7.3.1 A legtöbb ember legnagyobb boldogsága – Das größte Glück der größten Zahl

1. Jeremy Bentham 1748-ban született Londonban, és már gyermekkorában is rendkívül tehetségesnek tartották.

2. Bentham jogot tanult, de korának hatályos jogát zavarosnak és igazságtalannak találta.

3. Ahelyett, hogy csupán egyes törvényeket javított volna ki, Bentham egyetlen, egyértelmű alapelvet keresett.

4. Ennek az alapelvnek kellett volna megmagyaráznia, hogy mi is valójában a jó cselekedet és a jó törvény.

5. Bentham egy egyszerű, az emberi természetre vonatkozó megfigyelésből vezette le elvét.

6. Bentham szerint minden ember az örömre törekszik, és igyekszik elkerülni a fájdalmat.

7. Bentham az örömöt és a fájdalmat nevezte az emberi cselekvés felett uralkodó két uralkodónak.

8. Ebből a megfigyelésből vezette le Bentham híres mércéjét.

9. Egy cselekedet akkor jó, ha növeli a boldogságot, és akkor rossz, ha fokozza a szenvedést.

10. Ezt az elvet Bentham a haszon elvének nevezte, latinul utilitas.

11. Az utilitarizmus nevét erről az elvről kapta.

12. Egy cselekedet haszna abban áll, hogy mennyi boldogságot vagy szenvedést okoz az érintettek számára.

13. Bentham célját egy emlékezetes képletben foglalta össze.

14. Minden cselekvés célja a legtöbb ember legnagyobb boldogsága.

15. Bentham számára fontos volt az az alapelv, hogy minden ember egyformán számít.

16. A számításban egy koldus boldogsága ugyanolyan súllyal esik latba, mint egy királyé.

17. Ezáltal az utilitarizmus kezdettől fogva egy nagyon egyenlőségpárti tan volt.

18. Bentham azonban a boldogságot nem csupán érezni, hanem kiszámítani is akarta.

19. Ehhez Bentham kidolgozott egy módszert, amelyet örömszámításnak vagy hedonista számításnak neveznek.

20. A „hedonista” szó a görög „öröm” szóból származik.

21. Az örömszámításban egy cselekvés minden lehetséges következményét örömként vagy fájdalomként értékelik.

22. Bentham több mércét is megnevezett, amelyek alapján az öröm és a fájdalom összehasonlítható.

23. Az első mérce az öröm erőssége, vagyis az, hogy milyen intenzíven érzékeljük.

24. A második mérce az időtartam, vagyis az, hogy meddig tart az öröm.

25. A harmadik mérce az öröm bekövetkezésének bizonyossága.

26. Egy további mérce az időbeli közelség, vagyis az, hogy milyen hamar következik be az öröm.

27. Számít az is, hogy egy öröm további örömöt von-e maga után, vagy később fájdalommá alakul-e át.

28. Végül számít azoknak a személyeknek a száma is, akiket egy cselekvés érint.

29. Bentham szerint összeadjuk az összes örömpontot, és levonjuk belőle az összes fájdalompontot.

30. Ha a végén örömfelesleg marad, akkor a cselekedet jó.

31. Így a boldogság ugyanolyan tárgyilagosan mérhető lenne, mint egy pénzösszeg.

32. Bentham szilárdan hitte, hogy az erkölcs egyfajta számításká alakítható.

33. Pontosan itt mutatkozik meg különösen világosan a következmény-etika jellege.

34. A következmény-etikában kizárólag a cselekmény eredménye dönt annak értékéről.

35. A cselekvő belső hozzáállása vagy indítéka ebben nem játszik szerepet.

36. Aki hiúságból tesz jót, az Bentham szerint ennek ellenére helyesen cselekszik.

37. Aki nemes szándékból nagy szerencsétlenséget okoz, az viszont helytelenül cselekszik.

38. Ez a józan szemlélet az utilitarizmust a kritika éles eszközévé tette.

39. Bentham elvével vizsgálta korának törvényeit és intézményeit.

40. Sok dolog, ami csupán szokáson vagy hagyományon alapult, nem állta ki ezt a próbát.

41. Bentham ezért merész reformokat követelt a jogban és a társadalomban.

42. Bentham enyhébb büntetések mellett szállt síkra, mert a kegyetlen büntetések felesleges szenvedést okoznak.

43. Bentham egy új típusú börtönt tervezett, amelyet panoptikumnak nevezett.

44. Bentham az emberek életmódjuk miatti üldözését is értelmetlen szenvedésforrásként bírálta.

45. Korához képest ezek a követelések meglepően haladó szelleműek voltak.

46. Bentham számára mindig a közjó állt a középpontban, vagyis az összes polgár együttes jóléte.

47. Bentham szerint az államnak csak egy célt kellett követnie: a közösség boldogságának növelését.

48. Bentham számára azok a törvények voltak jó törvények, amelyek a közjót szolgálták.

49. Bentham nemigen érdeklődött az olyan jogok iránt, amelyek nem a hasznosságon alapultak.

50. Bentham még a velünk született, természetes jogokról szóló beszédet is kigúnyolta.

51. Az ilyen jogokat Bentham „magas lábakon álló ostobaságnak” nevezte, mert azok nem alapozhatók meg a haszonon.

52. Bentham számára csak az számított, ami az emberek mérhető boldogságára vezethető vissza.

53. Ez a szigorú egyértelműség Bentham tanításának legnagyobb erőssége.

54. Ugyanakkor ez a kiindulópontja számos későbbi kifogásnak.

55. Hiszen az, hogy a boldogság valóban ilyen pontosan mérhető-e, kezdettől fogva vitatott kérdés maradt.

56. Az a kérdés is, hogy a többség feláldozhat-e egy kisebbséget, Benthamnál még nem talált megoldást.

57. Mindazonáltal Bentham örökre megváltoztatta a jogról és az erkölcsről való gondolkodást.

58. Bentham az etikát a következmények józan mérlegelésének tárgyává tette.

59. Amikor Bentham 1832-ben meghalt, testét a tudomány érdekében konzerváltatta és kiállíttatta.

60. Ez a konzervált test ma is a londoni University College-ban áll, és az utilitarizmus alapítójára emlékeztet.

1. Jeremy Bentham wurde 1748 in London geboren und galt schon als Kind als hochbegabt.

2. Bentham studierte Jura, fand das geltende Recht seiner Zeit jedoch unübersichtlich und ungerecht.

3. Statt nur einzelne Gesetze zu verbessern, suchte Bentham nach einem einzigen klaren Grundprinzip.

4. Dieses Grundprinzip sollte erklären, was eine gute Handlung und ein gutes Gesetz überhaupt ausmacht.

5. Bentham fand sein Prinzip in einer schlichten Beobachtung über die menschliche Natur.

6. Jeder Mensch, so Bentham, strebt nach Lust und versucht, Schmerz zu vermeiden.

7. Bentham nannte Lust und Schmerz die beiden Herren, die über das menschliche Handeln gebieten.

8. Aus dieser Beobachtung leitete Bentham seinen berühmten Maßstab ab.

9. Eine Handlung ist gut, wenn sie das Glück mehrt, und schlecht, wenn sie das Leid vergrößert.

10. Dieses Prinzip nannte Bentham das Prinzip des Nutzens, lateinisch utilitas.

11. Nach diesem Prinzip ist der Utilitarismus benannt.

12. Der Nutzen einer Handlung besteht darin, wie viel Glück oder Leid sie für die Betroffenen bewirkt.

13. Bentham fasste sein Ziel in einer einprägsamen Formel zusammen.

14. Das Ziel allen Handelns sei das größte Glück der größten Zahl von Menschen.

15. Wichtig war Bentham dabei der Grundsatz, dass jeder Mensch gleich viel zählt.

16. Das Glück eines Bettlers wiegt im Kalkül genauso schwer wie das Glück eines Königs.

17. Damit war der Utilitarismus von Beginn an eine sehr gleichheitsfreundliche Lehre.

18. Bentham wollte das Glück aber nicht nur fühlen, sondern auch berechnen.

19. Dazu entwarf Bentham ein Verfahren, das man Lustkalkül oder hedonistisches Kalkül nennt.

20. Das Wort hedonistisch leitet sich vom griechischen Wort für Lust ab.

21. Im Lustkalkül wird jede mögliche Folge einer Handlung als Lust oder Schmerz bewertet.

22. Bentham nannte mehrere Maßstäbe, nach denen sich Lust und Schmerz vergleichen lassen.

23. Ein erster Maßstab ist die Stärke einer Lust, also wie intensiv sie empfunden wird.

24. Ein zweiter Maßstab ist die Dauer, also wie lange eine Lust anhält.

25. Ein dritter Maßstab ist die Gewissheit, mit der eine Lust wirklich eintritt.

26. Ein weiterer Maßstab ist die zeitliche Nähe, also wie bald die Lust folgt.

27. Auch zählt, ob eine Lust weitere Lust nach sich zieht oder später in Schmerz umschlägt.

28. Schließlich zählt die Zahl der Menschen, die von einer Handlung betroffen sind.

29. Man addiert nach Bentham alle Lustpunkte und zieht alle Schmerzpunkte davon ab.

30. Bleibt am Ende ein Überschuss an Lust übrig, dann ist die Handlung gut.

31. Auf diese Weise sollte sich das Glück so nüchtern messen lassen wie eine Geldsumme.

32. Bentham glaubte fest daran, dass sich Moral in eine Art Rechnung verwandeln lasse.

33. Genau hier zeigt sich der Charakter der Folgenethik besonders deutlich.

34. In der Folgenethik entscheidet allein das Ergebnis einer Handlung über ihren Wert.

35. Die innere Gesinnung oder das Motiv des Handelnden spielt dabei keine Rolle.

36. Wer aus Eitelkeit Gutes bewirkt, handelt nach Bentham trotzdem richtig.

37. Wer aus edler Absicht großes Unglück anrichtet, handelt dagegen falsch.

38. Diese nüchterne Sicht machte den Utilitarismus zu einem scharfen Werkzeug der Kritik.

39. Bentham prüfte mit seinem Prinzip die Gesetze und Einrichtungen seiner Zeit.

40. Vieles, was nur aus Gewohnheit oder Tradition bestand, hielt dieser Prüfung nicht stand.

41. Bentham forderte deshalb mutige Reformen im Recht und in der Gesellschaft.

42. Bentham trat für mildere Strafen ein, weil grausame Strafen unnötiges Leid schaffen.

43. Bentham entwarf einen neuen Typ von Gefängnis, das er Panoptikum nannte.

44. Bentham kritisierte auch die Verfolgung von Menschen wegen ihrer Lebensweise als sinnlose Quelle von Leid.

45. Für seine Zeit waren solche Forderungen erstaunlich fortschrittlich.

46. Stets stand für Bentham das Gemeinwohl im Mittelpunkt, also das Wohl aller Bürger zusammen.

47. Der Staat sollte nach Bentham nur ein Ziel verfolgen: das Glück der Gemeinschaft zu vergrößern.

48. Gesetze waren für Bentham gute Gesetze, wenn sie dem Gemeinwohl dienten.

49. An Rechten, die nicht auf Nutzen beruhten, hatte Bentham wenig Interesse.

50. Bentham spottete sogar über die Rede von angeborenen, natürlichen Rechten.

51. Solche Rechte nannte Bentham "Unsinn auf Stelzen", weil sie sich nicht aus dem Nutzen begründen ließen.

52. Für Bentham zählte nur, was sich auf das messbare Glück der Menschen zurückführen ließ.

53. Diese strenge Klarheit ist die große Stärke der Lehre Benthams.

54. Sie ist zugleich der Ansatzpunkt für viele spätere Einwände.

55. Denn ob sich Glück wirklich so genau messen lässt, blieb von Anfang an umstritten.

56. Auch die Frage, ob die Mehrheit eine Minderheit opfern darf, war bei Bentham noch nicht gelöst.

57. Dennoch veränderte Bentham das Nachdenken über Recht und Moral für immer.

58. Bentham machte aus der Ethik eine Sache der nüchternen Abwägung von Folgen.

59. Als Bentham 1832 starb, ließ er seinen Körper für die Wissenschaft erhalten und ausstellen.

60. Noch heute steht dieser konservierte Körper im University College in London und erinnert an den Begründer des Utilitarismus.