6.9 Besitz bei Körperteilen und Verwandtschaftsbezeichnungen

« Kapitel 6.8.9  |  Kapitel 6.9  |  Kapitel 6.9.1 »

6.9 Besitz bei Körperteilen und Verwandtschaftsbezeichnungen

Körperteile, Kleidungsstücke, persönliche Gegenstände und Verwandte stehen im Ungarischen fast immer mit Possessivsuffix: Fáj a fejem. – Mir tut der Kopf weh. Levette a kabátját. – Er zog den Mantel aus. Van egy öcsém. – Ich habe einen jüngeren Bruder. Wo das Deutsche einen Dativ („mir“, „sich“) oder nur den Artikel setzt, nennt das Suffix den Besitzer; paarige Körperteile stehen dabei meist im Singular. Diese Seite fasst das ganze Kapitel als zweisprachigen Lesetext zusammen; die ausführlichen Erklärungen stehen auf den Unterseiten (→ 6.9.1, 6.9.2, 6.9.3, 6.9.4, 6.9.5, 6.9.6, 6.9.7, 6.9.8).

1.Birtokos személyjeles testrésznevek – Körperteile mit Possessivsuffix (→ 6.9.1)

A testrésznevek a mondatban szinte mindig birtokos személyjellel állnak. – Körperteilwörter stehen im Satz fast immer mit Possessivsuffix.

A testrész mindig valakihez tartozik, és a birtokost maga a személyjel nevezi meg. – Ein Körperteil gehört immer jemandem, und den Besitzer nennt das Possessivsuffix selbst.

Hideg a kezed. – Deine Hände sind kalt.

Vizes a hajunk. – Unsere Haare sind nass.

Piros az orrotok. – Eure Nasen sind rot.

A feje fölött egy lámpa ég. – Über seinem Kopf brennt eine Lampe.

Külön birtokos szó nem kell; az „én” vagy a „te” névmás csak nyomatékként áll a birtokszó előtt. – Ein eigenes Possessivwort ist nicht nötig; das Pronomen „én“ oder „te“ steht nur zur Betonung vor dem Besitzwort.

A ragozás szabályos: a kötőhang és a harmadik személy alakja a hangrendtől és a tő típusától függ. – Die Formen sind regelmäßig: Bindevokal und dritte Person hängen von der Vokalharmonie und vom Stammtyp ab.

A „fej” magas hangrendű, kötőhangja „-e-”: „fejem”, „fejetek”. – „fej“ – Kopf – hat helle Vokale, sein Bindevokal ist „-e-“: „fejem“, „fejetek“.

A „láb” mély hangrendű, kötőhangja „-a-”: „lábam”, „lábatok”. – „láb“ – Bein, Fuß – hat dunkle Vokale, sein Bindevokal ist „-a-“: „lábam“, „lábatok“.

Az „orr” szintén mély hangrendű, de „-o-” a kötőhangja: „orrom”, „orrotok”. – Auch „orr“ – Nase – hat dunkle Vokale, aber „-o-“ als Bindevokal: „orrom“, „orrotok“.

Personfej (Kopf)láb (Bein, Fuß)orr (Nase)
én (mein)fejemlábamorrom
te (dein)fejedlábadorrod
ő (sein, ihr)fejelábaorra
mi (unser)fejünklábunkorrunk
ti (euer)fejeteklábatokorrotok
ők (ihr)fejüklábukorruk

Magas a homloka. – Er hat eine hohe Stirn.

Széles a válla. – Er hat breite Schultern.

Erős a szíve. – Ihr Herz ist kräftig.

A „nyelv” szó testrészt és beszélt nyelvet is jelent, mint a latin „lingua” és az orosz „jazyk”. – Das Wort „nyelv“ bezeichnet die Zunge und die Sprache, wie lateinisch „lingua“ und russisch „jazyk“.

Az „arc” az egész arcot és az orcát is jelöli: Piros az arca. – „arc“ bezeichnet das ganze Gesicht und auch die Wange: Er hat rote Wangen.

Több testrésznév a birtokos személyjel előtt megváltoztatja a tövét. – Mehrere Körperteilwörter verändern vor dem Possessivsuffix ihren Stamm.

Ez ugyanaz a tőváltozat, amely a többes szám jele és a tárgyrag előtt is áll: „kezek”, „kezet”, „kezem”. – Es ist dieselbe Stammvariante wie vor dem Pluralzeichen und der Akkusativendung: „kezek“, „kezet“, „kezem“.

Az egyik csoportban az utolsó szótag hosszú magánhangzója megrövidül: „kéz” – „kezem”, „tenyér” – „tenyerem”, „derék” – „derekam”. – In einer Gruppe wird der lange Vokal der letzten Silbe kurz: Hand – meine Hand, Handfläche – meine Handfläche, Kreuz – mein Kreuz.

A másik csoportban az utolsó szótag magánhangzója kiesik: „köröm” – „körmöm”, „ajak” – „ajkam”, „gyomor” – „gyomrom”, „torok” – „torkom”, „izom” – „izmom”. – In der anderen Gruppe fällt der Vokal der letzten Silbe aus: Nagel, Lippe, Magen, Kehle, Muskel – jeweils mit „mein“.

Izzad a tenyerem. – Meine Handfläche schwitzt.

Letört a körmöm. – Mein Fingernagel ist abgebrochen.

Korog a gyomrom. – Mir knurrt der Magen.

Kiszáradt az ajka. – Ihre Lippen sind trocken geworden.

A hasonló felépítésű „homlok”, „könyök” és „köldök” megtartja a magánhangzóját: „homlokom”, „könyököm”, „köldököm”. – Die ähnlich gebauten Wörter „homlok“, „könyök“ und „köldök“ – Stirn, Ellbogen, Nabel – behalten ihren Vokal: „homlokom“, „könyököm“, „köldököm“.

Hogy egy szó tőváltozatos-e, azt a szókincs rögzíti, nem szabály. – Ob ein Wort eine Stammvariante hat, legt der Wortschatz fest, keine Regel.

A régi testrésznevek többsége a harmadik személyben j nélkül áll: „feje”, „keze”, „szeme”, „füle”, „lába”, „foga”, „nyaka”. – Die meisten alten Körperteilwörter stehen in der dritten Person ohne j: sein Kopf, seine Hand, sein Auge, sein Ohr, sein Bein, sein Zahn, sein Hals.

J-vel áll viszont a „karja”, a „combja” és a „csontja”. – Mit j stehen dagegen „karja“ – sein Arm –, „combja“ – sein Oberschenkel – und „csontja“ – sein Knochen.

Erős a karja. – Er hat kräftige Arme.

A magánhangzóra végződő szavak mindig „-ja/-je” személyjelet kapnak, a szóvégi „a” és „e” pedig megnyúlik: „bokája”, „veséje”, „csuklója”. – Wörter auf Vokal nehmen immer „-ja/-je“, auslautendes „a“ und „e“ wird lang: sein Knöchel, seine Niere, sein Handgelenk.

Megdagadt a bokája. – Ihr Knöchel ist geschwollen.

A „tüdő” harmadik személyben kétféle: „tüdője” és „tüdeje”. – „tüdő“ – Lunge – hat in der dritten Person zwei Formen: „tüdője“ und „tüdeje“.

A testrésznévhez járuló rag a birtokos személyjel után áll (→ 6.1.4). – Die Kasusendung am Körperteilwort steht nach dem Possessivsuffix.

Egy könyv van a kezemben. – Ich habe ein Buch in der Hand.

Sapkát tesz a fejére. – Er setzt sich eine Mütze auf den Kopf.

Valami a szemembe ment. – Mir ist etwas ins Auge gegangen.

Gyűrű van az ujján. – Sie trägt einen Ring am Finger.

A harmadik személy szóvégi „-a/-e” hangja a rag előtt megnyúlik: „feje” – „fejére”, „lába” – „lábán”. – Das auslautende „-a/-e“ der dritten Person wird vor der Kasusendung lang: „feje“ – „fejére“, „lába“ – „lábán“.

A német itt névelőt és részes esetet használ, a magyar birtokos alakot. – Das Deutsche setzt hier Artikel und Dativ („in der Hand“, „ihr ins Ohr“), das Ungarische die Besitzform.

A „száj” első és második személyben két alakot ismer: „szám” és „szájam”, „szád” és „szájad”, „szánk” és „szájunk”. – „száj“ – Mund – hat in der ersten und zweiten Person zwei Formen: „szám“ und „szájam“, „szád“ und „szájad“, „szánk“ und „szájunk“.

Tele van a szám. – Ich habe den Mund voll.

Harmadik személyben csak „szája” és „szájuk” van. – In der dritten Person gibt es nur „szája“ und „szájuk“.

Ugyanígy hangzik a „szám” főnév, egy más eredetű szó. – Genauso lautet das Substantiv „szám“ – Zahl –, ein Wort anderer Herkunft.

A „fej” szó maga is birtokos alakból jött létre: a régi „feje” alakot később „feje” módon tagolták. – Das Wort „fej“ ist selbst aus einer Besitzform entstanden: Die alte Form „fe-je“ wurde später als „fej-e“ gegliedert.

Az „állam” birtokos alak, az „állam” egyúttal önálló főnév is. – „állam“ ist eine Besitzform – mein Kinn – und zugleich ein selbständiges Substantiv – Staat.

Borostás az állam. – Mein Kinn ist stoppelig.

Az állam adót szed. – Der Staat erhebt Steuern.

A „kar” két szó: testrészként „karja”, testületként „kara” a harmadik személyű alakja. – „kar“ sind zwei Wörter: als Körperteil lautet die dritte Person „karja“, als Körperschaft „kara“.

Az egyetem jogi kara új épületbe költözik. – Die juristische Fakultät der Universität zieht in ein neues Gebäude.

Az „ujj” szó a kéz ujját és a ruha ujját is jelenti; mindkettő „ujja”. – Das Wort „ujj“ bezeichnet den Finger und den Ärmel; beide bilden „ujja“.

A testrésznevek tárgyak részeit is megnevezik; ilyenkor a tárgy a birtokos (→ 6.5). – Körperteilwörter benennen auch Teile von Gegenständen; dann ist der Gegenstand der Besitzer.

Inog az asztal lába. – Das Tischbein wackelt.

Letört a bögre füle. – Der Henkel der Tasse ist abgebrochen.

A falu a hegy lábánál fekszik. – Das Dorf liegt am Fuß des Berges.

A bögre fogantyúja a magyarban „fül”, a hajó eleje „orr”, az üveg felső része „nyak”. – Der Henkel der Tasse ist im Ungarischen ein „Ohr“, der Bug des Schiffes eine „Nase“, der obere Teil der Flasche ein „Hals“.

Több névutó és határozószó testrésznévből keletkezett: a „mellett” a „mell”, a „szemben” a „szem”, a „hátul” a „hát” szóból. – Mehrere Postpositionen und Adverbien sind aus Körperteilwörtern entstanden: „mellett“ – neben – aus „mell“ – Brust –, „szemben“ – gegenüber – aus „szem“ – Auge –, „hátul“ – hinten – aus „hát“ – Rücken.

Munkája fejében szállást kapott. – Als Gegenleistung für seine Arbeit bekam er eine Unterkunft.

Az állandó szókapcsolatokban is a személlyel együtt változik a személyjel. – Auch in festen Wendungen wechselt das Possessivsuffix mit der Person.

Nem esett a feje lágyára. – Er ist nicht auf den Kopf gefallen.

Nem estem a fejem lágyára. – Ich bin nicht auf den Kopf gefallen.

A nyelvtan a kisujjában van. – Die Grammatik hat er im kleinen Finger.

Ennek a történetnek nincs se füle, se farka. – Diese Geschichte hat weder Hand noch Fuß.

Személyjel nélkül áll a testrésznév, ha nincs meghatározott birtokos: eszközként, ikerszóban és általános állításban. – Ohne Possessivsuffix steht das Körperteilwort, wenn kein bestimmter Besitzer gemeint ist: als Mittel, in Zwillingsformeln und in allgemeinen Aussagen.

Egy kézzel írt levelet kaptam. – Ich habe einen handgeschriebenen Brief bekommen.

Kézzel-lábbal magyaráz. – Er erklärt mit Händen und Füßen.

A szív izom. – Das Herz ist ein Muskel.

Wortschatz

  • testrész {test·RÉSZ} – Körper·TEIL(Körperteil)
  • birtokos személyjel – Possessivsuffix
  • személyjel {személy·JEL} – Person·ZEICHEN(Personenzeichen)
  • kötőhang {kötő·HANG} – Binde·LAUT(Bindevokal)
  • hangrend {hang·REND} – Laut·ORDNUNG(Vokalharmonie)
  • tőváltozat {tő·VÁLTOZAT} – Stamm·VARIANTE(Stammvariante)
  • fej – Kopf
  • feje – sein/ihr Kopf
  • kéz – Hand
  • kezed – deine Hand, deine Hände
  • láb – Bein, Fuß
  • orr – Nase
  • haj – Haar
  • homlok – Stirn
  • váll – Schulter
  • nyelv – Zunge; Sprache
  • arc – Gesicht; Wange
  • tenyér – Handfläche
  • köröm – Nagel
  • körmöm – mein Nagel
  • gyomor – Magen
  • gyomrom – mein Magen
  • ajak – Lippe
  • torok – Kehle, Rachen
  • karja – sein/ihr Arm
  • boka – Knöchel
  • bokája – sein/ihr Knöchel
  • tüdő – Lunge
  • szám – mein Mund
  • áll – Kinn
  • állam – Staat
  • asztal lába – Tischbein
  • bögre füle – Henkel der Tasse
  • mellett – neben
  • fejében {fej·É·ben} – Kopf·SEIN·in(als Gegenleistung für)
  • kézzel – mit der Hand

↑ Hoch zum Seitenanfang

2.Fájdalom és testi panaszok – Schmerzen und körperliche Beschwerden (→ 6.9.2)

Fájdalom esetén a testrész az alany, és az érintett személy birtokos személyjele áll rajta. – Bei Schmerzen ist der Körperteil das Subjekt und trägt das Possessivsuffix der betroffenen Person.

Fáj a fejem. – Mir tut der Kopf weh.

Fáj a torkom. – Mir tut der Hals weh.

Fáj a hasa. – Er hat Bauchschmerzen.

Fáj a derekam. – Ich habe Kreuzschmerzen.

A „fáj” ige csak harmadik személyben áll, mert a testrész mindig harmadik személy. – Das Verb „fáj“ – schmerzen – steht nur in der dritten Person, denn ein Körperteil ist immer dritte Person.

Fáj a fejem, fáj a fejed, fáj a feje: csak a személyjel változik. – Mir, dir, ihm tut der Kopf weh: Nur das Possessivsuffix wechselt.

Több birtokosnál is egyes számban marad a testrész: Fáj a fejünk. – Auch bei mehreren Besitzern bleibt der Körperteil im Singular: Uns tut der Kopf weh.

A testrész előtt határozott névelő áll (→ 6.9.6). – Vor dem Körperteil steht der bestimmte Artikel.

A szokásos szórend: ige – testrész; ha a testrész áll elöl, nyomatékot kap. – Die übliche Wortstellung ist Verb – Körperteil; steht der Körperteil vorn, wird er betont.

A fejem fáj, nem a fogam. – Der Kopf tut mir weh, nicht der Zahn.

Az érintett személyt részeshatározó is megnevezheti; ilyenkor a testrészen harmadik személyű személyjel áll. – Die betroffene Person kann auch im Dativ genannt werden; dann trägt der Körperteil das Possessivsuffix der dritten Person.

Péternek fáj a feje. – Peter tut der Kopf weh.

Anyámnak fáj a lába. – Meiner Mutter tut das Bein weh.

A „nekem” csak nyomatékot ad, a személyjel ekkor is megmarad. – „nekem“ – mir – dient nur der Betonung; das Possessivsuffix bleibt trotzdem.

Nekem a hátam fáj, nem a fejem. – Mir tut der Rücken weh, nicht der Kopf.

A „fáj” alany nélkül is állhat, a hely ekkor ragos, személyjeles testrésznév. – „fáj“ kann auch ohne Subjekt stehen; der Ort ist dann ein Körperteilwort mit Suffix und Endung.

Hol fáj? – Itt fáj, a fülemben. – Wo tut es weh? – Hier, im Ohr.

Még a „mi” kérdőszó is kaphat birtokos személyjelet. – Selbst das Fragewort „mi“ – was – kann ein Possessivsuffix erhalten.

Mid fáj? – Was tut dir weh?

Mindenem fáj. – Semmim sem fáj. – Mir tut alles weh. – Mir tut nichts weh.

Mióta fáj? – Három napja. – Seit wann tut es weh? – Seit drei Tagen.

Tegnap fájt a gyomrom. – Gestern tat mir der Magen weh.

Este megfájdult a fejem. – Am Abend bekam ich Kopfschmerzen.

A „megfájdul” a fájdalom kezdetét jelöli. – „megfájdul“ bezeichnet den Beginn des Schmerzes.

Ha a testrész a birtoktöbbesítő „-i-” jelet kapja, az ige is többes számba kerül (→ 6.4.8). – Trägt der Körperteil das Pluralzeichen des Besitzes „-i-“, steht auch das Verb im Plural.

Fájnak a lábaim. – Mir tun die Beine weh.

A „fáj” igéből két főnév képződik: a „fájás” szinte csak összetételben, a „fájdalom” önállóan is. – Aus „fáj“ werden zwei Substantive gebildet: „fájás“ – das Wehtun – fast nur in Zusammensetzungen, „fájdalom“ – Schmerz – auch allein.

A birtokos személyjeles főnév a „van” igével birtoklást kifejező mondatot alkot (→ 6.7). – Das Substantiv mit Possessivsuffix bildet mit „van“ einen Haben-Satz.

Fejfájásom van. – Ich habe Kopfschmerzen.

Erős fájdalmai vannak. – Sie hat starke Schmerzen.

Elmúlt a torokfájásom. – Meine Halsschmerzen sind weg.

Sok más panasz is a „fáj” mintáját követi: a testrész az alany, az ige harmadik személyű. – Viele andere Beschwerden folgen dem Muster von „fáj“: Der Körperteil ist Subjekt, das Verb steht in der dritten Person.

Viszket a hátam. – Mein Rücken juckt.

Zsibbad a lábam. – Mein Bein ist eingeschlafen.

Szúr az oldalam. – Ich habe Seitenstechen.

Zúg a fülem. – Ich habe Ohrensausen.

Folyik az orrom. – Mir läuft die Nase.

Vérzik az orra. – Er hat Nasenbluten.

A német itt hol birtokos névmást, hol részes esetet, hol összetett főnevet használ; a magyar mindig ugyanazt a szerkezetet. – Das Deutsche wechselt hier zwischen Possessivpronomen, Dativ und Kompositum; das Ungarische bleibt bei demselben Satzbau.

Ha az egész test érintett, többnyire birtoklást kifejező mondat áll, tagadva „nincs” igével. – Ist der ganze Körper betroffen, steht meist ein Haben-Satz, verneint mit „nincs“.

Lázam van. – Ich habe Fieber.

Hányingerem van. – Mir ist übel.

Nincs lázam. – Ich habe kein Fieber.

Melegem van. – Mir ist warm.

Más panaszoknál a személy az alany: melléknévvel és a létigével vagy önálló igével. – Bei anderen Beschwerden ist die Person das Subjekt: mit einem Adjektiv und dem Verb „sein“ oder mit einem eigenen Verb.

Beteg vagyok. – Ich bin krank.

Lázas vagyok. – Ich bin fiebrig.

A „lázas” és a „náthás” „-s” képzős melléknév. – „lázas“ – fiebrig – und „náthás“ – verschnupft – sind Adjektive mit der Ableitungsendung „-s“.

Megfáztam. – Ich habe mich erkältet.

Egyes panaszokat mindkét módon ki lehet fejezni. – Manche Beschwerden lassen sich auf beide Arten ausdrücken.

Fázom. – Fázik a kezem. – Mir ist kalt. – Mir frieren die Hände.

Szédülök. – Szédül a fejem. – Mir ist schwindlig. – Mir ist schwindlig (mein Kopf schwindelt).

Páros testrészeknél a „jobb” és a „bal” jelző a névelő és a testrész között áll. – Bei paarigen Körperteilen stehen die Attribute „jobb“ – rechts – und „bal“ – links – zwischen Artikel und Körperteil.

Fáj a jobb térdem. – Mir tut das rechte Knie weh.

A fájdalom fajtáját külön igék jelölik ugyanebben a szerkezetben: „sajog”, „hasogat”, „lüktet”. – Die Art des Schmerzes bezeichnen eigene Verben im selben Satzbau: dumpf, reißend, pochend schmerzen.

Sajog a fogam. – Mein Zahn tut dumpf weh.

Lüktet a halántékom. – Meine Schläfe pocht.

A „fájlal” ige megfordítja a szerkezetet: a személy az alany, a testrész tárgy, az ige tárgyas ragozású. – Das Verb „fájlal“ dreht den Satzbau um: Die Person ist Subjekt, der Körperteil Objekt, das Verb steht in der bestimmten Konjugation.

Nagyapa a derekát fájlalja. – Großvater klagt über Schmerzen im Kreuz.

A „fájós” melléknév gyakran vagy állandóan fájó testrészt jelöl: fájós a térde. – Das Adjektiv „fájós“ bezeichnet einen Körperteil, der oft oder ständig schmerzt: Sein Knie schmerzt oft.

A sérüléseket is gyakran a testrész mint alany fejezi ki, ahol a német visszaható igét használ. – Auch Verletzungen werden oft mit dem Körperteil als Subjekt ausgedrückt, wo das Deutsche ein reflexives Verb setzt.

Kificamodott a bokám. – Ich habe mir den Knöchel verstaucht.

Eltört a karja. – Er hat sich den Arm gebrochen.

Átvitt értelemben a „fáj” lelki fájdalmat is jelöl. – Übertragen bezeichnet „fáj“ auch seelischen Schmerz.

Fáj a szívem érte. – Mir blutet das Herz um ihn.

Fáj, hogy nem hívtál meg. – Es tut mir weh, dass du mich nicht eingeladen hast.

Emiatt ne fájjon a fejed! – Darüber zerbrich dir nicht den Kopf!

Az udvarias megszólításban harmadik személyű személyjel áll, akárcsak az igén (→ 6.3.8). – In der höflichen Anrede steht das Possessivsuffix der dritten Person, wie am Verb.

Mi a panasza? – Was fehlt Ihnen?

Hány fokos a láza? – Harmincnyolc fokos. – Wie hoch ist Ihr Fieber? – Achtunddreißig Grad.

A spanyol „Me duele la cabeza” és az orosz „U menja bolit golova” mondatban is a testrész az alany. – Auch im spanischen „Me duele la cabeza“ und im russischen „U menja bolit golova“ ist der Körperteil Subjekt.

Az angol „My head hurts” a birtokost is a testrésznél nevezi meg, mint a magyar „Fáj a fejem”. – Das englische „My head hurts“ nennt auch den Besitzer am Körperteil, wie das ungarische „Fáj a fejem“.

A francia „J’ai mal à la tête” és az angol „I have a headache” a fájdalmat birtokként fejezi ki, akárcsak a „Fejfájásom van”. – Das französische „J’ai mal à la tête“ und das englische „I have a headache“ drücken den Schmerz als Besitz aus, ebenso wie „Fejfájásom van“.

Wortschatz

  • fáj – schmerzen, wehtun
  • alany – Subjekt
  • részeshatározó {részesHATÁROZó} – teilhabend·BESTIMMEN·(PARTIZIP)(Dativergänzung)
  • fejem – mein Kopf
  • torkom – mein Hals
  • derekam – mein Kreuz
  • Péternek – Peter (Dativ)
  • mid – was (an dir)
  • mindenem – alles (an mir)
  • semmim – nichts (an mir)
  • megfájdul – zu schmerzen beginnen
  • fejfájás {fej·FÁJás} – Kopf·SCHMERZEN·(SUBSTANTIV)(Kopfschmerzen)
  • fájdalom – Schmerz
  • fájdalmai – seine/ihre Schmerzen
  • viszket – jucken
  • zsibbad – einschlafen (Glied)
  • szúr – stechen
  • zúg – sausen, rauschen
  • folyik – fließen, laufen
  • vérzik – bluten
  • láz – Fieber
  • hányinger {hány·INGER} – erbrechen·REIZ(Übelkeit)
  • beteg – krank
  • lázas {lázAS} – Fieber·(ADJEKTIV)(fiebrig)
  • fázik – frieren
  • szédül – schwindlig sein
  • sajog – dumpf schmerzen
  • lüktet – pochen
  • fájlal {fájLAL} – schmerzen·(VERB)(über Schmerzen klagen)
  • kificamodik – sich verrenken
  • panasz – Klage, Beschwerde

↑ Hoch zum Seitenanfang

3.Ruhadarabok és személyes tárgyak – Kleidungsstücke und persönliche Gegenstände (→ 6.9.3)

A ruhadarabok és a személyes tárgyak annak a birtokos személyjelét kapják, aki viseli vagy magánál tartja őket. – Kleidungsstücke und persönliche Gegenstände tragen das Possessivsuffix der Person, die sie trägt oder bei sich hat.

Felveszem a kabátomat. – Ich ziehe den Mantel an.

Levette a cipőjét. – Er zog die Schuhe aus.

Begombolom az ingemet. – Ich knöpfe das Hemd zu.

A német itt csak névelőt tesz, gyakran részes esetű visszaható névmással: „Ich ziehe mir den Mantel an”. – Das Deutsche setzt hier nur den Artikel, oft mit dem Reflexivpronomen im Dativ: „Ich ziehe mir den Mantel an“.

A személyjel az alany személyéhez igazodik: felveszem a kabátomat, felveszed a kabátodat, felveszi a kabátját. – Das Possessivsuffix richtet sich nach der Person des Subjekts: ich ziehe, du ziehst, er zieht den Mantel an.

A „Felveszem a kabátot” mondat nem hibás, de egy ismert, nem okvetlenül saját kabátról szól. – Der Satz „Felveszem a kabátot“ ist nicht falsch, spricht aber von einem bekannten, nicht unbedingt dem eigenen Mantel.

A birtokos személyjeles tárgy határozott, ezért az ige tárgyas ragozású (→ 10.4). – Ein Objekt mit Possessivsuffix ist bestimmt, daher steht das Verb in der bestimmten Konjugation.

A „felvesz” és a „levesz” szinte mindig megfelel; a „felhúz” cipőhöz, nadrághoz, kesztyűhöz, a „feltesz” kalaphoz, sapkához, szemüveghez illik. – „felvesz“ – anziehen – und „levesz“ – ausziehen – passen fast immer; „felhúz“ passt zu Schuhen, Hose, Handschuhen, „feltesz“ zu Hut, Mütze, Brille.

Gyorsan felhúzta a nadrágját. – Er zog schnell die Hose an.

Feltette a kalapját. – Er setzte den Hut auf.

Leveszed a sapkádat? – Nimmst du die Mütze ab?

Harmadik személyben a „kabátja”, a „nadrágja”, a „kalapja” és a „sálja” j-vel áll, az „inge”, az „öve” és az „öltönye” j nélkül. – In der dritten Person stehen „kabátja“, „nadrágja“, „kalapja“ und „sálja“ mit j, „inge“, „öve“ und „öltönye“ ohne j.

Magánhangzó után mindig „-ja/-je” áll, a szóvégi „a” megnyúlik: „ruhám”, „ruhája”, „cipője”. – Nach Vokal steht immer „-ja/-je“, auslautendes „a“ wird lang: mein Kleid, ihr Kleid, sein Schuh.

A páros ruhadarabok egyes számban állnak, ha a pár a fontos: „a cipőm”, „a kesztyűje”. – Paarige Kleidungsstücke stehen im Singular, wenn das Paar gemeint ist: „a cipőm“ – meine Schuhe –, „a kesztyűje“ – seine Handschuhe.

A „ruha” az egész öltözetet és egy darab ruhát is jelent: „a ruhája”, „a ruháim”. – „ruha“ bezeichnet die ganze Kleidung und ein einzelnes Kleid: „a ruhája“ – ihr Kleid, seine Kleidung –, „a ruháim“ – meine Kleider, meine Sachen.

Ugyanez érvényes a magunknál tartott tárgyakra: kulcsra, táskára, órára, pénztárcára, útlevélre, telefonra. – Dasselbe gilt für Dinge, die man bei sich trägt: Schlüssel, Tasche, Uhr, Geldbörse, Pass, Handy.

Az órájára nézett. – Sie sah auf die Uhr.

Otthon felejtettem az esernyőmet. – Ich habe den Schirm zu Hause vergessen.

A határon megmutatta az útlevelét. – An der Grenze zeigte er den Pass vor.

Elvesztettem a kulcsomat. – Ich habe meinen Schlüssel verloren.

A német ingadozik: hol megnevezi a birtokost, hol nem; a magyar mindegyik esetben személyjelet tesz. – Das Deutsche schwankt: Mal nennt es den Besitzer, mal nicht; das Ungarische setzt in allen Fällen das Possessivsuffix.

A „Hol a kulcs?” egy közös, mindenki által ismert kulcsra kérdez, a „Hol a kulcsom?” a sajátra. – „Hol a kulcs?“ fragt nach einem gemeinsamen, allen bekannten Schlüssel, „Hol a kulcsom?“ nach dem eigenen.

Az „útlevél” hosszú „é” hangja a személyjel előtt megrövidül, mint a „levél” szóban: „útlevelem”. – Das lange „é“ in „útlevél“ – Reisepass – wird vor dem Suffix kurz, wie in „levél“ – Brief: „útlevelem“.

A rag itt is a személyjel után áll: zseb – zsebem – zsebemben. – Auch hier steht die Kasusendung nach dem Possessivsuffix: Tasche – meine Tasche – in meiner Tasche.

A kulcs a zsebemben van. – Der Schlüssel ist in meiner Tasche.

Kivett egy tollat a táskájából. – Sie nahm einen Stift aus der Tasche.

A telefonommal fizettem. – Ich habe mit dem Handy bezahlt.

A „zseb” a ruhába varrt zseb, a „táska” a kézben vagy vállon hordott táska. – „zseb“ ist die eingenähte Tasche an der Kleidung, „táska“ die Tasche zum Tragen.

Ahol a német összetett szót képez, a magyar birtokos szerkezetet használ (→ 6.6). – Wo das Deutsche ein Kompositum bildet, setzt das Ungarische eine Besitzkette.

Egy cetli volt a kabátja zsebében. – In seiner Manteltasche war ein Zettel.

Ha csak az a kérdés, mit visel valaki, a ruhadarab személyjel és többnyire névelő nélkül áll. – Geht es nur darum, was jemand trägt, steht das Kleidungsstück ohne Possessivsuffix und meist ohne Artikel.

Piros ruha van rajta. – Sie trägt ein rotes Kleid.

Mi volt rajta? – Was hatte er an?

A viselő a „rajta”, „rajtam”, „rajtad” alakban jelenik meg. – Der Träger erscheint in „rajta“ – auf ihm, auf ihr –, „rajtam“ – auf mir –, „rajtad“ – auf dir.

A „hord” és a választékos „visel” azt írja le, mit visel valaki szokás szerint vagy egy alkalomra. – „hord“ – tragen – und das gehobene „visel“ beschreiben, was jemand gewohnheitsmäßig oder zu einem Anlass trägt.

Szemüveget hord. – Er trägt eine Brille.

A „-ban/-ben” raggal a ruha körülménnyé válik: Kalapban jár. – Pizsamában nyitott ajtót. – Mit „-ban/-ben“ wird die Kleidung zum Umstand: Er trägt gewöhnlich einen Hut. – Er öffnete im Schlafanzug die Tür.

Kabát van rajta. – Leveszi a kabátját. – Er trägt einen Mantel. – Er zieht den Mantel aus.

Akin valami van, azt gyakran „-s” képzős melléknév jellemzi: a szemüveges férfi, a kalapos nő. – Wer etwas trägt, wird oft mit einem Adjektiv auf „-s“ beschrieben: der Mann mit Brille, die Frau mit Hut.

A személyjel azt a személyt nevezi meg, akihez a ruhadarab tartozik, nem okvetlenül az alanyt. – Das Possessivsuffix nennt die Person, zu der das Kleidungsstück gehört, nicht unbedingt das Subjekt.

Az anya felhúzza a gyerek cipőjét. – Die Mutter zieht dem Kind die Schuhe an.

Begombolom a kabátodat. – Ich knöpfe dir den Mantel zu.

Ha többen veszik le a saját ruhadarabjukat, a birtokszó rendszerint egyes számban, többes számú személyjellel áll. – Legen mehrere je ihr eigenes Stück ab, steht das Besitzwort gewöhnlich im Singular, mit dem Suffix der dritten Person Plural.

A vendégek levették a kabátjukat. – Die Gäste legten die Mäntel ab.

A „kabátjaikat” is lehetséges, de az egyes darabokat emeli ki. – „kabátjaikat“ ist auch möglich, hebt aber die einzelnen Stücke hervor.

A ruhadarab részeit is birtokos szerkezet nevezi meg: az ing ujja, a kabát gombja, a cipő talpa. – Auch die Teile eines Kleidungsstücks benennt eine Besitzkonstruktion: der Ärmel des Hemdes, der Knopf des Mantels, die Sohle des Schuhs.

Hosszú a kabátom ujja. – Die Ärmel meines Mantels sind lang.

Leszakadt a kabátom egyik gombja. – An meinem Mantel ist ein Knopf abgerissen.

Az első és második személyű személyjel után a köznyelvben elmaradhat a „-t” tárgyrag (→ 4.3.8). – Nach dem Possessivsuffix der ersten und zweiten Person Singular kann in der Umgangssprache die Akkusativendung „-t“ wegfallen.

Add ide a táskám! – Gib mir meine Tasche!

Hol hagytam a kulcsom? – Wo habe ich meinen Schlüssel gelassen?

Harmadik személyben ez nem lehetséges: csak „levette a kabátját”. – In der dritten Person ist das nicht möglich: nur „levette a kabátját“.

Az állandó szókapcsolatokban a saját tárgy személyjelet kap, az általános nem. – In festen Wendungen erhält der eigene Gegenstand das Suffix, der allgemeine nicht.

Leveszem a kalapom előtte. – Ich ziehe den Hut vor ihm.

A saját zsebéből fizette a vacsorát. – Er bezahlte das Abendessen aus eigener Tasche.

Le a kalappal! – Hut ab!

Náluk az asszony hordja a kalapot. – Bei ihnen hat die Frau die Hosen an.

Ezt nem teszem zsebre. – Das lasse ich mir nicht gefallen.

Az angol és a francia a ruhánál birtokos névmást tesz, mint a magyar: „his coat”, „son manteau”. – Englisch und Französisch setzen bei Kleidung das Possessivpronomen, wie das Ungarische: „his coat“, „son manteau“.

A német és a spanyol névelővel és visszaható névmással él: „sich den Mantel”, „se quitó el abrigo”. – Deutsch und Spanisch begnügen sich mit Artikel und Reflexivpronomen: „sich den Mantel“, „se quitó el abrigo“.

A francia a testrésznél azonban névelőt használ: „il lève la main”; a magyar mindkét esetben személyjelet. – Das Französische setzt beim Körperteil aber den Artikel: „il lève la main“ – er hebt die Hand; das Ungarische in beiden Fällen das Suffix.

Wortschatz

  • ruhadarab {ruha·DARAB} – Kleid·STÜCK(Kleidungsstück)
  • felvesz – anziehen
  • levesz – ausziehen, abnehmen
  • felhúz – anziehen (Schuhe, Hose)
  • feltesz – aufsetzen (Hut, Brille)
  • begombol – zuknöpfen
  • kabát – Mantel, Jacke
  • kabátomat – meinen Mantel
  • cipőjét – seine/ihre Schuhe (Objekt)
  • nadrág – Hose
  • kalap – Hut
  • ing – Hemd
  • öv – Gürtel
  • ruha – Kleid, Kleidung
  • kesztyű – Handschuh
  • óra – Uhr; Stunde
  • esernyő {es·ERNYŐ} – regnen·SCHIRM(Regenschirm)
  • útlevél {út·LEVÉL} – Weg·BRIEF(Reisepass)
  • kulcs – Schlüssel
  • zseb – Tasche (an Kleidung)
  • zsebemben – in meiner Tasche
  • táska – Tasche
  • rajta – auf ihm, auf ihr
  • hord – tragen (Kleidung)
  • visel – tragen (gehoben)
  • szemüveg – Brille
  • szemüveges {szemüvegES} – Brille·(ADJEKTIV)(mit Brille)
  • gomb – Knopf
  • ujj – Finger; Ärmel
  • táskám – meine Tasche (auch als Objekt)
  • zsebre tesz – einstecken; hinnehmen

↑ Hoch zum Seitenanfang

4.Rokonságnevek – Familien- und Verwandtschaftsbezeichnungen (→ 6.9.4)

A rokonságnevek viszonyt jelölnek: egy anya mindig valakinek az anyja. – Verwandtschaftswörter bezeichnen eine Beziehung: Eine Mutter ist immer jemandes Mutter.

Ezért szinte mindig birtokos személyjellel állnak. – Deshalb stehen sie fast immer mit Possessivsuffix.

Van egy öcsém. – Ich habe einen jüngeren Bruder.

A lányom orvos. – Meine Tochter ist Ärztin.

Hol lakik a bátyád? – Wo wohnt dein älterer Bruder?

Péter apja tanár. – Peters Vater ist Lehrer.

Személyjel nélkül főleg általános állításokban és többes számban állnak. – Ohne Suffix stehen sie vor allem in allgemeinen Aussagen und im Plural.

Minden anya szereti a gyerekét. – Jede Mutter liebt ihr Kind.

A szülők az udvaron várnak. – Die Eltern warten auf dem Hof.

A legtöbb rokonságnév szabályosan kapja a személyjelet: „lányom”, „gyerekem”, „férjem”, „felesége”, „testvére”. – Die meisten Verwandtschaftswörter bilden die Besitzformen regelmäßig: meine Tochter, mein Kind, mein Mann, seine Frau, sein Bruder oder seine Schwester.

A „férfi” általában férfit, a „férj” házastársat jelent; ugyanígy különbözik a „nő” és a „feleség”. – „férfi“ bezeichnet einen Mann allgemein, „férj“ den Ehemann; ebenso unterscheiden sich „nő“ – Frau – und „feleség“ – Ehefrau.

Az a férfi a férjem. – Jener Mann ist mein Mann.

A „testvér” fiútestvért és lánytestvért egyaránt jelöl. – „testvér“ bezeichnet Bruder und Schwester gleichermaßen.

Szabálytalan az „apa”, az „anya” és a „fiú”. – Unregelmäßig sind „apa“ – Vater –, „anya“ – Mutter – und „fiú“ – Sohn.

Az „apa” és az „anya” harmadik személyben elveszti szóvégi „a” hangját: „apja”, „anyja”, „apjuk”, „anyjuk”. – „apa“ und „anya“ verlieren in der dritten Person ihr auslautendes „a“: „apja“, „anyja“, „apjuk“, „anyjuk“.

A többi személyben szabályosak: „apám”, „anyád”, „apánk”, mint az „almám”. – In den übrigen Personen sind sie regelmäßig: mein Vater, deine Mutter, unser Vater, wie „almám“ – mein Apfel.

Az apja mérnök, az anyja tanárnő. – Sein Vater ist Ingenieur, seine Mutter Lehrerin.

A „fiú” minden birtokos alakját a rövid „fi-” tőből képzi: „fiam”, „fiad”, „fia”, „fiunk”, „fiatok”, „fiuk”. – „fiú“ bildet alle Besitzformen vom kurzen Stamm „fi-“: mein, dein, sein, unser, euer, ihr Sohn.

Hány éves a fiad? – Wie alt ist dein Sohn?

A fiunk egyetemre jár. – Unser Sohn studiert.

A testvérekre négy szó van, nem és életkor szerint: „báty”, „öcs”, „nővér”, „húg”. – Für Geschwister gibt es vier Wörter, nach Geschlecht und Alter: älterer Bruder, jüngerer Bruder, ältere Schwester, jüngere Schwester.

Két bátyám és egy húgom van. – Ich habe zwei ältere Brüder und eine jüngere Schwester.

A „báty” és az „öcs” személyjele hosszú magánhangzóval kezdődik: „bátyám”, „öcsém”, „bátyánk”, „öcsétek”, nem *„bátyom”, *„öcsöm”. – Die Suffixe von „báty“ und „öcs“ beginnen mit einem langen Vokal: „bátyám“, „öcsém“, „bátyánk“, „öcsétek“, nicht *„bátyom“, *„öcsöm“.

Harmadik személyben „bátyja” áll, az „öcs” esetében pedig a „j” hasonul: „öccse”, „öccsük”. – In der dritten Person steht „bátyja“; bei „öcs“ gleicht sich das „j“ an: „öccse“, „öccsük“.

Péter öccse még iskolás. – Peters jüngerer Bruder geht noch zur Schule.

A „nővér” és a „húg” szabályos: „nővérem”, „nővére”, „húgom”, „húga”. – „nővér“ und „húg“ sind regelmäßig: meine, ihre ältere Schwester; meine, ihre jüngere Schwester.

A hosszú magánhangzó régi, magánhangzóra végződő alapszó maradványa: „bátya”, mint „alma” – „almám”. – Der lange Vokal ist der Rest einer alten Grundform auf Vokal: „bátya“, wie „alma“ – „almám“.

Hány testvéred van? – Wie viele Geschwister hast du?

Több rokont a birtoktöbbesítő „-i-” jel jelöl (→ 6.4.2). – Mehrere Verwandte bezeichnet das Pluralzeichen des Besitzes „-i-“.

A gyerekeim már felnőttek. – Meine Kinder sind schon erwachsen.

Péter öccsei Budapesten tanulnak. – Peters jüngere Brüder studieren in Budapest.

A fiaim és a bátyáim is itt vannak. – Auch meine Söhne und meine älteren Brüder sind hier.

A „szülő” az „-i-” előtt „szüle-” tövet mutat: „szüleim”, „nagyszülei”. – „szülő“ – Elternteil – zeigt vor „-i-“ den Stamm „szüle-“: meine Eltern, seine Großeltern.

A szüleim Pécsen laknak. – Meine Eltern wohnen in Pécs.

Számnév után a birtokszó egyes számban marad (→ 6.4.7). – Nach einem Zahlwort bleibt das Besitzwort im Singular.

Három fia van. – Er hat drei Söhne.

Az „apa” és az „anya” összetételei ugyanígy ragozódnak: „nagyapám”, „nagyapja”, „nagyanyja”. – Zusammensetzungen mit „apa“ und „anya“ beugen ebenso: mein Großvater, sein Großvater, seine Großmutter.

A nagyapám kilencvenéves. – Mein Großvater ist neunzig Jahre alt.

A „nagymama” és a „nagypapa” szabályos: „nagymamája”, „nagypapája”. – „nagymama“ – Oma – und „nagypapa“ – Opa – sind regelmäßig: „nagymamája“, „nagypapája“.

Nyáron a nagymamámnál voltunk. – Im Sommer waren wir bei meiner Großmutter.

A „nagybácsi” és a „nagynéni” birtokos alakjai többnyire régebbi alapszóból képződnek: „nagybátyám”, „nagybátyja”, „nagynéném”, „nagynénje”. – „nagybácsi“ – Onkel – und „nagynéni“ – Tante – bilden die Besitzformen meist von älteren Grundformen: mein Onkel, sein Onkel, meine Tante, seine Tante.

Ritkábban a „nagynénim”, „nagynénije” alak is előfordul. – Seltener kommen auch „nagynénim“, „nagynénije“ vor.

Az „unoka” összetételei oldalági rokonokat jelölnek: „unokaöcs”, „unokahúg”, „unokatestvér”. – Zusammensetzungen mit „unoka“ – Enkel – bezeichnen Seitenverwandte: Neffe, Nichte, Cousin oder Cousine.

Az „unokaöcs” úgy ragozódik, mint az „öcs”: „unokaöcsém”, „unokaöccse”. – „unokaöcs“ beugt wie „öcs“: mein Neffe, sein Neffe.

A házassággal szerzett rokonok neve többnyire szabályos: „apósom”, „anyósa”, „menyem”, „sógora”. – Die Bezeichnungen der angeheirateten Verwandten sind meist regelmäßig: mein Schwiegervater, seine Schwiegermutter, meine Schwiegertochter, sein Schwager.

A „vő” a „fő” – „feje” és a „nő” – „neje” mintájára ragozódik: „vejem”, „veje”, „vejünk”; a „vője” ritkább. – „vő“ – Schwiegersohn – beugt nach dem Muster „fő“ – „feje“ und „nő“ – „neje“: „vejem“, „veje“, „vejünk“; „vője“ ist seltener.

A lányunk férje, vagyis a vejünk, orvos. – Der Mann unserer Tochter, also unser Schwiegersohn, ist Arzt.

A „nejem”, „neje” választékos és elavuló, a „nője” a köznyelvben barátnőt, szeretőt jelent. – „nejem“, „neje“ – meine, seine Gattin – sind gehoben und veraltend, „nője“ bedeutet umgangssprachlich „seine Freundin, seine Geliebte“.

A feleségem húga a sógornőm. – Die jüngere Schwester meiner Frau ist meine Schwägerin.

A becéző „anyu”, „apu”, „anyuka”, „apuka” szabályos: „anyukám”, „apukája”. – Die Koseformen „anyu“, „apu“, „anyuka“, „apuka“ sind regelmäßig: meine Mutti, sein Papa.

A tiszteletteljes „édesanya” és „édesapa” úgy ragozódik, mint az „anya” és az „apa”: „édesanyja”, „édesapja”. – Die respektvollen Formen „édesanya“ und „édesapa“ beugen wie „anya“ und „apa“: seine Mutter, sein Vater.

Hogy van az édesanyád? – Wie geht es deiner Mutter?

Az „anyád” alak egy durva káromkodást idéz, ezért a beszélgetőtárs anyjáról „édesanyád” vagy „anyukád” formában kérdeznek. – Die Form „anyád“ erinnert an einen derben Fluch; nach der Mutter des Gesprächspartners fragt man daher mit „édesanyád“ oder „anyukád“.

A köznyelvi „tesó” a „testvér” rövidítése: „tesóm”, „tesója”. – Das umgangssprachliche „tesó“ ist eine Kurzform von „testvér“: mein, sein Bruder oder Schwester.

Szerelmi partner jelentésben a „fiú” szabályos: „fiúm”, „fiúja”, „fiújuk”. – In der Bedeutung „fester Freund“ ist „fiú“ regelmäßig: mein Freund, ihr Freund, ihr Freund (von mehreren).

Anna fia ötéves, Anna fiúja egyetemista. – Annas Sohn ist fünf Jahre alt, Annas Freund ist Student.

A „fiúk” (hosszú ú) a fiú többes száma, a „fiuk” (rövid u) azt jelenti: az ő fiuk. – „fiúk“ (langes ú) ist der Plural – Jungen –, „fiuk“ (kurzes u) heißt „ihr Sohn“.

Rokonságon kívül az „anya” szabályos: A csavar anyája meglazult. – Außerhalb der Verwandtschaft ist „anya“ regelmäßig: Die Mutter der Schraube hat sich gelockert.

A pontos rokoni viszonyt birtokos szerkezet adja meg (→ 6.6.1). – Die genaue Verwandtschaft gibt eine Besitzkette an.

Anyám öccse orvos. – Der jüngere Bruder meiner Mutter ist Arzt.

Az anyai nagyapám Erdélyből jött. – Mein Großvater mütterlicherseits kam aus Siebenbürgen.

A név vagy rokonságnév után álló „-ék” a személyt a családjával együtt jelöli. – „-ék“ nach einem Namen oder Verwandtschaftswort bezeichnet die Person zusammen mit ihrer Familie.

Péterék holnap jönnek. – Peter und seine Familie kommen morgen.

Vasárnap anyáméknál ebédelünk. – Am Sonntag essen wir bei meinen Eltern zu Mittag.

Az „-ék” az „-é” birtokjelből és a „-k” többesjelből keletkezett (→ 6.8.2). – „-ék“ ist aus dem Besitzzeichen „-é“ und dem Pluralzeichen „-k“ entstanden.

A „Miatyánk” imában a birtokost a „mi” névmás és a „-nk” személyjel egyaránt jelöli. – Im Gebet „Miatyánk“ – Vaterunser – bezeichnen das Pronomen „mi“ und das Suffix „-nk“ beide den Besitzer.

Az „atya” az „apa” régi, választékos alakja, és ugyanúgy ragozódik: „atyám”, „atyja”. – „atya“ ist die alte, gehobene Form von „apa“ und beugt ebenso: mein Vater, sein Vater.

Wortschatz

  • rokonságnév {rokonság·NÉV} – Verwandtschaft·NAME(Verwandtschaftsbezeichnung)
  • apa – Vater
  • apám – mein Vater
  • apja – sein/ihr Vater
  • anya – Mutter
  • anyja – seine/ihre Mutter
  • fiú – Sohn; Junge
  • fia – sein/ihr Sohn
  • lány – Tochter; Mädchen
  • férj – Ehemann
  • feleség – Ehefrau
  • testvér – Bruder oder Schwester
  • báty – älterer Bruder
  • bátyám – mein älterer Bruder
  • öcs – jüngerer Bruder
  • öccse – sein/ihr jüngerer Bruder
  • nővér – ältere Schwester
  • húg – jüngere Schwester
  • szülő – Elternteil
  • szüleim – meine Eltern
  • nagyapa {nagy·APA} – groß·VATER(Großvater)
  • nagybácsi {nagy·BÁCSI} – groß·ONKEL(Onkel)
  • nagynéném – meine Tante
  • unokaöcs {unoka·ÖCS} – Enkel·JÜNGERER_BRUDER(Neffe)
  • unokatestvér {unoka·TESTVÉR} – Enkel·GESCHWISTER(Cousin, Cousine)
  • anyós – Schwiegermutter
  • vő – Schwiegersohn
  • vejem – mein Schwiegersohn
  • sógornő {sógor·NŐ} – Schwager·FRAU(Schwägerin)
  • édesanya {édes·ANYA} – süß·MUTTER(Mutter (respektvoll))
  • fiúja – ihr Freund
  • Péterék – Peter und seine Familie
  • anyai – mütterlicherseits

↑ Hoch zum Seitenanfang

5.Birtokos személyjel személyes névmás helyett – Possessivsuffix statt Personalpronomen (→ 6.9.5)

A német a testrész birtokosát gyakran részes esetű személyes névmással nevezi meg, a testrész előtt pedig csak névelő áll. – Das Deutsche nennt den Besitzer eines Körperteils oft mit einem Personalpronomen im Dativ, vor dem Körperteil steht nur der Artikel.

A német nyelvtan ezt Pertinenzdativnak, vagyis hovatartozást jelölő részes esetnek nevezi. – Die deutsche Grammatik nennt diesen Dativ Pertinenzdativ oder Zugehörigkeitsdativ.

A magyarban erre nincs külön mondatrész: a személy birtokos személyjelként áll a testrészen. – Im Ungarischen gibt es dafür kein eigenes Satzglied: Die Person steht als Possessivsuffix am Körperteil.

A szemébe nézett. – Er sah ihr in die Augen.

Megveregette a vállát. – Er klopfte ihm auf die Schulter.

Megcsókolta a kezét. – Er küsste ihr die Hand.

Az anya megmosta a gyerek kezét. – Die Mutter wusch dem Kind die Hände.

A német névmás személyenként változik, a magyarban csak a személyjel. – Das deutsche Pronomen wechselt mit der Person, im Ungarischen nur das Suffix.

Remeg a kezem. – Mir zittert die Hand.

Remeg a kezed. – Dir zittert die Hand.

Remeg a kezük. – Ihnen zittern die Hände.

Az ige mindig ugyanaz, mert az alany a kéz, nem a személy. – Das Verb bleibt immer gleich, denn Subjekt ist die Hand, nicht die Person.

Tárgyas igénél a testrész tárgyragot kap, az ige tárgyas ragozású. – Bei transitiven Verben erhält der Körperteil die Akkusativendung, das Verb steht in der bestimmten Konjugation.

Megfogta a kezemet. – Er nahm meine Hand.

A főnévi birtokos „-nak/-nek” raggal el is válhat a testrésztől, hasonlóan a német részes esethez (→ 6.5). – Ein Substantiv als Besitzer kann sich mit „-nak/-nek“ vom Körperteil lösen, ähnlich dem deutschen Dativ.

Péternek eltört a lába. – Peter hat sich das Bein gebrochen.

Péter lába eltört. – Peters Bein ist gebrochen.

A „nekem”, „neked”, „neki” névmás viszont rendszerint elmarad, mert a személyjel már megnevezi a személyt. – Das Pronomen „nekem“, „neked“, „neki“ fällt dagegen gewöhnlich weg, weil das Suffix die Person schon nennt.

Csak nyomaték vagy szembeállítás esetén áll, gyakran az „is” szóval. – Es steht nur bei Betonung oder Gegensatz, oft mit „is“ – auch.

Nekem is remeg a kezem. – Mir zittert auch die Hand.

Neki a lába fáj, nekem a hátam. – Ihm tut das Bein weh, mir der Rücken.

Ugyanígy szól a magyar mindenről, ami a személlyel történik. – Ebenso spricht das Ungarische über alles, was einer Person widerfährt.

Meghalt a kutyája. – Ihm ist der Hund gestorben.

Ellopták a táskámat. – Man hat mir die Tasche gestohlen.

Elromlott az autónk. – Uns ist das Auto kaputtgegangen.

Elment a buszom. – Mir ist der Bus weggefahren.

Az „Elment a buszom” azt a buszt jelenti, amellyel utazni akart a beszélő. – „Elment a buszom“ meint den Bus, mit dem der Sprecher fahren wollte.

Van egy második szerkezet is: a személy a tárgy, a testrész pedig névelő és személyjel nélkül, „-n” vagy „-ba/-be” raggal áll. – Es gibt auch eine zweite Bauweise: Die Person ist das Objekt, der Körperteil steht ohne Artikel und Suffix mit „-n“ oder „-ba/-be“.

Vállon veregette. – Er klopfte ihm auf die Schulter.

Hasba rúgta. – Er trat ihn in den Bauch.

A hasába rúgott. – Er trat ihm in den Bauch.

Ebben a szerkezetben a „kéz” megtartja hosszú magánhangzóját: „kézen fog”, de „kezét fogja”. – In dieser Bauweise behält „kéz“ seinen langen Vokal: „kézen fog“ – an der Hand nehmen –, aber „kezét fogja“ – hält seine Hand.

Kézen fogta a gyereket. – Sie nahm das Kind an der Hand.

Az udvarias megszólításban a harmadik személyű személyjel elég, az „Ön” névmás fölösleges (→ 7.1.7). – In der höflichen Anrede genügt das Suffix der dritten Person, das Pronomen „Ön“ ist überflüssig.

Hogy van a felesége? – Wie geht es Ihrer Frau?

Fáj a feje? – Tut Ihnen der Kopf weh?

Kezét csókolom! – Küss die Hand!

A köszönésben a „kezét” az Ön kezét jelenti; a német formula birtokos szó nélkül is megvan. – In der Grußformel bedeutet „kezét“ „Ihre Hand“; die deutsche Formel kommt ohne Possessivwort aus.

A rövid „Csókolom!” ma is élő köszönés, főleg gyerekek ajkán. – Das kurze „Csókolom!“ ist bis heute ein lebendiger Gruß, vor allem von Kindern.

Az angol a magyarhoz hasonlóan birtokos szót tesz: „He looked into her eyes”, „I broke my leg”. – Das Englische setzt wie das Ungarische das Possessivwort: „He looked into her eyes“, „I broke my leg“.

A francia és az orosz a némethez hasonlóan részes esetet használ: „Il lui a serré la main”, „On posmotrel ej v glaza”. – Französisch und Russisch setzen wie das Deutsche den Dativ: „Il lui a serré la main“ – er drückte ihm die Hand –, „On posmotrel ej v glaza“ – er sah ihr in die Augen.

Wortschatz

  • személyes névmás – Personalpronomen
  • részes eset – Dativ
  • szemébe – in sein/ihr Auge
  • vállát – seine/ihre Schulter (Objekt)
  • kezét – seine/ihre Hand (Objekt)
  • megvereget – klopfen
  • megcsókol – küssen
  • remeg – zittern
  • megfog – nehmen, fassen
  • eltörik – brechen (intransitiv)
  • nekem – mir
  • neki – ihm, ihr
  • is – auch
  • meghal – sterben
  • ellop – stehlen
  • elromlik – kaputtgehen
  • buszom – mein Bus
  • vállon vereget – auf die Schulter klopfen
  • hasba rúg – in den Bauch treten
  • kézen fog – an der Hand nehmen
  • Kezét csókolom! – Küss die Hand!
  • Csókolom! – Guten Tag! (respektvoller Gruß)

↑ Hoch zum Seitenanfang

6.A határozott névelő a testrésznevek előtt – Bestimmter Artikel bei Körperteilen (→ 6.9.6)

A birtokos személyjeles testrésznév előtt határozott névelő áll. – Vor einem Körperteilwort mit Possessivsuffix steht der bestimmte Artikel.

Fáj a fejem. – Mir tut der Kopf weh.

Mi van a kezedben? – Was hast du in der Hand?

Becsukta a szemét. – Er schloss die Augen.

Tedd a kezed az asztalra! – Leg die Hand auf den Tisch!

A személyjeles szó határozottnak számít, ezért a névelő alanyként, tárgyként és raggal is szabály (→ 6.10.1). – Ein Wort mit Possessivsuffix gilt als bestimmt; der Artikel ist daher im Subjekt, im Objekt und mit Kasusendung die Regel.

A német is névelőt tesz, de birtokos szó nélkül; a magyar névelőt is, személyjelet is. – Das Deutsche setzt ebenfalls den Artikel, aber ohne Possessivwort; das Ungarische Artikel und Suffix.

Személyjel nélkül, névelővel a testrész általában a szervet jelöli, nem egy ember testrészét. – Ohne Suffix, mit Artikel bezeichnet das Körperteilwort das Organ allgemein, nicht das eines bestimmten Menschen.

A szív pumpálja a vért. – Das Herz pumpt das Blut.

A szem a lélek tükre. – Das Auge ist der Spiegel der Seele.

Ha egy meghatározott emberről van szó, megjelenik a személyjel. – Ist ein bestimmter Mensch gemeint, kommt das Suffix hinzu.

Gyorsan ver a szívem. – Mein Herz schlägt schnell.

Állandó cselekvéseknél a testrész tárgyragot kap, de névelőt és személyjelet nem. – Bei festen Tätigkeiten erhält das Körperteilwort die Akkusativendung, aber weder Artikel noch Suffix.

A tárgy és az ige együtt egy cselekvést vagy gesztust nevez meg; az ige alanyi ragozású. – Objekt und Verb bezeichnen zusammen eine Tätigkeit oder Geste; das Verb steht in der unbestimmten Konjugation.

Kezet mostam. – Ich habe mir die Hände gewaschen.

Fogat mostál? – Hast du dir die Zähne geputzt?

Vállat vont. – Er zuckte mit den Schultern.

Kezet fogtunk. – Wir gaben uns die Hand.

Fejet hajtott a király előtt. – Er verneigte sich vor dem König.

Szemet hunyt a hibák fölött. – Er drückte bei den Fehlern ein Auge zu.

A szerencse hátat fordított neki. – Das Glück kehrte ihm den Rücken.

Mellettük többnyire igekötős, tárgyas ragozású változat áll névelővel és személyjellel (→ 10.5.7). – Daneben steht meist eine Form mit Verbalpräfix, bestimmter Konjugation, Artikel und Suffix.

Megvonta a vállát. – Er zuckte mit den Schultern.

Lehajtotta a fejét. – Er senkte den Kopf.

A névelős alak egy meghatározott testrészt nevez meg, a névelő nélküli csak a gesztust. – Die Form mit Artikel nennt den Körperteil als bestimmtes Objekt, die Form ohne Artikel nur die Geste.

Kéz kezet mos. – Eine Hand wäscht die andere.

Eszközt és módot „-val/-vel” ragos testrésznév fejez ki, névelő és személyjel nélkül (→ 4.10). – Mittel und Art drückt das Körperteilwort mit „-val/-vel“ aus, ohne Artikel und Suffix.

Két kézzel fogta a kormányt. – Er hielt das Lenkrad mit beiden Händen.

Csukott szemmel hallgatta a zenét. – Sie hörte die Musik mit geschlossenen Augen.

Lehajtott fejjel ült a sarokban. – Er saß mit gesenktem Kopf in der Ecke.

Tele szájjal nem illik beszélni. – Mit vollem Mund spricht man nicht.

A rag „v” hangja hasonul: kézzel, szemmel, fejjel, szájjal. – Das „v“ der Endung gleicht sich an: mit der Hand, mit dem Auge, mit dem Kopf, mit dem Mund.

Bal kézzel ír. – Er schreibt mit links.

A bal kezével írt, mert a jobb keze be volt kötözve. – Sie schrieb mit der linken Hand, weil die rechte verbunden war.

A „Bal kézzel ír” szokást ír le, „A bal kezével írt” egyetlen esetet. – „Bal kézzel ír“ beschreibt eine Gewohnheit, „A bal kezével írt“ einen einzelnen Fall.

Ha a cselekvés a tárgy egy testrészét éri, a testrész csak a helyet nevezi meg, névelő és személyjel nélkül. – Trifft die Handlung einen Körperteil des Objekts, nennt der Körperteil nur die Stelle, ohne Artikel und Suffix.

Arcon csókolta a lányát. – Er küsste seine Tochter auf die Wange.

Karon fogta a barátnőjét. – Er hakte seine Freundin unter.

A rendőr nyakon csípte a tolvajt. – Der Polizist packte den Dieb am Kragen.

Személyjel itt fölösleges volna, mert a testrész a tárgyé. – Ein Suffix wäre hier überflüssig, denn der Körperteil gehört dem Objekt.

Ha maga a testrész a tárgy, ismét névelő és személyjel áll. – Ist der Körperteil selbst das Objekt, stehen wieder Artikel und Suffix.

Megcsókolta a lánya arcát. – Er küsste die Wange seiner Tochter.

Régebbi alakulat az „arcul csap”, ugyanazzal a raggal, mint a „magyarul”. – Eine ältere Bildung ist „arcul csap“ – ins Gesicht schlagen –, mit derselben Endung wie „magyarul“ – auf Ungarisch.

Jelző esetén a névelő a jelző elé kerül. – Bei einem Attribut rückt der Artikel vor das Attribut.

Fáj a bal térdem. – Mir tut das linke Knie weh.

Az egyik szemem rosszabbul lát. – Mein eines Auge sieht schlechter.

A „mindkét” egyetlen szó, névelő nélkül áll; a „mind a két” ugyanazt jelenti. – „mindkét“ – beide – ist ein Wort und steht ohne Artikel; „mind a két“ bedeutet dasselbe.

Mindkét kezével kapaszkodott. – Er hielt sich mit beiden Händen fest.

A birtoklást kifejező mondatban a testrész személyjellel, de névelő nélkül áll (→ 6.7.1). – Im Haben-Satz steht der Körperteil mit Suffix, aber ohne Artikel.

Kék szeme van. – Sie hat blaue Augen.

A szeme kék. – Ihre Augen sind blau.

Az első mondat új tulajdonságot vezet be, a második az ismert szemről mond valamit. – Der erste Satz führt ein neues Merkmal ein, der zweite sagt etwas über die bekannten Augen.

A nagyapámnak már nincs foga. – Mein Großvater hat keine Zähne mehr.

Jelzőként „-ú/-ű” képzős melléknév lesz belőle: kék szemű lány, hosszú hajú fiú. – Als Attribut wird daraus ein Adjektiv auf „-ú/-ű“: ein blauäugiges Mädchen, ein langhaariger Junge.

Átvitt értelmű szólásokban a testrész gyakran személyjellel, de névelő nélkül áll. – In übertragenen Wendungen steht der Körperteil oft mit Suffix, aber ohne Artikel.

Szívén viseli a gyerekek sorsát. – Ihm liegt das Schicksal der Kinder am Herzen.

Szívére vette a kritikát. – Sie nahm sich die Kritik zu Herzen.

Fejébe vette, hogy pilóta lesz. – Er hat sich in den Kopf gesetzt, Pilot zu werden.

Szemére vetette a késést. – Sie warf ihm die Verspätung vor.

Szó szerinti jelentésben a névelő szokásos: A szemébe ment egy porszem. – In wörtlicher Bedeutung ist der Artikel üblich: Ihm ist ein Staubkorn ins Auge geraten.

Egyes ragos testrésznevek határozószóvá merevedtek; előttük sohasem áll névelő. – Manche Körperteilwörter mit Endung sind zu Adverbien erstarrt; vor ihnen steht nie ein Artikel.

Fejből tudja a verset. – Er kann das Gedicht auswendig.

Fejben számolt. – Er rechnete im Kopf.

Szívből nevetett. – Sie lachte von Herzen.

Kéz a kézben sétáltak. – Sie gingen Hand in Hand spazieren.

Szemtől szembe álltak. – Sie standen sich von Angesicht zu Angesicht gegenüber.

A levél kézről kézre járt. – Der Brief ging von Hand zu Hand.

A német ikerformulákban sincs névelő: „Hand in Hand”, „Kopf an Kopf”. – Auch die deutschen Paarformeln haben keinen Artikel: „Hand in Hand“, „Kopf an Kopf“.

Megszólításban a testrésznév személyjellel, de névelő nélkül áll. – In der Anrede steht das Körperteilwort mit Suffix, aber ohne Artikel.

Gyere ide, szívem! – Komm her, mein Herz!

Drága szívem, ne sírj! – Mein liebes Herz, wein nicht!

A német, a francia és a spanyol névelőt tesz birtokos szó nélkül: „Sie hob die Hand”, „Elle a levé la main”, „Levantó la mano”. – Deutsch, Französisch und Spanisch setzen den Artikel ohne Possessivwort: „Sie hob die Hand“, „Elle a levé la main“, „Levantó la mano“.

Az angol birtokos névmást tesz névelő nélkül: „She raised her hand”. – Das Englische setzt das Possessivpronomen ohne Artikel: „She raised her hand“.

Az orosz és a latin sem névelőt, sem birtokos szót nem használ: „Ona podnjala ruku”, „Manum sustulit”. – Russisch und Latein haben weder Artikel noch Possessivwort: „Ona podnjala ruku“, „Manum sustulit“.

A magyar mindkettőt jelöli: Felemelte a kezét. – Das Ungarische kennzeichnet beides: Sie hob die Hand.

Wortschatz

  • határozott névelő – bestimmter Artikel
  • névelő {név·ELŐ} – Name·VOR(Artikel)
  • becsuk – schließen
  • felemel – heben
  • szív – Herz
  • lélek – Seele
  • tükör – Spiegel
  • kezet mos – sich die Hände waschen
  • fogat mos – sich die Zähne putzen
  • vállat von – mit den Schultern zucken
  • kezet fog – sich die Hand geben
  • fejet hajt – sich verneigen
  • szemet huny – ein Auge zudrücken
  • hátat fordít – den Rücken kehren
  • két kézzel – mit beiden Händen
  • csukott szemmel – mit geschlossenen Augen
  • bal kézzel – mit links
  • arcon csókol – auf die Wange küssen
  • karon fog – unterhaken
  • nyakon csíp – am Kragen packen
  • arcul csap – ins Gesicht schlagen
  • mindkét {mind·KÉT} – alle·ZWEI(beide)
  • kék szemű – blauäugig
  • szívén visel – am Herzen tragen
  • szemére vet – vorwerfen
  • fejből – auswendig
  • kéz a kézben – Hand in Hand
  • szívem – mein Herz, mein Schatz

↑ Hoch zum Seitenanfang

7.Visszaható jelentésű birtokos szerkezetek – Besitzkonstruktionen mit reflexiver Bedeutung (→ 6.9.7)

Ha az ige személyragja és a testrész birtokos személyjele ugyanazt a személyt jelöli, a szerkezet visszaható jelentésű. – Bezeichnen Personalendung des Verbs und Possessivsuffix am Körperteil dieselbe Person, hat die Konstruktion rückbezügliche Bedeutung.

Megtörlöm a kezem. – Ich trockne mir die Hände ab.

Megfésülöd a hajad. – Du kämmst dir die Haare.

Megmossuk az arcunkat. – Wir waschen uns das Gesicht.

Levágjátok a körmötöket? – Schneidet ihr euch die Nägel?

Visszaható névmás ilyenkor nem áll; a feladatát a személyjel látja el. – Ein Reflexivpronomen steht dann nicht; seine Aufgabe übernimmt das Possessivsuffix.

Ha a két személy eltér, a testrész valaki másé. – Weichen die beiden Personen ab, gehört der Körperteil jemand anderem.

Megmosom a kezed. – Ich wasche dir die Hände.

Megmosod a kezem. – Du wäschst mir die Hände.

Első és második személyben a viszony így mindig egyértelmű. – In der ersten und zweiten Person ist der Bezug damit immer eindeutig.

Harmadik személyben az alak nem mutatja meg, saját vagy más testrészéről van-e szó. – In der dritten Person zeigt die Form nicht, ob es um den eigenen oder einen fremden Körperteil geht.

Anna megmossa a kezét. – Anna wäscht sich die Hände. / Anna wäscht ihm (ihr) die Hände.

Ha nincs szó más személyről, a mondatot visszaható értelemben értik. – Ist von keiner anderen Person die Rede, wird der Satz rückbezüglich verstanden.

Anna hazaér, és megmossa a kezét. – Anna kommt nach Hause und wäscht sich die Hände.

A kisfiú sáros. Anna megmossa a kezét. – Der kleine Junge ist schmutzig. Anna wäscht ihm die Hände.

A legbiztosabb a másik birtokost megnevezni. – Am sichersten ist es, den anderen Besitzer zu nennen.

Anna megmossa a kisfiú kezét. – Anna wäscht dem kleinen Jungen die Hände.

Többes számú alanynál a „-uk/-ük” azt mutatja, hogy mindenki a saját testrészét mossa. – Bei einem Subjekt im Plural zeigt „-uk/-ük“, dass jeder seinen eigenen Körperteil wäscht.

A gyerekek megmossák a kezüket. – Die Kinder waschen sich die Hände.

A rokonok és a saját tárgyak is személyjelet kapnak; itt a németnek sincs visszaható szava. – Auch Angehörige und eigene Gegenstände tragen das Suffix; hier hat auch das Deutsche kein rückbezügliches Wort.

Péter felhívja az anyját. – Péter ruft seine Mutter an.

Éva otthon felejtette a kulcsát. – Éva hat ihren Schlüssel zu Hause vergessen.

Maga mellé tette a táskáját. – Sie stellte ihre Tasche neben sich.

Ha Gáborról is szó van, az „anyját” Gábor anyját is jelentheti, ugyanúgy, mint a német „seine Mutter”. – Ist auch von Gábor die Rede, kann „anyját“ auch Gábors Mutter bedeuten, genau wie das deutsche „seine Mutter“.

Az egész személyre visszaható ige vagy a „magát” névmás vonatkozik, a testrészre a személyjel (→ 7.4.4, 11.10). – Auf die ganze Person bezieht sich ein reflexives Verb oder das Pronomen „magát“, auf den Körperteil das Possessivsuffix.

Péter megmosakszik. – Péter wäscht sich.

Péter megmossa az arcát. – Péter wäscht sich das Gesicht.

Anna fésülködik. – Anna fésüli a haját. – Anna kämmt sich. – Anna kämmt sich die Haare.

Megvágtam magam. – Megvágtam az ujjamat. – Ich habe mich geschnitten. – Ich habe mir in den Finger geschnitten.

A testrész mellett nem áll még egy visszaható névmás. – Neben dem Körperteil steht kein zusätzliches Reflexivpronomen.

A „saját” azt rögzíti, hogy a birtokos az alany; a névelő és a birtokszó között áll, a személyjelet nem változtatja (→ 7.4.6). – „saját“ – eigen – legt fest, dass der Besitzer das Subjekt ist; es steht zwischen Artikel und Besitzwort und ändert das Suffix nicht.

Péter felhívja a saját anyját. – Péter ruft seine eigene Mutter an.

Péter felhívja Gábor anyját. – Péter ruft Gábors Mutter an.

Mindenki a saját gyerekét félti. – Jeder sorgt sich um sein eigenes Kind.

A „saját” mellett a visszaható névmás is lehet birtokos: a magam, a magad, a maga, a magunk, a magatok, a maguk. – Neben „saját“ kann auch das Reflexivpronomen Besitzer sein.

Ilyenkor a birtokszó mindig harmadik személyű, mint főnévi birtokos után: a magam háza, a magunk háza. – Dann steht das Besitzwort immer in der dritten Person, wie nach einem Substantiv als Besitzer: mein eigenes Haus, unser eigenes Haus.

A „saját” után viszont a birtokszó viseli a személyt: a saját házam, a saját házunk. – Nach „saját“ trägt dagegen das Besitzwort die Person: mein eigenes Haus, unser eigenes Haus.

A magam részéről nem bánom. – Meinerseits habe ich nichts dagegen.

Mindenki a maga módján ünnepel. – Jeder feiert auf seine Weise.

Mindenki a maga szerencséjének kovácsa. – Jeder ist seines Glückes Schmied.

A régebbi nyelvben és a nyelvjárásokban mindkét tag személyjelet kap: „a magam gyermekem”; a köznyelv „a magam gyermeke” alakot használ. – In älterer Sprache und in Mundarten tragen beide Teile das Suffix: „a magam gyermekem“; die Standardsprache sagt „a magam gyermeke“.

A „maga” egy ’test’ jelentésű „mag” szó birtokos alakjából lexikalizálódott; ez a jelentés csak rokon nyelvekben él. – „maga“ ist aus der Besitzform eines Wortes „mag“ in der Bedeutung „Körper“ erstarrt; diese Bedeutung lebt nur in verwandten Sprachen.

A „megmossa magát” így eredetileg ugyanúgy épült, mint a „megmossa a kezét”. – „megmossa magát“ – er wäscht sich – war ursprünglich genauso gebaut wie „megmossa a kezét“ – er wäscht seine Hand.

Ezért követik a visszaható névmás alakjai a birtokos személyjeleket: magam, magad, maga, magunk, magatok, maguk. – Daher folgen die Formen des Reflexivpronomens den Possessivsuffixen: mich, dich, sich, uns, euch, sich.

A „magam” után is elmaradhat a tárgyrag, mint a „kezem” után: „megvágtam magam”. – Auch nach „magam“ kann die Akkusativendung fehlen, wie nach „kezem“: „megvágtam magam“.

Ha valami valakinek a javára történik, a visszaható névmás részes esete áll (→ 7.4). – Geschieht etwas zu jemandes Vorteil, steht der Dativ des Reflexivpronomens.

Vett magának egy kabátot. – Er hat sich einen Mantel gekauft.

Ha a dolog már a birtokában van, a birtokos személyjel áll. – Ist die Sache schon in seinem Besitz, steht das Possessivsuffix.

Felvette a kabátját. – Er hat sich den Mantel angezogen.

Az újonnan szerzett vagy készített tárgy nem kap személyjelet: „egy kabátot”, nem „a kabátját”. – Ein Gegenstand, der erst erworben oder hergestellt wird, trägt kein Suffix: „egy kabátot“, nicht „a kabátját“.

Főztem magamnak egy kávét. – Megittam a kávémat. – Ich habe mir einen Kaffee gekocht. – Ich habe meinen Kaffee getrunken.

Az állandó szókapcsolatokban is a személyjel felel meg a német „sich” és „dir” szónak. – Auch in festen Wendungen entspricht das Possessivsuffix dem deutschen „sich“ und „dir“.

Sokat törte a fejét a feladaton. – Er hat sich lange den Kopf über die Aufgabe zerbrochen.

Verd ki a fejedből ezt a tervet! – Schlag dir diesen Plan aus dem Kopf!

Mossa a kezét. – Er wäscht seine Hände in Unschuld.

A magyar és az angol harmadik személyben nyitva hagyja, kinek a kezét mossák: „He washes his hands”. – Ungarisch und Englisch lassen in der dritten Person offen, wessen Hände gewaschen werden: „He washes his hands“.

A német, a francia és a spanyol névmással különbözteti meg: „sich” és „ihm”, „se” és „lui”, „se” és „le”. – Deutsch, Französisch und Spanisch unterscheiden mit dem Pronomen: „sich“ und „ihm“, „se“ und „lui“, „se“ und „le“.

A latin a visszaható „suus” és a nem visszaható „eius” szóval tesz különbséget: „Manus suas lavat”, „Manus eius lavat”. – Das Lateinische unterscheidet mit dem rückbezüglichen „suus“ und dem nicht rückbezüglichen „eius“: „Manus suas lavat“, „Manus eius lavat“.

Wortschatz

  • visszaható {vissza·HATÓ} – zurück·WIRKEND(reflexiv, rückbezüglich)
  • személyrag {személy·RAG} – Person·ENDUNG(Personalendung)
  • megtöröl – abtrocknen
  • megfésül – kämmen
  • körmötöket – eure Nägel (Objekt)
  • megmos – waschen
  • kezüket – ihre Hände (mehrere Besitzer, Objekt)
  • sáros – schmutzig
  • felhív – anrufen
  • anyját – seine/ihre Mutter (Objekt)
  • megmosakszik – sich waschen
  • fésülködik – sich kämmen
  • megvág – schneiden
  • magam – mich, mich selbst
  • magát – sich, sich selbst
  • saját – eigen
  • a magam részéről – meinerseits
  • a maga módján – auf seine Weise
  • kovács – Schmied
  • magának – sich, für sich
  • töri a fejét – sich den Kopf zerbrechen
  • mossa a kezét – seine Hände in Unschuld waschen

↑ Hoch zum Seitenanfang

8.Eltérések a német nyelvhasználattól – Unterschiede zum deutschen Sprachgebrauch (→ 6.9.8)

A német részes esete és névelője helyén a magyarban birtokos személyjel áll; a „nekem” ilyen mondatban hibás volna. – Wo das Deutsche Dativ und Artikel setzt, steht im Ungarischen das Possessivsuffix; „nekem“ wäre in einem solchen Satz falsch.

Eltörtem a lábam. – Ich habe mir das Bein gebrochen.

Az anya megfésüli a gyerek haját. – Die Mutter kämmt dem Kind die Haare.

Remeg a térdem. – Mir zittern die Knie.

A személyjel nélküli „Felemelte a kezet” egy másik, ismert kézről szólna, például egy szoboréról. – Der Satz ohne Suffix, „Felemelte a kezet“, spräche von einer anderen, bekannten Hand, etwa der einer Statue.

Megrázta a fejét. – Er schüttelte den Kopf.

Ahol a német többes számot használ, a magyarban gyakran egyes szám áll. – Wo das Deutsche den Plural setzt, steht im Ungarischen oft der Singular.

A páros testrészeket és ruhadarabokat egységnek tekinti: szem, fül, kéz, láb, cipő, kesztyű, zokni. – Paarige Körperteile und Kleidungsstücke gelten als Einheit: Auge, Ohr, Hand, Bein, Schuh, Handschuh, Socke.

Fáj a lábam. – Mir tun die Füße weh.

Kék a szeme. – Sie hat blaue Augen.

Vizes a cipőm. – Meine Schuhe sind nass.

Hideg a kesztyűd. – Deine Handschuhe sind kalt.

A „haj” és a „fog” egyes számban az egész hajat, illetve az összes fogat jelöli. – „haj“ und „fog“ bezeichnen im Singular das ganze Haar bzw. alle Zähne.

Hosszú a haja. – Er hat lange Haare.

Fehér a foga. – Sie hat weiße Zähne.

Egyetlen szál haj a „hajszál”, egyetlen fog vagy szem „az egyik fogam”, „az egyik szemem”. – Ein einzelnes Haar heißt „hajszál“, ein einzelner Zahn oder ein Auge „az egyik fogam“, „az egyik szemem“.

Fáj az egyik fogam. – Mir tut ein Zahn weh.

Az „-ú/-ű” képzős melléknévben is egyes szám marad: „kék szemű”, nem *„kék szemekű”. – Auch im Adjektiv auf „-ú/-ű“ bleibt der Singular: „kék szemű“, nicht *„kék szemekű“.

A német ezt a képzést csak néhány szónál ismeri („blauäugig”, „langhaarig”), egyébként „mit langen Haaren” formát használ. – Das Deutsche kennt diese Bildung nur bei wenigen Wörtern (blauäugig, langhaarig) und sagt sonst „mit langen Haaren“.

Égnek mered a hajam. – Mir stehen die Haare zu Berge.

Kivétel a többes számú „Fel a kezekkel!” felszólítás. – Eine Ausnahme mit Plural ist der Befehl „Fel a kezekkel!“ – Hände hoch!

Az állandó szókapcsolatokban a testrész gyakran személyjel nélkül és egyes számban áll, ahol a németben többes szám van. – In festen Wendungen steht der Körperteil oft ohne Suffix und im Singular, wo das Deutsche den Plural hat.

Puszta kézzel fogta meg. – Er packte es mit bloßen Händen.

Nyitott szemmel alszik. – Er schläft mit offenen Augen.

Teli torkból kiabált. – Er schrie aus vollem Hals.

Tetőtől talpig sáros. – Er ist von Kopf bis Fuß schmutzig.

A „tetőtől talpig” szó szerint: a tetejétől a talpáig. – „tetőtől talpig“ heißt wörtlich „vom Dach bis zur Sohle“.

Négykézláb mászik. – Er kriecht auf allen vieren.

A német „Kopfschmerzen haben” fordulatnak a magyarban igei szerkezet felel meg: „Fáj a fejem”; a „Fejfájásom van” is helyes. – Der deutschen Wendung „Kopfschmerzen haben“ entspricht im Ungarischen ein Verbalsatz: „Fáj a fejem“; „Fejfájásom van“ ist ebenfalls richtig.

Fáj a fejem. – Ich habe Kopfschmerzen.

Fáj a hasam. – Ich habe Bauchschmerzen.

A „zsebre tesz” állandó szókapcsolatban a zseb nem kap személyjelet, mert csak cél, nem birtok. – In der festen Wendung „zsebre tesz“ – in die Tasche stecken – erhält „zseb“ kein Suffix, denn die Tasche ist nur Ziel, nicht Besitz.

Zsebre tette a kezét. – Er steckte die Hände in die Taschen.

Vedd le a cipődet! – Zieh dir die Schuhe aus!

A „testvér” egyes számú szó; a „Van testvéred?” kérdés egy és több testvérre is vonatkozik (→ 6.7.4). – „testvér“ ist ein Singular; die Frage „Van testvéred?“ gilt für einen und für mehrere Geschwister.

A „feleség” személyjel nélkül alig fordul elő. – „feleség“ – Ehefrau – kommt ohne Suffix kaum vor.

Bemutatom a feleségem. – Ich stelle meine Frau vor.

Megszólításban a személyjel a német „mein” szónak felel meg. – In der Anrede entspricht das Suffix dem deutschen „mein“.

Fiam, gyere ide! – Mein Sohn, komm her!

Drágám! – Kincsem! – Uram! – Mein Liebling! – Mein Schatz! – Mein Herr!

A „Fiam!” megszólítást idősebbek idegen fiatalokhoz is intézik. – „Fiam!“ sagen Ältere auch zu fremden jungen Leuten.

A „feleség” a „fél” szóból képződött, ami a német „bessere Hälfte” kifejezésre emlékeztet. – „feleség“ – Ehefrau – ist von „fél“ – Hälfte – abgeleitet, was an die deutsche „bessere Hälfte“ erinnert.

A „testvér” az „egy test és vér” kifejezésre megy vissza, az „egytestvér” melléknéven át. – „testvér“ geht auf die Wendung „egy test és vér“ – ein Leib und Blut – zurück, über das Adjektiv „egytestvér“.

A testrésznél a magyar az angollal tart, a francia és a spanyol a némettel. – Beim Körperteil geht das Ungarische mit dem Englischen, Französisch und Spanisch mit dem Deutschen.

Az orosz és a latin a saját testrésznél gyakran semmilyen birtokost nem nevez meg: „Ja moju ruki”, „Manus lavo”. – Russisch und Latein nennen beim eigenen Körperteil oft gar keinen Besitzer: „Ja moju ruki“, „Manus lavo“ – ich wasche (mir) die Hände.

A páros testrészek egyes száma a magyar sajátossága; a többi összehasonlított nyelv többes számot használ. – Der Singular bei paarigen Körperteilen ist eine Eigenheit des Ungarischen; die übrigen verglichenen Sprachen setzen den Plural.

Wortschatz

  • nyelvhasználat {nyelv·HASZNÁLAT} – Sprache·GEBRAUCH(Sprachgebrauch)
  • egyes szám – Singular
  • többes szám – Plural
  • páros – paarig
  • megráz – schütteln
  • térdem – mein Knie
  • cipőm – mein Schuh, meine Schuhe
  • kesztyűd – dein Handschuh, deine Handschuhe
  • zokni – Socke
  • hajszál {haj·SZÁL} – Haar·FADEN(einzelnes Haar)
  • az egyik fogam – einer meiner Zähne
  • égnek mered – steht zu Berge
  • Fel a kezekkel! – Hände hoch!
  • puszta kézzel – mit bloßen Händen
  • nyitott szemmel – mit offenen Augen
  • tetőtől talpig – von Kopf bis Fuß
  • négykézláb {négy·KÉZ·láb} – vier·HAND·Fuß(auf allen vieren)
  • bemutat – vorstellen
  • drágám – mein Liebling
  • kincsem – mein Schatz
  • uram – mein Herr
  • fél – Hälfte
  • testvér {test·VÉR} – Leib·BLUT(Bruder oder Schwester)

Dieser Text steht unter CC0 1.0 Universell. Eine Quellenangabe ist nicht erforderlich.
Er darf kostenlos kopiert, verändert, veröffentlicht und auch kommerziell genutzt werden.