1 – Grundprinzipien des Ungarischen

Kapitel 1  |  Kapitel 1.1 »  |  Kapitel 2 »

1 – Grundprinzipien des Ungarischen

Das Ungarische baut seine Wörter nach einem einzigen Prinzip: An einen meist unveränderten Wortstamm – szótő – treten angefügte Elemente in fester Reihenfolge: Bildungssuffix – képző –, grammatisches Zeichen – jel – und Endung – rag. Was das Deutsche mit Artikel, Präposition, Possessivartikel und Hilfsverb vor das Wort stellt, steht im Ungarischen meist am Wortende. Diese Seite stellt das ganze Hauptkapitel als zweisprachigen Lesetext dar; ausführlich behandeln den Stoff die Kapitel (→ 1.1, 1.2, 1.3, 1.4, 1.5, 1.6).

1.Egy szó építése lépésről lépésre – Der Bau eines Wortes Schritt für Schritt

A magyar szavak felépítését jól mutatja egy ismert szójáték. – Wie ungarische Wörter gebaut sind, zeigt ein bekanntes Wortspiel.

→szent – heilig→szentség – Heiligkeit→szentségtelen – unheilig, frevelhaft→megszentségtelenít – entweihen→megszentségteleníthet – entweihen können→megszentségteleníthetetlen – unentweihbar→megszentségteleníthetetlenség – Unentweihbarkeit→megszentségteleníthetetlenséges – mit Unentweihbarkeit behaftet→megszentségteleníthetetlenségeskedik – sich als unentweihbar aufspielen→megszentségteleníthetetlenségeskedés – das Sich-als-unentweihbar-Aufspielen→megszentségteleníthetetlenségeskedései – seine Anstellereien als Unentweihbarer→megszentségteleníthetetlenségeskedéseitek – eure Anstellereien als Unentweihbare→megszentségteleníthetetlenségeskedéseitekért – für eure Anstellereien, als wärt ihr unentweihbar

Minden lépés egyetlen elemet ad hozzá, és minden elem egyetlen feladatot lát el. – Jeder Schritt fügt ein einziges Element hinzu, und jedes Element erfüllt eine einzige Aufgabe.

Az első lépések új szavakat hoznak létre: főnevet, melléknevet, igét. – Die ersten Schritte schaffen neue Wörter: Substantiv, Adjektiv, Verb.

Az utolsó három lépés már nem új szót alkot, hanem ugyanannak a szónak egy alakját. – Die letzten drei Schritte bilden kein neues Wort mehr, sondern eine Form desselben Wortes.

Elöl az igekötő áll, utána a tő, kilenc képző, két jel és végül egy rag. – Vorn steht das Verbalpräfix, danach folgen der Stamm, neun Bildungssuffixe, zwei Zeichen und zuletzt eine Endung.

Az ilyen szavak inkább nyelvi játékok; a hosszú képzősor akkor használatos, ha a szótár is ismeri. – Solche Wörter sind eher Sprachspiele; gebräuchlich ist eine lange Kette nur, wenn das Wörterbuch sie kennt.

A mindennapi nyelvben rövidebb láncok szerepelnek, de ugyanabban a rendben. – In der Alltagssprache kommen kürzere Ketten vor, aber in derselben Ordnung.

→barát – Freund→barátság – Freundschaft→barátságunk – unsere Freundschaft→barátságunkra – auf unsere Freundschaft

Igyunk a barátságunkra! – Trinken wir auf unsere Freundschaft!

A német szócsoport ugyanezeket az elemeket fordított sorrendben, külön szavakban mondja ki. – Die deutsche Wortgruppe sagt dieselben Bausteine in umgekehrter Reihenfolge und in eigenen Wörtern: „auf – unsere – Freundschaft“.

Weitere lange Wörter: Lange ungarische Wörter.

Wortschatz

  • szójáték {szó·JÁTÉK} – Wort·SPIEL(Wortspiel)
  • szent – heilig
  • szentség – Heiligkeit
  • megszentségtelenít – entweihen
  • igekötő {ige·KÖTŐ} – Verb·BINDER(Verbalpräfix)
  • képző – Bildungssuffix
  • jel – grammatisches Zeichen
  • rag – Endung
  • barátság – Freundschaft
  • barátságunkra – auf unsere Freundschaft

↑ Hoch zum Seitenanfang

2.A magyar mint agglutináló nyelv – Das Ungarische als agglutinierende Sprache (→ 1.1)

A magyar agglutináló, más néven ragozó nyelv. – Das Ungarische ist eine agglutinierende Sprache, ungarisch „agglutináló“ oder „ragozó nyelv“.

Az elnevezés a latin „agglutinare” igéből ered, amelynek jelentése „hozzáragaszt”. – Die Bezeichnung geht auf das lateinische Verb „agglutinare“ – ankleben – zurück.

A magyar „rag” szó ugyanezt a képet őrzi: a „ragad” igéből keletkezett. – Das ungarische Wort „rag“ – Endung – bewahrt dasselbe Bild: Es ist aus dem Verb „ragad“ – kleben, haften – entstanden.

Az agglutináló nyelvben a nyelvtani jelentéseket a szótőhöz kapcsolódó toldalékok fejezik ki. – In einer agglutinierenden Sprache drücken angefügte Elemente, die sich an den Wortstamm anschließen, die grammatischen Bedeutungen aus.

A „városunkban” szóalak egyetlen szó, de három részből áll. – Die Wortform „városunkban“ – in unserer Stadt – ist ein einziges Wort, besteht aber aus drei Teilen.

A tő a „város”, az „-unk” a birtokosra utal, a „-ban” pedig a belső helyet jelöli. – Der Stamm ist „város“ – Stadt –, „-unk“ verweist auf den Besitzer („unser“), „-ban“ bezeichnet den Ort im Inneren („in“).

A városunkban van egy szép park. – In unserer Stadt gibt es einen schönen Park.

Az agglutináló szóépítésnek négy ismertetőjegye van. – Der agglutinierende Wortbau hat vier Kennzeichen.

Először: a szótő többnyire változatlan marad, a toldalékok nem helyettesítik, hanem követik. – Erstens: Der Stamm bleibt meist unverändert; die Endungen ersetzen ihn nicht, sondern folgen ihm.

Másodszor: egy toldalék rendszerint egyetlen nyelvtani jelentést hordoz. – Zweitens: Eine Endung trägt in der Regel eine einzige grammatische Bedeutung.

A „gyerekeknek” alakban az „-ek” a többes számot, a „-nek” a címzettet jelöli. – In der Form „gyerekeknek“ – den Kindern – bezeichnet „-ek“ die Mehrzahl, „-nek“ den Empfänger.

Harmadszor: ha több toldalék áll egymás után, sorrendjük kötött. – Drittens: Stehen mehrere Endungen hintereinander, ist ihre Reihenfolge fest.

Negyedszer: ugyanaz a toldalék sok szóban visszatér. – Viertens: Dieselbe Endung kehrt in vielen Wörtern wieder.

A „parkban”, az „iskolában” és az „autóban” alakban ugyanaz a „-ban” rag szerepel. – In „parkban“, „iskolában“ und „autóban“ – im Park, in der Schule, im Auto – steht dieselbe Endung „-ban“.

Az igék ugyanígy épülnek. – Die Verben sind ebenso gebaut.

Tegnap sokáig vártunk. – Gestern haben wir lange gewartet.

A „vártunk” alakban a „-t” a múlt időt, az „-unk” a többes szám első személyét jelöli. – In „vártunk“ – wir warteten – bezeichnet „-t“ die Vergangenheit, „-unk“ die erste Person Mehrzahl.

Egy magyar szóalak gyakran egész német szócsoportot ad vissza. – Eine ungarische Wortform gibt oft eine ganze deutsche Wortgruppe wieder.

Felhívhatlak holnap? – Kann ich dich morgen anrufen?

A német kérdés öt szóból áll, a magyar kettőből. – Die deutsche Frage besteht aus fünf Wörtern, die ungarische aus zweien.

Tegnap két órát vártam rád. – Gestern habe ich zwei Stunden auf dich gewartet.

Szívesen utaznék Erdélybe. – Ich würde gern nach Siebenbürgen reisen.

Ezért a magyar szövegek kevesebb, de hosszabb szóból állnak, mint német fordításuk. – Deshalb bestehen ungarische Texte aus weniger, aber längeren Wörtern als ihre deutsche Übersetzung.

Az agglutináló nyelv ellentéte a flektáló, más néven hajlító nyelv. – Den Gegensatz zur agglutinierenden Sprache bildet die flektierende Sprache, ungarisch „flektáló“ oder „hajlító nyelv“.

A flektáló nyelvben gyakran a tő is megváltozik, és egy végződés több jelentést is egyesít. – In einer flektierenden Sprache verändert sich oft auch der Stamm, und eine Endung vereint mehrere Bedeutungen.

A német „Haus – Häuser” párban a tő magánhangzója megváltozik, a magyar „ház – házak” párban nem. – Im deutschen Paar „Haus – Häuser“ ändert sich der Stammvokal, im ungarischen Paar „ház – házak“ nicht.

A német „(du) lernst” „-st” végződése egyszerre jelöli a második személyt és az egyes számot. – Die Endung „-st“ in „(du) lernst“ bezeichnet zugleich die zweite Person und die Einzahl.

Az „in den Städten” magyarul egy névelő és egy szó: „a városokban”. – „In den Städten“ ist ungarisch ein Artikel und ein Wort: „a városokban“.

A latin „in urbibus” és az orosz „в городах” végződése egyszerre jelöli a többes számot és az esetet, nem bontható két részre. – Die Endung von lateinisch „in urbibus“ und russisch „в городах“ (v gorodach) bezeichnet Mehrzahl und Fall zugleich und lässt sich nicht in zwei Teile zerlegen.

A szóépítés alapján hagyományosan négy nyelvtípust különböztetnek meg: az elszigetelő, az agglutináló, a flektáló és a poliszintetikus típust. – Nach dem Wortbau unterscheidet man traditionell vier Sprachtypen: den isolierenden, den agglutinierenden, den flektierenden und den polysynthetischen Typ.

Az angol erős elszigetelő vonásokat mutat: a „the dog bites the man” és a „the man bites the dog” csak a szórendben különbözik. – Das Englische zeigt starke isolierende Züge: „the dog bites the man“ und „the man bites the dog“ unterscheiden sich nur in der Wortstellung.

Ezek ideáltípusok: minden nyelv több eljárást is vegyít. – Das sind Idealtypen: Jede Sprache mischt mehrere Verfahren.

A nyelvtípus és a nyelvcsalád különböző fogalom: a hasonló szóépítés önmagában nem bizonyít rokonságot. – Sprachtyp und Sprachfamilie sind verschiedene Begriffe: Ein ähnlicher Wortbau beweist für sich allein keine Verwandtschaft.

A magyar szóalakok nagyrészt szabályosan épülnek; ragozási osztályok nincsenek. – Die ungarischen Wortformen sind großenteils regelmäßig gebaut; Deklinationsklassen gibt es nicht.

A szabályosságnak határai is vannak: a toldalékváltozatok, a tőváltozatok és néhány nagyon gyakori, rendhagyó szó: „házban – kertben”, „ló – lovak”, „van – volt – lesz”. – Die Regelmäßigkeit hat auch Grenzen: die Varianten der Endung, die Stammvarianten und einige sehr häufige unregelmäßige Wörter: „házban – kertben“ (im Haus – im Garten), „ló – lovak“ (Pferd – Pferde), „van – volt – lesz“ (ist – war – wird sein).

Egy igei végződés egyszerre több információt is hordozhat: a „kéri” „-i”-je a harmadik személyt és a határozott tárgyat jelöli. – Eine Verbendung kann zugleich mehrere Angaben tragen: Das „-i“ in „kéri“ – er/sie bittet um es – bezeichnet die dritte Person und das bestimmte Objekt.

Az agglutináció tehát fokozat kérdése: a magyar messze az agglutináló, a német a flektáló oldalon áll. – Agglutination ist also eine Frage des Grades: Das Ungarische steht weit auf der agglutinierenden Seite, das Deutsche auf der flektierenden.

Sok magyar toldalék valaha önálló szó volt: a „-ban/-ben” a „bél” főnévre, a „-kor” a „kor” főnévre megy vissza. – Viele ungarische Endungen waren einst selbständige Wörter: „-ban/-ben“ geht auf das Hauptwort „bél“ – Inneres – zurück, „-kor“ auf das Hauptwort „kor“ – Zeit.

Hétkor találkozunk. – Wir treffen uns um sieben.

Wortschatz

  • agglutináló – agglutinierend
  • ragozó nyelv – agglutinierende Sprache
  • ragad – kleben, haften
  • szótő {szó·TŐ} – Wort·STAMM(Wortstamm)
  • toldalék – angefügtes Element, Affix
  • szóalak {szó·ALAK} – Wort·FORM(Wortform)
  • városunkban – in unserer Stadt
  • gyerekeknek – den Kindern
  • vártunk – wir warteten
  • felhívhatlak – ich kann (darf) dich anrufen
  • flektáló – flektierend
  • nyelvtípus {nyelv·TÍPUS} – Sprache·TYP(Sprachtyp)
  • nyelvcsalád {nyelv·CSALÁD} – Sprache·FAMILIE(Sprachfamilie)
  • elszigetelő – isolierend
  • rendhagyó {rend·HAGYó} – Ordnung·VERLASSEN·end(unregelmäßig)
  • bél – Darm; Inneres
  • hétkor – um sieben

↑ Hoch zum Seitenanfang

3.Szótő és toldalékok – Wortstamm und angefügte Elemente (→ 1.2)

A szótő, röviden tő, a szónak az a része, amely az alapjelentést hordozza. – Der Wortstamm – „szótő“, kurz „tő“ – ist der Teil des Wortes, der die Grundbedeutung trägt.

A „lakások”, a „lakásunk” és a „lakásunkban” alakban ugyanaz a „lakás” tő áll. – In „lakások“ – Wohnungen –, „lakásunk“ – unsere Wohnung – und „lakásunkban“ – in unserer Wohnung – steht derselbe Stamm „lakás“.

A lakásunk a harmadik emeleten van. – Unsere Wohnung liegt im dritten Stock.

A tőhöz kapcsolódó elemek neve toldalék; a szó a „told” igéből képződött, amely azt jelenti: hozzátold, meghosszabbít. – Die Elemente, die sich an den Stamm anschließen, heißen „toldalék“ – angefügtes Element; das Wort ist vom Verb „told“ – anstücken, verlängern – gebildet.

A magyar toldalékok túlnyomó többsége a tő után áll, vagyis szuffixum. – Die überwiegende Mehrheit der ungarischen angefügten Elemente steht hinter dem Stamm, ist also ein Suffix.

A névszók töve a névszótő, az igéké az igető. – Der Stamm der Nomen ist der Nominalstamm – „névszótő“ –, der der Verben der Verbalstamm – „igető“.

A névszótő többes számot, birtokost és esetet jelölő toldalékot vesz fel, az igető időt és személyt jelölőt. – Der Nominalstamm nimmt Elemente für Mehrzahl, Besitzer und Fall an, der Verbalstamm solche für Zeit und Person.

A tövek többsége minden toldalék előtt változatlan marad; ez az egyalakú tő. – Die meisten Stämme bleiben vor jeder Endung unverändert; das ist der unveränderliche Stamm – „egyalakú tő“.

Más töveknek több alakjuk van: ezek a többalakú tövek, egy-egy alakjuk a tőváltozat. – Andere Stämme haben mehrere Gestalten: Das sind die veränderlichen Stämme – „többalakú tő“ –, jede einzelne Gestalt ist eine Stammvariante – „tőváltozat“.

A Hortobágyon sok lovat láttunk. – In der Hortobágy haben wir viele Pferde gesehen.

Változó tövű szó kevés van, de köztük sok nagyon gyakori: „ló”, „kéz”, „víz”, „út”, „név”. – Wörter mit veränderlichem Stamm gibt es wenige, darunter aber viele sehr häufige: „ló“ – Pferd –, „kéz“ – Hand –, „víz“ – Wasser –, „út“ – Weg –, „név“ – Name.

A tővégi „a” „á”-vá nyúlik („alma” – „almát”), a hosszú magánhangzó megrövidül („víz” – „vizet”), az utolsó szótag magánhangzója kieshet („bokor” – „bokrok”), néhány szóban „v” jelenik meg („ló” – „lovak”). – Auslautendes „a“ wird zu „á“ gelängt („alma“ – „almát“, Apfel), ein langer Vokal wird kurz („víz“ – „vizet“, Wasser), der Vokal der letzten Silbe kann ausfallen („bokor“ – „bokrok“, Büsche), in einigen Wörtern erscheint ein „v“ („ló“ – „lovak“, Pferde).

Kérek egy pohár vizet. – Ich hätte gern ein Glas Wasser.

A tőváltozat nem minden toldalék előtt áll: „a tóban”, de „a tavon”. – Die Stammvariante steht nicht vor jeder Endung: „a tóban“ – im See –, aber „a tavon“ – auf dem See.

Az a tő, amely tovább nem bontható, az abszolút tő; az ilyen tőből álló szó a tőszó. – Ein Stamm, der sich nicht weiter zerlegen lässt, ist der einfache (absolute) Stamm – „abszolút tő“; ein Wort, das aus einem solchen Stamm besteht, ist ein Stammwort – „tőszó“.

Az abszolút tő és a képző együtt relatív tövet alkot; maga a szó képzett szó. – Einfacher Stamm und Bildungssuffix bilden zusammen einen erweiterten (relativen) Stamm – „relatív tő“; das Wort selbst ist ein abgeleitetes Wort – „képzett szó“.

A halász hajnalban kimegy a tóra. – Der Fischer fährt im Morgengrauen auf den See hinaus.

A relatív tő ugyanúgy felveszi a jeleket és a ragokat, mint a tőszó: „halászok”, „tanulóinknak”. – Der erweiterte Stamm nimmt Zeichen und Endungen genauso an wie ein Stammwort: „halászok“ – Fischer (Mehrzahl) –, „tanulóinknak“ – unseren Schülern.

Az összetett szó is relatív tő, és a toldalék az egész szó végére kerül. – Auch ein zusammengesetztes Wort ist ein erweiterter Stamm, und die Endung tritt an das Ende des ganzen Wortes.

Hol van a szemüvegem? – Wo ist meine Brille?

Vannak tövek, amelyek csak képzett szavakban fordulnak elő, önálló szóként soha; ezek a passzív vagy fiktív tövek. – Manche Stämme kommen nur in abgeleiteten Wörtern vor, nie als selbständiges Wort; das sind die passiven oder fiktiven Stämme – „passzív tő“, „fiktív tő“.

Ilyen a „for-” a „forog”, „fordul”, „fordít” szóban. – So „for-“ in „forog“, „fordul“, „fordít“ (sich drehen, sich wenden, umdrehen).

A Föld forog a Nap körül. – Die Erde dreht sich um die Sonne.

A hosszú szóalakot hátulról előre bontják elemeire: először a ragot, aztán a jeleket, a képzőket, végül a tövet. – Eine lange Wortform zerlegt man von hinten nach vorn: zuerst die Endung, dann die Zeichen, die Bildungssuffixe, zuletzt den Stamm.

A jelentést ezután belülről kifelé rakják össze, és a mondatban ellenőrzik. – Die Bedeutung setzt man danach von innen nach außen zusammen und prüft sie am Satz.

A szállodánkból látni lehetett a tavat. – Von unserem Hotel aus konnte man den See sehen.

A „szállodánkból” végén a „-ból” rag a kiindulópontot jelöli, előtte a „-nk” a birtokosra utal. – Am Ende von „szállodánkból“ bezeichnet die Endung „-ból“ den Ausgangspunkt, davor verweist „-nk“ auf den Besitzer („unser“).

A maradék „szállodá-” a „szálloda” tőváltozata; képző nincs a szóban. – Der Rest „szállodá-“ ist eine Stammvariante von „szálloda“ – Hotel –; ein Bildungssuffix enthält das Wort nicht.

Ugyanaz a végződés a névszón és az igén más feladatot tölthet be: „kövek”, de „kérek”. – Dasselbe Wortende kann am Nomen und am Verb verschiedene Aufgaben haben: „kövek“ – Steine –, aber „kérek“ – ich bitte.

A „szemét” egyrészt tőszó, másrészt a „szemét” alak. – „Szemét“ ist einerseits ein Stammwort (Müll), andererseits die Form „szemét“ – sein Auge (Objekt).

Az olvasáshoz az elemzés a szótári címszónál ér véget; a további bontás már nyelvtörténet. – Für das Lesen endet die Zerlegung beim Stichwort des Wörterbuchs; weiteres Zerlegen ist schon Sprachgeschichte.

A főnév szótári alakja az egyes számú, toldalék nélküli alak, és ez többnyire maga a tő. – Die Wörterbuchform des Hauptworts ist die Einzahlform ohne Endung, und sie ist meist der Stamm selbst.

Az ige szótári alakja a jelen idő egyes szám harmadik személye: „olvas”, „ír”. – Die Wörterbuchform des Verbs ist die dritte Person Einzahl der Gegenwart: „olvas“ – er/sie liest –, „ír“ – er/sie schreibt.

Az ikes igéknél az „-ik” nem tartozik a tőhöz: „lakik”, de „lakom”, „laksz”. – Bei den ik-Verben gehört „-ik“ nicht zum Stamm: „lakik“ – er/sie wohnt –, aber „lakom“ – ich wohne –, „laksz“ – du wohnst.

Hol laksz? – Szegeden lakom. – Wo wohnst du? – Ich wohne in Szeged.

A „-ni” végű főnévi igenév nem a szótári alak, hanem az igének egy alakja: „olvasni”, „lakni”. – Der Infinitiv auf „-ni“ ist nicht die Wörterbuchform, sondern eine Form des Verbs: „olvasni“ – lesen –, „lakni“ – wohnen.

Néhány nagyon gyakori ige alakjából a szótári alak nem olvasható ki: „mentünk” – „megy”, „voltunk” – „van”, „gyere” – „jön”. – Bei einigen sehr häufigen Verben lässt sich die Wörterbuchform nicht aus der Textform ablesen: „mentünk“ – „megy“ (gehen), „voltunk“ – „van“ (sein), „gyere“ – „jön“ (kommen).

A mondatban leválott igekötő a címszóban elöl áll: „Írd meg!” – „megír”, „Ne felejtsd el!” – „elfelejt”. – Ein im Satz abgetrenntes Verbalpräfix steht im Stichwort vorn: „Írd meg!“ – „megír“ (fertig schreiben), „Ne felejtsd el!“ – „elfelejt“ (vergessen).

Wortschatz

  • szótő {szó·TŐ} – Wort·STAMM(Wortstamm)
  • tő – Stamm
  • told – anstücken, verlängern
  • névszó {név·SZÓ} – Name·WORT(Nomen)
  • igető {ige·TŐ} – Verb·STAMM(Verbalstamm)
  • lakásunkban – in unserer Wohnung
  • tőváltozat {tő·VÁLTOZAT} – Stamm·VARIANTE(Stammvariante)
  • lovat – Pferd (Objekt)
  • vizet – Wasser (Objekt)
  • tavon – auf dem See
  • tőszó {tő·SZÓ} – Stamm·WORT(Stammwort)
  • képzett szó – abgeleitetes Wort
  • halász {halÁSZ} – Fisch·ER(Fischer)
  • szemüveg {szem·ÜVEG} – Auge·GLAS(Brille)
  • passzív tő – passiver (fiktiver) Stamm
  • szállodánkból – aus unserem Hotel
  • szótár {szó·TÁR} – Wort·LAGER(Wörterbuch)
  • címszó {cím·SZÓ} – Titel·WORT(Stichwort)
  • ikes ige – ik-Verb
  • lakom – ich wohne

↑ Hoch zum Seitenanfang

4.Képző, jel, rag – Die drei Klassen der Suffixe (→ 1.3)

A toldalékoknak három fajtája van: a képző, a jel és a rag. – Es gibt drei Arten angefügter Elemente: das Bildungssuffix („képző“), das grammatische Zeichen („jel“) und die Endung („rag“).

A képző olyan toldalék, amely egy alapszóból új szót alkot. – Ein Bildungssuffix ist ein angefügtes Element, das aus einem Grundwort ein neues Wort bildet.

A „képző” a „képez” igéhez tartozik, ez pedig a „kép” szóhoz: a képző tehát „alkotó, formáló” elem. – „Képző“ gehört zum Verb „képez“ – bilden, formen –, dieses zu „kép“ – Bild: Das Bildungssuffix ist also das „bildende, formende“ Element.

A kertész a kertben dolgozik. – Der Gärtner arbeitet im Garten.

A képzett szó többnyire külön címszó a szótárban: a „kertész” igen, a „kertek” nem. – Das abgeleitete Wort ist meist ein eigenes Stichwort im Wörterbuch: „kertész“ ja, „kertek“ – Gärten – nicht.

A képző gyakran a szófajt is megváltoztatja: a „só” főnévből „sós” melléknév és „sóz” ige lesz. – Das Bildungssuffix ändert oft auch die Wortart: Aus dem Hauptwort „só“ – Salz – werden das Eigenschaftswort „sós“ – salzig – und das Verb „sóz“ – salzen.

A leves túl sós. – Die Suppe ist zu salzig.

Főnévképző például az „-ó/-ő”, az „-ás/-és”, az „-ász/-ész” és a „-ság/-ség”; melléknévképző az „-s”, az „-i” és a „-talan/-telen”; igeképző a „-z”, az „-l” és az „-ít”. – Substantivbildend sind zum Beispiel „-ó/-ő“, „-ás/-és“, „-ász/-ész“ und „-ság/-ség“; adjektivbildend „-s“, „-i“ und „-talan/-telen“; verbbildend „-z“, „-l“ und „-ít“.

Ez a víz színtelen és szagtalan. – Dieses Wasser ist farblos und geruchlos.

A magyar iskolai nyelvtan a „-hat/-het” és az „-at/-et”, „-tat/-tet” toldalékot is a képzők közé sorolja. – Die ungarische Schulgrammatik zählt auch „-hat/-het“ – können, dürfen – und „-at/-et“, „-tat/-tet“ – lassen – zu den Bildungssuffixen.

Holnap később jöhetsz. – Morgen kannst du später kommen.

Az orvos sokáig váratott minket. – Der Arzt hat uns lange warten lassen.

Egy képzett szó újabb képzés alapszava lehet: a „felel” igéből „felelős”, ebből pedig „felelősség” lesz. – Ein abgeleitetes Wort kann Grundwort einer weiteren Ableitung sein: Aus dem Verb „felel“ – antworten, einstehen – wird „felelős“ – verantwortlich –, daraus „felelősség“ – Verantwortung.

Ez nagy felelősség. – Das ist eine große Verantwortung.

Az igei képzők sorrendje: előbb a gyakorító, aztán a műveltető, végül a ható képző. – Die Folge der Verbsuffixe: zuerst das Frequentativ- („-gat“), dann das Kausativ- („-tat“), zuletzt das Potentialsuffix („-hat“).

Hol tisztíttathatom ki a kabátomat? – Wo kann ich meinen Mantel reinigen lassen?

A jel nem új szót alkot, hanem ugyanannak a szónak egy nyelvtani alakját hozza létre. – Ein grammatisches Zeichen bildet kein neues Wort, sondern eine grammatische Form desselben Wortes.

A jel a szófajt sem változtatja meg: a főnév főnév marad, az ige ige. – Das Zeichen ändert auch die Wortart nicht: Das Hauptwort bleibt Hauptwort, das Verb Verb.

A többes szám jele a „-k”; mássalhangzó után kötőhangzó előzi meg: „-ok”, „-ek”, „-ök”, „-ak”. – Das Mehrzahlzeichen ist „-k“; nach einem Konsonanten geht ihm ein Bindevokal voraus: „-ok“, „-ek“, „-ök“, „-ak“.

A gyerekek az udvaron játszanak. – Die Kinder spielen im Hof.

A birtokos személyjel a birtokon mutatja meg, ki a birtokos: „szobám”, „szobád”, „szobája”. – Das Possessivsuffix – „birtokos személyjel“ – zeigt am Besessenen, wer der Besitzer ist: „szobám“ – mein Zimmer –, „szobád“ – dein Zimmer –, „szobája“ – sein/ihr Zimmer.

A birtoktöbbesítő jel, az „-i” több birtokot jelöl, nem több birtokost. – Das Besitzpluralzeichen – „birtoktöbbesítő jel“ – „-i“ bezeichnet mehrere Besessene, nicht mehrere Besitzer.

A testvéreim Győrben élnek. – Meine Geschwister leben in Győr.

A birtokjel, az „-é” a birtokoson áll, és helyettesíti a birtokot. – Das Besitzzeichen – „birtokjel“ – „-é“ steht am Besitzer und vertritt das Besessene.

Ez a kulcs a tanáré. – Dieser Schlüssel gehört dem Lehrer.

A fokjel a középfokot „-bb”-vel, a felsőfokot „leg-” és „-bb” együttesével jelöli. – Das Steigerungszeichen – „fokjel“ – bildet den Komparativ mit „-bb“, den Superlativ mit „leg-“ und „-bb“ zusammen.

A legolcsóbb jegyet vettük meg. – Wir haben die billigste Fahrkarte gekauft.

A „leg-” az egyetlen jel, amely a tő előtt áll. – „Leg-“ ist das einzige Zeichen, das vor dem Stamm steht.

Az igén a jel időt vagy módot fejez ki: a múlt idő jele a „-t” vagy a „-tt”, a feltételes módé a „-na/-ne/-ná/-né”, a felszólító módé a „-j”. – Am Verb drückt das Zeichen Zeit oder Modus aus: Das Vergangenheitszeichen ist „-t“ oder „-tt“, das Konditionalzeichen „-na/-ne/-ná/-né“, das Imperativzeichen „-j“.

Tegnap sokat dolgoztam. – Gestern habe ich viel gearbeitet.

Szívesen olvasnék egy jó könyvet. – Ich würde gern ein gutes Buch lesen.

Várj egy kicsit! – Warte einen Moment!

A jelen időnek nincs jele, a jövő időt pedig a „fog” segédige fejezi ki. – Die Gegenwart hat kein Zeichen, die Zukunft wird mit dem Hilfsverb „fog“ ausgedrückt.

Az állomásra megyek. – Ich gehe zum Bahnhof.

Az állomáson várlak. – Ich warte am Bahnhof auf dich.

Az állomásról jövök. – Ich komme vom Bahnhof.

A rag a szóalak mondatbeli szerepét jelöli: célt, helyet, kiindulópontot, tárgyat. – Das Endsuffix kennzeichnet die Rolle der Wortform im Satz: Ziel, Ort, Ausgangspunkt, Objekt.

A rag a szóalak végén áll, és egy szóalakban legfeljebb egy rag lehet. – Das Endsuffix steht am Ende der Wortform, und eine Wortform hat höchstens ein Endsuffix.

Két viszonyt két szó fejez ki: taxival mentünk a reptérre. – Zwei Beziehungen verteilen sich auf zwei Wörter: Wir sind mit dem Taxi zum Flughafen gefahren.

A névszóhoz kapcsolódó rag neve esetrag; a tárgyat jelölő „-t” a tárgyrag. – Das Endsuffix am Nomen heißt Kasussuffix – „esetrag“; das „-t“ des Objekts ist die Akkusativendung – „tárgyrag“.

Az ige személyragja a cselekvő személyét és számát jelöli. – Die Personalendung des Verbs kennzeichnet Person und Zahl des Handelnden.

Holnap Szegedre utazunk. – Morgen fahren wir nach Szeged.

A „-lak/-lek” egyetlen ragban jelöli az „én” alanyt és a „téged” vagy „titeket” tárgyat. – „-lak/-lek“ bezeichnet in einer einzigen Endung das Subjekt „ich“ und das Objekt „dich“ oder „euch“.

Szeretlek. – Ich liebe dich.

Az alanyesetű „állomás” és a harmadik személyű „vár” ragtalan alak; a rag hiánya maga is jelentést hordoz. – Der Nominativ „állomás“ und die dritte Person „vár“ sind endungslose Formen; schon das Fehlen der Endung trägt eine Bedeutung.

A toldalékok tipikus sorrendje: szótő, képző, jel, rag. – Die typische Reihenfolge lautet: Stamm, Bildungssuffix, Zeichen, Endsuffix – kurz T + K + J + R nach „tő, képző, jel, rag“.

Wortformszótőképzőjelrag
kertben – im Gartenkert––„-ben”
kertekben – in Gärtenkert–„-ek”„-ben”
kertészeknek – den Gärtnernkert„-ész”„-ek”„-nek”
tanulóinknak – unseren Schülerntanul„-ó”„-i”, „-nk”„-nak”
vártunk – wir wartetenvár–„-t”„-unk”
várattunk – wir ließen wartenvár„-at”„-t”„-unk”
olvasás – das Lesenolvas„-ás”––

Ami a szót a legjobban megváltoztatja, az áll legközelebb a tőhöz; ami a mondatba illeszti, az a végén. – Was das Wort am stärksten verändert, steht dem Stamm am nächsten; was es in den Satz einfügt, steht am Ende.

A tanulóknak most szünetük van. – Die Schüler haben jetzt Pause.

Az a szóalak, amelyhez még toldalék járulhat, nyitott szóalak; a rag után a szóalak zárt. – Eine Wortform, an die noch Suffixe treten können, ist eine offene Wortform – „nyitott szóalak“; nach dem Endsuffix ist die Wortform geschlossen – „zárt szóalak“.

Egy osztály hiányozhat, egy másik többször is szerepelhet, de a sorrend nem változik. – Eine Klasse kann fehlen, eine andere mehrfach besetzt sein, aber die Reihenfolge ändert sich nicht.

A kedvenc könyveimet olvasom. – Ich lese meine Lieblingsbücher.

A sorrend nem cserélhető fel: a helyes alak „házakban”, nem „*házbanak”. – Die Reihenfolge ist nicht vertauschbar: Die richtige Form lautet „házakban“, nicht „*házbanak“.

Az igekötő a toldaléksoron kívül áll, és el is válhat az igétől. – Das Verbalpräfix – „igekötő“ – steht außerhalb der Suffixreihe und kann sich auch vom Verb lösen.

Megtanulhatnád végre a szabályokat! – Du könntest endlich die Regeln lernen!

A képző, jel, rag sorrend jó kiindulópont, de egyes megszilárdult képzések eltérnek tőle. – Die Reihenfolge Bildungssuffix, Zeichen, Endsuffix ist ein guter Ausgangspunkt, doch einzelne feste Bildungen weichen davon ab.

A „hosszabbít” a „hosszabb” középfokú alakból keletkezett, ezért a „-bb” jel megelőzi az „-ít” képzőt. – „Hosszabbít“ – verlängern – ist aus der Komparativform „hosszabb“ – länger – entstanden; deshalb steht das Zeichen „-bb“ vor dem Bildungssuffix „-ít“.

Máskor rag előzi meg a képzőt: „kétszeres”, „nagybani”, „utáni”. – Anderswo geht ein Endsuffix dem Bildungssuffix voraus: „kétszeres“ – doppelt –, „nagybani“ – Großhandels- –, „utáni“ – nach (etwas) stattfindend.

Kétszeres árat fizettünk. – Wir haben den doppelten Preis bezahlt.

A „gyorsan” „-an” eleme az iskolai nyelvtanban rag, sok tudományos leírásban határozószó-képző. – Das „-an“ in „gyorsan“ – schnell – ist in der Schulgrammatik ein Endsuffix, in vielen wissenschaftlichen Beschreibungen ein adverbbildendes Bildungssuffix.

Az „-i” képző a „kerti”, jel a „fái”, rag a „kéri” alakban. – „-i“ ist Bildungssuffix in „kerti“ – Garten- –, Zeichen in „fái“ – seine Bäume –, Endsuffix in „kéri“ – er/sie verlangt es.

A nemzetközi nyelvtudomány többnyire csak két osztályt különít el: a képzést (derivációt) és a ragozást (flexiót). – Die internationale Sprachwissenschaft unterscheidet meist nur zwei Klassen: Wortbildung (Derivation) und Beugung (Flexion).

A magyar hagyomány a ragozást két fokra bontja: jelre és ragra. – Die ungarische Tradition teilt die Beugung in zwei Stufen: Zeichen und Endsuffix.

Wortschatz

  • képző – Bildungssuffix
  • kép – Bild
  • képez – bilden, formen
  • alapszó {alap·SZÓ} – Grund·WORT(Grundwort)
  • kertész – Gärtner
  • sós – salzig
  • sóz – salzen
  • színtelen – farblos
  • felelősség – Verantwortung
  • tisztíttathatom – ich kann es reinigen lassen
  • jel – Zeichen; grammatisches Zeichen
  • kötőhangzó {kötő·HANGZÓ} – bindend·LAUT(Bindevokal)
  • birtokos személyjel {személy·jel} – Possessivsuffix
  • testvéreim – meine Geschwister
  • birtokjel {birtok·JEL} – Besitz·ZEICHEN(Besitzzeichen)
  • fokjel {fok·JEL} – Stufe·ZEICHEN(Steigerungszeichen)
  • legolcsóbb – am billigsten
  • rag – Endsuffix, Endung
  • esetrag {eset·RAG} – Fall·ENDUNG(Kasussuffix)
  • tárgyrag {tárgy·RAG} – Objekt·ENDUNG(Akkusativendung)
  • személyrag {személy·RAG} – Person·ENDUNG(Personalendung)
  • szeretlek – ich liebe dich
  • tanulóknak – den Schülern
  • nyitott szóalak – offene Wortform
  • zárt szóalak – geschlossene Wortform
  • hosszabbít – verlängern
  • kétszeres – doppelt

↑ Hoch zum Seitenanfang

5.Alak, jelentés és szerep – Form, Bedeutung und Funktion (→ 1.4)

A „boltban” és a „kertben” alak egyaránt azt mutatja, hol van valami. – Die Formen „boltban“ – im Laden – und „kertben“ – im Garten – zeigen beide, wo sich etwas befindet.

A „-ban” és a „-ben” nem két különböző eset, hanem ugyanannak a ragnak két változata. – „-ban“ und „-ben“ sind nicht zwei verschiedene Fälle, sondern zwei Varianten derselben Endung.

Az elvont egység a nyelvtani alak, a szón megjelenő konkrét alak a toldalékváltozat, szakszóval allomorf. – Die abstrakte Einheit ist die grammatische Form – „nyelvtani alak“ –, die konkrete Gestalt am Wort die Endungsvariante – „toldalékváltozat“ –, fachsprachlich das Allomorph.

Hogy melyik változat áll, azt a szó dönti el, nem a jelentés. – Welche Variante steht, entscheidet das Wort, nicht die Bedeutung; die Regeln dafür behandelt Kapitel 2 (→ 2).

A „-ba” és a „-ban” viszont nem egymás változatai, hanem két különböző rag. – „-ba“ und „-ban“ dagegen sind keine Varianten voneinander, sondern zwei verschiedene Endungen.

Anna kenyeret vesz. – Én is kenyeret veszek. – Anna kauft Brot. – Ich kaufe auch Brot.

A „vesz” egyes szám harmadik személyű alak, pedig nincs rajta személyrag; éppen a rag hiánya jelzi. – „Vesz“ – er/sie kauft – ist eine Form der dritten Person Einzahl, obwohl es keine Personalendung trägt; gerade das Fehlen kennzeichnet sie.

Ha minden információ egyetlen szóalakban van, az alak szintetikus; ha segédszó is részt vesz benne, analitikus vagy körülírt. – Liegen alle Angaben in einer einzigen Wortform, ist die Form synthetisch – „szintetikus“; wirkt ein Hilfswort mit, ist sie analytisch oder umschreibend – „analitikus“, „körülírt“.

Holnap a piacon fogok vásárolni, nem a boltban. – Morgen werde ich auf dem Markt einkaufen, nicht im Laden.

Szívesen vettem volna friss halat is. – Ich hätte gern auch frischen Fisch gekauft.

A „-ban/-ben” térbeli alapjelentése: valaminek a belsejében. – Die räumliche Grundbedeutung – „alapjelentés“ – von „-ban/-ben“ ist: im Inneren von etwas.

A kabátom a szobában maradt. – Mein Mantel ist im Zimmer geblieben.

Januárban sokat esik a hó. – Im Januar schneit es viel.

Anna ma jó hangulatban van. – Anna ist heute in guter Stimmung.

Ha a viszonyt más területre viszik át, átvitt jelentés keletkezik. – Wird die Beziehung auf einen anderen Bereich übertragen, entsteht eine übertragene Bedeutung – „átvitt jelentés“.

Az „átvitt” szó szerint áthordottat jelent, akárcsak a latin „translatus” és a görög „metaphora”. – „Átvitt“ heißt wörtlich „hinübergetragen“, wie lateinisch „translatus“ und griechisch „metaphorá“, woher „Metapher“ stammt.

Hétfőtől péntekig nyitva van a könyvtár. – Die Bibliothek ist von Montag bis Freitag geöffnet.

Ez az asztal fából készült. – Dieser Tisch ist aus Holz gemacht.

Csak kíváncsiságból kérdezem. – Ich frage nur aus Neugier.

Hogy melyik időhatározó melyik ragot kapja, az kötött: „hétfőn”, de „januárban”. – Welche Zeitangabe welche Endung bekommt, ist festgelegt: „hétfőn“ – am Montag –, aber „januárban“ – im Januar.

Ha a ragot az ige vagy a melléknév határozza meg, annak neve vonzat. – Bestimmt das Verb oder Adjektiv die Endung, heißt das Rektion – „vonzat“.

Péter már egy órája vár a buszra. – Péter wartet schon seit einer Stunde auf den Bus.

A „gondol” vonzata „-ra/-re”, a „hisz” vonzata „-ban/-ben”, a németben mégis mindkettő mellett „an” áll. – „Gondol“ – denken – verlangt „-ra/-re“, „hisz“ – glauben – „-ban/-ben“; im Deutschen steht trotzdem beide Male „an“.

A kutya megharapta a postast. – Der Hund hat den Briefträger gebissen.

A postast megharapta a kutya. – Den Briefträger hat der Hund gebissen.

A postas megharapta a kutyát. – Der Briefträger hat den Hund gebissen.

Az első két mondatban a kutya harap, akármi áll elöl; a „-t” a megharapottat jelöli. – In den ersten beiden Sätzen beißt der Hund, gleichgültig, was vorn steht; das „-t“ kennzeichnet den Gebissenen.

Az a feladat, amelyet egy szóalak a mondatban betölt, a mondattani szerep vagy funkció; az ilyen feladatú szó vagy szócsoport a mondatrész. – Die Aufgabe, die eine Wortform im Satz erfüllt, ist ihre grammatische Funktion – „mondattani szerep“; ein Wort oder eine Wortgruppe mit einer solchen Aufgabe ist ein Satzglied – „mondatrész“.

Az alak és a jelentés a szóhoz tartozik, a szerep csak a mondatban derül ki. – Form und Bedeutung gehören zum Wort, die Funktion ergibt sich erst im Satz.

Nagymama minden vasárnap finom levest főz a gyerekeknek. – Oma kocht jeden Sonntag eine leckere Suppe für die Kinder.

Az alany itt a „nagymama”, az állítmány a „főz”, a tárgy a „finom levest”, a részeshatározó a „gyerekeknek”, a határozó a „minden vasárnap”, a jelző pedig a „finom”. – Subjekt – „alany“ – ist hier „nagymama“, Prädikat – „állítmány“ – „főz“, Objekt – „tárgy“ – „finom levest“, Dativobjekt – „részeshatározó“ – „gyerekeknek“, Umstandsbestimmung – „határozó“ – „minden vasárnap“, Attribut – „jelző“ – „finom“.

Pétert mindenki ismeri a faluban. – Péter kennt jeder im Dorf.

Péternek küldtem egy képet. – Ich habe Péter ein Bild geschickt.

Péterrel sétáltunk a parkban. – Wir sind mit Péter im Park spazieren gegangen.

A tő marad, a rag a szereppel együtt változik. – Der Stamm bleibt, die Endung wechselt mit der Rolle.

Az összetartozó alakok egyeznek; ez az egyeztetés. – Zusammengehörige Formen stimmen überein; das ist die Kongruenz – „egyeztetés“.

A gyerekek a kertben játszanak. – Die Kinder spielen im Garten.

Anna levelet írt. – Anna hat einen Brief geschrieben.

A „levelet” alakban a „-t” tárgyrag, az „írt” alakban a múlt idő jele. – In „levelet“ ist „-t“ die Objektendung, in „írt“ – er/sie schrieb – das Zeichen der Vergangenheit.

Ez egy régen írt levél. – Das ist ein vor langer Zeit geschriebener Brief.

Főnév előtt az „írt” melléknévi igenév; ez a harmadik „-t”, a képző. – Vor einem Substantiv ist „írt“ ein Partizip – „melléknévi igenév“; das ist das dritte „-t“, ein Bildungssuffix.

Az egyforma alakú, de más feladatú toldalékok az azonos alakú toldalékok. – Suffixe von gleicher Gestalt, aber anderer Aufgabe sind gleichlautende Suffixe – „azonos alakú toldalékok“.

A „-k” főnéven a többes szám jele, igén az egyes szám első személy ragja. – „-k“ ist am Substantiv das Zeichen der Mehrzahl, am Verb die Endung der ersten Person Einzahl.

A könyvek a polcon vannak, én pedig olvasok. – Die Bücher stehen im Regal, und ich lese.

A meghatározás a szó végétől indul, és először a tőre kérdez rá: ige vagy főnév? – Die Bestimmung geht vom Wortende aus und fragt zuerst nach dem Stamm: Verb oder Substantiv?

Hasonló mondatbeli szerepet különböző alakok is betölthetnek. – Eine ähnliche Rolle im Satz können auch verschiedene Formen erfüllen.

Budapesten dolgozom, a feleségem Bécsben. – Ich arbeite in Budapest, meine Frau in Wien.

Mindkét alak a „Hol?” kérdésre felel, de két különböző ragot tartalmaz. – Beide Formen antworten auf „Hol?“ – Wo? –, enthalten aber zwei verschiedene Endungen.

Péter magasabb Annánál. – Péter ist größer als Anna.

Péter magasabb, mint Anna. – Péter ist größer als Anna.

Eladó lakás. – Wohnung zu verkaufen.

Az eladó nagyon kedves volt. – Die Verkäuferin war sehr nett.

A kifejezést körülvevő szavak és mondatok a szövegkörnyezet vagy kontextus. – Die Wörter und Sätze um einen Ausdruck herum bilden den sprachlichen Zusammenhang oder Kontext – „szövegkörnyezet“, „kontextus“.

Ti beszéltek angolul? – Sprecht ihr Englisch?

Tegnap sokat beszéltek rólad. – Gestern haben sie viel über dich gesprochen.

Az első mondatban a „ti”, a másodikban a „tegnap” dönt. – Im ersten Satz entscheidet „ti“ – ihr –, im zweiten „tegnap“ – gestern.

A szóalak, a mondat és a helyzet együtt dönt, de egyik sem írhatja felül a másikat. – Wortform, Satz und Situation entscheiden zusammen, aber keines kann das andere aufheben.

Wortschatz

  • nyelvtani alak – grammatische Form
  • nyelvtani jelentés – grammatische Bedeutung
  • toldalékváltozat {toldalék·VÁLTOZAT} – Suffix·VARIANTE(Endungsvariante)
  • allomorf – Allomorph
  • szintetikus – synthetisch
  • analitikus – analytisch
  • alapjelentés {alap·JELENTés} – Grund·BEDEUTEN·ung(Grundbedeutung)
  • átvitt {át·vitt} jelentés – übertragene Bedeutung
  • vonzat {vonzAT} – anziehen·UNG(Rektion)
  • mondatrész {mondat·RÉSZ} – Satz·TEIL(Satzglied)
  • alany – Subjekt
  • állítmány {állítMÁNY} – behaupten·UNG(Prädikat)
  • tárgy – Objekt; Gegenstand
  • részeshatározó {részES·határozÓ} – Teil·HAFT·bestimmen·END(Dativobjekt)
  • határozó {határozÓ} – bestimmen·END(Umstandsbestimmung)
  • jelző {jelzŐ} – kennzeichnen·END(Attribut)
  • egyeztetés {egyeztetÉS} – abstimmen·UNG(Kongruenz)
  • levelet – Brief (Objekt)
  • írt levél – geschriebener Brief
  • azonos alakú toldalékok – gleichlautende Suffixe
  • Annánál – als Anna (im Vergleich)
  • eladó {el·ADó} – weg·GEBEN·end(zu verkaufen; Verkäufer(in))
  • szövegkörnyezet {szöveg·KÖRNYEZET} – Text·UMGEBUNG(Kontext)

↑ Hoch zum Seitenanfang

6.Szófajok – Wortarten und grammatische Grundbegriffe (→ 1.5)

A szavakat jelentésük és nyelvtani viselkedésük alapján szófajokba soroljuk. – Die Wörter werden nach Bedeutung und grammatischem Verhalten in Wortarten – „szófajok“ – eingeteilt.

A szófajok négy csoportba rendeződnek: alapszófajok, viszonyszók, mondatszók és igenevek. – Die Wortarten ordnen sich in vier Gruppen: Grundwortarten, Beziehungswörter, Satzwörter und Verbalnomina.

Az alapszófajok önálló jelentésűek, a viszonyszók viszonyt fejeznek ki, a mondatszók önmagukban is megnyilatkozást alkotnak. – Die Grundwortarten haben eine eigene Bedeutung, die Beziehungswörter drücken eine Beziehung aus, die Satzwörter bilden für sich allein eine Äußerung.

WortartBeispiele
ige – Verbvár, olvas, van
főnév {fő·név} – Substantivház, kert, öröm
melléknév {mellék·név} – Adjektivszép, nagy, piros
számnév {szám·név} – Zahlwortkét, harmadik, sok
névmás {név·más} – Pronomenén, ez, ki
határozószó {határozó·szó} – Adverbitt, ma, jól
névutó {név·utó} – Postpositionelőtt, mellett, után
igekötő {ige·kötő} – Verbalpräfixmeg, be, ki, fel
névelő {név·elő} – Artikela, az, egy
kötőszó {kötő·szó} – Konjunktionés, de, hogy
partikula – Partikelis, csak, már
mondatszó {mondat·szó} – Satzwortigen, szia, jaj, talán
igenév {ige·név} – Verbalnomenolvasni, olvasó, olvasva

Az ige cselekvést, történést vagy állapotot fejez ki: a „főz” cselekvés, a „működik” történés, az „alszik” állapot. – Das Verb drückt eine Handlung, einen Vorgang oder einen Zustand aus: „főz“ – kocht – ist eine Handlung, „működik“ – funktioniert – ein Vorgang, „alszik“ – schläft – ein Zustand.

Az „ige” régen azt jelentette: szó; a bibliai nyelvben ma is él: „Isten igéje”. – „Ige“ bedeutete früher „Wort“; in der Bibelsprache lebt es bis heute: „Isten igéje“ – Gottes Wort.

Az igén a személyrag mutatja meg, ki cselekszik: „várok”, „vársz”, „vár”. – Am Verb zeigt die Personalendung, wer handelt: „várok“ – ich warte –, „vársz“ – du wartest –, „vár“ – er/sie wartet.

Az igeidő azt mutatja, mikor történik valami; a magyarban két egyszerű igeidő van: a jelen és a múlt idő. – Das Tempus – „igeidő“ – zeigt, wann etwas geschieht; das Ungarische hat zwei einfache Zeitformen: Gegenwart und Vergangenheit.

Az „olvastam” egyetlen alak, és megfelel a német „ich las”, „ich habe gelesen” és „ich hatte gelesen” alaknak. – „Olvastam“ ist eine einzige Form und entspricht den deutschen Formen „ich las“, „ich habe gelesen“ und „ich hatte gelesen“.

Három mód van: kijelentő, feltételes és felszólító mód. – Es gibt drei Modi: Indikativ – „kijelentő mód“ –, Konditional – „feltételes mód“ – und Imperativ – „felszólító mód“.

A tárgyas ige mellett tárgy állhat, a tárgyatlan mellett nem; csak a tárgyas igéknek van határozott ragozása. – Neben einem transitiven Verb – „tárgyas ige“ – kann ein Objekt stehen, neben einem intransitiven – „tárgyatlan ige“ – nicht; nur transitive Verben haben die bestimmte Konjugation.

A főnév élőlényeket, tárgyakat, anyagokat és elvont fogalmakat nevez meg. – Das Substantiv benennt Lebewesen, Dinge, Stoffe und abstrakte Begriffe.

A „főnév” a „fő” és a „név” szóból áll, és tagról tagra megfelel a német „Hauptwort” szónak. – „Főnév“ besteht aus „fő“ – Haupt – und „név“ – Name – und entspricht Glied für Glied dem deutschen „Hauptwort“.

A főnév hordozza azokat a toldalékokat, amelyek a németben a névelőn és az elöljárószón oszlanak meg. – Das Substantiv trägt die Endungen, die im Deutschen auf Artikel und Präposition verteilt sind.

A „házak”, a „házat”, a „házban” és a „házam” alakban ugyanaz a főnév áll: többes szám, tárgy, hely és birtokos. – In „házak“ – Häuser –, „házat“ – das Haus (Objekt) –, „házban“ – im Haus – und „házam“ – mein Haus – steht dasselbe Substantiv: Mehrzahl, Objekt, Ort und Besitzer.

Kisbetűvel írjuk a népek, a nyelvek, a napok, a hónapok és az ünnepek nevét is: „magyar”, „hétfő”, „augusztus”, „karácsony”. – Klein schreibt man auch Völker, Sprachen, Wochentage, Monate und Feste: „magyar“ – Ungar –, „hétfő“ – Montag –, „augusztus“ – August –, „karácsony“ – Weihnachten.

Ebben a könyvben a főnév egyetlen szófaj, a névszó pedig a főnév, a melléknév, a számnév és a névmás közös neve. – In diesem Buch ist das Substantiv – „főnév“ – eine einzelne Wortart, das Nomen – „névszó“ – der gemeinsame Name für Substantiv, Adjektiv, Zahlwort und Pronomen.

A főnév előtt álló melléknév jelző, és nem kap toldalékot. – Das Adjektiv vor dem Substantiv ist Attribut – „jelző“ – und erhält keine Endung.

A nagy dinnyék drágák. – Die großen Melonen sind teuer.

Állítmányként a melléknév számban egyezik az alannyal: többes számú alany mellett „-k” jelet kap. – Als Prädikat stimmt das Adjektiv in der Zahl mit dem Subjekt überein: Bei einem Subjekt in der Mehrzahl erhält es das Zeichen „-k“.

Az alma piros. – Az almák pirosak. – Der Apfel ist rot. – Die Äpfel sind rot.

Ha a főnév a szövegből ismert, elmaradhat, és a melléknév veszi fel a toldalékait. – Ist das Substantiv aus dem Zusammenhang bekannt, kann es wegfallen, und das Adjektiv übernimmt seine Endungen.

Melyik pulóvert kéri? – A pirosat. – Welchen Pullover möchten Sie? – Den roten.

A sorszámnevek többsége „-dik” végű; kivétel az „első” és a „második”. – Die meisten Ordnungszahlen enden auf „-dik“; Ausnahmen sind „első“ – erste – und „második“ – zweite.

Főnév előtt „két”, önállóan „kettő” áll; az önálló számnév veszi fel a toldalékot. – Vor einem Substantiv steht „két“, allein „kettő“; das allein stehende Zahlwort nimmt die Endung an.

Hárman utazunk. – Wir reisen zu dritt.

A személyes névmások: én, te, ő, mi, ti, ők; a hivatalos megszólításban: ön, önök. – Die Personalpronomen lauten: én – ich, te – du, ő – er/sie, mi – wir, ti – ihr, ők – sie; in der förmlichen Anrede: ön, önök – Sie.

A mutató névmás rámutat valamire: az „ez” közelire, az „az” távolabbira. – Das Demonstrativpronomen – „mutató névmás“ – zeigt auf etwas: „ez“ auf Nahes, „az“ auf Ferneres.

A kérdő névmás a hiányzó információra kérdez rá: a „ki” személyre, a „mi” dologra. – Das Fragepronomen – „kérdő névmás“ – fragt nach der fehlenden Information: „ki“ nach Personen, „mi“ nach Sachen.

A magyar névmás melléknevet, számnevet és határozót is helyettesíthet: „ilyen”, „annyi”, „így”, „ott”. – Das ungarische Pronomen kann auch Adjektiv, Zahlwort und Umstandsangabe vertreten: „ilyen“ – so (beschaffen) –, „annyi“ – so viel –, „így“ – so –, „ott“ – dort.

A „vala-”, „se-”, „minden-” és „bár-” előtaggal sorok képződnek: valaki, senki, mindenki, bárki. – Mit den Vorsilben „vala-“, „se-“, „minden-“ und „bár-“ entstehen Reihen: valaki – jemand, senki – niemand, mindenki – jeder, bárki – jeder Beliebige.

A tagadó névmás mellett is áll „nem” vagy „sem”, és a két tagadás nem oltja ki egymást: Senki nem jött. – Neben dem verneinenden Pronomen steht trotzdem „nem“ oder „sem“, und die beiden Verneinungen heben sich nicht auf: Niemand ist gekommen.

A határozószó helyet, időt, módot vagy mértéket fejez ki, és többnyire változatlan alakú. – Das Adverb drückt Ort, Zeit, Art und Weise oder Grad aus und ist meist unveränderlich.

A németben a „schnell” melléknév és határozószó is; a magyar megkülönbözteti: gyors autó – gyorsan fut. – Im Deutschen ist „schnell“ Adjektiv und Adverb zugleich; das Ungarische unterscheidet: schnelles Auto – läuft schnell.

A nyelvek nevét „-ul/-ül” végű alakban használjuk: Az edzőnk németül is beszél. – Die Namen der Sprachen stehen in der Form auf „-ul/-ül“: Unser Trainer spricht auch Deutsch.

A határozószó szófaj, a határozó mondatrész; a „parkban” is határozó, mégis főnév. – Das Adverb – „határozószó“ – ist eine Wortart, die Umstandsbestimmung – „határozó“ – ein Satzglied; auch „parkban“ – im Park – ist eine Umstandsbestimmung, aber ein Substantiv.

A névutó önálló viszonyszó, amely a főnév után áll. – Die Postposition ist ein selbständiges Beziehungswort – „viszonyszó“ –, das hinter dem Substantiv steht.

A gyógyszertár a bank mellett van. – Die Apotheke ist neben der Bank.

Az igekötő az igéhez kapcsolódó kis szó, amely irányt, befejezettséget vagy új jelentést ad. – Das Verbalpräfix – „igekötő“ – ist ein kleines Wort, das sich mit dem Verb verbindet und eine Richtung, einen Abschluss oder eine neue Bedeutung angibt.

A megállóban felszállok a buszra. – An der Haltestelle steige ich in den Bus ein.

Megettem a levest. – Ich habe die Suppe aufgegessen.

Egyszerű tagadásban és felszólításban az igekötő az ige mögé kerül, és külön írjuk: Nem szállok fel. – Szállj fel! – Bei einfacher Verneinung und im Imperativ tritt das Präfix hinter das Verb und wird getrennt geschrieben: Ich steige nicht ein. – Steig ein!

A határozatlan névelő „egy”, a határozott „a” vagy „az”: mássalhangzó előtt „a”, magánhangzó előtt „az” áll. – Der unbestimmte Artikel ist „egy“, der bestimmte „a“ oder „az“: Vor Konsonant steht „a“, vor Vokal „az“.

Az étlap az asztalon van. – A pincér hozza a kávét. – Die Speisekarte liegt auf dem Tisch. – Der Kellner bringt den Kaffee.

Foglalkozás állítmányként névelő nélkül áll: A bátyám pincér. – Ein Beruf als Prädikat steht ohne Artikel: Mein älterer Bruder ist Kellner.

A kötőszó szavakat, mondatrészeket és tagmondatokat kapcsol össze; nem mondatrész, és nem ragozzuk. – Die Konjunktion verbindet Wörter, Satzglieder und Teilsätze; sie ist kein Satzglied und wird nicht gebeugt.

A magyar mellékmondatban az ige nem kerül a mondat végére; a szórend ugyanaz, mint a főmondatban. – Im ungarischen Nebensatz rückt das Verb nicht ans Satzende; die Wortstellung ist dieselbe wie im Hauptsatz.

Ma nem megyek dolgozni, mert fáj a fejem. – Heute gehe ich nicht zur Arbeit, weil mir der Kopf wehtut.

A partikula kis, változatlan szó, amely a mondat jelentését vagy hangulatát módosítja; nem önálló mondatrész. – Die Partikel ist ein kleines, unveränderliches Wort, das Bedeutung oder Ton des Satzes verändert; sie ist kein eigenes Satzglied.

Csak egy kávét kérek. – Csak szombaton érek rá. – Ich möchte nur einen Kaffee. – Ich habe erst am Samstag Zeit.

Mellékmondatban az „-e” a német „ob” megfelelője: Még nem tudom, ráérek-e. – Im Nebensatz entspricht „-e“ dem deutschen „ob“: Ich weiß noch nicht, ob ich Zeit habe.

Az igenév igéből képzett alak, amelynek nincs személyragja és igeideje; a mondatban főnév, melléknév vagy határozószó szerepét tölti be. – Das Verbalnomen – „igenév“ – ist eine von einem Verb gebildete Form ohne Personalendung und ohne Tempus; im Satz übernimmt es die Rolle eines Substantivs, Adjektivs oder Adverbs.

Szeretek színházba járni. – Ich gehe gern ins Theater.

Nézd a táncoló párokat! – Schau dir die tanzenden Paare an!

Állva néztük végig a koncertet. – Wir haben das Konzert im Stehen angesehen.

A főnévi igenév jele „-ni”, és nincs megfelelője a német „zu” szónak: Ma nincs kedvem főzni. – Das Kennzeichen des Infinitivs ist „-ni“, und für das deutsche „zu“ gibt es keine Entsprechung: Heute habe ich keine Lust zu kochen.

A melléknévi igenévnek három képzője van: „-ó/-ő” (futó), „-t/-tt” (látott) és „-andó/-endő” (megoldandó). – Das Partizip hat drei Suffixe: „-ó/-ő“ (futó – laufend), „-t/-tt“ (látott – gesehen) und „-andó/-endő“ (megoldandó – zu lösend).

A befejezett melléknévi igenév egybeesik a múlt idő egyes szám harmadik személyével; csak a mondatbeli szerep dönt. – Das Partizip Perfekt fällt mit der dritten Person Einzahl der Vergangenheit zusammen; nur die Rolle im Satz entscheidet.

Péter egész este krimit olvasott. – A legutóbb olvasott krimi nem tetszett neki. – Péter hat den ganzen Abend einen Krimi gelesen. – Der zuletzt gelesene Krimi hat ihm nicht gefallen.

Wortschatz

  • szófaj {szó·FAJ} – Wort·ART(Wortart)
  • alapszófaj {alap·SZÓ·faj} – Grund·WORT·Art(Grundwortart)
  • viszonyszó {viszony·SZÓ} – Beziehung·WORT(Beziehungswort)
  • mondatszó {mondat·SZÓ} – Satz·WORT(Satzwort)
  • ige – Verb; (alt) Wort
  • igeidő {ige·IDŐ} – Verb·ZEIT(Tempus)
  • kijelentő {ki·jelentő} mód – Indikativ
  • feltételes {fel·tételes} mód – Konditional
  • felszólító {fel·szólító} mód – Imperativ
  • tárgyas {tárgyas} ige – transitives Verb
  • főnév {fő·NÉV} – Haupt·NAME(Substantiv)
  • névszó {név·SZÓ} – Name·WORT(Nomen)
  • melléknév {mellék·NÉV} – Neben·NAME(Adjektiv)
  • pirosak – rot (Mehrzahl)
  • sorszámnév {sor·SZÁM·név} – Reihe·ZAHL·Name(Ordnungszahl)
  • hárman – zu dritt
  • névmás {név·MÁS} – Name·ANDERER(Pronomen)
  • mutató {mutató} névmás – Demonstrativpronomen
  • kérdő {kérdő} névmás – Fragepronomen
  • senki – niemand
  • határozószó {határozÓ·szó} – bestimmen·END·Wort(Adverb)
  • gyorsan – schnell (Adverb)
  • németül – auf Deutsch
  • névutó {név·UTÓ} – Name·NACH(Postposition)
  • igekötő {ige·KÖTŐ} – Verb·BINDER(Verbalpräfix)
  • felszáll {fel·SZÁLL} – hinauf·FLIEGEN(einsteigen)
  • névelő {név·ELŐ} – Name·VOR(Artikel)
  • kötőszó {kötŐ·szó} – binden·END·Wort(Konjunktion)
  • partikula – Partikel
  • igenév {ige·NÉV} – Verb·NAME(Verbalnomen)
  • főnévi igenév – Infinitiv
  • melléknévi igenév – Partizip
  • határozói igenév – Adverbialpartizip

↑ Hoch zum Seitenanfang

7.A magyar és a német alapvető különbségei – Grundlegende Unterschiede zwischen Ungarisch und Deutsch (→ 1.6)

A magyar főneveknek nincs nyelvtani nemük. – Die ungarischen Substantive haben kein grammatisches Geschlecht.

Ez egy új asztal, ez egy új lámpa, ez egy új ablak. – Das ist ein neuer Tisch, das ist eine neue Lampe, das ist ein neues Fenster.

A névelő és a melléknév minden főnév előtt ugyanaz marad. – Artikel und Adjektiv bleiben vor jedem Substantiv gleich.

Az „ő” személyes névmás férfit és nőt egyaránt jelölhet. – Das Personalpronomen „ő“ kann einen Mann ebenso wie eine Frau bezeichnen.

Ő orvos. – Er ist Arzt. / Sie ist Ärztin.

Ahol a német nem szerint különböztet, ott a magyar aszerint, hogy személyről vagy dologról van-e szó: „ki?” – „mi?”, „aki” – „ami”. – Wo das Deutsche nach dem Geschlecht unterscheidet, unterscheidet das Ungarische danach, ob von einer Person oder einer Sache die Rede ist: „ki?“ – „mi?“ (wer? – was?), „aki“ – „ami“ (der/die – das, was).

A női foglalkozásnevek a „nő” szóval alkotott összetételek, nem nemi végződések: „tanárnő”, „orvosnő”. – Weibliche Berufsbezeichnungen sind Zusammensetzungen mit „nő“ – Frau –, keine Genusendungen: „tanárnő“ – Lehrerin –, „orvosnő“ – Ärztin.

A gyerekek a házban vannak. – Die Kinder sind im Haus.

Péter bemegy a házba. – Péter geht ins Haus hinein.

Anna kijön a házból. – Anna kommt aus dem Haus.

A német a viszonyt a főnév előtt álló elöljárószóval fejezi ki, a magyar többnyire a főnév végére tett raggal. – Das Deutsche drückt die Beziehung mit einer Präposition vor dem Substantiv aus, das Ungarische meist mit einer Endung am Ende des Substantivs.

Csak a szócsoport utolsó szava kap ragot. – Nur das letzte Wort der Gruppe erhält die Endung.

A kis boltban mindent lehet kapni. – In dem kleinen Laden bekommt man alles.

Kivétel a mutató névmás: az „ez” és az „az” a névelő előtt megismétli a főnév ragját. – Eine Ausnahme ist das Demonstrativpronomen: „ez“ und „az“ wiederholen vor dem Artikel die Endung des Substantivs.

Ebben a házban lakunk. – In diesem Haus wohnen wir.

A kutya a ház előtt vár. – Der Hund wartet vor dem Haus.

Szó szerint „a ház előtt” annyi, mint „das Haus vor”. – Wörtlich heißt „a ház előtt“ „das Haus vor“.

Személyre utalva a névutó személyragot kap: „előttem”, „melletted”, „mögöttünk”; az „*én előtt” hibás. – Bezieht sie sich auf eine Person, erhält die Postposition eine Personalendung: „előttem“ – vor mir –, „melletted“ – neben dir –, „mögöttünk“ – hinter uns; „*én előtt“ ist falsch.

Sok névutónak külön alakja van a célra és a kiindulópontra: „előtt” – „elé” – „elől”. – Viele Postpositionen haben eigene Formen für Ziel und Ausgangspunkt: „előtt“ – „elé“ – „elől“ (vor – vor … hin – von vor … weg).

A macska az asztal alá bújt. – Die Katze ist unter den Tisch gekrochen.

Ez a lakásom. – Das ist meine Wohnung.

Szó szerint „a házam” annyi, mint „das Haus-mein”. – Wörtlich heißt „a házam“ „das Haus-mein“.

A névelő a birtokos alak mellett is megmarad: „a házam”, „az autója”. – Der Artikel bleibt auch neben der Besitzform: „a házam“, „az autója“ – mein Haus, sein (ihr) Auto.

Péter autója piros. – Péters Auto ist rot.

A birtokos elöl áll, rag nélkül; a harmadik személyű személyjelet a birtok kapja. – Der Besitzer steht vorn und bleibt ohne Endung; das Possessivsuffix der 3. Person erhält der Besitz.

A „haben” igének nincs magyar megfelelője: a birtoklást a „van” és a személyjel fejezi ki. – Für das Verb „haben“ gibt es keine ungarische Entsprechung: Den Besitz drücken „van“ und das Possessivsuffix aus.

Van egy kutyám és két macskám. – Ich habe einen Hund und zwei Katzen.

Olvasok egy könyvet. – Ich lese ein Buch.

Olvasom a könyvet. – Ich lese das Buch.

A magyarban az ige alakja is jelzi, hogy a tárgy határozatlan vagy határozott; a két alaksor neve általános és határozott ragozás. – Im Ungarischen zeigt auch die Verbform an, ob das Objekt unbestimmt oder bestimmt ist; die beiden Formenreihen heißen allgemeine – „általános“ – und definite Konjugation – „határozott ragozás“.

Határozott ragozás áll, ha a tárgy előtt határozott névelő van, vagy ha a tárgy tulajdonnév, személyjeles főnév vagy az „ez”, „az” mutató névmás. – Die definite Konjugation steht, wenn vor dem Objekt der bestimmte Artikel steht oder wenn das Objekt ein Eigenname, ein Substantiv mit Possessivsuffix oder das Demonstrativpronomen „ez“, „az“ ist.

Keresem a szemüvegemet. – Ich suche meine Brille.

Ha az alany „én”, a tárgy pedig „téged” vagy „titeket”, külön végződés áll: „-lak/-lek”. – Ist das Subjekt „ich“ und das Objekt „dich“ oder „euch“, steht eine eigene Endung: „-lak/-lek“.

Holnap felhívlak. – Ich rufe dich morgen an.

A határozott alak kimondatlan tárgyat is jelezhet: Nem tudom. – Die definite Form kann auch ein unausgesprochenes Objekt anzeigen: Ich weiß es nicht.

Fáradt vagyok. – Ich bin müde.

A személyrag megmutatja, ki cselekszik, ezért a személyes névmás semleges mondatban rendszerint elmarad. – Die Personalendung zeigt, wer handelt; deshalb entfällt das Personalpronomen im neutralen Satz gewöhnlich.

Én kávét kérek, ő pedig teát. – Ich nehme Kaffee, und er (sie) Tee.

A német „es” mint üres alany a magyarban nem jelenik meg: „Esik az eső.”, „Hideg van.” – Das deutsche „es“ als leeres Subjekt erscheint im Ungarischen nicht: „Esik az eső.“ – Es regnet –, „Hideg van.“ – Es ist kalt.

A latin és a spanyol szintén elhagyja a névmást: „loquor”, „hablo”; a német, a francia és az angol nem. – Auch Latein und Spanisch lassen das Pronomen weg: „loquor“, „hablo“ – ich spreche; Deutsch, Französisch und Englisch nicht.

Gábor pincér. – Gábor ist Kellner.

Gábor most a konyhában van. – Gábor ist jetzt in der Küche.

Jelen idő harmadik személyében elmarad a létige, ha az állítmány főnév vagy melléknév; helyet és létezést jelölve a „van” mindig áll. – In der 3. Person Präsens entfällt „ist/sind“, wenn das Prädikat ein Substantiv oder Adjektiv ist; bei Ort und Existenz steht „van“ immer.

Van itt a közelben gyógyszertár? – Gibt es hier in der Nähe eine Apotheke?

Ahol a „van” elmarad, a „nem” tagad; ahol a „van” áll, ott tagadva „nincs”, „nincsenek” áll. – Wo „van“ entfällt, verneint „nem“; wo „van“ steht, steht verneint „nincs“, „nincsenek“.

Gábor nem pincér. – Gábor nincs itthon. – Gábor ist kein Kellner. – Gábor ist nicht zu Hause.

Sajnos nincs időm. – Leider habe ich keine Zeit.

Anna tegnap Debrecenbe utazott. – Anna ist gestern nach Debrecen gefahren.

Anna tegnap utazott Debrecenbe. – Anna ist GESTERN nach Debrecen gefahren.

Anna utazott tegnap Debrecenbe. – ANNA ist gestern nach Debrecen gefahren.

A német ezt többnyire a hangsúllyal fejezi ki, a magyar a szórenddel. – Das Deutsche drückt das meist mit der Betonung aus, das Ungarische mit der Wortstellung.

A sorrend: topik – fókusz – ige – a mondat többi része. – Die Reihenfolge lautet: Topik – Fokus – Verb – Rest.

A mondat elején a topik áll: az, amiről a mondat szól; a fókusz az új vagy kiválasztott információ, közvetlenül a ragozott ige előtt. – Am Satzanfang steht das Topik: das, worüber der Satz spricht; der Fokus ist die neue oder ausgewählte Information, unmittelbar vor dem finiten Verb.

Mikor indul a vonat? – A vonat nyolckor indul. – Wann fährt der Zug ab? – Der Zug fährt um ACHT ab.

Ha fókusz áll az ige előtt, az igekötő az ige mögé kerül, és külön írják: „Péter vette meg a jegyeket.” – Steht ein Fokus vor dem Verb, tritt das Präfix hinter das Verb und wird getrennt geschrieben: „Péter vette meg a jegyeket.“ – PÉTER hat die Fahrkarten gekauft.

A „szabad szórend” tehát csak félig igaz: a mondatrészek többféle helyen állhatnak, de minden sorrendnek megvan a maga jelentése. – Die „freie Wortstellung“ stimmt also nur halb: Die Satzglieder können an verschiedenen Stellen stehen, aber jede Reihenfolge hat ihre eigene Bedeutung.

A kosárban három alma van. – Im Korb sind drei Äpfel.

A szám már megmutatja, hány darabról van szó; a többes szám kétszer mondaná ugyanazt. – Die Zahl zeigt bereits, um wie viele Stück es geht; der Plural würde dasselbe doppelt sagen.

Ugyanígy viselkednek a mennyiségjelzők: „sok”, „kevés”, „néhány”, „minden”, „hány?”. – Ebenso verhalten sich die Mengenwörter: „sok“, „kevés“, „néhány“, „minden“, „hány?“ – viel, wenig, einige, jeder, wie viele?

Ha az ilyen szerkezet az alany, az ige is egyes számban áll: „Öt gyerek játszik az udvaron.” – Ist eine solche Verbindung Subjekt, steht auch das Verb in der Einzahl: „Öt gyerek játszik az udvaron.“ – Fünf Kinder spielen im Hof.

Sok ember vár a pénztárnál. – Viele Leute warten an der Kasse.

Hol vagy? – Hova mész? – Honnan jössz? – Wo bist du? – Wohin gehst du? – Woher kommst du?

A magyar a teret három kérdés szerint tagolja: hol?, hová?, honnan? – Das Ungarische gliedert den Raum nach drei Fragen: wo?, wohin?, woher?

A három irányhoz három térfajta járul: a belső tér, a felület és a közelség; így kilenc rag adódik. – Zu den drei Richtungen kommen drei Raumarten: Innenraum, Oberfläche und Nähe; so ergeben sich neun Endungen.

Raumarthol? – wo?hová? – wohin?honnan? – woher?
Innenraumházban – im Hausházba – ins Hausházból – aus dem Haus
Oberflächeasztalon – auf dem Tischasztalra – auf den Tischasztalról – vom Tisch
Näheorvosnál – beim Arztorvoshoz – zum Arztorvostól – vom Arzt

A posta a magyarban felület: „a postán”, „a postára”, „a postáról”. – Die Post gilt im Ungarischen als Oberfläche: „a postán“, „a postára“, „a postáról“ – auf der Post, zur Post, von der Post.

A magyar városnevek többnyire felületragot kapnak, a külföldi városok és a legtöbb ország belső ragot. – Ungarische Städtenamen erhalten meist die Oberflächenendung, ausländische Städte und die meisten Länder die Innenendung.

Budapesten lakunk, de Bécsben dolgozunk. – Wir wohnen in Budapest, arbeiten aber in Wien.

Személynél a közelség ragjai állnak: aki orvoshoz megy, személyhez megy, nem térbe; az „*orvosba” hibás. – Bei Personen stehen die Endungen der Nähe: Wer zum Arzt geht, geht zu einer Person, nicht in einen Raum; „*orvosba“ ist falsch.

A latin a városneveknél elöljárószó nélkül fejezi ki az irányhármasságot: „Romae”, „Romam”, „Roma”, ugyanígy „domi”, „domum”, „domo”, mint a magyar „otthon”, „haza”, „otthonról”. – Latein drückt bei Städtenamen die Richtungsdreiheit ohne Präposition aus: „Romae“, „Romam“, „Roma“ (in Rom, nach Rom, aus Rom), ebenso „domi“, „domum“, „domo“ – wie ungarisch „otthon“, „haza“, „otthonról“.

Wortschatz

  • nyelvtani nem – grammatisches Geschlecht
  • ő – er, sie
  • aki – der, die (Person)
  • ami – das, was (Sache)
  • tanárnő {tanár·NŐ} – Lehrer·FRAU(Lehrerin)
  • elöljárószó {elöl·JÁRó·SZÓ} – vorn·GEHEN·end·WORT(Präposition)
  • házban – im Haus
  • házba – ins Haus
  • házból – aus dem Haus
  • ebben – in diesem
  • előttem – vor mir
  • elé – vor (wohin?)
  • elől – von vor … weg
  • lakásom – meine Wohnung
  • Péter autója – Péters Auto
  • általános ragozás – allgemeine Konjugation
  • határozott ragozás – definite Konjugation
  • felhívlak – ich rufe dich an
  • tudom – ich weiß es
  • vagyok – ich bin
  • létige {lét·IGE} – Sein·VERB(Existenzverb)
  • nincs – ist nicht (da); es gibt nicht
  • szórend {szó·REND} – Wort·ORDNUNG(Wortstellung)
  • topik – Topik
  • fókusz – Fokus
  • vette meg – hat es gekauft (mit Fokus)
  • mennyiségjelző {mennyiSÉG·jelZŐ} – wie viel·HEIT·Zeichen·ER(Mengenangabe)
  • irányhármasság {irány·HÁRMASság} – Richtung·DREIFACH·heit(Richtungsdreiheit)
  • postán – auf der Post
  • orvoshoz – zum Arzt

↑ Hoch zum Seitenanfang

8.A rendszer egy pillantásra – Das System auf einen Blick

Az egész első fejezet egyetlen elvre épül: a nyelvtani viszonyokat a szó végén álló, jól elkülöníthető elemek fejezik ki. – Das ganze erste Kapitel beruht auf einem einzigen Prinzip: Die grammatischen Beziehungen drücken gut abtrennbare Elemente am Wortende aus.

Ugyanazok a hangalakok több helyen is visszatérnek, és a tő szófaja dönti el, melyik feladatot látják el. – Dieselben Lautgestalten kehren an mehreren Stellen wieder, und die Wortart des Stammes entscheidet, welche Aufgabe sie erfüllen.

Elementam Substantivam Verb
„-unk”/„-ünk”kertünk – unser Gartenvárunk – wir warten
„-m”könyvem – mein Bucholvasom – ich lese es
„-k”könyvek – Bücherolvasok – ich lese
„-t”kenyeret – Brot (Objekt)vettem – ich kaufte
„-i”kertjei – seine Gärtenkéri – er/sie verlangt es
„-nak”/„-nek”gyereknek – dem Kindvárnak – sie warten

Tavasszal új fákat ültetünk a kertünkben. – Im Frühling pflanzen wir neue Bäume in unserem Garten.

Ugyanazok a személyjelölők állnak a névmáson, a névutón, a birtokszón és az igén: „nekem”, „mögöttem”, „könyvem”, „olvasom”. – Dieselben Personenkennzeichen stehen am Pronomen, an der Postposition, am Besitzwort und am Verb: „nekem“ – mir –, „mögöttem“ – hinter mir –, „könyvem“ – mein Buch –, „olvasom“ – ich lese es.

Holnap a barátaimmal megnézzük a várat. – Morgen sehen wir uns mit meinen Freunden die Burg an.

Ebben a mondatban nincs személyes névmás, mégis kiderül belőle, ki cselekszik, kivel, mit és mikor. – In diesem Satz steht kein Personalpronomen, und doch geht daraus hervor, wer handelt, mit wem, was und wann.

A „barátaimmal” három jelentést hordoz: több barát, az én barátaim, velük együtt. – „Barátaimmal“ trägt drei Bedeutungen: mehrere Freunde, meine Freunde, zusammen mit ihnen.

A „megnézzük” igealak megmutatja, hogy mi cselekszünk, és hogy a tárgy határozott. – Die Verbform „megnézzük“ zeigt, dass wir handeln und dass das Objekt bestimmt ist.

Wortschatz

  • kertünk – unser Garten
  • várunk – wir warten
  • könyvem – mein Buch
  • olvasom – ich lese es
  • kenyeret – Brot (Objekt)
  • vettem – ich kaufte
  • kertjei – seine/ihre Gärten
  • kéri – er/sie verlangt es
  • barátaimmal – mit meinen Freunden
  • megnézzük – wir sehen es uns an
  • várat – die Burg (Objekt)

Dieser Text steht unter CC0 1.0 Universell. Eine Quellenangabe ist nicht erforderlich.
Er darf kostenlos kopiert, verändert, veröffentlicht und auch kommerziell genutzt werden.