8.4 A hermeneutika – Die Hermeneutik

1. Mindenki ismeri azt a pillanatot, amikor egy mondat hirtelen értelmet nyer, és a fejében eloszlik a köd.

2. A hermeneutika éppen ennek a pillanatnak a filozófiája, hiszen a hermeneutika azt vizsgálja, hogy egyáltalán hogyan történik a megértés.

3. A „hermeneutika” szó a görög „hermeneuein” igéből származik, amelynek jelentése: értelmezni, magyarázni és érthetővé tenni.

4. Sok tudós a nevet Hermesszel, a szárnyas istenküldöttel hozza összefüggésbe, aki az istenek üzeneteit az emberek nyelvére fordította.

5. Már ez a kép is megmutatja a dolog lényegét, hiszen a megértés mindig egyfajta fordítás egyik világból a másikba.

6. A hermeneutika története jóval a filozófia előtt kezdődött, mégpedig a nehéz szövegek megfejtésére irányuló gyakorlati erőfeszítésekkel.

7. Az ókorban a papok az orákulumok homályos jóslatai felett töprengtek, és a szavak mögött rejlő rejtett értelmet keresték.

8. Az alexandriai tudósok vitatkoztak arról, hogy Homérosz ókori verseit hogyan kell helyesen értelmezni: szó szerint vagy rejtett példázatként.

9. Ezzel felvetődött egy alapvető kérdés, amely a mai napig kíséri a hermeneutikát: vajon egy szöveg valóban azt jelenti-e, ami a felszínen látható?

10. A hermeneutika második nagy gyökere a szent iratok, elsősorban a Biblia értelmezésében rejlik.

11. A zsidó tudósok kifinomult szabályokat dolgoztak ki a Tóra soronkénti értelmezésére és parancsolatainak új élethelyzetekre való alkalmazására.

12. A keresztény teológusok a bibliai szövegek több értelmi szintjét különböztették meg, például a szó szerinti, a képi és az erkölcsi értelmet.

13. Így ugyanaz a szakasz egyszerre válhatott történetté és a helyes életről szóló tanítássá.

14. A középkorban ez a szövegértelmezés önálló művészetté vált, szilárd szabályokkal, szinte olyan, mint egy bevált eszközökkel rendelkező kézművesség.

15. Egy harmadik gyökere a jogban rejlik, hiszen a bíráknak régi törvényeket kellett alkalmazniuk olyan esetekre, amelyekre a törvényhozók soha nem gondoltak.

16. Mindig is az volt a feladat, hogy egy rövid törvény szövegét okosan vonatkoztassák a teljes életre, annak számos kivételével együtt.

17. Így a korai hermeneutika kezdetben a teológusok, jogászok és nyelvészek gyakorlati művészetének gyűjteménye volt.

18. A 16. századi reformációval a szövegértelmezés új, robbanásszerű erőt nyert.

19. Martin Luther azt követelte, hogy a Bibliát kizárólag önmagából kiindulva kell megérteni, anélkül, hogy az egyházi tanításon keresztül kellene kerülni.

20. Ezzel a középpontba került az a kérdés, hogy egy egyéni olvasó hogyan tud saját erejéből helyesen értelmezni egy régi szöveget.

21. A döntő áttörés azonban csak 1800 körül következett be a német teológus, Friedrich Schleiermacher révén.

22. Friedrich Schleiermacher a sokféle egyedi értelmezési művészetet egyetlen általános értelmezési tanítássá alakította át.

23. Most már nem csupán a Biblia vagy a törvény, hanem minden szöveg és minden idegen megnyilvánulás a hermeneutika tárgyává vált.

24. Friedrich Schleiermacher a félreértést tekintette normális esetnek, a sikeres megértést pedig olyan teljesítménynek, amelyet először ki kell küzdeni.

25. Egy generációval később Wilhelm Dilthey filozófus kiterjesztette a hermeneutikát az összes bölcsészettudomány alapjává.

26. Wilhelm Dilthey élesen megkülönböztette a természetben történő magyarázatot és az emberi szellem birodalmában történő megértést.

27. Egy zuhanó gömböt a természet törvényei magyarázzák, egy verset, egy törvényt vagy egy cselekedetet viszont meg kell érteni.

28. Ezzel Wilhelm Dilthey olyan tudományágaknak, mint a történelem, a nyelvészet és a művészet, saját, a természettudományoktól független módszert adott.

29. A huszadik században Martin Heidegger filozófus a megértésből valami sokkal nagyobb jelentőségűt tett.

30. Martin Heidegger számára a megértés nem csupán egy tevékenység volt a sok közül, hanem az alapvető módja annak, ahogyan az ember egyáltalán létezik.

31. Martin Heidegger szerint az ember mindig is egy értelmezett világ közepén találja magát, még mielőtt egyetlen szót is szólna róla.

32. Ezen az alapon építette fel Hans-Georg Gadamer filozófus a modern hermeneutika talán leghíresebb művét.

33. Az „Igazság és módszer” című könyvében Hans-Georg Gadamer rámutatott, hogy a megértés nem hideg eljárás, hanem élő párbeszéd.

34. Hans-Georg Gadamer világossá tette, hogy minden ember magával hozza származását, nyelvét és előítéleteit minden megértésbe.

35. Ami akadálynak tűnik, Hans-Georg Gadamer számára feltétellé vált, hiszen előfeltevések nélkül senki sem ért meg semmit.

36. A francia gondolkodó, Paul Ricœur összekapcsolta a hermeneutikát a narratívák, a szimbólumok és az emberi idő kutatásával.

37. Paul Ricœur rámutatott, hogy az ember elsősorban azáltal érti meg önmagát, hogy életét történetként meséli el.

38. Más gondolkodók ellentmondást fogalmaztak meg, és óva intettek egy olyan hermeneutikától, amely túlságosan tiszteletteljesen bánik a régi hagyományokkal.

39. Jürgen Habermas filozófus arra figyelmeztetett, hogy a nyelvben és a hagyományban hatalom és rejtett kényszerek is rejlenek.

40. Jürgen Habermas szerint a megértés önmagában nem elegendő, hiszen egyes hagyományos viszonyokat kritikus szemmel kell átlátni, ahelyett, hogy csak elfogadnánk őket.

41. Így alakult ki egy hosszú vita a tiszteletteljes megértés és a gyanakvó leleplezés között, amely a mai napig élénkíti a hermeneutikát.

42. Minden különbség ellenére ezek a gondolkodók mindannyian osztoznak az emberi megértésről szóló alapvető felismerésben.

43. Ez a felismerés azt mondja ki, hogy senki sem tekinthet egy szövegre vagy egy emberre egy sehol nem létező nézőpontból.

44. Minden megértési kísérlet egy történet, egy nyelv és egy életforma közepén kezdődik.

45. A hermeneutika ezért a szerénység tanítása is, hiszen nincs olyan, hogy teljesen lezárt megértés.

46. Minden megértés ideiglenes marad, és egy új kérdés vagy egy új tapasztalat újra felboríthatja.

47. Ugyanakkor a hermeneutika meglepően gyakorlatias, és messze túlmutat a tudósok könyvtárain.

48. Egy bíró, aki egy törvényt egy új esetre alkalmaz, alapvetően hermeneutikát űz, függetlenül attól, hogy ismeri-e ezt a szót vagy sem.

49. Egy orvos, aki értelmezi a beteg panaszait, egy fordító, egy színész és egy történész lényegében ugyanezt teszik.

50. Még a mindennapi életben is minden ember folyamatosan értelmez, például amikor egy barát hanghordozását vagy egy rövid üzenetet értelmez.

51. Így tekintve a megértés nem ritka, ünnepi teljesítmény, hanem minden éber élet csendes alaptevékenysége.

52. A hermeneutika láthatóvá teszi ezt az alaptevékenységet, és feltárja annak rejtett szabályait és feltételeit.

53. Két eszköz áll ennek középpontjában, amelyeket a következő alfejezetekben részletesebben vizsgálunk.

54. Az első eszköz maga a megértés fogalma, amely egyértelműen különbözik a puszta természettudományos magyarázattól.

55. A második eszköz a hermeneutikai kör, vagyis az egyén és az egész közötti kölcsönhatás.

56. Ez a két gondolat együttesen magyarázza, miért nem puszta önkényesség a megértés, és miért nem is egy biztos számítási művelet.

57. A hermeneutika története így a homályos jóslatok értelmezésétől elvezet az emberi önértelmezés kérdéséig.

58. Az értelmezési szabályok gyűjteményéből így egy átfogó filozófia alakult ki az értelmezésről és a jelentésről.

59. A hermeneutika végső soron azt tanítja, hogy a világ soha nem nyers formában, hanem mindig már értelmezett formában jelenik meg az ember előtt.

60. Aki ezt megérti, új szemmel tekint saját megértésére, és abban egy olyan művészetet ismer fel, amelyet nap mint nap újra meg kell valósítania.

1. Jeder Mensch kennt den Augenblick, in dem ein Satz plötzlich Sinn ergibt und sich ein Nebel im Kopf lichtet.

2. Die Hermeneutik ist die Philosophie genau dieses Augenblicks, denn die Hermeneutik fragt, wie Verstehen überhaupt geschieht.

3. Das Wort Hermeneutik stammt vom griechischen Verb "hermeneuein", das so viel bedeutet wie auslegen, deuten und verständlich machen.

4. Viele Gelehrte verbinden den Namen mit Hermes, dem geflügelten Götterboten, der die Botschaften der Götter in die Sprache der Menschen übersetzte.

5. Schon dieses Bild zeigt den Kern der Sache, denn Verstehen ist immer eine Art Übersetzung von einer Welt in eine andere.

6. Die Geschichte der Hermeneutik beginnt lange vor der Philosophie, nämlich bei der praktischen Mühe, schwierige Texte zu entschlüsseln.

7. In der Antike rätselten die Priester über die dunklen Sprüche der Orakel und suchten nach dem verborgenen Sinn hinter den Worten.

8. Gelehrte in Alexandria stritten darüber, wie die alten Gedichte Homers richtig zu lesen seien, wörtlich oder als verstecktes Gleichnis.

9. Damit war eine Grundfrage gestellt, die die Hermeneutik bis heute begleitet: Meint ein Text wirklich das, was an der Oberfläche steht?

10. Eine zweite große Wurzel der Hermeneutik liegt in der Auslegung heiliger Schriften, vor allem der Bibel.

11. Jüdische Gelehrte entwickelten feine Regeln, um die Tora Zeile für Zeile zu deuten und ihre Gebote auf neue Lebenslagen anzuwenden.

12. Christliche Theologen unterschieden mehrere Sinnebenen eines Bibeltextes, etwa den wörtlichen, den bildlichen und den sittlichen Sinn.

13. Ein und dieselbe Stelle konnte so von einer Geschichte zugleich zu einer Lehre über das richtige Leben werden.

14. Im Mittelalter wurde diese Schriftauslegung zu einer eigenen Kunst mit festen Regeln, fast wie ein Handwerk mit erprobtem Werkzeug.

15. Eine dritte Wurzel liegt im Recht, denn Richter mussten alte Gesetze auf Fälle anwenden, an die kein Gesetzgeber je gedacht hatte.

16. Schon immer galt die Aufgabe, einen knappen Gesetzestext klug auf das volle Leben mit seinen vielen Ausnahmen zu beziehen.

17. So war die frühe Hermeneutik zunächst eine Sammlung praktischer Künste für Theologen, Juristen und Sprachgelehrte.

18. Mit der Reformation im sechzehnten Jahrhundert bekam die Schriftauslegung eine neue, sprengkräftige Wucht.

19. Martin Luther forderte, dass die Bibel allein und aus sich selbst heraus verstanden werden solle, ohne den Umweg über kirchliche Lehrmeinung.

20. Damit rückte die Frage in den Mittelpunkt, wie ein einzelner Leser einen alten Text aus eigener Kraft richtig deuten kann.

21. Der entscheidende Sprung geschah jedoch erst um das Jahr achtzehnhundert beim deutschen Theologen Friedrich Schleiermacher.

22. Friedrich Schleiermacher verwandelte die vielen einzelnen Auslegungskünste in eine einzige allgemeine Lehre vom Verstehen.

23. Nicht mehr nur die Bibel oder das Gesetz, sondern jeder Text und jede fremde Äußerung wurde nun zum Gegenstand der Hermeneutik.

24. Friedrich Schleiermacher sah im Missverständnis den Normalfall und im gelungenen Verstehen die Leistung, die erst erkämpft werden muss.

25. Eine Generation später erweiterte der Philosoph Wilhelm Dilthey die Hermeneutik zur Grundlage aller Geisteswissenschaften.

26. Wilhelm Dilthey trennte scharf zwischen dem Erklären in der Natur und dem Verstehen im Reich des menschlichen Geistes.

27. Eine fallende Kugel wird durch Naturgesetze erklärt, doch ein Gedicht, ein Gesetz oder eine Tat wird verstanden.

28. Damit gab Wilhelm Dilthey den Fächern wie Geschichte, Sprache und Kunst ihr eigenes, von den Naturwissenschaften unabhängiges Verfahren.

29. Im zwanzigsten Jahrhundert machte der Philosoph Martin Heidegger aus dem Verstehen noch etwas weit Größeres.

30. Für Martin Heidegger war Verstehen nicht bloß eine Tätigkeit unter vielen, sondern die Grundweise, in der der Mensch überhaupt existiert.

31. Nach Martin Heidegger befindet sich der Mensch immer schon mitten in einer gedeuteten Welt, bevor er auch nur ein Wort darüber sagt.

32. Auf diesem Boden errichtete der Philosoph Hans-Georg Gadamer das wohl berühmteste Werk der modernen Hermeneutik.

33. In dem Buch "Wahrheit und Methode" zeigte Hans-Georg Gadamer, dass Verstehen kein kühles Verfahren, sondern ein lebendiges Gespräch ist.

34. Hans-Georg Gadamer machte deutlich, dass jeder Mensch seine Herkunft, seine Sprache und seine Vorurteile in jedes Verstehen mitbringt.

35. Was wie ein Hindernis klingt, wurde bei Hans-Georg Gadamer zur Bedingung, denn ganz ohne Vorannahmen versteht überhaupt niemand etwas.

36. Der französische Denker Paul Ricœur verband die Hermeneutik mit der Erforschung von Erzählungen, Symbolen und der menschlichen Zeit.

37. Paul Ricœur zeigte, dass der Mensch sich selbst vor allem dadurch versteht, dass er sein Leben als Geschichte erzählt.

38. Andere Denker meldeten Widerspruch an und warnten vor einer Hermeneutik, die alte Überlieferung allzu ehrfürchtig behandelt.

39. Der Philosoph Jürgen Habermas mahnte, dass auch Macht und verborgene Zwänge in Sprache und Tradition stecken können.

40. Verstehen allein genügt nach Jürgen Habermas nicht, denn manche überlieferten Verhältnisse muss man kritisch durchschauen statt nur hinnehmen.

41. So entstand ein langer Streit zwischen dem ehrfürchtigen Verstehen und dem misstrauischen Entlarven, der die Hermeneutik bis heute belebt.

42. Trotz aller Unterschiede teilen alle diese Denker eine Grundeinsicht über das menschliche Verstehen.

43. Diese Einsicht lautet, dass niemand einen Text oder einen Menschen aus einem Standpunkt nirgendwo betrachten kann.

44. Jeder Versuch des Verstehens beginnt mitten in einer Geschichte, einer Sprache und einer Lebensform.

45. Die Hermeneutik ist deshalb auch eine Lehre von der Bescheidenheit, denn vollkommen abgeschlossenes Verstehen gibt es nicht.

46. Jedes Verstehen bleibt vorläufig und kann durch eine neue Frage oder eine neue Erfahrung wieder aufgebrochen werden.

47. Zugleich ist die Hermeneutik überraschend praktisch und reicht weit über die Bücherstube der Gelehrten hinaus.

48. Ein Richter, der ein Gesetz auf einen neuen Fall anwendet, betreibt im Grunde Hermeneutik, ob er das Wort kennt oder nicht.

49. Ein Arzt, der die Klagen eines Patienten deutet, ein Übersetzer, ein Schauspieler und ein Historiker tun im Kern dasselbe.

50. Selbst im Alltag legt jeder Mensch ständig aus, etwa wenn er den Tonfall eines Freundes oder eine knappe Nachricht deutet.

51. So gesehen ist Verstehen keine seltene Festtagsleistung, sondern das stille Grundgeschäft jedes wachen Lebens.

52. Die Hermeneutik macht dieses Grundgeschäft sichtbar und fragt nach seinen verborgenen Regeln und Bedingungen.

53. Zwei Werkzeuge stehen dabei im Zentrum und werden in den folgenden Unterkapiteln genauer betrachtet.

54. Das erste Werkzeug ist die Idee des Verstehens selbst, das sich vom bloßen naturwissenschaftlichen Erklären deutlich unterscheidet.

55. Das zweite Werkzeug ist der hermeneutische Zirkel, also das Wechselspiel zwischen dem Einzelnen und dem Ganzen.

56. Beide Gedanken zusammen erklären, warum Verstehen weder reine Willkür noch eine sichere Rechenoperation ist.

57. Die Geschichte der Hermeneutik führt damit von der Auslegung dunkler Orakel bis zur Frage nach dem menschlichen Selbstverständnis.

58. Aus einer Sammlung von Auslegungsregeln wurde so eine umfassende Philosophie des Sinns und der Deutung.

59. Die Hermeneutik lehrt am Ende, dass die Welt dem Menschen nie roh, sondern stets schon gedeutet begegnet.

60. Wer das begreift, sieht das eigene Verstehen mit neuen Augen und erkennt darin eine Kunst, die täglich neu gelingen muss.