3.2.1 Rend, erény és helyes magatartás – Ordnung, Tugend und rechtes Verhalten

1. Körülbelül 2500 évvel ezelőtt élt Kínában egy férfi, akinek gondolatai a mai napig milliók gondolkodásmódját formálják.

2. A neve Kong Qiu volt, de Nyugaton Konfuciusz néven ismerik.

3. Kr. e. 551 körül született, egy nagy zűrzavarral jellemzett korszakban.

4. Kína akkoriban számos kis fejedelemségre szakadt szét, amelyek folyamatosan egymás ellen harcoltak.

5. A háború, az árulás és az erőszak a mindennapok részét képezték.

6. Konfuciusz egy egyszerű, de mélyreható kérdést tett fel.

7. Hogyan állhat helyre egy széthullott társadalom?

8. Válasza nem az volt, hogy szigorúbb törvényekkel vagy nagyobb hadseregekkel.

9. Válasza az volt, hogy jobb emberekkel.

10. Konfuciusz szerint minden rend az egyes ember belsejében kezdődik.

11. Aki uralkodik önmagán és jól cselekszik, az rendet teremt a világban.

12. Tanításának középpontjában az erény áll.

13. Az erény itt nem jámborságot jelent, hanem a helyes cselekvés képességét.

14. Konfuciusz az emberséget nevezte a legfontosabb erénynek.

15. Az emberség azt jelenti, hogy úgy bánjunk másokkal, ahogyan mi magunk is szeretnénk, hogy bánjanak velünk.

16. Konfuciusz már jóval a kereszténység előtt megfogalmazta ezt az aranyszabályt.

17. Ezt azonban tagadó formában fogalmazta meg: Amit magad nem kívánsz, azt másnak se okozd.

18. Ez a kis szabály iránytűként szolgál az egész együttéléshez.

19. Az emberség mellett Konfuciusz számára a szokások is fontosak voltak.

20. A szokások alatt az érintkezés szilárd formáit értette: az udvariasságot, a jó modort és a hagyományokat.

21. Az ilyen formák első pillantásra üres külsőségeknek tűnnek.

22. Konfuciusz azonban bennük látta azt a vázszerkezetet, amely összetartja a társadalmat.

23. Egy udvarias üdvözlés, egy meghajlás, egy tiszteletteljes szó – mindez rendet teremt az együttélésben.

24. Aki ápolja a szokásokat, azzal tiszteletet tanúsít mások iránt.

25. Konfuciusz számára az udvariasság nem csupán kiegészítő elem, hanem megélt emberség.

26. Különösen fontos volt számára a család.

27. Konfuciusz számára a család minden rend alapja.

28. Aki megtanulja tisztelni szüleit, egyúttal megtanulja tisztelni a közösséget is.

29. A gyermekek szüleik iránti tiszteletét gyermeki tiszteletnek nevezte.

30. Számára ez a tisztelet nem ért véget a szülők halálával.

31. A elhunytakat tisztelték, megemlékeztek róluk, áldozatot mutattak be nekik.

32. Ez az ősök tisztelete hosszú lánccá kötötte össze az élőket a halottakkal.

33. Így alakult ki az az érzés, hogy valami nagyobb részesei vagyunk, mint pusztán a saját rövid életünk.

34. Konfuciusz a család rendjéből vezette le az állam rendjét.

35. Az uralkodónak úgy kellett viselkednie népe iránt, mint egy jó apának gyermekei iránt.

36. A népnek pedig úgy kellett követnie az uralkodót, mint a gyermekeknek egy gondoskodó apát.

37. Konfuciusz szerint az uralom nem erőszakon, hanem a jó példán alapul.

38. Az a uralkodó, aki maga is erényesen él, nem szorul büntetésekre ahhoz, hogy tiszteljék.

39. Az erény úgy hat, mint a szél – mondta Konfuciusz –, a nép pedig úgy, mint a fű.

40. A szél átfúj a fű felett, és a fű magától meghajol.

41. Mindezen erőfeszítések célja a társadalmi harmónia volt.

42. A harmónia nem azt jelenti, hogy mindenki egyforma, vagy ugyanazt gondolja.

43. A harmónia azt jelenti, hogy mindenki ismeri a helyét, és teljesíti kötelességeit.

44. Akárcsak egy zenekarban, csak a különböző hangok összhangja eredményez gyönyörű hangzást.

45. Konfuciusz tanításának középpontjában egy példakép áll: a nemes ember.

46. A nemes ember nem születése vagy gazdagsága miatt nemes.

47. Jelleme és viselkedése teszi nemessé.

48. Nemes az, aki mértéktartó, őszinte és felelősséget vállal.

49. Ellentéte a közönséges ember, aki csak a saját hasznára gondol.

50. A nemes ember a kötelességre gondol, a közönséges ember a haszonra.

51. Nem egyik napról a másikra lesz az ember nemes, hanem folyamatos tanulás és gyakorlás révén.

52. Konfuciusz az egész életen át tartó tanulást tartotta az egyik legnagyobb örömnek.

53. A mértékesség is fontos volt számára.

54. Se túl sok, se túl kevés, se túlzás, se hidegség – a középutat kell megtalálni.

55. Ez a mértékességről szóló tanítás meglepően hasonlít Arisztotelész arany középútjára.

56. Konfuciusz maga soha nem írt könyvet.

57. Tanítványai csak halála után gyűjtötték össze mondásait és beszélgetéseit.

58. Több mint két évezreden át tanítása meghatározta a gondolkodást Kínában, Koreában és Japánban.

59. Még ma is sok kelet-ázsiai értékben visszaköszön Konfuciusz: a tisztelet, a műveltség, a család.

60. Alapgondolata egyszerű és erőteljes marad: a jó társadalom a jó emberrel kezdődik.

1. Vor etwa 2500 Jahren lebte in China ein Mann, dessen Gedanken bis heute Millionen Menschen prägen.

2. Sein Name war Kong Qiu, doch im Westen nennt man ihn Konfuzius.

3. Er wurde um 551 vor Christus geboren, in einer Zeit großer Unordnung.

4. China war damals in viele kleine Fürstentümer zerfallen, die ständig gegeneinander kämpften.

5. Krieg, Verrat und Gewalt gehörten zum Alltag.

6. Konfuzius stellte eine einfache, aber tiefe Frage.

7. Wie kann eine zerrüttete Gesellschaft wieder in Ordnung kommen?

8. Seine Antwort lautete nicht: durch härtere Gesetze oder größere Heere.

9. Seine Antwort lautete: durch bessere Menschen.

10. Für Konfuzius begann jede Ordnung im Inneren des einzelnen Menschen.

11. Wer sich selbst beherrscht und gut handelt, trägt Ordnung in die Welt hinaus.

12. Im Mittelpunkt seiner Lehre steht die Tugend.

13. Tugend bedeutet hier nicht Frömmigkeit, sondern die Fähigkeit, richtig zu handeln.

14. Die wichtigste Tugend nannte Konfuzius Menschlichkeit.

15. Menschlichkeit heißt, den anderen so zu behandeln, wie man selbst behandelt werden möchte.

16. Schon lange vor dem Christentum formulierte Konfuzius diese goldene Regel.

17. Er sagte sie jedoch in verneinter Form: Was du selbst nicht wünschst, das füge auch keinem anderen zu.

18. Diese kleine Regel wirkt wie ein Kompass für das ganze Zusammenleben.

19. Neben der Menschlichkeit stand für Konfuzius die Sitte.

20. Mit Sitte meinte er die festen Formen des Umgangs: Höflichkeit, Anstand und Bräuche.

21. Solche Formen wirken auf den ersten Blick wie leere Äußerlichkeiten.

22. Doch Konfuzius sah in ihnen das Gerüst, das eine Gesellschaft zusammenhält.

23. Ein höflicher Gruß, eine Verbeugung, ein achtungsvolles Wort - all das ordnet das Miteinander.

24. Wer die Sitte pflegt, zeigt damit Achtung vor den anderen.

25. Höflichkeit ist für Konfuzius kein Beiwerk, sondern gelebte Menschlichkeit.

26. Besonders wichtig war ihm die Familie.

27. Die Familie ist für Konfuzius die Keimzelle jeder Ordnung.

28. Wer lernt, seine Eltern zu achten, lernt zugleich, die Gemeinschaft zu achten.

29. Die Ehrfurcht der Kinder vor den Eltern nannte er kindliche Pietät.

30. Diese Achtung endete für ihn nicht mit dem Tod der Eltern.

31. Die Verstorbenen wurden geehrt, ihrer wurde gedacht, ihnen wurden Opfer dargebracht.

32. Diese Ahnenehrung verband die Lebenden mit den Toten zu einer langen Kette.

33. So entstand das Gefühl, Teil von etwas Größerem zu sein als nur das eigene kurze Leben.

34. Aus der Ordnung der Familie leitete Konfuzius die Ordnung des Staates ab.

35. Der Herrscher sollte zu seinem Volk sein wie ein guter Vater zu seinen Kindern.

36. Und das Volk sollte dem Herrscher folgen wie Kinder einem fürsorglichen Vater.

37. Herrschaft beruht für Konfuzius nicht auf Gewalt, sondern auf gutem Beispiel.

38. Ein Herrscher, der selbst tugendhaft lebt, braucht keine Strafen, um geachtet zu werden.

39. Tugend wirkt wie der Wind, sagte Konfuzius, und das Volk wie das Gras.

40. Der Wind streicht über das Gras, und das Gras neigt sich von selbst.

41. Das Ziel all dieser Bemühungen war die gesellschaftliche Harmonie.

42. Harmonie bedeutet nicht, dass alle gleich sind oder dasselbe denken.

43. Harmonie bedeutet, dass jeder seinen Platz kennt und seine Pflichten erfüllt.

44. Wie in einem Orchester ergibt erst das Zusammenspiel verschiedener Stimmen einen schönen Klang.

45. Im Zentrum von Konfuzius' Lehre steht ein Vorbild: der edle Mensch.

46. Der edle Mensch ist nicht edel durch Geburt oder Reichtum.

47. Er ist edel durch seinen Charakter und sein Verhalten.

48. Edel ist, wer Maß hält, ehrlich ist und Verantwortung übernimmt.

49. Sein Gegenbild ist der gewöhnliche Mensch, der nur an seinen eigenen Vorteil denkt.

50. Der edle Mensch denkt an die Pflicht, der gewöhnliche Mensch denkt an den Gewinn.

51. Edel wird man nicht über Nacht, sondern durch ständiges Lernen und Üben.

52. Konfuzius hielt das Lernen ein Leben lang für eine der größten Freuden.

53. Auch das rechte Maß war ihm wichtig.

54. Weder zu viel noch zu wenig, weder Übertreibung noch Kälte - die Mitte gilt es zu finden.

55. Diese Lehre vom Maß ähnelt erstaunlich der goldenen Mitte des Aristoteles.

56. Konfuzius hat selbst nie ein Buch geschrieben.

57. Seine Schüler sammelten seine Aussprüche und Gespräche erst nach seinem Tod.

58. Über zwei Jahrtausende prägte seine Lehre das Denken in China, Korea und Japan.

59. Noch heute schwingt in vielen Werten Ostasiens etwas von Konfuzius mit: Respekt, Bildung, Familie.

60. Sein Grundgedanke bleibt einfach und stark: Eine gute Gesellschaft beginnt beim guten Menschen.