1.5 Wortarten und grammatische Grundbegriffe

1.Az ige – Das Verb (→ 1.5.1)

Anya a konyhában főz. – Mutter kocht in der Küche.

A mosógép már nem működik. – Die Waschmaschine funktioniert nicht mehr.

Vasárnap sokáig alszom. – Sonntags schlafe ich lange.

Az ige cselekvést, történést vagy állapotot fejez ki: a „főz” cselekvés, a „működik” történés, az „alszik” állapot. – Das Verb drückt eine Handlung, einen Vorgang oder einen Zustand aus: „főz“ – kocht – ist eine Handlung, „működik“ – funktioniert – ein Vorgang, „alszik“ – schläft – ein Zustand.

A szavakat jelentésük és nyelvtani viselkedésük alapján szófajokba soroljuk; az ige az alapszófajok közé tartozik. – Die Wörter werden nach Bedeutung und grammatischem Verhalten in Wortarten – „szófajok“ – eingeteilt; das Verb gehört zu den Grundwortarten – „alapszófajok“.

Az „ige” régen azt jelentette: szó; a bibliai nyelvben ma is él: „Isten igéje”. – „Ige“ bedeutete früher „Wort“; in der Bibelsprache lebt es bis heute: „Isten igéje“ – Gottes Wort.

A latin „verbum” is szót jelent. – Auch lateinisch „verbum“ bedeutet „Wort“.

Az igén a személyrag mutatja meg, ki cselekszik: „várok”, „vársz”, „vár”. – Am Verb zeigt die Personalendung – „személyrag“ –, wer handelt: „várok“ – ich warte –, „vársz“ – du wartest –, „vár“ – er/sie wartet.

Az egyes szám harmadik személynek nincs személyragja. – Die dritte Person Einzahl hat keine Personalendung.

Mit csinálsz most? – Reggelizem. – Was machst du gerade? – Ich frühstücke.

Mivel a személyrag mutatja a személyt, a személyes névmás többnyire elmarad. – Da die Personalendung die Person zeigt, fehlt das Personalpronomen meist.

Budapesten lakom. – Ich wohne in Budapest.

Az igeidő azt mutatja, mikor történik valami; a magyarban két egyszerű igeidő van: a jelen és a múlt idő. – Das Tempus – „igeidő“ – zeigt, wann etwas geschieht; das Ungarische hat zwei einfache Zeitformen: Gegenwart und Vergangenheit.

A múlt idő jele „-t” vagy „-tt”: „várt”, „olvasott”, „segített”. – Das Zeichen der Vergangenheit ist „-t“ oder „-tt“: „várt“ – wartete –, „olvasott“ – las –, „segített“ – half.

Tegnap sokáig dolgoztam. – Gestern habe ich lange gearbeitet.

Az „olvastam” egyetlen alak, és megfelel a német „ich las”, „ich habe gelesen” és „ich hatte gelesen” alaknak. – „Olvastam“ ist eine einzige Form und entspricht den deutschen Formen „ich las“, „ich habe gelesen“ und „ich hatte gelesen“.

A jövő időt a „fog” segédigével és a főnévi igenévvel képezzük, de gyakoribb a jelen idő időhatározóval. – Die Zukunft wird mit dem Hilfsverb „fog“ und dem Infinitiv gebildet, häufiger ist aber die Gegenwart mit einer Zeitangabe.

Holnap takarítani fogunk. – Holnap jövök. – Morgen werden wir putzen. – Morgen komme ich.

Az igeidők neve is igei eredetű: a „jövő” a „jön”, a „múlt” a „múlik” igéhez tartozik. – Auch die Namen der Zeiten stammen von Verben: „jövő“ – kommend, Zukunft – gehört zu „jön“ – kommen –, „múlt“ – vergangen – zu „múlik“ – vergehen.

Az ige a mondatban többnyire állítmány, és számban az alanyhoz igazodik. – Das Verb ist im Satz meist das Prädikat – „állítmány“ – und richtet sich in der Zahl nach dem Subjekt.

A gyerek focizik. – A gyerekek fociznak. – Das Kind spielt Fußball. – Die Kinder spielen Fußball.

Egyetlen ige is lehet teljes mondat: „Reggelizem.”, „Indulunk!” – Ein einziges Verb kann ein vollständiger Satz sein: „Reggelizem.“ – Ich frühstücke. –, „Indulunk!“ – Wir fahren los!

A szótár az igét a jelen idő egyes szám harmadik személyében adja meg, nem főnévi igenévben: „olvas”, nem „olvasni”. – Das Wörterbuch führt das Verb in der dritten Person Einzahl der Gegenwart, nicht im Infinitiv: „olvas“ – er/sie liest –, nicht „olvasni“ – lesen.

Az ikes igék szótári alakja „-ik” végű, egyes szám első személyük többnyire „-m” végű: „dolgozik” – „dolgozom”, „eszik” – „eszem”. – Die Wörterbuchform der ik-Verben endet auf „-ik“, ihre Ichform meist auf „-m“: „dolgozik“ – arbeitet – „dolgozom“ – ich arbeite –, „eszik“ – isst – „eszem“ – ich esse.

A köznyelvben a „lakok” alak is gyakori. – Umgangssprachlich ist auch die Form „lakok“ – ich wohne – verbreitet.

Az igealak azt is megmutatja, hogy valamit kijelentünk, feltételezünk vagy kérünk: ez a mód. – Die Verbform zeigt auch, ob etwas festgestellt, angenommen oder gefordert wird: das ist der Modus – „mód“.

Három mód van: kijelentő, feltételes és felszólító mód. – Es gibt drei Modi: Indikativ – „kijelentő mód“ –, Konditional – „feltételes mód“ – und Imperativ – „felszólító mód“.

Szívesen segítenék, de nincs időm. – Ich würde gern helfen, aber ich habe keine Zeit.

Ha szóltál volna, vártunk volna rád. – Wenn du Bescheid gesagt hättest, hätten wir auf dich gewartet.

Várj egy kicsit! – Warte ein bisschen!

A tárgyas ige mellett tárgy állhat, a tárgyatlan mellett nem. – Neben einem transitiven Verb – „tárgyas ige“ – kann ein Objekt stehen, neben einem intransitiven – „tárgyatlan ige“ – nicht.

A nagymama kenyeret süt. – A nagyapa a kertben pihen. – Die Großmutter backt Brot. – Der Großvater ruht sich im Garten aus.

Csak a tárgyas igéknek van határozott ragozása. – Nur transitive Verben haben die bestimmte Konjugation.

A német elöljárószós tárgy helyén a magyarban gyakran ragos alak áll: „Anna rád vár.” – An der Stelle eines deutschen Präpositionalobjekts steht im Ungarischen oft eine Form mit Endung: „Anna rád vár.“ – Anna wartet auf dich.

A segédige egy másik igealakkal együtt fejez ki időt vagy módot: „fog”, „szokott”, „volna”. – Das Hilfsverb – „segédige“ – drückt zusammen mit einer anderen Verbform Zeit oder Modus aus: „fog“ (Zukunft), „szokott“ (Gewohnheit), „volna“ (Konditional der Vergangenheit).

Este olvasni szoktam. – Abends lese ich gewöhnlich.

A „szokott” csak múlt idejű alakokban használatos, jelentése mégis jelen idejű. – „Szokott“ gibt es nur in Vergangenheitsformen, seine Bedeutung ist trotzdem gegenwärtig.

Főnévi igenévvel áll a „kell”, a „lehet”, a „szabad”, a „tud” és az „akar” is. – Mit dem Infinitiv stehen auch „kell“ – muss –, „lehet“ – kann, darf –, „szabad“ – darf –, „tud“ – kann – und „akar“ – will.

A leggyakoribb igék rendhagyók: „van – volt – lenni”, „megy – ment – menni”, „eszik – evett – enni”. – Die häufigsten Verben sind unregelmäßig: „van – volt – lenni“ – ist, war, sein –, „megy – ment – menni“ – geht, ging, gehen –, „eszik – evett – enni“ – isst, aß, essen.

A „van” igének három töve van: „van”, „vol-” és „len-”, akárcsak a német „sein” igének (bin, war, gewesen). – Das Verb „van“ hat drei Stämme – „van“, „vol-“ und „len-“ –, ebenso wie das deutsche „sein“ (bin, war, gewesen).

Sok ige más szóból képződik igeképzővel: „vasal”, „sóz”, „számol”, „ebédel”. – Viele Verben sind mit einem verbbildenden Suffix – „igeképző“ – aus anderen Wörtern gebildet: „vasal“ – bügeln (zu „vas“ – Eisen) –, „sóz“ – salzen –, „számol“ – rechnen –, „ebédel“ – zu Mittag essen.

Az időjárást kifejező igék alany nélkül állnak: „Havazik.”, „Villámlik és dörög.” – Wetterverben stehen ohne Subjekt: „Havazik.“ – Es schneit. –, „Villámlik és dörög.“ – Es blitzt und donnert.

A magyar, a latin és a spanyol igealak névmás nélkül is megmutatja a személyt: „főzök”, „coquo”, „cocino”. – Im Ungarischen, Lateinischen und Spanischen zeigt die Verbform die Person auch ohne Pronomen: „főzök“, „coquo“, „cocino“ – ich koche.

A régi magyarban több múlt idő is élt, például az „olvasék” és az „olvas vala”; ma csak régi szövegekben fordulnak elő. – Das ältere Ungarisch kannte weitere Vergangenheitszeiten, etwa „olvasék“ – ich las – und „olvas vala“ – er/sie las (gerade); heute kommen sie nur in alten Texten vor.

↑ Hoch zum Seitenanfang

2.A főnév – Das Substantiv (→ 1.5.2)

Szeged a Tisza partján fekszik. – Szeged liegt am Ufer der Theiß.

A főnév élőlényeket, tárgyakat, anyagokat és elvont fogalmakat nevez meg. – Das Substantiv benennt Lebewesen, Dinge, Stoffe und abstrakte Begriffe.

A macska az asztalon alszik. – Die Katze schläft auf dem Tisch.

Kérek egy pohár vizet. – Ein Glas Wasser, bitte.

Az idő pénz. – Zeit ist Geld.

A „főnév” a „fő” és a „név” szóból áll, és tagról tagra megfelel a német „Hauptwort” szónak. – „Főnév“ besteht aus „fő“ – Haupt – und „név“ – Name – und entspricht Glied für Glied dem deutschen „Hauptwort“.

A latin „substantivum” a „substantia”, azaz lényeg szóhoz tartozik: annak a neve, ami önmagában fennáll. – Lateinisch „substantivum“ gehört zu „substantia“ – Wesen, Bestand: der Name für das, was für sich besteht.

A közneveket kis kezdőbetűvel írjuk; nagybetűvel csak a tulajdonnevek és a mondat első szava kezdődik. – Gattungsnamen schreibt man mit kleinem Anfangsbuchstaben; groß beginnen nur Eigennamen und das erste Wort des Satzes.

A lángos nagyon finom. – Der Lángos ist sehr lecker.

Kisbetűvel írjuk a népek, a nyelvek, a napok, a hónapok és az ünnepek nevét is: „magyar”, „hétfő”, „augusztus”, „karácsony”. – Klein schreibt man auch Völker, Sprachen, Wochentage, Monate und Feste: „magyar“ – Ungar –, „hétfő“ – Montag –, „augusztus“ – August –, „karácsony“ – Weihnachten.

Karácsonykor halászlét eszünk. – Zu Weihnachten essen wir Fischsuppe.

A tulajdonnév egyetlen dolgot nevez meg, a köznév egy egész fajtát: „Balaton” – „tó”. – Der Eigenname – „tulajdonnév“ – benennt ein Einzelnes, der Gattungsname – „köznév“ – eine ganze Art: „Balaton“ – „tó“ (See).

A Balaton Közép-Európa legnagyobb tava. – Der Balaton ist der größte See Mitteleuropas.

A főnév hordozza azokat a toldalékokat, amelyek a németben a névelőn és az elöljárószón oszlanak meg. – Das Substantiv trägt die Endungen, die im Deutschen auf Artikel und Präposition verteilt sind.

A „házak”, a „házat”, a „házban” és a „házam” alakban ugyanaz a főnév áll: többes szám, tárgy, hely és birtokos. – In „házak“ – Häuser –, „házat“ – das Haus (Objekt) –, „házban“ – im Haus – und „házam“ – mein Haus – steht dasselbe Substantiv: Mehrzahl, Objekt, Ort und Besitzer.

A turisták fényképeket készítenek. – Die Touristen machen Fotos.

A toldalék előtt gyakran kötőhangzó jelenik meg, és egyes tövek megváltoznak: „víz” – „vizet”. – Vor der Endung erscheint oft ein Bindevokal, und manche Stämme verändern sich: „víz“ – Wasser – „vizet“ – Wasser (Objekt).

Péter gulyást főz. – Péter kocht Gulasch.

A gyerekek almát esznek. – Die Kinder essen Äpfel.

A toldalék nélküli főnév itt alany, a „-t” ragos tárgy. – Das Substantiv ohne Endung ist hier Subjekt – „alany“ –, das mit „-t“ Objekt – „tárgy“.

Az „alany” szót a nyelvújítás alkotta a latin „subiectum” mintájára. – Das Wort „alany“ hat die Spracherneuerung nach dem Vorbild von lateinisch „subiectum“ – das Daruntergelegte – gebildet.

A többes szám jele „-k”: „turista” – „turisták”, „könyv” – „könyvek”. – Das Zeichen der Mehrzahl – „többes szám“ – ist „-k“: „turista“ – „turisták“ (Touristen), „könyv“ – „könyvek“ (Bücher).

Számnév és „sok” után egyes szám áll: Egerben sok pince van. – Nach Zahlwörtern und „sok“ – viel – steht die Einzahl: In Eger gibt es viele Keller.

A gondolati dolgot jelölő főnév elvont, az érzékelhetőt jelölő konkrét. – Ein Substantiv für Gedachtes ist abstrakt – „elvont“ –, eines für Wahrnehmbares konkret – „konkrét“.

Az „elvont” az „elvon” igéből való, akárcsak a latin „abstractus” az „abstrahere” igéből. – „Elvont“ kommt von „elvon“ – abziehen –, wie lateinisch „abstractus“ – abgezogen – von „abstrahere“.

Sok elvont főnév „-ság/-ség” képzővel készül: „szabadság”, „egészség”, „barátság”. – Viele abstrakte Substantive werden mit „-ság/-ség“ gebildet: „szabadság“ – Freiheit; Urlaub –, „egészség“ – Gesundheit –, „barátság“ – Freundschaft.

A gyűjtőnév sok egyedet nevez meg egyes számban, és az ige is egyes számban áll. – Der Sammelname – „gyűjtőnév“ – benennt viele Einzelne in der Einzahl, und auch das Verb steht in der Einzahl.

A közönség tapsolt. – Das Publikum klatschte.

Az anyagnév egyes számban mennyiséget jelöl, többes számban fajtákat: A magyar borok híresek. – Der Stoffname – „anyagnév“ – bezeichnet in der Einzahl eine Menge, in der Mehrzahl Sorten: Die ungarischen Weine sind berühmt.

Ebben a könyvben a főnév egyetlen szófaj, a névszó pedig a főnév, a melléknév, a számnév és a névmás közös neve. – In diesem Buch ist das Substantiv – „főnév“ – eine einzelne Wortart, das Nomen – „névszó“ – der gemeinsame Name für Substantiv, Adjektiv, Zahlwort und Pronomen.

A névszók ugyanazokat a toldalékokat veszik fel: „pirosat”, „elsőt”, „ezt”. – Die Nomen nehmen dieselben Endungen an: „pirosat“ – das Rote –, „elsőt“ – das Erste –, „ezt“ – dies (Objekt).

Igékből „-ás/-és” képzővel főnév lesz: „úszás”, „olvasás”, „evés”. – Aus Verben werden mit „-ás/-és“ Substantive: „úszás“ – das Schwimmen –, „olvasás“ – das Lesen –, „evés“ – das Essen.

Az úszás egészséges. – Schwimmen ist gesund.

Az „orvos” férfira és nőre egyaránt vonatkozik; a „nő” utótag csak külön kiemeli a nemet: „orvosnő”, „tanárnő”. – „Orvos“ – Arzt, Ärztin – gilt für Männer und Frauen; das Glied „nő“ – Frau – hebt das Geschlecht nur eigens hervor: „orvosnő“ – Ärztin –, „tanárnő“ – Lehrerin.

Anna orvos. – Anna ist Ärztin.

A „-né” képző a férj nevéből képzi a feleség hagyományos nevét: „Kovácsné”, „Kovács Péterné”. – Das Suffix „-né“ bildet aus dem Namen des Mannes den traditionellen Namen der Ehefrau: „Kovácsné“ – Frau Kovács –, „Kovács Péterné“ – Frau Péter Kovács.

A főnév állítmány is lehet; harmadik személyben, jelen időben nincs mellette „van”: Péter mérnök. – Das Substantiv kann auch Prädikat sein; in der dritten Person Gegenwart steht kein „van“ dabei: Péter ist Ingenieur.

Helyhatározó mellett viszont „van” áll: A vasútállomás a város szélén van. – Bei einer Ortsangabe steht dagegen „van“: Der Bahnhof ist am Stadtrand.

A magyarban a családnév a keresztnév előtt áll: Kovács Péter, Bartók Béla. – Im Ungarischen steht der Familienname vor dem Vornamen: Péter Kovács, Béla Bartók.

Az összetett főneveket a némethez hasonlóan egybeírjuk: „vasútállomás”, „pályaudvar”. – Zusammengesetzte Substantive schreibt man wie im Deutschen in einem Wort: „vasútállomás“ – Bahnhof –, „pályaudvar“ – Bahnhof (Lehnübersetzung).

A magyar főnévnek nincs nyelvtani neme, és nem írjuk nagybetűvel; a német főnévnek mindkettő megvan. – Das ungarische Substantiv hat kein grammatisches Geschlecht und wird nicht großgeschrieben; das deutsche hat beides.

↑ Hoch zum Seitenanfang

3.A melléknév – Das Adjektiv (→ 1.5.3)

A piros alma édes. – Der rote Apfel ist süß.

A melléknév tulajdonságot nevez meg, és gyakran a „milyen?” kérdésre felel. – Das Adjektiv nennt eine Eigenschaft und antwortet oft auf die Frage „milyen?“ – wie beschaffen?

A „melléknév” a főnév mellé járuló név, a latin „adiectivum” pedig hozzáadottat jelent. – „Melléknév“ ist der Name, der zum Substantiv hinzutritt – „Beiname“; lateinisch „adiectivum“ bedeutet „das Beigefügte“.

A főnév előtt álló melléknév jelző, és nem kap toldalékot. – Das Adjektiv vor dem Substantiv ist Attribut – „jelző“ – und erhält keine Endung.

A nagy dinnyék drágák. – Die großen Melonen sind teuer.

A nagy kosárban almák vannak. – Im großen Korb sind Äpfel.

A többes szám, a tárgyrag és az esetrag csak a főnéven áll: „a piros almákat”, nem *„a pirosakat almákat”. – Mehrzahl, Objektendung und Fallendung stehen nur am Substantiv: „a piros almákat“ – die roten Äpfel (Objekt), nicht *„a pirosakat almákat“.

Állítmányként a melléknév számban egyezik az alannyal: többes számú alany mellett „-k” jelet kap. – Als Prädikat stimmt das Adjektiv in der Zahl mit dem Subjekt überein: Bei einem Subjekt in der Mehrzahl erhält es das Zeichen „-k“.

Az alma piros. – Az almák pirosak. – Der Apfel ist rot. – Die Äpfel sind rot.

A ház nagy. – A házak nagyok. – Das Haus ist groß. – Die Häuser sind groß.

A németben fordítva van: az állítmány változatlan, a többes számot az ige mutatja. – Im Deutschen ist es umgekehrt: Die Satzaussage bleibt unverändert, die Mehrzahl zeigt das Verb („ist“ – „sind“).

A többi személyben és időben az ige hordozza a személyt és az időt: Fáradtak vagyunk. – Az almák pirosak voltak. – In den übrigen Personen und Zeiten trägt das Verb Person und Zeit: Wir sind müde. – Die Äpfel waren rot.

A „kis” csak a főnév előtt áll, a „kicsi” mindkét szerepben: a kis kosár – a kosár kicsi. – „Kis“ steht nur vor dem Substantiv, „kicsi“ in beiden Rollen: der kleine Korb – der Korb ist klein.

Anyagnév előtt az „egy kis” jelentése: egy kevés. – Vor Stoffnamen bedeutet „egy kis“ „etwas, ein wenig“.

Egy kis tejet kérek a kávéba. – Ich hätte gern ein wenig Milch in den Kaffee.

A népet és a nyelvet jelölő szót is kisbetűvel írjuk: Péter magyar, Anna német. – Auch Wörter für Volk und Sprache schreibt man klein: Péter ist Ungar, Anna Deutsche.

Ha a főnév a szövegből ismert, elmaradhat, és a melléknév veszi fel a toldalékait. – Ist das Substantiv aus dem Zusammenhang bekannt, kann es wegfallen, und das Adjektiv übernimmt seine Endungen.

Melyik pulóvert kéri? – A pirosat. – Welchen Pullover möchten Sie? – Den roten.

Sok szó melléknév és főnév is lehet: „magyar”, „piros”, „fiatal”, „szegény”, „arany”. – Viele Wörter können Adjektiv und Substantiv sein: „magyar“ – ungarisch; Ungar –, „piros“ – rot; Rot –, „fiatal“ – jung; junger Mensch –, „szegény“ – arm; Armer –, „arany“ – golden; Gold.

A piros a kedvenc színem. – A fiatalok szeretik a zenét. – Rot ist meine Lieblingsfarbe. – Junge Leute mögen Musik.

Sok melléknév főnévből képződik: „sós”, „magos”, „téli”, „sótlan”, „hibátlan”, „kék szemű”. – Viele Adjektive werden aus Substantiven gebildet: „sós“ – salzig –, „magos“ – mit Körnern –, „téli“ – winterlich –, „sótlan“ – ungesalzen –, „hibátlan“ – fehlerlos –, „kék szemű“ – blauäugig.

Az „-i” képzős mellékneveket kisbetűvel írjuk, akkor is, ha a helynév nagybetűs: A szegedi paprika híres. – Adjektive auf „-i“ schreibt man klein, auch wenn der Ortsname groß ist: Die Szegeder Paprika ist berühmt.

Egyes melléknevek meghatározott ragos bővítményt kívánnak; ez a vonzat. – Manche Adjektive verlangen eine Ergänzung mit bestimmter Endung; das ist die Rektion – „vonzat“.

Mari büszke az új kabátjára. – Kíváncsi vagyok a filmre. – Mari ist stolz auf ihren neuen Mantel. – Ich bin neugierig auf den Film.

A „tele” állítmányként „van” igével áll, jelzőként a „teli” a szokásos: A pohár tele van. – egy teli pohár. – „Tele“ steht als Prädikat mit „van“, als Attribut ist „teli“ üblich: Das Glas ist voll. – ein volles Glas.

Több jelző esetén mindegyik változatlan marad, az egyenrangúakat vessző választja el: Vettem egy szép, meleg téli kabátot. – Bei mehreren Attributen bleiben alle unverändert, gleichrangige trennt ein Komma: Ich habe einen schönen, warmen Wintermantel gekauft.

A származást, anyagot vagy hovatartozást jelölő jelző közvetlenül a főnév előtt áll, vessző nélkül: „téli kabát”, „olasz cipő”. – Attribute für Herkunft, Stoff oder Zugehörigkeit stehen unmittelbar vor dem Substantiv, ohne Komma: „téli kabát“ – Wintermantel –, „olasz cipő“ – italienischer Schuh.

Jelző lehet melléknévi igenév és névutómelléknév is: a főtt kukorica, a piac melletti bolt. – Attribut können auch ein Partizip und ein Postpositionsadjektiv sein: der gekochte Mais, der Laden neben dem Markt.

A melléknév mondatbeli szerepe jelző vagy állítmány; egyes nyelvtanok bizonyos esetekben határozónak tekintik. – Die Satzrolle des Adjektivs ist Attribut oder Prädikat; manche Grammatiken werten es in bestimmten Fällen als Umstandsbestimmung.

A főnév előtt álló számnév és mutató névmás nem melléknév: három piros alma, ez a piros alma. – Zahlwort und Demonstrativpronomen vor dem Substantiv sind keine Adjektive: drei rote Äpfel, dieser rote Apfel.

A „piros” a világos, hétköznapi piros, a „vörös” a sötét és az állandó kapcsolatokban élő: piros alma, vörösbor. – „Piros“ ist das helle, alltägliche Rot, „vörös“ das dunkle Rot und das fester Verbindungen: roter Apfel, Rotwein.

Jelzőként a magyar melléknév változatlan, mint az angol; állítmányként számban egyezik, mint a franciában, a spanyolban, az oroszban és a latinban. – Als Attribut ist das ungarische Adjektiv unverändert wie das englische; als Prädikat stimmt es in der Zahl überein wie im Französischen, Spanischen, Russischen und Lateinischen.

↑ Hoch zum Seitenanfang

4.A számnév – Das Zahlwort (→ 1.5.4)

Két jegyet kérek Szegedre. – Zwei Fahrkarten nach Szeged, bitte.

A számnév számot, mennyiséget vagy sorrendi helyet fejez ki. – Das Zahlwort drückt eine Zahl, eine Menge oder einen Platz in einer Reihenfolge aus.

Számnév után a főnév egyes számban áll, mert a mennyiséget már a számnév kifejezi. – Nach einem Zahlwort steht das Substantiv in der Einzahl, weil die Menge schon das Zahlwort ausdrückt.

Három vonat indul Pécsre. – Drei Züge fahren nach Pécs.

Ha a számnévvel álló szerkezet alany, az ige is egyes számban áll: Naponta hat vonat megy Egerbe. – Ist die Verbindung mit Zahlwort Subjekt, steht auch das Verb in der Einzahl: Täglich fahren sechs Züge nach Eger.

A „számnév” a „szám” és a „név” összetétele; a tőszámnév a darabszámot, a sorszámnév a sorrendi helyet adja meg. – „Számnév“ ist aus „szám“ – Zahl – und „név“ – Name – zusammengesetzt; die Grundzahl – „tőszámnév“ – gibt die Anzahl an, die Ordnungszahl – „sorszámnév“ – den Platz in der Reihe.

A határozott számnév pontos számot nevez meg, a határozatlan csak hozzávetőleges mennyiséget: „sok”, „kevés”, „néhány”. – Das bestimmte Zahlwort – „határozott számnév“ – nennt eine genaue Zahl, das unbestimmte – „határozatlan számnév“ – nur eine ungefähre Menge: „sok“ – viel –, „kevés“ – wenig –, „néhány“ – einige.

Sok utas vár a peronon. – Viele Fahrgäste warten auf dem Bahnsteig.

A határozatlan számnév után is egyes szám áll: „sok utas”, nem *„sok utasok”. – Auch nach dem unbestimmten Zahlwort steht die Einzahl: „sok utas“, nicht *„sok utasok“.

A sorszámnevek többsége „-dik” végű: „harmadik”, „tizedik”. – Die meisten Ordnungszahlen enden auf „-dik“: „harmadik“ – dritte –, „tizedik“ – zehnte.

Kivétel az „első”, amely nem „-dik” végű, és a „második”, amely nem a „kettő” szóból képződik. – Ausnahmen sind „első“ – erste –, das nicht auf „-dik“ endet, und „második“ – zweite –, das nicht von „kettő“ gebildet ist.

A vonat a harmadik vágányról indul. – Der Zug fährt von Gleis drei ab.

Összetett számban nincs kivétel: „tizenegyedik”, nem *„tizenelső”; „huszonkettedik”. – In zusammengesetzten Zahlen gilt die Ausnahme nicht: „tizenegyedik“ – elfte –, nicht *„tizenelső“; „huszonkettedik“ – zweiundzwanzigste.

Hányadik emeleten laksz? – A harmadikon. – In welchem Stock wohnst du? – Im dritten.

Főnév előtt „két”, önállóan „kettő” áll; az önálló számnév veszi fel a toldalékot. – Vor einem Substantiv steht „két“, allein „kettő“; das allein stehende Zahlwort nimmt die Endung an.

Hány jegyet kér? – Kettőt. – Wie viele Fahrkarten möchten Sie? – Zwei.

Ugyanígy: „tizenkét jegy” – „tizenkettő”. – Ebenso: „tizenkét jegy“ – zwölf Fahrkarten – „tizenkettő“ – zwölf.

A törtszámnév „-d” végű, kötőhangzóval: „harmad”, „negyed”, „tized”; a „fél” kivétel. – Die Bruchzahl – „törtszámnév“ – endet auf „-d“ mit Bindevokal: „harmad“ – Drittel –, „negyed“ – Viertel –, „tized“ – Zehntel; „fél“ – halb – ist die Ausnahme.

A sorszámnév „-dik” végződése a törtszámnév „-d” képzőjéből és az „-ik” elemből áll: „harmadik”. – Die Endung „-dik“ der Ordnungszahl besteht aus dem Bruchzahlsuffix „-d“ und „-ik“: „harmadik“ – dritte.

Fél óra múlva indul a vonat. – Az utasok fele állt. – In einer halben Stunde fährt der Zug ab. – Die Hälfte der Fahrgäste stand.

A „negyed tizenkettő” jelentése: tizenegy óra tizenöt perc. – „Negyed tizenkettő“ heißt 11.15 Uhr, wörtlich „Viertel zwölf“.

A számnév is kap toldalékot: „hármat”, „hárman”, „háromszor”, „hármas”. – Auch das Zahlwort erhält Endungen: „hármat“ – drei (Objekt) –, „hárman“ – zu dritt –, „háromszor“ – dreimal –, „hármas“ – Dreier, Nummer drei.

Hárman utazunk. – Wir reisen zu dritt.

A „hetes vágány” a hetes számú vágány, a „hetedik vágány” a sorban a hetedik. – „A hetes vágány“ ist das Gleis mit der Nummer sieben, „a hetedik vágány“ das siebte Gleis der Reihe.

A „minden” és a „mindenki” nem számnév, hanem általános névmás. – „Minden“ – jeder, alles – und „mindenki“ – jedermann – sind keine Zahlwörter, sondern Allgemeinpronomen.

Számjegyhez kötőjellel kapcsoljuk a toldalékot, és a kiejtett alak dönti el a változatot: „1970-ben”, „2026-ban”. – An Ziffern wird die Endung mit Bindestrich angefügt, und die gesprochene Form entscheidet über die Variante: „1970-ben“, „2026-ban“.

Kétezerig egybeírjuk a számokat, azon felül a hármas számcsoportok közé kötőjel kerül: „kétezer-huszonhat”. – Bis 2000 schreibt man die Zahlen zusammen, darüber kommt zwischen die Dreiergruppen ein Bindestrich: „kétezer-huszonhat“ – 2026.

Az „első” az „elő” szóból képződött, a „második” a „más” szóhoz tartozik: a második „a másik”. – „Első“ ist aus „elő“ – vorn – gebildet, „második“ gehört zu „más“ – anderer: Der Zweite ist „der andere“.

A „tizenegy” régi helyragot őriz: egy a tízen, akárcsak az orosz „одиннадцать”. – „Tizenegy“ – elf – bewahrt eine alte Ortsendung: „eins auf zehn“, wie das russische „одиннадцать“.

A magyar nyelvtan önálló szófajnak tekinti a számnevet, a német iskolai nyelvtan e szavakat a melléknevek és a névmások közé sorolja. – Die ungarische Grammatik führt das Zahlwort als eigene Wortart; die deutsche Schulgrammatik verteilt diese Wörter auf Adjektive und Pronomen.

A számnév utáni egyes számot más nyelvek is ismerik maradványként: „drei Glas Bier”, „a three-day trip”. – Den Singular nach Zahlwörtern kennen auch andere Sprachen in Resten: „drei Glas Bier“, englisch „a three-day trip“ – eine dreitägige Reise.

↑ Hoch zum Seitenanfang

5.A névmás – Das Pronomen (→ 1.5.5)

Ki az a férfi? – Ő a nagybátyám. – Wer ist der Mann dort? – Er ist mein Onkel.

A névmás más szó helyett áll, rámutat valamire vagy rákérdez; jelentését a mondat és a helyzet adja meg. – Das Pronomen steht für ein anderes Wort, zeigt auf etwas oder fragt danach; seine Bedeutung ergibt sich aus Satz und Situation.

A „névmás” a „név” és a „más” szóból áll, mint a latin „pronomen”: név helyett. – „Névmás“ besteht aus „név“ – Name – und „más“ – anderer –, wie lateinisch „pronomen“: „für den Namen“.

A személyes névmások: én, te, ő, mi, ti, ők; a hivatalos megszólításban: ön, önök. – Die Personalpronomen – „személyes névmások“ – lauten: én – ich, te – du, ő – er/sie, mi – wir, ti – ihr, ők – sie; in der förmlichen Anrede: ön, önök – Sie.

Az „ő” nem tesz különbséget férfi és nő között. – „Ő“ unterscheidet nicht zwischen Mann und Frau.

Ő a bátyám. – Ő a nővérem. – Er ist mein älterer Bruder. – Sie ist meine ältere Schwester.

Az „ő” személyre utal; tárgyra nem használjuk, ilyenkor többnyire nincs névmás. – „Ő“ verweist auf Personen; für Sachen gebraucht man es nicht, dann steht meist gar kein Pronomen.

Hol a kulcs? – Az asztalon van. – Wo ist der Schlüssel? – Er liegt auf dem Tisch.

Alanyként a személyes névmás csak nyomatékkal áll: Én holnap jövök, te ma. – Als Subjekt steht das Personalpronomen nur mit Nachdruck: Ich komme morgen, du heute.

A mutató névmás rámutat valamire: az „ez” közelire, az „az” távolabbira. – Das Demonstrativpronomen – „mutató névmás“ – zeigt auf etwas: „ez“ auf Nahes, „az“ auf Ferneres.

Főnév előtt a mutató névmást névelő követi: ez a ház, az a fiú. – Vor einem Substantiv folgt auf das Demonstrativpronomen der Artikel: dieses Haus, der Junge dort.

Ragos szerkezetben a névmás és a főnév ugyanazt a ragot kapja: ebben a házban, ezzel a házzal. – In einer Verbindung mit Endung erhalten Pronomen und Substantiv dieselbe Endung: in diesem Haus, mit diesem Haus.

A kérdő névmás a hiányzó információra kérdez rá: a „ki” személyre, a „mi” dologra. – Das Fragepronomen – „kérdő névmás“ – fragt nach der fehlenden Information: „ki“ nach Personen, „mi“ nach Sachen.

Ki jön ma este? – Mi ez? – Wer kommt heute Abend? – Was ist das?

A magyar nyelvtan a „hol”, a „mikor” és a „hány” kérdőszót is a névmások közé sorolja. – Die ungarische Grammatik rechnet auch die Fragewörter „hol“ – wo –, „mikor“ – wann – und „hány“ – wie viele – zu den Pronomen.

A „mi” egyben a többes szám első személyű személyes névmás is: Mi vagyunk a szomszédok. – „Mi“ ist zugleich das Personalpronomen der ersten Person Mehrzahl: Wir sind die Nachbarn.

A kérdő és a mutató névmás a főnévhez hasonlóan kap ragot: „kivel”, „kinek”, „miről”, „ezt”. – Frage- und Demonstrativpronomen erhalten Endungen wie ein Substantiv: „kivel“ – mit wem –, „kinek“ – wem –, „miről“ – wovon –, „ezt“ – dies (Objekt).

A személyes névmásnak saját tárgyi és részeshatározói alakjai vannak: „engem”, „téged”, „nekem”, „neked”. – Das Personalpronomen hat eigene Objekt- und Dativformen: „engem“ – mich –, „téged“ – dich –, „nekem“ – mir –, „neked“ – dir.

Nekem is tetszik. – Mir gefällt es auch.

További fajták: a visszaható (magam), a kölcsönös (egymás), a birtokos (enyém), a vonatkozó (aki, ami), a határozatlan (valaki), az általános (mindenki) és a tagadó névmás (senki). – Weitere Arten sind das Reflexivpronomen (magam – mich selbst), das Reziprokpronomen (egymás – einander), das Possessivpronomen (enyém – meiner), das Relativpronomen (aki, ami – der, was), das Indefinitpronomen (valaki – jemand), das Allgemeinpronomen (mindenki – jeder) und das verneinende Pronomen (senki – niemand).

A testvérek segítenek egymásnak. – Die Geschwister helfen einander.

Az „egymás” az „egy” és a „más” szóból áll, akárcsak a német „einander”. – „Egymás“ besteht aus „egy“ – eins – und „más“ – anderer –, genau wie deutsch „einander“.

Ez a kabát az enyém. – Dieser Mantel ist meiner.

A vonatkozó névmás választását a személy dönti el, nem a német nyelvtani nem: a lány, aki ott áll. – Beim Relativpronomen entscheidet die Person, nicht das deutsche Geschlecht: das Mädchen, das dort steht.

A „mindenki” után az ige egyes számban áll: Mindenki eljött. – Nach „mindenki“ steht das Verb in der Einzahl: Alle sind gekommen.

A magyar névmás melléknevet, számnevet és határozót is helyettesíthet: „ilyen”, „annyi”, „így”, „ott”. – Das ungarische Pronomen kann auch Adjektiv, Zahlwort und Umstandsangabe vertreten: „ilyen“ – so (beschaffen) –, „annyi“ – so viel –, „így“ – so –, „ott“ – dort.

Minden kérdőszóhoz tartozik egy mutatószópár: a magas hangrendű a közelre, a mély hangrendű a távolra mutat (itt – ott, ide – oda, így – úgy). – Zu jedem Fragewort gehört ein Paar hinweisender Wörter: das mit hellem Vokal zeigt auf Nahes, das mit dunklem auf Fernes (itt – ott: hier – dort, ide – oda: hierher – dorthin, így – úgy: so – so).

Ilyen szép esküvőt még nem láttam. – So eine schöne Hochzeit habe ich noch nie gesehen.

A „vala-”, „se-”, „minden-” és „bár-” előtaggal sorok képződnek: valaki, senki, mindenki, bárki. – Mit den Vorsilben „vala-“, „se-“, „minden-“ und „bár-“ entstehen Reihen: valaki – jemand, senki – niemand, mindenki – jeder, bárki – jeder Beliebige.

A „mikor” sorában kivétel a „soha” és a „mindig”. – In der Reihe zu „mikor“ sind „soha“ – nie – und „mindig“ – immer – Ausnahmen.

A tagadó névmás mellett is áll „nem” vagy „sem”, és a két tagadás nem oltja ki egymást: Senki nem jött. – Neben dem verneinenden Pronomen steht trotzdem „nem“ oder „sem“, und die beiden Verneinungen heben sich nicht auf: Niemand ist gekommen.

Az „ön”, az „önök” és a „maga” mellett az ige harmadik személyben áll: Ön is kér egy kávét? – Bei „ön“, „önök“ und „maga“ steht das Verb in der dritten Person: Möchten Sie auch einen Kaffee?

Az „ön” hivatalos és írott nyelvi, a „maga” hétköznapibb, és vidéktől, hangnemtől függően bizalmas vagy távolságtartó. – „Ön“ ist förmlich und schriftsprachlich, „maga“ alltäglicher und wirkt je nach Gegend und Tonfall vertraut oder distanziert.

A német „es” helyén a magyarban nem áll névmás: Esik az eső. – Késő van. – An der Stelle des deutschen „es“ steht im Ungarischen kein Pronomen: Es regnet. – Es ist spät.

↑ Hoch zum Seitenanfang

6.A határozószó – Das Adverb (→ 1.5.6)

Ma nagyon meleg van. – Heute ist es sehr warm.

Itt mindig fúj a szél. – Hier weht immer der Wind.

A határozószó helyet, időt, módot vagy mértéket fejez ki, és többnyire változatlan alakú. – Das Adverb drückt Ort, Zeit, Art und Weise oder Grad aus und ist meist unveränderlich.

A „határozószó” alapja a „határ”: a „határoz” eredetileg körülhatárolást jelent. – Grundlage von „határozószó“ ist „határ“ – Grenze: „határoz“ – bestimmen – heißt eigentlich „abgrenzen“.

A latin „adverbium” az ige mellett álló szó. – Lateinisch „adverbium“ ist das Wort, das beim Verb steht.

A határozószó a „hol?”, a „mikor?”, a „hogyan?” és a „mennyire?” kérdésre felel: kint, most, lassan, nagyon. – Das Adverb antwortet auf „hol?“ – wo? –, „mikor?“ – wann? –, „hogyan?“ – wie? – und „mennyire?“ – wie sehr?: kint – draußen, most – jetzt, lassan – langsam, nagyon – sehr.

Most kint hideg van. – Jetzt ist es draußen kalt.

A „tegnap” és a „holnap” szóban a „nap” rejlik. – In „tegnap“ – gestern – und „holnap“ – morgen – steckt „nap“ – Tag.

A németben a „schnell” melléknév és határozószó is; a magyar megkülönbözteti: gyors autó – gyorsan fut. – Im Deutschen ist „schnell“ Adjektiv und Adverb zugleich; das Ungarische unterscheidet: schnelles Auto – läuft schnell.

A módot kifejező határozószót a melléknévből „-n”, „-an/-en” vagy „-ul/-ül” toldalékkal képezzük: szépen, lassan, rosszul. – Das Adverb der Art und Weise wird aus dem Adjektiv mit „-n“, „-an/-en“ oder „-ul/-ül“ gebildet: szépen – schön, lassan – langsam, rosszul – schlecht.

A „jó” határozószói alakja „jól”, a „lassú” szóból „lassan” lesz. – Zu „jó“ – gut – lautet die Adverbform „jól“, aus „lassú“ – langsam – wird „lassan“.

Péter jól úszik. – Péter schwimmt gut.

Az időjárást melléknév és „van” fejezi ki, nem határozószó: Meleg van. – Das Wetter drückt man mit Adjektiv und „van“ aus, nicht mit einem Adverb: Es ist warm.

A nyelvek nevét „-ul/-ül” végű alakban használjuk: Az edzőnk németül is beszél. – Die Namen der Sprachen stehen in der Form auf „-ul/-ül“: Unser Trainer spricht auch Deutsch.

A „németül beszél” szó szerint annyi, mint német módon beszél; *„németet beszél” helytelen. – „Németül beszél“ heißt wörtlich „auf deutsche Weise sprechen“; *„németet beszél“ ist falsch.

A határozószó igét, melléknevet vagy másik határozószót bővít: nagyon szép, nagyon gyorsan. – Das Adverb bestimmt ein Verb, ein Adjektiv oder ein anderes Adverb näher: nagyon szép – sehr schön, nagyon gyorsan – sehr schnell.

A határozószó szófaj, a határozó mondatrész; a „parkban” is határozó, mégis főnév. – Das Adverb – „határozószó“ – ist eine Wortart, die Umstandsbestimmung – „határozó“ – ein Satzglied; auch „parkban“ – im Park – ist eine Umstandsbestimmung, aber ein Substantiv.

A helyhatározó szók a helyragokhoz hasonlóan megkülönböztetik a helyet, az irányt és a kiindulópontot: itt – ide – innen. – Die Ortsadverbien unterscheiden wie die Ortsendungen Ort, Ziel und Herkunft: itt – hier, ide – hierher, innen – von hier.

Hova mész? – Haza. – Wohin gehst du? – Nach Hause.

A „kint”, „bent”, „fent”, „lent” mellett a „kinn”, „benn”, „fenn”, „lenn”, a „hova” mellett a „hová” is helyes. – Neben „kint, bent, fent, lent“ sind auch „kinn, benn, fenn, lenn“ richtig, neben „hova“ auch „hová“.

Az „itt”, az „így” és az „akkor” rámutat és helyettesít, ezért a magyar nyelvtan névmási határozószónak nevezi, és a névmások közé sorolja. – „Itt“ – hier –, „így“ – so – und „akkor“ – dann – zeigen und vertreten; deshalb nennt die ungarische Grammatik sie Pronominaladverbien – „névmási határozószók“ – und rechnet sie zu den Pronomen.

A „van” igével a helyhatározó szó az állítmány magja, és harmadik személyben is kitesszük a „van” igét: Anna otthon van. – Mit „van“ bildet das Ortsadverb den Kern der Aussage, und auch in der dritten Person steht „van“: Anna ist zu Hause.

A „fent” önálló határozószó, a „fel-” igekötő, a „felett” névutó. – „Fent“ ist ein selbständiges Adverb, „fel-“ ein Verbalpräfix, „felett“ eine Postposition.

Fent szép a kilátás. – Felmegyünk a hegyre. – A sas a hegyek felett repül. – Oben ist die Aussicht schön. – Wir gehen auf den Berg hinauf. – Der Adler fliegt über den Bergen.

Az évszakok ragos alakja állandó időhatározó, de a rag nem egységes: télen, nyáron, ősszel, tavasszal. – Die Jahreszeiten bilden feste Zeitangaben mit Endung, doch die Endung ist nicht einheitlich: télen – im Winter, nyáron – im Sommer, ősszel – im Herbst, tavasszal – im Frühling.

Határozószóból „-i” képzővel melléknév lesz: A tegnapi meccs izgalmas volt. – Aus Adverbien werden mit „-i“ Adjektive: Das gestrige Spiel war spannend.

A módot kifejező határozószó fokozható: Ma gyorsabban futottam, mint tegnap. – Das Adverb der Art und Weise lässt sich steigern: Heute bin ich schneller gelaufen als gestern.

A mértéket kifejező határozószók – nagyon, kicsit, túl, elég – melléknevet vagy határozószót fokoznak: Túl gyorsan vezet. – Gradadverbien – nagyon, kicsit, túl, elég – stufen ein Adjektiv oder Adverb ab: Er fährt zu schnell.

A „talán”, a „persze” és a „valószínűleg” az egész mondatot értékeli; a magyar nyelvtan módosítószónak tekinti őket, nem határozószónak. – „Talán“ – vielleicht –, „persze“ – natürlich – und „valószínűleg“ – wahrscheinlich – bewerten den ganzen Satz; die ungarische Grammatik führt sie als Modalwörter – „módosítószók“ –, nicht als Adverbien.

Az itt összevetett nyelvek közül csak a német használ azonos alakot melléknévre és határozószóra: quick – quickly, rapide – rapidement, celer – celeriter. – Unter den hier verglichenen Sprachen hat nur das Deutsche für Adjektiv und Adverb dieselbe Form: englisch quick – quickly, französisch rapide – rapidement, lateinisch celer – celeriter.

↑ Hoch zum Seitenanfang

7.A névutó – Die Postposition (→ 1.5.7)

A gyógyszertár a bank mellett van. – Die Apotheke ist neben der Bank.

A névutó önálló viszonyszó, amely a főnév után áll. – Die Postposition ist ein selbständiges Beziehungswort – „viszonyszó“ –, das hinter dem Substantiv steht.

A „névutó” a „név” és az „utó” szóból áll: a névszó után álló szó; a latin „postpositio” ugyanezt jelenti. – „Névutó“ besteht aus „név“ – Name, Nomen – und „utó“ – nach-: das Wort nach dem Nomen; lateinisch „postpositio“ bedeutet dasselbe.

A magyarban nincs elöljárószó; ez a fogalom csak az összevetéshez kell. – Das Ungarische hat keine Präpositionen – „elöljárószók“; der Begriff dient nur dem Vergleich.

A névutó az egész szócsoport után áll, a névelő és a jelző elöl marad: a magas ház előtt. – Die Postposition steht hinter der ganzen Wortgruppe, Artikel und Attribut bleiben vorn: vor dem hohen Haus.

A két ház között van egy kis kert. – Zwischen den beiden Häusern ist ein kleiner Garten.

A névutót külön írjuk, és nem igazodik a hangrendhez; a rag viszont a szóhoz kapcsolódik és illeszkedik: a ház mellett – a kert mellett, de házban – kertben. – Die Postposition schreibt man getrennt, und sie passt sich der Vokalharmonie nicht an; die Endung dagegen wird angefügt und gleicht sich an: neben dem Haus – neben dem Garten, aber im Haus – im Garten.

Gyakori névutók: előtt, mögött, mellett, alatt, fölött, között, körül, után, nélkül, felé. – Häufige Postpositionen: előtt – vor, mögött – hinter, mellett – neben, alatt – unter, fölött – über, között – zwischen, körül – um … herum, után – nach, nélkül – ohne, felé – in Richtung.

A kép a kanapé fölött lóg. – Das Bild hängt über dem Sofa.

A „fölött” és a „felett” azonos jelentésű változat, mindkettő bármely főnév után állhat. – „Fölött“ und „felett“ sind gleichbedeutende Varianten; beide können nach jedem Substantiv stehen.

A Duna felé sétálunk. – Wir gehen in Richtung Donau spazieren.

Sok névutónak külön alakja van a „hol?”, a „hova?” és a „honnan?” kérdésre: mellett – mellé – mellől. – Viele Postpositionen haben eigene Formen für „wo?“, „wohin?“ und „woher?“: mellett – neben (wo) –, mellé – neben (wohin) –, mellől – von … weg.

A kutya az asztal alatt alszik. – Der Hund schläft unter dem Tisch.

A kutya bebújt az asztal alá. – Der Hund ist unter den Tisch gekrochen.

A kulcsot a lábtörlő alól vettem elő. – Ich habe den Schlüssel unter der Fußmatte hervorgeholt.

A főnév mindhárom esetben változatlan; a németben a névelő esete, a magyarban a névutó alakja mutatja a különbséget. – Das Substantiv bleibt in allen drei Fällen unverändert; im Deutschen zeigt der Fall des Artikels den Unterschied, im Ungarischen die Form der Postposition.

Személyre vonatkozva nem áll személyes névmás a névutó előtt, hanem a névutó kap személyragot: előttem, melletted. – Bei Personen steht kein Personalpronomen vor der Postposition, sondern die Postposition erhält eine Personalendung: vor mir, neben dir.

Melletted ülhetek? – Darf ich neben dir sitzen?

Ezek a végződések nagyrészt a birtokos személyjelekkel egyeznek: „kertem” – „előttem”. – Diese Endungen gleichen weitgehend den Besitzendungen: „kertem“ – mein Garten –, „előttem“ – vor mir.

Nyomatékként személyes névmás is állhat előtte, a személyrag azonban megmarad: Én mögöttem senki sem állt. – Zur Hervorhebung kann ein Personalpronomen davor stehen, die Personalendung bleibt aber: Hinter mir stand niemand.

A főnév a névutóval együtt hely-, idő- vagy más határozó: Ebéd után a múzeumba megyünk. – Substantiv und Postposition bilden zusammen eine Umstandsbestimmung des Orts, der Zeit oder eines anderen Umstands: Nach dem Mittagessen gehen wir ins Museum.

Öt perc múlva indul a vonat. – Az előadás alatt nem telefonálunk. – Der Zug fährt in fünf Minuten ab. – Während der Vorstellung telefonieren wir nicht.

Egyes névutók ragos főnevet kívánnak; ez a névutó vonzata: a falun kívül, a barátommal együtt, Budapesthez képest. – Manche Postpositionen verlangen ein Substantiv mit Endung; das ist die Rektion der Postposition: außerhalb des Dorfes, zusammen mit meinem Freund, im Vergleich zu Budapest.

A parkon keresztül rövidebb az út. – Durch den Park ist der Weg kürzer.

A postával szemben lakunk. – Wir wohnen gegenüber der Post.

Ha a főnév előtt mutató névmás áll, a névutó a névmás után is megismétlődik: e mögött a ház mögött. – Steht ein Demonstrativpronomen vor dem Substantiv, wird die Postposition nach dem Pronomen wiederholt: hinter diesem Haus.

Egybeírva önálló jelentésű szavak jönnek létre: két évvel ezelőtt. – Zusammengeschrieben entstehen Wörter mit eigener Bedeutung: vor zwei Jahren.

Az „-i” képzővel a névutóból melléknév lesz: a bolt előtti parkoló, a háború utáni évek. – Mit dem Suffix „-i“ wird aus der Postposition ein Adjektiv: der Parkplatz vor dem Laden, die Jahre nach dem Krieg.

Sok névutónak nincs térbeli jelentése: miatt (ok), szerint (forrás), helyett (pótlás), óta (kezdőpont). – Viele Postpositionen haben keine räumliche Bedeutung: miatt – wegen (Grund), szerint – laut (Quelle), helyett – statt (Ersatz), óta – seit (Anfangspunkt).

Az eső miatt nem mentünk ki. – Reggel óta esik. – Wegen des Regens sind wir nicht hinausgegangen. – Seit dem Morgen regnet es.

A rag személyre vonatkozva saját alakot kap („bennem”), a névutó személyragot („mellettem”). – Die Endung hat für Personen eigene Formen („bennem“ – in mir), die Postposition erhält eine Personalendung („mellettem“ – neben mir).

Sok névutó régi „-t/-tt” helyragos főnévből keletkezett: „mell” – „mellett”, „elő” – „előtt”. – Viele Postpositionen sind aus Substantiven mit einer alten Ortsendung „-t/-tt“ entstanden: „mell“ – Brust – „mellett“ – neben –, „elő“ – Vorderteil – „előtt“ – vor.

Ugyanez a rag él az „itt”, az „ott”, az „együtt” szóban és egyes helynevekben: „Pécsett”, „Győrött”. – Dieselbe Endung lebt in „itt“ – hier –, „ott“ – dort –, „együtt“ – zusammen – und in einigen Ortsnamen: „Pécsett“ – in Pécs –, „Győrött“ – in Győr.

↑ Hoch zum Seitenanfang

8.Az igekötő – Das Verbalpräfix (→ 1.5.8)

A megállóban felszállok a buszra. – An der Haltestelle steige ich in den Bus ein.

A belvárosban leszállunk. – In der Innenstadt steigen wir aus.

Az igekötő az igéhez kapcsolódó kis szó, amely irányt, befejezettséget vagy új jelentést ad. – Das Verbalpräfix – „igekötő“ – ist ein kleines Wort, das sich mit dem Verb verbindet und eine Richtung, einen Abschluss oder eine neue Bedeutung angibt.

A személyrag az igén áll, nem az igekötőn: „felszállok”, „leszállunk”. – Die Personalendung steht am Verb, nicht am Präfix: „felszállok“ – ich steige ein –, „leszállunk“ – wir steigen aus.

Az „igekötő” az igéhez kötődő szó; önálló szófaj a viszonyszók között, nem toldalék és nem képző. – „Igekötő“ ist das Wort, das sich an das Verb bindet; es ist eine eigene Wortart unter den Beziehungswörtern, keine Endung und kein Bildungssuffix.

A leggyakoribb igekötők térbeli irányt jelölnek: be, ki, fel, le, el, át, vissza, oda, haza. – Die häufigsten Präfixe bezeichnen eine räumliche Richtung: be – hinein, ki – hinaus, fel – hinauf, le – hinunter, el – weg, át – hinüber, vissza – zurück, oda – hin, haza – nach Hause.

Visszaviszem a könyveket a könyvtárba. – Ich bringe die Bücher in die Bibliothek zurück.

Az igekötő az irányt, a főnév ragja a célt adja meg: Bemegyek a postára. – Das Präfix gibt die Richtung an, die Endung am Substantiv das Ziel: Ich gehe auf die Post (hinein).

A „meg-” és az „el-” gyakran azt jelzi, hogy a cselekvés eredményhez jut: ír – megír, olvas – elolvas. – „Meg-“ und „el-“ zeigen oft an, dass die Handlung zu ihrem Ergebnis kommt: schreiben – fertig schreiben, lesen – durchlesen.

Megettem a levest. – Ich habe die Suppe aufgegessen.

Az igekötő nem a múlt idő jele: a „megírom” jelen idejű, és többnyire jövőbeli cselekvést jelöl. – Das Präfix ist kein Zeichen der Vergangenheit: „megírom“ steht im Präsens und bezeichnet meist eine bevorstehende Handlung.

Holnap megírom a választ. – Morgen schreibe ich die Antwort fertig.

Az igekötős ige jelentése sokszor nem vezethető le a részekből: a „felad” levelet postára ad, vagy tervről lemond. – Oft lässt sich die Bedeutung des Präfixverbs nicht aus den Teilen ableiten: „felad“ heißt einen Brief aufgeben oder einen Plan aufgeben.

Felhívom a bankot. – Jól nézel ki. – Ich rufe die Bank an. – Du siehst gut aus.

Közvetlenül az ige előtt az igekötőt egybeírjuk az igével. – Unmittelbar vor dem Verb schreibt man das Präfix mit ihm zusammen.

Egyszerű tagadásban és felszólításban az igekötő az ige mögé kerül, és külön írjuk: Nem szállok fel. – Szállj fel! – Bei einfacher Verneinung und im Imperativ tritt das Präfix hinter das Verb und wird getrennt geschrieben: Ich steige nicht ein. – Steig ein!

Ma nem írom meg a levelet. – Heute schreibe ich den Brief nicht.

*„Nem megírom” és *„Kitöltsd az űrlapot!” helytelen. – *„Nem megírom“ und *„Kitöltsd az űrlapot!“ sind falsch.

A német elváló igekötős igékkel szemben a magyarban nem a mellékmondat és a főnévi igenév dönt, hanem a tagadás, a felszólítás és a hangsúly. – Anders als bei den deutschen trennbaren Verben entscheiden im Ungarischen nicht Nebensatz und Infinitiv, sondern Verneinung, Aufforderung und Betonung.

Kijelentő mondatban az igekötő elöl marad: „Felszállok a buszra”, soha nem *„Szállok a buszra fel”. – Im Aussagesatz bleibt das Präfix vorn: „Felszállok a buszra“, nie *„Szállok a buszra fel“.

Ha egy mondatrész nyomatékos, közvetlenül az ige elé kerül, és az igekötő az ige mögé lép: Holnap megyek be a hivatalba. – Trägt ein Satzglied den Nachdruck, steht es unmittelbar vor dem Verb, und das Präfix rückt dahinter: Morgen gehe ich aufs Amt.

Kérdőszó után az igekötő szintén az ige mögé kerül: Ki megy be először? – Auch nach einem Fragewort tritt das Präfix hinter das Verb: Wer geht zuerst hinein?

Segédige mellett az igekötő a segédige elé kerül: Be akarok menni a bankba. – Bei einem Hilfsverb tritt das Präfix vor das Hilfsverb: Ich will in die Bank hineingehen.

Ha a segédigét tagadjuk, az igekötő a főnévi igenéven marad: A jegyet a buszon nem lehet megvenni. – Wird das Hilfsverb verneint, bleibt das Präfix am Infinitiv: Die Fahrkarte kann man im Bus nicht kaufen.

Minden irányjelölő igekötőhöz tartozik egy helyhatározó szó: be – bent, ki – kint, fel – fent, le – lent. – Zu jedem Richtungspräfix gehört ein Ortsadverb: be – bent (drinnen), ki – kint (draußen), fel – fent (oben), le – lent (unten).

Rövid válaszként az igekötő egyedül is állhat: Hova mész? – Be. – Als knappe Antwort kann das Präfix allein stehen: Wohin gehst du? – Hinein.

Egyes igekötők névutók vagy ragok alakjai: aláír, utánanéz, ránéz, hozzáad. – Manche Präfixe sind Formen von Postpositionen oder Endungen: aláír – unterschreiben, utánanéz – nachschlagen, ránéz – ansehen, hozzáad – hinzufügen.

Anna hozzáment Péterhez. – Anna hat Péter geheiratet.

A „haza” és a „tönkre” határozószó, de az ige előtt igekötőként viselkedik: Tönkrement a bőröndöm. – „Haza“ – nach Hause – und „tönkre“ – zugrunde – sind Adverbien, verhalten sich vor dem Verb aber wie Präfixe: Mein Koffer ist kaputtgegangen.

A megkettőzött igekötő ismétlődő, rendszertelen cselekvést jelöl: Meg-megálltunk egy kávéra. – Ein verdoppeltes Präfix bezeichnet eine wiederholte, unregelmäßige Handlung: Wir hielten ab und zu auf einen Kaffee an.

Két ellentétes igekötő ide-oda mozgást fejez ki: A gyerekek ki-be járkálnak. – Zwei gegensätzliche Präfixe drücken eine Bewegung hin und her aus: Die Kinder laufen ein und aus.

A „meg-” igekötőnek már nincs térbeli jelentése: megáll, megtud, meglát. – „Meg-“ hat keine räumliche Bedeutung mehr: megáll – anhalten, megtud – erfahren, meglát – erblicken.

Tegnap megtudtam az igazságot. – Gestern habe ich die Wahrheit erfahren.

Ha az ige igekötős főnévből képződött, az igekötő nem válik le: Ez nem befolyásolja a döntést. – Ist das Verb von einem Substantiv mit Präfix abgeleitet, löst sich das Präfix nicht: Das beeinflusst die Entscheidung nicht.

A latin és az orosz igekötő szorosan az igéhez tapad: „exire”, „выйти”; a magyar igekötő leválhat. – Lateinische und russische Präfixe sind fest mit dem Verb verbunden: „exire“, „выйти“ – hinausgehen; das ungarische Präfix kann sich lösen.

↑ Hoch zum Seitenanfang

9.A névelő – Der Artikel (→ 1.5.9)

Kérek egy kávét. – A kávé nagyon forró. – Einen Kaffee, bitte. – Der Kaffee ist sehr heiß.

A határozatlan névelő „egy”, a határozott „a” vagy „az”. – Der unbestimmte Artikel ist „egy“, der bestimmte „a“ oder „az“.

Az „egy” új dolgot vezet be, az „a” ismertet vagy a helyzetből egyértelműt jelöl: Hol van a mosdó? – „Egy“ führt etwas Neues ein, „a“ bezeichnet Bekanntes oder aus der Situation Eindeutiges: Wo ist die Toilette?

A „névelő” a név előtt álló szó; párja a névutó, amely a név után áll. – „Névelő“ ist das Wort vor dem Namen; sein Gegenstück ist die Postposition, die dahinter steht.

A német „Geschlechtswort” elnevezés a magyarra nem illik, mert a magyar névelő nem jelöl nemet. – Der deutsche Name „Geschlechtswort“ passt für das Ungarische nicht, weil der ungarische Artikel kein Geschlecht zeigt.

Mássalhangzó előtt „a”, magánhangzó előtt „az” áll; a közvetlenül következő szó első hangja dönt. – Vor Konsonant steht „a“, vor Vokal „az“; es entscheidet der erste Laut des unmittelbar folgenden Wortes.

Az étlap az asztalon van. – A pincér hozza a kávét. – Die Speisekarte liegt auf dem Tisch. – Der Kellner bringt den Kaffee.

Ha jelző áll a főnév előtt, a jelző első hangja számít: az asztal – a kis asztal, a pár – az idős pár. – Steht ein Attribut vor dem Substantiv, zählt dessen erster Laut: der Tisch – der kleine Tisch, das Paar – das ältere Paar.

Az „egy” alakja nem változik: egy kávé, egy idős pár. – Die Form von „egy“ ändert sich nicht: ein Kaffee, ein älteres Paar.

Az „a” és az „az” választásának nincs köze a magánhangzó-illeszkedéshez. – Die Wahl zwischen „a“ und „az“ hat mit der Vokalharmonie nichts zu tun.

A kiejtés számít, nem az írásmód: az 1-es asztal, a 11-es busz, az MTA. – Maßgeblich ist die Aussprache, nicht die Schreibung: Tisch 1 („egyes“), der Bus 11 („tizenegyes“), die MTA („emtéá“).

A névelő nem kap többesjelet és ragot; a szám és az eset a főnéven jelenik meg: a kávé, a kávét, a kávék, a kávéban. – Der Artikel erhält weder Mehrzahlzeichen noch Endung; Zahl und Fall erscheinen am Substantiv: der Kaffee, den Kaffee, die Kaffees, im Kaffee.

Foglalkozás állítmányként névelő nélkül áll: A bátyám pincér. – Ein Beruf als Prädikat steht ohne Artikel: Mein älterer Bruder ist Kellner.

Határozatlan mennyiség és puszta fajta előtt sincs névelő: Teát iszom, nem kávét. – Auch vor einer unbestimmten Menge und einer bloßen Art steht kein Artikel: Ich trinke Tee, keinen Kaffee.

Kanalat kérek, nem villát. – Ich hätte gern einen Löffel, keine Gabel.

Többes számban nincs határozatlan névelő: Az asztalon poharak állnak. – In der Mehrzahl gibt es keinen unbestimmten Artikel: Auf dem Tisch stehen Gläser.

Ezt a névelőtlenséget zéró névelőnek is nevezik. – Dieses Fehlen des Artikels heißt auch Nullartikel – „zéró névelő“.

Sok igei kifejezésben sincs névelő, mert ezek magát a tevékenységet nevezik meg: levelet ír, újságot olvas. – Auch in vielen Wendungen aus Verb und Objekt fehlt der Artikel, weil sie die Tätigkeit als solche nennen: Briefe schreiben, Zeitung lesen.

Birtokos alak előtt rendszerint határozott névelő áll: A kávém kihűlt. – Vor einer Besitzform steht in der Regel der bestimmte Artikel: Mein Kaffee ist kalt geworden.

Az „ez” és az „az” után is névelő következik: Ez az asztal szabad. – Auch nach „ez“ und „az“ folgt der Artikel: Dieser Tisch ist frei.

Az „az az asztal” szerkezetben az első „az” mutató névmás, a második névelő. – In „az az asztal“ – der Tisch dort – ist das erste „az“ Demonstrativpronomen, das zweite Artikel.

Általános és elvont jelentésben a magyar többnyire határozott névelőt tesz: Szeretem a túrós palacsintát. – Az idő pénz. – Bei allgemeiner und abstrakter Bedeutung setzt das Ungarische meist den bestimmten Artikel: Ich mag Quarkpalatschinken. – Zeit ist Geld.

Személynév, városnév, a legtöbb országnév és a földrészek neve névelő nélkül áll; folyó, tó, hegység, táj, épület és vendéglátóhely neve névelővel. – Personen-, Städte-, die meisten Länder- und die Kontinentnamen stehen ohne Artikel; Namen von Flüssen, Seen, Gebirgen, Landschaften, Gebäuden und Lokalen mit Artikel.

A Balaton partján van egy jó halsütő. – Am Ufer des Balaton gibt es eine gute Fischbraterei.

Jelzővel a névelőtlen név is névelőt kap: Budapest – a régi Budapest. – Mit einem Attribut erhält auch ein sonst artikelloser Name den Artikel: Budapest – das alte Budapest.

A köznyelvben és a tájnyelvben hallható az „a Péter” is, a nyelvi norma szerint azonban a személynév névelő nélkül áll. – Umgangssprachlich und regional hört man auch „a Péter“ – der Péter; nach der Sprachnorm steht der Personenname aber ohne Artikel.

Hangsúlyosan az „egy” számnév, hangsúlytalanul névelő: Csak egy szelet tortát kérek. – Betont ist „egy“ Zahlwort, unbetont Artikel: Ich möchte nur ein Stück Torte.

Az „egy barátom” egy a barátaim közül, „a barátom” a már ismert barát. – „Egy barátom“ ist einer aus dem Kreis meiner Freunde, „a barátom“ der schon bekannte Freund.

A határozott névelő az „az” mutató névmásból, a határozatlan az „egy” számnévből lett, mint a német „der” és „ein”. – Der bestimmte Artikel ist aus dem Demonstrativpronomen „az“ – jener – entstanden, der unbestimmte aus dem Zahlwort „egy“ – eins –, wie deutsch „der“ und „ein“.

A határozott névelős tárgy határozott, az „egy” névelős tárgy határozatlan ragozást kíván: Hozom a számlát. – Hozok egy széket. – Ein Objekt mit bestimmtem Artikel verlangt die bestimmte Konjugation, eines mit „egy“ die unbestimmte: Ich bringe die Rechnung. – Ich bringe einen Stuhl.

Az angol a határozatlan névelőt igazítja a következő hanghoz („a cup – an apple”), a magyar a határozottat („a csésze – az alma”). – Das Englische passt den unbestimmten Artikel dem folgenden Laut an („a cup – an apple“), das Ungarische den bestimmten („a csésze – az alma“).

A latinnak és az orosznak nincs névelője. – Latein und Russisch haben keinen Artikel.

↑ Hoch zum Seitenanfang

10.A kötőszó – Die Konjunktion (→ 1.5.10)

Ma dolgozom, de holnap szabad vagyok. – Heute arbeite ich, aber morgen habe ich frei.

A kötőszó szavakat, mondatrészeket és tagmondatokat kapcsol össze; nem mondatrész, és nem ragozzuk. – Die Konjunktion verbindet Wörter, Satzglieder und Teilsätze; sie ist kein Satzglied und wird nicht gebeugt.

A „kötőszó” a „köt” igéből való, mint az „igekötő”; az igekötő azonban egy igéhez tartozik, a kötőszó nyelvi egységeket kapcsol össze. – „Kötőszó“ kommt wie „igekötő“ von „köt“ – binden; doch das Verbalpräfix gehört zu einem Verb, die Konjunktion verbindet sprachliche Einheiten.

A latin „coniunctio” jelentése: összekapcsolás. – Lateinisch „coniunctio“ bedeutet „Verbindung“.

A mellérendelő kötőszó egyenrangú részeket kapcsol össze: és, vagy, de, hanem, tehát, mégis, sőt. – Die beiordnende Konjunktion – „mellérendelő kötőszó“ – verbindet gleichrangige Teile: és – und, vagy – oder, de – aber, hanem – sondern, tehát – also, mégis – trotzdem, sőt – ja sogar.

Busszal vagy villamossal jössz? – Kommst du mit dem Bus oder mit der Straßenbahn?

Fáradt vagyok, mégis befejezem a munkát. – Ich bin müde, trotzdem mache ich die Arbeit fertig.

A „hanem” tagadás után áll, és a tagadott rész helyébe lép; a „de” mellett mindkét rész érvényes marad. – „Hanem“ steht nach einer Verneinung und tritt an die Stelle des Verneinten; bei „de“ bleiben beide Teile gültig.

Nem kávét, hanem teát kérek. – Drága, de jó. – Ich möchte keinen Kaffee, sondern Tee. – Es ist teuer, aber gut.

Az alárendelő kötőszó mellékmondatot vezet be: hogy, mert, ha. – Die unterordnende Konjunktion – „alárendelő kötőszó“ – leitet einen Nebensatz ein: hogy – dass, mert – weil, ha – wenn.

Tudom, hogy holnap vizsgád lesz. – Ich weiß, dass du morgen eine Prüfung hast.

Ha esik, busszal megyek. – Wenn es regnet, fahre ich mit dem Bus.

Függő kérdés előtt is állhat „hogy”, amelyet németre nem fordítunk: Kérdezd meg a tanárt, hogy mikor lesz a vizsga! – Auch vor einer indirekten Frage kann „hogy“ stehen, das man nicht ins Deutsche übersetzt: Frag den Lehrer, wann die Prüfung ist!

A „mert” egy régi „meret” alakból rövidült, amely a „miért” kérdőszó változata volt. – „Mert“ ist aus einer alten Form „meret“ verkürzt, einer Nebenform des Fragewortes „miért“ – warum.

A magyar mellékmondatban az ige nem kerül a mondat végére; a szórend ugyanaz, mint a főmondatban. – Im ungarischen Nebensatz rückt das Verb nicht ans Satzende; die Wortstellung ist dieselbe wie im Hauptsatz.

Ma nem megyek dolgozni, mert fáj a fejem. – Heute gehe ich nicht zur Arbeit, weil mir der Kopf wehtut.

Két tagmondat közé mindig vessző kerül, az „és” és a „vagy” elé is: Kati olvas, és Péter főz. – Zwischen zwei Teilsätze kommt immer ein Komma, auch vor „és“ und „vagy“: Kati liest, und Péter kocht.

Ha az „és” csak mondatrészeket kapcsol össze, nincs vessző: Kenyeret és tejet veszek. – Verbindet „és“ nur Satzglieder, steht kein Komma: Ich kaufe Brot und Milch.

A „de” és a „hanem” előtt mondatrészek között is vessző áll: szigorú, de igazságos. – Vor „de“ und „hanem“ steht auch zwischen Satzgliedern ein Komma: streng, aber gerecht.

Páros kötőszók: vagy – vagy, sem – sem, nemcsak – hanem … is, mind – mind, akár – akár. – Paarige Konjunktionen: entweder – oder, weder – noch, nicht nur – sondern auch, sowohl – als auch, ob – oder.

Sem a főnök, sem a kollégák nem tudtak róla. – Weder der Chef noch die Kollegen wussten davon.

Nemcsak angolul, hanem németül is beszél. – Sie spricht nicht nur Englisch, sondern auch Deutsch.

A „pedig” két témát állít szembe, és a második tagmondat első mondatrésze után áll: Én délelőtt dolgozom, Kati pedig délután. – „Pedig“ stellt zwei Themen gegenüber und steht hinter dem ersten Satzglied des zweiten Teilsatzes: Ich arbeite vormittags, Kati dagegen nachmittags.

A tagmondat elején a „pedig” jelentése más: Nem sikerült a vizsgája, pedig sokat tanult. – Am Anfang des Teilsatzes hat „pedig“ eine andere Bedeutung: Die Prüfung ist ihm nicht gelungen, dabei hat er viel gelernt.

Az „ugyanis” okot ad meg, mint a „mert”, de mellérendelő: Holnap nem jövök be, ugyanis szabadságon leszek. – „Ugyanis“ nennt einen Grund wie „mert“, ist aber beiordnend: Morgen komme ich nicht ins Büro, ich bin nämlich im Urlaub.

További alárendelő kötőszók: mint, mintha, bár, mivel, valamint a célt kifejező „hogy”. – Weitere unterordnende Konjunktionen: mint – als, mintha – als ob, bár – obwohl, mivel – da, dazu „hogy“ im Sinne von „damit“.

Úgy tesz, mintha nem hallaná. – Er tut so, als ob er es nicht hörte.

Korán indulok, hogy ne késsek el. – Ich fahre früh los, damit ich mich nicht verspäte.

Az „azért” és az „azt” a főmondatban előre utal a mellékmondatra; ezek mondatrészek, nem kötőszók. – „Azért“ – deshalb – und „azt“ – das – weisen im Hauptsatz auf den Nebensatz voraus; sie sind Satzglieder, keine Konjunktionen.

Azt mondta, hogy később jön. – Er hat gesagt, dass er später kommt.

Az „aki” vonatkozó névmás, mert a mellékmondatban mondatrész; a „ha” kötőszó, mert nem az. – „Aki“ ist ein Relativpronomen, weil es im Nebensatz Satzglied ist; „ha“ ist Konjunktion, weil es keines ist.

Az a kolléga, aki tegnap kezdett, nagyon ügyes. – Der Kollege, der gestern angefangen hat, ist sehr tüchtig.

Az „s” az „és” rövid alakja, főleg a választékos és az irodalmi nyelvben. – „S“ ist die Kurzform von „és“, vor allem in gehobener und literarischer Sprache.

A magyar, a német, a spanyol és az orosz két szót használ a „de” és a „hanem” jelentésére, az angol és a francia egyet. – Ungarisch, Deutsch, Spanisch und Russisch haben zwei Wörter für „aber“ und „sondern“, Englisch und Französisch eines.

↑ Hoch zum Seitenanfang

11.A partikula – Die Partikel (→ 1.5.11)

Eljössz holnap? – Ugye eljössz holnap? – Kommst du morgen? – Du kommst doch morgen, oder?

A partikula kis, változatlan szó, amely a mondat jelentését vagy hangulatát módosítja; nem önálló mondatrész. – Die Partikel ist ein kleines, unveränderliches Wort, das Bedeutung oder Ton des Satzes verändert; sie ist kein eigenes Satzglied.

A „partikula” a latin „particula”, azaz kis rész szóból ered. – „Partikula“ stammt von lateinisch „particula“ – Teilchen.

Az „is” mindig a hozzá tartozó szó vagy szócsoport után áll: Anna is, a testvérem is. – „Is“ – auch – steht immer hinter dem Wort oder der Wortgruppe, zu der es gehört: auch Anna, auch mein Bruder.

Holnap is ráérek. – Auch morgen habe ich Zeit.

Tagadó párja a „sem”, amely mellé nem kell külön „nem”: Én sem tudom. – Das verneinte Gegenstück ist „sem“ – auch nicht –, zu dem kein zusätzliches „nem“ nötig ist: Ich weiß es auch nicht.

A „csak” korlátoz: mennyiség előtt csupán, időpont előtt többnyire nem korábban. – „Csak“ schränkt ein: vor Mengen bedeutet es „nur“, vor Zeitangaben meist „erst“.

Csak egy kávét kérek. – Csak szombaton érek rá. – Ich möchte nur einen Kaffee. – Ich habe erst am Samstag Zeit.

A „csak” utáni időhatározó nyomatékos, ezért az igekötő az ige mögé kerül: szombaton érek rá. – Die Zeitangabe nach „csak“ ist hervorgehoben, deshalb tritt das Präfix hinter das Verb: „szombaton érek rá“.

A „már” azt jelzi, hogy valami bekövetkezett, a „még” pedig azt, hogy valami tart vagy hozzáadódik. – „Már“ zeigt, dass etwas eingetreten ist, „még“, dass etwas andauert oder hinzukommt.

Már tíz óra van. – Még alszik. – Es ist schon zehn Uhr. – Er schläft noch.

Tagadással két ellentét jön létre: Még nem tudom. – Már nem tudom. – Mit Verneinung ergeben sich zwei Gegensätze: Ich weiß es noch nicht. – Ich weiß es nicht mehr.

Állandó kapcsolatok: még mindig, még egyszer, már megint. – Feste Verbindungen: még mindig – immer noch, még egyszer – noch einmal, már megint – schon wieder.

Már megint késik a busz. – Der Bus hat schon wieder Verspätung.

Az „ugye” megerősítést vár, és a mondat elején vagy végén áll: Szép idő van, ugye? – „Ugye“ erwartet Zustimmung und steht am Anfang oder Ende des Satzes: Schönes Wetter, nicht wahr?

Az „ugye” az „úgy” határozószóra és az „-e” kérdő partikulára megy vissza. – „Ugye“ geht auf das Adverb „úgy“ – so – und die Fragepartikel „-e“ zurück.

Az „-e” kérdő partikulát kötőjellel kapcsoljuk az állítmányhoz: Eljössz-e a születésnapomra? – Die Fragepartikel „-e“ wird mit Bindestrich an das Prädikat angeschlossen: Kommst du zu meinem Geburtstag?

Mellékmondatban az „-e” a német „ob” megfelelője: Még nem tudom, ráérek-e. – Im Nebensatz entspricht „-e“ dem deutschen „ob“: Ich weiß noch nicht, ob ich Zeit habe.

Ha nincs ige, az „-e” a névszói állítmányhoz járul: Igaz-e? – Fehlt ein Verb, tritt „-e“ an das nominale Prädikat: Ist das wahr?

A latin „-ne” és az orosz „ли” ugyanígy működik. – Lateinisch „-ne“ und russisch „ли“ funktionieren genauso.

A „hát” választ vagy reakciót vezet be: Hát persze! – Hát akkor holnap! – „Hát“ leitet eine Antwort oder Reaktion ein: Na klar! – Also dann bis morgen!

A német hangulatot módosító kis szavaknak nincs állandó magyar megfelelője; hatásukat más partikula, a szórend vagy a hanglejtés kelti. – Die deutschen Abtönungswörter (doch, ja, mal) haben keine feste ungarische Entsprechung; ihre Wirkung erzeugen andere Partikeln, die Wortstellung oder die Satzmelodie.

Gyere már! – Komm schon!

A mondatszók önmagukban is megnyilatkozást alkotnak; ide tartozik a módosítószó, az indulatszó, valamint az olyan szavak, mint az „igen”, a „szia” és a „köszönöm”. – Satzwörter – „mondatszók“ – bilden allein eine Äußerung; dazu gehören das Modalwort, die Interjektion sowie Wörter wie „igen“ – ja –, „szia“ – hallo – und „köszönöm“ – danke.

Talán holnap. – Jaj, elfelejtettem! – Vielleicht morgen. – Ach, ich habe es vergessen!

Az „indulatszó” az „indulat”, azaz érzelmi felindulás szóból van; a latin „interiectio” közbevetést jelent. – „Indulatszó“ – Interjektion – kommt von „indulat“ – Gemütsbewegung; lateinisch „interiectio“ heißt „das Dazwischengeworfene“.

A „viszlát” a „viszontlátásra” rövid alakja. – „Viszlát“ – tschüs – ist die Kurzform von „viszontlátásra“ – auf Wiedersehen.

A „nem” állítást, a „ne” felszólítást és óhajt tagad: Nem érek rá. – Ne haragudj! – „Nem“ verneint Aussagen, „ne“ Aufforderungen und Wünsche: Ich habe keine Zeit. – Sei nicht böse!

Senki sem jött el. – Senki nem jött el. – Niemand ist gekommen.

A „még … is” a legkevésbé várt elemet emeli ki: Még Péter is eljött. – „Még … is“ hebt das am wenigsten Erwartete hervor: Sogar Péter ist gekommen.

A „sem” jelentése „még … sem” is lehet, ilyenkor elválasztja az igekötőt az igétől: Meg sem próbálta. – „Sem“ kann auch „nicht einmal“ bedeuten und trennt dann das Präfix vom Verb: Er hat es nicht einmal versucht.

A „hiszen” egy közlést ismertként mutat be: Hiszen mondtam! – „Hiszen“ stellt eine Aussage als bekannt hin: Ich habe es doch gesagt!

A „csak” a kiemelt mondatrész előtt, az „is” utána áll: Csak Anna jön. – Anna is jön. – „Csak“ steht vor dem hervorgehobenen Satzglied, „is“ dahinter: Nur Anna kommt. – Anna kommt auch.

A kis szavak besorolása nyelvtanonként eltér: az „is” némelyik nyelvtanban kötőszó, a tagadószó hol önálló szófaj, hol partikula. – Die Einordnung der kleinen Wörter schwankt von Grammatik zu Grammatik: „is“ gilt in manchen als Konjunktion, das Negationswort mal als eigene Wortart, mal als Partikel.

↑ Hoch zum Seitenanfang

12.Az igenevek – Die Verbalnomina (→ 1.5.12)

Szeretek színházba járni. – Ich gehe gern ins Theater.

Nézd a táncoló párokat! – Schau dir die tanzenden Paare an!

Állva néztük végig a koncertet. – Wir haben das Konzert im Stehen angesehen.

Az igenév igéből képzett alak, amelynek nincs személyragja és igeideje; a mondatban főnév, melléknév vagy határozószó szerepét tölti be. – Das Verbalnomen – „igenév“ – ist eine von einem Verb gebildete Form ohne Personalendung und ohne Tempus; im Satz übernimmt es die Rolle eines Substantivs, Adjektivs oder Adverbs.

Három fajtája a főnévi, a melléknévi és a határozói igenév. – Seine drei Arten sind der Infinitiv – „főnévi igenév“ –, das Partizip – „melléknévi igenév“ – und das Adverbialpartizip – „határozói igenév“.

Az „igenév” többes száma „igenevek”: a tő „é” hangja megrövidül. – Die Mehrzahl von „igenév“ lautet „igenevek“: Das „é“ des Stammes wird kurz.

A latin „participium” a „particeps”, azaz részes szóból ered: a melléknévi igenév az igéből és a melléknévből is részesül. – Lateinisch „participium“ stammt von „particeps“ – teilhabend: Das Partizip hat Anteil an Verb und Adjektiv.

A főnévi igenév jele „-ni”, és nincs megfelelője a német „zu” szónak: Ma nincs kedvem főzni. – Das Kennzeichen des Infinitivs ist „-ni“, und für das deutsche „zu“ gibt es keine Entsprechung: Heute habe ich keine Lust zu kochen.

A személyt a ragozott ige mutatja: Holnap moziba akarunk menni. – Die Person zeigt das gebeugte Verb: Morgen wollen wir ins Kino gehen.

Mozgást jelentő ige után célt fejez ki: Futni megyek a parkba. – Nach einem Bewegungsverb drückt er einen Zweck aus: Ich gehe in den Park laufen.

A főnévi igenév nem szótári alak; néhány gyakori igénél rendhagyó: menni, enni, inni, tenni, venni. – Der Infinitiv ist nicht die Wörterbuchform; bei einigen häufigen Verben ist er unregelmäßig: menni – gehen, enni – essen, inni – trinken, tenni – tun, venni – nehmen.

Alany is lehet: Úszni egészséges. – Er kann auch Subjekt sein: Schwimmen ist gesund.

A melléknévi igenév a melléknévhez hasonlóan a főnév előtt áll, és ott változatlan marad. – Das Partizip steht wie ein Adjektiv vor dem Substantiv und bleibt dort unverändert.

Három képzője van: „-ó/-ő” (futó), „-t/-tt” (látott) és „-andó/-endő” (megoldandó). – Es hat drei Suffixe: „-ó/-ő“ (futó – laufend), „-t/-tt“ (látott – gesehen) und „-andó/-endő“ (megoldandó – zu lösend).

A tegnap látott film nagyon tetszett. – Der gestern gesehene Film hat mir sehr gefallen.

Ez egy megoldandó feladat. – Das ist eine zu lösende Aufgabe.

Sok konyhai kifejezés így épül: főtt tojás, sült krumpli, rántott hús, töltött paprika. – Viele Ausdrücke der Küche sind so gebaut: főtt tojás – gekochtes Ei, sült krumpli – Pommes frites, rántott hús – paniertes Schnitzel, töltött paprika – gefüllte Paprika.

Sok „-ó/-ő” végű melléknévi igenév főnévvé vált: író, tanuló, néző, porszívó. – Viele Partizipien auf „-ó/-ő“ sind zu Substantiven geworden: író – Schriftsteller, tanuló – Schüler, néző – Zuschauer, porszívó – Staubsauger.

A nézők tapsoltak. – Die Zuschauer applaudierten.

A határozói igenév „-va/-ve” végű, a „hogyan?” kérdésre felel, és kísérő körülményt nevez meg: Mosolyogva köszönt. – Das Adverbialpartizip endet auf „-va/-ve“, antwortet auf die Frage „hogyan?“ – wie? – und nennt einen Begleitumstand: Er grüßte lächelnd.

A „van” és a „marad” igével állapotot jelöl: A múzeum hétfőn zárva van. – Mit „van“ – sein – und „marad“ – bleiben – bezeichnet es einen Zustand: Das Museum ist montags geschlossen.

Az igenév igei tulajdonságként megtartja a tárgyat, a határozót és az igekötőt: könyvet olvasni, tegnap látott, végignézni. – Von der Verbseite behält das Verbalnomen Objekt, Umstandsangabe und Präfix: könyvet olvasni – ein Buch lesen, tegnap látott – gestern gesehen, végignézni – bis zum Ende ansehen.

A három melléknévi igenév neve: folyamatos („-ó/-ő”), befejezett („-t/-tt”) és beálló („-andó/-endő”). – Die drei Partizipien heißen „folyamatos“ – andauernd („-ó/-ő“), „befejezett“ – abgeschlossen („-t/-tt“) und „beálló“ – bevorstehend („-andó/-endő“).

Az időviszony a mondat cselekvéséhez képest értendő, nem a beszéd idejéhez. – Der Zeitbezug gilt relativ zur Handlung des Satzes, nicht zum Sprechzeitpunkt.

A „-t/-tt” képzős alak tárgyas igénél szenvedő, tárgyatlan igénél cselekvő jelentésű: a látott film, a megérkezett vendégek. – Die Form auf „-t/-tt“ ist bei transitiven Verben passivisch, bei intransitiven aktiv: der gesehene Film, die angekommenen Gäste.

Az „-andó/-endő” alak azt jelöli, amit meg kell tenni, és főleg az írott és a hivatali nyelv használja: Fizetendő összeg: 4500 forint. – Die Form auf „-andó/-endő“ bezeichnet, was getan werden muss, und gehört vor allem der Schrift- und Amtssprache an: Zu zahlender Betrag: 4500 Forint.

Pontos megfelelője a latin gerundivum: „legendus”, „agenda”. – Genaues Gegenstück ist das lateinische Gerundiv: „legendus“ – zu lesend –, „agenda“ – was zu tun ist.

A befejezett melléknévi igenév egybeesik a múlt idő egyes szám harmadik személyével; csak a mondatbeli szerep dönt. – Das Partizip Perfekt fällt mit der dritten Person Einzahl der Vergangenheit zusammen; nur die Rolle im Satz entscheidet.

Péter egész este krimit olvasott. – A legutóbb olvasott krimi nem tetszett neki. – Péter hat den ganzen Abend einen Krimi gelesen. – Der zuletzt gelesene Krimi hat ihm nicht gefallen.

Személytelen kifejezések után – kell, lehet, szabad – a főnévi igenév személyragot kaphat: Holnap korán kell kelnem. – Nach unpersönlichen Ausdrücken – kell, lehet, szabad – kann der Infinitiv eine Personalendung erhalten: Morgen muss ich früh aufstehen.

A cselekvő részes esetben is megjelenhet: Annának holnap dolgoznia kell. – Die handelnde Person kann zusätzlich im Dativ stehen: Anna muss morgen arbeiten.

Személyrag nélkül az állítás általános: Itt nem szabad dohányozni. – Ohne Personalendung gilt die Aussage allgemein: Hier darf man nicht rauchen.

A „van” igével álló határozói igenév a cselekvés eredményét jelöli, és az igekötő a „van” elé kerül: Az ajtó be van zárva. – Mit „van“ bezeichnet das Adverbialpartizip das Ergebnis einer Handlung, und das Präfix tritt vor „van“: Die Tür ist abgeschlossen.

A „-ván/-vén” a határozói igenév régebbi, ma választékos alakja: Látván, hogy esik, otthon maradtunk. – „-ván/-vén“ ist die ältere, heute gehobene Form des Adverbialpartizips: Da wir sahen, dass es regnete, blieben wir zu Hause.

A melléknévi igenév tárgyat és határozót is maga mellé vehet, ahol a német inkább vonatkozó mellékmondatot használ: A könyvet olvasó lány a barátnőm. – Das Partizip kann Objekt und Umstandsangaben mitnehmen, wo das Deutsche eher einen Relativsatz verwendet: Das Mädchen, das das Buch liest, ist meine Freundin.

Az „-ás/-és” képzős szó nem igenév, hanem főnév: névelőt, többesjelet és birtokos személyjelet kaphat, tárgyat nem. – Das Wort auf „-ás/-és“ ist kein Verbalnomen, sondern ein Substantiv: Es kann Artikel, Mehrzahlzeichen und Besitzendung erhalten, aber kein Objekt.

Az olvasás fontos. – Fontos olvasni. – Das Lesen ist wichtig. – Es ist wichtig zu lesen.

Az angol „reading” melléknévi igenév, határozói igenév és cselekvést jelentő főnév is lehet; a magyar megkülönbözteti: olvasó, olvasva, olvasás. – Englisch „reading“ kann Partizip, Adverbialpartizip und Verbalsubstantiv sein; das Ungarische unterscheidet: olvasó, olvasva, olvasás.

Dieser Text steht unter CC0 1.0 Universell. Eine Quellenangabe ist nicht erforderlich.
Er darf kostenlos kopiert, verändert, veröffentlicht und auch kommerziell genutzt werden.