6.2 Possessivsuffixe – birtokos személyjelek

1.Egyes szám első személy: -m – Erste Person Singular: „mein“ (→ 6.2.1)

A ház nagy. – Das Haus ist groß.

A házam nagy. – Mein Haus ist groß.

A különbséget egyetlen toldalék hordozza: az „-am” a „ház” szó végén. – Den Unterschied trägt eine einzige Endung: „-am“ am Ende des Wortes „ház“ – Haus.

A németnek ehhez külön szó kell: „mein”. – Das Deutsche braucht dafür ein eigenes Wort: „mein“.

Két szerepet kell megkülönböztetni: a birtokost és a birtokszót. – Zwei Rollen sind zu unterscheiden: den Besitzer und das Besitzwort.

A birtokos itt a beszélő, a birtokszó a „ház”. – Der Besitzer – birtokos – ist hier der Sprecher, das Besitzwort – birtokszó – ist „ház“.

A toldalék a birtokszóhoz járul; magát a birtokost a mondat nem nevezi meg. – Die Endung tritt an das Besitzwort; den Besitzer selbst nennt der Satz nicht.

Ennek a toldaléknak a neve birtokos személyjel: azt jelzi, melyik személy a birtokos. – Diese Endung heißt birtokos személyjel – Possessivsuffix: Sie zeigt an, welche Person der Besitzer ist.

A „birtok” a „bír” ige származéka, a „személy” a „szem” szóból képződött. – „birtok“ – Besitz – ist von „bír“ – besitzen, vermögen – abgeleitet, „személy“ – Person – ist aus „szem“ – Auge – gebildet.

A „birtok” tág fogalom: „a barátom” és „az időm” sem tulajdont jelöl. – „Besitz“ ist weit gefasst: Auch „a barátom“ – mein Freund – und „az időm“ – meine Zeit – bezeichnen kein Eigentum.

Az autóm új. – Mein Auto ist neu.

A cipőm barna. – Mein Schuh ist braun.

Ha a birtokszó magánhangzóra végződik, csak „-m” járul hozzá. – Endet das Besitzwort auf einen Vokal, tritt nur „-m“ an.

Mivel az „-m” nem tartalmaz magánhangzót, a hangrend itt nem számít: autóm, cipőm, kávém. – Da „-m“ keinen Vokal enthält, spielt die Vokalharmonie hier keine Rolle: autóm, cipőm, kávém.

A táskám nehéz. – Meine Tasche ist schwer.

Az órám pontos. – Meine Uhr geht genau.

A szóvégi „a” „á”-vá, az „e” „é”-vé nyúlik, mint minden más toldalék előtt: táskám, mesém. – Auslautendes „a“ wird zu „á“, „e“ zu „é“, wie vor jeder anderen Endung: táskám – meine Tasche, mesém – mein Märchen.

Az asztalom kerek. – Mein Tisch ist rund.

A könyvem érdekes. – Mein Buch ist interessant.

A bőröndöm üres. – Mein Koffer ist leer.

Mássalhangzó után kötőhangzó áll az „-m” előtt. – Nach Konsonant steht vor „-m“ ein Bindevokal – kötőhangzó.

Így négy változat jön létre: „-am”, „-om”, „-em”, „-öm”. – So entstehen vier Varianten: „-am“, „-om“, „-em“, „-öm“.

A kötőhangzó többnyire ugyanaz, mint a többes számban: házak – házam, asztalok – asztalom, könyvek – könyvem. – Der Bindevokal ist meist derselbe wie in der Mehrzahl: házak – házam, asztalok – asztalom, könyvek – könyvem.

A „könyv” szóban „ö” van, mégis „-em” a toldaléka (→ 6.2.8). – „könyv“ – Buch – enthält ein „ö“ und nimmt trotzdem „-em“.

Az én füzetem kék, a te füzeted zöld. – Mein Heft ist blau, dein Heft ist grün.

Az „én” névmás kiemeli a birtokost, de nem helyettesíti a személyjelet. – Das Pronomen „én“ – ich – hebt den Besitzer hervor, ersetzt aber das Possessivsuffix nicht.

*„Az én füzet” nem helyes; a sorrend: névelő – névmás – birtokszó. – *„Az én füzet“ ist falsch; die Reihenfolge lautet: Artikel – Pronomen – Besitzwort.

A névelő „az”, mert az „én” magánhangzóval kezdődik. – Der Artikel lautet „az“, weil „én“ mit einem Vokal beginnt.

Ellentét nélkül „a füzetem” a szokásos alak. – Ohne Gegensatz ist „a füzetem“ die gewöhnliche Form.

A barátom itt lakik. – Mein Freund wohnt hier.

Itt lakom. – Ich wohne hier.

Az első mondat alanya „a barátom”, ezért az ige harmadik személyű. – Subjekt des ersten Satzes ist „a barátom“ – mein Freund –, deshalb steht das Verb in der dritten Person.

A személyjel csak azt mondja meg, kinek a barátjáról van szó. – Das Possessivsuffix sagt nur, wessen Freund gemeint ist.

A házamban csend van. – In meinem Haus ist es still.

Keresem a telefonomat. – Ich suche mein Telefon.

A sorrend kötött: tő – birtokos személyjel – rag. – Die Reihenfolge ist fest: Stamm – Possessivsuffix – Kasusendung.

A tárgyrag a személyjel után „-at” vagy „-et”, sohasem „-ot” vagy „-öt”: telefonomat, bőröndömet. – Das Akkusativsuffix lautet nach dem Possessivsuffix „-at“ oder „-et“, nie „-ot“ oder „-öt“: telefonomat, bőröndömet.

A „-val/-vel” „v”-je hasonul az „m”-hez: barátommal, autómmal. – Das „v“ von „-val/-vel“ gleicht sich an das „m“ an: barátommal – mit meinem Freund, autómmal – mit meinem Auto.

Az én barátnőm kedves. – Meine Freundin ist freundlich.

A német „mein” nem, szám és eset szerint változik, a magyar „-m” mindig ugyanaz. – Das deutsche „mein“ ändert sich nach Geschlecht, Zahl und Fall, das ungarische „-m“ bleibt immer gleich.

A francia „mon, ma, mes” és az orosz „moj, moja, mojo” szintén a birtokszóhoz igazodik; az angol „my” változatlan. – Französisch „mon, ma, mes“ und russisch „moj, moja, mojo“ richten sich ebenfalls nach dem Besitzwort; englisch „my“ bleibt unverändert.

Uram, segíthetek? – Kann ich Ihnen helfen, mein Herr?

Istenem, mi történt? – Mein Gott, was ist passiert?

A magyarban nincs megszólító eset; megszólításban gyakori az „-m” személyjeles alak. – Das Ungarische hat keinen Anredefall; in der Anrede ist die Form mit „-m“ häufig.

Ugyanígy a franciában „Mon Dieu!”, a spanyolban „¡Dios mío!”, az oroszban „Bože moj!”. – Ebenso französisch „Mon Dieu!“, spanisch „¡Dios mío!“, russisch „Bože moj!“.

Olvasom a könyvemet. – Ich lese mein Buch.

Ebben a mondatban az „m” kétszer szerepel: az igén az alanyt, a főnéven a birtokost jelöli. – In diesem Satz kommt das „m“ zweimal vor: Am Verb bezeichnet es das Subjekt, am Substantiv den Besitzer.

A ragok és a névutók személyes alakjai is birtokos személyjelet kapnak: nekem, velem, mögöttem (→ 5.7). – Auch die Personalformen der Kasusendungen und Postpositionen erhalten Possessivsuffixe: nekem – mir, velem – mit mir, mögöttem – hinter mir.

↑ Hoch zum Seitenanfang

2.Egyes szám második személy: -d – Zweite Person Singular: „dein“ (→ 6.2.2)

A házad nagy. – Dein Haus ist groß.

Az „-ad” egyetlen, tegezve megszólított birtokosra utal. – „-ad“ verweist auf einen einzelnen Besitzer, den man duzt.

Az „-d” a „te” névmásnak felel meg; nem udvariassági forma. – „-d“ entspricht dem Pronomen „te“ – du; es ist keine Höflichkeitsform.

A második személy ugyanazt a mintát követi, mint az első; csak a mássalhangzó más. – Die zweite Person folgt demselben Muster wie die erste; nur der Konsonant ist ein anderer.

Az autód új. – Dein Auto ist neu.

A táskád nehéz. – Deine Tasche ist schwer.

Magánhangzó után csak „-d” áll; a szóvégi „a” és „e” itt is megnyúlik. – Nach Vokal steht nur „-d“; auslautendes „a“ und „e“ werden auch hier lang.

Az asztalod kerek. – Dein Tisch ist rund.

A könyved érdekes. – Dein Buch ist interessant.

A bőröndöd üres. – Dein Koffer ist leer.

Mássalhangzó után ugyanaz a kötőhangzó áll, mint az első személyben: házam – házad, könyvem – könyved. – Nach Konsonant steht derselbe Bindevokal wie in der ersten Person: házam – házad, könyvem – könyved.

A változatok tehát: „-ad”, „-od”, „-ed”, „-öd”. – Die Varianten sind also „-ad“, „-od“, „-ed“, „-öd“.

A te füzeted kék. – Dein Heft ist blau.

A „te” csak hangsúlyos vagy szembeállító szerepben áll a birtokszó előtt; a személyjel ekkor is megmarad. – „te“ steht nur bei Betonung oder Gegenüberstellung vor dem Besitzwort; das Possessivsuffix bleibt auch dann.

Hol van a kabátod? – Wo ist dein Mantel?

Mi a neved? – Wie heißt du? (wörtlich: Was ist dein Name?)

A te kezed hideg. – Deine Hand ist kalt.

A te lovad nyugodt. – Dein Pferd ist ruhig.

A változó tövű szavak ugyanazt a tőváltozatot mutatják, mint az első személyben: kezem – kezed, lovam – lovad. – Wörter mit veränderlichem Stamm zeigen dieselbe Stammvariante wie in der ersten Person: kezem – kezed, lovam – lovad.

A táskádban van a kulcs. – Der Schlüssel ist in deiner Tasche.

A rag a személyjel után következik: táskádban, könyvedet, barátoddal. – Die Kasusendung folgt dem Possessivsuffix: táskádban – in deiner Tasche, könyvedet – dein Buch (Objekt), barátoddal – mit deinem Freund.

A te könyved itt van. – Dein Buch ist hier.

Az ön könyve itt van. – Ihr Buch ist hier. (höflich, eine Person)

A magázott személy birtokát harmadik személyű alak jelöli: „az ön könyve”, „az ön autója”. – Den Besitz einer gesiezten Person bezeichnet eine Form der dritten Person: „az ön könyve“ – Ihr Buch, „az ön autója“ – Ihr Auto.

Több tegezett birtokosnál „-tok/-tek/-tök” áll: autód – autótok. – Bei mehreren geduzten Besitzern steht „-tok/-tek/-tök“: autód – dein Auto, autótok – euer Auto.

Látod a házadat? – Siehst du dein Haus?

A határozott ragozás egyes szám második személyében az igén is „-d” áll: látod, olvasod. – In der zweiten Person Singular der bestimmten Konjugation steht auch am Verb „-d“: látod – du siehst es, olvasod – du liest es.

A személyes alakok itt is ugyanígy képződnek: neked, veled, mögötted. – Die Personalformen werden auch hier ebenso gebildet: neked – dir, veled – mit dir, mögötted – hinter dir.

↑ Hoch zum Seitenanfang

3.Egyes szám harmadik személy: -a/-e, -ja/-je – Dritte Person Singular: „sein, ihr“ (→ 6.2.3)

A háza nagy. – Sein/Ihr Haus ist groß.

A „háza” egyetlen harmadik személyű birtokosra utal, akár férfi, akár nő. – „háza“ verweist auf einen einzigen Besitzer der dritten Person, ob Mann oder Frau.

A magyar nem jelöli a birtokos nemét; a németben „sein” vagy „ihr” áll, és a szövegösszefüggés dönt. – Das Ungarische kennzeichnet das Geschlecht des Besitzers nicht; im Deutschen steht „sein“ oder „ihr“, und der Zusammenhang entscheidet.

Ebben a magyar a spanyol „su” szóhoz hasonlít; az angol „his – her” különbséget tesz. – Darin gleicht das Ungarische dem spanischen „su“; das englische „his – her“ unterscheidet.

A harmadik személynek négy változata van: „-a”, „-e”, „-ja”, „-je”. – Die dritte Person hat vier Varianten: „-a“, „-e“, „-ja“, „-je“.

Az asztala kerek. – Sein/Ihr Tisch ist rund.

A könyve érdekes. – Sein/Ihr Buch ist interessant.

Mássalhangzó után sok szó „j” nélkül kapja a személyjelet: háza, asztala, könyve, széke. – Nach Konsonant nehmen viele Wörter das Possessivsuffix ohne „j“: háza, asztala, könyve, széke.

Itt nincs kötőhangzó: az „-a/-e” maga a személyjel. – Hier gibt es keinen Bindevokal: „-a/-e“ ist selbst das Possessivsuffix.

Az autója új. – Sein/Ihr Auto ist neu.

A táskája nehéz. – Seine/Ihre Tasche ist schwer.

Magánhangzó után „-ja/-je” áll: autója, cipője, táskája. – Nach Vokal steht „-ja/-je“: autója, cipője, táskája.

A kertje kicsi. – Sein/Ihr Garten ist klein.

A telefonja drága. – Sein/Ihr Telefon ist teuer.

Mássalhangzó után is sok szó „j”-s alakot kap; a szabályokat a 6.2.7 tárgyalja. – Auch nach Konsonant haben viele Wörter die Form mit „j“; die Regeln behandelt 6.2.7.

Az ő füzete kék. – Sein/Ihr Heft ist blau.

Az „ő” névmás nyomatékot ad, de a birtokos nemét ez sem árulja el. – Das Pronomen „ő“ gibt Nachdruck, verrät aber das Geschlecht des Besitzers ebenfalls nicht.

Anna iskolája modern. – Annas Schule ist modern.

Ha a birtokos főnév vagy név, az változatlan marad; a személyjel a birtokszóra kerül: Péter háza, Anna iskolája. – Ist der Besitzer ein Substantiv oder ein Name, bleibt er unverändert; das Possessivsuffix kommt an das Besitzwort: Péter háza – Péters Haus, Anna iskolája – Annas Schule.

A német fordítva jár el: a birtokost változtatja meg. – Das Deutsche verfährt umgekehrt: Es verändert den Besitzer („Annas“).

A házában csend van. – In seinem/ihrem Haus ist es still.

További toldalék előtt az „-a” „á”-vá, az „-e” „é”-vé nyúlik: házában, könyvében. – Vor einer weiteren Endung wird „-a“ zu „á“, „-e“ zu „é“: házában – in seinem Haus, könyvében – in seinem Buch.

A tárgyrag ilyenkor kötőhangzó nélkül járul hozzá: házát, könyvét, autóját. – Das Akkusativsuffix tritt dann ohne Bindevokal an: házát, könyvét, autóját.

Az ajtaja zárva van. – Seine/Ihre Tür ist geschlossen.

Ma nincs ideje. – Er/Sie hat heute keine Zeit.

Néhány „-ó”, „-ő” végű szó harmadik személyben megváltoztatja a tövét: ajtó – ajtaja, idő – ideje (→ 6.2.9). – Einige Wörter auf „-ó“, „-ő“ verändern in der dritten Person ihren Stamm: ajtó – ajtaja, idő – ideje.

Az ön autója a ház előtt áll. – Ihr Auto steht vor dem Haus. (höflich, eine Person)

A magázás harmadik személyű alakot kíván: „az ön autója” a megszólított személy autója. – Das Siezen verlangt eine Form der dritten Person: „az ön autója“ ist das Auto der angesprochenen Person.

A „birtokos személyjel” elnevezés a szokásos; régebbi nyelvtanok „birtokos személyrag”-nak is nevezik. – Die Bezeichnung „birtokos személyjel“ ist die übliche; ältere Grammatiken nennen die Endung auch „birtokos személyrag“.

A személyjel nem rag: utána még rag következhet, ahogy a „házában” mutatja. – Das Possessivsuffix ist keine Kasusendung: Nach ihm kann noch eine Kasusendung folgen, wie „házában“ zeigt.

↑ Hoch zum Seitenanfang

4.Többes szám első személy: -unk/-ünk, -nk – Erste Person Plural: „unser“ (→ 6.2.4)

A házunk nagy. – Unser Haus ist groß.

A könyvünk érdekes. – Unser Buch ist interessant.

Mássalhangzó után „-unk” vagy „-ünk” áll, a hangrend szerint. – Nach Konsonant steht „-unk“ oder „-ünk“, je nach Vokalharmonie.

Ennek a személyjelnek csak két alakja van; „ö”-s változat nincs: bőröndöm, de bőröndünk. – Dieses Possessivsuffix hat nur zwei Formen; eine Variante mit „ö“ gibt es nicht: bőröndöm, aber bőröndünk.

A latin „domus nostra”, a francia „notre maison” és az orosz „naš dom” külön birtokos szót használ. – Lateinisch „domus nostra“, französisch „notre maison“ und russisch „naš dom“ verwenden ein eigenes Possessivwort.

Az autónk új. – Unser Auto ist neu.

A táskánk nehéz. – Unsere Tasche ist schwer.

Magánhangzó után „-nk” áll; *„autóunk” alak nincs. – Nach Vokal steht „-nk“; eine Form *„autóunk“ gibt es nicht.

A mi kertünk kicsi, a ti kertetek nagy. – Unser Garten ist klein, euer Garten ist groß.

A „mi” névmás a névelő és a birtokszó között áll; a személyjel ekkor is kell. – Das Pronomen „mi“ steht zwischen Artikel und Besitzwort; das Possessivsuffix ist auch dann nötig.

A kutyánk a kertben alszik. – Unser Hund schläft im Garten.

A „kutyánk” egy kutya; a több birtokos nem teszi többes számúvá a birtokszót. – „kutyánk“ ist ein Hund; mehrere Besitzer machen das Besitzwort nicht zum Plural.

Az ige ezért egyes szám harmadik személyben áll: „alszik”, nem *„alszunk”. – Das Verb steht deshalb in der dritten Person Singular: „alszik“, nicht *„alszunk“.

A „házaink” jelentése „unsere Häuser”; ez a birtoktöbbesítő jeles alak (→ 6.4). – „házaink“ bedeutet „unsere Häuser“; das ist die Form mit dem Besitzpluralzeichen.

A kezünk hideg. – Unsere Hände sind kalt.

Változó tövű szavakban ugyanaz a tő áll, mint az első személyben: kezem – kezünk, lovam – lovunk, tükröm – tükrünk. – In Wörtern mit veränderlichem Stamm steht derselbe Stamm wie in der ersten Person Singular: kezem – kezünk, lovam – lovunk, tükröm – tükrünk.

A páros testrészek egyes számban állnak: „a kezünk” mindannyiunk kezét jelenti (→ 6.9.1). – Paarige Körperteile stehen im Singular: „a kezünk“ meint die Hände von uns allen.

Az ajtónk zárva van. – Unsere Tür ist geschlossen.

A harmadik személy sajátos töve nem megy át ide: ajtaja, de ajtónk. – Der besondere Stamm der dritten Person geht nicht hierher über: ajtaja, aber ajtónk.

Az autónkkal megyünk. – Wir fahren mit unserem Auto.

Az „-nk” után a tárgyrag mindig kötőhangzóval áll: házunkat, könyvünket, autónkat. – Nach „-nk“ steht das Akkusativsuffix immer mit Bindevokal: házunkat, könyvünket, autónkat.

Olvasunk. – Wir lesen.

Az „-unk/-ünk” az ige többes szám első személyű ragja is: olvasunk, ülünk. – „-unk/-ünk“ ist auch die Personalendung des Verbs in der ersten Person Plural: olvasunk – wir lesen, ülünk – wir sitzen.

Ezért a „sírunk” főnév is lehet („a mi sírunk”), ige is („mi sírunk”). – Deshalb kann „sírunk“ Substantiv sein („a mi sírunk“ – unser Grab) oder Verb („mi sírunk“ – wir weinen).

Nálunk vasárnap mindenki otthon van. – Bei uns sind sonntags alle zu Hause.

A „hazánk” a sajtó nyelvében egyszerűen Magyarországot jelenti. – „hazánk“ – unsere Heimat – bedeutet in der Pressesprache einfach Ungarn.

A Miatyánk a „Mi Atyánk” kezdőszavakról kapta a nevét. – Das Vaterunser heißt ungarisch Miatyánk, nach den Anfangsworten „Mi Atyánk“ – unser Vater.

↑ Hoch zum Seitenanfang

5.Többes szám második személy: -tok/-tek/-tök – Zweite Person Plural: „euer“ (→ 6.2.5)

A házatok nagy. – Euer Haus ist groß.

Az „-atok” több tegezett birtokosra utal; a birtok egy. – „-atok“ verweist auf mehrere geduzte Besitzer; der Besitz ist einer.

Az autótok új. – Euer Auto ist neu.

A mesétek szép. – Euer Märchen ist schön.

A cipőtök barna. – Euer Schuh ist braun.

Magánhangzó után a személyjelnek három alakja van: „-tok”, „-tek”, „-tök”. – Nach Vokal hat das Possessivsuffix drei Formen: „-tok“, „-tek“, „-tök“.

A „kocsi” és a „kávé” mély hangrendű: kocsitok, kávétok. – „kocsi“ – Wagen – und „kávé“ – Kaffee – sind dunkel: kocsitok, kávétok.

Az asztalotok kerek. – Euer Tisch ist rund.

A széketek kényelmes. – Euer Stuhl ist bequem.

A bőröndötök üres. – Euer Koffer ist leer.

Mássalhangzó után kötőhangzó áll előtte, ugyanaz, mint az első és a második személyben: házam, házad, házatok. – Nach Konsonant steht davor ein Bindevokal, derselbe wie in der ersten und zweiten Person Singular: házam, házad, házatok.

Ezért *„házotok” és *„könyvötök” nincs, csak házatok és könyvetek. – Deshalb gibt es *„házotok“ und *„könyvötök“ nicht, nur házatok und könyvetek.

A ti házatok nagy, a mi házunk kicsi. – Euer Haus ist groß, unseres ist klein.

A „ti” névmás itt is csak kiemelést szolgál; a személyjel megmarad. – Das Pronomen „ti“ – ihr – dient auch hier nur der Hervorhebung; das Possessivsuffix bleibt.

Vegyétek fel a kabátotokat! – Zieht eure Mäntel an!

Ha mindenkinek saját darabja van, a birtokszó akkor is gyakran egyes számban marad (→ 6.3.7). – Hat jeder sein eigenes Stück, bleibt das Besitzwort trotzdem oft im Singular.

A ti lovatok nyugodt. – Euer Pferd ist ruhig.

A ti időtök drága. – Eure Zeit ist kostbar.

A változó tövek itt is megjelennek (kezetek, lovatok, tükrötök), az „ajtó, idő, tető” azonban az alapalakot őrzi: ajtótok, időtök, tetőtök. – Die veränderlichen Stämme erscheinen auch hier (kezetek, lovatok, tükrötök), „ajtó, idő, tető“ behalten aber die Grundform: ajtótok, időtök, tetőtök.

Az önök háza nagy. – Ihr Haus ist groß. (höflich, mehrere Personen)

Magázott csoport esetén harmadik személyű alak áll: „az önök háza”, „a maguk lakása”. – Bei einer gesiezten Gruppe steht die Form der dritten Person: „az önök háza“ – Ihr Haus, „a maguk lakása“ – Ihre Wohnung.

A francia „votre” és az orosz „vaš” egyszerre jelent „euer”-t és „Ihr”-t; a magyar a kettőt szigorúan elválasztja. – Französisch „votre“ und russisch „vaš“ bedeuten zugleich „euer“ und „Ihr“; das Ungarische trennt beides streng.

A házatokban sok könyv van. – In eurem Haus gibt es viele Bücher.

A tárgyrag a „-tok/-tek/-tök” után mindig „-at/-et”: házatokat, cipőtöket. – Das Akkusativsuffix lautet nach „-tok/-tek/-tök“ immer „-at/-et“: házatokat, cipőtöket.

Ti sokat tanultok. – Ihr lernt viel.

Ugyanez a hangsor az ige többes szám második személyű ragja: tanultok, esztek, ültök. – Dieselbe Lautfolge ist die Personalendung des Verbs in der zweiten Person Plural: tanultok – ihr lernt, esztek – ihr esst, ültök – ihr sitzt.

A kutatok mély. – Euer Brunnen ist tief.

A „kutatok” a „kút” főnévből „a ti kutatok”, a „kutat” igéből „én kutatok”. – „kutatok“ ist vom Substantiv „kút“ her „euer Brunnen“, vom Verb „kutat“ – forschen – her „ich forsche“.

Nálatok mi újság? – Was gibt es Neues bei euch?

↑ Hoch zum Seitenanfang

6.Többes szám harmadik személy: -uk/-ük, -juk/-jük – Dritte Person Plural: „ihr“ (mehrere Besitzer) (→ 6.2.6)

A házuk nagy. – Ihr Haus ist groß. (mehrere Besitzer)

A szomszédok új házban laknak; a házuk világos. – Die Nachbarn wohnen in einem neuen Haus; ihr Haus ist hell.

Az „-uk” több harmadik személyű birtokosra utal; a birtok egy. – „-uk“ verweist auf mehrere Besitzer der dritten Person; der Besitz ist einer.

Mindhárom többes számú személyjel „k”-ra végződik: házunk, házatok, házuk. – Alle drei Possessivsuffixe des Plurals enden auf „k“: házunk, házatok, házuk.

Az asztaluk kerek. – Ihr Tisch ist rund.

A székük kényelmes. – Ihr Stuhl ist bequem.

Mássalhangzó után sok szó kötőhangzó nélkül kapja az „-uk/-ük” alakot; csak két változat van. – Nach Konsonant nehmen viele Wörter „-uk/-ük“ ohne Bindevokal; es gibt nur zwei Varianten.

Az autójuk új. – Ihr Auto ist neu.

A kertjük kicsi. – Ihr Garten ist klein.

Magánhangzó után mindig, mássalhangzó után sok szóban „-juk/-jük” áll. – Nach Vokal immer, nach Konsonant in vielen Wörtern steht „-juk/-jük“.

A többes szám harmadik személy az egyes szám harmadik személyt követi: háza – házuk, kertje – kertjük, autója – autójuk. – Die dritte Person Plural folgt der dritten Person Singular: háza – házuk, kertje – kertjük, autója – autójuk.

A „házak” nem birtokos alak, hanem a köznapi többes szám. – „házak“ ist keine Besitzform, sondern der gewöhnliche Plural „Häuser“.

Ők itt laknak. Ez az ő házuk. – Sie wohnen hier. Das ist ihr Haus.

A birtokszó előtti névmás ilyenkor is „ő”, nem „ők”: *„az ők házuk” helytelen. – Das Pronomen vor dem Besitzwort lautet auch hier „ő“, nicht „ők“: *„az ők házuk“ ist falsch.

A német „ihr Haus” háromféle magyar alaknak felelhet meg: háza, házuk, az ön háza. – Das deutsche „ihr Haus“ kann drei ungarischen Formen entsprechen: háza (eine Besitzerin), házuk (mehrere Besitzer), az ön háza (höflich).

Az angol „her house – their house” és a francia „sa maison – leur maison” a magyarhoz hasonlóan a birtokosok számát jelöli. – Englisch „her house – their house“ und französisch „sa maison – leur maison“ bezeichnen wie das Ungarische die Zahl der Besitzer.

Az ő kezük hideg. – Ihre Hände sind kalt.

Az ő ajtajuk zárva van. – Ihre Tür ist geschlossen.

A tőváltozat ugyanaz, mint az egyes szám harmadik személyben: keze – kezük, lova – lovuk, ajtaja – ajtajuk. – Die Stammvariante ist dieselbe wie in der dritten Person Singular: keze – kezük, lova – lovuk, ajtaja – ajtajuk.

A házukban csend van. – In ihrem Haus ist es still.

A tárgyrag előtt az „-uk” után „a”, az „-ük” után „e” áll: házukat, kertjüket. – Vor dem Akkusativsuffix steht nach „-uk“ ein „a“, nach „-ük“ ein „e“: házukat, kertjüket.

A szomszédok kertje nagy. – Der Garten der Nachbarn ist groß.

Ha a többes számú birtokos főnévként megelőzi a birtokszót, a birtokszó egyes szám harmadik személyű alakot kap (→ 6.3). – Steht der Besitzer als Substantiv im Plural vor dem Besitzwort, erhält das Besitzwort die Form der dritten Person Singular.

Az önök szobája a második emeleten van. – Ihr Zimmer liegt im zweiten Stock. (höflich, mehrere Personen)

Az áruk túl magas. – Ihr Preis ist zu hoch.

Az „áruk” kétféle lehet: a birtokos „áruk” vagy az „áru” többes száma. – „áruk“ kann zweierlei sein: die Besitzform „ihr Preis“ oder der Plural von „áru“ – Ware.

A fiuk orvos. – Ihr Sohn ist Arzt.

A rövid „u”-s „fiuk” birtokos alak, a hosszú „ú”-s „fiúk” többes szám. – „fiuk“ mit kurzem „u“ ist die Besitzform, „fiúk“ mit langem „ú“ der Plural „Jungen“.

Látjuk a házukat. – Wir sehen ihr Haus.

Az igén a „-juk” a határozott ragozás többes szám első személyét jelöli. – Am Verb bezeichnet „-juk“ die erste Person Plural der bestimmten Konjugation.

Egyikük orvos, a másikuk tanár. – Einer von ihnen ist Arzt, der andere Lehrer.

↑ Hoch zum Seitenanfang

7.A j-s és a j-telen alak – Formen mit und ohne j (→ 6.2.7)

A háza a falu szélén áll. – Sein/Ihr Haus steht am Dorfrand.

A kertje tele van virággal. – Sein/Ihr Garten ist voller Blumen.

A „j” csak a harmadik személyben jelenik meg, egyes és többes számban. – Das „j“ erscheint nur in der dritten Person, in Einzahl und Mehrzahl.

Az első és a második személyben soha nincs „j”: kertem, kerted, kertünk, kertetek. – In der ersten und zweiten Person steht nie ein „j“: kertem, kerted, kertünk, kertetek.

A hangrend csak az „a” és az „e” között választ; a „j”-ről nem dönt. – Die Vokalharmonie wählt nur zwischen „a“ und „e“; über das „j“ entscheidet sie nicht.

A cipője az ajtó mellett van. – Sein/Ihr Schuh steht neben der Tür.

Magánhangzó után szinte mindig „j” áll: autója, cipője, kávéja, kocsija. – Nach Vokal steht fast immer ein „j“: autója, cipője, kávéja, kocsija.

A „j” elválasztja a két magánhangzót; *„autóa” alak nincs. – Das „j“ trennt die beiden Vokale; eine Form *„autóa“ gibt es nicht.

Kivételt a változó tövű szavak alkotnak: fia, lova, ajtaja (→ 6.2.9). – Ausnahmen bilden die Wörter mit veränderlichem Stamm: fia – sein Sohn, lova – sein Pferd, ajtaja – seine Tür.

A kulcsa a zsebében van. – Sein/Ihr Schlüssel ist in seiner/ihrer Tasche.

Sziszegő és susogó hang (s, sz, z, zs, c, cs, dzs), valamint gy, ny, j, ly és h után nem áll „j”. – Nach Zischlauten (s, sz, z, zs, c, cs, dzs) sowie nach gy, ny, j, ly und h steht kein „j“.

Ezért mindig kulcsa, lakása, hegye, szekrénye. – Deshalb immer kulcsa – sein Schlüssel, lakása – seine Wohnung, hegye – sein Berg, szekrénye – sein Schrank.

A többi mássalhangzó után a szó maga dönt: háza, de kabátja; széke, de kertje. – Nach den übrigen Konsonanten entscheidet das Wort selbst: háza, aber kabátja; széke, aber kertje.

A családja Szegeden él. – Seine/Ihre Familie lebt in Szeged.

A „j”-s alakra hajlamosak a két mássalhangzóra végződő szavak: kertje, hangja. – Zur Form mit „j“ neigen Wörter auf zwei Konsonanten: kertje – sein Garten, hangja – seine Stimme.

Hajlamosak rá azok is, amelyekben hosszú magánhangzó áll az utolsó mássalhangzó előtt: barátja, célja. – Ebenso Wörter mit langem Vokal vor dem letzten Konsonanten: barátja – sein Freund, célja – sein Ziel.

Gyakori a „j” „b” és „d” után, valamint az újabb nemzetközi szavakban: családja, darabja, filmje. – Häufig ist das „j“ nach „b“ und „d“ sowie in neueren internationalen Wörtern: családja, darabja, filmje.

Mindegyik hajlamnak van ellenpéldája: könyve, száma, lába. – Jede Neigung hat Gegenbeispiele: könyve – sein Buch, száma – seine Zahl, lába – sein Bein.

Az értelmező szótárak ezért a harmadik személyű alakot is közlik: ház, -at, -a; kert, -et, -je. – Die einsprachigen Wörterbücher geben deshalb auch die Form der dritten Person an: ház, -at, -a; kert, -et, -je.

A haja ma különösen szép. – Sein/Ihr Haar ist heute besonders schön.

A „haja” szóban a „j” a tőhöz tartozik; második „j” nem járul hozzá. – In „haja“ gehört das „j“ zum Stamm; ein zweites „j“ kommt nicht hinzu.

A barátja holnap érkezik. – Sein/Ihr Freund kommt morgen an.

Kiejtésben a „j” összeolvad az előző mássalhangzóval: a „barátja” [baráttya], a „családja” [csalággya]. – In der Aussprache verschmilzt das „j“ mit dem vorangehenden Konsonanten: „barátja“ klingt [baráttya], „családja“ [csalággya].

Az írás mégis megőrzi a „j”-t: ez a szóelemzés elve. – Die Schrift bewahrt das „j“ trotzdem: Das ist das Prinzip der Wortanalyse.

Ezért különbözik írásban a „hangja” és a „hangya”. – Deshalb unterscheiden sich in der Schrift „hangja“ – seine Stimme – und „hangya“ – Ameise.

Néhány szónál mindkét alak él; a „j” nélküli többnyire a régebbi. – Bei einigen Wörtern bestehen beide Formen; die ohne „j“ ist meist die ältere.

A „j” tehát nem a szóvégi mássalhangzó hangtani szabálya, hanem az egyes szó tulajdonsága. – Das „j“ ist also keine Lautregel des Endkonsonanten, sondern eine Eigenschaft des einzelnen Wortes.

↑ Hoch zum Seitenanfang

8.A kötőhangzó választása – Wahl des Bindevokals (→ 6.2.8)

A házam előtt fa áll. – Vor meinem Haus steht ein Baum.

Az asztalom mellett szék van. – Neben meinem Tisch steht ein Stuhl.

Kötőhangzó csak három személyjel előtt áll: az „-m”, a „-d” és a „-tok/-tek/-tök” előtt. – Ein Bindevokal steht nur vor drei Possessivsuffixen: vor „-m“, „-d“ und „-tok/-tek/-tök“.

Mély hangrendű szavakban rendszerint „o” a kötőhangzó, a nyitótövekben „a”. – In dunklen Wörtern ist der Bindevokal in der Regel „o“, in den öffnenden Stämmen „a“.

A nyitótövek zárt csoportot alkotnak: ház, láb, fog, fal, hal, toll, ágy, vár. – Die öffnenden Stämme bilden eine geschlossene Gruppe: ház, láb, fog, fal, hal, toll, ágy, vár.

Ugyanez az „a” jelenik meg a többes számban és a tárgyesetben: házak, házat. – Dasselbe „a“ erscheint im Plural und im Akkusativ: házak, házat.

A „ház” és a „lakás” egyaránt „á”-ra és mássalhangzóra végződik, mégis: házam, de lakásom. – „ház“ und „lakás“ enden beide auf „á“ und Konsonant, und doch: házam, aber lakásom.

A könyvem a táskámban van. – Mein Buch ist in meiner Tasche.

A bőröndöm a folyosón áll. – Mein Koffer steht im Flur.

Magas hangrendű szavakban „e” áll, ha az utolsó magánhangzó ajakréses, és „ö”, ha ajakkerekítéses. – In hellen Wörtern steht „e“, wenn der letzte Vokal ungerundet ist, und „ö“, wenn er gerundet ist.

A „füzet” szóban „ü” is van, de az utolsó magánhangzó „e”: füzetem. – In „füzet“ steht auch ein „ü“, aber der letzte Vokal ist „e“: füzetem.

A magas hangrendű nyitótövek „e”-t kapnak: könyvem, fülem, földem, övem. – Die hellen öffnenden Stämme nehmen „e“: könyvem – mein Buch, fülem – mein Ohr, földem – mein Acker, övem – mein Gürtel.

A házad mellett bolt van. – Neben deinem Haus ist ein Geschäft.

A könyvetek a tanárnál van. – Euer Buch ist beim Lehrer.

Ugyanaz a kötőhangzó érvényes mindhárom személyjelre: házam, házad, házatok. – Derselbe Bindevokal gilt für alle drei Suffixe: házam, házad, házatok.

Az „-unk/-ünk” és az „-uk/-ük” saját magánhangzóval rendelkezik, és nem követi a nyitótöveket: házunk, asztalunk. – „-unk/-ünk“ und „-uk/-ük“ haben einen eigenen Vokal und folgen den öffnenden Stämmen nicht: házunk wie asztalunk.

A kötőhangzó nem jelzi előre, lesz-e „j” a harmadik személyben: asztalom – asztala, de barátom – barátja. – Der Bindevokal sagt nicht voraus, ob die dritte Person ein „j“ hat: asztalom – asztala, aber barátom – barátja.

Fáj a hátam. – Mir tut der Rücken weh.

A karom elfáradt. – Mein Arm ist müde geworden.

Sok testrész neve nyitótő (láb, fog, hát, váll, nyak), de nem mind: karom, orrom. – Viele Körperteilnamen sind öffnende Stämme (láb, fog, hát, váll, nyak), aber nicht alle: karom – mein Arm, orrom – meine Nase.

A kávém lassan kihűl. – Mein Kaffee kühlt langsam ab.

Nem a szó utolsó betűje dönt, hanem az egész szó hangrendje: a „kávé” az „á” miatt mély (kávétok). – Nicht der letzte Buchstabe entscheidet, sondern die Harmonieklasse des ganzen Wortes: „kávé“ ist wegen des „á“ dunkel (kávétok).

A „cél” csak „é”-t tartalmaz, mégis mély hangrendű: célok, célom, célotok. – „cél“ – Ziel – enthält nur „é“ und ist doch dunkel: célok, célom, célotok.

Ugyanígy viselkedik a „híd” és a „nyíl”: hidam, nyilam. – Ebenso verhalten sich „híd“ – Brücke – und „nyíl“ – Pfeil: hidam, nyilam.

A lovam az istállóban áll. – Mein Pferd steht im Stall.

A változó tövű szavaknál előbb a tőváltozat jön létre, azután a kötőhangzó: kéz – kez- – kezem. – Bei veränderlichen Wörtern entsteht zuerst die Stammvariante, dann der Bindevokal: kéz – kez- – kezem.

A „ló” nyitótő, ezért „a” a kötőhangzója: lovam, lovad, lovatok. – „ló“ ist ein öffnender Stamm, deshalb ist sein Bindevokal „a“: lovam, lovad, lovatok.

Más leírás szerint nincs külön kötőhangzó, hanem a személyjelnek vannak változatai: „-am, -om, -em, -öm”. – Nach einer anderen Beschreibung gibt es keinen eigenen Bindevokal, sondern das Possessivsuffix hat Varianten: „-am, -om, -em, -öm“.

A két leírás ugyanazokat az alakokat írja le; ez a könyv külön kötőhangzóval bont. – Beide Beschreibungen erfassen dieselben Formen; dieses Buch zerlegt mit eigenem Bindevokal.

A németben is van betoldott magánhangzó: „du redest”, „er arbeitet”, de „du gehst”. – Auch das Deutsche kennt einen eingeschobenen Vokal: „du redest“, „er arbeitet“, aber „du gehst“.

↑ Hoch zum Seitenanfang

9.Változó tövek – Veränderliche Stämme (→ 6.2.9)

A kezem tiszta. – Meine Hand ist sauber.

A levele ma érkezett. – Sein/Ihr Brief ist heute angekommen.

Egyes régi szavak hosszú tőhangzója a személyjel előtt megrövidül: kéz – kezem, kenyér – kenyerem, víz – vizem, madár – madaram. – Bei einigen alten Wörtern wird der lange Stammvokal vor dem Possessivsuffix kurz: kéz – kezem, kenyér – kenyerem, víz – vizem, madár – madaram.

A rövidülés mind a hat személyben érvényes: kezem, kezed, keze, kezünk, kezetek, kezük. – Die Kürzung gilt in allen sechs Personen: kezem, kezed, keze, kezünk, kezetek, kezük.

Nem minden hosszú magánhangzós szó rövidül: kép – képem, szék – székem. – Nicht jedes Wort mit langem Vokal kürzt: kép – képem, szék – székem.

Az almám piros. – Mein Apfel ist rot.

A szóvégi „a” és „e” minden személyjel előtt megnyúlik: almám, almája, almájuk; kefém, keféje. – Auslautendes „a“ und „e“ werden vor jedem Possessivsuffix lang: almám, almája, almájuk; kefém, keféje.

A tükröm az ajtó mellett lóg. – Mein Spiegel hängt neben der Tür.

Ma sok dolgom van. – Heute habe ich viel zu tun.

Néhány kétszótagú szóban kiesik a második szótag magánhangzója: tükör – tükröm, terem – termem, álom – álmom, dolog – dolgom. – In einigen zweisilbigen Wörtern fällt der Vokal der zweiten Silbe aus: tükör – tükröm, terem – termem, álom – álmom, dolog – dolgom.

A rövid tő harmadik személyben is „j” nélküli: tükre, terme, álma. – Der verkürzte Stamm hat auch in der dritten Person kein „j“: tükre, terme, álma.

A lovuk gyorsan fut. – Ihr Pferd läuft schnell. (mehrere Besitzer)

Néhány rövid szónak „v”-s töve van: ló – lovam, tó – tavam, kő – kövem, szó – szavam. – Einige kurze Wörter haben einen Stamm auf „v“: ló – lovam, tó – tavam, kő – kövem, szó – szavam.

A „v” előtti magánhangzó szavanként változik: a „lovam” „o”-val, a „tavam” „a”-val. – Der Vokal vor dem „v“ hängt vom Wort ab: „lovam“ mit „o“, „tavam“ mit „a“.

Nem minden „-ó” végű szó „v”-s tövű: autóm, hajóm. – Nicht jedes Wort auf „-ó“ hat einen v-Stamm: autóm, hajóm.

Az ajtóm nyitva van. – Meine Tür ist offen.

Az ajtaja lassan kinyílik. – Seine/Ihre Tür öffnet sich langsam.

Az „ajtó”, az „idő”, a „tető”, az „erdő” és a „mező” csak harmadik személyben változtatja a tövét: ajtaja, ideje, teteje, erdeje, mezeje. – „ajtó“, „idő“, „tető“, „erdő“ und „mező“ verändern ihren Stamm nur in der dritten Person: ajtaja, ideje, teteje, erdeje, mezeje.

Az első és a második személy az alapalakot őrzi: ajtóm, időnk, tetőtök. – Die erste und zweite Person behalten die Grundform: ajtóm, időnk, tetőtök.

Az utam holnap kezdődik. – Meine Reise beginnt morgen.

Az útja messzire vezet. – Sein/Ihr Weg führt weit fort.

Az „út”, a „kút” és a „híd” magánhangzóval kezdődő személyjel előtt rövid, a „-ja/-juk” előtt hosszú: utam, de útja. – „út“, „kút“ und „híd“ sind vor vokalisch anlautendem Suffix kurz, vor „-ja/-juk“ lang: utam, aber útja.

A hat alak két vezéralakhoz igazodik: az első és a második személy az „én” alakjához, a többes szám harmadik személy az egyes számú harmadikhoz. – Die sechs Formen richten sich nach zwei Leitformen: die erste und zweite Person nach der Form für „ich“, die dritte Person Plural nach der dritten Person Singular.

A tárgyeset és a többes szám nem mindig mutatja a birtokos tövet: ajtót, ajtók, de ajtaja; utat, de útja. – Akkusativ und Plural zeigen nicht immer den Besitzstamm: ajtót, ajtók, aber ajtaja; utat, aber útja.

Az apám ma otthon marad. – Mein Vater bleibt heute zu Hause.

Az apja a kertben dolgozik. – Sein/Ihr Vater arbeitet im Garten.

Az „apa” és az „anya” harmadik személyben rövidebb tövet kap: apja, anyja, apjuk, anyjuk. – „apa“ und „anya“ haben in der dritten Person einen kürzeren Stamm: apja, anyja, apjuk, anyjuk.

Péter Anna fia. – Péter ist Annas Sohn.

Péter Anna fiúja. – Péter ist Annas Freund.

A „fiú” a ’gyermeke valakinek’ jelentésben rövid tövű: fiam, fia, fiuk; az ’udvarló’ jelentésben az alapalak marad: fiúja. – „fiú“ hat in der Bedeutung „Sohn“ einen kurzen Stamm: fiam, fia, fiuk; in der Bedeutung „fester Freund“ bleibt die Grundform: fiúja.

Az öcsém otthon van. – Mein jüngerer Bruder ist zu Hause.

Az öccse most alszik. – Sein/Ihr jüngerer Bruder schläft jetzt.

A „teher” és a „pehely” magánhangzót veszít, és a mássalhangzók helyet cserélnek: terhem, pelyhe. – „teher“ – Last – und „pehely“ – Flocke – verlieren einen Vokal, und die Konsonanten tauschen die Stelle: terhem – meine Last, pelyhe – seine Flocke.

A hegy teteje havas. – Der Gipfel des Berges ist verschneit.

A „teteje” a tárgy legfelső részét is jelenti: a hegy csúcsát, a doboz fedelét. – „teteje“ bezeichnet auch den obersten Teil eines Gegenstands: den Gipfel des Berges, den Deckel der Schachtel.

Itt az ideje. – Es ist an der Zeit.

A latin is ismeri a tőváltakozást: „iter” – „itineris”, „bos” – „bovis”, ez utóbbiban „v” jelenik meg, mint a „ló – lovam” párban. – Auch das Lateinische kennt den Stammwechsel: „iter“ – „itineris“ (Weg), „bos“ – „bovis“ (Rind); im zweiten Paar erscheint ein „v“ wie in „ló – lovam“.

↑ Hoch zum Seitenanfang

10.Idegen szavak és nevek – Fremdwörter und Namen (→ 6.2.10)

A laptopom az asztalon van. – Mein Laptop liegt auf dem Tisch.

A filmje holnap kezdődik. – Sein/Ihr Film beginnt morgen.

A meghonosodott idegen szavak a magyar szabályok szerint kapják a személyjelet. – Eingebürgerte Fremdwörter erhalten das Possessivsuffix nach den ungarischen Regeln.

A hangrendet a kiejtett magánhangzók döntik el, nem a szó eredete. – Die Vokalharmonie bestimmen die gesprochenen Vokale, nicht die Herkunft des Wortes.

A „laptop” mély hangrendű: laptopom, laptopunk, laptopotok; a „film” magas: filmem, filmünk, filmetek. – „laptop“ ist dunkel: laptopom, laptopunk, laptopotok; „film“ ist hell: filmem, filmünk, filmetek.

Vegyes hangrendű szónál az utolsó magánhangzó dönt: sofőröm, sofőrötök. – Bei gemischten Wörtern entscheidet der letzte Vokal: sofőröm – mein Fahrer, sofőrötök – euer Fahrer.

A tévénk régi, de jó. – Unser Fernseher ist alt, aber gut.

A „kávé” az „á” miatt mély (kávétok), a „tévé” csak „é”-t tartalmaz, ezért magas (tévétek). – „kávé“ ist wegen des „á“ dunkel (kávétok), „tévé“ enthält nur „é“ und ist deshalb hell (tévétek).

A pizzám kihűlt. – Meine Pizza ist kalt geworden.

Sok újabb jövevényszó harmadik személyben „j”-t kap: laptopja, telefonja, filmje. – Viele neuere Lehnwörter nehmen in der dritten Person ein „j“: laptopja, telefonja, filmje.

Sziszegő hang után azonban nincs „j”: szendvicse, szervize. – Nach Zischlaut steht aber kein „j“: szendvicse – sein Sandwich, szervize – seine Werkstatt.

Anna könyve a polcon van. – Annas Buch steht im Regal.

A név mint birtokos változatlan marad; a személyjel a birtokszóra kerül: Mozart operája, Nagy Anna táskája. – Der Name als Besitzer bleibt unverändert; das Possessivsuffix kommt an das Besitzwort: Mozart operája – eine Oper von Mozart, Nagy Anna táskája – die Tasche von Anna Nagy.

Az angol „Anna’s book” és a latin „liber Annae” a nevet változtatja meg, a francia „le livre d’Anna” elöljáróval körülír. – Englisch „Anna’s book“ und lateinisch „liber Annae“ verändern den Namen, französisch „le livre d’Anna“ umschreibt mit einer Präposition.

Az én Annám nagyon türelmes. – Meine Anna ist sehr geduldig.

Ha maga a név kap személyjelet, nem birtokos, hanem a birtokszó szerepében áll. – Trägt der Name selbst ein Possessivsuffix, ist er nicht Besitzer, sondern steht in der Rolle des Besitzworts.

Az ilyen alak bizalmas vagy érzelmi töltésű. – Eine solche Form ist vertraulich oder gefühlsbetont.

A mi Péterünkről beszélsz? – Sprichst du von unserem Péter?

Annuskám, gyere ide! – Annuska, komm her!

A Peugeot-m most szervizben van. – Mein Peugeot ist gerade in der Werkstatt.

Ha az idegen írású szó végén néma betű áll, a toldalék kötőjellel kapcsolódik: Peugeot-m, Peugeot-ja. – Steht am Ende eines fremd geschriebenen Wortes ein stummer Buchstabe, wird die Endung mit Bindestrich angefügt: Peugeot-m, Peugeot-ja.

A toldalék a kiejtéshez igazodik: a „Peugeot” „ó”-ra végződő szóként viselkedik, mint a „rádió”. – Die Endung richtet sich nach der Aussprache: „Peugeot“ verhält sich wie ein Wort auf „ó“, wie „rádió“.

A CD-m a kocsiban maradt. – Meine CD ist im Auto geblieben.

A nagybetűs rövidítésekhez is kötőjellel kapcsolódik a toldalék, a betűk kiejtett neve szerint: CD-m, SMS-em. – Auch an Abkürzungen aus Großbuchstaben tritt die Endung mit Bindestrich, nach den gesprochenen Buchstabennamen: CD-m, SMS-em.

Elolvastad az e-mailemet? – Hast du meine E-Mail gelesen?

Az „e-mail” szóban a kötőjel a szó része; a toldalék közvetlenül kapcsolódik: e-mailem, e-mailje. – In „e-mail“ gehört der Bindestrich zum Wort; die Endung wird direkt angefügt: e-mailem, e-mailje.

A Hamlet Shakespeare drámája. – Hamlet ist ein Drama von Shakespeare.

Szívesen olvasok Shakespeare-t. – Ich lese gern Shakespeare.

Birtokosként a néma betűs név is változatlan; kötőjel csak akkor kell, ha maga a név kap toldalékot. – Als Besitzer bleibt auch ein Name mit stummem Buchstaben unverändert; einen Bindestrich braucht es nur, wenn der Name selbst eine Endung erhält.

Dieser Text steht unter CC0 1.0 Universell. Eine Quellenangabe ist nicht erforderlich.
Er darf kostenlos kopiert, verändert, veröffentlicht und auch kommerziell genutzt werden.