14.1 Pragmatizmus: Peirce, James és Dewey mint az európai filozófia beszélgetőpartnerei – Pragmatismus: Peirce, James und Dewey als Gesprächspartner europäischer Philosophie

1. Képzeljünk el két laboratóriumi munkatársat, akik arról vitatkoznak, hogy egy mérőműszer megbízható-e.

2. Az egyik arra hivatkozik, hogy a műszer kijelzése megegyezik egy elismert összehasonlító műszerével, míg a másik azt szeretné tudni, hogy változó hőmérsékletek mellett is pontosan mér-e.

3. Mindketten ugyanazt a szót használják, de különböző követelményeket társítanak hozzá, amelyeket csak pontosabban leírt vizsgálatok segítségével lehet megkülönböztetni.

4. Mielőtt eldönthetnék, kinek van igaza, tisztázniuk kell, milyen eredmények várhatók milyen feltételek mellett.

5. Ez a kitalált eset egy olyan kérdéshez vezet, amely köré a pragmatizmus kialakult: mit értünk egy gondolat alatt, ha nem tudjuk megmondani, milyen különbséget jelentene annak alkalmazása?

6. A „gyakorlati” kifejezés itt elsősorban a lehetséges tapasztalattal és a cselekvésorientáltsággal való összefüggést jelenti, és egyáltalán nem feltétlenül személyes előnyt.

7. Az a filozófiai irányzat, amely ezt a kérdést középpontba állította, a 19. század végén alakult ki az Egyesült Államokban, és Charles Sanders Peirce, William James és John Dewey révén különböző formákat öltött.

8. Amerikai eredete azonban sem érveiket egy állítólagos nemzeti jellegből, sem az európai hagyományoktól való függetlenségüket nem magyarázza.

9. Peirce mélyrehatóan foglalkozott Kanttal és a logika történetével, miközben tudományos munkája során megismerkedett a mérésekkel és az empirikus eredmények bizonytalanságával.

10. Aki egy mérést értékel, annak meg kell különböztetnie a kijelzett értéket, annak megszerzésének körülményeit és azokat az okokat, amelyek a megbízhatóságát alátámasztják.

11. Éppen itt válik érthetővé, miért nem keverte össze Peirce a filozófiai egyértelműséget azzal a biztos érzéssel, hogy ismer egy szót.

12. 1877-es „The Fixation of Belief” és 1878-as „How to Make Our Ideas Clear” című esszéi összekapcsolják a meggyőződések vizsgálatát a fogalmak tisztázásának módszerével.

13. Peirce pragmatikus maximája megköveteli, hogy meghatározzuk azokat a lehetséges következményeket, amelyek egy fogalom alkalmazásából az tapasztalat és az ésszerű cselekvés szempontjából adódnának.

14. A maxim itt a vizsgálat irányadó szabálya, amely arra ösztönöz, hogy egy állítás tartalmát a nyomon követhető elvárások alapján derítsük ki.

15. A mérőműszer esetében ezért nem elegendő sem a „megbízható” szó megszokott használata, sem egy olyan definíció, amely azt hasonlóan határozatlan szavakkal helyettesíti.

16. Az állítás akkor válik egyértelművé, ha leírják, hogy meghatározott feltételek mellett az értékei mennyire térhetnek el a referenciaértéktől.

17. További előírások vonatkozhatnak arra, hogy az ismételt mérések egyeznek-e egymással, és hogy a megváltozott környezet szisztematikus hibákat okoz-e.

18. Az ilyen elvárások feltételesek, mert meghatározzák, mi kellene történnie, ha bizonyos körülmények bekövetkeznek.

19. Értelmüket akkor is megőrzik, ha a szóban forgó vizsgálatot ma nem végzik el.

20. Peirce szemlélete a lehetséges következményekről ezért tágabb, mint az a kérdés, hogy egy ötlet pillanatnyilag hasznos eredményt hoz-e.

21. Ehhez a tisztázási szabályhoz kapcsolódik egy olyan felfogás, amely megmagyarázza, miért is kezdenek el az emberek egyáltalán vizsgálódni.

22. Peirce számára egy meggyőződés abban is megnyilvánul, hogy cselekvési szokásokat hordoz és stabilizálja az elvárásokat.

23. Amíg a laboratóriumi dolgozók bíznak a kijelzésekben, munkájukat azokhoz igazítják, anélkül, hogy minden egyes mozdulat előtt újra megalapoznának minden előfeltételt.

24. Ha azonban egy eredmény váratlanul eltér a vártól, ez a bejáratott orientáció megingani kezd, és valódi kétség merülhet fel.

25. Peirce ezzel elutasítja azt a gondolatot, hogy a filozófus puszta elhatározással komolyan megkérdőjelezhetné összes meggyőződését, ahogyan azt az átfogó módszeres kétely programja sugallja.

26. A vizsgálat a meglévő ismeretek, eljárások és elvárások keretein belül kezdődik, amelyek egyes elemei megkérdőjelezhetővé válhatnak.

27. A kétely okozta nyugtalanság azonban úgy is megszüntethető, hogy figyelmen kívül hagyjuk az ellenbizonyítékokat, vagy alávetjük magunkat egy tekintélynek.

28. Az, hogy egy vélemény ismét szilárd alapokra helyezkedik, következésképpen még nem mond semmit arról, mennyire jól megalapozott.

29. Peirce szerint a tudományos vizsgálat éppen abban különbözik, hogy eredményei továbbra is ki vannak téve a közös ellenőrzésnek és a vizsgált tárgy ellenállásának.

30. Egy másik személynek képesnek kell lennie egy mérés reprodukálására anélkül, hogy előzetesen ugyanazt a hajlamot kellene kialakítania a kívánt válasz iránt.

31. Ebből fakad hosszú távú kutatási perspektívája, amelyben az igazságot ahhoz az eredményhez köti, amelyre egy kellően hosszan folytatott vizsgálat irányulna.

32. A jelenlegi többségnek éppúgy nincs végső szava, mint egy különösen meggyőződéses egyénnek.

33. Az igazságot nem szavazással állapítják meg.

34. Egy múltbeli eseményről szóló igaz mondat bizonyítékok nélkül is fennmaradhat, ezért Peirce elképzelését a kutatás lehetséges közeledéséről egy közös válasz felé nem szabad biztos kilátásként kezelni.

35. Ezt a nehézséget meg kell különböztetni a fallibilizmustól, vagyis attól a felismeréstől, hogy még a gondosan megalapozott meggyőződések is tévedhetők és későbbi korrekcióra alkalmasak.

36. A fallibilizmus azt követeli, hogy az érveket komolyan vegyük, és egyúttal nyitottak maradjunk azok javíthatóságára, ahelyett, hogy a tévedés lehetőségéből minden vélemény egyenértékűségét vezetnénk le.

37. William James felvetette a gondolat következményeinek kérdését, de figyelmét inkább annak jelentőségére irányította az emberi életben.

38. Pszichológusként az észlelést, a figyelmet és a szokásokat vizsgálta, míg filozófiai szempontból az foglalkoztatta, hogy az emberek hogyan találnak tájékozódási pontot az egymással versengő világnézetek között.

39. 1907-ben megjelent „Pragmatizmus” című előadásai egy utat keresnek a tapasztalható tények iránti elkötelezettség és egy olyan világ iránti igény között, amelyben helyet kapnak a remények és az értékek.

40. Az európai empirizmusban, amely a megismerést a tapasztalathoz köti, James fontos kiindulási pontot talált anélkül, hogy a tapasztalatot elszigetelt érzéki benyomások halmazára redukálta volna.

41. Ezzel szemben az idealista filozófiák átfogó összefüggést ígértek, amelyben a valóságot szellemileg vagy ésszerűen rendezettként kellett megérteni.

42. James kétségbe vonta, hogy egy ilyen rend máris megfelelően lefedné a való élet összes törésvonalát és nyitott lehetőségét.

43. Pragmatikus módszere ezért a filozófiai ellentétek esetében azt a kérdést teszi fel, hogy hogyan változna a tapasztalat, ha az egyik vagy a másik nézet igaznak bizonyulna.

44. Ezzel a vita a nagyhatású alapfogalmakról áttevődik az azokhoz kapcsolódó kötelezettségekre, elvárásokra és cselekvési lehetőségekre.

45. Ez a megközelítés különösen vitatottá válik, amint James az igazságra alkalmazza.

46. Meg szeretné érthetővé tenni, hogy egy ötlet hogyan vezet minket a tapasztalatokon keresztül, hogyan ellenőrizhető, és hogyan lép tartós összefüggésbe további ismeretekkel.

47. Vegyünk egy saját példát: tegyük fel, hogy egy munkatársunk azt feltételezi, hogy a ingadozó mérési értékeket hőmérséklet-ingadozások okozzák.

48. Feltételezése különböző körülmények közötti összehasonlításokhoz vezet, és megmagyarázhatja, miért maradtak korábban érthetetlenek bizonyos eredmények.

49. Ha független vizsgálatok alátámasztják a várt eltéréseket, a feltételezés olyan megerősítést nyer, amely többet jelent, mint az a kellemes érzés, hogy végre megtaláltuk a magyarázatot.

50. James ezeket a folyamatokat az ötletek igazsággá válásának alapvető elemeiként írja le, és kiemeli azok tényleges teljesítményét a tapasztalati összefüggésben.

51. Ehhez az összefüggéshez tartoznak a logikai kapcsolatok, más, már elismert igazságok, valamint azok a tények is, amelyek ellentmondanak vágyainknak.

52. Ezért durva leegyszerűsítés lenne, ha egyszerűen azt a állítást tulajdonítanánk neki, hogy minden örömteli vélemény igaz.

53. Mindazonáltal nyelvezete komoly feszültséget kelt, amikor az igazság, a haszon és a sikeres orientáció nagyon szorosan összekapcsolódnak.

54. Egy téves megállapítás megnyugtatást hozhat, ideiglenesen leegyszerűsítheti a vizsgálatot, vagy véletlenül hasznos döntéshez vezethet, noha elvéti a lényeget.

55. Ezzel szemben egy helyes felismerés kényelmetlen lehet, és eleinte minden felismerhető előnytől mentesnek tűnhet.

56. James figyelembe veszi a tapasztalat további alakulását, így egy rövid távú haszon későbbi ellentmondások miatt elveszítheti látszólagos értékét.

57. Azonban továbbra is fennáll az a kifogás, hogy még egy hosszú ideig fel nem fedezett és gyakorlati következményekkel járó tévedés sem feltétlenül igazság.

58. Az igazolás azokat az okokat jelenti, amelyeket egy feltételezés alátámasztására felhozhatunk, míg a bizonyítás azt jelenti, hogy az adott feltételezés bizonyos próbákon átment.

59. Az, hogy a feltételezés igaz-e, nem azonosítható automatikusan azzal, hogy ezek az okok és próbák jelenleg a rendelkezésünkre állnak.

60. James bizonyos hitbeli döntések védelme is – eldönthetetlen, de létfontosságú alternatívák fényében – egy további kérdést érint, és nem ad általános engedélyt arra, hogy a tényeket tetszés szerint határozzuk meg.

61. John Dewey ismét áthelyezi a hangsúlyt azzal, hogy a vizsgálódást egy kezdetben meghatározatlan helyzetben végzett tevékenységnek tekinti.

62. Korai filozófiai munkáira Hegel hatott, akinek gondolkodása segítette abban, hogy kritikus szemmel nézze az ember és a világ közötti merev elhatárolásokat.

63. Később a biológia, a pszichológia és a pedagógiai munka hatására ezt az összefüggések utáni kutatást egy másik irányba fejlesztette tovább.

64. Az élőlények és a környezet közötti kapcsolatokat kutatható folyamatok révén kellett érthetővé tenni, anélkül, hogy egy átfogó idealista rendszer előre meghatározná azok lefolyását.

65. A Chicagói Egyetemen Dewey ötvözte a filozófiát a pszichológiával és a pedagógiával, és létrehozott egy kísérleti iskolát, ahol a nevelési kérdéseket gyakorlati szempontból lehetett vizsgálni.

66. Az iskola számára egyben olyan hely is volt, ahol láthatóvá vált, hogyan fonódnak össze a megfigyelés, a cselekvés és a tanulás.

67. 1929-ben megjelent „The Quest for Certainty” című művében bírálta azt a vágyat, hogy olyan tudásra tegyenek szert, amelynek bizonyossága függetlenül garantált lenne a cselekvés kockázataitól.

68. 1938-as „Logic: The Theory of Inquiry” című művében részletesebben kidolgozta, hogyan alakítja a vizsgálódás egy tisztázatlan helyzetet meghatározható problémává és ellenőrizhető megoldássá.

69. Példaként gondoljunk egy iskolai osztályra, ahol a közös munkák újra és újra kudarcba fulladnak, noha a gyerekek az egyes feladatokat teljes mértékben képesek megoldani.

70. Először is egyáltalán nem biztos, hogy a nem egyértelmű utasítások, az egyenlőtlenül elosztott segédeszközök vagy az együttműködés nehézségei a döntő tényezők.

71. Aki azonnal a fegyelmezetlenséget jelöli meg okként, leírásával máris kizárhatja azokat a megfigyeléseket, amelyek jobb magyarázatot tennének lehetővé.

72. A vizsgálat ezért azzal kezdődik, hogy pontosabban felmérjük a helyzetet, meghallgatjuk a különböző érintetteket, és megkülönböztetjük a megállapítható körülményeket a meggondolatlan értelmezésektől.

73. Csak így alakul ki egy konkrét probléma, például az a kérdés, hogy miért kell egyes gyerekeknek anyagokra várniuk, míg mások már dolgoznak.

74. A segédeszközök elosztásának megváltoztatására irányuló javaslat most meghatározza, milyen különbségek várhatók a folyamatban.

75. Ha a változtatást kipróbálják, meg kell figyelni annak következményeit, és figyelembe kell venni a nem kívánt mellékhatásokat is.

76. Az eset szemlélteti Dewey alapgondolatát, miszerint a megfigyelés és a fogalmi meghatározás a vizsgálat során kölcsönösen alakítják egymást, ahelyett, hogy teljesen kész építőelemekként állnának rendelkezésre.

77. Dewey instrumentalizmusa azt a nézetet jelenti, hogy a fogalmak és elméletek a vizsgálat eszközei.

78. Az iskolai példában egy olyan fogalom, mint az „együttműködés”, segít bizonyos kapcsolatok láthatóvá tételében, de puszta használata még nem garantálja a megfelelő diagnózist.

79. Hatékonysága abban nyilvánul meg, hogy feltárja-e a releváns különbségeket, és támogatja-e a lehetséges változások megalapozott vizsgálatát.

80. Egy megoldás nem azért jó, mert a lehető leggyorsabban eléri egy előre kitűzött célt.

81. Ha egy új szervezeti forma felgyorsítja a munkát, de egyes gyermekeket tartósan kizár a kihívást jelentő feladatokból, akkor magát a célkitűzést is meg kell vizsgálni.

82. Az eszközök és a célok kölcsönösen befolyásolják egymást, mert az eszközök megválasztása megváltoztatja, hogy milyen eredmények születnek valójában, és hogyan kell azokat értékelni.

83. Az instrumentalizmus tehát nem ad szabad kezet az eszközök gátlástalan kiválasztásához, hanem megköveteli azok összefüggéseinek vizsgálatát, amelyekben hatnak.

84. Ugyanakkor nyitott kérdés marad, hogy a sikeres problémamegoldás milyen mértékben magyarázza egy elmélet igazságigényét, hiszen egy használható eljárás téves feltételezésekhez is kapcsolódhat.

85. A résztvevőkre vonatkozó kérdés az iskolán és a laboratóriumon túl Dewey demokratikus filozófiájához vezet.

86. A társadalmi döntések gyakran olyan emberekre hatnak ki, akik sem azok előkészítésében nem vettek részt, sem pedig segítség nélkül nem tudják átlátni azok következményeit.

87. Ha az ilyen következményeket megfelelően meg kell vizsgálni, az érintetteknek lehetőséget kell biztosítani arra, hogy megosszák tapasztalataikat, vitassák az állításokat, és részt vegyenek a probléma meghatározásában.

88. A szakértelem továbbra is szükséges, de nem szerez korlátlan jogot arra, hogy eldöntse, milyen terheket kell más embereknek elviselniük.

89. Dewey demokratikus orientációja emellett azt is feltételezi, hogy minden érintett tapasztalatai és fejlődési lehetőségei számítanak.

90. Ez az értékbeli döntés nem következik automatikusan abból a puszta megfigyelésből, hogy a vizsgálatok hasznosak lehetnek, hanem kiterjeszti a közös vizsgálat igényét az egyenlő részvételre.

91. Az oktatás ebben politikai jelentőséget nyer, mert az embereknek meg kell tanulniuk az érvek értékelését, a különbségek elviselését és saját feltételezéseik felülvizsgálatát.

92. Ezzel a meggyőződéssel szemben felhozható az az ellenérv, hogy a hatalom, az egyenlőtlen erőforrások és a berögzült érdekek éppen azt a nyílt vizsgálódást akadályozhatják, amelyben Dewey reménykedik.

93. A három pragmatista koncepció ezért nem alkot olyan közös formulát, amellyel minden filozófiai vita a hasznosságra való hivatkozással eldönthető lenne.

94. A pragmatizmus ugyanúgy nem azonosítható az utilitarizmussal, amely az erkölcsi döntéseket a következmények értékeléséhez, és gyakran a jólét növeléséhez igazítja.

95. Egy fogalom pragmatikus tisztázása önmagában még nem dönti el, mely következmények erkölcsileg kívánatosak, vagy hogyan kellene azokat egymással szemben mérlegelni.

96. Az európai filozófia párbeszédpartnereiként Peirce, James és Dewey felvetik az ismeret, a tapasztalat és az ésszerű rend kérdéseit, és eközben megváltoztatják azok kiindulópontjait.

97. Ez a kapcsolat továbbra is kritikai párbeszéd marad, amelyben a hagyományos gondolatokat új tudományos és társadalmi problémák fényében dolgozzák fel.

98. Ha visszatérünk a mérőműszerhez, az eredeti vitát most már pontosabban lehet folytatni, mert a megbízhatósággal kapcsolatos különböző elvárásokat különböző vizsgálatokká alakították át.

99. Egy kedvező eredmény igazolhatja a bizalmat anélkül, hogy kizárná további hibák lehetőségét, és egy megnyugtató kijelzés is csalónak bizonyulhat.

100. Az ismeretszerzés abban is rejlik, hogy a résztvevők tudják, milyen okok alátámasztják ítéletüket, és milyen tapasztalatnak kellene őket arra késztetnie, hogy azt megváltoztassák.

1. Man stelle sich zwei Mitarbeiterinnen eines Labors vor, die darüber streiten, ob ein Messgerät zuverlässig sei.

2. Die eine verweist darauf, dass seine Anzeige mit einem anerkannten Vergleichsgerät übereinstimmt, während die andere wissen möchte, ob es auch bei wechselnden Temperaturen richtig misst.

3. Beide verwenden dasselbe Wort, verbinden damit aber unterschiedliche Anforderungen, die sich erst durch genauer beschriebene Prüfungen auseinanderhalten lassen.

4. Bevor sie entscheiden können, wer recht hat, müssen sie klären, welche Ergebnisse unter welchen Bedingungen zu erwarten wären.

5. Der erfundene Fall führt zu einer Frage, an der sich der Pragmatismus entwickelte: Was verstehen wir von einem Gedanken, wenn wir nicht sagen können, welchen Unterschied seine Anwendung machen würde?

6. Dabei bedeutet „praktisch“ zunächst einen Zusammenhang mit möglicher Erfahrung und Handlungsorientierung, keineswegs schon einen persönlichen Vorteil.

7. Die philosophische Bewegung, die diese Frage ins Zentrum rückte, entstand im späten neunzehnten Jahrhundert in den Vereinigten Staaten und erhielt durch Charles Sanders Peirce, William James und John Dewey unterschiedliche Gestalten.

8. Ihre amerikanische Entstehung erklärt jedoch weder ihre Argumente aus einem vermeintlichen Nationalcharakter noch ihre Unabhängigkeit von europäischen Überlieferungen.

9. Peirce setzte sich intensiv mit Kant und der Geschichte der Logik auseinander, während ihn seine wissenschaftliche Arbeit mit Messungen und der Unsicherheit empirischer Ergebnisse vertraut machte.

10. Wer eine Messung beurteilt, muss zwischen dem angezeigten Wert, den Bedingungen seiner Gewinnung und den Gründen unterscheiden, die für seine Verlässlichkeit sprechen.

11. Gerade hier wird verständlich, weshalb Peirce philosophische Klarheit nicht mit dem sicheren Gefühl verwechselte, ein Wort zu kennen.

12. Seine Aufsätze „The Fixation of Belief“ von 1877 und „How to Make Our Ideas Clear“ von 1878 verbinden die Untersuchung von Überzeugungen mit einer Methode der Begriffsklärung.

13. Peirces pragmatische Maxime verlangt, die denkbaren Folgen zu bestimmen, die sich aus der Anwendung eines Begriffs für Erfahrung und vernünftiges Handeln ergeben würden.

14. Eine Maxime ist hier eine leitende Regel der Untersuchung, die dazu anhält, den Inhalt einer Behauptung über nachvollziehbare Erwartungen zu erschließen.

15. Beim Messgerät reicht deshalb weder die vertraute Verwendung des Wortes „zuverlässig“ noch eine Definition, die es durch ähnlich unbestimmte Wörter ersetzt.

16. Die Behauptung gewinnt Klarheit, wenn beschrieben wird, wie stark seine Werte unter festgelegten Bedingungen vom Vergleichswert abweichen dürfen.

17. Weitere Bestimmungen können betreffen, ob wiederholte Messungen übereinstimmen und ob eine veränderte Umgebung systematische Fehler verursacht.

18. Solche Erwartungen sind bedingt, weil sie angeben, was geschehen müsste, falls bestimmte Umstände eintreten.

19. Sie behalten ihren Sinn auch dann, wenn die betreffende Prüfung heute nicht durchgeführt wird.

20. Peirces Blick auf mögliche Folgen ist daher weiter als die Frage, ob eine Idee augenblicklich einen brauchbaren Erfolg liefert.

21. Mit dieser Klärungsregel verbindet sich eine Auffassung davon, weshalb Menschen überhaupt zu untersuchen beginnen.

22. Eine Überzeugung zeigt sich für Peirce auch darin, dass sie Gewohnheiten des Handelns trägt und Erwartungen stabilisiert.

23. Solange die Laborangestellten den Anzeigen vertrauen, richten sie ihre Arbeit nach ihnen aus, ohne vor jedem Handgriff sämtliche Voraussetzungen neu zu begründen.

24. Weicht ein Ergebnis jedoch unerwartet ab, gerät diese eingespielte Orientierung ins Wanken und ein wirklicher Zweifel kann entstehen.

25. Peirce wendet sich damit gegen die Vorstellung, der Philosoph könne seine gesamten Überzeugungen durch einen bloßen Entschluss ernsthaft bezweifeln, wie es das Programm des umfassenden methodischen Zweifels nahelegt.

26. Die Untersuchung beginnt innerhalb vorhandener Kenntnisse, Verfahren und Erwartungen, deren einzelne Bestandteile fragwürdig werden können.

27. Allerdings lässt sich die Unruhe des Zweifels auch dadurch beenden, dass man Gegenbelege ignoriert oder sich einer Autorität unterwirft.

28. Dass eine Meinung wieder feststeht, sagt folglich noch nichts darüber aus, wie gut sie begründet ist.

29. Die wissenschaftliche Untersuchung unterscheidet sich für Peirce gerade dadurch, dass ihre Ergebnisse der gemeinsamen Prüfung und dem Widerstand des Gegenstandes ausgesetzt bleiben.

30. Eine andere Person soll eine Messung nachvollziehen können, ohne zuvor dieselbe Vorliebe für die gewünschte Antwort entwickeln zu müssen.

31. Daraus erwächst seine langfristige Forschungsperspektive, in der Wahrheit mit dem Ergebnis verbunden wird, auf das eine hinreichend fortgesetzte Untersuchung zielen würde.

32. Eine gegenwärtige Mehrheit besitzt damit ebenso wenig das letzte Wort wie ein besonders überzeugter Einzelner.

33. Wahrheit wird nicht durch Abstimmung hergestellt.

34. Ein wahrer Satz über ein vergangenes Ereignis kann ohne verfügbare Belege bleiben, weshalb Peirces Vorstellung einer möglichen Annäherung der Forschung an eine gemeinsame Antwort nicht als gesicherte Aussicht behandelt werden darf.

35. Von dieser Schwierigkeit ist der Fallibilismus zu unterscheiden, also die Einsicht, dass auch sorgfältig begründete Überzeugungen fehlbar und einer späteren Korrektur zugänglich sind.

36. Er verlangt, Gründe ernst zu nehmen und zugleich ihre Verbesserbarkeit offenzuhalten, statt aus der Möglichkeit des Irrtums die Gleichwertigkeit aller Meinungen abzuleiten.

37. William James übernahm die Frage nach den Folgen eines Gedankens, richtete seine Aufmerksamkeit aber stärker auf dessen Bedeutung innerhalb eines menschlichen Lebens.

38. Als Psychologe untersuchte er Wahrnehmung, Aufmerksamkeit und Gewohnheit, während ihn philosophisch beschäftigte, wie Menschen zwischen konkurrierenden Weltdeutungen Orientierung finden.

39. Seine 1907 veröffentlichten Vorträge „Pragmatism“ suchen einen Weg zwischen der Verpflichtung auf erfahrbare Tatsachen und dem Bedürfnis nach einer Welt, in der Hoffnungen und Werte einen Platz haben.

40. Im europäischen Empirismus, der Erkenntnis an Erfahrung bindet, fand James einen wichtigen Ausgangspunkt, ohne Erfahrung auf eine Ansammlung isolierter Sinneseindrücke zu reduzieren.

41. Idealistische Philosophien versprachen demgegenüber einen umfassenden Zusammenhang, in dem die Wirklichkeit als geistig oder vernünftig geordnet verständlich werden sollte.

42. James bezweifelte, dass eine solche Ordnung bereits alle Brüche und offenen Möglichkeiten des wirklichen Lebens angemessen erfasst.

43. Seine pragmatische Methode fragt deshalb bei philosophischen Gegensätzen, wie sich die Erfahrung verändern würde, wenn die eine oder die andere Auffassung zuträfe.

44. Damit verschiebt sich die Auseinandersetzung von eindrucksvollen Grundwörtern zu den Verpflichtungen, Erwartungen und Handlungsmöglichkeiten, die an ihnen hängen.

45. Dieser Ansatz wird besonders umstritten, sobald James ihn auf Wahrheit anwendet.

46. Er möchte verständlich machen, wie eine Idee uns durch Erfahrung führt, sich überprüfen lässt und mit weiteren Erkenntnissen in einen tragfähigen Zusammenhang tritt.

47. Nehmen wir als eigene Veranschaulichung an, eine Mitarbeiterin vermute, dass die unsteten Messwerte durch Temperaturschwankungen verursacht werden.

48. Ihre Vermutung führt zu Vergleichen unter verschiedenen Bedingungen und kann erklären, weshalb bestimmte Ergebnisse zuvor unverständlich blieben.

49. Wenn unabhängige Prüfungen die erwarteten Unterschiede ergeben, gewinnt die Annahme eine Bewährung, die mehr umfasst als das angenehme Gefühl, endlich eine Erklärung gefunden zu haben.

50. James beschreibt solche Prozesse als wesentlich dafür, wie Ideen Wahrheit erwerben, und hebt dabei ihre tatsächliche Leistung im Erfahrungszusammenhang hervor.

51. Zu diesem Zusammenhang gehören auch logische Beziehungen, andere bereits anerkannte Wahrheiten und Tatsachen, die unseren Wünschen entgegenstehen.

52. Deshalb wäre es eine grobe Verkürzung, ihm schlicht die Behauptung zuzuschreiben, jede erfreuliche Meinung sei wahr.

53. Dennoch erzeugt seine Sprache eine ernsthafte Spannung, wenn Wahrheit, Nutzen und gelingende Orientierung sehr eng zusammenrücken.

54. Ein falscher Befund kann beruhigen, eine Untersuchung vorläufig vereinfachen oder zufällig zu einer brauchbaren Entscheidung führen, obwohl er den Gegenstand verfehlt.

55. Umgekehrt kann eine zutreffende Erkenntnis unbequem sein und zunächst jeden erkennbaren Vorteil vermissen lassen.

56. James berücksichtigt den weiteren Verlauf der Erfahrung, sodass ein kurzfristiger Nutzen durch spätere Widersprüche seinen vermeintlichen Wert verlieren kann.

57. Der Einwand bleibt jedoch bestehen, dass selbst eine lange unentdeckte und praktisch folgenreiche Täuschung keine Wahrheit sein muss.

58. Rechtfertigung bezeichnet die Gründe, die wir für eine Annahme anführen können, während Bewährung ihr Bestehen bestimmter Prüfungen bezeichnet.

59. Ob die Annahme wahr ist, darf nicht ohne weiteres damit gleichgesetzt werden, dass uns diese Gründe und Prüfungen gegenwärtig zur Verfügung stehen.

60. Auch James' Verteidigung bestimmter Glaubensentscheidungen angesichts unentscheidbarer, aber lebenswichtiger Alternativen betrifft eine zusätzliche Frage und gibt keine allgemeine Erlaubnis, Tatsachen nach Wunsch festzulegen.

61. John Dewey verschiebt den Schwerpunkt erneut, indem er die Untersuchung als Tätigkeit innerhalb einer zunächst unbestimmten Situation betrachtet.

62. Seine frühen philosophischen Arbeiten standen unter dem Einfluss Hegels, dessen Denken ihm half, starre Trennungen zwischen Mensch und Welt kritisch zu sehen.

63. Später entwickelte er diese Suche nach Zusammenhängen unter dem Eindruck von Biologie, Psychologie und pädagogischer Arbeit in eine andere Richtung weiter.

64. Die Beziehungen zwischen Lebewesen und Umwelt sollten durch erforschbare Vorgänge verständlich werden, ohne dass ein umfassendes idealistisches System ihren Verlauf vorweg festlegte.

65. An der Universität Chicago verband Dewey Philosophie mit Psychologie und Pädagogik und begründete eine Versuchsschule, in der Erziehungsfragen praktisch untersucht werden konnten.

66. Die Schule war für ihn auch ein Ort, an dem sichtbar wurde, wie Beobachten, Handeln und Lernen ineinandergreifen.

67. In „The Quest for Certainty“ von 1929 kritisierte er das Verlangen nach einem Wissen, dessen Sicherheit unabhängig von den Risiken des Handelns gewährleistet wäre.

68. Seine „Logic: The Theory of Inquiry“ von 1938 arbeitete genauer aus, wie Untersuchung aus einer ungeklärten Lage ein bestimmbares Problem und eine prüfbare Lösung entwickelt.

69. Man denke zur Veranschaulichung an eine Schulklasse, in der gemeinsame Arbeiten immer wieder scheitern, obwohl die Kinder die einzelnen Aufgaben durchaus bewältigen können.

70. Zunächst steht keineswegs fest, ob unklare Anweisungen, ungleich verteilte Hilfsmittel oder Schwierigkeiten der Zusammenarbeit entscheidend sind.

71. Wer sofort mangelnde Disziplin zur Ursache erklärt, könnte durch seine Beschreibung bereits diejenigen Beobachtungen ausschließen, die eine bessere Erklärung ermöglichen würden.

72. Eine Untersuchung beginnt deshalb damit, die Lage genauer zu erfassen, verschiedene Beteiligte anzuhören und zwischen feststellbaren Umständen und voreiligen Deutungen zu unterscheiden.

73. Erst dadurch entsteht ein bestimmtes Problem, etwa die Frage, weshalb einige Kinder auf Material warten müssen, während andere bereits arbeiten.

74. Ein Vorschlag zur veränderten Verteilung der Hilfsmittel legt nun fest, welche Unterschiede im Ablauf zu erwarten wären.

75. Wird die Veränderung erprobt, müssen ihre Folgen beobachtet und auch unerwünschte Nebenwirkungen berücksichtigt werden.

76. Der Fall veranschaulicht Deweys Grundgedanken, dass Beobachtung und begriffliche Bestimmung sich während der Untersuchung gegenseitig verändern, anstatt als vollständig fertige Bausteine vorauszuliegen.

77. Deweys Instrumentalismus bezeichnet die Auffassung, dass Begriffe und Theorien als Werkzeuge der Untersuchung dienen.

78. Beim Schulbeispiel hilft ein Begriff wie „Zusammenarbeit“, bestimmte Beziehungen sichtbar zu machen, doch sein bloßer Gebrauch garantiert noch keine angemessene Diagnose.

79. Seine Leistungsfähigkeit zeigt sich darin, ob er relevante Unterschiede erschließt und eine begründete Prüfung möglicher Veränderungen unterstützt.

80. Eine Lösung ist dabei nicht schon deshalb gut, weil sie irgendein vorab gesetztes Ziel möglichst schnell erreicht.

81. Wenn eine neue Organisation die Arbeit beschleunigt, aber einzelne Kinder dauerhaft von anspruchsvollen Aufgaben ausschließt, muss auch die Zielsetzung selbst untersucht werden.

82. Mittel und Zwecke beeinflussen sich, weil die Wahl der Mittel verändert, welche Ergebnisse tatsächlich entstehen und wie diese zu beurteilen sind.

83. Instrumentalismus liefert somit keinen Freibrief für eine skrupellose Wahl der Mittel, sondern verlangt die Prüfung der Zusammenhänge, in denen sie wirken.

84. Gleichwohl bleibt offen, wie weit erfolgreiche Problembearbeitung den Wahrheitsanspruch einer Theorie erklärt, denn ein brauchbares Verfahren kann mit unzutreffenden Annahmen verbunden sein.

85. Die Frage nach den Beteiligten führt über Schule und Labor hinaus zu Deweys demokratischer Philosophie.

86. Gesellschaftliche Entscheidungen wirken sich häufig auf Menschen aus, die weder an ihrer Vorbereitung beteiligt waren noch ihre Folgen ohne Hilfe überblicken können.

87. Sollen solche Folgen angemessen untersucht werden, brauchen die Betroffenen Möglichkeiten, Erfahrungen mitzuteilen, Behauptungen anzufechten und an der Bestimmung des Problems mitzuwirken.

88. Fachwissen bleibt notwendig, gewinnt aber keine uneingeschränkte Zuständigkeit dafür, welche Belastungen andere Menschen hinnehmen sollen.

89. Deweys demokratische Orientierung setzt außerdem voraus, dass die Erfahrungen und Entwicklungsmöglichkeiten aller Beteiligten zählen.

90. Diese Wertentscheidung folgt nicht automatisch aus der bloßen Beobachtung, dass Untersuchungen nützlich sein können, sondern erweitert den Anspruch gemeinsamer Prüfung um gleiche Teilhabe.

91. Bildung erhält darin eine politische Bedeutung, weil Menschen lernen müssen, Gründe zu beurteilen, Unterschiede auszuhalten und ihre eigenen Annahmen zu revidieren.

92. Gegen dieses Vertrauen lässt sich einwenden, dass Macht, ungleiche Ressourcen und festgefahrene Interessen gerade die offene Untersuchung behindern können, auf die Dewey hofft.

93. Die drei pragmatistischen Entwürfe bilden deshalb keine gemeinsame Formel, mit der sich jeder philosophische Streit durch einen Hinweis auf Nützlichkeit erledigen ließe.

94. Ebenso wenig ist Pragmatismus mit Utilitarismus gleichzusetzen, der moralische Entscheidungen an der Bewertung von Folgen und häufig an der Mehrung des Wohlergehens ausrichtet.

95. Die pragmatische Klärung eines Begriffs entscheidet für sich genommen noch nicht, welche Folgen moralisch erwünscht sind oder wie sie gegeneinander abzuwägen wären.

96. Als Gesprächspartner europäischer Philosophie greifen Peirce, James und Dewey Fragen nach Erkenntnis, Erfahrung und vernünftiger Ordnung auf und verändern dabei deren Ausgangspunkte.

97. Diese Beziehung bleibt eine kritische Auseinandersetzung, in der überlieferte Gedanken an neuen wissenschaftlichen und gesellschaftlichen Problemen weiterbearbeitet werden.

98. Kehren wir zum Messgerät zurück, lässt sich der ursprüngliche Streit nun genauer führen, weil unterschiedliche Ansprüche an Zuverlässigkeit in unterschiedliche Prüfungen übersetzt worden sind.

99. Ein günstiges Ergebnis kann Vertrauen rechtfertigen, ohne die Möglichkeit weiterer Fehler auszuschließen, und eine beruhigende Anzeige kann sich als Täuschung erweisen.

100. Der Erkenntnisgewinn liegt dann auch darin, dass die Beteiligten wissen, welche Gründe ihr Urteil tragen und welche Erfahrung sie dazu bewegen müsste, es zu ändern.