3.1.2 A világlélek: Brahman – Die Weltseele: Brahman

1. Képzeld el, hogy mélyen lemerülsz az óceánba.

2. A felszínen ezer-ezer hullámot látsz.

3. Minden hullámnak megvan a maga formája, felemelkedik, majd újra leereszkedik.

4. De az összes hullám alatt egyetlen, hatalmas víz fekszik.

5. Pontosan ez a kép áll az ókori indiai filozófia középpontjában.

6. A filozófia azt kérdezi: Mi az az egyetlen víz a világ összes hulláma mögött?

7. A válaszának van egy neve: Brahman.

8. Brahman az alapja mindennek, minden dolog eredete.

9. Nevezhetjük világléleknek, mindennek végső okának.

10. Ez az egyetlen isteni erő, amelyből minden származik.

11. A fák, a csillagok, az állatok és az emberek csupán annak sok hulláma.

12. Maga a Brahman azonban mindig az egyetlen, oszthatatlan egész marad.

13. Ezek a gondolatok az Upanishadokban, India ősi szent szövegeiben találhatók.

14. Több mint kétezerötszáz évvel ezelőtt keletkeztek.

15. Bennük a bölcsek azt keresik, ami valóban állandó.

16. Minden, amit látunk, folyamatosan változik.

17. A virágok kinyílnak és elhervadnak, az emberek megszületnek és meghalnak.

18. E változás mögött azonban valami állandónak kell lennie.

19. Ez az állandóság az indiai gondolkodók számára a Brahman.

20. Nincs kezdete és nincs vége.

21. Szavakkal alig lehet leírni.

22. A szövegek gyakran csak azt mondják el, hogy mi nem a Brahman.

23. Nem kicsi, nem nagy, nem hangos, nem csendes.

24. Túlmutat minden képen, amit magunknak elképzelhetünk.

25. És mégis mindenütt ott van, minden dologban és minden lényben.

26. Most jön a második nagy fogalom: az Atman.

27. Az Atman az ember legbelsőbb énjét jelenti.

28. Nem a test, és nem a változó gondolat.

29. Az a csendes mag, amely minden élmény mögött nyugszik.

30. Hámozz meg egy embert, mint egy hagymát, rétegről rétegre.

31. Eltávolítod a testet, az érzelmeket, az emlékeket.

32. Ami végül megmarad, az az Atman.

33. Ez a tiszta tudatosság, amely egyszerűen csak ott van.

34. És most jön a meglepő, nagy gondolat.

35. Az Atman és a Brahman alapvetően ugyanaz.

36. A legbelsőbb Én és a világlélek egyek.

37. A híres mondat erről így hangzik: „Te vagy az.”

38. Ez azt jelenti: a legmélyebb Éned az egész világ alapja.

39. A hullám felismeri, hogy ő maga az óceán.

40. Ez nem puszta állítás, hanem tapasztalat.

41. Aki mélyen belenéz önmagába, annak magának kell megéreznie ezt az egységet.

42. Az én és a világ közötti elválasztás ekkor csalódásnak tűnik.

43. A mindennapokban elkülönült, egyedi lényeknek érezzük magunkat.

44. Azt mondjuk, hogy „én”, és egy kicsi, saját pontot értünk alatta.

45. Az Upanishadok ezt a nézőpontot felületesnek nevezik.

46. Valójában – mondják – mindannyian ugyanaz a létezés vagyunk.

47. A tűz szikrája teljes mértékben tűzből áll.

48. A tenger egy cseppje teljes mértékben a tengerből áll.

49. Így minden én teljes mértékben Brahmanból áll.

50. A létezés ezen egysége csodálatra méltó gondolat.

51. Feloldja az ember, az állat és a kozmosz közötti határt.

52. Aki másnak árt, alapvetően önmagának árt.

53. Mert a legmélyebb értelemben nincs igazán idegen.

54. Az ilyen gondolatok később sok nyugati embert elbűvöltek.

55. Schopenhauer például ismerte az Upanishadokat, és nagyra értékelte őket.

56. A világlélek elképzelése az ókorban is megtalálható.

57. Indiában azonban különösen világosan és mélyrehatóan bontakozott ki.

58. A Brahman tehát nem egy isten a többi isten mellett.

59. Az az egyetlen alap, amelyben minden nyugszik, és amelyből minden árad.

60. És a legcsodálatosabb az, hogy ennek az alapnak a lényegében te magad is része vagy.

1. Stell dir vor, du tauchst tief in den Ozean hinab.

2. An der Oberfläche siehst du tausend einzelne Wellen.

3. Jede Welle hat ihre eigene Form, steigt auf und fällt wieder.

4. Doch unter allen Wellen liegt ein einziges, großes Wasser.

5. Genau dieses Bild steht im Mittelpunkt der alten indischen Philosophie.

6. Sie fragt: Was ist das eine Wasser hinter allen Wellen der Welt?

7. Ihre Antwort hat einen Namen: Brahman.

8. Brahman ist der Allgrund, der Urgrund aller Dinge.

9. Man kann es die Weltseele nennen, den letzten Grund von allem.

10. Es ist das eine Göttliche, aus dem alles hervorgeht.

11. Bäume, Sterne, Tiere und Menschen sind nur seine vielen Wellen.

12. Brahman selbst aber bleibt immer das eine, ungeteilte Ganze.

13. Diese Gedanken stehen in den Upanishaden, alten heiligen Texten Indiens.

14. Sie entstanden vor über zweieinhalbtausend Jahren.

15. In ihnen suchen Weise nach dem, was wirklich beständig ist.

16. Alles, was wir sehen, verändert sich ständig.

17. Blumen blühen und welken, Menschen werden geboren und sterben.

18. Hinter diesem Wechsel aber muss etwas Bleibendes liegen.

19. Dieses Bleibende ist für die indischen Denker das Brahman.

20. Es hat keinen Anfang und kein Ende.

21. Es lässt sich mit Worten kaum beschreiben.

22. Oft sagen die Texte nur, was Brahman nicht ist.

23. Es ist nicht klein, nicht groß, nicht laut, nicht still.

24. Es ist jenseits aller Bilder, die wir uns machen können.

25. Und doch ist es überall, in jedem Ding und in jedem Wesen.

26. Nun kommt der zweite große Begriff dazu: das Atman.

27. Atman bedeutet das innerste Selbst des Menschen.

28. Es ist nicht der Körper und nicht der wechselnde Gedanke.

29. Es ist der stille Kern, der hinter allem Erleben ruht.

30. Schäle einen Menschen wie eine Zwiebel Schicht für Schicht.

31. Du entfernst den Körper, die Gefühle, die Erinnerungen.

32. Was ganz zuletzt übrig bleibt, das ist das Atman.

33. Es ist das reine Bewusstsein, das einfach nur da ist.

34. Und nun kommt der überraschende, große Gedanke.

35. Atman und Brahman sind im Grunde dasselbe.

36. Das innerste Selbst und die Weltseele sind eins.

37. Der berühmte Satz dazu lautet: "Das bist du."

38. Er bedeutet: Dein tiefstes Ich ist der Grund der ganzen Welt.

39. Die Welle erkennt, dass sie selbst der Ozean ist.

40. Das ist keine bloße Behauptung, sondern eine Erfahrung.

41. Wer tief in sich geht, soll diese Einheit selbst spüren.

42. Die Trennung zwischen Ich und Welt erscheint dann als Täuschung.

43. Im Alltag fühlen wir uns als abgegrenzte Einzelwesen.

44. Wir sagen "ich" und meinen einen kleinen, eigenen Punkt.

45. Die Upanishaden nennen diese Sicht oberflächlich.

46. In Wahrheit, sagen sie, sind wir alle dasselbe eine Sein.

47. Ein Funke des Feuers ist von ganzem Wesen Feuer.

48. Ein Tropfen des Meeres ist von ganzem Wesen Meer.

49. So ist jedes Selbst von ganzem Wesen Brahman.

50. Diese Einheit allen Seins ist eine staunenswerte Idee.

51. Sie löst die Grenze zwischen Mensch, Tier und Kosmos auf.

52. Wer den anderen verletzt, verletzt im Grunde sich selbst.

53. Denn im Tiefsten gibt es keinen wirklich Fremden.

54. Solche Gedanken haben später viele Menschen im Westen fasziniert.

55. Schopenhauer etwa kannte die Upanishaden und schätzte sie hoch.

56. Die Vorstellung einer Weltseele findet sich auch in der Antike wieder.

57. Doch in Indien wurde sie besonders klar und tief entfaltet.

58. Brahman ist also nicht ein Gott neben anderen Göttern.

59. Es ist der eine Grund, in dem alles ruht und aus dem alles strömt.

60. Und das Erstaunlichste bleibt: Dieser Grund bist im Kern auch du selbst.