5.10 Adverbiale Beziehungen ohne eigene Endung
Manche adverbialen Bestimmungen tragen keine Kasusendung: Adverbien wie itt – hier, most – jetzt, otthon – zu Hause, Zeitwörter wie reggel – morgens und tavaly – letztes Jahr, Maßgruppen wie két méter magas – zwei Meter hoch, Gradwörter wie nagyon – sehr und Verstärker wie jó nagy – ziemlich groß. Daraus folgt keine allgemeine Regel: hétfőn – am Montag, öt kilométert futott – lief fünf Kilometer und gyorsan vezet – fährt schnell haben eine Endung. Diese Seite fasst das ganze Kapitel als zweisprachigen Lesetext zusammen; die ausführlichen Erklärungen stehen auf den Unterseiten (→ 5.10.1, 5.10.2, 5.10.3, 5.10.4, 5.10.5, 5.10.6, 5.10.7, 5.10.8).
1.Határozószók szabad határozóként – Adverbien als freie Angaben (→ 5.10.1)
A határozószó rag nélkül áll a mondatban: jelentését magával hozza. – Das Adverb steht im Satz ohne Endung: Es bringt seine Bedeutung schon mit.
A gyerekek itt játszanak. – Die Kinder spielen hier.
A gyerekek a parkban játszanak. – Die Kinder spielen im Park.
A főnévnek ugyanehhez a feladathoz rag kell, az „itt” határozószónak nem. – Das Substantiv braucht für dieselbe Aufgabe eine Endung, das Adverb „itt“ nicht.
Az „itt” és az „ott” a „hol?” kérdésre felel; *„ittban” alak nincs. – „itt“ – hier – und „ott“ – dort – antworten auf die Frage „hol?“ – wo?; eine Form *„ittban“ gibt es nicht.
A „most”, a „ma”, a „tegnap” és a „holnap” a „mikor?” kérdésre felel, szintén rag nélkül. – „most“, „ma“, „tegnap“ und „holnap“ – jetzt, heute, gestern, morgen – antworten auf „mikor?“ – wann? –, ebenfalls ohne Endung.
Tegnap dolgoztunk. – Gestern haben wir gearbeitet.
Az időhatározó nem pótolja az igeidő jelét: a „tegnap” után múlt idő áll. – Die Zeitangabe ersetzt das Tempuszeichen nicht: Nach „tegnap“ steht die Vergangenheit.
A jövőre a jelen idő is elég: Holnap pihenünk. – Für die Zukunft genügt das Präsens: Morgen ruhen wir uns aus.
Együtt tanulunk. – Wir lernen zusammen.
Egyedül ebédelek. – Ich esse allein zu Mittag.
Gyalog megyünk. – Wir gehen zu Fuß.
Ezek a határozószók a „hogyan?” kérdésre felelnek. – Diese Adverbien antworten auf die Frage „hogyan?“ – wie?
A német „zu Fuß” elöljárószós szerkezet, a magyar „gyalog” egyetlen szó. – Das deutsche „zu Fuß“ ist eine Fügung mit Präposition, das ungarische „gyalog“ ein einziges Wort.
Otthon dolgozom. – Ich arbeite zu Hause.
Néha gyalog megyek haza. – Manchmal gehe ich zu Fuß nach Hause.
Az „otthon” a „hol?”, a „haza” a „hová?” kérdésre felel; a kettő nem cserélhető fel. – „otthon“ antwortet auf „hol?“ – wo? –, „haza“ auf „hová?“ – wohin?; die beiden sind nicht austauschbar.
A latin is megkülönbözteti a kettőt: „domi” és „domum”, az orosz is: „doma” és „domoj”. – Auch das Lateinische unterscheidet beides: „domi“ und „domum“, ebenso das Russische: „doma“ und „domoj“.
Mindig együtt indulunk. – Wir brechen immer zusammen auf.
A „mindig”, a „néha” és a „gyakran” azt mondja meg, milyen gyakran történik valami (→ 5.10.4). – „mindig“, „néha“ und „gyakran“ – immer, manchmal, oft – sagen, wie häufig etwas geschieht.
A szófaj neve határozószó, a mondatbeli szerepé határozó. – Die Wortart heißt határozószó – Adverb –, die Funktion im Satz határozó – adverbiale Bestimmung.
A határozó nem mindig határozószó: „a parkban” ragos főnév, mégis határozó. – Eine adverbiale Bestimmung ist nicht immer ein Adverb: „a parkban“ ist ein Substantiv mit Endung und trotzdem adverbiale Bestimmung.
Szabad határozónak azt a határozót nevezik, amelyet az ige nem kíván meg. – Freie Angabe heißt eine adverbiale Bestimmung, die das Verb nicht verlangt.
A „szabad” csak ezt jelenti, nem tetszőleges helyet a mondatban. – „Frei“ bedeutet nur das, nicht eine beliebige Stelle im Satz.
A „határoz” ige a „határ” szóból képződött: a határozó határt szab a történésnek. – Das Verb „határoz“ – bestimmen – ist von „határ“ – Grenze – abgeleitet: Die adverbiale Bestimmung grenzt das Geschehen ein.
A latin „adverbium” az „ad” és a „verbum” szóból áll: az igéhez tartozó szó. – Das lateinische „adverbium“ besteht aus „ad“ – zu – und „verbum“ – Wort, Verb: das Wort beim Verb.
Anna itt lakik. – Anna wohnt hier.
Ebben a mondatban az „itt” nem szabad határozó, hanem vonzat (→ 4.15.4): a „lakik” ige helyet kíván. – In diesem Satz ist „itt“ keine freie Angabe, sondern eine Ergänzung: Das Verb „lakik“ – wohnen – verlangt einen Ort.
Összefüggés nélkül az „Anna lakik.” hiányos mondat, a „Gyerekek játszanak.” teljes. – Ohne Zusammenhang ist „Anna lakik.“ ein unvollständiger Satz, „Gyerekek játszanak.“ – Kinder spielen – ein vollständiger.
Az elhagyás próbája segít, de nem biztos bizonyíték: a hely a beszédhelyzetből is ismert lehet. – Die Weglassprobe hilft, ist aber kein sicherer Beweis: Der Ort kann auch aus der Gesprächslage bekannt sein.
A leves nagyon meleg. – Die Suppe ist sehr warm.
A „nagyon” itt nem az igét bővíti, hanem a „meleg” melléknév fokát adja meg (→ 5.10.3). – „nagyon“ ergänzt hier nicht das Verb, sondern gibt den Grad des Adjektivs „meleg“ – warm – an.
A vendégek csendben várnak. – Die Gäste warten in Ruhe.
A tanár jól magyaráz. – Der Lehrer erklärt gut.
A „rag nélkül” azt jelenti, hogy a szó a mondatban nem kap új ragot, nem azt, hogy nincs belső szerkezete. – „Ohne Endung“ heißt, dass das Wort im Satz keine neue Endung erhält, nicht, dass es keinen inneren Bau hätte.
A „jó tanár” tulajdonságot nevez meg, a „jól magyaráz” a cselekvés módját. – „jó tanár“ – ein guter Lehrer – nennt eine Eigenschaft, „jól magyaráz“ – erklärt gut – die Art des Tuns.
Az „itt” és az „együtt” egy régi helyragot rejt, a „-tt”-t, amely az „alatt” és a „mellett” névutóban is megvan. – In „itt“ und „együtt“ steckt eine alte Ortsendung, „-tt“, die auch in den Postpositionen „alatt“ – unter – und „mellett“ – neben – vorhanden ist.
A „haza” a „ház” egy régi, irányt jelölő alakja; később ebből lett a „haza” főnév is (szülőföld, ország). – „haza“ ist eine alte Richtungsform von „ház“ – Haus –; später entstand daraus auch das Substantiv „haza“ – Heimat, Vaterland.
A bolt közel van. – Das Geschäft ist in der Nähe.
Ha a viszonyítási pontot is megnevezik, a „közel” „-hoz/-hez/-höz” ragot kíván: a házhoz közel. – Wird der Bezugspunkt genannt, verlangt „közel“ die Endung „-hoz/-hez/-höz“: nahe am Haus.
Helyhatározós állítmány mellett a „van” megmarad: A bolt közel van – de: A leves meleg. – Bei einer Ortsangabe als Prädikat bleibt „van“ – ist – stehen: Das Geschäft ist in der Nähe – aber: Die Suppe ist warm.
Már ebédelünk. – Wir essen schon zu Mittag.
Még dolgoznak. – Sie arbeiten noch.
A „már” és a „még” nem időpontot nevez meg, hanem egy várakozáshoz vagy más időponthoz viszonyít. – „már“ und „még“ nennen keinen Zeitpunkt, sondern setzen das Geschehen zu einer Erwartung oder einem anderen Zeitpunkt in Beziehung.
Még nem ebédeltünk, ők már nem dolgoznak. – Wir haben noch nicht zu Mittag gegessen, sie arbeiten nicht mehr.
Wortschatz
- határozószó {határozó·SZÓ} – bestimmend·WORT(Adverb)
- határozó {határozÓ} – bestimmen·(PARTIZIP)(adverbiale Bestimmung)
- szabad határozó – freie Angabe
- vonzat – Ergänzung, Rektion
- határ – Grenze
- itt – hier
- ott – dort
- most – jetzt
- együtt – zusammen
- egyedül – allein
- gyalog – zu Fuß
- otthon – zu Hause
- haza – nach Hause
- lakik – wohnen
- közel – nahe, in der Nähe
- csendben {csend·BEN} – Stille·IN(in Ruhe, leise)
- jól {jóL} – gut·(ADVERB)(gut (Art und Weise))
- már – schon
- még – noch
- még nem – noch nicht
- már nem – nicht mehr
2.Rag nélküli időhatározók – Endungslose Zeitangaben (→ 5.10.2)
Néhány időt jelentő szó rag nélkül áll időhatározóként. – Einige Zeitwörter stehen ohne Kasusendung als Zeitbestimmung.
Reggel kávét főzök, este zenét hallgatok. – Morgens koche ich Kaffee, abends höre ich Musik.
Éjszaka csendes az utca. – Nachts ist die Straße ruhig.
Nappal dolgozik, este tanul. – Tagsüber arbeitet sie, abends lernt sie.
A „reggel” egyszerre főnév („a reggel”) és időhatározó („reggel”). – „reggel“ ist Substantiv – der Morgen – und Zeitbestimmung – morgens – zugleich.
Az ilyen határozót ragtalan határozónak nevezik; ez nem új eset, csak a rag hiányát írja le. – Eine solche Bestimmung heißt ragtalan határozó – endungslose adverbiale Bestimmung; das ist kein neuer Kasus, sondern beschreibt nur das Fehlen der Endung.
Időhatározóként az „éjjel” és az „éjszaka” ugyanazt jelenti. – Als Zeitangabe bedeuten „éjjel“ und „éjszaka“ dasselbe: nachts.
Délelőtt a kertben dolgozom, délután a piacon vásárolok. – Vormittags arbeite ich im Garten, nachmittags kaufe ich auf dem Markt ein.
A „délelőtt” és a „délután” a „dél” szóból és egy névutóból keletkezett (→ 4.14.1). – „délelőtt“ und „délután“ sind aus „dél“ – Mittag – und einer Postposition entstanden.
A dél ideje viszont ragot kap: „délben”; a puszta „dél” nem áll időhatározóként. – Die Mittagszeit erhält dagegen eine Endung: „délben“ – mittags; „dél“ allein steht nicht als Zeitangabe.
Délben levest eszünk. – Mittags essen wir Suppe.
A német „am” elöljárószóból nem lehet magyar ragra következtetni. – Aus der deutschen Präposition „am“ lässt sich nicht auf eine ungarische Endung schließen.
Ma reggel kenyeret vettem. – Heute Morgen habe ich Brot gekauft.
Tegnap este levelet írtam. – Gestern Abend habe ich einen Brief geschrieben.
A nap és a napszak együtt egyetlen időhatározó; elöl áll a nagyobb egység. – Tag und Tageszeit bilden zusammen eine einzige Zeitbestimmung; vorn steht die größere Einheit.
A németben a „morgen” és a „Morgen” csak a nagybetűben különbözik, a magyarban két külön szó: „holnap” és „reggel”. – Im Deutschen unterscheiden sich „morgen“ und „der Morgen“ nur durch die Großschreibung, im Ungarischen sind es zwei Wörter: „holnap“ und „reggel“.
Holnap reggel hétkor indul a busz. – Morgen früh um sieben fährt der Bus ab.
Az órát „-kor” ragos alak jelöli; csak a nap és a napszak marad rag nélkül. – Die Uhrzeit trägt „-kor“; nur Tag und Tageszeit bleiben ohne Endung.
A „tegnapelőtt” és a „holnapután” az „előtt” és az „után” szóval épül, mint a „délelőtt” és a „délután”. – „tegnapelőtt“ – vorgestern – und „holnapután“ – übermorgen – sind mit „előtt“ und „után“ gebildet wie „délelőtt“ und „délután“.
Egész nap esik. – Es regnet den ganzen Tag.
Egész éjszaka aludtam. – Ich habe die ganze Nacht geschlafen.
Az „egész” egy napszakkal együtt időtartamot jelöl, és rag nélkül áll, bár a német itt tárgyesetet használ. – „egész“ – ganz – mit einer Tageszeit bezeichnet eine Dauer und steht ohne Endung, obwohl das Deutsche hier den Akkusativ hat.
Tavaly sokat utaztunk, idén Szegedre megyünk nyaralni. – Letztes Jahr sind wir viel gereist, dieses Jahr fahren wir nach Szeged in den Urlaub.
Jövőre új házba költözünk. – Nächstes Jahr ziehen wir in ein neues Haus.
A „tavaly”, az „idén” és a „jövőre” kész szavak; a „jövőre” végén még felismerhető a „-re” rag. – „tavaly“, „idén“ und „jövőre“ sind fertige Wörter; am Ende von „jövőre“ ist die Endung „-re“ noch zu erkennen.
Az egyes évek és hónapok viszont ragot kapnak: „2026-ban”, „januárban”. – Einzelne Jahre und Monate erhalten dagegen eine Endung: im Jahr 2026, im Januar.
A hét napjai közül csak a „vasárnap” áll rag nélkül; a többi „-n” ragot kap. – Von den Wochentagen steht nur „vasárnap“ – Sonntag – ohne Endung; die übrigen erhalten „-n“.
Hétfőn megint dolgozom, vasárnap együtt ebédel a család. – Am Montag arbeite ich wieder, am Sonntag isst die Familie zusammen zu Mittag.
Kedden, szerdán, csütörtökön, pénteken, szombaton – de: vasárnap. – Am Dienstag, am Mittwoch, am Donnerstag, am Freitag, am Samstag – aber: am Sonntag.
A „vasárnap” a „vásár” és a „nap” összetétele: a vasárnap volt a vásár napja. – „vasárnap“ ist aus „vásár“ – Markt – und „nap“ – Tag – zusammengesetzt: Der Sonntag war der Markttag.
A többi „nap” végű időszó is rag nélkül áll: „tegnap”, „holnap”, „másnap”, „aznap”, „hétköznap”. – Auch die anderen Zeitwörter auf „nap“ stehen ohne Endung: gestern, morgen, am nächsten Tag, an jenem Tag, werktags.
Napszak előtt a hét napja rag nélkül is állhat: „hétfőn reggel” és „hétfő reggel”. – Vor einer Tageszeit kann der Wochentag auch ohne Endung stehen: „hétfőn reggel“ und „hétfő reggel“ – Montagmorgen.
Az évszakok sohasem állnak rag nélkül, és nem is ugyanazt a ragot kapják. – Die Jahreszeiten stehen nie ohne Endung, und sie haben nicht einmal dieselbe Endung.
Télen hamar sötétedik, nyáron sokáig világos van. – Im Winter wird es früh dunkel, im Sommer ist es lange hell.
Tavasszal virágzik a fa, ősszel hullnak a levelek. – Im Frühling blüht der Baum, im Herbst fallen die Blätter.
A nyár és a tél „-n” ragot kap, a tavasz és az ősz „-val/-vel” ragot. – Sommer und Winter nehmen „-n“, Frühling und Herbst „-val/-vel“.
A hét „-n” ragot kap, a hónap és az év „-ban/-ben” ragot: „a jövő héten”, „márciusban”, „2026-ban”. – Die Woche nimmt „-n“, Monat und Jahr „-ban/-ben“: nächste Woche, im März, im Jahr 2026.
A „reggel”, az „éjjel” és a „nappal” régi „-val/-vel” ragos alak, amely önálló szóvá merevedett. – „reggel“, „éjjel“ und „nappal“ sind alte Formen mit „-val/-vel“, die zu eigenen Wörtern erstarrt sind.
Az „este” is így keletkezett: az „est” és a „-vel” ragból lett az „estvel”, majd az „estve”, végül az „este”. – Auch „este“ ist so entstanden: Aus „est“ – Abend – und „-vel“ wurde „estvel“, dann „estve“, schließlich „este“.
Az ilyen megmerevedett alakot lexikalizálódottnak nevezik; ma már nem bontják fel, és bármilyen rag járulhat hozzá. – Solche erstarrten Formen heißen lexikalisiert; heute werden sie nicht mehr zerlegt, und jede Endung kann an sie treten.
Szeretem a csendes reggelt. – Ich mag den stillen Morgen.
Tárgyként a „reggel” tárgyragot kap; a köszönésekben is tárgyeset áll: „jó reggelt”, „jó estét”. – Als Objekt erhält „reggel“ die Akkusativendung; auch in den Grußformeln steht der Akkusativ: guten Morgen, guten Abend.
Reggelre kész lesz a jelentés. – Bis zum Morgen wird der Bericht fertig sein.
A „-ra/-re” raggal a napszak határidővé válik: „reggelre”, „estére”, „holnapra” (→ 4.8.6). – Mit „-ra/-re“ wird die Tageszeit zum Termin: bis zum Morgen, bis zum Abend, bis morgen.
Az „-i” képzős melléknév az adott időhöz tartozót jelöli: „reggeli”, „esti”, „tegnapi”, „tavalyi”. – Das Adjektiv auf „-i“ bezeichnet, was zu dieser Zeit gehört: morgendlich (auch: Frühstück), abendlich, gestrig, vorjährig.
Egész nap vártunk, de: két órát vártunk. – Wir haben den ganzen Tag gewartet, aber: Wir haben zwei Stunden gewartet.
Az, hogy egy határozó időtartamot jelöl, nem dönti el a ragot: a „két órát” tárgyragos (→ 4.3.7). – Dass eine Angabe eine Dauer nennt, entscheidet nicht über die Endung: „két órát“ – zwei Stunden – trägt die Akkusativendung.
Hosszabb időszaknál az „egész” után a szokásos rag marad: „egész héten”, „egész évben”. – Bei längeren Zeiträumen bleibt nach „egész“ die übliche Endung: die ganze Woche, das ganze Jahr.
Az egész napot a strandon töltöttük. – Den ganzen Tag haben wir am Strand verbracht.
Ebben a mondatban a „nap” már nem időhatározó, hanem a „tölt” ige tárgya. – In diesem Satz ist „nap“ keine Zeitangabe mehr, sondern das Objekt des Verbs „tölt“ – verbringen.
Szombaton esküvő volt. Másnap mindenki fáradt volt. – Am Samstag war eine Hochzeit. Am nächsten Tag waren alle müde.
A „ma”, a „tegnap” és a „holnap” a beszéd idejéhez viszonyít, a „másnap” és az „aznap” egy a szövegben már említett naphoz. – „ma“, „tegnap“ und „holnap“ beziehen sich auf den Zeitpunkt des Sprechens, „másnap“ und „aznap“ – an jenem Tag – auf einen Tag, der im Text schon genannt ist.
A „ma reggel” szerkezetet a német, az angol és a francia is elöljárószó nélkül építi: „heute Morgen”, „this morning”, „ce matin”. – Die Fügung „ma reggel“ bauen auch das Deutsche, Englische und Französische ohne Präposition: „heute Morgen“, „this morning“, „ce matin“.
Az orosz eszközhatározói esetbe teszi a napszakot: „utrom”, „večerom”; ugyanez az eset rejlik a „reggel”, „este”, „éjjel” szóban. – Das Russische setzt die Tageszeit in den Instrumental: „utrom“ – morgens, „večerom“ – abends; derselbe Kasus steckt in „reggel“, „este“, „éjjel“.
Wortschatz
- időhatározó {idő·HATÁROZÓ} – Zeit·BESTIMMUNG(Zeitbestimmung)
- ragtalan {ragTALAN} – Endung·LOS(endungslos)
- ragtalan határozó – endungslose adverbiale Bestimmung
- reggel – morgens; der Morgen
- este – abends; der Abend
- éjjel – nachts
- éjszaka – nachts; die Nacht
- nappal – tagsüber
- délelőtt {dél·ELŐTT} – Mittag·VOR(vormittags)
- délután {dél·UTÁN} – Mittag·NACH(nachmittags)
- délben – mittags
- ma reggel – heute Morgen
- holnap reggel – morgen früh
- egész nap – den ganzen Tag
- tavaly – letztes Jahr
- idén – dieses Jahr
- jövőre {jövő·RE} – kommend·AUF(nächstes Jahr)
- vasárnap {vasár·NAP} – Markt·TAG(Sonntag; am Sonntag)
- hétfőn – am Montag
- télen – im Winter
- nyáron – im Sommer
- tavasszal – im Frühling
- ősszel – im Herbst
- másnap {más·NAP} – anderer·TAG(am nächsten Tag)
- aznap {az·NAP} – jener·TAG(an jenem Tag)
- reggelre – bis zum Morgen
- lexikalizálódott – lexikalisiert
3.Rag nélküli mértékjelölés – Endungslose Maß- und Mengenangaben (→ 5.10.3)
A számnévből és mértékegységből álló csoport rag nélkül áll a melléknév előtt. – Die Gruppe aus Zahlwort und Maßeinheit steht ohne Endung vor dem Adjektiv.
A fal két méter magas. – Die Mauer ist zwei Meter hoch.
Az út öt kilométer hosszú, az árok fél méter mély. – Die Straße ist fünf Kilometer lang, der Graben einen halben Meter tief.
Az ilyen határozó neve fok- és mértékhatározó; ragtalan határozó. – Eine solche Bestimmung heißt fok- és mértékhatározó – Grad- und Maßbestimmung; sie ist endungslos.
Számnév után a mértékegység egyes számban áll: „két méter”, nem *„két méterek”. – Nach dem Zahlwort steht die Maßeinheit im Singular: „két méter“, nicht *„két méterek“.
A német „einen Meter breit” tárgyesetet használ, a magyar „egy méter széles” nem. – Das deutsche „einen Meter breit“ steht im Akkusativ, das ungarische „egy méter széles“ nicht.
Milyen magas a fal? – Két méter. – Wie hoch ist die Mauer? – Zwei Meter.
Szám helyett fokjelölő szó is állhat a melléknév előtt, szintén rag nélkül. – Statt einer Zahl kann auch ein Gradwort vor dem Adjektiv stehen, ebenfalls ohne Endung.
A táska nagyon nehéz, a leves túl meleg. – Die Tasche ist sehr schwer, die Suppe zu warm.
A szoba elég világos, a kávé alig meleg, a bolt majdnem üres. – Das Zimmer ist hell genug, der Kaffee kaum warm, das Geschäft fast leer.
A fokra a „mennyire?” kérdéssel kérdeznek. – Nach dem Grad fragt man mit „mennyire?“ – wie sehr?
A „túl” a megfelelő mértéken felüli fokot jelöli: a „túl meleg” melegebb a kelleténél. – „túl“ bezeichnet einen Grad über dem passenden Maß: „túl meleg“ ist wärmer als nötig.
Az „elég” a melléknév előtt áll, a német „genug” utána. – „elég“ steht vor dem Adjektiv, das deutsche „genug“ dahinter.
Az „Elég jó a film.” kétféleképpen érthető: a film megfelel a célnak, vagy meglehetősen jó. – „Elég jó a film.“ lässt sich zweifach verstehen: Der Film ist gut genug, oder er ist ziemlich gut.
Határozószó előtt is állhat fokjelölő szó; a határozószónak ekkor megvan a maga képzője: „túl gyorsan”. – Ein Gradwort kann auch vor einem Adverb stehen; das Adverb hat dann sein eigenes Suffix: „túl gyorsan“ – zu schnell.
A „nagyon” a „nagy” szó „-on” képzős alakja, a „túl” eredeti jelentése „valamin túl”, mint a „Dunán túl” kifejezésben. – „nagyon“ ist „nagy“ – groß – mit dem Suffix „-on“, „túl“ bedeutete ursprünglich „jenseits“ wie in „Dunán túl“ – jenseits der Donau.
Az „alig” az „al” és az „-ig” összenövése, a „majdnem” a „majd” és a „nem” szóé. – „alig“ ist aus „al“ – unterer Teil – und „-ig“ – bis – zusammengewachsen, „majdnem“ aus „majd“ und „nem“ – nicht.
Ma öt kilométert futottam. – Heute bin ich fünf Kilometer gelaufen.
Tíz percet vártam. – Ich habe zehn Minuten gewartet.
Ha a mértékcsoport a cselekvés terjedelmét vagy tartamát jelöli, tárgyragot kap: ez a határozói értékű tárgy (→ 4.3.7). – Nennt die Maßgruppe die Strecke oder die Dauer einer Handlung, erhält sie die Akkusativendung: Das ist der Akkusativ mit adverbialem Wert.
A „tíz percig” a várakozás határát, a „tíz percet” az idő mennyiségét emeli ki. – „tíz percig“ betont die Grenze des Wartens, „tíz percet“ die Menge der Zeit.
A latin a melléknév mellett is tárgyesetet használ: „duos pedes altus”; a magyar itt rag nélküli. – Das Lateinische setzt auch beim Adjektiv den Akkusativ: „duos pedes altus“ – zwei Fuß hoch; das Ungarische bleibt hier ohne Endung.
Sokat dolgozik a szomszéd. – Der Nachbar arbeitet viel.
A szomszéd sok könyvet olvas. – Der Nachbar liest viele Bücher.
Ige mellett a „sok” és a „kevés” tárgyragot kap, főnév előtt nem: ott a főnév viseli a ragot. – Beim Verb erhalten „sok“ – viel – und „kevés“ – wenig – die Akkusativendung, vor einem Substantiv nicht: Dort trägt das Substantiv die Endung.
Most keveset alszom. – Jetzt schlafe ich wenig.
A „kicsit” a „kicsi” tárgyragos alakja, amely fokjelölő szóvá merevedett: „egy kicsit fáradt”. – „kicsit“ ist die Akkusativform von „kicsi“ – klein –, zum Gradwort erstarrt: „egy kicsit fáradt“ – ein bisschen müde.
Az „elég” csak melléknév és határozószó előtt áll; ige mellett „eléggé” vagy mennyiségként „eleget” a forma. – „elég“ steht nur vor Adjektiven und Adverbien; beim Verb heißt es „eléggé“ oder als Menge „eleget“.
Eleget aludtam. – Ich habe genug geschlafen.
Ez a polc két méter magas. – Dieses Regal ist zwei Meter hoch.
Ez a polc két méterrel magasabb. – Dieses Regal ist zwei Meter höher.
Középfok mellett a mértékcsoport csak a különbséget jelöli, és „-val/-vel” ragot kap (→ 4.10.7). – Beim Komparativ nennt die Maßgruppe nur den Unterschied und erhält „-val/-vel“.
Péter három évvel idősebb Annánál. – Péter ist drei Jahre älter als Anna.
Ez a ház sokkal nagyobb. – Dieses Haus ist viel größer.
*„Két méter magasabb” és *„sok nagyobb” hibás. – *„két méter magasabb“ und *„sok nagyobb“ sind falsch.
Nem minden rag nélküli mértékcsoport határozó. – Nicht jede endungslose Maßgruppe ist eine adverbiale Bestimmung.
Két kiló almát vettem. – Ich habe zwei Kilo Äpfel gekauft.
Ebben a mondatban a „két kiló” mennyiségjelző (→ 8.7): a tárgyragot az „almát” viseli. – In diesem Satz ist „két kiló“ ein Mengenattribut: Die Akkusativendung trägt „almát“.
A zsák öt kiló. – Der Sack wiegt fünf Kilo.
Itt a mértékcsoport állítmány; harmadik személyben, jelen időben a „van” elmarad. – Hier ist die Maßgruppe Prädikat; in der 3. Person Präsens fällt „van“ weg.
Főnév előtt a mérték „-s” képzős melléknévvé válik: „kétméteres fal”, „ötkilós zsák”. – Vor einem Substantiv wird das Maß zu einem Adjektiv auf „-s“: eine zwei Meter hohe Mauer, ein Fünf-Kilo-Sack.
Az életkort csak így fejezik ki: Anna tízéves. – Das Alter wird nur so ausgedrückt: Anna ist zehn Jahre alt.
A fokjelölő szó a közvetlenül utána álló tagra vonatkozik; ez a hatóköre. – Ein Gradwort bezieht sich auf das unmittelbar folgende Glied; das ist seine Reichweite.
A sál majdnem két méter hosszú. – Der Schal ist fast zwei Meter lang.
A „majdnem” itt a számot szűkíti, nem a hosszúságot. – „majdnem“ schränkt hier die Zahl ein, nicht die Länge.
A tea még nagyon forró: a „még” az időre, a „nagyon” a fokra vonatkozik. – Der Tee ist noch sehr heiß: „még“ betrifft die Zeit, „nagyon“ den Grad.
A német és az angol hasonlóan épít: „zwei Meter hoch”, „two metres high”; a francia elöljárószóval: „haut de deux mètres”. – Deutsch und Englisch bauen ähnlich: „zwei Meter hoch“, „two metres high“; das Französische mit Präposition: „haut de deux mètres“.
Wortschatz
- mértékhatározó {mérTÉK·határozÓ} – messen·UNG·bestimmen·ER(Maßbestimmung)
- fokhatározó {fok·HATÁROZó} – Grad·BESTIMMEN·er(Gradbestimmung)
- két méter magas – zwei Meter hoch
- fél méter mély – einen halben Meter tief
- milyen magas? – wie hoch?
- mennyire? – wie sehr?
- nagyon – sehr
- túl – zu (allzu); jenseits
- elég – genug; ziemlich
- alig – kaum
- majdnem – fast
- öt kilométert – fünf Kilometer (Akkusativ)
- tíz percet – zehn Minuten (Akkusativ)
- sokat – viel (beim Verb)
- keveset – wenig (beim Verb)
- kicsit {kicsi·T} – klein·(AKKUSATIV)(ein bisschen)
- eleget – genug (Menge)
- két méterrel magasabb – zwei Meter höher
- sokkal nagyobb – viel größer
- mennyiségjelző {mennyiség·JELZŐ} – Menge·KENNZEICHNER(Mengenattribut)
- kétméteres {két·MÉTERes} – zwei·METER·(ADJEKTIV)(zwei Meter hoch, zwei Meter lang)
- hatókör {ható·KÖR} – wirkend·KREIS(Reichweite)
4.Az ismétlődés kifejezése – Wiederholungsangaben (→ 5.10.4)
Az ismétlődésnek három oldala van: milyen gyakran, milyen alkalmakkor, és hogy valami újra megtörténik-e. – Wiederholung hat drei Seiten: wie oft, bei welchen Anlässen und ob etwas noch einmal geschieht.
Ehhez nincs közös rag; kész határozószók és szócsoportok szolgálnak. – Dafür gibt es keine gemeinsame Endung; es dienen fertige Adverbien und Wortgruppen.
Gyakran sétálunk a parkban. – Wir gehen oft im Park spazieren.
Ritkán utazom vonattal. – Ich fahre selten mit dem Zug.
Soha nem ebédelek otthon. – Ich esse nie zu Hause zu Mittag.
A „mindig, gyakran, néha, ritkán, soha” sornak nincs szabott értéke: hogy mi „gyakran”, az a cselekvéstől függ. – Die Reihe „mindig, gyakran, néha, ritkán, soha“ hat keine festen Werte: Was „oft“ ist, hängt vom Vorgang ab.
A „mindig” nem azt jelenti, hogy minden nap, hanem azt, hogy minden alkalommal. – „mindig“ bedeutet nicht „jeden Tag“, sondern „bei jeder Gelegenheit“.
A „soha” mellett állításban a „nem” is ott áll: a magyar kétszer tagad. – Bei „soha“ steht in der Aussage auch „nem“: Das Ungarische verneint doppelt.
Ez gyakori hiba; ezt a hibát gyakran elkövetik. – Das ist ein häufiger Fehler; diesen Fehler macht man oft.
A melléknév főnév előtt áll („gyakori”, „ritka”), a határozószó az ige mellett („gyakran”, „ritkán”). – Das Adjektiv steht vor einem Substantiv („gyakori“, „ritka“), das Adverb beim Verb („gyakran“, „ritkán“).
A fokozás is a határozószón történik: „gyakrabban”, „ritkabban”. – Auch die Steigerung geht über das Adverb: öfter, seltener.
Minden reggel tornázom, minden este olvasok. – Jeden Morgen mache ich Gymnastik, jeden Abend lese ich.
A „minden” után a napszak rag nélkül marad, mert magában is időhatározó. – Nach „minden“ bleibt die Tageszeit ohne Endung, weil sie schon allein eine Zeitangabe ist.
Minden héten úszom. – Ich schwimme jede Woche.
Az önmagában is ragos időszó a „minden” után megtartja a ragját: „minden hónapban”, „minden nyáron”, „minden hétfőn”. – Ein Zeitwort, das auch sonst eine Endung hat, behält sie nach „minden“: jeden Monat, jeden Sommer, jeden Montag.
Minden alkalommal elfelejti a kulcsát. – Jedes Mal vergisst er seinen Schlüssel.
Mindennap felhívom anyámat. – Ich rufe jeden Tag meine Mutter an.
Minden nap más. – Jeder Tag ist anders.
Egybeírva a „mindennap” határozószó, különírva a „minden nap” közönséges szócsoport, itt alany. – Zusammengeschrieben ist „mindennap“ ein Adverb, getrennt ist „minden nap“ eine gewöhnliche Wortgruppe, hier Subjekt.
Napszakra nincs ilyen határozószó: a „minden reggel” mindig különírva áll. – Für Tageszeiten gibt es kein solches Adverb: „minden reggel“ wird immer getrennt geschrieben.
Megint esik az eső. – Es regnet wieder.
A tanár újra elmagyarázza a szabályt. – Der Lehrer erklärt die Regel noch einmal.
A vonat ismét késik. – Der Zug hat erneut Verspätung.
A „megint” köznyelvi, az „ismét” választékos; az „újra” az „új” szó „-ra” ragos alakjából lett. – „megint“ ist umgangssprachlich, „ismét“ gehoben; „újra“ ist aus „új“ – neu – mit „-ra“ entstanden.
Panaszban gyakran áll a „már megint”: Már megint elfelejtetted? – In Klagen steht oft „már megint“: Hast du es schon wieder vergessen?
Egy cselekvés megismétlésére a „még egyszer” is szolgál: Még egyszer elmondom. – Zur Wiederholung einer einzelnen Handlung dient auch „még egyszer“: Ich sage es noch einmal.
Holnap megint korán indulunk. – Morgen brechen wir wieder früh auf.
A gyakoriság nem kíván külön igealakot: a rendszeres történés jelen, a régebbi múlt időben áll. – Die Häufigkeit verlangt keine eigene Verbform: Regelmäßiges steht im Präsens, früher Regelmäßiges in der Vergangenheit.
Régen gyakran jártunk moziba. – Früher sind wir oft ins Kino gegangen.
Milyen gyakran jársz uszodába? – Hetente kétszer. – Wie oft gehst du ins Schwimmbad? – Zweimal pro Woche.
Hányszor voltál már Bécsben? – Háromszor. – Wie oft warst du schon in Wien? – Dreimal.
A „milyen gyakran?” a ritmusra, a „hányszor?” az alkalmak számára kérdez. – „milyen gyakran?“ fragt nach dem Rhythmus, „hányszor?“ nach der Zahl der Male.
Naponta kétszer sétál a kutya. – Der Hund geht täglich zweimal spazieren.
A „kétszer”, a „naponta” és a „hetente” látható toldalékot visel: az első a számot (→ 8.9.3), a másik kettő az időszakot nevezi meg (→ 4.14.3). – „kétszer“, „naponta“ und „hetente“ tragen ein sichtbares Suffix: das erste nennt die Zahl, die beiden anderen den Zeitraum.
A „hetente” a „hét” rövid tövét mutatja, a „havonta” a „hó” (hónap) „hav-” tövét. – „hetente“ – wöchentlich – zeigt den kurzen Stamm von „hét“ – Woche –, „havonta“ – monatlich – den Stamm „hav-“ von „hó“ – Monat.
Nem mindig ebédelek otthon. – Ich esse nicht immer zu Hause zu Mittag.
A „nem mindig” csak a „mindig” szót tagadja, a „soha nem” minden esetet kizár. – „nem mindig“ verneint nur „mindig“, „soha nem“ schließt jeden Fall aus.
A „sohasem” és a „sosem” már magában hordja a tagadást, mellettük nem áll „nem”: Sohasem késik el. – „sohasem“ und „sosem“ enthalten die Verneinung schon, daneben steht kein „nem“: Er kommt nie zu spät.
Az orosz ugyanígy kétszer tagad: „nikogda ne”. – Das Russische verneint ebenso doppelt: „nikogda ne“.
Anna újra itthon van. – Anna ist wieder zu Hause.
Anna újra elolvasta a levelet. – Anna hat den Brief noch einmal gelesen.
Az „újra” a visszaállt állapotot és a megismételt cselekvést egyaránt jelölheti. – „újra“ kann den wiederhergestellten Zustand ebenso wie die wiederholte Handlung bezeichnen.
A német „wieder-” előtagú igék „zurück” jelentését a „vissza-” igekötő fejezi ki: „visszajön”, „visszaad”. – Die Bedeutung „zurück“ deutscher Verben mit „wieder-“ gibt das Präfix „vissza-“ wieder: „visszajön“ – kommt wieder –, „visszaad“ – gibt zurück.
Újra meg újra próbálom. – Ich versuche es immer wieder.
A német „immer” kétféle: „jedes Mal” értelemben „mindig”, középfok előtt „egyre”. – Das deutsche „immer“ ist zweierlei: im Sinn von „jedes Mal“ „mindig“, vor einem Komparativ „egyre“.
Mindig későn jön. – Egyre később jön. – Er kommt immer spät. – Er kommt immer später.
Időnként meglátogatjuk a nagyszülőket. – Von Zeit zu Zeit besuchen wir die Großeltern.
A busz állandóan késik, a gyerek folyton kérdez. – Der Bus hat ständig Verspätung, das Kind fragt fortwährend.
A „nemegyszer” jelentése nem „egyszer sem”, hanem „többször is”. – „nemegyszer“ – wörtlich „nicht einmal“ – bedeutet „mehr als einmal“.
A „mindig” a „mind” és az „-ig” rag összetétele; a „gyakran” a ma csak tájnyelvi „gyakor” melléknévből való. – „mindig“ ist aus „mind“ und der Endung „-ig“ zusammengesetzt; „gyakran“ stammt vom heute nur mundartlichen Adjektiv „gyakor“ – häufig.
A „soha” a „sem” és a „ha” összeolvadása, a „ritka” szláv jövevényszó, rokona az orosz „redko”. – „soha“ ist aus „sem“ – auch nicht – und „ha“ verschmolzen, „ritka“ ist ein slawisches Lehnwort, verwandt mit russisch „redko“ – selten.
Wortschatz
- mindig – immer
- gyakran – oft
- néha – manchmal
- ritkán – selten (Adverb)
- soha nem – nie
- gyakori – häufig (Adjektiv)
- ritka – selten (Adjektiv); licht, dünn
- minden reggel – jeden Morgen
- minden héten – jede Woche
- minden alkalommal – jedes Mal
- mindennap {minden·NAP} – jeder·TAG(jeden Tag, täglich)
- minden nap – jeder Tag
- megint – wieder
- újra {új·RA} – neu·AUF(wieder, aufs Neue)
- ismét – erneut
- már megint – schon wieder
- még egyszer – noch einmal
- milyen gyakran? – wie oft? (Rhythmus)
- hányszor {hány·SZOR} – wie viel·MAL(wie viele Male?)
- naponta {nap·ONTA} – Tag·JE(täglich)
- sohasem {soha·SEM} – nie·AUCH NICHT(nie)
- egyre – immer (mehr), zunehmend
- időnként – von Zeit zu Zeit
- nemegyszer {nem·EGY·szer} – nicht·EIN·mal(mehr als einmal)
5.Határozóként használt melléknevek – Adverbial verwendete Adjektive (→ 5.10.5)
Néhány melléknév rag nélkül áll egy másik melléknév vagy határozószó előtt, és annak fokát erősíti. – Einige Adjektive stehen ohne Endung vor einem anderen Adjektiv oder Adverb und verstärken dessen Grad.
A kert jó nagy. – Der Garten ist ziemlich groß.
A szoba jó meleg, a csomag jó nehéz. – Das Zimmer ist schön warm, das Paket ziemlich schwer.
Ebben a használatban a „jó” nem minősít, csak azt jelzi, hogy a tulajdonság jól érezhető mértékben van meg. – In diesem Gebrauch bewertet „jó“ nicht, es zeigt nur, dass die Eigenschaft in spürbarem Maß vorliegt.
A két szó szoros csoport: mondat elején is együtt marad, közéjük nem lép más szó. – Die beiden Wörter bilden eine feste Gruppe: Auch am Satzanfang bleiben sie zusammen, kein anderes Wort tritt dazwischen.
Jó nagy a kert. – A kert jó. – Der Garten ist ziemlich groß. – Der Garten ist gut.
A „jó” itt nem kap végződést: sem „-l”-t, mint a „jól”, sem „-n”-t. – „jó“ erhält hier keine Endung: weder „-l“ wie in „jól“ noch „-n“.
A megálló jó messze van. – Die Haltestelle ist ziemlich weit weg.
Ma jó korán indulunk. – Heute brechen wir ziemlich früh auf.
A ragot mindig a második szó viseli, sohasem az erősítő első. – Die Endung trägt immer das zweite Wort, nie das verstärkende erste.
A levest jó melegen tálalják. – Die Suppe wird schön warm serviert.
Jó sok ember vár a buszra. – Ziemlich viele Menschen warten auf den Bus.
A „jó” itt a „sok” szóra vonatkozik, nem az „ember” szóra: nem jó emberekről van szó. – „jó“ bezieht sich hier auf „sok“, nicht auf „ember“: Es geht nicht um gute Menschen.
Jó sokat dolgoztunk. – Wir haben ziemlich viel gearbeitet.
Számnév előtt a „jó” azt jelenti, hogy valamivel többről van szó: A vonat jó fél órát késett. – Vor einem Zahlwort heißt „jó“ „etwas mehr als“: Der Zug hatte gut eine halbe Stunde Verspätung.
Szép lassan elfogy a leves. – Die Suppe geht ganz allmählich zur Neige.
Nagy nehezen kinyitottam az ajtót. – Mit großer Mühe habe ich die Tür geöffnet.
Nagy sokára megjött a busz. – Nach langer Zeit kam endlich der Bus.
A „szép” és a „nagy” csak néhány kötött kapcsolatban erősít: „szép csendesen”, „szép nyugodtan”, „nagy ritkán”, „nagy hirtelen”. – „szép“ und „nagy“ verstärken nur in einigen festen Verbindungen: schön leise, in aller Ruhe, ganz selten, ganz plötzlich.
Ezek mintájára nem képezhetők szabadon új párok: van „nagy nehezen”, de nincs *„nagy gyorsan”. – Nach ihrem Muster lassen sich nicht frei neue Paare bilden: Es gibt „nagy nehezen“, aber nicht *„nagy gyorsan“.
A sofőr gyorsan vezetett. – Der Fahrer fuhr schnell.
A cselekvés módját továbbra is a határozószó jelöli: *„A sofőr gyors vezetett” hibás. – Die Art und Weise der Handlung bezeichnet weiterhin das Adverb: *„A sofőr gyors vezetett“ ist falsch.
A németben a „schnell” melléknévként és határozószóként azonos alakú (→ 9.10). – Im Deutschen hat „schnell“ als Adjektiv und als Adverb dieselbe Form.
A „jó lassan vezetett” mondatban a „jó” a „lassan” szót erősíti, és csak a „lassan” mondja meg, hogyan vezetett. – Im Satz „jó lassan vezetett“ – fuhr ziemlich langsam – verstärkt „jó“ das Adverb „lassan“, und erst „lassan“ sagt, wie gefahren wurde.
Ugyanannak a szónak három feladata lehet: tulajdonság („jó”), mód („jól”), erősítés („jó nagy”). – Dasselbe Wort kann drei Aufgaben haben: Eigenschaft („jó“ – gut), Art und Weise („jól“ – gut), Verstärkung („jó nagy“ – ziemlich groß).
Az erősítésben nem marad meg a „jó” jelentés: „jó nehéz”, „jó drága”, „jó nagy hiba”. – In der Verstärkung wirkt die Bedeutung „gut“ nicht nach: ziemlich schwer, ganz schön teuer, ein ziemlich großer Fehler.
Jó nagy hibát követtünk el. – Wir haben einen ziemlich großen Fehler gemacht.
A németben is így van: a „ganz schön teuer” egyáltalán nem szép. – Im Deutschen ist es ebenso: „ganz schön teuer“ ist keineswegs schön.
Írásban a vessző különbözteti meg a két olvasatot: „jó meleg leves”, de „jó, meleg leves”. – Die Schrift unterscheidet die zwei Lesarten durch das Komma: „jó meleg leves“ – schön warme Suppe –, aber „jó, meleg leves“ – gute, warme Suppe.
Ez a kabát borzasztó drága. – Dieser Mantel ist furchtbar teuer.
Ez a kabát borzasztóan drága. – Dieser Mantel ist furchtbar teuer.
A rémület melléknevei – „borzasztó”, „szörnyű”, „rettentő”, „iszonyú” – rag nélkül is erősítenek; az „-an/-en” végű alak gondosabb. – Die Adjektive des Schreckens – „borzasztó“, „szörnyű“, „rettentő“, „iszonyú“ – verstärken auch ohne Endung; die Form auf „-an/-en“ ist sorgfältiger.
A sor szörnyű lassan halad. – Die Schlange kommt furchtbar langsam voran.
A köznyelvi „rém” eredetileg főnév (kísértet): „rém érdekes”; még lazább az „állati jól”. – Das umgangssprachliche „rém“ ist eigentlich ein Substantiv – Gespenst –: „rém érdekes“ – schrecklich interessant; noch salopper ist „állati jól“ – tierisch gut.
Az „egész” melléknév előtt köznyelvi erősítő: „egész jó”; gondos nyelvben „egészen”. – „egész“ vor einem Adjektiv ist ein umgangssprachlicher Verstärker: „egész jó“ – ganz gut; in sorgfältiger Sprache steht „egészen“.
A katona mozdulatlanul állt. – Der Soldat stand reglos da.
Választékos és költői nyelvben néhány ilyen szó rag nélkül is áll: „mozdulatlan állt”, „szótlan nézett”. – In gehobener und dichterischer Sprache stehen einige solche Wörter auch ohne Endung: „mozdulatlan állt“ – stand reglos –, „szótlan nézett“ – sah wortlos.
Ezek állapothatározók (→ 4.13.1); a köznyelvben az „-ul/-ül” ragos alak járja. – Das sind Zustandsbestimmungen; in der Alltagssprache gilt die Form mit „-ul/-ül“.
Középfok előtt ragos alak áll: „jóval drágább”. – Vor dem Komparativ steht eine Form mit Endung: „jóval drágább“ – deutlich teurer.
A szótárak a „nagy”, az „egész” és a „szörnyű” erősítő használatát határozószóként vezetik, a „jó” szóét a melléknévnél. – Die Wörterbücher führen den verstärkenden Gebrauch von „nagy“, „egész“ und „szörnyű“ als Adverb, den von „jó“ unter dem Adjektiv.
Az alak melléknévi, a feladat fokjelölő. – Die Form ist die des Adjektivs, die Aufgabe die eines Gradworts.
A „nagy” határozói igenév előtt is áll: „nagy sietve”, „nagy nevetve”. – „nagy“ steht auch vor dem Adverbialpartizip: „nagy sietve“ – in großer Eile –, „nagy nevetve“ – laut lachend.
Az angol is a melléknevet használja erősítőként: „pretty big”; a francia és a spanyol a „jól” határozószót: „bien chaud”, „bien temprano”. – Auch das Englische verstärkt mit dem Adjektiv: „pretty big“; Französisch und Spanisch mit dem Adverb „gut“: „bien chaud“, „bien temprano“.
Wortschatz
- jó nagy – ziemlich groß
- jó meleg – schön warm
- jó nehéz – ziemlich schwer
- jó messze – ziemlich weit weg
- jó korán – ziemlich früh
- jó melegen – schön warm (beim Verb)
- jó sok – ziemlich viel, ziemlich viele
- jó fél óra – gut eine halbe Stunde
- szép lassan – ganz allmählich
- szép csendesen – schön leise
- nagy nehezen – mit großer Mühe
- nagy sokára – nach langer Zeit, endlich
- nagy ritkán – ganz selten
- gyorsan – schnell (Adverb)
- borzasztó drága – furchtbar teuer
- borzasztóan drága – furchtbar teuer
- rém érdekes – schrecklich interessant
- egészen – ganz, völlig
- mozdulatlanul – reglos (Adverb)
- állapothatározó {állapot·HATÁROZÓ} – Zustand·BESTIMMUNG(Zustandsbestimmung)
- jóval drágább – deutlich teurer
- nagy sietve – in großer Eile
6.Állandósult határozói szókapcsolatok – Feste adverbiale Wortverbindungen (→ 5.10.6)
A kötött határozói szókapcsolat több szóból áll, a mondatban mégis egyetlen határozószóként működik. – Eine feste adverbiale Wortverbindung besteht aus mehreren Wörtern, wirkt im Satz aber wie ein einziges Adverb.
Tagjai nem cserélhetők fel szabadon; jelentése az egész csoporthoz tartozik. – Ihre Teile sind nicht frei austauschbar; die Bedeutung gehört zur ganzen Gruppe.
Nap mint nap ugyanazzal a busszal utazom. – Tag für Tag fahre ich mit demselben Bus.
A „nap mint nap” három rag nélküli szóból áll, mégis teljes időhatározó. – „nap mint nap“ – wörtlich „Tag wie Tag“ – besteht aus drei Wörtern ohne Endung und ist doch eine vollständige Zeitangabe.
Más nyelvek elöljárószóval építik: „day after day”, „jour après jour”, „día tras día”. – Andere Sprachen bauen die Formel mit einer Präposition: „day after day“, „jour après jour“, „día tras día“.
Újra meg újra csörög a telefon. – Immer wieder klingelt das Telefon.
Az „újra” maga nem ragtalan: az „új” szó „-ra” ragos alakja. – „újra“ selbst ist nicht endungslos: Es ist „új“ – neu – mit „-ra“, wörtlich „aufs Neue“.
Néha-néha meglátogat a szomszéd. – Hin und wieder besucht mich der Nachbar.
A kettőzés itt inkább gyengít: valami csak alkalmanként történik meg. – Die Doppelung schwächt hier eher ab: Etwas geschieht nur gelegentlich.
Már-már elaludtam, amikor megszólalt a telefon. – Ich war schon beinahe eingeschlafen, als das Telefon klingelte.
Egyszer csak elhallgatott a rádió. – Auf einmal verstummte das Radio.
Az „egyszer csak” jelentése egyik tagjából sem következik: nem számol semmit. – Die Bedeutung von „egyszer csak“ – plötzlich – folgt aus keinem der beiden Teile: Gezählt wird nichts.
Önmagában az „egyszer” valóban egy alkalmat jelöl: Egyszer voltam Párizsban. – Allein bedeutet „egyszer“ tatsächlich „ein Mal“: Ich war einmal in Paris.
Kora reggel megérkezett a csomag. – Früh am Morgen kam das Paket an.
Késő este még nyitva volt a pékség. – Spät am Abend war die Bäckerei noch offen.
A „kora” és a „késő” napszak előtt áll; a napszak nem kap ragot. – „kora“ – früh – und „késő“ – spät – stehen vor einer Tageszeit; die Tageszeit erhält keine Endung.
A „kora” csak főnév előtt áll; a határozószó „korán”: Korán kelek. – „kora“ steht nur vor einem Substantiv; das Adverb heißt „korán“: Ich stehe früh auf.
Az évszaknév a „kora” és a „késő” után is megtartja a ragját: „kora tavasszal”, „késő ősszel”. – Die Jahreszeit behält auch danach ihre Endung: im zeitigen Frühjahr, im Spätherbst.
Itt-ott még hó van. – Hier und da liegt noch Schnee.
Egész nap ide-oda szaladgált a gyerek. – Das Kind lief den ganzen Tag hin und her.
A sorrend kötött: a közeli áll a távoli előtt, mint a németben. – Die Reihenfolge ist fest: das Nahe vor dem Fernen, wie im Deutschen („hier und da“, „hin und her“).
A „néhanapján” egyetlen szó, a „hébe-hóba” két fele pedig önállóan nem fordul elő. – „néhanapján“ – gelegentlich – ist ein einziges Wort, die beiden Hälften von „hébe-hóba“ – ab und zu – kommen allein nicht vor.
Időről időre fáj a térdem. – Von Zeit zu Zeit tut mein Knie weh.
Lépésről lépésre haladunk. – Wir kommen Schritt für Schritt voran.
Ezek nem ragtalan csoportok: ugyanaz a főnév kétszer áll, előbb „-ról/-ről”, aztán „-ra/-re” raggal. – Diese Gruppen sind nicht endungslos: Dasselbe Substantiv steht zweimal, zuerst mit „-ról/-ről“, dann mit „-ra/-re“.
Napról napra melegebb lesz az idő. – Von Tag zu Tag wird das Wetter wärmer.
A minta sorozatot alkot, de nem tetszőleges: minden használatos csoportnak megvan a maga jelentése. – Das Muster ist reihenbildend, aber nicht beliebig: Jede gebräuchliche Gruppe hat ihre eigene Bedeutung.
Egyre jobban értem a szöveget. – Ich verstehe den Text immer besser.
Kéz a kézben sétáltak. – Sie gingen Hand in Hand spazieren.
A csoport névelőt és „-ban/-ben” ragot tartalmaz. – Die Gruppe enthält den Artikel und die Endung „-ban/-ben“.
Szemtől szemben beszélgettünk. – Wir haben von Angesicht zu Angesicht miteinander gesprochen.
A „szemtől szemben” a „-tól/-től” ragos „szem” és a „szemben” névutó kapcsolata (→ 5.6.2). – „szemtől szemben“ verbindet „szem“ – Auge – mit „-tól/-től“ und die Postposition „szemben“ – gegenüber.
A magyar a szemről beszél, a többi nyelv az arcról: „face to face”, „cara a cara”, „licom k licu”. – Das Ungarische spricht vom Auge, die anderen Sprachen vom Gesicht: „face to face“, „cara a cara“, „licom k licu“.
A hátam mögött beszéltek rólam. – Sie haben hinter meinem Rücken über mich geredet.
A birtokos személyjel a személlyel változik: „a hátad mögött”, „a háta mögött”. – Das Besitzzeichen wechselt mit der Person: hinter deinem Rücken, hinter seinem Rücken.
Szó nélkül távozott a vendég. – Der Gast ging wortlos.
Szó szerint idézte a mondatot. – Er hat den Satz wörtlich zitiert.
Ezek közönséges névutós csoportok (→ 5.5.5, 5.5.6); kötött bennük a forma: a „szó” névelő nélkül és egyes számban áll. – Das sind gewöhnliche Postpositionsgruppen; fest ist die Form: „szó“ steht ohne Artikel und im Singular.
Ahol a német egyetlen „-los” vagy „-lich” végű szót képez, ott a magyarban kétszavas csoport áll. – Wo das Deutsche ein einziges Wort auf „-los“ oder „-lich“ bildet, steht im Ungarischen eine Gruppe aus zwei Wörtern.
Az írásmód nem a jelentés kötöttségétől függ: „nap mint nap” különírva, „néha-néha” kötőjellel, „néhanapján” egybe. – Die Schreibung hängt nicht davon ab, wie fest die Bedeutung ist: „nap mint nap“ getrennt, „néha-néha“ mit Bindestrich, „néhanapján“ zusammen.
Egybe csak az egy szóvá forrt, lexikalizálódott kapcsolatokat írják: „kétségkívül”, „mindennap”, „ezenkívül”. – Zusammengeschrieben werden nur zu einem Wort verschmolzene, lexikalisierte Verbindungen: zweifellos, jeden Tag, außerdem.
Kétségkívül ő a legjobb. – Er ist zweifellos der Beste.
Egész álló nap takarítottunk. – Wir haben den lieben langen Tag geputzt.
Az „álló” itt a régi „egész, teljes” jelentésben áll, amely csak időhatározókban él. – „álló“ – stehend – hat hier die alte Bedeutung „ganz, voll“, die nur in Zeitangaben lebt.
Végül szót értettünk egymással. – Schließlich haben wir uns verständigt.
A „szót ért valakivel” és a „szót fogad” nem határozói csoport, hanem tárgy és ige kötött kapcsolata. – „szót ért valakivel“ – sich mit jemandem verständigen – und „szót fogad“ – gehorchen – sind keine adverbialen Gruppen, sondern feste Verbindungen aus Objekt und Verb.
Wortschatz
- nap mint nap – Tag für Tag
- újra meg újra – immer wieder
- néha-néha – hin und wieder, ab und zu
- már-már – beinahe, schon fast
- egyszer csak – plötzlich, auf einmal
- egyszer {egy·SZER} – eins·MAL(einmal)
- kora reggel – früh am Morgen
- késő este – spät am Abend
- korán – früh (Adverb)
- itt-ott – hier und da
- ide-oda – hin und her
- néhanapján {néha·NAP·já·N} – manchmal·TAG·sein·AN(gelegentlich)
- hébe-hóba – ab und zu
- időről időre – von Zeit zu Zeit
- lépésről lépésre – Schritt für Schritt
- napról napra – von Tag zu Tag
- egyre {egy·RE} – eins·AUF(immer mehr)
- kéz a kézben – Hand in Hand
- szemtől szemben – von Angesicht zu Angesicht
- a hátam mögött – hinter meinem Rücken
- szó nélkül – wortlos
- szó szerint – wörtlich
- kétségkívül {kétség·KÍVÜL} – Zweifel·AUSSERHALB(zweifellos)
- egész álló nap – den lieben langen Tag
- végül {vég·ÜL} – Ende·ALS(schließlich)
- szót fogad – gehorcht
7.Több határozó mellérendelése – Nebenordnung mehrerer adverbialer Angaben (→ 5.10.7)
Több határozó csak akkor mellérendelt, ha ugyanaz a szerepük, és „és” vagy „vagy” kötőszóval összekapcsolhatók. – Mehrere adverbiale Angaben sind nur dann nebengeordnet, wenn sie dieselbe Rolle haben und mit „és“ – und – oder „vagy“ – oder – verbunden werden können.
Reggel és este is sétálunk. – Wir gehen morgens und abends spazieren.
Itt és ott is állnak autók. – Hier und dort stehen Autos.
Mindkét határozó ugyanarra az állítmányra vonatkozik, és mindkettő érvényes. – Beide Angaben beziehen sich auf dasselbe Prädikat, und beide gelten.
A második tag utáni „is” azt hangsúlyozza, hogy mindkettő érvényes; az egész csoport után áll. – Das „is“ – auch – nach dem zweiten Glied betont, dass beide gelten; es steht hinter der ganzen Gruppe.
Az egyenrangú tagok kapcsolata a mellérendelés, ellentéte az alárendelés. – Die Verbindung gleichrangiger Glieder ist die mellérendelés – Nebenordnung –, ihr Gegenstück die alárendelés – Unterordnung.
A „mellérendelés” szóban a „mellé” és a „rendel” rejlik: az egyik tagot a másik mellé rendelik. – In „mellérendelés“ stecken „mellé“ – daneben – und „rendel“ – anordnen: Ein Glied wird neben das andere gestellt.
Az „és” helyett választékosan „s”, köznyelvben „meg” is állhat: Ma meg holnap itthon vagyok. – Statt „és“ kann gehoben „s“, umgangssprachlich „meg“ stehen: Heute und morgen bin ich zu Hause.
Ma vagy holnap érkezik a csomag. – Das Paket kommt heute oder morgen an.
A „vagy” is mellérendel, de csak az egyik határozó érvényes; a szerkezet ugyanaz. – Auch „vagy“ ordnet neben, aber nur eine Angabe gilt; der Bau ist derselbe.
A „vagy” kötőszó azonos alakú a „(te) vagy” igealakkal. – Das Bindewort „vagy“ – oder – ist gleichlautend mit der Verbform „(te) vagy“ – du bist.
Gyalog és busszal is járok munkába. – Ich komme zu Fuß und auch mit dem Bus zur Arbeit.
A mellérendelt határozóknak nem kell azonos alakúnak lenniük; a szerepük dönt. – Nebengeordnete Angaben müssen nicht dieselbe Form haben; entscheidend ist ihre Rolle.
Hétfőn és vasárnap is találkozunk. – Wir treffen uns am Montag und am Sonntag.
A ragot minden főnév megtartja: A házban és a kertben is dolgoztunk. – Jedes Substantiv behält seine Endung: Wir haben im Haus und im Garten gearbeitet.
A névutó viszont mindkét tagra vonatkozhat: A ház és a kert előtt is parkolnak autók (→ 5.1.1). – Eine Postposition kann dagegen für beide Glieder gelten: Vor dem Haus und vor dem Garten parken Autos.
Ma reggel elromlott a lift. – Heute Morgen ist der Aufzug kaputtgegangen.
A „ma reggel” pontosítás: a „reggel” a napon belül határozza meg az időt; együtt egyetlen időhatározó. – „ma reggel“ ist eine Präzisierung: „reggel“ bestimmt die Zeit innerhalb des Tages genauer; zusammen sind sie eine Zeitangabe.
Ma otthon dolgozik a testvérem. – Mein Bruder arbeitet heute zu Hause.
A „ma otthon” két különböző körülmény, idő és hely: két külön kérdésre felel. – „ma otthon“ sind zwei verschiedene Umstände, Zeit und Ort: Sie antworten auf zwei verschiedene Fragen.
A próba az „és” beillesztése: a „reggel és este” értelmes, a *„ma és otthon” és a *„ma és reggel” nem. – Die Probe ist das Einsetzen von „és“: „reggel és este“ ergibt Sinn, *„ma és otthon“ und *„ma és reggel“ nicht.
Reggel, délben, este egyaránt nagy a forgalom. – Morgens, mittags und abends ist der Verkehr gleichermaßen stark.
A helyesírási szabályzat szerint a kötőszó nélküli egyenrangú tagok közé vessző kerül, az „és”, „s”, „meg”, „vagy” elé nem. – Nach den Rechtschreibregeln steht zwischen gleichrangigen Gliedern ohne Bindewort ein Komma, vor „és“, „s“, „meg“, „vagy“ keines.
Két tagmondat között viszont az „és” elé is vessző kell: Délelőtt bevásároltam, és délután főztem. – Zwischen zwei Teilsätzen steht dagegen auch vor „és“ ein Komma: Vormittags habe ich eingekauft und nachmittags gekocht.
Az „és … egyaránt” mindkét tagot nyomatékosítja: Délelőtt és délután egyaránt dolgozik. – „és … egyaránt“ bedeutet „sowohl … als auch“: Er arbeitet sowohl vormittags als auch nachmittags.
Lassan, de pontosan dolgozik. – Er arbeitet langsam, aber genau.
Nem reggel, hanem este találkozunk. – Wir treffen uns nicht morgens, sondern abends.
A „de” és a „hanem” elé vessző kerül; a „de” mellett mindkét tag érvényes, a „hanem” csak a másodikat hagyja meg. – Vor „de“ und „hanem“ steht ein Komma; bei „de“ gelten beide Glieder, „hanem“ lässt nur das zweite gelten.
A „hanem” a „ha” és a „nem” összenövése; előzetes tagadás nélkül nem áll. – „hanem“ ist aus „ha“ – wenn – und „nem“ – nicht – zusammengewachsen; ohne vorausgehende Verneinung steht es nicht.
Reggel is, este is sétálunk. – Wir gehen sowohl morgens als auch abends spazieren.
Sem reggel, sem este nem találkozunk. – Wir treffen uns weder morgens noch abends.
Vagy ma, vagy holnap befejezem. – Ich mache es entweder heute oder morgen fertig.
Hol egyedül, hol együtt dolgoznak. – Sie arbeiten mal allein, mal zusammen.
A páros kötőszó minden tag előtt áll, a második előtt vesszővel; a „sem …, sem …” mellett az ige előtt „nem” is áll. – Das paarige Bindewort steht vor jedem Glied, vor dem zweiten mit Komma; bei „sem …, sem …“ steht vor dem Verb zusätzlich „nem“.
Ott dolgoztunk, a kertben. – Dort haben wir gearbeitet, im Garten.
A két helyhatározó ugyanazt a helyet jelöli: a második utólag magyarázza az elsőt; ez az értelmező. – Die beiden Ortsangaben bezeichnen denselben Ort: Die zweite erläutert die erste nachträglich; das ist der értelmező – erläuternde Beisatz.
Holnap találkozunk, délután háromkor. – Wir treffen uns morgen, um drei Uhr nachmittags.
Minden reggel vagy minden este felhívom. – Ich rufe ihn jeden Morgen oder jeden Abend an.
Ha a „minden” csak az első tag előtt áll, nyitva marad, hogy a másodikra is érvényes-e; aki mindkettőt érti, megismétli. – Steht „minden“ nur vor dem ersten Glied, bleibt offen, ob es auch für das zweite gilt; wer beide meint, wiederholt es.
A „nem …, hanem …” tagadása csak az első tagra hat; mindkettőt a „sem …, sem …” tagadja. – Die Verneinung in „nem …, hanem …“ wirkt nur auf das erste Glied; beide verneint „sem …, sem …“.
A benzinkút éjjel-nappal nyitva van. – Die Tankstelle ist Tag und Nacht geöffnet.
Télen-nyáron kint dolgozik. – Er arbeitet Sommer wie Winter draußen.
Az egybeforrt párok kötőjellel, kötőszó nélkül állnak; a két tag többnyire ugyanazt a ragot viseli. – Zusammengewachsene Paare stehen mit Bindestrich, ohne Bindewort; beide Glieder tragen meist dieselbe Endung.
A tagok sorrendje gyakran fordított, mint a németben: „éjjel-nappal”, de „Tag und Nacht”. – Die Reihenfolge der Glieder ist oft umgekehrt wie im Deutschen: „éjjel-nappal“, aber „Tag und Nacht“.
Wortschatz
- mellérendelés {mellé·RENDELés} – daneben·ZUORDNEN·(SUBSTANTIV)(Nebenordnung, Koordination)
- alárendelés {alá·RENDELés} – darunter·ZUORDNEN·(SUBSTANTIV)(Unterordnung)
- és – und
- s – und (gehoben)
- meg – und (umgangssprachlich)
- vagy – oder
- is – auch
- busszal – mit dem Bus
- ma reggel – heute Morgen
- ma otthon – heute zu Hause
- egyaránt – gleichermaßen
- de – aber
- hanem {ha·NEM} – wenn·NICHT(sondern)
- is …, … is – sowohl … als auch
- sem …, sem … – weder … noch
- vagy …, vagy … – entweder … oder
- hol …, hol … – mal … mal
- értelmező {értelmezŐ} – deuten·(PARTIZIP)(erläuternder Beisatz, Apposition)
- éjjel-nappal – Tag und Nacht; ununterbrochen
- télen-nyáron – Sommer wie Winter; immer
- benzinkút {benzin·KÚT} – Benzin·BRUNNEN(Tankstelle)
8.A határozók helye a mondatban – Stellung adverbialer Angaben im Satz (→ 5.10.8)
A határozók helyét nem rögzített igei pozíció szabja meg, hanem az, hogy mire vonatkoznak, és hogy keretet adnak-e vagy kiemelést kapnak. – Die Stellung der Angaben bestimmt keine feste Verbposition, sondern worauf sie sich beziehen und ob sie den Rahmen bilden oder hervorgehoben werden.
Ma Anna a kertben dolgozik. – Heute arbeitet Anna im Garten.
A mondat eleji időhatározó keretet ad; utána a mondat ugyanabban a sorrendben folytatódik, mint nélküle. – Die Zeitangabe am Satzanfang gibt den Rahmen; danach folgt der Satz in derselben Reihenfolge wie ohne sie.
A német igei második hely szabályát a magyar nem ismeri: az ige itt a negyedik helyen áll. – Die deutsche Verbzweitregel kennt das Ungarische nicht: Das Verb steht hier an vierter Stelle.
Ma a kertben dolgozik Anna. – Heute arbeitet Anna im Garten.
Az alany az ige mögé is kerülhet; ez sem hiba, csak az információ más elosztása. – Das Subjekt kann auch hinter das Verb treten; auch das ist kein Fehler, sondern eine andere Verteilung der Information.
Otthon a család együtt vacsorázik. – Zu Hause isst die Familie zusammen zu Abend.
A helyhatározó ugyanúgy keretet adhat; a mondat eleje önmagában nem kiemelés. – Eine Ortsangabe kann ebenso den Rahmen geben; der Satzanfang ist für sich keine Hervorhebung.
A testvérem ma otthon olvas. – Ma otthon olvas a testvérem. – Mein Bruder liest heute zu Hause. – Heute liest mein Bruder zu Hause.
A két mondat ugyanazt írja le; az egyik a személyből, a másik a napból indul ki. – Beide Sätze beschreiben dasselbe; der eine geht von der Person aus, der andere vom Tag.
A német „temporal – kausal – modal – lokal” sorrendhez hasonló kötött szabály a magyarban nincs; az idő azonban gyakran a hely előtt áll. – Eine feste Regel wie die deutsche Folge „temporal – kausal – modal – lokal“ gibt es im Ungarischen nicht; die Zeit steht aber oft vor dem Ort.
Az összetartozó időhatározók együtt állnak, elöl a nagyobb egység: „ma reggel nyolckor”. – Zusammengehörige Zeitangaben stehen beieinander, vorn die größere Einheit: heute Morgen um acht.
Anna tegnap elolvasta a levelet. – Anna hat gestern den Brief gelesen.
Semleges mondatban az igekötő az ige előtt marad, akár elöl, akár az alany után áll az időhatározó. – Im neutralen Satz bleibt das Präfix vor dem Verb, gleich ob die Zeitangabe vorn oder nach dem Subjekt steht.
A német főmondatban mindig elválasztja az igekötőt („kommt … an”), a magyar semleges mondatban nem: A busz ma megérkezik. – Das Deutsche trennt das Präfix im Hauptsatz immer („kommt … an“), das Ungarische im neutralen Satz nicht: Der Bus kommt heute an.
Anna gyakran olvas a vonaton. – Anna liest oft im Zug.
A gyakoriságot jelölő szó többnyire az ige előtt áll, gyakran az alany után; az egész állításra vonatkozik. – Das Häufigkeitswort steht meist vor dem Verb, oft nach dem Subjekt; es gilt für die ganze Aussage.
A gyerek nagyon lassan eszik. – Das Kind isst sehr langsam.
A fokjelölő szó egyetlen szóhoz tartozik, és közvetlenül előtte áll; a párt nem választják szét. – Das Gradwort gehört zu einem einzelnen Wort und steht unmittelbar davor; das Paar wird nicht getrennt.
– Mikor jöttél meg? – TEGNAP jöttem meg. – – Wann bist du angekommen? – Ich bin GESTERN angekommen.
A kiemelt határozó közvetlenül az ige előtt áll, és a mondat főhangsúlyát viseli; ez a hely a fókusz (→ 14.8). – Die hervorgehobene Angabe steht unmittelbar vor dem Verb und trägt die Hauptbetonung des Satzes; diese Stelle ist der fókusz – Fokus.
Ilyenkor az igekötő az ige mögé kerül, és külön írják: a „megjöttem” helyett „TEGNAP jöttem meg”. – Dann tritt das Präfix hinter das Verb und wird getrennt geschrieben: statt „megjöttem“ – „TEGNAP jöttem meg“.
A kérdőszó ugyanezen a helyen áll, a válasz ide teszi a keresett határozót. – Das Fragewort steht an derselben Stelle, die Antwort setzt die gesuchte Angabe genau dorthin.
A „Tegnap megjöttem.” elbeszél, a „TEGNAP jöttem meg.” azt mondja, hogy tegnap, és nem más napon. – „Tegnap megjöttem.“ erzählt, „TEGNAP jöttem meg.“ sagt, dass es gestern war und nicht an einem anderen Tag.
– Hol szálltál le? – ITT szálltam le. – – Wo bist du ausgestiegen? – Ich bin HIER ausgestiegen.
Itt leszálltam a buszról, aztán gyalog mentem tovább. – Hier bin ich aus dem Bus ausgestiegen, dann bin ich zu Fuß weitergegangen.
Igekötő nélküli igénél a kiemelést csak a hangsúly és az összefüggés mutatja. – Bei Verben ohne Präfix zeigen nur Betonung und Zusammenhang die Hervorhebung.
Mindig becsukom az ablakot. – Ich schließe immer das Fenster.
A „mindig”, a „gyakran” és a „már” az ige előtt áll, mégsem fókusz: az igekötő elöl marad. – „mindig“, „gyakran“ und „már“ stehen vor dem Verb und sind doch kein Fokus: Das Präfix bleibt vorn.
Mindig ÉN csukom be az ablakot. – Immer schließe ICH das Fenster.
A „csak” fókuszba teszi az utána álló határozót: Csak holnap érkezik meg a csomag. – „csak“ macht die folgende Angabe zum Fokus: Das Paket kommt erst morgen an.
Az „is” a hozzá tartozó szó után áll, és nem választja el az igekötőt: Holnap is eljövök. – „is“ steht hinter seinem Wort und trennt das Präfix nicht ab: Ich komme auch morgen.
Anna nem TEGNAP jött el, hanem ma. – Anna ist nicht GESTERN gekommen, sondern heute.
Anna tegnap nem jött el. – Anna ist gestern nicht gekommen.
A kiemelt határozó előtti „nem” csak a határozót tagadja; az ige előtti „nem” magát a történést, és az igekötő ekkor is hátrakerül. – „nem“ vor der betonten Angabe verneint nur diese; „nem“ vor dem Verb verneint das Geschehen selbst, und auch dann tritt das Präfix nach hinten.
– Itt van már a szerelő? – Igen, megérkezett tegnap. – – Ist der Monteur schon da? – Ja, er ist gestern angekommen.
Az ige mögött a sorrend nagyrészt szabad; az ott álló időhatározó gyakran utólagos kiegészítés. – Hinter dem Verb ist die Reihenfolge weitgehend frei; eine Zeitangabe dort ist oft eine nachträgliche Ergänzung.
Az angol és a francia hasított mondattal emel ki: „It was yesterday that Anna came”, „C’est hier qu’Anna est venue”; a magyarnak elég az ige előtti hely. – Englisch und Französisch heben mit einem Spaltsatz hervor: „It was yesterday that Anna came“, „C’est hier qu’Anna est venue“; dem Ungarischen genügt die Stelle vor dem Verb.
Wortschatz
- szórend {szóREND} – Wort·ORDNUNG(Wortstellung)
- igekötő {igeKÖTŐ} – Verb·BINDER(Verbalpräfix)
- fókusz – Fokus, Hervorhebung vor dem Verb
- hangsúly {hangSÚLY} – Klang·GEWICHT(Betonung)
- hatókör {hatóKÖR} – wirkend·KREIS(Reichweite, Wirkungsbereich)
- elolvas – durchlesen, zu Ende lesen
- megérkezik – ankommen
- megjöttem – ich bin angekommen
- jöttem meg – ich bin angekommen (mit Hervorhebung davor)
- leszáll – aussteigen
- szálltam le – ich bin ausgestiegen (mit Hervorhebung davor)
- becsuk – schließen, zumachen
- csukom be – ich schließe es (mit Hervorhebung davor)
- csak – nur, erst
- nem jött el – er/sie ist nicht gekommen
- vacsorázik – zu Abend essen
- testvér {testVÉR} – Körper·BLUT(Bruder, Schwester, Geschwister)
- szerelő – Monteur, Mechaniker
Dieser Text steht unter CC0 1.0 Universell. Eine Quellenangabe ist nicht erforderlich.
Er darf kostenlos kopiert, verändert, veröffentlicht und auch kommerziell genutzt werden.