2.5.1 Forma és anyag – Form und Stoff

1. Vegyél a kezedbe egy darab bronzot, és kérdezd meg magadtól: Mi lehet belőle?

2. Egy kovács önthet belőle érmét, harangot vagy szobrot.

3. A bronz önmagában még nem árulja el, mi lesz belőle.

4. Csak akkor jön létre egy konkrét tárgy, ha megadják neki egy meghatározott formát.

5. Pontosan erre az egyszerű példára alapozta Arisztotelész legfontosabb tanítását.

6. Kifejtette: Minden dolog két részből áll, az anyagból és a formából.

7. Az anyagot görögül hyle-nek, a formát morphe-nak nevezte.

8. Ebből a két szóból alakul ki a hylemorfizmus szakszó.

9. Mögötte egy egyszerű gondolat húzódik: az anyag az, amiből, a forma pedig az, ami.

10. Az anyag az az anyag, amelyből egy dolog készül.

11. Az alak a forma és a lényeg, amely az anyagból egy meghatározott dolgot alkot.

12. A bronz az anyag, a szobor alakja az alak.

13. A fa az anyag, az asztal tervrajza az alak.

14. Egyik sem fordul elő a világban önmagában.

15. Tiszta anyagot, mindenféle forma nélkül, sehol sem találhatnánk.

16. Ugyanígy egy tiszta forma sem lebeg valahol a levegőben anyag nélkül.

17. A valós világban az anyag és a forma mindig összekapcsolódik.

18. Amit érzékelünk és megérintünk, az mindig egy egyetlen, formált dolog.

19. Ez az egyetlen dolog volt Arisztotelész számára a valódi valóság.

20. Ő ezt szubsztanciának nevezte, vagyis annak, ami önállóan, önmagában létezik.

21. Ez a ló, ez a fa, ez az ember – ezek szubsztanciák.

22. Pontosan ebben a kérdésben ellentmondott Arisztotelész legnyilvánvalóbban tanítójának, Platónnak.

23. Platón azt tanította, hogy az igazi archetípusok az ideák egy saját világban.

24. Az egyes ló csupán a ló ideájának halvány tükörképe.

25. Arisztotelész ezt felesleges kerülőútnak tartotta.

26. Miért, kérdezte, kellene a lónak kétszer léteznie, egyszer ideaként és egyszer állatként?

27. Számára a ló formája nem egy távoli mennyországban rejlik.

28. Hanem magában az élő lóban rejlik, a szemünk előtt.

29. Az alak tehát a dolgokban van, nem pedig azok felett.

30. Ezzel Arisztotelész mintegy lehozta Platón ideáit az égből a földre.

31. Az anyag és az alak segítségével meg tudta magyarázni azt is, ami Platónnak gondot okozott: a változást.

32. Miért válhat egy magból fa?

33. Arisztotelész két új fogalommal válaszolt: a lehetőség és a valóság.

34. A mag még nem fa, de azzá válhat.

35. Benne rejlik a fa, mint lehetőség, mint még nem megvalósult hajlam.

36. Ha a mag fává nő, ez a lehetőség valósággá válik.

37. A makk egy lehetséges tölgy, a gyermek egy lehetséges felnőtt.

38. Arisztotelész számára a változás a lehetőségből a valóságba való átmenet.

39. Így válik a márványtömb a szobrász keze által valóban szoborrá.

40. A szobor már eleve benne volt a tömbben, a művész csak kihozza onnan.

41. Ezzel Arisztotelész elegáns módon megoldott egy régi filozófiai rejtélyt.

42. A korábbi gondolkodók vitatkoztak arról, hogy a világ állandó-e, vagy folyamatosan változik.

43. Arisztotelész megmutatta: mindkettő összetartozik, a maradandó és a váló.

44. Az anyag marad, míg az alak változik.

45. Ez a gondolat különösen közel áll hozzá az élőlények esetében.

46. Egy növény már a kezdetektől magában hordozza célját.

47. Önállóan törekszik arra, hogy kész, kifejlett növény legyen.

48. Ezt a dolog belsejében rejlő célt Arisztotelész entelechiának nevezte.

49. A szó nagyjából azt jelenti: magában hordozni a célt.

50. Egy makk entelechiája az, hogy tölgyfává váljon, nem pedig rózsabokorrá.

51. Az élőlény formáját ő a léleknek is nevezte.

52. A lélek nem valami testtelen dolog, hanem a test formája és élete.

53. Ahogyan az alak a szoborhoz tartozik, úgy tartozik a lélek az élő testhez.

54. Erre jó példa a lágy viaszba nyomott pecsét.

55. A viasz az anyag, a belenyomott minta pedig a forma.

56. A lenyomatkészítés során a forma átkerül a viaszra anélkül, hogy a fém feloldódna.

57. Így az anyag és a forma egyetlen, látható dologgá egyesül.

58. Ez a tan egyszerűnek tűnik, de hatalmas következményekkel járt.

59. Évszázadokon át a tudósok az anyaggal és a formával magyarázták az egész természetet.

60. És még ma is az „információ” szavunkban rejlik az a régi elképzelés, hogy egy forma beég az anyagba.

1. Nimm einen Klumpen Bronze in die Hand und frage dich: Was kann daraus werden?

2. Ein Schmied könnte daraus eine Münze gießen, eine Glocke oder eine Statue.

3. Die Bronze allein sagt noch nicht, was das Ding einmal sein wird.

4. Erst wenn ihr eine bestimmte Gestalt gegeben wird, entsteht ein bestimmtes Ding.

5. Genau an diesem einfachen Beispiel setzte Aristoteles seine wichtigste Lehre an.

6. Er erklärte: Jedes Ding besteht aus zwei Seiten, aus Stoff und Form.

7. Den Stoff nannte er auf Griechisch hyle, die Form morphe.

8. Aus diesen beiden Wörtern bildet man den Fachbegriff Hylemorphismus.

9. Dahinter steckt ein einfacher Gedanke: Stoff ist das Woraus, Form ist das Was.

10. Der Stoff ist das Material, aus dem ein Ding gemacht ist.

11. Die Form ist die Gestalt und das Wesen, das aus dem Material ein bestimmtes Ding macht.

12. Die Bronze ist der Stoff, die Gestalt der Statue ist die Form.

13. Das Holz ist der Stoff, der Bauplan des Tisches ist die Form.

14. Keines von beiden kommt in der Welt für sich allein vor.

15. Reinen Stoff ohne jede Form könnten wir nirgends finden.

16. Auch eine reine Form ohne Stoff schwebt nicht irgendwo in der Luft.

17. In der wirklichen Welt sind Stoff und Form immer miteinander verbunden.

18. Was wir wahrnehmen und anfassen, ist stets ein einzelnes, geformtes Ding.

19. Dieses Einzelding war für Aristoteles das eigentlich Wirkliche.

20. Er nannte es die Substanz, das, was selbständig für sich besteht.

21. Dieses Pferd, dieser Baum, dieser Mensch – das sind Substanzen.

22. Genau hier widersprach Aristoteles seinem Lehrer Platon am deutlichsten.

23. Platon hatte gelehrt, die wahren Urbilder seien die Ideen in einer eigenen Welt.

24. Das einzelne Pferd sei nur ein schwacher Abglanz der Idee des Pferdes.

25. Aristoteles hielt das für einen unnötigen Umweg.

26. Wozu, fragte er, sollte es das Pferd zweimal geben, einmal als Idee und einmal als Tier?

27. Für ihn steckt die Form des Pferdes nicht in einem fernen Himmel.

28. Sie steckt im lebendigen Pferd selbst, vor unseren Augen.

29. Die Form ist also in den Dingen, nicht über ihnen.

30. Damit holte Aristoteles die Ideen Platons gleichsam vom Himmel auf die Erde herab.

31. Mit Stoff und Form konnte er auch das erklären, was Platon Mühe gemacht hatte: die Veränderung.

32. Warum kann aus einem Samen ein Baum werden?

33. Aristoteles antwortete mit zwei neuen Begriffen: Möglichkeit und Wirklichkeit.

34. Der Same ist der Baum noch nicht, aber er kann es werden.

35. In ihm steckt der Baum als Möglichkeit, als noch nicht verwirklichte Anlage.

36. Wächst der Same zum Baum heran, so wird diese Möglichkeit zur Wirklichkeit.

37. Eine Eichel ist eine mögliche Eiche, ein Kind ist ein möglicher Erwachsener.

38. Veränderung ist für Aristoteles der Übergang von der Möglichkeit zur Wirklichkeit.

39. So wird aus dem Block Marmor durch die Hand des Bildhauers wirklich eine Statue.

40. Im Block war die Statue schon angelegt, der Künstler holt sie nur heraus.

41. Damit löste Aristoteles ein altes Rätsel der Philosophie auf elegante Weise.

42. Frühere Denker hatten gestritten, ob die Welt feststeht oder sich ständig wandelt.

43. Aristoteles zeigte: Beides gehört zusammen, das Bleibende und das Werdende.

44. Der Stoff bleibt, während die Form sich verändert.

45. Besonders nahe liegt ihm dieser Gedanke bei lebendigen Wesen.

46. Eine Pflanze trägt ihr Ziel von Anfang an in sich.

47. Sie strebt von selbst danach, eine fertige, ausgewachsene Pflanze zu werden.

48. Dieses Ziel im Inneren eines Dinges nannte Aristoteles die Entelechie.

49. Das Wort bedeutet ungefähr: das Ziel in sich selbst tragen.

50. Eine Eichel hat ihre Entelechie darin, eine Eiche zu werden, nicht ein Rosenstrauch.

51. Die Form eines Lebewesens nannte er auch dessen Seele.

52. Die Seele ist nichts Körperloses, sondern die Form und das Leben des Körpers.

53. So wie die Gestalt zur Statue gehört, gehört die Seele zum lebendigen Leib.

54. Ein nützliches Bild dafür ist das Siegel im weichen Wachs.

55. Das Wachs ist der Stoff, das eingedrückte Muster ist die Form.

56. Beim Abdruck geht die Form auf das Wachs über, ohne dass das Metall sich auflöst.

57. So verbinden sich Stoff und Form zu einem einzigen, sichtbaren Ding.

58. Diese Lehre klingt schlicht, doch sie hatte gewaltige Folgen.

59. Über Jahrhunderte erklärten Gelehrte die ganze Natur mit Stoff und Form.

60. Und noch heute steckt in unserem Wort "Information" die alte Idee, dass eine Form dem Stoff eingeprägt wird.