheit reicht es deshalb weder aus, ein unveränderliches menschliches Wesen vorauszusetzen, noch genügt der Appell an eine neue private Einstellung.

48. Untersucht werden muss, wie bestimmte Formen des Arbeitens und Zusammenlebens bestimmte Möglichkeiten der Selbstbestimmung eröffnen oder verschließen.

49. Diese neue Gewichtung bedeutet allerdings nicht, dass sich alle späteren Untersuchungen einfach aus den frühen Entfremdungsmanuskripten ableiten ließen.

50. Damit stellt sich auch die Frage, weshalb gesellschaftliche Beziehungen ihren Beteiligten selbstverständlich erscheinen können.

51. In den Manuskripten von 1845 und 1846, die unter dem Titel „Die deutsche Ideologie“ bekannt wurden, untersuchten Marx und Friedrich Engels die Verbindung von Bewusstsein und gesellschaftlichem Leben.

52. Das Material wurde von den Autoren nicht als abgeschlossenes gemeinsames Buch veröffentlicht; seine später vertraute Gestalt verdankt sich auch editorischer Zusammenstellung.

53. Ein Ziel ihrer Kritik war die Vorstellung, religiöse oder philosophische Ideen ließen sich als selbstständige Mächte erklären, aus denen die wirkliche Geschichte hervorgehe.

54. Sie fragten stattdessen nach den Tätigkeiten, Lebensbedingungen und gesellschaftlichen Beziehungen, innerhalb deren Menschen solche Vorstellungen bilden.

55. Ideologie bezeichnet in dieser Kritik eine Verkehrung, bei der Gedanken von ihren Entstehungsbedingungen abgelöst erscheinen und die erklärungsbedürftigen Verhältnisse selbst verdecken.

56. Der Begriff ist deshalb genauer als der bloße Vorwurf, jemand vertrete eine unangenehme oder politisch gegnerische Meinung.

57. Wie eine solche Verdeckung funktionieren kann, lässt sich am gedachten Arbeitsvertrag verdeutlichen.

58. Wenn beide Vertragsparteien rechtlich frei zustimmen, beschreibt der Satz von ihrer Vertragsfreiheit einen wirklichen Unterschied gegenüber persönlicher Unfreiheit.

59. Dennoch können ihre Handlungsmöglichkeiten stark auseinanderliegen, weil eine Seite über Produktionsmittel verfügt, während die andere auf den Verkauf ihrer Arbeitskraft angewiesen ist.

60. Wird aus der rechtlichen Gleichstellung auf eine umfassende Gleichheit ihrer Lage geschlossen, trägt eine zutreffende Teilbeschreibung eine irreführende Gesamtauslegung.

61. Die Darstellung muss dafür keine bewusst erfundene Lüge sein.

62. Sie kann an der Erfahrung anknüpfen, dass Menschen tatsächlich Verträge schließen, Eigentum achten und sich als selbstverantwortliche Personen verstehen.

63. Gerade ihre Nähe zu einer wirklichen Alltagserfahrung macht erklärlich, weshalb sie überzeugen und zugleich wichtige Voraussetzungen ausblenden kann.

64. Marx und Engels verbinden solche Selbstdeutungen außerdem mit der ungleichen Verfügung über die Mittel geistiger Produktion.

65. Wer gesellschaftlich über Macht und Ressourcen verfügt, hat größere Möglichkeiten, die eigenen Vorstellungen öffentlich zu verbreiten und besondere Interessen als allgemeine Ordnung darzustellen.

66. Daraus folgt jedoch weder, dass jede verbreitete Überzeugung zentral geplant wird, noch dass Angehörige einer Klasse zwangsläufig dasselbe denken.

67. Der Ideologieverdacht verlangt eine Untersuchung der konkreten Ausblendung und ihrer gesellschaftlichen Funktion.

68. Die Herkunft einer Überzeugung entscheidet für sich genommen nicht über ihre Wahrheit.

69. Auch eine von Eigentümern vertretene Aussage kann sachlich richtig sein, während eine aus Benachteiligung entstandene Überzeugung falsch sein kann.

70. Gesellschaftskritik muss deshalb sowohl erklären, weshalb Menschen etwas glauben, als auch prüfen, welche Gründe für das Geglaubte sprechen.

71. Die materialistische Geschichtsauffassung erweitert diese Untersuchung auf die Bedingungen, unter denen eine Gesellschaft ihr Leben fortlaufend hervorbringt.

72. Bevor Menschen politische Programme vertreten oder philosophische Systeme entwickeln können, benötigen sie Nahrung, Unterkunft, Versorgung und Formen der Zusammenarbeit.

73. Produktion bezeichnet dabei die Herstellung der Lebensbedingungen, während Reproduktion deren wiederholte Erhaltung und Erneuerung umfasst.

74. Mit diesem Ausgangspunkt wird die alltägliche Organisation des Lebens zu einer geschichtlichen Erklärungsebene, die neben Herrschern, Schlachten und großen Ideen berücksichtigt werden muss.

75. Materialistisch heißt hier, dass körperliche Bedürfnisse, tätige Menschen und gesellschaftlich organisierte Lebensbedingungen den Ausgangspunkt bilden.

76. Es bedeutet weder, jeder Mensch handle nur aus Geldgier, noch, Gedanken hätten überhaupt keine Wirkung.

77. Die anspruchsvollere Behauptung lautet, dass sich politische und geistige Entwicklungen ohne ihre Verbindung zu diesen Lebensbedingungen nicht ausreichend verstehen lassen.

78. Für die genauere Untersuchung unterscheidet Marx Produktivkräfte und Produktionsverhältnisse.

79. Produktivkräfte umfassen die Mittel und Fähigkeiten des Produzierens, darunter Werkzeuge, technische Kenntnisse und das Zusammenwirken menschlicher Arbeit.

80. Produktionsverhältnisse bezeichnen die gesellschaftlichen Beziehungen, in denen produziert wird, etwa die Verfügung über Produktionsmittel und die Stellung der Beteiligten zueinander.

81. Dieselbe technische Einrichtung kann deshalb nicht allein erklären, wer Entscheidungen trifft, wer Erträge erhält und wer Risiken trägt.

82. Im Vorwort zu „Zur Kritik der politischen Ökonomie“ von 1859 fasst Marx die Gesamtheit der Produktionsverhältnisse als ökonomische Struktur oder Basis einer Gesellschaft.

83. Darauf bezieht er einen rechtlichen und politischen Überbau sowie entsprechende Formen gesellschaftlichen Bewusstseins.

84. Diese räumliche Metapher veranschaulicht einen Zusammenhang, dessen tatsächliche Wirkungsweise durch die Metapher selbst noch nicht bewiesen ist.

85. Das Recht bietet einen besonders deutlichen Prüfstein, weil Eigentumsregeln wirtschaftliche Verhältnisse ausdrücken und zugleich wirtschaftliches Handeln ermöglichen oder begrenzen.

86. In einer gedachten Ordnung, die bestimmte Arbeitsmittel ausschließlich dem Eigentümer zur Verfügung stellt, müssen andere ihren Zugang unter den geltenden Bedingungen erwerben.

87. Eine veränderte Regel über Verfügung und Mitentscheidung würde deshalb unmittelbar in die Organisation der Produktion eingreifen.

88. Wer Recht lediglich als wirkungslosen Spiegel wirtschaftlicher Vorgänge behandelt, kann diese Beziehung nicht angemessen erklären.

89. Auch politische Zusammenschlüsse und öffentliche Deutungen können beeinflussen, welche Veränderungen durchgesetzt werden und welche als unvorstellbar gelten.

90. Marx beschreibt 1859 einen möglichen Konflikt, in dem bestehende Produktionsverhältnisse die Entwicklung der Produktivkräfte zunehmend behindern und dadurch gesellschaftliche Umwälzungen auf die Tagesordnung rücken.

91. Welche neue Ordnung daraus hervorgeht, lässt sich jedoch nicht allein aus dem Vorhandensein einer leistungsfähigeren Maschine ablesen.

92. Engels wandte sich im September 1890 in seinem Brief an Joseph Bloch ausdrücklich gegen die Deutung, das ökonomische Moment sei die einzige bestimmende Ursache der Geschichte.

93. Politische Formen, Rechtsordnungen, Theorien und religiöse Vorstellungen wirken nach seiner Darstellung auf den Verlauf der geschichtlichen Kämpfe zurück.

94. Gleichzeitig hielt er an einer letztlich entscheidenden Bedeutung der Produktion und Reproduktion des wirklichen Lebens fest.

95. Damit bleibt eine schwierige Erklärungsaufgabe bestehen: Es muss gezeigt werden, worin dieser Vorrang liegt, wenn verschiedene Bereiche tatsächlich aufeinander einwirken.

96. Deterministische Lesarten betonen geschichtliche Notwendigkeit, während andere Deutungen Praxis, politische Vermittlung und institutionelle Unterschiede stärker gewichten.

97. Die Spannungen zwischen diesen Lesarten haben Anhaltspunkte in unterschiedlichen Texten und lassen sich nicht durch eine einzige Lehrformel beseitigen.

98. Ebenso wenig ergibt sich aus den geschichtlichen Unterscheidungen eine ausnahmslos vorgeschriebene Stufenfolge für jede Gesellschaft.

99. Der Arbeiter unserer gedachten Möbelfabrik steht damit in einer Ordnung, die Menschen hervorbringen, die sie deuten und die dennoch keiner von ihnen für sich allein beherrscht.

100. Eine Untersuchung seiner Freiheit muss zugleich klären, wie diese Ordnung funktioniert, weshalb sie selbstverständlich erscheinen kann und unter welchen gemeinsam gestaltbaren Bedingungen seine Tätigkeit mehr als die Erhaltung seiner Abhängigkeit ermöglicht.