3.8 Kongruenz innerhalb der Nominalgruppe

1.A jelző nem veszi át a számot – Attributive Adjektive ohne Numerusangleichung (→ 3.8.1)

Az egyeztetés azt jelenti, hogy egy szó átveszi egy másik szó bizonyos jegyeit. – Kongruenz – egyeztetés – bedeutet, dass ein Wort bestimmte Merkmale eines anderen Wortes übernimmt.

A főnév előtt álló minőségjelző a magyarban sem számban, sem esetben nem egyezik a jelzett szóval. – Das Eigenschaftsattribut vor dem Substantiv stimmt im Ungarischen weder in der Zahl noch im Fall mit dem Bezugswort überein.

A szép virágok itt vannak. – Die schönen Blumen sind hier.

A régi könyvek az asztalon vannak. – Die alten Bücher liegen auf dem Tisch.

A zöld almák a táskában vannak. – Die grünen Äpfel sind in der Tasche.

A fiatal orvosok dolgoznak. – Die jungen Ärzte arbeiten.

A „szép”, a „régi” és a „zöld” ugyanúgy néz ki, mint egyes számban. – „Szép“, „régi“ und „zöld“ sehen genauso aus wie in der Einzahl.

A többes szám jele, a „-k”, csak egyszer áll, a csoport utolsó szaván, a főnéven. – Das Pluralzeichen „-k“ steht nur einmal, am letzten Wort der Gruppe, am Substantiv.

A csoport a névelővel kezdődik és a főnévvel végződik; ami közöttük áll, alapalakban marad. – Die Gruppe beginnt mit dem Artikel und endet mit dem Substantiv; was dazwischen steht, bleibt in der Grundform.

Az esetrag sem kerül át a jelzőre. – Auch die Fallendung geht nicht auf das Attribut über.

A kék táskákat látom. – Ich sehe die blauen Taschen.

A nagy házakban sok szoba van. – In den großen Häusern gibt es viele Zimmer.

A jó tanárokat ismerem. – Ich kenne die guten Lehrer.

A „kék táskákat” kifejezésben a „-k” és az „-at” egymás után áll a főnéven, a „kék” változatlan. – In „kék táskákat“ – die blauen Taschen (Objekt) – stehen „-k“ und „-at“ hintereinander am Substantiv, „kék“ bleibt unverändert.

A magas fák mellett állok. – Ich stehe neben den hohen Bäumen.

A névutó az egész csoport után áll, és egyik szavát sem változtatja meg. – Die Postposition steht nach der ganzen Gruppe und verändert keines ihrer Wörter.

A német az esetet háromszor jelöli: „in den großen Häusern”; a magyar egyszer: „a nagy házakban”. – Das Deutsche kennzeichnet den Fall dreimal: „in den großen Häusern“; das Ungarische einmal: „a nagy házakban“.

Az orosz és a latin is jelöli a melléknéven: „в больших домах”, „in magnis domibus”. – Auch Russisch und Latein kennzeichnen ihn am Adjektiv: „в больших домах“, „in magnis domibus“.

Az angol melléknév változatlan, mint a magyar, de az esetet elöljáró fejezi ki: „in the big houses”. – Das englische Adjektiv bleibt unverändert wie das ungarische, doch den Fall drückt eine Präposition aus: „in the big houses“.

Két vagy több jelző esetén is mindegyik változatlan marad. – Auch bei zwei oder mehr Attributen bleiben alle unverändert.

A régi piros autók ott állnak. – Die alten roten Autos stehen dort.

A kis fehér székeket a kertbe viszem. – Die kleinen weißen Stühle trage ich in den Garten.

A hosszú, keskeny utcákon nincs autó. – Auf den langen, schmalen Straßen gibt es kein Auto.

A jelzők közötti vessző ezen semmit sem változtat. – Ein Komma zwischen den Attributen ändert daran nichts.

A drága budapesti szállodákban laknak. – Sie wohnen in den teuren Budapester Hotels.

Ebben a csoportban csak a „szállodákban” hordoz számot és esetet. – In dieser Gruppe trägt nur „szállodákban“ Zahl und Fall.

A tőváltozás is csak a főnevet érinti: a kis falu, a kis falvak, a kis falvakban. – Auch der Stammwechsel betrifft nur das Substantiv: das kleine Dorf, die kleinen Dörfer, in den kleinen Dörfern.

Egy csoport, egy végződés: a magyar főnévi csoport úgy viselkedik, mint egyetlen hosszú szó. – Eine Gruppe, eine Endung: Die ungarische Nominalgruppe verhält sich wie ein einziges langes Wort.

a nagy fehér házban – in dem großen weißen Haus

a régi piros autókkal – mit den alten roten Autos

A tulajdonnévben is változatlan a melléknév: a Fehér Házban, a Vörös téren. – Auch im Eigennamen bleibt das Adjektiv unverändert: im Weißen Haus, auf dem Roten Platz.

Ugyanaz a melléknév egy mondatban jelzőként és állítmányként is állhat. – Dasselbe Adjektiv kann in einem Satz als Attribut und als Prädikat stehen.

A beteg gyerekek otthon vannak. – Die kranken Kinder sind zu Hause.

A gyerekek betegek. – Die Kinder sind krank.

Az új kabátok drágák. – Die neuen Mäntel sind teuer.

Az „új” a csoporton belüli jelző, a „drágák” a csoportról szóló állítás. – „Új“ ist das Attribut innerhalb der Gruppe, „drágák“ die Aussage über die Gruppe.

Az állítmány „-k”-ja tehát nem a csoporton belüli egyeztetés, hanem az alany és az állítmány egyezése (→ 3.8.7). – Das „-k“ am Prädikat ist also keine Übereinstimmung innerhalb der Gruppe, sondern die zwischen Subjekt und Prädikat (→ 3.8.7).

Szépek a virágok. – Die Blumen sind schön.

Az elöl álló állítmány a névelő előtt, tehát a csoporton kívül áll. – Das vorangestellte Prädikat steht vor dem Artikel und damit außerhalb der Gruppe.

A névelő és a főnév között a „-k”-s alak hibás: „*a pirosak labdák”, helyesen „a piros labdák”. – Zwischen Artikel und Substantiv ist die Form mit „-k“ falsch: „*a pirosak labdák“, richtig „a piros labdák“ – die roten Bälle.

A „pirosak” alak maga helyes, de csak állítmányként vagy főnév nélkül (→ 3.8.6). – Die Form „pirosak“ selbst ist richtig, aber nur als Prädikat oder ohne Substantiv (→ 3.8.6).

A „változatlan” itt azt jelenti: független a jelzett szó számától és esetétől. – „Unverändert“ heißt hier: unabhängig von Zahl und Fall des Bezugsworts.

A melléknévnek lehet saját jele, ha önmaga fejez ki valamit. – Das Adjektiv kann ein eigenes Zeichen tragen, wenn es selbst etwas ausdrückt.

A nagyobb dobozok üresek. – Die größeren Kisten sind leer.

A legszebb virágokat választom. – Ich wähle die schönsten Blumen aus.

A „-bb” jel és a „leg-” a tulajdonság fokát jelöli, nem a főnév számát (→ 9.4). – Das Zeichen „-bb“ und „leg-“ bezeichnen den Grad der Eigenschaft, nicht die Zahl des Substantivs (→ 9.4).

A nagyon szép képek itt maradnak. – Die sehr schönen Bilder bleiben hier.

A „nagyon” fokozó szó szintén végződés nélkül áll a melléknév előtt. – Das Gradwort „nagyon“ – sehr – steht ebenfalls ohne Endung vor dem Adjektiv.

Sok jelző „-i” képzős melléknév. – Viele Attribute sind Adjektive mit der Ableitungssilbe „-i“.

A téli kabátok a szekrényben vannak. – Die Wintermäntel sind im Schrank.

A mai újságokat olvasom. – Ich lese die heutigen Zeitungen.

A szegedi barátokkal beszélek. – Ich spreche mit den Szegeder Freunden.

Ez az „-i” képző, nem a jelzett szó végződésének visszhangja; egyes szám előtt is ott áll. – Dieses „-i“ ist eine Ableitungssilbe, kein Echo einer Endung des Bezugsworts; es steht auch vor dem Singular.

A helynévből képzett melléknevet kisbetűvel írják: Budapest, de „budapesti”. – Ein Adjektiv aus einem Ortsnamen schreibt man klein: Budapest, aber „budapesti“ – Budapester.

A „könyvei” birtoktöbbesítő „-i”-jének nincs köze hozzá (→ 6.4). – Mit dem Mehrzahl-„-i“ des Besitzes in „könyvei“ – seine Bücher – hat es nichts zu tun (→ 6.4).

A jelző csak közvetlenül a főnév előtt marad végződés nélkül. – Endungslos bleibt das Attribut nur unmittelbar vor dem Substantiv.

Ruhát csak feketet hord. – Kleider trägt sie nur schwarze.

Könyvet csak érdekeset olvas. – Bücher liest er nur interessante.

Ha a jelző elválik a főnévtől, önálló mondatrész lesz, és maga kapja meg az esetragot. – Wird das Attribut vom Substantiv getrennt, wird es ein eigenes Satzglied und erhält die Fallendung selbst.

Az egyeztető nyelvek messzire elválaszthatják a jelzőt a főnévtől, mert a végződés mutatja az összetartozást. – Sprachen mit Kongruenz können Attribut und Substantiv weit trennen, weil die Endung die Zugehörigkeit zeigt.

A magyarban a kötött szórend tartja össze a jelzőt és a jelzett szót. – Im Ungarischen hält die feste Wortstellung Attribut und Bezugswort zusammen.

↑ Hoch zum Seitenanfang

2.Számnév után egyes szám – Zahlwort mit Substantiv im Singular (→ 3.8.2)

Ha a főnév előtt számnév vagy mennyiséget jelölő szó áll, az egész csoport nyelvtanilag egyes számú. – Steht vor dem Substantiv ein Zahlwort oder ein Mengenwort, ist die ganze Gruppe grammatisch Singular.

Két piros alma van a táskában. – Zwei rote Äpfel sind in der Tasche.

Három új könyv van az asztalon. – Drei neue Bücher liegen auf dem Tisch.

Tíz kis gyertya ég az ablakban. – Zehn kleine Kerzen brennen im Fenster.

Azt, hogy több darabról van szó, egyedül a számnév mondja meg; a főnéven ez fölösleges ismétlés volna. – Dass es mehrere Stücke sind, sagt allein das Zahlwort; am Substantiv wäre das eine überflüssige Wiederholung.

A darabszám és a nyelvtani szám két külön dolog. – Anzahl und grammatische Zahl sind zweierlei.

A „három új könyv” darabszáma három, nyelvtani száma egyes szám. – Bei „három új könyv“ – drei neue Bücher – ist die Anzahl drei, die grammatische Zahl Singular.

A magyar mindkettőt „szám”-nak nevezi; a számnév neve „számnév”. – Das Ungarische nennt beides „szám“ – Zahl; das Zahlwort heißt „számnév“.

A határozatlan számnevek ugyanígy viselkednek. – Die unbestimmten Zahlwörter verhalten sich ebenso.

Sok szép virág nyílik a kertben. – Im Garten blühen viele schöne Blumen.

Néhány régi autó áll a ház előtt. – Einige alte Autos stehen vor dem Haus.

Kevés jó film készül. – Es entstehen wenige gute Filme.

Több új lakás épül a városban. – In der Stadt entstehen mehrere neue Wohnungen.

A német „viele Blumen” többes száma nem ok a kivételre; a magyarban itt is egyes szám áll. – Der Plural im deutschen „viele Blumen“ ist kein Grund für eine Ausnahme; im Ungarischen steht auch hier der Singular.

Ha a számnevet tartalmazó csoport alany, az ige egyes szám harmadik személyben áll. – Ist die Zahlgruppe Subjekt, steht das Verb in der 3. Person Singular.

Két gyerek ül a kertben. – Zwei Kinder sitzen im Garten.

Öt vendég érkezett. – Fünf Gäste kamen an.

Három fiatal tanár dolgozik itt. – Drei junge Lehrer arbeiten hier.

Nem a személyek száma számít, hanem az alany nyelvtani alakja. – Gezählt werden nicht die Köpfe; maßgeblich ist die grammatische Form des Subjekts.

A két nagy ház régi. – Die beiden großen Häuser sind alt.

A névszói állítmány is egyes számban marad: „régi”, nem „régiek”. – Auch das Adjektiv als Prädikat bleibt im Singular: „régi“, nicht „régiek“.

A „házak” alannyal viszont: A házak régiek. – Mit „házak“ als Subjekt dagegen: Die Häuser sind alt.

A német „die beiden” általában az „a két” kifejezésnek felel meg: a két ház. – Das deutsche „die beiden“ entspricht meist „a két“: a két ház – die beiden Häuser.

Az esetrag csak a főnévre kerül; a számnév és a melléknév előtte változatlan. – Die Fallendung kommt nur an das Substantiv; Zahlwort und Adjektiv davor bleiben unverändert.

Négy kék széket keresek. – Ich suche vier blaue Stühle.

Két új iskolában tanítok. – Ich unterrichte an zwei neuen Schulen.

Három baráttal utazunk. – Wir reisen mit drei Freunden.

A „széket” a „szék” egyes számú tárgyesete: a csoport egyszerre egyes számú és tárgyesetű. – „Széket“ ist der Akkusativ Singular von „szék“: Die Gruppe ist zugleich Singular und Akkusativ.

A mutató névmás a főnévhez igazodik, nem a darabszámhoz. – Das Demonstrativpronomen richtet sich nach dem Substantiv, nicht nach der Anzahl.

Ez a három szoba üres. – Diese drei Zimmer sind leer.

Az a két kép drága. – Jene zwei Bilder sind teuer.

Helyesen „ez a három szoba”, nem „*ezek a három szoba”. – Richtig ist „ez a három szoba“, nicht „*ezek a három szoba“.

Azzal a két tanárral beszélek. – Ich spreche mit jenen beiden Lehrern.

Ebben a négy szobában nincs asztal. – In diesen vier Zimmern gibt es keinen Tisch.

Esetragos csoportban a névmás és a főnév ugyanazt a ragot kapja, mindkettő egyes számban (→ 3.8.4). – In der Gruppe mit Fallendung erhalten Pronomen und Substantiv dieselbe Endung, beide im Singular (→ 3.8.4).

Ezt az öt jegyet kérem. – Ich möchte diese fünf Karten.

Öt jegyet kérek. – Ich möchte fünf Karten.

A névelős csoport tárgyként határozott ragozást kíván, a névelő nélküli határozatlant; ez a névelőn múlik, nem a számon (→ 10.5). – Die Gruppe mit Artikel verlangt als Objekt die bestimmte Konjugation, die ohne Artikel die unbestimmte; das hängt am Artikel, nicht an der Zahl (→ 10.5).

A személyeket számláló „-an, -en” végű alakok önállóan, főnév nélkül állnak. – Die Formen auf „-an, -en“, die Personen zählen, stehen selbstständig, ohne Substantiv.

Négy vendég vár. – Vier Gäste warten.

Négyen várnak. – Vier Personen warten.

Sokan dolgoznak ebben az irodában. – Viele arbeiten in diesem Büro.

Ezek nem egy csoport jelzői, ezért az ige többes számban áll (→ 8.8). – Sie sind kein Attribut einer Gruppe, deshalb steht das Verb im Plural (→ 8.8).

A sorszámnév helyet jelöl egy sorban, nem darabszámot, ezért úgy viselkedik, mint a közönséges melléknév. – Die Ordnungszahl bezeichnet einen Platz in einer Reihe, keine Anzahl, und verhält sich daher wie ein gewöhnliches Adjektiv.

A második osztályok ma kirándulnak. – Die zweiten Klassen machen heute einen Ausflug.

A két osztály ma kirándul. – Die beiden Klassen machen heute einen Ausflug.

A szabály a csoporton belül és az igére érvényes; a későbbi névmás a megnevezett dolgokra utal, és többes számban áll. – Die Regel gilt innerhalb der Gruppe und für ihr Verb; ein späteres Pronomen bezieht sich auf die gemeinten Dinge und steht im Plural.

Vettem két almát, és megettem őket. – Ich habe zwei Äpfel gekauft und sie gegessen.

Az a három könyv, amelyet tegnap vettem, már itt van. – Die drei Bücher, die ich gestern gekauft habe, sind schon da.

A közvetlenül utána álló vonatkozó névmás többnyire egyes számú, mint a főmondat igéje (→ 7.7.8). – Das Relativpronomen direkt danach steht meist im Singular, wie das Verb des Hauptsatzes (→ 7.7.8).

Mindkét gyerek itt van. – Beide Kinder sind hier.

A „mindkét” a teljességet hangsúlyozza, és szintén egyes számot kíván: mindkét kézzel. – „Mindkét“ betont die Vollständigkeit und verlangt ebenfalls den Singular: mindkét kézzel – mit beiden Händen.

A német, az angol, a francia, a spanyol és a latin számnév után többes számot használ: two new books, deux nouveaux livres, duo libri novi. – Deutsch, Englisch, Französisch, Spanisch und Latein setzen nach Zahlwörtern den Plural: zwei neue Bücher.

Az orosz két, három és négy után egyes számú birtokos esetet használ: два стола; öttől kezdve többes számú birtokos esetet: пять столов. – Das Russische setzt nach zwei, drei und vier den Genitiv Singular: два стола – zwei Tische; ab fünf den Genitiv Plural: пять столов.

A németben is van nyoma a szabálynak: zehn Mann, drei Glas Bier, zwei Paar Schuhe. – Auch im Deutschen gibt es Spuren der Regel: zehn Mann, drei Glas Bier, zwei Paar Schuhe.

A három testőr – Die drei Musketiere

Hófehérke és a hét törpe – Schneewittchen und die sieben Zwerge

↑ Hoch zum Seitenanfang

3.Mutató névmás névelővel – Demonstrativpronomen mit Artikel (→ 3.8.3)

A főnév előtt a mutató névmás sohasem áll egyedül: utána mindig határozott névelő következik. – Vor dem Substantiv steht das Demonstrativpronomen nie allein: Ihm folgt immer der bestimmte Artikel.

Ez a kert szép. – Dieser Garten ist schön.

Az a kert nagy. – Jener Garten ist groß.

Az „ez a kert” három szó: mutató névmás, határozott névelő és főnév. – „Ez a kert“ sind drei Wörter: Demonstrativpronomen, bestimmter Artikel und Substantiv; wörtlich „dieser der Garten“.

A névelő kötelező; az „*ez kert” csoportként hibás. – Der Artikel ist Pflicht; „*ez kert“ ist als Wortgruppe falsch.

Az „ez” a közelire, az „az” a távolira mutat, mint az „itt” és az „ott”. – „Ez“ weist auf das Nahe, „az“ auf das Ferne, wie „itt“ – hier – und „ott“ – dort.

Az „az a kert” pontosan a német „der Garten dort” kifejezésnek felel meg. – „Az a kert“ entspricht genau dem deutschen „der Garten dort“.

A többi összehasonlított nyelv egy szót használ: this garden, ce jardin, este jardín, этот сад, hic hortus. – Die übrigen Vergleichssprachen setzen ein Wort: this garden, ce jardin, este jardín, этот сад, hic hortus – dieser Garten.

A „névmás” a „név” és a „más” szóból áll, a latin „pronomen” tükörfordítása. – „Névmás“ – Pronomen – besteht aus „név“ – Name – und „más“ – anderes – und ist eine Lehnübersetzung des lateinischen „pronomen“; „mutató névmás“ heißt wörtlich „zeigendes Fürwort“.

A névelő alakját a közvetlenül utána álló szó dönti el: mássalhangzó előtt „a”, magánhangzó előtt „az” (→ 3.3). – Die Form des Artikels entscheidet das unmittelbar folgende Wort: vor Konsonant „a“, vor Vokal „az“ (→ 3.3).

Ez a szék kényelmes. – Dieser Stuhl ist bequem.

Ez az asztal kicsi. – Dieser Tisch ist klein.

Az az iskola régi. – Jene Schule ist alt.

Az „az az iskola” kifejezésben az első „az” a mutató névmás, a második a névelő; ez nem ismétlés és nem elírás. – In „az az iskola“ ist das erste „az“ das Demonstrativpronomen, das zweite der Artikel; das ist weder Wiederholung noch Schreibfehler.

Egybeírva az „azaz” külön szó, jelentése: vagyis. – Zusammengeschrieben ist „azaz“ ein eigenes Wort: „das heißt, also“.

Többes számban a mutató névmás is többes számú: „ezek”, „azok”. – Im Plural steht auch das Demonstrativpronomen im Plural: „ezek“, „azok“.

Ezek a könyvek érdekesek. – Diese Bücher sind interessant.

Azok az autók olcsók. – Jene Autos sind günstig.

A kötőhang a hangrendhez igazodik: „ezek” magas, „azok” mély. – Der Bindevokal richtet sich nach der Vokalharmonie: „ezek“ hell, „azok“ dunkel.

A névelő nem változik: nincs többes száma, neme és esete. – Der Artikel ändert sich nicht: Er hat keinen Plural, kein Genus und keinen Fall.

Ezek a kék székek szabadok. – Diese blauen Stühle sind frei.

A jelző egyes számban marad, az állítmány többes számba kerül. – Das Attribut bleibt im Singular, das Prädikat steht im Plural.

Ha melléknév áll a névelő és a főnév között, a névelőt a melléknév kezdőhangja dönti el. – Steht ein Adjektiv zwischen Artikel und Substantiv, entscheidet der Anlaut des Adjektivs über den Artikel.

Ez az új szék kényelmes. – Dieser neue Stuhl ist bequem.

Ez a régi autó drága. – Dieses alte Auto ist teuer.

Az „az” alak elkerüli két magánhangzó találkozását: „az autó”, nem „*a autó”. – Die Form „az“ vermeidet das Zusammentreffen zweier Vokale: „az autó“, nicht „*a autó“.

Az angol határozatlan névelő ugyanígy működik: an apple, de a red apple. – Der englische unbestimmte Artikel funktioniert ebenso: an apple, aber a red apple.

Számnév után a mutató névmás is egyes számban marad (→ 3.8.2). – Nach einem Zahlwort bleibt auch das Demonstrativpronomen im Singular (→ 3.8.2).

Ez a két könyv az enyém. – Diese beiden Bücher gehören mir.

Ez az öt asztal foglalt. – Diese fünf Tische sind besetzt.

A sorrend kötött: mutató névmás – névelő – számnév – melléknév – főnév. – Die Reihenfolge ist fest: Demonstrativpronomen – Artikel – Zahlwort – Adjektiv – Substantiv.

Ezek az új piros táskák drágák. – Diese neuen roten Taschen sind teuer.

Főnév nélkül a mutató névmás egyedül áll, névelő nélkül. – Ohne Substantiv steht das Demonstrativpronomen allein, ohne Artikel.

Ez nagyon érdekes. – Das hier ist sehr interessant.

Ezek nehezek. – Die hier sind schwer.

Melyik tetszik? – Az. – Welches gefällt dir? – Das da.

Ugyanaz a szósor lehet csoport vagy egész mondat. – Dieselbe Wortfolge kann eine Gruppe oder ein ganzer Satz sein.

Ez a kert szép. – Dieser Garten ist schön.

Ez a kert. – Das ist der Garten.

A második mondatban az „ez” az alany, „a kert” az állítmány, és harmadik személyben nincs létige (→ 3.7.3). – Im zweiten Satz ist „ez“ das Subjekt, „a kert“ das Prädikat, und in der 3. Person fehlt das Wort für „ist“ (→ 3.7.3).

Ez egy új iskola. – Das ist eine neue Schule.

Ez az a könyv, amelyet keresek. – Das ist das Buch, das ich suche.

Ha az „ez” után nem határozott névelő következik, mindig mondatról van szó. – Folgt nach „ez“ kein bestimmter Artikel, liegt immer ein Satz vor.

Birtokos személyjeles főnév előtt is ott a névelő: Ez a házam régi, de szép. – Auch vor einem Substantiv mit Besitzsuffix steht der Artikel: Dieses Haus von mir ist alt, aber schön.

Ez a Péter mindig késik. – Dieser Péter verspätet sich immer.

Tulajdonnév előtt a mutató névmással megjelenik a névelő is, gyakran bizalmas vagy kissé lekicsinylő hangulattal. – Vor einem Eigennamen erscheint mit dem Demonstrativpronomen auch der Artikel, oft mit vertraulichem oder leicht abschätzigem Ton.

Ugyanaz a könyv van nálam. – Ich habe dasselbe Buch dabei.

Az „ugyan-” előtaggal a mutató névmás azonosságot jelöl, a névelő ugyanúgy következik. – Mit der Vorsilbe „ugyan-“ bezeichnet das Demonstrativpronomen Gleichheit; der Artikel folgt ebenso.

A választékos írott nyelvben névelő nélküli, változatlan mutató szók is vannak: „e”, „ezen”, „azon”. – Die gehobene Schriftsprache kennt auch unveränderliche Zeigewörter ohne Artikel: „e“, „ezen“, „azon“.

E kérdés fontos. – Diese Frage ist wichtig.

E héten sok a munka. – Diese Woche gibt es viel Arbeit.

Ezen eredmények alapján döntünk. – Auf Grundlage dieser Ergebnisse entscheiden wir.

Azon emberek, akik itt dolgoznak, elégedettek. – Jene Menschen, die hier arbeiten, sind zufrieden.

Az „e” akkor is változatlan, ha a főnévnek ragja van: e tekintetben, e célból. – „E“ bleibt auch dann unverändert, wenn das Substantiv eine Endung hat: e tekintetben – in dieser Hinsicht, e célból – zu diesem Zweck.

Régies az „ama”, nyomatékos az „emez” és az „amaz”: Ez a ház vagy amaz? – Veraltet ist „ama“ – jener –, betonend sind „emez“ und „amaz“: Dieses Haus oder jenes?

A határozott névelő az „az” mutató névmásból alakult ki; a rövid „a” alak később keletkezett. – Der bestimmte Artikel ist aus dem Demonstrativpronomen „az“ entstanden; die Kurzform „a“ ist jünger.

Ugyanígy lett a latin „ille” a spanyol „el” és a francia „le” névelő forrása. – Ebenso wurde lateinisch „ille“ – jener – zur Quelle der Artikel spanisch „el“ und französisch „le“.

A közel–távol kettősség sok szópárban megvan: ez – az, itt – ott, ide – oda, így – úgy, ilyen – olyan, ennyi – annyi. – Die Zweiteilung nah – fern zieht sich durch viele Wortpaare: ez – az, itt – ott, ide – oda, így – úgy, ilyen – olyan, ennyi – annyi.

↑ Hoch zum Seitenanfang

4.Esetegyeztetés az ez és az az mellett – Kasusangleichung bei ez und az (→ 3.8.4)

Ha az „ez” vagy az „az” főnév előtt áll, mindkét szó ugyanazt az esetragot kapja. – Steht „ez“ oder „az“ vor einem Substantiv, erhalten beide Wörter dieselbe Fallendung.

Ezt a kabátot választom. – Ich wähle diesen Mantel aus.

Azt a széket keresem. – Ich suche jenen Stuhl.

A németben főleg a kísérőszó jelöli az esetet („diesen Mantel”); a magyarban a főnév mindig viseli a ragját, és a névmás is megkapja. – Im Deutschen trägt vor allem der Begleiter den Fall („diesen Mantel“); im Ungarischen trägt das Substantiv immer seine Endung, und das Pronomen erhält sie auch.

Az „*ez a kabátot” hibás: a névmás főnév előtt nem maradhat alapalakban. – „*Ez a kabátot“ ist falsch: Das Pronomen darf vor einem Substantiv nicht in der Grundform bleiben.

Főnév nélkül a névmás egyedül viseli az esetet: Ezt választom. – Ohne Substantiv trägt das Pronomen den Fall allein: Diesen (hier) wähle ich.

Mássalhangzóval kezdődő rag előtt a „z” hasonul a rag első hangjához. – Vor einer Endung, die mit einem Konsonanten beginnt, gleicht sich das „z“ an den ersten Laut der Endung an.

Ennek a tanárnak írok. – Ich schreibe diesem Lehrer.

Abban a kertben ülök. – Ich sitze in jenem Garten.

Ennél a családnál lakom. – Ich wohne bei dieser Familie.

Így lesz az „ez + -nek”-ből „ennek”, az „az + -ban”-ból „abban”; az „*ezben” és az „*aznak” alak nem létezik. – So wird aus „ez + -nek“ „ennek“, aus „az + -ban“ „abban“; „*ezben“ und „*aznak“ gibt es nicht.

A „-val, -vel” ragnál fordítva történik: a rag „v”-je hasonul, ahogy minden mássalhangzóra végződő főnévnél. – Bei „-val, -vel“ geht es umgekehrt: Das „v“ der Endung gleicht sich an, wie bei jedem Substantiv auf Konsonant.

Ezzel a könyvvel dolgozom. – Ich arbeite mit diesem Buch.

Magánhangzóval vagy „t”-vel kezdődő rag előtt nincs hasonulás: ezt, ezen, azon. – Vor einer Endung mit Vokal oder „t“ am Anfang gibt es keine Angleichung: ezt, ezen, azon.

Az eset azonos, a hangalak nem feltétlenül. – Der Fall ist gleich, die Lautform nicht unbedingt.

Az „ez” mindig magas, az „az” mindig mély hangrendű ragot kap; a főnév a saját hangrendjét követi. – „Ez“ nimmt immer die helle, „az“ immer die dunkle Endung; das Substantiv folgt seiner eigenen Vokalharmonie.

Ebben a házban lakunk. – Wir wohnen in diesem Haus.

Azon a széken van egy párna. – Auf jenem Stuhl liegt ein Kissen.

Ezzel a tollal írok. – Ich schreibe mit diesem Stift.

Az „*abban a kertban” hibás: csak az eset egyezik, a magánhangzó nem. – „*Abban a kertban“ ist falsch: Nur der Fall stimmt überein, nicht der Vokal.

Többes számban mindkét szóra két végződés kerül: előbb a többes szám jele, aztán az esetrag. – Im Plural treten an beide Wörter zwei Endungen: zuerst das Pluralzeichen, dann die Fallendung.

Ezeket a képeket nézem. – Ich betrachte diese Bilder.

Azokban a házakban nem lakik senki. – In jenen Häusern wohnt niemand.

Ezekkel a vendégekkel vacsorázom. – Ich esse mit diesen Gästen zu Abend.

Mivel a tő itt „k”-ra végződik, a „z” nem hasonul: ezekben, azoknak; csak a „-val, -vel” „v”-je: ezekkel, azokkal. – Da der Stamm hier auf „k“ endet, gleicht sich das „z“ nicht an: ezekben, azoknak; nur das „v“ von „-val, -vel“: ezekkel, azokkal.

A névelő a két ragos szó között változatlan, és a melléknév is alapalakban marad. – Der Artikel zwischen den beiden gebeugten Wörtern bleibt unverändert, und auch das Adjektiv bleibt in der Grundform.

Azzal az új autóval utazom. – Ich fahre mit jenem neuen Auto.

Ebben a kis boltban kenyeret veszek. – In diesem kleinen Laden kaufe ich Brot.

Annak az idős orvosnak telefonálok. – Ich rufe jenen älteren Arzt an.

Az „azzal az új autóval” középső „az”-a névelő, nem második névmás; ragot csak a névmás kap. – Das mittlere „az“ in „azzal az új autóval“ ist der Artikel, kein zweites Pronomen; eine Endung erhält nur das Pronomen.

Minden mássalhangzós helyhatározórag ugyanígy hasonulást okoz. – Alle Ortsendungen, die mit einem Konsonanten beginnen, lösen dieselbe Angleichung aus.

Ebbe a városba költözöm. – Ich ziehe in diese Stadt.

Abból az épületből jövök. – Ich komme aus jenem Gebäude.

Ahhoz a kerthez megyek. – Ich gehe zu jenem Garten.

Erről a filmről sokat beszélnek. – Über diesen Film wird viel gesprochen.

Attól a kutyától félek. – Ich habe Angst vor jenem Hund.

Az esetet az ige határozza meg az egész csoport számára: a „fél” „-tól, -től”-t, a „beszél” itt „-ról, -ről”-t kíván. – Den Fall bestimmt das Verb für die ganze Gruppe: „fél“ – sich fürchten – verlangt „-tól, -től“, „beszél“ – sprechen – hier „-ról, -ről“.

A német az egész csoport elé tesz egy elöljárót, a magyar a ragot a névmáson és a főnéven is megismétli. – Das Deutsche setzt eine Präposition vor die ganze Gruppe, das Ungarische wiederholt die Endung an Pronomen und Substantiv.

Ezért a könyvért sokat fizettem. – Für dieses Buch habe ich viel bezahlt.

Eddig a fáig futunk. – Wir laufen bis zu diesem Baum.

Az „-ig” előtt rendhagyó alak áll: „eddig”, „addig”. – Vor „-ig“ stehen die Sonderformen „eddig“ und „addig“.

Ezen a héten nem dolgozom. – Diese Woche arbeite ich nicht.

Abban az évben sokat utaztunk. – In jenem Jahr sind wir viel gereist.

Az időhatározók ugyanígy épülnek; a német itt gyakran puszta tárgyesetet használ: „diese Woche”. – Zeitangaben sind ebenso gebaut; das Deutsche verwendet hier oft den bloßen Akkusativ: „diese Woche“.

Főnév nélkül ugyanezek az alakok határozószók: ezért, addig, akkor. – Ohne Substantiv sind dieselben Formen Adverbien: ezért – deshalb, addig – bis dahin, akkor – dann (→ 7.3).

Névutó esetén a névutó ismétlődik: egyszer a névmás, egyszer a főnév után. – Bei einer Postposition wird die Postposition wiederholt: einmal nach dem Pronomen, einmal nach dem Substantiv.

Ez előtt a ház előtt várok. – Ich warte vor diesem Haus.

Azok mögött a fák mögött van a kert. – Hinter jenen Bäumen ist der Garten.

E mellett a templom mellett lakunk. – Wir wohnen neben dieser Kirche.

Mássalhangzóval kezdődő névutó előtt a rövid „e”, illetve „a” alak áll; magánhangzó előtt az „ez”, „az”. – Vor einer Postposition mit konsonantischem Anlaut steht die Kurzform „e“ bzw. „a“, vor Vokal „ez“, „az“.

Egybeírva az „ezelőtt” külön szó, jelentése: korábban. – Zusammengeschrieben ist „ezelőtt“ ein eigenes Wort: „vorher, zuvor“.

Választékosan a névutó egyszer áll: e ház előtt. – Gehoben steht die Postposition nur einmal: e ház előtt – vor diesem Haus (→ 5).

A névmás a főnévtől csak a számot és az esetet veszi át, a birtokos személyét nem. – Das Pronomen übernimmt vom Substantiv nur Zahl und Fall, nicht die Person des Besitzers.

Azokat a barátaimat ismered. – Du kennst jene Freunde von mir.

Ennek a háznak az ablaka nagy. – Das Fenster dieses Hauses ist groß.

A „-nak, -nek” ragos birtokos szerkezetben a névmás is részes esetben áll (→ 6). – In der Besitzkonstruktion mit „-nak, -nek“ steht auch das Pronomen im Dativ (→ 6).

Ezzel a három gyerekkel beszélek. – Ich spreche mit diesen drei Kindern.

Számnév után a névmás is egyes számú: „ezzel a három gyerekkel”, nem „*ezekkel a három gyerekkel”. – Nach einem Zahlwort steht auch das Pronomen im Singular: „ezzel a három gyerekkel“, nicht „*ezekkel a három gyerekkel“.

Az „ezen a héten” kifejezésben az „ezen” ragos névmás, az „ezen eredmények” kifejezésben választékos, változatlan mutató szó. – In „ezen a héten“ ist „ezen“ das gebeugte Pronomen, in „ezen eredmények“ ein gehobenes, unveränderliches Zeigewort.

A latin és az orosz szintén a mutató névmáson és a főnéven is jelöli az esetet: in hac domo, в этом доме. – Latein und Russisch kennzeichnen den Fall ebenfalls an Demonstrativ und Substantiv: in hac domo, в этом доме – in diesem Haus.

↑ Hoch zum Seitenanfang

5.Az értelmező egyeztetése – Kongruenz in appositiven Verbindungen (→ 3.8.5)

Az értelmező ugyanazt a személyt vagy dolgot nevezi meg, mint az előtte álló szó, és vesszővel válik el. – Die Apposition bezeichnet dieselbe Person oder Sache wie das Wort davor und wird durch ein Komma abgetrennt.

Péter, a tanár, ma érkezik. – Péter, der Lehrer, kommt heute an.

Budapest, Magyarország fővárosa, a Duna partján fekszik. – Budapest, die Hauptstadt Ungarns, liegt an der Donau.

Az a szó, amelyre az értelmező vonatkozik, az értelmezett szó. – Das Wort, auf das sich die Apposition bezieht, heißt „értelmezett szó“ – das erläuterte Wort.

Az „értelmező” az „értelmez” ige melléknévi igeneve; a latin „appositio” a mellé helyezésről beszél. – „Értelmező“ ist das Partizip des Verbs „értelmez“ – erläutern; lateinisch „appositio“ spricht vom Danebensetzen.

Az értelmező ugyanabban a mondatbeli viszonyban áll, mint az értelmezett szó. – Die Apposition steht in derselben Satzbeziehung wie das erläuterte Wort.

Péternek, a tanárnak írok. – Ich schreibe Péter, dem Lehrer.

Évával, a szomszéddal beszélek. – Ich spreche mit Éva, der Nachbarin.

Annát, az orvost várom. – Ich warte auf Anna, die Ärztin.

Mindkét szó maga választja a rag változatát, saját hangrendje és végső hangja szerint: Péterrel, de tanárral. – Jedes der beiden Wörter wählt die Variante der Endung selbst, nach eigener Vokalharmonie und eigenem Auslaut: Péterrel, aber tanárral.

A német, a latin és az orosz ugyanígy jár el: Ich schreibe Péter, dem Lehrer; Petro, magistro; Петру, учителю. – Deutsch, Latein und Russisch verfahren ebenso: Ich schreibe Péter, dem Lehrer; Petro, magistro; Петру, учителю.

Az angolban, a franciában és a spanyolban az elöljáró csak egyszer áll: to Péter, the teacher. – Im Englischen, Französischen und Spanischen steht die Präposition nur einmal: to Péter, the teacher.

Melléknév is lehet értelmező; ilyenkor névelővel áll, és maga viseli a ragot. – Auch ein Adjektiv kann Apposition sein; dann steht es mit Artikel und trägt die Endung selbst.

A kabátot, a kéket keresem. – Ich suche den Mantel, den blauen.

A házban, az újban lakom. – Ich wohne in dem Haus, dem neuen.

Vettem egy házat, egy nagyot. – Ich habe ein Haus gekauft, ein großes.

A „kedves tanárt” egy csoport egy raggal; a „tanárt, a kedveset” két csoport, mindegyik saját raggal. – „A kedves tanárt“ – den freundlichen Lehrer – ist eine Gruppe mit einer Endung; „a tanárt, a kedveset“ – den Lehrer, den freundlichen – sind zwei Gruppen mit je eigener Endung.

A hátravetett melléknév kiemeli a tulajdonságot mint megkülönböztető jegyet. – Das nachgestellte Adjektiv hebt die Eigenschaft als Unterscheidungsmerkmal hervor.

Ha az értelmezett szó több személyt vagy dolgot jelöl, az értelmező is többes számú. – Bezeichnet das erläuterte Wort mehrere Personen oder Dinge, steht auch die Apposition im Plural.

A fiúknak, a diákoknak segítek. – Ich helfe den Jungen, den Schülern.

A székeket, a régieket eladom. – Ich verkaufe die Stühle, die alten.

A poharakat, a tisztákat keresem. – Ich suche die Gläser, die sauberen.

A kötőhangot minden szó maga választja: fiúk, diákok, régiek. – Den Bindevokal wählt jedes Wort selbst: fiúk, diákok, régiek.

Ugyanaz a viszony más ragot is kívánhat. – Dieselbe Beziehung kann auch eine andere Endung verlangen.

A fővárosban, Budapesten találkozunk. – Wir treffen uns in der Hauptstadt, in Budapest.

A fővárosba, Budapestre utazom. – Ich reise in die Hauptstadt, nach Budapest.

A városban, Szegeden lakik a barátom. – Mein Freund wohnt in der Stadt, in Szeged.

A legtöbb magyar helynév „-n, -on, -en, -ön” ragot kap, a „város” viszont „-ban”-t. – Die meisten ungarischen Ortsnamen erhalten „-n, -on, -en, -ön“, „város“ – Stadt – dagegen „-ban“.

Bécsben, Ausztria fővárosában élt. – Er lebte in Wien, der Hauptstadt Österreichs.

Az egyezés tehát a viszonyé, nem a végződésé. – Übereinstimmen muss also die Beziehung, nicht die Endung.

A név, a cím és az „úr” vessző nélkül egyetlen csoport, amely csak a végén kap ragot. – Name, Titel und „úr“ – Herr – bilden ohne Komma eine einzige Gruppe, die nur am Ende eine Endung erhält.

Kovács tanár úrral beszélek. – Ich spreche mit Herrn Lehrer Kovács.

Kovács úrral, a tanárral beszélek. – Ich spreche mit Herrn Kovács, dem Lehrer.

Csak a vesszővel elválasztott második csoport ismétli meg a ragot (→ 3.9). – Erst die durch Komma abgetrennte zweite Gruppe wiederholt die Endung (→ 3.9).

Az értelmezőt kötőszó is bevezetheti: vagyis, azaz, mégpedig. – Die Apposition kann auch durch ein Bindewort eingeleitet werden: vagyis, azaz, mégpedig.

Két nyelvet beszél, mégpedig angolt és franciát. – Er spricht zwei Sprachen, und zwar Englisch und Französisch.

Péterrel, vagyis a bátyámmal utazom. – Ich reise mit Péter, also mit meinem älteren Bruder.

Holnap, azaz kedden jövök. – Ich komme morgen, das heißt am Dienstag.

A „holnap” rag nélküli, a „kedden” ragos, de mindkettő a „mikor?” kérdésre felel. – „Holnap“ hat keine Endung, „kedden“ hat eine, doch beide antworten auf die Frage „wann?“.

Az értelmező csak azt veszi át, amit a viszony kifejez: az esetet és – több dolog esetén – a többes számot. – Die Apposition übernimmt nur, was die Beziehung ausdrückt: den Fall und – bei mehreren Dingen – den Plural.

A testvéreim, a két fiatal tanár, holnap jönnek. – Meine Geschwister, die beiden jungen Lehrer, kommen morgen.

A „testvéreim” többes számú, „a két fiatal tanár” a számnév miatt egyes számú, mégis ugyanazt a két embert jelöli. – „Testvéreim“ steht im Plural, „a két fiatal tanár“ wegen des Zahlworts im Singular, und doch meinen beide dieselben zwei Menschen.

Az ilyen csoportok utáni igealak ingadozik, és a mondatbeli egyeztetéshez tartozik (→ 14.15). – Die Verbform nach solchen Gruppen schwankt und gehört zur Satzkongruenz (→ 14.15).

Vele, az új tanárral beszélek. – Ich spreche mit ihm, dem neuen Lehrer.

A személyragos „vele” mellett az értelmező a szokásos ragot kapja. – Neben dem Pronomen mit Personalendung „vele“ – mit ihm – erhält die Apposition die gewöhnliche Endung.

Az „és” két személyt kapcsol össze, ezért az ige többes számú: Péter és a tanár ma érkeznek. – „És“ – und – verbindet zwei Personen, deshalb steht das Verb im Plural: Péter und der Lehrer kommen heute an.

Péter, aki orvos, nagyon elfoglalt. – Péter, der Arzt ist, ist sehr beschäftigt.

Az „aki”, „amely”, „ami” kezdetű mondat saját igével álló vonatkozó mellékmondat, nem értelmező. – Ein Satz mit „aki“, „amely“, „ami“ ist ein Relativsatz mit eigenem Verb, keine Apposition.

A magyar iskolai nyelvtan az értelmezőt a jelzők negyedik fajtájának tekinti, a minőség-, a mennyiség- és a birtokos jelző mellett. – Die ungarische Schulgrammatik zählt die Apposition als vierte Art des Attributs, neben Eigenschafts-, Mengen- und Besitzattribut.

↑ Hoch zum Seitenanfang

6.Az önállóan használt melléknév – Kongruenz bei substantivierten Adjektiven (→ 3.8.6)

Ha a melléknév főnév nélkül áll a megnevezett dolog helyett, maga lesz a csoport magja. – Steht das Adjektiv ohne Substantiv für die gemeinte Sache, wird es selbst der Kern der Gruppe.

A kék székek ott vannak. – Die blauen Stühle sind dort.

A kékek ott vannak. – Die blauen (Stühle) sind dort.

A székek kékek. – Die Stühle sind blau.

Az első mondatban a „kék” jelző, végződés nélkül; a másodikban mag és alany; a harmadikban állítmány. – Im ersten Satz ist „kék“ Attribut, ohne Endung; im zweiten Kern und Subjekt; im dritten Prädikat.

A második és a harmadik alak egyformán hangzik, de más az oka. – Die zweite und die dritte Form klingen gleich, sind aber verschieden begründet.

Az állítmány azért kap „-k”-t, mert az alany többes számú; az önálló mag azért, mert maga jelöl több dolgot. – Das Prädikat erhält „-k“, weil das Subjekt im Plural steht; der selbstständige Kern, weil er selbst mehrere Dinge bezeichnet.

A hiányzó, a szövegből odaértett szó neve kihagyás. – Das fehlende, aus dem Zusammenhang mitgedachte Wort heißt Auslassung – kihagyás, Ellipse.

Az egyes vagy a többes szám aszerint dől el, hogy egy vagy több dolgot jelöl. – Singular oder Plural entscheidet sich danach, ob ein oder mehrere Dinge gemeint sind.

A piros itt van. – Der rote (Ball) ist hier.

A pirosak itt vannak. – Die roten (Bälle) sind hier.

A nagyok a kertben játszanak. – Die Großen (Kinder) spielen im Garten.

Az önálló melléknévvel mint alannyal az ige is egyezik: a piros van, a pirosak vannak. – Mit dem selbstständigen Adjektiv als Subjekt stimmt auch das Verb überein: a piros van, a pirosak vannak.

A magyar csak a számot mutatja, nemet nem; a „piros” illik labdához, táskához és autóhoz is. – Das Ungarische zeigt nur die Zahl, kein Geschlecht; „a piros“ passt zum Ball, zur Tasche und zum Auto.

A német fordításnak ezért a szövegből kell kiválasztania a nemet. – Die deutsche Übersetzung muss das Geschlecht daher aus dem Zusammenhang wählen.

Az esetrag a melléknév saját mondatbeli szerepét mutatja. – Die Fallendung zeigt die eigene Rolle des Adjektivs im Satz.

A nagyot választom. – Ich wähle das große (Paket) aus.

A régiben lakom. – Ich wohne in dem alten (Haus).

A feketéket eladom. – Ich verkaufe die schwarzen (Stühle).

Az olcsókat választjuk. – Wir wählen die günstigen (Karten) aus.

A melléknév nem egy másik szótól veszi át az esetet, hanem a csoport magjaként maga viseli. – Das Adjektiv übernimmt den Fall nicht von einem anderen Wort, sondern trägt ihn als Kern der Gruppe selbst.

A sorrend kötött: előbb a „-k”, aztán az esetrag: pirosakat, pirosakkal, pirosakból. – Die Reihenfolge ist fest: zuerst „-k“, dann die Fallendung: pirosakat, pirosakkal, pirosakból.

A melléknév többes száma nem azonos a főnévével. – Der Plural des Adjektivs ist nicht derselbe wie der des Substantivs.

a pirosak – die roten

az asztalok – die Tische

A mély hangrendű melléknév rendszerint „a”, a mély hangrendű főnév rendszerint „o” kötőhangot kap. – Das dunkle Adjektiv nimmt in der Regel den Bindevokal „a“, das dunkle Substantiv in der Regel „o“.

A magyar kártyában a „piros” színnév főnév is, és akkor „pirosok”, „pirost” az alakja. – Im Kartenspiel ist „piros“ auch ein Substantiv – Herz –, und dann lauten die Formen „pirosok“, „pirost“.

Kivétel a „nagy”: nagyok, nagyot (→ 9.3.2). – Eine Ausnahme ist „nagy“: nagyok, nagyot (→ 9.3.2).

Az „-a”, „-e” végű melléknév megnyújtja a végső magánhangzót: drága → drágák, fekete → feketék. – Adjektive auf „-a“, „-e“ dehnen den Endvokal: drága → drágák, fekete → feketék.

Személyekre a főnév nélküli használat előzmény nélkül is érthető. – Bei Personen ist der Gebrauch ohne Substantiv auch ohne Vorerwähnung verständlich.

A fiatalok itt dolgoznak. – Die jungen Leute arbeiten hier.

A betegek pihennek. – Die Kranken ruhen sich aus.

A magyarok korán érkeztek. – Die Ungarn kamen früh an.

A budapestiek már elindultak. – Die Budapester sind schon aufgebrochen.

A magyar nem nehéz nyelv. – Ungarisch ist keine schwere Sprache.

Személy nélkül a „magyar” a nyelvet is jelentheti; a mondat dönt. – Ohne Personenbezug kann „magyar“ auch die Sprache bezeichnen; der Satz entscheidet.

Két látható szó csak akkor egyezik, ha mutató névmás áll az önálló melléknév előtt. – Zwei sichtbare Wörter stimmen erst überein, wenn ein Demonstrativpronomen vor dem selbstständigen Adjektiv steht.

Ezek a pirosak maradnak itt. – Diese roten bleiben hier.

Azokat a kékeket keresem. – Ich suche jene blauen.

Ebben a nagyban több hely van. – In diesem großen (Koffer) ist mehr Platz.

Az „ezekkel a régi szerszámokkal” csoportban a névmás a főnévvel egyezik, az „ezekkel a régiekkel” csoportban a melléknévvel. – In „ezekkel a régi szerszámokkal“ – mit diesen alten Werkzeugen – stimmt das Pronomen mit dem Substantiv überein, in „ezekkel a régiekkel“ – mit diesen alten – mit dem Adjektiv.

Az orosz és a latin számban és esetben, a latin nemben is egyezteti a mutató névmást és a melléknevet: эти красные, haec rubra. – Russisch und Latein lassen Demonstrativ und Adjektiv in Zahl und Fall übereinstimmen, Latein auch im Geschlecht: эти красные, haec rubra – diese roten.

A fokozott alakok ugyanígy állhatnak önállóan. – Die Steigerungsformen können ebenso selbstständig stehen.

A szebbet választottam. – Ich habe das schönere gewählt.

A legjobbakat meghívtuk. – Wir haben die besten eingeladen.

A nagyobbak drágábbak. – Die größeren sind teurer.

Az utolsó mondatban a „nagyobbak” mag és alany, a „drágábbak” állítmány. – Im letzten Satz ist „nagyobbak“ Kern und Subjekt, „drágábbak“ Prädikat.

A „-ból, -ből” azt a halmazt jelöli, amelyből a választás történik. – „-ból, -ből“ – aus – bezeichnet die Menge, aus der ausgewählt wird.

A pirosakból kettőt kérek. – Ich möchte zwei von den roten (Stiften).

Az olcsóbbakból veszek hármat. – Von den billigeren kaufe ich drei.

A kiválasztott rész névelő nélküli számnév tárgyesetben, ezért az ige határozatlan: kérek, veszek. – Der ausgewählte Teil ist ein Zahlwort ohne Artikel im Akkusativ, deshalb ist das Verb unbestimmt: kérek, veszek.

Az „-i” képzős melléknév kötőhanggal kap többes számot; a kötőhangot az „-i” előtti tő dönti el. – Adjektive mit der Ableitungssilbe „-i“ bilden den Plural mit Bindevokal; welcher, entscheidet der Stamm vor dem „-i“.

A maiak frissek. – Die heutigen (Brötchen) sind frisch.

A tegnapiakat kidobom. – Die gestrigen (Zeitungen) werfe ich weg.

A régiek még jók. – Die alten (Schuhe) sind noch gut.

A „kicsi” „i”-je a szó része, nem képző, ezért többes száma kötőhang nélküli: kicsik. – Das „i“ von „kicsi“ gehört zum Wort und ist keine Ableitungssilbe, darum lautet der Plural ohne Bindevokal: kicsik.

↑ Hoch zum Seitenanfang

7.Egyeztetés a főnévi csoporton kívül – Kongruenz außerhalb der engen Nominalgruppe (→ 3.8.7)

A csoporton belül csak a mag viseli a számot; a csoporton kívül az ige és a névszói állítmány az alanyhoz igazodik. – Innerhalb der Gruppe trägt nur der Kern die Zahl; außerhalb richten sich Verb und Prädikatsadjektiv nach dem Subjekt.

A gyerek vár. – Das Kind wartet.

A gyerekek várnak. – Die Kinder warten.

A fiatal diákok olvasnak. – Die jungen Schüler lesen.

A „fiatal diákok” csoportban a szám egyszer áll, a magon; a csoporton kívül másodszor is megjelenik, az igén. – In der Gruppe „fiatal diákok“ steht die Zahl einmal, am Kern; außerhalb der Gruppe erscheint sie ein zweites Mal, am Verb.

Ez is egyeztetés, de nem egy csoport két szava, hanem két mondatrész, az alany és az állítmány között. – Auch das ist Kongruenz, aber nicht zwischen zwei Wörtern einer Gruppe, sondern zwischen zwei Satzteilen, Subjekt und Prädikat.

Az „alany” és az „állítmány” a nyelvújítás alkotása; az „alany” az „al-” tőből a latin „subiectum” mintájára készült. – „Alany“ – Subjekt – und „állítmány“ – Prädikat – sind Schöpfungen der Sprachreform; „alany“ wurde aus „al-“ – unter – nach dem Vorbild des lateinischen „subiectum“ gebildet.

A ragozott ige személyben és számban igazodik az alanyhoz. – Das konjugierte Verb richtet sich in Person und Zahl nach dem Subjekt.

A beteg gyerekek ülnek. – Die kranken Kinder sitzen.

Az új tanárok ma érkeznek. – Die neuen Lehrer kommen heute an.

A kis lovak futnak. – Die kleinen Pferde laufen.

Többes szám harmadik személyben mély hangrendű igén „-nak”, magason „-nek” áll; az „-ik” végű igék elhagyják az „-ik”-et: érkezik – érkeznek, játszik – játszanak. – In der 3. Person Plural steht bei dunklen Verben „-nak“, bei hellen „-nek“; Verben auf „-ik“ verlieren das „-ik“: érkezik – érkeznek, játszik – játszanak.

Mivel az ige maga mutatja a számot, az alany el is maradhat: Várnak. – Da das Verb die Zahl selbst zeigt, kann das Subjekt auch fehlen: Sie warten.

Ha az állítmány melléknév, harmadik személyben jelen időben nincs ige; a melléknév mutatja az alany számát (→ 3.7.3, 3.7.4). – Ist das Prädikat ein Adjektiv, steht in der 3. Person Präsens kein Verb; das Adjektiv zeigt die Zahl des Subjekts (→ 3.7.3, 3.7.4).

A szobák csendesek. – Die Zimmer sind ruhig.

A vendégek fáradtak. – Die Gäste sind müde.

A gyors autók pirosak. – Die schnellen Autos sind rot.

A piros autók gyorsak. – Die roten Autos sind schnell.

A végződést egyedül az dönti el, a csoporthatár melyik oldalán áll a melléknév. – Die Endung hängt allein davon ab, auf welcher Seite der Gruppengrenze das Adjektiv steht.

A „*a szobák csendes” állítás nélküli szósor, a „*a szobák csendesek vannak” szintén hibás. – „*A szobák csendes“ ist eine bloße Wortfolge ohne Aussage, „*a szobák csendesek vannak“ ist ebenfalls falsch.

Számnév vagy határozatlan számnév után az állítmány is egyes számú (→ 3.8.2). – Nach einem Zahlwort oder unbestimmten Zahlwort steht auch das Prädikat im Singular (→ 3.8.2).

A két tanár beteg. – Die beiden Lehrer sind krank.

Három gyerek játszik a ház előtt. – Drei Kinder spielen vor dem Haus.

Néhány vendég már itt van. – Einige Gäste sind schon hier.

A csoporton kívüli egyeztetés tehát csak azt ismétli, ami a magon látszik (→ 8.8.7). – Die Kongruenz außerhalb der Gruppe wiederholt also nur, was am Kern sichtbar ist (→ 8.8.7).

A „van” is egyezik: egyes számban „van”, többes számban „vannak”. – Auch „van“ stimmt überein: im Singular „van“, im Plural „vannak“.

A vendégek már itt vannak. – Die Gäste sind schon hier.

A tanárok az iskolában vannak. – Die Lehrer sind in der Schule.

Helyet vagy jelenlétet jelölő mondatban áll a „van”; a helyhatározó maga nem kap „-k”-t. – In Sätzen über Ort oder Anwesenheit steht „van“; die Ortsangabe selbst erhält kein „-k“.

Tulajdonságnál a „van” elmarad, és a szám a melléknévre kerül: A tanárok vidámak. – Bei einer Eigenschaft fällt „van“ weg, und die Zahl geht an das Adjektiv: Die Lehrer sind fröhlich.

Első és második személyben jelen időben is áll a létige. – In der 1. und 2. Person steht auch im Präsens das Verb „sein“.

Mi fáradtak vagyunk. – Wir sind müde.

Ti ma vidámak vagytok. – Ihr seid heute fröhlich.

Az egyeztetés ilyenkor két szóra oszlik: a melléknév csak a számot mutatja, a létige a személyt és a számot. – Die Kongruenz verteilt sich dann auf zwei Wörter: Das Adjektiv zeigt nur die Zahl, das Verb „sein“ Person und Zahl.

Múlt és jövő időben harmadik személyben is megjelenik a létige: A kertek szépek voltak. – In Vergangenheit und Zukunft erscheint das Verb „sein“ auch in der 3. Person: Die Gärten waren schön.

A házak csendesek lesznek. – Die Häuser werden ruhig sein.

A melléknévnek nincs ideje; a többes szám itt háromszor is látszik. – Das Adjektiv hat keine Zeitform; der Plural ist hier sogar dreimal sichtbar.

A három szoba világos lesz. – Die drei Zimmer werden hell sein.

A személyeket számláló alak („-an, -en”) nem tagja főnévi csoportnak; az alany ilyenkor többes számú névmás. – Die Form, die Personen zählt („-an, -en“), gehört zu keiner Nominalgruppe; das Subjekt ist dann ein Personalpronomen im Plural.

Öten vagyunk. – Wir sind zu fünft.

Hárman várnak a buszra. – Drei (Personen) warten auf den Bus.

Három vendég vár. – Hárman várnak. – Drei Gäste warten. – Drei (Personen) warten.

Hányan vagytok? – Hatan vagyunk. – Wie viele seid ihr? – Wir sind zu sechst.

A tő változhat: három → hárman, kettő → ketten, kevés → kevesen (→ 8.8). – Der Stamm kann sich ändern: három → hárman, kettő → ketten, kevés → kevesen (→ 8.8).

Az elöl álló állítmány nem lesz jelző; a határt a névelő mutatja. – Das vorangestellte Prädikat wird nicht zum Attribut; die Grenze zeigt der Artikel.

Szépek ezek a kertek. – Schön sind diese Gärten.

Éhesek a lovak. – Hungrig sind die Pferde.

Fáradt a vendég. – Müde ist der Gast.

Egyes számban csak a névelőhöz viszonyított hely különbözteti meg: a fáradt vendég – fáradt a vendég. – Im Singular unterscheidet nur die Stellung zum Artikel: a fáradt vendég – der müde Gast, fáradt a vendég – der Gast ist müde.

A német „schnell” szónak három magyar alak felel meg (→ 3.7.8). – Dem deutschen Wort „schnell“ entsprechen drei ungarische Formen (→ 3.7.8).

A gyors vonatok gyorsan haladnak. – Die schnellen Züge fahren schnell.

A vonatok gyorsak. – Die Züge sind schnell.

Jelzőként a „gyors” változatlan, állítmányként egyezik az alannyal, határozószóként „-an”-t kap, és nem kap többes számot. – Als Attribut bleibt „gyors“ unverändert, als Prädikat stimmt es mit dem Subjekt überein, als Adverb erhält es „-an“ und keinen Plural.

A vonatkozó névmás is a csoporton kívül áll: számát a magtól veszi át, esetét a saját mellékmondata adja. – Auch das Relativpronomen steht außerhalb der Gruppe: Die Zahl übernimmt es vom Kern, den Fall gibt ihm sein eigener Nebensatz.

A gyerekek, akik a kertben játszanak, vidámak. – Die Kinder, die im Garten spielen, sind fröhlich.

A könyvek, amelyeket olvasok, régiek. – Die Bücher, die ich lese, sind alt.

A mellékmondat igéje az „akik”-hez igazodik: akik … játszanak (→ 7.7). – Das Verb des Nebensatzes richtet sich nach „akik“: akik … játszanak (→ 7.7).

Az összekapcsolt alanyok utáni igealak (→ 14.15) és a tárgy határozottságához igazodó ragozás (→ 10.4, 10.5) később következik. – Die Verbform nach verbundenen Subjekten (→ 14.15) und die Konjugation nach der Bestimmtheit des Objekts (→ 10.4, 10.5) folgen später.

Három gyerek játszik. – Drei Kinder spielen.

Az összehasonlított nyelvekben kettőtől fölfelé a főnév és az ige is többes számú: three children play, tres pueri ludunt. – In den Vergleichssprachen stehen ab zwei Substantiv und Verb im Plural: three children play, tres pueri ludunt.

Az orosz áll legközelebb: a „три мальчика” egyes számú birtokos esetnek megfelelő alak, az ige mégis általában többes számú. – Am nächsten kommt das Russische: „три мальчика“ – drei Jungen – hat eine Form, die dem Genitiv Singular entspricht, das Verb steht aber gewöhnlich im Plural.

A magyar a csoporton belül és kívül ugyanazt a számot tartja. – Das Ungarische hält innerhalb und außerhalb der Gruppe dieselbe Zahl.

↑ Hoch zum Seitenanfang

8.Tipikus egyeztetési hibák – Typische Kongruenzfehler deutschsprachiger Lernender (→ 3.8.8)

A legtöbb hiba abból ered, hogy a tanuló szóról szóra követi a német mondatot. – Die meisten Fehler entstehen, wenn man dem deutschen Satz Wort für Wort folgt.

Biztos javítás csak akkor lehetséges, ha előbb tisztázódik a csoport magja és a szó feladata. – Eine sichere Korrektur ist nur möglich, wenn man zuerst den Kern der Gruppe und die Aufgabe des Wortes bestimmt.

Csak ezután jön a szám és az eset, végül a helyes hangalak és a névelő. – Erst danach kommen Zahl und Fall, zuletzt die richtige Lautform und der Artikel.

Első kérdés: mi a mondanivaló? Második: hol kezdődik és hol végződik a csoport? – Erste Frage: Was soll gesagt werden? Zweite: Wo beginnt und wo endet die Gruppe?

Harmadik: leírja vagy helyettesíti-e a melléknév a magot? Negyedik: áll-e számnév a mag előtt? – Dritte: Beschreibt oder vertritt das Adjektiv den Kern? Vierte: Steht ein Zahlwort vor dem Kern?

Ötödik: van-e „ez” vagy „az” kísérőszó? Hatodik: van-e értelmező? Hetedik: mi áll a csoporton kívül? – Fünfte: Gibt es einen Begleiter „ez“ oder „az“? Sechste: Gibt es eine Apposition? Siebte: Was steht außerhalb der Gruppe?

Végül: helyes-e a leírt alak hangrend, tő, hasonulás és névelő szempontjából? – Zuletzt: Stimmt die geschriebene Form nach Vokalharmonie, Stamm, Angleichung und Artikel?

„Die blauen Taschen”: a jelző változatlan, tehát „a kék táskák”, nem „*a kékek táskák”. – „Die blauen Taschen“: Das Attribut bleibt unverändert, also „a kék táskák“, nicht „*a kékek táskák“.

A zöld csomagok itt vannak. – Die grünen Pakete sind hier.

A csomagok nehezek. – Die Pakete sind schwer.

„Die Häuser sind groß”: az állítmány egyezik, tehát „a házak nagyok”, nem „*a házak nagy”. – „Die Häuser sind groß“: Das Prädikat stimmt überein, also „a házak nagyok“, nicht „*a házak nagy“.

A fiatal tanárok kedvesek. – Die jungen Lehrer sind freundlich.

„Drei neue Stühle”: számnév után egyes szám, tehát „három új szék”, nem „*három új székek”. – „Drei neue Stühle“: Nach dem Zahlwort steht der Singular, also „három új szék“, nicht „*három új székek“.

Három tiszta pohár van a tálcán. – Drei saubere Gläser stehen auf dem Tablett.

„Zwei Gäste sind hier”: az egész csoport egyes számú, tehát „két vendég itt van”, nem „*két vendég itt vannak”. – „Zwei Gäste sind hier“: Die ganze Gruppe ist Singular, also „két vendég itt van“, nicht „*két vendég itt vannak“.

Néhány új vonat érkezik. – Einige neue Züge kommen an.

Ezen a héten két vendég érkezett. – Diese Woche kamen zwei Gäste an.

„Dieses neue Haus”: magánhangzó előtt „az”, tehát „ez az új ház”, nem „*ez a új ház”. – „Dieses neue Haus“: Vor Vokal steht „az“, also „ez az új ház“, nicht „*ez a új ház“.

Ez az üres doboz könnyű. – Diese leere Kiste ist leicht.

Azok az új ajtók zárva vannak. – Jene neuen Türen sind geschlossen.

„In diesem Garten”: mindkét szó kap ragot, tehát „ebben a kertben”, nem „*ez a kertben”. – „In diesem Garten“: Beide Wörter erhalten die Endung, also „ebben a kertben“, nicht „*ez a kertben“.

„In jenem Garten”: a főnév saját hangrendje dönt, tehát „abban a kertben”, nem „*abban a kertban”. – „In jenem Garten“: Die eigene Vokalharmonie des Substantivs entscheidet, also „abban a kertben“, nicht „*abban a kertban“.

Ebben a kék táskában van a jegy. – Die Karte ist in dieser blauen Tasche.

Annak a lánynak segítek. – Ich helfe jenem Mädchen.

Azzal a régi géppel dolgozom. – Ich arbeite mit jener alten Maschine.

Ezekben az új épületekben sok iroda van. – In diesen neuen Gebäuden gibt es viele Büros.

Az „az az” és az „ebben a házban” nem kettőzési hiba: az egyik névmás és névelő, a másik esetegyeztetés. – „Az az“ und „ebben a házban“ sind keine Verdopplungsfehler: Das eine ist Pronomen und Artikel, das andere Kasusangleichung.

„Ich suche die blauen”: a főnév nélküli melléknév maga viseli a többes számot és a ragot, tehát „a kékeket keresem”, nem „*a kék keresem”. – „Ich suche die blauen“: Das Adjektiv ohne Substantiv trägt Plural und Endung selbst, also „a kékeket keresem“, nicht „*a kék keresem“.

A zöldeket az asztalra teszem. – Ich lege die grünen (Äpfel) auf den Tisch.

A fehéret a polcra teszem. – Ich stelle die weiße (Tasse) ins Regal.

Ezt a négy kéket választom. – Ich wähle diese vier blauen (Tassen) aus.

Az utolsó mondatban a számnév után az önálló melléknév is egyes számú; ezt nem kell „javítani”. – Im letzten Satz steht auch das selbstständige Adjektiv nach dem Zahlwort im Singular; das ist nicht zu „korrigieren“.

Az alak egyezése még nem jelent hibát: ugyanaz az alak más-más feladatot tölthet be. – Eine gleiche Form ist noch kein Fehler: Dieselbe Form kann verschiedene Aufgaben haben.

A pirosak drágábbak. – Die roten sind teurer.

A kabátok pirosak. – Die Mäntel sind rot.

Mindkét „pirosak” helyes: az egyik önálló mag, a másik állítmány. – Beide „pirosak“ sind richtig: Das eine ist selbstständiger Kern, das andere Prädikat.

Ez egy olcsó jegy. – Das ist eine günstige Karte.

Ez az olcsó jegy érvényes. – Diese günstige Karte ist gültig.

Az első mondatban az „ez” alany, a másodikban kísérőszó; a szövegösszefüggés dönt. – Im ersten Satz ist „ez“ Subjekt, im zweiten Begleiter; der Zusammenhang entscheidet.

A városba, Szegedre indulok. – Ich breche in die Stadt, nach Szeged, auf.

Az értelmezőben a viszony egyezik, nem a rag; a „-ba” és a „-re” itt ugyanazt az irányt jelöli. – In der Apposition stimmt die Beziehung überein, nicht die Endung; „-ba“ und „-re“ bezeichnen hier dieselbe Richtung.

Nagy tanár úrnak telefonálok. – Ich rufe Herrn Lehrer Nagy an.

A címet tartalmazó csoportban a rag csak az utolsó szóra kerül; nem kell a névre is átmásolni. – In der Gruppe mit Titel kommt die Endung nur an das letzte Wort; sie wird nicht auf den Namen übertragen.

A gyors gyerekek gyorsan futnak. – Die schnellen Kinder laufen schnell.

A határozószó nem kap többes számot; a számot az ige mutatja. – Das Adverb erhält keinen Plural; die Zahl zeigt das Verb.

A csillagos alak csak a megadott jelentésre nézve hibás; más szövegben ugyanaz a szósor helyes lehet. – Eine Form mit Stern ist nur für die angegebene Bedeutung falsch; in einem anderen Zusammenhang kann dieselbe Wortfolge richtig sein.

Javításkor csak azt kell megváltoztatni, amit a szándékolt jelentés megkövetel. – Beim Korrigieren ist nur das zu ändern, was die beabsichtigte Bedeutung verlangt.

„Diese fünf Pakete” tárgyként: mutató névmás, névelő, számnév, mag – „ezt az öt csomagot”. – „Diese fünf Pakete“ als Objekt: Demonstrativpronomen, Artikel, Zahlwort, Kern – „ezt az öt csomagot“.

Az „ezt” és a „csomagot” egyes számú, mert számnév áll a csoportban; az „az” az „öt” magánhangzója miatt áll. – „Ezt“ und „csomagot“ stehen im Singular, weil ein Zahlwort in der Gruppe steht; „az“ steht wegen des Vokals von „öt“.

Dieser Text steht unter CC0 1.0 Universell. Eine Quellenangabe ist nicht erforderlich.
Er darf kostenlos kopiert, verändert, veröffentlicht und auch kommerziell genutzt werden.