1.1 Sprachtyp und agglutinierender Aufbau
Ungarisch ist eine agglutinierende Sprache: Grammatische Angaben treten als einzelne, gut erkennbare Teile in fester Reihenfolge an einen meist unveränderten Stamm. Diese Seite fasst das ganze Kapitel als zweisprachigen Lesetext zusammen; die ausführlichen Erklärungen stehen auf den Unterseiten (→ 1.1.1, 1.1.2, 1.1.3, 1.1.4, 1.1.5).
1.Ahogy a magyar szavak épülnek – Wie ungarische Wörter aufgebaut werden (→ 1.1.1)
A magyar agglutináló, más néven ragozó nyelv. – Das Ungarische ist eine agglutinierende Sprache, ungarisch „agglutináló“ oder „ragozó nyelv“.
Az elnevezés a latin „agglutinare” igéből ered, amelynek jelentése „hozzáragaszt”. – Die Bezeichnung geht auf das lateinische Verb „agglutinare“ – ankleben – zurück.
A magyar „rag” szó ugyanezt a képet őrzi: a „ragad” igéből keletkezett. – Das ungarische Wort „rag“ – Endung – bewahrt dasselbe Bild: Es ist aus dem Verb „ragad“ – kleben, haften – entstanden.
Az agglutináló nyelvben a nyelvtani jelentéseket a szótőhöz kapcsolódó toldalékok fejezik ki. – In einer agglutinierenden Sprache drücken angefügte Elemente, die sich an den Wortstamm anschließen, die grammatischen Bedeutungen aus.
A „városunkban” szóalak egyetlen szó, de három részből áll. – Die Wortform „városunkban“ – in unserer Stadt – ist ein einziges Wort, besteht aber aus drei Teilen.
A tő a „város”, az „-unk” a birtokosra utal, a „-ban” pedig a belső helyet jelöli. – Der Stamm ist „város“ – Stadt –, „-unk“ verweist auf den Besitzer („unser“), „-ban“ bezeichnet den Ort im Inneren („in“).
A városunkban van egy szép park. – In unserer Stadt gibt es einen schönen Park.
A kertünkben egy almafa áll. – In unserem Garten steht ein Apfelbaum.
Az iskolánkban magyarul is lehet tanulni. – An unserer Schule kann man auch Ungarisch lernen.
Az agglutináló szóépítésnek négy ismertetőjegye van. – Der agglutinierende Wortbau hat vier Kennzeichen.
Először: a szótő többnyire változatlan marad, a toldalékok nem helyettesítik, hanem követik. – Erstens: Der Stamm bleibt meist unverändert; die Endungen ersetzen ihn nicht, sondern folgen ihm.
Nyáron a városban sétáltunk. – Im Sommer sind wir in der Stadt spazieren gegangen.
Másodszor: egy toldalék rendszerint egyetlen nyelvtani jelentést hordoz. – Zweitens: Eine Endung trägt in der Regel eine einzige grammatische Bedeutung.
A „gyerekeknek” alakban az „-ek” a többes számot, a „-nek” a címzettet jelöli. – In der Form „gyerekeknek“ – den Kindern – bezeichnet „-ek“ die Mehrzahl, „-nek“ den Empfänger.
Almát hoztam a gyerekeknek. – Ich habe den Kindern Äpfel mitgebracht.
Harmadszor: ha több toldalék áll egymás után, sorrendjük kötött. – Drittens: Stehen mehrere Endungen hintereinander, ist ihre Reihenfolge fest.
Igyunk a barátságunkra! – Trinken wir auf unsere Freundschaft!
Negyedszer: ugyanaz a toldalék sok szóban visszatér. – Viertens: Dieselbe Endung kehrt in vielen Wörtern wieder.
A „parkban”, az „iskolában” és az „autóban” alakban ugyanaz a „-ban” rag szerepel. – In „parkban“, „iskolában“ und „autóban“ – im Park, in der Schule, im Auto – steht dieselbe Endung „-ban“.
Az igék ugyanígy épülnek. – Die Verben sind ebenso gebaut.
Tegnap sokáig vártunk. – Gestern haben wir lange gewartet.
Itt nyugodtan tanulhatunk. – Hier können wir in Ruhe lernen.
A „vártunk” alakban a „-t” a múlt időt, az „-unk” a többes szám első személyét jelöli. – In „vártunk“ – wir warteten – bezeichnet „-t“ die Vergangenheit, „-unk“ die erste Person Mehrzahl.
Ugyanaz a toldalék a szófajtól függően mást jelenthet: az „-unk” a főnéven birtokost, az igén személyt jelöl. – Dieselbe Endung kann je nach Wortart Verschiedenes bedeuten: „-unk“ bezeichnet am Hauptwort den Besitzer („unser“), am Verb die Person („wir“).
Az agglutináló nyelv ellentéte a flektáló, más néven hajlító nyelv. – Den Gegensatz zur agglutinierenden Sprache bildet die flektierende Sprache, ungarisch „flektáló“ oder „hajlító nyelv“.
A flektáló nyelvben gyakran a tő is megváltozik, és egy végződés több jelentést is egyesít. – In einer flektierenden Sprache verändert sich oft auch der Stamm, und eine Endung vereint mehrere Bedeutungen.
A német „Haus – Häuser” párban a tő magánhangzója megváltozik, a magyar „ház – házak” párban nem. – Im deutschen Paar „Haus – Häuser“ ändert sich der Stammvokal, im ungarischen Paar „ház – házak“ nicht.
A német „(du) lernst” „-st” végződése egyszerre jelöli a második személyt és az egyes számot. – Die Endung „-st“ in „(du) lernst“ bezeichnet zugleich die zweite Person und die Einzahl.
Az ilyen visszatérő szerkezeti jegyek határozzák meg a nyelvtípust. – Solche wiederkehrenden Baumerkmale bestimmen den Sprachtyp – ungarisch „nyelvtípus“.
A nyelvtípus a nyelvtani megoldásokat jellemzi, nem a nyelv értékét. – Der Sprachtyp beschreibt die grammatischen Verfahren, nicht den Wert einer Sprache.
A nyelvtípus és a nyelvcsalád különböző fogalom: a hasonló szóépítés önmagában nem bizonyít rokonságot. – Sprachtyp und Sprachfamilie sind verschiedene Begriffe: Ein ähnlicher Wortbau beweist für sich allein keine Verwandtschaft.
A szóépítés alapján hagyományosan négy nyelvtípust különböztetnek meg: az elszigetelő, az agglutináló, a flektáló és a poliszintetikus típust. – Nach dem Wortbau unterscheidet man traditionell vier Sprachtypen: den isolierenden, den agglutinierenden, den flektierenden und den polysynthetischen Typ.
Az elszigetelő, más néven izoláló nyelvben a szavak nem változnak, a viszonyokat a szórend és segédszavak fejezik ki. – In einer isolierenden Sprache – ungarisch „elszigetelő“ oder „izoláló“ – verändern sich die Wörter nicht; die Beziehungen drücken Wortstellung und Hilfswörter aus.
Az angol erős elszigetelő vonásokat mutat: a „the dog bites the man” és a „the man bites the dog” csak a szórendben különbözik. – Das Englische zeigt starke isolierende Züge: „the dog bites the man“ und „the man bites the dog“ unterscheiden sich nur in der Wortstellung.
A poliszintetikus nyelvben egyetlen szóalakban sok jelentéses elem, akár több szótő is összekapcsolódhat. – In einer polysynthetischen Sprache können sich in einer einzigen Wortform viele bedeutungstragende Teile verbinden, sogar mehrere Wortstämme.
Ha a tárgy töve beépül az igealakba, a nyelvet inkorporálónak, más néven bekebelezőnek nevezik. – Wird der Stamm des Objekts in die Verbform eingebaut, nennt man die Sprache inkorporierend, ungarisch „inkorporáló“ oder „bekebelező“.
Ezek ideáltípusok: minden nyelv több eljárást is vegyít. – Das sind Idealtypen: Jede Sprache mischt mehrere Verfahren.
A „ragozó nyelv” a nyelvtípust jelöli, a „ragozás” viszont általában a szavak hajlítását, és minden nyelvre vonatkozik. – „Ragozó nyelv“ bezeichnet den Sprachtyp, „ragozás“ dagegen allgemein die Beugung der Wörter und gilt für jede Sprache.
A német igek ragozása nehéz. – Die Konjugation der deutschen Verben ist schwer.
Az igék ragozása az igeragozás, a főneveké a főnévragozás. – Die Beugung der Verben heißt „igeragozás“ – Konjugation –, die der Hauptwörter „főnévragozás“ – Deklination.
Sok magyar toldalék valaha önálló szó volt: a „-ban/-ben” a „bél” főnévre, a „-kor” a „kor” főnévre megy vissza. – Viele ungarische Endungen waren einst selbständige Wörter: „-ban/-ben“ geht auf das Hauptwort „bél“ – Inneres – zurück, „-kor“ auf das Hauptwort „kor“ – Zeit.
Hétkor találkozunk. – Wir treffen uns um sieben.
Az „is” átmeneti helyzetű: külön írják, de hangsúlytalanul, egy szóként ejtik az előtte álló szóval. – „Is“ – auch – steht dazwischen: Es wird getrennt geschrieben, aber unbetont wie ein Wort mit dem vorangehenden Wort gesprochen.
Én is ott voltam. – Ich war auch dort.
Wortschatz
- agglutináló – agglutinierend
- ragozó nyelv – agglutinierende Sprache
- rag – Endung
- ragad – kleben, haften
- szótő {szó·TŐ} – Wort·STAMM(Wortstamm)
- toldalék – angefügtes Element, Affix
- szóalak {szó·ALAK} – Wort·FORM(Wortform)
- városunkban – in unserer Stadt
- gyerekeknek – den Kindern
- barátságunkra – auf unsere Freundschaft
- vártunk – wir warteten
- tanulhatunk – wir können lernen
- flektáló – flektierend
- hajlító nyelv – flektierende Sprache
- hajlít – biegen
- nyelvtípus {nyelv·TÍPUS} – Sprache·TYP(Sprachtyp)
- nyelvcsalád {nyelv·CSALÁD} – Sprache·FAMILIE(Sprachfamilie)
- elszigetelő – isolierend
- izoláló – isolierend
- poliszintetikus – polysynthetisch
- inkorporáló – inkorporierend
- bekebelező – inkorporierend (einverleibend)
- ragozás – Beugung, Flexion
- igeragozás {ige·RAGOZás} – Verb·BEUGEN·ung(Konjugation)
- főnévragozás {fő·NÉV·ragozÁS} – Haupt·NAME·beugen·UNG(Deklination)
- bél – Darm; Inneres
- kor – Zeit, Alter
- hétkor – um sieben (Uhr)
- is – auch
2.A szótőtől a teljes szóalakig – Vom Wortstamm zur vollständigen Wortform (→ 1.1.2)
Egészségedre! – Auf deine Gesundheit! / Gesundheit!
Az „egészségedre” egyetlen szó, mégis négy részből áll. – „Egészségedre“ – auf deine Gesundheit – ist ein einziges Wort und besteht doch aus vier Teilen.
Az „egész” jelentése „ganz”, a „-ség” főnevet képez belőle, az „-ed” a birtokosra utal, a „-re” pedig a német „auf” elöljárószónak felel meg. – „Egész“ heißt „ganz“, „-ség“ bildet daraus ein Hauptwort („Gesundheit“), „-ed“ verweist auf den Besitzer („dein“), „-re“ entspricht der deutschen Präposition „auf“.
Ha a birtokost jelölő részt kicserélik, a jókívánság többi alakja jön létre: „egészségünkre”, „egészségetekre”, „egészségére”. – Tauscht man den Teil für den Besitzer aus, entstehen die übrigen Formen des Trinkspruchs: „egészségünkre“ – auf unsere Gesundheit –, „egészségetekre“ – auf eure Gesundheit –, „egészségére“ – auf Ihre Gesundheit.
A szó a szótárban szerepel, a szóalak az a konkrét forma, amelyben a szó a mondatban megjelenik. – Das Wort – ungarisch „szó“ – steht im Wörterbuch; die Wortform – „szóalak“ – ist die konkrete Gestalt, in der das Wort im Satz erscheint.
A „könyv”, a „könyvet” és a „könyveimet” ugyanannak a szónak különböző szóalakjai. – „Könyv“ – Buch –, „könyvet“ – ein Buch (als Objekt) – und „könyveimet“ – meine Bücher (als Objekt) – sind verschiedene Wortformen desselben Wortes.
A könyveimet a polcon tartom. – Meine Bücher bewahre ich im Regal auf.
A toldalékok leválasztása után a szótő marad meg. – Nach dem Abtrennen der angefügten Elemente bleibt der Wortstamm übrig.
A szótő, röviden tő, a szó alapjelentését hordozza. – Der Wortstamm – „szótő“, kurz „tő“ – trägt die Grundbedeutung des Wortes.
A régi házakban vastagok a falak. – In den alten Häusern sind die Wände dick.
A „házakban” töve a „ház”, a „tanulunk” töve a „tanul”. – Der Stamm von „házakban“ – in Häusern – ist „ház“ – Haus –, der Stamm von „tanulunk“ – wir lernen – ist „tanul“ – lernen.
Egyes tövek a toldalék előtt megváltoznak: a „levél” szóból „levelet” lesz. – Manche Stämme verändern sich vor der Endung: Aus „levél“ – Brief – wird „levelet“ (als Objekt).
A tőhöz kapcsolódó elemeket összefoglaló néven toldaléknak nevezik. – Die an den Stamm angefügten Elemente heißen zusammenfassend „toldalék“ – angefügtes Element, Affix.
A magyar toldalékok túlnyomó többsége a tő után áll, vagyis szuffixum. – Die überwiegende Mehrheit der ungarischen angefügten Elemente steht hinter dem Stamm, ist also ein Suffix.
A toldalékoknak három fajtája van: a képző, a jel és a rag. – Es gibt drei Arten angefügter Elemente: das Bildungssuffix („képző“), das grammatische Zeichen („jel“) und die Endung („rag“).
A képző új szót hoz létre, amely többnyire külön szótári címszó. – Das Bildungssuffix schafft ein neues Wort, das meist ein eigenes Stichwort im Wörterbuch ist.
A „tanít” igéből a „tanító”, a „tanul” igéből a „tanuló”, az „olvas” igéből az „olvasás” főnév képezhető. – Aus dem Verb „tanít“ – lehren – lässt sich das Hauptwort „tanító“ – Lehrer –, aus „tanul“ – lernen – „tanuló“ – Schüler –, aus „olvas“ – lesen – „olvasás“ – das Lesen – bilden.
A „szép” melléknévből a „szépít” ige, az „egész” szóból az „egészség” főnév lesz. – Aus dem Adjektiv „szép“ – schön – wird das Verb „szépít“ – verschönern –, aus „egész“ – ganz – das Hauptwort „egészség“ – Gesundheit.
A tanító új dalt tanít az elsősöknek. – Der Lehrer bringt den Erstklässlern ein neues Lied bei.
A jel nyelvtani jelentést ad a szóhoz, de a szófaj nem változik. – Das grammatische Zeichen fügt dem Wort eine grammatische Bedeutung hinzu, die Wortart ändert sich aber nicht.
Ilyen a többes szám jele, a múlt idő jele és a birtokos személyjel. – Solche Zeichen sind das Mehrzahlzeichen, das Zeichen der Vergangenheit und das Besitzzeichen.
A gyerekek az udvaron fociznak. – Die Kinder spielen im Hof Fußball.
Tegnap két levelet írtam. – Gestern habe ich zwei Briefe geschrieben.
A régebbi nyelvtanok a birtokos személyjeleket nem a jelek, hanem a ragok közé sorolják. – Ältere Grammatiken zählen die Besitzzeichen nicht zu den Zeichen, sondern zu den Endungen.
A rag lezárja a szóalakot: a főnéven a mondatbeli szerepet, az igén a személyt jelöli. – Die Endung schließt die Wortform ab: Am Hauptwort bezeichnet sie die Rolle im Satz, am Verb die Person.
Holnap a kertben dolgozom. – Morgen arbeite ich im Garten.
Virágot viszünk a tanítóknak. – Wir bringen den Lehrern Blumen.
A szokásos sorrend: szótő, képző, jel, rag. – Die übliche Reihenfolge lautet: Wortstamm, Bildungssuffix, Zeichen, Endung.
A „tanítóknak” alakban a tő után a képző („-ó”), a többes szám jele („-k”) és a rag („-nak”) következik. – In „tanítóknak“ – den Lehrern – folgen auf den Stamm das Bildungssuffix („-ó“), das Mehrzahlzeichen („-k“) und die Endung („-nak“).
Nem minden szóalakban szerepel mind a három fajta: a „házban” alakban csak rag van, az „olvasás” szóban csak képző. – Nicht jede Wortform enthält alle drei Arten: In „házban“ – im Haus – steht nur eine Endung, in „olvasás“ – das Lesen – nur ein Bildungssuffix.
Jelből több is követheti egymást, a rag viszont rendszerint egyedül áll a szó végén. – Zeichen können zu mehreren aufeinanderfolgen, die Endung dagegen steht in der Regel allein am Wortende.
A kertjeinkben almafák nőnek. – In unseren Gärten wachsen Apfelbäume.
A „kertjeinkben” alakban a birtok többségét jelölő „-jei” és a birtokos „-nk” után áll a „-ben” rag. – In „kertjeinkben“ steht die Endung „-ben“ nach „-jei“ (Mehrzahl des Besitzes) und „-nk“ (unser).
A sorrend nem cserélhető fel: a helyes alak „házakban”, nem „*házbanak”. – Die Reihenfolge ist nicht vertauschbar: Die richtige Form lautet „házakban“, nicht „*házbanak“.
Tavasszal virágokkal szépítettem a teraszt. – Im Frühling habe ich die Terrasse mit Blumen verschönert.
Egy hosszú szóalak hátulról bontható fel: előbb a rag válik le, aztán a jelek, majd a képző, végül a tő marad. – Eine lange Wortform lässt sich von hinten aufschlüsseln: Zuerst löst sich die Endung, dann lösen sich die Zeichen, dann das Bildungssuffix ab, zuletzt bleibt der Stamm.
A német szócsoport így a magyar szóalak tükörképe: „kertjeinkben” – „in unseren Gärten”. – Die deutsche Wortgruppe ist so das Spiegelbild der ungarischen Wortform: „kertjeinkben“ – in unseren Gärten.
A legkisebb jelentéses vagy nyelvtani feladatú egység a morféma; a tő és a toldalékok is morfémák. – Die kleinste Einheit mit Bedeutung oder grammatischer Aufgabe ist das Morphem („morféma“); Stamm und angefügte Elemente sind Morpheme.
A szótag és a morféma különböző egység: a „kertünkben” szótagjai „ker-tünk-ben”, morfémái „kertünkben”. – Silbe und Morphem sind verschiedene Einheiten: Die Silben von „kertünkben“ sind „ker-tünk-ben“, die Morpheme „kert-ünk-ben“.
A toldalék hiánya is jelentést hordozhat: a „kert” egyes számú, az „olvas” harmadik személyű alak. – Auch das Fehlen einer Endung kann eine Bedeutung tragen: „kert“ ist eine Einzahlform, „olvas“ – er/sie liest – eine Form der dritten Person.
Az ilyen jelöletlen elemet zéró morfémának nevezik. – Ein solches unbezeichnetes Element nennt man Nullmorphem („zéró morféma“).
A többes szám jele mindig „-k”, előtte gyakran kötőhangzó áll: „ablakok”, „házak”, „kertek”, „gyümölcsök”. – Das Mehrzahlzeichen ist immer „-k“; davor steht oft ein Bindevokal („kötőhangzó“): „ablakok“ – Fenster –, „házak“ – Häuser –, „kertek“ – Gärten –, „gyümölcsök“ – Früchte.
A kötőhangzónak nincs saját jelentése, csak összeköti a tövet és a toldalékot. – Der Bindevokal hat keine eigene Bedeutung; er verbindet nur Stamm und Endung.
Magánhangzóra végződő tő után nincs kötőhangzó: „autók”. – Nach einem Stamm, der auf Vokal endet, steht kein Bindevokal: „autók“ – Autos.
A szótári alak a szó megállapodás szerinti alapformája: főnévnél a toldalék nélküli egyes szám, igénél a jelen idő egyes szám harmadik személye. – Die Wörterbuchform („szótári alak“) ist die vereinbarte Grundform des Wortes: beim Hauptwort die Einzahl ohne Endung, beim Verb die dritte Person Einzahl Präsens.
Ezért a szótári alak nem mindig azonos a puszta tővel: az „eszik” töve „esz-”, a „lakik” töve „lak-”. – Deshalb ist die Wörterbuchform nicht immer gleich dem bloßen Stamm: Der Stamm von „eszik“ – essen – ist „esz-“, der von „lakik“ – wohnen – „lak-“.
Mit eszel? – Was isst du?
A tő előtt is állhat elem: az igekötő, például a „meg-”. – Auch vor dem Stamm kann ein Element stehen: das Verbalpräfix („igekötő“), zum Beispiel „meg-“.
Megírtam a levelet. – Ich habe den Brief fertig geschrieben.
Az igekötő a mondatban el is válhat az igétől. – Das Verbalpräfix kann sich im Satz auch vom Verb trennen.
Nem írtam meg a levelet. – Ich habe den Brief nicht fertig geschrieben.
A felsőfokban a „leg-” és a „-bb” közrefogja a tövet. – Im Superlativ umrahmen „leg-“ und „-bb“ den Stamm.
Ez a legszebb kert az utcában. – Das ist der schönste Garten in der Straße.
Az összetett szóban két tő kapcsolódik össze, a toldalékok az egészhez járulnak. – Im zusammengesetzten Wort („összetett szó“) verbinden sich zwei Stämme; die Endungen treten an das Ganze.
Hol van a szemüvegem? – Wo ist meine Brille?
A „szemüveg” a „szem” és az „üveg” összetétele. – „Szemüveg“ – Brille – ist eine Zusammensetzung aus „szem“ – Auge – und „üveg“ – Glas.
A gyök több rokon szó közös, régebbi magja, amely ma már nem fordul elő önállóan. – Die Wurzel („gyök“) ist der gemeinsame ältere Kern mehrerer verwandter Wörter, der heute nicht mehr allein vorkommt.
A „forog”, a „fordul”, a „fordít” és a „forgat” közös gyöke a „for-”. – „Forog“ – sich drehen –, „fordul“ – sich wenden –, „fordít“ – wenden, übersetzen – und „forgat“ – drehen – haben die gemeinsame Wurzel „for-“.
A Föld forog a Nap körül. – Die Erde dreht sich um die Sonne.
A „megszentségteleníthetetlenségeskedéseitekért” szójáték, de pontosan követi a szóépítés rendjét. – „Megszentségteleníthetetlenségeskedéseitekért“ – etwa: für eure Anstellereien, als wärt ihr völlig unentheiligbar – ist ein Wortspiel, folgt aber genau der Ordnung des Wortbaus.
Elöl az igekötő áll, utána a tő, kilenc képző, két jel és végül egy rag. – Vorn steht das Verbalpräfix, danach folgen der Stamm, neun Bildungssuffixe, zwei Zeichen und zuletzt eine Endung.
Wortschatz
- egész – ganz
- egészség – Gesundheit
- egészségedre {egészSÉG·ed·RE} – ganz·HEIT·dein·AUF(auf deine Gesundheit)
- szóalak {szó·ALAK} – Wort·FORM(Wortform)
- szótő {szó·TŐ} – Wort·STAMM(Wortstamm)
- tő – Stamm
- toldalék – angefügtes Element, Affix
- képző – Bildungssuffix
- jel – grammatisches Zeichen
- rag – Endung
- könyveimet – meine Bücher (Objekt)
- tanító – Lehrer(in)
- tanítóknak – den Lehrern
- tanuló – Schüler(in)
- olvasás – das Lesen
- szépít – verschönern
- kertjeinkben – in unseren Gärten
- birtok+os személyjel {személy·jel} – Besitzzeichen
- többes szám – Mehrzahl
- morféma – Morphem
- szótag {szó·TAG} – Wort·GLIED(Silbe)
- zéró morféma – Nullmorphem
- kötőhangzó {kötő·HANGZÓ} – bindend·LAUT(Bindevokal)
- szótári {szó·tári} alak – Wörterbuchform
- igekötő {ige·KÖTŐ} – Verb·BINDEND(Verbalpräfix)
- legszebb – am schönsten, der/die/das schönste
- összetett {össze·tett} szó – zusammengesetztes Wort
- szemüveg {szem·ÜVEG} – Auge·GLAS(Brille)
- gyök – Wurzel
- forog – sich drehen
3.Amikor egy szó több német szónak felel meg – Wenn ein Wort mehreren deutschen Wörtern entspricht (→ 1.1.3)
Egy magyar szóalak gyakran egész német szócsoportot ad vissza. – Eine ungarische Wortform gibt oft eine ganze deutsche Wortgruppe wieder.
Felhívhatlak holnap? – Kann ich dich morgen anrufen? / Darf ich dich morgen anrufen?
A német kérdés öt szóból áll, a magyar kettőből. – Die deutsche Frage besteht aus fünf Wörtern, die ungarische aus zweien.
A „felhívhatlak” alakban az igekötő, az igető, a lehetőség képzője és a „-lak” személyrag kapcsolódik össze. – In „felhívhatlak“ verbinden sich Verbalpräfix, Verbstamm, das Bildungssuffix der Möglichkeit und die Personalendung „-lak“.
A német elöljárószó helyén a magyarban többnyire rag áll a főnéven. – An der Stelle der deutschen Präposition steht im Ungarischen meist eine Endung am Hauptwort.
Vonattal utazunk Budapestre. – Wir fahren mit dem Zug nach Budapest.
Nyáron Görögországba utazunk. – Im Sommer reisen wir nach Griechenland.
A vonaton mindig olvasok. – Im Zug lese ich immer.
Mivel a németben a névelő is külön szó, egy magyar szóalaknak gyakran három német szó felel meg. – Da im Deutschen auch der Artikel ein eigenes Wort ist, entsprechen einer ungarischen Wortform oft drei deutsche Wörter.
Ugyanaz a rag németül több elöljárószóval is visszaadható: a „Budapestre” „nach Budapest”, a „tetőre” „auf das Dach”. – Dieselbe Endung lässt sich deutsch mit verschiedenen Präpositionen wiedergeben: „Budapestre“ heißt „nach Budapest“, „tetőre“ „auf das Dach“.
A birtokost a magyar a birtokot jelölő főnéven fejezi ki, birtokos személyjellel. – Den Besitzer drückt das Ungarische am Hauptwort aus, das den Besitz bezeichnet, mit einem Besitzzeichen.
A bőröndöm nagyon nehéz. – Mein Koffer ist sehr schwer.
Hol van az útlevelem? – Wo ist mein Reisepass?
A névelő ilyenkor is külön szó marad. – Der Artikel bleibt dabei ein eigenes Wort.
A lakásunkban két szoba van. – In unserer Wohnung gibt es zwei Zimmer.
Az ige személyragja megmutatja, ki cselekszik, ezért a személyes névmás rendszerint elmarad. – Die Personalendung des Verbs zeigt, wer handelt; deshalb entfällt das Personalpronomen in der Regel.
Holnap korán indulunk. – Morgen fahren wir früh los.
Hol szállsz le? – Wo steigst du aus?
A „mi” vagy a „te” csak nyomatékként áll a mondatban. – „Mi“ – wir – oder „te“ – du – stehen nur zur Betonung im Satz.
Ugyanígy van a spanyolban: a „viajamos” jelentése „utazunk”. – Ebenso im Spanischen: „viajamos“ heißt „wir reisen“.
A „-lak/-lek” egyszerre jelöli a cselekvőt és a cselekvés tárgyát: „én – téged”. – „-lak/-lek“ bezeichnet zugleich den Handelnden und das Ziel der Handlung: „ich – dich“.
Szeretlek. – Ich liebe dich.
Megvárlak az állomáson. – Ich warte am Bahnhof auf dich.
A „titeket” névmással a „-lak/-lek” többes számú tárgyra is vonatkozhat. – Mit dem Pronomen „titeket“ – euch – kann sich „-lak/-lek“ auch auf ein Objekt in der Mehrzahl beziehen.
Szeretlek titeket. – Ich liebe euch.
A „-hat/-het” lehetőséget vagy engedélyt fejez ki, és a német „können” vagy „dürfen” módbeli segédigének felel meg. – „-hat/-het“ drückt Möglichkeit oder Erlaubnis aus und entspricht dem deutschen Modalverb „können“ oder „dürfen“.
Hol vehetek jegyet? – Wo kann ich eine Fahrkarte kaufen?
Itt nem dohányozhatsz. – Hier darfst du nicht rauchen.
A magyar iskolai nyelvtan a „-hat/-het” toldalékot a képzők közé sorolja. – Die ungarische Schulgrammatik zählt „-hat/-het“ zu den Bildungssuffixen.
A szükségességet nem ez a képző fejezi ki, hanem a „kell”. – Die Notwendigkeit drückt nicht dieses Bildungssuffix aus, sondern „kell“ – müssen.
A német segédigés igealakok helyén a magyarban gyakran jel áll az igén, utána pedig a személyrag. – Anstelle der deutschen Verbformen mit Hilfsverb steht im Ungarischen oft ein Zeichen am Verb, danach die Personalendung.
Tegnap két órát vártam rád. – Gestern habe ich zwei Stunden auf dich gewartet.
Szívesen utaznék Erdélybe. – Ich würde gern nach Siebenbürgen reisen.
A „-t” a múlt időt, a „-né-” a feltételes módot jelöli. – „-t“ bezeichnet die Vergangenheit, „-né-“ den Konditional, die „würde“-Form.
A „haben” és a „sein” közötti választás elmarad: a „vártam” „ich habe gewartet”, az „utaztam” „ich bin gereist”. – Die Wahl zwischen „haben“ und „sein“ entfällt: „vártam“ heißt „ich habe gewartet“, „utaztam“ „ich bin gereist“.
A „vártam” jelentése „ich wartete” is lehet. – „Vártam“ kann ebenso „ich wartete“ bedeuten.
Az elöljárószó és a személyes névmás együtt a magyarban egyetlen szó. – Präposition und Personalpronomen ergeben im Ungarischen zusammen ein einziges Wort.
Az ilyen alakokban a rag tölti be a tő szerepét, és személyragot kap. – In solchen Formen übernimmt die Endung die Rolle des Stammes und erhält eine Personalendung.
Velem jössz a moziba? – Kommst du mit mir ins Kino?
Nálunk alszol? – Schläfst du bei uns?
Ezt a csomagot neked hoztam. – Dieses Paket habe ich dir mitgebracht.
A barátaimmal a Balatonon nyaralunk. – Mit meinen Freunden machen wir am Balaton Urlaub.
A „barátaimmal” alakban a birtok többségének jele, a birtokos személyjel és a „-val” rag áll egymás után. – In „barátaimmal“ stehen das Zeichen für die Mehrzahl des Besitzes, das Besitzzeichen und die Endung „-val“ hintereinander.
A „-mal” az előtte álló „m”-hez hasonult „-val”. – „-mal“ ist das an das vorangehende „m“ angeglichene „-val“.
Külön szó marad a névelő, a főnév előtti melléknév, a „nem” tagadószó és a névutó. – Eigene Wörter bleiben der Artikel, das Adjektiv vor dem Hauptwort, die Verneinung „nem“ und die Postposition.
A névutó a főnév után áll. – Die Postposition („névutó“) steht hinter dem Hauptwort.
Az autónkat a ház előtt hagytuk. – Unser Auto haben wir vor dem Haus gelassen.
A bolt az állomás mellett van. – Der Laden ist neben dem Bahnhof.
Néha a magyar több szót használ: a német összetett szónak gyakran „-i” képzős melléknév és főnév felel meg. – Manchmal verwendet das Ungarische mehr Wörter: Einem deutschen Kompositum entspricht oft ein Adjektiv auf „-i“ mit einem Hauptwort.
Ma nehéz a házi feladat. – Heute ist die Hausaufgabe schwer.
Amit a toldalék már kifejez, azt nem ismétlik meg külön szóval: „a lakásunkban”, nem „*a mi lakásban”. – Was die Endung schon ausdrückt, wird nicht mit einem eigenen Wort wiederholt: „a lakásunkban“, nicht „*a mi lakásban“.
Nyomatékként a névmás is állhat, de a toldalék ekkor is megmarad: „a mi lakásunkban”. – Zur Betonung kann auch das Pronomen stehen, die Endung bleibt aber auch dann: „a mi lakásunkban“ – in unserer Wohnung.
A magyarban is vannak több szóból álló igealakok: a jövő idő a „fog”, a múlt idejű feltételes mód a „volna”, a szükségesség a „kell” segítségével fejezhető ki. – Auch das Ungarische hat Verbformen aus mehreren Wörtern: Die Zukunft lässt sich mit „fog“, die „würde“-Form der Vergangenheit mit „volna“, die Notwendigkeit mit „kell“ ausdrücken.
Jövőre Rómába fogunk utazni. – Nächstes Jahr werden wir nach Rom reisen.
Szívesen elmentem volna veletek. – Ich wäre gern mit euch mitgegangen.
Holnap korán kell indulnom. – Morgen muss ich früh losfahren.
Az igekötő bizonyos mondatokban elválik az igétől, és a szócsoport több szóra oszlik. – Das Verbalpräfix trennt sich in bestimmten Sätzen vom Verb, und die Wortgruppe verteilt sich auf mehrere Wörter.
Nem hívlak fel. – Ich rufe dich nicht an.
Fel foglak hívni. – Ich werde dich anrufen.
Ha személyről van szó, a személyrag a névutóhoz járul, és egyetlen szó keletkezik: „előttem”. – Geht es um eine Person, tritt die Personalendung an die Postposition, und es entsteht ein einziges Wort: „előttem“ – vor mir.
Előttem egy idős néni állt a sorban. – Vor mir stand eine ältere Dame in der Schlange.
A „valamit megcsináltat” jelentést a műveltető képző fejezi ki: „-at/-et” vagy „-tat/-tet”. – Die Bedeutung „etwas machen lassen“ drückt das Bildungssuffix des Kausativs aus: „-at/-et“ oder „-tat/-tet“.
Megjavíttatom az autót. – Ich lasse das Auto reparieren.
Az „-ék” valakit és a családját vagy a körét jelöli. – „-ék“ bezeichnet jemanden mit seiner Familie oder seinem Kreis.
Szombaton Péteréknél vacsorázunk. – Am Samstag essen wir bei Péter und seiner Familie zu Abend.
A „nach Hause” jelentést a „haza-” igekötő hordozza. – Die Bedeutung „nach Hause“ trägt das Verbalpräfix „haza-“.
Hazaviszlek. – Ich bringe dich nach Hause.
Nem minden német szónak van magyar megfelelője: a „Nincs nálam pénz” szó szerint „bei mir ist kein Geld”. – Nicht jedes deutsche Wort hat ein ungarisches Gegenstück: „Nincs nálam pénz“ – ich habe kein Geld dabei – heißt wörtlich „bei mir ist kein Geld“.
A toldalékokat és az összetételeket egybeírják, a névutókat azonban külön. – Endungen und Zusammensetzungen werden zusammengeschrieben, Postpositionen dagegen getrennt.
Ezért a magyar szövegek kevesebb, de hosszabb szóból állnak, mint német fordításuk. – Deshalb bestehen ungarische Texte aus weniger, aber längeren Wörtern als ihre deutsche Übersetzung.
Wortschatz
- felhív – anrufen
- felhívhatlak – ich kann (darf) dich anrufen
- elöljárószó {elöl·járó·szó} – Präposition
- vonattal – mit dem Zug
- Budapestre – nach Budapest
- Görögországba {Görög·ország·ba} – nach Griechenland
- vonaton – im Zug
- bőröndöm – mein Koffer
- útlevél {út·LEVÉL} – Weg·BRIEF(Reisepass)
- lakásunkban – in unserer Wohnung
- személyrag {személy·rag} – Personalendung
- személyes névmás – Personalpronomen
- szeretlek – ich liebe dich
- megvárlak – ich warte auf dich
- titeket – euch
- vehetek – ich kann kaufen
- dohányozhatsz – du darfst rauchen
- mód+beli segédige {segéd·ige} – Modalverb
- segédige {segéd·ige} – Hilfsverb
- feltételes mód – Konditional
- utaznék – ich würde reisen
- velem – mit mir
- nálunk – bei uns
- neked – dir, für dich
- barátaimmal – mit meinen Freunden
- névutó {név·UTÓ} – Name·NACH(Postposition)
- tagadószó {tagadó·szó} – Verneinungswort
- házi feladat – Hausaufgabe
- előttem – vor mir
- megjavíttatom – ich lasse (es) reparieren
- műveltető képző – Kausativsuffix
- Péteréknél – bei Péter und seiner Familie
- hazaviszlek – ich bringe dich nach Hause
4.Szabályok és határok – Regeln und Grenzen (→ 1.1.4)
A magyar szóalakok nagyrészt szabályosan épülnek. – Die ungarischen Wortformen sind großenteils regelmäßig gebaut.
A főnevek többes számának jele mindig „-k”, előtte a szótól függően kötőhangzó állhat. – Das Mehrzahlzeichen der Hauptwörter ist immer „-k“; davor kann je nach Wort ein Bindevokal stehen.
A tanárok a ház előtt várnak. – Die Lehrer warten vor dem Haus.
Az iskolákban sok gyerek tanul. – In den Schulen lernen viele Kinder.
A többi rag is minden főnévnél ugyanaz; ragozási osztályok nincsenek. – Auch die übrigen Endungen sind bei allen Hauptwörtern dieselben; Deklinationsklassen gibt es nicht.
Az igék személyragjai is közös mintát követnek: „várok, vársz, vár, várunk, vártok, várnak”. – Auch die Personalendungen der Verben folgen einem gemeinsamen Muster: „ich warte, du wartest, er/sie wartet, wir warten, ihr wartet, sie warten“.
Az első határ: a toldalék alakja alkalmazkodik a szóhoz. – Die erste Grenze: Die Gestalt der Endung passt sich dem Wort an.
A „-ban” és a „-ben” ugyanannak a ragnak két változata; a választást a szó magánhangzói döntik el. – „-ban“ und „-ben“ sind zwei Varianten derselben Endung; die Wahl entscheiden die Vokale des Wortes (Vokalharmonie).
Nyáron sokat úszunk a tóban. – Im Sommer schwimmen wir viel im See.
A gyerekek a kertben játszanak. – Die Kinder spielen im Garten.
A tárgyrag öt alakban jelenik meg: „tanárt”, „virágot”, „házat”, „kertet”, „gyümölcsöt”. – Die Objektendung erscheint in fünf Gestalten: „tanárt“ – den Lehrer –, „virágot“ – die Blume –, „házat“ – das Haus –, „kertet“ – den Garten –, „gyümölcsöt“ – das Obst.
A „-val/-vel” „v”-je mássalhangzó után ehhez a mássalhangzóhoz hasonul: „Péterrel”, „házzal”. – Das „v“ von „-val/-vel“ – mit – gleicht sich nach einem Konsonanten an diesen an: „Péterrel“ – mit Péter –, „házzal“ – mit dem Haus.
Péterrel és Katával beszéltem. – Ich habe mit Péter und mit Kata gesprochen.
Ezek a változatok szabályokat követnek. – Diese Varianten folgen Regeln.
A második határ: egyes szavaknak a toldalék előtt más a tőalakjuk. – Die zweite Grenze: Manche Wörter haben vor der Endung eine andere Stammgestalt (Stammvariante, „tőváltozat“).
A patakban szép köveket találtunk. – Im Bach haben wir schöne Steine gefunden.
Reggel madarakat hallok a kertben. – Morgens höre ich Vögel im Garten.
A tavat nádas veszi körül. – Den See umgibt Schilf.
A „kő – kövek”, a „tó – tavak” és a „ló – lovak” párban „v” jelenik meg. – In den Paaren „kő – kövek“ – Stein –, „tó – tavak“ – See – und „ló – lovak“ – Pferd – tritt ein „v“ auf.
A „madár – madarat” és a „kéz – kezet” párban a tő hosszú magánhangzója megrövidül. – In den Paaren „madár – madarat“ – Vogel – und „kéz – kezet“ – Hand – wird der lange Stammvokal kurz.
A „bokor – bokrot” párban a tő magánhangzója kiesik. – Im Paar „bokor – bokrot“ – Busch – fällt der Stammvokal aus.
A tőváltozat nem minden toldalék előtt áll: „a tóban”, de „a tavon”. – Die Stammvariante steht nicht vor jeder Endung: „a tóban“ – im See –, aber „a tavon“ – auf dem See.
A harmadik határ: néhány nagyon gyakori szó alakjai nem a közös minta szerint képződnek. – Die dritte Grenze: Die Formen einiger sehr häufiger Wörter werden nicht nach dem gemeinsamen Muster gebildet.
Ezeket rendhagyónak nevezik, szó szerint „a rendet elhagyónak”. – Man nennt sie unregelmäßig, ungarisch „rendhagyó“, wörtlich „die Ordnung verlassend“.
Tegnap otthon voltam, holnap Szegeden leszek. – Gestern war ich zu Hause, morgen bin ich in Szeged.
Tegnap moziba mentünk. – Gestern sind wir ins Kino gegangen.
Gyere velünk a piacra! – Komm mit uns auf den Markt!
Ez a leves jobb, mint a tegnapi. – Diese Suppe ist besser als die von gestern.
Ma több vendég jött, mint tegnap. – Heute sind mehr Gäste gekommen als gestern.
Az „eszik”, az „iszik”, a „vesz”, a „tesz”, a „visz”, a „hisz” és a „lesz” kis közös csoportot alkot. – Die Verben „eszik“ – essen –, „iszik“ – trinken –, „vesz“ – nehmen –, „tesz“ – legen –, „visz“ – tragen –, „hisz“ – glauben – und „lesz“ – werden – bilden eine kleine gemeinsame Gruppe.
A negyedik határ: egy igei végződés egyszerre több információt is hordozhat. – Die vierte Grenze: Eine Verbendung kann zugleich mehrere Angaben tragen.
Péter egy kávét kér. – Péter bittet um einen Kaffee.
Péter kéri a számlát. – Péter bittet um die Rechnung.
A „kéri” „-i”-je egyszerre jelöli az egyes szám harmadik személyét és a határozott tárgyat. – Das „-i“ in „kéri“ bezeichnet zugleich die dritte Person Einzahl und das bestimmte Objekt.
Az ige így megkülönbözteti a határozatlan és a határozott tárgyat. – Das Verb unterscheidet so zwischen unbestimmtem und bestimmtem Objekt.
Látok egy házat. – Ich sehe ein Haus.
Látom a házat. – Ich sehe das Haus.
Az ötödik határ: azonos hangalakú toldalékok különböző feladatot láthatnak el. – Die fünfte Grenze: Gleich lautende Endungen können verschiedene Aufgaben erfüllen.
Friss kenyeret vettem. – Ich habe frisches Brot gekauft.
A „-t” a főnéven a tárgyat, az igén a múlt időt jelöli. – „-t“ bezeichnet am Hauptwort das Objekt, am Verb die Vergangenheit.
Hasonlóan az „-unk/-ünk” a főnéven birtokost, az igén személyt jelöl. – Ebenso bezeichnet „-unk/-ünk“ am Hauptwort den Besitzer, am Verb die Person.
Tavasszal új fákat ültetünk a kertünkben. – Im Frühling pflanzen wir neue Bäume in unserem Garten.
Hogy melyik feladatról van szó, azt a tő szófaja és a mondat mutatja meg. – Welche Aufgabe vorliegt, zeigen die Wortart des Stammes und der Satz.
A „-val/-vel” sokféle alakban jelenik meg, jelentése mindig „mit”: „vonattal”, „késsel”, „tollal”, „autóval”. – „-val/-vel“ erscheint in vielen Gestalten, die Bedeutung ist immer „mit“: „vonattal“ – mit dem Zug –, „késsel“ – mit dem Messer –, „tollal“ – mit dem Füller –, „autóval“ – mit dem Auto.
A „tollal” alakban a hasonult „l” egybeolvad a tő kettős „ll”-jével, ezért csak két „l”-t írnak. – In „tollal“ verschmilzt das angeglichene „l“ mit dem Doppel-„ll“ des Stammes; deshalb schreibt man nur zwei „l“.
A „-hoz/-hez/-höz” háromalakú: „házhoz”, „kerthez”, „tükörhöz”. – „-hoz/-hez/-höz“ – zu – hat drei Formen: „házhoz“ – zum Haus –, „kerthez“ – zum Garten –, „tükörhöz“ – zum Spiegel.
A „szomszédhoz” alakban az „é” semleges, ezért az előtte álló „o” dönt. – In „szomszédhoz“ – zum Nachbarn – ist das „é“ neutral; deshalb entscheidet das „o“ davor.
Egyes szavaknál a szóhoz kötött, hogy áll-e kötőhangzó, és melyik: „falat”, de „dalt”; „könyvet”, de „ködöt”. – Bei manchen Wörtern ist beim einzelnen Wort festgelegt, ob ein Bindevokal steht und welcher: „falat“ – die Wand –, aber „dalt“ – das Lied –; „könyvet“ – das Buch –, aber „ködöt“ – den Nebel.
A „szó” és a „tó” rímel, tárgyesetük mégis „szót”, illetve „tavat”. – „Szó“ – Wort – und „tó“ – See – reimen sich, trotzdem lauten ihre Objektformen „szót“ und „tavat“.
Az „-i” háromféle lehet: a birtok többségének jele („kertjei”), igei személyrag („kéri”) és melléknévképző („budapesti”). – „-i“ kann dreierlei sein: das Zeichen für die Mehrzahl des Besitzes („kertjei“ – seine Gärten), eine Personalendung des Verbs („kéri“ – er/sie bittet um es) und ein Adjektivsuffix („budapesti“ – aus Budapest).
Hasonlóan a „-ja/-je” a főnéven birtokos személyjel („kertje”), az igén személyrag („látja”). – Ebenso ist „-ja/-je“ am Hauptwort ein Besitzzeichen („kertje“ – sein Garten), am Verb eine Personalendung („látja“ – er/sie sieht es).
Egyes igealakokban a jelentések nem választhatók szét: a „várom” végződésében az első személy és a határozott tárgy együtt rejlik. – In manchen Verbformen lassen sich die Bedeutungen nicht trennen: In der Endung von „várom“ – ich erwarte (es) – stecken die erste Person und das bestimmte Objekt zusammen.
A rövid felszólító alakokban a tő, a felszólítás, a második személy és a határozott tárgy egybeolvad: „vidd”, „edd”, „tedd”, „vedd”. – In den kurzen Aufforderungsformen verschmelzen Stamm, Aufforderung, zweite Person und bestimmtes Objekt: „vidd“ – bring es! –, „edd“ – iss es! –, „tedd“ – leg es! –, „vedd“ – nimm es!
Vidd haza a csomagot! – Bring das Paket nach Hause!
Ezeken a pontokon a magyar a flektáló nyelvekhez hasonlóan épül. – An diesen Stellen ist das Ungarische ähnlich gebaut wie eine flektierende Sprache.
A főnéven a birtokos személyjel megelőzi a ragot, a ragos személyes névmásban viszont a rag áll elöl: „barátunknál” – „nálunk”. – Am Hauptwort steht das Besitzzeichen vor der Endung, beim Personalpronomen mit Endung steht dagegen die Endung vorn: „barátunknál“ – bei unserem Freund – „nálunk“ – bei uns.
A szokásos sorrendtől is van eltérés: a „nagybani” alakban képző követi a ragot. – Auch von der üblichen Reihenfolge gibt es Abweichungen: In „nagybani“ – Groß- (im Großen) – folgt ein Bildungssuffix auf eine Endung.
A nagybani piacon olcsóbb a zöldség. – Auf dem Großmarkt ist das Gemüse billiger.
Ha különböző tövek alakjai egészítik ki egymást, alakkiegészülésről beszélnek. – Ergänzen sich Formen verschiedener Stämme zu einem Formensystem, spricht man von Suppletion („alakkiegészülés“).
Ilyen a „van – lesz” és a „sok – több”; a „van” főnévi igeneve, a „lenni” is a „lesz” tövéből való. – So bei „van – lesz“ – ist – wird sein – und „sok – több“ – viel – mehr; auch der Infinitiv zu „van“, „lenni“, stammt vom Stamm von „lesz“.
A „megy – ment” és a „jó – jobb” viszont ugyanannak a szónak a tőváltozatai. – „Megy – ment“ – geht – ging – und „jó – jobb“ – gut – besser – sind dagegen Stammvarianten desselben Wortes.
Az „-ik”-es igék egyes szám első személyű alakja a sztenderd nyelvben „-m” végű, a beszélt nyelvben gyakran „-k” végű: „eszem” – „eszek”. – Die Form der ersten Person Einzahl der Verben auf „-ik“ endet in der Standardsprache auf „-m“, in der gesprochenen Sprache oft auf „-k“: „eszem“ – „eszek“ – ich esse.
Reggelire csak egy kiflit eszem. – Zum Frühstück esse ich nur ein Hörnchen.
A gyakori szavak a sok használat miatt régi alakokat őriznek meg, a ritkák a közös mintához igazodnak. – Häufige Wörter bewahren durch den ständigen Gebrauch alte Formen, seltene gleichen sich dem gemeinsamen Muster an.
Az agglutináció tehát fokozat kérdése: a magyar messze az agglutináló, a német a flektáló oldalon áll. – Agglutination ist also eine Frage des Grades: Das Ungarische steht weit auf der agglutinierenden Seite, das Deutsche auf der flektierenden.
Wortschatz
- tanárok – Lehrer (Mehrzahl)
- iskolákban – in den Schulen
- ragozási osztály – Deklinationsklasse
- toldalékváltozat {toldalék·VÁLTOZAT} – Anhängsel·VARIANTE(Endungsvariante)
- magánhangzó {magán·HANGZÓ} – Selbst·LAUT(Vokal)
- mássalhangzó {más·SAL·hangzó} – andere·MIT·Laut(Konsonant)
- hasonul – sich angleichen
- Péterrel – mit Péter
- házzal – mit dem Haus
- tárgyrag {tárgy·RAG} – Objekt·ENDUNG(Objektendung)
- tőváltozat {tő·VÁLTOZAT} – Stamm·VARIANTE(Stammvariante)
- köveket – Steine (Objekt)
- madarakat – Vögel (Objekt)
- tavat – den See
- bokrot – den Busch
- rendhagyó {rend·HAGYó} – Ordnung·VERLASSEN·end(unregelmäßig)
- voltam – ich war
- leszek – ich werde sein
- mentünk – wir sind gegangen
- gyere – komm!
- jobb – besser
- több – mehr
- kéri – er/sie bittet um (es)
- határozott tárgy – bestimmtes Objekt
- határozatlan tárgy – unbestimmtes Objekt
- kenyeret – Brot (Objekt)
- vettem – ich habe gekauft
- tollal – mit dem Füller
- szomszédhoz – zum Nachbarn
- dalt – das Lied (Objekt)
- vidd – bring es!
- nagybani piac – Großmarkt
- alakkiegészülés {alak·ki·egészülés} – Suppletion
- eszem – ich esse
5.Magyarul és németül másképp – Auf Ungarisch und Deutsch auf unterschiedliche Weise (→ 1.1.5)
A német nagyrészt flektáló nyelv: az esetet és a számot a névelőre, a melléknévre és a főnévre osztja el. – Das Deutsche ist überwiegend eine flektierende Sprache: Es verteilt Fall und Zahl auf Artikel, Adjektiv und Hauptwort.
Az új autómmal járok dolgozni. – Mit meinem neuen Auto fahre ich zur Arbeit.
A német szócsoport háromszor jelöli a viszonyt, a magyar csak egyszer, a főnéven. – Die deutsche Wortgruppe kennzeichnet die Beziehung dreimal, die ungarische nur einmal, am Hauptwort.
Az „új” változatlan marad. – „Új“ – neu – bleibt unverändert.
A német többes számnak sokféle képzése van: „-e”, „-er”, „-en”, „-s”, tőhangváltás, sőt végződés nélküli alak is. – Die deutsche Mehrzahl hat viele Bildungsweisen: „-e“, „-er“, „-en“, „-s“, Umlaut, sogar Formen ohne Endung.
A magyar főnévnek egyetlen többesjele van, a „-k”. – Das ungarische Hauptwort hat ein einziges Mehrzahlzeichen, „-k“.
A gyerekek könyveket és füzeteket visznek az iskolába. – Die Kinder bringen Bücher und Hefte in die Schule.
Kind – Kinder, Heft – Hefte, Auto – Autos, Lehrer – Lehrer: magyarul „gyerekek”, „füzetek”, „autók”, „tanárok”. – Kind – Kinder, Heft – Hefte, Auto – Autos, Lehrer – Lehrer: ungarisch „gyerekek“, „füzetek“, „autók“, „tanárok“.
A birtok többségét külön jel, az „-i-” jelöli. – Die Mehrzahl des Besitzes bezeichnet ein eigenes Zeichen, „-i-“.
A németben főként a névelő hordozza az esetet: „der – den – dem – des”. – Im Deutschen trägt vor allem der Artikel den Fall: „der – den – dem – des“.
A magyar „a” és „az” névelő sosem változik; az „az” csak magánhangzó előtt áll. – Der ungarische Artikel „a“ und „az“ ändert sich nie; „az“ steht nur vor Vokal.
Az esetet a főnév végén álló rag jelöli. – Den Fall bezeichnet die Endung am Ende des Hauptworts.
Nőnapon virágot adunk a nőknek. – Am Frauentag schenken wir den Frauen Blumen.
A nőket meghívtuk vacsorára. – Die Frauen haben wir zum Abendessen eingeladen.
A németben a „die Frauen” alanyként és tárgyként is ugyanaz, a magyar „a nők” és „a nőket” viszont különbözik. – Im Deutschen lautet „die Frauen“ als Subjekt und als Objekt gleich, das ungarische „a nők“ und „a nőket“ dagegen unterscheiden sich.
Mivel a magyarban nincs nyelvtani nem, a „kabátja” férfira és nőre egyaránt vonatkozhat. – Da das Ungarische kein grammatisches Geschlecht hat, kann sich „kabátja“ – sein Mantel, ihr Mantel – auf einen Mann wie auf eine Frau beziehen.
Az „ő” jelentése „er” és „sie” is. – „Ő“ heißt „er“ und ebenso „sie“.
A német Umlaut és Ablaut a tő magánhangzóját változtatja meg: „Vater – Väter”, „lesen – las”. – Der deutsche Umlaut und der Ablaut verändern den Stammvokal: „Vater – Väter“, „lesen – las“.
A magyarban a tő ilyenkor megmarad; a szóvégi „a” csak megnyúlik: „apa – apák”. – Im Ungarischen bleibt der Stamm dabei erhalten; das auslautende „a“ wird nur gelängt: „apa – apák“ – Vater – Väter.
Az apák is eljöttek a szülői értekezletre. – Auch die Väter sind zum Elternabend gekommen.
Anna tegnap egy érdekes könyvet olvasott. – Anna hat gestern ein interessantes Buch gelesen.
Az „ö”, „ü”, „ő” és „ű” a magyarban önálló magánhangzó, nem Umlaut. – „Ö“, „ü“, „ő“ und „ű“ sind im Ungarischen eigene Vokale, keine Umlaute.
Mindkét nyelv az igén jelöli a személyt: „csinálsz” – „mach-st”. – Beide Sprachen kennzeichnen die Person am Verb: „csinálsz“ – „machst“ – du machst.
A német múlt idő gyakran segédigével és melléknévi igenévvel fejezhető ki, a magyar egyetlen alakot használ a „-t/-tt” jellel. – Die deutsche Vergangenheit steht oft mit Hilfsverb und Partizip, das Ungarische verwendet eine einzige Form mit dem Zeichen „-t/-tt“.
Egész nap dolgoztam. – Ich habe den ganzen Tag gearbeitet.
A német „Präteritum” is egy szó: az „ich arbeitete” magyarul „dolgoztam”. – Auch das deutsche Präteritum ist ein Wort: „ich arbeitete“ heißt ungarisch „dolgoztam“.
A határozott és a határozatlan tárgy szerinti megkülönböztetést a német igeragozás nem ismeri. – Die Unterscheidung nach bestimmtem und unbestimmtem Objekt kennt die deutsche Konjugation nicht.
A németben a főnév előtti melléknév a névelőhöz és a főnévhez igazodik, a magyarban változatlan marad. – Im Deutschen richtet sich das Adjektiv vor dem Hauptwort nach Artikel und Hauptwort, im Ungarischen bleibt es unverändert.
A piros almákat a nagy kosárba tettem. – Die roten Äpfel habe ich in den großen Korb gelegt.
Az új szomszédunkkal még nem beszéltem. – Mit unserem neuen Nachbarn habe ich noch nicht gesprochen.
Hibás tehát a „*pirosakat almákat” alak. – Falsch ist also „*pirosakat almákat“.
Az állítmányként álló melléknév viszont számban egyezik az alannyal. – Das Adjektiv als Satzaussage stimmt dagegen in der Zahl mit dem Subjekt überein.
A falak vastagok. – Die Wände sind dick.
Itt a német fordítva viselkedik: a főnév előtti melléknevet ragozza, az állítmányit nem. – Hier verhält sich das Deutsche umgekehrt: Es beugt das Adjektiv vor dem Hauptwort, das prädikative nicht.
A német is fűz egymás után elemeket: „Lehr-er-in-nen”. – Auch das Deutsche reiht Bausteine aneinander: „Lehr-er-in-nen“.
A magyar „tanárnők” a „nő” szóval alkotott összetétel; a német „-in” végződésnek nincs megfelelője. – Das ungarische „tanárnők“ – Lehrerinnen – ist eine Zusammensetzung mit „nő“ – Frau; eine Entsprechung der deutschen Endung „-in“ gibt es nicht.
Mindkét nyelv alkot összetett szavakat; a német gyakran kötőelemet tesz közéjük („Arbeit-s-platz”), a magyar nem („munkahely”). – Beide Sprachen bilden Zusammensetzungen; das Deutsche setzt oft ein Fugenelement dazwischen („Arbeit-s-platz“), das Ungarische nicht („munkahely“).
A német „-en” sokféle feladatot lát el, a magyarban mindegyiknek külön eleme van: „a nők”, „futunk”, „futott”. – Das deutsche „-en“ erfüllt viele Aufgaben, im Ungarischen hat jede ein eigenes Element: „die Frauen“ – „a nők“, „wir laufen“ – „futunk“, „gelaufen“ – „futott“.
Az „in den Städten” magyarul egy névelő és egy szó: „a városokban”. – „In den Städten“ ist ungarisch ein Artikel und ein Wort: „a városokban“.
A latin „in urbibus” és az orosz „в городах” végződése egyszerre jelöli a többes számot és az esetet, nem bontható két részre. – Die Endung von lateinisch „in urbibus“ und russisch „в городах“ (v gorodach) bezeichnet Mehrzahl und Fall zugleich und lässt sich nicht in zwei Teile zerlegen.
A nagyobb városokban több a munkahely. – In den größeren Städten gibt es mehr Arbeitsplätze.
Az anya látja a lányt. – Die Mutter sieht das Mädchen.
Az anyát látja a lány. – Das Mädchen sieht die Mutter.
A tárgyrag a szórendtől függetlenül jelzi a tárgyat; a szórend a témát és a kiemelést mutatja. – Die Objektendung kennzeichnet das Objekt unabhängig von der Wortstellung; die Wortstellung zeigt Thema und Hervorhebung.
A németben a „die” és a „das” nem különbözteti meg az alanyt és a tárgyat; a névelőn ez csak hímnemű egyes számban látszik: „der Vater – den Vater”. – Im Deutschen unterscheiden „die“ und „das“ Subjekt und Objekt nicht; am Artikel zeigt sich das nur im männlichen Singular: „der Vater – den Vater“.
Mindkét nyelvben vannak az igétől elváló előtagok: „ankommen – sie kommen an”, „megérkeztek – nem érkeztek meg”. – Beide Sprachen haben Vorsilben, die sich vom Verb lösen: „ankommen – sie kommen an“, „megérkeztek – nem érkeztek meg“ – sie sind angekommen – sie sind nicht angekommen.
A német „ge-arbeit-et” körülfogja a tövet; a magyarban a felsőfok „leg-…-bb” alakja hasonló. – Das deutsche „ge-arbeit-et“ umschließt den Stamm (Zirkumfix); ähnlich ist im Ungarischen der Superlativ mit „leg-…-bb“.
Budapest Magyarország legnagyobb városa. – Budapest ist die größte Stadt Ungarns.
A mutató névmás átveszi a főnév ragját, ezért itt a magyar is kétszer jelöl: „ebben a házban”. – Das hinweisende Fürwort übernimmt die Endung des Hauptworts; deshalb kennzeichnet hier auch das Ungarische zweimal: „ebben a házban“ – in diesem Haus.
Ebben a házban laktak a nagyszüleim. – In diesem Haus haben meine Großeltern gewohnt.
A nyelvtípusok tehát súlypontokat írnak le, nem tiszta formákat. – Die Sprachtypen beschreiben also Schwerpunkte, keine reinen Formen.
Wortschatz
- autómmal – mit meinem Auto
- új – neu
- többesjel {többes·jel} – Mehrzahlzeichen
- gyerekek – Kinder
- füzeteket – Hefte (Objekt)
- névelő {név·ELŐ} – Name·VOR(Artikel)
- eset – Fall, Kasus
- nőknek – den Frauen
- nőket – die Frauen (Objekt)
- nyelvtani {nyelv·tani} nem – grammatisches Geschlecht
- kabátja – sein Mantel, ihr Mantel
- ő – er, sie
- apák – Väter
- olvasott – er/sie las, hat gelesen
- dolgoztam – ich habe gearbeitet
- melléknév {mellék·NÉV} – Neben·NAME(Adjektiv)
- melléknévi {mellék·névi} igenév {ige·név} – Partizip
- almákat – die Äpfel (Objekt)
- szomszédunkkal – mit unserem Nachbarn
- állítmány – Satzaussage, Prädikat
- alany – Subjekt
- vastagok – dick (Mehrzahl, als Satzaussage)
- tanárnők {tanár·NŐ·k} – Lehrer·FRAU·(Mehrzahl)(Lehrerinnen)
- munkahely {munka·HELY} – Arbeit·PLATZ(Arbeitsplatz)
- futunk – wir laufen
- városokban – in (den) Städten
- lányt – das Mädchen (Objekt)
- anyát – die Mutter (Objekt)
- szórend {szó·REND} – Wort·ORDNUNG(Wortstellung)
- legnagyobb – der/die/das größte
- mutató névmás – Demonstrativpronomen
- ebben – in diesem
Dieser Text steht unter CC0 1.0 Universell. Eine Quellenangabe ist nicht erforderlich.
Er darf kostenlos kopiert, verändert, veröffentlicht und auch kommerziell genutzt werden.