14 Filozófia a 20. században: logika, nyelv, tudomány és szellem – Philosophie im 20. Jahrhundert: Logik, Sprache, Wissenschaft und Geist

1. Képzeljünk el egy kutatónőt, aki utasítást ad egy gépnek, majd megállapítja, hogy a kért feladatot megbízhatóan végrehajtja.

2. Ő azt mondja, hogy a gép megértette az utasítást, míg kollégája elismeri az összes megfigyelt folyamatot, és mégis vitatja, hogy itt megértésről lehetne beszélni.

3. Vitájuk ezért többről szól, mint egy még hiányzó mérésről.

4. Lehet, hogy a „megértés” szót különböző mércék szerint használják, lehet, hogy különböző magyarázatokat várnak, vagy egyikük a tudatos élményt tekinti szükséges előfeltételnek.

5. Mielőtt új kísérletek dönthetnének a vitában, világossá kell válnia, hogy egyáltalán mely állítás áll vizsgálat alatt.

6. Ezen a kitalált helyzeten felismerhető egy olyan irányzat, amely a 20. századi filozófia nagy részét meghatározta: a világ vizsgálatát összekapcsolták azoknak az eszközöknek a vizsgálatával, amelyek révén állításokat fogalmazunk meg róla.

7. E mozgalom egyik alapvető kezdete már a tizenkilencedik században megtalálható, amikor Gottlob Frege Jénában a matematikai bizonyítások megbízható alapjait kereste.

8. 1879-ben megjelent „Begriffsschrift” című műve olyan összefüggéseket kívánt láthatóvá tenni, amelyek a szokásos mondatokban könnyen rejtve maradnak.

9. Vegyük például azt az állítást, hogy minden ember ismer valamilyen másik embert.

10. Ebből egyáltalán nem következik, hogy létezik egy bizonyos ember, akit mindenki ismer, noha mindkét állítás szinte ugyanazokat a szavakat használja.

11. Az első esetben minden egyes személy számára másvalaki lehet a szó tárgya, míg a második esetben közös hivatkozási pontra van szükség.

12. A kvantifikációval, azaz az összes vagy legalább egy tárgyra vonatkozó állítások pontos ábrázolásával ez a különbség kifejezetten rögzíthetővé vált.

13. Egy jobb jelölésrendszer így többet ígért, mint puszta áttekinthetőséget, hiszen megakadályozhatta, hogy egy nyelvtanilag észrevehetetlen eltolódás érvényes következtetésként legyen elfogadva.

14. Frege számára ez alapvető különbséget jelentett aközött, amit az emberek ténylegesen gondolnak, és aközött, ami bizonyos előfeltevésekből logikailag következik.

15. Az, hogy sokan meggyőzőnek tartanak egy bizonyos következtetést, még nem teszi azt érvényessé, ahogyan fordítva egy érvényes következtetés sem veszíti el érvényességét a hozzájárulás hiánya miatt.

16. A pszichológia megmagyarázhatja, miért tévedünk; a logikai vizsgálatnak pedig meg kell mutatnia, miben áll a hiba.

17. A biztonság iránti vágy ezért olyan munkát indított el, amelynek pontossága eddig észrevétlen nehézségeket is feltárhatott.

18. Bertrand Russell a logikai struktúrákra irányuló figyelmet olyan mondatokra terelte, amelyek nyelvtani felülete egy kétes létezés-feltételezést sugall.

19. Aki egy tulajdonságot tulajdonít a jelenlegi francia királynak, első pillantásra úgy tűnik, mintha egy konkrét személyről beszélne, noha Franciaországnak jelenleg nincs királya.

20. Russell megmutatta, hogy egy ilyen jellemzés hogyan elemezhető az egzisztenciára, az egyediségre és egy tulajdonságra vonatkozó állítások összekapcsolásaként.

21. Így a hiányzó tárgyról szóló érthető beszédet nem kellett egy nem létező dolgokból álló sajátos világ feltételezésével magyarázni.

22. Az elemzés itt azt jelentette, hogy rekonstruálták, mire vonatkozik valójában egy kijelentés.

23. A filozófiai problémák így más formát ölthettek, amint nyelvi előfeltételeiket alaposabban megvizsgálták.

24. A formális struktúrákkal kapcsolatos munkán kívül az Egyesült Államokban egy másik lehetőség is kialakult a fogalmak tisztázására.

25. Charles Sanders Peirce már a 19. század végén felvetette a kérdést, hogy egy fogalom alkalmazása milyen elképzelhető következményekkel járna a tapasztalatra és a cselekvésre nézve.

26. Ha két személy egy mérőeszközt „megbízhatónak” nevez, még nyitott kérdés, hogy ezzel ugyanazokat az elvárásokat fűzik-e a teljesítményéhez.

27. Csak a lehetséges ellenőrzések iránti igény mutathatja meg, hogy egyetértésük több-e, mint egy szó közös használata.

28. John Dewey a 20. században továbbfejlesztette azt az elképzelést, hogy a megismerés olyan problémás helyzetek feldolgozásából fakad, amelyekben a megfigyelés, a fogalomalkotás és a beavatkozás együtt hatnak.

29. Ez a pragmatizmus megkövetelte, hogy pontos figyelmet fordítsanak egy meggyőződés következményeire, anélkül, hogy az igazságot egyszerűen egyenlővé tennék annak birtokosának pillanatnyi előnyével.

30. Fallibilizmusa – azaz annak elismerése, hogy még a jól megalapozott meggyőződések is tévedhetnek – összekapcsolta a kutatást azzal a hajlandósággal, hogy saját előfeltevéseit újra vizsgálja.

31. Az első világháború előtti Cambridge-ben Ludwig Wittgenstein megkezdte a logikai forma tanulmányozását, és ezt a nyelvi ábrázolás határainak vizsgálatáig vezette.

32. 1921-ben németül először megjelent „Tractatus” című műve azt a gondolatot fejlesztette ki, hogy egy mondat a valóság egy lehetséges elrendezését ábrázolja.

33. Az a mondat, amely egy bizonyos vágányon haladó vonatról szól, akkor is érthető marad, ha a vonat valójában máshol áll, mert tudjuk, milyen körülmények között lenne igaz az állítás.

34. Az ábrázolás azonban logikai formát feltételez, és az a kérdés, hogy ez a forma maga is leírható-e egy további tényként, a könyvet saját magyarázatai határához vezette.

35. E korai megközelítés szerint az értékek és az etika sem ábrázolhatók a világ tényei mellett további tényekként anélkül, hogy ezáltal elveszítenék az élet számára betöltött jelentőségüket.

36. Wittgenstein későbbi munkássága a figyelmet azokra a sokrétű tevékenységekre irányította, amelyekben az emberek a nyelvet használják.

37. Az 1953-ban, halála után megjelent „Filozófiai vizsgálódások” című művében egy kifejezés használata egy nagy esettípus-csoport esetében vált megértésének kulcsává.

38. Egy mondat beszámolhat, parancsolhat, kérhet vagy ígérhet, és ezek a különbségek eltűnnek, ha minden kijelentést kizárólag egy tényállás képeiként kezelünk.

39. Aki megígéri, hogy valakit felvesz, nem csupán egy várható eseményt ír le, hanem megfelelő körülmények között kötelezettséget vállal.

40. Wittgenstein nyelvi játék fogalma ezért összekapcsolta a szavakat a megtanult tevékenységekkel, szabályokkal és helyzetekkel.

41. A játékosság ebben az összefüggésben nem jelenti a tetszékes jelleget, hiszen éppen egy szabályozott gyakorlat teszi lehetővé a különbségtételt a helyes alkalmazás és az olyan alkalmazás között, amely csupán a beszélő számára tűnik helyesnek.

42. Az elemzésnek mostantól óvakodnia kellett attól is, hogy egy egységes modellel elsimítsa azokat a különbségeket, amelyek döntő fontosságúak egy kijelentés megértése szempontjából.

43. Oxfordban John Austin sajátos módon vizsgálta, hogy az emberek mit hajtanak végre nyelvi kijelentéseik révén.

44. Lehet, hogy egy figyelmeztetést kimondtak és meg is értettek, annak ellenére, hogy az senkit sem tart vissza attól, hogy veszélyesen vékony jégre lépjen.

45. A nyelvi cselekvés és annak tényleges hatása különböző magyarázati tárgyak.

46. A mindennapi nyelv gazdag anyagot nyújtott ehhez, mert megőrzi azokat a különbségeket, amelyeket egy elhamarkodott elmélet figyelmen kívül hagyhat.

47. A mindennapi nyelv vizsgálata azonban nem biztosított feltétlen tekintélyt a megszokott nyelvhasználatnak, hiszen a hagyományos fogalmak is lehetnek homályosak, vagy indokolt változtatásra szorulhatnak.

48. Míg az ilyen vizsgálatok kiterjesztették a nyelvi elemzés hatókörét, a Bécsi Kör a két világháború közötti időszakban egy tudományos világképet keresett.

49. Moritz Schlick körül filozófusok és tudósok dolgoztak és vitáztak, köztük Rudolf Carnap és Otto Neurath, akiknek a nézetei korántsem egyeztek meg minden kérdésben.

50. A logikai empirizmus a modern logikát azzal a követelménnyel ötvözte, hogy a világról szóló állításoknak meghatározható kapcsolatban kell állniuk a tapasztalattal.

51. Carnap pontosan meghatározott nyelvi rendszerekkel kapcsolatos munkája azt célozta, hogy segítse a tudományos állítások és azok közötti kapcsolatok egyértelműbb megfogalmazását.

52. Már maga az a kérdés is, hogy hogyan lehet az általános természeti törvényeket ellenőrizni, nyomást gyakorolt a verifikációs elgondolás túl szigorú értelmezéseire.

53. Végül is a sok sikeres megfigyelés sem képes véglegesen megerősíteni egy korlátlan törvényt, miközben éppen az ilyen törvények elengedhetetlenek a tudományos magyarázatokhoz.

54. A megingathatatlan megfigyelési alap keresése szintén nehéznek bizonyult.

55. Aki egy mérési eredményt rögzít, máris fogalmakat használ, bízik egy eljárásban, és feltételezi, hogy bizonyos hibaforrások kizártak.

56. Neurath ezért hangsúlyozta a tudományos állítások nyilvános és korrigálható összefüggését, amelyen belül a megfigyelési jelentéseket is ellenőrizni kell.

57. E vita történelmi körülményei drasztikusan megváltoztak, amikor az autoriter uralom, az antiszemita üldözés és a nemzetiszocializmus tönkretette sok résztvevő munkalehetőségeit.

58. Schlicket 1936-ban meggyilkolták a Bécsi Egyetemen, és a kör számos tagja végül száműzetésben folytatta munkáját.

59. A fontos viták Nagy-Britanniába és az Egyesült Államokba való áthelyeződése az európai kezdeteket egyre inkább transzatlanti kutatástörténetté alakította, amelynek nemzetközi kapcsolatait a száműzetés éppúgy meghatározta, mint a szabad eszmecsere.

60. Karl Popper a végleges megerősítésre irányuló reményt szembeállította azzal a követelménnyel, hogy egy elméletnek legyenek olyan próbák, amelyeken elbukhat.

61. A cáfolhatóság azt jelenti, hogy egy állítás kizár bizonyos lehetséges eredményeket, és ezáltal kiteszi magát a cáfolat kockázatának.

62. Az a elmélet, amely utólag minden elképzelhető eredményt össze tud egyeztetni magával, éppen azt a meghatározott igényt veszíti el, amely tudományosan ellenőrizhetővé tenné.

63. A módszertani végrehajtás mindazonáltal igényesebb maradt, mint a puszta ellentmondó adat keresése.

64. Egy hipotetikus kísérletben egy váratlan eredmény ugyanúgy visszavezethető lehet egy hibás elméletre, mint egy hibás kalibrálásra vagy egy helytelen kiegészítő feltételezésre.

65. Ezért egy állítólagos ellentmondó eredményről szóló beszámolót is ellenőrizni kell.

66. Thomas Kuhn a háború utáni viták során nagyobb figyelmet irányított ezeknek a döntéseknek a történelmi szerveződésére.

67. A tudományos forradalmakról szóló, 1962-ben megjelent tanulmányában leírta, hogy a sikeres problémamegoldás közös mintái hogyan irányítják a szokásos kutatómunkát.

68. Egy ilyen rendszer keretein belül a nehézségeket eleinte olyan feladatokként kezelik, amelyek megoldását a rendelkezésre álló eszközökkel várják el.

69. Az, hogy a kutatók nem adják fel alapelveiket minden kudarc után, ezért a gyümölcsöző munka egyik előfeltétele lehet.

70. Mélyreható változás akkor válik lehetségessé, amikor a nehézségek felhalmozódnak, és egy másik rend új utakat nyit meg azok kezelésére.

71. Ennek során a fogalmak és az értékelési mércék megváltozhatnak, így maguk a versengő elméletek összehasonlítása is magyarázatra szorul.

72. Kuhn utalása az ilyen eltolódásokra nem zárta ki az olyan közös kritériumokat, mint a pontosság és a termékenység, de megkérdőjelezte azt a reményt, hogy minden ésszerű elméletválasztás egy változatlan döntési eljárással kikényszeríthető lenne.

73. E fejlődés közepette Willard Van Orman Quine 1951-ben támadást indított egy olyan határvonal ellen, amelyre fontos empirista programok támaszkodtak.

74. A „Two Dogmas of Empiricism” című művében kétségbe vonta az igazságok és a kizárólag jelentésen alapuló, valamint a tapasztalat által eldöntött állítások közötti alapvető, éles elválasztást.

75. Megerősítési holizmusa arra irányította a figyelmet, hogy a várakozások általában több feltételezés összefüggéséből fakadnak.

76. Egy csalódott várakozás ezért önmagában nem jelzi, hogy ennek az összefüggésnek melyik elemét kell megváltoztatni.

77. Különböző módosítások lehetségesek, anélkül hogy azok egyformán jól megalapozottak vagy egyformán sikeresek lennének.

78. Az eszközök filozófiai vizsgálata így eljutott a szilárd fogalmi keret és annak változó empirikus tartalma közötti, látszólag biztos megkülönböztetésig is.

79. Ez az önvizsgálat egyáltalán nem vezetett ahhoz, hogy a filozófia már csak a saját módszereiről tudjon beszélni.

80. A század közepe óta a pszichológia, az agykutatás és az információfeldolgozási modellek új lehetőségeket nyitottak meg az elme, mint a természeti világ részének átgondolására.

81. A naturalizmus ebben az összefüggésben a tudományos kutatásra való orientációt jelenti, amely az emberi gondolkodást és cselekvést is bevonja a természetbe.

82. A funkcionalista megközelítések a mentális állapotokat az észlelés, a további belső állapotok és a viselkedés összefüggésében betöltött szerepük alapján határozták meg.

83. Ebből a szempontból a fájdalmat például annak alapján lehet vizsgálni, hogy hogyan irányítja a figyelmet, hogyan változtatja meg az elvárásokat, és hogyan befolyásolja a káros helyzet elkerülését.

84. Az azonban továbbra is nyitott és vitatott kérdés maradt, hogy egy teljes szerepleírás egyúttal megmagyarázza-e azt is, hogy milyen érzés a fájdalom.

85. Thomas Nagel 1974-ben a denevér környezetének észlelésével kapcsolatos kérdés kapcsán élesítette ezt a nehézséget.

86. Még a testi folyamataikról szóló legpontosabb ismeretek sem adnak nekünk automatikusan olyan perspektívát, amelyből ők valamit megtapasztalnak.

87. Érvelése arra szólít fel, hogy a magyarázat vegye figyelembe tárgyának szubjektív jellegét, ahelyett, hogy már a probléma leírásakor kihagyná azt.

88. Ebből még nem következik kész bizonyíték egy immateriális lélekre, de mindenképpen nehézséget jelent azoknak a magyarázatoknak, amelyek elhamarkodottan állítják teljességüket.

89. Ha visszatérünk a kitalált gépre, egy funkcionális vizsgálat pontosíthatja az utasítások feldolgozását, míg a tudatos élmény tulajdonítása további indokokat igényel.

90. Annak tisztázása, hogy mit jelent a „megértés”, egyúttal megváltoztatja azt a mércét is, amely alapján eldönthető, mi tekinthető kielégítő magyarázatnak.

91. Az emberi cselekvés esetében az élmény kérdése mellett felmerül az okok és a felelősség kérdése is.

92. Elizabeth Anscombe cselekvéselméletében kimutatta, hogy ugyanaz a tevékenység különböző leírások alapján értelmezhető, és nem feltétlenül szándékos minden egyes leírás esetében.

93. Képzeljünk el egy személyt, aki egy szivattyút működtet, és ezzel vizet juttat egy házba, anélkül, hogy tudná, hogy a víz szennyezett.

94. A ház ellátása lehet a célja, míg a lakóknak okozott kár a cselekvése nem szándékos következménye lenne.

95. Felelősségének megítéléséhez továbbá tisztáznunk kellene, hogy mit tudott, mit kellett volna ellenőriznie, és milyen okok igazolhatnák cselekedetét.

96. Philippa Foot összekapcsolta az emberi indítékok vizsgálatát azzal a kérdéssel, hogy mely tulajdonságok alkotják a jó emberi jellemvonásokat, és ezt a megközelítést 2001-ben megjelent „Natural Goodness” című könyvében továbbfejlesztette.

97. Az emberi életformákra és szükségletekre való hivatkozás célja, hogy érthetővé tegye a mércéket, de szükség van egy érvre arra vonatkozóan, hogy miért is határoznak meg bizonyos természetes jellemzők ténylegesen cselekedeteinket.

98. Az, hogy mi magyarázza egy viselkedés kialakulását, még nem jelenti annak igazolását.

99. A megértésről szóló kezdeti vita szempontjából ez a megközelítés a pontosság növekedését jelenti: most már meg tudjuk különböztetni a tulajdonítás jelentését, annak alátámasztásait, valamint az élményre és a cselekvésre vonatkozó további követelményeket.

100. A nehezebb feladat abban áll, hogy ezeket a különböző kérdéseket újra ugyanarra a tárgyra vonatkoztassuk anélkül, hogy egy választ már csak azért is teljesnek tekintenénk, mert egy bizonyos szinten meggyőzően sikerült.

1. Stellen wir uns eine Forscherin vor, die einer Maschine eine Anweisung gibt und anschließend feststellt, dass die verlangte Aufgabe zuverlässig ausgeführt wird.

2. Sie sagt, die Maschine habe die Anweisung verstanden, während ihr Kollege sämtliche beobachteten Abläufe anerkennt und dennoch bestreitet, dass hier von Verstehen gesprochen werden könne.

3. Ihr Streit betrifft deshalb mehr als eine noch fehlende Messung.

4. Vielleicht verwenden sie das Wort „verstehen“ nach unterschiedlichen Maßstäben, vielleicht erwarten sie verschiedene Erklärungen, oder einer von ihnen hält bewusstes Erleben für eine notwendige Voraussetzung.

5. Bevor neue Versuche den Streit entscheiden können, muss deutlich werden, welche Behauptung überhaupt zur Prüfung steht.

6. An dieser erfundenen Situation lässt sich eine Bewegung erkennen, die große Teile der Philosophie des zwanzigsten Jahrhunderts prägte: Die Untersuchung der Welt wurde mit der Untersuchung der Werkzeuge verbunden, durch die wir etwas über sie behaupten.

7. Ein wesentlicher Anfang dieser Bewegung liegt bereits im neunzehnten Jahrhundert, als Gottlob Frege in Jena nach verlässlichen Grundlagen mathematischer Beweise suchte.

8. Seine 1879 veröffentlichte „Begriffsschrift“ sollte Beziehungen sichtbar machen, die in gewöhnlichen Sätzen leicht verdeckt bleiben.

9. Betrachten wir etwa die Behauptung, jeder Mensch kenne irgendeinen anderen Menschen.

10. Daraus folgt keineswegs, dass es einen bestimmten Menschen gibt, den alle kennen, obwohl beide Aussagen fast dieselben Wörter verwenden.

11. Im ersten Fall kann für jeden Einzelnen jemand anderes gemeint sein, während der zweite Fall einen gemeinsamen Bezugspunkt verlangt.

12. Mit der Quantifikation, also der genauen Darstellung von Aussagen über alle oder mindestens einen Gegenstand, ließ sich dieser Unterschied ausdrücklich festhalten.

13. Eine bessere Notation versprach damit mehr als Übersichtlichkeit, denn sie konnte verhindern, dass eine sprachlich unauffällige Verschiebung als gültiger Schluss durchging.

14. Für Frege hing daran die grundsätzliche Unterscheidung zwischen dem, was Menschen tatsächlich denken, und dem, was aus bestimmten Voraussetzungen logisch folgt.

15. Dass viele Menschen denselben Schluss überzeugend finden, macht ihn noch nicht gültig, wie umgekehrt ein gültiger Schluss durch mangelnde Zustimmung seine Geltung nicht verliert.

16. Psychologie kann erklären, weshalb wir uns irren; die logische Prüfung muss zeigen, worin der Fehler besteht.

17. Die Hoffnung auf Sicherheit setzte deshalb eine Arbeit in Gang, deren Präzision auch bislang unbemerkte Schwierigkeiten aufdecken konnte.

18. Bertrand Russell übertrug die Aufmerksamkeit für logische Strukturen auf Sätze, deren grammatische Oberfläche eine zweifelhafte Existenzannahme nahelegt.

19. Wer dem gegenwärtigen König von Frankreich eine Eigenschaft zuschreibt, scheint zunächst über einen bestimmten Mann zu sprechen, obwohl Frankreich gegenwärtig keinen König hat.

20. Russell zeigte, wie sich eine solche Kennzeichnung als Verbindung von Behauptungen über Existenz, Einzigkeit und eine Eigenschaft analysieren lässt.

21. Damit musste die verständliche Rede über einen fehlenden Gegenstand nicht durch die Annahme einer eigentümlichen Welt nichtexistierender Dinge erklärt werden.

22. Analyse bezeichnete hier eine Rekonstruktion dessen, worauf sich eine Aussage tatsächlich festlegt.

23. Philosophische Probleme konnten so eine andere Gestalt annehmen, sobald man ihre sprachlichen Voraussetzungen genauer untersuchte.

24. Neben dieser Arbeit an formalen Strukturen entstand in den Vereinigten Staaten eine andere Möglichkeit, Begriffe zu klären.

25. Charles Sanders Peirce fragte schon im späten neunzehnten Jahrhundert, welche denkbaren Folgen die Anwendung eines Begriffs für Erfahrung und Handeln haben würde.

26. Wenn zwei Personen ein Messgerät „zuverlässig“ nennen, ist noch offen, ob sie damit dieselben Erwartungen an seine Leistungen verbinden.

27. Erst die Nachfrage nach möglichen Prüfungen kann zeigen, ob ihr Einverständnis mehr ist als die gemeinsame Verwendung eines Wortes.

28. John Dewey entwickelte im zwanzigsten Jahrhundert die Vorstellung weiter, dass Erkenntnis aus der Bearbeitung problematischer Situationen hervorgeht, in denen Beobachtung, Begriffsbildung und Eingriff zusammenwirken.

29. Dieser Pragmatismus verlangte genaue Aufmerksamkeit für die Folgen einer Überzeugung, ohne Wahrheit einfach mit dem augenblicklichen Vorteil ihres Besitzers gleichzusetzen.

30. Sein Fallibilismus, die Anerkennung der Fehlbarkeit auch gut begründeter Überzeugungen, verband Forschung mit der Bereitschaft, ihre eigenen Voraussetzungen erneut zu prüfen.

31. Im Cambridge vor dem Ersten Weltkrieg nahm Ludwig Wittgenstein die Arbeit an logischer Form auf und führte sie zu einer Untersuchung der Grenzen sprachlicher Darstellung.

32. Sein 1921 erstmals auf Deutsch veröffentlichter „Tractatus“ entwickelte den Gedanken, dass ein Satz eine mögliche Anordnung der Wirklichkeit darstellt.

33. Der Satz über einen Zug auf einem bestimmten Gleis bleibt verständlich, auch wenn der Zug tatsächlich anderswo steht, weil wir wissen, unter welchen Umständen die Aussage wahr wäre.

34. Die Darstellung setzt jedoch eine logische Form voraus, und die Frage, ob diese Form selbst wie eine weitere Tatsache beschrieben werden kann, führte das Buch an eine Grenze seiner eigenen Erläuterungen.

35. Auch Wert und Ethik ließen sich nach diesem frühen Ansatz nicht als zusätzliche Tatsachen neben den Tatsachen der Welt darstellen, ohne deshalb ihre Bedeutung für das Leben zu verlieren.

36. Die spätere Arbeit Wittgensteins verschob den Blick auf die vielfältigen Tätigkeiten, in denen Menschen Sprache verwenden.

37. In den 1953 nach seinem Tod erschienenen „Philosophischen Untersuchungen“ wurde der Gebrauch eines Ausdrucks für eine große Klasse von Fällen zum Schlüssel seines Verständnisses.

38. Ein Satz kann berichten, befehlen, bitten oder versprechen, und diese Unterschiede verschwinden, wenn jede Äußerung ausschließlich als Bild eines Sachverhalts behandelt wird.

39. Wer verspricht, jemanden abzuholen, beschreibt nicht bloß ein erwartetes Ereignis, sondern geht unter passenden Umständen eine Verpflichtung ein.

40. Wittgensteins Begriff des Sprachspiels verband deshalb Wörter mit erlernten Tätigkeiten, Regeln und Situationen.

41. Das Spielhafte bedeutet dabei keine Beliebigkeit, denn gerade eine geregelte Praxis erlaubt die Unterscheidung zwischen einer richtigen Anwendung und einer, die einem Sprecher nur richtig erscheint.

42. Die Analyse musste sich nun auch davor hüten, mit einem einheitlichen Modell Unterschiede einzuebnen, die für das Verständnis einer Äußerung entscheidend sind.

43. In Oxford untersuchte John Austin auf eigenständige Weise, was Menschen durch sprachliche Äußerungen vollziehen.

44. Eine Warnung kann ausgesprochen und verstanden worden sein, obwohl sie niemanden davon abhält, auf gefährlich dünnes Eis zu treten.

45. Der sprachliche Vollzug und seine tatsächliche Wirkung sind verschiedene Gegenstände der Erklärung.

46. Die gewöhnliche Sprache bot hierfür ein reiches Material, weil sie Unterschiede bewahrt, die eine vorschnelle Theorie übersehen kann.

47. Die Untersuchung gewöhnlicher Sprache gab dem vertrauten Sprachgebrauch allerdings keine unbedingte Autorität, denn auch überlieferte Begriffe können unklar sein oder einer begründeten Veränderung bedürfen.

48. Während solche Untersuchungen den Umfang sprachlicher Analyse erweiterten, suchte der Wiener Kreis in der Zwischenkriegszeit nach einer wissenschaftlichen Weltauffassung.

49. Um Moritz Schlick arbeiteten und diskutierten Philosophen und Wissenschaftler, darunter Rudolf Carnap und Otto Neurath, deren Auffassungen keineswegs in allen Fragen übereinstimmten.

50. Der logische Empirismus verband moderne Logik mit der Forderung, dass Aussagen über die Welt einen bestimmbaren Bezug zur Erfahrung haben müssen.

51. Carnaps Arbeit an genau bestimmten Sprachsystemen sollte helfen, wissenschaftliche Aussagen und ihre Beziehungen deutlicher zu fassen.

52. Schon die Frage, wie allgemeine Naturgesetze geprüft werden, setzte allzu strenge Fassungen des Verifikationsgedankens unter Druck.

53. Endlich viele erfolgreiche Beobachtungen können ein uneingeschränktes Gesetz nicht endgültig bestätigen, während gerade solche Gesetze für wissenschaftliche Erklärung unentbehrlich sind.

54. Die Suche nach einer unerschütterlichen Beobachtungsbasis erwies sich ebenfalls als schwierig.

55. Wer ein Messergebnis festhält, verwendet bereits Begriffe, vertraut einem Verfahren und setzt voraus, dass bestimmte Fehlerquellen ausgeschlossen sind.

56. Neurath betonte deshalb den öffentlichen und korrigierbaren Zusammenhang wissenschaftlicher Aussagen, innerhalb dessen auch Beobachtungsberichte überprüft werden müssen.

57. Die historischen Bedingungen dieser Diskussion änderten sich gewaltsam, als autoritäre Herrschaft, antisemitische Verfolgung und Nationalsozialismus die Arbeitsmöglichkeiten vieler Beteiligter zerstörten.

58. Schlick wurde 1936 an der Universität Wien ermordet, und zahlreiche Vertreter des Kreises arbeiteten schließlich im Exil weiter.

59. Die Verlagerung wichtiger Debatten nach Großbritannien und in die Vereinigten Staaten machte aus europäischen Anfängen zunehmend eine transatlantische Forschungsgeschichte, deren internationale Verbindungen durch Vertreibung ebenso geprägt waren wie durch freien Austausch.

60. Karl Popper stellte der Hoffnung auf endgültige Bestätigung die Forderung nach Prüfungen gegenüber, an denen eine Theorie scheitern könnte.

61. Falsifizierbarkeit bedeutet, dass eine Aussage mögliche Befunde ausschließt und sich dadurch dem Risiko einer Widerlegung aussetzt.

62. Eine Theorie, die jedes denkbare Ergebnis nachträglich mit sich vereinbaren kann, verliert gerade den bestimmten Anspruch, der sie wissenschaftlich prüfbar machen würde.

63. Die methodische Durchführung blieb dennoch anspruchsvoller als die bloße Suche nach einer widersprechenden Zahl.

64. In einem hypothetischen Versuch kann ein unerwartetes Ergebnis ebenso auf eine falsche Theorie wie auf eine fehlerhafte Kalibrierung oder eine unzutreffende Zusatzannahme zurückgehen.

65. Auch der Bericht über einen vermeintlichen Gegenbefund bedarf deshalb der Prüfung.

66. Thomas Kuhn lenkte in den Nachkriegsdebatten den Blick stärker auf die geschichtliche Organisation dieser Entscheidungen.

67. In seiner 1962 veröffentlichten Untersuchung wissenschaftlicher Revolutionen beschrieb er, wie gemeinsame Muster gelungener Problemlösung die gewöhnliche Forschungsarbeit anleiten.

68. Innerhalb einer solchen Ordnung werden Schwierigkeiten zunächst als Aufgaben behandelt, deren Lösung man mit den vorhandenen Mitteln erwartet.

69. Dass Forschende nicht nach jedem Misserfolg ihre Grundlagen aufgeben, kann daher eine Voraussetzung fruchtbarer Arbeit sein.

70. Ein tiefgreifender Wandel wird möglich, wenn sich Schwierigkeiten verdichten und eine andere Ordnung neue Wege ihrer Bearbeitung eröffnet.

71. Dabei können Begriffe und Bewertungsmaßstäbe verändert werden, sodass der Vergleich konkurrierender Theorien selbst erklärungsbedürftig wird.

72. Kuhns Hinweis auf solche Verschiebungen schloss gemeinsame Kriterien wie Genauigkeit und Fruchtbarkeit nicht aus, stellte aber die Hoffnung infrage, jede vernünftige Theoriewahl lasse sich durch ein unveränderliches Entscheidungsverfahren erzwingen.

73. Mitten in dieser Entwicklung hatte Willard Van Orman Quine 1951 eine Grenzziehung angegriffen, auf die sich wichtige empiristische Programme stützten.

74. In „Two Dogmas of Empiricism“ bezweifelte er eine grundlegende scharfe Trennung zwischen Wahrheiten allein aufgrund von Bedeutung und Aussagen, die durch Erfahrung entschieden werden.

75. Sein Bestätigungsholismus richtete den Blick darauf, dass Erwartungen gewöhnlich aus einem Zusammenhang mehrerer Annahmen hervorgehen.

76. Eine enttäuschte Erwartung sagt deshalb nicht von selbst, welcher Bestandteil dieses Zusammenhangs geändert werden muss.

77. Unterschiedliche Revisionen sind möglich, ohne deswegen gleich gut begründet oder gleich erfolgreich zu sein.

78. Die philosophische Prüfung der Werkzeuge hatte damit auch die scheinbar sichere Aufteilung zwischen einem festen begrifflichen Rahmen und seinem veränderlichen empirischen Inhalt erreicht.

79. Diese Selbstprüfung führte keineswegs dazu, dass Philosophie nur noch über ihre Methoden sprechen konnte.

80. Seit der Jahrhundertmitte eröffneten Psychologie, Gehirnforschung und Modelle der Informationsverarbeitung neue Möglichkeiten, über den Geist als Teil der natürlichen Welt nachzudenken.

81. Naturalismus bezeichnet in diesem Zusammenhang eine Orientierung an wissenschaftlicher Untersuchung, die auch menschliches Denken und Handeln in die Natur einbezieht.

82. Funktionalistische Ansätze bestimmten mentale Zustände durch ihre Rolle im Zusammenhang von Wahrnehmung, weiteren inneren Zuständen und Verhalten.

83. Ein Schmerz lässt sich unter diesem Gesichtspunkt etwa danach untersuchen, wie er Aufmerksamkeit lenkt, Erwartungen verändert und das Vermeiden einer schädlichen Situation beeinflusst.

84. Ob eine vollständige Rollenbeschreibung zugleich erklärt, wie sich der Schmerz anfühlt, blieb jedoch eine zusätzliche und umstrittene Frage.

85. Thomas Nagel schärfte diese Schwierigkeit 1974 an der Frage, wie es für eine Fledermaus ist, ihre Umwelt wahrzunehmen.

86. Noch so genaue Kenntnisse ihrer körperlichen Vorgänge scheinen uns nicht ohne Weiteres die Perspektive zu geben, aus der sie etwas erlebt.

87. Sein Argument fordert eine Erklärung dazu auf, den subjektiven Charakter ihres Gegenstands zu berücksichtigen, anstatt ihn schon bei der Beschreibung des Problems auszulassen.

88. Daraus folgt noch kein fertiger Beweis für eine immaterielle Seele, wohl aber eine Schwierigkeit für Erklärungen, die ihre Vollständigkeit vorschnell behaupten.

89. Kehren wir zur erfundenen Maschine zurück, so kann eine funktionale Untersuchung ihre Verarbeitung von Anweisungen präzisieren, während die Zuschreibung bewussten Erlebens weitere Gründe verlangt.

90. Eine Klärung dessen, was „verstehen“ heißen soll, verändert hier zugleich den Maßstab dafür, was als hinreichende Erklärung gelten könnte.

91. Beim menschlichen Handeln tritt neben die Frage nach Erleben die Frage nach Gründen und Verantwortung.

92. Elizabeth Anscombe zeigte in ihrer Handlungstheorie, dass dieselbe Tätigkeit unter verschiedenen Beschreibungen betrachtet werden kann und nicht unter jeder dieser Beschreibungen beabsichtigt sein muss.

93. Stellen wir uns eine Person vor, die eine Pumpe betätigt und dadurch Wasser in ein Haus befördert, ohne zu wissen, dass das Wasser verunreinigt ist.

94. Die Versorgung des Hauses kann ihr Ziel sein, während die Schädigung seiner Bewohner eine unbeabsichtigte Folge ihrer Tätigkeit wäre.

95. Um ihre Verantwortung zu beurteilen, müssten wir zusätzlich klären, was sie wusste, was sie hätte prüfen sollen und welche Gründe ihr Handeln rechtfertigen könnten.

96. Philippa Foot verband die Untersuchung menschlicher Gründe mit der Frage, welche Eigenschaften einen guten menschlichen Charakter ausmachen, und entwickelte diesen Ansatz noch in ihrem 2001 erschienenen Buch „Natural Goodness“ weiter.

97. Der Bezug auf menschliche Lebensformen und Bedürfnisse soll dabei Maßstäbe verständlich machen, benötigt aber ein Argument dafür, weshalb bestimmte natürliche Merkmale tatsächlich für unser Handeln maßgeblich sind.

98. Eine Erklärung dessen, wodurch ein Verhalten zustande kommt, liefert eben noch nicht seine Rechtfertigung.

99. Für den anfänglichen Streit über das Verstehen bedeutet dieser Weg einen Gewinn an Genauigkeit: Wir können nun zwischen dem Sinn einer Zuschreibung, den Belegen für sie und den weitergehenden Ansprüchen an Erleben und Handeln unterscheiden.

100. Die schwierigere Aufgabe besteht darin, diese verschiedenen Fragen wieder auf denselben Gegenstand zu beziehen, ohne eine Antwort schon deshalb für vollständig zu halten, weil sie auf einer Ebene überzeugend gelungen ist.