3.2 Kínai filozófia: Konfuciusz és a taoizmus – Chinesische Philosophie: Konfuzius und Daoismus

1. Körülbelül kétezerötszáz évvel ezelőtt Kínában is voltak bölcs emberek, akik az élet nagy kérdésein töprengtek.

2. Kérdéseik azonban másképp hangzottak, mint a görögöké.

3. A görög gondolkodók elsősorban azt akarták tudni, miből áll a világ.

4. A kínai gondolkodók elsősorban azt akarták tudni, hogyan kell helyesen élni.

5. A középpontban nem a természet anyaga állt, hanem az emberek közötti jó együttélés.

6. Kína akkoriban sok kis birodalomra szakadt szét.

7. Ezek a birodalmak gyakran háborúztak egymással, és az élet bizonytalan volt.

8. Ebben a nyugtalan időben a gondolkodók szilárd támaszt kerestek.

9. Egyesek ezt a világos szabályokban és a társadalmi rendben találták meg.

10. Mások a természettel való csendes összhangban találták meg.

11. Így alakultak ki két nagy irányzat, amelyek hatása a mai napig érezhető.

12. Az egyik alapítójáról, Konfuciuszról kapta a nevét.

13. A másik a taoizmus, ami annyit jelent, mint az Út tanítása.

14. Mindkettő azt akarta megmutatni az embernek, hogyan hozhatja életét harmóniába.

15. Ehhez azonban egészen különböző utakat választottak.

16. Konfuciusz körülbelül ötszáz évvel a mi időszámításunk előtt élt.

17. Nem volt sem király, sem pap, hanem tanító.

18. Tanítványaival bejárta az országot, és tanácsokat adott.

19. Legfőbb célja egy olyan társadalom volt, amelyben mindenki tudja a helyét.

20. Konfuciusz szerint a világ rendje az ember belsejében kezdődik.

21. Aki ura önmagának, az a nagy dolgokban is rendet teremthet.

22. Tanításának középpontjában az erény áll.

23. Az erény itt azt jelenti, hogy jó és megbízható embernek lenni.

24. Egy ilyen ember nem a büntetéstől való félelemből cselekszik, hanem belső meggyőződésből.

25. Konfuciusz ezt a példaképet nemes embernek nevezte.

26. A nemes ember nem születése, hanem viselkedése révén nemes.

27. Nyugodt marad, amikor mások vitatkoznak, és igazságos, amikor mások hazudnak.

28. Konfuciusz egyik híres szabálya szinte úgy hangzik, mint az aranyszabály.

29. Amit magadnak nem kívánsz, azt másnak se tedd.

30. Ezzel egyetlen mondatban foglalta össze a helyes viselkedést.

31. Különösen fontos volt számára az udvariasság.

32. Az udvariasság számára nem csupán szép forma volt, hanem megélt tisztelet.

33. Aki tiszteli a másikat, az tartja össze a közösséget.

34. Konfuciusz szívesen hasonlította a társadalmat egy nagy családhoz.

35. A családban tanulja meg az ember először, hogyan illeszkedjen be.

36. A gyermek tiszteli a szülőket, a fiatalabb testvér az idősebbet.

37. Ebből a kis rendből nő ki az állam nagy rendje.

38. Ezért állt a család tanításának középpontjában.

39. Ehhez szorosan kapcsolódott az ősök tisztelete.

40. Az emberek emlékezéssel és áldozatokkal tisztelték elhunyt őseiket.

41. Így maradt megszakítás nélkül a generációk lánca.

42. Aki tiszteli az ősöket, úgy érzi, hogy valami nagyobb részese.

43. Konfuciusz úgy vélte, hogy a jó viselkedés megtanulható.

44. A gyakorlás és a szokás révén az erőfeszítés második természetünkké válik.

45. A szokások is nagy szerepet játszottak számára.

46. A szilárd hagyományok és szokások biztonságos keretet adnak az életnek.

47. Olyanok, mint egy korlát, amelybe a mindennapokban kapaszkodhatunk.

48. Konfuciusz azonban mindig a megfelelő mértéket is szorgalmazta.

49. A túlzott szigorosság megkeményít, a túlzott engedékenység pedig bizonytalanná tesz.

50. A bölcs ember megtalálja a kettő közötti középutat.

51. Célja az egész társadalom harmóniája volt.

52. A harmónia nem azt jelentette, hogy mindenki egyforma.

53. Azt jelentette, hogy mindenki jól teljesíti a feladatát.

54. Az uralkodónak példaképnek kell lennie, nem zsarnoknak.

55. Ha jó példával uralkodik, az emberek maguktól követik őt.

56. Így a rendet nem erőszakkal, hanem erénnyel kell megteremteni.

57. Szinte ugyanebben az időben egy egészen más irányzat alakult ki.

58. A taoizmus nevet viseli, az Út tanítását.

59. Legfontosabb szava a Dao, amelyet Útnak fordítanak.

60. A Dao az a csendes folyamat, amelyet minden dolog követ.

61. Ez minden mögött rejlő titkos ok, anélkül, hogy maga látható lenne.

62. Nem lehet megfogni, és alig lehet szavakba önteni.

63. Már a tanítás első mondata is figyelmeztet: Az a Dao, amelyet ki lehet mondani, nem az igazi Dao.

64. Alapítójának egy Lao-ce nevű bölcset tartanak.

65. Életéről szinte semmi biztosat nem tudunk.

66. Talán soha nem is létezett egyetlen személyként.

67. De a tanítás, amely az ő nevét viseli, a mai napig hat.

68. Ahol Konfuciusz szabályokra szólított fel, a taoizmus a nyugalmat tanácsolta.

69. Leghíresebb gondolata a cselekvés nélküli cselekvés.

70. A cselekvés nélküli cselekvés itt nem lustaságot vagy tétlenséget jelent.

71. Azt jelenti, hogy nem küzdünk a dolgok természetes menetével szemben.

72. A bölcs nem erőltet, hanem hagyja, hogy a dolgok megtörténjenek.

73. Erre szép példa a víz.

74. A víz lágy, és minden akadálynak enged.

75. És mégis, idővel a legkeményebb követ is kiüríti.

76. Így a gyenge megmutatja, hogy végül erősebb lehet, mint a kemény.

77. Aki úgy cselekszik, mint a víz, kevés erővel sokat ér el.

78. A taoista az összhangot keresi a természettel.

79. Figyeli, ahogy az évszakok jönnek és mennek.

80. Senkinek nem kell siettetnie a tavaszt, az magától jön.

81. Így az embernek is bízni kell a megfelelő pillanatban.

82. Ebből mély nyugalom fakad.

83. Aki elengedi a dolgokat, elveszíti a félelmét attól, amit nem tud megváltoztatni.

84. Ehhez szorosan kapcsolódik az egyszerűség dicsérete.

85. Kevés vágy több nyugalmat hoz, mint sok jav.

86. Akinek kevésre van szüksége, azt nehéz letéríteni az útjáról.

87. A taoizmus ismeri a világos és a sötét ellentétét is.

88. Ezt a fogalompárt gyakran yinnek és yangnak nevezik.

89. A sötét és a világos nem ellenségek, hanem partnerek.

90. A nappal és az éjszaka, a nyugalom és a mozgás elválaszthatatlanul összetartoznak.

91. Egyik sem létezhetne a másik nélkül.

92. Minden kezdetben már benne van a vég magja.

93. Az élet ezért az erők állandó váltakozása.

94. A bölcs nem száll szembe ezzel a változással.

95. Úszik az árral, ahelyett, hogy ellene evezne.

96. Így álltak egymással szemben Kína két nagy tanítása.

97. Konfuciusz a rendben, a kötelességben és a cselekvő életben bízott.

98. A taoizmus a természetben, a csendben és a dolgok szabad folyásában bízott.

99. De mindkettő ugyanazt a célt kereste: az egészzel összhangban élő életet.

100. És mindkettő a mai napig meghatározza Kelet-Ázsia gondolkodásmódját.

1. Vor rund zweieinhalbtausend Jahren dachten auch in China kluge Menschen über die großen Fragen des Lebens nach.

2. Ihre Fragen klangen jedoch anders als die der Griechen.

3. Die griechischen Denker wollten vor allem wissen, woraus die Welt besteht.

4. Die chinesischen Denker wollten vor allem wissen, wie man richtig lebt.

5. Im Mittelpunkt stand nicht der Stoff der Natur, sondern das gute Zusammenleben der Menschen.

6. China war damals in viele kleine Reiche zerfallen.

7. Diese Reiche bekriegten sich oft, und das Leben war unsicher.

8. In dieser unruhigen Zeit suchten die Denker nach einem festen Halt.

9. Manche fanden ihn in klaren Regeln und in der Ordnung der Gesellschaft.

10. Andere fanden ihn im stillen Einklang mit der Natur.

11. So entstanden zwei große Strömungen, die bis heute fortwirken.

12. Die eine trägt den Namen ihres Begründers Konfuzius.

13. Die andere heißt Daoismus, was so viel bedeutet wie die Lehre vom Weg.

14. Beide wollten dem Menschen zeigen, wie er sein Leben in Einklang bringt.

15. Doch sie wählten dafür ganz verschiedene Wege.

16. Konfuzius lebte etwa fünfhundert Jahre vor unserer Zeitrechnung.

17. Er war kein König und kein Priester, sondern ein Lehrer.

18. Mit seinen Schülern zog er durch das Land und gab Rat.

19. Sein größtes Ziel war eine Gesellschaft, in der jeder seinen Platz kennt.

20. Für Konfuzius beginnt die Ordnung der Welt im Inneren des Menschen.

21. Wer sich selbst beherrscht, kann auch im Großen Ordnung schaffen.

22. Im Mittelpunkt seiner Lehre steht die Tugend.

23. Tugend bedeutet hier, ein guter und verlässlicher Mensch zu sein.

24. Ein solcher Mensch handelt nicht aus Angst vor Strafe, sondern aus innerer Haltung.

25. Konfuzius nannte dieses Vorbild den edlen Menschen.

26. Der edle Mensch ist nicht edel durch seine Geburt, sondern durch sein Verhalten.

27. Er bleibt ruhig, wenn andere streiten, und gerecht, wenn andere lügen.

28. Eine berühmte Regel des Konfuzius klingt fast wie die goldene Regel.

29. Was man selbst nicht möchte, das soll man auch keinem anderen zufügen.

30. Damit fasste er das rechte Verhalten in einem einzigen Satz zusammen.

31. Besonders wichtig war ihm die Höflichkeit.

32. Höflichkeit war für ihn nicht nur eine schöne Form, sondern gelebte Achtung.

33. Wer den anderen achtet, hält die Gemeinschaft zusammen.

34. Konfuzius verglich die Gesellschaft gern mit einer großen Familie.

35. In der Familie lernt der Mensch zum ersten Mal, sich einzuordnen.

36. Das Kind achtet die Eltern, der jüngere Bruder den älteren.

37. Aus dieser kleinen Ordnung wächst die große Ordnung des Staates.

38. Darum stand die Familie im Zentrum seiner Lehre.

39. Eng damit verbunden war die Ahnenehrung.

40. Die Menschen ehrten ihre verstorbenen Vorfahren mit Gedenken und Opfern.

41. So blieb die Kette der Generationen unzerbrochen.

42. Wer die Ahnen ehrt, fühlt sich als Teil von etwas Größerem.

43. Konfuzius glaubte, dass gutes Verhalten gelernt werden kann.

44. Durch Übung und Gewohnheit wird aus Anstrengung eine zweite Natur.

45. Auch die Sitte spielte für ihn eine große Rolle.

46. Feste Bräuche und Sitten geben dem Leben einen sicheren Rahmen.

47. Sie sind wie ein Geländer, an dem man sich im Alltag festhält.

48. Doch Konfuzius forderte immer auch das rechte Maß.

49. Zu viel Strenge macht hart, zu viel Nachsicht macht haltlos.

50. Der weise Mensch findet die Mitte zwischen beidem.

51. Sein Ziel war die Harmonie der ganzen Gesellschaft.

52. Harmonie bedeutete dabei nicht, dass alle gleich sind.

53. Sie bedeutete, dass jeder seine Aufgabe gut erfüllt.

54. Der Herrscher soll ein Vorbild sein, kein Tyrann.

55. Regiert er mit gutem Beispiel, folgen ihm die Menschen von selbst.

56. So sollte Ordnung nicht durch Gewalt, sondern durch Tugend entstehen.

57. Fast zur gleichen Zeit entstand eine ganz andere Strömung.

58. Sie trägt den Namen Daoismus, die Lehre vom Weg.

59. Ihr wichtigstes Wort ist das Dao, das man mit Weg übersetzt.

60. Das Dao ist der stille Lauf, dem alle Dinge folgen.

61. Es ist der verborgene Grund hinter allem, ohne selbst sichtbar zu sein.

62. Man kann es nicht greifen und kaum in Worte fassen.

63. Schon der erste Satz der Lehre warnt: Das Dao, das man aussprechen kann, ist nicht das wahre Dao.

64. Als Begründer gilt ein Weiser, den man Laotse nennt.

65. Über sein Leben weiß man fast nichts Sicheres.

66. Vielleicht hat es ihn nie als eine einzige Person gegeben.

67. Doch die Lehre, die seinen Namen trägt, wirkt bis heute.

68. Wo Konfuzius nach Regeln rief, riet der Daoismus zur Gelassenheit.

69. Sein berühmtester Gedanke ist das Wirken durch Nichthandeln.

70. Nichthandeln meint dabei nicht Faulheit oder Untätigkeit.

71. Es meint, nicht gegen den natürlichen Lauf der Dinge anzukämpfen.

72. Der Weise drängt nicht, sondern lässt geschehen.

73. Ein schönes Bild dafür ist das Wasser.

74. Wasser ist weich und gibt jedem Hindernis nach.

75. Und doch höhlt es mit der Zeit den härtesten Stein aus.

76. So zeigt das Schwache, dass es am Ende stärker sein kann als das Harte.

77. Wer wie das Wasser handelt, erreicht viel mit wenig Kraft.

78. Der Daoist sucht den Einklang mit der Natur.

79. Er beobachtet, wie die Jahreszeiten kommen und gehen.

80. Niemand muss den Frühling antreiben, er kommt von allein.

81. So soll auch der Mensch dem rechten Augenblick vertrauen.

82. Daraus wächst eine tiefe Gelassenheit.

83. Wer loslässt, verliert die Angst vor dem, was er nicht ändern kann.

84. Eng damit verbunden ist das Lob der Einfachheit.

85. Wenige Wünsche bringen mehr Ruhe als viele Güter.

86. Wer wenig braucht, ist schwer aus der Bahn zu werfen.

87. Der Daoismus kennt auch den Gegensatz von hell und dunkel.

88. Dieses Begriffspaar wird oft Yin und Yang genannt.

89. Das Dunkle und das Helle sind keine Feinde, sondern Partner.

90. Tag und Nacht, Ruhe und Bewegung gehören untrennbar zusammen.

91. Keines könnte ohne das andere bestehen.

92. In jedem Anfang steckt schon der Keim des Endes.

93. Das Leben ist darum ein ständiger Wechsel der Kräfte.

94. Der Weise stellt sich nicht gegen diesen Wechsel.

95. Er schwimmt mit dem Strom, statt gegen ihn zu rudern.

96. So standen sich die beiden großen Lehren Chinas gegenüber.

97. Konfuzius vertraute auf Ordnung, Pflicht und das tätige Leben.

98. Der Daoismus vertraute auf Natur, Stille und das Geschehenlassen.

99. Doch beide suchten dasselbe Ziel: ein Leben im Einklang mit dem Ganzen.

100. Und beide prägen das Denken Ostasiens bis in unsere Zeit.