2.4.4 Az igazságos állam – Der gerechte Staat

1. Platón soha nem volt csupán a barlangok és az eszmék gondolkodója, hanem a politikáról is elmélkedett.

2. Tanítóját, Szókratészt egy demokratikus többség halálra ítélte.

3. Ez a seb arra késztette Platót, hogy feltegye a kérdést: hogyan kellene kinéznie egy igazságos államnak?

4. Válaszát nagy művében, a „Politeia”-ban vázolja fel.

5. Platón ennek során egy meglepő hasonlóságból indul ki.

6. Az állam, úgy véli, olyan, mint egy ember nagy méretben.

7. Ahogy a léleknek három része van, úgy az államnak is három rendje kell, hogy legyen.

8. A lélek vágyakozó részének felel meg a parasztok és kézművesek osztálya.

9. Ezek az emberek gondoskodnak az élelemről, a ruházatról, a házakról és minden hasznos javról.

10. Ők alkotják azt a széles alapot, amely nélkül egyetlen állam sem tud fennmaradni.

11. A lélek bátor részének felel meg az őrök osztálya.

12. Az őrök azok a katonák, akik kívülről és belülről egyaránt védik az államot.

13. Bátorságra, fegyelemre és arra a készségre van szükségük, hogy kiálljanak a közjóért.

14. A lélek ésszerű részéhez a legkisebb, legmagasabb rend tartozik.

15. Ők az uralkodók, akik irányítják az államot és megalkotják törvényeit.

16. Itt kerül előtérbe Platón leghíresebb és legmerészebb követelése.

17. Nem a leggazdagabbaknak, a legerősebbeknek vagy a legügyesebb szónokoknak kell uralkodniuk.

18. A legbölcsebbeknek, vagyis a filozófusoknak kell uralkodniuk.

19. Platón erre a célra megalkotta a „filozófus-király” fogalmát.

20. Csak akkor ér véget az államok nyomorúsága, ha a királyok filozófusokká válnak, vagy a filozófusok királyokká.

21. Az e mögött álló gondolat egyszerre egyszerű és szigorú.

22. Csak az tud igazán jól uralkodni, aki maga is felismerte a jót.

23. A kormányosnak ismernie kell a csillagokat, az orvosnak a testet, az uralkodónak pedig a jót.

24. Aki viszont csak a hatalomra és a tapsra törekszik, az kárt okoz.

25. Az igazságosság az államban pontosan ugyanazt jelenti, mint a lélekben.

26. Igazságos az állam, ha minden társadalmi réteg betölti a saját feladatát.

27. Platón ezt egy egyszerű képletbe foglalja: mindenki tegye a dolgát.

28. A parasztok gazdálkodjanak, az őrök védjenek, a bölcsek uralkodjanak.

29. Az igazságtalanság akkor keletkezik, amint egy társadalmi réteg beavatkozik egy másik feladatába.

30. Ha a katonák uralkodni akarnak, vagy a kereskedők törvényeket hoznak, minden megrendül.

31. Platón számára tehát az igazságosság elsősorban a egész megfelelő rendje.

32. Hogy ez a rend megvalósulhasson, Platón a legnagyobb jelentőséget a nevelésnek tulajdonítja.

33. Senki sem születik kész őrként vagy uralkodóként.

34. A leendő őrök hosszú és szigorú képzésen mennek keresztül.

35. Zenét gyakorolnak a lélek számára, és sportot a test számára.

36. Csak sok évnyi próbatétel után léphetnek tovább a legjobbak.

37. Aki bizonyít, matematikát, majd végül filozófiát tanul.

38. Csak azok a kevesek, akik eljutnak a Jó eszméjéig, uralkodhatnak végül.

39. Az uralkodó osztályok számára Platón még radikálisabb javaslatokat tesz.

40. Az őrzőknek nem szabad magántulajdonuk lenni, és nem lehet saját családjuk.

41. Platón attól tart, hogy a vagyon és a család önző cselekedetekre csábítaná őket.

42. Aki nem rendelkezik saját javakkal – így az elgondolás –, az csak a közjóra gondol.

43. Így kell megakadályozni, hogy a hatalmasságok kifosszák az államot.

44. Figyelemre méltó az is, hogy Platón megnyitja a nők előtt a legmagasabb tisztségekhez vezető utat.

45. Korában szokatlan volt, hogy a nőket lehetséges uralkodókként képzeljék el.

46. Mindezek felett mindig a közjó áll, nem az egyén boldogsága.

47. Platón nem egy csoportot akar boldoggá tenni, hanem az államot egészében.

48. Ebből a szempontból éles kritikát fogalmaz meg a demokráciával szemben.

49. A demokráciában – panaszkodik – pusztán a többség dönt.

50. A többség azonban gyakran tudatlan, és könnyen elcsábítható a hízelgők által.

51. Az államot egy nyílt tengeren hajózó hajóhoz hasonlítja.

52. Ezen a hajón a matrózok hangosan veszekednek a kormányrúdért.

53. Mindenki kormányosnak tartja magát, bár senki sem tanulta meg a navigáció művészetét.

54. Az egyetlen embert, aki valóban ismeri a csillagokat, álmodozónak bélyegezve félretolják.

55. Így, véli Platón, alakulnak a dolgok, amikor a tudatlanok döntenek a politikáról.

56. Ma elképzelése sok szempontból idegennek, sőt fenyegetőnek tűnik.

57. Egy választások és tulajdon nélküli, szigorúan irányított állam joggal riaszt minket.

58. Sokan ezért a Politeiában az autoriter rendszerek korai előformáját látják.

59. És mégis, Platón alapkérdése továbbra is kényelmetlen és aktuális.

60. Ki uralkodjon: a bölcsek vagy a sokaság, a tudás vagy a többség?

1. Platon war nie nur ein Denker der Höhlen und Ideen, er dachte auch über Politik nach.

2. Sein Lehrer Sokrates war von einer demokratischen Mehrheit zum Tode verurteilt worden.

3. Diese Wunde trieb Platon zu der Frage, wie ein gerechter Staat aussehen müsste.

4. Seine Antwort entwirft er in seinem großen Werk, der Politeia.

5. Platon geht dabei von einer überraschenden Ähnlichkeit aus.

6. Ein Staat, so meint er, ist wie ein Mensch im Großen.

7. So wie die Seele drei Teile hat, soll auch der Staat drei Stände haben.

8. Dem begehrenden Teil der Seele entspricht der Stand der Bauern und Handwerker.

9. Diese Menschen sorgen für Nahrung, Kleidung, Häuser und alle nützlichen Güter.

10. Sie bilden die breite Grundlage, ohne die kein Staat überleben kann.

11. Dem muthaften Teil der Seele entspricht der Stand der Wächter.

12. Die Wächter sind die Soldaten, die den Staat nach außen und innen schützen.

13. Sie brauchen Tapferkeit, Disziplin und die Bereitschaft, für das Ganze einzustehen.

14. Dem vernünftigen Teil der Seele entspricht der kleinste, höchste Stand.

15. Das sind die Herrscher, die den Staat leiten und seine Gesetze geben.

16. Hier kommt Platons berühmteste und kühnste Forderung ins Spiel.

17. Herrschen sollen nicht die Reichsten, die Stärksten oder die geschicktesten Redner.

18. Herrschen sollen die Weisesten, also die Philosophen.

19. Platon prägt dafür den Begriff des Philosophenkönigs.

20. Erst wenn die Könige Philosophen werden oder die Philosophen Könige, endet das Elend der Staaten.

21. Sein Gedanke dahinter ist einfach und streng zugleich.

22. Nur wer das Gute selbst erkannt hat, kann auch wirklich gut regieren.

23. Ein Steuermann muss die Sterne kennen, ein Arzt den Körper, ein Herrscher das Gute.

24. Wer dagegen nur nach Macht und Beifall strebt, richtet Schaden an.

25. Gerechtigkeit bedeutet im Staat nun genau dasselbe wie in der Seele.

26. Gerecht ist der Staat, wenn jeder Stand seine eigene Aufgabe erfüllt.

27. Platon fasst das in eine einfache Formel: jeder soll das Seine tun.

28. Die Bauern sollen wirtschaften, die Wächter schützen, die Weisen regieren.

29. Unrecht entsteht, sobald sich ein Stand in die Aufgabe eines anderen mischt.

30. Wenn Soldaten herrschen wollen oder Händler Gesetze geben, gerät alles ins Wanken.

31. Gerechtigkeit ist für Platon also vor allem die richtige Ordnung des Ganzen.

32. Damit diese Ordnung gelingt, legt Platon größten Wert auf Erziehung.

33. Niemand wird als fertiger Wächter oder Herrscher geboren.

34. Die künftigen Wächter durchlaufen eine lange und strenge Ausbildung.

35. Sie üben Musik für die Seele und Sport für den Körper.

36. Erst nach vielen Jahren der Prüfung dürfen die Besten weiter aufsteigen.

37. Wer sich bewährt, studiert Mathematik und schließlich Philosophie.

38. Nur die wenigen, die bis zur Idee des Guten vordringen, dürfen am Ende regieren.

39. Für die herrschenden Stände macht Platon noch radikalere Vorschläge.

40. Die Wächter sollen kein Privateigentum besitzen und keine eigene Familie haben.

41. Platon fürchtet, dass Besitz und Familie sie zu eigennützigem Handeln verführen.

42. Wer nichts Eigenes hat, so die Idee, denkt nur an das Wohl des Ganzen.

43. So soll verhindert werden, dass die Mächtigen den Staat ausplündern.

44. Bemerkenswert ist auch, dass Platon Frauen den Zugang zu den höchsten Ämtern öffnet.

45. Für seine Zeit war es ungewöhnlich, Frauen als mögliche Herrscherinnen zu denken.

46. Über all dem steht immer das Gemeinwohl, nicht das Glück des Einzelnen.

47. Platon will nicht eine Gruppe glücklich machen, sondern den Staat als Ganzes.

48. Aus dieser Sicht heraus übt er scharfe Kritik an der Demokratie.

49. In der Demokratie, so klagt er, entscheidet die bloße Mehrheit.

50. Doch die Mehrheit ist oft unwissend und leicht von Schmeichlern zu verführen.

51. Er vergleicht den Staat mit einem Schiff auf hoher See.

52. Auf diesem Schiff streiten die Matrosen lärmend um das Steuer.

53. Jeder hält sich für einen Steuermann, obwohl keiner die Kunst der Navigation gelernt hat.

54. Den einzigen, der die Sterne wirklich kennt, schieben sie als Träumer beiseite.

55. So, meint Platon, geht es zu, wenn Unwissende über die Politik bestimmen.

56. Heute wirkt sein Entwurf in vielem fremd und sogar bedrohlich.

57. Ein Staat ohne Wahlen, ohne Eigentum, mit strenger Lenkung erschreckt uns zu Recht.

58. Mancher sieht in der Politeia darum eine frühe Vorform autoritärer Ordnungen.

59. Und doch bleibt Platons Grundfrage unbequem und aktuell.

60. Wer soll herrschen, die Klugen oder die Vielen, das Wissen oder die Mehrheit?