2.7 Lautangleichung und Verschmelzung

1.Zöngésség szerinti hasonulás – Stimmhaftigkeitsangleichung (→ 2.7.1)

Ildikó egy szép népdalt énekel. – Ildikó singt ein schönes Volkslied.

A „népdal” szót [nébdal] alakban ejtik: a zöngétlen p a zöngés d előtt zöngéssé válik. – Das Wort „népdal“ spricht man [nébdal]: Das stimmlose p wird vor dem stimmhaften d stimmhaft.

Ildikó zsebkendőt kér. – Ildikó bittet um ein Taschentuch.

A „zsebkendő” kiejtése [zsepkendő]: a zöngés b a zöngétlen k előtt zöngétlenné válik. – „Zsebkendő“ wird [zsepkendő] ausgesprochen: Das stimmhafte b wird vor dem stimmlosen k stimmlos.

A szögletes zárójel a kiejtést mutatja magyar betűkkel, nem az írásmódot. – Die eckigen Klammern geben die Aussprache in ungarischen Buchstaben wieder, nicht die Schreibung.

Ezt a változást zöngésség szerinti részleges hasonulásnak nevezik. – Diese Veränderung heißt „zöngésség szerinti részleges hasonulás“ – teilweise Angleichung nach der Stimmhaftigkeit.

A „hasonulás” a „hasonló” szóval rokon: az egyik hang hasonlóvá válik a szomszédjához. – „Hasonulás“ ist mit „hasonló“ – ähnlich – verwandt: Ein Laut wird seinem Nachbarn ähnlich.

A hasonulás részleges, mert csak egy tulajdonság változik meg: a zönge. – Die Angleichung ist teilweise, weil sich nur eine Eigenschaft ändert: der Stimmton.

Mindkét irányban a második hang dönti el, zöngés-e az első. – In beiden Richtungen entscheidet der zweite Laut, ob der erste stimmhaft ist.

Kilenc zöngés mássalhangzónak van zöngétlen párja: b – p, d – t, g – k, gy – ty, v – f, z – sz, zs – s, dz – c, dzs – cs. – Neun stimmhafte Konsonanten haben einen stimmlosen Partner: b – p, d – t, g – k, gy – ty, v – f, z – sz, zs – s, dz – c, dzs – cs.

Az s párja a zs, az sz párja a z: a „kevésbé” kiejtése [kevézsbé], az „egész délután” kiejtése [egéz délután]. – Der Partner von s ist zs, der von sz ist z: „kevésbé“ – weniger – spricht man [kevézsbé], „egész délután“ – den ganzen Nachmittag – [egéz délután].

A kabátban is fázom. – Ich friere sogar im Mantel.

Ildikó nővére Pécsből telefonált. – Ildikós ältere Schwester hat aus Pécs angerufen.

A „kabátban” [kabádban], a „Pécsből” [pédzsből] hangzik: a toldalék b-je zöngéssé teszi az előtte álló hangot. – „Kabátban“ klingt [kabádban], „Pécsből“ [pédzsből]: Das b der Endung macht den vorangehenden Laut stimmhaft.

Szegedtől Kecskemétig esett az eső. – Von Szeged bis Kecskemét hat es geregnet.

A „Szegedtől” kiejtése [szegettől]: itt a toldalék t-je teszi zöngétlenné a d-t. – „Szegedtől“ wird [szegettől] ausgesprochen: Hier macht das t der Endung das d stimmlos.

Hozok neked egy kis bögre teát. – Ich bringe dir einen kleinen Becher Tee.

A hasonulás a szóhatáron is érvényes, ha a két szót szünet nélkül ejtik: [kizs bögre], [naty kert]. – Die Angleichung gilt auch über die Wortgrenze, wenn beide Wörter ohne Pause gesprochen werden: [kizs bögre], [naty kert] – großer Garten.

Öt nap múlva már jobban leszek. – In fünf Tagen geht es mir schon besser.

Az l, r, m, n, ny és j zöngés, de nincs zöngétlen párjuk, ezért nem vesznek részt ebben a hasonulásban: [öt nap], nem *[öd nap]. – l, r, m, n, ny und j sind stimmhaft, haben aber keinen stimmlosen Partner und nehmen deshalb an dieser Angleichung nicht teil: [öt nap], nicht *[öd nap].

Ugyanaz a hang, ugyanaz a tő, két eredmény: „Szegedtől” [szegettől], de „Szegedről” [szegedről]. – Derselbe Laut, derselbe Stamm, zwei Ergebnisse: „Szegedtől“ [szegettől], aber „Szegedről“ – aus Szeged – [szegedről].

A v zöngétlen hang előtt f-fé válik, de maga nem teszi zöngéssé az előtte álló hangot: „nyelvtan” [nyelftan], de „hatvan” [hatvan]. – Das v wird vor einem stimmlosen Laut zu f, macht aber selbst den vorangehenden Laut nicht stimmhaft: „nyelvtan“ – Grammatik – [nyelftan], aber „hatvan“ – sechzig – [hatvan].

A h fordítva viselkedik: zöngétlenné teszi az előtte álló hangot, de maga nem változik: „meghív” [mekhív]. – Das h verhält sich umgekehrt: Es macht den vorangehenden Laut stimmlos, verändert sich aber selbst nicht: „meghív“ – einladen – [mekhív].

Hol van a sapkád? – Wo ist deine Mütze?

Szó végén a zöngés hang zöngés marad: a „Szeged” és a „sapkád” végén [d] hangzik, nem [t]. – Am Wortende bleibt ein stimmhafter Laut stimmhaft: Am Ende von „Szeged“ und „sapkád“ klingt [d], nicht [t].

A németben a „Hund” végén [t] hallatszik; a magyarban nincs ilyen szóvégi zöngétlenedés. – Im Deutschen hört man am Ende von „Hund“ ein [t]; ein solches Stimmloswerden am Wortende kennt das Ungarische nicht.

Az írás a szó eredeti elemeit őrzi meg: „zsebkendő”, nem *zsepkendő; „népdal”, nem *nébdal. – Die Schrift bewahrt die ursprünglichen Bestandteile des Wortes: „zsebkendő“, nicht *zsepkendő; „népdal“, nicht *nébdal.

Az iskolai nyelvtan a mássalhangzók ilyen változásait mássalhangzótörvényeknek nevezi. – Die Schulgrammatik nennt solche Veränderungen der Konsonanten „mássalhangzótörvények“ – Konsonantengesetze.

↑ Hoch zum Seitenanfang

2.Képzés helye szerinti hasonulás – Angleichung am Artikulationsort (→ 2.7.2)

Az óvodások a színpadon énekelnek. – Die Kindergartenkinder singen auf der Bühne.

A „színpad” kiejtése [szímpad]: az n a p előtt m-nek hangzik. – „Színpad“ wird [szímpad] ausgesprochen: Das n klingt vor p wie m.

A p és a b képzésekor a két ajak összezárul; az előttük álló n is már az ajkaknál képződik. – Bei der Bildung von p und b schließen sich die Lippen; auch das n davor wird schon an den Lippen gebildet.

Ez a képzés helye szerinti részleges hasonulás: nem a zönge, hanem a képzés helye változik meg. – Das ist die teilweise Angleichung am Artikulationsort – „képzés helye szerinti részleges hasonulás“: Nicht der Stimmton, sondern der Bildungsort ändert sich.

A képzés helye azt jelenti, hogy a szájüreg melyik részén keletkezik a hang. – Der Artikulationsort ist die Stelle im Mundraum, an der der Laut entsteht.

Siessünk, különben nem lesz kész a vacsora! – Beeilen wir uns, sonst wird das Abendessen nicht fertig!

Ugyanígy hangzik a „különben” [külömben], az „azonban” [azomban] és a „Sopronban” [sopromban]. – Ebenso klingen „különben“ [külömben], „azonban“ – jedoch – [azomban] und „Sopronban“ – in Sopron – [sopromban].

A hasonulás a szó belsejében, az összetétel határán és a toldalék előtt egyaránt jelentkezik. – Die Angleichung tritt im Wortinneren, an der Fuge einer Zusammensetzung und vor einer Endung gleichermaßen auf.

A fán egy kis angyal lóg. – Am Baum hängt ein kleiner Engel.

A gy és a ty előtt az n ny-nek hangzik: „angyal” [anygyal], „ponty” [ponyty], „hangya” [hanygya]. – Vor gy und ty klingt n wie ny: „angyal“ [anygyal], „ponty“ – Karpfen – [ponyty], „hangya“ – Ameise – [hanygya].

Megszólal a csengő, jön a Jézuska. – Die Glocke läutet, das Christkind kommt.

A k és a g előtt az n hátrébb, a hátsó szájpadlásnál képződik: „csengő” [cseŋgő], „sonka” [soŋka]. – Vor k und g wird n weiter hinten, am hinteren Gaumen, gebildet: „csengő“ [cseŋgő], „sonka“ – Schinken – [soŋka].

A [ŋ] jel a német „Bank” szó ng-hangját jelöli; a magyar ábécében nincs rá betű. – Das Zeichen [ŋ] steht für den ng-Laut von deutsch „Bank“; das ungarische Alphabet hat dafür keinen Buchstaben.

A magyarban a [ŋ] után mindig hallatszik a g vagy a k: „hang” [haŋg]. – Im Ungarischen ist nach [ŋ] immer ein g oder k zu hören: „hang“ – Laut – [haŋg].

A vendégek hét órára jönnek. – Die Gäste kommen um sieben Uhr.

A t, d, c, sz, z, l, r, h előtt és magánhangzó előtt az n változatlan marad: „vendég”, „kántor”, „színház”. – Vor t, d, c, sz, z, l, r, h und vor Vokal bleibt n unverändert: „vendég“ – Gast –, „kántor“ – Kantor –, „színház“ – Theater.

Az írásban mindig n áll; a *szímpad és az *anygyal hibás írásmód. – Geschrieben wird immer n; *szímpad und *anygyal sind falsche Schreibungen.

Az m és a ny önálló hang a magyarban; ha az n m-mé vagy ny-nyé válik, az valódi hasonulás. – m und ny sind im Ungarischen eigene Laute; wird n zu m oder ny, ist das eine echte Angleichung.

A [ŋ] viszont csak k és g előtt fordul elő; ez az n egyik változata, ezért igazodásnak nevezik. – [ŋ] kommt dagegen nur vor k und g vor; es ist eine Spielart von n und heißt deshalb „igazodás“ – Lautanpassung.

Az f és a v előtt az n az alsó ajak és a felső fogsor között képződhet; ennek nemzetközi jele [ɱ]: „színvonal”. – Vor f und v kann n zwischen Unterlippe und oberen Zähnen gebildet werden; das internationale Zeichen dafür ist [ɱ]: „színvonal“ – Niveau.

Folyamatos beszédben a szóhatáron is érvényes a szabály: „minden bolt” [mindem bolt]. – In fließender Rede gilt die Regel auch über die Wortgrenze: „minden bolt“ – jedes Geschäft – [mindem bolt].

A bankban hosszú sor állt. – In der Bank stand eine lange Schlange.

A „bankban” két hasonulás találkozik: az n [ŋ] lesz, a k pedig a b előtt g-vé válik: [baŋgban]. – In „bankban“ treffen zwei Angleichungen zusammen: n wird zu [ŋ], und k wird vor b zu g: [baŋgban].

↑ Hoch zum Seitenanfang

3.Teljes hasonulás – Vollständige Angleichung (→ 2.7.3)

A polgármester jó egészséget kívánt a falu lakóinak. – Der Bürgermeister wünschte den Dorfbewohnern gute Gesundheit.

Az „egészség” kiejtése [egésség]: az sz teljesen az s-hez hasonul, és hosszú s hallatszik. – „Egészség“ wird [egésség] ausgesprochen: Das sz gleicht sich dem s vollständig an, und man hört ein langes s (ungarisch gelesen: sch).

Ezt teljes hasonulásnak nevezik: a hang minden tulajdonságában azonossá válik a szomszédjával. – Das heißt „teljes hasonulás“ – vollständige Angleichung: Der Laut wird seinem Nachbarn in allen Eigenschaften gleich.

Ha a második hang hat az elsőre, a hasonulás hátraható: „község” [kösség], „igazság” [igasság], „vízszint” [vísszint]. – Wirkt der zweite Laut auf den ersten, ist die Angleichung rückwirkend – „hátraható“: „község“ – Gemeinde – [kösség], „igazság“ – Wahrheit – [igasság], „vízszint“ – Wasserstand – [vísszint].

Az egész falu hallja a harangszót. – Das ganze Dorf hört das Glockenläuten.

A „hallja” kiejtése [hajja]: az l a toldalék j-jéhez hasonul. – „Hallja“ spricht man [hajja]: Das l gleicht sich dem j der Endung an.

Ugyanígy hangzik a „tanulja” [tanujja] és a „tolja” [tojja]. – Ebenso klingen „tanulja“ – er/sie lernt es – [tanujja] und „tolja“ – er/sie schiebt es – [tojja].

Noémi anyja a könyvtárban dolgozik. – Noémis Mutter arbeitet in der Bibliothek.

Ha az első hang hat a másodikra, a hasonulás előreható: „anyja” [annya], „hagyja” [haggya], „bátyja” [báttya]. – Wirkt der erste Laut auf den zweiten, ist die Angleichung vorwärtswirkend – „előreható“: „anyja“ [annya], „hagyja“ – er/sie lässt es – [haggya], „bátyja“ – sein/ihr älterer Bruder – [báttya].

Ezeket a változásokat az írás nem jelöli: az *egésség, a *hajja és az *annya hibás. – Diese Veränderungen zeigt die Schrift nicht: *egésség, *hajja und *annya sind falsch.

Noémi a falu újságját olvassa. – Noémi liest die Dorfzeitung.

A határozott ragozásban az s, sz, z utáni j teljesen hasonul, és ezt az írás is mutatja: „olvassa”, „hozza”, „hozzuk”. – In der definiten Konjugation gleicht sich das j nach s, sz, z vollständig an, und das zeigt auch die Schrift: „olvassa“ – er/sie liest es –, „hozza“ – er/sie bringt es –, „hozzuk“ – wir bringen es.

A magas hangrendű igék egyes szám harmadik személyében „-i” áll, j nélkül: „keresi”, de „keressük”. – Vordervokalische Verben haben in der 3. Person Singular „-i“ ohne j: „keresi“ – er/sie sucht es –, aber „keressük“ – wir suchen es.

A „játszik” és az „iszik” alakja „játssza” és „issza”: az sz kettőzésekor csak az első betűt írják kétszer. – Zu „játszik“ – spielen – und „iszik“ – trinken – lauten die Formen „játssza“ und „issza“: Bei der Verdopplung von sz wird nur der erste Buchstabe doppelt geschrieben.

Írásban jelölt teljes hasonulás a „házzal”, az „ebben” és a „keress” is (→ 2.7.7, 2.7.8, 2.7.9). – Geschriebene vollständige Angleichungen sind auch „házzal“ – mit dem Haus –, „ebben“ – in diesem – und „keress“ – such! (→ 2.7.7, 2.7.8, 2.7.9).

Balázs öccse még óvodás. – Balázs‘ jüngerer Bruder geht noch in den Kindergarten.

Az „öcs” birtokos alakja „öccse”: itt az írás is jelöli a hosszú cs-t, a „bátyja” szóban viszont nem. – Die Besitzform von „öcs“ – jüngerer Bruder – lautet „öccse“: Hier zeigt die Schrift das lange cs, in „bátyja“ dagegen nicht.

A tűzoltók vízsugárral oltották a tüzet. – Die Feuerwehrleute löschten das Feuer mit einem Wasserstrahl.

A „vízsugárral” szóban két hasonulás van: a z az s előtt jelöletlenül, a rag v-je az r után jelölten hasonul. – In „vízsugárral“ stehen zwei Angleichungen: z vor s ungeschrieben, das v der Endung nach r geschrieben.

Gyors, laza beszédben az l az r előtt r-ré válhat: „balra” [barra]; ez nem norma, és sosem írják. – In schneller, lässiger Rede kann l vor r zu r werden: „balra“ – nach links – [barra]; das gilt nicht als Norm und wird nie geschrieben.

↑ Hoch zum Seitenanfang

4.Írásban jelölt és jelöletlen hasonulás – Schriftlich sichtbare und nicht sichtbare Angleichung (→ 2.7.4)

Régi barátság köti össze őket. – Eine alte Freundschaft verbindet sie.

A „barátság” kiejtése [baráccság], írásában mégis megmarad a „barát” és a „-ság”. – „Barátság“ spricht man [baráccság], in der Schreibung bleiben aber „barát“ – Freund – und „-ság“ erhalten.

A magyar helyesírás többnyire a szóelemeket mutatja; ezt szóelemző írásmódnak nevezik. – Die ungarische Rechtschreibung zeigt meist die Wortbausteine; das heißt „szóelemző írásmód“ – wortgliedernde Schreibung.

Toldalék és összetétel nélküli szavakban az írás nagyjából a kiejtést követi: „kép”, „ház”, „tó”. – In Wörtern ohne Endung und Zusammensetzung folgt die Schrift annähernd der Aussprache: „kép“ – Bild –, „ház“ – Haus –, „tó“ – See.

Az a mondás, hogy a magyart úgy írják, ahogy ejtik, csak az ilyen szavakra igaz. – Der Satz „Ungarisch schreibt man, wie man spricht“ stimmt nur für solche Wörter.

Dániel kétszer is beugrott a vízbe. – Dániel ist sogar zweimal ins Wasser gesprungen.

A legtöbb hasonulás írásban jelöletlen: „népdal” [nébdal], „színpad” [szímpad], „látja” [láttya], „kétszer” [kéccer]. – Die meisten Angleichungen bleiben in der Schrift ungekennzeichnet – „jelöletlen“: „népdal“ [nébdal], „színpad“ [szímpad], „látja“ [láttya], „kétszer“ [kéccer].

Írásban jelölt hasonulás csak négy esetben fordul elő. – Eine in der Schrift gekennzeichnete Angleichung – „jelölt hasonulás“ – kommt nur in vier Fällen vor.

Hajnalka busszal utazik Siófokra. – Hajnalka fährt mit dem Bus nach Siófok.

Az első eset a „-val/-vel” és a „-vá/-vé” mássalhangzó után: „busszal”, „jéggé”. – Der erste Fall sind „-val/-vel“ und „-vá/-vé“ nach Konsonant: „busszal“ – mit dem Bus –, „jéggé“ – zu Eis.

Ebben a szállodában lakunk. – In diesem Hotel wohnen wir.

A második az „ez” és az „az” mássalhangzóval kezdődő toldalék előtt: „ebben”, „ahhoz”. – Der zweite sind „ez“ und „az“ vor einer mit Konsonant beginnenden Endung: „ebben“ – in diesem –, „ahhoz“ – zu jenem.

Este a parton nézzük a naplementét. – Abends sehen wir uns am Strand den Sonnenuntergang an.

A harmadik a határozott ragozás j-je s, sz, z után: „olvassa”, „nézzük”. – Der dritte ist das j der definiten Konjugation nach s, sz, z: „olvassa“, „nézzük“ – wir sehen es an.

Nézz oda, ott egy vitorlás! – Schau mal, da ist ein Segelboot!

A negyedik a felszólító mód jele: „nézz”, „fuss”, „taníts”. – Der vierte ist das Zeichen des Imperativs: „nézz“ – schau! –, „fuss“ – lauf! –, „taníts“ – unterrichte!

Kétféle hiba fordul elő: a hallás szerinti *baráccság és *láttya, valamint a négy esetben az elemek szerinti *buszval, *ezben és *olvasja. – Es gibt zweierlei Fehler: nach Gehör geschrieben *baráccság und *láttya, und in den vier Fällen nach Bausteinen geschrieben *buszval, *ezben und *olvasja.

A „taníts” vegyes eset: a j s-sé válik, és ezt írják, a t és az s összeolvadását [taníccs] viszont nem. – „Taníts“ ist ein gemischter Fall: Das j wird zu s, und das wird geschrieben; die Verschmelzung von t und s [taníccs] dagegen nicht.

Nappal a parton vagyunk, éjjel a teraszon beszélgetünk. – Tagsüber sind wir am Strand, nachts plaudern wir auf der Terrasse.

A „nappal” és az „éjjel” megszilárdult „-val/-vel” ragos alak; a jelölt hasonulás bennük is megmaradt. – „Nappal“ und „éjjel“ sind erstarrte Formen mit „-val/-vel“; die geschriebene Angleichung ist in ihnen erhalten geblieben.

Bizonytalan írásmódnál segít egy rokon alak, amelyben magánhangzó következik: „barátság” – „barátok”, „szabadság” – „szabadon”. – Bei unsicherer Schreibung hilft eine verwandte Form, in der ein Vokal folgt: „barátság“ – „barátok“ (Freunde), „szabadság“ – „szabadon“ (frei).

Dániel apja a kikötőben dolgozik. – Dániels Vater arbeitet im Hafen.

A mássalhangzó és j kapcsolata nem mindig változik: az „apja” kiejtése [apja]. – Die Verbindung von Konsonant und j verändert sich nicht immer: „apja“ wird [apja] gesprochen.

A 19. század elején a jottisták a „látja”, az ipszilonisták a „láttya” írásmódot követelték; a jottisták győztek. – Anfang des 19. Jahrhunderts verlangten die Jottisten – „jottisták“ – die Schreibung „látja“, die Ypsilonisten – „ipszilonisták“ – die Schreibung „láttya“; die Jottisten setzten sich durch.

↑ Hoch zum Seitenanfang

5.Összeolvadás – Verschmelzung aufeinanderfolgender Laute (→ 2.7.5)

Lili látja a mókust a fán. – Lili sieht das Eichhörnchen auf dem Baum.

A „látja” kiejtése [láttya]: a t és a j egy harmadik hanggá, hosszú ty-vé olvad össze. – „Látja“ spricht man [láttya]: t und j verschmelzen zu einem dritten Laut, einem langen ty.

Ezt összeolvadásnak nevezik; az eredmény egyik kiinduló hanggal sem azonos. – Das heißt „összeolvadás“ – Verschmelzung; das Ergebnis ist mit keinem der beiden Ausgangslaute identisch.

A teljes hasonulásnál az egyik hang megmarad, az „egészség” szóban például az s; az összeolvadásnál új hang keletkezik. – Bei der vollständigen Angleichung bleibt einer der Laute erhalten, in „egészség“ etwa das s; bei der Verschmelzung entsteht ein neuer Laut.

Bálint nem bánja, ha Lili is hintázik. – Bálint hat nichts dagegen, wenn Lili auch schaukelt.

A t, a d és az n a j-vel ty-vé, gy-vé és ny-nyé olvad össze: „adja” [aggya], „tudja” [tuggya], „bánja” [bánnya]. – t, d und n verschmelzen mit j zu ty, gy und ny: „adja“ – er/sie gibt es – [aggya], „tudja“ – er/sie weiß es – [tuggya], „bánja“ – er/sie bedauert es – [bánnya].

Ez leggyakrabban a határozott ragozásban és a „-ja/-je” birtokos személyjel előtt fordul elő: „kertje” [kertye]. – Am häufigsten kommt das in der definiten Konjugation und vor dem Possessivsuffix „-ja/-je“ vor: „kertje“ – sein/ihr Garten – [kertye].

Lili és Bálint barátsága régóta tart. – Die Freundschaft von Lili und Bálint besteht schon lange.

A t és a d az s-sel cs-vé olvad össze: „barátság” [baráccság], „szabadság” [szabaccság]. – t und d verschmelzen mit s zu cs: „barátság“ [baráccság], „szabadság“ – Freiheit, Urlaub – [szabaccság].

Ez a határ legtöbbször a „-ság/-ség” képző előtt van. – Diese Fuge liegt meist vor dem Ableitungssuffix „-ság/-ség“.

Tudsz hintázni? – Kannst du schaukeln?

Hétszer csúszott le egymás után. – Er/Sie ist siebenmal hintereinander gerutscht.

A t, a d és a gy az sz-szel c-vé olvad össze: „tudsz” [tucc], „hétszer” [héccer], „egyszer” [eccer], „játszik” [jáccik]. – t, d und gy verschmelzen mit sz zu c: „tudsz“ – du kannst – [tucc], „hétszer“ [héccer], „egyszer“ – einmal – [eccer], „játszik“ – spielen – [jáccik].

Két magánhangzó között az új hang hosszú, mássalhangzó után rövid: [láttya], de [kertye]; [aggya], de [mongya]. – Zwischen zwei Vokalen ist der neue Laut lang, nach einem Konsonanten kurz: [láttya], aber [kertye]; [aggya], aber [mongya] – er/sie sagt es.

Az írás itt is a szóelemeket őrzi: „látja”, „barátság”, „egyszer”, nem *láttya, *baráccság, *eccer. – Die Schrift bewahrt auch hier die Bausteine: „látja“, „barátság“, „egyszer“, nicht *láttya, *baráccság, *eccer.

Erős határon, például névben vagy összetételben, az összeolvadás gyakran elmarad: a „Margit-sziget” szóban külön hallatszik a t és az sz. – An einer starken Grenze, etwa in einem Namen oder einer Zusammensetzung, bleibt die Verschmelzung oft aus: In „Margit-sziget“ – Margareteninsel – sind t und sz getrennt zu hören.

Az iskolai nyelvtan szerint a „hagyja” [haggya] teljes hasonulás, az „adja” [aggya] összeolvadás: az első szóban a gy már megvan, a másodikban új. – Nach der Schulgrammatik ist „hagyja“ [haggya] vollständige Angleichung, „adja“ [aggya] Verschmelzung: Im ersten Wort ist das gy schon vorhanden, im zweiten ist es neu.

Más mássalhangzók nem olvadnak össze: „apja” [apja], „kérje” [kérje], „pékség” [pékség]. – Andere Konsonanten verschmelzen nicht: „apja“ [apja], „kérje“ – er/sie soll es verlangen – [kérje], „pékség“ – Bäckerei – [pékség].

↑ Hoch zum Seitenanfang

6.Mássalhangzó-rövidülés és mássalhangzó-kiesés – Verkürzung langer Konsonantenverbindungen (→ 2.7.6)

Feri a sarkon állt és várt. – Feri stand an der Ecke und wartete.

Az „állt” kiejtése [ált]: a hosszú l egy másik mássalhangzó mellett megrövidül. – „Állt“ spricht man [ált]: Das lange l wird neben einem anderen Konsonanten kurz.

Ennek neve mássalhangzó-rövidülés. – Das heißt „mássalhangzó-rövidülés“ – Konsonantenkürzung.

A második saroknál forduljon jobbra! – Biegen Sie an der zweiten Ecke rechts ab!

Így hangzik a „jobbra” [jobra], az „otthon” [othon] és a „keddre” [kedre] is. – So klingen auch „jobbra“ [jobra], „otthon“ – zu Hause – [othon] und „keddre“ – auf Dienstag – [kedre].

Két magánhangzó között és szünet előtt a hosszú mássalhangzó hosszú marad: „állok”, „áll”. – Zwischen zwei Vokalen und vor einer Pause bleibt der lange Konsonant lang: „állok“ – ich stehe –, „áll“ – er/sie steht.

A kerttel szemben van a megálló. – Gegenüber dem Garten ist die Haltestelle.

A kettőzött mássalhangzó egy előtte álló mássalhangzó után is rövid: „kerttel” [kertel], „filmmel” [filmel]. – Auch nach einem vorangehenden Konsonanten ist der verdoppelte Konsonant kurz: „kerttel“ [kertel], „filmmel“ – mit dem Film – [filmel].

Az „áruházzal” szóban viszont a zz két magánhangzó között áll, ezért hosszú. – In „áruházzal“ – mit dem Kaufhaus – steht zz dagegen zwischen zwei Vokalen und ist deshalb lang.

Krisztina azt mondta, hogy a múzeum a tér mögött van. – Krisztina hat gesagt, dass das Museum hinter dem Platz ist.

Az „ndt” hangkapcsolatból kiesik a d: [monta]; ez mássalhangzó-kiesés. – Aus der Lautverbindung „ndt“ fällt das d aus: [monta]; das ist „mássalhangzó-kiesés“ – Konsonantenausfall.

A kiesés jobban függ a beszéd tempójától, mint a rövidülés: lassú, gondos beszédben a d hallható. – Der Ausfall hängt stärker vom Sprechtempo ab als die Kürzung: In langsamer, sorgfältiger Rede ist das d hörbar.

Az írás nem változik: „állt”, „jobbra”, „mondta”, nem *ált, *jobra, *monta. – Die Schrift ändert sich nicht: „állt“, „jobbra“, „mondta“, nicht *ált, *jobra, *monta.

Krisztina tollal felírta a címet. – Krisztina hat die Adresse mit dem Kuli aufgeschrieben.

Írásban csak annyi változik, hogy három egyforma betű helyett kettőt írnak: „tollal”, nem *tolllal. – In der Schrift ändert sich nur, dass statt dreier gleicher Buchstaben zwei geschrieben werden: „tollal“, nicht *tolllal.

Összetételben is érvényes a rövidülés: „bükkfa” [bükfa], „tolltartó” [toltartó]. – Auch in Zusammensetzungen gilt die Kürzung: „bükkfa“ – Buche – [bükfa], „tolltartó“ – Federmäppchen – [toltartó].

A sakk-kör minden csütörtökön a könyvtárban találkozik. – Der Schachklub trifft sich jeden Donnerstag in der Bibliothek.

Összetételben a három egyforma betűt nem egyszerűsítik, hanem kötőjellel választják el: „sakk-kör”. – In Zusammensetzungen werden drei gleiche Buchstaben nicht vereinfacht, sondern durch Bindestrich getrennt: „sakk-kör“.

A „mondjuk” kiejtése [mongyuk]: az összeolvadással keletkező gy az n után rövid. – „Mondjuk“ – wir sagen es – spricht man [mongyuk]: Das durch Verschmelzung entstandene gy ist nach n kurz.

Lásd a 3. fejezetet! – Siehe Kapitel 3!

A felszólító mód határozott rövid alakjában az írás is rövidít: „lásd”, „mutasd”, nem *lássd. – In der definiten Kurzform des Imperativs kürzt auch die Schrift: „lásd“ – sieh es! –, „mutasd“ – zeig es! –, nicht *lássd.

↑ Hoch zum Seitenanfang

7.A -val/-vel rag hangváltozásai – Lautveränderungen beim Instrumental auf -val/-vel (→ 2.7.7)

Máté busszal jön a kirándulásra, Orsi a kutyájával érkezik. – Máté kommt mit dem Bus zum Ausflug, Orsi kommt mit ihrem Hund.

A „-val/-vel” az eszközhatározó rag; két alakja a hangrendhez igazodik, kötőhangzója nincs. – „-val/-vel“ ist die Endung des Instrumentals – „eszközhatározó rag“; ihre zwei Formen richten sich nach der Vokalharmonie, einen Bindevokal hat sie nicht.

Magánhangzó után a v megmarad: „autóval”, „biciklivel”. – Nach Vokal bleibt v erhalten: „autóval“ – mit dem Auto –, „biciklivel“ – mit dem Fahrrad.

A gyerekek labdával játszanak a réten. – Die Kinder spielen auf der Wiese mit dem Ball.

A szóvégi a és e megnyúlik: „alma” – „almával”, „kefe” – „kefével”. – Auslautendes a und e werden lang: „alma“ – „almával“ (Apfel – mit einem Apfel), „kefe“ – „kefével“ (Bürste – mit einer Bürste).

A kenyeret késsel vágjuk. – Wir schneiden das Brot mit dem Messer.

Máté egy nagy kosárral jött. – Máté ist mit einem großen Korb gekommen.

Mássalhangzó után a v teljesen hasonul az előtte álló mássalhangzóhoz; ez előreható hasonulás, és az írás is jelöli. – Nach Konsonant gleicht sich das v vollständig an den vorangehenden Konsonanten an; das ist eine vorwärtswirkende Angleichung, und die Schrift zeigt sie.

Ugyanígy: „házzal”, „kerttel”, „géppel”, „telefonnal”. – Ebenso: „házzal“ – mit dem Haus –, „kerttel“ – mit dem Garten –, „géppel“ – mit der Maschine –, „telefonnal“ – mit dem Telefon.

A v-re végződő szónál két v kerül egymás mellé: „könyvvel”. – Bei einem Wort auf v stehen zwei v nebeneinander: „könyvvel“ – mit einem Buch.

Orsi kulccsal zárja be az autót. – Orsi schließt das Auto mit dem Schlüssel ab.

Kétjegyű betűnél csak az első betűt írják kétszer: „kulccsal”, „busszal”, „lánnyal”, nem *kulcscsal. – Bei Doppelbuchstaben wird nur der erste Buchstabe doppelt geschrieben: „kulccsal“, „busszal“, „lánnyal“ – mit dem Mädchen –, nicht *kulcscsal.

Hosszú mássalhangzó után nem írnak hármat: „toll” – „tollal”, „orr” – „orral”. – Nach einem langen Konsonanten schreibt man keine drei gleichen Buchstaben: „toll“ – „tollal“ (Stift – mit dem Stift), „orr“ – „orral“ (Nase – mit der Nase).

A barátainkkal Szentendrére megyünk. – Wir fahren mit unseren Freunden nach Szentendre.

Mindig a szó utolsó hangja dönt: „barátokkal”, „barátommal”, „barátainkkal”. – Immer entscheidet der letzte Laut des Wortes: „barátokkal“ – mit Freunden –, „barátommal“ – mit meinem Freund –, „barátainkkal“ – mit unseren Freunden.

Az eső a pikniket kalanddá változtatta. – Der Regen machte das Picknick zum Abenteuer.

Ugyanígy viselkedik a „-vá/-vé” is: „kalanddá”, „jéggé”, de „hamuvá”. – Ebenso verhält sich „-vá/-vé“ – zu (werden): „kalanddá“ – zum Abenteuer –, „jéggé“ – zu Eis –, aber „hamuvá“ – zu Asche.

Megszilárdult alakok: „ezúttal”, „sokkal”, „nappal”, „éjjel”. – Erstarrte Formen sind „ezúttal“ – diesmal –, „sokkal“ – viel (beim Komparativ) –, „nappal“ – tagsüber –, „éjjel“ – nachts.

Máté SMS-sel értesítette Orsit. – Máté hat Orsi per SMS benachrichtigt.

Betűszónál a kiejtett utolsó hang dönt: „SMS-sel” [es], de „GPS-szel” [esz]. – Bei Abkürzungswörtern entscheidet der gesprochene letzte Laut: „SMS-sel“ [es], aber „GPS-szel“ [esz].

Az „egy” ragos alakja „eggyel”, a „meggy” szóé „meggyel”. – Die Form von „egy“ – eins – lautet „eggyel“, die von „meggy“ – Sauerkirsche – „meggyel“.

A rag előtt a hosszú tőmagánhangzó megmarad: „kanál” – „kanalat”, de „kanállal”; „víz” – „vizet”, de „vízzel”. – Vor der Endung bleibt der lange Stammvokal erhalten: „kanál“ – „kanalat“, aber „kanállal“ (Löffel – den Löffel – mit dem Löffel); „víz“ – „vizet“, aber „vízzel“.

A személyes névmásoknál külön sor áll: „velem”, „veled”, „vele”. – Bei den Personalpronomen steht eine eigene Reihe: „velem“ – mit mir –, „veled“ – mit dir –, „vele“ – mit ihm/ihr.

↑ Hoch zum Seitenanfang

8.Az ez és az az hangváltozásai – Lautveränderungen bei ez und az (→ 2.7.8)

Ebben a dobozban vannak a könyvek. – In dieser Kiste sind die Bücher.

Mássalhangzóval kezdődő rag előtt az „ez” és az „az” z-je a rag első mássalhangzójává válik. – Vor einer mit Konsonant beginnenden Endung wird das z von „ez“ und „az“ zum ersten Konsonanten der Endung.

Ez hátraható teljes hasonulás, és az írás is jelöli. – Das ist eine rückwirkende vollständige Angleichung, und die Schrift zeigt sie.

Így lesz „ebben”, „abból”, „erre”, „arról”, „ehhez”, „annál”, „ettől” és „ennek”. – So entstehen „ebben“ – in diesem –, „abból“ – aus jenem –, „erre“ – auf dieses, hierher –, „arról“ – von jenem –, „ehhez“ – zu diesem –, „annál“ – bei jenem –, „ettől“ – von diesem – und „ennek“ – diesem.

Ahhoz a falhoz állítjuk a szekrényt. – An jene Wand stellen wir den Schrank.

A rag a hangrendhez igazodik: az „ez” magas, az „az” mély hangrendű ragot kap. – Die Endung folgt der Vokalharmonie: „ez“ erhält die vordere, „az“ die hintere Form.

Ezzel a kocsival nem tudunk mindent elvinni. – Mit diesem Auto können wir nicht alles mitnehmen.

A „-val/-vel” előtt fordított az irány: a rag v-je hasonul a z-hez: „ezzel”, „azzal”. – Vor „-val/-vel“ ist die Richtung umgekehrt: Das v der Endung gleicht sich dem z an: „ezzel“ – mit diesem –, „azzal“ – mit jenem.

Az „evvel” és az „avval” is helyes, de népiesebb. – „Evvel“ und „avval“ sind ebenfalls korrekt, aber volkstümlicher.

Sok a könyv, ezért kell még egy doboz. – Es sind viele Bücher, deshalb brauchen wir noch eine Kiste.

Magánhangzóval kezdődő rag előtt a z megmarad: „ezen”, „azon”, „ezért”, „azért”. – Vor einer mit Vokal beginnenden Endung bleibt das z: „ezen“ – auf diesem –, „azon“ – auf jenem –, „ezért“ – deshalb –, „azért“ – dafür, deshalb.

Ezt a lámpát Viki hozta. – Diese Lampe hat Viki mitgebracht.

A „-t” előtt a z csak zöngétlenné válik: „ezt” [eszt]; az írás nem változik. – Vor „-t“ wird das z nur stimmlos: „ezt“ [eszt]; die Schrift ändert sich nicht.

Ezekben a dobozokban edények vannak. – In diesen Kisten ist Geschirr.

A többes számban a z után magánhangzó áll, ezért nincs hasonulás: „ezekben”, „azokkal”. – Im Plural folgt auf das z ein Vokal, deshalb gibt es keine Angleichung: „ezekben“ – in diesen –, „azokkal“ – mit jenen.

Főnév előtt a mutató névmás ugyanazt a ragot kapja, mint a főnév: „ebben a dobozban”. – Vor einem Substantiv erhält das Demonstrativpronomen – „mutató névmás“ – dieselbe Endung wie das Substantiv: „ebben a dobozban“ – in dieser Kiste.

Eddig minden rendben ment. – Bis jetzt ist alles gut gelaufen.

Az „-ig” magánhangzóval kezdődik, mégis „eddig” és „addig” a helyes alak. – „-ig“ beginnt mit Vokal, trotzdem lauten die Formen „eddig“ – bis jetzt – und „addig“ – bis dahin.

Megszilárdult alakok: „akkor”, „ekkora”, „annyi”, „efféle”. – Erstarrte Formen sind „akkor“ – dann –, „ekkora“ – so groß –, „annyi“ – so viel –, „efféle“ – solch.

E mellett a fal mellett lesz az íróasztal. – Neben dieser Wand wird der Schreibtisch stehen.

Névutó előtt nincs hasonulás, mert a névutó külön szó: „ez alatt az ablak alatt”, „e mellett a fal mellett”. – Vor einer Postposition gibt es keine Angleichung, denn die Postposition ist ein eigenes Wort: „ez alatt az ablak alatt“ – unter diesem Fenster –, „e mellett a fal mellett“ – neben dieser Wand.

Mássalhangzóval kezdődő névutó előtt a rövid „e” és „a” áll. – Vor einer mit Konsonant beginnenden Postposition steht die kurze Form „e“ bzw. „a“.

Az „arra” és az „erre” kiejtésében gyakran rövid r hallatszik; írásban mindig rr áll. – In „arra“ und „erre“ hört man oft ein kurzes r; geschrieben wird immer rr.

Az „ugyanaz” és az „ugyanez” ugyanígy viselkedik: „ugyanabban”, „ugyanazzal”. – „Ugyanaz“ – derselbe – und „ugyanez“ verhalten sich ebenso: „ugyanabban“ – im selben –, „ugyanazzal“ – mit demselben.

↑ Hoch zum Seitenanfang

9.Hangváltozások felszólító módban – Lautveränderungen im Imperativ (→ 2.7.9)

Keress egy nagy lábast! – Such einen großen Topf!

A felszólító mód jele „-j”; s, sz, z és dz után teljesen hasonul a tő végéhez. – Das Zeichen des Imperativs ist „-j“; nach s, sz, z und dz gleicht es sich vollständig an das Stammende an.

Így lesz „keress”, „olvass”, „hozz”, „nézz”, „játssz” és „eddz”. – So entstehen „keress“ – such! –, „olvass“ – lies! –, „hozz“ – bring! –, „nézz“ – schau! –, „játssz“ – spiel! – und „eddz“ – trainiere!

Hozz egy kis sót a kamrából! – Bring etwas Salz aus der Speisekammer!

Fuss le a boltba tejért! – Lauf schnell in den Laden, Milch holen!

Rövid magánhangzó és t után a t és a j együtt ss lesz: „fut” – „fuss”, „süt” – „süss”, „mutat” – „mutass”. – Nach kurzem Vokal und t werden t und j zusammen zu ss: „fut“ – „fuss“ (laufen – lauf!), „süt“ – „süss“ (backen – back!), „mutat“ – „mutass“ (zeigen – zeig!).

A hosszú magánhangzós „lát” is ezt követi: „láss”. – Auch „lát“ – sehen – mit langem Vokal folgt diesem Muster: „láss“ – sieh!

Kata, segíts nekem! – Kata, hilf mir!

Az „-ít” végű igéknél, valamint mássalhangzó és t után a t megmarad, a jel pedig s lesz: „taníts”, „segíts”, „tarts”. – Bei Verben auf „-ít“ sowie nach Konsonant und t bleibt das t, und das Zeichen wird zu s: „taníts“ – unterrichte! –, „segíts“ – hilf! –, „tarts“ – halte!

A „ts” kiejtése cs: „taníts” [taníccs], „tarts” [tarcs]. – „ts“ wird als cs gesprochen: „taníts“ [taníccs], „tarts“ [tarcs].

Válassz egy szép tálat! – Such dir eine schöne Schüssel aus!

Az „-st” és „-szt” végű igéknél a t kiesik, és a sziszegő hangot kétszer írják: „fess”, „válassz”. – Bei Verben auf „-st“ und „-szt“ fällt das t weg, und der Zischlaut wird doppelt geschrieben: „fess“ – male! –, „válassz“ – wähle!

Várj, még nem forr a víz! – Warte, das Wasser kocht noch nicht!

A többi mássalhangzó után a j írásban megmarad: „adj”, „várj”, „ülj”. – Nach den übrigen Konsonanten bleibt das j in der Schrift erhalten: „adj“ – gib! –, „várj“ – warte! –, „ülj“ – setz dich!

A kiejtés azonban eltérhet: „adj” [aggy], „ülj” [üjj]. – Die Aussprache kann jedoch abweichen: „adj“ [aggy], „ülj“ [üjj].

Mossa meg a kezét! – Waschen Sie sich die Hände!

Az s, sz, z végű igéknél a kijelentő és a felszólító mód határozott alakja egybeesik; a „mossa” jelentése a mondattól függ. – Bei Verben auf s, sz, z fallen die definite Form des Indikativs und die des Imperativs zusammen; was „mossa“ bedeutet, hängt vom Satz ab.

A „látja” és a „lássa” viszont különbözik: [láttya], illetve [lássa]. – „Látja“ – er/sie sieht es – und „lássa“ – er/sie soll es sehen – unterscheiden sich dagegen: [láttya] bzw. [lássa].

Mutasd meg, hogyan kell gyúrni a tésztát! – Zeig mir, wie man den Teig knetet!

A határozott rövid alakban a „-d” előtt nincs kettőzés: „lásd”, „mutasd”, „olvasd”, „hozd”. – In der definiten Kurzform steht vor „-d“ kein Doppelkonsonant: „lásd“, „mutasd“, „olvasd“ – lies es! –, „hozd“ – bring es!

Hosszú magánhangzó és t után mindkét minta előfordul: „láss”, de „fűts”. – Nach langem Vokal und t kommen beide Muster vor: „láss“, aber „fűts“ – heize!

Tessék, kóstolj meg egyet! – Bitte, probier eins!

A „tessék” a „tetszik” ige felszólító alakja; ma udvarias kínálást vagy felszólítást fejez ki. – „Tessék“ ist die Imperativform des Verbs „tetszik“ – gefallen –; heute drückt es ein höfliches Anbieten oder Auffordern aus, deutsch „bitte“.

Az „eszik” felszólító alakja „egyél”, határozott alakja „edd”; ez nem hangtani szabály, hanem külön tő. – Die Imperativform von „eszik“ – essen – lautet „egyél“, definit „edd“; das ist keine Lautregel, sondern ein eigener Stamm.

Dieser Text steht unter CC0 1.0 Universell. Eine Quellenangabe ist nicht erforderlich.
Er darf kostenlos kopiert, verändert, veröffentlicht und auch kommerziell genutzt werden.