8.3 Analitikus filozófia és a Bécsi Kör – Analytische Philosophie und Wiener Kreis

1. A tizenkilencedik század végén a filozófia sokak számára olyan hatást keltett, mint egy hatalmas, rendezetlen raktár, tele gyönyörű, de bizonyíthatatlan állításokkal.

2. Évszázadokon át a gondolkodók olyan nagy szavakat használtak, mint a „lét”, a „szellem”, az „abszolút” és a „világi értelem”, anélkül, hogy bárki is pontosan meg tudta volna mondani, mit is jelentenek valójában ezek a szavak.

3. Egy új irányzat lépett színre, hogy feloldja ezt a szókavalkádot, és később ezt analitikus filozófiának nevezték.

4. Az „analitikus filozófia” elnevezés az „analízis” szóból származik, amely annyit jelent, mint „lebontás”.

5. Az analitikus filozófia célja az volt, hogy a bonyolult mondatokat a legegyszerűbb alkotóelemeikre bontsa, ahogyan egy kémikus egy anyagot elemeire bont.

6. A fő cél már nem egy merész világrendszer volt, hanem egy-egy, alaposan átgondolt gondolat józan egyértelműsége.

7. Ez az irányzat elsősorban Angliában és a német nyelvterületen alakult ki, és az egész 20. századot meghatározta.

8. Az első ösztönzést azok a matematikusok adták, akik tudni akarták, mire alapul valójában a matematika bizonyossága.

9. A német logikus, Gottlob Frege egy teljesen új, szigorú logikát épített fel, amely messze maga mögött hagyta Arisztotelész régi következtetési módszerét.

10. Gottlob Frege megmutatta, hogy az állítások ugyanúgy kezelhetők, mint a matematikai képletek, egyértelmű jelekkel a fogalmak és a kapcsolatok jelölésére.

11. Ez a modern logika az egész analitikus filozófia legfontosabb eszközévé vált.

12. Angliában Bertrand Russell és Alfred North Whitehead filozófusok felvették ezt a logikát, és hatalmas művet írtak a matematika alapjairól.

13. Bertrand Russell úgy vélte, hogy a filozófia számos régi vitakérdése csupán nyelvi zavar, amelyet logikai elemzéssel fel lehet oldani.

14. Bertrand Russell számára híres példa volt a jelenlegi francia királyról szóló mondat, noha ilyen király egyáltalán nem létezik.

15. Bertrand Russell kimutatta, hogy egy mondat nyelvtani formája elrejtheti annak valódi logikai formáját.

16. Ezzel megszületett egy döntő jelentőségű gondolat: a nyelv felszíne gyakran megtéveszt minket azzal kapcsolatban, hogy mit is jelent valójában.

17. Ebből a gondolatból fakadt az a meggyőződés, hogy a nyelv tisztázása a filozófia valódi feladata.

18. E fordulat legfontosabb alakja a bécsi születésű Ludwig Wittgenstein volt, Bertrand Russell tanítványa.

19. Ludwig Wittgenstein kiadott egy rövid, bonyolult könyvet, amelynek latin címe Tractatus logico-philosophicus.

20. Ebben a Tractatusban Ludwig Wittgenstein azt a merész tézist fogalmazta meg, hogy a világ tényekből áll, és a nyelv ezeket a tényeket ábrázolja.

21. Az értelmes nyelv határai – Ludwig Wittgenstein szerint – egyben a gondolható világunk határai is.

22. Ezzel az elképzeléssel a részletesebb 35.1. alfejezet részletesen a nyelvvel, mint kulccsal foglalkozik.

23. Miközben Ludwig Wittgenstein Bécsben nőtt fel, ugyanebben a városban kialakult egy híres tudósokból és filozófusokból álló kör.

24. Ez a csoport rendszeresen találkozott vitákra, és később a Bécsi Kör néven vonult be a történelembe.

25. A Bécsi Kör csodálta a természettudományokat, és azok példájára a filozófiát is ugyanolyan szigorúvá és ellenőrizhetővé akarta tenni.

26. A Bécsi Kör vezető tagjai közé tartozott Moritz Schlick fizikus és Rudolf Carnap logikus.

27. A Bécsi Kör az úgynevezett logikai empirizmust képviselte, amely a szigorú logika és a tapasztalat tiszteletének ötvözete.

28. A Bécsi Kör véleménye szerint egy mondatnak csak akkor van értelme, ha megfigyeléssel ellenőrizhető.

29. Ebből a követelésből éles ítélet következett a régi metafizikáról, azaz a világ végső, láthatatlan okairól szóló tanról.

30. Az Abszolútumról vagy a létezés lényegéről szóló mondatokat a Bécsi Kör nem tévesnek, hanem teljesen értelmetlennek tartotta.

31. Ezt a radikális gondolatot a 35.2. alfejezetben fejti ki a kérdés keretében, hogy egyáltalán mit lehet értelmesen kimondani.

32. A Bécsi Kör még egy egységes tudományról is álmodozott, amelyben minden ismeret ugyanazt a világos nyelvet használja.

33. A Bécsi Kör túl szigorú követelményeivel szemben azonban már korán felmerült egy fontos ellenvetés.

34. A Bécsben született filozófus, Karl Popper azt kérdezte, hogyan lehet megkülönböztetni egy tudományos állítást egy puszta állítástól.

35. Karl Popper azt válaszolta, hogy egy igazi elméletnek nem bizonyíthatónak, hanem cáfolhatónak kell lennie – ez az elgondolás a falszifikáció.

36. Karl Popper szerint egy, a természetről szóló állítás csak akkor tudományos, ha egyáltalán meg lehet határozni, miben bukhatna meg.

37. Ezt a kérdést, az ellenőrizhetőséget és a cáfolhatóságot a 35.3. alfejezetben tárgyaljuk részletesebben.

38. A politikai történelem hamarosan keményen beavatkozott e gondolkodók életébe.

39. A nemzetiszocialista mozgalom felemelkedésével a Bécsi Kör felbomlott, és sok tagjának menekülnie kellett.

40. Moritz Schlicket egykori hallgatója még a Bécsi Egyetem lépcsőjén is lelőtte.

41. Rudolf Carnap, Karl Popper és sokan mások kivándoroltak, és Angliába és az Egyesült Államokba vitték magukkal gondolataikat.

42. Így vált az analitikus filozófia az angol nyelvű egyetemek meghatározó irányzatává.

43. Ebben az új hazában azonban a mozgalom jelentősen megváltozott, és új arculatot nyert.

44. Maga Ludwig Wittgenstein később elvetette saját Tractatusának számos gondolatát, és egy teljesen új irányt vett.

45. A későbbi Ludwig Wittgenstein azt tanította, hogy egy szó jelentése nem egy rögzített képen alapul, hanem a használatán.

46. A későbbi Ludwig Wittgenstein szerint a nyelv olyan, mint egy szabályokkal rendelkező játék, amelyet csak a játékban való részvétel során lehet megérteni.

47. Ezzel már nem az ideális logika, hanem a teljesen hétköznapi nyelv került a középpontba.

48. Ez a fordulat az úgynevezett hétköznapi nyelv filozófiájához vezetett, amelyet elsősorban Oxfordban ápoltak.

49. Olyan filozófusok, mint John Austin, azt vizsgálták, hogy a szavakkal nem csupán leírunk valamit, hanem cselekszünk is, például ígéretet teszünk.

50. A kezdeti szigorú logikából így egy finom érzékenység alakult ki az élő nyelvhasználat iránt.

51. Az analitikus filozófia minden szakaszában azonban megmaradt egy közös alapvonás.

52. Ez az alapvonás az a meggyőződés, hogy sok filozófiai probléma valójában a nem egyértelmű beszéd problémája.

53. A nagy rendszerek helyett az analitikus filozófia inkább egy-egy fogalom vagy érv pontos átvilágítását részesíti előnyben.

54. Hangvétele józan, óvatos és a logika szigorában edzett, szinte olyan, mint a természettudományoké.

55. Pontosan e józan hangvétel miatt vetették szemére kritikusai, hogy szem elől tévesztette az élet nagy kérdéseit.

56. Az európai kontinensen ezért más gondolkodók egészen más utat jártak be, például az egzisztencializmusban vagy a hermeneutikában.

57. Így alakult ki a 20. században mély szakadék az analitikus és az úgynevezett kontinentális filozófia között.

58. Az analitikus filozófia hatása a mai napig érezhető, elsősorban a logikában, a nyelvfilozófiában és a tudományelméletben.

59. Maradandó öröksége az a követelmény, hogy minden nagy válasz előtt először pontosan meg kell kérdezni, mit is jelent valójában a kérdés.

60. A következő alfejezetek mélyebbre vezetnek ebbe a gondolati világba: a nyelv mint kulcs, a kimondható határai és a tudás vizsgálata témákban.

1. Am Ende des neunzehnten Jahrhunderts wirkte die Philosophie auf viele wie ein riesiges, unaufgeräumtes Lagerhaus voller schöner, aber unbeweisbarer Behauptungen.

2. Über Jahrhunderte hatten Denker große Worte wie Sein, Geist, Absolutes und Weltvernunft benutzt, ohne dass jemand genau sagen konnte, was diese Worte eigentlich bedeuteten.

3. Eine neue Strömung trat an, um diesen Wortnebel aufzulösen, und sie nannte sich später die analytische Philosophie.

4. Der Name analytische Philosophie kommt von dem Wort Analyse, das so viel wie Zerlegung bedeutet.

5. Die analytische Philosophie wollte komplizierte Sätze in ihre einfachsten Bestandteile zerlegen, so wie ein Chemiker einen Stoff in seine Elemente zerlegt.

6. Das große Ziel war nicht mehr ein kühnes Weltsystem, sondern die nüchterne Klarheit eines einzelnen, sauber durchdachten Gedankens.

7. Diese Bewegung entstand vor allem in England und im deutschsprachigen Raum und prägte das gesamte zwanzigste Jahrhundert.

8. Den ersten Anstoß gaben Mathematiker, die wissen wollten, worauf die Sicherheit der Mathematik eigentlich beruht.

9. Der deutsche Logiker Gottlob Frege baute eine völlig neue, strenge Logik, die das alte Schließen des Aristoteles weit hinter sich ließ.

10. Gottlob Frege zeigte, dass sich Aussagen wie mit mathematischen Formeln behandeln lassen, mit klaren Zeichen für Begriffe und Beziehungen.

11. Diese moderne Logik wurde zum wichtigsten Werkzeug der gesamten analytischen Philosophie.

12. In England nahmen die Philosophen Bertrand Russell und Alfred North Whitehead diese Logik auf und schrieben ein gewaltiges Werk über die Grundlagen der Mathematik.

13. Bertrand Russell glaubte, dass viele alte Streitfragen der Philosophie nur Verwirrungen der Sprache seien, die man durch logische Analyse auflösen könne.

14. Ein berühmtes Beispiel war für Bertrand Russell der Satz über den gegenwärtigen König von Frankreich, obwohl es gar keinen solchen König gibt.

15. Bertrand Russell zeigte, dass die grammatische Form eines Satzes seine wahre logische Form verbergen kann.

16. Damit war eine entscheidende Idee geboren: Die Oberfläche der Sprache täuscht uns oft über das, was wirklich gemeint ist.

17. Aus dieser Idee wuchs die Überzeugung, dass die Klärung der Sprache die eigentliche Aufgabe der Philosophie sei.

18. Der wichtigste Kopf dieser Wende war der gebürtige Wiener Ludwig Wittgenstein, ein Schüler von Bertrand Russell.

19. Ludwig Wittgenstein veröffentlichte ein kleines, schwieriges Buch mit dem lateinischen Titel Tractatus logico-philosophicus.

20. In diesem Tractatus stellte Ludwig Wittgenstein die kühne These auf, dass die Welt aus Tatsachen besteht und die Sprache diese Tatsachen abbildet.

21. Die Grenzen der sinnvollen Sprache, so Ludwig Wittgenstein, sind zugleich die Grenzen unserer denkbaren Welt.

22. Mit dieser Idee wendet sich das genauere Unterkapitel 35.1 ausführlich der Sprache als Schlüssel zu.

23. Während Ludwig Wittgenstein in Wien aufwuchs, entstand in derselben Stadt ein berühmter Kreis von Wissenschaftlern und Philosophen.

24. Diese Gruppe traf sich regelmäßig zu Diskussionen und ging später als der Wiener Kreis in die Geschichte ein.

25. Der Wiener Kreis bewunderte die Naturwissenschaft und wollte die Philosophie nach ihrem Vorbild ebenso streng und überprüfbar machen.

26. Zu den führenden Mitgliedern des Wiener Kreises gehörten der Physiker Moritz Schlick und der Logiker Rudolf Carnap.

27. Der Wiener Kreis vertrat den sogenannten logischen Empirismus, eine Verbindung aus strenger Logik und der Achtung vor der Erfahrung.

28. Nach Ansicht des Wiener Kreises hat ein Satz nur dann einen Sinn, wenn man ihn durch Beobachtung überprüfen kann.

29. Aus dieser Forderung folgte ein scharfes Urteil über die alte Metaphysik, also über die Lehre von den letzten, unsichtbaren Gründen der Welt.

30. Sätze über das Absolute oder das Wesen des Seins galten dem Wiener Kreis nicht als falsch, sondern als völlig sinnlos.

31. Dieser radikale Gedanke wird im Unterkapitel 35.2 unter der Frage entfaltet, was sich überhaupt sinnvoll sagen lässt.

32. Der Wiener Kreis träumte sogar von einer Einheitswissenschaft, in der alle Erkenntnis dieselbe klare Sprache spricht.

33. Gegen den allzu strengen Anspruch des Wiener Kreises erhob sich jedoch früh ein wichtiger Einwand.

34. Der in Wien geborene Philosoph Karl Popper fragte, wie man eine wissenschaftliche Aussage von einer bloßen Behauptung unterscheidet.

35. Karl Popper antwortete, dass eine echte Theorie nicht beweisbar, sondern widerlegbar sein muss, ein Gedanke, der Falsifikation heißt.

36. Eine Aussage über die Natur ist nach Karl Popper nur dann wissenschaftlich, wenn sich überhaupt angeben lässt, woran sie scheitern könnte.

37. Diese Frage nach Überprüfbarkeit und Widerlegbarkeit wird im Unterkapitel 35.3 genauer behandelt.

38. Die politische Geschichte griff bald hart in das Leben dieser Denker ein.

39. Mit dem Aufstieg der nationalsozialistischen Bewegung wurde der Wiener Kreis zerschlagen, und viele Mitglieder mussten fliehen.

40. Moritz Schlick wurde sogar von einem früheren Studenten auf den Stufen der Universität Wien erschossen.

41. Rudolf Carnap, Karl Popper und viele andere wanderten aus und trugen ihre Ideen nach England und in die Vereinigten Staaten.

42. So wurde die analytische Philosophie zur beherrschenden Richtung der englischsprachigen Universitäten.

43. In dieser neuen Heimat veränderte sich die Bewegung jedoch stark und gewann ein zweites Gesicht.

44. Ludwig Wittgenstein selbst verwarf später viele Gedanken seines eigenen Tractatus und schlug eine ganz neue Richtung ein.

45. Der späte Ludwig Wittgenstein lehrte, dass die Bedeutung eines Wortes nicht in einem festen Abbild liegt, sondern in seinem Gebrauch.

46. Sprache funktioniert nach dem späten Ludwig Wittgenstein wie ein Spiel mit Regeln, das man nur im Mitspielen versteht.

47. Damit rückte nicht mehr die ideale Logik, sondern die ganz gewöhnliche Alltagssprache in den Mittelpunkt.

48. Diese Wende führte zur sogenannten Sprachphilosophie der gewöhnlichen Sprache, die vor allem in Oxford gepflegt wurde.

49. Philosophen wie John Austin untersuchten, dass wir mit Worten nicht nur etwas beschreiben, sondern auch etwas tun, zum Beispiel ein Versprechen geben.

50. Aus der strengen Logik der Anfänge war so eine feinfühlige Aufmerksamkeit für den lebendigen Sprachgebrauch geworden.

51. Allen Phasen der analytischen Philosophie blieb dennoch ein gemeinsamer Grundzug erhalten.

52. Dieser Grundzug ist die Überzeugung, dass viele philosophische Probleme in Wahrheit Probleme des unklaren Sprechens sind.

53. Statt großer Systeme bevorzugt die analytische Philosophie das genaue Durchleuchten eines einzelnen Begriffs oder Arguments.

54. Ihr Ton ist nüchtern, vorsichtig und an der Strenge der Logik geschult, fast wie der Ton einer Naturwissenschaft.

55. Genau wegen dieser Nüchternheit warfen ihr Kritiker vor, sie habe die großen Lebensfragen aus den Augen verloren.

56. Auf dem europäischen Festland gingen andere Denker deshalb einen ganz anderen Weg, etwa im Existenzialismus oder in der Hermeneutik.

57. So entstand im zwanzigsten Jahrhundert eine tiefe Kluft zwischen der analytischen und der sogenannten kontinentalen Philosophie.

58. Die analytische Philosophie wirkt bis heute fort, vor allem in der Logik, der Sprachphilosophie und der Wissenschaftstheorie.

59. Ihr bleibendes Geschenk ist die Forderung, vor jeder großen Antwort erst einmal genau zu fragen, was die Frage eigentlich bedeutet.

60. Die folgenden Unterkapitel führen tiefer in diese Gedankenwelt: zur Sprache als Schlüssel, zur Grenze des Sagbaren und zur Prüfung des Wissens.