2 – Lautsystem und Formenbildung
Kapitel 2 beschreibt, wie ungarische Wörter klingen und wie sie sich verändern, wenn Endungen antreten. Zwei Bewegungen bestimmen fast jede Wortform: Die Endung passt sich dem Wort an (Vokalharmonie, Zahl der Formen, Bindevokal, Lautangleichung), und manche Stämme passen sich der Endung an (Längung, Vokalausfall, Kürzung, v-Stamm, unregelmäßige Stämme): ló – lovakkal, kéz – kezet. Grundlage sind eine fast lautgetreue Schrift, feste Lautlängen und die Betonung der ersten Silbe. Diese Seite fasst das ganze Hauptkapitel als zweisprachigen Lesetext zusammen; ausführlich stehen die Regeln in den Kapiteln (→ 2.1, 2.2, 2.3, 2.4, 2.5, 2.6, 2.7, 2.8, 2.9, 2.10).
1.Hang és alak – Laut und Form
A második fejezet két kérdésre felel: hogyan hangzik a magyar szó, és hogyan változik meg, amikor toldalék járul hozzá. – Das zweite Kapitel beantwortet zwei Fragen: wie das ungarische Wort klingt und wie es sich verändert, wenn eine Endung hinzutritt.
Az alapot két szilárd szabály adja: egy hang – egy betű, és a hangsúly mindig az első szótagon van. – Die Grundlage bilden zwei feste Regeln: ein Laut – ein Buchstabe, und die Betonung liegt immer auf der ersten Silbe.
→ló – Pferd→lovak – Pferde→lovakkal – mit Pferden
A „lovakkal” szóban négy szabály érvényesül egyszerre. – In „lovakkal“ – mit Pferden – wirken vier Regeln zugleich.
A „ló” töve a többes szám jele előtt „lov-” lesz. – Der Stamm von „ló“ wird vor dem Pluralzeichen zu „lov-“ (→ 2.8).
A „lov-” és a „-k” közé „a” kötőhangzó kerül. – Zwischen „lov-“ und „-k“ tritt der Bindevokal „a“ (→ 2.6).
A szó mély hangrendű, ezért „-val” áll, nem „-vel”. – Das Wort ist hintervokalisch, deshalb steht „-val“, nicht „-vel“ (→ 2.4, 2.5).
A „-val” „v”-je a „k”-hoz hasonul: „-kal”. – Das „v“ von „-val“ gleicht sich dem „k“ an: „-kal“ (→ 2.7).
→kő – Stein→kövek – Steine→kövekkel – mit Steinen
Ugyanígy épül a „kövekkel”, csak magas hangrendű toldalékokkal. – Ebenso ist „kövekkel“ gebaut, nur mit vorderen Endungen.
A toldalék tehát a szóhoz igazodik, a szótő pedig a toldalékhoz. – Die Endung richtet sich also nach dem Wort, und der Stamm nach der Endung.
Az írás a szó elemeit mutatja, a kiejtés gyakran összevonja őket: „barátság” [baráccság]. – Die Schrift zeigt die Bausteine des Wortes, die Aussprache zieht sie oft zusammen: „barátság“ – Freundschaft – [baráccság].
Wortschatz
- hang – Laut; Stimme
- alak – Form, Gestalt
- toldalék – Endung, Suffix
- szótő {szó·TŐ} – Wort·STAMM(Wortstamm)
- kötőhangzó {kötŐ·hangzó} – binden·END·Laut(Bindevokal)
- hangrend {hang·REND} – Laut·ORDNUNG(Vokalklasse)
- hasonulás – Angleichung
- lovakkal – mit Pferden
- kövekkel – mit Steinen
2.Ábécé és kiejtés – Alphabet und Aussprache (→ 2.1)
A magyar ábécé negyven betűből áll. – Das ungarische Alphabet besteht aus vierzig Buchstaben.
A q-val, a w-vel, az x-szel és az y-nal együtt negyvennégy betűt számolunk. – Mit q, w, x und y zusammen zählt man vierundvierzig Buchstaben.
Ez a négy betű főleg idegen szavakban és nevekben fordul elő. – Diese vier Buchstaben kommen vor allem in Fremdwörtern und Namen vor.
A magyar írás alapelve: egy hang – egy betű. – Der Grundsatz der ungarischen Schrift lautet: ein Laut – ein Buchstabe.
Egy betű azonban több írásjegyből is állhat. – Ein Buchstabe kann jedoch auch aus mehreren Schriftzeichen bestehen.
Az „sz” két írásjegyből áll, mégis egyetlen betű. – „Sz“ besteht aus zwei Schriftzeichen und ist doch ein einziger Buchstabe.
A betűket számoljuk, nem az írásjegyeket: a „Szabó” név öt írásjegy, de csak négy betű. – Gezählt werden die Buchstaben, nicht die Schriftzeichen: Der Name „Szabó“ hat fünf Zeichen, aber nur vier Buchstaben.
A legfontosabb kivétel az alapelv alól: a „j” és az „ly” ugyanazt a hangot jelöli. – Die wichtigste Ausnahme vom Grundsatz: „j“ und „ly“ bezeichnen denselben Laut.
Az „s” a német „sch” hangja: só, sok, sajt. – „S“ ist der deutsche Laut „sch“: só, sok, sajt – Salz, viel, Käse.
Az „sz” a német éles s: szép, asztal. – „Sz“ ist das deutsche scharfe s: szép, asztal – schön, Tisch.
A „z” zöngés hang, mint az s a német „Rose” szóban: zene, méz. – „Z“ ist ein stimmhafter Laut wie das s im deutschen Wort „Rose“: zene, méz – Musik, Honig.
A „zs” úgy hangzik, mint a j a francia „journal” szóban: zseb, rózsa. – „Zs“ klingt wie das j im französischen Wort „journal“: zseb, rózsa – Tasche, Rose.
Szép ez a rózsa. – Diese Rose ist schön.
A „c” úgy hangzik, mint a német „z” a „Zucker” szóban. – „C“ klingt wie das deutsche „z“ im Wort „Zucker“.
A „cs” a német tsch: csak, kocsi. – „Cs“ ist das deutsche tsch: csak, kocsi – nur, Wagen.
A „v” úgy hangzik, mint a német „w” a „Wasser” szóban. – „V“ klingt wie das deutsche „w“ im Wort „Wasser“.
A „gy”, a „ty” és a „ny” a d, a t és az n lágy párja. – „Gy“, „ty“ und „ny“ sind die weichen Gegenstücke zu d, t und n.
A „ny” a francia „gn” és a spanyol „ñ” hangja. – „Ny“ ist der Laut des französischen „gn“ und des spanischen „ñ“.
A kutya a gyümölcsfa alatt alszik. – Der Hund schläft unter dem Obstbaum.
A „dzs” a magyar ábécé egyetlen háromjegyű betűje. – „Dzs“ ist der einzige Dreifachbuchstabe des ungarischen Alphabets.
A „dzs” szinte csak idegen szavakban fordul elő, legtöbbször angol eredetűekben. – „Dzs“ kommt fast nur in Fremdwörtern vor, meist in solchen englischer Herkunft.
Reggelire dzsemes kenyeret eszem. – Zum Frühstück esse ich Brot mit Marmelade.
Ha két írásjegy szóelemek határán találkozik, nem alkot kétjegyű betűt. – Treffen zwei Schriftzeichen an der Grenze von Wortteilen zusammen, bilden sie keinen Doppelbuchstaben.
Az „igazság” szóban z és s áll, nem zs; a „házsor” szóban szintén. – Im Wort „igazság“ – Wahrheit – stehen z und s, nicht zs; ebenso im Wort „házsor“ – Häuserzeile.
Kilenc magánhangzóbetű visel ékezetet: á, é, í, ó, ú, ö, ü, ő, ű. – Neun Vokalbuchstaben tragen ein Akzentzeichen: á, é, í, ó, ú, ö, ü, ő, ű.
A vessző (á, é, í, ó, ú) és a két vessző (ő, ű) hosszú magánhangzót jelöl. – Der Strich (á, é, í, ó, ú) und der Doppelstrich (ő, ű) bezeichnen einen langen Vokal.
A két pont (ö, ü) nem hosszúságot jelöl, hanem önálló rövid magánhangzót. – Die zwei Punkte (ö, ü) bezeichnen keine Länge, sondern einen eigenen kurzen Vokal.
Ékezet nélkül gyakran más szó jön létre: öt – őt, tör – tőr, kerek – kérek. – Ohne Akzentzeichen entsteht oft ein anderes Wort: öt – őt (fünf – ihn), tör – tőr (bricht – Dolch), kerek – kérek (rund – ich bitte).
Kérek egy kerek tortát. – Ich hätte gern eine runde Torte.
Az „árvíztűrő tükörfúrógép” kifejezésben mind a kilenc ékezetes betű megvan. – Im Ausdruck „árvíztűrő tükörfúrógép“ – hochwasserfeste Spiegelbohrmaschine – kommen alle neun Buchstaben mit Akzentzeichen vor.
A magyar a magánhangzó hosszúságát csak ékezettel jelöli, nem h-val, ie-vel vagy kettőzött magánhangzóval. – Das Ungarische bezeichnet die Länge eines Vokals nur mit dem Akzentzeichen, nicht mit h, ie oder Doppelvokal.
A magyarban nincs szóvégi zöngétlenedés: a szó végén a b, a d, a g és a z is zöngés marad. – Im Ungarischen gibt es keine Auslautverhärtung: Auch am Wortende bleiben b, d, g und z stimmhaft.
A zöngétlen ejtés más szót eredményez: had – hat, víz – visz, kéz – kés, láb – láp. – Stimmlose Aussprache ergibt ein anderes Wort: had – hat (Heer – sechs), víz – visz (Wasser – trägt), kéz – kés (Hand – Messer), láb – láp (Fuß – Moor).
A betűrendben a többjegyű betűk külön csoportot alkotnak annak az egyjegyű betűnek a csoportja után, amellyel kezdődnek. – In der alphabetischen Reihenfolge bilden die mehrteiligen Buchstaben eine eigene Gruppe nach der Gruppe des einfachen Buchstabens, mit dem sie beginnen.
A szótárban a cukor a csak előtt áll. – Im Wörterbuch steht cukor vor csak.
Csak ha két szó kizárólag a hosszúságban különbözik, akkor kerül előre a rövid: hat – hát. – Nur wenn sich zwei Wörter allein in der Länge unterscheiden, kommt der kurze zuerst: hat – hát (sechs – Rücken).
A szótárban az alapalakot keressük, a címszót. – Im Wörterbuch sucht man die Grundform, das Stichwort.
A házakban alakot a ház címszónál találjuk. – Die Form házakban – in Häusern – findet man beim Stichwort ház.
Ha a tő változik, a toldalék levágása nem elég: lovak – ló. – Wenn sich der Stamm ändert, genügt das Abschneiden der Endung nicht: lovak – ló (Pferde – Pferd) (→ 2.8).
A latin ábécében nem volt jel a cs, sz, gy, ny, ö, ü hangra, ezért alakultak ki a többjegyű betűk és az ékezetek. – Im lateinischen Alphabet gab es kein Zeichen für die Laute cs, sz, gy, ny, ö, ü; deshalb entstanden die mehrteiligen Buchstaben und die Akzentzeichen.
Sok régi családnév megőrizte a régi írásmódot. – Viele alte Familiennamen haben die alte Schreibweise bewahrt.
A Széchenyi nevet így ejtjük: Szécsenyi. – Den Namen Széchenyi spricht man so aus: Szécsenyi.
Wortschatz
- ábécé – Alphabet
- betű – Buchstabe
- írásjegy {írás·JEGY} – Schrift·ZEICHEN(Schriftzeichen)
- magánhangzó {magán·HANGZÓ} – allein·KLINGEND(Vokal)
- mássalhangzó {más·SAL·hangzó} – anderer·MIT·klingend(Konsonant)
- kétjegyű {két·JEGYű} – zwei·ZEICHEN·ig(Doppel- (Buchstabe))
- háromjegyű {három·JEGYű} – drei·ZEICHEN·ig(Dreifach- (Buchstabe))
- ékezet {ékezET} – mit Akzent versehen·UNG(Akzentzeichen)
- zöngés – stimmhaft
- zöngétlen – stimmlos
- betűrend {betű·REND} – Buchstabe·ORDNUNG(alphabetische Reihenfolge)
- címszó {cím·SZÓ} – Titel·WORT(Stichwort)
3.A magánhangzók és mássalhangzók időtartama – Vokallänge und Konsonantenlänge (→ 2.2)
A magyarban hét rövid és hét hosszú magánhangzó van: „a – á”, „e – é”, „i – í”, „o – ó”, „ö – ő”, „u – ú”, „ü – ű”. – Das Ungarische hat sieben kurze und sieben lange Vokale: „a – á“, „e – é“, „i – í“, „o – ó“, „ö – ő“, „u – ú“, „ü – ű“.
A hosszú magánhangzót körülbelül kétszer olyan hosszan ejtjük, mint a rövidet. – Einen langen Vokal spricht man etwa doppelt so lange wie den kurzen.
A hosszúság idő kérdése, nem erősségé: a hosszú hang nem hangosabb és nem magasabb. – Länge ist eine Frage der Zeit, nicht der Kraft: Ein langer Laut ist nicht lauter und nicht höher.
Az „a – á” és az „e – é” párban a hossz mellett a hangszín is más. – Bei den Paaren „a – á“ und „e – é“ ist neben der Länge auch die Klangfarbe anders.
Már hat napja fáj a hátam. – Mir tut schon seit sechs Tagen der Rücken weh.
Az ilyen szópárt minimális párnak nevezzük: a két szó egyetlen hangban tér el. – Ein solches Wortpaar heißt Minimalpaar: Die beiden Wörter weichen in einem einzigen Laut voneinander ab.
Ilyen párok: „agy – ágy”, „kor – kór”, „ver – vér”, „szel – szél”. – Solche Paare sind „agy“ – Gehirn – und „ágy“ – Bett, „kor“ – Alter – und „kór“ – Krankheit, „ver“ – schlägt – und „vér“ – Blut, „szel“ – schneidet – und „szél“ – Wind.
A „fiuk” birtokos alak („az ő fiuk”), a „fiúk” a „fiú” többes száma. – „fiuk“ ist eine Besitzform – ihr Sohn (mehrere Besitzer) –, „fiúk“ die Mehrzahl von „fiú“ – Junge.
Majdnem minden magyar mássalhangzó lehet rövid vagy hosszú. – Fast jeder ungarische Konsonant kann kurz oder lang sein.
A hosszú mássalhangzót körülbelül kétszer olyan hosszan ejtjük, mint a rövidet, megszakítás és szünet nélkül. – Einen langen Konsonanten spricht man etwa doppelt so lange wie den kurzen, ohne Unterbrechung und ohne Pause.
Reggel nyolckor itt találkozunk. – Wir treffen uns morgens um acht hier.
A német „toll” szóban a kettőzött „l” a rövid magánhangzót jelzi, a magyar „toll” szóban a hosszú „l” hangot. – Im deutschen Wort „toll“ zeigt das doppelte „l“ den kurzen Vokal an, im ungarischen „toll“ – Feder, Stift – den langen l-Laut.
Hosszú magánhangzó után is állhat hosszú mássalhangzó: az „áll” és a „váll” szóban az „á” is, az „l” is hosszú. – Auch nach einem langen Vokal kann ein langer Konsonant stehen: In „áll“ – steht – und „váll“ – Schulter – sind sowohl das „á“ als auch das „l“ lang.
Laci a tónál halat fog, és hallja a madarakat. – Laci angelt am See und hört die Vögel.
Gyakori párok: „hal – hall”, „kel – kell”, „tol – toll”, „megy – meggy”. – Häufige Paare sind „hal“ – Fisch – und „hall“ – hört, „kel“ – steht auf – und „kell“ – muss, „tol“ – schiebt – und „toll“ – Stift, „megy“ – geht – und „meggy“ – Sauerkirsche.
A „vett” nem a „vet” múlt ideje, hanem a „vesz” igéé; a „vet” múlt ideje „vetett”. – „vett“ ist nicht die Vergangenheit von „vet“ – sät –, sondern die von „vesz“ – kauft, nimmt; die Vergangenheit von „vet“ lautet „vetett“ (→ 2.9).
Ha egy egyjegyű betűvel írt mássalhangzó hosszú, a betűt kétszer írjuk: „tt”, „ll”, „kk”. – Ist ein Konsonant lang, der mit einem einfachen Buchstaben geschrieben wird, schreibt man den Buchstaben zweimal: „tt“, „ll“, „kk“.
Ha egy két- vagy háromjegyű betűvel írt hang hosszú, csak az első jegyét kettőzzük: „sz → ssz”, „gy → ggy”, „dzs → ddzs”. – Ist ein Laut lang, der mit einem Doppel- oder Dreifachbuchstaben geschrieben wird, verdoppelt man nur sein erstes Zeichen: „sz → ssz“, „gy → ggy“, „dzs → ddzs“.
Rossz idő van, maradjunk otthon. – Das Wetter ist schlecht, bleiben wir zu Hause.
Három azonos betű nem állhat egymás után; toldalékoláskor kettőre egyszerűsítünk. – Drei gleiche Buchstaben dürfen nicht aufeinander folgen; beim Anfügen von Endungen vereinfacht man auf zwei.
Így lesz a „toll” és a „-val” kapcsolatából „tollal”, a „hall” és a „-lak” kapcsolatából „hallak”. – So wird aus „toll“ und „-val“ „tollal“ – mit dem Stift –, aus „hall“ und „-lak“ „hallak“ – ich höre dich.
Összetételben a tagok határa látható marad: „jegygyűrű”, „kulcscsomó”, „sakk-kör”. – In Zusammensetzungen bleibt die Grenze der Glieder sichtbar: „jegygyűrű“ – Verlobungsring –, „kulcscsomó“ – Schlüsselbund –, „sakk-kör“ – Schachklub.
A postán feladtam a levelet. – Ich habe den Brief bei der Post aufgegeben.
A „posta” végén a rövid „a” hosszú lesz, a „levél” utolsó szótagjában a hosszú „é” megrövidül. – Am Ende von „posta“ wird das kurze „a“ lang, in der letzten Silbe von „levél“ wird das lange „é“ kurz.
Három minta van: a magánhangzó nyúlása, a magánhangzó rövidülése és a mássalhangzó megnyúlása hasonulás révén. – Es gibt drei Muster: die Längung des Vokals, die Kürzung des Vokals und die Längung des Konsonanten durch Angleichung (→ 2.7, 2.8).
A latin ugyanígy pusztán a hosszal különböztetett meg szavakat: „malum” – rossz –, „mālum” – alma. – Das Lateinische unterschied Wörter ebenso allein durch die Länge: „malum“ – Übel –, „mālum“ – Apfel.
Mivel a hosszúság bármelyik szótagban állhat, a magyarban a görög–latin versmértékek is alkalmazhatók; ez az időmértékes verselés. – Weil die Länge in jeder Silbe stehen kann, lassen sich im Ungarischen auch die griechisch-lateinischen Versmaße anwenden; das ist die zeitmessende Dichtung.
Wortschatz
- időtartam {idő·TARTAM} – Zeit·DAUER(Lautdauer)
- rövid – kurz
- hosszú – lang
- hangszín {hang·SZÍN} – Laut·FARBE(Klangfarbe)
- minimális pár – Minimalpaar
- hosszú mássalhangzó – langer Konsonant
- kettőzés {kettőzÉS} – verdoppeln·UNG(Doppelschreibung)
- egyszerűsítés {egyszerűSÍTés} – einfach·MACHEN·ung(Vereinfachung)
- tollal – mit dem Stift
- jegygyűrű {jegy·GYŰRŰ} – Verlobung·RING(Verlobungsring)
- időmértékes {idő·MÉRTÉKes} – Zeit·MASS·ig(zeitmessend)
4.Szóhangsúly és hanglejtés – Wortbetonung und Satzintonation (→ 2.3)
A magyar szavak hangsúlya mindig az első szótagon van. – Die Betonung ungarischer Wörter liegt immer auf der ersten Silbe.
A hangsúly helye nem függ a szó hosszától, a hosszú magánhangzóktól, a szó eredetétől és a toldalékok számától. – Die Stelle der Betonung hängt weder von der Länge des Wortes noch von langen Vokalen, der Herkunft des Wortes oder der Zahl der Endungen ab.
A toldalékok nem helyezik át a hangsúlyt: „BA-rát”, „BA-rá-tom”, „BA-rá-ta-im-mal”. – Endungen verschieben die Betonung nicht: „BA-rát“ – Freund –, „BA-rá-tom“ – mein Freund –, „BA-rá-ta-im-mal“ – mit meinen Freunden.
A jövevényszavak is az első szótagon hangsúlyosak: „TE-le-fon”, „CSO-ko-lá-dé”, „MÚ-ze-um”, „PAR-la-ment”. – Auch Lehnwörter sind auf der ersten Silbe betont: „TE-le-fon“, „CSO-ko-lá-dé“, „MÚ-ze-um“, „PAR-la-ment“.
Egy magyar szónak annyi szótagja van, ahány magánhangzója. – Ein ungarisches Wort hat so viele Silben, wie es Vokale hat.
A magyarban nincsenek kettőshangzók, ezért két egymás melletti magánhangzó két szótag: „a-u-tó”, „te-a”, „pi-ac”. – Im Ungarischen gibt es keine Diphthonge, deshalb sind zwei nebeneinanderstehende Vokale zwei Silben: „a-u-tó“ – Auto –, „te-a“ – Tee –, „pi-ac“ – Markt.
A hangsúly erő, a hosszúság idő, a hanglejtés magasság. – Betonung ist Kraft, Länge ist Zeit, Melodie ist Höhe.
A „tanár” ejtése „TA-nár”: az első szótag rövid és hangsúlyos, a második hosszú és hangsúlytalan. – „Tanár“ – Lehrer – klingt „TA-nár“: Die erste Silbe ist kurz und betont, die zweite lang und unbetont.
Az ékezet a magyarban a hosszúságot jelöli, nem a hangsúlyt: a „televízióban” ejtése „TE-le-ví-zi-ó-ban”. – Der Akzentstrich bezeichnet im Ungarischen die Länge, nicht die Betonung: „televízióban“ – im Fernsehen – klingt „TE-le-ví-zi-ó-ban“.
A spanyolban ezzel szemben az ékezet a hangsúlyos szótagot mutatja: „teléfono”, ejtése „te-LÉ-fo-no”. – Im Spanischen zeigt der Akzent dagegen die betonte Silbe an: „teléfono“, gesprochen „te-LÉ-fo-no“.
A hangsúlytalan szótagok is teljes értékűek: minden „e”, „a” és „o” úgy hangzik, ahogy írják. – Auch die unbetonten Silben sind vollwertig: Jedes „e“, „a“ und „o“ klingt so, wie es geschrieben wird.
A hangsúlytalan „e” sohasem lesz olyan elmosódott hang, mint a német „Lehrer” vagy „Banane” szó végén. – Ein unbetontes „e“ wird nie zu dem gemurmelten Laut am Ende von deutsch „Lehrer“ oder „Banane“.
Mivel a hangsúly mindig a szó elején van, jelzi a hallgatónak, hol kezdődik egy új szó. – Weil die Betonung immer am Wortanfang liegt, zeigt sie dem Hörer, wo ein neues Wort beginnt.
A magyar hangsúly kötött hangsúly: helyét általános szabály határozza meg. – Die ungarische Betonung ist ein fester (gebundener) Akzent: Ihre Stelle bestimmt eine allgemeine Regel.
A német, az angol és az orosz hangsúly szabad hangsúly: helyét szavanként kell tudni. – Der deutsche, englische und russische Akzent ist frei: Seine Stelle muss man für jedes Wort kennen.
Az összetett szóban a főhangsúly az első tag első szótagján van. – In der Zusammensetzung liegt der Hauptakzent auf der ersten Silbe des ersten Glieds.
Ha az igekötő az ige előtt áll, és egybeírják vele, az igekötő viseli a főhangsúlyt, az igei rész hangsúlytalan. – Steht das Verbalpräfix vor dem Verb und wird mit ihm zusammengeschrieben, trägt das Präfix den Hauptakzent; der Verbteil ist unbetont.
Holnap beköltözünk az új lakásba. – Morgen ziehen wir in die neue Wohnung ein.
A német nem elváló igekötők hangsúlytalanok („beGINnen”, „verSTEhen”), a magyar igekötő az ige előtt mindig hangsúlyos, a „be-” is. – Die deutschen untrennbaren Präfixe sind unbetont („beGINnen“, „verSTEhen“), das ungarische Verbalpräfix vor dem Verb ist immer betont, auch „be-“.
A tréfás „legeslegmegvesztegethetetlenebbeknek” tizenhárom szótagú, és szintén az első szótagján hangsúlyos. – Das scherzhafte „legeslegmegvesztegethetetlenebbeknek“ – den Allerunbestechlichsten – hat dreizehn Silben und ist ebenfalls auf der ersten betont.
A mondatban nem minden szó kap saját hangsúlyt. – Im Satz erhält nicht jedes Wort eine eigene Betonung.
Hangsúlytalan a névelő („a”, „az”, „egy”), a névutó („előtt”, „mellett”), a kötőszó („és”, „vagy”), az „is” partikula és a helyhatározó utáni „van”. – Unbetont sind der Artikel („a“, „az“, „egy“), die Postposition („előtt“ – vor, „mellett“ – neben), die Konjunktion („és“ – und, „vagy“ – oder), die Partikel „is“ – auch – und „van“ – ist – nach einer Ortsangabe.
A kenyér a táskában van. – Das Brot ist in der Tasche.
Ejtése: „a KE-nyér | a TÁS-ká-ban van”. – Gesprochen: „a KE-nyér | a TÁS-ká-ban van“.
A szóhatáron a magánhangzók gégezárhang nélkül kapcsolódnak: „az alma”, „az eladó”. – An der Wortgrenze gehen die Vokale ohne Knacklaut ineinander über: „az alma“ – der Apfel –, „az eladó“ – die Verkäuferin.
A semleges kijelentő mondat az első hangsúlyos szótagon magasan kezdődik, majd fokozatosan ereszkedik, és mélyen végződik. – Der neutrale Aussagesatz beginnt hoch auf der ersten betonten Silbe, fällt dann stufenweise und endet tief.
Anna minden reggel teát iszik. – Anna trinkt jeden Morgen Tee.
Dallama: „↘AN-na MIN-den reg-gel TE-át i-szik”. – Melodie: „↘AN-na MIN-den reg-gel TE-át i-szik“.
A németben ugyanennek a mondatnak a fő hangsúlya a végén van: „Anna trinkt jeden Morgen TEE.” – Im Deutschen liegt der Hauptakzent desselben Satzes am Ende: „Anna trinkt jeden Morgen TEE.“
Az igennel vagy nemmel megválaszolható kérdés az eldöntendő kérdés. – Eine Frage, die mit Ja oder Nein beantwortet werden kann, ist eine Entscheidungsfrage.
Dallama emelkedő-eső: a hang az utolsó előtti szótagig emelkedik, az utolsón mélyre esik. – Ihre Melodie ist steigend-fallend: Die Stimme steigt bis zur vorletzten Silbe und fällt auf der letzten tief ab.
Péter itthon van? – Ist Péter zu Hause?
Dallama: „Pé-ter itt-↗hon ↘van”. – Melodie: „Pé-ter itt-↗hon ↘van“.
A német eldöntendő kérdésben a hang többnyire a végéig emelkedik, és fenn marad; a magyarban az utolsó szótagon esik. – In der deutschen Ja/Nein-Frage steigt die Stimme meist bis zum Schluss und bleibt oben; im Ungarischen fällt sie auf der letzten Silbe.
A kiegészítendő kérdés kérdőszóval keresi a hiányzó adatot. – Die Ergänzungsfrage sucht mit einem Fragewort die fehlende Angabe.
A kérdőszó közvetlenül az ige előtt áll, a mondat legerősebb hangsúlyát és legmagasabb hangját viseli; az ige utána hangsúlytalan. – Das Fragewort steht unmittelbar vor dem Verb und trägt die stärkste Betonung und den höchsten Ton des Satzes; das Verb danach ist unbetont.
Mikor kezdődik a megbeszélés? – Wann beginnt die Besprechung?
A három mondatfajta: „Hétkor indul a vonat.” ereszkedő, „Hánykor indul a vonat?” ereszkedő, „Hétkor indul a vonat?” emelkedő-eső. – Die drei Satzarten: „Hétkor indul a vonat.“ – Der Zug fährt um sieben ab – fallend, „Hánykor indul a vonat?“ – Um wie viel Uhr fährt der Zug ab? – fallend, „Hétkor indul a vonat?“ – Fährt der Zug um sieben ab? – steigend-fallend.
A kiemelt mondatrész közvetlenül az ige előtt áll, és a mondat legerősebb hangsúlyát viseli; az ige és ami utána következik, hangsúlytalan. – Das hervorgehobene Satzglied steht unmittelbar vor dem Verb und trägt den stärksten Akzent des Satzes; das Verb und alles Folgende sind unbetont – das ist der Fokus (→ 1.6).
Réka sütötte meg a tortát. – RÉKA hat die Torte gebacken.
Kiemeléskor az igekötő az ige mögé kerül, és szintén hangsúlytalan: „RÉ-ka sü-töt-te meg a tor-tát”. – Bei Hervorhebung rückt das Präfix hinter das Verb und ist ebenfalls unbetont: „RÉ-ka sü-töt-te meg a tor-tát“.
A németben a kiemelt szó a helyén maradhat: „Ich habe ANNA eingeladen.” – Im Deutschen kann das hervorgehobene Wort an seinem Platz bleiben: „Ich habe ANNA eingeladen.“
A magyarban a kiemelt szó az ige elé kerül: Annát hívtam meg. – Im Ungarischen rückt das hervorgehobene Wort vor das Verb: „Annát hívtam meg.“ – Ich habe ANNA eingeladen.
Az érzelmi kitörésben is az első szótag marad hangsúlyos: „CSO-dá-la-tos”, nem *„cso-dá-LA-tos”. – Auch im Gefühlsausbruch bleibt die erste Silbe betont: „CSO-dá-la-tos“ – wunderbar –, nicht *„cso-dá-LA-tos“.
Wortschatz
- szótag {szó·TAG} – Wort·GLIED(Silbe)
- hangsúly {hang·SÚLY} – Laut·GEWICHT(Betonung)
- főhangsúly {fő·HANGSÚLY} – Haupt·BETONUNG(Hauptakzent)
- kötött hangsúly – fester Akzent
- igekötő {ige·KÖTŐ} – Verb·BINDER(Verbalpräfix)
- hanglejtés {hang·LEJTés} – Stimme·NEIGEN·ung(Satzmelodie)
- eldöntendő kérdés – Entscheidungsfrage
- kiegészítendő kérdés – Ergänzungsfrage
- kérdőszó {kérdő·SZÓ} – fragend·WORT(Fragewort)
- fókusz – Fokus
- mikor – wann
5.Hangrend és magánhangzó-harmónia – Vokalharmonie (→ 2.4)
A kulcs a házban maradt, a labda a kertben. – Der Schlüssel ist im Haus geblieben, der Ball im Garten.
A „-ban” és a „-ben” ugyanazt jelenti; a toldalék magánhangzója a szóhoz igazodik. – „-ban“ und „-ben“ bedeuten dasselbe; der Vokal der Endung richtet sich nach dem Wort.
Röviden: a szó adja meg a hangot, a toldalék ehhez igazodik. – Kurz: Das Wort gibt den Ton an, die Endung stimmt ein.
A szótő közben nem változik: „ház”, „házak”, „házban”. – Der Stamm ändert sich dabei nicht: „ház“, „házak“, „házban“ – Haus, Häuser, im Haus.
A német umlaut fordított irányban hat: ott a végződés változtatta meg a tőt, ófelnémet „gast” – „gesti”, ma „Gast” – „Gäste”. – Der deutsche Umlaut wirkt in umgekehrter Richtung: Dort veränderte die Endung den Stamm, althochdeutsch „gast“ – „gesti“, heute „Gast“ – „Gäste“.
A mély magánhangzók: a, á, o, ó, u, ú. – Die hinteren Vokale sind a, á, o, ó, u, ú.
A magas magánhangzók: e, é, i, í, ö, ő, ü, ű. – Die vorderen Vokale sind e, é, i, í, ö, ő, ü, ű.
Az ékezet a hosszúságot jelöli, nem a hangrendet: az „ó” mély, az „ő” magas magánhangzó. – Der Akzent bezeichnet die Länge, nicht die Vokalklasse: „ó“ ist ein hinterer, „ő“ ein vorderer Vokal.
A magas magánhangzók egy része ajakkerekítéses: ö, ő, ü, ű; a többi ajakréses: e, é, i, í. – Ein Teil der vorderen Vokale ist gerundet: ö, ő, ü, ű; die übrigen sind ungerundet: e, é, i, í.
A kétalakú toldalékok mély és magas alakjának magánhangzói állandó párokat alkotnak: a – e, á – é, ó – ő, u – ü, ú – ű. – Die Vokale der hinteren und der vorderen Form zweiförmiger Endungen bilden feste Paare: a – e, á – é, ó – ő, u – ü, ú – ű.
Az „o”-nak két magas párja van, az „e” és az „ö”: „házhoz” – „kerthez” – „sörhöz”. – „o“ hat zwei vordere Partner, „e“ und „ö“: „házhoz“ – zum Haus, „kerthez“ – zum Garten, „sörhöz“ – zum Bier.
A háromalakú toldaléknál a szó utolsó magánhangzója dönt: „zöldséghez”, de „cipőhöz”. – Bei einer dreiförmigen Endung entscheidet der letzte Vokal des Wortes: „zöldséghez“ – zum Gemüse –, aber „cipőhöz“ – zum Schuh.
Az „i”-nek és az „í”-nek nincs mély párja, ezért az „-ig” toldaléknak csak egy alakja van: „házig”, „kertig”. – „i“ und „í“ haben keinen hinteren Partner, deshalb hat die Endung „-ig“ nur eine Form: „házig“ – bis zum Haus, „kertig“ – bis zum Garten.
Az a szó, amelyben csak mély magánhangzó van, mély hangrendű; amelyben csak magas, magas hangrendű. – Ein Wort, das nur hintere Vokale enthält, ist hintervokalisch; eines mit nur vorderen ist vordervokalisch.
A hosszú toldaléklánc is mély marad. – Auch eine lange Kette von Endungen bleibt hinten.
A lakásunkban három szoba van. – In unserer Wohnung gibt es drei Zimmer.
Az igék személyragjai is igazodnak: „olvasunk”, de „ebédelünk”. – Auch die Personalendungen der Verben passen sich an: „olvasunk“ – wir lesen –, aber „ebédelünk“ – wir essen zu Mittag.
A mondatban minden szó maga választja meg a toldalékát. – Im Satz wählt jedes Wort seine Endung selbst.
Helyesen „a hideg lakásban”, nem *„a hideg lakásben”: a rag a „lakás” szóhoz tartozik. – Richtig ist „a hideg lakásban“ – in der kalten Wohnung –, nicht *„a hideg lakásben“: Die Endung gehört zum Wort „lakás“.
Az a szó, amelyben mély és magas magánhangzó is van, vegyes hangrendű szó. – Ein Wort, das hintere und vordere Vokale enthält, ist ein gemischtvokalisches Wort.
Az „i”, az „í” és az „é” mély magánhangzó után nem számít. – „i“, „í“ und „é“ zählen nach einem hinteren Vokal nicht.
A papírok a fiókban vannak. – Die Papiere sind in der Schublade.
A kávéhoz cukrot kérek. – Zum Kaffee hätte ich gern Zucker.
Ha az utolsó magánhangzó ö, ő, ü vagy ű, a toldalék magas, és ahol van ilyen alakja, kerekített: „sofőrök”, „parfümöt”. – Ist der letzte Vokal ö, ő, ü oder ű, steht die vordere Endung und, wo es eine solche Form gibt, die gerundete: „sofőrök“ – Fahrer –, „parfümöt“ – Parfüm (Objekt).
Ha magas magánhangzó után mély áll a végén, a toldalék mély: „teával”, „Erikának”. – Folgt am Ende ein hinterer auf einen vorderen Vokal, steht die hintere Endung: „teával“ – mit Tee –, „Erikának“ – der Erika.
Nem a többség dönt: az „Erika” két magas és egy mély magánhangzója után is mély toldalék áll. – Es entscheidet nicht die Mehrheit: Auch nach den zwei vorderen und dem einen hinteren Vokal von „Erika“ steht die hintere Endung.
Ha mély magánhangzó után „e” áll az utolsó szótagban, a toldalék többnyire magas: „Budapesten”, „októberben”; a „hotelben” mellett a „hotelban” is helyes. – Steht nach einem hinteren Vokal ein „e“ in der letzten Silbe, ist die Endung meist vorn: „Budapesten“, „októberben“; neben „hotelben“ ist auch „hotelban“ – im Hotel – richtig.
Az „i”, az „í”, az „é” és korlátozottan az „e” semleges magánhangzó. – „i“, „í“, „é“ und eingeschränkt „e“ sind neutrale Vokale.
A „semleges” szó a „sem” tagadószóból képződött; a latin „neuter” is „egyik sem” jelentésű. – Das Wort „semleges“ ist vom Verneinungswort „sem“ – auch nicht – gebildet; auch lateinisch „neuter“ bedeutet „keiner von beiden“.
A csak semleges magánhangzót tartalmazó szavak többnyire magas toldalékot kapnak; egy kis csoport azonban mély toldalékot kap. – Wörter, die nur neutrale Vokale enthalten, erhalten meist vordere Endungen; eine kleine Gruppe erhält jedoch hintere.
A hídon sok ember sétál, a vízen hajók úsznak. – Auf der Brücke spazieren viele Menschen, auf dem Wasser fahren Schiffe.
Ilyen ige az „ír”, az „iszik”, a „nyit” és a „hív”: „írunk”, „iszunk”, „nyitunk”, „hívunk”. – Solche Verben sind „ír“ – schreibt –, „iszik“ – trinkt –, „nyit“ – öffnet – und „hív“ – ruft: „írunk“, „iszunk“, „nyitunk“, „hívunk“.
Az ilyen tő neve antiharmonikus tő; alakjai a köznyelvhez tartoznak, nem hibák. – Ein solcher Stamm heißt antiharmonischer Stamm; seine Formen gehören zur Standardsprache und sind keine Fehler.
A „férfi” csak magas magánhangzót tartalmaz, mégis mély toldalékot kap: „férfinak”, „férfiak”. – „Férfi“ – Mann – enthält nur vordere Vokale, erhält aber hintere Endungen: „férfinak“ – dem Mann, „férfiak“ – Männer.
Az idegen szavak és a jövevényszavak ugyanazon szabályok szerint kapják a toldalékaikat, mint a magyar szavak: „laptopon”, „interneten”, „taxival”. – Fremdwörter und Lehnwörter erhalten ihre Endungen nach denselben Regeln wie ungarische Wörter: „laptopon“ – am Laptop –, „interneten“ – im Internet –, „taxival“ – mit dem Taxi.
A toldalék a kiejtéshez igazodik, nem az írásképhez: „Bordeaux-ban”, „Shakespeare-rel”. – Die Endung richtet sich nach der Aussprache, nicht nach dem Schriftbild: „Bordeaux-ban“ – gesprochen „bordó“ –, „Shakespeare-rel“ – gesprochen „sékszpír“.
Az összetett szó minden tagja megtartja saját magánhangzóit; a toldalék az utolsó taghoz igazodik. – In einer Zusammensetzung behält jedes Glied seine eigenen Vokale; die Endung richtet sich nach dem letzten Glied.
A könyvtárban csend van. – In der Bibliothek ist es still.
Az igekötő a harmónián kívül áll: „elolvasta”, „visszahívom”. – Das Verbalpräfix steht außerhalb der Harmonie: „elolvasta“ – er hat es gelesen –, „visszahívom“ – ich rufe ihn zurück.
A „kocsi” szó Kocs falu nevéből származik, ahol a 15. században könnyű, rugózott kocsikat készítettek. – Das Wort „kocsi“ – Wagen – stammt vom Namen des Dorfes Kocs, wo im 15. Jahrhundert leichte, gefederte Wagen gebaut wurden.
Belőle ered a német „Kutsche”, az angol „coach” és a spanyol „coche”. – Davon stammen das deutsche „Kutsche“, das englische „coach“ und das spanische „coche“.
Wortschatz
- magánhangzó-harmónia – Vokalharmonie
- hangrend {hang·REND} – Laut·ORDNUNG(Vokalklasse)
- mély hangrendű – hintervokalisch
- magas hangrendű – vordervokalisch
- vegyes hangrendű – gemischtvokalisch
- ajakkerekítéses {ajak·KEREKítÉSes} – Lippe·RUND·machen·UNG·ig(gerundet)
- ajakréses {ajak·RÉSes} – Lippe·SPALT·ig(ungerundet)
- semleges magánhangzó – neutraler Vokal
- antiharmonikus tő – antiharmonischer Stamm
- sörhöz – zum Bier
- hídon – auf der Brücke
- könyvtár {könyv·TÁR} – Buch·LAGER(Bibliothek)
6.A toldalékok alakváltozatai – Ein-, zwei-, drei- und vierförmige Suffixe (→ 2.5)
A toldalékoknak egy, két, három vagy négy alakjuk lehet. – Endungen können eine, zwei, drei oder vier Formen haben.
A busz hétkor indul, a vonat nyolckor. – Der Bus fährt um sieben ab, der Zug um acht.
A „-kor” toldaléknak egyetlen alakja van; nem igazodik a szó hangrendjéhez. – Die Endung „-kor“ hat eine einzige Form; sie richtet sich nicht nach der Vokalklasse des Wortes.
A legfontosabb egyalakú toldalékok: „-kor”, „-ig”, „-ért”, „-ként”, „-i”, „-é”, „-ék” és „-né”. – Die wichtigsten einförmigen Endungen sind „-kor“, „-ig“, „-ért“, „-ként“, „-i“, „-é“, „-ék“ und „-né“.
Levente barátként segít, nem pénzért. – Levente hilft als Freund, nicht für Geld.
Kovácsné a városi könyvtárban dolgozik. – Frau Kovács arbeitet in der Stadtbibliothek.
A „-kor” o-t tartalmaz, mégis egyalakú; valószínűleg a „kor” – idő, életkor – főnévből keletkezett. – „-kor“ enthält ein o und ist trotzdem einförmig; die Endung ist wahrscheinlich aus dem Substantiv „kor“ – Zeit, Alter – entstanden.
A kétalakú toldaléknak egy mély és egy magas hangrendű alakja van. – Eine zweiförmige Endung hat eine hintere und eine vordere Form.
Kétalakú a legtöbb helyhatározórag: „-ban/-ben”, „-ba/-be”, „-ból/-ből”, „-ra/-re”, „-ról/-ről”, „-nál/-nél”, „-tól/-től”. – Zweiförmig sind die meisten Endungen für Ort und Richtung: „-ban/-ben“, „-ba/-be“, „-ból/-ből“, „-ra/-re“, „-ról/-ről“, „-nál/-nél“, „-tól/-től“.
Panna Miskolcról jár be az egyetemre. – Panna pendelt von Miskolc zur Universität.
Ö, ő, ü, ű után is a magas alak áll, mert ennek a toldaléknak nincs ajakkerekítéses alakja: „öltözőben”, „sörben”. – Auch nach ö, ő, ü, ű steht die vordere Form, denn diese Endung hat keine gerundete Form: „öltözőben“ – in der Umkleide –, „sörben“ – im Bier.
A „-ban/-ben” a „bél” – belső rész – főnévből származik; a Halotti beszéd még „paradisumben” alakot ír. – „-ban/-ben“ stammt vom Substantiv „bél“ – Inneres; die Leichenrede (um 1195), der älteste zusammenhängende ungarische Text, schreibt noch „paradisumben“ – im Paradies.
A „-hoz/-hez/-höz” háromalakú toldalék: egy mély és két magas alakja van. – „-hoz/-hez/-höz“ ist eine dreiförmige Endung: Sie hat eine hintere und zwei vordere Formen.
Ha az utolsó magánhangzó ö, ő, ü vagy ű, a „-höz” áll, egyébként a „-hez”. – Ist der letzte Vokal ö, ő, ü oder ű, steht „-höz“, sonst „-hez“.
A gyerekek az edzőhöz szaladnak. – Die Kinder rennen zum Trainer.
Háromalakú a „-hoz/-hez/-höz”, az „-on/-en/-ön” és a „-szor/-szer/-ször”, valamint az igei „-tok/-tek/-tök”, „-ok/-ek/-ök” és „-ol/-el/-öl”. – Dreiförmig sind „-hoz/-hez/-höz“, „-on/-en/-ön“ und „-szor/-szer/-ször“ sowie die Verbendungen „-tok/-tek/-tök“, „-ok/-ek/-ök“ und „-ol/-el/-öl“.
Mindegyikben o – e – ö váltakozik, mert csak a rövid o-nak van két magas párja. – In allen wechseln o – e – ö, denn nur das kurze o hat zwei vordere Partner.
A tornán Hajnalka hatszor, Győző tizenötször dobott kosarat. – Beim Turnier hat Hajnalka sechsmal, Győző fünfzehnmal einen Korb geworfen.
Ti hány gólt lőtök ma? – Wie viele Tore schießt ihr heute?
Szilvia sajtot és vajat vesz, Ferenc tejet és gyümölcsöt kér. – Szilvia kauft Käse und Butter, Ferenc möchte Milch und Obst.
Mind a négy szó tárgyragot kap; a t előtt négyféle magánhangzó áll: o, a, e, ö. – Alle vier Wörter tragen die Akkusativendung; vor dem t stehen vier verschiedene Vokale: o, a, e, ö.
Magánhangzó után nincs kötőhangzó, csak a toldalék mássalhangzója áll: „autót”, „kiflit”. – Nach Vokal steht kein Bindevokal, nur der Konsonant der Endung: „autót“ – Auto (Objekt) –, „kiflit“ – Hörnchen (Objekt).
Négyalakú a tárgyrag, a többes szám jele, az „-om/-am/-em/-öm” és az „-od/-ad/-ed/-öd” birtokos személyjel, valamint az „-os/-as/-es/-ös” képző. – Vierförmig sind die Akkusativendung, das Pluralzeichen, die Possessivsuffixe „-om/-am/-em/-öm“ und „-od/-ad/-ed/-öd“ sowie das Ableitungssuffix „-os/-as/-es/-ös“.
Mély hangrendű szónál az a és az o között nem a hangok döntenek, hanem maga a szó: „házat”, de „ablakot”. – Bei hintervokalischen Wörtern entscheiden zwischen a und o nicht die Laute, sondern das Wort selbst: „házat“, aber „ablakot“ (→ 2.6).
| Endung | hintervokalisch | vordervokalisch | letzter Vokal gerundet |
|---|---|---|---|
| „-ig” (einförmig) | házig | kertig | főnökig |
| „-ban/-ben” (zweiförmig) | házban | kertben | főnökben |
| „-hoz/-hez/-höz” (dreiförmig) | házhoz | kerthez | főnökhöz |
| „-ot/-at/-et/-öt” (vierförmig) | ablakot, házat | kertet | főnököt |
A helyes alakot négy kérdés adja meg, mindig ugyanabban a sorrendben. – Die richtige Form ergibt sich aus vier Fragen, immer in derselben Reihenfolge.
Első kérdés: hány alakja van a toldaléknak? Ha egy, az alak kész: „tyúkig”. – Erste Frage: Wie viele Formen hat die Endung? Ist es eine, ist die Form fertig: „tyúkig“ – bis zum Huhn.
Második kérdés: mély vagy magas hangrendű-e a szó? Kétalakú toldaléknál itt véget ér a választás: „tyúknak”, „kecskének”. – Zweite Frage: Ist das Wort hinter- oder vordervokalisch? Bei einer zweiförmigen Endung endet die Wahl hier: „tyúknak“ – dem Huhn –, „kecskének“ – der Ziege.
Harmadik kérdés, csak magas hangrendű szónál: ajakkerekítéses-e az utolsó magánhangzó? „kecskéhez”, de „tökhöz”. – Dritte Frage, nur bei vordervokalischen Wörtern: Ist der letzte Vokal gerundet? „kecskéhez“ – zur Ziege –, aber „tökhöz“ – zum Kürbis.
Negyedik kérdés: magánhangzóra végződik-e a szó? Ha igen, rövid alak áll, ha nem, kötőhangzó: „kecskét”, de „tököt”. – Vierte Frage: Endet das Wort auf Vokal? Wenn ja, steht die Kurzform, wenn nein, ein Bindevokal: „kecskét“ – die Ziege (Objekt) –, aber „tököt“ – den Kürbis.
Több toldalék esetén minden toldaléknál elölről kezdődik a vizsgálat, mindig az addig létrejött alakkal. – Bei mehreren Endungen beginnt die Prüfung bei jeder Endung von vorn, jeweils mit der bis dahin entstandenen Form.
A többes szám jele után a tárgyragnak csak két alakja van, „-at” és „-et”: „tököket”, nem *tökököt. – Nach dem Pluralzeichen hat die Akkusativendung nur zwei Formen, „-at“ und „-et“: „tököket“ – die Kürbisse (Objekt) –, nicht *tökököt.
Szívesen várnék még egy kicsit. – Ich würde gern noch ein bisschen warten.
A „vár” mély hangrendű, a feltételes mód egyes szám első személyű alakja általános ragozásban mégis a magas „-nék” végződést kapja. – „Vár“ ist hintervokalisch, und doch erhält die ich-Form des Konditionals in der allgemeinen Konjugation die vordere Endung „-nék“.
A mély „várnák” alak foglalt: ez a határozott ragozás többes szám harmadik személye – így szokták magyarázni a kivételt. – Die hintere Form „várnák“ ist schon besetzt: Sie ist die definite sie-Form – sie würden ihn erwarten; so wird die Ausnahme meist erklärt.
A határozott ragozásban a „-ja” magas párja „-i”: „várja” – „kéri”. – In der definiten Konjugation ist der vordere Partner von „-ja“ das „-i“: „várja“ – er wartet auf ihn – und „kéri“ – er verlangt es.
Wortschatz
- toldalék – Endung, Suffix
- egyalakú {egy·ALAKú} – ein·FORM·ig(einförmig)
- kétalakú {két·ALAKú} – zwei·FORM·ig(zweiförmig)
- háromalakú {három·ALAKú} – drei·FORM·ig(dreiförmig)
- négyalakú {négy·ALAKú} – vier·FORM·ig(vierförmig)
- tárgyrag {tárgy·RAG} – Gegenstand·ENDUNG(Akkusativendung)
- birtokos személyjel – Possessivsuffix
- hétkor – um sieben
- edzőhöz – zum Trainer
- tizenötször – fünfzehnmal
- gyümölcsöt – Obst (Objekt)
- várnék – ich würde warten
7.Kötőhangzók és toldalékolás – Bindevokale und Suffixanfügung (→ 2.6)
A vonatok ma pontosan indulnak. – Die Züge fahren heute pünktlich ab.
A „vonatok” szóalakban a tő és a többes szám „-k” jele között egy rövid „o” áll. – In der Wortform „vonatok“ – Züge – steht zwischen dem Stamm und dem Mehrzahlzeichen „-k“ ein kurzes „o“.
Az ilyen összekötő magánhangzó neve kötőhangzó. – Ein solcher verbindender Vokal heißt „kötőhangzó“ – Bindevokal.
A kötőhangzó „o”, „a”, „e” vagy „ö” lehet, és mindig rövid. – Der Bindevokal kann „o“, „a“, „e“ oder „ö“ sein und ist immer kurz.
Kötőhangzó általában mássalhangzó után áll; magánhangzó után nincs rá szükség: „autók”, „kocsit”. – Ein Bindevokal steht in der Regel nach einem Konsonanten; nach einem Vokal braucht man ihn nicht: „autók“ – Autos –, „kocsit“ – Wagen (Objekt).
Zoltán a bőröndöt viszi, Judit a csomagokat. – Zoltán trägt den Koffer, Judit das Gepäck.
A „csomagokat” alakban két kötőhangzó is van: „o” a „-k” előtt, „a” a „-t” előtt. – Die Form „csomagokat“ – Gepäckstücke (Objekt) – hat sogar zwei Bindevokale: „o“ vor „-k“ und „a“ vor „-t“.
A kötőhangzó alakokat is megkülönböztet: a „fogak” főnév, a „fogok” igealak. – Der Bindevokal unterscheidet auch Formen: „fogak“ – Zähne – ist ein Substantiv, „fogok“ – ich fange; ich werde – eine Verbform.
A „drágák” hosszú „á”-ja nem kötőhangzó: a „drága” szóvégi „a”-ja nyúlik meg a toldalék előtt. – Das lange „á“ in „drágák“ ist kein Bindevokal: Das auslautende „a“ von „drága“ – teuer – wird vor der Endung gedehnt (→ 2.8).
Az alapeset: mély hangrendű szó után „o”, magas hangrendű után „e”, ajakkerekítéses utolsó magánhangzó után „ö”. – Der Grundfall: nach hintervokalischem Wort „o“, nach vordervokalischem „e“, nach gerundetem letztem Vokal „ö“.
Néhány mély hangrendű főnév „o” helyett „a”-t kap: „vár”, „fal”, „ház”, „hal”, „fog”, „toll”, „hold”, „láb”, „ágy”, „haj”. – Einige hintervokalische Substantive nehmen „a“ statt „o“: „vár“ – Burg –, „fal“ – Wand –, „ház“ – Haus –, „hal“ – Fisch –, „fog“ – Zahn –, „toll“ – Stift –, „hold“ – Mond –, „láb“ – Fuß –, „ágy“ – Bett –, „haj“ – Haar.
A szó alakjából ezt nem lehet kiolvasni: „halat”, de „napot”. – Der Form des Wortes sieht man das nicht an: „halat“ – Fisch –, aber „napot“ – Tag (jeweils Objekt).
Az „a” minden négyalakú toldalék előtt visszatér: „várat”, „várak”, „váram”. – Das „a“ kehrt vor allen vierförmigen Endungen wieder: „várat“, „várak“, „váram“ – Burg (Objekt), Burgen, meine Burg.
Az „-on/-en/-ön” helyragnak nincs „a”-s alakja: „falat”, de „falon”. – Die Ortsendung „-on/-en/-ön“ hat keine Form mit „a“: „falat“, aber „falon“ – an der Wand.
Az új szomszédok vidámak és kedvesek. – Die neuen Nachbarn sind fröhlich und nett.
A többes szám előtt a főnév „o”-t, a melléknév „a”-t kap. – Vor der Mehrzahl erhält das Substantiv „o“, das Adjektiv „a“.
A melléknevek mély hangrendben „a”-t, magas hangrendben „e”-t kapnak, ajakkerekítéses magánhangzó után is: „magasak”, „szépek”, „zöldek”, „erősek”. – Adjektive nehmen bei hinterer Vokalklasse „a“, bei vorderer „e“, auch nach gerundetem Vokal: „magasak“ – hoch –, „szépek“ – schön –, „zöldek“ – grün –, „erősek“ – stark (jeweils Mehrzahl).
Néhány gyakori melléknév „o”-t kap: „nagyok”, „boldogok”, „fiatalok”. – Einige häufige Adjektive nehmen „o“: „nagyok“ – groß –, „boldogok“ – glücklich –, „fiatalok“ – jung (jeweils Mehrzahl).
Az igéknél a tő vége dönt: két mássalhangzó vagy „-ít” után kötőhangzó áll, egy mássalhangzó után nem. – Bei Verben entscheidet das Stammende: Nach zwei Konsonanten oder nach „-ít“ steht ein Bindevokal, nach einem einzelnen Konsonanten nicht.
Így „várni”, „olvasni”, de „mondani”, „küldeni”, „tanítani”. – So „várni“ – warten –, „olvasni“ – lesen –, aber „mondani“ – sagen –, „küldeni“ – schicken –, „tanítani“ – unterrichten.
Attila ma festeni akar, Zsófi inkább pihenni szeretne. – Attila will heute streichen, Zsófi möchte sich lieber ausruhen.
A múlt idő jele „-t” vagy „-tt”; a „-tt” előtt „o”, „e” vagy „ö” kötőhangzó áll. – Das Vergangenheitszeichen lautet „-t“ oder „-tt“; vor „-tt“ steht der Bindevokal „o“, „e“ oder „ö“.
Az igék ebben három csoportot alkotnak: „várt” – „vártam”, „olvasott” – „olvastam”, „tanított” – „tanítottam”. – Die Verben bilden dabei drei Gruppen: „várt“ – „vártam“ (er/sie wartete – ich wartete), „olvasott“ – „olvastam“ (er/sie las – ich las), „tanított“ – „tanítottam“ (er/sie unterrichtete – ich unterrichtete).
A kötőhangzóknak két sora van: a háromtagú „o/e/ö” és a kéttagú „a/e”. – Die Bindevokale bilden zwei Reihen: die dreigliedrige o/e/ö-Reihe und die zweigliedrige a/e-Reihe.
Az „a/e” sorban magas hangrendben mindig „e” áll, „ö”, „ő”, „ü” és „ű” után is. – In der a/e-Reihe steht bei vorderer Vokalklasse immer „e“, auch nach „ö“, „ő“, „ü“ und „ű“.
A völgyben őzet láttunk, a hegyről csak ködöt. – Im Tal haben wir ein Reh gesehen, vom Berg aus nur Nebel.
Az „a”-s és az „e”-s szavak együtt egyetlen osztályt alkotnak: ezek a nyitótövek. – Die a-Wörter und die e-Wörter bilden zusammen eine einzige Klasse: die „nyitótövek“ – öffnenden Stämme.
A legtöbb melléknév is nyitótő; ezért kapnak a melléknevek „a”-t és „e”-t. – Auch die meisten Adjektive sind öffnende Stämme; deshalb erhalten Adjektive „a“ und „e“.
Dóra könyvet olvas a fa alatt. – Dóra liest unter dem Baum ein Buch.
A nyitótő csak a négyalakú toldalékokra hat: „földet”, de „földön” és „földhöz”. – Der öffnende Stamm wirkt nur auf die vierförmigen Endungen: „földet“, aber „földön“ – auf dem Boden – und „földhöz“ – zur Erde.
A legtöbb főnév tárgyesetében az „l”, „ly”, „n”, „ny”, „j”, „r”, „s”, „sz”, „z” és „zs” után a „-t” közvetlenül kapcsolódik. – Im Akkusativ der meisten Substantive tritt „-t“ nach „l“, „ly“, „n“, „ny“, „j“, „r“, „s“, „sz“, „z“ und „zs“ direkt an.
Eszter új telefont vett, Ákos egy régi filmet néz. – Eszter hat ein neues Handy gekauft, Ákos schaut einen alten Film.
Ez csak a tárgyragra vonatkozik: „telefont”, de „telefonok” és „telefonom”. – Das betrifft nur die Akkusativendung: „telefont“, aber „telefonok“ – Telefone – und „telefonom“ – mein Telefon.
A próba: mi történik magánhangzó után? Ha a hang ott elmarad, kötőhangzóként viselkedik. – Die Probe: Was geschieht nach Vokal? Fällt der Laut dort weg, verhält er sich wie ein Bindevokal.
Ha megmarad, a toldalék része: „családig” és „nagymamáig”, „családért” és „nagymamáért”. – Bleibt er, gehört er zur Endung: „családig“ und „nagymamáig“ (bis zur Familie, bis zur Großmutter), „családért“ und „nagymamáért“ (für die Familie, für die Großmutter).
A „toll” mellett a szótárban „-at, -ak” áll: ebből „tollat” és „tollak” következik. – Bei „toll“ – Stift – steht im Wörterbuch „-at, -ak“: Daraus ergeben sich „tollat“ und „tollak“.
Sok nyitótő eredetileg magánhangzóra végződött; ez a hang a szó végéről eltűnt, a toldalék előtt azonban megmaradt. – Viele öffnende Stämme endeten ursprünglich auf einen Vokal; dieser Laut schwand am Wortende, blieb vor der Endung aber erhalten.
A tihanyi apátság alapítólevelében (1055) még „feheruuaru” és „utu” áll, a mai „Fehérvár” és „út” helyén. – In der Gründungsurkunde der Abtei Tihany (1055) stehen noch „feheruuaru“ und „utu“ an Stelle des heutigen „Fehérvár“ und „út“ – Weg.
Wortschatz
- kötőhangzó {kötŐ·hangzó} – binden·END·Laut(Bindevokal)
- vonatok – Züge
- csomagokat – Gepäckstücke (Objekt)
- halat – Fisch (Objekt)
- napot – Tag (Objekt)
- falon – an der Wand
- melléknév {mellék·NÉV} – Neben·NAME(Adjektiv)
- festeni – streichen
- olvasott – er/sie las
- nyitótő {nyitÓ·tő} – öffnen·END·Stamm(öffnender Stamm)
- könyvet – Buch (Objekt)
- telefont – Telefon (Objekt)
8.Hasonulás és összeolvadás – Lautangleichung und Verschmelzung (→ 2.7)
Ildikó egy szép népdalt énekel. – Ildikó singt ein schönes Volkslied.
A „népdal” szót [nébdal] alakban ejtik: a zöngétlen p a zöngés d előtt zöngéssé válik. – Das Wort „népdal“ spricht man [nébdal]: Das stimmlose p wird vor dem stimmhaften d stimmhaft.
A „zsebkendő” kiejtése [zsepkendő]: a zöngés b a zöngétlen k előtt zöngétlenné válik. – „Zsebkendő“ – Taschentuch – wird [zsepkendő] ausgesprochen: Das stimmhafte b wird vor dem stimmlosen k stimmlos.
Mindkét irányban a második hang dönti el, zöngés-e az első. – In beiden Richtungen entscheidet der zweite Laut, ob der erste stimmhaft ist.
Kilenc zöngés mássalhangzónak van zöngétlen párja: b – p, d – t, g – k, gy – ty, v – f, z – sz, zs – s, dz – c, dzs – cs. – Neun stimmhafte Konsonanten haben einen stimmlosen Partner: b – p, d – t, g – k, gy – ty, v – f, z – sz, zs – s, dz – c, dzs – cs.
A „kabátban” [kabádban], a „Pécsből” [pédzsből] hangzik: a toldalék b-je zöngéssé teszi az előtte álló hangot. – „Kabátban“ – im Mantel – klingt [kabádban], „Pécsből“ – aus Pécs – [pédzsből]: Das b der Endung macht den vorangehenden Laut stimmhaft.
A „színpad” kiejtése [szímpad]: az n a p előtt m-nek hangzik. – „Színpad“ – Bühne – wird [szímpad] ausgesprochen: Das n klingt vor p wie m.
A gy és a ty előtt az n ny-nek hangzik: „angyal” [anygyal], „ponty” [ponyty]. – Vor gy und ty klingt n wie ny: „angyal“ – Engel – [anygyal], „ponty“ – Karpfen – [ponyty].
A k és a g előtt az n hátrébb, a hátsó szájpadlásnál képződik: „csengő” [cseŋgő], „sonka” [soŋka]. – Vor k und g wird n weiter hinten, am hinteren Gaumen, gebildet: „csengő“ – Glocke – [cseŋgő], „sonka“ – Schinken – [soŋka].
A polgármester jó egészséget kívánt a falu lakóinak. – Der Bürgermeister wünschte den Dorfbewohnern gute Gesundheit.
Az „egészség” kiejtése [egésség]: az sz teljesen az s-hez hasonul, és hosszú s hallatszik. – „Egészség“ wird [egésség] ausgesprochen: Das sz gleicht sich dem s vollständig an, und man hört ein langes s (ungarisch gelesen: sch).
Ezt teljes hasonulásnak nevezik: a hang minden tulajdonságában azonossá válik a szomszédjával. – Das heißt „teljes hasonulás“ – vollständige Angleichung: Der Laut wird seinem Nachbarn in allen Eigenschaften gleich.
A „hallja” kiejtése [hajja]: az l a toldalék j-jéhez hasonul. – „Hallja“ – er/sie hört es – spricht man [hajja]: Das l gleicht sich dem j der Endung an.
Lili látja a mókust a fán. – Lili sieht das Eichhörnchen auf dem Baum.
A „látja” kiejtése [láttya]: a t és a j egy harmadik hanggá, hosszú ty-vé olvad össze. – „Látja“ spricht man [láttya]: t und j verschmelzen zu einem dritten Laut, einem langen ty.
Ezt összeolvadásnak nevezik; az eredmény egyik kiinduló hanggal sem azonos. – Das heißt „összeolvadás“ – Verschmelzung; das Ergebnis ist mit keinem der beiden Ausgangslaute identisch.
A t és a d az s-sel cs-vé olvad össze: „barátság” [baráccság], „szabadság” [szabaccság]. – t und d verschmelzen mit s zu cs: „barátság“ [baráccság], „szabadság“ – Freiheit, Urlaub – [szabaccság].
A t, a d és a gy az sz-szel c-vé olvad össze: „tudsz” [tucc], „hétszer” [héccer], „egyszer” [eccer]. – t, d und gy verschmelzen mit sz zu c: „tudsz“ – du kannst – [tucc], „hétszer“ – siebenmal – [héccer], „egyszer“ – einmal – [eccer].
Az „állt” kiejtése [ált]: a hosszú l egy másik mássalhangzó mellett megrövidül; így hangzik a „jobbra” [jobra] és az „otthon” [othon] is. – „Állt“ – stand – spricht man [ált]: Das lange l wird neben einem anderen Konsonanten kurz; so klingen auch „jobbra“ – nach rechts – [jobra] und „otthon“ – zu Hause – [othon].
Az „ndt” hangkapcsolatból kiesik a d: „mondta” [monta]; ez mássalhangzó-kiesés. – Aus der Lautverbindung „ndt“ fällt das d aus: „mondta“ – er/sie sagte es – [monta]; das ist Konsonantenausfall.
A magyar helyesírás többnyire a szóelemeket mutatja; ezt szóelemző írásmódnak nevezik. – Die ungarische Rechtschreibung zeigt meist die Wortbausteine; das heißt „szóelemző írásmód“ – wortgliedernde Schreibung.
Toldalék és összetétel nélküli szavakban az írás nagyjából a kiejtést követi: „kép”, „ház”, „tó”. – In Wörtern ohne Endung und Zusammensetzung folgt die Schrift annähernd der Aussprache: „kép“ – Bild –, „ház“ – Haus –, „tó“ – See.
Az a mondás, hogy a magyart úgy írják, ahogy ejtik, csak az ilyen szavakra igaz. – Der Satz „Ungarisch schreibt man, wie man spricht“ stimmt nur für solche Wörter.
Írásban jelölt hasonulás csak négy esetben fordul elő. – Eine in der Schrift gekennzeichnete Angleichung kommt nur in vier Fällen vor.
| Fall | Bausteine | Schreibung |
|---|---|---|
| „-val/-vel” und „-vá/-vé” nach Konsonant | ház + -val | házzal |
| ez, az vor Endung mit Konsonant | ez + -ben | ebben |
| j der definiten Konjugation nach s, sz, z | olvas + -ja | olvassa |
| Imperativzeichen nach s, sz, z | néz + -j | nézz |
Hajnalka busszal utazik Siófokra. – Hajnalka fährt mit dem Bus nach Siófok.
Magánhangzó után a v megmarad: „autóval”; mássalhangzó után teljesen hasonul: „késsel”, „kosárral”. – Nach Vokal bleibt das v: „autóval“ – mit dem Auto –; nach Konsonant gleicht es sich vollständig an: „késsel“ – mit dem Messer –, „kosárral“ – mit dem Korb.
Kétjegyű betűnél csak az első betűt írják kétszer: „kulccsal”, „busszal”, „lánnyal”, nem *kulcscsal. – Bei Doppelbuchstaben wird nur der erste Buchstabe doppelt geschrieben: „kulccsal“ – mit dem Schlüssel –, „busszal“, „lánnyal“ – mit dem Mädchen –, nicht *kulcscsal.
A barátainkkal Szentendrére megyünk. – Wir fahren mit unseren Freunden nach Szentendre.
Mássalhangzóval kezdődő rag előtt az „ez” és az „az” z-je a rag első mássalhangzójává válik: „ebben”, „abból”, „ehhez”, „annál”. – Vor einer mit Konsonant beginnenden Endung wird das z von „ez“ und „az“ zum ersten Konsonanten der Endung: „ebben“ – in diesem –, „abból“ – aus jenem –, „ehhez“ – zu diesem –, „annál“ – bei jenem.
Ebben a szállodában lakunk. – In diesem Hotel wohnen wir.
A „-val/-vel” előtt fordított az irány: a rag v-je hasonul a z-hez: „ezzel”, „azzal”. – Vor „-val/-vel“ ist die Richtung umgekehrt: Das v der Endung gleicht sich dem z an: „ezzel“ – mit diesem –, „azzal“ – mit jenem.
Este a parton nézzük a naplementét. – Abends sehen wir uns am Strand den Sonnenuntergang an.
A felszólító mód jele „-j”; s, sz, z és dz után teljesen hasonul a tő végéhez: „keress”, „olvass”, „hozz”, „nézz”. – Das Zeichen des Imperativs ist „-j“; nach s, sz, z und dz gleicht es sich vollständig an das Stammende an: „keress“ – such! –, „olvass“ – lies! –, „hozz“ – bring! –, „nézz“ – schau!
Rövid magánhangzó és t után a t és a j együtt ss lesz: „fut” – „fuss”, „mutat” – „mutass”. – Nach kurzem Vokal und t werden t und j zusammen zu ss: „fut“ – „fuss“ (laufen – lauf!), „mutat“ – „mutass“ (zeigen – zeig!).
Fuss le a boltba tejért! – Lauf schnell in den Laden, Milch holen!
Az „-ít” végű igéknél, valamint mássalhangzó és t után a t megmarad, a jel pedig s lesz: „taníts”, „segíts”, „tarts”. – Bei Verben auf „-ít“ sowie nach Konsonant und t bleibt das t, und das Zeichen wird zu s: „taníts“ – unterrichte! –, „segíts“ – hilf! –, „tarts“ – halte!
Az „eszik” felszólító alakja „egyél”; ez nem hangtani szabály, hanem külön tő. – Die Imperativform von „eszik“ – essen – lautet „egyél“; das ist keine Lautregel, sondern ein eigener Stamm (→ 2.10).
A 19. század elején a jottisták a „látja”, az ipszilonisták a „láttya” írásmódot követelték; a jottisták győztek. – Anfang des 19. Jahrhunderts verlangten die Jottisten die Schreibung „látja“, die Ypsilonisten die Schreibung „láttya“; die Jottisten setzten sich durch.
Wortschatz
- hasonulás {hasonulÁS} – ähnlich werden·UNG(Lautangleichung)
- zöngés – stimmhaft
- zöngétlen – stimmlos
- népdal {nép·DAL} – Volk·LIED(Volkslied)
- színpad {szín·PAD} – Szene·BANK(Bühne)
- teljes hasonulás – vollständige Angleichung
- összeolvadás {össze·OLVADás} – zusammen·SCHMELZEN·ung(Verschmelzung)
- látja – er/sie sieht es
- szóelemző {szó·elemző} írásmód – wortgliedernde Schreibung
- busszal – mit dem Bus
- ebben – in diesem
- nézz – schau!
9.Változó névszótövek – Veränderliche Nominalstämme (→ 2.8)
Júlia a piacon szilvát vesz. – Júlia kauft auf dem Markt Pflaumen.
A szótárban „szilva” áll, a mondatban „szilvát”: a szóvégi rövid a a toldalék előtt hosszú á lett. – Im Wörterbuch steht „szilva“, im Satz „szilvát“: Das kurze a am Wortende ist vor der Endung zu langem á geworden.
A toldalék nélküli szó az alapalak vagy szótári alak, a toldalék előtti alak a tőváltozat. – Das Wort ohne Endung ist die Grundform oder Wörterbuchform, die Form vor der Endung ist die Stammvariante.
A nyúlás szinte minden a-ra vagy e-re végződő névszót érint, ezért nincs szükség szólistára. – Die Längung betrifft fast jedes Nomen auf a oder e; eine Wortliste ist deshalb nicht nötig.
Endre sok paprikával főz. – Endre kocht mit viel Paprika.
Ebben különbözik ez a típus a többi változó tőtől: a nyúlás mássalhangzóval kezdődő toldalék előtt is megtörténik. – Darin unterscheidet sich dieser Typ von den anderen veränderlichen Stämmen: Die Längung erfolgt auch vor Endungen, die mit einem Konsonanten beginnen.
Rövid marad az a és az e a „-ként”, a „-kor”, az „-i” és a „-ság/-ség” előtt, valamint az összetételek előtagjában: „táskaként”, „vacsorakor”, „utcai”, „szilvalekvár”. – Kurz bleiben a und e vor „-ként“, „-kor“, „-i“ und „-ság/-ség“ sowie im Vorderglied von Zusammensetzungen: „táskaként“ – als Tasche –, „vacsorakor“ – beim Abendessen –, „utcai“ – Straßen- –, „szilvalekvár“ – Pflaumenmus.
Az állatkertben Flóra a majmokat nézi. – Im Zoo schaut sich Flóra die Affen an.
A szótári alak „majom”, a „majmokat” alakból azonban hiányzik a második o. – Die Wörterbuchform lautet „majom“ – Affe –, in „majmokat“ – Affen (Objekt) – fehlt jedoch das zweite o.
Az ilyen szótövet hangkivető tőnek nevezik, a jelenséget magánhangzó-kiesésnek. – Einen solchen Wortstamm nennt man „hangkivető tő“ – Stamm mit Vokalausfall –, die Erscheinung „magánhangzó-kiesés“ – Vokalausfall.
A magánhangzó akkor esik ki, ha a toldalék magánhangzóval kezdődik. – Der Vokal fällt aus, wenn die Endung mit einem Vokal beginnt.
Dénes egy régi tükröt vett a bolhapiacon. – Dénes hat auf dem Flohmarkt einen alten Spiegel gekauft.
Flóra a tükörben nézi magát. – Flóra betrachtet sich im Spiegel.
A „tükröt” és a „tükrök” alakban a tő után kötőhangzó áll; a kieső tőmagánhangzó és a kötőhangzó két különböző elem. – In „tükröt“ und „tükrök“ steht nach dem Stamm ein Bindevokal; der ausfallende Stammvokal und der Bindevokal sind zwei verschiedene Bestandteile.
A hasonló szóvég önmagában nem bizonyít semmit: „motort”, „humort”, „atomot”. – Ein ähnliches Wortende beweist für sich allein nichts: „motort“ – Motor –, „humort“ – Humor –, „atomot“ – Atom (jeweils Objekt).
Gyula a Lánchidat fényképezi. – Gyula fotografiert die Kettenbrücke.
A „híd” hosszú í-je a „hidat” alakban rövid i-re változik. – Das lange í von „híd“ – Brücke – wird in „hidat“ – Brücke (Objekt) – zu kurzem i.
Az ilyen tő neve rövidülő tő; a magánhangzó itt nem esik ki, csak megrövidül. – Ein solcher Stamm heißt „rövidülő tő“ – Stamm mit Vokalkürzung; der Vokal fällt hier nicht aus, er wird nur kurz.
A rövid tőváltozat a többes szám jele, a tárgyrag, a birtokos személyjel és a „-s” képző előtt áll. – Die kurze Stammvariante steht vor dem Pluralzeichen, der Objektendung, dem Possessivsuffix und dem Ableitungssuffix „-s“.
Hosszú marad a magánhangzó a mássalhangzóval kezdődő toldalékok előtt, és – a hangkivető tövektől eltérően – az „-on/-en/-ön” előtt is. – Lang bleibt der Vokal vor den Endungen mit Konsonant und – anders als bei den Ausfallstämmen – auch vor „-on/-en/-ön“.
A hídon sok biciklis megy át. – Über die Brücke fahren viele Radfahrer.
A rövidülés csak néhány tucat régi, gyakori szót érint: „víz”, „kéz”, „tűz”, „híd”, „út”, „tél”, „nyár”, „madár”, „kenyér”, „levél”. – Die Kürzung betrifft nur einige Dutzend alte, häufige Wörter: „víz“ – Wasser –, „kéz“ – Hand –, „tűz“ – Feuer –, „híd“ – Brücke –, „út“ – Weg –, „tél“ – Winter –, „nyár“ – Sommer –, „madár“ – Vogel –, „kenyér“ – Brot –, „levél“ – Brief, Blatt.
A „-s” képző előtt a rövid, az „-i” előtt a hosszú alak áll: „vizes”, de „vízi”. – Vor „-s“ steht die kurze, vor „-i“ die lange Form: „vizes“ – nass –, aber „vízi“ – Wasser-.
A legtöbb hosszú magánhangzós szó nem rövidül: „képet”, „szívet”, „célt”. – Die meisten Wörter mit langem Vokal kürzen nicht: „képet“ – Bild –, „szívet“ – Herz –, „célt“ – Ziel (jeweils Objekt).
Lajos kinyitja a ház ajtaját. – Lajos öffnet die Haustür.
Az „ajtó” ó-ja az „ajtaja” alakban a-ra változik; az ó rövid párja o volna, nem a. – Das ó von „ajtó“ – Tür – wird in „ajtaja“ – seine Tür – zu a; das kurze Gegenstück von ó wäre o, nicht a.
A tárgyesetben és a többes számban megmarad az ó: „ajtót”, „ajtók”; a váltakozást csak a birtokos alak mutatja. – Im Objekt und im Plural bleibt das ó: „ajtót“, „ajtók“; den Wechsel zeigt erst die Besitzform.
Ugyanígy lesz a „tető” szóból „teteje”, az „erdő” szóból „erdeje”, az „idő” szóból „ideje”. – Ebenso wird aus „tető“ – Dach – „teteje“, aus „erdő“ – Wald – „erdeje“, aus „idő“ – Zeit – „ideje“.
Ha a „fiú” valakinek a gyermekét jelenti, minden birtokos alakból hiányzik az ú: „fiam”, „fiad”, „fia”, „fiunk”. – Bezeichnet „fiú“ jemandes Kind, fehlt das ú in allen Besitzformen: „fiam“ – mein Sohn –, „fiad“ – dein Sohn –, „fia“ – sein Sohn –, „fiunk“ – unser Sohn.
Sándor két lovat vett a vásáron. – Sándor hat auf dem Markt zwei Pferde gekauft.
A „ló” szótári alakban nincs v, a „lovat” alakban viszont van, és az ó rövid o lett. – Die Wörterbuchform „ló“ – Pferd – enthält kein v, „lovat“ dagegen schon, und das ó ist zu kurzem o geworden.
A „tó”, a „hó” és a „szó” tőváltozatában az ó helyén a áll: „tav-”, „hav-”, „szav-”. – In der Stammvariante von „tó“ – See –, „hó“ – Schnee – und „szó“ – Wort – steht a an der Stelle des ó: „tav-“, „hav-“, „szav-“.
A „kő”, a „tő” és a „cső” ő-je ö-re rövidül, a „fű” ű-je ü-re: „köv-”, „töv-”, „csöv-”, „füv-”. – Das ő von „kő“ – Stein –, „tő“ – Stamm – und „cső“ – Rohr – wird zu ö, das ű von „fű“ – Gras – zu ü: „köv-“, „töv-“, „csöv-“, „füv-“.
Egy lány ül a lovon. – Ein Mädchen sitzt auf dem Pferd.
Sándor felül a lóra. – Sándor steigt aufs Pferd.
A „ló” családjához tartozik a „lovag” is, ahogy a német „Ritter” a „reiten” igéhez. – Zu „ló“ gehört auch „lovag“ – Ritter –, so wie deutsch „Ritter“ zu „reiten“ gehört.
A „lélek” szó „lelke” alakjában két változás történik: az é megrövidül, a második e kiesik. – In der Form „lelke“ von „lélek“ – Seele – geschehen zwei Veränderungen: Das é wird kurz, das zweite e fällt aus.
A „teher” szó „terhet” alakjában kiesik a második e, majd a h és az r helyet cserél. – In der Form „terhet“ von „teher“ – Last – fällt das zweite e aus, dann tauschen h und r den Platz.
A „falu” többes számában az u v-vé válik: „falvak”; a szabályos „faluk” szintén helyes. – Im Plural von „falu“ – Dorf – wird das u zu v: „falvak“ – Dörfer –; der regelmäßige Plural „faluk“ ist ebenfalls richtig.
| Typ | Grundform | Objekt | Plural | Besitz (3. Person) | mit „-ra/-re” |
|---|---|---|---|---|---|
| Längung | alma | almát | almák | almája | almára |
| Vokalausfall | tükör | tükröt | tükrök | tükre | tükörre |
| Kürzung | víz | vizet | vizek | vize | vízre |
| Vokalwechsel | ajtó | ajtót | ajtók | ajtaja | ajtóra |
| v-Stamm | ló | lovat | lovak | lova | lóra |
| mehrere Veränderungen | lélek | lelket | lelkek | lelke | lélekre |
A többes szám jele, a tárgyrag, a birtokos személyjel és a „-s” képző előtt általában a tőváltozat áll. – Vor Pluralzeichen, Objektendung, Possessivsuffix und Ableitungssuffix „-s“ steht in der Regel die Stammvariante.
A mássalhangzóval kezdődő esetragok és a „-ként” előtt, valamint az összetételek előtagjában az alapalak marad. – Vor den Fallendungen mit Konsonant und vor „-ként“ sowie im Vorderglied von Zusammensetzungen bleibt die Grundform.
Négy alak megmutatja, hogyan változik egy főnév: az alapalak, a tárgyeset, a többes szám és az egyes szám harmadik személyű birtokos alak. – Vier Formen zeigen, wie sich ein Substantiv verändert: Grundform, Objekt, Plural und Besitzform der 3. Person Singular.
A változó tövek régi örökség; új szavak nem kerülnek közéjük. – Die veränderlichen Stämme sind ein alter Erbbestand; neue Wörter kommen nicht hinzu.
A jövevényszavakban csak a szóvégi a és e nyúlik meg: „kamerát”, de „projektet”, „motort”. – In Lehnwörtern wird nur auslautendes a und e lang: „kamerát“, aber „projektet“, „motort“.
A latin is külön tövet használ a nominativuson kívüli esetekben: „corpus” – „corporis”. – Auch das Lateinische verwendet außerhalb des Nominativs einen eigenen Stamm: „corpus“ – „corporis“.
A magyarban azonban nem az eset, hanem a konkrét toldalék dönt: „lovon”, de „lóra”. – Im Ungarischen entscheidet jedoch nicht der Fall, sondern die einzelne Endung: „lovon“, aber „lóra“.
Tibor télikabátja nehezebb, mint az enyém. – Tibors Wintermantel ist schwerer als meiner.
A „nehéz” é-je a „-bb” előtt rövid e lesz, mint a „kéz” – „kezet” párban. – Das é von „nehéz“ – schwer – wird vor „-bb“ zu kurzem e, wie im Paar „kéz“ – „kezet“.
A melléknevek tőváltozata állítmányként többes számban, a „-bb” előtt, a határozói „-n/-an/-en” előtt és főnévi használatban jelenik meg: „drágább”, „bátran”, „kevesebb”. – Die Stammvariante der Adjektive erscheint im Plural als Prädikat, vor „-bb“, vor der Adverbendung „-n/-an/-en“ und im substantivischen Gebrauch: „drágább“ – teurer –, „bátran“ – mutig –, „kevesebb“ – weniger.
A kék szoknya hosszabb, mint a fehér. – Der blaue Rock ist länger als der weiße.
A „hosszú”, a „könnyű” és a „lassú” a „-bb” és a „-n” előtt elveszti szóvégi magánhangzóját: „hosszabb”, „könnyebb”, „lassan”; a többes számban azonban „hosszúak”. – „Hosszú“ – lang –, „könnyű“ – leicht – und „lassú“ – langsam – verlieren vor „-bb“ und „-n“ ihren Auslautvokal: „hosszabb“, „könnyebb“, „lassan“; im Plural aber „hosszúak“.
A „szép”, a „jó”, a „kicsi” és a „sok” középfoka szabálytalan: „szebb”, „jobb”, „kisebb”, „több”. – Der Komparativ von „szép“ – schön –, „jó“ – gut –, „kicsi“ – klein – und „sok“ – viel – ist unregelmäßig: „szebb“, „jobb“, „kisebb“, „több“.
Változó tövű főnévnél az egynyelvű szótár a tárgyesetet és az egyes szám harmadik személyű birtokos alakot adja meg: „ló … lovat, lova”. – Bei Substantiven mit veränderlichem Stamm nennt das einsprachige Wörterbuch das Objekt und die Besitzform der 3. Person Singular: „ló … lovat, lova“.
Wortschatz
- alapalak {alap·ALAK} – Grund·FORM(Grundform)
- tőváltozat {tő·VÁLTOZAT} – Stamm·VARIANTE(Stammvariante)
- nyúlás {nyúlÁS} – sich dehnen·UNG(Längung)
- hangkivető {hang·ki·vető} tő – Laut – hinaus – werfen – (PARTIZIP): Stamm mit Vokalausfall
- rövidülő {rövidülő} tő – kurz – werden – (PARTIZIP): Stamm mit Vokalkürzung
- v-s tő – v-Stamm
- szilvát – Pflaume (Objekt)
- tükröt – Spiegel (Objekt)
- hidat – Brücke (Objekt)
- ajtaja – seine/ihre Tür
- lovat – Pferd (Objekt)
- nehezebb – schwerer
10.Változó igetövek – Veränderliche Verbalstämme (→ 2.9)
A magyar szótár az igét az egyes szám harmadik személyű, jelen idejű alakjában közli: „ír”, „olvas”, „lakik”. – Das ungarische Wörterbuch gibt das Verb in der dritten Person Einzahl Präsens an: „ír“ – er/sie schreibt –, „olvas“ – er/sie liest –, „lakik“ – er/sie wohnt.
A német szótár a főnévi igenevet adja meg, a latin az egyes szám első személyt: „wohnen”, „habito”. – Das deutsche Wörterbuch nennt den Infinitiv, das lateinische die erste Person Einzahl: „wohnen“, „habito“ – ich wohne.
Az „-ik” végű igéknél az „-ik” a harmadik személy ragja, nem a tő része. – Bei den Verben auf „-ik“ ist „-ik“ die Endung der dritten Person, nicht Teil des Stammes.
A legtöbb igénél az alapalak maga az igető: „írok”, „írt”, „írni”. – Bei den meisten Verben ist die Grundform selbst der Verbalstamm: „írok“ – ich schreibe –, „írt“ – er/sie schrieb –, „írni“ – schreiben.
Néhány tucat gyakori igének több töve van; ezek a többtövű igék. – Einige Dutzend häufige Verben haben mehrere Stämme; das sind die mehrstämmigen Verben.
Négy alak mutatja meg az ige tövét: az alapalak, a jelen idejű egyes szám első személy, a múlt idejű egyes szám harmadik személy és a főnévi igenév. – Vier Formen zeigen den Stamm des Verbs: die Grundform, die ich-Form des Präsens, die er/sie-Form der Vergangenheit und der Infinitiv.
„Ír – írok – írt – írni”: egy tő; „alszik – alszom – aludt – aludni”: két tő. – „Ír – írok – írt – írni“: ein Stamm; „alszik – alszom – aludt – aludni“: zwei Stämme.
Hetente kétszer mozgunk a tornateremben. – Zweimal in der Woche bewegen wir uns in der Turnhalle.
Ma nem tudtam mozogni, mert fájt a lábam. – Heute konnte ich mich nicht bewegen, weil mir das Bein wehtat.
Ha a toldalék magánhangzóval kezdődik, a rövidebb tő áll; ha mássalhangzóval, a teljes tő. – Beginnt die Endung mit einem Vokal, steht der kürzere Stamm; beginnt sie mit einem Konsonanten, die volle Form.
Ugyanez történik a főneveknél is: „bokor” – „bokrot”. – Dasselbe geschieht auch bei den Substantiven: „bokor“ – „bokrot“ (Busch – den Busch) (→ 2.8).
A csoport legfontosabb tagjai: „érez”, „szerez”, „őriz”, „mozog”, „forog”, „mosolyog”, „söpör”. – Die wichtigsten Mitglieder der Gruppe sind „érez“ – fühlt –, „szerez“ – erwirbt –, „őriz“ – hütet –, „mozog“ – bewegt sich –, „forog“ – dreht sich –, „mosolyog“ – lächelt – und „söpör“ – fegt.
A csoport nem jósolható meg: a hasonló felépítésű „kérdez” és „ragyog” megtartja a magánhangzót: „kérdezek”, „ragyogott”. – Die Gruppe ist nicht vorhersagbar: Die ähnlich gebauten Verben „kérdez“ – fragt – und „ragyog“ – strahlt – behalten den Vokal: „kérdezek“, „ragyogott“.
Hollókőn egy idős asszony szőnyeget sző. – In Hollókő webt eine alte Frau einen Teppich.
A múzeumban mi is szövünk egy kicsit. – Im Museum weben wir auch ein bisschen.
Öt egyszótagú, hosszú ő-re vagy ó-ra végződő ige tartozik ide: „lő”, „nő”, „fő”, „sző” és „ró”. – Hierher gehören fünf einsilbige Verben auf langes ő oder ó: „lő“ – schießt –, „nő“ – wächst –, „fő“ – kocht, gart –, „sző“ – webt – und „ró“ – kerbt ein.
Itt is a toldalék első hangja dönt: magánhangzó előtt a v-s tő áll, mássalhangzó előtt a hosszú alapalak. – Auch hier entscheidet der erste Laut der Endung: Vor einem Vokal steht der v-Stamm, vor einem Konsonanten die lange Grundform.
A múlt idő jele, a „-tt-” mássalhangzóval kezdődik, ezért minden múlt idejű alakban hosszú a magánhangzó: „lőttem”, „nőtt”. – Das Zeichen der Vergangenheit, „-tt-“, beginnt mit einem Konsonanten; deshalb ist der Vokal in allen Vergangenheitsformen lang: „lőttem“ – ich schoss –, „nőtt“ – er/sie wuchs.
Ugyanez a minta látszik a főneveknél: „kő” – „követ”, „ló” – „lovat”. – Dasselbe Muster zeigen die Substantive: „kő“ – „követ“ (Stein – den Stein), „ló“ – „lovat“ (Pferd – das Pferd) (→ 2.8).
A tortát az asztal közepére teszem. – Ich stelle die Torte in die Mitte des Tisches.
Tegnap a virágokat a vázába tettem. – Gestern habe ich die Blumen in die Vase gestellt.
Hét nagyon gyakori ige tartozik ide: „tesz”, „vesz”, „visz”, „hisz”, „lesz”, „eszik” és „iszik”. – Hierher gehören sieben sehr häufige Verben: „tesz“ – legt, tut –, „vesz“ – nimmt, kauft –, „visz“ – trägt –, „hisz“ – glaubt –, „lesz“ – wird –, „eszik“ – isst – und „iszik“ – trinkt.
Ezeknek három tövük van: sz-es tő, magánhangzós tő és v-s tő, például „tesz-”, „te-” és „tev-”. – Sie haben drei Stämme: einen sz-Stamm, einen Vokalstamm und einen v-Stamm, zum Beispiel „tesz-“, „te-“ und „tev-“.
Itt nem a toldalék első hangja dönt, hanem az alakcsoport. – Hier entscheidet nicht der erste Laut der Endung, sondern die Formgruppe.
Jelen időben mindig az sz-es tő áll: „teszek”, „tesztek”, „eszem”, „iszunk”. – Im Präsens steht immer der sz-Stamm: „teszek“ – ich lege –, „tesztek“ – ihr legt –, „eszem“ – ich esse –, „iszunk“ – wir trinken.
Múlt időben, a főnévi igenévben, a feltételes módban és a „-het/-hat” előtt a rövid magánhangzós tő áll. – In der Vergangenheit, im Infinitiv, im Konditional und vor „-het/-hat“ steht der kurze Vokalstamm.
A múlt idő t-je és a „-ni”, „-na/-ne” n-je ilyenkor megkettőződik: „tettem”, „tenni”, „tenne”; a „-het” előtt nincs kettőzés: „tehet”. – Das t der Vergangenheit und das n von „-ni“ und „-na/-ne“ werden dabei verdoppelt: „tettem“ – ich legte –, „tenni“ – legen –, „tenne“ – er/sie würde legen; vor „-het“ gibt es keine Verdopplung: „tehet“ – er/sie kann legen.
Az „eszik” és az „iszik” egyes szám harmadik személyű múlt ideje a v-s tövet mutatja: „evett”, „ivott”. – Die er/sie-Form der Vergangenheit von „eszik“ und „iszik“ zeigt den v-Stamm: „evett“ – er/sie aß –, „ivott“ – er/sie trank.
A v-s tő a képzett szavakban jelenik meg: „vevő”, „evés”, „ivás”. – Der v-Stamm erscheint in abgeleiteten Wörtern: „vevő“ – Kunde –, „evés“ – das Essen –, „ivás“ – das Trinken.
A szállodában jól alszom. – Im Hotel schlafe ich gut.
Az első éjszaka rosszul aludtam. – In der ersten Nacht habe ich schlecht geschlafen.
Az „alszik” típusába öt ige tartozik: „alszik”, „fekszik”, „nyugszik”, „haragszik” és „esküszik”. – Zum Typ von „alszik“ gehören fünf Verben: „alszik“ – schläft –, „fekszik“ – liegt –, „nyugszik“ – ruht –, „haragszik“ – ist böse – und „esküszik“ – schwört.
Múlt időben, felszólító módban, feltételes módban és a főnévi igenévben a d-s tő áll: „alud-”, „feküd-”, „nyugod-”, „haragud-”, „esküd-”. – In der Vergangenheit, im Imperativ, im Konditional und im Infinitiv steht der d-Stamm: „alud-“, „feküd-“, „nyugod-“, „haragud-“, „esküd-“.
Ne haragudj, hogy késtem! – Sei nicht böse, dass ich zu spät gekommen bin!
Az „-ás/-és”, az „-ó/-ő” és a „-va/-ve” előtt a v-s tő áll: „alvás”, „fekvő”, „alva”. – Vor „-ás/-és“, „-ó/-ő“ und „-va/-ve“ steht der v-Stamm: „alvás“ – Schlaf –, „fekvő“ – liegend –, „alva“ – im Schlaf.
Az „aludttej” szó szerint „aludt tej”, vagyis megalvadt tej. – „Aludttej“ – Dickmilch – ist wörtlich „geschlafene Milch“, also geronnene Milch.
Réka igyekszik jól felkészülni a vizsgára. – Réka bemüht sich, sich gut auf die Prüfung vorzubereiten.
Tavaly is nagyon igyekezett. – Auch letztes Jahr hat sie sich sehr bemüht.
Az „igyekszik” úgy épül, mint az „alszik”, de a d-s tő helyén z-s tő áll: „igyekez-”. – „Igyekszik“ ist wie „alszik“ gebaut, doch an der Stelle des d-Stammes steht ein z-Stamm: „igyekez-“.
Közeli rokona az „emlékszik”: neki is sz-es és z-s töve van, de v-s töve nincs. – Nahe verwandt ist „emlékszik“ – erinnert sich: Es hat ebenfalls einen sz- und einen z-Stamm, aber keinen v-Stamm.
Szombaton a piacon vásárolunk. – Am Samstag kaufen wir auf dem Markt ein.
Én inkább a sarki boltban vásárlok. – Ich kaufe lieber im Laden an der Ecke ein.
Mindkét alak helyes; az ilyen alakpár neve kettős alak vagy párhuzamos alak. – Beide Formen sind richtig; ein solches Formenpaar heißt „kettős alak“ – Doppelform – oder „párhuzamos alak“ – Parallelform.
A „fürdik” igének két alaksora van: „fürödni” – „fürdeni”, „fürödtem” – „fürdöttem”. – „Fürdik“ – badet – hat zwei Formenreihen: „fürödni“ und „fürdeni“ – baden –, „fürödtem“ und „fürdöttem“ – ich badete.
Két elv dönti el, melyik tő áll egy igealakban. – Zwei Prinzipien entscheiden, welcher Stamm in einer Verbform steht.
Az első elv a hangkivető és a v-s tövű igékre érvényes: a toldalék első hangja dönt. – Das erste Prinzip gilt für die Verben mit Vokalausfall und mit v-Stamm: Der erste Laut der Endung entscheidet.
A második elv az sz-es tövű igékre érvényes: az alakcsoport dönt. – Das zweite Prinzip gilt für die Verben mit sz-Stamm: Die Formgruppe entscheidet.
Az egyes szám harmadik személyű múlt idő a legkényesebb alak: „mozgott”, „lőtt”, „tett”, „evett”, „aludt”, „haragudott”, „igyekezett”. – Die er/sie-Form der Vergangenheit ist die heikelste Form: „mozgott“, „lőtt“, „tett“, „evett“, „aludt“, „haragudott“, „igyekezett“.
Az igekötő nem változtat a tövön: „elalszik” – „elaludt” – „elaludni”. – Das Verbalpräfix ändert den Stamm nicht: „elalszik“ – schläft ein –, „elaludt“ – schlief ein –, „elaludni“ – einschlafen.
| Formgruppe | ír | mozog | lő | tesz | alszik | igyekszik |
|---|---|---|---|---|---|---|
| ich (Präsens) | írok | mozgok | lövök | teszek | alszom | igyekszem |
| er/sie (Vergangenheit) | írt | mozgott | lőtt | tett | aludt | igyekezett |
| Infinitiv | írni | mozogni | lőni | tenni | aludni | igyekezni |
| Imperativ er/sie | írjon | mozogjon | lőjön | tegyen | aludjon | igyekezzen |
| „-ó/-ő” | író | mozgó | lövő | tevő | alvó | igyekvő |
A latin szótár ugyanígy négy alakkal adja meg az igét: „dormio, dormire, dormivi, dormitum”. – Das lateinische Wörterbuch nennt das Verb ebenso mit vier Formen: „dormio, dormire, dormivi, dormitum“ – schlafen.
Wortschatz
- igető {ige·TŐ} – Verb·STAMM(Verbalstamm)
- többtövű {több·tövű} ige – mehr – Stamm – -ig: mehrstämmiges Verb
- mozgunk – wir bewegen uns
- mozogni – sich bewegen
- szövünk – wir weben
- lőttem – ich schoss
- sz-es tő – sz-Stamm
- tettem – ich legte
- evett – er/sie aß
- aludt – er/sie schlief
- igyekezett – er/sie bemühte sich
- kettős alak – Doppelform
- alakcsoport {alak·CSOPORT} – Form·GRUPPE(Formgruppe)
11.Gyakori rendhagyó tőalakok – Häufige unregelmäßige Stammformen (→ 2.10)
Éppen a leggyakoribb szavak rendhagyók, mert a gyakori használat megőrzi a régi alakokat. – Gerade die häufigsten Wörter sind unregelmäßig, weil der häufige Gebrauch die alten Formen bewahrt.
A németben is így van: sein – bin – war; az angolban: be – am – was; a latinban: esse – sum – fui. – Im Deutschen ist es ebenso: sein – bin – war; im Englischen be – am – was; im Lateinischen esse – sum – fui.
A „van” ige alakjai több, eredetileg különböző tőből állnak össze. – Die Formen des Verbs „van“ – sein – setzen sich aus mehreren, ursprünglich verschiedenen Stämmen zusammen.
Ezt a jelenséget alakkiegészülésnek nevezik. – Diese Erscheinung heißt „alakkiegészülés“ – Suppletion.
Benedek, te is mérnök vagy? – Benedek, bist du auch Ingenieur?
Két évig ápoló voltam Szombathelyen. – Ich war zwei Jahre lang Krankenpfleger in Szombathely.
Dorina most még diák, de hat év múlva orvos lesz. – Dorina ist jetzt noch Studentin, aber in sechs Jahren wird sie Ärztin.
Három idő, három egészen különböző szókezdet: „vagy-”, „vol-”, „lesz-”. – Drei Zeiten, drei ganz verschiedene Wortanfänge: „vagy-“, „vol-“, „lesz-“.
Jelen időben két tő váltakozik: „vagyok”, „vagy”, „vagyunk”, „vagytok”, de „van” és „vannak”. – Im Präsens wechseln zwei Stämme: „vagyok“ – ich bin –, „vagy“ – du bist –, „vagyunk“ – wir sind –, „vagytok“ – ihr seid –, aber „van“ – er/sie ist – und „vannak“ – sie sind.
Tagadva harmadik személyben külön alak áll: „nincs”, többes számban „nincsenek”. – Verneint steht in der 3. Person eine eigene Form: „nincs“ – ist nicht da –, in der Mehrzahl „nincsenek“ – sind nicht da.
A „lesz” a „van” jövő idejű alakja, ugyanakkor önálló ige is, amely változást fejez ki. – „Lesz“ ist die Zukunftsform von „van“ und zugleich ein eigenes Verb, das eine Veränderung ausdrückt – „werden“.
Benedek tavaly lett osztályvezető. – Benedek wurde letztes Jahr Abteilungsleiter.
A feltételes módnak két egyenrangú sora van: „lennék, lennél, lenne” és „volnék, volnál, volna”. – Der Konditional hat zwei gleichberechtigte Reihen: „lennék, lennél, lenne“ und „volnék, volnál, volna“ – ich wäre, du wärst, er/sie wäre.
Volna egy perce? – Hätten Sie eine Minute Zeit?
A felszólító módnak saját töve van, a „legy-”: „legyen”, „légy” vagy „legyél”. – Der Imperativ hat einen eigenen Stamm, „legy-“: „legyen“ – er/sie soll sein; seien Sie –, „légy“ oder „legyél“ – sei!
Légy szíves, segíts egy kicsit! – Sei so gut und hilf mir ein bisschen!
A főnévi igenév „lenni”, és egyszerre tartozik a „van” és a „lesz” igéhez; *vanni nincs. – Der Infinitiv lautet „lenni“ und gehört zugleich zu „van“ und zu „lesz“ – sein und werden; *vanni gibt es nicht.
A „megy” csak jelen időben váltogatja a tövét: „megyek”, „mész”, „mennek”; minden más alak a „men-” tőből képződik: „ment”, „menni”, „menj”. – „Megy“ – geht, fährt – wechselt seinen Stamm nur im Präsens: „megyek“ – ich gehe –, „mész“ – du gehst –, „mennek“ – sie gehen; alle übrigen Formen kommen vom Stamm „men-“: „ment“ – er/sie ging –, „menni“ – gehen –, „menj“ – geh!
Hova mész ilyen korán? – Wohin gehst du so früh?
A „mentek” alak kétféle: jelen idő többes szám második személy és múlt idő többes szám harmadik személy. – Die Form „mentek“ ist doppeldeutig: Präsens 2. Person Mehrzahl – ihr geht – und Vergangenheit 3. Person Mehrzahl – sie gingen.
A „megy” egyszeri, egy cél felé tartó mozgást jelöl, a „jár” rendszereset vagy ismétlődőt. – „Megy“ bezeichnet eine einmalige, auf ein Ziel gerichtete Bewegung, „jár“ eine regelmäßige oder wiederholte.
A kisfiam már iskolába jár. – Mein kleiner Sohn geht schon zur Schule.
Jelen időben magánhangzó előtt a „jöv-” tő áll: „jövök”, „jövünk”; mássalhangzó előtt a v hasonul: „jössz”, „jöttök”, „jönnek”. – Im Präsens steht vor Vokal der Stamm „jöv-“: „jövök“ – ich komme –, „jövünk“ – wir kommen –; vor Konsonant gleicht sich das v an: „jössz“ – du kommst –, „jöttök“ – ihr kommt –, „jönnek“ – sie kommen.
A „lő” igénél a v kiesik („lősz”), a „jön” igénél hasonul („jössz”). – Beim Verb „lő“ – schießt – fällt das v weg („lősz“ – du schießt), bei „jön“ gleicht es sich an („jössz“) (→ 2.9).
A hétköznapi felszólításnak három különleges alakja van: „gyere”, „gyertek”, „gyerünk”. – Die alltägliche Aufforderung hat drei besondere Formen: „gyere“ – komm! –, „gyertek“ – kommt! – und „gyerünk“ – los!, gehen wir!
Gyere be, nyitva van az ajtó! – Komm herein, die Tür ist offen!
Magázó felszólításban mindig „jöjjön” áll, sohasem *gyerjen. – In der Sie-Aufforderung steht immer „jöjjön“, nie *gyerjen.
A „jön” a beszélő felé, a „megy” a beszélőtől távolodó mozgást jelöl. – „Jön“ bezeichnet eine Bewegung zum Sprecher hin, „megy“ eine Bewegung vom Sprecher weg.
Holnap átmegyek hozzád, jó? – Morgen komme ich zu dir rüber, ja?
A német „ich komme zu dir” a hallgató szemszögéből beszél, a magyar a beszélőéből. – Das deutsche „ich komme zu dir“ spricht aus der Sicht des Hörers, das Ungarische aus der Sicht des Sprechers.
A „tesz, vesz, visz, hisz” igéknél új a negyedik tő, a felszólító módé: „tegy-”, „vegy-”, „vigy-”, „higgy-”. – Bei „tesz, vesz, visz, hisz“ ist der vierte Stamm neu, der des Imperativs: „tegy-“, „vegy-“, „vigy-“, „higgy-“.
Vigyél magaddal egy üveg vizet! – Nimm eine Flasche Wasser mit!
Higgy nekem, holnapra jobban leszel! – Glaub mir, bis morgen geht es dir besser!
Határozott tárgy esetén a második személyű alak rövid: „tedd”, „vedd”, „vidd”, „hidd”. – Bei bestimmtem Objekt ist die Form der 2. Person kurz: „tedd“ – leg es! –, „vedd“ – nimm es! –, „vidd“ – bring es hin! –, „hidd“ – glaub es!
Vedd be a gyógyszert étkezés után! – Nimm das Medikament nach dem Essen ein!
A „visz” a beszélőtől távolodó, a „hoz” a beszélő felé tartó irányt jelöl. – „Visz“ bezeichnet die Richtung vom Sprecher weg – bringt hin –, „hoz“ die Richtung zum Sprecher – bringt her.
A jelen idejű „esz-” tő mellett a felszólító módban „egy-” jelenik meg, ahogy a „tesz” igénél a „tegy-”. – Neben dem Präsensstamm „esz-“ erscheint im Imperativ „egy-“, wie „tegy-“ bei „tesz“.
Egyél még egy szelet kenyeret! – Iss noch eine Scheibe Brot!
Igyon velünk egy pohár bort! – Trinken Sie ein Glas Wein mit uns!
Az ikes igék egyes szám első személye a köznyelvben „-m” végű: „eszem”, „iszom”; a társalgási nyelvben az „eszek” és az „iszok” is gyakori. – Die ik-Verben enden in der 1. Person Einzahl in der Standardsprache auf „-m“: „eszem“, „iszom“; in der Umgangssprache sind auch „eszek“ und „iszok“ häufig.
Zalán két tányér gulyást evett. – Zalán aß zwei Teller Gulasch.
Határozott tárgy mellett a harmadik személy „ette” és „itta”: „Ki ette meg?”, nem *„Ki evette meg?”. – Mit bestimmtem Objekt lautet die 3. Person „ette“ und „itta“: „Ki ette meg?“ – Wer hat es aufgegessen? –, nicht *„Ki evette meg?“.
Az „eszik” és az „iszik” köré nagy szócsalád épül: „étel”, „étterem”, „étvágy”, „ital”, „ivóvíz”. – Um „eszik“ und „iszik“ baut sich eine große Wortfamilie auf: „étel“ – Speise –, „étterem“ – Restaurant –, „étvágy“ – Appetit –, „ital“ – Getränk –, „ivóvíz“ – Trinkwasser.
Az „alszik” és a „fekszik” sz-töve csak jelen időben áll; minden más alak a d-tőből képződik. – Der sz-Stamm von „alszik“ und „fekszik“ steht nur im Präsens; alle übrigen Formen kommen vom d-Stamm.
Aludj jól, holnap korán indulunk! – Schlaf gut, morgen brechen wir früh auf!
A „fekszik” és az „alszik” állapotot, a „lefekszik” és az „elalszik” változást jelöl. – „Fekszik“ – liegt – und „alszik“ – schläft – bezeichnen einen Zustand, „lefekszik“ – legt sich hin – und „elalszik“ – schläft ein – eine Veränderung.
Tegnap fél tízkor lefeküdtem, de csak éjfélkor aludtam el. – Gestern legte ich mich um halb zehn hin, schlief aber erst um Mitternacht ein.
A leggyakoribb főnevek közül sok megváltoztatja a tövét; ezeket négy alak jellemzi: alapalak, tárgyeset, többes szám, birtokos alak. – Viele der häufigsten Substantive verändern ihren Stamm; sie werden durch vier Formen gekennzeichnet: Grundform, Objektform, Mehrzahl, Besitzform.
Természet és állatok: „víz – vizet”, „szél – szelet”, „hó – havat”, „kő – követ”, „madár – madarat”, „tehén – tehenet”. – Natur und Tiere: „víz – vizet“ (Wasser), „szél – szelet“ (Wind), „hó – havat“ (Schnee), „kő – követ“ (Stein), „madár – madarat“ (Vogel), „tehén – tehenet“ (Kuh).
Ház és ember: „kenyér – kenyeret”, „pohár – poharat”, „kanál – kanalat”, „kéz – kezet”, „név – nevet”. – Haus und Mensch: „kenyér – kenyeret“ (Brot), „pohár – poharat“ (Glas), „kanál – kanalat“ (Löffel), „kéz – kezet“ (Hand), „név – nevet“ (Name).
Az udvaron három tehenet és egy borjút láttunk. – Auf dem Hof sahen wir drei Kühe und ein Kalb.
Hasonlóan rendhagyó a birtokos alak: „anya – anyja”, „apa – apja”, „öcs – öccse”. – Ähnlich unregelmäßig ist die Besitzform: „anya – anyja“ (Mutter – seine/ihre Mutter), „apa – apja“ (Vater – sein/ihr Vater), „öcs – öccse“ (jüngerer Bruder – sein/ihr jüngerer Bruder).
A „kettő” főnév előtt „két”: „két ház”, nem *kettő ház. – Vor einem Substantiv wird „kettő“ – zwei – zu „két“: „két ház“ – zwei Häuser –, nicht *kettő ház.
A számnevek is változtatják a tövüket: „három – hármat”, „hét – hetet”, „tíz – tizet”, „ezer – ezret”, de „húsz – húszat”. – Auch Zahlwörter verändern ihren Stamm: „három – hármat“ (drei), „hét – hetet“ (sieben), „tíz – tizet“ (zehn), „ezer – ezret“ (tausend), aber „húsz – húszat“ (zwanzig) mit langem Vokal.
A ritka szavak idővel a gyakoribb mintához igazodnak: a „falvak” mellett „faluk”, az „ajtaja” mellett „ajtója” is él. – Seltenere Wörter passen sich mit der Zeit dem häufigeren Muster an: Neben „falvak“ – Dörfer – gibt es „faluk“, neben „ajtaja“ – seine/ihre Tür – auch „ajtója“.
Ezt analógiának nevezik; a németben így szorította ki a „backte” a régi „buk” alakot. – Das nennt man Analogie; im Deutschen hat auf diese Weise „backte“ die alte Form „buk“ verdrängt.
Ajándék lónak ne nézd a fogát. – Einem geschenkten Gaul schaut man nicht ins Maul.
| Grundform | ich (Präsens) | er/sie (Vergangenheit) | Infinitiv | Imperativ du |
|---|---|---|---|---|
| van | vagyok | volt | lenni | légy, legyél |
| lesz | leszek | lett | lenni | légy, legyél |
| megy | megyek | ment | menni | menj |
| jön | jövök | jött | jönni | gyere |
| tesz | teszek | tett | tenni | tégy, tegyél |
| hisz | hiszek | hitt | hinni | higgy |
| eszik | eszem | evett | enni | egyél |
| iszik | iszom | ivott | inni | igyál |
| alszik | alszom | aludt | aludni | aludj |
Wortschatz
- rendhagyó {rend·hagyó} ige – Ordnung – lassen – -end: unregelmäßiges Verb
- alakkiegészülés {alak·KIEGÉSZÜLÉS} – Form·ERGÄNZUNG(Suppletion)
- vagyok – ich bin
- voltam – ich war
- lett – er/sie wurde
- nincs – ist nicht da
- mész – du gehst
- jövök – ich komme
- gyere – komm!
- vigyél – bring hin!
- egyél – iss!
- aludj – schlaf!
- analógia – Analogie
12.A rendszer egy pillantásra – Das System auf einen Blick
Minden toldalékos szóalakban ugyanazok a szabályok érvényesülnek. – In jeder Wortform mit Endung wirken dieselben Regeln.
Először a tő alakja dől el: alapalak vagy tőváltozat. – Zuerst entscheidet sich die Gestalt des Stammes: Grundform oder Stammvariante (→ 2.8, 2.9, 2.10).
Aztán a toldalék alakja: ezt a hangrend, az ajakkerekítés és a kötőhangzó határozza meg. – Dann die Form der Endung: Sie bestimmen Vokalklasse, Rundung und Bindevokal (→ 2.4, 2.5, 2.6).
Végül a határon találkozó mássalhangzók egymáshoz igazodnak – a kiejtésben gyakran, az írásban csak négy esetben. – Zuletzt passen sich die an der Fuge zusammentreffenden Konsonanten einander an – in der Aussprache oft, in der Schrift nur in vier Fällen (→ 2.7).
Hogy melyik tőváltozat áll, azt legtöbbször a toldalék első hangja dönti el: magánhangzó előtt a tőváltozat, mássalhangzó előtt az alapalak áll. – Welche Stammvariante steht, entscheidet meist der erste Laut der Endung: vor Vokal die Stammvariante, vor Konsonant die Grundform.
Kivétel ez alól a szóvégi a és e nyúlása, amely mássalhangzó előtt is bekövetkezik, valamint az sz-es igék csoportja, amelyben az alakcsoport dönt. – Ausnahmen sind die Längung von auslautendem a und e, die auch vor Konsonant eintritt, und die sz-Verben, bei denen die Formgruppe entscheidet.
A tavon hattyúk úsznak, a parton lovak legelnek. – Auf dem See schwimmen Schwäne, am Ufer weiden Pferde.
A „tó” és a „ló” töve toldalék előtt „tav-” és „lov-” lesz, a toldalékok pedig a mély hangrendhez igazodnak. – Der Stamm von „tó“ und „ló“ wird vor der Endung zu „tav-“ und „lov-“, und die Endungen richten sich nach der hinteren Vokalklasse.
Ugyanaz a szó a toldaléktól függően többféleképpen változhat: „kenyeret”, de „kenyérrel”. – Dasselbe Wort kann sich je nach Endung verschieden verändern: „kenyeret“ – Brot (Objekt) – mit kurzem e, aber „kenyérrel“ – mit Brot – mit langem é und „rr“.
A hosszúság, a hangsúly és a dallam független egymástól; a toldalék soha nem helyezi át a hangsúlyt. – Länge, Betonung und Melodie sind voneinander unabhängig; eine Endung verschiebt die Betonung nie (→ 2.2, 2.3).
| Erscheinung | Kapitel | Beispiele |
|---|---|---|
| Vokalharmonie und Zahl der Formen | 2.4, 2.5 | házban, kertben, sörhöz |
| Bindevokal | 2.6 | házak, ablakok, kertek |
| Angleichung in der Schrift | 2.7 | busszal, ebben, olvassa, nézz |
| Stammvariante beim Nomen | 2.8 | almát, tükröt, vizet, lovat |
| Stammvariante beim Verb | 2.9 | mozgunk, lövök, tett, aludt |
| unregelmäßige Stämme | 2.10 | van, volt, lesz, gyere |
Wortschatz
- szóalak {szó·ALAK} – Wort·FORM(Wortform)
- tőváltozat {tő·VÁLTOZAT} – Stamm·VARIANTE(Stammvariante)
- alapalak {alap·ALAK} – Grund·FORM(Grundform)
- alakcsoport {alak·CSOPORT} – Form·GRUPPE(Formgruppe)
- tavon – auf dem See
- kenyeret – Brot (Objekt)
- kenyérrel – mit Brot
Dieser Text steht unter CC0 1.0 Universell. Eine Quellenangabe ist nicht erforderlich.
Er darf kostenlos kopiert, verändert, veröffentlicht und auch kommerziell genutzt werden.