10.2.1 Berkeley: Az észlelés és az anyagi szubsztancia kritikája – Berkeley: Wahrnehmung und die Kritik materieller Substanz

1. Képzeljük el, hogy valaki először az egyik kezét hideg, a másikat pedig meleg vízbe meríti, majd mindkettőt ugyanabba a mérsékelt hőmérsékletű vízzel teli tálba meríti.

2. Amit az előzőleg lehűtött kéz melegnek érzékel, az az előzőleg felmelegített kéz számára hidegnek tűnik, noha mindkét kéz most ugyanazt a vizet érinti.

3. Az ír filozófus, George Berkeley egy hasonló esetet hoz fel a Hylas és Philonous közötti három párbeszédének első részében, amely 1713-ban jelent meg.

4. Kérdése az érzékelt melegség és egy olyan tulajdonság közötti kapcsolatra vonatkozik, amelynek a vízben, minden érzékelő lénytől függetlenül jelen kell lennie.

5. Ha mindkét érzetet változatlanul magának a víznek tulajdonítanánk, akkor annak ugyanebben a tekintetben egyszerre melegnek és hidegnek kellene lennie.

6. A példa ezért elsőre megdönt egy megszokott azonosítást: ami közvetlenül adott számunkra, nem feltétlenül olyan tulajdonság, amelyet a tárgy ugyanúgy, tőlünk függetlenül is birtokol.

7. Ezzel a víz korántsem tűnik el, és még az az olvasó is elismerheti a nehézséget, aki elutasítja Berkeley következtetéseit.

8. Egy kézenfekvő válasz megkülönbözteti a személyes melegérzetet attól a testi állapottól, amely a különböző érzékeléseket kiváltja.

9. Pontosan egy ilyen megkülönböztetést tett John Locke az észlelésről szóló magyarázatának fontos részévé.

10. Elsődleges tulajdonságoknak nevezte azokat a jellemzőket, mint a kiterjedés, az alak, a mozgás és a szilárdság, amelyek maguknak a testeknek tulajdoníthatók.

11. A másodlagos tulajdonságokat viszont – ideértve a színeket, ízeket és a meleget – a testek azon erejeként értelmezte, amelyek természetüknél fogva meghatározott érzéseket váltanak ki bennünk.

12. Az édes íz, amelyet valaki érzékel, ennek megfelelően nem lenne egy apró édes érzés a cukorban, miközben annak részecskéi valójában meghatározott alakkal és mozgással rendelkeznek.

13. Berkeley számára ez a felosztás félúton megreked, mert az állítólagosan eredeti testtulajdonságok is csak érzékelési feltételek mellett válnak hozzáférhetővé.

14. Egy tárgy nagyobbnak vagy kisebbnek tűnik attól függően, hogy milyen távolságból nézzük, és látható alakja a tárgyhoz viszonyított helyzetünkkel együtt változik.

15. Az ilyen különbségeket a mindennapi életben összehasonlításokkal és mérésekkel lehet rendszerezni, de Berkeley azt kérdezi, honnan származik az a bizonyosság, hogy mögöttük egy teljesen másfajta, érzékeléstől független kiterjedés rejlik.

16. Számára még egy elképzelt alak is vagy látható határokkal rendelkezik, vagy az érintés érzékével meghatározott tulajdonságokkal bír.

17. Aki teljesen eltávolítja a színt, az érintési érzetet és az összes többi érzéki meghatározást, az ő véleménye szerint nem marad neki semmilyen kézzelfogható darab tiszta kiterjedésből.

18. Az állítólag szilárd talaj, amelyen Locke megkülönböztetése nyugszik, így ugyanúgy mozgásba jön, mint korábban a hőérzet.

19. Ezt a vitát Berkeley fiatal tudósként folytatta, aki a dublini Trinity College-ban tanult, és intenzíven foglalkozott az újkori filozófiával.

20. Már 1710-ben közzétette „Az emberi megismerés alapelvei” című művében saját válaszának fő vonalait.

21. Későbbi tevékenysége anglikán püspökként illeszkedik e gondolkodásmód vallási irányultságához, de önmagában nem magyarázza meg egyetlen érvét sem.

22. Berkeley le akarta küzdeni a tapintható világ iránti kételyt, és egyúttal szembeszállni egy olyan természetfelfogással, amely véleménye szerint Istent feleslegessé tette.

23. Kritikája egyúttal azoknak az elméleteknek is irányult, amelyek az anyagi testek mellett egy anyagtalan lelket is elismertek.

24. Ellenfele tehát korántsem kizárólag a materializmus volt a mai elterjedt értelemben, mint olyan tan, amely szerint minden valóságos dolog anyagi.

25. Ahhoz, hogy megértsük a támadást, figyelembe kell vennünk az „ötlet” szó sajátos használatát, amely Berkeley-nél egy érzékelt vagy elképzelt tartalmat jelöl.

26. Egy szín, egy hang és egy tapintott keménység ebben az értelemben ugyanúgy ötletek, mint egy tárgy képe az emlékezetben.

27. Egy alma esetében több ilyen tartalommal találkozunk egy ismerős összefüggésben: egy látható alak, egy illat, egy íz és az érintéskor érzett ellenállás.

28. Mivel bizonyos érzékelések rendszeresen összekapcsolódva jelennek meg, egy közös név alatt, egy dologként fogjuk fel őket.

29. A filozófiai kérdés most az, hogy e tapasztalható összefüggésen túlmenően feltételezni kell-e egy olyan anyagi hordozót, amelyet önmagában soha nem érzékelünk.

30. A „szubsztancia” kifejezés itt egy önállóan létező lényt vagy egy alapul szolgáló hordozót jelent, nem egyszerűen egy anyagot, mint a fa vagy a vas.

31. Megpróbálhatnánk meghatározni ezt a hordozót úgy, hogy eltekintünk az alma minden egyes tulajdonságától.

32. Berkeley azonban gyanúsnak tart egy ilyen kísérletet, amint az absztrakció olyan dolgot hivatott létrehozni, amely el van választva minden lehetséges érzékelési tartalomtól.

33. Az absztrakció elsősorban azt jelenti, hogy bizonyos jellemzőket gondolatban kiemelünk, másokat pedig figyelmen kívül hagyunk, amit ő egyáltalán nem tilt meg általánosságban.

34. Inkább azt vitatja, hogy ebből feltétlenül egy önálló fogalomnak kell keletkeznie, amelyből minden konkrét meghatározás hiányzik.

35. Egy elképzelt háromszögnek van valamilyen alakja, még akkor is, ha egy gondolatmenetben példaként használjuk az összes háromszögre.

36. Általánossága akkor jön létre, amikor a képzetet vagy a jelet helyettesítőként használjuk, anélkül, hogy olyan háromszöget kellene kialakítanunk, amely egyszerre rendelkezik minden lehetséges alakkal, és egyetlen konkrét alakkal sem.

37. Ez a nyelvi kritika ott érinti az anyagfogalmat, ahol egy általános szó olyan fogalmat ígérni látszik, amely közelebbi vizsgálat során nem alakítható ki.

38. Az a puszta tény, hogy „anyagi szubsztancia”-ról beszélhetünk, Berkeley szerint még nem garantálja ennek a beszédnek egy érthető tárgyát.

39. Az anyag védelmezői azonban azzal válaszolhatnak, hogy nem kell közvetlenül ismernünk a hordozót ahhoz, hogy megalapozottan feltételezzük annak létezését.

40. Észleléseink ekkor egy külső valóság ábrázolásai lennének, hasonlóan ahhoz, ahogyan egy kép megmutathat valamit, ami eltér tőle.

41. Berkeley az állítólagos hasonlóságból indul ki, és kifejti, hogy egy ötlet csak egy másik ötlethez hasonlítható.

42. Egy látható szín összehasonlítása egy alapvetően láthatatlan eredetivel, vagy egy tapintási érzés összehasonlítása valami alapvetően tapinthatatlannal véleménye szerint nem eredményez érthető kapcsolatot.

43. Ebben a kritikában egyúttal egy ellenőrzési probléma is rejlik, hiszen az állítólagos eredeti nem áll rendelkezésünkre a képpel párhuzamosan, hogy összehasonlíthassuk őket.

44. Ha csupán érzékeléseink tartalmát fogjuk fel közvetlenül, nem léphetünk ki belőlük, hogy megvizsgáljuk azok egyezését egy teljesen másfajta tárgyval.

45. Berkeley ebben a szkepticizmus forrását látja, vagyis a megbízható ismeret lehetőségével kapcsolatos filozófiai kételyt.

46. A tapasztalható világ csupán egy valóság látszatfelületévé válna, amelynek valódi természete elvileg rejtve maradna előttünk.

47. Ezt a kettősséget szeretné megszüntetni azzal, hogy a szokásos érzéki dolgokat azok rendezett érzékelési tartalmával azonosítja.

48. Tanítása ezért immaterializmusnak nevezhető: tagadja az anyagi szubsztanciát, anélkül hogy feladná az almák, házak vagy folyók létezését.

49. Az érzéki dolgok esetében Berkeley ezt a nézetet azzal a megfogalmazással fejezi ki, hogy létezésük az észlelésben áll.

50. Ezzel többet ért, mint azt a vitathatatlan megállapítást, hogy egy érzékelés csak akkor létezik, ha valaki érzékeli.

51. Azt állítja, hogy maga az érzéki tárgy is ilyen tartalmakból áll, és ezért nem rendelkezik semmiféle elmétől független létezéssel.

52. Pontosan ez az átmenet teszi álláspontját igényessé és támadhatóvá.

53. Egy kritikus elismerheti, hogy a színek és alakok számunkra csak észlelések formájában hozzáférhetők, és mégis vitathatja, hogy az észlelt dolog azonos lenne az észleléssel.

54. Hozzáférésünk függése ekkor a megismerés feltétele lenne, anélkül, hogy máris a megismert tárgy létezésének feltétele lenne.

55. Berkeley egy olyan érveléssel is megpróbálja kizárni az ellenkező lehetőséget, amelyet később „mesterérvének” neveztek.

56. Képzeljük el például egy parkban álló fákat, amelyek mellett nincs megfigyelő.

57. Berkeley válasza szerint ugyan kihagytuk a képből a megfigyelő elképzelését, de magukat a fákat továbbra is elképzeltük.

58. A teljesen elképzeletlen tárgy elképzelésének kísérlete így saját végrehajtása során meghiúsulni látszik.

59. A döntő ellenvetés azonban különbséget tesz a jelenlegi elképzelés és az elképzelt helyzet tartalma között: most gondolhatok egy fára, amelyet – feltételezésem szerint – tegnap senki sem látott.

60. Az, hogy a gondolatom jelenleg létezik, még nem bizonyítja, hogy az elképzelt fa csak e gondolat keretein belül létezhetne.

61. Ez a kifogás egy bizonyos bizonyítási kísérletet cáfol, de nem semmisíti meg automatikusan Berkeley további támadásait a felismerhetetlen anyagi alap ellen.

62. Ugyanígy saját világképe sem áll csupán érzékelő lény nélküli képek sorozatából.

63. Az eszmék mellett megkülönbözteti a szellemeket is, amivel olyan aktív lényeket ért, amelyek érzékelnek, gondolkodnak és akarnak.

64. Egy ötlet ezzel szemben passzív: az érzékelt hang nem hall semmit, és a képzeletbeli szín nem hoz döntést.

65. Ezért Berkeley számára téves lenne, ha az elmét ismét egy újabb ötletként keresné a hangok és színek között.

66. Ontológiája, vagyis az a tanítása, hogy milyen fajta valóság létezik, összekapcsolja az érzékelő elméket az általuk érzékelt tartalmakkal.

67. Berkeley számára az elme egy szubsztancia, bár nem lehet úgy megnézni, mint egy színt, vagy úgy megérinteni, mint egy felületet.

68. Ez felveti azt a jogos kérdést, hogy miért lehet elismerni egy szellemi szubsztanciát, míg az anyagit elutasítják hozzáférhetetlensége miatt.

69. Válaszában a saját tevékenységhez fűződő másfajta viszonyra hivatkozik: az akarat és az észlelés során tudatában vagyok önmagamnak, mint cselekvő lénynek.

70. Ehhez a „notion” kifejezést használja, amely itt fogalmi megragadást vagy megértést jelöl, és amelyet meg kell különböztetni a passzív képzeleti tartalomtól.

71. Véleménye szerint más szellemekről közvetve, a saját tevékenységünkkel összefüggésben értelmezett hatások révén szerzünk tudomást.

72. Hogy ez a megkülönböztetés elegendő-e a szellem megalapozásához, továbbra is megkérdőjelezhető, de az érzéki kép iránti igény éppen azt hagyná figyelmen kívül, amit Berkeley szellemi tevékenység alatt ért.

73. Az, hogy a szellemek aktívak, ebben a rendszerben egyáltalán nem jelenti azt, hogy minden ember tetszése szerint alakítja ki környezetét.

74. Elképzelhetek egy piros almát, és megváltoztathatom ezt a képet, de egy ténylegesen elfogyasztott alma ízét nem cserélhetem ki tetszés szerint pusztán egy döntéssel.

75. Az érzéki észlelések olyan határozottsággal, élénkséggel és rendezett összefüggéssel jelennek meg, ami megkülönbözteti őket a szabadon megváltoztatható fantáziaképektől.

76. Valóságuk ezért Berkeley szerint sem az én beleegyezésemen, sem azon nem alapul, hogy kellemesnek találom őket.

77. Mivel nem az én akaratom alá tartoznak, és az ő felfogása szerint a passzív eszmék nem képesek hatást kiváltani, ezért egy másik cselekvő szellemben keresi eredetüket.

78. A természet átfogó rendje eközben az isteni szellemhez vezeti őt, amelynek működése hordozza érzéki tapasztalatunkat.

79. Ebben a magyarázatban Isten kezdettől fogva felelős a világ megbízhatóságáért, nem csupán az emberi megfigyelés alkalmi hiányosságaiért.

80. Mindazonáltal éppen egy zárt ajtó szemlélteti, mit követel meg az ő szerepe.

81. Ha elhagyunk egy szobát, annak berendezése Berkeley szerint függetlenül a személyes észlelésünktől továbbra is fenn kell maradnia.

82. Párbeszédeiben erre hivatkozva az örök Szellem ismeretére utal, amelytől a dolgok függenek.

83. Ezt az isteni ismeretet azonban nem szabad úgy értelmezni, mintha egy további emberi megfigyelő látná a dolgokat, hiszen Berkeley szerint Isten nem fogad érzékszervi benyomásokat, és nem tapasztal érzéseket.

84. Hogy az isteni tudás, az ő teremtő akarata és a mi időben változó észleléseink pontosan hogyan kapcsolódnak egymáshoz, ezért rendszerének egyik legnehezebb és legkülönbözőbb módon értelmezett kérdése.

85. A természettudomány sem veszíti el ezek mellett a feltételek mellett tárgyát, de egy bizonyos magyarázati elképzelést igen.

86. Feladata abban áll, hogy felfedezze a jelenségek közötti összefüggéseket, és az egyes folyamatokat általános szabályok alá rendelje.

87. Ha megtanuljuk, mely észlelések követik rendszeresen egymást, cselekedeteinket ennek megfelelően irányíthatjuk, és jövőbeli tapasztalatokra számíthatunk.

88. Berkeley szerint a természeti törvények azokat az állandó módokat írják le, amelyekkel az isteni szellem érzéki eszméket hoz létre.

89. A látható tűz és az érzékelt meleg egymással összefüggő jelenségek, míg a tényleges létrehozó tevékenység a szellemre tartozik.

90. Berkeley számára teljesen ésszerű marad a tűztől való távolmaradás, noha a melegre vonatkozó magyarázata nem hivatkozik anyagi okra.

91. Az a tény, hogy ez a rend több embert is magában foglal, megkülönbözteti Berkeley nézeteit a szolipszizmustól, amely csak a saját énünket ismeri el valóságosnak.

92. Véleménye szerint a világ az elmétől függ, de rendelkezik egy olyan állandósággal, amely sem az én szeszélyeimtől, sem a folyamatos figyelmemtől nem függ.

93. Két ember összehasonlíthatja egymás eltérő észleléseit, korrigálhatja elvárásait, és a szokásos értelemben ugyanarról az almáról beszélhet.

94. Hogy az elképzeléseik személyes eltérései hogyan egyeztethetők össze pontosan e tárgy egységével, az mindazonáltal további filozófiai feladat marad.

95. Berkeley megközelítésének előnye abban rejlik, hogy nem igényel elérhetetlen anyagi valóságot a tapasztalt világ mögött ahhoz, hogy ezt a világot valóságosnak ismerje el.

96. Értéke abban a messzemenő feltételezésben rejlik, hogy az észlelt tartalmak és az aktív elmék kimerítik a valóságot, és hogy rendjük végső soron isteni eredetű.

97. Aki a szellemtől független természetet védi, annak ennek következtében pontosabban meg kell magyaráznia, mit is jelent ez a függetlenség, és miért szólhatnak mellette az érzékelési tartalmak.

98. Aki Berkeley-t követi, annak viszont meg kell mutatnia, miért éppen a rejtett anyaggal szembeni kritika igazolja az ő szellemi rendjét.

99. A bevezetőben említett tálban a melegség és a hidegség valós érzékelésként fennmarad, és különbségüket továbbra is alaposan vizsgálni lehet.

100. Ami megváltozott, az a víz filozófiai magyarázatának célja: Berkeley számára ez az érzékelésen keresztül egy cselekvő elméhez vezet, amely maga nem az érzékek tárgya.

1. Stellen wir uns vor, jemand hält eine Hand zunächst in kühles, die andere in warmes Wasser und taucht anschließend beide in dieselbe Schüssel mit mäßig temperiertem Wasser.

2. Was die zuvor gekühlte Hand als warm empfindet, erscheint der zuvor erwärmten Hand kühl, obwohl beide Hände nun dasselbe Wasser berühren.

3. Der irische Philosoph George Berkeley verwendet einen entsprechenden Fall im ersten seiner drei Dialoge zwischen Hylas und Philonous, die 1713 erschienen.

4. Seine Frage betrifft die Beziehung zwischen dem empfundenen Warmsein und einer Eigenschaft, die unabhängig von jedem empfindenden Wesen im Wasser liegen soll.

5. Würde man beide Empfindungen unverändert dem Wasser selbst zuschreiben, müsste es in derselben Hinsicht zugleich warm und kalt sein.

6. Das Beispiel erschüttert deshalb zunächst eine vertraute Gleichsetzung: Was uns unmittelbar gegeben ist, muss nicht schon eine Eigenschaft sein, die der Gegenstand genauso unabhängig von uns besitzt.

7. Damit ist das Wasser keineswegs verschwunden, und auch ein Leser, der Berkeleys Schlussfolgerungen ablehnt, kann die Schwierigkeit anerkennen.

8. Eine naheliegende Antwort unterscheidet das persönliche Wärmeempfinden von einem körperlichen Zustand, der die verschiedenen Empfindungen hervorruft.

9. Gerade eine solche Unterscheidung hatte John Locke zu einem wichtigen Bestandteil seiner Erklärung der Wahrnehmung gemacht.

10. Als primäre Qualitäten bezeichnete er Eigenschaften wie Ausdehnung, Gestalt, Bewegung und Festigkeit, die den Körpern selbst zukommen sollten.

11. Sekundäre Qualitäten, darunter Farben, Geschmäcker und Wärme, verstand er dagegen als Kräfte der Körper, durch ihre Beschaffenheit bestimmte Empfindungen in uns hervorzurufen.

12. Die Süße, die jemand schmeckt, wäre demnach keine kleine Süßempfindung im Zucker, während dessen Teilchen tatsächlich eine bestimmte Gestalt und Bewegung besäßen.

13. Für Berkeley bleibt diese Aufteilung auf halbem Wege stehen, weil auch die vermeintlich ursprünglichen Körpereigenschaften nur unter Wahrnehmungsbedingungen zugänglich werden.

14. Ein Gegenstand erscheint größer oder kleiner, je nachdem, aus welcher Entfernung wir ihn betrachten, und seine sichtbare Gestalt verändert sich mit unserer Stellung zu ihm.

15. Solche Unterschiede lassen sich im Alltag durch Vergleiche und Messungen ordnen, doch Berkeley fragt, woher die Gewissheit stammt, dass hinter ihnen eine ganz andersartige, wahrnehmungsfreie Ausdehnung liegt.

16. Auch eine vorgestellte Gestalt besitzt für ihn entweder eine sichtbare Begrenzung oder eine durch den Tastsinn bestimmte Beschaffenheit.

17. Wer Farbe, Tastempfindung und alle übrigen sinnlichen Bestimmungen vollständig entfernt, hat nach seiner Auffassung kein anschauliches Stück reiner Ausdehnung übrig.

18. Der vermeintlich feste Boden, auf dem Lockes Unterscheidung ruht, gerät damit ebenso in Bewegung wie zuvor das Wärmeempfinden.

19. Diese Auseinandersetzung führte Berkeley als junger Gelehrter, der am Trinity College in Dublin ausgebildet worden war und sich intensiv mit der neueren Philosophie beschäftigte.

20. Bereits 1710 hatte er in den „Prinzipien der menschlichen Erkenntnis“ die Grundzüge seiner eigenen Antwort veröffentlicht.

21. Seine spätere Tätigkeit als anglikanischer Bischof passt zur religiösen Zielrichtung dieses Denkens, erklärt aber für sich genommen keines seiner Argumente.

22. Berkeley wollte den Zweifel an der erfahrbaren Welt überwinden und zugleich einer Naturauffassung entgegentreten, die nach seinem Urteil Gott entbehrlich erscheinen ließ.

23. Dabei richtete sich seine Kritik auch gegen Theorien, die neben materiellen Körpern eine immaterielle Seele anerkannten.

24. Sein Gegner war also keineswegs ausschließlich der Materialismus im heute verbreiteten Sinn einer Lehre, nach der alles Wirkliche materiell ist.

25. Um den Angriff zu verstehen, muss man den besonderen Gebrauch des Wortes „Idee“ beachten, das bei Berkeley einen wahrgenommenen oder vorgestellten Inhalt bezeichnet.

26. Eine Farbe, ein Klang und eine ertastete Härte sind in diesem Sinn ebenso Ideen wie das Bild eines Gegenstands in der Erinnerung.

27. Bei einem Apfel begegnen uns mehrere solcher Inhalte in einem vertrauten Zusammenhang: eine sichtbare Form, ein Geruch, ein Geschmack und ein Widerstand beim Berühren.

28. Weil bestimmte Wahrnehmungen regelmäßig miteinander verbunden auftreten, fassen wir sie unter einem gemeinsamen Namen als ein Ding auf.

29. Die philosophische Frage lautet nun, ob zusätzlich zu dieser erfahrbaren Verbindung ein materieller Träger angenommen werden muss, der selbst niemals wahrgenommen wird.

30. Mit „Substanz“ ist hier ein selbstständig bestehendes Wesen oder ein zugrunde liegender Träger gemeint, nicht einfach ein Stoff wie Holz oder Eisen.

31. Man könnte versuchen, diesen Träger zu bestimmen, indem man von allen einzelnen Eigenschaften des Apfels absieht.

32. Berkeley hält einen solchen Versuch jedoch für verdächtig, sobald die Abstraktion etwas hervorbringen soll, das von sämtlichen möglichen Wahrnehmungsinhalten abgetrennt ist.

33. Abstraktion bedeutet zunächst, bestimmte Merkmale gedanklich hervorzuheben und andere unbeachtet zu lassen, was er keineswegs generell verbietet.

34. Er bestreitet vielmehr, dass daraus eine eigenständige Vorstellung entstehen müsse, der alle besonderen Bestimmungen fehlen.

35. Ein vorgestelltes Dreieck hat irgendeine Gestalt, auch wenn wir es in einer Überlegung als Beispiel für sämtliche Dreiecke verwenden.

36. Seine Allgemeinheit entsteht dann durch die stellvertretende Verwendung der Vorstellung oder des Zeichens, ohne dass wir ein Dreieck bilden müssten, das gleichzeitig alle möglichen Gestalten besitzt und keine bestimmte.

37. Diese Sprachkritik trifft den Materiebegriff dort, wo ein allgemeines Wort eine Vorstellung zu versprechen scheint, die sich bei näherer Prüfung nicht bilden lässt.

38. Die bloße Tatsache, dass wir „materielle Substanz“ sagen können, garantiert für Berkeley noch keinen verständlichen Gegenstand dieser Rede.

39. Verteidiger der Materie können allerdings antworten, dass wir den Träger nicht unmittelbar kennen müssen, um seine Existenz begründet anzunehmen.

40. Unsere Wahrnehmungen wären dann Darstellungen einer äußeren Wirklichkeit, ähnlich wie ein Bild etwas zeigen kann, das von ihm verschieden ist.

41. Berkeley setzt an der behaupteten Ähnlichkeit an und erklärt, eine Idee könne nur einer anderen Idee gleichen.

42. Eine sichtbare Farbe mit einem grundsätzlich unsichtbaren Original zu vergleichen oder eine Tastempfindung mit etwas grundsätzlich Untastbarem, liefert nach seinem Urteil keine verständliche Beziehung.

43. In dieser Kritik steckt zugleich ein Problem der Überprüfung, denn das angebliche Original steht uns nicht neben seiner Darstellung für einen Vergleich zur Verfügung.

44. Wenn wir lediglich unsere Wahrnehmungsinhalte unmittelbar erfassen, können wir nicht aus ihnen heraustreten und ihre Übereinstimmung mit einem völlig andersartigen Gegenstand besichtigen.

45. Berkeley sieht darin eine Quelle des Skeptizismus, also des philosophischen Zweifels an der Möglichkeit verlässlicher Erkenntnis.

46. Die erfahrbare Welt würde zur bloßen Vorderseite einer Wirklichkeit herabgesetzt, deren wahre Beschaffenheit uns prinzipiell verborgen bliebe.

47. Er möchte diese Verdopplung beseitigen, indem er die gewöhnlichen sinnlichen Dinge mit ihren geordneten Wahrnehmungsinhalten identifiziert.

48. Seine Lehre heißt deshalb Immaterialismus: Sie verneint materielle Substanz, ohne die Existenz von Äpfeln, Häusern oder Flüssen aufzugeben.

49. Für sinnliche Dinge bringt Berkeley diese Auffassung in der Formel zum Ausdruck, ihr Sein bestehe im Wahrgenommenwerden.

50. Damit meint er mehr als die unstrittige Feststellung, dass eine Empfindung nur existiert, wenn jemand empfindet.

51. Er behauptet, dass der sinnliche Gegenstand selbst aus solchen Inhalten besteht und daher kein von jeglichem Geist unabhängiges Dasein besitzt.

52. Gerade dieser Übergang macht seine Position anspruchsvoll und angreifbar.

53. Ein Kritiker kann zugestehen, dass Farben und Gestalten uns nur in Wahrnehmungen zugänglich sind, und dennoch bestreiten, dass das Wahrgenommene mit der Wahrnehmung identisch ist.

54. Die Abhängigkeit unseres Zugangs wäre dann eine Bedingung der Erkenntnis, ohne bereits eine Bedingung für die Existenz des erkannten Gegenstands zu sein.

55. Berkeley versucht die gegenteilige Möglichkeit auch durch eine Überlegung auszuschließen, die später als sein Meisterargument bezeichnet wurde.

56. Man möge sich beispielsweise Bäume in einem Park vorstellen, bei denen sich kein Beobachter befindet.

57. Nach Berkeleys Antwort hat man dabei zwar die Vorstellung eines Beobachters aus dem Bild weggelassen, die Bäume aber selbst weiterhin gedacht.

58. Der Versuch, einen völlig ungedachten Gegenstand zu denken, scheint auf diese Weise an seiner eigenen Durchführung zu scheitern.

59. Der entscheidende Einwand unterscheidet jedoch zwischen dem gegenwärtigen Vorstellen und dem Inhalt der vorgestellten Situation: Ich kann jetzt an einen Baum denken, der nach meiner Annahme gestern von niemandem betrachtet wurde.

60. Dass mein Gedanke gegenwärtig existiert, beweist dann noch nicht, dass der vorgestellte Baum nur innerhalb dieses Gedankens existieren könnte.

61. Dieser Einwand trifft einen bestimmten Beweisversuch, erledigt aber nicht automatisch Berkeleys weitere Angriffe auf eine unerkennbare materielle Grundlage.

62. Ebenso wenig besteht sein eigenes Weltbild nur aus einer Folge von Bildern ohne wahrnehmendes Wesen.

63. Neben den Ideen unterscheidet er Geister, womit er aktive Wesen meint, die wahrnehmen, denken und wollen.

64. Eine Idee ist dagegen passiv: Der wahrgenommene Klang hört nichts, und die vorgestellte Farbe fasst keinen Entschluss.

65. Deshalb wäre es für Berkeley verfehlt, den Geist wiederum als eine weitere Idee zwischen Klängen und Farben zu suchen.

66. Seine Ontologie, also seine Lehre davon, welche Arten von Wirklichem es gibt, verbindet wahrnehmende Geister mit den von ihnen wahrgenommenen Inhalten.

67. Der Geist ist für Berkeley eine Substanz, obwohl er sich nicht wie eine Farbe anschauen oder wie eine Oberfläche betasten lässt.

68. Das wirft die berechtigte Frage auf, weshalb eine geistige Substanz anerkannt werden darf, während die materielle wegen ihrer Unzugänglichkeit verworfen wird.

69. Seine Antwort beruft sich auf ein anderes Verhältnis zur eigenen Tätigkeit: Beim Wollen und Wahrnehmen bin ich mir meiner selbst als eines tätigen Wesens bewusst.

70. Dafür verwendet er den Ausdruck „notion“, der hier ein begriffliches Erfassen oder Verstehen bezeichnet und vom passiven Vorstellungsinhalt unterschieden werden soll.

71. Von anderen Geistern wissen wir nach seiner Auffassung mittelbar durch Wirkungen, die wir im Zusammenhang mit unserer eigenen Tätigkeit verstehen.

72. Ob diese Unterscheidung den Geist hinreichend begründet, bleibt prüfbar, doch die Forderung nach einem sinnlichen Bild würde gerade das verfehlen, was Berkeley mit geistiger Aktivität meint.

73. Dass Geister tätig sind, bedeutet in diesem System keineswegs, dass jeder Mensch seine Umgebung nach Belieben erschafft.

74. Ich kann mir einen roten Apfel vorstellen und die Vorstellung verändern, aber den Geschmack eines tatsächlich gegessenen Apfels nicht allein durch einen Entschluss beliebig ersetzen.

75. Sinnliche Wahrnehmungen treten mit einer Festigkeit, Lebhaftigkeit und geordneten Verbindung auf, die sie von frei veränderten Fantasiebildern unterscheidet.

76. Ihre Realität beruht für Berkeley deshalb weder auf meiner Zustimmung noch darauf, dass ich sie angenehm finde.

77. Weil sie nicht meinem Willen unterstehen und passive Ideen nach seiner Auffassung keine Wirkungen hervorbringen können, sucht er ihren Ursprung in einem anderen tätigen Geist.

78. Die umfassende Ordnung der Natur führt ihn dabei zum göttlichen Geist, dessen Wirken unsere sinnliche Erfahrung trägt.

79. Gott ist in dieser Erklärung von Anfang an für die Verlässlichkeit der Welt zuständig, nicht erst für eine gelegentliche Lücke in menschlicher Beobachtung.

80. Dennoch macht gerade eine geschlossene Tür anschaulich, was seine Rolle verlangt.

81. Wenn wir einen Raum verlassen, soll dessen Einrichtung nach Berkeley unabhängig von unserem persönlichen Wahrnehmen fortbestehen.

82. In seinen Dialogen beruft er sich dafür auf die Erkenntnis des ewigen Geistes, von dem die Dinge abhängen.

83. Dieses göttliche Erkennen darf allerdings nicht wie das Sehen eines zusätzlichen menschlichen Beobachters verstanden werden, denn Gott empfängt nach Berkeley keine Sinneseindrücke und erleidet keine Empfindungen.

84. Wie das göttliche Wissen, sein schöpferischer Wille und unsere zeitlich wechselnden Wahrnehmungen genau zusammenhängen, gehört deshalb zu den schwierigen und unterschiedlich ausgelegten Fragen seines Systems.

85. Auch die Naturforschung verliert unter diesen Voraussetzungen nicht ihren Gegenstand, wohl aber eine bestimmte Vorstellung von Erklärung.

86. Ihre Aufgabe besteht darin, Zusammenhänge der Erscheinungen zu entdecken und einzelne Vorgänge unter allgemeine Regeln zu bringen.

87. Wenn wir lernen, welche Wahrnehmungen regelmäßig auf andere folgen, können wir unser Handeln danach ausrichten und künftige Erfahrungen erwarten.

88. Naturgesetze beschreiben bei Berkeley die beständigen Weisen, in denen der göttliche Geist sinnliche Ideen hervorbringt.

89. Ein sichtbares Feuer und die empfundene Wärme sind dabei miteinander verbundene Erscheinungen, während die eigentliche hervorbringende Tätigkeit einem Geist zukommt.

90. Für Berkeley bleibt es vollkommen vernünftig, Abstand vom Feuer zu halten, obwohl seine Erklärung der Wärme auf eine materielle Ursache verzichtet.

91. Dass diese Ordnung auch mehrere Menschen umfasst, unterscheidet Berkeleys Auffassung vom Solipsismus, der nur das eigene Ich als wirklich anerkennt.

92. Die Welt hängt nach seiner Auffassung von Geist ab, besitzt aber eine Beständigkeit, die weder an meinen Launen noch an meiner ununterbrochenen Aufmerksamkeit hängt.

93. Zwei Menschen können ihre verschiedenen Wahrnehmungen vergleichen, Erwartungen korrigieren und im gewöhnlichen Sinn von demselben Apfel sprechen.

94. Wie die persönliche Verschiedenheit ihrer Ideen mit der Einheit dieses Gegenstands genau vereinbar ist, bleibt gleichwohl eine zusätzliche philosophische Aufgabe.

95. Der Gewinn von Berkeleys Ansatz liegt darin, dass er keine unerreichbare materielle Wirklichkeit hinter der erfahrenen Welt benötigt, um diese Welt als wirklich anzuerkennen.

96. Sein Preis besteht in der weitreichenden Annahme, dass wahrgenommene Inhalte und aktive Geister die Wirklichkeit ausschöpfen und dass ihre Ordnung letztlich göttlich begründet ist.

97. Wer eine geistunabhängige Natur verteidigt, muss dadurch genauer erklären, was mit dieser Unabhängigkeit gemeint ist und weshalb Wahrnehmungsinhalte für sie sprechen dürfen.

98. Wer Berkeley folgt, muss umgekehrt zeigen, warum die Kritik an einer verborgenen Materie gerade seine geistige Ordnung rechtfertigt.

99. In der Schüssel vom Anfang bleiben Wärme und Kühle als wirkliche Empfindungen bestehen, und ihre Verschiedenheit lässt sich weiterhin sorgfältig untersuchen.

100. Verändert hat sich, was die philosophische Erklärung des Wassers leisten soll: Für Berkeley führt sie durch die Wahrnehmung hindurch zu einem tätigen Geist, der selbst kein Gegenstand der Sinne ist.