6.4 Intencionalitás: Miért irányulnak a gondolatok valamire – Intentionalität: Warum Gedanken auf etwas gerichtet sind

1. Képzeljük el, hogy egy nő indulás előtt keresi a lakáskulcsát.

2. Meg van győződve arról, hogy este a fiókba tette.

3. Kinyitja a fiókot, felemeli a jegyzetfüzetet, de nem talál semmit.

4. Eközben a kulcs észrevétlenül a kabátzsebében fekszik.

5. Gondolata tehát egy meghatározott tárgyra irányul, bár éppen nem látja azt, és tévesen ítéli meg a helyét.

6. Az üres fiók tévesnek bizonyítja meggyőződését, de utólag nem teszi értelmetlenné.

7. Megértheti, miben állt a tévedése, és módosíthatja a keresését.

8. Mit kell egy gondolatnak teljesítenie ahhoz, hogy valamiről szóljon, és ugyanakkor a valóságon bukhasson?

9. A filozófia ezt a szellemi állapotok irányultságát intencionalitásnak nevezi.

10. Ez azt jelenti, hogy valaki egy tárgyra gondol, egy tulajdonságot tulajdonít neki, vagy egy tényt lehetségesnek tart.

11. A szó itt nem a cselekvési terv értelmében vett szándékot jelenti.

12. Még a kulcs elvesztésétől való akaratlan félelem is valamire irányul.

13. Érdemes azonban három dolgot megkülönböztetni: a nő szellemi állapotát, annak tartalmát és a valódi kulcsot.

14. A meggyőződés a nő szellemi állapota; tartalmához tartozik, hogy a lakáskulcsa a fiókban van.

15. Maga a kulcs az a tárgy, amellyel kinyithatja a lakását.

16. Az a tény, hogy rá gondol, még nem teszi azt a fejében lévő részévé.

17. Meggyőződésének tartalmához az is tartozik, hogy milyen körülmények között lenne igaz.

18. A szóban forgó kulcsnak valóban a szóban forgó fiókban kellene lennie.

19. Ez a feltétel meghatározható marad, ha nem teljesül.

20. Éppen ezért tudjuk megkülönböztetni a téves meggyőződést egy olyan gondolattól, amelynél egyáltalán nem világos, hogy mit állítanak.

21. A gondolkodás tehát nem csupán egy olyan esemény, amely valahogyan a keresés során zajlik le.

22. A gondolkodás a helyzetet egy meghatározott helyzetként ábrázolja, és annak alapján ellenőrizhető, hogy valóban ilyen-e a helyzet.

23. Aki csupán leírja, mikor jelentkezik a gondolat és milyen cselekvés követi azt, még nem magyarázta el teljes mértékben annak tartalmát.

24. Ugyanabból a meggyőződésből kiindulva a nő kinyithatná a fiókot, vagy megkérhetne valaki mást, hogy nézze meg ott.

25. Ugyanígy a tartalom önmagában sem határozza meg, hogy milyen hozzáállást tanúsít iránta.

26. Hinni, remélni vagy attól tartani is lehet, hogy a kulcs a fiókban van.

27. Talán azért reméli ezt, mert akkor gyorsan elindulhatna.

28. Talán azért tart tőle, mert a fiók időközben egy bezárt szobában áll.

29. Mindkét esetben ugyanarra a lehetséges helyzetre utalhatnak, bár a nő számára eltérő jelentőségűek.

30. A meggyőződés azt igényli, hogy a helyzetet pontosan megragadja, míg a kívánság arra irányul, hogy egy bizonyos helyzet fennálljon.

31. Egy kívánság csalódása ezért nem egyszerűen ugyanaz, mint egy meggyőződés cáfolata.

32. Egy teljesült kívánság akár egybe is eshet azzal a beismeréssel, hogy az eddigi meggyőződés téves volt.

33. Egy kézenfekvő magyarázat a belső képekből indul ki.

34. Talán a nő gondolatban látja, hogy a kulcs a fiók alján fekszik.

35. Egy ilyen kép megmagyarázhatja, hogyan maradhat számára jelen egy távollévő tárgy.

36. De a kép önmagában nem árulja el, hogy a nő a bemutatott helyzetet valóságosnak tartja-e, vagy csupán kívánatosnak találja.

37. Az sem derül ki belőle egyértelműen, hogy a két egyformának tűnő kulcs közül melyikre gondol.

38. Mindkettő egyformán hasonlíthat a képzeletbeli kulcsra, noha ő csak a sajátját keresi.

39. A határ még egyértelműbbé válik azzal a gondolattal, hogy a kulcs nincs a fiókban.

40. Egy üres fiók képe kísérheti ezt a gondolatot, de ugyanúgy kifejezheti azt a várakozást is, hogy a fiókot hamarosan kiürítik.

41. Még egy olyan szabály is, mint például az, hogy a talált kulcsot mindig ugyanarra a kampóra akasszuk, túlmutat egy-egy képen.

42. Számos lehetséges esetre vonatkozik, és nem igényel egy adott kampó konkrét látványát.

43. A képek kísérhetik a gondolatokat, de a dolgokkal való hasonlóságuk még nem magyarázza meg, mit jelentenek ezek a gondolatok.

44. Ezért egyes magyarázatok a mentális reprezentáció tágabb fogalmát használják.

45. A reprezentáció itt olyan állapot, amelyen keresztül valami meghatározott módon ábrázolódik.

46. Nem kell, hogy képszerű legyen, sem úgy nézzen ki, mint egy kis tárgy, amelyet valaki belső szemlélőként szemlél.

47. Ezzel a fogalommal azonban elsősorban azt a feladatot nevezzük meg, hogy megmagyarázzuk, mi adja ennek az állapotnak éppen ezt a tartalmat.

48. A nehézség csak elhalasztódna, ha jelentésének megértéséhez egy további belső szemlélőt kellene feltételezni.

49. Egy lehetséges válasz egy ilyen állapot kialakulására utal egy tárgy kezelése során.

50. A nő gyakran használta a kulcsát, felismerte és különböző helyeken tette le.

51. Ez a történet segíthet megmagyarázni, miért éppen a kulcsára vonatkozik a gondolata, és nem egy külsőleg azonos idegen kulcsra.

52. Az ok és a reakció közötti puszta összefüggés azonban még nem elegendő a tévedés érthetővé tételéhez.

53. Tegyük fel, hogy egy hasonlóan fényes tárgy ugyanazt a várakozást váltja ki benne, mint a saját kulcsa.

54. Ha minden aktuális ok közvetlenül meghatározná, mit gondol, reakcióját aligha lehetne tévedésnek nevezni.

55. Ahhoz, hogy azt mondhassuk, hogy valamit a kulcsának véli, ami valójában nem az, szükségünk van egy olyan mércére, amely túlmutat a jelenlegi kiváltó okon.

56. Egy gondolat keletkezését ezért meg kell különböztetni attól a kérdéstől, hogy helyesen fogja-e fel tárgyát.

57. Egy másik válasz ezt a mércét az állapot funkciójában és annak más gondolatokkal való kapcsolatában keresi.

58. Az a várakozás, hogy megtalálta a kulcsot, nagyjából azzal függ össze, hogy a nő most úgy véli, képes kinyitni a lakás ajtaját.

59. Ha ez a kísérlet kudarcot vall, ok adódik a várakozás korrekciójára.

60. Ezen nézet szerint a tartalmat a megkülönböztetések, következtetések és cselekvési lehetőségek hálózata határozza meg.

61. Ezt támasztja alá az a tény, hogy egy gondolat érthetőbbé válik, ha tudjuk, mely okok támasztják alá, és mely tapasztalatok szólnának ellene.

62. A nyelv által formált gondolkodás erre különösen egyértelmű példákat kínál, mert az emberek meg tudják nevezni az indokaikat, és azokat egymással is ellenőrizhetik.

63. Ebből azonban nem következik, hogy csak a kiforrott nyelvvel rendelkező lények rendelkezhetnek valamire irányuló állapotokkal.

64. Képzeljünk el egy kutyát, aki egy ismerős helyen keresi a játékát, és sikertelen keresés után egy másik helyen folytatja a keresést.

65. Viselkedése egy bizonyos elvárás kifejezésének értelmezhető anélkül, hogy egy hangtalanul kimondott mondatot tulajdonítanánk neki.

66. Egy puszta mozgásminta azonban még nem bizonyítja, hogy ez az értelmezés helyes.

67. Ez a magyarázat akkor nyer jelentőséget, ha a viselkedés az adott tárgyra van hangolva, és a megváltozott körülményekhez igazodva ennek megfelelően változik.

68. Az okokra és korrekcióra épülő magyarázatnak ezért különbséget kell tennie a kifejezetten megindokolt meggyőződések és az egyszerűbb, tárgyhoz kötődő orientáció formái között.

69. Egy további nehézség nem a nyelvet, hanem a szándékolt dolog létezését érinti.

70. Tegyük fel, hogy a nő összetéveszti egy álomemlékét egy valós vásárlással, és egy második kulcsot keres, amely soha nem volt a birtokában.

71. Ha minden gondolatnak szüksége lenne egy létező tárgyra, mint ellenpárra, akkor ennek a kulcsnak mégis valahol lennie kellene.

72. Ezzel a puszta téveszme elegendő lenne ahhoz, hogy a világot egy új dologgal bővítse.

73. Leírhatjuk azonban, hogy milyen kulcsot hisz a nő birtokában lévőnek, anélkül, hogy azt állítanánk, hogy ilyen kulcs létezik.

74. Az, hogy valakinek van egy bizonyos gondolati tartalma, és az, hogy ténylegesen egy létező tárgyra utal, két különböző dolog.

75. A kitalált esetben a keresését egy tartalom határozhatja meg, noha nincs olyan valódi kulcs, amely megfelelne a feltételezett birtoklásnak.

76. Ezzel még nem nyertünk teljes elméletet arról, hogy mi határozza meg minden elképzelhető tartalmat.

77. De kiderül, hogy minden ilyen elméletnek meg kell felelnie egy követelménynek: meg kell érthetővé tennie mind a sikeres hivatkozást, mind a tévedést és a hiányzó hivatkozást.

78. Az eredetileg elveszett kulcs esetében végül egy valós tárgy kerül elő, amint a nő a kabátzsebébe nyúl.

79. Az, hogy most már kijavíthatja meggyőződését, azt feltételezi, hogy korábbi gondolata már valami konkrétat jelentett.

80. A gondolatok túlmutatnak a jelenlegi valóságon, mert tartalmuk olyan feltételeket is magukban foglalhat, amelyek alapján még eldől, hogy a gondolatra igaz-e.

1. Stellen wir uns vor, eine Frau sucht vor dem Aufbruch ihren Wohnungsschlüssel.

2. Sie ist überzeugt, ihn am Abend in die Schublade gelegt zu haben.

3. Sie öffnet die Schublade, hebt einen Notizblock an und findet nichts.

4. Währenddessen liegt der Schlüssel unbemerkt in ihrer Manteltasche.

5. Ihr Gedanke hat also einen bestimmten Gegenstand, obwohl sie diesen gerade nicht sieht und seinen Ort falsch einschätzt.

6. Die leere Schublade macht ihre Überzeugung falsch, aber nicht nachträglich bedeutungslos.

7. Sie kann verstehen, worin ihr Irrtum bestand, und ihre Suche verändern.

8. Was muss ein Gedanke leisten, damit er von etwas handelt und zugleich an der Wirklichkeit scheitern kann?

9. Die Philosophie nennt dieses Gerichtetsein geistiger Zustände Intentionalität.

10. Gemeint ist, dass jemand an einen Gegenstand denkt, eine Eigenschaft zuschreibt oder einen Sachverhalt für möglich hält.

11. Das Wort bezeichnet hier keine Absicht im Sinne eines Plans, etwas zu tun.

12. Auch die ungewollte Befürchtung, den Schlüssel verloren zu haben, ist auf etwas gerichtet.

13. Dabei lohnt es sich, drei Dinge auseinanderzuhalten: den geistigen Zustand der Frau, dessen Inhalt und den wirklichen Schlüssel.

14. Die Überzeugung ist ein Zustand der Frau; zu ihrem Inhalt gehört, dass ihr Wohnungsschlüssel in der Schublade liegt.

15. Der Schlüssel selbst ist das Ding, mit dem sie ihre Wohnung aufschließen kann.

16. Er wird nicht dadurch zu einem Bestandteil ihres Kopfes, dass sie an ihn denkt.

17. Zum Inhalt ihrer Überzeugung gehört auch, unter welchen Umständen sie wahr wäre.

18. Der betreffende Schlüssel müsste tatsächlich in der betreffenden Schublade liegen.

19. Diese Bedingung bleibt bestimmbar, wenn sie nicht erfüllt ist.

20. Gerade deshalb können wir eine falsche Überzeugung von einem Gedanken unterscheiden, bei dem gar nicht klar ist, was behauptet wird.

21. Das Denken ist somit nicht bloß ein Geschehen, das sich irgendwie während der Suche abspielt.

22. Es stellt die Lage als eine bestimmte Lage dar und lässt sich daran prüfen, ob sie so beschaffen ist.

23. Wer nur beschreibt, wann der Gedanke auftritt und welche Bewegung darauf folgt, hat seinen Inhalt noch nicht vollständig erklärt.

24. Die Frau könnte aus derselben Überzeugung heraus die Schublade öffnen oder einen anderen Menschen bitten, dort nachzusehen.

25. Ebenso wenig legt der Inhalt allein fest, welche Haltung sie zu ihm einnimmt.

26. Sie kann glauben, hoffen oder befürchten, dass der Schlüssel in der Schublade liegt.

27. Vielleicht hofft sie darauf, weil sie dann rasch aufbrechen könnte.

28. Vielleicht befürchtet sie es, weil die Schublade inzwischen in einem abgeschlossenen Zimmer steht.

29. In beiden Fällen kann dieselbe mögliche Lage gemeint sein, obwohl sie für die Frau verschieden bedeutsam ist.

30. Eine Überzeugung beansprucht, die Lage zutreffend zu erfassen, während ein Wunsch darauf gerichtet ist, dass eine bestimmte Lage besteht.

31. Die Enttäuschung eines Wunsches ist deshalb nicht einfach dasselbe wie die Widerlegung einer Überzeugung.

32. Ein erfüllter Wunsch kann sogar mit dem Eingeständnis zusammenfallen, dass die bisherige Überzeugung falsch war.

33. Eine naheliegende Erklärung setzt bei inneren Bildern an.

34. Vielleicht sieht die Frau den Schlüssel in Gedanken auf dem Boden der Schublade liegen.

35. Ein solches Bild könnte verständlich machen, wie ein abwesendes Ding ihr gegenwärtig bleibt.

36. Doch das Bild allein sagt nicht, ob sie die dargestellte Lage für wirklich hält oder nur erwünscht findet.

37. Es legt auch nicht ohne Weiteres fest, welcher von zwei gleich aussehenden Schlüsseln gemeint ist.

38. Beide könnten dem vorgestellten Schlüssel gleichermaßen ähneln, obwohl sie nur ihren eigenen sucht.

39. Noch deutlicher wird die Grenze bei dem Gedanken, dass der Schlüssel nicht in der Schublade liegt.

40. Ein Bild einer leeren Schublade könnte diesen Gedanken begleiten, doch es könnte ebenso die Erwartung ausdrücken, dass die Schublade bald ausgeräumt wird.

41. Auch eine Regel wie die, einen gefundenen Schlüssel immer an denselben Haken zu hängen, geht über ein einzelnes Bild hinaus.

42. Sie betrifft viele mögliche Fälle und verlangt keine bestimmte Ansicht eines bestimmten Hakens.

43. Bilder können Gedanken begleiten, aber ihre Ähnlichkeit mit Dingen erklärt noch nicht, was diese Gedanken besagen.

44. Deshalb verwenden manche Erklärungen den weiteren Begriff der geistigen Repräsentation.

45. Eine Repräsentation ist hier ein Zustand, durch den etwas in bestimmter Weise dargestellt wird.

46. Sie muss weder bildhaft sein noch wie ein kleines Objekt aussehen, das jemand innerlich betrachtet.

47. Mit diesem Begriff ist allerdings zunächst die Aufgabe benannt, zu erklären, wodurch der Zustand gerade diesen Inhalt erhält.

48. Die Schwierigkeit wäre nur verschoben, wenn man für seine Bedeutung einen weiteren inneren Betrachter voraussetzen müsste.

49. Eine mögliche Antwort verweist auf die Entstehung eines solchen Zustands im Umgang mit einem Gegenstand.

50. Die Frau hat ihren Schlüssel oft benutzt, wiedererkannt und an verschiedenen Orten abgelegt.

51. Diese Geschichte kann erklären helfen, warum ihr Gedanke ihren Schlüssel betrifft und nicht einen äußerlich gleichen fremden Schlüssel.

52. Eine bloße Verbindung zwischen Ursache und Reaktion genügt jedoch noch nicht, um Irrtum verständlich zu machen.

53. Angenommen, ein ähnlich glänzender Gegenstand löst bei ihr dieselbe Erwartung aus wie der eigene Schlüssel.

54. Wenn jede aktuelle Ursache unmittelbar festlegte, was sie denkt, könnte ihre Reaktion kaum als Verwechslung beschrieben werden.

55. Um sagen zu können, dass sie etwas für ihren Schlüssel hält, das keiner ist, brauchen wir einen Maßstab, der über den gegenwärtigen Auslöser hinausreicht.

56. Die Entstehung eines Gedankens muss daher von der Frage unterschieden werden, ob er seinen Gegenstand richtig erfasst.

57. Eine andere Antwort sucht diesen Maßstab in der Funktion des Zustands und seiner Verbindung mit weiteren Gedanken.

58. Die Erwartung, den Schlüssel gefunden zu haben, hängt etwa damit zusammen, dass die Frau nun die Wohnungstür aufschließen zu können glaubt.

59. Scheitert dieser Versuch, ergibt sich ein Anlass, die Erwartung zu korrigieren.

60. Der Inhalt wird nach dieser Auffassung durch ein Geflecht von Unterscheidungen, Schlussfolgerungen und Möglichkeiten des Handelns mitbestimmt.

61. Dafür spricht, dass ein Gedanke verständlicher wird, wenn wir wissen, welche Gründe ihn stützen und welche Erfahrungen gegen ihn sprechen würden.

62. Sprachlich geprägtes Denken bietet dafür besonders deutliche Fälle, weil Menschen ihre Gründe nennen und gegenseitig prüfen können.

63. Daraus folgt aber nicht, dass nur Wesen mit ausgearbeiteter Sprache auf etwas gerichtete Zustände haben können.

64. Stellen wir uns einen Hund vor, der sein Spielzeug an einem vertrauten Platz sucht und nach erfolgloser Suche an einer anderen Stelle weitersucht.

65. Sein Verhalten lässt sich als Ausdruck einer bestimmten Erwartung verstehen, ohne ihm einen lautlos gesprochenen Satz zuzuschreiben.

66. Ein bloßes Bewegungsmuster beweist allerdings noch nicht, dass diese Deutung richtig ist.

67. Sie gewinnt an Gewicht, wenn das Verhalten auf den Gegenstand abgestimmt ist und sich bei veränderten Umständen entsprechend verändert.

68. Eine auf Gründe und Korrektur gestützte Erklärung muss deshalb zwischen ausdrücklich begründeten Überzeugungen und einfacheren Formen gegenstandsbezogener Orientierung unterscheiden.

69. Eine weitere Schwierigkeit betrifft nicht die Sprache, sondern die Existenz des Gemeinten.

70. Angenommen, die Frau verwechselt eine Traumerinnerung mit einem wirklichen Kauf und sucht einen zweiten Schlüssel, den sie niemals besessen hat.

71. Wenn jeder Gedanke einen vorhandenen Gegenstand als Gegenüber benötigte, müsste es diesen Schlüssel dennoch irgendwo geben.

72. Damit würde die bloße Fehlvorstellung ausreichen, die Welt um ein neues Ding zu erweitern.

73. Wir können jedoch beschreiben, welchen Schlüssel die Frau zu besitzen glaubt, ohne zu behaupten, dass ein solcher Schlüssel existiert.

74. Einen bestimmten Gedankeninhalt zu haben und tatsächlich auf einen vorhandenen Gegenstand Bezug zu nehmen, sind verschiedene Sachverhalte.

75. Im erfundenen Fall kann ihre Suche durch einen Inhalt bestimmt sein, obwohl kein wirklicher Schlüssel dem vermeintlichen Besitz entspricht.

76. Damit ist noch keine vollständige Theorie darüber gewonnen, wodurch jeder denkbare Inhalt festgelegt wird.

77. Es zeigt sich aber eine Anforderung an jede solche Theorie: Sie muss sowohl gelungenen Bezug als auch Irrtum und fehlenden Bezug verständlich machen.

78. Beim ursprünglich verlorenen Schlüssel kommt schließlich ein wirklicher Gegenstand zum Vorschein, sobald die Frau in ihre Manteltasche greift.

79. Dass sie nun ihre Überzeugung berichtigen kann, setzt voraus, dass ihr vorheriger Gedanke schon etwas Bestimmtes besagte.

80. Gedanken reichen über das gerade Vorhandene hinaus, weil ihre Inhalte Bedingungen enthalten können, an denen sich erst noch entscheidet, ob das Gedachte zutrifft.