1 – Grundprinzipien des Ungarischen
Das Ungarische baut seine Wörter nach einem einzigen Prinzip: An einen meist unveränderten Wortstamm – szótő – treten angefügte Elemente in fester Reihenfolge: Bildungssuffix – képző –, grammatisches Zeichen – jel – und Endung – rag. Was das Deutsche mit Artikel, Präposition, Possessivartikel und Hilfsverb vor das Wort stellt, steht im Ungarischen meist am Wortende. Diese Seite stellt das ganze Hauptkapitel als zweisprachigen Lesetext dar; ausführlich behandeln den Stoff die Kapitel (→ 1.1, 1.2, 1.3, 1.4, 1.5, 1.6).
1.Egy szó építése lépésről lépésre – Der Bau eines Wortes Schritt für Schritt
A magyar szavak felépítését jól mutatja egy ismert szójáték. – Wie ungarische Wörter gebaut sind, zeigt ein bekanntes Wortspiel.
→szent – heilig→szentség – Heiligkeit→szentségtelen – unheilig, frevelhaft→megszentségtelenít – entweihen→megszentségteleníthet – entweihen können→megszentségteleníthetetlen – unentweihbar→megszentségteleníthetetlenség – Unentweihbarkeit→megszentségteleníthetetlenséges – mit Unentweihbarkeit behaftet→megszentségteleníthetetlenségeskedik – sich als unentweihbar aufspielen→megszentségteleníthetetlenségeskedés – das Sich-als-unentweihbar-Aufspielen→megszentségteleníthetetlenségeskedései – seine Anstellereien als Unentweihbarer→megszentségteleníthetetlenségeskedéseitek – eure Anstellereien als Unentweihbare→megszentségteleníthetetlenségeskedéseitekért – für eure Anstellereien, als wärt ihr unentweihbar
Minden lépés egyetlen elemet ad hozzá, és minden elem egyetlen feladatot lát el. – Jeder Schritt fügt ein einziges Element hinzu, und jedes Element erfüllt eine einzige Aufgabe.
Az első lépések új szavakat hoznak létre: főnevet, melléknevet, igét. – Die ersten Schritte schaffen neue Wörter: Substantiv, Adjektiv, Verb.
Az utolsó három lépés már nem új szót alkot, hanem ugyanannak a szónak egy alakját. – Die letzten drei Schritte bilden kein neues Wort mehr, sondern eine Form desselben Wortes.
Elöl az igekötő áll, utána a tő, kilenc képző, két jel és végül egy rag. – Vorn steht das Verbalpräfix, danach folgen der Stamm, neun Bildungssuffixe, zwei Zeichen und zuletzt eine Endung.
Az ilyen szavak inkább nyelvi játékok; a hosszú képzősor akkor használatos, ha a szótár is ismeri. – Solche Wörter sind eher Sprachspiele; gebräuchlich ist eine lange Kette nur, wenn das Wörterbuch sie kennt.
A mindennapi nyelvben rövidebb láncok szerepelnek, de ugyanabban a rendben. – In der Alltagssprache kommen kürzere Ketten vor, aber in derselben Ordnung.
→barát – Freund→barátság – Freundschaft→barátságunk – unsere Freundschaft→barátságunkra – auf unsere Freundschaft
Igyunk a barátságunkra! – Trinken wir auf unsere Freundschaft!
A német szócsoport ugyanezeket az elemeket fordított sorrendben, külön szavakban mondja ki. – Die deutsche Wortgruppe sagt dieselben Bausteine in umgekehrter Reihenfolge und in eigenen Wörtern: „auf – unsere – Freundschaft“.
Weitere lange Wörter: Lange ungarische Wörter.
Wortschatz
- szójáték {szó·JÁTÉK} – Wort·SPIEL(Wortspiel)
- szent – heilig
- szentség – Heiligkeit
- megszentségtelenít – entweihen
- igekötő {ige·KÖTŐ} – Verb·BINDER(Verbalpräfix)
- képző – Bildungssuffix
- jel – grammatisches Zeichen
- rag – Endung
- barátság – Freundschaft
- barátságunkra – auf unsere Freundschaft
2.A magyar mint agglutináló nyelv – Das Ungarische als agglutinierende Sprache (→ 1.1)
A magyar agglutináló, más néven ragozó nyelv. – Das Ungarische ist eine agglutinierende Sprache, ungarisch „agglutináló“ oder „ragozó nyelv“.
Az elnevezés a latin „agglutinare” igéből ered, amelynek jelentése „hozzáragaszt”. – Die Bezeichnung geht auf das lateinische Verb „agglutinare“ – ankleben – zurück.
A magyar „rag” szó ugyanezt a képet őrzi: a „ragad” igéből keletkezett. – Das ungarische Wort „rag“ – Endung – bewahrt dasselbe Bild: Es ist aus dem Verb „ragad“ – kleben, haften – entstanden.
Az agglutináló nyelvben a nyelvtani jelentéseket a szótőhöz kapcsolódó toldalékok fejezik ki. – In einer agglutinierenden Sprache drücken angefügte Elemente, die sich an den Wortstamm anschließen, die grammatischen Bedeutungen aus.
A „városunkban” szóalak egyetlen szó, de három részből áll. – Die Wortform „városunkban“ – in unserer Stadt – ist ein einziges Wort, besteht aber aus drei Teilen.
A tő a „város”, az „-unk” a birtokosra utal, a „-ban” pedig a belső helyet jelöli. – Der Stamm ist „város“ – Stadt –, „-unk“ verweist auf den Besitzer („unser“), „-ban“ bezeichnet den Ort im Inneren („in“).
A városunkban van egy szép park. – In unserer Stadt gibt es einen schönen Park.
Az agglutináló szóépítésnek négy ismertetőjegye van. – Der agglutinierende Wortbau hat vier Kennzeichen.
Először: a szótő többnyire változatlan marad, a toldalékok nem helyettesítik, hanem követik. – Erstens: Der Stamm bleibt meist unverändert; die Endungen ersetzen ihn nicht, sondern folgen ihm.
Másodszor: egy toldalék rendszerint egyetlen nyelvtani jelentést hordoz. – Zweitens: Eine Endung trägt in der Regel eine einzige grammatische Bedeutung.
A „gyerekeknek” alakban az „-ek” a többes számot, a „-nek” a címzettet jelöli. – In der Form „gyerekeknek“ – den Kindern – bezeichnet „-ek“ die Mehrzahl, „-nek“ den Empfänger.
Harmadszor: ha több toldalék áll egymás után, sorrendjük kötött. – Drittens: Stehen mehrere Endungen hintereinander, ist ihre Reihenfolge fest.
Negyedszer: ugyanaz a toldalék sok szóban visszatér. – Viertens: Dieselbe Endung kehrt in vielen Wörtern wieder.
A „parkban”, az „iskolában” és az „autóban” alakban ugyanaz a „-ban” rag szerepel. – In „parkban“, „iskolában“ und „autóban“ – im Park, in der Schule, im Auto – steht dieselbe Endung „-ban“.
Az igék ugyanígy épülnek. – Die Verben sind ebenso gebaut.
Tegnap sokáig vártunk. – Gestern haben wir lange gewartet.
A „vártunk” alakban a „-t” a múlt időt, az „-unk” a többes szám első személyét jelöli. – In „vártunk“ – wir warteten – bezeichnet „-t“ die Vergangenheit, „-unk“ die erste Person Mehrzahl.
Egy magyar szóalak gyakran egész német szócsoportot ad vissza. – Eine ungarische Wortform gibt oft eine ganze deutsche Wortgruppe wieder.
Felhívhatlak holnap? – Kann ich dich morgen anrufen?
A német kérdés öt szóból áll, a magyar kettőből. – Die deutsche Frage besteht aus fünf Wörtern, die ungarische aus zweien.
Tegnap két órát vártam rád. – Gestern habe ich zwei Stunden auf dich gewartet.
Szívesen utaznék Erdélybe. – Ich würde gern nach Siebenbürgen reisen.
Ezért a magyar szövegek kevesebb, de hosszabb szóból állnak, mint német fordításuk. – Deshalb bestehen ungarische Texte aus weniger, aber längeren Wörtern als ihre deutsche Übersetzung.
Az agglutináló nyelv ellentéte a flektáló, más néven hajlító nyelv. – Den Gegensatz zur agglutinierenden Sprache bildet die flektierende Sprache, ungarisch „flektáló“ oder „hajlító nyelv“.
A flektáló nyelvben gyakran a tő is megváltozik, és egy végződés több jelentést is egyesít. – In einer flektierenden Sprache verändert sich oft auch der Stamm, und eine Endung vereint mehrere Bedeutungen.
A német „Haus – Häuser” párban a tő magánhangzója megváltozik, a magyar „ház – házak” párban nem. – Im deutschen Paar „Haus – Häuser“ ändert sich der Stammvokal, im ungarischen Paar „ház – házak“ nicht.
A német „(du) lernst” „-st” végződése egyszerre jelöli a második személyt és az egyes számot. – Die Endung „-st“ in „(du) lernst“ bezeichnet zugleich die zweite Person und die Einzahl.
Az „in den Städten” magyarul egy névelő és egy szó: „a városokban”. – „In den Städten“ ist ungarisch ein Artikel und ein Wort: „a városokban“.
A latin „in urbibus” és az orosz „в городах” végződése egyszerre jelöli a többes számot és az esetet, nem bontható két részre. – Die Endung von lateinisch „in urbibus“ und russisch „в городах“ (v gorodach) bezeichnet Mehrzahl und Fall zugleich und lässt sich nicht in zwei Teile zerlegen.
A szóépítés alapján hagyományosan négy nyelvtípust különböztetnek meg: az elszigetelő, az agglutináló, a flektáló és a poliszintetikus típust. – Nach dem Wortbau unterscheidet man traditionell vier Sprachtypen: den isolierenden, den agglutinierenden, den flektierenden und den polysynthetischen Typ.
Az angol erős elszigetelő vonásokat mutat: a „the dog bites the man” és a „the man bites the dog” csak a szórendben különbözik. – Das Englische zeigt starke isolierende Züge: „the dog bites the man“ und „the man bites the dog“ unterscheiden sich nur in der Wortstellung.
Ezek ideáltípusok: minden nyelv több eljárást is vegyít. – Das sind Idealtypen: Jede Sprache mischt mehrere Verfahren.
A nyelvtípus és a nyelvcsalád különböző fogalom: a hasonló szóépítés önmagában nem bizonyít rokonságot. – Sprachtyp und Sprachfamilie sind verschiedene Begriffe: Ein ähnlicher Wortbau beweist für sich allein keine Verwandtschaft.
A magyar szóalakok nagyrészt szabályosan épülnek; ragozási osztályok nincsenek. – Die ungarischen Wortformen sind großenteils regelmäßig gebaut; Deklinationsklassen gibt es nicht.
A szabályosságnak határai is vannak: a toldalékváltozatok, a tőváltozatok és néhány nagyon gyakori, rendhagyó szó: „házban – kertben”, „ló – lovak”, „van – volt – lesz”. – Die Regelmäßigkeit hat auch Grenzen: die Varianten der Endung, die Stammvarianten und einige sehr häufige unregelmäßige Wörter: „házban – kertben“ (im Haus – im Garten), „ló – lovak“ (Pferd – Pferde), „van – volt – lesz“ (ist – war – wird sein).
Egy igei végződés egyszerre több információt is hordozhat: a „kéri” „-i”-je a harmadik személyt és a határozott tárgyat jelöli. – Eine Verbendung kann zugleich mehrere Angaben tragen: Das „-i“ in „kéri“ – er/sie bittet um es – bezeichnet die dritte Person und das bestimmte Objekt.
Az agglutináció tehát fokozat kérdése: a magyar messze az agglutináló, a német a flektáló oldalon áll. – Agglutination ist also eine Frage des Grades: Das Ungarische steht weit auf der agglutinierenden Seite, das Deutsche auf der flektierenden.
Sok magyar toldalék valaha önálló szó volt: a „-ban/-ben” a „bél” főnévre, a „-kor” a „kor” főnévre megy vissza. – Viele ungarische Endungen waren einst selbständige Wörter: „-ban/-ben“ geht auf das Hauptwort „bél“ – Inneres – zurück, „-kor“ auf das Hauptwort „kor“ – Zeit.
Hétkor találkozunk. – Wir treffen uns um sieben.
Wortschatz
- agglutináló – agglutinierend
- ragozó nyelv – agglutinierende Sprache
- ragad – kleben, haften
- szótő {szó·TŐ} – Wort·STAMM(Wortstamm)
- toldalék – angefügtes Element, Affix
- szóalak {szó·ALAK} – Wort·FORM(Wortform)
- városunkban – in unserer Stadt
- gyerekeknek – den Kindern
- vártunk – wir warteten
- felhívhatlak – ich kann (darf) dich anrufen
- flektáló – flektierend
- nyelvtípus {nyelv·TÍPUS} – Sprache·TYP(Sprachtyp)
- nyelvcsalád {nyelv·CSALÁD} – Sprache·FAMILIE(Sprachfamilie)
- elszigetelő – isolierend
- rendhagyó {rend·HAGYó} – Ordnung·VERLASSEN·end(unregelmäßig)
- bél – Darm; Inneres
- hétkor – um sieben
3.Szótő és toldalékok – Wortstamm und angefügte Elemente (→ 1.2)
A szótő, röviden tő, a szónak az a része, amely az alapjelentést hordozza. – Der Wortstamm – „szótő“, kurz „tő“ – ist der Teil des Wortes, der die Grundbedeutung trägt.
A „lakások”, a „lakásunk” és a „lakásunkban” alakban ugyanaz a „lakás” tő áll. – In „lakások“ – Wohnungen –, „lakásunk“ – unsere Wohnung – und „lakásunkban“ – in unserer Wohnung – steht derselbe Stamm „lakás“.
A lakásunk a harmadik emeleten van. – Unsere Wohnung liegt im dritten Stock.
A tőhöz kapcsolódó elemek neve toldalék; a szó a „told” igéből képződött, amely azt jelenti: hozzátold, meghosszabbít. – Die Elemente, die sich an den Stamm anschließen, heißen „toldalék“ – angefügtes Element; das Wort ist vom Verb „told“ – anstücken, verlängern – gebildet.
A magyar toldalékok túlnyomó többsége a tő után áll, vagyis szuffixum. – Die überwiegende Mehrheit der ungarischen angefügten Elemente steht hinter dem Stamm, ist also ein Suffix.
A névszók töve a névszótő, az igéké az igető. – Der Stamm der Nomen ist der Nominalstamm – „névszótő“ –, der der Verben der Verbalstamm – „igető“.
A névszótő többes számot, birtokost és esetet jelölő toldalékot vesz fel, az igető időt és személyt jelölőt. – Der Nominalstamm nimmt Elemente für Mehrzahl, Besitzer und Fall an, der Verbalstamm solche für Zeit und Person.
A tövek többsége minden toldalék előtt változatlan marad; ez az egyalakú tő. – Die meisten Stämme bleiben vor jeder Endung unverändert; das ist der unveränderliche Stamm – „egyalakú tő“.
Más töveknek több alakjuk van: ezek a többalakú tövek, egy-egy alakjuk a tőváltozat. – Andere Stämme haben mehrere Gestalten: Das sind die veränderlichen Stämme – „többalakú tő“ –, jede einzelne Gestalt ist eine Stammvariante – „tőváltozat“.
A Hortobágyon sok lovat láttunk. – In der Hortobágy haben wir viele Pferde gesehen.
Változó tövű szó kevés van, de köztük sok nagyon gyakori: „ló”, „kéz”, „víz”, „út”, „név”. – Wörter mit veränderlichem Stamm gibt es wenige, darunter aber viele sehr häufige: „ló“ – Pferd –, „kéz“ – Hand –, „víz“ – Wasser –, „út“ – Weg –, „név“ – Name.
A tővégi „a” „á”-vá nyúlik („alma” – „almát”), a hosszú magánhangzó megrövidül („víz” – „vizet”), az utolsó szótag magánhangzója kieshet („bokor” – „bokrok”), néhány szóban „v” jelenik meg („ló” – „lovak”). – Auslautendes „a“ wird zu „á“ gelängt („alma“ – „almát“, Apfel), ein langer Vokal wird kurz („víz“ – „vizet“, Wasser), der Vokal der letzten Silbe kann ausfallen („bokor“ – „bokrok“, Büsche), in einigen Wörtern erscheint ein „v“ („ló“ – „lovak“, Pferde).
Kérek egy pohár vizet. – Ich hätte gern ein Glas Wasser.
A tőváltozat nem minden toldalék előtt áll: „a tóban”, de „a tavon”. – Die Stammvariante steht nicht vor jeder Endung: „a tóban“ – im See –, aber „a tavon“ – auf dem See.
Az a tő, amely tovább nem bontható, az abszolút tő; az ilyen tőből álló szó a tőszó. – Ein Stamm, der sich nicht weiter zerlegen lässt, ist der einfache (absolute) Stamm – „abszolút tő“; ein Wort, das aus einem solchen Stamm besteht, ist ein Stammwort – „tőszó“.
Az abszolút tő és a képző együtt relatív tövet alkot; maga a szó képzett szó. – Einfacher Stamm und Bildungssuffix bilden zusammen einen erweiterten (relativen) Stamm – „relatív tő“; das Wort selbst ist ein abgeleitetes Wort – „képzett szó“.
A halász hajnalban kimegy a tóra. – Der Fischer fährt im Morgengrauen auf den See hinaus.
A relatív tő ugyanúgy felveszi a jeleket és a ragokat, mint a tőszó: „halászok”, „tanulóinknak”. – Der erweiterte Stamm nimmt Zeichen und Endungen genauso an wie ein Stammwort: „halászok“ – Fischer (Mehrzahl) –, „tanulóinknak“ – unseren Schülern.
Az összetett szó is relatív tő, és a toldalék az egész szó végére kerül. – Auch ein zusammengesetztes Wort ist ein erweiterter Stamm, und die Endung tritt an das Ende des ganzen Wortes.
Hol van a szemüvegem? – Wo ist meine Brille?
Vannak tövek, amelyek csak képzett szavakban fordulnak elő, önálló szóként soha; ezek a passzív vagy fiktív tövek. – Manche Stämme kommen nur in abgeleiteten Wörtern vor, nie als selbständiges Wort; das sind die passiven oder fiktiven Stämme – „passzív tő“, „fiktív tő“.
Ilyen a „for-” a „forog”, „fordul”, „fordít” szóban. – So „for-“ in „forog“, „fordul“, „fordít“ (sich drehen, sich wenden, umdrehen).
A Föld forog a Nap körül. – Die Erde dreht sich um die Sonne.
A hosszú szóalakot hátulról előre bontják elemeire: először a ragot, aztán a jeleket, a képzőket, végül a tövet. – Eine lange Wortform zerlegt man von hinten nach vorn: zuerst die Endung, dann die Zeichen, die Bildungssuffixe, zuletzt den Stamm.
A jelentést ezután belülről kifelé rakják össze, és a mondatban ellenőrzik. – Die Bedeutung setzt man danach von innen nach außen zusammen und prüft sie am Satz.
A szállodánkból látni lehetett a tavat. – Von unserem Hotel aus konnte man den See sehen.
A „szállodánkból” végén a „-ból” rag a kiindulópontot jelöli, előtte a „-nk” a birtokosra utal. – Am Ende von „szállodánkból“ bezeichnet die Endung „-ból“ den Ausgangspunkt, davor verweist „-nk“ auf den Besitzer („unser“).
A maradék „szállodá-” a „szálloda” tőváltozata; képző nincs a szóban. – Der Rest „szállodá-“ ist eine Stammvariante von „szálloda“ – Hotel –; ein Bildungssuffix enthält das Wort nicht.
Ugyanaz a végződés a névszón és az igén más feladatot tölthet be: „kövek”, de „kérek”. – Dasselbe Wortende kann am Nomen und am Verb verschiedene Aufgaben haben: „kövek“ – Steine –, aber „kérek“ – ich bitte.
A „szemét” egyrészt tőszó, másrészt a „szemét” alak. – „Szemét“ ist einerseits ein Stammwort (Müll), andererseits die Form „szemét“ – sein Auge (Objekt).
Az olvasáshoz az elemzés a szótári címszónál ér véget; a további bontás már nyelvtörténet. – Für das Lesen endet die Zerlegung beim Stichwort des Wörterbuchs; weiteres Zerlegen ist schon Sprachgeschichte.
A főnév szótári alakja az egyes számú, toldalék nélküli alak, és ez többnyire maga a tő. – Die Wörterbuchform des Hauptworts ist die Einzahlform ohne Endung, und sie ist meist der Stamm selbst.
Az ige szótári alakja a jelen idő egyes szám harmadik személye: „olvas”, „ír”. – Die Wörterbuchform des Verbs ist die dritte Person Einzahl der Gegenwart: „olvas“ – er/sie liest –, „ír“ – er/sie schreibt.
Az ikes igéknél az „-ik” nem tartozik a tőhöz: „lakik”, de „lakom”, „laksz”. – Bei den ik-Verben gehört „-ik“ nicht zum Stamm: „lakik“ – er/sie wohnt –, aber „lakom“ – ich wohne –, „laksz“ – du wohnst.
Hol laksz? – Szegeden lakom. – Wo wohnst du? – Ich wohne in Szeged.
A „-ni” végű főnévi igenév nem a szótári alak, hanem az igének egy alakja: „olvasni”, „lakni”. – Der Infinitiv auf „-ni“ ist nicht die Wörterbuchform, sondern eine Form des Verbs: „olvasni“ – lesen –, „lakni“ – wohnen.
Néhány nagyon gyakori ige alakjából a szótári alak nem olvasható ki: „mentünk” – „megy”, „voltunk” – „van”, „gyere” – „jön”. – Bei einigen sehr häufigen Verben lässt sich die Wörterbuchform nicht aus der Textform ablesen: „mentünk“ – „megy“ (gehen), „voltunk“ – „van“ (sein), „gyere“ – „jön“ (kommen).
A mondatban leválott igekötő a címszóban elöl áll: „Írd meg!” – „megír”, „Ne felejtsd el!” – „elfelejt”. – Ein im Satz abgetrenntes Verbalpräfix steht im Stichwort vorn: „Írd meg!“ – „megír“ (fertig schreiben), „Ne felejtsd el!“ – „elfelejt“ (vergessen).
Wortschatz
- szótő {szó·TŐ} – Wort·STAMM(Wortstamm)
- tő – Stamm
- told – anstücken, verlängern
- névszó {név·SZÓ} – Name·WORT(Nomen)
- igető {ige·TŐ} – Verb·STAMM(Verbalstamm)
- lakásunkban – in unserer Wohnung
- tőváltozat {tő·VÁLTOZAT} – Stamm·VARIANTE(Stammvariante)
- lovat – Pferd (Objekt)
- vizet – Wasser (Objekt)
- tavon – auf dem See
- tőszó {tő·SZÓ} – Stamm·WORT(Stammwort)
- képzett szó – abgeleitetes Wort
- halász {halÁSZ} – Fisch·ER(Fischer)
- szemüveg {szem·ÜVEG} – Auge·GLAS(Brille)
- passzív tő – passiver (fiktiver) Stamm
- szállodánkból – aus unserem Hotel
- szótár {szó·TÁR} – Wort·LAGER(Wörterbuch)
- címszó {cím·SZÓ} – Titel·WORT(Stichwort)
- ikes ige – ik-Verb
- lakom – ich wohne
4.Képző, jel, rag – Die drei Klassen der Suffixe (→ 1.3)
A toldalékoknak három fajtája van: a képző, a jel és a rag. – Es gibt drei Arten angefügter Elemente: das Bildungssuffix („képző“), das grammatische Zeichen („jel“) und die Endung („rag“).
A képző olyan toldalék, amely egy alapszóból új szót alkot. – Ein Bildungssuffix ist ein angefügtes Element, das aus einem Grundwort ein neues Wort bildet.
A „képző” a „képez” igéhez tartozik, ez pedig a „kép” szóhoz: a képző tehát „alkotó, formáló” elem. – „Képző“ gehört zum Verb „képez“ – bilden, formen –, dieses zu „kép“ – Bild: Das Bildungssuffix ist also das „bildende, formende“ Element.
A kertész a kertben dolgozik. – Der Gärtner arbeitet im Garten.
A képzett szó többnyire külön címszó a szótárban: a „kertész” igen, a „kertek” nem. – Das abgeleitete Wort ist meist ein eigenes Stichwort im Wörterbuch: „kertész“ ja, „kertek“ – Gärten – nicht.
A képző gyakran a szófajt is megváltoztatja: a „só” főnévből „sós” melléknév és „sóz” ige lesz. – Das Bildungssuffix ändert oft auch die Wortart: Aus dem Hauptwort „só“ – Salz – werden das Eigenschaftswort „sós“ – salzig – und das Verb „sóz“ – salzen.
A leves túl sós. – Die Suppe ist zu salzig.
Főnévképző például az „-ó/-ő”, az „-ás/-és”, az „-ász/-ész” és a „-ság/-ség”; melléknévképző az „-s”, az „-i” és a „-talan/-telen”; igeképző a „-z”, az „-l” és az „-ít”. – Substantivbildend sind zum Beispiel „-ó/-ő“, „-ás/-és“, „-ász/-ész“ und „-ság/-ség“; adjektivbildend „-s“, „-i“ und „-talan/-telen“; verbbildend „-z“, „-l“ und „-ít“.
Ez a víz színtelen és szagtalan. – Dieses Wasser ist farblos und geruchlos.
A magyar iskolai nyelvtan a „-hat/-het” és az „-at/-et”, „-tat/-tet” toldalékot is a képzők közé sorolja. – Die ungarische Schulgrammatik zählt auch „-hat/-het“ – können, dürfen – und „-at/-et“, „-tat/-tet“ – lassen – zu den Bildungssuffixen.
Holnap később jöhetsz. – Morgen kannst du später kommen.
Az orvos sokáig váratott minket. – Der Arzt hat uns lange warten lassen.
Egy képzett szó újabb képzés alapszava lehet: a „felel” igéből „felelős”, ebből pedig „felelősség” lesz. – Ein abgeleitetes Wort kann Grundwort einer weiteren Ableitung sein: Aus dem Verb „felel“ – antworten, einstehen – wird „felelős“ – verantwortlich –, daraus „felelősség“ – Verantwortung.
Ez nagy felelősség. – Das ist eine große Verantwortung.
Az igei képzők sorrendje: előbb a gyakorító, aztán a műveltető, végül a ható képző. – Die Folge der Verbsuffixe: zuerst das Frequentativ- („-gat“), dann das Kausativ- („-tat“), zuletzt das Potentialsuffix („-hat“).
Hol tisztíttathatom ki a kabátomat? – Wo kann ich meinen Mantel reinigen lassen?
A jel nem új szót alkot, hanem ugyanannak a szónak egy nyelvtani alakját hozza létre. – Ein grammatisches Zeichen bildet kein neues Wort, sondern eine grammatische Form desselben Wortes.
A jel a szófajt sem változtatja meg: a főnév főnév marad, az ige ige. – Das Zeichen ändert auch die Wortart nicht: Das Hauptwort bleibt Hauptwort, das Verb Verb.
A többes szám jele a „-k”; mássalhangzó után kötőhangzó előzi meg: „-ok”, „-ek”, „-ök”, „-ak”. – Das Mehrzahlzeichen ist „-k“; nach einem Konsonanten geht ihm ein Bindevokal voraus: „-ok“, „-ek“, „-ök“, „-ak“.
A gyerekek az udvaron játszanak. – Die Kinder spielen im Hof.
A birtokos személyjel a birtokon mutatja meg, ki a birtokos: „szobám”, „szobád”, „szobája”. – Das Possessivsuffix – „birtokos személyjel“ – zeigt am Besessenen, wer der Besitzer ist: „szobám“ – mein Zimmer –, „szobád“ – dein Zimmer –, „szobája“ – sein/ihr Zimmer.
A birtoktöbbesítő jel, az „-i” több birtokot jelöl, nem több birtokost. – Das Besitzpluralzeichen – „birtoktöbbesítő jel“ – „-i“ bezeichnet mehrere Besessene, nicht mehrere Besitzer.
A testvéreim Győrben élnek. – Meine Geschwister leben in Győr.
A birtokjel, az „-é” a birtokoson áll, és helyettesíti a birtokot. – Das Besitzzeichen – „birtokjel“ – „-é“ steht am Besitzer und vertritt das Besessene.
Ez a kulcs a tanáré. – Dieser Schlüssel gehört dem Lehrer.
A fokjel a középfokot „-bb”-vel, a felsőfokot „leg-” és „-bb” együttesével jelöli. – Das Steigerungszeichen – „fokjel“ – bildet den Komparativ mit „-bb“, den Superlativ mit „leg-“ und „-bb“ zusammen.
A legolcsóbb jegyet vettük meg. – Wir haben die billigste Fahrkarte gekauft.
A „leg-” az egyetlen jel, amely a tő előtt áll. – „Leg-“ ist das einzige Zeichen, das vor dem Stamm steht.
Az igén a jel időt vagy módot fejez ki: a múlt idő jele a „-t” vagy a „-tt”, a feltételes módé a „-na/-ne/-ná/-né”, a felszólító módé a „-j”. – Am Verb drückt das Zeichen Zeit oder Modus aus: Das Vergangenheitszeichen ist „-t“ oder „-tt“, das Konditionalzeichen „-na/-ne/-ná/-né“, das Imperativzeichen „-j“.
Tegnap sokat dolgoztam. – Gestern habe ich viel gearbeitet.
Szívesen olvasnék egy jó könyvet. – Ich würde gern ein gutes Buch lesen.
Várj egy kicsit! – Warte einen Moment!
A jelen időnek nincs jele, a jövő időt pedig a „fog” segédige fejezi ki. – Die Gegenwart hat kein Zeichen, die Zukunft wird mit dem Hilfsverb „fog“ ausgedrückt.
Az állomásra megyek. – Ich gehe zum Bahnhof.
Az állomáson várlak. – Ich warte am Bahnhof auf dich.
Az állomásról jövök. – Ich komme vom Bahnhof.
A rag a szóalak mondatbeli szerepét jelöli: célt, helyet, kiindulópontot, tárgyat. – Das Endsuffix kennzeichnet die Rolle der Wortform im Satz: Ziel, Ort, Ausgangspunkt, Objekt.
A rag a szóalak végén áll, és egy szóalakban legfeljebb egy rag lehet. – Das Endsuffix steht am Ende der Wortform, und eine Wortform hat höchstens ein Endsuffix.
Két viszonyt két szó fejez ki: taxival mentünk a reptérre. – Zwei Beziehungen verteilen sich auf zwei Wörter: Wir sind mit dem Taxi zum Flughafen gefahren.
A névszóhoz kapcsolódó rag neve esetrag; a tárgyat jelölő „-t” a tárgyrag. – Das Endsuffix am Nomen heißt Kasussuffix – „esetrag“; das „-t“ des Objekts ist die Akkusativendung – „tárgyrag“.
Az ige személyragja a cselekvő személyét és számát jelöli. – Die Personalendung des Verbs kennzeichnet Person und Zahl des Handelnden.
Holnap Szegedre utazunk. – Morgen fahren wir nach Szeged.
A „-lak/-lek” egyetlen ragban jelöli az „én” alanyt és a „téged” vagy „titeket” tárgyat. – „-lak/-lek“ bezeichnet in einer einzigen Endung das Subjekt „ich“ und das Objekt „dich“ oder „euch“.
Szeretlek. – Ich liebe dich.
Az alanyesetű „állomás” és a harmadik személyű „vár” ragtalan alak; a rag hiánya maga is jelentést hordoz. – Der Nominativ „állomás“ und die dritte Person „vár“ sind endungslose Formen; schon das Fehlen der Endung trägt eine Bedeutung.
A toldalékok tipikus sorrendje: szótő, képző, jel, rag. – Die typische Reihenfolge lautet: Stamm, Bildungssuffix, Zeichen, Endsuffix – kurz T + K + J + R nach „tő, képző, jel, rag“.
| Wortform | szótő | képző | jel | rag |
|---|---|---|---|---|
| kertben – im Garten | kert | – | – | „-ben” |
| kertekben – in Gärten | kert | – | „-ek” | „-ben” |
| kertészeknek – den Gärtnern | kert | „-ész” | „-ek” | „-nek” |
| tanulóinknak – unseren Schülern | tanul | „-ó” | „-i”, „-nk” | „-nak” |
| vártunk – wir warteten | vár | – | „-t” | „-unk” |
| várattunk – wir ließen warten | vár | „-at” | „-t” | „-unk” |
| olvasás – das Lesen | olvas | „-ás” | – | – |
Ami a szót a legjobban megváltoztatja, az áll legközelebb a tőhöz; ami a mondatba illeszti, az a végén. – Was das Wort am stärksten verändert, steht dem Stamm am nächsten; was es in den Satz einfügt, steht am Ende.
A tanulóknak most szünetük van. – Die Schüler haben jetzt Pause.
Az a szóalak, amelyhez még toldalék járulhat, nyitott szóalak; a rag után a szóalak zárt. – Eine Wortform, an die noch Suffixe treten können, ist eine offene Wortform – „nyitott szóalak“; nach dem Endsuffix ist die Wortform geschlossen – „zárt szóalak“.
Egy osztály hiányozhat, egy másik többször is szerepelhet, de a sorrend nem változik. – Eine Klasse kann fehlen, eine andere mehrfach besetzt sein, aber die Reihenfolge ändert sich nicht.
A kedvenc könyveimet olvasom. – Ich lese meine Lieblingsbücher.
A sorrend nem cserélhető fel: a helyes alak „házakban”, nem „*házbanak”. – Die Reihenfolge ist nicht vertauschbar: Die richtige Form lautet „házakban“, nicht „*házbanak“.
Az igekötő a toldaléksoron kívül áll, és el is válhat az igétől. – Das Verbalpräfix – „igekötő“ – steht außerhalb der Suffixreihe und kann sich auch vom Verb lösen.
Megtanulhatnád végre a szabályokat! – Du könntest endlich die Regeln lernen!
A képző, jel, rag sorrend jó kiindulópont, de egyes megszilárdult képzések eltérnek tőle. – Die Reihenfolge Bildungssuffix, Zeichen, Endsuffix ist ein guter Ausgangspunkt, doch einzelne feste Bildungen weichen davon ab.
A „hosszabbít” a „hosszabb” középfokú alakból keletkezett, ezért a „-bb” jel megelőzi az „-ít” képzőt. – „Hosszabbít“ – verlängern – ist aus der Komparativform „hosszabb“ – länger – entstanden; deshalb steht das Zeichen „-bb“ vor dem Bildungssuffix „-ít“.
Máskor rag előzi meg a képzőt: „kétszeres”, „nagybani”, „utáni”. – Anderswo geht ein Endsuffix dem Bildungssuffix voraus: „kétszeres“ – doppelt –, „nagybani“ – Großhandels- –, „utáni“ – nach (etwas) stattfindend.
Kétszeres árat fizettünk. – Wir haben den doppelten Preis bezahlt.
A „gyorsan” „-an” eleme az iskolai nyelvtanban rag, sok tudományos leírásban határozószó-képző. – Das „-an“ in „gyorsan“ – schnell – ist in der Schulgrammatik ein Endsuffix, in vielen wissenschaftlichen Beschreibungen ein adverbbildendes Bildungssuffix.
Az „-i” képző a „kerti”, jel a „fái”, rag a „kéri” alakban. – „-i“ ist Bildungssuffix in „kerti“ – Garten- –, Zeichen in „fái“ – seine Bäume –, Endsuffix in „kéri“ – er/sie verlangt es.
A nemzetközi nyelvtudomány többnyire csak két osztályt különít el: a képzést (derivációt) és a ragozást (flexiót). – Die internationale Sprachwissenschaft unterscheidet meist nur zwei Klassen: Wortbildung (Derivation) und Beugung (Flexion).
A magyar hagyomány a ragozást két fokra bontja: jelre és ragra. – Die ungarische Tradition teilt die Beugung in zwei Stufen: Zeichen und Endsuffix.
Wortschatz
- képző – Bildungssuffix
- kép – Bild
- képez – bilden, formen
- alapszó {alap·SZÓ} – Grund·WORT(Grundwort)
- kertész – Gärtner
- sós – salzig
- sóz – salzen
- színtelen – farblos
- felelősség – Verantwortung
- tisztíttathatom – ich kann es reinigen lassen
- jel – Zeichen; grammatisches Zeichen
- kötőhangzó {kötő·HANGZÓ} – bindend·LAUT(Bindevokal)
- birtokos személyjel {személy·jel} – Possessivsuffix
- testvéreim – meine Geschwister
- birtokjel {birtok·JEL} – Besitz·ZEICHEN(Besitzzeichen)
- fokjel {fok·JEL} – Stufe·ZEICHEN(Steigerungszeichen)
- legolcsóbb – am billigsten
- rag – Endsuffix, Endung
- esetrag {eset·RAG} – Fall·ENDUNG(Kasussuffix)
- tárgyrag {tárgy·RAG} – Objekt·ENDUNG(Akkusativendung)
- személyrag {személy·RAG} – Person·ENDUNG(Personalendung)
- szeretlek – ich liebe dich
- tanulóknak – den Schülern
- nyitott szóalak – offene Wortform
- zárt szóalak – geschlossene Wortform
- hosszabbít – verlängern
- kétszeres – doppelt
5.Alak, jelentés és szerep – Form, Bedeutung und Funktion (→ 1.4)
A „boltban” és a „kertben” alak egyaránt azt mutatja, hol van valami. – Die Formen „boltban“ – im Laden – und „kertben“ – im Garten – zeigen beide, wo sich etwas befindet.
A „-ban” és a „-ben” nem két különböző eset, hanem ugyanannak a ragnak két változata. – „-ban“ und „-ben“ sind nicht zwei verschiedene Fälle, sondern zwei Varianten derselben Endung.
Az elvont egység a nyelvtani alak, a szón megjelenő konkrét alak a toldalékváltozat, szakszóval allomorf. – Die abstrakte Einheit ist die grammatische Form – „nyelvtani alak“ –, die konkrete Gestalt am Wort die Endungsvariante – „toldalékváltozat“ –, fachsprachlich das Allomorph.
Hogy melyik változat áll, azt a szó dönti el, nem a jelentés. – Welche Variante steht, entscheidet das Wort, nicht die Bedeutung; die Regeln dafür behandelt Kapitel 2 (→ 2).
A „-ba” és a „-ban” viszont nem egymás változatai, hanem két különböző rag. – „-ba“ und „-ban“ dagegen sind keine Varianten voneinander, sondern zwei verschiedene Endungen.
Anna kenyeret vesz. – Én is kenyeret veszek. – Anna kauft Brot. – Ich kaufe auch Brot.
A „vesz” egyes szám harmadik személyű alak, pedig nincs rajta személyrag; éppen a rag hiánya jelzi. – „Vesz“ – er/sie kauft – ist eine Form der dritten Person Einzahl, obwohl es keine Personalendung trägt; gerade das Fehlen kennzeichnet sie.
Ha minden információ egyetlen szóalakban van, az alak szintetikus; ha segédszó is részt vesz benne, analitikus vagy körülírt. – Liegen alle Angaben in einer einzigen Wortform, ist die Form synthetisch – „szintetikus“; wirkt ein Hilfswort mit, ist sie analytisch oder umschreibend – „analitikus“, „körülírt“.
Holnap a piacon fogok vásárolni, nem a boltban. – Morgen werde ich auf dem Markt einkaufen, nicht im Laden.
Szívesen vettem volna friss halat is. – Ich hätte gern auch frischen Fisch gekauft.
A „-ban/-ben” térbeli alapjelentése: valaminek a belsejében. – Die räumliche Grundbedeutung – „alapjelentés“ – von „-ban/-ben“ ist: im Inneren von etwas.
A kabátom a szobában maradt. – Mein Mantel ist im Zimmer geblieben.
Januárban sokat esik a hó. – Im Januar schneit es viel.
Anna ma jó hangulatban van. – Anna ist heute in guter Stimmung.
Ha a viszonyt más területre viszik át, átvitt jelentés keletkezik. – Wird die Beziehung auf einen anderen Bereich übertragen, entsteht eine übertragene Bedeutung – „átvitt jelentés“.
Az „átvitt” szó szerint áthordottat jelent, akárcsak a latin „translatus” és a görög „metaphora”. – „Átvitt“ heißt wörtlich „hinübergetragen“, wie lateinisch „translatus“ und griechisch „metaphorá“, woher „Metapher“ stammt.
Hétfőtől péntekig nyitva van a könyvtár. – Die Bibliothek ist von Montag bis Freitag geöffnet.
Ez az asztal fából készült. – Dieser Tisch ist aus Holz gemacht.
Csak kíváncsiságból kérdezem. – Ich frage nur aus Neugier.
Hogy melyik időhatározó melyik ragot kapja, az kötött: „hétfőn”, de „januárban”. – Welche Zeitangabe welche Endung bekommt, ist festgelegt: „hétfőn“ – am Montag –, aber „januárban“ – im Januar.
Ha a ragot az ige vagy a melléknév határozza meg, annak neve vonzat. – Bestimmt das Verb oder Adjektiv die Endung, heißt das Rektion – „vonzat“.
Péter már egy órája vár a buszra. – Péter wartet schon seit einer Stunde auf den Bus.
A „gondol” vonzata „-ra/-re”, a „hisz” vonzata „-ban/-ben”, a németben mégis mindkettő mellett „an” áll. – „Gondol“ – denken – verlangt „-ra/-re“, „hisz“ – glauben – „-ban/-ben“; im Deutschen steht trotzdem beide Male „an“.
A kutya megharapta a postast. – Der Hund hat den Briefträger gebissen.
A postast megharapta a kutya. – Den Briefträger hat der Hund gebissen.
A postas megharapta a kutyát. – Der Briefträger hat den Hund gebissen.
Az első két mondatban a kutya harap, akármi áll elöl; a „-t” a megharapottat jelöli. – In den ersten beiden Sätzen beißt der Hund, gleichgültig, was vorn steht; das „-t“ kennzeichnet den Gebissenen.
Az a feladat, amelyet egy szóalak a mondatban betölt, a mondattani szerep vagy funkció; az ilyen feladatú szó vagy szócsoport a mondatrész. – Die Aufgabe, die eine Wortform im Satz erfüllt, ist ihre grammatische Funktion – „mondattani szerep“; ein Wort oder eine Wortgruppe mit einer solchen Aufgabe ist ein Satzglied – „mondatrész“.
Az alak és a jelentés a szóhoz tartozik, a szerep csak a mondatban derül ki. – Form und Bedeutung gehören zum Wort, die Funktion ergibt sich erst im Satz.
Nagymama minden vasárnap finom levest főz a gyerekeknek. – Oma kocht jeden Sonntag eine leckere Suppe für die Kinder.
Az alany itt a „nagymama”, az állítmány a „főz”, a tárgy a „finom levest”, a részeshatározó a „gyerekeknek”, a határozó a „minden vasárnap”, a jelző pedig a „finom”. – Subjekt – „alany“ – ist hier „nagymama“, Prädikat – „állítmány“ – „főz“, Objekt – „tárgy“ – „finom levest“, Dativobjekt – „részeshatározó“ – „gyerekeknek“, Umstandsbestimmung – „határozó“ – „minden vasárnap“, Attribut – „jelző“ – „finom“.
Pétert mindenki ismeri a faluban. – Péter kennt jeder im Dorf.
Péternek küldtem egy képet. – Ich habe Péter ein Bild geschickt.
Péterrel sétáltunk a parkban. – Wir sind mit Péter im Park spazieren gegangen.
A tő marad, a rag a szereppel együtt változik. – Der Stamm bleibt, die Endung wechselt mit der Rolle.
Az összetartozó alakok egyeznek; ez az egyeztetés. – Zusammengehörige Formen stimmen überein; das ist die Kongruenz – „egyeztetés“.
A gyerekek a kertben játszanak. – Die Kinder spielen im Garten.
Anna levelet írt. – Anna hat einen Brief geschrieben.
A „levelet” alakban a „-t” tárgyrag, az „írt” alakban a múlt idő jele. – In „levelet“ ist „-t“ die Objektendung, in „írt“ – er/sie schrieb – das Zeichen der Vergangenheit.
Ez egy régen írt levél. – Das ist ein vor langer Zeit geschriebener Brief.
Főnév előtt az „írt” melléknévi igenév; ez a harmadik „-t”, a képző. – Vor einem Substantiv ist „írt“ ein Partizip – „melléknévi igenév“; das ist das dritte „-t“, ein Bildungssuffix.
Az egyforma alakú, de más feladatú toldalékok az azonos alakú toldalékok. – Suffixe von gleicher Gestalt, aber anderer Aufgabe sind gleichlautende Suffixe – „azonos alakú toldalékok“.
A „-k” főnéven a többes szám jele, igén az egyes szám első személy ragja. – „-k“ ist am Substantiv das Zeichen der Mehrzahl, am Verb die Endung der ersten Person Einzahl.
A könyvek a polcon vannak, én pedig olvasok. – Die Bücher stehen im Regal, und ich lese.
A meghatározás a szó végétől indul, és először a tőre kérdez rá: ige vagy főnév? – Die Bestimmung geht vom Wortende aus und fragt zuerst nach dem Stamm: Verb oder Substantiv?
Hasonló mondatbeli szerepet különböző alakok is betölthetnek. – Eine ähnliche Rolle im Satz können auch verschiedene Formen erfüllen.
Budapesten dolgozom, a feleségem Bécsben. – Ich arbeite in Budapest, meine Frau in Wien.
Mindkét alak a „Hol?” kérdésre felel, de két különböző ragot tartalmaz. – Beide Formen antworten auf „Hol?“ – Wo? –, enthalten aber zwei verschiedene Endungen.
Péter magasabb Annánál. – Péter ist größer als Anna.
Péter magasabb, mint Anna. – Péter ist größer als Anna.
Eladó lakás. – Wohnung zu verkaufen.
Az eladó nagyon kedves volt. – Die Verkäuferin war sehr nett.
A kifejezést körülvevő szavak és mondatok a szövegkörnyezet vagy kontextus. – Die Wörter und Sätze um einen Ausdruck herum bilden den sprachlichen Zusammenhang oder Kontext – „szövegkörnyezet“, „kontextus“.
Ti beszéltek angolul? – Sprecht ihr Englisch?
Tegnap sokat beszéltek rólad. – Gestern haben sie viel über dich gesprochen.
Az első mondatban a „ti”, a másodikban a „tegnap” dönt. – Im ersten Satz entscheidet „ti“ – ihr –, im zweiten „tegnap“ – gestern.
A szóalak, a mondat és a helyzet együtt dönt, de egyik sem írhatja felül a másikat. – Wortform, Satz und Situation entscheiden zusammen, aber keines kann das andere aufheben.
Wortschatz
- nyelvtani alak – grammatische Form
- nyelvtani jelentés – grammatische Bedeutung
- toldalékváltozat {toldalék·VÁLTOZAT} – Suffix·VARIANTE(Endungsvariante)
- allomorf – Allomorph
- szintetikus – synthetisch
- analitikus – analytisch
- alapjelentés {alap·JELENTés} – Grund·BEDEUTEN·ung(Grundbedeutung)
- átvitt {át·vitt} jelentés – übertragene Bedeutung
- vonzat {vonzAT} – anziehen·UNG(Rektion)
- mondatrész {mondat·RÉSZ} – Satz·TEIL(Satzglied)
- alany – Subjekt
- állítmány {állítMÁNY} – behaupten·UNG(Prädikat)
- tárgy – Objekt; Gegenstand
- részeshatározó {részES·határozÓ} – Teil·HAFT·bestimmen·END(Dativobjekt)
- határozó {határozÓ} – bestimmen·END(Umstandsbestimmung)
- jelző {jelzŐ} – kennzeichnen·END(Attribut)
- egyeztetés {egyeztetÉS} – abstimmen·UNG(Kongruenz)
- levelet – Brief (Objekt)
- írt levél – geschriebener Brief
- azonos alakú toldalékok – gleichlautende Suffixe
- Annánál – als Anna (im Vergleich)
- eladó {el·ADó} – weg·GEBEN·end(zu verkaufen; Verkäufer(in))
- szövegkörnyezet {szöveg·KÖRNYEZET} – Text·UMGEBUNG(Kontext)
6.Szófajok – Wortarten und grammatische Grundbegriffe (→ 1.5)
A szavakat jelentésük és nyelvtani viselkedésük alapján szófajokba soroljuk. – Die Wörter werden nach Bedeutung und grammatischem Verhalten in Wortarten – „szófajok“ – eingeteilt.
A szófajok négy csoportba rendeződnek: alapszófajok, viszonyszók, mondatszók és igenevek. – Die Wortarten ordnen sich in vier Gruppen: Grundwortarten, Beziehungswörter, Satzwörter und Verbalnomina.
Az alapszófajok önálló jelentésűek, a viszonyszók viszonyt fejeznek ki, a mondatszók önmagukban is megnyilatkozást alkotnak. – Die Grundwortarten haben eine eigene Bedeutung, die Beziehungswörter drücken eine Beziehung aus, die Satzwörter bilden für sich allein eine Äußerung.
| Wortart | Beispiele |
|---|---|
| ige – Verb | vár, olvas, van |
| főnév {fő·név} – Substantiv | ház, kert, öröm |
| melléknév {mellék·név} – Adjektiv | szép, nagy, piros |
| számnév {szám·név} – Zahlwort | két, harmadik, sok |
| névmás {név·más} – Pronomen | én, ez, ki |
| határozószó {határozó·szó} – Adverb | itt, ma, jól |
| névutó {név·utó} – Postposition | előtt, mellett, után |
| igekötő {ige·kötő} – Verbalpräfix | meg, be, ki, fel |
| névelő {név·elő} – Artikel | a, az, egy |
| kötőszó {kötő·szó} – Konjunktion | és, de, hogy |
| partikula – Partikel | is, csak, már |
| mondatszó {mondat·szó} – Satzwort | igen, szia, jaj, talán |
| igenév {ige·név} – Verbalnomen | olvasni, olvasó, olvasva |
Az ige cselekvést, történést vagy állapotot fejez ki: a „főz” cselekvés, a „működik” történés, az „alszik” állapot. – Das Verb drückt eine Handlung, einen Vorgang oder einen Zustand aus: „főz“ – kocht – ist eine Handlung, „működik“ – funktioniert – ein Vorgang, „alszik“ – schläft – ein Zustand.
Az „ige” régen azt jelentette: szó; a bibliai nyelvben ma is él: „Isten igéje”. – „Ige“ bedeutete früher „Wort“; in der Bibelsprache lebt es bis heute: „Isten igéje“ – Gottes Wort.
Az igén a személyrag mutatja meg, ki cselekszik: „várok”, „vársz”, „vár”. – Am Verb zeigt die Personalendung, wer handelt: „várok“ – ich warte –, „vársz“ – du wartest –, „vár“ – er/sie wartet.
Az igeidő azt mutatja, mikor történik valami; a magyarban két egyszerű igeidő van: a jelen és a múlt idő. – Das Tempus – „igeidő“ – zeigt, wann etwas geschieht; das Ungarische hat zwei einfache Zeitformen: Gegenwart und Vergangenheit.
Az „olvastam” egyetlen alak, és megfelel a német „ich las”, „ich habe gelesen” és „ich hatte gelesen” alaknak. – „Olvastam“ ist eine einzige Form und entspricht den deutschen Formen „ich las“, „ich habe gelesen“ und „ich hatte gelesen“.
Három mód van: kijelentő, feltételes és felszólító mód. – Es gibt drei Modi: Indikativ – „kijelentő mód“ –, Konditional – „feltételes mód“ – und Imperativ – „felszólító mód“.
A tárgyas ige mellett tárgy állhat, a tárgyatlan mellett nem; csak a tárgyas igéknek van határozott ragozása. – Neben einem transitiven Verb – „tárgyas ige“ – kann ein Objekt stehen, neben einem intransitiven – „tárgyatlan ige“ – nicht; nur transitive Verben haben die bestimmte Konjugation.
A főnév élőlényeket, tárgyakat, anyagokat és elvont fogalmakat nevez meg. – Das Substantiv benennt Lebewesen, Dinge, Stoffe und abstrakte Begriffe.
A „főnév” a „fő” és a „név” szóból áll, és tagról tagra megfelel a német „Hauptwort” szónak. – „Főnév“ besteht aus „fő“ – Haupt – und „név“ – Name – und entspricht Glied für Glied dem deutschen „Hauptwort“.
A főnév hordozza azokat a toldalékokat, amelyek a németben a névelőn és az elöljárószón oszlanak meg. – Das Substantiv trägt die Endungen, die im Deutschen auf Artikel und Präposition verteilt sind.
A „házak”, a „házat”, a „házban” és a „házam” alakban ugyanaz a főnév áll: többes szám, tárgy, hely és birtokos. – In „házak“ – Häuser –, „házat“ – das Haus (Objekt) –, „házban“ – im Haus – und „házam“ – mein Haus – steht dasselbe Substantiv: Mehrzahl, Objekt, Ort und Besitzer.
Kisbetűvel írjuk a népek, a nyelvek, a napok, a hónapok és az ünnepek nevét is: „magyar”, „hétfő”, „augusztus”, „karácsony”. – Klein schreibt man auch Völker, Sprachen, Wochentage, Monate und Feste: „magyar“ – Ungar –, „hétfő“ – Montag –, „augusztus“ – August –, „karácsony“ – Weihnachten.
Ebben a könyvben a főnév egyetlen szófaj, a névszó pedig a főnév, a melléknév, a számnév és a névmás közös neve. – In diesem Buch ist das Substantiv – „főnév“ – eine einzelne Wortart, das Nomen – „névszó“ – der gemeinsame Name für Substantiv, Adjektiv, Zahlwort und Pronomen.
A főnév előtt álló melléknév jelző, és nem kap toldalékot. – Das Adjektiv vor dem Substantiv ist Attribut – „jelző“ – und erhält keine Endung.
A nagy dinnyék drágák. – Die großen Melonen sind teuer.
Állítmányként a melléknév számban egyezik az alannyal: többes számú alany mellett „-k” jelet kap. – Als Prädikat stimmt das Adjektiv in der Zahl mit dem Subjekt überein: Bei einem Subjekt in der Mehrzahl erhält es das Zeichen „-k“.
Az alma piros. – Az almák pirosak. – Der Apfel ist rot. – Die Äpfel sind rot.
Ha a főnév a szövegből ismert, elmaradhat, és a melléknév veszi fel a toldalékait. – Ist das Substantiv aus dem Zusammenhang bekannt, kann es wegfallen, und das Adjektiv übernimmt seine Endungen.
Melyik pulóvert kéri? – A pirosat. – Welchen Pullover möchten Sie? – Den roten.
A sorszámnevek többsége „-dik” végű; kivétel az „első” és a „második”. – Die meisten Ordnungszahlen enden auf „-dik“; Ausnahmen sind „első“ – erste – und „második“ – zweite.
Főnév előtt „két”, önállóan „kettő” áll; az önálló számnév veszi fel a toldalékot. – Vor einem Substantiv steht „két“, allein „kettő“; das allein stehende Zahlwort nimmt die Endung an.
Hárman utazunk. – Wir reisen zu dritt.
A személyes névmások: én, te, ő, mi, ti, ők; a hivatalos megszólításban: ön, önök. – Die Personalpronomen lauten: én – ich, te – du, ő – er/sie, mi – wir, ti – ihr, ők – sie; in der förmlichen Anrede: ön, önök – Sie.
A mutató névmás rámutat valamire: az „ez” közelire, az „az” távolabbira. – Das Demonstrativpronomen – „mutató névmás“ – zeigt auf etwas: „ez“ auf Nahes, „az“ auf Ferneres.
A kérdő névmás a hiányzó információra kérdez rá: a „ki” személyre, a „mi” dologra. – Das Fragepronomen – „kérdő névmás“ – fragt nach der fehlenden Information: „ki“ nach Personen, „mi“ nach Sachen.
A magyar névmás melléknevet, számnevet és határozót is helyettesíthet: „ilyen”, „annyi”, „így”, „ott”. – Das ungarische Pronomen kann auch Adjektiv, Zahlwort und Umstandsangabe vertreten: „ilyen“ – so (beschaffen) –, „annyi“ – so viel –, „így“ – so –, „ott“ – dort.
A „vala-”, „se-”, „minden-” és „bár-” előtaggal sorok képződnek: valaki, senki, mindenki, bárki. – Mit den Vorsilben „vala-“, „se-“, „minden-“ und „bár-“ entstehen Reihen: valaki – jemand, senki – niemand, mindenki – jeder, bárki – jeder Beliebige.
A tagadó névmás mellett is áll „nem” vagy „sem”, és a két tagadás nem oltja ki egymást: Senki nem jött. – Neben dem verneinenden Pronomen steht trotzdem „nem“ oder „sem“, und die beiden Verneinungen heben sich nicht auf: Niemand ist gekommen.
A határozószó helyet, időt, módot vagy mértéket fejez ki, és többnyire változatlan alakú. – Das Adverb drückt Ort, Zeit, Art und Weise oder Grad aus und ist meist unveränderlich.
A németben a „schnell” melléknév és határozószó is; a magyar megkülönbözteti: gyors autó – gyorsan fut. – Im Deutschen ist „schnell“ Adjektiv und Adverb zugleich; das Ungarische unterscheidet: schnelles Auto – läuft schnell.
A nyelvek nevét „-ul/-ül” végű alakban használjuk: Az edzőnk németül is beszél. – Die Namen der Sprachen stehen in der Form auf „-ul/-ül“: Unser Trainer spricht auch Deutsch.
A határozószó szófaj, a határozó mondatrész; a „parkban” is határozó, mégis főnév. – Das Adverb – „határozószó“ – ist eine Wortart, die Umstandsbestimmung – „határozó“ – ein Satzglied; auch „parkban“ – im Park – ist eine Umstandsbestimmung, aber ein Substantiv.
A névutó önálló viszonyszó, amely a főnév után áll. – Die Postposition ist ein selbständiges Beziehungswort – „viszonyszó“ –, das hinter dem Substantiv steht.
A gyógyszertár a bank mellett van. – Die Apotheke ist neben der Bank.
Az igekötő az igéhez kapcsolódó kis szó, amely irányt, befejezettséget vagy új jelentést ad. – Das Verbalpräfix – „igekötő“ – ist ein kleines Wort, das sich mit dem Verb verbindet und eine Richtung, einen Abschluss oder eine neue Bedeutung angibt.
A megállóban felszállok a buszra. – An der Haltestelle steige ich in den Bus ein.
Megettem a levest. – Ich habe die Suppe aufgegessen.
Egyszerű tagadásban és felszólításban az igekötő az ige mögé kerül, és külön írjuk: Nem szállok fel. – Szállj fel! – Bei einfacher Verneinung und im Imperativ tritt das Präfix hinter das Verb und wird getrennt geschrieben: Ich steige nicht ein. – Steig ein!
A határozatlan névelő „egy”, a határozott „a” vagy „az”: mássalhangzó előtt „a”, magánhangzó előtt „az” áll. – Der unbestimmte Artikel ist „egy“, der bestimmte „a“ oder „az“: Vor Konsonant steht „a“, vor Vokal „az“.
Az étlap az asztalon van. – A pincér hozza a kávét. – Die Speisekarte liegt auf dem Tisch. – Der Kellner bringt den Kaffee.
Foglalkozás állítmányként névelő nélkül áll: A bátyám pincér. – Ein Beruf als Prädikat steht ohne Artikel: Mein älterer Bruder ist Kellner.
A kötőszó szavakat, mondatrészeket és tagmondatokat kapcsol össze; nem mondatrész, és nem ragozzuk. – Die Konjunktion verbindet Wörter, Satzglieder und Teilsätze; sie ist kein Satzglied und wird nicht gebeugt.
A magyar mellékmondatban az ige nem kerül a mondat végére; a szórend ugyanaz, mint a főmondatban. – Im ungarischen Nebensatz rückt das Verb nicht ans Satzende; die Wortstellung ist dieselbe wie im Hauptsatz.
Ma nem megyek dolgozni, mert fáj a fejem. – Heute gehe ich nicht zur Arbeit, weil mir der Kopf wehtut.
A partikula kis, változatlan szó, amely a mondat jelentését vagy hangulatát módosítja; nem önálló mondatrész. – Die Partikel ist ein kleines, unveränderliches Wort, das Bedeutung oder Ton des Satzes verändert; sie ist kein eigenes Satzglied.
Csak egy kávét kérek. – Csak szombaton érek rá. – Ich möchte nur einen Kaffee. – Ich habe erst am Samstag Zeit.
Mellékmondatban az „-e” a német „ob” megfelelője: Még nem tudom, ráérek-e. – Im Nebensatz entspricht „-e“ dem deutschen „ob“: Ich weiß noch nicht, ob ich Zeit habe.
Az igenév igéből képzett alak, amelynek nincs személyragja és igeideje; a mondatban főnév, melléknév vagy határozószó szerepét tölti be. – Das Verbalnomen – „igenév“ – ist eine von einem Verb gebildete Form ohne Personalendung und ohne Tempus; im Satz übernimmt es die Rolle eines Substantivs, Adjektivs oder Adverbs.
Szeretek színházba járni. – Ich gehe gern ins Theater.
Nézd a táncoló párokat! – Schau dir die tanzenden Paare an!
Állva néztük végig a koncertet. – Wir haben das Konzert im Stehen angesehen.
A főnévi igenév jele „-ni”, és nincs megfelelője a német „zu” szónak: Ma nincs kedvem főzni. – Das Kennzeichen des Infinitivs ist „-ni“, und für das deutsche „zu“ gibt es keine Entsprechung: Heute habe ich keine Lust zu kochen.
A melléknévi igenévnek három képzője van: „-ó/-ő” (futó), „-t/-tt” (látott) és „-andó/-endő” (megoldandó). – Das Partizip hat drei Suffixe: „-ó/-ő“ (futó – laufend), „-t/-tt“ (látott – gesehen) und „-andó/-endő“ (megoldandó – zu lösend).
A befejezett melléknévi igenév egybeesik a múlt idő egyes szám harmadik személyével; csak a mondatbeli szerep dönt. – Das Partizip Perfekt fällt mit der dritten Person Einzahl der Vergangenheit zusammen; nur die Rolle im Satz entscheidet.
Péter egész este krimit olvasott. – A legutóbb olvasott krimi nem tetszett neki. – Péter hat den ganzen Abend einen Krimi gelesen. – Der zuletzt gelesene Krimi hat ihm nicht gefallen.
Wortschatz
- szófaj {szó·FAJ} – Wort·ART(Wortart)
- alapszófaj {alap·SZÓ·faj} – Grund·WORT·Art(Grundwortart)
- viszonyszó {viszony·SZÓ} – Beziehung·WORT(Beziehungswort)
- mondatszó {mondat·SZÓ} – Satz·WORT(Satzwort)
- ige – Verb; (alt) Wort
- igeidő {ige·IDŐ} – Verb·ZEIT(Tempus)
- kijelentő {ki·jelentő} mód – Indikativ
- feltételes {fel·tételes} mód – Konditional
- felszólító {fel·szólító} mód – Imperativ
- tárgyas {tárgyas} ige – transitives Verb
- főnév {fő·NÉV} – Haupt·NAME(Substantiv)
- névszó {név·SZÓ} – Name·WORT(Nomen)
- melléknév {mellék·NÉV} – Neben·NAME(Adjektiv)
- pirosak – rot (Mehrzahl)
- sorszámnév {sor·SZÁM·név} – Reihe·ZAHL·Name(Ordnungszahl)
- hárman – zu dritt
- névmás {név·MÁS} – Name·ANDERER(Pronomen)
- mutató {mutató} névmás – Demonstrativpronomen
- kérdő {kérdő} névmás – Fragepronomen
- senki – niemand
- határozószó {határozÓ·szó} – bestimmen·END·Wort(Adverb)
- gyorsan – schnell (Adverb)
- németül – auf Deutsch
- névutó {név·UTÓ} – Name·NACH(Postposition)
- igekötő {ige·KÖTŐ} – Verb·BINDER(Verbalpräfix)
- felszáll {fel·SZÁLL} – hinauf·FLIEGEN(einsteigen)
- névelő {név·ELŐ} – Name·VOR(Artikel)
- kötőszó {kötŐ·szó} – binden·END·Wort(Konjunktion)
- partikula – Partikel
- igenév {ige·NÉV} – Verb·NAME(Verbalnomen)
- főnévi igenév – Infinitiv
- melléknévi igenév – Partizip
- határozói igenév – Adverbialpartizip
7.A magyar és a német alapvető különbségei – Grundlegende Unterschiede zwischen Ungarisch und Deutsch (→ 1.6)
A magyar főneveknek nincs nyelvtani nemük. – Die ungarischen Substantive haben kein grammatisches Geschlecht.
Ez egy új asztal, ez egy új lámpa, ez egy új ablak. – Das ist ein neuer Tisch, das ist eine neue Lampe, das ist ein neues Fenster.
A névelő és a melléknév minden főnév előtt ugyanaz marad. – Artikel und Adjektiv bleiben vor jedem Substantiv gleich.
Az „ő” személyes névmás férfit és nőt egyaránt jelölhet. – Das Personalpronomen „ő“ kann einen Mann ebenso wie eine Frau bezeichnen.
Ő orvos. – Er ist Arzt. / Sie ist Ärztin.
Ahol a német nem szerint különböztet, ott a magyar aszerint, hogy személyről vagy dologról van-e szó: „ki?” – „mi?”, „aki” – „ami”. – Wo das Deutsche nach dem Geschlecht unterscheidet, unterscheidet das Ungarische danach, ob von einer Person oder einer Sache die Rede ist: „ki?“ – „mi?“ (wer? – was?), „aki“ – „ami“ (der/die – das, was).
A női foglalkozásnevek a „nő” szóval alkotott összetételek, nem nemi végződések: „tanárnő”, „orvosnő”. – Weibliche Berufsbezeichnungen sind Zusammensetzungen mit „nő“ – Frau –, keine Genusendungen: „tanárnő“ – Lehrerin –, „orvosnő“ – Ärztin.
A gyerekek a házban vannak. – Die Kinder sind im Haus.
Péter bemegy a házba. – Péter geht ins Haus hinein.
Anna kijön a házból. – Anna kommt aus dem Haus.
A német a viszonyt a főnév előtt álló elöljárószóval fejezi ki, a magyar többnyire a főnév végére tett raggal. – Das Deutsche drückt die Beziehung mit einer Präposition vor dem Substantiv aus, das Ungarische meist mit einer Endung am Ende des Substantivs.
Csak a szócsoport utolsó szava kap ragot. – Nur das letzte Wort der Gruppe erhält die Endung.
A kis boltban mindent lehet kapni. – In dem kleinen Laden bekommt man alles.
Kivétel a mutató névmás: az „ez” és az „az” a névelő előtt megismétli a főnév ragját. – Eine Ausnahme ist das Demonstrativpronomen: „ez“ und „az“ wiederholen vor dem Artikel die Endung des Substantivs.
Ebben a házban lakunk. – In diesem Haus wohnen wir.
A kutya a ház előtt vár. – Der Hund wartet vor dem Haus.
Szó szerint „a ház előtt” annyi, mint „das Haus vor”. – Wörtlich heißt „a ház előtt“ „das Haus vor“.
Személyre utalva a névutó személyragot kap: „előttem”, „melletted”, „mögöttünk”; az „*én előtt” hibás. – Bezieht sie sich auf eine Person, erhält die Postposition eine Personalendung: „előttem“ – vor mir –, „melletted“ – neben dir –, „mögöttünk“ – hinter uns; „*én előtt“ ist falsch.
Sok névutónak külön alakja van a célra és a kiindulópontra: „előtt” – „elé” – „elől”. – Viele Postpositionen haben eigene Formen für Ziel und Ausgangspunkt: „előtt“ – „elé“ – „elől“ (vor – vor … hin – von vor … weg).
A macska az asztal alá bújt. – Die Katze ist unter den Tisch gekrochen.
Ez a lakásom. – Das ist meine Wohnung.
Szó szerint „a házam” annyi, mint „das Haus-mein”. – Wörtlich heißt „a házam“ „das Haus-mein“.
A névelő a birtokos alak mellett is megmarad: „a házam”, „az autója”. – Der Artikel bleibt auch neben der Besitzform: „a házam“, „az autója“ – mein Haus, sein (ihr) Auto.
Péter autója piros. – Péters Auto ist rot.
A birtokos elöl áll, rag nélkül; a harmadik személyű személyjelet a birtok kapja. – Der Besitzer steht vorn und bleibt ohne Endung; das Possessivsuffix der 3. Person erhält der Besitz.
A „haben” igének nincs magyar megfelelője: a birtoklást a „van” és a személyjel fejezi ki. – Für das Verb „haben“ gibt es keine ungarische Entsprechung: Den Besitz drücken „van“ und das Possessivsuffix aus.
Van egy kutyám és két macskám. – Ich habe einen Hund und zwei Katzen.
Olvasok egy könyvet. – Ich lese ein Buch.
Olvasom a könyvet. – Ich lese das Buch.
A magyarban az ige alakja is jelzi, hogy a tárgy határozatlan vagy határozott; a két alaksor neve általános és határozott ragozás. – Im Ungarischen zeigt auch die Verbform an, ob das Objekt unbestimmt oder bestimmt ist; die beiden Formenreihen heißen allgemeine – „általános“ – und definite Konjugation – „határozott ragozás“.
Határozott ragozás áll, ha a tárgy előtt határozott névelő van, vagy ha a tárgy tulajdonnév, személyjeles főnév vagy az „ez”, „az” mutató névmás. – Die definite Konjugation steht, wenn vor dem Objekt der bestimmte Artikel steht oder wenn das Objekt ein Eigenname, ein Substantiv mit Possessivsuffix oder das Demonstrativpronomen „ez“, „az“ ist.
Keresem a szemüvegemet. – Ich suche meine Brille.
Ha az alany „én”, a tárgy pedig „téged” vagy „titeket”, külön végződés áll: „-lak/-lek”. – Ist das Subjekt „ich“ und das Objekt „dich“ oder „euch“, steht eine eigene Endung: „-lak/-lek“.
Holnap felhívlak. – Ich rufe dich morgen an.
A határozott alak kimondatlan tárgyat is jelezhet: Nem tudom. – Die definite Form kann auch ein unausgesprochenes Objekt anzeigen: Ich weiß es nicht.
Fáradt vagyok. – Ich bin müde.
A személyrag megmutatja, ki cselekszik, ezért a személyes névmás semleges mondatban rendszerint elmarad. – Die Personalendung zeigt, wer handelt; deshalb entfällt das Personalpronomen im neutralen Satz gewöhnlich.
Én kávét kérek, ő pedig teát. – Ich nehme Kaffee, und er (sie) Tee.
A német „es” mint üres alany a magyarban nem jelenik meg: „Esik az eső.”, „Hideg van.” – Das deutsche „es“ als leeres Subjekt erscheint im Ungarischen nicht: „Esik az eső.“ – Es regnet –, „Hideg van.“ – Es ist kalt.
A latin és a spanyol szintén elhagyja a névmást: „loquor”, „hablo”; a német, a francia és az angol nem. – Auch Latein und Spanisch lassen das Pronomen weg: „loquor“, „hablo“ – ich spreche; Deutsch, Französisch und Englisch nicht.
Gábor pincér. – Gábor ist Kellner.
Gábor most a konyhában van. – Gábor ist jetzt in der Küche.
Jelen idő harmadik személyében elmarad a létige, ha az állítmány főnév vagy melléknév; helyet és létezést jelölve a „van” mindig áll. – In der 3. Person Präsens entfällt „ist/sind“, wenn das Prädikat ein Substantiv oder Adjektiv ist; bei Ort und Existenz steht „van“ immer.
Van itt a közelben gyógyszertár? – Gibt es hier in der Nähe eine Apotheke?
Ahol a „van” elmarad, a „nem” tagad; ahol a „van” áll, ott tagadva „nincs”, „nincsenek” áll. – Wo „van“ entfällt, verneint „nem“; wo „van“ steht, steht verneint „nincs“, „nincsenek“.
Gábor nem pincér. – Gábor nincs itthon. – Gábor ist kein Kellner. – Gábor ist nicht zu Hause.
Sajnos nincs időm. – Leider habe ich keine Zeit.
Anna tegnap Debrecenbe utazott. – Anna ist gestern nach Debrecen gefahren.
Anna tegnap utazott Debrecenbe. – Anna ist GESTERN nach Debrecen gefahren.
Anna utazott tegnap Debrecenbe. – ANNA ist gestern nach Debrecen gefahren.
A német ezt többnyire a hangsúllyal fejezi ki, a magyar a szórenddel. – Das Deutsche drückt das meist mit der Betonung aus, das Ungarische mit der Wortstellung.
A sorrend: topik – fókusz – ige – a mondat többi része. – Die Reihenfolge lautet: Topik – Fokus – Verb – Rest.
A mondat elején a topik áll: az, amiről a mondat szól; a fókusz az új vagy kiválasztott információ, közvetlenül a ragozott ige előtt. – Am Satzanfang steht das Topik: das, worüber der Satz spricht; der Fokus ist die neue oder ausgewählte Information, unmittelbar vor dem finiten Verb.
Mikor indul a vonat? – A vonat nyolckor indul. – Wann fährt der Zug ab? – Der Zug fährt um ACHT ab.
Ha fókusz áll az ige előtt, az igekötő az ige mögé kerül, és külön írják: „Péter vette meg a jegyeket.” – Steht ein Fokus vor dem Verb, tritt das Präfix hinter das Verb und wird getrennt geschrieben: „Péter vette meg a jegyeket.“ – PÉTER hat die Fahrkarten gekauft.
A „szabad szórend” tehát csak félig igaz: a mondatrészek többféle helyen állhatnak, de minden sorrendnek megvan a maga jelentése. – Die „freie Wortstellung“ stimmt also nur halb: Die Satzglieder können an verschiedenen Stellen stehen, aber jede Reihenfolge hat ihre eigene Bedeutung.
A kosárban három alma van. – Im Korb sind drei Äpfel.
A szám már megmutatja, hány darabról van szó; a többes szám kétszer mondaná ugyanazt. – Die Zahl zeigt bereits, um wie viele Stück es geht; der Plural würde dasselbe doppelt sagen.
Ugyanígy viselkednek a mennyiségjelzők: „sok”, „kevés”, „néhány”, „minden”, „hány?”. – Ebenso verhalten sich die Mengenwörter: „sok“, „kevés“, „néhány“, „minden“, „hány?“ – viel, wenig, einige, jeder, wie viele?
Ha az ilyen szerkezet az alany, az ige is egyes számban áll: „Öt gyerek játszik az udvaron.” – Ist eine solche Verbindung Subjekt, steht auch das Verb in der Einzahl: „Öt gyerek játszik az udvaron.“ – Fünf Kinder spielen im Hof.
Sok ember vár a pénztárnál. – Viele Leute warten an der Kasse.
Hol vagy? – Hova mész? – Honnan jössz? – Wo bist du? – Wohin gehst du? – Woher kommst du?
A magyar a teret három kérdés szerint tagolja: hol?, hová?, honnan? – Das Ungarische gliedert den Raum nach drei Fragen: wo?, wohin?, woher?
A három irányhoz három térfajta járul: a belső tér, a felület és a közelség; így kilenc rag adódik. – Zu den drei Richtungen kommen drei Raumarten: Innenraum, Oberfläche und Nähe; so ergeben sich neun Endungen.
| Raumart | hol? – wo? | hová? – wohin? | honnan? – woher? |
|---|---|---|---|
| Innenraum | házban – im Haus | házba – ins Haus | házból – aus dem Haus |
| Oberfläche | asztalon – auf dem Tisch | asztalra – auf den Tisch | asztalról – vom Tisch |
| Nähe | orvosnál – beim Arzt | orvoshoz – zum Arzt | orvostól – vom Arzt |
A posta a magyarban felület: „a postán”, „a postára”, „a postáról”. – Die Post gilt im Ungarischen als Oberfläche: „a postán“, „a postára“, „a postáról“ – auf der Post, zur Post, von der Post.
A magyar városnevek többnyire felületragot kapnak, a külföldi városok és a legtöbb ország belső ragot. – Ungarische Städtenamen erhalten meist die Oberflächenendung, ausländische Städte und die meisten Länder die Innenendung.
Budapesten lakunk, de Bécsben dolgozunk. – Wir wohnen in Budapest, arbeiten aber in Wien.
Személynél a közelség ragjai állnak: aki orvoshoz megy, személyhez megy, nem térbe; az „*orvosba” hibás. – Bei Personen stehen die Endungen der Nähe: Wer zum Arzt geht, geht zu einer Person, nicht in einen Raum; „*orvosba“ ist falsch.
A latin a városneveknél elöljárószó nélkül fejezi ki az irányhármasságot: „Romae”, „Romam”, „Roma”, ugyanígy „domi”, „domum”, „domo”, mint a magyar „otthon”, „haza”, „otthonról”. – Latein drückt bei Städtenamen die Richtungsdreiheit ohne Präposition aus: „Romae“, „Romam“, „Roma“ (in Rom, nach Rom, aus Rom), ebenso „domi“, „domum“, „domo“ – wie ungarisch „otthon“, „haza“, „otthonról“.
Wortschatz
- nyelvtani nem – grammatisches Geschlecht
- ő – er, sie
- aki – der, die (Person)
- ami – das, was (Sache)
- tanárnő {tanár·NŐ} – Lehrer·FRAU(Lehrerin)
- elöljárószó {elöl·JÁRó·SZÓ} – vorn·GEHEN·end·WORT(Präposition)
- házban – im Haus
- házba – ins Haus
- házból – aus dem Haus
- ebben – in diesem
- előttem – vor mir
- elé – vor (wohin?)
- elől – von vor … weg
- lakásom – meine Wohnung
- Péter autója – Péters Auto
- általános ragozás – allgemeine Konjugation
- határozott ragozás – definite Konjugation
- felhívlak – ich rufe dich an
- tudom – ich weiß es
- vagyok – ich bin
- létige {lét·IGE} – Sein·VERB(Existenzverb)
- nincs – ist nicht (da); es gibt nicht
- szórend {szó·REND} – Wort·ORDNUNG(Wortstellung)
- topik – Topik
- fókusz – Fokus
- vette meg – hat es gekauft (mit Fokus)
- mennyiségjelző {mennyiSÉG·jelZŐ} – wie viel·HEIT·Zeichen·ER(Mengenangabe)
- irányhármasság {irány·HÁRMASság} – Richtung·DREIFACH·heit(Richtungsdreiheit)
- postán – auf der Post
- orvoshoz – zum Arzt
8.A rendszer egy pillantásra – Das System auf einen Blick
Az egész első fejezet egyetlen elvre épül: a nyelvtani viszonyokat a szó végén álló, jól elkülöníthető elemek fejezik ki. – Das ganze erste Kapitel beruht auf einem einzigen Prinzip: Die grammatischen Beziehungen drücken gut abtrennbare Elemente am Wortende aus.
Ugyanazok a hangalakok több helyen is visszatérnek, és a tő szófaja dönti el, melyik feladatot látják el. – Dieselben Lautgestalten kehren an mehreren Stellen wieder, und die Wortart des Stammes entscheidet, welche Aufgabe sie erfüllen.
| Element | am Substantiv | am Verb |
|---|---|---|
| „-unk”/„-ünk” | kertünk – unser Garten | várunk – wir warten |
| „-m” | könyvem – mein Buch | olvasom – ich lese es |
| „-k” | könyvek – Bücher | olvasok – ich lese |
| „-t” | kenyeret – Brot (Objekt) | vettem – ich kaufte |
| „-i” | kertjei – seine Gärten | kéri – er/sie verlangt es |
| „-nak”/„-nek” | gyereknek – dem Kind | várnak – sie warten |
Tavasszal új fákat ültetünk a kertünkben. – Im Frühling pflanzen wir neue Bäume in unserem Garten.
Ugyanazok a személyjelölők állnak a névmáson, a névutón, a birtokszón és az igén: „nekem”, „mögöttem”, „könyvem”, „olvasom”. – Dieselben Personenkennzeichen stehen am Pronomen, an der Postposition, am Besitzwort und am Verb: „nekem“ – mir –, „mögöttem“ – hinter mir –, „könyvem“ – mein Buch –, „olvasom“ – ich lese es.
Holnap a barátaimmal megnézzük a várat. – Morgen sehen wir uns mit meinen Freunden die Burg an.
Ebben a mondatban nincs személyes névmás, mégis kiderül belőle, ki cselekszik, kivel, mit és mikor. – In diesem Satz steht kein Personalpronomen, und doch geht daraus hervor, wer handelt, mit wem, was und wann.
A „barátaimmal” három jelentést hordoz: több barát, az én barátaim, velük együtt. – „Barátaimmal“ trägt drei Bedeutungen: mehrere Freunde, meine Freunde, zusammen mit ihnen.
A „megnézzük” igealak megmutatja, hogy mi cselekszünk, és hogy a tárgy határozott. – Die Verbform „megnézzük“ zeigt, dass wir handeln und dass das Objekt bestimmt ist.
Wortschatz
- kertünk – unser Garten
- várunk – wir warten
- könyvem – mein Buch
- olvasom – ich lese es
- kenyeret – Brot (Objekt)
- vettem – ich kaufte
- kertjei – seine/ihre Gärten
- kéri – er/sie verlangt es
- barátaimmal – mit meinen Freunden
- megnézzük – wir sehen es uns an
- várat – die Burg (Objekt)
Dieser Text steht unter CC0 1.0 Universell. Eine Quellenangabe ist nicht erforderlich.
Er darf kostenlos kopiert, verändert, veröffentlicht und auch kommerziell genutzt werden.