2.9.2 A létezés lépcsőzetes felépítése – Der Stufenbau des Seins

1. Az újplatonisták világa nem egy sík síkhoz hasonlít, hanem egy hatalmas lépcsőhöz.

2. A legfelső fokán trónol az Egy, mindennek a tökéletes forrása.

3. A legalsó fokán fekszik az anyag, a leghalványabb és legszegényebb dolog, ami létezik.

4. E két pólus között terjed ki a létezés lépcsőzetes szerkezete.

5. Plotin, egy Kr. u. 3. századi gondolkodó, tervezte meg ezt a szerkezetet.

6. Nemcsak azt kérdezte, miből áll a világ, hanem azt is, hogyan keletkezik az Egyből.

7. Híres válasza az emanáció, azaz a kiáradás vagy kifolyás.

8. Képzeljünk el egy forrást, amely szünet nélkül ad vizet.

9. A forrás eközben nem szegényedik meg, mert puszta bőségből ad.

10. Ugyanígy árad ki az Egyből a többi létezés egésze.

11. Az Egy nem fáradsággal vagy tervezéssel teremti meg a világot.

12. Nem kell semmit tennie, mert a kiáradás magától történik.

13. Ahogy a Nap fényt sugároz anélkül, hogy ettől csökkenne, úgy sugározza az Egy a Létet.

14. Minél távolabb van a fény a Naptól, annál gyengébbé válik.

15. A Lét is minden alsóbb szinten egy kicsit halványabbá válik.

16. Ez a leereszkedés képe a neoplatonikus világkép lényege.

17. E szerkezet nagy szintjeit Plotinusz hiposztázisoknak nevezi.

18. A „hiposztázis” szó annyit jelent, mint alap vagy önálló valóság.

19. Három ilyen főszint létezik, amelyek az Egyből származnak.

20. Az Egy után az első és legmagasabb szint a szellem.

21. A görögök ezt a szellemet nous-nak nevezték, azaz értelemnek vagy gondolkodó megismerésnek.

22. A nous-ban a Szellem látja minden dolog örök archetípusait, Platón ideáit.

23. A nous mintegy az első gondolat, amely az Egyből származik.

24. Benne a gondolkodás és a gondolati tárgy még szorosan egyesül.

25. A nous azonban már nem egészen olyan egyszerű, mint maga az Egy.

26. Hiszen a gondolkodásban már elválnak egymástól a gondolkodó és a gondolati tárgy.

27. Ezzel a tiszta egység először megszakad.

28. A nousból árad ki a második nagy szint, a világlélek.

29. A világlélek az az élet, amely átjárja az egész világot.

30. Ő köti össze a szellem örök világát a testek mulandó világával.

31. Hídként értelmezhetjük a fenti és az alsó között.

32. Az egyetlen nagy világlelkéből fakadnak a sok-sok egyedi lélek.

33. Az ember lelke is ennek a világlelknek egy szikrája.

34. Így minden élőlény egy hosszú láncon keresztül kapcsolódik az Egyhez.

35. A lélek alatt végül a látható dolgok világa kezdődik.

36. Itt találjuk a növényeket, az állatokat, a köveket és saját testünket.

37. Ez a világ szép, de csupán a magasabb szintek tükörképe.

38. A szerkezet legalsó végén fekszik az anyag.

39. Plotinus számára az anyag szinte már a semmi.

40. Olyan messze van a forrástól, hogy alig éri el a fény.

41. Összehasonlíthatjuk egy fénycsóva legkülső peremével.

42. Ahol a fény véget ér, ott kezdődik a sötétség.

43. Pontosan ez a sötétség a létezés peremén az anyag.

44. Nem gonosz ellenfél, hanem csupán a teljesség hiánya.

45. Plotin számára a gonosz nem önálló anyag, hanem csupán a jó hiánya.

46. Ahogyan az árnyék csupán a fény hiánya, úgy a rossz is csupán a létezés hiánya.

47. Az egész lépcsőszerkezet tehát fentről lefelé haladó elhalványulásként értelmezhető.

48. Fent a tiszta egység uralkodik, lent a széttöredezett sokféleség.

49. Fent tökéletes teljesség van, lent már csak csekély hiány.

50. Minden szint előhozza a következőt, és egyúttal tükrözi a magasabbat.

51. Így jön létre egy zökkenőmentes lánc a legtökéletesebbtől a legszegényesebbig.

52. Ez a kép rendkívül vonzó volt sok későbbi gondolkodó számára.

53. Megmagyarázta, hogyan keletkezhet egyetlen eredetből az egész színes világ.

54. Ugyanakkor minden dolognak megadta a maga szilárd helyét a nagy lépcsőn.

55. A kő alacsonyabban áll, mint a növény, a növény alacsonyabban, mint az állat.

56. Az ember viszont magasabban áll, mert benne lakozik az értelem.

57. Minden felett azonban változatlanul ragyog az Egy, amelyből minden származik.

58. A Tökéletesből való leereszkedés így magyarázza az egész világ eredetét.

59. De ez azonnal felvet egy új kérdést: Van-e visszaút is?

60. Pontosan ez a felfelé vezető út a következő fejezet témája.

1. Die Welt der Neuplatoniker gleicht keiner flachen Ebene, sondern einer gewaltigen Treppe.

2. Ganz oben thront das Eine, der vollkommene Ursprung von allem.

3. Ganz unten liegt die Materie, das Blasseste und Ärmste, was es gibt.

4. Zwischen diesen Polen erstreckt sich ein Stufenbau des Seins.

5. Plotin, ein Denker des dritten Jahrhunderts nach Christus, hat diesen Bau entworfen.

6. Er fragte nicht nur, woraus die Welt besteht, sondern wie sie aus dem Einen hervorgeht.

7. Seine berühmte Antwort lautet Emanation, ein Ausströmen oder Ausfließen.

8. Man stelle sich eine Quelle vor, die ohne Pause Wasser hervorbringt.

9. Die Quelle wird dabei nicht ärmer, denn sie gibt aus reiner Fülle.

10. Genauso strömt aus dem Einen das gesamte übrige Sein hervor.

11. Das Eine schafft die Welt nicht durch Mühe oder Planung.

12. Es muss nichts tun, denn das Ausströmen geschieht von selbst.

13. Wie die Sonne Licht ausstrahlt, ohne dadurch zu schrumpfen, so strahlt das Eine das Sein aus.

14. Je weiter das Licht von der Sonne entfernt ist, desto schwächer wird es.

15. Auch das Sein wird mit jeder Stufe nach unten ein wenig blasser.

16. Dieses Bild vom Abstieg ist der Kern des neuplatonischen Weltbildes.

17. Die großen Stufen dieses Baus nennt Plotin Hypostasen.

18. Das Wort Hypostase bedeutet so viel wie Grundlage oder eigenständige Wirklichkeit.

19. Es gibt drei solcher Hauptstufen, die aus dem Einen hervorgehen.

20. Die erste und höchste Stufe nach dem Einen ist der Geist.

21. Die Griechen nannten diesen Geist nous, also Vernunft oder denkendes Erkennen.

22. Im nous schaut der Geist die ewigen Urbilder aller Dinge, die Ideen Platons.

23. Der nous ist gleichsam der erste Gedanke, der aus dem Einen hervorgeht.

24. In ihm sind das Denken und das Gedachte noch eng vereint.

25. Doch der nous ist schon nicht mehr ganz so einfach wie das Eine selbst.

26. Denn im Denken trennen sich bereits der Denkende und das Gedachte.

27. Damit ist die reine Einheit ein erstes Mal aufgebrochen.

28. Aus dem nous strömt die zweite große Stufe hervor, die Weltseele.

29. Die Weltseele ist das Leben, das die ganze Welt durchzieht.

30. Sie verbindet die ewige Welt des Geistes mit der vergänglichen Welt der Körper.

31. Man kann sie als Brücke zwischen oben und unten verstehen.

32. Aus der einen großen Weltseele gehen die vielen einzelnen Seelen hervor.

33. Auch die Seele des Menschen ist ein Funke dieser Weltseele.

34. So hängt jedes Lebewesen über eine lange Kette mit dem Einen zusammen.

35. Unterhalb der Seele beginnt schließlich die Welt der sichtbaren Dinge.

36. Hier finden wir Pflanzen, Tiere, Steine und unsere eigenen Körper.

37. Diese Welt ist schön, aber sie ist nur ein Abbild der höheren Stufen.

38. Ganz am untersten Ende des Baus liegt die Materie.

39. Die Materie ist für Plotin fast schon das Nichts.

40. Sie ist so weit von der Quelle entfernt, dass kaum noch Licht sie erreicht.

41. Man kann sie mit dem äußersten Rand eines Lichtscheins vergleichen.

42. Dort, wo das Licht endet, beginnt die Dunkelheit.

43. Genau diese Dunkelheit am Rand des Seins ist die Materie.

44. Sie ist kein böser Gegenspieler, sondern bloß ein Mangel an Fülle.

45. Das Böse ist für Plotin kein eigener Stoff, sondern nur ein Fehlen von Gutem.

46. So wie Schatten nur das Fehlen von Licht ist, ist das Schlechte nur das Fehlen von Sein.

47. Der ganze Stufenbau lässt sich also als ein Verblassen von oben nach unten lesen.

48. Oben herrscht reine Einheit, unten herrscht zersplitterte Vielheit.

49. Oben gibt es vollkommene Fülle, unten nur noch dünnen Mangel.

50. Jede Stufe bringt die nächste hervor und spiegelt zugleich die höhere wider.

51. So entsteht eine lückenlose Kette vom Vollkommensten bis zum Ärmsten.

52. Dieses Bild war für viele spätere Denker außerordentlich verlockend.

53. Es erklärte, wie aus einem einzigen Ursprung die ganze bunte Welt entstehen kann.

54. Zugleich gab es jedem Ding seinen festen Platz auf der großen Treppe.

55. Ein Stein steht tiefer als eine Pflanze, eine Pflanze tiefer als ein Tier.

56. Der Mensch wiederum steht höher, weil in ihm die Vernunft wohnt.

57. Über allem aber leuchtet unverändert das Eine, von dem alles ausgeht.

58. Der Abstieg vom Vollkommenen erklärt so die Herkunft der ganzen Welt.

59. Doch er wirft sofort eine neue Frage auf: Gibt es auch einen Weg zurück?

60. Genau dieser Weg nach oben ist das Thema des nächsten Kapitels.