1.3 Die Suffixhierarchie: képző – jel – rag

1.A képző – Das Bildungssuffix (→ 1.3.1)

A „kert” szóból az „-ész” képzővel „kertész” lesz. – Aus „kert“ – Garten – wird mit dem Bildungssuffix „-ész“ das Wort „kertész“ – Gärtner.

A képző olyan toldalék, amely egy alapszóból új szót alkot. – Ein Bildungssuffix ist ein angefügtes Element, das aus einem Grundwort ein neues Wort bildet.

A kertész a kertben dolgozik. – Der Gärtner arbeitet im Garten.

Az író új könyvet írt. – Der Schriftsteller hat ein neues Buch geschrieben.

A halász hajnalban kimegy a tóra. – Der Fischer fährt im Morgengrauen auf den See hinaus.

A folyamat neve szóképzés, a képzővel létrejött szó neve képzett szó. – Der Vorgang heißt Ableitung – „szóképzés“, lateinisch Derivation; das Ergebnis heißt abgeleitetes Wort – „képzett szó“.

A „képző” a „képez” igéhez tartozik, ez pedig a „kép” szóhoz: a képző tehát „alkotó, formáló” elem. – „Képző“ gehört zum Verb „képez“ – bilden, formen –, dieses zu „kép“ – Bild: Das Bildungssuffix ist also das „bildende, formende“ Element.

A képző új jelentést hoz létre, nem nyelvtani adatot. – Das Bildungssuffix schafft eine neue Bedeutung, keine grammatische Angabe.

Az olvasás jó szórakozás. – Lesen ist eine gute Unterhaltung.

A képzett szó többnyire külön címszó a szótárban: a „kertész” igen, a „kertek” nem. – Das abgeleitete Wort ist meist ein eigenes Stichwort im Wörterbuch: „kertész“ ja, „kertek“ – Gärten – nicht.

Ez a próba csak támpont, mert a szabályosan képzett szavak a kisebb szótárakból gyakran hiányoznak. – Diese Probe ist nur ein Anhaltspunkt, denn regelmäßig gebildete Ableitungen fehlen in kleineren Wörterbüchern oft.

A képző gyakran a szófajt is megváltoztatja: a „só” főnévből „sós” melléknév és „sóz” ige lesz. – Das Bildungssuffix ändert oft auch die Wortart: Aus dem Hauptwort „só“ – Salz – werden das Eigenschaftswort „sós“ – salzig – und das Verb „sóz“ – salzen.

A leves túl sós. – Die Suppe ist zu salzig.

Ki sózta meg a levest? – Wer hat die Suppe gesalzen?

A szófajváltás nem kötelező: a „kert” és a „kertész” egyaránt főnév. – Der Wechsel der Wortart ist nicht notwendig: „kert“ und „kertész“ sind beide Hauptwörter.

A képző közvetlenül a tő után áll; utána jöhet a jel és a rag. – Das Bildungssuffix steht unmittelbar nach dem Stamm; danach können Zeichen und Endsuffix folgen.

Köszönöm a barátságodat. – Danke für deine Freundschaft.

A képzőket aszerint csoportosítjuk, hogy milyen szófajú szót hoznak létre. – Die Bildungssuffixe werden nach der Wortart eingeteilt, die sie erzeugen.

Főnévképző például az „-ó/-ő”, az „-ás/-és”, az „-ász/-ész” és a „-ság/-ség”. – Substantivbildungssuffixe – „főnévképző“ – sind zum Beispiel „-ó/-ő“, „-ás/-és“, „-ász/-ész“ und „-ság/-ség“.

A boldogság nem pénz kérdése. – Glück ist keine Frage des Geldes.

A kicsinyítő képzők is főnevet alkotnak: „kutyus”, „madárka”, „házacska”. – Auch die Verkleinerungssuffixe bilden Hauptwörter: „kutyus“ – Hündchen –, „madárka“ – Vögelchen –, „házacska“ – Häuschen.

Melléknévképző például az „-s”, az „-i” és a „-talan/-telen”. – Adjektivbildungssuffixe – „melléknévképző“ – sind zum Beispiel „-s“, „-i“ und „-talan/-telen“.

Ez a víz színtelen és szagtalan. – Dieses Wasser ist farblos und geruchlos.

Szeretem a városi életet. – Ich mag das städtische Leben.

Igeképző például a „-z”, a „-zik”, az „-l”, az „-ál” és az „-ít”. – Verbbildungssuffixe – „igeképző“ – sind zum Beispiel „-z“, „-zik“, „-l“, „-ál“ und „-ít“.

Péter telefonál a főnökének. – Péter ruft seinen Chef an.

Ez a szer jól tisztítja a szőnyeget. – Dieses Mittel reinigt den Teppich gut.

A „-gat/-get” igéből másik igét képez: „olvasgat” – egy kicsit olvas. – „-gat/-get“ bildet aus einem Verb ein anderes Verb: „olvasgat“ – ein bisschen lesen.

A magyar iskolai nyelvtan a „-hat/-het” és az „-at/-et”, „-tat/-tet” toldalékot is a képzők közé sorolja. – Die ungarische Schulgrammatik zählt auch „-hat/-het“ – können, dürfen – und „-at/-et“, „-tat/-tet“ – lassen – zu den Bildungssuffixen.

Holnap később jöhetsz. – Morgen kannst du später kommen.

Az orvos sokáig váratott minket. – Der Arzt hat uns lange warten lassen.

Az igenévképzők az igéből igenevet alkotnak: „olvasni”, „olvasó”, „olvasott”, „olvasandó”, „olvasva”. – Die Bildungssuffixe des Verbalnomens – „igenévképző“ – machen aus dem Verb ein Verbalnomen: „olvasni“ – lesen –, „olvasó“ – lesend –, „olvasott“ – gelesen –, „olvasandó“ – zu lesen –, „olvasva“ – lesend.

Az olvasó gyerek nem hallotta a csengőt. – Das lesende Kind hat die Klingel nicht gehört.

A számnévképző sorszámot vagy törtszámot alkot: „harmadik”, „negyed”. – Das Zahlwortbildungssuffix bildet Ordnungs- oder Bruchzahlen: „harmadik“ – dritter –, „negyed“ – Viertel.

A harmadik emeleten lakunk. – Wir wohnen im dritten Stock.

Sok melléknévi igenév önálló főnévvé vált: az „olvasó” főnévként is él, a „vezető” sofőrt is jelent. – Viele Partizipien sind zu eigenen Hauptwörtern geworden: „olvasó“ heißt auch „Leser“, „vezető“ auch „Leiter“ und „Fahrer“.

A vezető hirtelen fékezett. – Der Fahrer bremste plötzlich.

A „hallgat” nem azt jelenti, hogy „egy kicsit hall”, hanem azt, hogy figyel valakire, vagy hogy nem szól. – „Hallgat“ bedeutet nicht „ein bisschen hören“, sondern „zuhören“ oder „schweigen“.

A diákok csendben hallgatják a tanárt. – Die Schüler hören dem Lehrer still zu.

Egyes tövek önállóan nem fordulnak elő, csak képzővel: „forog”, „fordul”, „fordít”. – Manche Stämme kommen allein nicht vor, nur mit Bildungssuffix: „forog“ – sich drehen –, „fordul“ – sich wenden –, „fordít“ – wenden, übersetzen.

Az ilyen kötött tő neve passzív tő. – Ein solcher gebundener Stamm heißt passiver Stamm – „passzív tő“.

Az autó balra fordul. – Das Auto biegt nach links ab.

Termékeny képzővel ma is alkotnak új szavakat; ilyen a „-zik”. – Mit einem produktiven – wörtlich „fruchtbaren“ – Bildungssuffix bildet man heute noch neue Wörter; ein solches ist „-zik“.

Este még internetezem egy kicsit. – Abends surfe ich noch ein bisschen im Internet.

Az „-alom/-elem” már nem termékeny: a „félelem” és a „győzelem” régi képzés. – „-alom/-elem“ ist nicht mehr produktiv: „félelem“ – Angst – und „győzelem“ – Sieg – sind alte Bildungen.

A „tanárnő” összetétel, mert a „nő” önálló szó; a „kertész” végén álló „-ész” viszont önállóan nem létezik. – „Tanárnő“ – Lehrerin – ist eine Zusammensetzung, denn „nő“ – Frau – ist ein selbständiges Wort; das „-ész“ in „kertész“ dagegen gibt es allein nicht.

A „vizes” szóban vitatott, hogy az „e” a képzőhöz tartozik-e, vagy kötőhangzó. – Bei „vizes“ – nass – ist umstritten, ob das „e“ zum Bildungssuffix gehört oder ein Bindevokal ist.

A német „-er”, „-heit”, „-schaft”, „-los” és „-ig” feladata hasonló, de az elemek nem felelnek meg egymásnak darabról darabra. – Das deutsche „-er“, „-heit“, „-schaft“, „-los“ und „-ig“ haben eine ähnliche Aufgabe, doch die Elemente entsprechen einander nicht Stück für Stück.

↑ Hoch zum Seitenanfang

2.A jel – Das grammatische Zeichen (→ 1.3.2)

A „könyvek” alakban a „-k” többes számot jelöl. – In der Form „könyvek“ – Bücher – kennzeichnet „-k“ die Mehrzahl.

A jel nem új szót alkot, hanem ugyanannak a szónak egy nyelvtani alakját hozza létre. – Ein grammatisches Zeichen bildet kein neues Wort, sondern eine grammatische Form desselben Wortes.

A szótárban a „könyv” szerepel, nem a „könyvek”. – Im Wörterbuch steht „könyv“, nicht „könyvek“.

Ezek a könyvek nagyon érdekesek. – Diese Bücher sind sehr interessant.

A jel a szófajt sem változtatja meg: a főnév főnév marad, az ige ige. – Das Zeichen ändert auch die Wortart nicht: Das Hauptwort bleibt Hauptwort, das Verb Verb.

A jel a képző után és a rag előtt áll: „kertészeknek”. – Das Zeichen steht nach dem Bildungssuffix und vor dem Endsuffix: „kertészeknek“ – für die Gärtner.

A „jel” köznapi szó is: jelzést, ismertetőjegyet jelent. – „Jel“ ist auch ein Alltagswort und bedeutet „Zeichen, Merkmal“.

A többes szám jele a „-k”; mássalhangzó után kötőhangzó előzi meg: „-ok”, „-ek”, „-ök”, „-ak”. – Das Mehrzahlzeichen ist „-k“; nach einem Konsonanten geht ihm ein Bindevokal voraus: „-ok“, „-ek“, „-ök“, „-ak“.

A gyerekek az udvaron játszanak. – Die Kinder spielen im Hof.

Az autók a ház előtt állnak. – Die Autos stehen vor dem Haus.

A birtokos személyjel a birtokon mutatja meg, ki a birtokos: „szobám”, „szobád”, „szobája”. – Das Possessivsuffix – „birtokos személyjel“ – zeigt am Besessenen, wer der Besitzer ist: „szobám“ – mein Zimmer –, „szobád“ – dein Zimmer –, „szobája“ – sein/ihr Zimmer.

A birtokviszony rokoni kapcsolatot és részt is kifejezhet: „bátyám”, „a ház teteje”. – Das Besitzverhältnis kann auch Verwandtschaft und einen Teil ausdrücken: „bátyám“ – mein älterer Bruder –, „a ház teteje“ – das Dach des Hauses.

Az autónk a ház előtt áll. – Unser Auto steht vor dem Haus.

A birtoktöbbesítő jel, az „-i” több birtokot jelöl, nem több birtokost. – Das Besitzpluralzeichen – „birtoktöbbesítő jel“ – „-i“ bezeichnet mehrere Besessene, nicht mehrere Besitzer.

A testvéreim Győrben élnek. – Meine Geschwister leben in Győr.

A birtokjel, az „-é” a birtokoson áll, és helyettesíti a birtokot. – Das Besitzzeichen – „birtokjel“ – „-é“ steht am Besitzer und vertritt das Besessene.

Ez a kulcs a tanáré. – Dieser Schlüssel gehört dem Lehrer.

– Kié ez a kabát? – Annáé. – – Wem gehört dieser Mantel? – Anna.

A fokjel a középfokot „-bb”-vel, a felsőfokot „leg-” és „-bb” együttesével jelöli. – Das Steigerungszeichen – „fokjel“ – bildet den Komparativ mit „-bb“, den Superlativ mit „leg-“ und „-bb“ zusammen.

Ez a lakás nagyobb, mint a régi. – Diese Wohnung ist größer als die alte.

A legolcsóbb jegyet vettük meg. – Wir haben die billigste Fahrkarte gekauft.

A „leg-” az egyetlen jel, amely a tő előtt áll. – „Leg-“ ist das einzige Zeichen, das vor dem Stamm steht.

Az igén a jel időt vagy módot fejez ki. – Am Verb drückt das Zeichen Zeit oder Aussageweise aus.

A múlt idő jele a „-t” vagy a „-tt”, utána a személyrag következik. – Das Vergangenheitszeichen ist „-t“ oder „-tt“; darauf folgt die Personalendung.

Tegnap sokat dolgoztam. – Gestern habe ich viel gearbeitet.

Péter egész nap olvasott. – Péter hat den ganzen Tag gelesen.

A feltételes mód jele a „-na/-ne/-ná/-né”. – Das Konditionalzeichen ist „-na/-ne/-ná/-né“.

Szívesen olvasnék egy jó könyvet. – Ich würde gern ein gutes Buch lesen.

A felszólító mód jele a „-j”, amely s, sz és z után a tő végéhez hasonul. – Das Imperativzeichen ist „-j“; nach sz, s und z gleicht es sich dem Stammauslaut an.

Várj egy kicsit! – Warte einen Moment!

Nézz ide! – Schau her!

Olvassátok el a szöveget! – Lest den Text durch!

A jelen időnek nincs jele, a jövő időt pedig a „fog” segédige fejezi ki. – Die Gegenwart hat kein Zeichen, die Zukunft wird mit dem Hilfsverb „fog“ ausgedrückt.

Holnap írni fogok. – Morgen werde ich schreiben.

A kiemelő jel, az „-ik” két dolog közül választja ki az egyiket, főleg középfok után. – Das Hervorhebungszeichen – „kiemelő jel“ – „-ik“ wählt von zwei Dingen eines aus, vor allem nach dem Komparativ.

A kisebbik lányom most kezdi az iskolát. – Meine jüngere Tochter kommt jetzt in die Schule.

A társas többes jele, az „-ék” egy személyt és a hozzá tartozókat jelöli. – Das Zeichen des Gruppenplurals – „társas többes“ – „-ék“ bezeichnet eine Person und die Ihren.

Kovácsék a szomszédban laknak. – Familie Kovács wohnt nebenan.

A „Kovácsok” viszont több Kovács nevű ember. – „Kovácsok“ dagegen sind mehrere Menschen namens Kovács.

A túlzófok „legesleg-” előtaggal erősíti a felsőfokot. – Die verstärkte Höchststufe – „túlzófok“ – steigert den Superlativ mit „legesleg-“.

Ez a legeslegjobb fagyi a városban. – Das ist das allerbeste Eis der Stadt.

Sok nyelvtan „birtokos személyragnak” nevezi a birtokos személyjelet; mivel utána még rag állhat, itt jelnek számít. – Viele Grammatiken nennen das Possessivsuffix „birtokos személyrag“; da nach ihm noch ein Endsuffix stehen kann, gilt es hier als Zeichen.

A szobámban nincs tévé. – In meinem Zimmer gibt es keinen Fernseher.

Egyes jeles alakok önálló szóvá váltak, például a „legalább” és a „legfeljebb”. – Manche Formen mit Zeichen sind zu eigenen Wörtern geworden, etwa „legalább“ – mindestens – und „legfeljebb“ – höchstens.

Legalább három napig maradunk. – Wir bleiben mindestens drei Tage.

A német gyakran a tövön belül jelzi ugyanezt: Buch – Bücher, schreiben – schrieb, gut – besser. – Das Deutsche drückt dasselbe oft im Stamm aus: Buch – Bücher, schreiben – schrieb, gut – besser.

↑ Hoch zum Seitenanfang

3.A rag – Das Endsuffix (→ 1.3.3)

Az „állomásra” alakban a „-ra” megmutatja, hová tart valaki. – In „állomásra“ – zum Bahnhof – zeigt „-ra“, wohin jemand unterwegs ist.

Az állomásra megyek. – Ich gehe zum Bahnhof.

Az állomáson várlak. – Ich warte am Bahnhof auf dich.

Az állomásról jövök. – Ich komme vom Bahnhof.

A rag a szóalak mondatbeli szerepét jelöli: célt, helyet, kiindulópontot, tárgyat. – Das Endsuffix kennzeichnet die Rolle der Wortform im Satz: Ziel, Ort, Ausgangspunkt, Objekt.

A „rag” a „ragad” igéből keletkezett, és ugyanazt a képet őrzi, mint a latin „agglutinare”. – „Rag“ ist aus dem Verb „ragad“ – kleben, haften – entstanden und bewahrt dasselbe Bild wie lateinisch „agglutinare“ – ankleben.

Ebből származik a „ragoz” és a „ragozás” is. – Davon stammen auch „ragoz“ – beugen – und „ragozás“ – Beugung.

A rag a szóalak végén áll, és egy szóalakban legfeljebb egy rag lehet. – Das Endsuffix steht am Ende der Wortform, und eine Wortform hat höchstens ein Endsuffix.

Péter a barátjához megy. – Péter geht zu seinem Freund.

Két viszonyt két szó fejez ki: taxival mentünk a reptérre. – Zwei Beziehungen verteilen sich auf zwei Wörter: Wir sind mit dem Taxi zum Flughafen gefahren.

A névszóhoz kapcsolódó rag neve esetrag; a tárgyat jelölő „-t” a tárgyrag. – Das Endsuffix am Nomen heißt Kasussuffix – „esetrag“; das „-t“ des Objekts ist die Akkusativendung – „tárgyrag“.

Látom a villamost. – Ich sehe die Straßenbahn.

Adok a gyereknek egy almát. – Ich gebe dem Kind einen Apfel.

A múzeumban sok régi kép van. – Im Museum gibt es viele alte Bilder.

Pécsről jövünk. – Wir kommen aus Pécs.

A jegyet a pénztárnál lehet megvenni. – Die Fahrkarte kann man an der Kasse kaufen.

A „-val/-vel” v hangja hasonul a szó végén álló mássalhangzóhoz: „taxival”, de „busszal”. – Das v von „-val/-vel“ gleicht sich dem Konsonanten am Wortende an: „taxival“ – mit dem Taxi –, aber „busszal“ – mit dem Bus.

Busszal járok dolgozni. – Ich fahre mit dem Bus zur Arbeit.

A latin a városnevek esetében szintén csak a végződéssel jelöli a célt, a helyet és a kiindulópontot: Romam, Romae, Roma. – Auch Latein kennzeichnet bei Städtenamen Ziel, Ort und Herkunft allein durch die Endung: „Romam“ – nach Rom –, „Romae“ – in Rom –, „Roma“ – aus Rom.

Az ige személyragja a cselekvő személyét és számát jelöli. – Die Personalendung des Verbs – „igei személyrag“ – kennzeichnet Person und Zahl des Handelnden.

Holnap Szegedre utazunk. – Morgen fahren wir nach Szeged.

Vártok még a buszra? – Wartet ihr noch auf den Bus?

A személyragoknak két sora van: az alanyi ragozásé („várok”) és a tárgyas ragozásé („várom”). – Die Personalendungen bilden zwei Reihen: die der unbestimmten Konjugation („várok“ – ich warte) und die der bestimmten („várom“ – ich erwarte ihn/sie/es).

A „-lak/-lek” egyetlen ragban jelöli az „én” alanyt és a „téged” vagy „titeket” tárgyat. – „-lak/-lek“ bezeichnet in einer einzigen Endung das Subjekt „ich“ und das Objekt „dich“ oder „euch“.

Szeretlek. – Ich liebe dich.

Nem minden teljes szóalak végén áll látható rag. – Nicht jede vollständige Wortform endet mit einem sichtbaren Endsuffix.

Az állomás közel van. – Der Bahnhof ist in der Nähe.

Anna a buszra vár. – Anna wartet auf den Bus.

Az alanyesetű „állomás” és a harmadik személyű „vár” ragtalan alak; a rag hiánya maga is jelentést hordoz. – Der Nominativ „állomás“ und die dritte Person „vár“ sind endungslose Formen; schon das Fehlen der Endung trägt eine Bedeutung.

Az ilyen üres helyet zéró ragnak nevezzük, és Ø jellel jelöljük. – Eine solche leere Stelle heißt Nullendung – „zéró rag“ – und wird mit Ø bezeichnet.

Péter tanár. – Péter ist Lehrer.

A „folyó mellett” kapcsolatban a „mellett” külön szó, névutó, a „folyóban” alakban viszont a „-ban” rag. – In „folyó mellett“ – neben dem Fluss – ist „mellett“ ein eigenes Wort, eine Postposition; in „folyóban“ – im Fluss – ist „-ban“ dagegen ein Endsuffix.

A szálloda a folyó mellett van. – Das Hotel liegt neben dem Fluss.

A ragokat a magyar nyelvtan több szempontból nevezi meg: esetrag, tárgyrag, határozórag, a birtokos jelző ragja, igei személyrag. – Die ungarische Grammatik benennt die Endsuffixe aus mehreren Blickwinkeln: Kasussuffix, Akkusativendung, Adverbialendung, Endung des Besitzerattributs, Personalendung des Verbs.

Ez Péternek a lakása. – Das ist Péters Wohnung.

A „Péternek” végén a birtokos jelző ragja áll; a „lakása” „-a” eleme viszont jel. – Am Ende von „Péternek“ steht die Endung des Besitzerattributs; das „-a“ in „lakása“ – seine Wohnung – ist dagegen ein Zeichen.

Az „eset” az „esik” igéhez tartozik, és a latin „casus” mintájára lett nyelvtani szakszó. – „Eset“ – Fall – gehört zu „esik“ – fallen – und ist dem lateinischen „casus“ nachgebildet.

Személyrag a főnévi igenéven, egyes ragokon és a névutókon is állhat: „mennem”, „velem”, „nálam”, „mögöttünk”. – Personalendungen können auch am Infinitiv, an manchen Kasussuffixen und an Postpositionen stehen: „mennem“ – (dass) ich gehe –, „velem“ – mit mir –, „nálam“ – bei mir –, „mögöttünk“ – hinter uns.

Gyere velem! – Komm mit mir!

A bolt mögöttünk van. – Der Laden ist hinter uns.

A „-vá/-vé” a változás eredményét, az „-ig” a határt, a „-ként” a szerepet jelöli. – „-vá/-vé“ bezeichnet das Ergebnis einer Veränderung, „-ig“ eine Grenze, „-ként“ eine Rolle.

A víz jéggé fagyott. – Das Wasser ist zu Eis gefroren.

Reggelig táncoltunk. – Wir haben bis zum Morgen getanzt.

Tanárként dolgozik. – Er/Sie arbeitet als Lehrer.

Az esetek számát a nyelvtanok eltérően adják meg, mert nem mindenki sorolja az esetragok közé a „-kor”, a „-szor” vagy a „-nként” toldalékot. – Die Zahl der Kasus geben die Grammatiken verschieden an, weil nicht alle „-kor“, „-szor“ oder „-nként“ zu den Kasussuffixen zählen.

A német és az orosz elöljárószót és végződést használ, az angol elöljárószót, a magyar a szó végén álló ragot. – Deutsch und Russisch verwenden Präposition und Endung, Englisch die Präposition, Ungarisch das Endsuffix am Wortende.

↑ Hoch zum Seitenanfang

4.A toldalékok sorrendje – Die Reihenfolge der drei Klassen (→ 1.3.4)

A toldalékok tipikus sorrendje: szótő, képző, jel, rag. – Die typische Reihenfolge lautet: Stamm, Bildungssuffix, Zeichen, Endsuffix – kurz T + K + J + R nach „tő, képző, jel, rag“.

A „tanulóknak” szóban a „tanul” tő után az „-ó” képző, a „-k” többesjel és a „-nak” rag következik. – In „tanulóknak“ – den Schülern – folgen auf den Stamm „tanul“ – lernen – das Bildungssuffix „-ó“, das Mehrzahlzeichen „-k“ und das Endsuffix „-nak“.

A tanulóknak most szünetük van. – Die Schüler haben jetzt Pause.

Ami a szót a legjobban megváltoztatja, az áll legközelebb a tőhöz; ami a mondatba illeszti, az a végén. – Was das Wort am stärksten verändert, steht dem Stamm am nächsten; was es in den Satz einfügt, steht am Ende.

A „barátaimmal” alakban két jel és egy rag áll: a magyar ugyanazt a német sorrend tükörképében fejezi ki. – In „barátaimmal“ – mit meinen Freunden – stehen zwei Zeichen und ein Endsuffix: Das Ungarische sagt dasselbe in der umgekehrten Reihenfolge des Deutschen.

Hétvégén a barátaimmal kirándulunk. – Am Wochenende machen wir mit meinen Freunden einen Ausflug.

A legkülső viszonyt jelölő „-mal” a magyarban a szó jobb szélén áll, a német „mit” a szerkezet bal szélén. – Das „-mal“ für die äußerste Beziehung steht im Ungarischen ganz rechts im Wort, das deutsche „mit“ ganz links in der Wortgruppe.

Az igéknél is ugyanez a sorrend: a „-hat/-het” után az idő- vagy módjel, végül a személyrag áll. – Beim Verb gilt dieselbe Folge: nach „-hat/-het“ das Zeit- oder Moduszeichen, zuletzt die Personalendung.

Tegnap nem mehettünk moziba. – Gestern konnten wir nicht ins Kino gehen.

Írhatnál egy képeslapot a nagymamának. – Du könntest der Oma eine Ansichtskarte schreiben.

Az „írhattam” két „t”-je közül az első a „-hat” képzőhöz, a második a múlt idő jeléhez tartozik. – Von den beiden „t“ in „írhattam“ – ich konnte schreiben – gehört das erste zu „-hat“, das zweite zum Vergangenheitszeichen.

Az a szóalak, amelyhez még toldalék járulhat, nyitott szóalak: „tanuló”, „tanulók”. – Eine Wortform, an die noch Suffixe treten können, ist eine offene Wortform – „nyitott szóalak“: „tanuló“, „tanulók“.

A rag után a szóalak zárt: a „tanulóknak” után már semmi sem következik. – Nach dem Endsuffix ist die Wortform geschlossen – „zárt szóalak“: Nach „tanulóknak“ folgt nichts mehr.

A futók már a célban vannak. – Die Läufer sind schon im Ziel.

A képzővel létrejött szó szófaja határozza meg, milyen jelek és ragok kapcsolódhatnak hozzá. – Die Wortart des abgeleiteten Wortes bestimmt, welche Zeichen und Endsuffixe daran treten können.

A „tanul” ige igei személyragot kap („tanultam”), a „tanuló” főnév többesjelet és esetragot („tanulóknak”). – Das Verb „tanul“ erhält Personalendungen („tanultam“ – ich lernte), das Hauptwort „tanuló“ Mehrzahlzeichen und Kasussuffix („tanulóknak“).

A sportolók most érkeznek a stadionba. – Die Sportler kommen jetzt im Stadion an.

Egy osztály hiányozhat, egy másik többször is szerepelhet, de a sorrend nem változik. – Eine Klasse kann fehlen, eine andere mehrfach besetzt sein, aber die Reihenfolge ändert sich nicht.

A „kertben” alakban sem képző, sem jel nincs, a „könyveimet” alakban két jel áll. – In „kertben“ – im Garten – gibt es weder Bildungssuffix noch Zeichen, in „könyveimet“ – meine Bücher (Objekt) – stehen zwei Zeichen.

A kedvenc könyveimet olvasom. – Ich lese meine Lieblingsbücher.

Szurkolunk a játékosainknak. – Wir drücken unseren Spielern die Daumen.

A „játékosainknak” szerkezete: tő, képző, két jel, rag. – „Játékosainknak“ – unseren Spielern – ist gebaut aus Stamm, Bildungssuffix, zwei Zeichen und Endsuffix.

A toldalékok nem cserélhetők fel: „*barátmalaim” vagy „*írthatam” nincs. – Die Suffixe lassen sich nicht vertauschen: „*barátmalaim“ oder „*írthatam“ gibt es nicht.

Két rag sem állhat egymás után: „tanulóknak” vagy „tanulókkal”, de nem mindkettő egyszerre. – Auch zwei Endsuffixe stehen nicht hintereinander: „tanulóknak“ oder „tanulókkal“ – mit den Schülern –, aber nicht beides zugleich.

Minden toldalék mindarra vonatkozik, ami előtte áll: a „barátságokban” több barátságot jelent, nem egy barátságot több baráttal. – Jedes Suffix bezieht sich auf alles, was vor ihm steht: „barátságokban“ – in Freundschaften – meint mehrere Freundschaften, nicht eine Freundschaft mit mehreren Freunden.

Régi barátságok ritkán szakadnak meg. – Alte Freundschaften zerbrechen selten.

Az igekötő a toldaléksoron kívül áll, és el is válhat az igétől. – Das Verbalpräfix – „igekötő“ – steht außerhalb der Suffixreihe und kann sich auch vom Verb lösen.

Megtanulhatnád végre a szabályokat! – Du könntest endlich die Regeln lernen!

Nem tanulhatnád meg holnap? – Könntest du es nicht morgen lernen?

A jelek egymás között is kötött sorrendben állnak: a birtoktöbbesítő „-i” a személyjel előtt, a személyjel vagy a többesjel az „-é” előtt. – Auch die Zeichen untereinander haben eine feste Folge: das Besitzpluralzeichen „-i“ vor dem Personenzeichen, Personenzeichen oder Mehrzahlzeichen vor „-é“.

Elfelejtettétek a jegyeiteket? – Habt ihr eure Fahrkarten vergessen?

Az igén csak egy idő- vagy módjel állhat; a „volna” segédszóval fejezzük ki a feltételes múltat. – Am Verb steht nur ein Zeit- oder Moduszeichen; das Konditional der Vergangenheit wird mit dem Hilfswort „volna“ ausgedrückt.

Írhattál volna neki. – Du hättest ihm schreiben können.

A képzett szó végződése dönti el a jel alakját: „olvasóinknak”, de „játékosainknak”. – Der Auslaut des abgeleiteten Wortes bestimmt die Gestalt des Zeichens: „olvasóinknak“ – unseren Lesern –, aber „játékosainknak“.

Képzéskor belülről kifelé haladunk, olvasáskor kívülről befelé: előbb a ragot ismerjük fel, aztán a jeleket, végül a tövet. – Beim Bilden geht man von innen nach außen, beim Lesen von außen nach innen: Zuerst erkennt man das Endsuffix, dann die Zeichen, zuletzt den Stamm.

Az unokáimról mindig szívesen mesélek. – Von meinen Enkeln erzähle ich immer gern.

↑ Hoch zum Seitenanfang

5.Több képző egy szóban – Mehrere Bildungssuffixe in einem Wort (→ 1.3.5)

Egy képzett szó újabb képzés alapszava lehet. – Ein abgeleitetes Wort kann Grundwort einer weiteren Ableitung sein.

A „felel” igéből „felelős”, ebből pedig „felelősség” lesz. – Aus dem Verb „felel“ – antworten, einstehen – wird „felelős“ – verantwortlich –, daraus „felelősség“ – Verantwortung.

Ez nagy felelősség. – Das ist eine große Verantwortung.

Ki a felelős? – Wer ist verantwortlich?

A „-ség” nem a „felel” igéhez, hanem a már képzett „felelős” szóhoz járul. – „-ség“ tritt nicht an „felel“, sondern an das schon abgeleitete „felelős“.

A jelenség neve többszörös képzés; a toldalékok egymásutánja a toldalékhalmozás. – Der Vorgang heißt mehrfache Ableitung – „többszörös képzés“; die Folge der Suffixe heißt Suffixhäufung – „toldalékhalmozás“.

A képzők a képzési lépések sorrendjében állnak, és a szófaj minden lépésnél változhat. – Die Bildungssuffixe stehen in der Reihenfolge der Ableitungsschritte, und die Wortart kann bei jedem Schritt wechseln.

A „kert”, „kertész”, „kertészkedik”, „kertészkedés” sorban főnév, főnév, ige, majd újra főnév áll. – In der Reihe „kert“ – Garten –, „kertész“ – Gärtner –, „kertészkedik“ – gärtnern –, „kertészkedés“ – das Gärtnern – stehen Hauptwort, Hauptwort, Verb und wieder Hauptwort.

Apám szívesen kertészkedik hétvégén. – Mein Vater gärtnert am Wochenende gern.

A kertészkedés a hobbim. – Gärtnern ist mein Hobby.

Az ige szótári alakjának „-ik” végződése személyrag, ezért a képzett szóba nem kerül át: „utazik”, de „utazás”. – Das „-ik“ der Wörterbuchform ist Personalendung und geht deshalb nicht in die Ableitung ein: „utazik“ – reisen –, aber „utazás“ – Reise.

Az utazási irodában vettük a jegyeket. – Die Fahrkarten haben wir im Reisebüro gekauft.

Huszonöt éve tart a házasságuk. – Ihre Ehe hält seit fünfundzwanzig Jahren.

Az adósság egyre nő. – Die Schulden wachsen immer mehr.

Sokat gondolkodtam ezen. – Ich habe viel darüber nachgedacht.

Egyes képzőkapcsolatok olyan gyakoriak, hogy egy képzőnek számítanak; nevük összetett képző vagy képzőbokor. – Manche Verbindungen sind so häufig, dass sie als ein Suffix gelten; sie heißen zusammengesetztes Bildungssuffix – „összetett képző“ – oder „képzőbokor“, wörtlich „Suffixbusch“.

Ilyen a „-ható/-hető”, a „-hatatlan/-hetetlen” és az „-ászat/-észet”. – Solche sind „-ható/-hető“, „-hatatlan/-hetetlen“ und „-ászat/-észet“.

Ez a kézírás alig olvasható. – Diese Handschrift ist kaum lesbar.

Hihetetlen, mennyit esett az eső! – Unglaublich, wie viel es geregnet hat!

Ez a könyv minden boltban kapható. – Dieses Buch ist in jedem Laden erhältlich.

A nyelvészet érdekes tudomány. – Die Sprachwissenschaft ist eine interessante Wissenschaft.

Az igei képzők sorrendje: előbb a gyakorító, aztán a műveltető, végül a ható képző. – Die Folge der Verbsuffixe: zuerst das Frequentativ- („-gat“), dann das Kausativ- („-tat“), zuletzt das Potentialsuffix („-hat“).

Hol tisztíttathatom ki a kabátomat? – Wo kann ich meinen Mantel reinigen lassen?

Megvárathatjuk még egy kicsit a vendégeket? – Können wir die Gäste noch ein bisschen warten lassen?

Az „-ít” után a műveltető képző „-tat/-tet” alakú, ezért áll két „t” a „tisztíttat” szóban. – Nach „-ít“ lautet das Kausativsuffix „-tat/-tet“; deshalb stehen in „tisztíttat“ zwei „t“.

A jel és a rag csak az összes képző után következik. – Zeichen und Endsuffix folgen erst nach allen Bildungssuffixen.

Sok képzősor jelentése megszilárdult: a „hallgatóság” közönséget jelent. – Bei vielen Ketten ist die Bedeutung fest geworden: „hallgatóság“ bedeutet „Publikum“.

A hallgatóság hosszan tapsolt. – Das Publikum applaudierte lange.

Látogatóink Bécsből érkeztek. – Unsere Besucher sind aus Wien gekommen.

Ugyanaz a képző kétszer is előfordulhat egy szóban. – Dasselbe Bildungssuffix kann zweimal in einem Wort vorkommen.

A pincér barátságtalansága meglepett minket. – Die Unfreundlichkeit des Kellners hat uns überrascht.

A ható képző után már nem következik újabb igeképző, csak melléknévképző: „megoldható”, „megoldhatatlan”. – Nach „-hat“ folgt kein weiteres Verbsuffix mehr, nur noch ein Adjektivsuffix: „megoldható“ – lösbar –, „megoldhatatlan“ – unlösbar.

Ezt a levelet megírathatod a titkárnővel. – Diesen Brief kannst du von der Sekretärin schreiben lassen.

A fordított „*írhattat” alak nem létezik. – Die umgekehrte Form „*írhattat“ gibt es nicht.

Mindhárom igei képzőt mutatja az „elhallgattathatlak” alak. – Alle drei Verbsuffixe zeigt „elhallgattathatlak“ – ich kann dich zum Schweigen bringen.

További összetett képzők: „-ságos/-séges”, „-osít/-esít”, „-oskodik/-eskedik”. – Weitere zusammengesetzte Suffixe sind „-ságos/-séges“, „-osít/-esít“ und „-oskodik/-eskedik“.

A kormány államosította a vasutat. – Die Regierung hat die Bahn verstaatlicht.

Ne okoskodj! – Tu nicht so klug!

Elméletben a lánc nagyon hosszú lehet: „megszentségteleníthetetlen”. – Theoretisch kann die Kette sehr lang werden: „megszentségteleníthetetlen“ – unentweihbar.

Az ilyen szavak inkább nyelvi játékok; a hosszú képzősor akkor használatos, ha a szótár is ismeri. – Solche Wörter sind eher Sprachspiele; gebräuchlich ist eine lange Kette nur, wenn das Wörterbuch sie kennt.

A tisztaság fél egészség. – Sauberkeit ist die halbe Gesundheit.

↑ Hoch zum Seitenanfang

6.Több jel egy szóalakban – Mehrere grammatische Zeichen in einer Wortform (→ 1.3.6)

A „barátaim” alak egyszerre fejez ki többes számot és birtoklást. – Die Form „barátaim“ – meine Freunde – drückt zugleich Mehrzahl und Besitz aus.

Az „-i” a több barátot, az „-m” az első személyű birtokost jelöli. – „-i“ bezeichnet die mehreren Freunde, „-m“ den Besitzer in der ersten Person.

A barátaim Budapesten laknak. – Meine Freunde wohnen in Budapest.

A birtokos személyjel előtt soha nem áll a „-k” többesjel: „*barátokom” nincs, a többes számot itt az „-i” fejezi ki. – Vor dem Possessivsuffix steht nie das Mehrzahlzeichen „-k“: „*barátokom“ gibt es nicht, die Mehrzahl übernimmt hier „-i“.

A többes szám a birtokra vonatkozik, nem a birtokosra: a „szüleid” két szülő, de egy „te”. – Die Mehrzahl betrifft das Besessene, nicht den Besitzer: „szüleid“ – deine Eltern – sind zwei Eltern, aber ein „du“.

Holnap jönnek a szüleid? – Kommen deine Eltern morgen?

A szomszédaink nyáron Horvátországban nyaralnak. – Unsere Nachbarn machen im Sommer in Kroatien Urlaub.

A „-nk” végén álló „k” a személyjelhez tartozik, nem többesjel. – Das k in „-nk“ – unser – gehört zum Possessivsuffix und ist kein Mehrzahlzeichen.

A birtokjel a birtokos személyjel után áll: „húgomé”. – Das Besitzzeichen steht nach dem Possessivsuffix: „húgomé“ – das meiner jüngeren Schwester.

Ez a táska nem az enyém, hanem a húgomé. – Diese Tasche ist nicht meine, sondern die meiner jüngeren Schwester.

Ha a birtokos többes számú, az „-é” előtt a közönséges „-k” áll: „gyerekeké”. – Ist der Besitzer mehrzahlig, steht vor „-é“ das gewöhnliche „-k“: „gyerekeké“ – das der Kinder.

Ezek a játékok a gyerekeké. – Diese Spielsachen gehören den Kindern.

A „-k” itt a gyerekeket számolja, nem a játékokat. – „-k“ zählt hier die Kinder, nicht die Spielsachen.

A fokjel a többesjel előtt áll: „nagyobbak”, és nem „*nagyakbb”. – Das Steigerungszeichen steht vor dem Mehrzahlzeichen: „nagyobbak“ – die Größeren –, nicht „*nagyakbb“.

A nagyobbak segítenek a kisebbeknek. – Die Größeren helfen den Kleineren.

Ezek a cipők drágábbak, mint azok. – Diese Schuhe sind teurer als jene.

Főnév előtt a középfokú melléknév nem kap többesjelet: „a drágább cipők”. – Vor einem Hauptwort erhält das gesteigerte Adjektiv keine Mehrzahl: „a drágább cipők“ – die teureren Schuhe.

A középfok után a kiemelő „-ik” is állhat: „nagyobbik”. – Nach dem Komparativ kann auch das hervorhebende „-ik“ stehen: „nagyobbik“ – das größere von beiden.

– Melyik a te szobád? – A nagyobbik. – – Welches ist dein Zimmer? – Das größere.

Az összes jel után rag következhet. – Nach allen Zeichen kann ein Endsuffix folgen.

Nem a mi autónkkal mentünk, hanem a szomszédokéval. – Wir sind nicht mit unserem Auto gefahren, sondern mit dem der Nachbarn.

Írtam a tanáraimnak. – Ich habe meinen Lehrern geschrieben.

A kötött sorrend: fokjel a többesjel előtt; birtoktöbbesítő jel, személyjel, birtokjel; végül a rag. – Die feste Folge: Steigerung vor Mehrzahl; Besitzplural, Personenzeichen, Besitzzeichen; zuletzt das Endsuffix.

Az igén legfeljebb egy jel áll: a múlt idő, a feltételes mód vagy a felszólító mód jele. – Am Verb steht höchstens ein Zeichen: das der Vergangenheit, des Konditionals oder des Imperativs.

Írtam. – Írnék. – Írtam volna. – Ich schrieb. – Ich würde schreiben. – Ich hätte geschrieben.

„*Írtnék” nincs; a feltételes múltat a változatlan „volna” fejezi ki. – „*Írtnék“ gibt es nicht; das Konditional der Vergangenheit drückt das unveränderliche „volna“ aus.

Szívesen elmentünk volna. – Wir wären gern hingegangen.

Az „írhatnék” alakban két elem áll a személyrag előtt, de az egyik képző. – In „írhatnék“ – ich könnte schreiben – stehen zwei Elemente vor der Personalendung, doch eines davon ist Bildungssuffix.

Négy jel is állhat egy szóban: „barátaiméi” – a barátaimhoz tartozó dolgok. – Sogar vier Zeichen können in einem Wort stehen: „barátaiméi“ – die Dinge, die meinen Freunden gehören.

Ezek a könyvek a barátaiméi. – Diese Bücher gehören meinen Freunden.

Az első „-i” a barátokat, a második a nekik tartozó dolgokat számolja; a szokásosabb forma: „a barátaim könyvei”. – Das erste „-i“ zählt die Freunde, das zweite die Dinge, die ihnen gehören; üblicher ist „a barátaim könyvei“ – die Bücher meiner Freunde.

A „-k” tehát csak közvetlenül a birtokos személyjel előtt nem állhat: a „gyerekekéi” helyes. – „-k“ ist also nur unmittelbar vor dem Possessivsuffix ausgeschlossen: „gyerekekéi“ – die (Dinge) der Kinder – ist richtig.

A társas többes jele is kapcsolódik más jelekhez és raghoz: „bátyámék”, „Kovácséké”, „Kovácséknál”. – Auch der Gruppenplural verbindet sich mit anderen Zeichen und Endsuffixen: „bátyámék“ – mein älterer Bruder und seine Familie –, „Kovácséké“ – das der Familie Kovács –, „Kovácséknál“ – bei Familie Kovács.

Kovácséknál vacsoráztunk. – Wir haben bei Familie Kovács zu Abend gegessen.

A legkisebbik unokám most kezdte az iskolát. – Mein jüngstes Enkelkind ist gerade in die Schule gekommen.

A régieket kidobtam, az újabbakat megtartottam. – Die alten habe ich weggeworfen, die neueren habe ich behalten.

A „régieket” szóban az „i” a „régi” tőhöz tartozik, nem birtoktöbbesítő jel. – In „régieket“ gehört das „i“ zum Stamm „régi“ – alt – und ist kein Besitzpluralzeichen.

Az „-é” jel, ezért a rag előtt áll: „házét”, és nem „*házaté”. – „-é“ ist ein Zeichen und steht deshalb vor dem Endsuffix: „házét“ – das des Hauses (Objekt) –, nicht „*házaté“.

Elveszítettem a kulcsomat, ezért a húgomét használom. – Ich habe meinen Schlüssel verloren, deshalb benutze ich den meiner Schwester.

Minden szó a saját jeleit viseli: a gyerekeink tanárai nagyon kedvesek. – Jedes Wort trägt seine eigenen Zeichen: Die Lehrer unserer Kinder sind sehr nett.

A németben a névmás a birtok nemétől függ, az „-é” viszont nem ismer nemet. – Im Deutschen hängt das Pronomen vom Genus des Besessenen ab, „-é“ dagegen kennt kein Genus: „húgomé“ – die, der oder das meiner Schwester.

↑ Hoch zum Seitenanfang

7.Határesetek és eltérő besorolások – Grenzfälle und abweichende Einordnungen (→ 1.3.7)

A képző, jel, rag sorrend jó kiindulópont, de egyes megszilárdult képzések eltérnek tőle. – Die Reihenfolge Bildungssuffix, Zeichen, Endsuffix ist ein guter Ausgangspunkt, doch einzelne feste Bildungen weichen davon ab.

A „hosszabbít” a „hosszabb” középfokú alakból keletkezett, ezért a „-bb” jel megelőzi az „-ít” képzőt. – „Hosszabbít“ – verlängern – ist aus der Komparativform „hosszabb“ – länger – entstanden; deshalb steht das Zeichen „-bb“ vor dem Bildungssuffix „-ít“.

Meghosszabbítottuk a szerződést. – Wir haben den Vertrag verlängert.

Ugyanígy épül a „többség”, a „kisebbség” és az „elsőbbség”. – Ebenso sind „többség“ – Mehrheit –, „kisebbség“ – Minderheit – und „elsőbbség“ – Vorrang, Vorfahrt – gebaut.

Az országban német kisebbség is él. – Im Land lebt auch eine deutsche Minderheit.

A közlekedési tábla felirata: „Elsőbbségadás kötelező”. – Das Verkehrsschild trägt die Aufschrift „Elsőbbségadás kötelező“ – Vorfahrt gewähren.

A német „Mehrheit”, „Minderheit” és „vergrößern” szintén középfokú alakra épül. – Auch deutsch „Mehrheit“, „Minderheit“ und „vergrößern“ bauen auf Steigerungsformen auf.

Máskor rag előzi meg a képzőt: „kétszeres”, „többszöri”, „nagybani”. – Anderswo geht ein Endsuffix dem Bildungssuffix voraus: „kétszeres“ – doppelt –, „többszöri“ – mehrmalig –, „nagybani“ – Großhandels-.

Kétszeres árat fizettünk. – Wir haben den doppelten Preis bezahlt.

Ez egy egyszeri lehetőség. – Das ist eine einmalige Gelegenheit.

A névutó is felveheti az „-i” képzőt: „háború után” – „háború utáni”. – Auch die Postposition kann das Bildungssuffix „-i“ annehmen: „háború után“ – nach dem Krieg – wird zu „háború utáni“ – Nachkriegs-.

A háború utáni években sokan elköltöztek. – In den Nachkriegsjahren sind viele weggezogen.

Egyes toldalékok több osztály tulajdonságait mutatják; ezek az átmeneti esetek. – Manche Suffixe zeigen Merkmale mehrerer Klassen; das sind die Übergangsfälle – „átmeneti eset“.

A „gyorsan” „-an” eleme az iskolai nyelvtanban rag, sok tudományos leírásban határozószó-képző. – Das „-an“ in „gyorsan“ – schnell – ist in der Schulgrammatik ein Endsuffix, in vielen wissenschaftlichen Beschreibungen ein adverbbildendes Bildungssuffix.

A rag mellett szól, hogy a fokjel után áll: „gyorsabban”; a képző mellett, hogy új szófajt hoz létre. – Für ein Endsuffix spricht, dass es nach dem Steigerungszeichen steht: „gyorsabban“ – schneller; für ein Bildungssuffix, dass es eine neue Wortart schafft.

Gyorsan megebédeltünk. – Wir haben schnell zu Mittag gegessen.

Kérem, beszéljen lassabban! – Bitte sprechen Sie langsamer!

Hasonló az „-ul/-ül”, a „-kor”, a „-nként” és a „-szor/-szer/-ször”. – Ähnlich verhalten sich „-ul/-ül“, „-kor“, „-nként“ und „-szor/-szer/-ször“.

Magyarul beszélünk. – Wir sprechen Ungarisch.

Este hatkor találkozunk. – Wir treffen uns um sechs Uhr abends.

Fejenként ötezer forintot fizettünk. – Wir haben pro Kopf fünftausend Forint bezahlt.

Az eltérő besorolás nem változtat a szó helyes alakján és használatán. – Die unterschiedliche Einordnung ändert nichts an der richtigen Form und am Gebrauch des Wortes.

Nem minden hátul álló szóelem képző: a „tanárnő” összetétel, mert a „nő” önálló szó. – Nicht jeder hintere Wortbestandteil ist ein Bildungssuffix: „tanárnő“ ist eine Zusammensetzung, denn „nő“ ist ein selbständiges Wort.

A nővérem orvosnő. – Meine ältere Schwester ist Ärztin.

A „Kovácsné” „-né” eleme viszont ma már képző, bár a „nő” szóval rokon. – Das „-né“ in „Kovácsné“ – Frau Kovács – ist dagegen heute ein Bildungssuffix, obwohl es mit „nő“ verwandt ist.

Kovácsné a szomszédunk. – Frau Kovács ist unsere Nachbarin.

A német „-heit” is önálló szó volt egykor. – Auch das deutsche „-heit“ war einst ein selbständiges Wort.

Ugyanaz a hangalak különböző osztályba tartozhat: a „-t”, az „-i” és a „-k” mindhárom osztályban előfordul. – Dieselbe Lautgestalt kann verschiedenen Klassen angehören: „-t“, „-i“ und „-k“ kommen in allen drei Klassen vor.

Az „olvasott” a „Péter olvasott” mondatban múlt idejű ige, az „olvasott könyv” kapcsolatban melléknévi igenév. – „Olvasott“ ist in „Péter olvasott“ – Péter las – eine Verbform der Vergangenheit, in „olvasott könyv“ – gelesenes Buch – ein Partizip.

Az olvasott könyveket visszavittem a könyvtárba. – Die gelesenen Bücher habe ich in die Bibliothek zurückgebracht.

Péter tegnap egész este olvasott. – Péter hat gestern den ganzen Abend gelesen.

Az „-i” képző a „kerti”, jel a „fái”, rag a „kéri” alakban. – „-i“ ist Bildungssuffix in „kerti“ – Garten- –, Zeichen in „fái“ – seine Bäume –, Endsuffix in „kéri“ – er/sie verlangt es.

Kint ülünk a kerti asztalnál. – Wir sitzen draußen am Gartentisch.

A kert fái már virágoznak. – Die Bäume des Gartens blühen schon.

A vendég kéri a számlát. – Der Gast verlangt die Rechnung.

Hogy melyik osztályról van szó, azt a mondat dönti el. – Welche Klasse vorliegt, entscheidet der Satz.

Egyes ragszerű toldalékok esetszerű viszonyt fejeznek ki, de csak bizonyos szavakhoz járulnak, és gyakran határozószót alkotnak. – Manche endungsartigen Suffixe – Pseudokasus genannt – drücken eine fallartige Beziehung aus, treten aber nur an bestimmte Wörter und bilden oft Adverbien.

Ezt a sálat ajándékképpen kaptam. – Diesen Schal habe ich als Geschenk bekommen.

A szomszédok családostul jöttek. – Die Nachbarn kamen mit der ganzen Familie.

Havonta egyszer meglátogatjuk. – Wir besuchen ihn einmal im Monat.

Ez elméletileg lehetséges. – Das ist theoretisch möglich.

Az „-é” és az „-ék” az iskolai nyelvtanban jel, egyes leírások mégis képzőnek tekintik, mert önálló, ragozható szót hoznak létre. – „-é“ und „-ék“ sind in der Schulgrammatik Zeichen; manche Beschreibungen sehen in ihnen dennoch Bildungssuffixe, weil sie ein selbständiges, beugbares Wort schaffen.

Ez a kabát Péteré. – Dieser Mantel ist Péters.

A „-hat/-het” az iskolai nyelvtanban képző, de sok tekintetben jelként viselkedik: az ige ige marad, és jelentése mindig ugyanaz. – „-hat/-het“ ist in der Schulgrammatik ein Bildungssuffix, verhält sich aber in vielem wie ein Zeichen: Das Verb bleibt Verb, und die Bedeutung ist immer dieselbe.

Megkóstolhatom? – Darf ich es probieren?

A műveltető „-tat/-tet” viszont egyértelműen képző, mert megváltoztatja a szereplők számát. – Das Kausativsuffix „-tat/-tet“ ist dagegen eindeutig ein Bildungssuffix, denn es ändert die Zahl der Beteiligten.

A „nálunk” és a „mögöttem” végén álló elem alakra egyezik a birtokos személyjellel, az iskolai nyelvtan mégis személyragnak nevezi. – Die Endung in „nálunk“ – bei uns – und „mögöttem“ – hinter mir – gleicht der Form nach dem Possessivsuffix; die Schulgrammatik nennt sie dennoch Personalendung.

Nálunk mindig van kávé. – Bei uns gibt es immer Kaffee.

A „kérnék” alakot az iskolai nyelvtan „kérnék” módon bontja; más elemzés szerint „kér-n-ék”. – Die Schulgrammatik zerlegt „kérnék“ – ich würde bitten – als „kér-né-k“; eine andere Analyse setzt „kér-n-ék“.

Kérnék egy pohár vízet. – Ich hätte gern ein Glas Wasser.

A „-szerű”, a „-féle” és a „-fajta” képzőszerű utótag; 2015 óta összetételi tagnak számít, ezért „észszerű” a helyes írásmód. – „-szerű“ – -artig –, „-féle“ – -erlei – und „-fajta“ – Sorte – sind suffixartige Hinterglieder – „képzőszerű utótag“; seit 2015 gelten sie als Glieder einer Zusammensetzung, daher die Schreibung „észszerű“ – vernünftig.

Ez egy észszerű megoldás. – Das ist eine vernünftige Lösung.

Az irányt jelölő „jobb” ugyanaz az alak, mint a „jó” középfoka, de a jelentése megszilárdult. – „Jobb“ – rechts – ist dieselbe Form wie „jobb“ – besser, Komparativ von „jó“ –, doch die Bedeutung ist fest geworden.

Az első saroknál fordulj jobbra! – Bieg an der ersten Ecke rechts ab!

A nemzetközi nyelvtudomány többnyire csak két osztályt különít el: a képzést (derivációt) és a ragozást (flexiót). – Die internationale Sprachwissenschaft unterscheidet meist nur zwei Klassen: Wortbildung (Derivation) und Beugung (Flexion).

A magyar hagyomány a ragozást két fokra bontja: jelre és ragra. – Die ungarische Tradition teilt die Beugung in zwei Stufen: Zeichen und Endsuffix.

Dieser Text steht unter CC0 1.0 Universell. Eine Quellenangabe ist nicht erforderlich.
Er darf kostenlos kopiert, verändert, veröffentlicht und auch kommerziell genutzt werden.