2.3 Wortbetonung und Satzintonation

1.Az első szótag hangsúlya – Betonung der ersten Wortsilbe (→ 2.3.1)

A magyar szavak hangsúlya mindig az első szótagon van. – Die Betonung ungarischer Wörter liegt immer auf der ersten Silbe.

A hangsúly helye nem függ a szó hosszától, a hosszú magánhangzóktól, a szó eredetétől és a toldalékok számától. – Die Stelle der Betonung hängt weder von der Länge des Wortes noch von langen Vokalen, der Herkunft des Wortes oder der Zahl der Endungen ab.

Zsófi informatikát tanul az egyetemen. – Zsófi studiert Informatik an der Universität.

Ejtése: „ZSÓ-fi IN-for-ma-ti-kát TA-nul az E-gye-te-men”. – Gesprochen: „ZSÓ-fi IN-for-ma-ti-kát TA-nul az E-gye-te-men“.

A nagybetű a hangsúlyos szótagot, a kötőjel a szótaghatárt jelöli. – Großbuchstaben bezeichnen die betonte Silbe, Bindestriche die Silbengrenze.

A németben az „Informatik” a harmadik, az „Universität” az utolsó szótagján hangsúlyos. – Im Deutschen ist „Informatik“ auf der dritten, „Universität“ auf der letzten Silbe betont.

A szótag neve „szótag”: a szó egy tagja. – Die Silbe heißt „szótag“ – Wort·GLIED –, ein Glied des Wortes.

Egy magyar szónak annyi szótagja van, ahány magánhangzója. – Ein ungarisches Wort hat so viele Silben, wie es Vokale hat.

A rövid és a hosszú magánhangzó egyaránt egy szótagot alkot. – Kurze und lange Vokale bilden gleichermaßen eine Silbe.

A magyarban nincsenek kettőshangzók, ezért két egymás melletti magánhangzó két szótag: „a-u-tó”, „te-a”, „pi-ac”, „di-ák”. – Im Ungarischen gibt es keine Diphthonge, deshalb sind zwei nebeneinanderstehende Vokale zwei Silben: „a-u-tó“ – Auto –, „te-a“ – Tee –, „pi-ac“ – Markt –, „di-ák“ – Schüler.

Ádám új autót vett. – Ádám hat ein neues Auto gekauft.

A német „Auto” két szótagú, mert az „au” kettőshangzó; a magyar „autó” három szótagú. – Das deutsche „Auto“ hat zwei Silben, weil „au“ ein Diphthong ist; das ungarische „autó“ hat drei.

A többjegyű betűk, például az „sz”, a „gy” és az „ny”, egyetlen mássalhangzót jelölnek, és nem alkotnak szótagot. – Mehrteilige Buchstaben wie „sz“, „gy“ und „ny“ bezeichnen einen einzigen Konsonanten und bilden keine Silbe.

A hangsúlyos szótag erősebben, nagyobb nyomatékkal hangzik. – Die betonte Silbe klingt kräftiger, mit mehr Nachdruck.

A „hangsúly” szó a „hang” és a „súly” összetétele: a hang súlya. – Das Wort „hangsúly“ – Betonung – ist eine Zusammensetzung aus „hang“ – Laut, Stimme – und „súly“ – Gewicht: das Gewicht des Lautes.

A szón belüli hangsúly a szóhangsúly; a szótag lehet hangsúlyos vagy hangsúlytalan. – Die Betonung innerhalb des Wortes ist die Wortbetonung; eine Silbe kann betont oder unbetont sein.

A hangsúly erő, a hosszúság idő, a hanglejtés magasság. – Betonung ist Kraft, Länge ist Zeit, Melodie ist Höhe.

A három tulajdonság független egymástól: egy szótag lehet hangsúlyos és rövid, egy másik hangsúlytalan és hosszú. – Die drei Eigenschaften sind voneinander unabhängig: Eine Silbe kann betont und kurz sein, eine andere unbetont und lang.

A „tanár” ejtése „TA-nár”: az első szótag rövid és hangsúlyos, a második hosszú és hangsúlytalan. – „Tanár“ – Lehrer – klingt „TA-nár“: Die erste Silbe ist kurz und betont, die zweite lang und unbetont.

Márton telefonon beszél a tanárával. – Márton telefoniert mit seinem Lehrer.

Judit egy bécsi kórházban dolgozik. – Judit arbeitet in einem Wiener Krankenhaus.

Az ékezet a magyarban a hosszúságot jelöli, nem a hangsúlyt: a „televízióban” ejtése „TE-le-ví-zi-ó-ban”. – Der Akzentstrich bezeichnet im Ungarischen die Länge, nicht die Betonung: „televízióban“ – im Fernsehen – klingt „TE-le-ví-zi-ó-ban“.

A spanyolban ezzel szemben az ékezet a hangsúlyos szótagot mutatja: „teléfono”, ejtése „te-LÉ-fo-no”. – Im Spanischen zeigt der Akzent dagegen die betonte Silbe an: „teléfono“, gesprochen „te-LÉ-fo-no“.

A toldalékok nem helyezik át a hangsúlyt: „BA-rát”, „BA-rá-tom”, „BA-rá-ta-im-mal”. – Endungen verschieben die Betonung nicht: „BA-rát“ – Freund –, „BA-rá-tom“ – mein Freund –, „BA-rá-ta-im-mal“ – mit meinen Freunden.

A barátaink Amerikaból jöttek. – Unsere Freunde sind aus Amerika gekommen.

A hosszú magánhangzós rag sem hangsúlyos: „A-me-ri-ká-ból”, nem *„a-me-ri-ka-BÓL”. – Auch eine Endung mit langem Vokal ist unbetont: „A-me-ri-ká-ból“ – aus Amerika –, nicht *„a-me-ri-ka-BÓL“.

A képzők sem változtatnak rajta: a „zene”, a „zenész” és a „zenészek” egyaránt a „ze-” szótagon hangsúlyos. – Auch Ableitungssuffixe ändern nichts: „zene“ – Musik –, „zenész“ – Musiker – und „zenészek“ – Musiker (Mehrzahl) – sind alle auf „ze-“ betont.

A németben a hangsúly a képzéssel vándorolhat: „MuSIK” – „MUsiker”, „ProFESsor” – „ProfesSOren”. – Im Deutschen kann die Betonung mit der Ableitung wandern: „MuSIK“ – „MUsiker“, „ProFESsor“ – „ProfesSOren“.

A jövevényszavak is az első szótagon hangsúlyosak: „TE-le-fon”, „CSO-ko-lá-dé”, „KOL-lé-ga”, „MÚ-ze-um”, „PAR-la-ment”. – Auch Lehnwörter sind auf der ersten Silbe betont: „TE-le-fon“ – Telefon –, „CSO-ko-lá-dé“ – Schokolade –, „KOL-lé-ga“ – Kollege –, „MÚ-ze-um“ – Museum –, „PAR-la-ment“ – Parlament.

Szeretem a csokoládét. – Ich mag Schokolade.

A múzeum hétfőn nincs nyitva. – Das Museum ist montags nicht geöffnet.

Az idegen helyneveket a magyar beszédben szintén elöl hangsúlyozzák: „BER-lin-ben”, „PÁ-rizs-ban”, „BAR-ce-lo-ná-ban”. – Fremde Ortsnamen werden in ungarischer Rede ebenfalls vorn betont: „BER-lin-ben“ – in Berlin –, „PÁ-rizs-ban“ – in Paris –, „BAR-ce-lo-ná-ban“ – in Barcelona.

A barátom Berlinben lakik. – Mein Freund wohnt in Berlin.

Aki a nevet az eredeti nyelv szerint ejti, megtarthatja annak hangsúlyát; a megszokott magyar beszédben az első szótag hangsúlyos. – Wer den Namen nach der Originalsprache ausspricht, kann dessen Betonung beibehalten; in gewöhnlicher ungarischer Rede ist die erste Silbe betont.

A hangsúlytalan szótagok is teljes értékűek: minden „e”, „a” és „o” úgy hangzik, ahogy írják. – Auch die unbetonten Silben sind vollwertig: Jedes „e“, „a“ und „o“ klingt so, wie es geschrieben wird.

A hangsúlytalan „e” sohasem lesz olyan elmosódott hang, mint a német „Lehrer” vagy „Banane” szó végén. – Ein unbetontes „e“ wird nie zu dem gemurmelten Laut am Ende von deutsch „Lehrer“ oder „Banane“.

A tanárnő magyarul magyarázza a szabályt. – Die Lehrerin erklärt die Regel auf Ungarisch.

A magyar hangsúly általában gyengébb a németnél, és elsősorban erősségi, dinamikus hangsúly. – Die ungarische Betonung ist im Allgemeinen schwächer als die deutsche und vor allem ein dynamischer Akzent, ein Druckakzent.

A hangsúlyos szótag gyakran kissé magasabb is, de nem hosszabb: a rövid magánhangzó hangsúly alatt is rövid marad. – Die betonte Silbe liegt oft auch etwas höher, ist aber nicht länger: Ein kurzer Vokal bleibt auch unter der Betonung kurz.

Mivel a hangsúly mindig a szó elején van, jelzi a hallgatónak, hol kezdődik egy új szó. – Weil die Betonung immer am Wortanfang liegt, zeigt sie dem Hörer, wo ein neues Wort beginnt.

Ez a hangsúly határjelölő szerepe. – Das ist die grenzanzeigende Aufgabe der Betonung, das Grenzsignal.

A kertben a gyerekek labdáznak. – Im Garten spielen die Kinder Ball.

A magyarban a hangsúly nem különböztet meg szavakat, mint a német „UMfahren” – „umFAHren” vagy az angol „REcord” – „reCORD”. – Im Ungarischen unterscheidet die Betonung keine Wörter wie deutsch „UMfahren“ – „umFAHren“ oder englisch „REcord“ – „reCORD“.

A magyar hangsúly kötött hangsúly: helyét általános szabály határozza meg. – Die ungarische Betonung ist ein fester (gebundener) Akzent: Ihre Stelle bestimmt eine allgemeine Regel.

A német, az angol és az orosz hangsúly szabad hangsúly: helyét szavanként kell tudni. – Der deutsche, englische und russische Akzent ist frei: Seine Stelle muss man für jedes Wort kennen.

Az oroszban a hangsúly a ragozásban is vándorol: „го́род” – város, „города́” – városok. – Im Russischen wandert die Betonung sogar mit der Beugung: „го́род“ – Stadt, „города́“ – Städte.

A magyar „város” és „városok” egyaránt a „vá-” szótagon hangsúlyos. – Das ungarische „város“ – Stadt – und „városok“ – Städte – sind beide auf „vá-“ betont.

A latinban a szótagok hosszúsága dönti el a hangsúly helyét: „DOminus”, de „domiNŌrum”. – Im Lateinischen entscheidet die Länge der Silben über die Stelle der Betonung: „DOminus“ – Herr –, aber „domiNŌrum“ – der Herren.

A magyarban a nyílt és a zárt szótag a hangsúly szempontjából közömbös: a „la-kás” első szótagja nyílt és rövid, a második zárt és hosszú, a hangsúly mégis az elsőn van. – Im Ungarischen sind offene und geschlossene Silben für die Betonung gleichgültig: In „la-kás“ – Wohnung – ist die erste Silbe offen und kurz, die zweite geschlossen und lang; betont ist trotzdem die erste.

Mivel a hosszúság és a hangsúly független egymástól, a magyarban görög–latin mintára időmértékes verset is lehet írni. – Weil Länge und Betonung voneinander unabhängig sind, lassen sich im Ungarischen nach griechisch-lateinischem Muster auch Verse nach Silbenlänge schreiben.

Mellette áll a hangsúlyos verselés, amely az első szótagi hangsúlyra épül. – Daneben steht der Versbau nach Betonungen, der auf der Anfangsbetonung beruht.

A tréfás „legeslegmegvesztegethetetlenebbeknek” tizenhárom szótagú, és szintén az első szótagján hangsúlyos. – Das scherzhafte „legeslegmegvesztegethetetlenebbeknek“ – den Allerunbestechlichsten – hat dreizehn Silben und ist ebenfalls auf der ersten betont.

↑ Hoch zum Seitenanfang

2.Hosszú és összetett szavak – Lange und zusammengesetzte Wörter (→ 2.3.2)

Egy szónak egy főhangsúlya van, és az az első szótagon áll – a hosszú szavakban, az összetételekben és az igekötős igékben is. – Ein Wort hat einen Hauptakzent, und der steht auf der ersten Silbe – auch in langen Wörtern, Zusammensetzungen und Verben mit Verbalpräfix.

A pályaudvaron megvárlak. – Ich warte am Bahnhof auf dich.

Ejtése: „a PÁ-lya-ud-va-ron MEG-vár-lak”. – Gesprochen: „a PÁ-lya-ud-va-ron MEG-vár-lak“.

A „pályaudvar” tagról tagra úgy épül, mint a német „Bahnhof”, és ott is az első tag hangsúlyos. – „Pályaudvar“ ist Glied für Glied wie das deutsche „Bahnhof“ gebaut, und auch dort ist das erste Glied betont.

Az összetett szóban a főhangsúly az első tag első szótagján van. – In der Zusammensetzung liegt der Hauptakzent auf der ersten Silbe des ersten Glieds.

A későbbi tag első szótagja gyenge mellékhangsúlyt kaphat; ennek jele a „ˌ”: „PÁ-lya-ˌud-var”. – Die erste Silbe eines späteren Glieds kann einen schwachen Nebenakzent erhalten; sein Zeichen ist „ˌ“: „PÁ-lya-ˌud-var“.

A mellékhangsúly el is maradhat, de sohasem erősebb a főhangsúlynál. – Der Nebenakzent kann auch ganz fehlen, stärker als der Hauptakzent ist er aber nie.

Hibás volna *„pá-lya-UD-var” vagy *„gyógy-szer-TÁR”. – Falsch wäre *„pá-lya-UD-var“ oder *„gyógy-szer-TÁR“.

A gyógyszertár a bevásárlóközpontban van. – Die Apotheke ist im Einkaufszentrum.

Ejtése: „a GYÓGY-szer-ˌtár | a BE-vá-sár-ló-ˌköz-pont-ban van”. – Gesprochen: „a GYÓGY-szer-ˌtár | a BE-vá-sár-ló-ˌköz-pont-ban van“.

A villamosmegálló a sarkon van. – Die Straßenbahnhaltestelle ist an der Ecke.

Laci minden reggel a Margitszigeten fut. – Laci joggt jeden Morgen auf der Margareteninsel.

A kerékpárút a Duna mellett halad. – Der Radweg führt an der Donau entlang.

A szótaghatár és a taghatár nem mindig esik egybe: a „Nagykörúton” ejtése „NAGY-ˌkö-rú-ton”. – Silbengrenze und Gliedgrenze fallen nicht immer zusammen: „Nagykörúton“ – auf dem Großen Ring – klingt „NAGY-ˌkö-rú-ton“.

A németben a legtöbb összetétel ugyanígy viselkedik: „BAHNhof”, „HALtestelle”; a „Jahrhundert” azonban a második tagon hangsúlyos, a magyar „évszázad” az elsőn. – Im Deutschen verhalten sich die meisten Zusammensetzungen ebenso: „BAHNhof“, „HALtestelle“; „Jahrhundert“ ist jedoch auf dem zweiten Glied betont, das ungarische „évszázad“ auf dem ersten.

A sok szótag is csak egy főhangsúlyt ad; a ragok és a képzők nem kapnak hangsúlyt. – Auch viele Silben ergeben nur einen Hauptakzent; Endungen und Ableitungssuffixe erhalten keine Betonung.

Az előadás huszonöt perc múlva kezdődik. – Die Vorstellung beginnt in fünfundzwanzig Minuten.

Az „előadás” ejtése „E-lő-a-dás”: a rövid első „e” hangsúlyos, a hosszú „ő” és „á” hangsúlytalan marad. – „Előadás“ klingt „E-lő-a-dás“: Das kurze erste „e“ ist betont, das lange „ő“ und „á“ bleiben unbetont.

A belvárosban nehéz parkolóhelyet találni. – In der Innenstadt ist es schwer, einen Parkplatz zu finden.

A nagyon hosszú szavakban nyugodt beszédben gyenge ritmus keletkezhet, de kötött számolási séma, például minden második vagy harmadik szótag, nincs. – In sehr langen Wörtern kann beim ruhigen Sprechen ein schwacher Rhythmus entstehen, ein festes Zählschema, etwa jede zweite oder dritte Silbe, gibt es aber nicht.

Az önkormányzat ejtése „ÖN-kor-mány-zat”; a második tag elején gyenge mellékhangsúly lehetséges. – „Önkormányzat“ – Selbstverwaltung – klingt „ÖN-kor-mány-zat“; am Anfang des zweiten Glieds ist ein schwacher Nebenakzent möglich.

Ha az igekötő az ige előtt áll, és egybeírják vele, az igekötő viseli a főhangsúlyt, az igei rész hangsúlytalan. – Steht das Verbalpräfix vor dem Verb und wird mit ihm zusammengeschrieben, trägt das Präfix den Hauptakzent; der Verbteil ist unbetont.

Holnap beköltözünk az új lakásba. – Morgen ziehen wir in die neue Wohnung ein.

Laci visszavitte a könyveket a könyvtárba. – Laci hat die Bücher in die Bibliothek zurückgebracht.

Átszállunk a négyes villamosra. – Wir steigen in die Straßenbahn Linie 4 um.

Ejtésük: „BE-köl-tö-zünk”, „VISZ-sza-vit-te”, „ÁT-szál-lunk”. – Gesprochen: „BE-köl-tö-zünk“, „VISZ-sza-vit-te“, „ÁT-szál-lunk“.

Ez a német elváló igekötős igék mintája: „ANrufen”, „UMsteigen”, „EINziehen”. – Das entspricht dem Muster der deutschen trennbaren Verben: „ANrufen“, „UMsteigen“, „EINziehen“.

A német nem elváló igekötők hangsúlytalanok („beGINnen”, „verSTEhen”), a magyar igekötő az ige előtt mindig hangsúlyos, a „be-” is. – Die deutschen untrennbaren Präfixe sind unbetont („beGINnen“, „verSTEhen“), das ungarische Verbalpräfix vor dem Verb ist immer betont, auch „be-“.

Megkérdeztem az utat egy rendőrtől. – Ich habe einen Polizisten nach dem Weg gefragt.

Ejtése „MEG-kér-dez-tem”; a német „verSTEhen” mintájára ejtett *„meg-KÉR-dez-tem” hibás. – Gesprochen „MEG-kér-dez-tem“; das nach dem Muster von „verSTEhen“ gesprochene *„meg-KÉR-dez-tem“ ist falsch.

A kétszótagú igekötőkben az első szótag hangsúlyos: „HA-za-men-tünk”, „TÖNK-re-ment”. – Bei zweisilbigen Präfixen ist die erste Silbe betont: „HA-za-men-tünk“ – wir sind nach Hause gegangen –, „TÖNK-re-ment“ – ist kaputt-, pleitegegangen.

A hangsúly nem változtatja meg a hangokat: az „ÁT-szál-lunk” szóban megmarad a hosszú „á” és a hosszú „ll”. – Die Betonung verändert die Laute nicht: In „ÁT-szál-lunk“ bleiben das lange „á“ und das lange „ll“ erhalten.

Az összetétel határán nem kezdődik új hang gégezárhanggal: „MEG-ér-kez-tünk”, a „g” törés nélkül megy át az „é”-be. – An der Kompositionsfuge setzt man nicht mit einem Knacklaut neu an: In „MEG-ér-kez-tünk“ – wir sind angekommen – geht das „g“ ohne Bruch in das „é“ über.

A németben ezen a helyen rendszerint gégezárhang áll: „be-achten”, „ver-ändern”. – Im Deutschen steht an dieser Stelle regelmäßig ein Knacklaut: „be-achten“, „ver-ändern“.

Ha az igekötő az ige mögé kerül, ez a minta nem érvényes (→ 2.3.7). – Steht das Präfix hinter dem Verb, gilt dieses Muster nicht (→ 2.3.7).

Segédige előtt az igekötő az egész csoport hangsúlyát viseli: „Meg akarjuk nézni a Halászbástyát.” – Vor einem Hilfsverb trägt das Präfix die Betonung der ganzen Gruppe: „Meg akarjuk nézni a Halászbástyát.“ – Wir wollen die Fischerbastei besichtigen.

Ejtése: „MEG a-kar-juk néz-ni”; a csoport úgy hangzik, mint egyetlen hosszú szó. – Gesprochen: „MEG a-kar-juk néz-ni“; die Gruppe klingt wie ein einziges langes Wort.

Az összetett számnév is egy szó, egy főhangsúllyal: „HU-szon-öt”, „TI-zen-ˌket-tő”, „HAR-minc-ˌhá-rom”. – Auch das zusammengesetzte Zahlwort ist ein Wort mit einem Hauptakzent: „HU-szon-öt“ – 25 –, „TI-zen-ˌket-tő“ – 12 –, „HAR-minc-ˌhá-rom“ – 33.

A német „fünfundZWANzig” a végén hangsúlyos, a magyar „huszonöt” az elején. – Das deutsche „fünfundZWANzig“ ist am Ende betont, das ungarische „huszonöt“ am Anfang.

Kétezer-huszonötben költöztünk Pécsre. – 2025 sind wir nach Pécs gezogen.

Az évszámban az első rész erősebb: „KÉT-e-zer-ˌhu-szon-öt-ben”. – In der Jahreszahl ist der erste Teil stärker: „KÉT-e-zer-ˌhu-szon-öt-ben“.

A felsőfok „leg-” előtagja is hangsúlyos: „LEG-szebb”, „LEG-jobb”, „LE-ges-leg-szebb”. – Auch die Vorsilbe „leg-“ des Superlativs ist betont: „LEG-szebb“ – am schönsten –, „LEG-jobb“ – am besten –, „LE-ges-leg-szebb“ – allerschönste.

Ez a legszebb tér a városban. – Das ist der schönste Platz in der Stadt.

Az összetett szónak egy főhangsúlya van, a két szóból álló szókapcsolatnak kettő. – Eine Zusammensetzung hat einen Hauptakzent, eine Wortgruppe aus zwei Wörtern hat zwei.

A hajó végre elérte a szárazföldet. – Das Schiff erreichte endlich das Festland.

Száraz földbe nem érdemes magot vetni. – In trockene Erde lohnt es sich nicht, Samen zu säen.

Ejtésük: „SZÁ-raz-ˌföl-det”, illetve „SZÁ-raz FÖLD-be”. – Gesprochen: „SZÁ-raz-ˌföl-det“ bzw. „SZÁ-raz FÖLD-be“.

A kötőjeles szavakban a főhangsúly az első szótagon, a mellékhangsúly a kötőjel után van: „KE-let-ˌE-u-ró-pa”. – In Wörtern mit Bindestrich liegt der Hauptakzent auf der ersten Silbe, der Nebenakzent nach dem Bindestrich: „KE-let-ˌE-u-ró-pa“ – Osteuropa.

A rövidítéseket kiejtett alakjuk szerint hangsúlyozzák: „BÉ-ká-vé” (BKV), „EL-te” (ELTE), „Á-fa” (áfa). – Abkürzungen werden nach ihrer gesprochenen Form betont: „BÉ-ká-vé“ (BKV, Budapester Verkehrsbetriebe), „EL-te“ (ELTE, Eötvös-Loránd-Universität), „Á-fa“ (áfa, Mehrwertsteuer).

↑ Hoch zum Seitenanfang

3.Szócsoportok és ütemek – Wortgruppen und rhythmische Einheiten (→ 2.3.3)

A mondatban nem minden szó kap saját hangsúlyt. – Im Satz erhält nicht jedes Wort eine eigene Betonung.

A kenyér a táskában van. – Das Brot ist in der Tasche.

Ejtése: „a KE-nyér | a TÁS-ká-ban van”. – Gesprochen: „a KE-nyér | a TÁS-ká-ban van“.

Öt leírt szó, de csak két hangsúlyos szótag: a „kenyér” és a „táskában” eleje. – Fünf geschriebene Wörter, aber nur zwei betonte Silben: der Anfang von „kenyér“ – Brot – und von „táskában“ – in der Tasche.

Az első szótagi hangsúly szabálya tehát minden olyan szóra érvényes, amely egyáltalán saját hangsúlyt kap. – Die Regel der Anfangsbetonung gilt also für jedes Wort, das überhaupt eine eigene Betonung erhält.

Egy hangsúlyos szótag a hozzá tartozó hangsúlytalan szótagokkal és szavakkal együtt ütemet, beszédütemet alkot. – Eine betonte Silbe bildet mit den dazugehörigen unbetonten Silben und Wörtern einen Sprechtakt (ütem, beszédütem), in der Sprachwissenschaft auch Akzentgruppe.

A függőleges vonal az ütemhatárt jelöli; az ütemhatáron nincs szünet. – Der senkrechte Strich bezeichnet die Taktgrenze; an der Taktgrenze steht keine Pause.

Az „ütem” a nyelvújítás szava, az „üt” igéből képezték; a zenei ütemet is jelenti. – „Ütem“ ist ein Wort der Spracherneuerung, gebildet aus dem Verb „üt“ – schlagen; es bezeichnet auch den musikalischen Takt.

A német „Takt” a latin „tactus”, azaz érintés, ütés szóra megy vissza: mindkét nyelv ütésnek látja az ütemet. – Das deutsche „Takt“ geht auf lateinisch „tactus“ – Berührung, Schlag – zurück: Beide Sprachen sehen den Takt als Schlag.

Szombaton elmegyünk a nagymamával a vásárcsarnokba. – Am Samstag gehen wir mit der Oma in die Markthalle.

Ejtése: „SZOM-ba-ton | EL-me-gyünk | a NAGY-ma-má-val | a VÁ-sár-csar-nok-ba”. – Gesprochen: „SZOM-ba-ton | EL-me-gyünk | a NAGY-ma-má-val | a VÁ-sár-csar-nok-ba“.

Az ütemek hossza különböző, számukat a tartalmilag fontos szavak határozzák meg. – Die Takte sind verschieden lang; ihre Zahl bestimmen die inhaltlich wichtigen Wörter.

A tagolás nem egyetlen helyes megoldás: két beszélő ugyanazt a mondatot gyakran kissé másképp osztja be. – Die Gliederung ist nicht die einzig richtige: Zwei Sprecher teilen denselben Satz oft etwas anders ein.

A saját hangsúly nélküli kis szó, amely kiejtéskor a szomszédjához simul, a „simulószó”, nemzetközi nevén klitikum. – Ein kleines Wort ohne eigene Betonung, das sich beim Sprechen an seinen Nachbarn anschmiegt, ist ein Anlehnwort (simulószó), international Klitikon.

A „simul” ige a „sima” melléknévből képzett szó. – Das Verb „simul“ – schmiegt sich an – ist von „sima“ – glatt – abgeleitet.

Az írásban a simulószó önálló szó marad, és hangsúlytalanul is minden hangját ejtik. – In der Schrift bleibt das Anlehnwort ein selbständiges Wort, und auch unbetont werden alle seine Laute gesprochen.

Hangsúlytalan a névelő („a”, „az”, „egy”), a névutó („előtt”, „mellett”), a kötőszó („és”, „vagy”), az „is” partikula és a helyhatározó utáni „van”. – Unbetont sind der Artikel („a“, „az“, „egy“), die Postposition („előtt“ – vor, „mellett“ – neben), die Konjunktion („és“ – und, „vagy“ – oder), die Partikel „is“ – auch – und „van“ – ist – nach einer Ortsangabe.

A pékség a piac mellett van. – Die Bäckerei ist neben dem Markt.

Ejtése: „a PÉK-ség | a PI-ac mel-lett van”. – Gesprochen: „a PÉK-ség | a PI-ac mel-lett van“.

A bolt előtt hosszú sor áll. – Vor dem Laden steht eine lange Schlange.

A névutó a főnév után áll, és hangsúlytalan; a hangsúly a főnéven van: „a BOLT e-lőtt”. – Die Postposition steht hinter dem Substantiv und ist unbetont; die Betonung liegt auf dem Substantiv: „a BOLT e-lőtt“.

A kenyér mellé vajat is kérünk. – Zum Brot möchten wir auch Butter.

A „mellé” hosszú „é”-je sem vonzza a hangsúlyt: „a KE-nyér mel-lé”. – Auch das lange „é“ in „mellé“ – neben (wohin?) – zieht die Betonung nicht an: „a KE-nyér mel-lé“.

A határozott névelő az „az” mutató névmásból, a határozatlan az „egy” számnévből lett, ahogy a francia „le” a latin „ille”, az „un” a latin „unus” szóból. – Der bestimmte Artikel ist aus dem Demonstrativ „az“ – jener – entstanden, der unbestimmte aus dem Zahlwort „egy“ – eins –, so wie französisch „le“ aus lateinisch „ille“ und „un“ aus lateinisch „unus“.

Névelőként mindkét szó elvesztette a hangsúlyát. – Als Artikel haben beide Wörter ihre Betonung verloren.

Vettem egy kenyeret a pékségben. – Ich habe in der Bäckerei ein Brot gekauft.

Egy kenyeret kérek, nem kettőt. – Ich möchte EIN Brot, nicht zwei.

Névelőként az „egy” hangsúlytalan, számnévként hangsúlyos: „VET-tem egy ke-nye-ret”, de „EGY ke-nye-ret ké-rek”. – Als Artikel ist „egy“ unbetont, als Zahlwort betont: „VET-tem egy ke-nye-ret“, aber „EGY ke-nye-ret ké-rek“.

Sajtot és sonkát veszünk. – Wir kaufen Käse und Schinken.

Teát vagy kávét iszunk. – Wir trinken Tee oder Kaffee.

Az „is” mindig a vonatkozó szó után áll; a hangsúlyt ez a szó viseli, az „is” soha. – „Is“ steht immer hinter dem Wort, auf das es sich bezieht; dieses Wort trägt die Betonung, „is“ nie.

Kati is jön a piacra. – Auch Kati kommt mit auf den Markt.

Ejtése: „KA-ti is | JÖN a pi-ac-ra”, sohasem *„ka-ti IS”. – Gesprochen: „KA-ti is | JÖN a pi-ac-ra“, nie *„ka-ti IS“.

A németben az „auch” maga is lehet hangsúlyos: „Ich AUCH”; a magyarban „ÉN is”. – Im Deutschen kann „auch“ selbst betont sein: „Ich AUCH“; ungarisch heißt es „ÉN is“.

Az „és” és az „is” egyetlen régi szó két alakja, amelyek hangalakban és jelentésben elváltak egymástól. – „És“ und „is“ sind zwei Formen eines einzigen alten Wortes, die sich in Lautgestalt und Bedeutung auseinanderentwickelt haben.

A jelzős, a mennyiségjelzős és a birtokos szerkezetben nyugodt beszédben rendszerint az első szó erősebb. – In Wortgruppen aus Attribut und Substantiv, aus Mengenangabe und Substantiv sowie aus Besitzer und Besitz ist in ruhiger Rede meist das erste Wort stärker.

A friss zöldség a hűtőben van. – Das frische Gemüse ist im Kühlschrank.

Két üveg tejet kérek. – Ich möchte zwei Flaschen Milch.

Gábor kosara tele van gyümölccsel. – Gábors Korb ist voller Obst.

Ejtésük: „a FRISS zöld-ség”, „KÉT ü-veg te-jet”, „GÁ-bor ko-sa-ra”. – Gesprochen: „a FRISS zöld-ség“, „KÉT ü-veg te-jet“, „GÁ-bor ko-sa-ra“.

A főnév ilyenkor gyengébb, de nem hangsúlytalan, mint a névelő; a névelő nem számít első szónak. – Das Substantiv ist dabei schwächer, aber nicht unbetont wie ein Artikel; der Artikel zählt nicht als erstes Wort.

Az ütemen belül nincs szünet: sem a névelő és a főnév, sem a főnév és a névutó, sem a szó és az „is” között. – Innerhalb des Takts steht keine Pause: weder zwischen Artikel und Substantiv noch zwischen Substantiv und Postposition noch zwischen dem Wort und „is“.

A szóhatáron a magánhangzók gégezárhang nélkül kapcsolódnak: „az alma”, „az eladó”. – An der Wortgrenze gehen die Vokale ohne Knacklaut ineinander über: „az alma“ – der Apfel –, „az eladó“ – die Verkäuferin.

Az alma az asztalon van. – Der Apfel ist auf dem Tisch.

Több ütem együtt szólamot alkot; minden szólamnak saját dallama van. – Mehrere Takte bilden zusammen einen Sprechabschnitt (szólam), in der Sprachwissenschaft Intonationsphrase; jeder Abschnitt hat seine eigene Melodie.

Ha kész a leves, ‖ szólj nekem. – Wenn die Suppe fertig ist, sag mir Bescheid.

A kettős vonal a szólamhatárt jelöli; itt szünet állhat, gyakran vesszőnél. – Der Doppelstrich bezeichnet die Grenze des Sprechabschnitts; hier kann eine Pause stehen, oft an einem Komma.

A szólamhatárnak azonban nem kell csendként hallatszania, és nem minden vessző jelent szünetet. – Eine Abschnittsgrenze muss aber nicht als Stille hörbar sein, und nicht jedes Komma bedeutet eine Pause.

A „szünet” a „szűnik” igéhez tartozik; az iskolai szünetet és a vakációt is jelenti: „nyári szünet”. – „Szünet“ – Pause – gehört zu „szűnik“ – hört auf; es bezeichnet auch die Schulpause und die Ferien: „nyári szünet“ – Sommerferien.

Mivel a hangsúly mindig az ütem elején van, és a hangsúlytalan magánhangzók megtartják minőségüket és hosszúságukat, a magyar beszéd egyenletesebben hangzik a németnél. – Weil die Betonung immer am Taktanfang liegt und die unbetonten Vokale ihre Qualität und Länge behalten, klingt ungarische Rede gleichmäßiger als deutsche.

A szomszédasszony minden szombaton süteményt süt. – Die Nachbarin backt jeden Samstag Kuchen.

A „süteményt” hosszú „é”-je hosszú marad, bár a hangsúly a „sü-” szótagon van. – Das lange „é“ in „süteményt“ – Kuchen (Objekt) – bleibt lang, obwohl die Betonung auf „sü-“ liegt.

Az ütemre épül a népdalvers és az ütemhangsúlyos verselés: Arany János „Toldi”-ja hat-hat szótagú ütemekből álló tizenkettesekben íródott. – Auf dem Takt beruhen der Volksliedvers und der akzentuierende Versbau: Arany Jánosʼ „Toldi“ ist in Zwölfsilbern aus Takten zu je sechs Silben geschrieben.

„Ég a napmelegtől | a kopár szík sarja” – „Von der Sonnenglut brennt das Gras der kahlen Salzsteppe“

Ha az ige előtt névelő nélküli tárgy, a „van” előtt helyhatározó vagy az ige előtt igekötő áll, ez az elem viseli a hangsúlyt, az ige hangsúlytalan. – Steht vor dem Verb ein artikelloses Objekt, vor „van“ eine Ortsangabe oder vor dem Verb ein Präfix, so trägt diese Ergänzung die Betonung, und das Verb ist unbetont.

Ma este halászlét főzünk. – Heute Abend kochen wir Fischsuppe.

Ejtése: „MA es-te | HA-lász-lét fő-zünk”. – Gesprochen: „MA es-te | HA-lász-lét fő-zünk“.

Laci újságot olvas. – Laci liest Zeitung.

Ez nem fókusz: a semleges mondatban magától így oszlik el a hangsúly (→ 1.6.8). – Das ist kein Fokus: Im neutralen Satz verteilt sich die Betonung von selbst so (→ 1.6.8).

Ha a „van” jelentése „létezik”, és valami újat vezet be, maga is hangsúlyos lehet. – Bedeutet „van“ „es gibt“ und führt es etwas Neues ein, kann es selbst betont sein.

A Kossuth Lajos utcában van egy jó cukrászda. – In der Kossuth-Lajos-Straße gibt es eine gute Konditorei.

Ejtése: „a KOS-suth LA-jos ut-cá-ban | VAN egy jó cuk-rász-da”. – Gesprochen: „a KOS-suth LA-jos ut-cá-ban | VAN egy jó cuk-rász-da“.

A többtagú név, például a „Kossuth Lajos”, két hangsúlyt kap, az utána álló „utca” gyengébb. – Ein mehrteiliger Name wie „Kossuth Lajos“ erhält zwei Betonungen, das folgende „utca“ – Straße – ist schwächer.

A köznyelvi „meg” kötőszó hangsúlytalan, az azonos alakú „meg-” igekötő hangsúlyos. – Die umgangssprachliche Konjunktion „meg“ – und – ist unbetont, das gleich lautende Präfix „meg-“ ist betont.

A tej meg a kenyér a kosárban van. – Die Milch und das Brot sind im Korb.

Megvettem a kenyeret. – Ich habe das Brot gekauft.

Ejtésük: „a TEJ meg a KE-nyér”, illetve „MEG-vet-tem a KE-nye-ret”. – Gesprochen: „a TEJ meg a KE-nyér“ bzw. „MEG-vet-tem a KE-nye-ret“.

Az „is”-sel szemben a „nem” hangsúlyos, és az ige utána hangsúlytalan: „NEM ké-rek cuk-rot”. – Anders als „is“ ist „nem“ – nicht – betont, und das Verb danach ist unbetont: „NEM ké-rek cuk-rot“ – ich möchte keinen Zucker.

Ezt a sajtot szeretem a legjobban. – Diesen Käse mag ich am liebsten.

Az „ezt a sajtot” szerkezetben a mutató névmás hangsúlyos, a névelő hangsúlytalan, a főnév gyengébb: „EZT a saj-tot”. – In „ezt a sajtot“ – diesen Käse – ist das Demonstrativ betont, der Artikel unbetont, das Substantiv schwächer: „EZT a saj-tot“.

Gyorsabb beszédben több szó egy ütemmé olvad össze, és a gyenge hangsúlyok elmaradnak; a magánhangzók azonban teljesek maradnak. – Bei schnellerem Sprechen verschmelzen mehrere Wörter zu einem Takt, und die schwachen Betonungen fallen weg; die Vokale bleiben aber voll.

Adj egy kis sót, légy szíves. – Gib mir bitte etwas Salz.

A németben a csoport hangsúlya gyakran a végén van: „vor dem LAden”; a magyarban a főnéven, a névutó hangsúlytalanul követi: „a BOLT e-lőtt”. – Im Deutschen liegt der Akzent einer Gruppe oft am Ende: „vor dem LAden“; ungarisch liegt er auf dem Substantiv, die Postposition folgt unbetont: „a BOLT e-lőtt“.

A francia „moi aussi” a végén hangsúlyos, mert a francia minden szócsoportot az utolsó szótagján hangsúlyoz; a magyar „én is” az elején. – Französisch „moi aussi“ ist am Ende betont, weil das Französische jede Wortgruppe auf der letzten Silbe betont; ungarisch „én is“ – ich auch – am Anfang.

↑ Hoch zum Seitenanfang

4.Semleges hanglejtés – Neutrale Satzintonation (→ 2.3.4)

A hang magasabban vagy mélyebben szólhat; ez a hangmagasság. – Die Stimme kann höher oder tiefer klingen; das ist die Tonhöhe.

A hangmagasság változása a mondaton belül a hanglejtés, más néven mondatdallam, nemzetközi nevén intonáció. – Die Veränderung der Tonhöhe im Satz ist die Satzmelodie (hanglejtés, auch mondatdallam), international Intonation.

A „lejt” ige jelentése „lefelé hajlik”; a „dallam” a „dal” szóból képzett. – Das Verb „lejt“ bedeutet „sich neigen, abfallen“; „dallam“ – Melodie – ist von „dal“ – Lied – abgeleitet.

A hanglejtés az egész mondathoz tartozik, nem az egyes szóhoz. – Die Satzmelodie gehört zum ganzen Satz, nicht zum einzelnen Wort.

A semleges kijelentő mondat az első hangsúlyos szótagon magasan kezdődik, majd fokozatosan ereszkedik, és mélyen végződik. – Der neutrale Aussagesatz beginnt hoch auf der ersten betonten Silbe, fällt dann stufenweise und endet tief.

Anna minden reggel teát iszik. – Anna trinkt jeden Morgen Tee.

Dallama: „↘AN-na MIN-den reg-gel TE-át i-szik”. – Melodie: „↘AN-na MIN-den reg-gel TE-át i-szik“.

A „↘” jel azt jelenti: innen kezdve ereszkedő; a „→” jel lebegő dallamot jelöl. – Das Zeichen „↘“ bedeutet: von hier an fallend; das Zeichen „→“ bezeichnet eine schwebende Melodie.

A németben ugyanennek a mondatnak a fő hangsúlya a végén van: „Anna trinkt jeden Morgen TEE.” – Im Deutschen liegt der Hauptakzent desselben Satzes am Ende: „Anna trinkt jeden Morgen TEE.“

A magyarban a csúcs az elején van, a mondatvégi ige nem kap külön erős hangsúlyt. – Im Ungarischen liegt der Gipfel am Anfang, das Verb am Satzende erhält keinen eigenen kräftigen Akzent.

A semleges azt jelenti, hogy semmi sincs kiemelve: sem Anna más személyekkel, sem a tea a kávéval szemben. – Neutral heißt, dass nichts hervorgehoben wird: weder Anna gegenüber anderen Personen noch der Tee gegenüber dem Kaffee.

A kijelentő mondat lépcsőzetesen ereszkedik: minden ütem valamivel mélyebben kezdődik, mint az előző. – Der Aussagesatz fällt treppenartig: Jeder Takt beginnt etwas tiefer als der vorige.

Tegnap egész nap esett az eső. – Gestern hat es den ganzen Tag geregnet.

Dallama: „↘TEG-nap | E-gész nap | E-sett az e-ső”. – Melodie: „↘TEG-nap | E-gész nap | E-sett az e-ső“.

A lépcsők kicsik, a mondatot nem éneklik; az ütemen belül apró mozgások is lehetségesek. – Die Stufen sind klein, der Satz wird nicht gesungen; innerhalb des Takts sind auch kleine Bewegungen möglich.

Az „esett az eső” kifejezésben az ige és az alany is az „esik” igéből való. – In „esett az eső“ – es hat geregnet – kommen Verb und Subjekt beide vom Verb „esik“ – fallen; wörtlich etwa „es fiel das Fallende“.

A gyerekek a parkban játszanak. – Die Kinder spielen im Park.

Ha a mondat névelővel kezdődik, a csúcs a következő szótagon van: „↘a GYE-re-kek | a PARK-ban ját-sza-nak”. – Beginnt der Satz mit einem Artikel, liegt der Gipfel auf der folgenden Silbe: „↘a GYE-re-kek | a PARK-ban ját-sza-nak“.

A semleges mondatban minden tartalmilag fontos mondatrész hangsúlyt kap; az első rendszerint a legerősebb és a legmagasabb. – Im neutralen Satz erhält jedes inhaltlich wichtige Satzglied eine Betonung; die erste ist meist die stärkste und die höchste.

Holnap délután napsütés várható. – Morgen Nachmittag ist Sonnenschein zu erwarten.

Dallama: „↘HOL-nap | DÉL-u-tán | NAP-sü-tés | VÁR-ha-tó”. – Melodie: „↘HOL-nap | DÉL-u-tán | NAP-sü-tés | VÁR-ha-tó“.

A szónak a mondatban betöltött súlya a mondathangsúly; a szóhangsúly csak azt határozza meg, melyik szótag hangsúlyos a szón belül. – Das Gewicht eines Wortes im Satz ist die Satzbetonung; die Wortbetonung bestimmt nur, welche Silbe innerhalb des Wortes betont ist.

A névszói mondat is ereszkedik: „Bence orvos.”, dallama „↘BEN-ce OR-vos”. – Auch der Nominalsatz fällt: „Bence orvos.“ – Bence ist Arzt –, Melodie „↘BEN-ce OR-vos“.

Szeged nagy város. – Szeged ist eine große Stadt.

A felsorolás nem utolsó tagjai lebegők: a hang sem nem esik, sem nem emelkedik határozottan; csak az utolsó tag ereszkedik. – Die nicht letzten Glieder einer Aufzählung sind schwebend: Die Stimme fällt weder deutlich noch steigt sie deutlich; erst das letzte Glied fällt.

Hétfőn, kedden és szerdán dolgozom. – Montags, dienstags und mittwochs arbeite ich.

Dallama: „→HÉT-főn, →KED-den és ↘SZER-dán dol-go-zom”. – Melodie: „→HÉT-főn, →KED-den és ↘SZER-dán dol-go-zom“.

Ha a hang minden tag után esik, a felsorolás több külön mondatnak hangzik. – Fällt die Stimme nach jedem Glied, klingt die Aufzählung wie mehrere Einzelsätze.

Ugyanígy lebeg a mondat első része, ha a vessző után folytatódik. – Ebenso schwebt der erste Teil eines Satzes, der nach dem Komma weitergeht.

Anna hétkor kel, és nyolckor indul munkába. – Anna steht um sieben auf und geht um acht zur Arbeit.

Dallama: „AN-na HÉT-kor →kel, és NYOLC-kor ↘in-dul mun-ká-ba”. – Melodie: „AN-na HÉT-kor →kel, és NYOLC-kor ↘in-dul mun-ká-ba“.

Maga a vessző nem ír elő dallamot; a nyitott folytatást a tartalom adja. – Das Komma selbst schreibt keine Melodie vor; den offenen Verlauf bewirkt die inhaltliche Fortsetzung.

Egy lebegő szakasz egymagában még nem teszi kérdéssé a mondatot. – Ein einzelner schwebender Abschnitt macht den Satz noch nicht zur Frage.

A felszólítás is ereszkedő, gyakran erőteljesebb kezdéssel. – Auch die Aufforderung ist fallend, oft mit kräftigerem Einsatz.

Csukd be az ajtót! – Mach die Tür zu!

Dallama: „↘CSUKD be az aj-tót”. – Melodie: „↘CSUKD be az aj-tót“.

Ülj le, kérlek. – Setz dich bitte.

Hogy a felszólítás barátságos vagy nyers, azt a hangerő és a helyzet dönti el, nem a dallam iránya. – Ob die Aufforderung freundlich oder schroff klingt, entscheiden Lautstärke und Situation, nicht die Richtung der Melodie.

Az ereszkedő dallam a kijelentő és a felszólító mondatot egyaránt jellemzi; az óhajtó mondat dallama az érzelemhez igazodik. – Die fallende Melodie kennzeichnet Aussage- und Aufforderungssatz gleichermaßen; die Melodie des Wunschsatzes richtet sich nach dem Gefühl.

Bárcsak itt lennél! – Wenn du doch hier wärst!

A kijelentés utolsó szótagja mély és halk marad. – Die letzte Silbe der Aussage bleibt tief und leise.

A vonat pontosan érkezett. – Der Zug kam pünktlich an.

Ha a kijelentés végén felemelkedik a hang, a mondat kérdésnek vagy befejezetlennek hangzik. – Hebt sich die Stimme am Ende der Aussage, klingt der Satz wie eine Frage oder wie unvollständig.

A német anyanyelvűeknél három eltérés gyakori: a mondatvég felemelése, az utolsó ütem legerősebb hangsúlyozása és az, hogy minden szót külön emelkedéssel ejtenek. – Bei deutschsprachigen Sprechern sind drei Abweichungen häufig: das Heben des Satzendes, die stärkste Betonung des letzten Takts und das Sprechen jedes Wortes mit eigenem Anstieg.

Egyes beszélőknél a kijelentés végén emelkedés hallható; a nyelvművelés ezt gyakran bírálja, és nem tekinti mintának. – Bei manchen Sprechern hört man am Ende der Aussage einen Anstieg; die Sprachpflege kritisiert diese Gewohnheit oft und sieht sie nicht als Vorbild.

Az előre álló mellékmondat lebegve végződik, a főmondat ereszkedik, és új, kissé magasabb kezdéssel indul. – Ein vorangestellter Nebensatz endet schwebend, der Hauptsatz fällt und setzt neu und etwas höher ein.

Ha holnap jó idő lesz, kirándulunk. – Wenn morgen schönes Wetter ist, machen wir einen Ausflug.

Dallama: „ha HOL-nap JÓ i-dő →lesz, ↘KI-rán-du-lunk”. – Melodie: „ha HOL-nap JÓ i-dő →lesz, ↘KI-rán-du-lunk“.

Ha a mellékmondat a főmondat után áll, rendszerint mindkét rész ereszkedik; a „hogy” kötőszó hangsúlytalan. – Folgt der Nebensatz dem Hauptsatz, fallen meist beide Teile; die Konjunktion „hogy“ – dass – ist unbetont.

Azt mondta, hogy késik a vonat. – Er (sie) hat gesagt, dass der Zug Verspätung hat.

Mellérendelt főmondatok sorában az utolsó kivételével minden rész lebeg; így összefüggő beszámoló keletkezik. – In einer Reihe gereihter Hauptsätze schweben alle Teile außer dem letzten; so entsteht ein zusammenhängender Bericht.

Reggel felkeltem, megmosakodtam, és elindultam. – Morgens bin ich aufgestanden, habe mich gewaschen und bin losgegangen.

A semleges mondatban a súlypont az ige előtt vagy az igekötőn van; ami az ige után következik, gyakran mélyen és gyengén hangzik, de érthető marad. – Im neutralen Satz liegt der Schwerpunkt vor dem Verb oder auf dessen Präfix; was dem Verb folgt, klingt oft tief und schwach, bleibt aber verständlich.

Bence elvitte a gyerekeket az iskolába. – Bence hat die Kinder zur Schule gebracht.

Az új eseményt közlő mondat az igével is kezdődhet; ekkor a csúcs az igekötőn van: „↘MEG-jött a ta-vasz”. – Ein Satz, der ein neues Ereignis meldet, kann auch mit dem Verb beginnen; dann liegt der Gipfel auf dem Präfix: „↘MEG-jött a ta-vasz“ – der Frühling ist da.

Az első hangsúlyos szótag rendszerint egyszerre a legerősebb és a legmagasabb; egy szótag azonban hangsúly nélkül is lehet magas. – Die erste betonte Silbe ist meist zugleich die stärkste und die höchste; eine Silbe kann aber auch ohne Betonung hoch liegen.

A szomszédunk Pécsen tanít. – Unser Nachbar unterrichtet in Pécs.

A „PÉ-” hangsúlyos, de mélyebben kezdődik, mint a „SZOM-”; a hosszú „nít” mély marad. – „PÉ-“ ist betont, setzt aber tiefer ein als „SZOM-“; die lange Silbe „nít“ bleibt tief.

A hírek felolvasásakor a dallam különösen egyenletesen ereszkedő, jól elkülönülő ütemekkel és mély zárással. – Beim Verlesen von Nachrichten ist die Melodie besonders gleichmäßig fallend, mit deutlich getrennten Takten und tiefem Schluss.

A kormány új törvényt fogadott el. – Die Regierung hat ein neues Gesetz verabschiedet.

A hangmagasság fizikai megfelelője a hang alapfrekvenciája. – Physikalisch entspricht die Tonhöhe der Grundfrequenz der Stimme.

A francia a mondat belsejében minden szócsoport végén emelkedik, és csak az utolsón esik; a magyar kijelentésre a korai csúcs jellemző. – Das Französische steigt im Satzinnern am Ende jeder Wortgruppe und fällt erst auf der letzten; für die ungarische Aussage ist der frühe Gipfel kennzeichnend.

↑ Hoch zum Seitenanfang

5.Az eldöntendő kérdés hanglejtése – Intonation von Entscheidungsfragen (→ 2.3.5)

Péter itthon van. – Péter ist zu Hause.

Péter itthon van? – Ist Péter zu Hause?

A két mondat szavai és szórendje azonos; a kérdést csak a dallam jelzi, írásban a kérdőjel. – Wörter und Wortstellung der beiden Sätze sind gleich; die Frage zeigt nur die Melodie an, in der Schrift das Fragezeichen.

A németben a kérdéshez az ige a mondat elejére kerül, a magyarban minden szó a helyén marad. – Im Deutschen rückt für die Frage das Verb an den Satzanfang, im Ungarischen bleibt jedes Wort an seinem Platz.

Az igennel vagy nemmel megválaszolható kérdés az eldöntendő kérdés. – Eine Frage, die mit Ja oder Nein beantwortet werden kann, ist eine Entscheidungsfrage (Ja/Nein-Frage, Polarfrage).

Dallama emelkedő-eső: a hang az utolsó előtti szótagig emelkedik, az utolsón mélyre esik. – Ihre Melodie ist steigend-fallend: Die Stimme steigt bis zur vorletzten Silbe und fällt auf der letzten tief ab.

Dallama: „Pé-ter itt-↗hon ↘van”. – Melodie: „Pé-ter itt-↗hon ↘van“.

A „↗” jel az adott szótagig tartó emelkedést, a „↘” az azt követő esést mutatja. – Das Zeichen „↗“ zeigt den Anstieg bis zu dieser Silbe, „↘“ den anschließenden Fall.

A csúcs helyét a mondat végéről visszafelé kell számolni; a szóhatár ehhez nem számít, a csúcs gyakran egy szó közepére esik. – Die Stelle des Gipfels zählt man vom Satzende her; Wortgrenzen spielen dabei keine Rolle, der Gipfel liegt oft mitten in einem Wort.

Megjöttek a vendégek? – Sind die Gäste angekommen?

Dallama a végén: „a ven-↗dé-↘gek”. – Melodie am Ende: „a ven-↗dé-↘gek“.

Sokan élnek Budapesten? – Leben viele Menschen in Budapest?

Dallama a végén: „Bu-da-↗pes-↘ten”. – Melodie am Ende: „Bu-da-↗pes-↘ten“.

Ismered az új szomszédot? – Kennst du den neuen Nachbarn?

A csúcs nem hangsúly: a hangsúly minden szóban az első szótagon marad, a csúcs csak a dallam legmagasabb pontja. – Der Gipfel ist keine Betonung: Die Betonung bleibt in jedem Wort auf der ersten Silbe, der Gipfel ist nur der höchste Punkt der Melodie.

A „Péter itthon van?” kérdésben a „Pé-” hangsúlyos, a „-hon” a legmagasabb; a csúcs nem helyezi át az „itthon” hangsúlyát a második szótagra. – In „Péter itthon van?“ ist „Pé-“ betont, „-hon“ am höchsten; der Gipfel verlegt die Betonung von „itthon“ nicht auf die zweite Silbe.

Minél rövidebb a kérdés, annál közelebb kerül egymáshoz a csúcs és az esés. – Je kürzer die Frage, desto enger rücken Gipfel und Fall zusammen.

Éhes vagy? – Hast du Hunger?

Dallama: „é-↗hes ↘vagy”. – Melodie: „é-↗hes ↘vagy“.

Két szótagnál az első magasan kezdődik, a második mély: „↗ké-↘red”, „↗tény-↘leg”. – Bei zwei Silben setzt die erste hoch ein, die zweite liegt tief: „↗ké-↘red“ – möchtest du es? –, „↗tény-↘leg“ – wirklich?

Egyszótagú kérdésben a hang a szótagon belül emelkedik, az esés alig hallható vagy elmarad: „↗Jössz?” – In einer einsilbigen Frage steigt die Stimme innerhalb der Silbe, der Fall ist kaum hörbar oder fehlt: „↗Jössz?“ – Kommst du?

Ha a kérdés egyszótagú szóval végződik, az esés erre a szóra jut, a csúcs pedig az előző szó utolsó szótagjára. – Endet die Frage mit einem einsilbigen Wort, fällt der Fall auf dieses Wort und der Gipfel auf die letzte Silbe des vorigen Wortes.

Van otthon tej? – Haben wir zu Hause Milch?

Dallama a végén: „ott-↗hon ↘tej”. – Melodie am Ende: „ott-↗hon ↘tej“.

Buszszal mész? – Fährst du mit dem Bus?

A „Te is kérsz teát?” kérdésben a csúcs a „te-” szótagon van, mert a „teát” két szótagú: „↗te-↘át”. – In „Te is kérsz teát?“ – Möchtest du auch Tee? – liegt der Gipfel auf „te-“, weil „teát“ zwei Silben hat: „↗te-↘át“.

A német eldöntendő kérdésben a hang többnyire a végéig emelkedik, és fenn marad; a magyarban az utolsó szótagon esik. – In der deutschen Ja/Nein-Frage steigt die Stimme meist bis zum Schluss und bleibt oben; im Ungarischen fällt sie auf der letzten Silbe.

Német dallammal ejtve – „Pé-ter itt-hon ↗van” – a magyar kérdés idegenül, gyakran csodálkozónak vagy hitetlenkedőnek hangzik. – Mit deutscher Melodie gesprochen – „Pé-ter itt-hon ↗van“ – klingt die ungarische Frage fremd, oft erstaunt oder ungläubig.

Ha a kérdést végig ereszkedő dallammal ejtik, kijelentésnek hallatszik. – Wird die Frage durchgehend fallend gesprochen, hört man eine Aussage.

Az ige előre helyezése nem a kérdés eszköze: a szokásos kérdések „Péter itthon van?” és „Itthon van Péter?”, aszerint, mire kérdez a beszélő. – Das Voranstellen des Verbs ist kein Mittel der Frage: Die gewöhnlichen Fragen lauten „Péter itthon van?“ und „Itthon van Péter?“, je nachdem, wonach der Sprecher fragt.

Itthon van Péter? – Ist Péter zu Hause?

Ha az igén ott van a „-e” kérdőszócska, már a szó jelzi a kérdést, és a dallam többnyire ereszkedő, mint a kijelentésben. – Steht am Verb die Fragepartikel „-e“, zeigt schon das Wort die Frage an, und die Melodie ist meist fallend wie in der Aussage.

Itthon van-e Péter? – Ist Péter zu Hause?

Egyenes kérdésben a „-e” hivatalos vagy nyomatékos hatású, függő kérdésben mindennapos. – In direkten Fragen wirkt „-e“ förmlich oder nachdrücklich, in indirekten Fragen ist es alltäglich.

Nem tudom, jön-e holnap. – Ich weiß nicht, ob er (sie) morgen kommt.

Ha a kérdés elején kiemelt mondatrész áll, az erős hangsúlyt kap, az emelkedő-eső dallam mégis a mondat végén jelentkezik. – Steht am Anfang der Frage ein hervorgehobenes Satzglied, erhält es eine kräftige Betonung; die steigend-fallende Melodie folgt trotzdem am Satzende.

Péterrel beszéltél? – Hast du mit Péter gesprochen?

Dallama: „PÉ-ter-rel be-↗szél-↘tél”. – Melodie: „PÉ-ter-rel be-↗szél-↘tél“.

Hosszú kérdésben a csúcs kissé korábban is lehet; az utolsó előtti szótag kiindulópont, nem kivétel nélküli mérési szabály. – In langen Fragen kann der Gipfel auch etwas früher liegen; die vorletzte Silbe ist ein Ausgangspunkt, keine ausnahmslose Messvorschrift.

A „vagy” kötőszóval két lehetőséget választásra kínáló kérdés a vagylagos kérdés. – Eine Frage mit „vagy“ – oder –, die zwei Möglichkeiten zur Wahl stellt, ist eine Alternativfrage (vagylagos kérdés).

Első része emelkedik, a második ereszkedik, mint a kijelentés; a válasz nem igen vagy nem, hanem az egyik lehetőség. – Ihr erster Teil steigt, der zweite fällt wie eine Aussage; die Antwort ist nicht Ja oder Nein, sondern eine der Möglichkeiten.

Teát kérsz vagy kávét? – Kávét, köszönöm. – Möchtest du Tee oder Kaffee? – Kaffee, danke.

Dallama: „↗te-át kérsz vagy ↘ká-vét”. – Melodie: „↗te-át kérsz vagy ↘ká-vét“.

Aki egyetértést vár, az „ugye” szót teszi a mondat elejére vagy végére; ez az utókérdés. – Wer Zustimmung erwartet, setzt „ugye“ – nicht wahr, oder? – an den Anfang oder ans Ende; das ist die Vergewisserungsfrage (utókérdés).

Szép a lakás, ugye? – Die Wohnung ist schön, nicht wahr?

A mondat végén az „ugye” egymaga alkotja a zárást: „↗u-↘gye”. – Am Satzende bildet „ugye“ allein den Schluss: „↗u-↘gye“.

Ugye eljössz holnap este? – Du kommst doch morgen Abend, oder?

A mondat elején álló „ugye” erősebben várja az igent, mint a mondat végén álló. – Ein „ugye“ am Satzanfang erwartet stärker ein Ja als eines am Ende.

Az „ugye” az „úgy” határozószóból és az „-e” kérdőszócskából keletkezett: „úgy van-e?”. – „Ugye“ ist aus dem Adverb „úgy“ – so – und der Fragepartikel „-e“ entstanden: „ist es so?“.

Elmosogatsz, jó? – Du spülst ab, ja?

A tagadó kérdésben a „nem” hangsúlyos, az emelkedő-eső dallam mégis a mondat végén van. – In der verneinten Frage ist „nem“ betont; die steigend-fallende Melodie liegt trotzdem am Satzende.

Nem fázol? Adok egy pulóvert. – Ist dir nicht kalt? Ich gebe dir einen Pullover.

Dallama: „NEM ↗fá-↘zol”. – Melodie: „NEM ↗fá-↘zol“.

Csodálkozó vagy hitetlenkedő kérdésben több mondatrész is külön emelkedő-eső ívet kaphat. – In erstaunten oder ungläubigen Fragen können mehrere Satzglieder eigene steigend-fallende Bögen erhalten.

Komolyan elköltöztök Budapestről? – Zieht ihr wirklich aus Budapest weg?

A végén fenn maradó kérdés a magyarban hitetlenkedést vagy firtatást fejez ki. – Eine Frage, die am Ende oben bleibt, drückt im Ungarischen Unglauben oder Nachhaken aus.

Az eldöntendő kérdésre adott válasz ereszkedik; igekötős igénél gyakran elég maga az igekötő. – Die Antwort auf eine Entscheidungsfrage fällt; bei Verben mit Präfix genügt oft das Präfix allein.

Megkaptad a levelemet? – Meg. – Hast du meinen Brief bekommen? – Ja.

Eljöttök holnap? – El. – Kommt ihr morgen? – Ja.

Az angol és a német az eldöntendő kérdésben megfordítja a szórendet, és a hangot többnyire a végén emeli: „Is Peter at home?” – Englisch und Deutsch stellen in der Ja/Nein-Frage um und heben die Stimme meist am Ende: „Is Peter at home?“

A francia és a spanyol szórendcsere nélkül, pusztán dallammal is kérdez, de emelkedő zárással: „¿Pedro está en casa?” – Französisch und Spanisch fragen auch ohne Umstellung, allein durch die Melodie, aber mit steigendem Schluss: „¿Pedro está en casa?“

Legközelebb az orosz áll: a „Петя дома?” szórendje a kijelentésé, a hang a kérdezett szó hangsúlyos szótagján meredeken emelkedik, majd esik. – Am nächsten steht das Russische: „Петя дома?“ – Ist Petja zu Hause? – hat die Wortstellung der Aussage; die Stimme steigt steil auf der betonten Silbe des erfragten Wortes und fällt danach.

A latin partikulákkal kérdezett: a „-ne” a magyar „-e”-re emlékeztet, a „nonne” igent vár, mint az „ugye”, a „num” nemet; a „-ne” és az „-e” hasonlósága véletlen. – Latein fragte mit Partikeln: „-ne“ erinnert an das ungarische „-e“, „nonne“ erwartet ein Ja wie „ugye“, „num“ ein Nein; die Ähnlichkeit von „-ne“ und „-e“ ist Zufall.

↑ Hoch zum Seitenanfang

6.A kiegészítendő kérdés hanglejtése – Intonation von Ergänzungsfragen (→ 2.3.6)

A kiegészítendő kérdés kérdőszóval keresi a hiányzó adatot; a válasz ezt az adatot egészíti ki. – Die Ergänzungsfrage (W-Frage) sucht mit einem Fragewort die fehlende Angabe; die Antwort ergänzt diese Angabe.

A „kiegészít” igében az „egész” szó rejlik: valamit ismét egésszé tenni. – Im Verb „kiegészít“ – ergänzen – steckt „egész“ – ganz: etwas wieder ganz machen.

Az „-endő” végződés szükségességet kifejező melléknévi igenevet képez, mint a latin „-ndus” az „Agenda” szóban. – Die Endung „-endő“ bildet ein Partizip der Notwendigkeit wie lateinisch „-ndus“ in „Agenda“ – was zu tun ist.

Mikor kezdődik a megbeszélés? – Wann beginnt die Besprechung?

Dallama: „↘MI-kor kez-dő-dik a meg-be-szé-lés”. – Melodie: „↘MI-kor kez-dő-dik a meg-be-szé-lés“.

Dallama ereszkedő, mint a kijelentésé, és nem olyan, mint az eldöntendő kérdésé; a kérdőjel nem kíván emelkedést a végén. – Ihre Melodie ist fallend wie die der Aussage und nicht wie die der Entscheidungsfrage; das Fragezeichen verlangt keinen Anstieg am Ende.

A kérdőszó közvetlenül az ige előtt áll, a mondat legerősebb hangsúlyát és legmagasabb hangját viseli; az ige utána hangsúlytalan. – Das Fragewort steht unmittelbar vor dem Verb und trägt die stärkste Betonung und den höchsten Ton des Satzes; das Verb danach ist unbetont.

Hol fáj? – Wo tut es weh?

Ki hívott tegnap este? – Wer hat gestern Abend angerufen?

Mit csinálsz szombaton? – Was machst du am Samstag?

A kérdőszó után a hang nem emelkedik újra; a kérdés többi része lépcsőként ereszkedik. – Nach dem Fragewort steigt die Stimme nicht neu an; der Rest der Frage fällt treppenartig ab.

A „Hol fáj?” kérdésben a „fáj” gyenge marad, de hosszú magánhangzója megmarad. – In „Hol fáj?“ bleibt „fáj“ schwach, behält aber seinen langen Vokal.

Hogy vagy? – Wie geht es dir?

A barátságos „Hogy vagy?” is ereszkedik; a mély mondatvég a magyarban nem udvariatlan. – Auch das freundliche „Hogy vagy?“ fällt; ein tiefes Satzende klingt im Ungarischen nicht unhöflich.

Ha az igének igekötője van, az igekötő a kérdőszó után az ige mögé kerül, és szintén hangsúlytalan. – Hat das Verb ein Präfix, rückt das Präfix nach dem Fragewort hinter das Verb und ist ebenfalls unbetont.

Mikor jössz haza? – Wann kommst du nach Hause?

A „Hazajössz.” kijelentésben a hangsúly a „ha-” szótagon van; a kérdésben a kérdőszóra száll át, az igekötő pedig hátrébb kerül. – In der Aussage „Hazajössz.“ – du kommst nach Hause – liegt die Betonung auf „ha-“; in der Frage geht sie auf das Fragewort über, und das Präfix rückt nach hinten.

A *„Mikor hazajössz?” szokásos kérdésként nem használatos. – *„Mikor hazajössz?“ ist als gewöhnliche Frage nicht üblich.

Miért késtél el? – Warum hast du dich verspätet?

Hova tetted a jelentést? – Wohin hast du den Bericht gelegt?

A ragos kérdőszó és a kérdőszó a rá következő szóval egy ütemet alkot, elöl hangsúllyal és belül szünet nélkül. – Ein Fragewort mit Endung und ein Fragewort mit dem folgenden Wort bilden einen Sprechtakt, mit der Betonung vorn und ohne Pause im Inneren.

Kivel beszéltél az irodában? – Mit wem hast du im Büro gesprochen?

Hány órakor nyit a bank? – Um wie viel Uhr öffnet die Bank?

Ejtésük: „↘KI-vel be-szél-tél”, „↘HÁNY ó-ra-kor nyit a bank”. – Gesprochen: „↘KI-vel be-szél-tél“, „↘HÁNY ó-ra-kor nyit a bank“.

Mennyibe kerül a vizsgálat? – Wie viel kostet die Untersuchung?

Melyik emeleten van az iroda? – In welchem Stock ist das Büro?

A három mondatfajta: „Hétkor indul a vonat.” ereszkedő, „Hánykor indul a vonat?” ereszkedő, „Hétkor indul a vonat?” emelkedő-eső. – Die drei Satzarten: „Hétkor indul a vonat.“ – Der Zug fährt um sieben ab – fallend, „Hánykor indul a vonat?“ – Um wie viel Uhr fährt der Zug ab? – fallend, „Hétkor indul a vonat?“ – Fährt der Zug um sieben ab? – steigend-fallend.

A kijelentés és az eldöntendő kérdés csak a dallamban különbözik; a kiegészítendő kérdésnek kérdőszava van, és úgy ereszkedik, mint a kijelentés. – Aussage und Entscheidungsfrage unterscheiden sich nur in der Melodie; die Ergänzungsfrage hat ein Fragewort und fällt wie die Aussage.

A német kérdőszós kérdésben a fő hangsúly gyakran késői: „Wann beginnt die BeSPRECHung?”; a magyarban elöl, a kérdőszón van. – In der deutschen W-Frage liegt der Hauptakzent oft spät: „Wann beginnt die BeSPRECHung?“; im Ungarischen liegt er vorn, auf dem Fragewort.

Ha a kiegészítendő kérdés az eldöntendő kérdés dallamát kapja, visszakérdezésnek hangzik. – Erhält eine Ergänzungsfrage die Melodie der Entscheidungsfrage, klingt sie wie eine Rückfrage.

Aki egy hallott kérdést megismétel, mert nem értette, csodálkozik vagy időt akar nyerni, visszakérdez. – Wer eine gehörte Frage wiederholt, weil er sie nicht verstanden hat, sich wundert oder Zeit gewinnen will, stellt eine Rückfrage (Echofrage).

– Hova mész? – Hogy hova megyek? – „Wohin gehst du?“ – „Wohin ich gehe?“

Dallama: „hogy ho-va ↗me-↘gyek”. – Melodie: „hogy ho-va ↗me-↘gyek“.

A visszakérdezés valójában eldöntendő kérdés („Azt kérdezed, hova megyek?”), ezért emelkedő-eső. – Die Rückfrage ist eigentlich eine Entscheidungsfrage („Fragst du, wohin ich gehe?“), deshalb ist sie steigend-fallend.

– Hétkor indul a vonat. – Hánykor? – „Der Zug fährt um sieben ab.“ – „Um wie viel Uhr?“

Ha a már elhangzott, de meg nem értett adatot kérik újra, a „Hánykor?” emelkedő-eső: „↗HÁNY-↘kor”; ha először kérdezik, ereszkedik. – Wird eine schon genannte, aber nicht verstandene Angabe noch einmal verlangt, ist „Hánykor?“ steigend-fallend: „↗HÁNY-↘kor“; wird zum ersten Mal gefragt, fällt es.

A kérdőszó a fókusz helyén áll, közvetlenül az ige előtt (→ 1.6.8); ami az ige után következik, háttér: ismert, mélyen és gyengén ejtett. – Das Fragewort steht an der Stelle des Fokus, unmittelbar vor dem Verb (→ 1.6.8); was dem Verb folgt, ist Hintergrund: bekannt, tief und schwach gesprochen.

Hol dolgozik a bátyád? – Pesten dolgozik a bátyám. – Wo arbeitet dein älterer Bruder? – Mein Bruder arbeitet in Pest.

A válasz a keresett adatot pontosan oda teszi, ahol a kérdésben a kérdőszó állt. – Die Antwort setzt die gesuchte Angabe genau dorthin, wo in der Frage das Fragewort stand.

Két kérdőszó esetén mindkettő az ige előtt áll és hangsúlyos; a második közvetlenül az ige előtt van. – Bei zwei Fragewörtern stehen beide vor dem Verb und sind betont; das zweite steht unmittelbar vor dem Verb.

Ki mit hoz a buliba? – Wer bringt was zur Party mit?

Ige nélküli rövid kérdésben is ugyanaz a dallam: a kérdőszó magas, aztán ereszkedik. – Auch in kurzen Fragen ohne Verb bleibt die Melodie dieselbe: Fragewort hoch, dann fallend.

Mi a baj? – Was ist los?

Hány óra? – Wie spät ist es?

Ha a kérdőszó előtt topik áll, az külön szólamot alkot, lebegve vagy enyhén emelkedve; utána a kérdés a kérdőszón újra kezdődik és ereszkedik. – Steht vor dem Fragewort ein Topik, bildet es einen eigenen Abschnitt, schwebend oder leicht steigend; danach setzt die Frage auf dem Fragewort neu ein und fällt.

És te mit kérsz? – Und was möchtest du?

Dallama: „és →TE ‖ ↘MIT kérsz”. – Melodie: „és →TE ‖ ↘MIT kérsz“.

A függő kérdésben a kérdőszó megtartja hangsúlyát, az egész mondat ereszkedik, mint a kijelentés, és ponttal végződik. – In der indirekten Frage behält das Fragewort seine Betonung; der ganze Satz fällt wie eine Aussage und endet mit Punkt.

Nem tudom, ki küldte a levelet. – Ich weiß nicht, wer den Brief geschickt hat.

A kérdőszó nélküli, „és”-sel kezdett hiányos kérdés rendszerint a végéig emelkedik. – Die unvollständige Frage ohne Fragewort, die mit „és“ beginnt (Ellipse), steigt meist bis zum Ende.

És a főnök? – Und der Chef?

Dallama: „és a FŐ-↗nök”; a szóhangsúly a „fő-” szótagon marad. – Melodie: „és a FŐ-↗nök“; die Wortbetonung bleibt auf „fő-“.

Barátságos érdeklődéskor a kiegészítendő kérdés végén enyhe emelkedés is hallható; ez változat, nem kötelező udvariassági forma. – Beim freundlichen, interessierten Nachfragen hört man am Ende der Ergänzungsfrage auch einen leichten Anstieg; das ist eine Variante, keine feste Höflichkeitsform.

Na, hogy ment a vizsga? – Na, wie ist die Prüfung gelaufen?

A „vajon” töprengéssé teszi a kérdést, gyakran önmagunkhoz intézve; a dallam nyugodtan ereszkedik. – „Vajon“ – wohl, ob wohl – macht aus der Frage ein Nachdenken, oft an sich selbst gerichtet; die Melodie fällt ruhig.

Vajon hol lehet a kulcs? – Wo mag der Schlüssel nur sein?

A magyar kérdőszavak „h”-, „m”- vagy „k”-hanggal kezdődnek: „hol”, „hova”, „hány”, „mi”, „mikor”, „miért”, „ki”. – Die ungarischen Fragewörter beginnen mit „h“, „m“ oder „k“: „hol“ – wo –, „hova“ – wohin –, „hány“ – wie viel –, „mi“ – was –, „mikor“ – wann –, „miért“ – warum –, „ki“ – wer.

Több kérdőszó átlátszó képzés: „mikor” és „miért”. – Mehrere Fragewörter sind durchsichtig gebildet: „mikor“ – was·ZEIT, wann – und „miért“ – was·FÜR, warum.

Hasonló közös kezdőhangjuk van a német „w”-, az angol „wh”-, a latin „qu”- és az orosz „к”- kérdőszavaknak. – Einen ähnlichen gemeinsamen Anlaut haben die deutschen „w“-, die englischen „wh“-, die lateinischen „qu“- und die russischen „к“-Fragewörter.

↑ Hoch zum Seitenanfang

7.Kontrasztív és érzelmi hangsúly – Kontrastive und emotionale Betonung (→ 2.3.7)

A kiemelt mondatrész közvetlenül az ige előtt áll, és a mondat legerősebb hangsúlyát viseli; az ige és ami utána következik, hangsúlytalan. – Das hervorgehobene Satzglied steht unmittelbar vor dem Verb und trägt den stärksten Akzent des Satzes; das Verb und alles Folgende sind unbetont.

Ez a hely a fókusz (→ 1.6.8). – Diese Stelle ist der Fokus (→ 1.6.8).

Nem a nagymama sütötte a tortát, hanem Réka. – Nicht die OMA hat die Torte gebacken, sondern RÉKA.

Ejtése: „NEM a NAGY-ma-ma sü-töt-te a tor-tát ‖ ha-nem RÉ-ka”. – Gesprochen: „NEM a NAGY-ma-ma sü-töt-te a tor-tát ‖ ha-nem RÉ-ka“.

Az ige és a torta hangsúlytalan: az ismert, hogy tortát sütöttek; új csak a személy. – Das Verb und die Torte sind unbetont: Bekannt ist, dass eine Torte gebacken wurde; neu ist nur die Person.

Az egyik mondatrészre eső különös nyomaték a „nyomaték”, a nyomatékos hangsúly, nemzetközi nevén emfázis; a szó a „nyom” igéhez tartozik. – Der besondere Nachdruck auf einem Satzglied heißt „nyomaték“ – Nachdruck –, die nachdrückliche Betonung „nyomatékos hangsúly“, international Emphase; das Wort gehört zum Verb „nyom“ – drücken.

Ha egy lehetőséget egy másikkal állítunk szembe, szembeállító, kontrasztív hangsúlyról beszélünk. – Wird eine Möglichkeit einer anderen gegenübergestellt, spricht man von kontrastiver Betonung (szembeállító hangsúly).

Réka megsütötte a tortát. – Réka hat die Torte gebacken.

Ez semleges mondat, több hangsúllyal: „RÉ-ka MEG-sü-töt-te a TOR-tát”. – Das ist ein neutraler Satz mit mehreren Akzenten: „RÉ-ka MEG-sü-töt-te a TOR-tát“.

Réka sütötte meg a tortát. – RÉKA hat die Torte gebacken.

Kiemeléskor az igekötő az ige mögé kerül, és szintén hangsúlytalan: „RÉ-ka sü-töt-te meg a tor-tát”. – Bei Hervorhebung rückt das Präfix hinter das Verb und ist ebenfalls unbetont: „RÉ-ka sü-töt-te meg a tor-tát“.

Gyakran igekötő nélkül is mondják: „Réka sütötte a tortát.”; mindkét alak helyes. – Häufig sagt man es auch ohne Präfix: „Réka sütötte a tortát.“; beide Formen sind richtig.

A bátyám nyerte meg a versenyt. – MEIN BRUDER hat den Wettkampf gewonnen.

Ezt a ruhát veszem fel ma este. – DIESES Kleid ziehe ich heute Abend an.

A névelő gyenge marad; a nyomatékot a főnév első szótagja viseli: „a BÁ-tyám nyer-te meg”. – Der Artikel bleibt schwach; den Nachdruck trägt die erste Silbe des Substantivs: „a BÁ-tyám nyer-te meg“.

A húgom hívott fel, nem az anyám. – MEINE SCHWESTER hat angerufen, nicht meine Mutter.

A fókusz után az ige és az igekötő gyengén csatlakozik, a „nem” utótag azonban új szembeállítást nyit, és ismét erős hangsúlyt kaphat. – Nach dem Fokus schließen sich Verb und Präfix schwach an; der Nachtrag mit „nem“ eröffnet jedoch eine neue Gegenüberstellung und kann wieder einen kräftigen Akzent tragen.

A „fókusz után hangsúlytalan” szabály tehát csak a hozzá tartozó háttérre vonatkozik, nem minden későbbi mondatrészre. – Die Regel „nach dem Fokus unbetont“ betrifft also nur den dazugehörigen Hintergrund, nicht jedes spätere Satzglied.

A „nem” tagadószó hangsúlyos, az ige utána hangsúlytalan. – Die Verneinung „nem“ ist betont, das Verb danach unbetont.

Ma nem megyek edzésre. – Heute gehe ich nicht zum Training.

Ejtése: „MA NEM me-gyek e-dzés-re”. – Gesprochen: „MA NEM me-gyek e-dzés-re“.

A tagadás után az igekötő is az ige mögé kerül: „Nem hívott fel.” – Nach der Verneinung rückt auch das Präfix hinter das Verb: „Nem hívott fel.“ – Er (sie) hat nicht angerufen.

A német választhat: „Heute KOMme ich nicht” vagy „Heute komme ich NICHT”; a magyarban csak „MA NEM jö-vök”. – Das Deutsche kann wählen: „Heute KOMme ich nicht“ oder „Heute komme ich NICHT“; im Ungarischen heißt es nur „MA NEM jö-vök“.

Én nem iszom, én vezetek. – ICH trinke nicht, ICH fahre.

A „nem …, hanem” szerkezetben az ellentét mindkét tagja erős hangsúlyt kap; a „hanem” után a hang újra magasan kezd. – In „nem …, hanem“ – nicht …, sondern – erhalten beide Glieder des Gegensatzes einen kräftigen Akzent; nach „hanem“ setzt die Stimme neu und hoch an.

Szombaton tartjuk a születésnapot, nem vasárnap. – Am SAMSTAG feiern wir den Geburtstag, nicht am SONNTAG.

Nem a kéket kérem, hanem a pirosat. – Ich möchte nicht den BLAUEN, sondern den ROTEN.

A „vasárnap” a „vásár” és a „nap” összetétele: a vasárnap volt a vásár napja. – „Vasárnap“ – Sonntag – ist eine Zusammensetzung aus „vásár“ – Markt – und „nap“ – Tag: Der Sonntag war der Markttag.

A németben a kiemelt szó a helyén maradhat: „Ich habe ANNA eingeladen.” – Im Deutschen kann das hervorgehobene Wort an seinem Platz bleiben: „Ich habe ANNA eingeladen.“

A magyarban a kiemelt szó az ige elé kerül: Annát hívtam meg. – Im Ungarischen rückt das hervorgehobene Wort vor das Verb: „Annát hívtam meg.“ – Ich habe ANNA eingeladen.

A semleges „Meghívtam Annát.” erősen hangsúlyozott névvel a végén természetellenes; itt a szórend és a hangzás találkozik. – Der neutrale Satz „Meghívtam Annát.“ mit kräftig betontem Namen am Ende wirkt unnatürlich; hier treffen Wortstellung und Klang zusammen.

Az angol és a francia ilyenkor gyakran hasított mondatot használ: „It was Réka who baked the cake.”, „C’est Réka qui a fait le gâteau.” – Englisch und Französisch gebrauchen dafür oft den Spaltsatz: „It was Réka who baked the cake.“, „C’est Réka qui a fait le gâteau.“

A magyarnak nincs szüksége hasított mondatra: az ige előtti hely és az erős hangsúly elegendő. – Das Ungarische braucht keinen Spaltsatz: Die Stelle vor dem Verb und die kräftige Betonung genügen.

Az iskolai nyelvtan kétféle mondathangsúlyt különböztet meg: a logikai és az érzelmi hangsúlyt. – Die ungarische Schulgrammatik unterscheidet zwei Arten der Satzbetonung: die logische und die emotionale Betonung.

A logikai hangsúly a tartalmilag döntőt emeli ki: az újat, a kiválasztottat, az ellentétest. – Die logische Betonung hebt das inhaltlich Entscheidende hervor: das Neue, das Ausgewählte, das Gegensätzliche.

Az érzelmi hangsúly érzést és értékelést fejez ki; a kettő egybe is eshet. – Die emotionale Betonung drückt Gefühl und Bewertung aus; beide können zusammenfallen.

Az érzelem erősebb hangsúlyt, magasabb kezdést, nyújtást és élénkebb dallamot hozhat. – Gefühl kann stärkere Betonung, einen höheren Einsatz, Dehnung und eine lebhaftere Melodie bewirken.

Az érzelmet kifejező mondat a felkiáltó mondat. – Der Satz, der ein Gefühl ausruft, ist der Ausrufesatz (felkiáltó mondat), international Exklamativsatz.

Milyen szép a karácsonyfa! – Wie schön der Weihnachtsbaum ist!

Csodálatos volt az esküvő! – Die Hochzeit war wunderbar!

Az érzelmi kitörésben is az első szótag marad hangsúlyos: „CSO-dá-la-tos”, nem *„cso-dá-LA-tos”; „IS-te-ni”, nem *„is-te-NI”. – Auch im Gefühlsausbruch bleibt die erste Silbe betont: „CSO-dá-la-tos“, nicht *„cso-dá-LA-tos“; „IS-te-ni“ – himmlisch –, nicht *„is-te-NI“.

De jó, hogy eljöttetek! – Wie schön, dass ihr gekommen seid!

Itt a „de” nem ellentétet fejez ki, hanem fokozást. – Hier drückt „de“ keinen Gegensatz aus, sondern eine Steigerung: nicht „aber“, sondern „wie“.

A felkiáltásokat gyakran a „milyen”, a „mekkora”, a „hogy” és a „de” vezeti be. – Ausrufe werden oft mit „milyen“ – wie, was für ein –, „mekkora“ – wie groß –, „hogy“ – wie (sehr) – und „de“ – wie – eingeleitet.

Mekkora tortát sütöttél! – Was für eine riesige Torte du gebacken hast!

Jaj, ‖ de fáradt vagyok! – Ach, bin ich müde!

A „jaj” indulatszó, és külön rövid szólamot alkot. – „Jaj“ ist eine Interjektion (indulatszó) und bildet einen eigenen kurzen Sprechabschnitt.

A szembeállított topik, a kontrasztív topik saját, többnyire emelkedő dallamot kap; utána az állítás saját hangsúllyal következik. – Ein gegenübergestelltes Topik, das kontrastive Topik, erhält eine eigene, meist steigende Melodie; danach folgt die Aussage mit eigenem Akzent.

A levest megettem, a húst nem. – Die SUPPE habe ich aufgegessen, das FLEISCH nicht.

Ejtése: „a ↗LE-vest ‖ ↘MEG-et-tem ‖ a ↗HÚST ‖ ↘NEM”. – Gesprochen: „a ↗LE-vest ‖ ↘MEG-et-tem ‖ a ↗HÚST ‖ ↘NEM“.

A fókusszal ellentétben itt az ige nem hangsúlytalan, és az igekötő az ige előtt marad. – Anders als beim Fokus ist das Verb hier nicht unbetont, und das Präfix bleibt vor dem Verb.

Ha azt kell nyomatékosítani, hogy valami valóban megtörtént, az igekötős ige első szótagja kap erős hangsúlyt, gyakran „pedig” vagy „de igen” kíséretében. – Soll betont werden, dass etwas wirklich geschehen ist, erhält die erste Silbe des Präfixverbs einen kräftigen Akzent, oft begleitet von „pedig“ – aber doch – oder „de igen“ – doch.

Pedig megírtam a meghívót! – Ich HABE die Einladung doch geschrieben!

Ejtése: „PE-dig MEG-ír-tam a meg-hí-vót”; a német ilyenkor a segédigét hangsúlyozza: „ich HABE”. – Gesprochen: „PE-dig MEG-ír-tam a meg-hí-vót“; das Deutsche betont in diesem Fall das Hilfsverb: „ich HABE“.

A „csak” a kiemelt szóval együtt az ige előtt áll; a csoport erősen hangsúlyos, az ige hangsúlytalan. – „Csak“ – nur – steht mit dem hervorgehobenen Wort vor dem Verb; die Gruppe ist stark betont, das Verb unbetont.

Csak hárman voltunk az edzésen. – Wir waren nur zu dritt beim Training.

Az „is”-es csoport nem kizáró fókusz: az igekötő az ige előtt marad, és az ige saját hangsúlyt kap. – Die Gruppe mit „is“ ist kein ausschließender Fokus: Das Präfix bleibt vor dem Verb, und das Verb erhält einen eigenen Akzent.

Gábor is eljött a buliba. – Auch Gábor ist zur Party gekommen.

Élénk beszédben a hangsúlyos magánhangzót érzelmileg meg is nyújtják: „NAAA-gyon jó volt”. – In lebhafter Rede wird der betonte Vokal gefühlsbetont gedehnt: „NAAA-gyon jó volt“ – das war echt toll.

Az üzenetekben ez betűismétlésként jelenik meg („naaagyon”), de a helyesírás „nagyon” marad. – In Chatnachrichten erscheint das als Buchstabenwiederholung („naaagyon“), die Rechtschreibung bleibt aber „nagyon“.

A nyújtás nem változtatja meg a szó jelentését, szemben a jelentést megkülönböztető hosszúsággal: „kor” – „kór”. – Die Dehnung ändert die Bedeutung des Wortes nicht, anders als die bedeutungsunterscheidende Länge: „kor“ – Alter – und „kór“ – Krankheit (→ 2.2).

Na persze, mindig én mosogatok! – Na klar, immer spüle ICH ab!

Az „én” erősen hangsúlyos, a „na persze” nyújtott, túlzó ejtése szemrehányást ad a mondatnak; hogy a mondat ironikus-e, azt csak az összefüggés mutatja meg. – „Én“ ist stark betont, das gedehnte, übertriebene „na persze“ gibt dem Satz einen Vorwurf; ob der Satz ironisch gemeint ist, zeigt erst der Zusammenhang.

Sem a lelkesedés, sem az ellentét nem helyezi át a hangsúlyt egy későbbi szótagra; szóelemek szembeállításakor is az egész szó kap erősebb hangsúlyt. – Weder Begeisterung noch ein Gegensatz verlegt die Betonung auf eine spätere Silbe; auch beim Gegenüberstellen von Wortteilen erhält das ganze Wort eine stärkere Betonung.

Dieser Text steht unter CC0 1.0 Universell. Eine Quellenangabe ist nicht erforderlich.
Er darf kostenlos kopiert, verändert, veröffentlicht und auch kommerziell genutzt werden.