14.9.1 Az identitáselmélettől a funkcionalizmusig – Von der Identitätstheorie zum Funktionalismus

1. Képzeljünk el egy nőt, aki főzés közben megégeti a kezét egy forró edényen, és éles fájdalmat érez.

2. Példánk feltételezése szerint egy kutató egyidejűleg megfigyelhetne bizonyos folyamatokat az idegrendszerében, és megállapíthatná, hogy azok megbízhatóan összefüggenek az érzéssel.

3. Ezzel először is egy korrelációt fedeznének fel, vagyis két leírt jelenség rendszeres együttes előfordulását.

4. Az, hogy a fájdalmat ezek a folyamatok okozzák-e, azonosak-e velük, vagy pedig egy bizonyos szerepet töltenek be a szervezetben, ezzel még nem lenne eldöntve.

5. A három lehetőség abban különbözik egymástól, hogy mit állítanak a testi események és a mentális állapot közötti összefüggésről.

6. Mentálisnak itt olyan állapotokat nevezünk, mint az érzékelések, meggyőződések vagy vágyak, amelyek egy lény élményeihez és gondolkodásához tartoznak.

7. Az a látszólag jelentéktelen kérdés, hogy pontosan mi áll kapcsolatban a fájdalommal, a 20. század közepe óta alapvető vitát váltott ki az elme helyéről a természetben.

8. Ennek előzményei közé tartoztak azok a kísérletek, amelyek a pszichológiai állításokat nyilvánosan megfigyelhető viselkedésen keresztül kívánták érthetővé tenni.

9. A filozófiai behaviorizmus, amely a mentális fogalmakat a viselkedési hajlandóságokon keresztül kívánta magyarázni, ebben eltért a behaviorista pszichológia kísérleti kutatási programjaitól.

10. Viselkedési hajlandóság akkor is fennáll, ha valaki éppen nem hajtja végre a megfelelő cselekvést, feltéve, hogy megfelelő körülmények között hajlamos lenne rá.

11. Így a fájdalmat először is összekapcsolhatnánk azzal a hajlandósággal, hogy visszahúzzuk a megsérült kezünket, felnyögjünk vagy segítséget keressünk.

12. Gilbert Ryle 1949-ben megjelent The Concept of Mind című könyvével jelentősen hozzájárult a testben rejtőző szellemi lény képének bírálatához, ám álláspontja nem redukálható minden belső folyamat tagadására.

13. A fájdalom esetében azonban nyilvánvalóvá válik annak a nehézsége, hogy kizárólag külső reakciókra alapuló magyarázatot adjunk, hiszen az ember el tudja rejteni érzéseit, míg egy színész meggyőzően tudja ábrázolni a fájdalmat.

14. Már az a döntés is, hogy a nő visszahúzza-e a kezét, vagy a sérülés ellenére elkapja-e a lezuhanó edényt, további vágyaktól, észlelésektől és meggyőződésektől függ.

15. Az 1950-es években ezért egyre nagyobb jelentőségre tett szert egy másik javaslat, amely a belső érzéseket fizikai folyamatokként vette komolyan.

16. Ullin Thomas Place 1956-ban publikálta „Is Consciousness a Brain Process?” című esszéjét, amelynek címe a tudatosság kérdését közvetlenül az agykutatáshoz kapcsolta.

17. Gondolatmenete arra irányult, hogy a belső élmények elismerése egyáltalán nem kényszerít egy további, immateriális valóság elfogadására.

18. John Jamieson Carswell Smart 1959-ben a „Sensations and Brain Processes” című művében azt az álláspontot védte, hogy az érzékelések azonosak az agyi folyamatokkal.

19. Egy ilyen azonosság esetén ugyanarról a jelenségről van szó, amelyet különböző leírásokkal ragadnak meg.

20. A fájdalom így nem lenne egy második esemény, amelyet először egy agyi folyamat hoz létre, és amely ezután viszont hatással van a testre.

21. E nézet vonzereje többek között ontológiai takarékosságában rejlett, vagyis abban, hogy kevesebb önálló valóságtípust feltételezett.

22. Lehetőséget nyújtott arra, hogy az élményt természetes magyarázatba illesszük anélkül, hogy emiatt irreálisnak nyilvánítanánk.

23. Egy kézenfekvő ellenkérdés az volt, hogy hogyan lehet egy érzés agyi folyamat, ha a két kifejezés nyilvánvalóan különböző dolgokat jelent.

24. Aki fájdalmat érez, annak végül is nem kell tudnia semmit az idegsejtekről, és le tudja írni az érzését anélkül, hogy ismerné a hozzá tartozó testi feldolgozási folyamatot.

25. Place és Smart azonban ezt a megközelítési különbséget összeegyeztethetőnek tartották a tárgy identitásával.

26. A villámot is fényes jelenségként lehet felismerni az égen, mielőtt megértenénk, hogy elektromos kisülést figyelünk meg.

27. A szavak ezért még messze nem bírnak azonos jelentéssel, bár ugyanarra az eseményre vonatkozhatnak.

28. Ennek megfelelően az érzés és az agyi folyamat azonosságát tudományos vizsgálat útján kellene feltárni, ahelyett, hogy már a szó jelentéséből következne.

29. A villámhoz való analógia tehát cáfol egy elhamarkodott nyelvi kifogást, de önmagában nem bizonyítja a fájdalom és egy bizonyos idegsejt-folyamat közötti azonosságot.

30. Ehhez olyan magyarázatra lenne szükség, amely megmutatja, miért ragadják meg valójában mindkét leírás ugyanazt a jelenséget, és milyen további feltételezés merülne fel azok szétválasztása esetén.

31. Egy ilyen azonossági állítás hatóköre világosabbá válik, ha megkülönböztetjük a típust és annak egyes előfordulásait.

32. Egy dallamot többször is el lehet játszani, és minden előadás egy különálló eseményt jelent, bár minden alkalommal ugyanazt a dallamot ismerjük fel.

33. Ez a korlátozott analógia világossá teszi az általános típus és a konkrét eset közötti különbséget anélkül, hogy máris döntést hozna a mentális állapotok természetéről.

34. A típusazonosság például azt jelentené, hogy egy bizonyos fajta fájdalom azonos egy bizonyos fajta testi feldolgozással.

35. Az eseményazonosság ezzel szemben azt állítja, hogy minden egyes mentális folyamat fizikai folyamat, anélkül, hogy ugyanazon mentális fajta minden esetében ugyanazt a fizikai típust követelné meg.

36. Az, hogy a nő fájdalma fizikai esemény lenne, ezért még nem jelentené azt, hogy minden élőlényben minden fájdalmat pontosan ugyanaz a neurális struktúra határozna meg.

37. A pszichológiai típusok neurális típusokra való redukciója erőteljesebb lenne, mert az egyik leírás különbségeit és szabályszerűségeit szisztematikusan a másik segítségével kellene megmagyaráznia.

38. Aki figyelmen kívül hagyja ezt a különbséget, könnyen olyan univerzális állítást tulajdonít az egyes események elméletének, amelyet az egyáltalán nem tartalmaz.

39. Hilary Putnam az 1960-as években sürgető kérdésként vetette fel, hogy miért kellene egy mentális állapot természetét egyetlen fizikai felépítésre korlátozni.

40. „Psychological Predicates” című esszéje 1967-ben jelent meg, és később „The Nature of Mental States” címmel vált ismertté.

41. Gondolatkísérletként vegyünk egy másképp felépített élőlényt, akinek a sérülései hasonlóan befolyásolják a figyelmét, a tanulását és a fájdalomcsillapítás iránti vágyát, mint nálunk.

42. Ha ilyen összefüggések alapján fájdalmat tulajdonítunk neki, teljesen eltérő fizikai feldolgozása mégis ugyanazt a mentális típust valósíthatná meg.

43. Ezt a lehetőséget többszörös megvalósíthatóságnak nevezzük, ahol a megvalósítás egy állapot konkrét megvalósítását jelenti egy megfelelő struktúra által.

44. Ez megkérdőjelezi azt az elvárást, hogy minden elképzelhető fájdalomnak egyetlen, mindenhol azonos fizikai típussal kell azonosnak lennie.

45. Az érvelés sem azt bizonyítja, hogy minden idegen lény érzékel, sem azt, hogy egy számítógép pusztán a hasonló kimenetek miatt tudatosan fájdalmat érez.

46. Inkább magyarázatot követel arra, hogy a testi felépítés mely különbségei eredményeznek különbséget a mentális állapotban.

47. A funkcionalizmus úgy válaszol erre a kérdésre, hogy egy állapotot az ok-okozati összefüggésrendszerben betöltött szerepe alapján határozza meg.

48. A funkció itt elsősorban nem biológiai célra utal, hanem egy állapotnak a külső hatásokkal, más belső állapotokkal és lehetséges cselekvésekkel való kapcsolataira.

49. A tűzhelynél álló nő esetében a fájdalom – leegyszerűsítve – olyan állapot lenne, amelyet a sérülés vált ki, lekötve a figyelmét és megváltoztatva további cselekvési terveit.

50. Jelentősége a rendszerben csak a fájdalom enyhítésére irányuló vágy, a veszély felmérése és a lehetséges segítségről való tudás fényében válik érthetővé.

51. Ha a nő azért marad csendben, mert nem akarja megijeszteni a gyermeket, akkor ez a kiegészítő vágy megváltoztatja a látható kifejeződést anélkül, hogy feltétlenül megszüntetné a fájdalmat.

52. Egy funkcionális magyarázat képes figyelembe venni az ilyen kölcsönhatásokat, mert kifejezetten összefüggésbe hozza a belső állapotokat egymással.

53. Ebben rejlik az előnye a fájdalom és a fájdalomra adott viselkedés egyszerű egyenlővé tételével szemben.

54. Döntő fontosságú azonban a feldolgozás teljes releváns mintázata, ezért egy-egy kiáltás vagy egy-egy visszahúzódási reflex még nem elegendő a magyarázathoz.

55. Ezzel a megközelítéssel az a nehézség merül fel, hogy a fájdalmat olyan vágyak és meggyőződések magyarázzák, amelyek jelentése viszont további mentális állapotoktól függ.

56. David Lewis kidolgozott egy módszert, amellyel az ilyen fogalmakat kölcsönös szerepeik alapján együttesen lehet meghatározni, ahelyett, hogy valamelyiket már teljes mértékben megértettnek tekintenénk.

57. Ehhez elképzelhetünk egy olyan leírást, amely eleinte nyitva hagyja a különböző belső állapotokat, és csupán azt határozza meg, hogy azok hogyan kapcsolódnak egymáshoz, valamint a hatásokhoz és cselekvésekhez.

58. Ha találunk egy konkrét rendszert, amelynek állapotai megfelelnek ezeknek a kapcsolatoknak, akkor a kezdetben nyitott helyeket ennek megfelelően kitölthetjük.

59. 1972-es „Psychophysical and Theoretical Identifications” című tanulmányában Lewis ezt az eljárást kifejezetten a fizikai azonosítások lehetőségével hozta összefüggésbe.

60. Ha egy mentális fogalom meghatározza azt az állapotot, amely egy bizonyos szerepet tölt be, és egy idegsejti állapot bizonyul annak tényleges hordozójának, ebből identitási állítás születhet.

61. A funkcionális meghatározás így éppen az identitáshoz vezető utat nyithatja meg.

62. Eközben gondosan meg kell különböztetni, hogy a mentális állapotot magával az általános szereppel azonosítjuk-e, vagy a szerep adott konkrét hordozójával.

63. Putnam funkcionalizmusának korai változata fontos ösztönzést kapott a számítógépek elméleti leírásából.

64. Egy ilyen gépet olyan szabályok jellemeznek, amelyek meghatározzák, hogyan folytatja a munkát egy adott bemenet és egy adott belső állapot esetén.

65. Ugyanaz a bemenet ezért különböző eredményeket idézhet elő, ha a belső állapot minden egyes esetben más.

66. A tűzhelynél álló nő esetében ez szemléltetné, miért nem határozza meg még a forró edény puszta jelenléte, hogy hogyan cselekszik, amennyiben az emlékek és a szándékok is befolyásolják a reakcióját.

67. A folyamat leírása először is feltárja, milyen átmenetek zajlanak le, míg a technikai megvalósítás egy másik kérdést vet fel.

68. Az a tény, hogy különböző eszközök képesek ugyanazt a folyamatot megvalósítani, érthetővé teszi, miért nem feltételezi a funkcionális egyenlőség az anyag teljes egyenlőségét.

69. Ebből azonban egyáltalán nem következik, hogy minden emberi állapot valóban egy egyszerű gépi állapotnak felelne meg, vagy hogy egy program puszta végrehajtása már önmagában garantálná az élményt.

70. Putnam maga is később, különösen az 1980-as években, bírálta a gépi funkcionalizmust, ezért korai javaslatait gondolkodásának egy szakaszaként kell kezelni.

71. Az ilyen gépi modellektől függetlenül is nyitott kérdés maradt, hogy egy megfelelő funkcionális leírás honnan merítse mércéit.

72. Az analitikus funkcionalizmus megpróbálja a szerepeket azokból az összefüggésekből levezetni, amelyeket már a szokásos mentális fogalmainkkal társítunk.

73. Aki megérti a fájdalmat, annak ennek megfelelően legalább az igénybevétel, a tehermentesítés és a lehetséges reakciók közötti alapvető összefüggéseket ismernie kell, még akkor is, ha azok testi megvalósulását nem ismeri.

74. A pszichofunkcionalizmus ezzel szemben a szerepeket empirikus pszichológiai elméletek alapján határozza meg, amelyek megkülönböztetései túlmutathatnak a mindennapi megértésen.

75. Ezáltal helyet kapnak azok a belső feldolgozási lépések, amelyek csak szisztematikus kutatás révén tárhatók fel.

76. Mindkét megközelítésnek el kell döntenie, mely összefüggések lényegesek, és melyek csupán gyakran fordulnak elő, hiszen nem minden fájdalomnak van minden helyzetben ugyanaz a következménye.

77. Egy véletlenszerű kísérő körülmény, mint például a fazék színe, másképp illeszkedik a magyarázatba, mint a sérülés feldolgozása, amely ténylegesen befolyásolja a további viselkedést.

78. A funkcionális rend és a testi megvalósulás közötti megkülönböztetés egyúttal következményekkel járt a tudományok közötti viszonyra nézve is.

79. Jerry Fodor 1974-es „Special Sciences” című esszéjében azzal érvelt, hogy egy adott tudományág kategóriái nem feltétlenül esnek egybe az alapvető fizika egységes kategóriáival.

80. A pszichológia számára ez azt jelenthette, hogy a tanulás vagy a cselekvés-tervezés terén fennálló értelmes szabályszerűség több különböző fizikai megvalósulást foglal magában.

81. Ezen anyagi részletek teljes leírása tehát nem tenné automatikusan jobban láthatóvá a közös pszichológiai kapcsolatot.

82. Ebből kiindulva megvédhető a pszichológiai magyarázat önállósága anélkül, hogy tárgyait elválasztanánk a fizikai világtól.

83. A fizikalizmus, vagyis az a nézet, hogy a valóság alapvetően fizikai természetű, ezért összeegyeztethető lehet több magyarázati szint elismerésével.

84. Hasonlóképpen egy identitáselmélet is korlátozhatja igényeit bizonyos élőlénytípusokra vagy bizonyos kontextusokra, ahelyett, hogy minden elképzelhető érző lény esetében ugyanazt a neurális típust követelné meg.

85. A funkcionális modellek nagyobb nyitottsága azonban új problémát vet fel, amint egy nagyon általános szerepleírást olyan rendszerek is teljesítenek, amelyeknek nem tulajdonítanánk érzéseket.

86. A termosztát reagál a hőmérséklet-változásokra, és befolyásolja a fűtést, így rajta egyszerűen ábrázolható a bemenet, a belső állapot és a kimenet közötti kapcsolat.

87. Ez az összefüggés megmutatja, mire képes egy funkcionális leírás, de még nem támasztja alá a készülék fájdalomérzékenységét.

88. Minél több kapcsolatot követelünk meg, annál igényesebbé válik a modell, ugyanakkor meg kell magyarázni, hogy miért éppen ezek a kapcsolatok elegendőek egy mentális állapothoz.

89. A határ különösen egyértelműen a fenomenális élménynél válik láthatóvá, ami alatt azt értjük, hogy egy állapot hogyan érződik az érzékelő lény számára.

90. Gondolatkísérletként feltehetjük a kérdést, hogy két rendszer rendelkezhet-e ugyanazzal a funkcionális renddel, miközben közülük csak az egyik érez fájdalmat.

91. Hogy ez az eset valóban lehetséges-e, vagy csak elégtelenül van leírva, maga is a vita tárgyát képezi, így nem nyújt általánosan elismert cáfolatot a funkcionalizmusra nézve.

92. A funkcionalisták azzal érvelhetnek, hogy egy kellően pontos leírásnak magában kell foglalnia az önérzékelést, az érzékelések megkülönböztetését és azok szerepét a gondolkodásban is.

93. Kritikusaik ezen túlmenően magyarázatot követelnek arra, hogy miért rendelkezik egyáltalán az ilyen kapcsolatok teljes szerkezete élményjelleggel.

94. A tűzhelynél álló nő esetében egy funkcionális leírás érthetővé tehetné, miért folytatja a tevékenységét a fájdalmai ellenére, és mely vágyak játszanak ebben döntő szerepet.

95. Egy fizikai vizsgálat egyúttal tisztázhatná, mely folyamatok támasztják alá ezt a reakciók és belső feldolgozásból álló szerkezetet.

96. Mindkét magyarázat kiegészítené egymást, amennyiben pontosan meghatározott, hogy az adott leírás mely kérdésre ad választ.

97. Nehezebbé válik a helyzet ott, ahol el kell dönteni, milyen feltételek mellett érezne ugyanazt a fájdalmat egy másképp felépített lény.

98. Aki kizárólag az anyagi szempontokat veszi figyelembe, annak meg kell indokolnia, miért zárnák ki a felépítésbeli különbségek az összehasonlítható élményt.

99. Aki kizárólag a funkcionális rendet veszi figyelembe, annak meg kell mutatnia, miért garantálja azok egyezése az érzékelés egyezőségét is.

100. Ezen követelmények között áll az a továbbra is fennálló feladat, hogy érthetővé tegyük: mi az, ami a testi folyamatok szerveződéséből érző lényt teremt.

1. Stellen wir uns eine Frau vor, die sich beim Kochen an einem heißen Topf die Hand verbrennt und einen stechenden Schmerz empfindet.

2. Eine Forscherin könnte, so die Annahme unseres Beispiels, gleichzeitig bestimmte Vorgänge in ihrem Nervensystem beobachten und feststellen, dass sie zuverlässig mit der Empfindung verbunden sind.

3. Damit wäre zunächst eine Korrelation entdeckt, also ein regelmäßiges gemeinsames Auftreten zweier beschriebener Erscheinungen.

4. Ob der Schmerz durch diese Vorgänge verursacht wird, ob er mit ihnen identisch ist oder ob sie eine bestimmte Rolle im Organismus verwirklichen, wäre damit noch nicht entschieden.

5. Die drei Möglichkeiten unterscheiden sich darin, was sie über den Zusammenhang zwischen körperlichem Geschehen und mentalem Zustand behaupten.

6. Als mental bezeichnet man hier Zustände wie Empfindungen, Überzeugungen oder Wünsche, die zum Erleben und Denken eines Wesens gehören.

7. An der unscheinbaren Frage, was genau mit dem Schmerz zusammenhängt, entzündete sich seit der Mitte des 20. Jahrhunderts eine grundlegende Auseinandersetzung über die Stellung des Geistes in der Natur.

8. Zu ihrer Vorgeschichte gehörten Versuche, psychologische Aussagen durch öffentlich beobachtbares Verhalten verständlich zu machen.

9. Der philosophische Behaviorismus, der mentale Begriffe über Verhaltensbereitschaften erläutern wollte, unterschied sich dabei von den experimentellen Forschungsprogrammen der behavioristischen Psychologie.

10. Eine Verhaltensbereitschaft besteht auch dann, wenn jemand die entsprechende Handlung gerade nicht ausführt, sofern er unter geeigneten Bedingungen zu ihr neigen würde.

11. So könnte man Schmerz zunächst mit der Bereitschaft verbinden, eine verletzte Hand zurückzuziehen, zu stöhnen oder Hilfe zu suchen.

12. Gilbert Ryle hatte mit seinem Buch The Concept of Mind von 1949 wesentlich dazu beigetragen, das Bild eines verborgenen geistigen Wesens im Körper zu kritisieren, doch seine Position lässt sich nicht auf die Leugnung sämtlicher innerer Vorgänge verkürzen.

13. Am Schmerz wird dennoch die Schwierigkeit einer Erklärung sichtbar, die sich ausschließlich auf äußere Reaktionen stützt, denn ein Mensch kann seine Empfindung verbergen, während ein Schauspieler überzeugend Schmerzen darstellt.

14. Schon die Entscheidung, ob die Frau ihre Hand zurückzieht oder trotz der Verletzung einen fallenden Topf auffängt, hängt von weiteren Wünschen, Wahrnehmungen und Überzeugungen ab.

15. In den 1950er Jahren erhielt deshalb ein anderer Vorschlag Gewicht, der innere Empfindungen als körperliche Vorgänge ernst nahm.

16. Ullin Thomas Place veröffentlichte 1956 den Aufsatz Is Consciousness a Brain Process?, dessen Titel die Frage nach dem Bewusstsein unmittelbar an die Gehirnforschung heranführte.

17. Seine Überlegung zielte darauf, dass die Anerkennung innerer Erlebnisse keineswegs zur Annahme einer zusätzlichen immateriellen Wirklichkeit zwingt.

18. John Jamieson Carswell Smart verteidigte 1959 in Sensations and Brain Processes die Auffassung, Empfindungen seien mit Gehirnprozessen identisch.

19. Bei einer solchen Identität handelt es sich um ein und dasselbe Geschehen, das unter verschiedenen Beschreibungen erfasst wird.

20. Der Schmerz wäre dann kein zweites Ereignis, das ein Gehirnvorgang erst noch hervorbringt und das anschließend seinerseits auf den Körper einwirkt.

21. Die Attraktivität dieser Auffassung lag unter anderem in ihrer ontologischen Sparsamkeit, also darin, dass sie weniger selbstständige Arten von Wirklichkeit voraussetzte.

22. Sie bot die Aussicht, das Erleben in eine natürliche Erklärung einzubinden, ohne es deshalb für unwirklich zu erklären.

23. Eine naheliegende Gegenfrage lautete, wie eine Empfindung ein Gehirnprozess sein könne, wenn die beiden Ausdrücke offensichtlich Verschiedenes bedeuten.

24. Wer Schmerzen empfindet, muss schließlich nichts über Nervenzellen wissen und kann seine Empfindung beschreiben, ohne die entsprechende körperliche Verarbeitung zu kennen.

25. Place und Smart hielten diesen Unterschied des Zugangs jedoch für vereinbar mit der Identität des Gegenstands.

26. Auch ein Blitz lässt sich als helle Erscheinung am Himmel erkennen, bevor man versteht, dass man eine elektrische Entladung beobachtet.

27. Die Wörter besitzen deshalb noch lange nicht dieselbe Bedeutung, obwohl sie auf dasselbe Ereignis bezogen werden können.

28. Entsprechend sollte die Identität von Empfindung und Gehirnprozess durch wissenschaftliche Untersuchung erschlossen werden können, statt bereits aus der Wortbedeutung zu folgen.

29. Die Analogie zum Blitz widerlegt somit einen vorschnellen sprachlichen Einwand, beweist aber für sich genommen keine Identität zwischen Schmerz und einem bestimmten neuronalen Vorgang.

30. Dafür wäre eine Erklärung nötig, die zeigt, weshalb beide Beschreibungen tatsächlich dasselbe Geschehen erfassen und welche zusätzliche Annahme durch ihre Trennung entstehen würde.

31. Welche Reichweite eine solche Identitätsbehauptung besitzt, wird deutlicher, wenn man zwischen einem Typ und seinen einzelnen Vorkommnissen unterscheidet.

32. Eine Melodie kann mehrfach gespielt werden, wobei jede Aufführung ein eigenes Ereignis darstellt, obwohl wir jeweils dieselbe Melodie erkennen.

33. Diese begrenzte Analogie verdeutlicht den Unterschied zwischen einer allgemeinen Art und einem konkreten Fall, ohne bereits etwas über die Natur mentaler Zustände zu entscheiden.

34. Eine Typenidentität würde beispielsweise besagen, dass eine bestimmte Art von Schmerz mit einer bestimmten Art körperlicher Verarbeitung identisch ist.

35. Die Vorkommnisidentität behauptet dagegen, dass jeder einzelne mentale Vorgang ein körperlicher Vorgang ist, ohne für alle Fälle derselben mentalen Art denselben körperlichen Typ zu verlangen.

36. Dass der Schmerz der Frau ein körperliches Ereignis wäre, würde daher noch nicht bedeuten, dass jeder Schmerz in jedem Lebewesen durch genau dieselbe neuronale Struktur bestimmt ist.

37. Eine Reduktion psychologischer Arten auf neuronale Arten wäre stärker, weil sie die Unterschiede und Regelmäßigkeiten der einen Beschreibung systematisch durch die andere erklären müsste.

38. Wer diesen Unterschied übersieht, schreibt einer Theorie des einzelnen Ereignisses leicht eine universelle Behauptung zu, die sie gar nicht enthält.

39. Hilary Putnam machte in den 1960er Jahren die Frage dringlich, weshalb sich die Natur eines mentalen Zustands auf eine einzige körperliche Bauart festlegen sollte.

40. Sein Aufsatz Psychological Predicates erschien 1967 und wurde später unter dem Titel The Nature of Mental States bekannt.

41. Nehmen wir als Gedankenexperiment ein anders gebautes Lebewesen an, dessen Verletzungen seine Aufmerksamkeit, sein Lernen und seine Suche nach Entlastung ähnlich beeinflussen wie bei uns.

42. Falls wir ihm aufgrund solcher Zusammenhänge Schmerzen zuschreiben, könnte seine völlig andere körperliche Verarbeitung dennoch dieselbe mentale Art verwirklichen.

43. Diese Möglichkeit heißt multiple Realisierbarkeit, wobei Realisierung die konkrete Verwirklichung eines Zustands durch eine geeignete Struktur bezeichnet.

44. Sie setzt die Forderung unter Druck, dass jeder denkbare Schmerz mit einem einzigen, überall gleichen körperlichen Typ identisch sein müsse.

45. Das Argument beweist weder, dass jedes fremdartige Wesen empfindet, noch, dass ein Computer allein wegen ähnlicher Ausgaben bewusst Schmerzen hat.

46. Es verlangt vielmehr eine Begründung dafür, welche Unterschiede des körperlichen Aufbaus einen Unterschied des mentalen Zustands ausmachen sollen.

47. Der Funktionalismus beantwortet diese Frage, indem er einen Zustand über seine Rolle in einem Gefüge von Ursachen und Wirkungen bestimmt.

48. Funktion meint dabei zunächst keine biologische Zweckbestimmung, sondern die Beziehungen eines Zustands zu Einwirkungen, anderen inneren Zuständen und möglichen Handlungen.

49. Bei der Frau am Herd wäre der Schmerz in einer vereinfachten Beschreibung ein Zustand, der durch die Verletzung ausgelöst wird, ihre Aufmerksamkeit beansprucht und ihre weitere Handlungsplanung verändert.

50. Seine Bedeutung innerhalb des Systems erschließt sich erst zusammen mit dem Wunsch nach Entlastung, der Einschätzung der Gefahr und dem Wissen um mögliche Hilfe.

51. Bleibt die Frau still, weil sie ein Kind nicht erschrecken möchte, so verändert dieser zusätzliche Wunsch den sichtbaren Ausdruck, ohne den Schmerz notwendig zu beseitigen.

52. Eine funktionale Erklärung kann solche Wechselwirkungen aufnehmen, weil sie innere Zustände ausdrücklich miteinander in Beziehung setzt.

53. Darin liegt ihr Vorteil gegenüber einer einfachen Gleichsetzung von Schmerz und Schmerzverhalten.

54. Entscheidend ist allerdings das ganze relevante Muster der Verarbeitung, weshalb ein einzelner Schrei oder ein einzelner Rückzugsreflex die Zuschreibung noch nicht trägt.

55. Mit diesem Ansatz entsteht die Schwierigkeit, dass Schmerz durch Wünsche und Überzeugungen erklärt wird, deren Bedeutung ihrerseits wieder von weiteren mentalen Zuständen abhängt.

56. David Lewis entwickelte eine Möglichkeit, solche Begriffe gemeinsam durch ihre wechselseitigen Rollen zu bestimmen, statt einen von ihnen als bereits vollständig verstanden vorauszusetzen.

57. Man kann sich dazu eine Beschreibung vorstellen, die zunächst verschiedene innere Zustände offenlässt und nur festlegt, wie sie miteinander sowie mit Einwirkungen und Handlungen verbunden sind.

58. Wird ein konkretes System gefunden, dessen Zustände diese Beziehungen erfüllen, lassen sich die zunächst offenen Stellen entsprechend besetzen.

59. In seinem Aufsatz Psychophysical and Theoretical Identifications von 1972 verband Lewis dieses Verfahren ausdrücklich mit der Aussicht auf körperliche Identifikationen.

60. Definiert ein mentaler Begriff den Zustand, der eine bestimmte Rolle ausfüllt, und erweist sich ein neuronaler Zustand als deren tatsächlicher Träger, kann daraus eine Identitätsbehauptung entstehen.

61. Eine funktionale Bestimmung kann somit gerade den Weg zur Identität öffnen.

62. Dabei ist sorgfältig zu unterscheiden, ob man den mentalen Zustand mit der allgemeinen Rolle selbst oder mit dem jeweiligen konkreten Träger dieser Rolle identifiziert.

63. Putnams frühe Variante des Funktionalismus erhielt wichtige Anregungen aus der theoretischen Beschreibung von Rechenmaschinen.

64. Eine solche Maschine lässt sich durch Regeln charakterisieren, die festlegen, wie sie bei einer bestimmten Eingabe und einem bestimmten inneren Zustand weiterarbeitet.

65. Dieselbe Eingabe kann deshalb verschiedene Ergebnisse hervorrufen, wenn der innere Zustand jeweils ein anderer ist.

66. Für die Frau am Herd würde das veranschaulichen, weshalb die bloße Anwesenheit des heißen Topfes noch nicht bestimmt, wie sie handelt, sofern Erinnerungen und Absichten ihre Reaktion mitprägen.

67. Die Beschreibung des Ablaufs legt zunächst offen, welche Übergänge stattfinden, während die technische Umsetzung eine weitere Frage bildet.

68. Dass unterschiedliche Geräte denselben Ablauf verwirklichen können, macht verständlich, weshalb funktionale Gleichheit keine vollständige Gleichheit des Materials voraussetzt.

69. Daraus folgt aber keineswegs, dass jeder menschliche Zustand tatsächlich einem einfachen Maschinenzustand entspricht oder dass das bloße Ausführen eines Programms schon Erleben gewährleistet.

70. Putnam selbst kritisierte später, besonders in den 1980er Jahren, den Maschinenfunktionalismus, weshalb seine frühen Vorschläge als eine Phase seines Denkens behandelt werden müssen.

71. Auch unabhängig von solchen Maschinenmodellen blieb offen, woher eine angemessene funktionale Beschreibung ihre Maßstäbe beziehen sollte.

72. Der analytische Funktionalismus versucht, die Rollen aus den Zusammenhängen zu erschließen, die wir mit unseren gewöhnlichen mentalen Begriffen bereits verbinden.

73. Wer Schmerz versteht, soll demnach wenigstens grundlegende Beziehungen zu Belastung, Entlastung und möglichen Reaktionen kennen, auch wenn er ihre körperliche Umsetzung nicht kennt.

74. Der Psychofunktionalismus lässt die Rollen dagegen durch empirische psychologische Theorien bestimmen, deren Unterscheidungen über das alltägliche Verständnis hinausgehen können.

75. Dadurch erhalten innere Verarbeitungsschritte einen Platz, die sich erst durch systematische Forschung erschließen lassen.

76. Beide Ansätze müssen entscheiden, welche Beziehungen wesentlich sind und welche lediglich häufig auftreten, denn nicht jeder Schmerz hat in jeder Situation dieselben Folgen.

77. Ein zufälliger Begleitumstand wie die Farbe des Topfes gehört anders in die Erklärung als die Verarbeitung der Verletzung, die das weitere Verhalten tatsächlich mitbestimmt.

78. Die Unterscheidung zwischen funktionaler Ordnung und körperlicher Umsetzung hatte zugleich Folgen für das Verhältnis der Wissenschaften.

79. Jerry Fodor argumentierte in seinem Aufsatz Special Sciences von 1974, dass die Kategorien einer Einzelwissenschaft nicht durchweg mit einheitlichen Kategorien der grundlegenden Physik zusammenfallen müssen.

80. Für die Psychologie konnte dies bedeuten, dass eine sinnvolle Regelmäßigkeit über Lernen oder Handlungsplanung mehrere unterschiedliche körperliche Verwirklichungen umfasst.

81. Eine vollständige Beschreibung ihrer materiellen Einzelheiten würde dann nicht automatisch die gemeinsame psychologische Beziehung besser sichtbar machen.

82. Daraus lässt sich die Eigenständigkeit psychologischer Erklärung verteidigen, ohne ihre Gegenstände aus der körperlichen Welt herauszulösen.

83. Der Physikalismus, also die Auffassung, dass die Wirklichkeit grundsätzlich physischer Natur ist, kann deshalb mit der Anerkennung mehrerer Erklärungsebenen vereinbar sein.

84. Ebenso kann eine Identitätstheorie ihre Ansprüche auf bestimmte Arten von Lebewesen oder bestimmte Kontexte begrenzen, statt für sämtliche denkbaren empfindenden Wesen denselben neuronalen Typ zu fordern.

85. Die größere Offenheit funktionaler Modelle erzeugt allerdings ein neues Problem, sobald eine sehr allgemeine Rollenbeschreibung auch von Systemen erfüllt wird, denen wir keine Empfindungen zuschreiben würden.

86. Ein Thermostat reagiert auf Temperaturänderungen und beeinflusst eine Heizung, sodass sich an ihm eine einfache Verbindung von Eingabe, innerem Zustand und Ausgabe darstellen lässt.

87. Diese Verbindung zeigt, was eine funktionale Beschreibung leisten kann, begründet jedoch noch keinerlei Schmerzfähigkeit des Geräts.

88. Je mehr Beziehungen man fordert, desto anspruchsvoller wird das Modell, doch zugleich muss erklärt werden, weshalb gerade diese Beziehungen für einen mentalen Zustand ausreichen.

89. Besonders deutlich wird die Grenze am phänomenalen Erleben, womit gemeint ist, wie sich ein Zustand für das empfindende Wesen anfühlt.

90. Man kann als Gedankenexperiment fragen, ob zwei Systeme dieselbe funktionale Ordnung besitzen könnten, während nur eines von ihnen Schmerz erlebt.

91. Ob dieser Fall wirklich möglich oder nur unzureichend beschrieben ist, gehört selbst zum Streit, sodass er keine allgemein anerkannte Widerlegung des Funktionalismus liefert.

92. Funktionalisten können erwidern, dass eine hinreichend genaue Beschreibung auch die Selbstwahrnehmung, die Unterscheidung von Empfindungen und ihre Rolle im Denken einschließen muss.

93. Ihre Kritiker verlangen darüber hinaus eine Erklärung dafür, weshalb das vollständige Gefüge solcher Beziehungen überhaupt einen Erlebnischarakter besitzt.

94. Für die Frau am Herd könnte eine funktionale Beschreibung verständlich machen, weshalb sie trotz ihrer Schmerzen weiterhandelt und welche Wünsche dabei den Ausschlag geben.

95. Eine körperliche Untersuchung könnte zugleich klären, welche Vorgänge dieses Gefüge von Reaktionen und innerer Verarbeitung tragen.

96. Beide Erklärungen würden einander ergänzen, solange genau bestimmt ist, welche Frage die jeweilige Beschreibung beantwortet.

97. Schwieriger wird es dort, wo man entscheiden muss, unter welchen Bedingungen ein anders gebautes Wesen denselben Schmerz hätte.

98. Wer nur auf das Material sieht, muss begründen, weshalb Unterschiede des Aufbaus vergleichbares Erleben ausschließen sollen.

99. Wer allein die funktionale Ordnung gelten lässt, muss zeigen, weshalb ihre Übereinstimmung auch eine Übereinstimmung des Empfindens gewährleistet.

100. Zwischen diesen Anforderungen liegt die bleibende Aufgabe, verständlich zu machen, was eine Organisation körperlicher Vorgänge zu einem fühlenden Wesen werden lässt.