2.5.2 A négy ok – Die vier Ursachen

1. Miért olyan egy dolog, amilyen, és hogyan lehet azt teljes mértékben megmagyarázni?

2. Arisztotelész úgy vélte, hogy erre soha nem elegendő egyetlen válasz.

3. Véleménye szerint aki igazán meg akar érteni valamit, annak négy különböző kérdést kell feltennie.

4. Ez a négy kérdés vezet a híres négy okhoz.

5. Az „ok” szó itt többet jelent, mint pusztán egy esemény kiváltó okát.

6. Minden olyan okot jelent, amely segít megérteni egy dolgot.

7. Ezt jól el lehet képzelni egy egyszerű példán: egy bronzszobron.

8. Az első kérdés így hangzik: Miből áll a szobor?

9. A válasz a bronz, vagyis az anyag.

10. Ezt az okot Arisztotelész anyagi oknak nevezi.

11. Anyag nélkül nem lenne semmi, amiből a dolgot elkészíthetnék.

12. De egy bronzdarab még messze nem szobor.

13. Ahhoz, hogy valami létrejöjjön, szükség van egy bizonyos alakra, egy formára.

14. A második kérdés ezért a következő: Milyen alakja van a dolognak?

15. A szobor esetében ez például egy ember vagy egy ló alakja.

16. Ezt az okot Arisztotelész formai oknak nevezi.

17. Az alak teszi a puszta anyagból egy meghatározott dolgot.

18. Csak az anyag és az alak együttesen alkotnak egy valódi tárgyat.

19. Az anyag és az alak ezen összekapcsolódását már az előző fejezetből ismerjük.

20. De egy szobor nem jön létre magától a bronzból és az alakból.

21. A harmadik kérdés így hangzik: Ki vagy mi készítette el a dolgot?

22. A szobor esetében a szobrász az, aki megformálja a bronzot.

23. Ezt az okot Arisztotelész hatásokozónak nevezi.

24. A hatásokozó az a lendület, amely elindítja a változást.

25. Ez áll a legközelebb a mai „ok” fogalmához.

26. Amikor azt kérdezzük, mi okozott valamit, általában a hatásokozóra gondolunk.

27. Arisztotelész azonban még egy lépéssel tovább megy.

28. A negyedik kérdés így hangzik: Mire szolgál ez a dolog?

29. Miért készíti el egyáltalán a szobrász a szobrot?

30. Talán azért, hogy egy istent tiszteljen, vagy egy helyet díszítsen.

31. Ez a cél, ez a rendeltetés a célokozó ok.

32. A görög szó erre a „telos”, ami annyit jelent, mint cél.

33. Ebből a szóból származik a teleológia fogalma, a célról szóló tan.

34. Arisztotelész számára a célokozó az a négy közül a legfontosabb.

35. Hiszen a cél magyarázza meg, miért indult el egyáltalán az egész folyamat.

36. A szobrász csak azért kezd el dolgozni, mert van egy célja.

37. Így a mű végén pontosan az áll, ami az elején szándékként megfogalmazódott.

38. A mesterséges dolgok esetében a cél azonnal nyilvánvaló.

39. Arisztotelész azonban úgy vélte, hogy a természet is ilyen célokat követ.

40. Egy almafa nem csupán véletlenszerűen nő a magasságba.

41. Mintegy arra törekszik, hogy gyümölcsöt teremjen.

42. A magból kibontakozik egy cél, amely már eleve benne rejlik.

43. A természet, úgy gondolta, semmit sem tesz értelmetlenül és irány nélkül.

44. Minden élőlény egy meghatározott formára törekszik.

45. Ezt a céltudatosságot Arisztotelész a célokozó ok működésének nevezte a természetben.

46. Ma a tudomány másképp magyarázza az ilyen folyamatokat, az öröklődés és az alkalmazkodás révén.

47. A célra vonatkozó kérdés azonban több mint kétezer éven át meghatározta a gondolkodást.

48. Egy utolsó nagy kérdés maradt nyitva Arisztotelész számára.

49. Ha minden mozgásnak szüksége van egy mozgatóra, akkor mi mozgatja a többit?

50. Minden ható okot maga is egy másik indít el.

51. Ez a lánc azonban nem nyúlik végtelenül vissza a múltba.

52. Valahol lennie kell egy első oknak, amely mindent mozgásba hoz.

53. Ezt az első okot Arisztotelész a mozdulatlan mozgatóként nevezte.

54. Ő mozgat mindent anélkül, hogy maga is mozgásba kerülne.

55. Úgy lehet elképzelni, mint egy célt, amely minden mást vonz magához.

56. Ahogyan egy szeretett ember mozgásba hoz valakit anélkül, hogy maga megmozdulna.

57. A mozdulatlan mozgató tiszta, tökéletes valóság, minden hiányosságtól mentes.

58. A későbbi középkori gondolkodók Isten képmásaként tekintettek rá.

59. Így a természet magyarázatának kérdése híddá vált a vallás felé.

60. A négy ok azonban továbbra is eszköz maradt a világ teljesebb megértéséhez.

1. Warum ist ein Ding so, wie es ist, und wie kann man es vollständig erklären?

2. Aristoteles glaubte, dass eine einzige Antwort dafür niemals genügt.

3. Wer etwas wirklich verstehen will, muss nach seiner Meinung vier verschiedene Fragen stellen.

4. Diese vier Fragen führen zu den berühmten vier Ursachen.

5. Das Wort "Ursache" meint hier mehr als nur den Auslöser eines Ereignisses.

6. Es meint jeden Grund, der hilft, ein Ding zu begreifen.

7. Man kann sich das gut an einem einfachen Beispiel vorstellen: an einer Bronzestatue.

8. Die erste Frage lautet: Woraus besteht die Statue?

9. Die Antwort ist die Bronze, also das Material.

10. Diesen Grund nennt Aristoteles die Stoffursache.

11. Ohne Stoff gäbe es nichts, woraus das Ding gemacht werden könnte.

12. Doch ein Klumpen Bronze ist noch lange keine Statue.

13. Damit etwas entsteht, braucht es eine bestimmte Gestalt, eine Form.

14. Die zweite Frage lautet darum: Welche Gestalt hat das Ding?

15. Bei der Statue ist es etwa die Form eines Menschen oder eines Pferdes.

16. Diesen Grund nennt Aristoteles die Formursache.

17. Die Form macht aus dem bloßen Material ein bestimmtes Ding.

18. Erst Stoff und Form zusammen ergeben einen wirklichen Gegenstand.

19. Diese Verbindung von Stoff und Form kennen wir schon aus dem vorigen Kapitel.

20. Doch eine Statue entsteht nicht von selbst aus Bronze und Form.

21. Die dritte Frage lautet: Wer oder was hat das Ding gemacht?

22. Bei der Statue ist es der Bildhauer, der die Bronze formt.

23. Diesen Grund nennt Aristoteles die Wirkursache.

24. Die Wirkursache ist der Anstoß, der die Veränderung in Gang setzt.

25. Sie kommt unserem heutigen Verständnis von "Ursache" am nächsten.

26. Wenn wir fragen, was etwas bewirkt hat, meinen wir meist die Wirkursache.

27. Doch Aristoteles geht noch einen Schritt weiter.

28. Die vierte Frage lautet: Wozu ist das Ding da?

29. Wozu fertigt der Bildhauer die Statue überhaupt an?

30. Vielleicht, um einen Gott zu ehren oder einen Platz zu schmücken.

31. Dieses Ziel, dieser Zweck, ist die Zweckursache.

32. Das griechische Wort dafür ist "telos", das so viel wie Ziel bedeutet.

33. Von diesem Wort stammt der Begriff Teleologie, die Lehre vom Zweck.

34. Für Aristoteles ist die Zweckursache die wichtigste der vier.

35. Denn der Zweck erklärt, warum das Ganze überhaupt in Bewegung kam.

36. Der Bildhauer beginnt erst zu arbeiten, weil er ein Ziel vor Augen hat.

37. So steht am Ende des Werks genau das, was am Anfang als Absicht da war.

38. Bei künstlichen Dingen leuchtet der Zweck sofort ein.

39. Doch Aristoteles meinte, auch die Natur folge solchen Zwecken.

40. Ein Apfelbaum wächst nicht nur zufällig in die Höhe.

41. Er strebt gleichsam darauf zu, Früchte zu tragen.

42. Aus dem Samen entfaltet sich ein Ziel, das schon in ihm angelegt ist.

43. Die Natur, so dachte er, tut nichts ohne Sinn und Richtung.

44. Jedes Lebewesen entwickelt sich auf eine bestimmte Gestalt hin.

45. Diese Zielgerichtetheit nannte Aristoteles das Wirken der Zweckursache in der Natur.

46. Heute erklärt die Wissenschaft solche Vorgänge anders, durch Vererbung und Anpassung.

47. Doch die Frage nach dem Zweck hat das Denken über zweitausend Jahre geprägt.

48. Eine letzte große Frage blieb für Aristoteles offen.

49. Wenn jede Bewegung einen Beweger braucht, was bewegt dann alles Übrige?

50. Jede Wirkursache wird selbst von einer anderen angestoßen.

51. Doch diese Kette kann nicht endlos in die Vergangenheit zurücklaufen.

52. Irgendwo muss ein erster Grund liegen, der alles in Gang setzt.

53. Diesen ersten Grund nannte Aristoteles den unbewegten Beweger.

54. Er bewegt alles, ohne selbst bewegt zu werden.

55. Man kann ihn sich wie ein Ziel vorstellen, das alles andere anzieht.

56. So wie ein geliebter Mensch jemanden in Bewegung setzt, ohne sich selbst zu rühren.

57. Der unbewegte Beweger ist reine, vollkommene Wirklichkeit ohne jeden Mangel.

58. Spätere Denker des Mittelalters sahen in ihm ein Bild für Gott.

59. So wurde aus einer Frage der Naturerklärung eine Brücke zur Religion.

60. Die vier Ursachen aber blieben ein Werkzeug, um die Welt vollständiger zu begreifen.