2.5 Arisztotelész-tan – Aristotelismus

1. Athénban régen élt egy tanítvány, aki csodálta tanítóját, mégis ellentmondott neki.

2. Ez a tanítvány Arisztotelész volt, tanítója pedig Platón.

3. Arisztotelész csaknem húsz éven át tanult Platón híres iskolájában, az Akadémiában.

4. És mégis, végül a saját útját járta.

5. Egy régi mondás találóan írja le ezt az ellentétet.

6. „Szeretem Platót, de az igazságot még jobban szeretem” – állítólag ezt mondta Arisztotelész.

7. Ezzel új hangvétel jelent meg a filozófiában.

8. Arisztotelész Kr. e. 384-ben született Stagirában, Észak-Görögországban.

9. Apja a makedón királyok udvarában orvosként dolgozott.

10. Talán tőle örökölte a fiú a természettudós kritikus tekintetét.

11. Mert míg Platón az ideák mennyországára tekintett fel, addig Arisztotelész a földi dolgok felé hajolt.

12. Összegyűjtött, rendszerezett és vizsgálta mindazt, amivel találkozott.

13. Kagylók, halak, növények, csillagok, állami alkotmányok és színdarabok – semmi sem volt számára túl kicsi vagy túl távoli.

14. Úgy is mondhatjuk: Platón a nagy víziók embere volt, Arisztotelész pedig a pontos megfigyelésé.

15. Mindketten úgy tartoznak egymáshoz, mint a görög gondolkodás két fele.

16. Raffaello festő később egy híres festményen egymás mellé ábrázolta őket.

17. Ott Platón az ujjával felfelé mutat, az eszmék birodalmára.

18. Arisztotelész viszont a kezét laposan a föld felé tartja, a látható világ felé.

19. Ez az egyetlen gesztus összefoglalja a két gondolkodó közötti különbséget.

20. Arisztotelész nem elégedett meg egyetlen szakterülettel.

21. Korának teljes tudását rendszerezni és átgondolni akarta.

22. Így lett a tudás első nagy gyűjtője és rendszerezője.

23. Írt a logikáról, a természetről, a lélekről és a csillagokról.

24. Írt az etikáról, az államról, a költészetről és a nyelvről.

25. E területek közül sokat ő alapozott meg egyáltalán önálló tudományágként.

26. A biológia például neki köszönheti az állatokról szóló első rendszerezett leírásait.

27. A logika, a helyes következtetés tanítása szinte teljes egészében tőle származik.

28. Több mint kétezer éven át ez a logika maradt az európai gondolkodás alapja.

29. Egy ideig Arisztotelész egy híres tanítvány tanára is volt.

30. A fiatal Sándort tanította, aki később Nagy Sándorként Ázsia felét meghódította.

31. A tanár rendszerezte a tudást, a tanítvány országokat hódított meg – furcsa összefüggés.

32. Körülbelül ötvenéves korában Arisztotelész Athénban saját iskolát alapított.

33. A Lykeionnak, röviden Lyzeumnak nevezték, egy közeli liget után.

34. Tanítás közben gyakran fel-alá sétált tanítványaival.

35. Ezért követőit peripatetikusoknak, azaz „sétálóknak” nevezték.

36. Gondolkodásának középpontjában egy egyszerű kérdés állt: Miért van valami úgy, ahogy van?

37. A válasz megadásához minden dologban négy okot különböztetett meg.

38. Azt kérdezte, miből áll valami, milyen alakja van, ki alkotta, és mire szolgál.

39. Különösen a „mire szolgál” kérdés foglalkoztatta.

40. Arisztotelész szerint a természetben minden egy cél felé törekszik.

41. A makk tölgyfává akar válni, a gyermek felnőtté akar érni.

42. Ezt a célszerűséget entelechiának nevezte, a dolgok belsejében rejlő célnak.

43. Minden dolgot az anyag és a forma kölcsönhatásaként értelmezte.

44. Az anyag a nyersanyag, a forma pedig az, ami az anyagot egy meghatározott dologgá teszi.

45. Platónnal ellentétben Arisztotelész nem hitt egy második, az ideák világában.

46. Számára az alak a dolgokban magukban rejlik, nem pedig egy távoli mennyben.

47. Az etikában is az arisztotelészi aranyközépet kereste.

48. Az erény, mondta, legtöbbször két túlzás közötti középút.

49. A bátorság a gyávaság és a vakmerőség közötti középút.

50. Az élet célját eudaimóniának nevezte, vagyis egy sikeres, kiteljesedett életnek.

51. Ezt a boldogságot az ember nem egyedül, hanem a közösségben éri el.

52. Hiszen az ember – így hangzik híres mondása – természeténél fogva politikai lény.

53. Világképének peremén számára egy első, mozdulatlan mozgató állt.

54. Ez mozgásba hoz mindent, anélkül, hogy maga mozgásba kerülne.

55. Amikor Sándor meghalt, Athénban a hangulat Aristotelész ellen fordult.

56. Elmenekült a városból, hogy Athén ne vétkezzen másodszor is a filozófia ellen.

57. Egy évvel később, Kr. e. 322-ben, száműzetésben halt meg.

58. Gondolatai azonban több évszázaddal túlélték őt.

59. A középkorban a tudósok tisztelettel egyszerűen csak „a filozófusnak” nevezték.

60. A mai napig tudományos gondolkodásmódját a tudományra gyakorolt hatása jellemzi.

1. In Athen lebte vor langer Zeit ein Schüler, der seinen Lehrer bewunderte und ihm trotzdem widersprach.

2. Dieser Schüler hieß Aristoteles, sein Lehrer war Platon.

3. Fast zwanzig Jahre lang lernte Aristoteles in Platons berühmter Schule, der Akademie.

4. Und doch ging er am Ende seinen ganz eigenen Weg.

5. Ein altes Wort beschreibt diese Spannung treffend.

6. "Platon ist mir lieb, aber die Wahrheit ist mir lieber", soll Aristoteles gesagt haben.

7. Damit klang ein neuer Ton in der Philosophie an.

8. Aristoteles kam 384 vor Christus in Stagira im Norden Griechenlands zur Welt.

9. Sein Vater war Arzt am Hof der makedonischen Könige.

10. Vielleicht erbte der Sohn von ihm den prüfenden Blick des Naturforschers.

11. Denn während Platon zum Himmel der Ideen aufschaute, beugte sich Aristoteles über die Dinge der Erde.

12. Er sammelte, ordnete und untersuchte alles, was ihm begegnete.

13. Muscheln, Fische, Pflanzen, Sterne, Staatsverfassungen und Theaterstücke – nichts war ihm zu klein oder zu fern.

14. Man kann es so sagen: Platon war der Mann der großen Visionen, Aristoteles der Mann der genauen Beobachtung.

15. Beide gehören zusammen wie zwei Hälften des griechischen Denkens.

16. Der Maler Raffael hat sie später in einem berühmten Bild nebeneinandergestellt.

17. Dort zeigt Platon mit dem Finger nach oben, zum Reich der Ideen.

18. Aristoteles aber hält die Hand flach zur Erde, hin zur sichtbaren Welt.

19. Diese eine Geste fasst den Unterschied der beiden Denker zusammen.

20. Aristoteles begnügte sich nicht mit einem einzigen Fachgebiet.

21. Er wollte das gesamte Wissen seiner Zeit ordnen und durchdenken.

22. So wurde er zum ersten großen Sammler und Gliederer des Wissens.

23. Er schrieb über Logik, über die Natur, über die Seele und über die Sterne.

24. Er schrieb über Ethik, über den Staat, über Dichtung und über die Sprache.

25. Viele dieser Gebiete hat er überhaupt erst als eigene Wissenschaften begründet.

26. Die Biologie etwa verdankt ihm ihre ersten geordneten Beschreibungen von Tieren.

27. Die Logik, die Lehre vom richtigen Schließen, stammt fast vollständig von ihm.

28. Über zweitausend Jahre lang blieb diese Logik die Grundlage des Denkens in Europa.

29. Für eine Weile war Aristoteles auch Lehrer eines berühmten Schülers.

30. Er unterrichtete den jungen Alexander, der später als Alexander der Große halb Asien eroberte.

31. Der Lehrer ordnete das Wissen, der Schüler eroberte Länder – eine seltsame Verbindung.

32. Mit etwa fünfzig Jahren gründete Aristoteles in Athen eine eigene Schule.

33. Sie hieß das Lykeion, kurz das Lyzeum, nach einem nahen Hain.

34. Beim Lehren ging er oft mit seinen Schülern auf und ab.

35. Darum nannte man seine Anhänger die Peripatetiker, die Umhergehenden.

36. Im Mittelpunkt seines Denkens stand eine einfache Frage: Warum ist etwas so, wie es ist?

37. Um sie zu beantworten, unterschied er an jedem Ding vier Ursachen.

38. Er fragte, woraus etwas besteht, welche Gestalt es hat, wer es gemacht hat und wozu es da ist.

39. Besonders das "Wozu" lag ihm am Herzen.

40. Für Aristoteles strebt alles in der Natur nach einem Ziel.

41. Die Eichel will zur Eiche werden, das Kind will zum Erwachsenen reifen.

42. Diese Zielgerichtetheit nannte er die Entelechie, das Ziel im Inneren der Dinge.

43. Jedes Ding verstand er als ein Zusammenspiel von Stoff und Form.

44. Der Stoff ist das Material, die Form ist das, was den Stoff zu einem bestimmten Ding macht.

45. Anders als Platon glaubte Aristoteles nicht an eine zweite Welt der Ideen.

46. Für ihn steckt die Form in den Dingen selbst, nicht in einem fernen Himmel.

47. Auch in der Ethik suchte Aristoteles nach dem rechten Maß.

48. Die Tugend, sagte er, liegt meist in der Mitte zwischen zwei Übertreibungen.

49. Mut ist die Mitte zwischen Feigheit und Tollkühnheit.

50. Das Ziel des Lebens nannte er Eudaimonia, ein gelingendes, erfülltes Leben.

51. Dieses Glück erreicht der Mensch nicht allein, sondern in der Gemeinschaft.

52. Denn der Mensch, so sein berühmtes Wort, ist von Natur aus ein politisches Wesen.

53. Am Rand seines Weltbildes stand für ihn ein erster, unbewegter Beweger.

54. Dieser setzt alles in Bewegung, ohne selbst bewegt zu werden.

55. Als Alexander starb, wandte sich die Stimmung in Athen gegen Aristoteles.

56. Er floh aus der Stadt, damit Athen sich nicht ein zweites Mal an der Philosophie versündige.

57. Ein Jahr später, 322 vor Christus, starb er im Exil.

58. Doch seine Gedanken überlebten ihn um viele Jahrhunderte.

59. Im Mittelalter nannten ihn die Gelehrten ehrfürchtig einfach "den Philosophen".

60. Bis heute prägt seine nüchterne, ordnende Art zu denken die Wissenschaft.