5.7 Nyelv és gondolkodás: A nyelv alakítja-e a világnézetünket? – Sprache und Denken: Formt die Sprache unsere Sicht auf die Welt?

1. Képzeljük el, hogy két ember együtt takarít egy műhelyt, és tálakat, keféket, dobozokat és kanalakat raknak egy asztalra.

2. Először össze kell gyűjteniük mindent, ami fémből van.

3. Egy tál egy doboz mellé kerül, míg egy fa kefe ott marad a sarokban.

4. Ezután feladatot váltanak, és mindent kiválogatnak, amivel valamit meg lehet tisztítani.

5. Most már a kefe a keresett tárgyak közé tartozik, míg a fémtál már nem.

6. Egyetlen tárgyon sem változott semmi, de más közös vonások váltak fontossá a válogatás szempontjából.

7. A „fémből készült” és a „tisztításra szolgáló” kifejezések határozzák meg, mire kell a két gyereknek figyelnie.

8. Ezzel nyitva marad a kérdés, hogy a szavak csupán egy már kiválasztott rendet neveznek-e meg, vagy közreműködnek-e e rend kiválasztásában.

9. A kérdés többről szól, mint egy műhely rendbetételéről, hiszen egy gondolat is megfoghat valamit egy bizonyos szempontból.

10. Aki egy tárgyat szerszámként fog fel, más lehetőségeken töri a fejét, mint az, aki emléktárgyként tekint rá.

11. Kategórián itt olyan osztályozást értünk, amelynek révén különböző dolgok egy bizonyos jellemző alapján tartoznak egymáshoz.

12. Ugyanaz a dolog több kategóriába is tartozhat anélkül, hogy ezek közül bármelyik kizárná az összes többit.

13. Ezért a megnevezés változásából nem lehet arra következtetni, hogy maga a dolog is kicserélődne.

14. Viszont változhat az, hogy melyik tulajdonsága szolgál kiindulópontul további gondolatokhoz.

15. Ha valaki egy tálat törékenynek nevez, akkor felmerül a kérdés a biztonságos tárolásról.

16. A kifejezés még nem ad választ erre, de kifejezetten felvet egy bizonyos problémát.

17. A nyelv és a gondolkodás közötti kapcsolatot illetően három, különböző erősségű állítást kell megkülönböztetni.

18. Az első azt mondja ki, hogy egy megfogalmazás egy adott helyzetben irányíthatja a figyelmünket.

19. Pontosan ezt a lehetőséget szemlélteti a válogatás során változó feladat.

20. A második állítás tovább megy, és azt mondja, hogy a gyakran használt nyelvi megkülönböztetések elősegíthetik az állandó gondolkodási szokások kialakulását.

21. Ez alatt például azt értenénk, hogy valaki kifejezett felszólítás nélkül is egy ismerős osztályozást részesít előnyben.

22. A harmadik állítás szerint bizonyos gondolatok lehetetlenek, ha a saját nyelvünk nem biztosítja a szükséges eszközöket.

23. Itt a gondolkodás határáról van szó, és nem csupán arról, hogy mi az, amit könnyen, gyorsan vagy szokásosan gondolunk.

24. A figyelem átmeneti irányítására utaló bizonyíték ezért nem elegendő ahhoz, hogy egy leküzdhetetlen határt igazoljon.

25. Az erős függőségi tézis első pillantásra hihetőnek tűnik, ha olyan gondolatokra gondolunk, amelyek pontos fogalmi megkülönböztetést igényelnek.

26. Ahhoz, hogy megkülönböztessük a szükséges és a csupán kedvező feltételt, többet kell tennünk, mint két dolgot felismerni.

27. Meg kell értenünk, miért nem lenne lehetséges valami az egyik feltétel nélkül, míg a másik csak megkönnyíti azt.

28. A nyelv kifejezetten rögzítheti az ilyen összefüggéseket, és hozzáférhetővé teheti őket további gondolkodáshoz.

29. Ebből azonban még nem következik, hogy minden egyes gondolat saját szót feltételez.

30. Eközben az egyes szavakat meg kell különböztetni a nyelvtani kifejezési lehetőségektől, hiszen egy nyelv ismerős kifejezések összekapcsolásával is ábrázolhat gondolatokat.

31. Aki nem ismer egy adott szerszámkészletre vonatkozó általános szót, az például úgy írhatja le, hogy „minden, ami a kis alkatrészek rögzítéséhez szükséges”.

32. A hiányzó rövid megnevezés ebben az esetben sem a csoport kialakítását, sem a rendeltetésére vonatkozó gondolatot nem akadályozza.

33. Különösen tanulságos egy másik elképzelt eset: valaki egy fiókban keres egy tárgyat, amelynek a neve éppen nem jut eszébe.

34. Tudja, hogy néz ki, és azonnal felismeri a többi szerszám között.

35. Ezenkívül meg tudja mutatni, hogyan kell használni, és észreveszi, hogy egy hasonló tárgy nem lenne alkalmas a tervezett munkára.

36. Ezek a képességek okot adnak arra, hogy máris a keresett tárgy megértését tulajdonítsuk neki.

37. Egy fogalom birtoklása alatt itt azt a képességet értjük, hogy valamit a vonatkozó esetekben felismerjünk, besoroljunk és megkülönböztessünk másoktól.

38. Egy szó felidézése másfajta teljesítmény, még ha a kettő gyakran együtt is jár.

39. A személynek a név hiányában nehezebb lenne elmagyarázni a keresését, vagy a szerszám egy másik változatáról érdeklődni.

40. Gondolkodása ezért nem egyszerűen kiesett, hanem egyes teljesítményekben megmaradt, másokban pedig megnehezült.

41. Ugyanakkor elhamarkodott lenne ebből az esetből a gondolkodás nyelvtől való teljes függetlenségét levezetni.

42. Lehet, hogy a személy nyelvi magyarázatok révén ismerte meg az eszközt, és ilyen magyarázatok segítségével értette meg annak használatát.

43. Az, hogy átmenetileg nem találja a nevet, nem mutatja meg, hogyan gondolkodna nyelvi tapasztalat nélkül.

44. Ezzel szemben egy, az erős függőségi tézis ellen felhozott ellenvetésnek sem kell bizonyítania, hogy a nyelv egyáltalán nem játszik szerepet.

45. Először is elegendő megkérdőjelezni az állítólagos összefüggést egy adott rendelkezésre álló szó és egy lehetséges gondolat között.

46. A képi vagy gyakorlati gondolkodásformák esetében emellett elképzelhető olyan eset is, amikor valaki fejben végigjár egy utat, vagy két rész összeillesztését mérlegeli anélkül, hogy közben mondatot fogalmazna meg.

47. Az ilyen gondolatmenetek mindenesetre nem egyenértékűek egy belső monológgal.

48. Hogy a nyelv milyen mértékben vesz részt ezek kialakulásában, így további kérdés marad.

49. Egy mérsékelt befolyás-feltevés ezen a nyitott ponton kapcsolódik be, anélkül, hogy a gondolkodást teljes mértékben a szavakhoz kötné.

50. Eszerint a nyelvi kifejezések bizonyos megkülönböztetéseket könnyen megismételhetővé és egymással összekapcsolhatóvá tehetnek.

51. Tegyük fel, hogy a műhelyben lévő két személy ezentúl kifejezetten különbséget tesz a rögzítésre szolgáló szerszámok és a megmunkálásra szolgáló szerszámok között.

52. Minden új besoroláskor felvehetik ezt a megkülönböztetést, indokolhatják és adott esetben módosíthatják is.

53. A nyelvi forma így újrafelhasználható kiindulópontot kínál a rendszerezéshez.

54. Az azonban, hogy ez a besorolás később valóban befolyásolja-e figyelmüket vagy emlékezetüket, nem pusztán fogalmi kérdés.

55. Ezt megfelelő körülmények között viselkedésük alapján kellene vizsgálni.

56. A filozófiai magyarázat itt azt mutatja meg, miben állhatna egy ilyen hatás, és nem helyettesíti annak bizonyítását, hogy ez valóban bekövetkezik.

57. Éppen egy ilyen bizonyítás esetében figyelembe kell venni egy komoly ellenvetést: különböző szavak fejezhetik ki ugyanazt a megkülönböztetést, és ugyanaz a szó különböző fogalmakhoz kapcsolódhat.

58. A szókincsben lévő különbség ezért még nem bizonyíték a gondolkodásbeli különbségre.

59. Lehet, hogy az emberek csak azért nevezik el ugyanazt a csoportot másképp, mert nyelvi szokásaik eltérően alakultak ki.

60. Lehet, hogy valóban másképp különböztetik meg a dolgokat, de ez a képzettségüknek vagy a mindennapi feladataiknak köszönhető.

61. A nyelvi hatás bizonyításához egy vizsgálatnak lehetőség szerint meg kellene különböztetnie az ilyen egyéb magyarázatokat.

62. Ezenkívül meg kellene állapítania, hogy a megnevezés, az emlékezés vagy egy feladat megoldása során tapasztalható-e változás.

63. Ha az emberek csak eltérően válaszolnak, egyelőre nyitott kérdés marad, hogy gondolkodásuk különbözik-e, vagy csupán a válaszformájuk.

64. Még egy bizonyított különbség egy adott feladatnál sem enged következtetni arra, hogy egy egész nyelvi közösség hogyan éli meg a világot.

65. A fordítás lehetősége sem oldja meg a nyelvi befolyás kérdését.

66. Egy gondolat két nyelven is kifejezhető lehet, annak ellenére, hogy az egyikben a kifejezése rövid és ismerős, a másikban pedig bővebb és szokatlan.

67. Az azonos kifejezhetőség ezért nem jelenti automatikusan a gondolkodás azonos könnyedségét.

68. Egy nyelven belül is előfordulhat, hogy egy körülményes leírás ugyanazt a megkülönböztetést fejezi ki, mint egy rövid szakszó.

69. A szakszó megkönnyítheti a fogalom felidézését, feltéve, hogy jelentését megértették.

70. Aki csupán kívülről tudja, az ezzel még nem sajátította el biztosan a fogalmat.

71. Ezzel szemben valaki példák alapján megértheti a megkülönböztetést, mielőtt megtanulná a megfelelő kifejezést.

72. Egy új fogalom elsajátításakor tehát a nyelvi kifejezés, a gyakorlati tapasztalat és a fogalmi tisztázás egymásba fonódhatnak, ahelyett, hogy egyetlen rögzített sorrendben követnék egymást.

73. A kiinduló kérdés szempontjából ezért döntő jelentőségű, hogy milyen típusú formálást állítanak, és milyen mértékűnek kell lennie.

74. A nyelv képes szempontokat kifejezni, gondolatokat rögzíteni és új megkülönböztetéseket biztosítani további gondolkodáshoz.

75. Hogy ebből kialakul-e egy bizonyos tartós szokás, az ezen eszközök használatától függ, és esetenként bizonyítékokat igényel.

76. A szokás viszont még nem jelenti azt, hogy valaki gondolkodásának határait szabná.

77. Az új leírások, a megtanult fogalmak és a jobb fordítások érthetővé teszik, hogyan bővíthetők a megszokott osztályozások.

78. Mindazonáltal nem lenne elég, ha a szavakat csupán utólag hozzáadott nevekként kezelnénk, amelyek mindig kész gondolatokat jelölnek.

79. A műhelyben lévő két személy leírásaik segítségével kialakíthat, ellenőrizhet és megváltoztathat egy rendszert.

80. Az, hogy a keret eközben ugyanaz marad, nem zárja ki, hogy az új osztályozás révén olyan összefüggésre figyeljenek fel, amelyre korábban nem gondoltak.

1. Stellen wir uns vor, zwei Personen räumen gemeinsam eine Werkstatt auf und legen Schalen, Bürsten, Dosen und Löffel auf einen Tisch.

2. Zunächst sollen sie alles zusammentragen, was aus Metall besteht.

3. Eine Schale landet neben einer Dose, während eine hölzerne Bürste abseits liegen bleibt.

4. Dann wechseln sie die Aufgabe und suchen alles heraus, womit sich etwas reinigen lässt.

5. Nun gehört die Bürste zu den gesuchten Dingen, während die Metallschale nicht mehr dazugehört.

6. An keinem Gegenstand hat sich etwas verändert, aber andere Gemeinsamkeiten sind für die Sortierung wichtig geworden.

7. Die Ausdrücke „aus Metall“ und „zum Reinigen“ geben vor, worauf die beiden achten sollen.

8. Offen bleibt damit, ob die Wörter nur eine bereits gewählte Ordnung benennen oder an der Wahl dieser Ordnung mitwirken.

9. Die Frage betrifft mehr als das Aufräumen einer Werkstatt, denn auch ein Gedanke kann etwas unter einem bestimmten Gesichtspunkt erfassen.

10. Wer einen Gegenstand als Werkzeug auffasst, denkt über andere Möglichkeiten nach als jemand, der ihn als Andenken betrachtet.

11. Mit einer Kategorie ist hier eine Einteilung gemeint, durch die verschiedene Dinge hinsichtlich eines Merkmals zusammengehören.

12. Ein und dieselbe Sache kann unter mehrere Kategorien fallen, ohne dass eine dieser Einteilungen alle anderen ausschließt.

13. Deshalb lässt sich aus dem Wechsel der Bezeichnung nicht schließen, die Sache selbst werde ausgetauscht.

14. Wohl aber kann sich ändern, welche ihrer Eigenschaften zum Ausgangspunkt weiterer Überlegungen wird.

15. Wenn jemand eine Schale als zerbrechlich bezeichnet, liegt die Frage nach sicherer Aufbewahrung nahe.

16. Der Ausdruck liefert darauf noch keine Antwort, macht aber ein bestimmtes Problem ausdrücklich verfügbar.

17. Für die Beziehung zwischen Sprache und Denken sind drei verschieden starke Behauptungen auseinanderzuhalten.

18. Die erste besagt, dass eine Formulierung unsere Aufmerksamkeit in einer bestimmten Situation lenken kann.

19. Genau diese Möglichkeit veranschaulicht die wechselnde Aufgabe beim Sortieren.

20. Die zweite Behauptung geht weiter und besagt, dass häufig verwendete sprachliche Unterscheidungen dauerhafte Denkgewohnheiten begünstigen können.

21. Gemeint wäre dann beispielsweise, dass jemand eine vertraute Einteilung auch ohne ausdrückliche Aufforderung bevorzugt.

22. Die dritte Behauptung erklärt bestimmte Gedanken für unmöglich, wenn die eigene Sprache die erforderlichen Mittel nicht bereitstellt.

23. Hier geht es um eine Grenze des Denkbaren und nicht lediglich darum, was leicht, schnell oder gewöhnlich gedacht wird.

24. Ein Beleg für eine vorübergehende Lenkung der Aufmerksamkeit reicht daher nicht aus, um eine unüberwindliche Grenze zu begründen.

25. Die starke Abhängigkeitsthese wirkt zunächst plausibel, wenn wir an Gedanken denken, die genaue begriffliche Unterscheidungen verlangen.

26. Um zwischen einer notwendigen und einer bloß günstigen Bedingung zu unterscheiden, müssen wir mehr leisten, als zwei Dinge wiederzuerkennen.

27. Wir müssen verstehen, weshalb etwas ohne die eine Bedingung nicht möglich wäre, während die andere es nur erleichtert.

28. Sprache kann solche Beziehungen ausdrücklich festhalten und für weitere Überlegungen zugänglich machen.

29. Doch daraus folgt noch nicht, dass jeder einzelne Gedanke ein eigenes Wort voraussetzt.

30. Dabei sind einzelne Wörter von grammatischen Ausdrucksmöglichkeiten zu unterscheiden, denn eine Sprache kann Gedanken auch durch die Verbindung bekannter Ausdrücke darstellen.

31. Wer kein geläufiges Wort für eine bestimmte Anordnung von Werkzeugen kennt, kann sie etwa als „alles, was zum Festhalten kleiner Teile gebraucht wird“ beschreiben.

32. Die fehlende kurze Bezeichnung verhindert in diesem Fall weder die Bildung der Gruppe noch einen Gedanken über ihren Zweck.

33. Besonders aufschlussreich ist ein anderer vorgestellter Fall: Eine Person sucht in einer Schublade nach einem Gegenstand, dessen Name ihr gerade nicht einfällt.

34. Sie weiß, wie er aussieht, und erkennt ihn sofort zwischen den übrigen Werkzeugen.

35. Außerdem kann sie zeigen, wie man ihn benutzt, und bemerkt, dass ein ähnlicher Gegenstand für die geplante Arbeit ungeeignet wäre.

36. Diese Fähigkeiten geben Gründe dafür, ihr bereits ein Verständnis des gesuchten Gegenstands zuzuschreiben.

37. Mit dem Besitz eines Begriffs ist hier die Fähigkeit gemeint, etwas in einschlägigen Fällen zu erkennen, einzuordnen und von anderem zu unterscheiden.

38. Das Wiederfinden eines Wortes ist eine andere Leistung, auch wenn beides häufig zusammenwirkt.

39. Der Person könnte es ohne den Namen schwerer fallen, ihre Suche zu erläutern oder nach einer anderen Ausführung des Werkzeugs zu fragen.

40. Ihr Denken ist deshalb nicht einfach ausgefallen, sondern in manchen Leistungen erhalten und in anderen erschwert.

41. Allerdings wäre es voreilig, aus diesem Fall eine vollständige Unabhängigkeit des Denkens von der Sprache abzuleiten.

42. Die Person hat das Werkzeug vielleicht durch sprachliche Erklärungen kennengelernt und seine Verwendung mithilfe solcher Erklärungen verstanden.

43. Dass sie den Namen vorübergehend nicht findet, zeigt nicht, wie sie ohne jede sprachliche Erfahrung denken würde.

44. Umgekehrt muss ein Einwand gegen die starke Abhängigkeitsthese auch nicht beweisen, dass Sprache überhaupt keine Rolle spielt.

45. Es genügt zunächst, den behaupteten Zusammenhang zwischen einem einzelnen verfügbaren Wort und einem möglichen Gedanken infrage zu stellen.

46. Für bildhafte oder praktische Formen des Denkens lässt sich zudem ein Fall vorstellen, in dem jemand einen Weg im Kopf durchgeht oder das Zusammenpassen zweier Teile erwägt, ohne dabei einen Satz zu formulieren.

47. Solche Überlegungen sind jedenfalls nicht ohne Weiteres mit einem innerlich gesprochenen Text gleichzusetzen.

48. Wie weit Sprache an ihrer Entstehung beteiligt ist, bleibt damit eine zusätzliche Frage.

49. Eine gemäßigte Einflussannahme setzt an dieser offenen Stelle an, ohne das Denken vollständig an Wörter zu binden.

50. Nach ihr können sprachliche Ausdrücke bestimmte Unterscheidungen leicht wiederholbar und miteinander verknüpfbar machen.

51. Nehmen wir an, die beiden Personen in der Werkstatt unterscheiden fortan ausdrücklich zwischen Werkzeugen zum Festhalten und Werkzeugen zum Bearbeiten.

52. Bei jeder neuen Zuordnung können sie dieselbe Unterscheidung aufgreifen, begründen und gegebenenfalls verändern.

53. Die sprachliche Form bietet so einen wiederverwendbaren Ansatz für das Ordnen.

54. Ob diese Einteilung später tatsächlich ihre Aufmerksamkeit oder Erinnerung prägt, ist jedoch keine bloße Begriffsfrage.

55. Das müsste an ihrem Verhalten unter passenden Bedingungen untersucht werden.

56. Die philosophische Erklärung zeigt hier, worin ein Einfluss bestehen könnte, und ersetzt nicht den Nachweis, dass er eintritt.

57. Gerade bei einem solchen Nachweis ist ein ernsthafter Einwand zu berücksichtigen: Verschiedene Wörter können dieselbe Unterscheidung ausdrücken, und dasselbe Wort kann mit unterschiedlichen Vorstellungen verbunden sein.

58. Ein Unterschied im Wortschatz ist deshalb noch kein Beleg für einen Unterschied im Denken.

59. Vielleicht benennen Menschen dieselbe Gruppe nur verschieden, weil sich ihre sprachlichen Gewohnheiten anders entwickelt haben.

60. Vielleicht unterscheiden sie die Dinge tatsächlich anders, aber wegen ihrer Ausbildung oder ihrer täglichen Aufgaben.

61. Um einen sprachlichen Einfluss zu belegen, müsste eine Untersuchung solche anderen Erklärungen möglichst auseinanderhalten.

62. Sie müsste außerdem bestimmen, ob sie eine Veränderung beim Benennen, beim Erinnern oder beim Lösen einer Aufgabe erfasst.

63. Wenn Personen nur verschieden antworten, bleibt zunächst offen, ob sich ihr Denken unterscheidet oder lediglich die gewählte Antwortform.

64. Selbst ein nachgewiesener Unterschied bei einer bestimmten Aufgabe erlaubt noch keine Aussage darüber, wie eine ganze Sprachgemeinschaft die Welt erlebt.

65. Auch die Möglichkeit einer Übersetzung erledigt die Frage nach sprachlichem Einfluss nicht.

66. Ein Gedanke kann in zwei Sprachen ausdrückbar sein, obwohl sein Ausdruck in der einen kurz und vertraut, in der anderen ausführlich und ungewohnt ist.

67. Gleiche Ausdrückbarkeit bedeutet daher nicht automatisch gleiche Leichtigkeit des Denkens.

68. Auch innerhalb einer Sprache kann eine umständliche Beschreibung dieselbe Unterscheidung treffen wie ein knappes Fachwort.

69. Das Fachwort könnte das Wiederaufgreifen erleichtern, sofern seine Bedeutung verstanden ist.

70. Wer es lediglich auswendig kennt, hat dadurch noch keinen sicheren Begriff erworben.

71. Umgekehrt kann jemand die Unterscheidung an Beispielen verstehen, bevor er die passende Bezeichnung lernt.

72. Beim Lernen eines neuen Begriffs können also sprachlicher Ausdruck, praktische Erfahrung und begriffliche Klärung ineinandergreifen, statt in einer einzigen festen Reihenfolge aufzutreten.

73. Für die Ausgangsfrage ist deshalb entscheidend, welche Art von Formung behauptet wird und wie stark sie sein soll.

74. Sprache kann Gesichtspunkte ausdrücklich machen, Gedanken festhalten und neue Unterscheidungen für weitere Überlegungen bereitstellen.

75. Ob daraus eine bestimmte dauerhafte Gewohnheit entsteht, hängt von der Verwendung dieser Mittel ab und verlangt im Einzelfall Belege.

76. Eine Gewohnheit wiederum ist nicht schon eine Grenze dessen, was jemand überhaupt denken kann.

77. Neue Beschreibungen, erlernte Begriffe und verbesserte Übersetzungen machen verständlich, wie sich vertraute Einteilungen erweitern lassen.

78. Dennoch wäre es zu wenig, Wörter nur als nachträglich angehängte Namen für stets fertige Gedanken zu behandeln.

79. Die beiden Personen in der Werkstatt können mithilfe ihrer Beschreibungen eine Ordnung entwerfen, prüfen und wechseln.

80. Dass die Schale dabei dieselbe bleibt, schließt nicht aus, dass sie durch die neue Einteilung auf einen Zusammenhang aufmerksam werden, an den sie zuvor nicht gedacht hatten.