6.9 Besitz bei Körperteilen und Verwandtschaftsbezeichnungen
Körperteile, Kleidungsstücke, persönliche Gegenstände und Verwandte stehen im Ungarischen fast immer mit Possessivsuffix: Fáj a fejem. – Mir tut der Kopf weh. Levette a kabátját. – Er zog den Mantel aus. Van egy öcsém. – Ich habe einen jüngeren Bruder. Wo das Deutsche einen Dativ („mir“, „sich“) oder nur den Artikel setzt, nennt das Suffix den Besitzer; paarige Körperteile stehen dabei meist im Singular. Diese Seite fasst das ganze Kapitel als zweisprachigen Lesetext zusammen; die ausführlichen Erklärungen stehen auf den Unterseiten (→ 6.9.1, 6.9.2, 6.9.3, 6.9.4, 6.9.5, 6.9.6, 6.9.7, 6.9.8).
1.Birtokos személyjeles testrésznevek – Körperteile mit Possessivsuffix (→ 6.9.1)
A testrésznevek a mondatban szinte mindig birtokos személyjellel állnak. – Körperteilwörter stehen im Satz fast immer mit Possessivsuffix.
A testrész mindig valakihez tartozik, és a birtokost maga a személyjel nevezi meg. – Ein Körperteil gehört immer jemandem, und den Besitzer nennt das Possessivsuffix selbst.
Hideg a kezed. – Deine Hände sind kalt.
Vizes a hajunk. – Unsere Haare sind nass.
Piros az orrotok. – Eure Nasen sind rot.
A feje fölött egy lámpa ég. – Über seinem Kopf brennt eine Lampe.
Külön birtokos szó nem kell; az „én” vagy a „te” névmás csak nyomatékként áll a birtokszó előtt. – Ein eigenes Possessivwort ist nicht nötig; das Pronomen „én“ oder „te“ steht nur zur Betonung vor dem Besitzwort.
A ragozás szabályos: a kötőhang és a harmadik személy alakja a hangrendtől és a tő típusától függ. – Die Formen sind regelmäßig: Bindevokal und dritte Person hängen von der Vokalharmonie und vom Stammtyp ab.
A „fej” magas hangrendű, kötőhangja „-e-”: „fejem”, „fejetek”. – „fej“ – Kopf – hat helle Vokale, sein Bindevokal ist „-e-“: „fejem“, „fejetek“.
A „láb” mély hangrendű, kötőhangja „-a-”: „lábam”, „lábatok”. – „láb“ – Bein, Fuß – hat dunkle Vokale, sein Bindevokal ist „-a-“: „lábam“, „lábatok“.
Az „orr” szintén mély hangrendű, de „-o-” a kötőhangja: „orrom”, „orrotok”. – Auch „orr“ – Nase – hat dunkle Vokale, aber „-o-“ als Bindevokal: „orrom“, „orrotok“.
| Person | fej (Kopf) | láb (Bein, Fuß) | orr (Nase) |
|---|---|---|---|
| én (mein) | fejem | lábam | orrom |
| te (dein) | fejed | lábad | orrod |
| ő (sein, ihr) | feje | lába | orra |
| mi (unser) | fejünk | lábunk | orrunk |
| ti (euer) | fejetek | lábatok | orrotok |
| ők (ihr) | fejük | lábuk | orruk |
Magas a homloka. – Er hat eine hohe Stirn.
Széles a válla. – Er hat breite Schultern.
Erős a szíve. – Ihr Herz ist kräftig.
A „nyelv” szó testrészt és beszélt nyelvet is jelent, mint a latin „lingua” és az orosz „jazyk”. – Das Wort „nyelv“ bezeichnet die Zunge und die Sprache, wie lateinisch „lingua“ und russisch „jazyk“.
Az „arc” az egész arcot és az orcát is jelöli: Piros az arca. – „arc“ bezeichnet das ganze Gesicht und auch die Wange: Er hat rote Wangen.
Több testrésznév a birtokos személyjel előtt megváltoztatja a tövét. – Mehrere Körperteilwörter verändern vor dem Possessivsuffix ihren Stamm.
Ez ugyanaz a tőváltozat, amely a többes szám jele és a tárgyrag előtt is áll: „kezek”, „kezet”, „kezem”. – Es ist dieselbe Stammvariante wie vor dem Pluralzeichen und der Akkusativendung: „kezek“, „kezet“, „kezem“.
Az egyik csoportban az utolsó szótag hosszú magánhangzója megrövidül: „kéz” – „kezem”, „tenyér” – „tenyerem”, „derék” – „derekam”. – In einer Gruppe wird der lange Vokal der letzten Silbe kurz: Hand – meine Hand, Handfläche – meine Handfläche, Kreuz – mein Kreuz.
A másik csoportban az utolsó szótag magánhangzója kiesik: „köröm” – „körmöm”, „ajak” – „ajkam”, „gyomor” – „gyomrom”, „torok” – „torkom”, „izom” – „izmom”. – In der anderen Gruppe fällt der Vokal der letzten Silbe aus: Nagel, Lippe, Magen, Kehle, Muskel – jeweils mit „mein“.
Izzad a tenyerem. – Meine Handfläche schwitzt.
Letört a körmöm. – Mein Fingernagel ist abgebrochen.
Korog a gyomrom. – Mir knurrt der Magen.
Kiszáradt az ajka. – Ihre Lippen sind trocken geworden.
A hasonló felépítésű „homlok”, „könyök” és „köldök” megtartja a magánhangzóját: „homlokom”, „könyököm”, „köldököm”. – Die ähnlich gebauten Wörter „homlok“, „könyök“ und „köldök“ – Stirn, Ellbogen, Nabel – behalten ihren Vokal: „homlokom“, „könyököm“, „köldököm“.
Hogy egy szó tőváltozatos-e, azt a szókincs rögzíti, nem szabály. – Ob ein Wort eine Stammvariante hat, legt der Wortschatz fest, keine Regel.
A régi testrésznevek többsége a harmadik személyben j nélkül áll: „feje”, „keze”, „szeme”, „füle”, „lába”, „foga”, „nyaka”. – Die meisten alten Körperteilwörter stehen in der dritten Person ohne j: sein Kopf, seine Hand, sein Auge, sein Ohr, sein Bein, sein Zahn, sein Hals.
J-vel áll viszont a „karja”, a „combja” és a „csontja”. – Mit j stehen dagegen „karja“ – sein Arm –, „combja“ – sein Oberschenkel – und „csontja“ – sein Knochen.
Erős a karja. – Er hat kräftige Arme.
A magánhangzóra végződő szavak mindig „-ja/-je” személyjelet kapnak, a szóvégi „a” és „e” pedig megnyúlik: „bokája”, „veséje”, „csuklója”. – Wörter auf Vokal nehmen immer „-ja/-je“, auslautendes „a“ und „e“ wird lang: sein Knöchel, seine Niere, sein Handgelenk.
Megdagadt a bokája. – Ihr Knöchel ist geschwollen.
A „tüdő” harmadik személyben kétféle: „tüdője” és „tüdeje”. – „tüdő“ – Lunge – hat in der dritten Person zwei Formen: „tüdője“ und „tüdeje“.
A testrésznévhez járuló rag a birtokos személyjel után áll (→ 6.1.4). – Die Kasusendung am Körperteilwort steht nach dem Possessivsuffix.
Egy könyv van a kezemben. – Ich habe ein Buch in der Hand.
Sapkát tesz a fejére. – Er setzt sich eine Mütze auf den Kopf.
Valami a szemembe ment. – Mir ist etwas ins Auge gegangen.
Gyűrű van az ujján. – Sie trägt einen Ring am Finger.
A harmadik személy szóvégi „-a/-e” hangja a rag előtt megnyúlik: „feje” – „fejére”, „lába” – „lábán”. – Das auslautende „-a/-e“ der dritten Person wird vor der Kasusendung lang: „feje“ – „fejére“, „lába“ – „lábán“.
A német itt névelőt és részes esetet használ, a magyar birtokos alakot. – Das Deutsche setzt hier Artikel und Dativ („in der Hand“, „ihr ins Ohr“), das Ungarische die Besitzform.
A „száj” első és második személyben két alakot ismer: „szám” és „szájam”, „szád” és „szájad”, „szánk” és „szájunk”. – „száj“ – Mund – hat in der ersten und zweiten Person zwei Formen: „szám“ und „szájam“, „szád“ und „szájad“, „szánk“ und „szájunk“.
Tele van a szám. – Ich habe den Mund voll.
Harmadik személyben csak „szája” és „szájuk” van. – In der dritten Person gibt es nur „szája“ und „szájuk“.
Ugyanígy hangzik a „szám” főnév, egy más eredetű szó. – Genauso lautet das Substantiv „szám“ – Zahl –, ein Wort anderer Herkunft.
A „fej” szó maga is birtokos alakból jött létre: a régi „feje” alakot később „feje” módon tagolták. – Das Wort „fej“ ist selbst aus einer Besitzform entstanden: Die alte Form „fe-je“ wurde später als „fej-e“ gegliedert.
Az „állam” birtokos alak, az „állam” egyúttal önálló főnév is. – „állam“ ist eine Besitzform – mein Kinn – und zugleich ein selbständiges Substantiv – Staat.
Borostás az állam. – Mein Kinn ist stoppelig.
Az állam adót szed. – Der Staat erhebt Steuern.
A „kar” két szó: testrészként „karja”, testületként „kara” a harmadik személyű alakja. – „kar“ sind zwei Wörter: als Körperteil lautet die dritte Person „karja“, als Körperschaft „kara“.
Az egyetem jogi kara új épületbe költözik. – Die juristische Fakultät der Universität zieht in ein neues Gebäude.
Az „ujj” szó a kéz ujját és a ruha ujját is jelenti; mindkettő „ujja”. – Das Wort „ujj“ bezeichnet den Finger und den Ärmel; beide bilden „ujja“.
A testrésznevek tárgyak részeit is megnevezik; ilyenkor a tárgy a birtokos (→ 6.5). – Körperteilwörter benennen auch Teile von Gegenständen; dann ist der Gegenstand der Besitzer.
Inog az asztal lába. – Das Tischbein wackelt.
Letört a bögre füle. – Der Henkel der Tasse ist abgebrochen.
A falu a hegy lábánál fekszik. – Das Dorf liegt am Fuß des Berges.
A bögre fogantyúja a magyarban „fül”, a hajó eleje „orr”, az üveg felső része „nyak”. – Der Henkel der Tasse ist im Ungarischen ein „Ohr“, der Bug des Schiffes eine „Nase“, der obere Teil der Flasche ein „Hals“.
Több névutó és határozószó testrésznévből keletkezett: a „mellett” a „mell”, a „szemben” a „szem”, a „hátul” a „hát” szóból. – Mehrere Postpositionen und Adverbien sind aus Körperteilwörtern entstanden: „mellett“ – neben – aus „mell“ – Brust –, „szemben“ – gegenüber – aus „szem“ – Auge –, „hátul“ – hinten – aus „hát“ – Rücken.
Munkája fejében szállást kapott. – Als Gegenleistung für seine Arbeit bekam er eine Unterkunft.
Az állandó szókapcsolatokban is a személlyel együtt változik a személyjel. – Auch in festen Wendungen wechselt das Possessivsuffix mit der Person.
Nem esett a feje lágyára. – Er ist nicht auf den Kopf gefallen.
Nem estem a fejem lágyára. – Ich bin nicht auf den Kopf gefallen.
A nyelvtan a kisujjában van. – Die Grammatik hat er im kleinen Finger.
Ennek a történetnek nincs se füle, se farka. – Diese Geschichte hat weder Hand noch Fuß.
Személyjel nélkül áll a testrésznév, ha nincs meghatározott birtokos: eszközként, ikerszóban és általános állításban. – Ohne Possessivsuffix steht das Körperteilwort, wenn kein bestimmter Besitzer gemeint ist: als Mittel, in Zwillingsformeln und in allgemeinen Aussagen.
Egy kézzel írt levelet kaptam. – Ich habe einen handgeschriebenen Brief bekommen.
Kézzel-lábbal magyaráz. – Er erklärt mit Händen und Füßen.
A szív izom. – Das Herz ist ein Muskel.
Wortschatz
- testrész {test·RÉSZ} – Körper·TEIL(Körperteil)
- birtokos személyjel – Possessivsuffix
- személyjel {személy·JEL} – Person·ZEICHEN(Personenzeichen)
- kötőhang {kötő·HANG} – Binde·LAUT(Bindevokal)
- hangrend {hang·REND} – Laut·ORDNUNG(Vokalharmonie)
- tőváltozat {tő·VÁLTOZAT} – Stamm·VARIANTE(Stammvariante)
- fej – Kopf
- feje – sein/ihr Kopf
- kéz – Hand
- kezed – deine Hand, deine Hände
- láb – Bein, Fuß
- orr – Nase
- haj – Haar
- homlok – Stirn
- váll – Schulter
- nyelv – Zunge; Sprache
- arc – Gesicht; Wange
- tenyér – Handfläche
- köröm – Nagel
- körmöm – mein Nagel
- gyomor – Magen
- gyomrom – mein Magen
- ajak – Lippe
- torok – Kehle, Rachen
- karja – sein/ihr Arm
- boka – Knöchel
- bokája – sein/ihr Knöchel
- tüdő – Lunge
- szám – mein Mund
- áll – Kinn
- állam – Staat
- asztal lába – Tischbein
- bögre füle – Henkel der Tasse
- mellett – neben
- fejében {fej·É·ben} – Kopf·SEIN·in(als Gegenleistung für)
- kézzel – mit der Hand
2.Fájdalom és testi panaszok – Schmerzen und körperliche Beschwerden (→ 6.9.2)
Fájdalom esetén a testrész az alany, és az érintett személy birtokos személyjele áll rajta. – Bei Schmerzen ist der Körperteil das Subjekt und trägt das Possessivsuffix der betroffenen Person.
Fáj a fejem. – Mir tut der Kopf weh.
Fáj a torkom. – Mir tut der Hals weh.
Fáj a hasa. – Er hat Bauchschmerzen.
Fáj a derekam. – Ich habe Kreuzschmerzen.
A „fáj” ige csak harmadik személyben áll, mert a testrész mindig harmadik személy. – Das Verb „fáj“ – schmerzen – steht nur in der dritten Person, denn ein Körperteil ist immer dritte Person.
Fáj a fejem, fáj a fejed, fáj a feje: csak a személyjel változik. – Mir, dir, ihm tut der Kopf weh: Nur das Possessivsuffix wechselt.
Több birtokosnál is egyes számban marad a testrész: Fáj a fejünk. – Auch bei mehreren Besitzern bleibt der Körperteil im Singular: Uns tut der Kopf weh.
A testrész előtt határozott névelő áll (→ 6.9.6). – Vor dem Körperteil steht der bestimmte Artikel.
A szokásos szórend: ige – testrész; ha a testrész áll elöl, nyomatékot kap. – Die übliche Wortstellung ist Verb – Körperteil; steht der Körperteil vorn, wird er betont.
A fejem fáj, nem a fogam. – Der Kopf tut mir weh, nicht der Zahn.
Az érintett személyt részeshatározó is megnevezheti; ilyenkor a testrészen harmadik személyű személyjel áll. – Die betroffene Person kann auch im Dativ genannt werden; dann trägt der Körperteil das Possessivsuffix der dritten Person.
Péternek fáj a feje. – Peter tut der Kopf weh.
Anyámnak fáj a lába. – Meiner Mutter tut das Bein weh.
A „nekem” csak nyomatékot ad, a személyjel ekkor is megmarad. – „nekem“ – mir – dient nur der Betonung; das Possessivsuffix bleibt trotzdem.
Nekem a hátam fáj, nem a fejem. – Mir tut der Rücken weh, nicht der Kopf.
A „fáj” alany nélkül is állhat, a hely ekkor ragos, személyjeles testrésznév. – „fáj“ kann auch ohne Subjekt stehen; der Ort ist dann ein Körperteilwort mit Suffix und Endung.
Hol fáj? – Itt fáj, a fülemben. – Wo tut es weh? – Hier, im Ohr.
Még a „mi” kérdőszó is kaphat birtokos személyjelet. – Selbst das Fragewort „mi“ – was – kann ein Possessivsuffix erhalten.
Mid fáj? – Was tut dir weh?
Mindenem fáj. – Semmim sem fáj. – Mir tut alles weh. – Mir tut nichts weh.
Mióta fáj? – Három napja. – Seit wann tut es weh? – Seit drei Tagen.
Tegnap fájt a gyomrom. – Gestern tat mir der Magen weh.
Este megfájdult a fejem. – Am Abend bekam ich Kopfschmerzen.
A „megfájdul” a fájdalom kezdetét jelöli. – „megfájdul“ bezeichnet den Beginn des Schmerzes.
Ha a testrész a birtoktöbbesítő „-i-” jelet kapja, az ige is többes számba kerül (→ 6.4.8). – Trägt der Körperteil das Pluralzeichen des Besitzes „-i-“, steht auch das Verb im Plural.
Fájnak a lábaim. – Mir tun die Beine weh.
A „fáj” igéből két főnév képződik: a „fájás” szinte csak összetételben, a „fájdalom” önállóan is. – Aus „fáj“ werden zwei Substantive gebildet: „fájás“ – das Wehtun – fast nur in Zusammensetzungen, „fájdalom“ – Schmerz – auch allein.
A birtokos személyjeles főnév a „van” igével birtoklást kifejező mondatot alkot (→ 6.7). – Das Substantiv mit Possessivsuffix bildet mit „van“ einen Haben-Satz.
Fejfájásom van. – Ich habe Kopfschmerzen.
Erős fájdalmai vannak. – Sie hat starke Schmerzen.
Elmúlt a torokfájásom. – Meine Halsschmerzen sind weg.
Sok más panasz is a „fáj” mintáját követi: a testrész az alany, az ige harmadik személyű. – Viele andere Beschwerden folgen dem Muster von „fáj“: Der Körperteil ist Subjekt, das Verb steht in der dritten Person.
Viszket a hátam. – Mein Rücken juckt.
Zsibbad a lábam. – Mein Bein ist eingeschlafen.
Szúr az oldalam. – Ich habe Seitenstechen.
Zúg a fülem. – Ich habe Ohrensausen.
Folyik az orrom. – Mir läuft die Nase.
Vérzik az orra. – Er hat Nasenbluten.
A német itt hol birtokos névmást, hol részes esetet, hol összetett főnevet használ; a magyar mindig ugyanazt a szerkezetet. – Das Deutsche wechselt hier zwischen Possessivpronomen, Dativ und Kompositum; das Ungarische bleibt bei demselben Satzbau.
Ha az egész test érintett, többnyire birtoklást kifejező mondat áll, tagadva „nincs” igével. – Ist der ganze Körper betroffen, steht meist ein Haben-Satz, verneint mit „nincs“.
Lázam van. – Ich habe Fieber.
Hányingerem van. – Mir ist übel.
Nincs lázam. – Ich habe kein Fieber.
Melegem van. – Mir ist warm.
Más panaszoknál a személy az alany: melléknévvel és a létigével vagy önálló igével. – Bei anderen Beschwerden ist die Person das Subjekt: mit einem Adjektiv und dem Verb „sein“ oder mit einem eigenen Verb.
Beteg vagyok. – Ich bin krank.
Lázas vagyok. – Ich bin fiebrig.
A „lázas” és a „náthás” „-s” képzős melléknév. – „lázas“ – fiebrig – und „náthás“ – verschnupft – sind Adjektive mit der Ableitungsendung „-s“.
Megfáztam. – Ich habe mich erkältet.
Egyes panaszokat mindkét módon ki lehet fejezni. – Manche Beschwerden lassen sich auf beide Arten ausdrücken.
Fázom. – Fázik a kezem. – Mir ist kalt. – Mir frieren die Hände.
Szédülök. – Szédül a fejem. – Mir ist schwindlig. – Mir ist schwindlig (mein Kopf schwindelt).
Páros testrészeknél a „jobb” és a „bal” jelző a névelő és a testrész között áll. – Bei paarigen Körperteilen stehen die Attribute „jobb“ – rechts – und „bal“ – links – zwischen Artikel und Körperteil.
Fáj a jobb térdem. – Mir tut das rechte Knie weh.
A fájdalom fajtáját külön igék jelölik ugyanebben a szerkezetben: „sajog”, „hasogat”, „lüktet”. – Die Art des Schmerzes bezeichnen eigene Verben im selben Satzbau: dumpf, reißend, pochend schmerzen.
Sajog a fogam. – Mein Zahn tut dumpf weh.
Lüktet a halántékom. – Meine Schläfe pocht.
A „fájlal” ige megfordítja a szerkezetet: a személy az alany, a testrész tárgy, az ige tárgyas ragozású. – Das Verb „fájlal“ dreht den Satzbau um: Die Person ist Subjekt, der Körperteil Objekt, das Verb steht in der bestimmten Konjugation.
Nagyapa a derekát fájlalja. – Großvater klagt über Schmerzen im Kreuz.
A „fájós” melléknév gyakran vagy állandóan fájó testrészt jelöl: fájós a térde. – Das Adjektiv „fájós“ bezeichnet einen Körperteil, der oft oder ständig schmerzt: Sein Knie schmerzt oft.
A sérüléseket is gyakran a testrész mint alany fejezi ki, ahol a német visszaható igét használ. – Auch Verletzungen werden oft mit dem Körperteil als Subjekt ausgedrückt, wo das Deutsche ein reflexives Verb setzt.
Kificamodott a bokám. – Ich habe mir den Knöchel verstaucht.
Eltört a karja. – Er hat sich den Arm gebrochen.
Átvitt értelemben a „fáj” lelki fájdalmat is jelöl. – Übertragen bezeichnet „fáj“ auch seelischen Schmerz.
Fáj a szívem érte. – Mir blutet das Herz um ihn.
Fáj, hogy nem hívtál meg. – Es tut mir weh, dass du mich nicht eingeladen hast.
Emiatt ne fájjon a fejed! – Darüber zerbrich dir nicht den Kopf!
Az udvarias megszólításban harmadik személyű személyjel áll, akárcsak az igén (→ 6.3.8). – In der höflichen Anrede steht das Possessivsuffix der dritten Person, wie am Verb.
Mi a panasza? – Was fehlt Ihnen?
Hány fokos a láza? – Harmincnyolc fokos. – Wie hoch ist Ihr Fieber? – Achtunddreißig Grad.
A spanyol „Me duele la cabeza” és az orosz „U menja bolit golova” mondatban is a testrész az alany. – Auch im spanischen „Me duele la cabeza“ und im russischen „U menja bolit golova“ ist der Körperteil Subjekt.
Az angol „My head hurts” a birtokost is a testrésznél nevezi meg, mint a magyar „Fáj a fejem”. – Das englische „My head hurts“ nennt auch den Besitzer am Körperteil, wie das ungarische „Fáj a fejem“.
A francia „J’ai mal à la tête” és az angol „I have a headache” a fájdalmat birtokként fejezi ki, akárcsak a „Fejfájásom van”. – Das französische „J’ai mal à la tête“ und das englische „I have a headache“ drücken den Schmerz als Besitz aus, ebenso wie „Fejfájásom van“.
Wortschatz
- fáj – schmerzen, wehtun
- alany – Subjekt
- részeshatározó {részesHATÁROZó} – teilhabend·BESTIMMEN·(PARTIZIP)(Dativergänzung)
- fejem – mein Kopf
- torkom – mein Hals
- derekam – mein Kreuz
- Péternek – Peter (Dativ)
- mid – was (an dir)
- mindenem – alles (an mir)
- semmim – nichts (an mir)
- megfájdul – zu schmerzen beginnen
- fejfájás {fej·FÁJás} – Kopf·SCHMERZEN·(SUBSTANTIV)(Kopfschmerzen)
- fájdalom – Schmerz
- fájdalmai – seine/ihre Schmerzen
- viszket – jucken
- zsibbad – einschlafen (Glied)
- szúr – stechen
- zúg – sausen, rauschen
- folyik – fließen, laufen
- vérzik – bluten
- láz – Fieber
- hányinger {hány·INGER} – erbrechen·REIZ(Übelkeit)
- beteg – krank
- lázas {lázAS} – Fieber·(ADJEKTIV)(fiebrig)
- fázik – frieren
- szédül – schwindlig sein
- sajog – dumpf schmerzen
- lüktet – pochen
- fájlal {fájLAL} – schmerzen·(VERB)(über Schmerzen klagen)
- kificamodik – sich verrenken
- panasz – Klage, Beschwerde
3.Ruhadarabok és személyes tárgyak – Kleidungsstücke und persönliche Gegenstände (→ 6.9.3)
A ruhadarabok és a személyes tárgyak annak a birtokos személyjelét kapják, aki viseli vagy magánál tartja őket. – Kleidungsstücke und persönliche Gegenstände tragen das Possessivsuffix der Person, die sie trägt oder bei sich hat.
Felveszem a kabátomat. – Ich ziehe den Mantel an.
Levette a cipőjét. – Er zog die Schuhe aus.
Begombolom az ingemet. – Ich knöpfe das Hemd zu.
A német itt csak névelőt tesz, gyakran részes esetű visszaható névmással: „Ich ziehe mir den Mantel an”. – Das Deutsche setzt hier nur den Artikel, oft mit dem Reflexivpronomen im Dativ: „Ich ziehe mir den Mantel an“.
A személyjel az alany személyéhez igazodik: felveszem a kabátomat, felveszed a kabátodat, felveszi a kabátját. – Das Possessivsuffix richtet sich nach der Person des Subjekts: ich ziehe, du ziehst, er zieht den Mantel an.
A „Felveszem a kabátot” mondat nem hibás, de egy ismert, nem okvetlenül saját kabátról szól. – Der Satz „Felveszem a kabátot“ ist nicht falsch, spricht aber von einem bekannten, nicht unbedingt dem eigenen Mantel.
A birtokos személyjeles tárgy határozott, ezért az ige tárgyas ragozású (→ 10.4). – Ein Objekt mit Possessivsuffix ist bestimmt, daher steht das Verb in der bestimmten Konjugation.
A „felvesz” és a „levesz” szinte mindig megfelel; a „felhúz” cipőhöz, nadrághoz, kesztyűhöz, a „feltesz” kalaphoz, sapkához, szemüveghez illik. – „felvesz“ – anziehen – und „levesz“ – ausziehen – passen fast immer; „felhúz“ passt zu Schuhen, Hose, Handschuhen, „feltesz“ zu Hut, Mütze, Brille.
Gyorsan felhúzta a nadrágját. – Er zog schnell die Hose an.
Feltette a kalapját. – Er setzte den Hut auf.
Leveszed a sapkádat? – Nimmst du die Mütze ab?
Harmadik személyben a „kabátja”, a „nadrágja”, a „kalapja” és a „sálja” j-vel áll, az „inge”, az „öve” és az „öltönye” j nélkül. – In der dritten Person stehen „kabátja“, „nadrágja“, „kalapja“ und „sálja“ mit j, „inge“, „öve“ und „öltönye“ ohne j.
Magánhangzó után mindig „-ja/-je” áll, a szóvégi „a” megnyúlik: „ruhám”, „ruhája”, „cipője”. – Nach Vokal steht immer „-ja/-je“, auslautendes „a“ wird lang: mein Kleid, ihr Kleid, sein Schuh.
A páros ruhadarabok egyes számban állnak, ha a pár a fontos: „a cipőm”, „a kesztyűje”. – Paarige Kleidungsstücke stehen im Singular, wenn das Paar gemeint ist: „a cipőm“ – meine Schuhe –, „a kesztyűje“ – seine Handschuhe.
A „ruha” az egész öltözetet és egy darab ruhát is jelent: „a ruhája”, „a ruháim”. – „ruha“ bezeichnet die ganze Kleidung und ein einzelnes Kleid: „a ruhája“ – ihr Kleid, seine Kleidung –, „a ruháim“ – meine Kleider, meine Sachen.
Ugyanez érvényes a magunknál tartott tárgyakra: kulcsra, táskára, órára, pénztárcára, útlevélre, telefonra. – Dasselbe gilt für Dinge, die man bei sich trägt: Schlüssel, Tasche, Uhr, Geldbörse, Pass, Handy.
Az órájára nézett. – Sie sah auf die Uhr.
Otthon felejtettem az esernyőmet. – Ich habe den Schirm zu Hause vergessen.
A határon megmutatta az útlevelét. – An der Grenze zeigte er den Pass vor.
Elvesztettem a kulcsomat. – Ich habe meinen Schlüssel verloren.
A német ingadozik: hol megnevezi a birtokost, hol nem; a magyar mindegyik esetben személyjelet tesz. – Das Deutsche schwankt: Mal nennt es den Besitzer, mal nicht; das Ungarische setzt in allen Fällen das Possessivsuffix.
A „Hol a kulcs?” egy közös, mindenki által ismert kulcsra kérdez, a „Hol a kulcsom?” a sajátra. – „Hol a kulcs?“ fragt nach einem gemeinsamen, allen bekannten Schlüssel, „Hol a kulcsom?“ nach dem eigenen.
Az „útlevél” hosszú „é” hangja a személyjel előtt megrövidül, mint a „levél” szóban: „útlevelem”. – Das lange „é“ in „útlevél“ – Reisepass – wird vor dem Suffix kurz, wie in „levél“ – Brief: „útlevelem“.
A rag itt is a személyjel után áll: zseb – zsebem – zsebemben. – Auch hier steht die Kasusendung nach dem Possessivsuffix: Tasche – meine Tasche – in meiner Tasche.
A kulcs a zsebemben van. – Der Schlüssel ist in meiner Tasche.
Kivett egy tollat a táskájából. – Sie nahm einen Stift aus der Tasche.
A telefonommal fizettem. – Ich habe mit dem Handy bezahlt.
A „zseb” a ruhába varrt zseb, a „táska” a kézben vagy vállon hordott táska. – „zseb“ ist die eingenähte Tasche an der Kleidung, „táska“ die Tasche zum Tragen.
Ahol a német összetett szót képez, a magyar birtokos szerkezetet használ (→ 6.6). – Wo das Deutsche ein Kompositum bildet, setzt das Ungarische eine Besitzkette.
Egy cetli volt a kabátja zsebében. – In seiner Manteltasche war ein Zettel.
Ha csak az a kérdés, mit visel valaki, a ruhadarab személyjel és többnyire névelő nélkül áll. – Geht es nur darum, was jemand trägt, steht das Kleidungsstück ohne Possessivsuffix und meist ohne Artikel.
Piros ruha van rajta. – Sie trägt ein rotes Kleid.
Mi volt rajta? – Was hatte er an?
A viselő a „rajta”, „rajtam”, „rajtad” alakban jelenik meg. – Der Träger erscheint in „rajta“ – auf ihm, auf ihr –, „rajtam“ – auf mir –, „rajtad“ – auf dir.
A „hord” és a választékos „visel” azt írja le, mit visel valaki szokás szerint vagy egy alkalomra. – „hord“ – tragen – und das gehobene „visel“ beschreiben, was jemand gewohnheitsmäßig oder zu einem Anlass trägt.
Szemüveget hord. – Er trägt eine Brille.
A „-ban/-ben” raggal a ruha körülménnyé válik: Kalapban jár. – Pizsamában nyitott ajtót. – Mit „-ban/-ben“ wird die Kleidung zum Umstand: Er trägt gewöhnlich einen Hut. – Er öffnete im Schlafanzug die Tür.
Kabát van rajta. – Leveszi a kabátját. – Er trägt einen Mantel. – Er zieht den Mantel aus.
Akin valami van, azt gyakran „-s” képzős melléknév jellemzi: a szemüveges férfi, a kalapos nő. – Wer etwas trägt, wird oft mit einem Adjektiv auf „-s“ beschrieben: der Mann mit Brille, die Frau mit Hut.
A személyjel azt a személyt nevezi meg, akihez a ruhadarab tartozik, nem okvetlenül az alanyt. – Das Possessivsuffix nennt die Person, zu der das Kleidungsstück gehört, nicht unbedingt das Subjekt.
Az anya felhúzza a gyerek cipőjét. – Die Mutter zieht dem Kind die Schuhe an.
Begombolom a kabátodat. – Ich knöpfe dir den Mantel zu.
Ha többen veszik le a saját ruhadarabjukat, a birtokszó rendszerint egyes számban, többes számú személyjellel áll. – Legen mehrere je ihr eigenes Stück ab, steht das Besitzwort gewöhnlich im Singular, mit dem Suffix der dritten Person Plural.
A vendégek levették a kabátjukat. – Die Gäste legten die Mäntel ab.
A „kabátjaikat” is lehetséges, de az egyes darabokat emeli ki. – „kabátjaikat“ ist auch möglich, hebt aber die einzelnen Stücke hervor.
A ruhadarab részeit is birtokos szerkezet nevezi meg: az ing ujja, a kabát gombja, a cipő talpa. – Auch die Teile eines Kleidungsstücks benennt eine Besitzkonstruktion: der Ärmel des Hemdes, der Knopf des Mantels, die Sohle des Schuhs.
Hosszú a kabátom ujja. – Die Ärmel meines Mantels sind lang.
Leszakadt a kabátom egyik gombja. – An meinem Mantel ist ein Knopf abgerissen.
Az első és második személyű személyjel után a köznyelvben elmaradhat a „-t” tárgyrag (→ 4.3.8). – Nach dem Possessivsuffix der ersten und zweiten Person Singular kann in der Umgangssprache die Akkusativendung „-t“ wegfallen.
Add ide a táskám! – Gib mir meine Tasche!
Hol hagytam a kulcsom? – Wo habe ich meinen Schlüssel gelassen?
Harmadik személyben ez nem lehetséges: csak „levette a kabátját”. – In der dritten Person ist das nicht möglich: nur „levette a kabátját“.
Az állandó szókapcsolatokban a saját tárgy személyjelet kap, az általános nem. – In festen Wendungen erhält der eigene Gegenstand das Suffix, der allgemeine nicht.
Leveszem a kalapom előtte. – Ich ziehe den Hut vor ihm.
A saját zsebéből fizette a vacsorát. – Er bezahlte das Abendessen aus eigener Tasche.
Le a kalappal! – Hut ab!
Náluk az asszony hordja a kalapot. – Bei ihnen hat die Frau die Hosen an.
Ezt nem teszem zsebre. – Das lasse ich mir nicht gefallen.
Az angol és a francia a ruhánál birtokos névmást tesz, mint a magyar: „his coat”, „son manteau”. – Englisch und Französisch setzen bei Kleidung das Possessivpronomen, wie das Ungarische: „his coat“, „son manteau“.
A német és a spanyol névelővel és visszaható névmással él: „sich den Mantel”, „se quitó el abrigo”. – Deutsch und Spanisch begnügen sich mit Artikel und Reflexivpronomen: „sich den Mantel“, „se quitó el abrigo“.
A francia a testrésznél azonban névelőt használ: „il lève la main”; a magyar mindkét esetben személyjelet. – Das Französische setzt beim Körperteil aber den Artikel: „il lève la main“ – er hebt die Hand; das Ungarische in beiden Fällen das Suffix.
Wortschatz
- ruhadarab {ruha·DARAB} – Kleid·STÜCK(Kleidungsstück)
- felvesz – anziehen
- levesz – ausziehen, abnehmen
- felhúz – anziehen (Schuhe, Hose)
- feltesz – aufsetzen (Hut, Brille)
- begombol – zuknöpfen
- kabát – Mantel, Jacke
- kabátomat – meinen Mantel
- cipőjét – seine/ihre Schuhe (Objekt)
- nadrág – Hose
- kalap – Hut
- ing – Hemd
- öv – Gürtel
- ruha – Kleid, Kleidung
- kesztyű – Handschuh
- óra – Uhr; Stunde
- esernyő {es·ERNYŐ} – regnen·SCHIRM(Regenschirm)
- útlevél {út·LEVÉL} – Weg·BRIEF(Reisepass)
- kulcs – Schlüssel
- zseb – Tasche (an Kleidung)
- zsebemben – in meiner Tasche
- táska – Tasche
- rajta – auf ihm, auf ihr
- hord – tragen (Kleidung)
- visel – tragen (gehoben)
- szemüveg – Brille
- szemüveges {szemüvegES} – Brille·(ADJEKTIV)(mit Brille)
- gomb – Knopf
- ujj – Finger; Ärmel
- táskám – meine Tasche (auch als Objekt)
- zsebre tesz – einstecken; hinnehmen
4.Rokonságnevek – Familien- und Verwandtschaftsbezeichnungen (→ 6.9.4)
A rokonságnevek viszonyt jelölnek: egy anya mindig valakinek az anyja. – Verwandtschaftswörter bezeichnen eine Beziehung: Eine Mutter ist immer jemandes Mutter.
Ezért szinte mindig birtokos személyjellel állnak. – Deshalb stehen sie fast immer mit Possessivsuffix.
Van egy öcsém. – Ich habe einen jüngeren Bruder.
A lányom orvos. – Meine Tochter ist Ärztin.
Hol lakik a bátyád? – Wo wohnt dein älterer Bruder?
Péter apja tanár. – Peters Vater ist Lehrer.
Személyjel nélkül főleg általános állításokban és többes számban állnak. – Ohne Suffix stehen sie vor allem in allgemeinen Aussagen und im Plural.
Minden anya szereti a gyerekét. – Jede Mutter liebt ihr Kind.
A szülők az udvaron várnak. – Die Eltern warten auf dem Hof.
A legtöbb rokonságnév szabályosan kapja a személyjelet: „lányom”, „gyerekem”, „férjem”, „felesége”, „testvére”. – Die meisten Verwandtschaftswörter bilden die Besitzformen regelmäßig: meine Tochter, mein Kind, mein Mann, seine Frau, sein Bruder oder seine Schwester.
A „férfi” általában férfit, a „férj” házastársat jelent; ugyanígy különbözik a „nő” és a „feleség”. – „férfi“ bezeichnet einen Mann allgemein, „férj“ den Ehemann; ebenso unterscheiden sich „nő“ – Frau – und „feleség“ – Ehefrau.
Az a férfi a férjem. – Jener Mann ist mein Mann.
A „testvér” fiútestvért és lánytestvért egyaránt jelöl. – „testvér“ bezeichnet Bruder und Schwester gleichermaßen.
Szabálytalan az „apa”, az „anya” és a „fiú”. – Unregelmäßig sind „apa“ – Vater –, „anya“ – Mutter – und „fiú“ – Sohn.
Az „apa” és az „anya” harmadik személyben elveszti szóvégi „a” hangját: „apja”, „anyja”, „apjuk”, „anyjuk”. – „apa“ und „anya“ verlieren in der dritten Person ihr auslautendes „a“: „apja“, „anyja“, „apjuk“, „anyjuk“.
A többi személyben szabályosak: „apám”, „anyád”, „apánk”, mint az „almám”. – In den übrigen Personen sind sie regelmäßig: mein Vater, deine Mutter, unser Vater, wie „almám“ – mein Apfel.
Az apja mérnök, az anyja tanárnő. – Sein Vater ist Ingenieur, seine Mutter Lehrerin.
A „fiú” minden birtokos alakját a rövid „fi-” tőből képzi: „fiam”, „fiad”, „fia”, „fiunk”, „fiatok”, „fiuk”. – „fiú“ bildet alle Besitzformen vom kurzen Stamm „fi-“: mein, dein, sein, unser, euer, ihr Sohn.
Hány éves a fiad? – Wie alt ist dein Sohn?
A fiunk egyetemre jár. – Unser Sohn studiert.
A testvérekre négy szó van, nem és életkor szerint: „báty”, „öcs”, „nővér”, „húg”. – Für Geschwister gibt es vier Wörter, nach Geschlecht und Alter: älterer Bruder, jüngerer Bruder, ältere Schwester, jüngere Schwester.
Két bátyám és egy húgom van. – Ich habe zwei ältere Brüder und eine jüngere Schwester.
A „báty” és az „öcs” személyjele hosszú magánhangzóval kezdődik: „bátyám”, „öcsém”, „bátyánk”, „öcsétek”, nem *„bátyom”, *„öcsöm”. – Die Suffixe von „báty“ und „öcs“ beginnen mit einem langen Vokal: „bátyám“, „öcsém“, „bátyánk“, „öcsétek“, nicht *„bátyom“, *„öcsöm“.
Harmadik személyben „bátyja” áll, az „öcs” esetében pedig a „j” hasonul: „öccse”, „öccsük”. – In der dritten Person steht „bátyja“; bei „öcs“ gleicht sich das „j“ an: „öccse“, „öccsük“.
Péter öccse még iskolás. – Peters jüngerer Bruder geht noch zur Schule.
A „nővér” és a „húg” szabályos: „nővérem”, „nővére”, „húgom”, „húga”. – „nővér“ und „húg“ sind regelmäßig: meine, ihre ältere Schwester; meine, ihre jüngere Schwester.
A hosszú magánhangzó régi, magánhangzóra végződő alapszó maradványa: „bátya”, mint „alma” – „almám”. – Der lange Vokal ist der Rest einer alten Grundform auf Vokal: „bátya“, wie „alma“ – „almám“.
Hány testvéred van? – Wie viele Geschwister hast du?
Több rokont a birtoktöbbesítő „-i-” jel jelöl (→ 6.4.2). – Mehrere Verwandte bezeichnet das Pluralzeichen des Besitzes „-i-“.
A gyerekeim már felnőttek. – Meine Kinder sind schon erwachsen.
Péter öccsei Budapesten tanulnak. – Peters jüngere Brüder studieren in Budapest.
A fiaim és a bátyáim is itt vannak. – Auch meine Söhne und meine älteren Brüder sind hier.
A „szülő” az „-i-” előtt „szüle-” tövet mutat: „szüleim”, „nagyszülei”. – „szülő“ – Elternteil – zeigt vor „-i-“ den Stamm „szüle-“: meine Eltern, seine Großeltern.
A szüleim Pécsen laknak. – Meine Eltern wohnen in Pécs.
Számnév után a birtokszó egyes számban marad (→ 6.4.7). – Nach einem Zahlwort bleibt das Besitzwort im Singular.
Három fia van. – Er hat drei Söhne.
Az „apa” és az „anya” összetételei ugyanígy ragozódnak: „nagyapám”, „nagyapja”, „nagyanyja”. – Zusammensetzungen mit „apa“ und „anya“ beugen ebenso: mein Großvater, sein Großvater, seine Großmutter.
A nagyapám kilencvenéves. – Mein Großvater ist neunzig Jahre alt.
A „nagymama” és a „nagypapa” szabályos: „nagymamája”, „nagypapája”. – „nagymama“ – Oma – und „nagypapa“ – Opa – sind regelmäßig: „nagymamája“, „nagypapája“.
Nyáron a nagymamámnál voltunk. – Im Sommer waren wir bei meiner Großmutter.
A „nagybácsi” és a „nagynéni” birtokos alakjai többnyire régebbi alapszóból képződnek: „nagybátyám”, „nagybátyja”, „nagynéném”, „nagynénje”. – „nagybácsi“ – Onkel – und „nagynéni“ – Tante – bilden die Besitzformen meist von älteren Grundformen: mein Onkel, sein Onkel, meine Tante, seine Tante.
Ritkábban a „nagynénim”, „nagynénije” alak is előfordul. – Seltener kommen auch „nagynénim“, „nagynénije“ vor.
Az „unoka” összetételei oldalági rokonokat jelölnek: „unokaöcs”, „unokahúg”, „unokatestvér”. – Zusammensetzungen mit „unoka“ – Enkel – bezeichnen Seitenverwandte: Neffe, Nichte, Cousin oder Cousine.
Az „unokaöcs” úgy ragozódik, mint az „öcs”: „unokaöcsém”, „unokaöccse”. – „unokaöcs“ beugt wie „öcs“: mein Neffe, sein Neffe.
A házassággal szerzett rokonok neve többnyire szabályos: „apósom”, „anyósa”, „menyem”, „sógora”. – Die Bezeichnungen der angeheirateten Verwandten sind meist regelmäßig: mein Schwiegervater, seine Schwiegermutter, meine Schwiegertochter, sein Schwager.
A „vő” a „fő” – „feje” és a „nő” – „neje” mintájára ragozódik: „vejem”, „veje”, „vejünk”; a „vője” ritkább. – „vő“ – Schwiegersohn – beugt nach dem Muster „fő“ – „feje“ und „nő“ – „neje“: „vejem“, „veje“, „vejünk“; „vője“ ist seltener.
A lányunk férje, vagyis a vejünk, orvos. – Der Mann unserer Tochter, also unser Schwiegersohn, ist Arzt.
A „nejem”, „neje” választékos és elavuló, a „nője” a köznyelvben barátnőt, szeretőt jelent. – „nejem“, „neje“ – meine, seine Gattin – sind gehoben und veraltend, „nője“ bedeutet umgangssprachlich „seine Freundin, seine Geliebte“.
A feleségem húga a sógornőm. – Die jüngere Schwester meiner Frau ist meine Schwägerin.
A becéző „anyu”, „apu”, „anyuka”, „apuka” szabályos: „anyukám”, „apukája”. – Die Koseformen „anyu“, „apu“, „anyuka“, „apuka“ sind regelmäßig: meine Mutti, sein Papa.
A tiszteletteljes „édesanya” és „édesapa” úgy ragozódik, mint az „anya” és az „apa”: „édesanyja”, „édesapja”. – Die respektvollen Formen „édesanya“ und „édesapa“ beugen wie „anya“ und „apa“: seine Mutter, sein Vater.
Hogy van az édesanyád? – Wie geht es deiner Mutter?
Az „anyád” alak egy durva káromkodást idéz, ezért a beszélgetőtárs anyjáról „édesanyád” vagy „anyukád” formában kérdeznek. – Die Form „anyád“ erinnert an einen derben Fluch; nach der Mutter des Gesprächspartners fragt man daher mit „édesanyád“ oder „anyukád“.
A köznyelvi „tesó” a „testvér” rövidítése: „tesóm”, „tesója”. – Das umgangssprachliche „tesó“ ist eine Kurzform von „testvér“: mein, sein Bruder oder Schwester.
Szerelmi partner jelentésben a „fiú” szabályos: „fiúm”, „fiúja”, „fiújuk”. – In der Bedeutung „fester Freund“ ist „fiú“ regelmäßig: mein Freund, ihr Freund, ihr Freund (von mehreren).
Anna fia ötéves, Anna fiúja egyetemista. – Annas Sohn ist fünf Jahre alt, Annas Freund ist Student.
A „fiúk” (hosszú ú) a fiú többes száma, a „fiuk” (rövid u) azt jelenti: az ő fiuk. – „fiúk“ (langes ú) ist der Plural – Jungen –, „fiuk“ (kurzes u) heißt „ihr Sohn“.
Rokonságon kívül az „anya” szabályos: A csavar anyája meglazult. – Außerhalb der Verwandtschaft ist „anya“ regelmäßig: Die Mutter der Schraube hat sich gelockert.
A pontos rokoni viszonyt birtokos szerkezet adja meg (→ 6.6.1). – Die genaue Verwandtschaft gibt eine Besitzkette an.
Anyám öccse orvos. – Der jüngere Bruder meiner Mutter ist Arzt.
Az anyai nagyapám Erdélyből jött. – Mein Großvater mütterlicherseits kam aus Siebenbürgen.
A név vagy rokonságnév után álló „-ék” a személyt a családjával együtt jelöli. – „-ék“ nach einem Namen oder Verwandtschaftswort bezeichnet die Person zusammen mit ihrer Familie.
Péterék holnap jönnek. – Peter und seine Familie kommen morgen.
Vasárnap anyáméknál ebédelünk. – Am Sonntag essen wir bei meinen Eltern zu Mittag.
Az „-ék” az „-é” birtokjelből és a „-k” többesjelből keletkezett (→ 6.8.2). – „-ék“ ist aus dem Besitzzeichen „-é“ und dem Pluralzeichen „-k“ entstanden.
A „Miatyánk” imában a birtokost a „mi” névmás és a „-nk” személyjel egyaránt jelöli. – Im Gebet „Miatyánk“ – Vaterunser – bezeichnen das Pronomen „mi“ und das Suffix „-nk“ beide den Besitzer.
Az „atya” az „apa” régi, választékos alakja, és ugyanúgy ragozódik: „atyám”, „atyja”. – „atya“ ist die alte, gehobene Form von „apa“ und beugt ebenso: mein Vater, sein Vater.
Wortschatz
- rokonságnév {rokonság·NÉV} – Verwandtschaft·NAME(Verwandtschaftsbezeichnung)
- apa – Vater
- apám – mein Vater
- apja – sein/ihr Vater
- anya – Mutter
- anyja – seine/ihre Mutter
- fiú – Sohn; Junge
- fia – sein/ihr Sohn
- lány – Tochter; Mädchen
- férj – Ehemann
- feleség – Ehefrau
- testvér – Bruder oder Schwester
- báty – älterer Bruder
- bátyám – mein älterer Bruder
- öcs – jüngerer Bruder
- öccse – sein/ihr jüngerer Bruder
- nővér – ältere Schwester
- húg – jüngere Schwester
- szülő – Elternteil
- szüleim – meine Eltern
- nagyapa {nagy·APA} – groß·VATER(Großvater)
- nagybácsi {nagy·BÁCSI} – groß·ONKEL(Onkel)
- nagynéném – meine Tante
- unokaöcs {unoka·ÖCS} – Enkel·JÜNGERER_BRUDER(Neffe)
- unokatestvér {unoka·TESTVÉR} – Enkel·GESCHWISTER(Cousin, Cousine)
- anyós – Schwiegermutter
- vő – Schwiegersohn
- vejem – mein Schwiegersohn
- sógornő {sógor·NŐ} – Schwager·FRAU(Schwägerin)
- édesanya {édes·ANYA} – süß·MUTTER(Mutter (respektvoll))
- fiúja – ihr Freund
- Péterék – Peter und seine Familie
- anyai – mütterlicherseits
5.Birtokos személyjel személyes névmás helyett – Possessivsuffix statt Personalpronomen (→ 6.9.5)
A német a testrész birtokosát gyakran részes esetű személyes névmással nevezi meg, a testrész előtt pedig csak névelő áll. – Das Deutsche nennt den Besitzer eines Körperteils oft mit einem Personalpronomen im Dativ, vor dem Körperteil steht nur der Artikel.
A német nyelvtan ezt Pertinenzdativnak, vagyis hovatartozást jelölő részes esetnek nevezi. – Die deutsche Grammatik nennt diesen Dativ Pertinenzdativ oder Zugehörigkeitsdativ.
A magyarban erre nincs külön mondatrész: a személy birtokos személyjelként áll a testrészen. – Im Ungarischen gibt es dafür kein eigenes Satzglied: Die Person steht als Possessivsuffix am Körperteil.
A szemébe nézett. – Er sah ihr in die Augen.
Megveregette a vállát. – Er klopfte ihm auf die Schulter.
Megcsókolta a kezét. – Er küsste ihr die Hand.
Az anya megmosta a gyerek kezét. – Die Mutter wusch dem Kind die Hände.
A német névmás személyenként változik, a magyarban csak a személyjel. – Das deutsche Pronomen wechselt mit der Person, im Ungarischen nur das Suffix.
Remeg a kezem. – Mir zittert die Hand.
Remeg a kezed. – Dir zittert die Hand.
Remeg a kezük. – Ihnen zittern die Hände.
Az ige mindig ugyanaz, mert az alany a kéz, nem a személy. – Das Verb bleibt immer gleich, denn Subjekt ist die Hand, nicht die Person.
Tárgyas igénél a testrész tárgyragot kap, az ige tárgyas ragozású. – Bei transitiven Verben erhält der Körperteil die Akkusativendung, das Verb steht in der bestimmten Konjugation.
Megfogta a kezemet. – Er nahm meine Hand.
A főnévi birtokos „-nak/-nek” raggal el is válhat a testrésztől, hasonlóan a német részes esethez (→ 6.5). – Ein Substantiv als Besitzer kann sich mit „-nak/-nek“ vom Körperteil lösen, ähnlich dem deutschen Dativ.
Péternek eltört a lába. – Peter hat sich das Bein gebrochen.
Péter lába eltört. – Peters Bein ist gebrochen.
A „nekem”, „neked”, „neki” névmás viszont rendszerint elmarad, mert a személyjel már megnevezi a személyt. – Das Pronomen „nekem“, „neked“, „neki“ fällt dagegen gewöhnlich weg, weil das Suffix die Person schon nennt.
Csak nyomaték vagy szembeállítás esetén áll, gyakran az „is” szóval. – Es steht nur bei Betonung oder Gegensatz, oft mit „is“ – auch.
Nekem is remeg a kezem. – Mir zittert auch die Hand.
Neki a lába fáj, nekem a hátam. – Ihm tut das Bein weh, mir der Rücken.
Ugyanígy szól a magyar mindenről, ami a személlyel történik. – Ebenso spricht das Ungarische über alles, was einer Person widerfährt.
Meghalt a kutyája. – Ihm ist der Hund gestorben.
Ellopták a táskámat. – Man hat mir die Tasche gestohlen.
Elromlott az autónk. – Uns ist das Auto kaputtgegangen.
Elment a buszom. – Mir ist der Bus weggefahren.
Az „Elment a buszom” azt a buszt jelenti, amellyel utazni akart a beszélő. – „Elment a buszom“ meint den Bus, mit dem der Sprecher fahren wollte.
Van egy második szerkezet is: a személy a tárgy, a testrész pedig névelő és személyjel nélkül, „-n” vagy „-ba/-be” raggal áll. – Es gibt auch eine zweite Bauweise: Die Person ist das Objekt, der Körperteil steht ohne Artikel und Suffix mit „-n“ oder „-ba/-be“.
Vállon veregette. – Er klopfte ihm auf die Schulter.
Hasba rúgta. – Er trat ihn in den Bauch.
A hasába rúgott. – Er trat ihm in den Bauch.
Ebben a szerkezetben a „kéz” megtartja hosszú magánhangzóját: „kézen fog”, de „kezét fogja”. – In dieser Bauweise behält „kéz“ seinen langen Vokal: „kézen fog“ – an der Hand nehmen –, aber „kezét fogja“ – hält seine Hand.
Kézen fogta a gyereket. – Sie nahm das Kind an der Hand.
Az udvarias megszólításban a harmadik személyű személyjel elég, az „Ön” névmás fölösleges (→ 7.1.7). – In der höflichen Anrede genügt das Suffix der dritten Person, das Pronomen „Ön“ ist überflüssig.
Hogy van a felesége? – Wie geht es Ihrer Frau?
Fáj a feje? – Tut Ihnen der Kopf weh?
Kezét csókolom! – Küss die Hand!
A köszönésben a „kezét” az Ön kezét jelenti; a német formula birtokos szó nélkül is megvan. – In der Grußformel bedeutet „kezét“ „Ihre Hand“; die deutsche Formel kommt ohne Possessivwort aus.
A rövid „Csókolom!” ma is élő köszönés, főleg gyerekek ajkán. – Das kurze „Csókolom!“ ist bis heute ein lebendiger Gruß, vor allem von Kindern.
Az angol a magyarhoz hasonlóan birtokos szót tesz: „He looked into her eyes”, „I broke my leg”. – Das Englische setzt wie das Ungarische das Possessivwort: „He looked into her eyes“, „I broke my leg“.
A francia és az orosz a némethez hasonlóan részes esetet használ: „Il lui a serré la main”, „On posmotrel ej v glaza”. – Französisch und Russisch setzen wie das Deutsche den Dativ: „Il lui a serré la main“ – er drückte ihm die Hand –, „On posmotrel ej v glaza“ – er sah ihr in die Augen.
Wortschatz
- személyes névmás – Personalpronomen
- részes eset – Dativ
- szemébe – in sein/ihr Auge
- vállát – seine/ihre Schulter (Objekt)
- kezét – seine/ihre Hand (Objekt)
- megvereget – klopfen
- megcsókol – küssen
- remeg – zittern
- megfog – nehmen, fassen
- eltörik – brechen (intransitiv)
- nekem – mir
- neki – ihm, ihr
- is – auch
- meghal – sterben
- ellop – stehlen
- elromlik – kaputtgehen
- buszom – mein Bus
- vállon vereget – auf die Schulter klopfen
- hasba rúg – in den Bauch treten
- kézen fog – an der Hand nehmen
- Kezét csókolom! – Küss die Hand!
- Csókolom! – Guten Tag! (respektvoller Gruß)
6.A határozott névelő a testrésznevek előtt – Bestimmter Artikel bei Körperteilen (→ 6.9.6)
A birtokos személyjeles testrésznév előtt határozott névelő áll. – Vor einem Körperteilwort mit Possessivsuffix steht der bestimmte Artikel.
Fáj a fejem. – Mir tut der Kopf weh.
Mi van a kezedben? – Was hast du in der Hand?
Becsukta a szemét. – Er schloss die Augen.
Tedd a kezed az asztalra! – Leg die Hand auf den Tisch!
A személyjeles szó határozottnak számít, ezért a névelő alanyként, tárgyként és raggal is szabály (→ 6.10.1). – Ein Wort mit Possessivsuffix gilt als bestimmt; der Artikel ist daher im Subjekt, im Objekt und mit Kasusendung die Regel.
A német is névelőt tesz, de birtokos szó nélkül; a magyar névelőt is, személyjelet is. – Das Deutsche setzt ebenfalls den Artikel, aber ohne Possessivwort; das Ungarische Artikel und Suffix.
Személyjel nélkül, névelővel a testrész általában a szervet jelöli, nem egy ember testrészét. – Ohne Suffix, mit Artikel bezeichnet das Körperteilwort das Organ allgemein, nicht das eines bestimmten Menschen.
A szív pumpálja a vért. – Das Herz pumpt das Blut.
A szem a lélek tükre. – Das Auge ist der Spiegel der Seele.
Ha egy meghatározott emberről van szó, megjelenik a személyjel. – Ist ein bestimmter Mensch gemeint, kommt das Suffix hinzu.
Gyorsan ver a szívem. – Mein Herz schlägt schnell.
Állandó cselekvéseknél a testrész tárgyragot kap, de névelőt és személyjelet nem. – Bei festen Tätigkeiten erhält das Körperteilwort die Akkusativendung, aber weder Artikel noch Suffix.
A tárgy és az ige együtt egy cselekvést vagy gesztust nevez meg; az ige alanyi ragozású. – Objekt und Verb bezeichnen zusammen eine Tätigkeit oder Geste; das Verb steht in der unbestimmten Konjugation.
Kezet mostam. – Ich habe mir die Hände gewaschen.
Fogat mostál? – Hast du dir die Zähne geputzt?
Vállat vont. – Er zuckte mit den Schultern.
Kezet fogtunk. – Wir gaben uns die Hand.
Fejet hajtott a király előtt. – Er verneigte sich vor dem König.
Szemet hunyt a hibák fölött. – Er drückte bei den Fehlern ein Auge zu.
A szerencse hátat fordított neki. – Das Glück kehrte ihm den Rücken.
Mellettük többnyire igekötős, tárgyas ragozású változat áll névelővel és személyjellel (→ 10.5.7). – Daneben steht meist eine Form mit Verbalpräfix, bestimmter Konjugation, Artikel und Suffix.
Megvonta a vállát. – Er zuckte mit den Schultern.
Lehajtotta a fejét. – Er senkte den Kopf.
A névelős alak egy meghatározott testrészt nevez meg, a névelő nélküli csak a gesztust. – Die Form mit Artikel nennt den Körperteil als bestimmtes Objekt, die Form ohne Artikel nur die Geste.
Kéz kezet mos. – Eine Hand wäscht die andere.
Eszközt és módot „-val/-vel” ragos testrésznév fejez ki, névelő és személyjel nélkül (→ 4.10). – Mittel und Art drückt das Körperteilwort mit „-val/-vel“ aus, ohne Artikel und Suffix.
Két kézzel fogta a kormányt. – Er hielt das Lenkrad mit beiden Händen.
Csukott szemmel hallgatta a zenét. – Sie hörte die Musik mit geschlossenen Augen.
Lehajtott fejjel ült a sarokban. – Er saß mit gesenktem Kopf in der Ecke.
Tele szájjal nem illik beszélni. – Mit vollem Mund spricht man nicht.
A rag „v” hangja hasonul: kézzel, szemmel, fejjel, szájjal. – Das „v“ der Endung gleicht sich an: mit der Hand, mit dem Auge, mit dem Kopf, mit dem Mund.
Bal kézzel ír. – Er schreibt mit links.
A bal kezével írt, mert a jobb keze be volt kötözve. – Sie schrieb mit der linken Hand, weil die rechte verbunden war.
A „Bal kézzel ír” szokást ír le, „A bal kezével írt” egyetlen esetet. – „Bal kézzel ír“ beschreibt eine Gewohnheit, „A bal kezével írt“ einen einzelnen Fall.
Ha a cselekvés a tárgy egy testrészét éri, a testrész csak a helyet nevezi meg, névelő és személyjel nélkül. – Trifft die Handlung einen Körperteil des Objekts, nennt der Körperteil nur die Stelle, ohne Artikel und Suffix.
Arcon csókolta a lányát. – Er küsste seine Tochter auf die Wange.
Karon fogta a barátnőjét. – Er hakte seine Freundin unter.
A rendőr nyakon csípte a tolvajt. – Der Polizist packte den Dieb am Kragen.
Személyjel itt fölösleges volna, mert a testrész a tárgyé. – Ein Suffix wäre hier überflüssig, denn der Körperteil gehört dem Objekt.
Ha maga a testrész a tárgy, ismét névelő és személyjel áll. – Ist der Körperteil selbst das Objekt, stehen wieder Artikel und Suffix.
Megcsókolta a lánya arcát. – Er küsste die Wange seiner Tochter.
Régebbi alakulat az „arcul csap”, ugyanazzal a raggal, mint a „magyarul”. – Eine ältere Bildung ist „arcul csap“ – ins Gesicht schlagen –, mit derselben Endung wie „magyarul“ – auf Ungarisch.
Jelző esetén a névelő a jelző elé kerül. – Bei einem Attribut rückt der Artikel vor das Attribut.
Fáj a bal térdem. – Mir tut das linke Knie weh.
Az egyik szemem rosszabbul lát. – Mein eines Auge sieht schlechter.
A „mindkét” egyetlen szó, névelő nélkül áll; a „mind a két” ugyanazt jelenti. – „mindkét“ – beide – ist ein Wort und steht ohne Artikel; „mind a két“ bedeutet dasselbe.
Mindkét kezével kapaszkodott. – Er hielt sich mit beiden Händen fest.
A birtoklást kifejező mondatban a testrész személyjellel, de névelő nélkül áll (→ 6.7.1). – Im Haben-Satz steht der Körperteil mit Suffix, aber ohne Artikel.
Kék szeme van. – Sie hat blaue Augen.
A szeme kék. – Ihre Augen sind blau.
Az első mondat új tulajdonságot vezet be, a második az ismert szemről mond valamit. – Der erste Satz führt ein neues Merkmal ein, der zweite sagt etwas über die bekannten Augen.
A nagyapámnak már nincs foga. – Mein Großvater hat keine Zähne mehr.
Jelzőként „-ú/-ű” képzős melléknév lesz belőle: kék szemű lány, hosszú hajú fiú. – Als Attribut wird daraus ein Adjektiv auf „-ú/-ű“: ein blauäugiges Mädchen, ein langhaariger Junge.
Átvitt értelmű szólásokban a testrész gyakran személyjellel, de névelő nélkül áll. – In übertragenen Wendungen steht der Körperteil oft mit Suffix, aber ohne Artikel.
Szívén viseli a gyerekek sorsát. – Ihm liegt das Schicksal der Kinder am Herzen.
Szívére vette a kritikát. – Sie nahm sich die Kritik zu Herzen.
Fejébe vette, hogy pilóta lesz. – Er hat sich in den Kopf gesetzt, Pilot zu werden.
Szemére vetette a késést. – Sie warf ihm die Verspätung vor.
Szó szerinti jelentésben a névelő szokásos: A szemébe ment egy porszem. – In wörtlicher Bedeutung ist der Artikel üblich: Ihm ist ein Staubkorn ins Auge geraten.
Egyes ragos testrésznevek határozószóvá merevedtek; előttük sohasem áll névelő. – Manche Körperteilwörter mit Endung sind zu Adverbien erstarrt; vor ihnen steht nie ein Artikel.
Fejből tudja a verset. – Er kann das Gedicht auswendig.
Fejben számolt. – Er rechnete im Kopf.
Szívből nevetett. – Sie lachte von Herzen.
Kéz a kézben sétáltak. – Sie gingen Hand in Hand spazieren.
Szemtől szembe álltak. – Sie standen sich von Angesicht zu Angesicht gegenüber.
A levél kézről kézre járt. – Der Brief ging von Hand zu Hand.
A német ikerformulákban sincs névelő: „Hand in Hand”, „Kopf an Kopf”. – Auch die deutschen Paarformeln haben keinen Artikel: „Hand in Hand“, „Kopf an Kopf“.
Megszólításban a testrésznév személyjellel, de névelő nélkül áll. – In der Anrede steht das Körperteilwort mit Suffix, aber ohne Artikel.
Gyere ide, szívem! – Komm her, mein Herz!
Drága szívem, ne sírj! – Mein liebes Herz, wein nicht!
A német, a francia és a spanyol névelőt tesz birtokos szó nélkül: „Sie hob die Hand”, „Elle a levé la main”, „Levantó la mano”. – Deutsch, Französisch und Spanisch setzen den Artikel ohne Possessivwort: „Sie hob die Hand“, „Elle a levé la main“, „Levantó la mano“.
Az angol birtokos névmást tesz névelő nélkül: „She raised her hand”. – Das Englische setzt das Possessivpronomen ohne Artikel: „She raised her hand“.
Az orosz és a latin sem névelőt, sem birtokos szót nem használ: „Ona podnjala ruku”, „Manum sustulit”. – Russisch und Latein haben weder Artikel noch Possessivwort: „Ona podnjala ruku“, „Manum sustulit“.
A magyar mindkettőt jelöli: Felemelte a kezét. – Das Ungarische kennzeichnet beides: Sie hob die Hand.
Wortschatz
- határozott névelő – bestimmter Artikel
- névelő {név·ELŐ} – Name·VOR(Artikel)
- becsuk – schließen
- felemel – heben
- szív – Herz
- lélek – Seele
- tükör – Spiegel
- kezet mos – sich die Hände waschen
- fogat mos – sich die Zähne putzen
- vállat von – mit den Schultern zucken
- kezet fog – sich die Hand geben
- fejet hajt – sich verneigen
- szemet huny – ein Auge zudrücken
- hátat fordít – den Rücken kehren
- két kézzel – mit beiden Händen
- csukott szemmel – mit geschlossenen Augen
- bal kézzel – mit links
- arcon csókol – auf die Wange küssen
- karon fog – unterhaken
- nyakon csíp – am Kragen packen
- arcul csap – ins Gesicht schlagen
- mindkét {mind·KÉT} – alle·ZWEI(beide)
- kék szemű – blauäugig
- szívén visel – am Herzen tragen
- szemére vet – vorwerfen
- fejből – auswendig
- kéz a kézben – Hand in Hand
- szívem – mein Herz, mein Schatz
7.Visszaható jelentésű birtokos szerkezetek – Besitzkonstruktionen mit reflexiver Bedeutung (→ 6.9.7)
Ha az ige személyragja és a testrész birtokos személyjele ugyanazt a személyt jelöli, a szerkezet visszaható jelentésű. – Bezeichnen Personalendung des Verbs und Possessivsuffix am Körperteil dieselbe Person, hat die Konstruktion rückbezügliche Bedeutung.
Megtörlöm a kezem. – Ich trockne mir die Hände ab.
Megfésülöd a hajad. – Du kämmst dir die Haare.
Megmossuk az arcunkat. – Wir waschen uns das Gesicht.
Levágjátok a körmötöket? – Schneidet ihr euch die Nägel?
Visszaható névmás ilyenkor nem áll; a feladatát a személyjel látja el. – Ein Reflexivpronomen steht dann nicht; seine Aufgabe übernimmt das Possessivsuffix.
Ha a két személy eltér, a testrész valaki másé. – Weichen die beiden Personen ab, gehört der Körperteil jemand anderem.
Megmosom a kezed. – Ich wasche dir die Hände.
Megmosod a kezem. – Du wäschst mir die Hände.
Első és második személyben a viszony így mindig egyértelmű. – In der ersten und zweiten Person ist der Bezug damit immer eindeutig.
Harmadik személyben az alak nem mutatja meg, saját vagy más testrészéről van-e szó. – In der dritten Person zeigt die Form nicht, ob es um den eigenen oder einen fremden Körperteil geht.
Anna megmossa a kezét. – Anna wäscht sich die Hände. / Anna wäscht ihm (ihr) die Hände.
Ha nincs szó más személyről, a mondatot visszaható értelemben értik. – Ist von keiner anderen Person die Rede, wird der Satz rückbezüglich verstanden.
Anna hazaér, és megmossa a kezét. – Anna kommt nach Hause und wäscht sich die Hände.
A kisfiú sáros. Anna megmossa a kezét. – Der kleine Junge ist schmutzig. Anna wäscht ihm die Hände.
A legbiztosabb a másik birtokost megnevezni. – Am sichersten ist es, den anderen Besitzer zu nennen.
Anna megmossa a kisfiú kezét. – Anna wäscht dem kleinen Jungen die Hände.
Többes számú alanynál a „-uk/-ük” azt mutatja, hogy mindenki a saját testrészét mossa. – Bei einem Subjekt im Plural zeigt „-uk/-ük“, dass jeder seinen eigenen Körperteil wäscht.
A gyerekek megmossák a kezüket. – Die Kinder waschen sich die Hände.
A rokonok és a saját tárgyak is személyjelet kapnak; itt a németnek sincs visszaható szava. – Auch Angehörige und eigene Gegenstände tragen das Suffix; hier hat auch das Deutsche kein rückbezügliches Wort.
Péter felhívja az anyját. – Péter ruft seine Mutter an.
Éva otthon felejtette a kulcsát. – Éva hat ihren Schlüssel zu Hause vergessen.
Maga mellé tette a táskáját. – Sie stellte ihre Tasche neben sich.
Ha Gáborról is szó van, az „anyját” Gábor anyját is jelentheti, ugyanúgy, mint a német „seine Mutter”. – Ist auch von Gábor die Rede, kann „anyját“ auch Gábors Mutter bedeuten, genau wie das deutsche „seine Mutter“.
Az egész személyre visszaható ige vagy a „magát” névmás vonatkozik, a testrészre a személyjel (→ 7.4.4, 11.10). – Auf die ganze Person bezieht sich ein reflexives Verb oder das Pronomen „magát“, auf den Körperteil das Possessivsuffix.
Péter megmosakszik. – Péter wäscht sich.
Péter megmossa az arcát. – Péter wäscht sich das Gesicht.
Anna fésülködik. – Anna fésüli a haját. – Anna kämmt sich. – Anna kämmt sich die Haare.
Megvágtam magam. – Megvágtam az ujjamat. – Ich habe mich geschnitten. – Ich habe mir in den Finger geschnitten.
A testrész mellett nem áll még egy visszaható névmás. – Neben dem Körperteil steht kein zusätzliches Reflexivpronomen.
A „saját” azt rögzíti, hogy a birtokos az alany; a névelő és a birtokszó között áll, a személyjelet nem változtatja (→ 7.4.6). – „saját“ – eigen – legt fest, dass der Besitzer das Subjekt ist; es steht zwischen Artikel und Besitzwort und ändert das Suffix nicht.
Péter felhívja a saját anyját. – Péter ruft seine eigene Mutter an.
Péter felhívja Gábor anyját. – Péter ruft Gábors Mutter an.
Mindenki a saját gyerekét félti. – Jeder sorgt sich um sein eigenes Kind.
A „saját” mellett a visszaható névmás is lehet birtokos: a magam, a magad, a maga, a magunk, a magatok, a maguk. – Neben „saját“ kann auch das Reflexivpronomen Besitzer sein.
Ilyenkor a birtokszó mindig harmadik személyű, mint főnévi birtokos után: a magam háza, a magunk háza. – Dann steht das Besitzwort immer in der dritten Person, wie nach einem Substantiv als Besitzer: mein eigenes Haus, unser eigenes Haus.
A „saját” után viszont a birtokszó viseli a személyt: a saját házam, a saját házunk. – Nach „saját“ trägt dagegen das Besitzwort die Person: mein eigenes Haus, unser eigenes Haus.
A magam részéről nem bánom. – Meinerseits habe ich nichts dagegen.
Mindenki a maga módján ünnepel. – Jeder feiert auf seine Weise.
Mindenki a maga szerencséjének kovácsa. – Jeder ist seines Glückes Schmied.
A régebbi nyelvben és a nyelvjárásokban mindkét tag személyjelet kap: „a magam gyermekem”; a köznyelv „a magam gyermeke” alakot használ. – In älterer Sprache und in Mundarten tragen beide Teile das Suffix: „a magam gyermekem“; die Standardsprache sagt „a magam gyermeke“.
A „maga” egy ’test’ jelentésű „mag” szó birtokos alakjából lexikalizálódott; ez a jelentés csak rokon nyelvekben él. – „maga“ ist aus der Besitzform eines Wortes „mag“ in der Bedeutung „Körper“ erstarrt; diese Bedeutung lebt nur in verwandten Sprachen.
A „megmossa magát” így eredetileg ugyanúgy épült, mint a „megmossa a kezét”. – „megmossa magát“ – er wäscht sich – war ursprünglich genauso gebaut wie „megmossa a kezét“ – er wäscht seine Hand.
Ezért követik a visszaható névmás alakjai a birtokos személyjeleket: magam, magad, maga, magunk, magatok, maguk. – Daher folgen die Formen des Reflexivpronomens den Possessivsuffixen: mich, dich, sich, uns, euch, sich.
A „magam” után is elmaradhat a tárgyrag, mint a „kezem” után: „megvágtam magam”. – Auch nach „magam“ kann die Akkusativendung fehlen, wie nach „kezem“: „megvágtam magam“.
Ha valami valakinek a javára történik, a visszaható névmás részes esete áll (→ 7.4). – Geschieht etwas zu jemandes Vorteil, steht der Dativ des Reflexivpronomens.
Vett magának egy kabátot. – Er hat sich einen Mantel gekauft.
Ha a dolog már a birtokában van, a birtokos személyjel áll. – Ist die Sache schon in seinem Besitz, steht das Possessivsuffix.
Felvette a kabátját. – Er hat sich den Mantel angezogen.
Az újonnan szerzett vagy készített tárgy nem kap személyjelet: „egy kabátot”, nem „a kabátját”. – Ein Gegenstand, der erst erworben oder hergestellt wird, trägt kein Suffix: „egy kabátot“, nicht „a kabátját“.
Főztem magamnak egy kávét. – Megittam a kávémat. – Ich habe mir einen Kaffee gekocht. – Ich habe meinen Kaffee getrunken.
Az állandó szókapcsolatokban is a személyjel felel meg a német „sich” és „dir” szónak. – Auch in festen Wendungen entspricht das Possessivsuffix dem deutschen „sich“ und „dir“.
Sokat törte a fejét a feladaton. – Er hat sich lange den Kopf über die Aufgabe zerbrochen.
Verd ki a fejedből ezt a tervet! – Schlag dir diesen Plan aus dem Kopf!
Mossa a kezét. – Er wäscht seine Hände in Unschuld.
A magyar és az angol harmadik személyben nyitva hagyja, kinek a kezét mossák: „He washes his hands”. – Ungarisch und Englisch lassen in der dritten Person offen, wessen Hände gewaschen werden: „He washes his hands“.
A német, a francia és a spanyol névmással különbözteti meg: „sich” és „ihm”, „se” és „lui”, „se” és „le”. – Deutsch, Französisch und Spanisch unterscheiden mit dem Pronomen: „sich“ und „ihm“, „se“ und „lui“, „se“ und „le“.
A latin a visszaható „suus” és a nem visszaható „eius” szóval tesz különbséget: „Manus suas lavat”, „Manus eius lavat”. – Das Lateinische unterscheidet mit dem rückbezüglichen „suus“ und dem nicht rückbezüglichen „eius“: „Manus suas lavat“, „Manus eius lavat“.
Wortschatz
- visszaható {vissza·HATÓ} – zurück·WIRKEND(reflexiv, rückbezüglich)
- személyrag {személy·RAG} – Person·ENDUNG(Personalendung)
- megtöröl – abtrocknen
- megfésül – kämmen
- körmötöket – eure Nägel (Objekt)
- megmos – waschen
- kezüket – ihre Hände (mehrere Besitzer, Objekt)
- sáros – schmutzig
- felhív – anrufen
- anyját – seine/ihre Mutter (Objekt)
- megmosakszik – sich waschen
- fésülködik – sich kämmen
- megvág – schneiden
- magam – mich, mich selbst
- magát – sich, sich selbst
- saját – eigen
- a magam részéről – meinerseits
- a maga módján – auf seine Weise
- kovács – Schmied
- magának – sich, für sich
- töri a fejét – sich den Kopf zerbrechen
- mossa a kezét – seine Hände in Unschuld waschen
8.Eltérések a német nyelvhasználattól – Unterschiede zum deutschen Sprachgebrauch (→ 6.9.8)
A német részes esete és névelője helyén a magyarban birtokos személyjel áll; a „nekem” ilyen mondatban hibás volna. – Wo das Deutsche Dativ und Artikel setzt, steht im Ungarischen das Possessivsuffix; „nekem“ wäre in einem solchen Satz falsch.
Eltörtem a lábam. – Ich habe mir das Bein gebrochen.
Az anya megfésüli a gyerek haját. – Die Mutter kämmt dem Kind die Haare.
Remeg a térdem. – Mir zittern die Knie.
A személyjel nélküli „Felemelte a kezet” egy másik, ismert kézről szólna, például egy szoboréról. – Der Satz ohne Suffix, „Felemelte a kezet“, spräche von einer anderen, bekannten Hand, etwa der einer Statue.
Megrázta a fejét. – Er schüttelte den Kopf.
Ahol a német többes számot használ, a magyarban gyakran egyes szám áll. – Wo das Deutsche den Plural setzt, steht im Ungarischen oft der Singular.
A páros testrészeket és ruhadarabokat egységnek tekinti: szem, fül, kéz, láb, cipő, kesztyű, zokni. – Paarige Körperteile und Kleidungsstücke gelten als Einheit: Auge, Ohr, Hand, Bein, Schuh, Handschuh, Socke.
Fáj a lábam. – Mir tun die Füße weh.
Kék a szeme. – Sie hat blaue Augen.
Vizes a cipőm. – Meine Schuhe sind nass.
Hideg a kesztyűd. – Deine Handschuhe sind kalt.
A „haj” és a „fog” egyes számban az egész hajat, illetve az összes fogat jelöli. – „haj“ und „fog“ bezeichnen im Singular das ganze Haar bzw. alle Zähne.
Hosszú a haja. – Er hat lange Haare.
Fehér a foga. – Sie hat weiße Zähne.
Egyetlen szál haj a „hajszál”, egyetlen fog vagy szem „az egyik fogam”, „az egyik szemem”. – Ein einzelnes Haar heißt „hajszál“, ein einzelner Zahn oder ein Auge „az egyik fogam“, „az egyik szemem“.
Fáj az egyik fogam. – Mir tut ein Zahn weh.
Az „-ú/-ű” képzős melléknévben is egyes szám marad: „kék szemű”, nem *„kék szemekű”. – Auch im Adjektiv auf „-ú/-ű“ bleibt der Singular: „kék szemű“, nicht *„kék szemekű“.
A német ezt a képzést csak néhány szónál ismeri („blauäugig”, „langhaarig”), egyébként „mit langen Haaren” formát használ. – Das Deutsche kennt diese Bildung nur bei wenigen Wörtern (blauäugig, langhaarig) und sagt sonst „mit langen Haaren“.
Égnek mered a hajam. – Mir stehen die Haare zu Berge.
Kivétel a többes számú „Fel a kezekkel!” felszólítás. – Eine Ausnahme mit Plural ist der Befehl „Fel a kezekkel!“ – Hände hoch!
Az állandó szókapcsolatokban a testrész gyakran személyjel nélkül és egyes számban áll, ahol a németben többes szám van. – In festen Wendungen steht der Körperteil oft ohne Suffix und im Singular, wo das Deutsche den Plural hat.
Puszta kézzel fogta meg. – Er packte es mit bloßen Händen.
Nyitott szemmel alszik. – Er schläft mit offenen Augen.
Teli torkból kiabált. – Er schrie aus vollem Hals.
Tetőtől talpig sáros. – Er ist von Kopf bis Fuß schmutzig.
A „tetőtől talpig” szó szerint: a tetejétől a talpáig. – „tetőtől talpig“ heißt wörtlich „vom Dach bis zur Sohle“.
Négykézláb mászik. – Er kriecht auf allen vieren.
A német „Kopfschmerzen haben” fordulatnak a magyarban igei szerkezet felel meg: „Fáj a fejem”; a „Fejfájásom van” is helyes. – Der deutschen Wendung „Kopfschmerzen haben“ entspricht im Ungarischen ein Verbalsatz: „Fáj a fejem“; „Fejfájásom van“ ist ebenfalls richtig.
Fáj a fejem. – Ich habe Kopfschmerzen.
Fáj a hasam. – Ich habe Bauchschmerzen.
A „zsebre tesz” állandó szókapcsolatban a zseb nem kap személyjelet, mert csak cél, nem birtok. – In der festen Wendung „zsebre tesz“ – in die Tasche stecken – erhält „zseb“ kein Suffix, denn die Tasche ist nur Ziel, nicht Besitz.
Zsebre tette a kezét. – Er steckte die Hände in die Taschen.
Vedd le a cipődet! – Zieh dir die Schuhe aus!
A „testvér” egyes számú szó; a „Van testvéred?” kérdés egy és több testvérre is vonatkozik (→ 6.7.4). – „testvér“ ist ein Singular; die Frage „Van testvéred?“ gilt für einen und für mehrere Geschwister.
A „feleség” személyjel nélkül alig fordul elő. – „feleség“ – Ehefrau – kommt ohne Suffix kaum vor.
Bemutatom a feleségem. – Ich stelle meine Frau vor.
Megszólításban a személyjel a német „mein” szónak felel meg. – In der Anrede entspricht das Suffix dem deutschen „mein“.
Fiam, gyere ide! – Mein Sohn, komm her!
Drágám! – Kincsem! – Uram! – Mein Liebling! – Mein Schatz! – Mein Herr!
A „Fiam!” megszólítást idősebbek idegen fiatalokhoz is intézik. – „Fiam!“ sagen Ältere auch zu fremden jungen Leuten.
A „feleség” a „fél” szóból képződött, ami a német „bessere Hälfte” kifejezésre emlékeztet. – „feleség“ – Ehefrau – ist von „fél“ – Hälfte – abgeleitet, was an die deutsche „bessere Hälfte“ erinnert.
A „testvér” az „egy test és vér” kifejezésre megy vissza, az „egytestvér” melléknéven át. – „testvér“ geht auf die Wendung „egy test és vér“ – ein Leib und Blut – zurück, über das Adjektiv „egytestvér“.
A testrésznél a magyar az angollal tart, a francia és a spanyol a némettel. – Beim Körperteil geht das Ungarische mit dem Englischen, Französisch und Spanisch mit dem Deutschen.
Az orosz és a latin a saját testrésznél gyakran semmilyen birtokost nem nevez meg: „Ja moju ruki”, „Manus lavo”. – Russisch und Latein nennen beim eigenen Körperteil oft gar keinen Besitzer: „Ja moju ruki“, „Manus lavo“ – ich wasche (mir) die Hände.
A páros testrészek egyes száma a magyar sajátossága; a többi összehasonlított nyelv többes számot használ. – Der Singular bei paarigen Körperteilen ist eine Eigenheit des Ungarischen; die übrigen verglichenen Sprachen setzen den Plural.
Wortschatz
- nyelvhasználat {nyelv·HASZNÁLAT} – Sprache·GEBRAUCH(Sprachgebrauch)
- egyes szám – Singular
- többes szám – Plural
- páros – paarig
- megráz – schütteln
- térdem – mein Knie
- cipőm – mein Schuh, meine Schuhe
- kesztyűd – dein Handschuh, deine Handschuhe
- zokni – Socke
- hajszál {haj·SZÁL} – Haar·FADEN(einzelnes Haar)
- az egyik fogam – einer meiner Zähne
- égnek mered – steht zu Berge
- Fel a kezekkel! – Hände hoch!
- puszta kézzel – mit bloßen Händen
- nyitott szemmel – mit offenen Augen
- tetőtől talpig – von Kopf bis Fuß
- négykézláb {négy·KÉZ·láb} – vier·HAND·Fuß(auf allen vieren)
- bemutat – vorstellen
- drágám – mein Liebling
- kincsem – mein Schatz
- uram – mein Herr
- fél – Hälfte
- testvér {test·VÉR} – Leib·BLUT(Bruder oder Schwester)
Dieser Text steht unter CC0 1.0 Universell. Eine Quellenangabe ist nicht erforderlich.
Er darf kostenlos kopiert, verändert, veröffentlicht und auch kommerziell genutzt werden.