8.3.1 A nyelv mint kulcs – Die Sprache als Schlüssel

1. Képzeljük el, hogy két ember órákig vitatkozik a szabadságról, és végül rájönnek, hogy mindketten valami teljesen mást értettek a „szabadság” szó alatt.

2. Pontosan ilyen félreértések kerültek a 20. században egy új gondolati irányzat, az analitikus filozófia középpontjába.

3. Az analitikus filozófiának volt egy megdöbbentően egyszerű gyanúja: A filozófia számos nagy rejtélye valójában csupán a nyelvünkben lévő csomó.

4. Ha ez igaz, akkor a nyelv az a kulcs, amellyel ezek a csomók feloldhatók.

5. Mielőtt tehát azt kérdeznénk, mi az igazság vagy a jó, először tisztáznunk kellene, hogy mit is jelentenek egyáltalán az „igazság” és a „jó” szavak.

6. Ezt a fordulatot a dologtól a nyelv felé a filozófiai gondolkodás nyelvi fordulatának is nevezik.

7. Ennek a fordulatnak a legfontosabb alakja az osztrák filozófus, Ludwig Wittgenstein volt.

8. Ludwig Wittgenstein egy nagyon gazdag bécsi családba született, és eleinte műszaki és repüléstechnikai tanulmányokat folytatott.

9. A matematikán keresztül jutott el Ludwig Wittgenstein a logikához, majd végül a filozófiához Bertrand Russell mellett Angliában.

10. Az első világháború alatt Ludwig Wittgenstein katonaként írt egy kis könyvet, amely megváltoztatta a filozófiát.

11. Ez a könyv a latin Tractatus logico-philosophicus címet viseli, ami annyit jelent, mint „logikai-filozófiai értekezés”

12. A Tractatus nagyon vékony, de annyira sűrű és nehéz, hogy szinte minden mondatát többször is el kell olvasni.

13. Ludwig Wittgenstein a Tractatust számozott főmondatokba rendezte, szinte úgy, ahogyan egy matematikus rendezi tételeit.

14. A Tractatus alapgondolata az úgynevezett nyelv-ábrázolási elmélet.

15. Ezen ábrázolási elmélet szerint egy mondat a valóság képe, hasonlóan egy fényképhez vagy egy térképhez.

16. Ahogyan egy térkép ábrázolja a folyók és városok elrendezését, úgy ábrázolja egy mondat a dolgok elrendezését a világban.

17. Ludwig Wittgenstein szerint egy igaz mondat egy ténylegesen létező tényt mutat be, egy hamis mondat pedig egy nem létezőt.

18. Ludwig Wittgenstein számára a világ nem csupán dolgokból áll, hanem tényekből, vagyis abból, ami ténylegesen fennáll.

19. Példa: Az a tény, hogy a könyv az asztalon fekszik, egy mondattal pontosan leképezhető.

20. Ahhoz, hogy egy mondat egyáltalán ábrázolhasson valamit, ugyanolyan szerkezetűnek kell lennie, mint a helyzet, amelyet leír.

21. Ebből az elméletből Ludwig Wittgenstein egy messzemenő következtetést vont le a nyelv határairól.

22. Csak a világban létező tényekről lehet értelmesen beszélni, vagyis arról, ami másképp is lehetne.

23. Ludwig Wittgenstein szerint mindarról, ami nem ilyen tény, nem lehet értelmesen beszélni.

24. Ezáltal éppen a régi filozófia legnagyobb témái esnek ki a nyelv határain kívülre.

25. Az Istenről, az élet értelméről vagy a jóról szóló mondatok nem írnak le ellenőrizhető tényeket a világról.

26. A korai Ludwig Wittgenstein szerint az ilyen mondatok nem hamisak, hanem valójában értelmetlenek, mert nem ábrázolnak semmit.

27. Híres a Tractatus utolsó mondata, amelynek lényege: Amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni kell.

28. Ez a mondat szigorúnak hangzik, de Ludwig Wittgenstein nem csupán tiltásként értette.

29. Ludwig Wittgenstein úgy vélte, hogy éppen a legfontosabb dolgok, az etikai és a vallási kérdések nem fogalmazhatók meg szavakkal, hanem csak megmutathatók.

30. Ludwig Wittgenstein számára az igazán jelentős dolog a nyelven túl fekszik, ott, ahol a szavak már csak kudarcot vallanak.

31. Ezzel a nyelvkritikával Ludwig Wittgenstein teljesen új feladatot adott a filozófiának.

32. A Tractatus szerint a filozófia feladata nem új tanok felállítása, hanem a gondolatok tisztázása.

33. A filozófia tehát nem elmélet, hanem a fogalmak tisztázásának tevékenysége.

34. Egy jó filozófus megmutatja, hogy sok régi vitatott kérdés csak azért merül fel, mert a nyelv félrevezetett minket.

35. Ludwig Wittgenstein a rosszul felvetett problémákat egy pohárba zárt légyhez hasonlította, amely nem találja a kijáratot.

36. A filozófia feladata, hogy megmutassa a légynek az utat a pohárból, vagyis kiszabadítsa a gondolkodást a nyelvi csapdából.

37. A Tractatus befejezése után Ludwig Wittgenstein úgy vélte, hogy a filozófia minden lényeges problémáját megoldotta.

38. Ludwig Wittgenstein ezt követően elajándékozta vagyonát, és néhány évig egyszerű falusi tanítóként dolgozott.

39. De a végleges megoldásba vetett nyugodt hit nem tartott sokáig.

40. Ludwig Wittgenstein visszatért a filozófiához, és kétségbe vonta saját korai műveit.

41. Az érettkori Ludwig Wittgenstein felismerte, hogy a leképezés-elmélet túlságosan szűk keret volt ahhoz, hogy a valódi nyelvet megragadja.

42. A nyelv – így fogalmazott a későbbi Ludwig Wittgenstein – nem a világ merev képe, hanem a cselekvés élő eszköze.

43. Ezen új felismerés szerint egy szó jelentése a nyelvben való használatában rejlik.

44. Ahhoz tehát, hogy megértsük, mit jelent egy szó, meg kell figyelnünk, hogyan használják az emberek azt a mindennapi életben.

45. Ludwig Wittgenstein erre a célra alkotta meg a híres „nyelvi játék” képet.

46. A nyelvi játék olyan tevékenység, amelyben a szavak és a cselekvések közös szabályok szerint fonódnak össze, például parancsolás, kérdezés vagy köszönetnyilvánítás során.

47. Ahogyan sokféle játék létezik, úgy Ludwig Wittgenstein szerint sokféle nyelvi játék is létezik.

48. A „győzelem” szó a sakkjátékban mást jelent, mint a csatatéren vagy a szerelemben.

49. A későbbi Ludwig Wittgenstein szerint a szavaknak ritkán van egyetlen, rögzített jelentésük, hanem inkább egy rokon jelentésű használatokból álló családjuk.

50. Ludwig Wittgenstein ezt a laza rokonságot a fogalmak családi hasonlóságának nevezte.

51. Ahogyan egy család tagjai hasonlítanak egymásra anélkül, hogy egyetlen közös jellemzőt is megosztanának, úgy hasonlítanak egymásra egy szó használatmódjai is.

52. Ezzel együtt változott Ludwig Wittgenstein nyelvkritikája is.

53. A korai Ludwig Wittgenstein egy ideális logikához akarta mérni és kijavítani a nyelvet.

54. A későbbi Ludwig Wittgenstein ezzel szemben a hétköznapi nyelvet akarta pontosan megérteni, ahelyett, hogy javítana rajta.

55. Mindkét szakaszban azonban egy gondolat változatlan maradt: a nyelv a kulcsa szinte minden filozófiai zavarnak.

56. Ludwig Wittgenstein szerint a filozófiai problémák gyakran akkor merülnek fel, amikor a nyelv kiürül, vagyis amikor a szavakat kiragadják a mindennapi használatukból.

57. A gyógyír abban áll, hogy a szavakat visszavezetjük élő használatukba.

58. Ezzel a kettős nyelvkritikával Ludwig Wittgenstein a 20. század talán legbefolyásosabb filozófusává vált.

59. Alapvető meggyőződése a mai napig jellemzi az analitikus filozófiát: aki világosan akar gondolkodni, annak először is világosan kell szemügyre vennie a saját nyelvét.

60. Így egy régi kommunikációs eszközből új ismeretszerző eszköz lett, hiszen maga a nyelv vált a filozófia kulcsává.

1. Man stelle sich vor, zwei Menschen streiten stundenlang über die Freiheit und merken am Ende, dass jeder etwas völlig anderes mit dem Wort Freiheit gemeint hat.

2. Genau solche Verwirrungen rückten im zwanzigsten Jahrhundert in den Mittelpunkt einer neuen Denkrichtung, der analytischen Philosophie.

3. Die analytische Philosophie hatte einen verblüffend einfachen Verdacht: Viele große Rätsel der Philosophie sind in Wahrheit nur Knoten in unserer Sprache.

4. Wenn das stimmt, dann ist die Sprache der Schlüssel, mit dem sich diese Knoten lösen lassen.

5. Bevor man also fragt, was die Wahrheit oder das Gute ist, sollte man zuerst klären, was die Worte Wahrheit und gut überhaupt bedeuten.

6. Diese Wende vom Ding zur Sprache nennt man auch die sprachliche Wende des philosophischen Denkens.

7. Der wichtigste Kopf dieser Wende war der österreichische Philosoph Ludwig Wittgenstein.

8. Ludwig Wittgenstein wurde in eine sehr reiche Wiener Familie geboren und studierte zunächst Technik und Luftfahrt.

9. Über die Mathematik kam Ludwig Wittgenstein zur Logik und schließlich zur Philosophie bei Bertrand Russell in England.

10. Während des Ersten Weltkriegs schrieb Ludwig Wittgenstein als Soldat ein kleines Buch, das die Philosophie verändern sollte.

11. Dieses Buch trägt den lateinischen Titel Tractatus logico-philosophicus, was so viel heißt wie logisch-philosophische Abhandlung.

12. Der Tractatus ist sehr dünn, aber so dicht und schwer, dass man fast jeden Satz mehrmals lesen muss.

13. Ludwig Wittgenstein ordnete den Tractatus in nummerierten Hauptsätzen, fast wie ein Mathematiker seine Lehrsätze ordnet.

14. Die Grundidee des Tractatus ist die sogenannte Abbildtheorie der Sprache.

15. Nach dieser Abbildtheorie ist ein Satz wie ein Bild der Wirklichkeit, ähnlich einem Foto oder einer Landkarte.

16. So wie eine Landkarte die Anordnung von Flüssen und Städten abbildet, bildet ein Satz die Anordnung der Dinge in der Welt ab.

17. Ein wahrer Satz zeigt nach Ludwig Wittgenstein eine Tatsache, die wirklich besteht, ein falscher Satz eine, die nicht besteht.

18. Die Welt besteht für Ludwig Wittgenstein nicht aus Dingen allein, sondern aus Tatsachen, also aus dem, was tatsächlich der Fall ist.

19. Ein Beispiel: Die Tatsache, dass das Buch auf dem Tisch liegt, lässt sich durch einen Satz genau abbilden.

20. Damit ein Satz überhaupt etwas abbilden kann, muss er dieselbe Struktur haben wie die Lage, die er beschreibt.

21. Aus dieser Theorie zog Ludwig Wittgenstein eine folgenreiche Schlussfolgerung über die Grenzen der Sprache.

22. Sinnvoll sprechen lässt sich nur über Tatsachen in der Welt, also über das, was auch anders sein könnte.

23. Über alles, was keine solche Tatsache ist, lässt sich nach Ludwig Wittgenstein nicht sinnvoll reden.

24. Damit fallen ausgerechnet die größten Themen der alten Philosophie aus der Sprache heraus.

25. Sätze über Gott, über den Sinn des Lebens oder über das Gute beschreiben keine überprüfbare Tatsache der Welt.

26. Solche Sätze sind nach dem frühen Ludwig Wittgenstein nicht falsch, sondern eigentlich sinnlos, weil sie nichts abbilden.

27. Berühmt ist der letzte Satz des Tractatus, der sinngemäß sagt: Worüber man nicht sprechen kann, darüber muss man schweigen.

28. Dieser Satz klingt streng, doch Ludwig Wittgenstein meinte ihn nicht nur als Verbot.

29. Ludwig Wittgenstein glaubte, dass gerade das Wichtigste, das Ethische und das Religiöse, sich nicht aussprechen, sondern nur zeigen lässt.

30. Das eigentlich Bedeutsame liegt für Ludwig Wittgenstein jenseits der Sprache, dort, wo Worte nur noch versagen.

31. Mit dieser Sprachkritik gab Ludwig Wittgenstein der Philosophie eine ganz neue Aufgabe.

32. Die Aufgabe der Philosophie ist nach dem Tractatus nicht, neue Lehren aufzustellen, sondern Gedanken zu klären.

33. Philosophie ist demnach keine Theorie, sondern eine Tätigkeit der Klärung von Begriffen.

34. Ein guter Philosoph zeigt, dass viele alte Streitfragen nur entstehen, weil die Sprache uns in die Irre geführt hat.

35. Ludwig Wittgenstein verglich falsch gestellte Probleme mit einer Fliege, die in einem Glas gefangen ist und den Ausgang nicht findet.

36. Die Philosophie soll der Fliege den Weg aus dem Glas zeigen, also das Denken aus seiner sprachlichen Falle befreien.

37. Nach Vollendung des Tractatus glaubte Ludwig Wittgenstein, alle wesentlichen Probleme der Philosophie gelöst zu haben.

38. Ludwig Wittgenstein gab daraufhin sein Vermögen weg und arbeitete einige Jahre als einfacher Dorfschullehrer.

39. Doch der ruhige Glaube an die endgültige Lösung hielt nicht lange.

40. Ludwig Wittgenstein kehrte zur Philosophie zurück und begann, an seinem eigenen frühen Werk zu zweifeln.

41. Der späte Ludwig Wittgenstein erkannte, dass die Abbildtheorie viel zu eng war, um die wirkliche Sprache zu erfassen.

42. Sprache, so der spätere Ludwig Wittgenstein, ist kein starres Bild der Welt, sondern ein lebendiges Werkzeug des Handelns.

43. Die Bedeutung eines Wortes liegt nach dieser neuen Einsicht in seinem Gebrauch in der Sprache.

44. Um zu verstehen, was ein Wort bedeutet, muss man also beobachten, wie Menschen es im Alltag tatsächlich benutzen.

45. Ludwig Wittgenstein prägte dafür das berühmte Bild vom Sprachspiel.

46. Ein Sprachspiel ist eine Tätigkeit, in der Worte und Handlungen nach gemeinsamen Regeln verflochten sind, etwa beim Befehlen, Fragen oder Danken.

47. So wie es viele verschiedene Spiele gibt, gibt es nach Ludwig Wittgenstein viele verschiedene Sprachspiele.

48. Das Wort Sieg bedeutet im Schachspiel etwas anderes als auf dem Schlachtfeld oder in der Liebe.

49. Worte haben nach dem späten Ludwig Wittgenstein selten eine einzige feste Bedeutung, sondern eine Familie von verwandten Verwendungen.

50. Ludwig Wittgenstein nannte diese lockere Verwandtschaft die Familienähnlichkeit der Begriffe.

51. So wie sich Mitglieder einer Familie ähneln, ohne ein einziges gemeinsames Merkmal zu teilen, ähneln sich die Verwendungen eines Wortes.

52. Damit wandelte sich auch die Sprachkritik des Ludwig Wittgenstein.

53. Der frühe Ludwig Wittgenstein wollte die Sprache an einer idealen Logik messen und korrigieren.

54. Der späte Ludwig Wittgenstein wollte dagegen die gewöhnliche Alltagssprache genau verstehen, statt sie zu verbessern.

55. Doch in beiden Phasen blieb ein Gedanke gleich: Die Sprache ist der Schlüssel zu fast allen philosophischen Verwirrungen.

56. Philosophische Probleme entstehen nach Ludwig Wittgenstein oft dann, wenn die Sprache leerläuft, also wenn Worte aus ihrem alltäglichen Gebrauch gerissen werden.

57. Die Heilung besteht darin, die Worte in ihre lebendige Verwendung zurückzuholen.

58. Mit dieser doppelten Sprachkritik wurde Ludwig Wittgenstein zum vielleicht einflussreichsten Philosophen des zwanzigsten Jahrhunderts.

59. Seine Grundüberzeugung prägt die analytische Philosophie bis heute: Wer klar denken will, muss zuerst klar auf die eigene Sprache schauen.

60. So wurde aus einem alten Werkzeug der Verständigung ein neues Werkzeug der Erkenntnis, denn die Sprache selbst wurde zum Schlüssel der Philosophie.