2.9.1 Az Egy mint eredet – Das Eine als Ursprung

1. Plotin filozófiájának középpontjában egyetlen szó áll: az Egy.

2. Az Egy alatt Plotin minden létező eredetét értette.

3. Ez az első ok, amely mögé már nem lehet visszamenni.

4. Minden más tőle származik, de ő maga semmitől sem származik.

5. Így az Egy minden ok-okozati lánc kezdete.

6. Felmerülhet a kérdés: Honnan származik egy fa? A magból.

7. És honnan származik a mag? Egy korábbi fából.

8. Így szinte minden visszavezethető valami korábbi dologra.

9. De ez a lánc nem folytatható végtelenül.

10. Valahol lennie kell egy első, maga is eredet nélküli kezdetnek.

11. Pontosan ezt a kezdetet nevezte Plotin „az Egynek”

12. De miért éppen „az Egy”, és nem „a Sok”?

13. Plotin úgy gondolta, hogy minden sokféleség az egységből származik.

14. Mielőtt valami sokféle lehetne, először egynek kell lennie.

15. Egy ház sok kőből áll, de mégis egy ház.

16. Csak az egység teszi a részekből egy egészét.

17. Az Egy a tiszta egység, mindenféle megosztottság nélkül.

18. Nem részekből áll, mert egyszerűen egy.

19. Ezért soha nem is bomolhat szét, és nem is múlik el.

20. Az Egy tökéletes, mert semmiben sem szenved hiányt.

21. Ami tökéletes, annak nincs szüksége másra, csak önmagára.

22. Az Egy nem vágyik semmire, mert mindent magában hordoz.

23. Éppen ezért árad belőle az egész világ.

24. Plotinusz itt az Egy teljességéről beszélt.

25. Képzeljünk el egy pereméig töltött edényt, amely túlcsordul.

26. A víz nem hiányból csordul túl, hanem teljességből.

27. Így árad ki az Egyből a létezés, minden szándék nélkül.

28. Az Egy ad, anélkül, hogy közben maga szegényebbé válna.

29. Olyan, mint a nap, amely fényt ad, és mégis fényes marad.

30. Ebből a bőségből keletkezik először a szellem.

31. A szellemből a világlélek, abból pedig a látható világ.

32. Az Egy maga azonban érintetlen marad, és minden felett áll.

33. Ő a forrás, de nem veszik el az áramlatban.

34. Most kezdődik Plotinus gondolatainak igazán nehéz része.

35. Az Egy meghaladja felfogóképességünket.

36. Értelmünk fogalmakba és ellentétekbe rendezi a világot.

37. Azt mondjuk: nagy vagy kicsi, itt vagy ott, ez vagy az.

38. Az Egyre azonban ezek a meghatározások egyike sem illik.

39. Nem nagy és nem kicsi, nem itt és nem ott.

40. Amint megnevezzük, a dolgok között egy dologgá tesszük.

41. Így azonban már nem lenne minden dolog feletti eredet.

42. Plotin ezért inkább azt mondta, mi nem az Egy.

43. Ezt a megközelítést később negatív teológiának nevezték.

44. Az Ember a Legfőbbhez úgy közelít, hogy minden fogalmat levetkőz.

45. Szigorúan véve azt sem lehet mondani, hogy „van”.

46. Hiszen még a „lét” is csak egy meghatározás a többi között.

47. Az Egy még a létezés felett is áll.

48. Inkább a létezés forrása, mint egy egyes létező.

49. A szavak itt csak utalhatnak rá, de nem foghatják meg.

50. Leginkább a csendben sejthetjük meg az Egyet.

51. Ennek ellenére az Egy Plotinus számára nem valami üres vagy élettelen.

52. Éppen ellenkezőleg, ez a legvalódiabb és a leghatalmasabb dolog egyáltalán.

53. Ugyanakkor ez a Jó is, amely mindent magához vonz.

54. Minden visszatér hozzá, mintha az lenne az otthona.

55. Későbbi gondolkodók ezt az Egyet egyszerűen Istennek nevezték.

56. A kereszténységben az Egy összeolvadt a Biblia Istenével.

57. De Plotinus Egyje még nem volt személyes Isten.

58. Olyan eredet volt, amely nem szól és nem cselekszik.

59. És mégis hordozza és áthatja mindazt, ami létezik.

60. Az Egy az a csendes alap, amelyből az egész világ virágzik.

1. Im Zentrum von Plotins Philosophie steht ein einziges Wort: das Eine.

2. Mit dem Einen meinte Plotin den Ursprung von allem, was existiert.

3. Es ist der erste Grund, hinter den man nicht mehr zurückgehen kann.

4. Alles andere stammt von ihm ab, doch es selbst stammt von nichts ab.

5. Damit ist das Eine der Anfang jeder Kette von Ursachen.

6. Man kann fragen: Woher kommt ein Baum? Aus dem Samen.

7. Und woher kommt der Same? Aus einem früheren Baum.

8. So lässt sich beinahe alles auf etwas Früheres zurückführen.

9. Doch diese Kette kann nicht endlos weiterlaufen.

10. Irgendwo muss ein erster, selbst ursprungsloser Anfang stehen.

11. Genau diesen Anfang nannte Plotin das Eine.

12. Warum aber gerade „das Eine“ und nicht „das Viele“?

13. Plotin dachte, dass alle Vielheit aus Einheit hervorgeht.

14. Bevor etwas vieles sein kann, muss es zuerst eines sein.

15. Ein Haus besteht aus vielen Steinen, aber es ist auch ein Haus.

16. Erst die Einheit macht aus Teilen ein Ganzes.

17. Das Eine ist die reine Einheit, ohne jede Teilung.

18. Es ist nicht aus Teilen zusammengesetzt, denn es ist schlicht eins.

19. Deshalb kann es auch niemals zerfallen oder vergehen.

20. Das Eine ist vollkommen, weil ihm nichts fehlt.

21. Was vollkommen ist, braucht nichts außer sich selbst.

22. Das Eine begehrt nichts, denn es besitzt alles in sich.

23. Gerade deshalb fließt aus ihm die ganze Welt hervor.

24. Plotin sprach hier von einer Überfülle des Einen.

25. Man stelle sich ein randvolles Gefäß vor, das überläuft.

26. Das Wasser fließt nicht aus Mangel über, sondern aus Fülle.

27. So strömt aus dem Einen das Sein hervor, ganz ohne Absicht.

28. Das Eine schenkt, ohne dabei selbst ärmer zu werden.

29. Es ist wie die Sonne, die Licht spendet und doch hell bleibt.

30. Aus dieser Überfülle entsteht zuerst der Geist.

31. Aus dem Geist die Weltseele, aus ihr die sichtbare Welt.

32. Das Eine selbst aber bleibt unberührt und über allem.

33. Es ist die Quelle, doch es geht nicht im Strom unter.

34. Nun beginnt das eigentlich Schwierige an Plotins Gedanken.

35. Das Eine liegt jenseits unseres Begreifens.

36. Unser Verstand ordnet die Welt in Begriffe und Gegensätze.

37. Wir sagen: groß oder klein, hier oder dort, dies oder das.

38. Doch auf das Eine passt keine dieser Bestimmungen.

39. Es ist nicht groß und nicht klein, nicht hier und nicht dort.

40. Sobald wir es benennen, machen wir es zu einem Ding unter Dingen.

41. Damit aber wäre es nicht mehr der Ursprung über allen Dingen.

42. Plotin sagte deshalb lieber, was das Eine nicht ist.

43. Diesen Weg nennt man später die negative Theologie.

44. Man nähert sich dem Höchsten, indem man alle Begriffe abstreift.

45. Streng genommen kann man nicht einmal sagen, dass es „ist“.

46. Denn auch „Sein“ ist schon eine Bestimmung unter anderen.

47. Das Eine steht sogar noch über dem Sein selbst.

48. Es ist eher die Quelle des Seins als ein einzelnes Seiendes.

49. Worte können hier nur andeuten, nicht festhalten.

50. Am ehesten ahnt man das Eine im Schweigen.

51. Trotzdem ist das Eine für Plotin nichts Leeres oder Totes.

52. Im Gegenteil, es ist das Wirklichste und Mächtigste überhaupt.

53. Es ist zugleich das Gute, das alles zu sich hinzieht.

54. Alles strebt zu ihm zurück wie zu seinem Zuhause.

55. Spätere Denker nannten dieses Eine schlicht Gott.

56. Im Christentum verschmolz das Eine mit dem Gott der Bibel.

57. Doch Plotins Eines war noch kein persönlicher Gott.

58. Es war ein Ursprung, der nicht spricht und nicht handelt.

59. Und doch trägt und durchdringt es alles, was ist.

60. Das Eine ist der stille Grund, aus dem die ganze Welt erblüht.