6.5 Kennzeichnung des Besitzers mit -nak/-nek

1.A ragtalan birtokos – Der endungslose Besitzer (→ 6.5.1)

A birtokos rag nélkül is állhat a birtokszó előtt. – Der Besitzer kann auch ohne Endung vor dem Besitzwort stehen.

Péter könyve érdekes. – Peters Buch ist interessant.

Anna háza nagy. – Annas Haus ist groß.

A „Péter” szóalak ugyanaz, mint a szótárban: nincs rajta rag. – Die Wortform „Péter“ ist dieselbe wie im Wörterbuch: Sie trägt keine Endung.

A birtokviszonyt a birtokszón álló birtokos személyjel mutatja. – Die Besitzbeziehung zeigt das Possessivsuffix am Besitzwort.

A „könyve” jelentése „az ő könyve”; csak az előtte álló „Péter” mondja meg, kié. – „könyve“ heißt „sein/ihr Buch“; erst das vorangestellte „Péter“ sagt, wessen Buch.

Az iskolai nyelvtan ezt a birtokost ragtalan birtokos jelzőnek nevezi. – Die Schulgrammatik nennt diesen Besitzer „ragtalan birtokos jelző“ – endungsloses Besitzerattribut.

A német, az angol, a francia, a spanyol, az orosz és a latin a birtokost jelöli, a magyar a birtokszót. – Deutsch, Englisch, Französisch, Spanisch, Russisch und Latein kennzeichnen den Besitzer, das Ungarische das Besitzwort.

A latin „liber Petri” és az orosz „kniga Petra” birtokos esetet használ. – Das lateinische „liber Petri“ und das russische „kniga Petra“ verwenden den Genitiv.

A magyarhoz a német köznyelvi „Peter sein Buch” áll a legközelebb. – Am nächsten kommt dem Ungarischen das umgangssprachliche deutsche „Peter sein Buch“.

A szerkezet elején álló névelő a birtokoshoz tartozik. – Der Artikel am Anfang der Gruppe gehört zum Besitzer.

A tanár autója új. – Das Auto des Lehrers ist neu.

Egy tanár autója áll a ház előtt. – Vor dem Haus steht das Auto eines Lehrers.

A ragtalan birtokos után a birtokszó elé nem kerül névelő. – Nach dem endungslosen Besitzer steht vor dem Besitzwort kein Artikel.

A személynév és a legtöbb helynév a köznyelvben névelő nélkül áll. – Personennamen und die meisten Ortsnamen stehen in der Standardsprache ohne Artikel.

Budapest központja szép. – Das Zentrum von Budapest ist schön.

Kovács úr autója piros, a Kovács család háza nagy. – Herrn Kovács’ Auto ist rot, das Haus der Familie Kovács ist groß.

A beszélt nyelvben a személynév előtt is állhat névelő: „a Péter könyve” (→ 6.10). – In der gesprochenen Sprache kann auch vor einem Personennamen ein Artikel stehen: „a Péter könyve“ (→ 6.10).

A birtokos ragtalan, a birtokszó azonban soha: mindig harmadik személyű személyjelet visel. – Der Besitzer ist endungslos, das Besitzwort aber nie: Es trägt immer das Suffix der 3. Person.

A fiú cipője tiszta. – Die Schuhe des Jungen sind sauber.

A szomszéd kutyája barátságos. – Der Hund des Nachbarn ist freundlich.

Azt, hogy „-a/-e” vagy „-ja/-je” áll-e, a birtokszó dönti el, nem a birtokos (→ 6.2). – Ob „-a/-e“ oder „-ja/-je“ steht, entscheidet das Besitzwort, nicht der Besitzer (→ 6.2).

Birtokos nélkül a személyjel egy már ismert személyre utal: A kutyája barátságos. – Ohne Besitzer verweist das Suffix auf eine schon bekannte Person: Sein Hund ist freundlich.

A birtokviszony nemcsak tulajdont jelent: rész és egész kapcsolatát is kifejezi. – Die Besitzbeziehung bedeutet nicht nur Eigentum: Sie drückt auch die Beziehung von Teil und Ganzem aus.

Az iskola ajtaja nyitva van. – Die Tür der Schule ist offen.

A ház ablaka kicsi, a könyv címe rövid. – Das Fenster des Hauses ist klein, der Titel des Buches ist kurz.

A város központja szép. – Das Stadtzentrum ist schön.

A német az ilyen szerkezetet gyakran összetett szóval adja vissza. – Das Deutsche gibt solche Gruppen oft mit einem Kompositum wieder.

A birtokszóhoz tartozó melléknév a birtokos és a birtokszó közé kerül. – Ein Adjektiv zum Besitzwort steht zwischen Besitzer und Besitzwort.

Péter új könyve drága. – Peters neues Buch ist teuer.

A régi ház ablaka kicsi. – Das Fenster des alten Hauses ist klein.

A melléknév mindig az utána álló főnévhez tartozik: az első mondatban a könyv új, a másodikban a ház régi. – Das Adjektiv gehört immer zum folgenden Substantiv: Im ersten Satz ist das Buch neu, im zweiten das Haus alt.

A közbeékelt melléknév miatt nem kell „-nak/-nek”. – Wegen eines eingeschobenen Adjektivs ist „-nak/-nek“ nicht nötig.

Ha a szerkezet tárgy vagy határozó, a ragot csak a birtokszó kapja meg. – Ist die Gruppe Objekt oder Adverbialbestimmung, erhält nur das Besitzwort die Endung.

Látom Péter házát. – Ich sehe Peters Haus.

A tanár szobájában ülök. – Ich sitze im Zimmer des Lehrers.

A rag előtt a személyjel „-a/-e” hangja megnyúlik: „á”, illetve „é” lesz belőle. – Vor der Endung wird der Vokal des Suffixes „-a/-e“ zu „á“ bzw. „é“ gedehnt.

Olyan alak, mint *„Pétert házát” vagy *„a tanárban szobájában”, nincs. – Formen wie *„Pétert házát“ oder *„a tanárban szobájában“ gibt es nicht.

Személyjeles tárgy mellett az ige határozott ragozású: látom, olvasom. – Bei einem Objekt mit Possessivsuffix steht das Verb in der bestimmten Konjugation: látom, olvasom.

Személyes névmás is lehet ragtalan birtokos, de csak névelővel. – Auch ein Personalpronomen kann endungsloser Besitzer sein, aber nur mit Artikel.

Az én könyvem itt van, a te könyved ott. – Mein Buch ist hier, deines dort.

A névmás csak kiemeléskor vagy szembeállításkor áll; egyébként elég a személyjel: könyvem. – Das Pronomen steht nur bei Hervorhebung oder Gegenüberstellung; sonst genügt das Suffix: könyvem – mein Buch.

Többes szám harmadik személyben nem „ők”, hanem „ő” áll: az ő házuk. – In der 3. Person Plural steht nicht „ők“, sondern „ő“: az ő házuk – ihr Haus.

Többes számú főnév mint birtokos mellett a személyjel egyes számú. – Bei einem Substantiv im Plural als Besitzer steht das Suffix im Singular.

A gyerekek szobája világos. – Das Zimmer der Kinder ist hell.

*„A gyerekek szobájuk” helytelen; a „-juk” csak névmás után áll: az ő szobájuk. – *„A gyerekek szobájuk“ ist falsch; „-juk“ steht nur nach dem Pronomen: az ő szobájuk – ihr Zimmer.

Az állítmány száma a birtokszót követi, nem a birtokost. – Die Zahl des Prädikats folgt dem Besitzwort, nicht dem Besitzer.

Péter könyvei az asztalon vannak. – Peters Bücher liegen auf dem Tisch.

A ragtalan főnév alanynak látszik, pedig gyakran csak a birtokos szerkezet része. – Ein endungsloses Substantiv sieht aus wie ein Subjekt, ist aber oft nur Teil der Possessivkonstruktion.

Megnézem a ház tetejét. – Ich sehe mir das Dach des Hauses an.

A kerékpár hátsó kereke görbe. – Das Hinterrad des Fahrrads ist verbogen.

A ragtalan birtokos közvetlenül a birtokszó előtt áll; elválasztani vagy hátravetni nem lehet (→ 6.5.3). – Der endungslose Besitzer steht unmittelbar vor dem Besitzwort; abtrennen oder nachstellen lässt er sich nicht (→ 6.5.3).

↑ Hoch zum Seitenanfang

2.A ragos birtokos – Der Besitzer mit -nak/-nek (→ 6.5.2)

A hosszú alakban a birtokos „-nak/-nek” ragot kap, a birtokszó elé pedig határozott névelő kerül. – In der langen Form erhält der Besitzer die Endung „-nak/-nek“, und vor das Besitzwort tritt der bestimmte Artikel.

Péternek a könyve az asztalon van. – Peters Buch liegt auf dem Tisch.

Annának a háza a park mellett áll. – Annas Haus steht neben dem Park.

A jelentés ugyanaz, mint a rövid alakban: „Péter könyve” és „Péternek a könyve” ugyanazt a könyvet jelöli. – Die Bedeutung ist dieselbe wie in der kurzen Form: „Péter könyve“ und „Péternek a könyve“ bezeichnen dasselbe Buch.

A személyjel a hosszú alakban is megmarad; *„Péternek a könyv” helytelen. – Das Possessivsuffix bleibt auch in der langen Form erhalten; *„Péternek a könyv“ ist falsch.

A viszonyt tehát két helyen jelöli a nyelv: a birtokoson és a birtokszón. – Die Beziehung ist also an zwei Stellen gekennzeichnet: am Besitzer und am Besitzwort.

Az iskolai nyelvtan ezt ragos birtokos jelzőnek nevezi; a „rag” szó a „ragad” igéből elvont szó. – Die Schulgrammatik nennt dies „ragos birtokos jelző“ – Besitzerattribut mit Endung; „rag“ ist eine Rückbildung aus „ragad“ – kleben.

A hosszú alakban két névelő is lehet: az első a birtokosé, a második a birtokszóé. – In der langen Form kann es zwei Artikel geben: Der erste gehört zum Besitzer, der zweite zum Besitzwort.

A tanárnak az autója fekete. – Das Auto des Lehrers ist schwarz.

Katának az órája pontos. – Katas Uhr geht genau.

A második névelő alakját a birtokszó kezdőhangja dönti el: mássalhangzó előtt „a”, magánhangzó előtt „az”. – Die Form des zweiten Artikels bestimmt der Anlaut des Besitzwortes: vor Konsonant „a“, vor Vokal „az“.

A gyereknek a kabátja piros. – Der Mantel des Kindes ist rot.

A ragnak csak két alakja van: mély hangrendű szó után „-nak”, magas hangrendű után „-nek”. – Die Endung hat nur zwei Formen: nach Wörtern mit hinteren Vokalen „-nak“, nach Wörtern mit vorderen Vokalen „-nek“.

Harmadik, ajakkerekítéses alakja nincs, szemben a „-hoz/-hez/-höz” raggal: nőnek. – Eine dritte, gerundete Form gibt es nicht, anders als bei „-hoz/-hez/-höz“: nőnek – der Frau.

A vegyes hangrendű „diák” és „szomszéd” „-nak” ragot kap, ugyanígy a „férfi”: férfinak. – Die gemischten Wörter „diák“ und „szomszéd“ nehmen „-nak“, ebenso „férfi“: férfinak – dem Mann.

A diáknak a füzete az asztalon van. – Das Heft des Schülers liegt auf dem Tisch.

A rag kötőhang nélkül járul a tőhöz, két mássalhangzó után is: könyvnek, de könyvet. – Die Endung tritt ohne Bindevokal an den Stamm, auch nach zwei Konsonanten: könyvnek, aber könyvet.

A szóvégi rövid „a” és „e” a rag előtt megnyúlik. – Auslautendes kurzes „a“ und „e“ wird vor der Endung lang.

Emesének a szobája kicsi. – Emeses Zimmer ist klein.

Az iskolának az udvara nagy. – Der Hof der Schule ist groß.

*„Annanak” helytelen; a hosszú magánhangzó viszont nem változik: autónak, fiúnak. – *„Annanak“ ist falsch; lange Vokale im Auslaut bleiben dagegen unverändert: autónak, fiúnak.

Az igei „-nak/-nek” személyrag (olvasnak, kérnek) csak alakra egyezik vele. – Die verbale Personalendung „-nak/-nek“ (olvasnak – sie lesen, kérnek – sie bitten) stimmt nur der Form nach mit ihr überein.

Dolog és hely is lehet ragos birtokos. – Auch Sachen und Orte können Besitzer mit Endung sein.

A háznak az ablaka nyitva van. – Das Fenster des Hauses ist offen.

Az ajtónak a kilincse hideg. – Die Klinke der Tür ist kalt.

A személyes névmásnak külön alakjai vannak: nekem, neked, neki, nekünk, nektek, nekik. – Das Personalpronomen hat eigene Formen: nekem, neked, neki, nekünk, nektek, nekik.

Nekem a szobám világos. – Mein Zimmer ist hell.

Neked a táskád itt van. – Deine Tasche ist hier.

A birtokszó személyjele a névmás személyéhez igazodik: nekem – szobám, neked – táskád, neki – háza. – Das Possessivsuffix richtet sich nach der Person des Pronomens: nekem – szobám, neked – táskád, neki – háza.

*„Énnek” és *„tenek” nincs; a nyomatékos alak „énnekem”, „teneked”. – *„Énnek“ und *„tenek“ gibt es nicht; die verstärkten Formen lauten „énnekem“, „teneked“.

A „nekik” után a birtokszó többes szám harmadik személyű: Nekik a házuk a falu szélén van. – Nach „nekik“ steht das Besitzwort in der 3. Person Plural: Ihr Haus liegt am Dorfrand.

Többes számú főnév után viszont egyes számú: a szomszédoknak a háza. – Nach einem Substantiv im Plural dagegen im Singular: a szomszédoknak a háza – das Haus der Nachbarn.

Az „ön” harmadik személyű főnévként viselkedik: Önnek a kabátja itt van. – „ön“ – Sie – verhält sich wie ein Substantiv der 3. Person: Ihr Mantel ist hier.

Többes számú birtokosnál a rag a többesjel után áll. – Beim Besitzer im Plural steht die Endung nach dem Pluralzeichen.

A diákoknak a tanára kedves. – Der Lehrer der Schüler ist nett.

A birtokos maga is viselhet személyjelet; ilyenkor a rag a személyjel után következik. – Der Besitzer kann selbst ein Possessivsuffix tragen; dann folgt die Endung nach dem Suffix.

A barátomnak a lakása közel van. – Die Wohnung meines Freundes ist in der Nähe.

Az anyámnak a telefonja régi. – Das Telefon meiner Mutter ist alt.

A sorrend kötött: tő, személyjel, rag; *„barátnakom” lehetetlen. – Die Reihenfolge ist fest: Stamm, Possessivsuffix, Endung; *„barátnakom“ ist unmöglich.

A „-ja/-je” személyjel magánhangzója is megnyúlik a rag előtt: anyjának, kertjének. – Auch das Suffix „-ja/-je“ wird vor der Endung gedehnt: anyjának – seiner Mutter, kertjének – seines Gartens.

Ha a szerkezet tárgy vagy határozó, a ragot a birtokszó kapja; a birtokos megtartja a „-nak/-nek” ragot. – Ist die Gruppe Objekt oder Adverbialbestimmung, erhält das Besitzwort die Endung; der Besitzer behält „-nak/-nek“.

Keresem Péternek a kulcsát. – Ich suche Peters Schlüssel.

Péternek a házához megyünk. – Wir gehen zu Peters Haus.

A birtokos más ragot nem kaphat: *„Péternekben” vagy *„Péterhez a háza” nincs. – Der Besitzer kann keine andere Endung erhalten: *„Péternekben“ oder *„Péterhez a háza“ gibt es nicht.

A birtok többségét a birtoktöbbesítő „-i” jelzi (→ 6.4). – Die Mehrzahl des Besitzes zeigt das Besitzpluralzeichen „-i“ (→ 6.4).

A tanárnak a könyvei a polcon vannak. – Die Bücher des Lehrers stehen im Regal.

A „Péternek a könyve” pontosan a német köznyelvi „dem Peter sein Buch” mintáját követi. – „Péternek a könyve“ folgt genau dem Muster des umgangssprachlichen deutschen „dem Peter sein Buch“.

A németben ez a szerkezet az írott nyelvben kifogásolt, a magyarban viszont szabályos köznyelvi alak. – Im Deutschen gilt dieser Bau in der Schriftsprache als fragwürdig, im Ungarischen ist er dagegen normale Standardsprache.

A beszélt francia is ismer ilyen alakot: „le livre à Pierre”. – Auch das gesprochene Französisch kennt eine solche Form: „le livre à Pierre“.

↑ Hoch zum Seitenanfang

3.Kötelező és elhagyható rag – Obligatorische und fakultative Kennzeichnung (→ 6.5.3)

Hogy kell-e a „-nak/-nek”, azt a szerkezet felépítése dönti el, nem a jelentés. – Ob „-nak/-nek“ nötig ist, entscheidet der Bau der Konstruktion, nicht die Bedeutung.

A zárt birtokos szerkezetben a rag elhagyható. – In der geschlossenen Possessivgruppe ist die Endung weglassbar.

Júlia könyve új. – Julias Buch ist neu.

Júliának a könyve új. – Julias Buch ist neu.

A rövid alak a gyakoribb, de a hosszú is helyes, és nem jelent hangsúlyt. – Die kurze Form ist die häufigere, aber auch die lange ist richtig und bedeutet keine Betonung.

A birtokszó előtti melléknév nem teszi kötelezővé a ragot. – Ein Adjektiv vor dem Besitzwort macht die Endung nicht obligatorisch.

Júlia régi könyve érdekes. – Julias altes Buch ist interessant.

A szerkezet hossza sem teszi kötelezővé (→ 6.5.5). – Auch die Länge der Gruppe macht sie nicht obligatorisch (→ 6.5.5).

A kérdő névmás mint birtokos mindig ragot kap: kinek a …?, minek a …? – Ein Fragepronomen als Besitzer erhält immer die Endung: kinek a …? – wessen …? (Person), minek a …? (Sache).

Kinek a kabátja ez? – Wessen Mantel ist das?

Ez minek a kulcsa? – Wozu gehört dieser Schlüssel?

*„Ki kabátja” nincs; a válaszban viszont mindkét alak lehetséges: Péter kabátja, Péternek a kabátja. – *„Ki kabátja“ gibt es nicht; in der Antwort sind dagegen beide Formen möglich: Peters Mantel.

Röviden az „-é” jeles önálló alakkal is lehet felelni: Péteré (→ 6.8). – Kurz kann man auch mit der selbständigen Form auf „-é“ antworten: Péteré – Peters (→ 6.8).

Ha a birtokos előtt mutató névmás áll, a rag kötelező, mégpedig kétszer. – Steht vor dem Besitzer ein Demonstrativpronomen, ist die Endung obligatorisch, und zwar zweimal.

Ennek a fiúnak a táskája nehéz. – Die Tasche dieses Jungen ist schwer.

Annak az autónak a motorja hangos. – Der Motor jenes Autos ist laut.

Az „ez” és az „az” „z” hangja hasonul a rag kezdőhangjához: ennek, annak. – Das „z“ von „ez“ und „az“ gleicht sich an den Anlaut der Endung an: ennek, annak.

Rag nélkül a szósor mondatként értendő: Ez a fiú táskája. – Ohne Endung wird die Folge als Satz verstanden: Das ist die Tasche des Jungen.

Csak a választékos, változatlan „e” mellett maradhat ragtalan a birtokos: E könyv szerzője ismert író. – Nur neben dem gehobenen, unveränderlichen „e“ kann der Besitzer endungslos bleiben: Der Autor dieses Buches ist ein bekannter Schriftsteller.

Önálló mutató névmás is lehet birtokos, szintén raggal: Ennek az ára magas. – Auch ein alleinstehendes Demonstrativpronomen kann Besitzer sein, ebenfalls mit Endung: Der Preis davon ist hoch.

Ha az állítmány elválasztja a birtokost a birtokszótól, a rag kötelező. – Trennt das Prädikat den Besitzer vom Besitzwort, ist die Endung obligatorisch.

Júliának elveszett a kulcsa. – Julias Schlüssel ist verloren gegangen.

A háznak piros a teteje. – Das Haus hat ein rotes Dach.

*„Júlia elveszett a kulcsa” nem magyar mondat. – *„Júlia elveszett a kulcsa“ ist kein ungarischer Satz.

Ezt az elválasztott birtokost az iskolai nyelvtan birtokos részeshatározónak nevezi. – Diesen abgetrennten Besitzer nennt die Schulgrammatik „birtokos részeshatározó“.

A birtokszó után álló birtokos is mindig ragot kap: Elveszett a kulcsa Júliának. – Auch der nach dem Besitzwort stehende Besitzer erhält immer die Endung: Julias Schlüssel ist verloren gegangen.

Ez a sorrend főleg a beszélt nyelvre jellemző, ahol a birtokos utólag kerül elő. – Diese Reihenfolge ist vor allem in der gesprochenen Sprache üblich, wo der Besitzer nachgereicht wird.

Ha a mutató névmás a birtokszóhoz tartozik, a birtokos szintén ragot kap. – Gehört das Demonstrativpronomen zum Besitzwort, erhält der Besitzer ebenfalls die Endung.

Júliának ez a könyve érdekes. – Dieses Buch von Julia ist interessant.

Péternek az a háza üres. – Jenes Haus von Peter steht leer.

A határozatlan és a vonatkozó névmás után is kötelező a rag. – Auch nach unbestimmten und Relativpronomen ist die Endung obligatorisch.

Itt maradt valakinek a kulcsa. – Hier ist jemandes Schlüssel liegen geblieben.

Ismerem a lányt, akinek a bátyja itt dolgozik. – Ich kenne das Mädchen, dessen älterer Bruder hier arbeitet.

A birtoklást kifejező létigés mondatban is kötelező: Júliának van egy kutyája (→ 6.7). – Auch im Haben-Satz mit „van“ ist sie obligatorisch: Julia hat einen Hund (→ 6.7).

Ragtalan birtokos tehát csak név, főnév vagy személyes névmás lehet, és közvetlenül a birtokszó előtt kell állnia. – Endungslos kann der Besitzer also nur als Name, Substantiv oder Personalpronomen sein, und er muss unmittelbar vor dem Besitzwort stehen.

A „kötelező” a „köt” igére vezethető vissza, ahogy a latin „obligare” is a „ligare” igére. – „kötelező“ – obligatorisch – geht auf „köt“ – binden – zurück, wie lateinisch „obligare“ auf „ligare“ – binden.

↑ Hoch zum Seitenanfang

4.A birtokos kiemelése – Hervorhebung des Besitzers (→ 6.5.4)

A birtokost hangsúly, szövegkörnyezet és szórend emeli ki, nem a „-nak/-nek” rag. – Den Besitzer heben Betonung, Kontext und Wortstellung hervor, nicht die Endung „-nak/-nek“.

Péternek a kabátja fekete, Annának a kabátja piros. – Peters Mantel ist schwarz, Annas Mantel ist rot.

Péter kabátja fekete, Anna kabátja piros. – Peters Mantel ist schwarz, Annas Mantel ist rot.

A két mondat ugyanazt a szembeállítást fejezi ki; a hangsúly mindkettőben a birtokoson van. – Beide Sätze drücken denselben Gegensatz aus; die Betonung liegt in beiden auf dem Besitzer.

A kiemelt mondatrész a fókusz; a hangsúly a szó első szótagjára esik: PÉ-ter-nek. – Der hervorgehobene Satzteil ist der Fokus; die Betonung liegt auf der ersten Silbe des Wortes: PÉ-ter-nek.

A fókusz közvetlenül az ige előtt áll. – Der Fokus steht unmittelbar vor dem Verb.

Péter könyve az asztalon van. – Peters Buch liegt auf dem Tisch.

Péter könyve van az asztalon, nem Anna könyve. – Peters Buch liegt auf dem Tisch, nicht Annas Buch.

A semleges mondatban a „van” a végén áll, a kiemelő mondatban közvetlenül a csoport mögé kerül. – Im neutralen Satz steht „van“ am Ende, im hervorhebenden rückt es direkt hinter die Gruppe.

A rövid alak tehát éppúgy kiemelhet, mint a hosszú. – Die kurze Form kann also ebenso hervorheben wie die lange.

Személyes birtokosnál a személyes névmás fejezi ki a szembeállítást. – Bei Personen als Besitzer drückt das Personalpronomen den Gegensatz aus.

Az én kulcsom van itt, nem a te kulcsod. – Mein Schlüssel liegt hier, nicht dein Schlüssel.

A mi kertünk nagy, a ti kertetek kicsi. – Unser Garten ist groß, euer Garten ist klein.

A névmás nem pótolja a személyjelet: *„az én kulcs” helytelen. – Das Pronomen ersetzt das Suffix nicht: *„az én kulcs“ ist falsch.

A németben a hangsúly egymagában elég (MEIN Schlüssel), a francia külön névmást tesz hozzá: „ma clé à moi”. – Im Deutschen genügt die Betonung allein (MEIN Schlüssel), das Französische fügt ein eigenes Pronomen hinzu: „ma clé à moi“.

A birtokosra irányuló kérdés eleve fókusz. – Eine Frage nach dem Besitzer ist von sich aus ein Fokus.

Kinek a telefonja csörög? – Az én telefonom csörög. – Wessen Telefon klingelt? – Mein Telefon klingelt.

Kinek a kutyája ugat? – A szomszéd kutyája ugat. – Wessen Hund bellt? – Der Hund des Nachbarn bellt.

A kérdés ragját a válasz nem veszi át: a rövid és a hosszú válasz egyaránt helyes. – Die Endung der Frage geht nicht in die Antwort über: Kurze und lange Antwort sind gleich richtig.

A „nem …, hanem …” szerkezet a téves hozzárendelést helyesbíti. – Die Fügung „nem …, hanem …“ – nicht …, sondern … – berichtigt eine falsche Zuordnung.

Nem Péternek a háza üres, hanem Annának a háza. – Nicht Peters Haus steht leer, sondern Annas Haus.

Nem az én szobám hideg, hanem a te szobád. – Nicht mein Zimmer ist kalt, sondern dein Zimmer.

A „hanem” a „ha” és a „nem” összeforrásából keletkezett, és csak tagadás után áll. – „hanem“ ist aus „ha“ – wenn – und „nem“ – nicht – zusammengewachsen und steht nur nach einer Verneinung.

A hosszú alak önmagában nem jelent kiemelést. – Die lange Form allein bedeutet keine Hervorhebung.

Annának a levele ma érkezett. – Annas Brief ist heute angekommen.

Kiemelt lehet a birtokszó is, ha egyetlen birtokos két dolga áll szemben egymással. – Hervorgehoben kann auch das Besitzwort sein, wenn zwei Dinge eines einzigen Besitzers gegenübergestellt werden.

Péternek a könyve hiányzik, nem a füzete. – Peters Buch fehlt, nicht sein Heft.

A „-nak/-nek” rag mozgathatóvá teszi a birtokost: témaként a mondat elejére kerülhet. – „-nak/-nek“ macht den Besitzer beweglich: Er kann als Thema an den Satzanfang treten.

Péternek tegnap elromlott az autója. – Peters Auto ist gestern kaputtgegangen.

A téma nem azonos a fókusszal; a fókuszt az igekötő helye mutatja. – Das Thema ist nicht dasselbe wie der Fokus; den Fokus zeigt die Stellung des Verbalpräfixes.

Annának ma érkezett meg a csomagja. – Annas Paket ist heute angekommen.

Itt nem Anna, hanem a „ma” a fókusz: a „meg” igekötő az ige mögé került. – Hier ist nicht Anna, sondern „ma“ – heute – der Fokus: Das Präfix „meg“ ist hinter das Verb getreten.

A hosszú alakkal a birtokos egyedül is a fókuszba kerülhet. – Mit der langen Form kann der Besitzer auch allein in den Fokus treten.

Péternek romlott el az autója, nem Annának. – Peters Auto ist kaputtgegangen, nicht Annas.

Rövid alakkal az egész csoportnak kell a fókuszba kerülnie: Péter autója romlott el. – Mit der kurzen Form muss die ganze Gruppe in den Fokus: Peters Auto ist kaputtgegangen.

Kinek csörög a telefonja? – Péternek. – Wessen Telefon klingelt? – Peters.

Az „is” a közvetlenül előtte álló szóra vonatkozik. – Die Partikel „is“ – auch – bezieht sich auf das Wort unmittelbar vor ihr.

Péternek is nagy a kertje. – Auch Peter hat einen großen Garten.

Péternek a kertje is nagy. – Bei Peter ist auch der Garten groß.

Rövid alakban az „is” csak az egész csoport után állhat: Péter kertje is nagy; *„Péter is kertje” nincs. – In der kurzen Form kann „is“ nur hinter der ganzen Gruppe stehen: Auch Peters Garten ist groß; *„Péter is kertje“ gibt es nicht.

A „nekem, neked …” alak is állhat elválasztott birtokosként a mondat elején. – Auch die Formen „nekem, neked …“ können als abgetrennter Besitzer am Satzanfang stehen.

Nekünk a szobánk világos, nektek a konyhátok. – Bei uns ist das Zimmer hell, bei euch die Küche.

Ha a birtokszó más személyű, a névmás nem birtokos: Nekem a könyved hiányzik. – Hat das Besitzwort eine andere Person, ist das Pronomen nicht der Besitzer: Mir fehlt dein Buch.

Az angol, a francia és a spanyol gyakran „It’s … that” típusú szerkezettel emel ki; a magyarnak erre nincs szüksége. – Englisch, Französisch und Spanisch heben oft mit einem Spaltsatz vom Typ „It’s … that“ hervor; das Ungarische braucht ihn dafür nicht.

↑ Hoch zum Seitenanfang

5.Hosszabb birtokoscsoportok – Längere Besitzergruppen (→ 6.5.5)

Ha a birtokos egész szócsoport, a ragot csak az alaptag, az utolsó főnév kapja. – Ist der Besitzer eine ganze Wortgruppe, erhält nur der Kern, das letzte Substantiv, die Endung.

A fiatal tanárnak a szobája csendes. – Das Zimmer des jungen Lehrers ist ruhig.

Az idős nőnek a háza a sarkon áll. – Das Haus der älteren Frau steht an der Ecke.

Az alaptag előtt álló melléknév semmilyen ragot nem kap: *„a fiatalnak tanárnak” nincs. – Das vorangestellte Adjektiv erhält keinerlei Endung: *„a fiatalnak tanárnak“ gibt es nicht.

A hangrendet is egyedül az alaptag határozza meg: a fiatal nőnek. – Auch die Vokalharmonie bestimmt allein der Kern: a fiatal nőnek – der jungen Frau.

A németben ezzel szemben a csoport minden szava jelölt: „des jungen Lehrers”. – Im Deutschen ist dagegen jedes Wort der Gruppe gekennzeichnet: „des jungen Lehrers“.

Az alaptag előtt több bővítmény is állhat, a rag mégis csak egyszer jelenik meg. – Vor dem Kern können mehrere Bestimmungen stehen, die Endung erscheint trotzdem nur einmal.

A nagyon szorgalmas új diáknak a füzete tiszta. – Das Heft des sehr fleißigen neuen Schülers ist sauber.

Számnév után az alaptag egyes számban áll. – Nach einem Zahlwort steht der Kern im Singular.

A három diáknak a tanára beteg. – Der Lehrer der drei Schüler ist krank.

A két szomszédnak a kertje közös. – Die beiden Nachbarn haben einen gemeinsamen Garten.

Az „-i” képzős melléknév egyszerű jelző, nem külön birtokos. – Ein Adjektiv mit dem Suffix „-i“ ist ein einfaches Attribut, kein eigener Besitzer.

A budapesti iskolának az udvara tágas. – Der Hof der Budapester Schule ist geräumig.

A tegnapi újságnak a címlapja érdekes. – Die Titelseite der gestrigen Zeitung ist interessant.

A „falusi orvos” jelzős szerkezet, a „falu orvosa” birtokos szerkezet. – „a falusi orvos“ – der Dorfarzt – ist eine Attributgruppe, „a falu orvosa“ – der Arzt des Dorfes – eine Possessivkonstruktion.

A „-nak/-nek” után a névelővel új csoport kezdődik, a birtokszóé. – Nach „-nak/-nek“ beginnt mit dem Artikel eine neue Gruppe, die des Besitzwortes.

A fiatal tanárnak az új autója kék. – Das neue Auto des jungen Lehrers ist blau.

A második névelő alakja a közvetlenül utána álló szótól függ: az új autója, de a kék autója. – Die Form des zweiten Artikels hängt vom unmittelbar folgenden Wort ab: az új autója, aber a kék autója.

Hosszú birtokoscsoport is maradhat ragtalan; szószámhoz kötött szabály nincs. – Auch eine lange Besitzergruppe kann endungslos bleiben; eine an die Wortzahl gebundene Regel gibt es nicht.

A fiatal tanár új autója a garázsban van. – Das neue Auto des jungen Lehrers ist in der Garage.

A határ ilyenkor közvetlenül az első főnév után van: minden melléknév a következő főnévhez tartozik. – Die Grenze liegt dann unmittelbar nach dem ersten Substantiv: Jedes Adjektiv gehört zum nächsten Substantiv.

A mutató névmás az egyetlen szó, amely az alaptaggal azonos ragot kap. – Das Demonstrativpronomen ist das einzige Wort, das dieselbe Endung erhält wie der Kern.

Ennek a fiatal tanárnak a könyve hiányzik. – Das Buch dieses jungen Lehrers fehlt.

Annak a két szomszédnak a kertje közös. – Jene beiden Nachbarn haben einen gemeinsamen Garten.

A választékos „e” után a birtokos ragtalan marad: E fiatal tanár könyve hiányzik. – Nach dem gehobenen „e“ bleibt der Besitzer endungslos: Das Buch dieses jungen Lehrers fehlt.

Két „és”-sel kapcsolt birtokos közül a hosszú alakban mindegyik ragot kap. – Bei zwei mit „és“ – und – verbundenen Besitzern erhält in der langen Form jeder die Endung.

Péternek és Annának a háza világos. – Das Haus von Péter und Anna ist hell.

A ragtalan „Péter és Anna háza” kétértelmű lehet, akárcsak a német „Péter und Annas Haus”. – Das endungslose „Péter és Anna háza“ kann doppeldeutig sein, wie das deutsche „Péter und Annas Haus“.

Ha mindkettőnek külön háza van, a birtokszó ismétlődik: Péter háza és Anna háza. – Hat jeder ein eigenes Haus, wird das Besitzwort wiederholt: Péters Haus und Annas Haus.

Melléknévi igenév is állhat az alaptag előtt, saját bővítményeivel együtt. – Auch ein Partizip kann vor dem Kern stehen, zusammen mit seinen eigenen Ergänzungen.

A parkban játszó gyereknek a labdája piros. – Der Ball des im Park spielenden Kindes ist rot.

A „parkban” ragja az igenévhez tartozik, nem a birtokoshoz. – Die Endung von „parkban“ gehört zum Partizip, nicht zum Besitzer.

A vonatkozó mellékmondatban az „akinek” a birtokos. – Im Relativsatz ist „akinek“ der Besitzer.

Az a nő, akinek a kutyája ugat, a szomszédom. – Die Frau, deren Hund bellt, ist meine Nachbarin.

Az alaptag maga is viselhet személyjelet; a melléknév előtte változatlan. – Der Kern kann selbst ein Possessivsuffix tragen; das Adjektiv davor bleibt unverändert.

A legjobb barátomnak a lakása kicsi. – Die Wohnung meines besten Freundes ist klein.

Az új kollégámnak az irodája az emeleten van. – Das Büro meines neuen Kollegen ist im Obergeschoss.

A rag a csoport jobb szélén áll, ahogy az angol „’s” is az utolsó szóhoz járul. – Die Endung steht am rechten Rand der Gruppe, wie auch das englische „’s“ an das letzte Wort tritt.

A német, az orosz és a latin a melléknevet is egyezteti: „liber boni magistri”. – Deutsch, Russisch und Latein lassen auch das Adjektiv übereinstimmen: „liber boni magistri“ – das Buch des guten Lehrers.

↑ Hoch zum Seitenanfang

6.Egymásra épülő birtokviszonyok – Mehrere aufeinanderfolgende Possessivbeziehungen (→ 6.5.6)

Egy szó lehet egyszerre birtokszó és birtokos. – Ein Wort kann zugleich Besitzwort und Besitzer sein.

A fiú apjának az autója új. – Das Auto des Vaters des Jungen ist neu.

Az „apja” a fiúhoz képest birtokszó, az autóhoz képest birtokos. – „apja“ ist gegenüber dem Jungen Besitzwort, gegenüber dem Auto Besitzer.

A szerkezet feje az utolsó birtokszó: az „új” az autóról szól, nem az apáról. – Kopf der Gruppe ist das letzte Besitzwort: „új“ – neu – sagt etwas über das Auto, nicht über den Vater.

A középső szón két toldalék áll: előbb a birtokos személyjel, aztán a „-nak/-nek”. – Am mittleren Wort stehen zwei Suffixe: zuerst das Possessivsuffix, dann „-nak/-nek“.

A szomszéd lányának a szobája világos. – Das Zimmer der Tochter des Nachbarn ist hell.

Kata nővérének a férje tanár. – Der Mann von Katas älterer Schwester ist Lehrer.

A személyjel „-a/-e” hangja a rag előtt megnyúlik; *„apjanak” és *„nővérenek” nincs. – Der Vokal des Suffixes „-a/-e“ wird vor der Endung lang; *„apjanak“ und *„nővérenek“ gibt es nicht.

A személyjel nem maradhat el: *„a fiú apának az autója” helytelen. – Das Possessivsuffix darf nicht fehlen: *„a fiú apának az autója“ ist falsch.

A rokonságnevek a leggyakoribb közbülső birtokosok: a fiú mindig valakinek a fia. – Verwandtschaftswörter sind die häufigsten Zwischenbesitzer: Ein Sohn ist immer jemandes Sohn.

A tanár fiának az iskolája közel van. – Die Schule des Sohnes des Lehrers ist in der Nähe.

Az igazgató nagynénjének a macskája a zongorán alszik. – Die Katze der Tante des Direktors schläft auf dem Klavier.

Egyes szavak töve megváltozik: fiú → fia → fiának. – Bei einigen Wörtern ändert sich der Stamm: fiú → fia → fiának.

Rész és egész is láncot alkothat, és személyek és dolgok váltakozhatnak benne. – Auch Teil und Ganzes können eine Kette bilden, und Personen und Sachen können darin wechseln.

A ház ablakának a kerete fehér. – Der Rahmen des Hausfensters ist weiß.

A gyerek kabátjának a gombja hiányzik. – Am Mantel des Kindes fehlt der Knopf.

Ahol a német összetett szót használ, ott a magyarban két birtokviszony látszik. – Wo das Deutsche ein Kompositum bildet, sind im Ungarischen zwei Besitzbeziehungen sichtbar.

Az első birtokos rendszerint ragtalan, de ragot is kaphat. – Der erste Besitzer ist meist endungslos, kann aber auch die Endung erhalten.

Júlia bátyjának az autója a garázsban áll. – Das Auto von Julias älterem Bruder steht in der Garage.

Júliának a bátyjának az autója a garázsban áll. – Das Auto von Julias älterem Bruder steht in der Garage.

A közbülső birtokos a köznyelvben ragot kap; *„a fiú apja autója” hibásnak számít. – Der Zwischenbesitzer erhält in der Standardsprache die Endung; *„a fiú apja autója“ gilt als fehlerhaft.

A németbe a láncot hátulról előre kell fordítani: „das Auto des Vaters des Jungen”. – Ins Deutsche wird die Kette von hinten nach vorn übertragen: „das Auto des Vaters des Jungen“.

Az angol „’s” a magyar sorrendet követi: „the boy’s father’s car”. – Das englische „’s“ folgt der ungarischen Reihenfolge: „the boy’s father’s car“.

A német köznyelvi „dem Jungen sein Vater sein Auto” a magyar szerkezet pontos mása. – Das umgangssprachliche deutsche „dem Jungen sein Vater sein Auto“ ist ein genaues Abbild des ungarischen Baus.

Ha az egész lánc tárgy vagy határozó, a ragot csak az utolsó birtokszó kapja. – Ist die ganze Kette Objekt oder Adverbialbestimmung, erhält nur das letzte Besitzwort die Endung.

Látom Péter barátjának a házát. – Ich sehe das Haus von Peters Freund.

Péter barátjának a kertjében ülünk. – Wir sitzen im Garten von Peters Freund.

A tanár fiának a kutyái ugatnak. – Die Hunde des Sohnes des Lehrers bellen.

Az első birtokost személyjel is kifejezheti: a barátom apja. – Den ersten Besitzer kann auch ein Possessivsuffix ausdrücken: der Vater meines Freundes.

A barátom apjának a kertje kicsi. – Der Garten des Vaters meines Freundes ist klein.

A közbülső birtokosnak nincs saját névelője: *„a kert a kapujának” helytelen. – Der Zwischenbesitzer hat keinen eigenen Artikel: *„a kert a kapujának“ ist falsch.

A kert kapujának a kulcsa elveszett. – Der Schlüssel des Gartentors ist verloren gegangen.

Címekben a második névelő gyakran elmarad: Petőfi életének utolsó éve. – In Titeln fehlt der zweite Artikel oft: das letzte Jahr von Petőfis Leben.

A lánc elvben tetszőlegesen hosszú lehet, de minden újabb taggal nehezebben érthető (→ 6.6). – Die Kette kann im Prinzip beliebig lang sein, wird aber mit jedem Glied schwerer verständlich (→ 6.6).

A szomszéd fiának a barátjának a kutyája ugat. – Der Hund des Freundes des Sohnes des Nachbarn bellt.

↑ Hoch zum Seitenanfang

7.Részeshatározó vagy birtokos? – Dativ oder Besitzerkennzeichnung (→ 6.5.7)

A „-nak/-nek” jelölheti a cselekvés részesét és a birtokost is. – „-nak/-nek“ kann den Empfänger einer Handlung und auch den Besitzer kennzeichnen.

Adok Péternek egy könyvet. – Ich gebe Peter ein Buch.

Péternek a könyve vastag. – Peters Buch ist dick.

Az első mondatban Péter részeshatározó, a másodikban birtokos jelző. – Im ersten Satz ist Péter Dativobjekt, im zweiten Besitzerattribut.

A részes eset latin neve, „dativus”, a „dare” (ad) igéhez tartozik. – Der lateinische Name des Dativs, „dativus“, gehört zu „dare“ – geben.

A részeshatározót az ige kívánja meg: ad, küld, ír, segít, válaszol. – Das Dativobjekt verlangt das Verb: ad – geben, küld – schicken, ír – schreiben, segít – helfen, válaszol – antworten.

Küldök Annának egy levelet. – Ich schicke Anna einen Brief.

Segítek a szomszédnak. – Ich helfe dem Nachbarn.

Ezekben a mondatokban nincs birtokszó, ezért birtokos sem lehet. – In diesen Sätzen gibt es kein Besitzwort, deshalb kann es auch keinen Besitzer geben.

A birtokost a következő szó birtokos személyjele jelzi: A szomszédnak a fia segít. – Den Besitzer zeigt das Possessivsuffix am folgenden Wort an: Der Sohn des Nachbarn hilft.

Kinek adsz egy könyvet? – Péternek. – Wem gibst du ein Buch? – Peter.

Kinek a könyve vastag? – Péternek. – Wessen Buch ist dick? – Peters.

A német a kettőt esettel különbözteti meg („Peter” és „Peters”), a magyar nem. – Das Deutsche unterscheidet beides durch den Kasus („Peter“ und „Peters“), das Ungarische nicht.

Ha az ige részest is kaphat, és harmadik személyű birtokszó követi, két olvasat lehetséges. – Kann das Verb einen Empfänger haben und folgt ein Besitzwort der 3. Person, sind zwei Lesarten möglich.

Megmutatom Péternek a házát. – Ich zeige Peter sein Haus. / Ich zeige Peters Haus.

Elküldöm Annának a levelét. – Ich schicke Anna ihren Brief. / Ich schicke Annas Brief ab.

Ilyenkor a szövegkörnyezet dönt; az igealak nem segít, mert mindkét olvasatban határozott. – Dann entscheidet der Zusammenhang; die Verbform hilft nicht, denn sie ist in beiden Lesarten bestimmt.

Első vagy második személyű személyjel kizárja a birtokos olvasatot. – Ein Possessivsuffix der 1. oder 2. Person schließt die Besitzerlesart aus.

Megmutatom Péternek a házamat. – Ich zeige Peter mein Haus.

Annának adod a könyvedet? – Gibst du Anna dein Buch?

Három kérdés dönt: kíván-e az ige részest, egyezik-e a birtokszó személye, és mi értelmes a szövegben. – Drei Fragen entscheiden: ob das Verb einen Empfänger verlangt, ob die Person des Besitzwortes passt und was im Text sinnvoll ist.

Ha a mondatban részes és birtokos is van, a birtokos többnyire ragtalan. – Kommen Empfänger und Besitzer in einem Satz vor, ist der Besitzer meist endungslos.

Megmutatom Annának Péter házát. – Ich zeige Anna Peters Haus.

A névmási alakoknál a személyegyeztetés dönt. – Bei den Pronomenformen entscheidet die Personenübereinstimmung.

Nekem adod a könyvedet? – Gibst du mir dein Buch?

Nekem a bátyám orvos, Péternek a nővére. – Bei mir ist der Bruder Arzt, bei Peter die Schwester.

Gyakran a kettő egybeesik: ugyanaz a személy részes és birtokos is. – Oft fällt beides zusammen: Dieselbe Person ist Empfänger und Besitzer.

Visszaadom Annának a könyvét. – Ich gebe Anna ihr Buch zurück.

Péternek fáj a feje. – Peter tut der Kopf weh.

A német itt a testrészhez kapcsolódó részes esetet használja; a magyarban a testrészen mindig ott a személyjel. – Das Deutsche setzt hier den Pertinenzdativ; im Ungarischen trägt der Körperteil immer das Possessivsuffix.

A spanyol is részes esettel szól: „A Pedro le duele la cabeza”. – Auch das Spanische verwendet den Dativ: „A Pedro le duele la cabeza“ – Peter tut der Kopf weh.

Harmadik lehetőség a birtoklást kifejező létigés mondat (→ 6.7). – Eine dritte Möglichkeit ist der Haben-Satz mit „van“ (→ 6.7).

Péternek van egy kerékpárja. – Peter hat ein Fahrrad.

Péternek a kerékpárja piros. – Peters Fahrrad ist rot.

A latin ugyanezt részes esettel fejezi ki: „Petro est liber”. – Das Lateinische drückt dasselbe mit dem Dativ aus: „Petro est liber“ – Peter hat ein Buch.

A szórend megváltoztatása egyértelművé teszi a mondatot. – Eine Umstellung macht den Satz eindeutig.

Megmutatom a házát Péternek. – Ich zeige sein Haus dem Peter.

Megmutatom Péter házát. – Ich zeige Peters Haus.

Kinek mutatod meg a házát? – Kinek a házát mutatod meg? – Wem zeigst du sein Haus? – Wessen Haus zeigst du?

A hagyományos iskolai nyelvtan birtokos esetről beszél, amely alakilag egybeesik a részes esettel. – Die traditionelle Schulgrammatik spricht von einem Besitzerfall, der der Form nach mit dem Dativ zusammenfällt.

Az újabb nyelvtanok nem számolnak külön birtokos esettel; a feladat különbsége mindkét felfogásban megmarad. – Neuere Grammatiken zählen keinen eigenen Genitiv; der Unterschied der Aufgabe bleibt in beiden Auffassungen bestehen.

A ragot egy uráli mutató névmási tőre és egy régi irányragra vezetik vissza. – Die Endung wird auf einen uralischen Pronomenstamm und eine alte Richtungsendung zurückgeführt.

↑ Hoch zum Seitenanfang

8.A két alak stílusa – Stilistische Unterschiede der beiden Formen (→ 6.5.8)

A rövid és a hosszú alak egyaránt köznyelvi, és ugyanazt jelenti. – Kurze und lange Form sind beide standardsprachlich und bedeuten dasselbe.

Eszter könyve az ágyon van. – Eszters Buch liegt auf dem Bett.

Eszternek a könyve az ágyon van. – Eszters Buch liegt auf dem Bett.

A rövid alak tömörebb: egy szóval és egy raggal kevesebb. – Die kurze Form ist knapper: um ein Wort und eine Endung kürzer.

A tanár autója az iskola előtt áll. – Das Auto des Lehrers steht vor der Schule.

A tanárnak az autója az iskola előtt áll. – Das Auto des Lehrers steht vor der Schule.

A hosszú alak két jellel jelöli a birtokos és a birtokszó határát: a raggal és a névelővel. – Die lange Form markiert die Grenze zwischen Besitzer und Besitzwort mit zwei Zeichen: mit der Endung und mit dem Artikel.

Egyik alak sem bizalmasabb, udvariasabb vagy választékosabb a másiknál. – Keine der beiden Formen ist vertraulicher, höflicher oder gehobener als die andere.

A szomszéd kertje rendezett. – A szomszédnak a kertje rendezett. – Der Garten des Nachbarn ist gepflegt.

Melléknév mellett is mindkét alak áll: Eszter új könyve, Eszternek az új könyve. – Auch mit Adjektiv stehen beide Formen: Eszters neues Buch.

Hosszabb birtokoscsoportnál a hosszú alak jobban tagol, a rövid tömörebb; mindkettő helyes. – Bei längeren Besitzergruppen gliedert die lange Form besser, die kurze ist knapper; beide sind richtig.

A fiatal orvos rendelője a főtéren van. – Die Praxis des jungen Arztes liegt am Hauptplatz.

A fiatal orvosnak a rendelője a főtéren van. – Die Praxis des jungen Arztes liegt am Hauptplatz.

A „rendelő” eredetileg a „rendel” ige melléknévi igeneve: az a hely, ahol az orvos rendel. – „rendelő“ – Praxis – ist ursprünglich das Partizip von „rendel“ – Sprechstunde halten: der Ort, wo der Arzt Sprechstunde hält.

Szakszövegben a rövid alak gyakori, de a hosszú is helyes. – In Sachtexten ist die kurze Form häufig, aber auch die lange ist richtig.

A vállalat terve egyszerű. – Der Plan des Unternehmens ist einfach.

Állandó nevek és címek rendszerint rövid alakúak. – Feste Bezeichnungen und Titel haben meist die kurze Form.

Magyarország fővárosa Budapest. – Die Hauptstadt Ungarns ist Budapest.

Madách Imre drámája: Az ember tragédiája. – Imre Madáchs Drama: Die Tragödie des Menschen.

Jókai Mór regénye: A kőszívű ember fiai. – Mór Jókais Roman: Die Söhne des steinherzigen Mannes.

Ahol a rag kötelező, ott nincs stílusbeli választás. – Wo die Endung obligatorisch ist, gibt es keine Stilwahl.

Eszternek tegnap eltört a szemüvege. – Eszters Brille ist gestern zerbrochen.

Az elválasztott birtokos a személyt érintő események elbeszélésének szokásos módja. – Der abgetrennte Besitzer ist die übliche Art, von Ereignissen zu erzählen, die eine Person betreffen.

A német ilyenkor szintén részes esetet használ, mégpedig az írott nyelvben is: „Eszter ist gestern die Brille zerbrochen.” – Das Deutsche verwendet hier ebenfalls einen Dativ, und zwar auch in der Schriftsprache: „Eszter ist gestern die Brille zerbrochen.“

Az udvariasság az „ön” névmásban rejlik, nem a „-nek” ragban. – Die Höflichkeit liegt im Pronomen „ön“, nicht in der Endung „-nek“.

Az ön könyve itt van. – Ihr Buch ist hier.

Önnek a könyve itt maradt. – Ihr Buch ist hier liegen geblieben.

Az „ön” harmadik személyű, ezért a birtokszó is harmadik személyű: könyve, nem könyved. – „ön“ ist 3. Person, deshalb steht auch das Besitzwort in der 3. Person: könyve, nicht könyved.

Rövidítéskor a ragot és a névelőt együtt kell elhagyni. – Beim Kürzen müssen Endung und Artikel zusammen wegfallen.

*„Eszter a könyve” és *„a tanár az autója” félig rövidített, helytelen alak. – *„Eszter a könyve“ und *„a tanár az autója“ sind halbe Kürzungen und falsch.

Mutató névmás mellett nem lehet rövidíteni: Ennek az iskolának az igazgatója szabadságon van. – Neben einem Demonstrativpronomen lässt sich nicht kürzen: Der Direktor dieser Schule ist im Urlaub.

A németben és a franciában a részes esetes, illetve „à”-s alak köznyelvi-bizalmas, a magyarban mindkét alak a köznyelv része. – Im Deutschen und Französischen ist die Form mit Dativ bzw. „à“ umgangssprachlich, im Ungarischen gehören beide Formen zur Standardsprache.

Dieser Text steht unter CC0 1.0 Universell. Eine Quellenangabe ist nicht erforderlich.
Er darf kostenlos kopiert, verändert, veröffentlicht und auch kommerziell genutzt werden.