2.9 Az újplatonizmus – Der Neuplatonismus

1. Az ókor végén ismét kialakult egy nagy, erőteljes filozófia.

2. Újplatonizmusnak hívják, mert Platónra épül.

3. De ez több volt, mint pusztán a régi gondolatok megismétlése.

4. Legfontosabb képviselője egy Plotin nevű férfi volt.

5. Plotin a Krisztus utáni harmadik században élt.

6. Egyiptomból származott, és később Rómában tanított.

7. Kora nyugtalan volt, mert a Római Birodalom megingott.

8. Háborúk, válságok és bizonytalanság jellemezték az emberek mindennapjait.

9. Ebben a helyzetben sokan kerestek szilárd belső támaszt.

10. Plotin nem politikai, hanem szellemi választ kínált nekik.

11. Nem azt kérdezte, hogyan lehetne jobbá tenni a világot, hanem hogy honnan származik.

12. Gondolkodásának középpontjában egyetlen nagy gondolat áll.

13. Minden, ami létezik, egyetlen forrásra vezethető vissza.

14. Ezt a forrást Plotin egyszerűen „az Egynek” nevezte.

15. Az Egy az a forrás, amelyből minden más származik.

16. Úgy lehet elképzelni, mint egy kimeríthetetlen fényforrást.

17. Belőle a fény egyre tágabb körökben sugárzik ki.

18. Minél távolabb kerül, annál gyengébbé válik.

19. Pontosan így jön létre Plotin számára az egész valóság.

20. Az Egyből először a szellem származik.

21. A szellemből a világlélek származik.

22. A világlélekből végül a látható világ származik.

23. Ezt a fokozatos kiáramlást emanációnak nevezik.

24. Az emanáció annyit jelent, mint túlcsordulás vagy kiáramlás.

25. A világ tehát nem véletlen, hanem egy rendezett leereszkedés.

26. A legfelső szinten áll a Tökéletes, a legalsó szinten pedig a puszta anyag.

27. Az anyag a leggyengébb és legsötétebb ebben a lefelé irányuló sorozatban.

28. Mintegy az utolsó, szinte kialudt fény.

29. Az ember közöttük áll, a szellem és az anyag között.

30. Benne lakozik a magasabb, szellemi világ szikrája.

31. Lelke homályosan emlékszik eredetére.

32. Ezért érez az ember mély vágyakozást az Egy iránt.

33. Ez a vágyakozás Plotinus számára a belső élet hajtóereje.

34. Az ember célja a visszatérés az eredethez.

35. A léleknek vissza kell járnia a hosszú utat felfelé.

36. El kell szakadnia az anyagtól, és befelé kell fordulnia.

37. Gondolkodás, megtisztulás és nyugalom révén lépésről lépésre emelkedik feljebb.

38. Végül egy pillanatra egyesülhet az Egyessel.

39. Ezt a legmagasabb pillanatot Plotin extázisnak nevezte.

40. Az extázis itt azt jelenti, hogy kilép önmagából.

41. Az én feloldódik, és teljes mértékben az Eredetben nyugszik.

42. Állítólag Plotinusnak magának is többször jutott osztályrészül ilyen élmény.

43. Írásait később tanítványa, Porphyrios gyűjtötte össze.

44. Ő kilenc csoportba rendezte őket, az úgynevezett Enneádokba.

45. A görög „ennea” szó egyszerűen „kilencet” jelent.

46. Így maradt fenn Plotin gondolkodása az évszázadok során.

47. Az újplatonizmus az egyik legbefolyásosabb tanítás lett.

48. Vallási értelmezést adott Platón ideavilágának, és elmélyítette azt.

49. De mindenekelőtt hidat épített egy új korszak felé.

50. Gondolatai ugyanis találkoztak a kialakulóban lévő kereszténységgel.

51. A kereszténység is egy egyetlen eredetről beszélt, amelyből minden származik.

52. Ez is ismerte a lélek Isten iránti vágyát.

53. Augustinus, az egyházatya, nagy haszonnal olvasta Plotinosz műveit.

54. Sok minden, ami később a keresztény teológiává vált, itt gyökerezik.

55. Így az újplatonizmus az ókor és a középkor közötti összekötő láncszem lett.

56. Véget vetett az ókori filozófiának, és egyúttal újat nyitott.

57. Alapgondolata könnyen megfogható, mégis nagy mélységet rejt.

58. Minden egyetlen forrásból származik, és oda vágyik vissza.

59. A létrejövés leereszkedés, a megismerés felemelkedés.

60. Ezzel a képpel zárta le az ókor hosszú gondolkodási útját.

1. Am Ende der Antike entstand noch einmal eine große, kraftvolle Philosophie.

2. Sie trägt den Namen Neuplatonismus, weil sie an Platon anknüpft.

3. Doch sie war mehr als nur eine Wiederholung alter Gedanken.

4. Ihr wichtigster Kopf war ein Mann namens Plotin.

5. Plotin lebte im dritten Jahrhundert nach Christus.

6. Er stammte aus Ägypten und lehrte später in Rom.

7. Seine Zeit war unruhig, denn das Römische Reich wankte.

8. Kriege, Krisen und Unsicherheit prägten den Alltag der Menschen.

9. In dieser Lage suchten viele nach einem festen inneren Halt.

10. Plotin bot ihnen keine politische, sondern eine geistige Antwort.

11. Er fragte nicht, wie man die Welt verbessert, sondern woher sie kommt.

12. Im Mittelpunkt seines Denkens steht ein einziger großer Gedanke.

13. Alles, was es gibt, geht auf einen einzigen Ursprung zurück.

14. Diesen Ursprung nannte Plotin schlicht „das Eine“.

15. Das Eine ist die Quelle, aus der alles andere hervorfließt.

16. Man kann es sich wie eine unerschöpfliche Lichtquelle vorstellen.

17. Von ihr strahlt das Licht in immer weitere Kreise hinaus.

18. Je weiter es sich entfernt, desto schwächer wird es.

19. Genauso entsteht für Plotin die ganze Wirklichkeit.

20. Aus dem Einen geht zuerst der Geist hervor.

21. Aus dem Geist geht die Weltseele hervor.

22. Aus der Weltseele geht schließlich die sichtbare Welt hervor.

23. Diesen stufenweisen Ausfluss nennt man Emanation.

24. Emanation bedeutet so viel wie Überfließen oder Ausströmen.

25. Die Welt ist also kein Zufall, sondern ein geordnetes Herabsteigen.

26. Ganz oben steht das Vollkommene, ganz unten die bloße Materie.

27. Die Materie ist das Schwächste und Dunkelste in diesem Gefälle.

28. Sie ist gleichsam das letzte, fast erloschene Licht.

29. Der Mensch steht dazwischen, zwischen Geist und Stoff.

30. In ihm wohnt ein Funke der höheren, geistigen Welt.

31. Seine Seele erinnert sich dunkel an ihren Ursprung.

32. Darum fühlt der Mensch eine tiefe Sehnsucht nach dem Einen.

33. Diese Sehnsucht ist für Plotin der Antrieb des inneren Lebens.

34. Das Ziel des Menschen ist die Rückkehr zum Ursprung.

35. Die Seele soll den weiten Weg nach oben zurückgehen.

36. Sie muss sich vom Stofflichen lösen und nach innen wenden.

37. Durch Denken, Läuterung und Ruhe steigt sie Stufe um Stufe auf.

38. Am Ende kann sie sich für einen Augenblick mit dem Einen vereinen.

39. Diesen höchsten Moment nannte Plotin Ekstase.

40. Ekstase meint hier ein Heraustreten aus sich selbst.

41. Das Ich löst sich auf und ruht ganz im Ursprung.

42. Solche Erfahrungen sollen Plotin selbst mehrmals zuteil geworden sein.

43. Seine Schriften sammelte später sein Schüler Porphyrios.

44. Dieser ordnete sie zu neun Gruppen, den sogenannten Enneaden.

45. Das griechische Wort „ennea“ bedeutet einfach „neun“.

46. So blieb Plotins Denken über die Jahrhunderte erhalten.

47. Der Neuplatonismus wurde zu einer der einflussreichsten Lehren überhaupt.

48. Er deutete Platons Ideenwelt religiös und vertiefte sie.

49. Vor allem aber baute er eine Brücke in eine neue Zeit.

50. Denn seine Gedanken trafen sich mit dem aufkommenden Christentum.

51. Auch das Christentum sprach von einem einzigen Ursprung aller Dinge.

52. Auch es kannte die Sehnsucht der Seele nach Gott.

53. Der Kirchenvater Augustinus las Plotin mit großem Gewinn.

54. Vieles, was später christliche Theologie wurde, hat hier eine Wurzel.

55. So wurde der Neuplatonismus zum Bindeglied zwischen Antike und Mittelalter.

56. Er beendete die antike Philosophie und eröffnete zugleich eine neue.

57. Sein Kerngedanke ist leicht zu fassen und doch von großer Tiefe.

58. Alles kommt aus einer einzigen Quelle und sehnt sich dorthin zurück.

59. Werden ist Abstieg, Erkenntnis ist Aufstieg.

60. Mit diesem Bild schloss die Antike ihren langen Weg des Denkens.