5.5.1 A bátorság, hogy saját értelmünkre támaszkodjunk – Der Mut, sich des eigenen Verstandes zu bedienen

1. 1784-ben egy berlini folyóirat egy egyszerű, de hatalmas kérdést tett fel.

2. A kérdés egyszerűen így szólt: Mi a felvilágosodás?

3. A beérkezett válaszok közül az egyik különösen híressé vált.

4. Ez a königsbergi filozófus, Immanuel Kant tollából származott.

5. Kant néhány erőteljes mondatban összefoglalta az egész korszakot.

6. A felvilágosodás az ember saját hibájából eredő kiskorúságából való kilépés – írta.

7. Ez az egyetlen mondat az egész korszak leghíresebb mottójává vált.

8. Ahhoz, hogy megértsük, először tisztáznunk kell a „kiskorúság” fogalmát.

9. Jogi értelemben kiskorú az a gyermek, akinek még gyámra van szüksége.

10. A gyám helyette dönt, mert a gyermek még nem tud gondoskodni magáról.

11. Kant ezt a képet átviszi a felnőtt emberek gondolkodására.

12. Szellemileg kiskorúnak tehát az számít, aki saját értelmét nem tudja mások irányítása nélkül használni.

13. Egy ilyen ember másokra bízza a gondolkodást és a döntéshozatalt.

14. Kant szavaiban a döntő jelentőségű a „saját hibájából” kifejezés.

15. Az a kiskorúság, amelyről ő beszél, nem az értelem hiányából fakad.

16. Sokkal inkább abból a bátorsághiányból fakad, hogy ezt az értelmet használni is merjék.

17. Az emberek tehát teljes mértékben képesek lennének önállóan gondolkodni, ha csak merészelnék.

18. De miért maradnak ennyien önként fogságban ebben a kiskorúságban?

19. Kant két okot nevez meg, nevezetesen a lustaságot és a gyávaságot.

20. Kényelmes, ha nem kell saját erőfeszítéseket tenni.

21. Akinek van papja, aki helyettesíti a lelkiismeretét, annak nem kell saját maga gondolkodnia a jóról és a rosszról.

22. Akinek van egy könyve, amely helyettesíti számára az értelmet, annak nem kell saját maga ítélkeznie.

23. Akinek van egy orvosa, aki előírja neki az életmódot, annak nem kell saját maga törődnie a mértékkel.

24. Így a kényelmes ember másokra bízza a gondolkodást, és csak pénzzel fizet érte.

25. A kényelemhez társul a saját gondolkodás veszélyeitől való félelem.

26. Az önálló gondolkodás veszélyesnek tűnik, mert közben hibázhatunk és ellenszenvet kelthetünk.

27. Kant leírja, hogy az úgynevezett gondviselők hogyan szítják tudatosan ezt a félelmet.

28. Úgy állítják be a szellemi önállóság felé tett lépést, mintha az nehéz és kockázatos lenne.

29. Így tartják kicsiben az embereket, és biztosítják saját hatalmukat.

30. Ezen a tehetetlenség ellen Kant egy rövid latin mottót állít.

31. Ez a „sapere aude”, ami azt jelenti: merj bölcs lenni.

32. Szabadabban fordítva: merj a saját értelmedre támaszkodni.

33. Kant számára tehát a felvilágosodás nem annyira tudás, mint inkább egyfajta hozzáállás.

34. Ez a készség arra, hogy legyőzzük a szellemi kényelmet és a félelmet.

35. Az embernek saját értelmét kell használnia, ahelyett, hogy vakon követné mások hangját.

36. Így minden egyes ember értelme egyfajta bíróvá válik.

37. Egyetlen tekintély sem állíthatja egyszerűen, hogy valami igaz vagy jó.

38. Minden tekintélynek inkább olyan érveket kell felhozni, amelyek kiállják a vizsgáló értelem próbáját.

39. A hagyomány, a tisztség és a hosszú múlt önmagukban már nem számítanak bizonyítéknak.

40. Csak az a megértés számít, amelyet mindenki saját maga is átlát.

41. Ez a követelés mindenfajta vak engedelmesség ellen irányul.

42. Érintette az egyházat, amely indoklás nélkül követelte a hitvallásokat.

43. Érintette az államot, amely pusztán parancsokkal akarta kikényszeríteni az engedelmességet.

44. Érintette minden olyan tudós véleményét, amely kizárólag nagy nevekre hivatkozott.

45. Kant azonban nem volt a zűrzavar és a káosz híve.

46. Gondosan megkülönböztette az ész használatának két módját.

47. Az ész magánjellegű használata az ember által betöltött tisztségre vonatkozik.

48. Egy tisztviselőnek vagy katonának szolgálata során engedelmeskednie kell és be kell tartania a szabályokat.

49. Az értelem nyilvános használata az embert mint tudóst érinti az egész világ előtt.

50. Ebben a szerepben mindenki szabadon és nyíltan közölheti gondolatait.

51. Kant ezt egy emlékezetes mondatba foglalta: Gondolkodjatok, amennyit akartok, de engedelmeskedjetek.

52. Ez azt jelentette, hogy be lehet tartani egy szabályt, és egyúttal nyilvánosan is bírálni lehet azt.

53. Így lehetségesnek kellett lennie a gondolatszabadságnak anélkül, hogy az azonnal felborítaná a rendet.

54. Kant abban reménykedett, hogy a szabad kritika révén a rossz törvények idővel megváltoznak.

55. Kant tudta, hogy nem minden ember lehet azonnal teljesen felvilágosult.

56. De egy olyan közvélemény, amelynek szabadságot hagynak, fokozatosan magától felvilágosodik.

57. Ezért számára a szabadság volt az egyetlen dolog, ami ehhez a felszabaduláshoz valóban szükséges.

58. Saját korszakát nem felvilágosultnak, hanem a felvilágosodás korszakának nevezte.

59. A felvilágosodás számára tehát nem egy elért állapot volt, hanem egy állandó feladat.

60. Ez a feladat a mai napig érvényes, hiszen a saját gondolkodáshoz szükséges bátorságot minden korszakban újra meg kell merni.

1. Im Jahr 1784 stellte eine Berliner Zeitschrift eine schlichte, aber gewaltige Frage.

2. Die Frage lautete schlicht: Was ist Aufklärung?

3. Unter den Antworten, die eingingen, wurde eine besonders berühmt.

4. Sie stammte von dem Königsberger Philosophen Immanuel Kant.

5. Kant fasste das ganze Zeitalter in wenigen, kraftvollen Sätzen zusammen.

6. Aufklärung sei der Ausgang des Menschen aus seiner selbstverschuldeten Unmündigkeit, schrieb er.

7. Dieser eine Satz wurde zum berühmtesten Motto der gesamten Epoche.

8. Um ihn zu verstehen, muss man zuerst das Wort Unmündigkeit klären.

9. Unmündig ist im rechtlichen Sinne ein Kind, das noch einen Vormund braucht.

10. Ein Vormund entscheidet stellvertretend, weil das Kind noch nicht für sich selbst sorgen kann.

11. Kant überträgt dieses Bild auf das Denken erwachsener Menschen.

12. Geistig unmündig ist demnach, wer seinen eigenen Verstand nicht ohne fremde Leitung gebrauchen kann.

13. Solch ein Mensch lässt andere für sich denken und entscheiden.

14. Das Entscheidende an Kants Worten ist das Wörtchen "selbstverschuldet".

15. Die Unmündigkeit, von der er spricht, liegt nicht an einem Mangel an Verstand.

16. Sie liegt vielmehr an einem Mangel an Mut, diesen Verstand auch zu benutzen.

17. Die Menschen wären also durchaus fähig, selbst zu denken, wenn sie sich nur trauten.

18. Warum aber bleiben so viele Menschen freiwillig in dieser Unmündigkeit gefangen?

19. Kant nennt zwei Gründe, nämlich Faulheit und Feigheit.

20. Es ist bequem, sich nicht selbst anstrengen zu müssen.

21. Wer einen Pfarrer hat, der ihm das Gewissen ersetzt, muss nicht selbst über Recht und Unrecht nachdenken.

22. Wer ein Buch hat, das für ihn den Verstand ersetzt, muss nicht selbst urteilen.

23. Wer einen Arzt hat, der ihm die Lebensweise vorschreibt, muss sich nicht selbst um sein Maß sorgen.

24. So überlässt der bequeme Mensch sein Denken anderen und zahlt nur mit Geld dafür.

25. Zur Bequemlichkeit gesellt sich die Angst vor den Gefahren des eigenen Denkens.

26. Selbst zu denken erscheint gefährlich, weil man dabei Fehler machen und anecken kann.

27. Kant beschreibt, wie sogenannte Vormünder diese Angst sogar bewusst schüren.

28. Sie stellen den Schritt in die geistige Selbstständigkeit als schwer und riskant dar.

29. So halten sie die Menschen klein und sichern ihre eigene Macht.

30. Gegen diese Lähmung setzt Kant einen kurzen lateinischen Wahlspruch.

31. Er lautet "sapere aude", und das heißt: Wage es, weise zu sein.

32. Freier übersetzt bedeutet er: Habe Mut, dich deines eigenen Verstandes zu bedienen.

33. Aufklärung ist für Kant also weniger ein Wissen als eine Haltung.

34. Es ist die Bereitschaft, die geistige Bequemlichkeit und die Angst zu überwinden.

35. Der Mensch soll von seinem Verstand selbst Gebrauch machen, statt fremden Stimmen blind zu folgen.

36. Damit wird die Vernunft jedes einzelnen Menschen zu einer Art Richter.

37. Keine Autorität darf einfach behaupten, eine Sache sei wahr oder gut.

38. Jede Autorität muss vielmehr Gründe vorlegen, die vor der prüfenden Vernunft bestehen.

39. Tradition, Amt und langes Alter allein gelten nicht mehr als Beweis.

40. Was zählt, ist allein die Einsicht, die jeder selbst nachvollziehen kann.

41. Diese Forderung richtet sich gegen jede Form von blindem Gehorsam.

42. Sie traf die Kirche, die Glaubenssätze ohne Begründung verlangte.

43. Sie traf den Staat, der Gehorsam allein durch Befehl erzwingen wollte.

44. Sie traf jede Gelehrtenmeinung, die sich nur auf große Namen berief.

45. Doch Kant war kein Verfechter von Aufruhr und Chaos.

46. Er unterschied sorgfältig zwischen zwei Arten, die Vernunft zu gebrauchen.

47. Der private Gebrauch der Vernunft betrifft das Amt, das ein Mensch ausübt.

48. Ein Beamter oder ein Soldat muss in seinem Dienst gehorchen und die Regeln befolgen.

49. Der öffentliche Gebrauch der Vernunft betrifft den Menschen als Gelehrten vor der ganzen Welt.

50. In dieser Rolle darf und soll jeder seine Gedanken frei und offen mitteilen.

51. Kant fasste dies in eine einprägsame Formel: Räsonniert, so viel ihr wollt, aber gehorcht.

52. Gemeint war, dass man eine Regel befolgen und sie zugleich öffentlich kritisieren darf.

53. So sollte Freiheit des Denkens möglich sein, ohne die Ordnung sofort zu sprengen.

54. Über die freie Kritik, so hoffte Kant, würden sich schlechte Gesetze mit der Zeit ändern.

55. Kant wusste, dass nicht jeder Mensch sofort vollständig aufgeklärt sein kann.

56. Doch eine Öffentlichkeit, der man die Freiheit lässt, klärt sich nach und nach von selbst auf.

57. Darum war für ihn die Freiheit das Einzige, was zu dieser Befreiung wirklich nötig ist.

58. Sein eigenes Zeitalter nannte er nicht ein aufgeklärtes, sondern ein Zeitalter der Aufklärung.

59. Aufklärung war für ihn also kein erreichter Zustand, sondern eine bleibende Aufgabe.

60. Diese Aufgabe gilt bis heute, denn der Mut zum eigenen Denken muss in jeder Zeit neu gewagt werden.