2.9 Veränderliche Verbalstämme

« Kapitel 2.8.9  |  Kapitel 2.9  |  Kapitel 2.9.1 »

2.9 Veränderliche Verbalstämme

Die meisten ungarischen Verben haben einen einzigen Stamm. Einige Dutzend sehr häufige Verben haben zwei oder drei Stämme; sie bilden fünf Typen: Vokalausfall (mozog – mozgunk), v-Stamm (lő – lövök), sz- und v-Stamm (tesz – tett – vevő), sz-, d- und v-Stamm (alszik – aludt – alvás), sz-, z- und v-Stamm (igyekszik – igyekezett – igyekvő). Welcher Stamm steht, entscheidet bei den ersten beiden Typen der erste Laut der Endung, bei den sz-Typen die Formgruppe. Diese Seite fasst das ganze Kapitel als zweisprachigen Lesetext zusammen; die ausführlichen Erklärungen stehen auf den Unterseiten (→ 2.9.1, 2.9.2, 2.9.3, 2.9.4, 2.9.5, 2.9.6, 2.9.7, 2.9.8, 2.9.9).

1.Alapalak és igető – Grundform und Verbalstamm (→ 2.9.1)

A magyar szótár az igét az egyes szám harmadik személyű, jelen idejű alakjában közli: „ír”, „olvas”, „lakik”. – Das ungarische Wörterbuch gibt das Verb in der dritten Person Einzahl Präsens an: „ír“ – er/sie schreibt –, „olvas“ – er/sie liest –, „lakik“ – er/sie wohnt.

Ez az alak az ige alapalakja, egyben a szótári alakja. – Diese Form ist die Grundform des Verbs und zugleich seine Wörterbuchform.

A német szótár a főnévi igenevet adja meg, a latin az egyes szám első személyt: „wohnen”, „habito”. – Das deutsche Wörterbuch nennt den Infinitiv, das lateinische die erste Person Einzahl: „wohnen“, „habito“ – ich wohne.

Az „ige” szó eredetileg „szót” jelentett; így él még az „Isten igéje” kifejezésben. – Das Wort „ige“ – Verb – bedeutete ursprünglich „Wort“; so lebt es noch im Ausdruck „Isten igéje“ – das Wort Gottes.

Az igető az a rész, amelyhez a toldalékok járulnak. – Der Verbalstamm ist der Teil, an den die Endungen treten.

A legtöbb igénél az alapalak maga az igető: „írok”, „írt”, „írni”. – Bei den meisten Verben ist die Grundform selbst der Verbalstamm: „írok“ – ich schreibe –, „írt“ – er/sie schrieb –, „írni“ – schreiben.

Az ilyen ige neve egytövű ige. – Ein solches Verb heißt „egytövű ige“ – einstämmiges Verb.

Bence a kollégiumban lakik. – Bence wohnt im Studentenwohnheim.

Az „-ik” végű igéknél az „-ik” a harmadik személy ragja, nem a tő része. – Bei den Verben auf „-ik“ ist „-ik“ die Endung der dritten Person, nicht Teil des Stammes.

A tő tehát „lak-” és „dolgoz-”: „lakunk”, „dolgoztam”, „dolgozni”. – Der Stamm ist also „lak-“ und „dolgoz-“: „lakunk“ – wir wohnen –, „dolgoztam“ – ich arbeitete –, „dolgozni“ – arbeiten.

A főnévi igenév a tőből és a „-ni” toldalékból áll; belőle nem derül ki, hogy az ige „-ik” végű-e. – Der Infinitiv besteht aus dem Stamm und der Endung „-ni“; an ihm sieht man nicht, ob das Verb auf „-ik“ endet.

A „lakni” alapalakja „lakik”, a „tanulni” alapalakja „tanul”. – Die Grundform von „lakni“ – wohnen – ist „lakik“, die von „tanulni“ – lernen – ist „tanul“.

Néhány tucat gyakori igének több töve van; ezek a többtövű igék. – Einige Dutzend häufige Verben haben mehrere Stämme; das sind die mehrstämmigen Verben.

Lili tegnap délután sokat aludt. – Lili hat gestern Nachmittag viel geschlafen.

Az „alszik” és az „aludt” ugyanannak az igének két alakja, két különböző tővel. – „Alszik“ – er/sie schläft – und „aludt“ – er/sie schlief – sind zwei Formen desselben Verbs mit zwei verschiedenen Stämmen.

Négy alak mutatja meg az ige tövét: az alapalak, a jelen idejű egyes szám első személy, a múlt idejű egyes szám harmadik személy és a főnévi igenév. – Vier Formen zeigen den Stamm des Verbs: die Grundform, die ich-Form des Präsens, die er/sie-Form der Vergangenheit und der Infinitiv.

„Ír – írok – írt – írni”: egy tő; „alszik – alszom – aludt – aludni”: két tő. – „Ír – írok – írt – írni“: ein Stamm; „alszik – alszom – aludt – aludni“: zwei Stämme.

A latin szótár ugyanígy négy alakkal adja meg az igét: „dormio, dormire, dormivi, dormitum”. – Das lateinische Wörterbuch nennt das Verb ebenso mit vier Formen: „dormio, dormire, dormivi, dormitum“ – schlafen.

A többtövű igék öt típusba sorolhatók; ezeket a következő szakaszok mutatják be. – Die mehrstämmigen Verben lassen sich fünf Typen zuordnen; die folgenden Abschnitte stellen sie vor.

Az igekötő nem változtat a tövön: „lefekszik” és „lefeküdt” ugyanúgy váltakozik, mint „fekszik” és „feküdt”. – Das Verbalpräfix ändert den Stamm nicht: „lefekszik“ – er/sie legt sich hin – und „lefeküdt“ – er/sie legte sich hin – wechseln genauso wie „fekszik“ und „feküdt“.

A „van”, a „megy” és a „jön” még ennél is szabálytalanabb; ezekről a 2.10 fejezet szól. – „Van“ – ist –, „megy“ – geht – und „jön“ – kommt – sind noch unregelmäßiger; von ihnen handelt Kapitel 2.10.

Wortschatz

  • alapalak {alap·alak} – Grundform
  • szótári {szó·tári} alak – Wörterbuchform
  • igető {ige·tő} – Verbalstamm
  • egytövű {egy·tövű} ige – einstämmiges Verb
  • többtövű {több·tövű} ige – mehrstämmiges Verb
  • tőváltozat {tő·változat} – Stammvariante
  • főnévi {fő·névi} igenév {ige·név} – Infinitiv
  • igekötő {ige·kötő} – Verbalpräfix
  • lakik – er/sie wohnt
  • lakunk – wir wohnen
  • dolgoztam – ich arbeitete
  • tanulni – lernen
  • alszik – er/sie schläft
  • alszom – ich schlafe
  • aludt – er/sie schlief
  • aludni – schlafen
  • lefekszik {le·fekszik} – er/sie legt sich hin
  • lefeküdt {le·feküd·t} – er/sie legte sich hin
  • kollégiumban – im Studentenwohnheim

↑ Hoch zum Seitenanfang

2.Magánhangzó-kiesés – Vokalausfall (→ 2.9.2)

Hetente kétszer mozgunk a tornateremben. – Zweimal in der Woche bewegen wir uns in der Turnhalle.

Ma nem tudtam mozogni, mert fájt a lábam. – Heute konnte ich mich nicht bewegen, weil mir das Bein wehtat.

A „mozog” második szótagjának magánhangzója a „mozgunk” alakban kiesik. – Der Vokal der zweiten Silbe von „mozog“ – bewegt sich – fällt in „mozgunk“ aus.

Ez a magánhangzó-kiesés; az ilyen igék töve hangkivető igető. – Das ist der Vokalausfall; der Stamm solcher Verben heißt „hangkivető igető“ – wörtlich lautauswerfender Verbalstamm.

Ugyanez történik a főneveknél is: „bokor” – „bokrot” (→ 2.8.2). – Dasselbe geschieht auch bei den Substantiven: „bokor“ – „bokrot“ (Busch – den Busch).

Ha a toldalék magánhangzóval kezdődik, a rövidebb tő áll; ha mássalhangzóval, a teljes tő. – Beginnt die Endung mit einem Vokal, steht der kürzere Stamm; beginnt sie mit einem Konsonanten, die volle Form.

Jól érzem magam a csapatban. – Ich fühle mich in der Mannschaft wohl.

Magánhangzóval kezdődik az „-ok/-ek/-ök”, az „-unk/-ünk”, a tárgyas ragozás legtöbb személyragja és az „-ott/-ett/-ött”: „érzek”, „őrzi”, „mozgott”. – Mit einem Vokal beginnen „-ok/-ek/-ök“, „-unk/-ünk“, die meisten Personalendungen der bestimmten Konjugation und „-ott/-ett/-ött“: „érzek“ – ich fühle –, „őrzi“ – er/sie hütet es –, „mozgott“ – er/sie bewegte sich.

Mássalhangzóval kezdődik az „-sz”, a „-tok/-tek”, a „-nak/-nek”, a „-ni”, a „-na/-ne”, a „-hat/-het”, a „-va/-ve” és a felszólító mód „-j-” jele: „mozogsz”, „mozognak”, „érezne”, „mozogjon”. – Mit einem Konsonanten beginnen „-sz“, „-tok/-tek“, „-nak/-nek“, „-ni“, „-na/-ne“, „-hat/-het“, „-va/-ve“ und das Imperativzeichen „-j-“: „mozogsz“ – du bewegst dich –, „mozognak“ – sie bewegen sich –, „érezne“ – er/sie würde fühlen –, „mozogjon“ – er/sie soll sich bewegen.

Az „érezzen” alakban a „j” hasonult a „z”-hez (→ 2.7.9). – In „érezzen“ – er/sie soll fühlen – hat sich das „j“ an das „z“ angeglichen.

A „z” után a második személy ragja kötőhangzós „-l”, tehát magánhangzóval kezdődik: „érzel”, de „mozogsz”. – Nach „z“ heißt die Endung der zweiten Person „-l“ mit Bindevokal, beginnt also mit einem Vokal: „érzel“ – du fühlst –, aber „mozogsz“ – du bewegst dich.

A múlt idő nem egységes: „mozogtam” teljes tővel, de „mozgott” rövidebb tővel. – Die Vergangenheit ist nicht einheitlich: „mozogtam“ – ich bewegte mich – mit voller Form, aber „mozgott“ – er/sie bewegte sich – mit dem kürzeren Stamm.

A rossz idő miatt a gyerekek keveset mozogtak. – Wegen des schlechten Wetters haben sich die Kinder wenig bewegt.

Az edző mosolygott a meccs után. – Der Trainer hat nach dem Spiel gelächelt.

Kivétel a „söpör”: múlt ideje csak „-t”, ezért „söpört”. – Eine Ausnahme ist „söpör“ – fegt: Seine Vergangenheit hat nur „-t“, daher „söpört“ – er/sie fegte.

A képzők is a kezdőhangjuk szerint választanak: „mozgás”, „érzés”, „szerző”, de „mosolyogva”. – Auch die Bildungssuffixe richten sich nach ihrem ersten Laut: „mozgás“ – Bewegung –, „érzés“ – Gefühl –, „szerző“ – Autor –, aber „mosolyogva“ – lächelnd.

A rendszeres mozgás jót tesz a szívnek. – Regelmäßige Bewegung tut dem Herzen gut.

A csoport legfontosabb tagjai: „érez”, „szerez”, „őriz”, „mozog”, „forog”, „mosolyog”, „söpör”. – Die wichtigsten Mitglieder der Gruppe sind „érez“ – fühlt –, „szerez“ – erwirbt –, „őriz“ – hütet –, „mozog“ – bewegt sich –, „forog“ – dreht sich –, „mosolyog“ – lächelt – und „söpör“ – fegt.

Sok közülük „-og/-eg/-ög” végű: „morog”, „dörög”, „csörög” – „dörgött”, „csörgött”. – Viele von ihnen enden auf „-og/-eg/-ög“: „morog“ – brummt –, „dörög“ – donnert –, „csörög“ – klingelt – mit „dörgött“ – es donnerte – und „csörgött“ – es klingelte.

A csoport nem jósolható meg: a hasonló felépítésű „kérdez” és „ragyog” megtartja a magánhangzót: „kérdezek”, „ragyogott”. – Die Gruppe ist nicht vorhersagbar: Die ähnlich gebauten Verben „kérdez“ – fragt – und „ragyog“ – strahlt – behalten den Vokal: „kérdezek“, „ragyogott“.

Az „ugrik” fordított eset: alapalakja már a rövidebb tövet mutatja, a teljes „ugor-” csak néhány alakban jelenik meg: „ugorj”, „ugorhat”. – „Ugrik“ – springt – ist der umgekehrte Fall: Schon seine Grundform zeigt den kürzeren Stamm, die volle Form „ugor-“ erscheint nur in einigen Formen: „ugorj“ – spring! –, „ugorhat“ – er/sie kann springen.

Az „éreztek” jelentheti azt is, hogy „ihr fühlt”, és azt is, hogy „sie fühlten”. – „Éreztek“ kann „ihr fühlt“ und ebenso „sie fühlten“ bedeuten.

Az igekötős igék ugyanígy viselkednek: „ellenőriz” – „ellenőrzi” – „ellenőrizni”. – Verben mit Präfix verhalten sich ebenso: „ellenőriz“ – kontrolliert –, „ellenőrzi“ – kontrolliert es –, „ellenőrizni“ – kontrollieren.

Wortschatz

  • magánhangzó {magán·hangzó} – Vokal
  • mássalhangzó {mással·hangzó} – Konsonant
  • magánhangzókiesés {magánhangzó·kiesés} – Vokalausfall
  • hangkivető {hang·kivető} igető {ige·tő} – Verbalstamm mit Vokalausfall
  • mozog – bewegt sich
  • mozgunk – wir bewegen uns
  • mozogni – sich bewegen
  • mozgott – er/sie bewegte sich
  • mozogtam – ich bewegte mich
  • érez – fühlt
  • érzek – ich fühle
  • érzel – du fühlst
  • érezzen – er/sie soll fühlen
  • őriz – hütet
  • őrzi – er/sie hütet es
  • söpört – er/sie fegte
  • mosolygott – er/sie lächelte
  • mosolyogva – lächelnd
  • mozgás – Bewegung
  • érzés – Gefühl
  • szerző – Autor(in)
  • kérdezek – ich frage
  • ugrik – springt
  • ugorj – spring!
  • ellenőriz {ellen·őriz} – kontrolliert
  • tornaterem {torna·terem} – Turnhalle

↑ Hoch zum Seitenanfang

3.V-s tövű igék – Verben mit v-Stamm (→ 2.9.3)

Hollókőn egy idős asszony szőnyeget sző. – In Hollókő webt eine alte Frau einen Teppich.

A múzeumban mi is szövünk egy kicsit. – Im Museum weben wir auch ein bisschen.

A „sző” alakban hosszú ő áll, a „szövünk” alakban rövid ö és egy v. – In „sző“ – er/sie webt – steht ein langes ő, in „szövünk“ – wir weben – ein kurzes ö und ein v.

Az ilyen igék neve v-s tövű ige. – Solche Verben heißen „v-s tövű ige“ – Verb mit v-Stamm.

Öt egyszótagú, hosszú ő-re vagy ó-ra végződő ige tartozik ide: „lő”, „nő”, „fő”, „sző” és „ró”. – Hierher gehören fünf einsilbige Verben auf langes ő oder ó: „lő“ – schießt –, „nő“ – wächst –, „fő“ – kocht, gart –, „sző“ – webt – und „ró“ – kerbt ein.

Ugyanez a minta látszik a főneveknél: „kő” – „követ”, „ló” – „lovat” (→ 2.8.5). – Dasselbe Muster zeigen die Substantive: „kő“ – „követ“ (Stein – den Stein), „ló“ – „lovat“ (Pferd – das Pferd).

Itt is a toldalék első hangja dönt: magánhangzó előtt a v-s tő áll, mássalhangzó előtt a hosszú alapalak. – Auch hier entscheidet der erste Laut der Endung: Vor einem Vokal steht der v-Stamm, vor einem Konsonanten die lange Grundform.

Most én lövöm a tizenegyest. – Jetzt schieße ich den Elfmeter.

Te lősz, vagy én? – Schießt du oder ich?

A múlt idő jele, a „-tt-” mássalhangzóval kezdődik, ezért minden múlt idejű alakban hosszú a magánhangzó: „lőttem”, „nőtt”. – Das Zeichen der Vergangenheit, „-tt-“, beginnt mit einem Konsonanten; deshalb ist der Vokal in allen Vergangenheitsformen lang: „lőttem“ – ich schoss –, „nőtt“ – er/sie wuchs.

Kalocsán nőttem fel. – Ich bin in Kalocsa aufgewachsen.

A tárgyas ragozásban csak a „-juk/-jük” előtt áll az alapalak: „lőjük”, de „lövi”, „lövitek”. – In der bestimmten Konjugation steht die Grundform nur vor „-juk/-jük“: „lőjük“ – wir schießen es –, aber „lövi“ – er/sie schießt es – und „lövitek“ – ihr schießt es.

A „lőök”, a „lövtem” és a „lövni” hibás alak; helyesen „lövök”, „lőttem”, „lőni”. – „Lőök“, „lövtem“, „lövni“ sind falsche Formen; richtig sind „lövök“ – ich schieße –, „lőttem“ – ich schoss –, „lőni“ – schießen.

A magánhangzóval kezdődő képzők is a v-s tőhöz járulnak: „lövés”, „szövet”, „rovás”. – Auch Bildungssuffixe, die mit einem Vokal beginnen, treten an den v-Stamm: „lövés“ – Schuss –, „szövet“ – Stoff, Gewebe –, „rovás“ – Kerbe.

Imre lövése a kapufán csattant. – Imres Schuss knallte an den Pfosten.

A „növény” is a „nő” igéhez tartozik, a „rovásírás” pedig a „ró” igéhez. – Auch „növény“ – Pflanze – gehört zum Verb „nő“, und „rovásírás“ – Kerbschrift – zum Verb „ró“.

A múlt idejű melléknévi igenév hosszú: „szőtt anyag”, „főtt krumpli”, „felnőtt”. – Das Partizip der Vergangenheit ist lang: „szőtt anyag“ – gewebter Stoff –, „főtt krumpli“ – gekochte Kartoffeln –, „felnőtt“ – Erwachsener.

A bográcsban már fő a gulyás. – Im Kessel kocht schon das Gulasch.

A „fő” magától fő, a „főz” valamit főz; a „főz” külön ige, és nincs v-s töve: „főzök”, „főzött”. – „Fő“ kocht von selbst, „főz“ kocht etwas; „főz“ ist ein eigenes Verb ohne v-Stamm: „főzök“ – ich koche –, „főzött“ – er/sie kochte.

A „hív” és a „szív” egytövű, a v minden alakjukban megvan: „hívok”, „hívtam”. – „Hív“ – ruft – und „szív“ – saugt, raucht – sind einstämmig; das v steht in allen ihren Formen: „hívok“ – ich rufe –, „hívtam“ – ich rief.

A régi nyelvben a „hí” és a „szí” is a „lő” mintájára ragozódott. – In der älteren Sprache wurden auch „hí“ und „szí“ nach dem Muster von „lő“ konjugiert.

A „jön” is v-s tövet mutat a „jövök” alakban, de szabálytalan ige (→ 2.10.3). – Auch „jön“ – kommt – zeigt in „jövök“ – ich komme – einen v-Stamm, ist aber ein unregelmäßiges Verb.

Wortschatz

  • v-s tövű ige – Verb mit v-Stamm
  • sző – webt
  • szövünk – wir weben
  • lő – schießt
  • lövök – ich schieße
  • lövi – er/sie schießt es
  • lősz – du schießt
  • lőttem – ich schoss
  • lőjük – wir schießen es
  • lőni – schießen
  • nőtt – er/sie wuchs
  • felnőttem {fel·nő·tt·em} – ich wuchs auf
  • lövés – Schuss
  • szövet – Stoff, Gewebe
  • rovás – Kerbe
  • rovásírás {rovás·írás} – Kerbschrift
  • növény – Pflanze
  • felnőtt {fel·nőtt} – Erwachsener
  • fő – kocht, gart (von selbst)
  • főz – kocht (etwas)
  • hív – ruft
  • szív – saugt; raucht
  • szőnyeg – Teppich
  • bogrács – Kessel
  • tizenegyes – Elfmeter

↑ Hoch zum Seitenanfang

4.Sz-es és v-s tövű igék – Verben mit sz- und v-Stamm (→ 2.9.4)

A tortát az asztal közepére teszem. – Ich stelle die Torte in die Mitte des Tisches.

Tegnap a virágokat a vázába tettem. – Gestern habe ich die Blumen in die Vase gestellt.

Hét nagyon gyakori ige tartozik ide: „tesz”, „vesz”, „visz”, „hisz”, „lesz”, „eszik” és „iszik”. – Hierher gehören sieben sehr häufige Verben: „tesz“ – legt, tut –, „vesz“ – nimmt, kauft –, „visz“ – trägt –, „hisz“ – glaubt –, „lesz“ – wird –, „eszik“ – isst – und „iszik“ – trinkt.

Ezeknek három tövük van: sz-es tő, magánhangzós tő és v-s tő, például „tesz-”, „te-” és „tev-”. – Sie haben drei Stämme: einen sz-Stamm, einen Vokalstamm und einen v-Stamm, zum Beispiel „tesz-“, „te-“ und „tev-“.

Itt nem a toldalék első hangja dönt, hanem az alakcsoport. – Hier entscheidet nicht der erste Laut der Endung, sondern die Formgruppe.

Jelen időben mindig az sz-es tő áll: „teszek”, „tesztek”, „eszem”, „iszunk”. – Im Präsens steht immer der sz-Stamm: „teszek“ – ich lege –, „tesztek“ – ihr legt –, „eszem“ – ich esse –, „iszunk“ – wir trinken.

Eszel még egy pogácsát? – Isst du noch eine Pogatsche?

Az „iszik” csak i-t tartalmaz, mégis mély hangrendű toldalékokat kap: „iszom”, „issza”, „ittam”. – „Iszik“ enthält nur ein i und nimmt trotzdem hintere Endungen: „iszom“ – ich trinke –, „issza“ – er/sie trinkt es –, „ittam“ – ich trank.

Múlt időben, a főnévi igenévben, a feltételes módban és a „-het/-hat” előtt a rövid magánhangzós tő áll. – In der Vergangenheit, im Infinitiv, im Konditional und vor „-het/-hat“ steht der kurze Vokalstamm.

A múlt idő t-je és a „-ni”, „-na/-ne” n-je ilyenkor megkettőződik: „tettem”, „tenni”, „tenne”; a „-het” előtt nincs kettőzés: „tehet”. – Das t der Vergangenheit und das n von „-ni“ und „-na/-ne“ werden dabei verdoppelt: „tettem“ – ich legte –, „tenni“ – legen –, „tenne“ – er/sie würde legen; vor „-het“ gibt es keine Verdopplung: „tehet“ – er/sie kann legen.

Mit szeretnél enni? – Was möchtest du essen?

Gergő egy üveg bort vitt a bulira. – Gergő hat eine Flasche Wein zur Party mitgebracht.

Az „eszik” és az „iszik” egyes szám harmadik személyű múlt ideje a v-s tövet mutatja: „evett”, „ivott”. – Die er/sie-Form der Vergangenheit von „eszik“ und „iszik“ zeigt den v-Stamm: „evett“ – er/sie aß –, „ivott“ – er/sie trank.

Gergő három szelet tortát evett. – Gergő hat drei Stück Torte gegessen.

A többi személyben a magánhangzós tő áll: „ettem”, „ittunk”. – In den übrigen Personen steht der Vokalstamm: „ettem“ – ich aß –, „ittunk“ – wir tranken.

A v-s tő a képzett szavakban jelenik meg: „vevő”, „evés”, „ivás”, „ivó”. – Der v-Stamm erscheint in abgeleiteten Wörtern: „vevő“ – Kunde –, „evés“ – das Essen –, „ivás“ – das Trinken –, „ivó“ – Trinker; Schankstube.

A pékségben sok a vevő. – In der Bäckerei sind viele Kunden.

A „hívő” – gläubig – a „hisz” igéhez tartozik, hosszú í-vel. – „Hívő“ – gläubig – gehört zu „hisz“, mit langem í.

Néhány szóban hosszú a magánhangzó: „téve”, „véve”, „tétel”, „vétel”, „étel”; az „ital” rövid i-vel áll. – In einigen Wörtern ist der Vokal lang: „téve“ – legend –, „véve“ – nehmend –, „tétel“ – Posten, Lehrsatz –, „vétel“ – Kauf –, „étel“ – Speise; „ital“ – Getränk – hat ein kurzes i.

A felszólító módnak külön töve van gy-vel: „tegyen”, „vegyen”, „higgyen”, „egyen”, „igyon” (→ 2.10.4, 2.10.5). – Der Imperativ hat einen eigenen Stamm mit gy: „tegyen“ – er/sie soll legen –, „vegyen“ – soll nehmen –, „higgyen“ – soll glauben –, „egyen“ – soll essen –, „igyon“ – soll trinken.

A „lehet” eredetileg a „lesz” ható alakja volt, „werden können”. – „Lehet“ war ursprünglich die „-het“-Form von „lesz“: „werden können“.

Ma önálló szó: Lehet, hogy Gergő később jön. – Heute ist es ein eigenes Wort: Es kann sein, dass Gergő später kommt.

Itt nem lehet dohányozni. – Hier darf man nicht rauchen.

Az igekötő ezeknél az igéknél sem változtat a tövön: „megeszik” – „megevett” – „megenni”. – Auch bei diesen Verben ändert das Präfix den Stamm nicht: „megeszik“ – isst auf –, „megevett“ – aß auf –, „megenni“ – aufessen.

A német „essen – aß”, az angol „eat – ate” is több tővel él; ott a belső magánhangzó változik, a magyarban a tő vége. – Auch dt. „essen – aß“ und engl. „eat – ate“ haben mehrere Stämme; dort wechselt der Vokal im Inneren, im Ungarischen das Stammende.

Wortschatz

  • sz-es tő – sz-Stamm
  • magánhangzós {magán·hangzós} tő – Vokalstamm
  • v-s tő – v-Stamm
  • tesz – legt, stellt; tut
  • teszem – ich lege es
  • tettem – ich legte
  • tenni – legen; tun
  • tehet – er/sie kann legen
  • vesz – nimmt; kauft
  • visz – trägt, bringt
  • vitt – er/sie trug
  • hisz – glaubt
  • lesz – wird
  • eszik – isst
  • eszel – du isst
  • enni – essen
  • evett – er/sie aß
  • ettem – ich aß
  • iszik – trinkt
  • iszom – ich trinke
  • ivott – er/sie trank
  • vevő – Kunde
  • evés – das Essen
  • ivás – das Trinken
  • hívő – gläubig
  • lehet – es ist möglich; man kann
  • pogácsa – Pogatsche (Gebäck)
  • pékség – Bäckerei

↑ Hoch zum Seitenanfang

5.Sz-es, d-s és v-s tövű igék – Verben mit sz-, d- und v-Stamm (→ 2.9.5)

A szállodában jól alszom. – Im Hotel schlafe ich gut.

Az első éjszaka rosszul aludtam. – In der ersten Nacht habe ich schlecht geschlafen.

Az „alszik” típusába öt ige tartozik: „alszik”, „fekszik”, „nyugszik”, „haragszik” és „esküszik”. – Zum Typ von „alszik“ gehören fünf Verben: „alszik“ – schläft –, „fekszik“ – liegt –, „nyugszik“ – ruht –, „haragszik“ – ist böse – und „esküszik“ – schwört.

Az ilyen ige neve sz-es, d-s és v-s tövű ige. – Ein solches Verb heißt „sz-es, d-s és v-s tövű ige“ – Verb mit sz-, d- und v-Stamm.

Jelen időben itt is az sz-es tő áll: „alszom”, „fekszel”, „haragszunk”. – Im Präsens steht auch hier der sz-Stamm: „alszom“ – ich schlafe –, „fekszel“ – du liegst –, „haragszunk“ – wir sind böse.

Haragszol rám? – Bist du böse auf mich?

Múlt időben, felszólító módban, feltételes módban és a főnévi igenévben a d-s tő áll: „alud-”, „feküd-”, „nyugod-”, „haragud-”, „esküd-”. – In der Vergangenheit, im Imperativ, im Konditional und im Infinitiv steht der d-Stamm: „alud-“, „feküd-“, „nyugod-“, „haragud-“, „esküd-“.

Ne haragudj, hogy késtem! – Sei nicht böse, dass ich zu spät gekommen bin!

Feküdj le egy kicsit, ha fáradt vagy! – Leg dich ein bisschen hin, wenn du müde bist!

Az esküvő után senki sem akart aludni. – Nach der Hochzeit wollte niemand schlafen.

Az egyes szám harmadik személyű múlt idő kétféle: „aludt” és „feküdt” kötőhangzó nélkül, „haragudott”, „nyugodott” és „esküdött” kötőhangzóval. – Die er/sie-Form der Vergangenheit hat zwei Gestalten: „aludt“ und „feküdt“ ohne Bindevokal, „haragudott“, „nyugodott“ und „esküdött“ mit Bindevokal.

A nagymama sokáig haragudott a szomszédra. – Die Großmutter war lange böse auf den Nachbarn.

A „-hat/-het” előtt is a d-s tő áll: „aludhat”, „feküdhet”; az „alhat” és a „fekhet” is helyes (→ 2.9.7). – Auch vor „-hat/-het“ steht der d-Stamm: „aludhat“ – kann schlafen –, „feküdhet“ – kann liegen; auch „alhat“ und „fekhet“ sind richtig.

Az „-ás/-és”, az „-ó/-ő” és a „-va/-ve” előtt a v-s tő áll: „alvás”, „fekvő”, „alva”. – Vor „-ás/-és“, „-ó/-ő“ und „-va/-ve“ steht der v-Stamm: „alvás“ – Schlaf –, „fekvő“ – liegend –, „alva“ – im Schlaf.

Szombaton lesz Eszter és Balázs esküvője. – Am Samstag ist die Hochzeit von Eszter und Balázs.

Az „esküvő” az „esküszik” igéből képzett szó: a jegyespár esküt tesz. – „Esküvő“ – Hochzeit – ist vom Verb „esküszik“ – schwört – abgeleitet: Das Brautpaar legt einen Eid ab.

A „nyugodt” melléknév, jelentése „ruhig”; a „nyugszik” múlt ideje mindig „nyugodott”. – „Nyugodt“ ist ein Adjektiv mit der Bedeutung „ruhig“; die Vergangenheit von „nyugszik“ lautet immer „nyugodott“.

A „nyugat” a „napnyugat” rövidülése: az az irány, amerre a nap nyugovóra tér. – „Nyugat“ – Westen – ist aus „napnyugat“ – Sonnenuntergang – verkürzt: die Richtung, in der die Sonne zur Ruhe geht.

Az „aludttej” szó szerint „aludt tej”, vagyis megalvadt tej. – „Aludttej“ – Dickmilch – ist wörtlich „geschlafene Milch“, also geronnene Milch.

Nem minden „-szik” végű ige többtövű: „játszik” – „játszott”, „tetszik” – „tetszett”. – Nicht jedes Verb auf „-szik“ ist mehrstämmig: „játszik“ – spielt – mit „játszott“, „tetszik“ – gefällt – mit „tetszett“.

A „-kszik” végű igék egy része ugyanígy épül: „törekszik” – „törekedett” – „törekvés”, „dicsekszik” – „dicsekedett” – „dicsekvés”. – Ein Teil der Verben auf „-kszik“ ist ebenso gebaut: „törekszik“ – strebt – mit „törekedett“ und „törekvés“ – Streben –, „dicsekszik“ – prahlt – mit „dicsekedett“ und „dicsekvés“ – Prahlerei.

Más „-kszik” végű igéknek nincs v-s alakjuk: „öregszik” – „öregedett”, „veszekszik” – „veszekedett” – „veszekedés”. – Andere Verben auf „-kszik“ haben keine Form mit v: „öregszik“ – wird alt – mit „öregedett“, „veszekszik“ – streitet – mit „veszekedett“ und „veszekedés“ – Streit.

Az „alszott”, az „alszni” és az „aludok” hibás alak; helyesen „aludt”, „aludni”, „alszom”. – „Alszott“, „alszni“ und „aludok“ sind falsch; richtig sind „aludt“, „aludni“ und „alszom“.

Wortschatz

  • d-s tő – d-Stamm
  • alszom – ich schlafe
  • aludtam – ich schlief
  • aludni – schlafen
  • aludhat – er/sie kann schlafen
  • fekszik – liegt
  • fekszel – du liegst
  • feküdt – er/sie lag
  • feküdj le – leg dich hin!
  • haragszik – ist böse
  • haragszol – du bist böse
  • haragudott – er/sie war böse
  • Ne haragudj! – Sei nicht böse! / Entschuldige!
  • nyugszik – ruht
  • nyugodott – er/sie ruhte
  • nyugodt – ruhig
  • esküszik – schwört
  • esküdött – er/sie schwor
  • alvás – Schlaf
  • fekvő – liegend
  • esküvő – Hochzeit
  • aludttej {aludt·tej} – Dickmilch
  • nyugat – Westen
  • törekszik – strebt
  • törekvés – Streben
  • öregszik – wird alt
  • játszik – spielt
  • szálloda – Hotel

↑ Hoch zum Seitenanfang

6.Sz-es, z-s és v-s tövű igék – Verben mit sz-, z- und v-Stamm (→ 2.9.6)

Réka igyekszik jól felkészülni a vizsgára. – Réka bemüht sich, sich gut auf die Prüfung vorzubereiten.

Tavaly is nagyon igyekezett. – Auch letztes Jahr hat sie sich sehr bemüht.

Az „igyekszik” úgy épül, mint az „alszik”, de a d-s tő helyén z-s tő áll: „igyekez-”. – „Igyekszik“ ist wie „alszik“ gebaut, doch an der Stelle des d-Stammes steht ein z-Stamm: „igyekez-“.

Az ilyen ige neve sz-es, z-s és v-s tövű ige. – Ein solches Verb heißt „sz-es, z-s és v-s tövű ige“ – Verb mit sz-, z- und v-Stamm.

Közeli rokona az „emlékszik”: neki is sz-es és z-s töve van, de v-s töve nincs. – Nahe verwandt ist „emlékszik“ – erinnert sich: Es hat ebenfalls einen sz- und einen z-Stamm, aber keinen v-Stamm.

Emlékszel az első tanárodra? – Erinnerst du dich an deinen ersten Lehrer?

Jelen időben az sz-es tő áll: „igyekszem”, „igyekszünk”, „emlékszem”, „emlékszik”. – Im Präsens steht der sz-Stamm: „igyekszem“ – ich bemühe mich –, „igyekszünk“ – wir bemühen uns –, „emlékszem“ – ich erinnere mich –, „emlékszik“ – er/sie erinnert sich.

Múlt időben, feltételes módban és a főnévi igenévben a z-s tő áll: „igyekeztem”, „igyekezne”, „emlékezni”. – In der Vergangenheit, im Konditional und im Infinitiv steht der z-Stamm: „igyekeztem“ – ich bemühte mich –, „igyekezne“ – er/sie würde sich bemühen –, „emlékezni“ – sich erinnern.

Levente a vizsgán nem emlékezett a képletre. – Levente konnte sich in der Prüfung nicht an die Formel erinnern.

Az egyes szám harmadik személyű múlt idő mindig „-ett” végű: „igyekezett”, „emlékezett”. – Die er/sie-Form der Vergangenheit endet immer auf „-ett“: „igyekezett“, „emlékezett“.

A felszólító módban a z és a j teljesen hasonul, ezért zz-t írunk: „igyekezz”, „emlékezzen” (→ 2.7.9). – Im Imperativ gleichen sich z und j vollständig an, deshalb schreibt man zz: „igyekezz“ – beeil dich! –, „emlékezzen“ – er/sie soll sich erinnern.

Igyekezz, mert lekéssük a buszt! – Beeil dich, sonst verpassen wir den Bus!

Csak az „igyekszik” igének van v-s töve: „igyekvő”, „igyekvés”. – Nur „igyekszik“ hat einen v-Stamm: „igyekvő“ – strebsam –, „igyekvés“ – Bemühung.

Réka igyekvő diák. – Réka ist eine strebsame Studentin.

Az „emlékszik” melléknévi igeneve „emlékező”, nem „emlékvő”. – Das Partizip von „emlékszik“ lautet „emlékező“ – sich erinnernd –, nicht „emlékvő“.

A z-s tőből „-et” képzővel főnév lesz: „igyekezet”, „emlékezet”. – Aus dem z-Stamm entsteht mit dem Suffix „-et“ ein Substantiv: „igyekezet“ – Eifer –, „emlékezet“ – Gedächtnis.

Leventének nagyon jó az emlékezete. – Levente hat ein sehr gutes Gedächtnis.

Az „emlékszik” vonzata „-ra/-re”: „Emlékszel a nevére?” – „Emlékszik“ verlangt „-ra/-re“: „Emlékszel a nevére?“ – Erinnerst du dich an seinen Namen?

A szócsalád tagja az „emlék”, az „emlékezetes”, az „emlékeztet” és az „emlékmű” is. – Zur Wortfamilie gehören auch „emlék“ – Erinnerung, Andenken –, „emlékezetes“ – denkwürdig –, „emlékeztet“ – erinnert jemanden – und „emlékmű“ – Denkmal.

A „dolgozik” és a „költözik” „-zik” végű, de egytövű: „dolgozott”, „költözött”. – „Dolgozik“ – arbeitet – und „költözik“ – zieht um – enden auf „-zik“, sind aber einstämmig: „dolgozott“, „költözött“.

Levente tavaly Pécsre költözött. – Levente ist letztes Jahr nach Pécs gezogen.

Az „emlékeztek” jelentheti azt is, hogy „ihr erinnert euch”, és azt is, hogy „sie erinnerten sich”. – „Emlékeztek“ kann „ihr erinnert euch“ und ebenso „sie erinnerten sich“ bedeuten.

Ünnepi beszédben az „emlékezik” alapalak is használatos: Október 23-án az 1956-os forradalomra emlékezünk. – In feierlicher Rede ist auch die Grundform „emlékezik“ gebräuchlich: Am 23. Oktober gedenken wir der Revolution von 1956.

Wortschatz

  • z-s tő – z-Stamm
  • igyekszik – bemüht sich; beeilt sich
  • igyekszem – ich bemühe mich
  • igyekezett – er/sie bemühte sich
  • igyekezni – sich bemühen
  • igyekezz – beeil dich!
  • igyekvő – strebsam
  • igyekvés – Bemühung
  • igyekezet – Eifer
  • emlékszik – erinnert sich
  • emlékszel – du erinnerst dich
  • emlékezett – er/sie erinnerte sich
  • emlékezni – sich erinnern
  • emlékező – sich erinnernd
  • emlékezet – Gedächtnis
  • emlék – Erinnerung; Andenken
  • emlékmű {emlék·mű} – Denkmal
  • költözött – er/sie zog um
  • vizsga – Prüfung
  • képlet – Formel
  • forradalom – Revolution

↑ Hoch zum Seitenanfang

7.Kettős alakok – Doppelformen (→ 2.9.7)

Szombaton a piacon vásárolunk. – Am Samstag kaufen wir auf dem Markt ein.

Én inkább a sarki boltban vásárlok. – Ich kaufe lieber im Laden an der Ecke ein.

Mindkét alak helyes; az ilyen alakpár neve kettős alak vagy párhuzamos alak. – Beide Formen sind richtig; ein solches Formenpaar heißt „kettős alak“ – Doppelform – oder „párhuzamos alak“ – Parallelform.

A „vásárol” igénél a választás csak a magánhangzóval kezdődő toldalékok előtt lehetséges: „vásárlok” – „vásárolok”, „vásárlom” – „vásárolom”. – Bei „vásárol“ gibt es die Wahl nur vor Endungen, die mit einem Vokal beginnen: „vásárlok“ und „vásárolok“ – ich kaufe ein –, „vásárlom“ und „vásárolom“ – ich kaufe es.

A többi alak kötött: „vásárolt”, „vásárolni”, „vásárolja”, „vásárlás”. – Die übrigen Formen sind fest: „vásárolt“ – er/sie kaufte ein –, „vásárolni“ – einkaufen –, „vásárolja“ – er/sie kauft es –, „vásárlás“ – Einkauf.

Így viselkedik a „töröl” és az „ismétel” is: „törli” – „töröli”, „ismétlem” – „ismételem”, de csak „törölt” és „törlés”. – Ebenso verhalten sich „töröl“ – wischt, löscht – und „ismétel“ – wiederholt: „törli“ und „töröli“ – er/sie wischt es –, „ismétlem“ und „ismételem“ – ich wiederhole es –, aber nur „törölt“ und „törlés“.

A vásárlók hosszú sorban állnak a pénztárnál. – Die Kunden stehen in einer langen Schlange an der Kasse.

A „fürdik” igének két alaksora van: „fürödni” – „fürdeni”, „fürödtem” – „fürdöttem”, „fürödjön” – „fürdjön”. – „Fürdik“ – badet – hat zwei Formenreihen: „fürödni“ und „fürdeni“ – baden –, „fürödtem“ und „fürdöttem“ – ich badete –, „fürödjön“ und „fürdjön“ – er/sie soll baden.

Esténként szeretek forró vízben fürödni. – Abends bade ich gern in heißem Wasser.

Kötött alak a „fürdünk”, a „fürdött” és a „fürdés”. – Feste Formen sind „fürdünk“ – wir baden –, „fürdött“ – er/sie badete – und „fürdés“ – das Baden.

Néhány igének két alapalakja is van: „mosakszik” – „mosakodik”, „veszekszik” – „veszekedik”, „dicsekszik” – „dicsekedik”. – Einige Verben haben sogar zwei Grundformen: „mosakszik“ und „mosakodik“ – wäscht sich –, „veszekszik“ und „veszekedik“ – streitet –, „dicsekszik“ und „dicsekedik“ – prahlt.

Jelen időben ezért két sor van, máshol csak a d-s tő: „mosakodott”, „mosakodni”. – Im Präsens gibt es deshalb zwei Reihen, sonst nur den d-Stamm: „mosakodott“ – er/sie wusch sich –, „mosakodni“ – sich waschen.

Mosakodj meg, mielőtt eszel! – Wasch dich, bevor du isst!

Egyes szavakban is két tő váltakozik: „fekve” – „feküdve”, „alva” – „aludva”, „alhat” – „aludhat”, „lévő” – „levő”. – Auch in einzelnen Wörtern wechseln zwei Stämme: „fekve“ und „feküdve“ – liegend –, „alva“ und „aludva“ – schlafend –, „alhat“ und „aludhat“ – kann schlafen –, „lévő“ und „levő“ – befindlich.

Attila fekve nézi a tévét. – Attila sieht im Liegen fern.

A polcon lévő poharak tiszták. – Die Gläser im Regal sind sauber.

A többes szám második és harmadik személyében is vannak kettős alakok: „fekszetek” – „feküdtök”, „igyekszenek” – „igyekeznek”. – Auch in der zweiten und dritten Person Mehrzahl gibt es Doppelformen: „fekszetek“ und „feküdtök“ – ihr liegt –, „igyekszenek“ und „igyekeznek“ – sie bemühen sich.

Az „aludtok” és az „aludnak” társalgási nyelvi, az „emlékezik” választékos, az „igyekezem” ritka. – „Aludtok“ – ihr schlaft – und „aludnak“ – sie schlafen – sind umgangssprachlich, „emlékezik“ ist gehoben, „igyekezem“ selten.

A kettős alak kivétel: az „érzek”, a „lövök”, az „alszom” és az „aludt” alaknak nincs párja. – Die Doppelform ist die Ausnahme: „érzek“, „lövök“, „alszom“ und „aludt“ haben kein Gegenstück.

Hibás az „érezek”, a „vásárlott” és a „mosakszott”. – Falsch sind „érezek“, „vásárlott“ und „mosakszott“.

A nyelvtörténeti magyarázat szerint a kettős alakok úgy keletkeznek, hogy egy tő átterjed más alakokra is: a „fürdeni” a „fürdik” mintájára. – Nach der sprachgeschichtlichen Erklärung entstehen Doppelformen dadurch, dass ein Stamm auf weitere Formen übergreift: „fürdeni“ nach dem Muster von „fürdik“.

A németben is vannak ilyen párok: „wandere” – „wandre”, „gewinkt” – „gewunken”. – Auch das Deutsche kennt solche Paare: „wandere – wandre“, „gewinkt – gewunken“.

Wortschatz

  • kettős alak – Doppelform
  • párhuzamos alak – Parallelform
  • vásárol – kauft ein
  • vásárlok – ich kaufe ein
  • vásárolok – ich kaufe ein
  • vásárolt – er/sie kaufte ein
  • vásárlás – Einkauf
  • vásárló – Kunde, Kundin
  • töröl – wischt; löscht
  • törli – er/sie wischt es
  • törlés – Löschen
  • ismétel – wiederholt
  • ismétlem – ich wiederhole es
  • fürdik – badet
  • fürödni – baden
  • fürdeni – baden
  • fürdött – er/sie badete
  • mosakszik – wäscht sich
  • mosakodik – wäscht sich
  • mosakodj meg – wasch dich!
  • fekve – im Liegen
  • lévő – befindlich
  • társalgási {társalgási} nyelv – Umgangssprache

↑ Hoch zum Seitenanfang

8.A tő kiválasztása – Die Wahl des Stammes (→ 2.9.8)

Panni este nem akar aludni. – Panni will abends nicht schlafen.

Marci már alszik, Panni még fürdik. – Marci schläft schon, Panni badet noch.

Két elv dönti el, melyik tő áll egy igealakban. – Zwei Prinzipien entscheiden, welcher Stamm in einer Verbform steht.

Az első elv a hangkivető és a v-s tövű igékre érvényes: a toldalék első hangja dönt. – Das erste Prinzip gilt für die Verben mit Vokalausfall und mit v-Stamm: Der erste Laut der Endung entscheidet.

Magánhangzó előtt a rövidebb vagy a v-s tő áll, mássalhangzó előtt a teljes tő: „mozgunk” – „mozogtam”, „lövök” – „lőttem”. – Vor einem Vokal steht der kürzere Stamm oder der v-Stamm, vor einem Konsonanten die volle Form: „mozgunk“ – „mozogtam“, „lövök“ – „lőttem“.

Délután Panni a kertben sokat mozgott. – Am Nachmittag hat sich Panni im Garten viel bewegt.

Ez az elv minden alakcsoportban érvényes, a jelen időben ugyanúgy, mint a múlt időben. – Dieses Prinzip gilt in allen Formgruppen, im Präsens ebenso wie in der Vergangenheit.

A második elv az sz-es tövű igékre érvényes: az alakcsoport dönt. – Das zweite Prinzip gilt für die Verben mit sz-Stamm: Die Formgruppe entscheidet.

Jelen időben sz-es tő áll; múlt időben, felszólító és feltételes módban, a főnévi igenévben és a „-hat/-het” előtt magánhangzós, d-s vagy z-s tő. – Im Präsens steht der sz-Stamm; in der Vergangenheit, im Imperativ und Konditional, im Infinitiv und vor „-hat/-het“ der Vokal-, d- oder z-Stamm.

Anya a kanalat a tányér mellé teszi. – Die Mutter legt den Löffel neben den Teller.

Ha az sz-es igékre az első elvet alkalmazzuk, hibás alakot kapunk: „tetek” a helyes „tesztek” helyett. – Wendet man auf die sz-Verben das erste Prinzip an, erhält man eine falsche Form: „tetek“ statt des richtigen „tesztek“ – ihr legt.

Az „-ás/-és” és az „-ó/-ő” előtt többnyire a v-s tő áll: „alvás”, „vevő”, „igyekvő”, „lefekvés”. – Vor „-ás/-és“ und „-ó/-ő“ steht meist der v-Stamm: „alvás“ – Schlaf –, „vevő“ – Kunde –, „igyekvő“ – strebsam –, „lefekvés“ – das Schlafengehen.

Formgruppeírmozoglőteszalszikigyekszik
ich (Präsens)írokmozgoklövökteszekalszomigyekszem
du (Präsens)írszmozogszlőszteszelalszoligyekszel
ich (Vergangenheit)írtammozogtamlőttemtettemaludtamigyekeztem
er/sie (Vergangenheit)írtmozgottlőtttettaludtigyekezett
Imperativ er/sieírjonmozogjonlőjöntegyenaludjonigyekezzen
Konditional er/sieírnamozognalőnetennealudnaigyekezne
Infinitivírnimozognilőnitennialudniigyekezni
-hat/-hetírhatmozoghatlőhettehetaludhatigyekezhet
-ó/-őírómozgólövőtevőalvóigyekvő

Az egyes szám harmadik személyű múlt idő a legkényesebb alak: „mozgott”, „lőtt”, „tett”, „evett”, „ivott”, „aludt”, „haragudott”, „igyekezett”. – Die er/sie-Form der Vergangenheit ist die heikelste Form: „mozgott“, „lőtt“, „tett“, „evett“, „ivott“, „aludt“, „haragudott“, „igyekezett“.

Marci tegnap az óvodában két tányér levest evett. – Marci hat gestern im Kindergarten zwei Teller Suppe gegessen.

Ezért ez az alak az ige négy jellemző alakjának egyike. – Deshalb ist diese Form eine der vier Kennformen des Verbs.

Az igekötő nem változtat a tövön: „elalszik” – „elaludt” – „elaludni”. – Das Verbalpräfix ändert den Stamm nicht: „elalszik“ – schläft ein –, „elaludt“ – schlief ein –, „elaludni“ – einschlafen.

A kisfiú még nem alszik el, a nővére már lefeküdt. – Der kleine Junge schläft noch nicht ein, seine Schwester hat sich schon hingelegt.

A személyragos főnévi igenév is a főnévi igenév tövét kapja: „aludnom kell”, „ennünk kell” (→ 12.3). – Auch der Infinitiv mit Personalendung erhält den Stamm des Infinitivs: „aludnom kell“ – ich muss schlafen –, „ennünk kell“ – wir müssen essen.

A múlt idejű melléknévi igenév azonos az egyes szám harmadik személyű múlt idővel: „megevett alma”, „főtt tojás”; kivétel a „nyugodt”. – Das Partizip der Vergangenheit ist gleich der er/sie-Form der Vergangenheit: „megevett alma“ – aufgegessener Apfel –, „főtt tojás“ – gekochtes Ei; die Ausnahme ist „nyugodt“.

A műveltető igék még rövidebb tőből képződnek: „etet”, „itat”, „altat”, „fektet” (→ 11.9). – Die Kausativverben werden von einem noch kürzeren Stamm gebildet: „etet“ – füttert –, „itat“ – tränkt –, „altat“ – bringt zum Schlafen –, „fektet“ – legt hin.

Anya eteti a babát. – Die Mutter füttert das Baby.

Más nyelvtanok jelen idejű és múlt idejű tőről beszélnek; ez az sz-es igékre illik, a hangkivető igékre nem, mert ott jelen időben is változik a tő: „mozgok” – „mozogsz”. – Andere Grammatiken sprechen von Präsens- und Vergangenheitsstamm; das passt auf die sz-Verben, nicht aber auf die Verben mit Vokalausfall, denn dort wechselt der Stamm schon im Präsens: „mozgok“ – „mozogsz“.

Wortschatz

  • elv – Prinzip, Grundsatz
  • alakcsoport {alak·csoport} – Formgruppe
  • igealak {ige·alak} – Verbform
  • jelen idő – Präsens
  • múlt idő – Vergangenheit
  • felszólító mód – Imperativ
  • feltételes mód – Konditional
  • aludni – schlafen
  • aludnom kell – ich muss schlafen
  • ennünk kell – wir müssen essen
  • teszi – er/sie legt es
  • tesztek – ihr legt
  • lefekvés {le·fekvés} – das Schlafengehen
  • elalszik {el·alszik} – schläft ein
  • elaludt {el·alud·t} – er/sie schlief ein
  • etet – füttert
  • itat – tränkt
  • altat – bringt zum Schlafen
  • fektet – legt hin
  • műveltető ige – Kausativverb
  • óvoda – Kindergarten
  • tányér – Teller
  • kanál – Löffel

↑ Hoch zum Seitenanfang

9.Az igék a szótárban – Verben im Wörterbuch (→ 2.9.9)

Hanna egy mesében az „aludt” alakot olvassa. – Hanna liest in einem Märchen die Form „aludt“ – er/sie schlief.

Sem az „aludt”, sem az „aludni” nem címszó a szótárban. – Weder „aludt“ noch „aludni“ ist ein Stichwort im Wörterbuch.

Az ige a szótárban az alapalakjánál áll, az „-ik” végű igék „-ik”-kel: „alszik”, „eszik”, „igyekszik”. – Das Verb steht im Wörterbuch unter seiner Grundform, die Verben auf „-ik“ mit „-ik“: „alszik“, „eszik“, „igyekszik“.

A kétnyelvű szótár zárójelben gyakran megadja a múlt időt, a felszólító és a feltételes módot: „olvas (-tam, -ott, -son, -na)”. – Das zweisprachige Wörterbuch gibt in Klammern oft die Vergangenheit, den Imperativ und den Konditional an: „olvas (-tam, -ott, -son, -na)“.

A kötőjeles toldalék azt jelenti, hogy az alapalakhoz járul, tehát itt nincs tőváltozás. – Die Endung mit Bindestrich tritt an die Grundform; hier gibt es also keinen Stammwechsel.

Ahol a szótár kiírja az egész alakot, ott a tő megváltozik: „lő (lövök, lőtt, lőjön)”, „alszik (aludt, aludjon)”. – Wo das Wörterbuch die ganze Form ausschreibt, ändert sich der Stamm: „lő (lövök, lőtt, lőjön)“, „alszik (aludt, aludjon)“.

Az egynyelvű, értelmező szótár a szófajt és a fontos alakokat közli, például így: „mozog ige; mozgok, mozogsz, mozgott, mozogni”. – Das einsprachige Bedeutungswörterbuch nennt die Wortart und die wichtigen Formen, etwa so: „mozog ige; mozgok, mozogsz, mozgott, mozogni“.

Gyakori rövidítések: „tn.” (tárgyatlan), „ts.” (tárgyas), „v.” (vagy) a kettős alakoknál, valamint „ritka”, „régies”, „népies”, „biz.” (bizalmas). – Häufige Abkürzungen sind „tn.“ – intransitiv –, „ts.“ – transitiv –, „v.“ – oder – bei Doppelformen sowie „ritka“ – selten –, „régies“ – veraltend –, „népies“ – volkstümlich – und „biz.“ – umgangssprachlich.

A kétnyelvű szótár a kettős alakok közül gyakran csak a gyakoribbat közli. – Von den Doppelformen nennt das zweisprachige Wörterbuch oft nur die häufigere.

A szövegbeli alaktól négy lépés vezet vissza a címszóig. – Von der Form im Text führen vier Schritte zurück zum Stichwort.

Az első lépés a toldalék levágása: „aludt” → „alud-”. – Der erste Schritt ist das Abtrennen der Endung: „aludt“ → „alud-“.

A második lépés az igekötő leválasztása: „megevett” → „evett”. – Der zweite Schritt ist das Abtrennen des Präfixes: „megevett“ – aß auf – → „evett“.

A harmadik lépés a tődarab értelmezése: az „alud-”, a „feküd-” és a „haragud-” „-szik” végű igére utal. – Der dritte Schritt ist die Deutung des Stammstücks: „alud-“, „feküd-“ und „haragud-“ weisen auf ein Verb auf „-szik“.

A negyedik lépés az alapalak felállítása és ellenőrzése a szótárban: „alszik”. – Der vierte Schritt ist das Bilden der Grundform und ihre Prüfung im Wörterbuch: „alszik“.

Útjelzők: „te-”, „ve-”, „e-”, „i-” tt-vel vagy nn-nel → „tesz”, „vesz”, „eszik”, „iszik”; „löv-”, „szöv-” → „lő”, „sző”; „ev-”, „iv-”, „vev-” → „eszik”, „iszik”, „vesz”. – Wegweiser: „te-“, „ve-“, „e-“, „i-“ mit tt oder nn → „tesz“, „vesz“, „eszik“, „iszik“; „löv-“, „szöv-“ → „lő“, „sző“; „ev-“, „iv-“, „vev-“ → „eszik“, „iszik“, „vesz“.

Az „igyekeztek” alak az „igyekszik”, a „mosolyogva” a „mosolyog” igéhez vezet. – Die Form „igyekeztek“ führt zu „igyekszik“, „mosolyogva“ – lächelnd – zu „mosolyog“.

A képzett szavak – „lövés”, „alvás”, „vevő”, „esküvő”, „nyugodt” – gyakran külön címszók. – Abgeleitete Wörter – „lövés“, „alvás“, „vevő“, „esküvő“, „nyugodt“ – sind oft eigene Stichwörter.

A „hívő” a „hisz” igéhez tartozik, nem a „hív” igéhez. – „Hívő“ gehört zu „hisz“ – glaubt –, nicht zu „hív“ – ruft.

Az azonos alakú szavakat a szótár felső indexszel választja el: „nő¹” és „nő²”. – Gleich lautende Wörter trennt das Wörterbuch durch hochgestellte Ziffern: „nő¹“ – Frau – und „nő²“ – wächst.

A „tett” kétszer is előfordul: főnévként, és a „tesz” múlt idejeként. – „Tett“ kommt zweimal vor: als Substantiv – Tat – und als Vergangenheit von „tesz“ – tat.

Az igekötős igék külön címszók, de a kis szótárak gyakran csak az alapigénél közlik őket. – Präfixverben sind eigene Stichwörter, kleine Wörterbücher führen sie aber oft nur beim Grundverb.

A latin szótár is több alakkal adja meg az igét: „fero, ferre, tuli, latum”; a magyar megfelelő a négy jellemző alak: „alszik – alszom – aludt – aludni”. – Auch das lateinische Wörterbuch gibt das Verb mit mehreren Formen an: „fero, ferre, tuli, latum“ – tragen; das ungarische Gegenstück sind die vier Kennformen: „alszik – alszom – aludt – aludni“.

Wortschatz

  • címszó {cím·szó} – Stichwort
  • szócikk {szó·cikk} – Wörterbucheintrag
  • kétnyelvű {két·nyelvű} szótár – zweisprachiges Wörterbuch
  • egynyelvű {egy·nyelvű} szótár – einsprachiges Wörterbuch
  • értelmező szótár – Bedeutungswörterbuch
  • szófaj {szó·faj} – Wortart
  • rövidítés – Abkürzung
  • tárgyatlan {tárgyatlan} – intransitiv
  • tárgyas {tárgyas} – transitiv
  • vagy – oder
  • ritka – selten
  • régies – veraltend
  • népies – volkstümlich
  • bizalmas – vertraulich, umgangssprachlich
  • tődarab {tő·darab} – Stammstück
  • megevett {meg·ev·ett} – er/sie aß auf
  • igyekeztek – sie bemühten sich; ihr bemüht euch
  • tett – Tat; er/sie tat
  • mese – Märchen
  • mesében – in einem Märchen

Dieser Text steht unter CC0 1.0 Universell. Eine Quellenangabe ist nicht erforderlich.
Er darf kostenlos kopiert, verändert, veröffentlicht und auch kommerziell genutzt werden.