6.3 Kvalia: Hogyan érezzük az élményt – Qualia: Wie sich Erleben anfühlt

1. Képzeljük el, hogy két ember ül egy asztalnál, és egy frissen hámozott narancsot néz.

2. Mindketten narancssárgának nevezik a színét, és biztosan meg tudják különböztetni a gyümölcsöt egy sárga citromdarabtól.

3. Arra a kérdésre, hogy mit látnak, ugyanazt a választ adják.

4. Ennek ellenére felmerülhet a kérdés, hogy a szín számukra is ugyanúgy jelenik-e meg.

5. Talán mindketten eleinte furcsának találják a kérdést, mert az asztalnál nincs észrevehető vita.

6. De az egyetértésük elsősorban a megnevezésre és a megkülönböztetésre vonatkozik, míg az új kérdés a látásuk jellegére irányul.

7. Az, hogy a kérdés érthető, azonban nem bizonyítja, hogy a kettőjük valóban különböző dolgokat él át.

8. Az eset egy olyan megkülönböztetést tár fel, amelynek hatását még meg kell vizsgálni.

9. A „qualia” szakszó az élmény minőségi jellemzőit jelöli, vagyis azt, hogy az élmény milyen érzésként hat arra, aki átéli.

10. Egy szín esetében ez az élményben megjelenő kinézetét jelenti, a fájdalomnál például az égő vagy szúró érzést, az étkezésnél pedig az ízt.

11. Az „érzés” itt tehát többet jelent, mint az érintés érzékelését.

12. Beszélhetünk a látás minőségéről anélkül, hogy a látást tapintássá nyilvánítanánk.

13. Ugyanígy a „qualia” szó sem utal automatikusan kis tárgyakra egy belső térben.

14. Aki egy narancsot nézi, annak nem kell a gyümölcs mellett egy különálló szín-dolgot is látnia.

15. Először is csupán azt hangsúlyozzuk, hogy a látáshoz egy bizonyos megjelenés tartozik.

16. Hogy ez a megjelenés önálló tulajdonságot igényel-e, az egy másik kérdés, és nem szabad, hogy már a szóválasztás alapján eldöntsük.

17. A narancs esetében három dolgot lehet megkülönböztetni: a színét, az észlelés folyamatát és az észlelés minőségét.

18. A színével egy olyan tulajdonságot tulajdonítunk a gyümölcsnek, amelynek pontos jellegéről különböző elméletek létezhetnek.

19. Az észlelési folyamat viszont azt a történést foglalja magában, amelynek során a személy bizonyos feltételek mellett látja a gyümölcsöt.

20. Az átélt színminőség az a mód, ahogyan a narancssárga eközben jelen van számára.

21. Ez a megkülönböztetés nem állítja, hogy három egymástól független dolog létezik.

22. Elsősorban azt akadályozza meg, hogy a tárgy leírása észrevétlenül az élmény teljes leírásának számítson.

23. Azok az információk sem, amelyek arról szólnak, hogy milyen fény éri a szemet, önmagukban még nem adnak választ minden, a szín megjelenésével kapcsolatos kérdésre.

24. Fordítva: egy ragyogó narancssárga leírása még nem magyarázza meg, hogy a látás fizikailag hogyan jön létre.

25. A magyarázat most az észlelés működésénél kezdődhet.

26. Leírja, mely ingereket különböztetünk meg, mely emlékek állnak rendelkezésre, és milyen ítéletek vagy cselekvések következnek ezekből.

27. Egy ilyen leírást funkcionálisnak nevezünk, ha egy állapotot más állapotokkal és a viselkedéssel való összefüggésében betöltött szerepe alapján határozza meg.

28. Az asztali példában ez magában foglalhatja, hogy mindkét személy felismeri a narancssárgát, és megváltozott fényviszonyok mellett is továbbra is helyesen osztályozza.

29. Ez egy igényesebb mérce, mint az egyetlen színnévvel való egyezés.

30. Mindazonáltal nyitottnak tűnik a kérdés, hogy miért jár együtt éppen ezzel a színélménnyel e szerep betöltése.

31. Magyarázati rés alatt itt a folyamatok leírása és azok élményjellegének megértése közötti távolságot értjük.

32. Egy ilyen rés jelzi tudásunk határait anélkül, hogy máris minden lehetséges fizikai magyarázat határait bizonyítaná.

33. Egy gondolatkísérlet még élesebbé teszi a kérdést azzal, hogy felcserélt színélményeket feltételez.

34. Képzeljük el, hogy az egyik személy számára a narancssárga úgy jelenik meg, ahogy a másik számára általában egy zöld levél.

35. A felcserélődésnek mindig is fennállnia kell, így mindketten megtanulták a szokásos színneveket, és a mindennapi életben ugyanúgy használják őket.

36. Ekkor az első személy is „narancssárgának” nevezné eltérő élményét, ahelyett, hogy szokatlan színről számolna be.

37. A kísérletnek emellett ki kell zárnia azt is, hogy a különbség a besorolásokban, az emlékekben vagy más releváns teljesítményekben nyilvánuljon meg.

38. Ha ez az eset lehetséges lenne, ugyanaz a funkcionális szerep különböző élményminőségekhez kapcsolódhatna.

39. Egy olyan elmélet, amely az élményminőséget teljes mértékben ezzel a szereppel azonosítja, emiatt nehézségekbe ütközne.

40. A döntő feltétel azonban a „lenne” szóban rejlik, hiszen éppen ennek az esetnek a lehetségessége vitatott.

41. Nem elegendő két színnevet felcserélni, és ebből az egész élmény felcserélődését levezetni.

42. A színélményhez tartoznak a hasonlóságok és a különbségek is, például az, hogy egyes színárnyalatok közelebb állnak egymáshoz, mint mások.

43. Egy végig észrevehetetlen felcserélésnek figyelembe kellene vennie az ilyen összefüggéseket, és változatlanul kellene hagynia a funkció szempontjából fontos összes következményt.

44. Minél pontosabban fogalmazzuk meg ezt a követelményt, annál kevésbé magától értetődő, hogy a felvázolt eset valóban összeillik.

45. A kifogás ezért az, hogy a kísérlet már kiinduló feltételezésében is elválasztja az élményt és a funkciót, majd ezt követően azt állítja, hogy bizonyította azok elválaszthatóságát.

46. Ez egy körforgás lenne, ha a vitatott lehetőséget további indok nélkül bizonyítottnak tekintenék.

47. Ehhez hozzátartozik, hogy az azonos teljesítmények nem jelentenek automatikusan azonos testi folyamatokat.

48. Ezért még egy meggyőzően alátámasztott csere azonos funkció mellett önmagában nem bizonyítana nem-testi tulajdonságokat.

49. Egy második próbakő a kérdést a két ember összehasonlításáról a saját tapasztalatokon keresztüli tanulásra tereli.

50. Tegyük fel, hogy egy kutató ismeri a színlátással kapcsolatos összes fizikai és funkcionális tényt, de ő maga még soha nem látott színeket.

51. Ez az eset rendkívüli, talán gyakorlatilag elérhetetlen tudást feltételez, hogy egy fogalmi kérdést a lehető legélesebben fel lehessen tenni.

52. Egy napon először látja meg a gyümölcs narancssárga színét.

53. Kézenfekvő lenne azt mondani, hogy most tanul valamit, nevezetesen azt, hogy hogyan néz ki ez a szín.

54. Ebből fakad a tudásérv: ha korábban a teljes fizikai ismeret ellenére is hiányzott neki valami, akkor ez a tudás nem foglalhatta magában az élményre vonatkozó összes tényt.

55. Aki így érvel, annak azonban be kell mutatnia, hogy az új tanulás valóban egy további tényt tár fel.

56. Az, hogy egy élmény új, még nem dönti el, hogy milyen jellegű a megszerzett ismeret.

57. Az egyik válasz az élmény révén kialakuló új képességeket hangsúlyozza.

58. A kutató most már saját szemével felismerhetné vagy elképzelhetné a színárnyalatot, ahelyett, hogy csupán leírásokat ismerne róla.

59. Ez alapján tanult volna valamit anélkül, hogy a már ismert tények mellé újabb ténynek kellene lépnie.

60. Egy másik válasz különbséget tesz a tapasztalatról való tudás és a vele való közvetlen ismeretség között.

61. Még egy teljes leírás sem helyettesítené azt, hogy magunk is átéljük a leírt tapasztalatot.

62. Egy harmadik válasz elfogadja az új tudást, de azt egy már ismert tény megértésének új módjaként értelmezi.

63. A kutató most ugyanazt az állapotot egy olyan élményfogalom alatt érthetné meg, amelyet korábban csak testi fogalmakkal írt le.

64. Ezek a válaszok megőrzik a leírás és az élmény közötti különbséget, de vitatják azt a gyors következtetést, amely ebből a különbségből egy további, nem testi valóságra vezet.

65. Azonban az ilyen válaszoknak is meg kell magyaráznia, miért tűnik az első színélmény többnek, mint egy új gyakorlati készség.

66. A kutató most nyilvánvalóan képes megítélni, hogy egy elképzelés megfelel-e ennek az átélt színárnyalatnak, és nem csupán egy újabb feladatot hajt végre.

67. A kérdés az, hogy az ilyen ítéletek új tényeket érintenek-e, vagy ugyanazon tényekhez való új hozzáférést feltételeznek.

68. Ugyanakkor az a megszokott érzés, hogy pontosan ismerjük saját színélményünket, nem helyettesítheti minden vizsgálatot.

69. Tegyük fel, hogy a kutató másnap egy halványabb színárnyalatra emlékszik, és emlékezetét teljesen pontosnak tartja.

70. Ekkor a korábbi minőségről alkotott ítélete téves lehet anélkül, hogy emiatt az akkori élmény hibás lett volna.

71. Egy tárgyközpontú megközelítés ráadásul arra figyelmeztet, hogy a kvaliairól való gondolkodás során ne veszítsük szem elől a látott tárgyat.

72. Számukra a látás minőségi jellege abban rejlik, ahogyan a narancs a színével megjelenik, és nem feltétlenül egy kiegészítő belső tulajdonságban.

73. Ennek a nézetnek meg kell magyaráznia, hogy a különböző élmények hogyan különbözhetnek egymástól, még akkor is, ha ugyanarra a tárgyra vonatkoznak.

74. Ugyanúgy nem tudja kizárólag a gyümölcsre való hivatkozással eldönteni az élményminőség kérdését, ahogyan egy funkcionális elmélet sem tudja azt a helyes megnevezéssel eldönteni.

75. Ezzel szemben egy elméletnek, amely különleges élményminőségekről szól, meg kell indokolnia, miért igényel azok magyarázata egy sajátos ténytípust.

76. A gondolatkísérletek feltárják, milyen feltételektől függ ez az indoklás.

77. Eredményük abban áll, hogy pontosabban meghatározzák a magyarázattal szemben támasztott követelményeket, nem pedig abban, hogy helyettesítsék a színlátás vizsgálatát.

78. Az asztalnál a két ember közötti egyezés továbbra is jó ok arra, hogy közös észlelési képességeket tulajdonítsunk nekik.

79. Az, hogy tapasztalataik minőségileg egyformák-e, és mi határozná meg ezt az egyformaságot, további indoklást igényel.

80. A gyümölcs narancsszíne így sem tűnt el a világból, sem nem vált titkos második tárgygá; továbbra is meg kell érthetővé tenni, mit jelent ezt a színt megtapasztalni.

1. Stellen wir uns vor, zwei Menschen sitzen an einem Tisch und betrachten eine frisch geschälte Orange.

2. Beide nennen ihre Farbe orange und können die Frucht sicher von einem gelben Zitronenstück unterscheiden.

3. Auf die Frage, was sie sehen, geben sie dieselbe Antwort.

4. Trotzdem lässt sich noch fragen, ob ihnen die Farbe auch in derselben Weise erscheint.

5. Vielleicht finden beide die Frage zunächst seltsam, weil es am Tisch keinen erkennbaren Streit gibt.

6. Doch ihre Übereinstimmung betrifft zunächst das Benennen und Unterscheiden, während die neue Frage auf den Charakter ihres Sehens zielt.

7. Dass sie verständlich ist, beweist allerdings nicht, dass die beiden tatsächlich Verschiedenes erleben.

8. Der Fall macht eine Unterscheidung sichtbar, deren Tragweite erst geprüft werden muss.

9. Das Fachwort „Qualia“ bezeichnet qualitative Züge des Erlebens, also die Weise, wie sich eine Erfahrung für denjenigen anfühlt, der sie hat.

10. Bei einer Farbe ist damit ihr erlebtes Aussehen gemeint, beim Schmerz etwa sein Brennen oder Stechen, beim Essen der Geschmack.

11. „Anfühlen“ bedeutet hier also mehr als das Empfinden einer Berührung.

12. Wir können von der Qualität eines Sehens sprechen, ohne das Sehen zu einem Tasten zu erklären.

13. Ebenso wenig bezeichnet das Wort Qualia automatisch kleine Gegenstände in einem inneren Raum.

14. Wer eine Orange betrachtet, muss nicht neben der Frucht noch ein privates Farbding anschauen.

15. Zunächst wird lediglich hervorgehoben, dass zum Sehen ein bestimmtes Erscheinen gehört.

16. Ob dieses Erscheinen eine eigenständige Eigenschaft verlangt, ist eine weitere Frage und sollte nicht schon durch die Wortwahl entschieden sein.

17. An der Orange lassen sich drei Dinge auseinanderhalten: ihre Farbe, der Vorgang des Wahrnehmens und die Qualität dieser Wahrnehmung.

18. Mit ihrer Farbe schreiben wir der Frucht eine Eigenschaft zu, über deren genaue Beschaffenheit unterschiedliche Theorien möglich sind.

19. Der Wahrnehmungsvorgang umfasst dagegen das Geschehen, durch das die Person unter bestimmten Bedingungen die Frucht sieht.

20. Die erlebte Farbqualität ist die Weise, in der ihr das Orange dabei gegenwärtig ist.

21. Diese Unterscheidung behauptet nicht, dass drei voneinander unabhängige Dinge existieren.

22. Sie verhindert zunächst, dass die Beschreibung des Gegenstands unbemerkt als vollständige Beschreibung der Erfahrung gilt.

23. Auch Angaben darüber, welches Licht auf das Auge trifft, beantworten für sich genommen noch nicht jede Frage nach dem Aussehen der Farbe.

24. Umgekehrt erklärt die Beschreibung eines leuchtenden Orange noch nicht, wie das Sehen körperlich zustande kommt.

25. Eine Erklärung kann nun bei den Leistungen der Wahrnehmung ansetzen.

26. Sie beschreibt, welche Reize unterschieden werden, welche Erinnerungen verfügbar sind und welche Urteile oder Handlungen daraus folgen.

27. Eine solche Beschreibung heißt funktional, wenn sie einen Zustand durch seine Rolle im Zusammenhang mit anderen Zuständen und dem Verhalten bestimmt.

28. Im Tischbeispiel könnte dazu gehören, dass beide Personen die Orange wiedererkennen und bei verändertem Licht weiterhin richtig einordnen.

29. Das ist ein anspruchsvollerer Maßstab als die Übereinstimmung bei einem einzigen Farbwort.

30. Dennoch scheint die Frage offen zu bleiben, warum das Erfüllen dieser Rolle mit gerade diesem Farberlebnis einhergeht.

31. Mit einer Erklärungslücke ist hier der Abstand zwischen einer Beschreibung der Vorgänge und dem Verständnis ihres Erlebnischarakters gemeint.

32. Eine solche Lücke kann eine Grenze unseres Wissens anzeigen, ohne bereits eine Grenze jeder möglichen körperlichen Erklärung zu beweisen.

33. Ein Gedankenexperiment verschärft die Frage, indem es vertauschte Farberlebnisse annimmt.

34. Stellen wir uns vor, der einen Person erscheine die Orange so, wie der anderen normalerweise ein grünes Blatt erscheint.

35. Die Vertauschung soll seit jeher bestehen, sodass beide die üblichen Farbwörter gelernt haben und im Alltag gleich verwenden.

36. Dann würde die erste Person ihr abweichendes Erleben ebenfalls „orange“ nennen, statt eine ungewöhnliche Farbe zu melden.

37. Das Experiment soll außerdem ausschließen, dass sich der Unterschied in Zuordnungen, Erinnerungen oder anderen einschlägigen Leistungen zeigt.

38. Wäre dieser Fall möglich, könnte dieselbe funktionale Rolle mit unterschiedlichen Erlebnisqualitäten verbunden sein.

39. Eine Theorie, die Erlebnisqualität vollständig mit dieser Rolle gleichsetzt, geriete dadurch in Schwierigkeiten.

40. Die entscheidende Voraussetzung liegt jedoch im Wort „wäre“, denn die Möglichkeit des Falls ist gerade strittig.

41. Es genügt nicht, zwei Farbwörter auszutauschen und daraus eine Vertauschung des gesamten Erlebens abzuleiten.

42. Zum Farberleben gehören auch Ähnlichkeiten und Unterschiede, etwa dass manche Farbtöne einander näher erscheinen als andere.

43. Eine durchgehend unbemerkbare Vertauschung müsste solche Beziehungen berücksichtigen und alle für die Funktion wichtigen Folgen unverändert lassen.

44. Je genauer diese Forderung gefasst wird, desto weniger selbstverständlich ist, dass der vorgestellte Fall wirklich zusammenpasst.

45. Der Einwand lautet deshalb, das Experiment trenne Erlebnis und Funktion schon in seiner Ausgangsannahme und behaupte anschließend, ihre Trennbarkeit bewiesen zu haben.

46. Das wäre ein Kreis, wenn die umstrittene Möglichkeit ohne weiteren Grund als gesichert behandelt würde.

47. Hinzu kommt, dass gleiche Leistungen nicht automatisch gleiche körperliche Vorgänge bedeuten.

48. Selbst eine überzeugend begründete Vertauschung bei gleicher Funktion würde daher für sich allein keine nichtkörperlichen Eigenschaften nachweisen.

49. Ein zweiter Prüfstein verschiebt die Frage vom Vergleichen zweier Menschen zum Lernen durch eigene Erfahrung.

50. Angenommen, eine Forscherin kennt sämtliche körperlichen und funktionalen Tatsachen über das Farbsehen, hat aber selbst noch nie Farben gesehen.

51. Der Fall setzt ein außergewöhnliches, vielleicht praktisch unerreichbares Wissen voraus, um eine begriffliche Frage möglichst scharf zu stellen.

52. Eines Tages sieht sie erstmals das Orange der Frucht.

53. Es liegt nahe zu sagen, dass sie nun etwas lernt, nämlich wie diese Farbe aussieht.

54. Daraus entsteht das Wissensargument: Wenn ihr vorher trotz vollständigen körperlichen Wissens etwas fehlte, könnte dieses Wissen nicht alle Tatsachen über das Erleben umfassen.

55. Wer so argumentiert, muss allerdings zeigen, dass ihr neues Lernen tatsächlich eine zusätzliche Tatsache erschließt.

56. Dass eine Erfahrung neu ist, entscheidet noch nicht, welcher Art der Erkenntnisgewinn ist.

57. Eine Antwort betont neue Fähigkeiten, die durch die Erfahrung entstehen können.

58. Die Forscherin könnte den Farbton nun aus eigener Anschauung wiedererkennen oder sich vorstellen, statt nur Beschreibungen von ihm zu kennen.

59. Danach hätte sie etwas gelernt, ohne dass eine weitere Tatsache neben die schon bekannten Tatsachen treten müsste.

60. Eine andere Antwort unterscheidet zwischen Wissen über eine Erfahrung und unmittelbarer Bekanntschaft mit ihr.

61. Selbst eine vollständige Beschreibung wäre dann kein Ersatz dafür, die beschriebene Erfahrung selbst zu machen.

62. Eine dritte Antwort lässt neues Wissen zu, deutet es aber als neue Weise, eine bereits bekannte Tatsache zu erfassen.

63. Die Forscherin könnte denselben Zustand nun unter einem Erlebnisbegriff verstehen, den sie zuvor nur mit körperlichen Begriffen beschrieben hatte.

64. Diese Antworten bewahren den Unterschied zwischen Beschreibung und Erleben, bestreiten aber den schnellen Schluss von diesem Unterschied auf eine zusätzliche nichtkörperliche Wirklichkeit.

65. Allerdings müssen auch solche Antworten erklären, weshalb der erste Farbeindruck mehr zu sein scheint als eine neue praktische Fertigkeit.

66. Die Forscherin kann nun offenbar beurteilen, ob eine Vorstellung diesem erlebten Farbton entspricht, und nicht bloß eine weitere Aufgabe bewältigen.

67. Die Frage ist, ob solche Urteile neue Tatsachen betreffen oder einen neuen Zugang zu denselben Tatsachen voraussetzen.

68. Zugleich darf das vertraute Gefühl, das eigene Farberleben genau zu kennen, nicht jede Prüfung ersetzen.

69. Angenommen, die Forscherin erinnert sich am nächsten Tag an einen blasseren Farbton und hält ihre Erinnerung für vollkommen genau.

70. Dann kann ihr Urteil über die frühere Qualität falsch sein, ohne dass deshalb die damalige Erfahrung ausgefallen wäre.

71. Eine gegenstandsbezogene Auffassung warnt zudem davor, beim Nachdenken über Qualia den gesehenen Gegenstand aus dem Blick zu verlieren.

72. Für sie liegt der qualitative Charakter des Sehens in der Weise, wie die Orange mit ihrer Farbe erscheint, und nicht notwendig in einer zusätzlichen inneren Ausstattung.

73. Diese Auffassung muss verständlich machen, wie sich verschiedene Erfahrungen unterscheiden können, auch wenn sie auf denselben Gegenstand bezogen sind.

74. Sie kann die Frage nach Erlebnisqualität ebenso wenig allein durch den Hinweis auf die Frucht erledigen, wie eine funktionale Theorie sie durch das richtige Benennen erledigen kann.

75. Umgekehrt muss eine Theorie besonderer Erlebnisqualitäten begründen, warum deren Erklärung eine eigene Art von Tatsachen erfordern soll.

76. Die Gedankenexperimente legen offen, an welchen Voraussetzungen diese Begründung hängt.

77. Ihr Ertrag besteht darin, die Anforderungen an eine Erklärung genauer zu bestimmen, nicht darin, eine Untersuchung des Farbsehens zu ersetzen.

78. Am Tisch bleibt die Übereinstimmung der beiden Menschen ein guter Grund, ihnen gemeinsame Wahrnehmungsfähigkeiten zuzuschreiben.

79. Ob ihre Erfahrungen qualitativ gleich sind und wodurch eine solche Gleichheit bestimmt wäre, verlangt eine weitergehende Begründung.

80. Das Orange der Frucht ist damit weder aus der Welt verschwunden noch zu einem geheimen zweiten Gegenstand geworden; verständlich zu machen bleibt, was es heißt, diese Farbe zu erleben.