2 – Lautsystem und Formenbildung

« Kapitel 1  |  Kapitel 2  |  Kapitel 2.1 »  |  Kapitel 3 »

2 – Lautsystem und Formenbildung

Kapitel 2 beschreibt, wie ungarische Wörter klingen und wie sie sich verändern, wenn Endungen antreten. Zwei Bewegungen bestimmen fast jede Wortform: Die Endung passt sich dem Wort an (Vokalharmonie, Zahl der Formen, Bindevokal, Lautangleichung), und manche Stämme passen sich der Endung an (Längung, Vokalausfall, Kürzung, v-Stamm, unregelmäßige Stämme): ló – lovakkal, kéz – kezet. Grundlage sind eine fast lautgetreue Schrift, feste Lautlängen und die Betonung der ersten Silbe. Diese Seite fasst das ganze Hauptkapitel als zweisprachigen Lesetext zusammen; ausführlich stehen die Regeln in den Kapiteln (→ 2.1, 2.2, 2.3, 2.4, 2.5, 2.6, 2.7, 2.8, 2.9, 2.10).

1.Hang és alak – Laut und Form

A második fejezet két kérdésre felel: hogyan hangzik a magyar szó, és hogyan változik meg, amikor toldalék járul hozzá. – Das zweite Kapitel beantwortet zwei Fragen: wie das ungarische Wort klingt und wie es sich verändert, wenn eine Endung hinzutritt.

Az alapot két szilárd szabály adja: egy hang – egy betű, és a hangsúly mindig az első szótagon van. – Die Grundlage bilden zwei feste Regeln: ein Laut – ein Buchstabe, und die Betonung liegt immer auf der ersten Silbe.

→ló – Pferd→lovak – Pferde→lovakkal – mit Pferden

A „lovakkal” szóban négy szabály érvényesül egyszerre. – In „lovakkal“ – mit Pferden – wirken vier Regeln zugleich.

A „ló” töve a többes szám jele előtt „lov-” lesz. – Der Stamm von „ló“ wird vor dem Pluralzeichen zu „lov-“ (→ 2.8).

A „lov-” és a „-k” közé „a” kötőhangzó kerül. – Zwischen „lov-“ und „-k“ tritt der Bindevokal „a“ (→ 2.6).

A szó mély hangrendű, ezért „-val” áll, nem „-vel”. – Das Wort ist hintervokalisch, deshalb steht „-val“, nicht „-vel“ (→ 2.4, 2.5).

A „-val” „v”-je a „k”-hoz hasonul: „-kal”. – Das „v“ von „-val“ gleicht sich dem „k“ an: „-kal“ (→ 2.7).

→kő – Stein→kövek – Steine→kövekkel – mit Steinen

Ugyanígy épül a „kövekkel”, csak magas hangrendű toldalékokkal. – Ebenso ist „kövekkel“ gebaut, nur mit vorderen Endungen.

A toldalék tehát a szóhoz igazodik, a szótő pedig a toldalékhoz. – Die Endung richtet sich also nach dem Wort, und der Stamm nach der Endung.

Az írás a szó elemeit mutatja, a kiejtés gyakran összevonja őket: „barátság” [baráccság]. – Die Schrift zeigt die Bausteine des Wortes, die Aussprache zieht sie oft zusammen: „barátság“ – Freundschaft – [baráccság].

Wortschatz

  • hang – Laut; Stimme
  • alak – Form, Gestalt
  • toldalék – Endung, Suffix
  • szótő {szó·TŐ} – Wort·STAMM(Wortstamm)
  • kötőhangzó {kötŐ·hangzó} – binden·END·Laut(Bindevokal)
  • hangrend {hang·REND} – Laut·ORDNUNG(Vokalklasse)
  • hasonulás – Angleichung
  • lovakkal – mit Pferden
  • kövekkel – mit Steinen

↑ Hoch zum Seitenanfang

2.Ábécé és kiejtés – Alphabet und Aussprache (→ 2.1)

A magyar ábécé negyven betűből áll. – Das ungarische Alphabet besteht aus vierzig Buchstaben.

A q-val, a w-vel, az x-szel és az y-nal együtt negyvennégy betűt számolunk. – Mit q, w, x und y zusammen zählt man vierundvierzig Buchstaben.

Ez a négy betű főleg idegen szavakban és nevekben fordul elő. – Diese vier Buchstaben kommen vor allem in Fremdwörtern und Namen vor.

A magyar írás alapelve: egy hang – egy betű. – Der Grundsatz der ungarischen Schrift lautet: ein Laut – ein Buchstabe.

Egy betű azonban több írásjegyből is állhat. – Ein Buchstabe kann jedoch auch aus mehreren Schriftzeichen bestehen.

Az „sz” két írásjegyből áll, mégis egyetlen betű. – „Sz“ besteht aus zwei Schriftzeichen und ist doch ein einziger Buchstabe.

A betűket számoljuk, nem az írásjegyeket: a „Szabó” név öt írásjegy, de csak négy betű. – Gezählt werden die Buchstaben, nicht die Schriftzeichen: Der Name „Szabó“ hat fünf Zeichen, aber nur vier Buchstaben.

A legfontosabb kivétel az alapelv alól: a „j” és az „ly” ugyanazt a hangot jelöli. – Die wichtigste Ausnahme vom Grundsatz: „j“ und „ly“ bezeichnen denselben Laut.

Az „s” a német „sch” hangja: só, sok, sajt. – „S“ ist der deutsche Laut „sch“: só, sok, sajt – Salz, viel, Käse.

Az „sz” a német éles s: szép, asztal. – „Sz“ ist das deutsche scharfe s: szép, asztal – schön, Tisch.

A „z” zöngés hang, mint az s a német „Rose” szóban: zene, méz. – „Z“ ist ein stimmhafter Laut wie das s im deutschen Wort „Rose“: zene, méz – Musik, Honig.

A „zs” úgy hangzik, mint a j a francia „journal” szóban: zseb, rózsa. – „Zs“ klingt wie das j im französischen Wort „journal“: zseb, rózsa – Tasche, Rose.

Szép ez a rózsa. – Diese Rose ist schön.

A „c” úgy hangzik, mint a német „z” a „Zucker” szóban. – „C“ klingt wie das deutsche „z“ im Wort „Zucker“.

A „cs” a német tsch: csak, kocsi. – „Cs“ ist das deutsche tsch: csak, kocsi – nur, Wagen.

A „v” úgy hangzik, mint a német „w” a „Wasser” szóban. – „V“ klingt wie das deutsche „w“ im Wort „Wasser“.

A „gy”, a „ty” és a „ny” a d, a t és az n lágy párja. – „Gy“, „ty“ und „ny“ sind die weichen Gegenstücke zu d, t und n.

A „ny” a francia „gn” és a spanyol „ñ” hangja. – „Ny“ ist der Laut des französischen „gn“ und des spanischen „ñ“.

A kutya a gyümölcsfa alatt alszik. – Der Hund schläft unter dem Obstbaum.

A „dzs” a magyar ábécé egyetlen háromjegyű betűje. – „Dzs“ ist der einzige Dreifachbuchstabe des ungarischen Alphabets.

A „dzs” szinte csak idegen szavakban fordul elő, legtöbbször angol eredetűekben. – „Dzs“ kommt fast nur in Fremdwörtern vor, meist in solchen englischer Herkunft.

Reggelire dzsemes kenyeret eszem. – Zum Frühstück esse ich Brot mit Marmelade.

Ha két írásjegy szóelemek határán találkozik, nem alkot kétjegyű betűt. – Treffen zwei Schriftzeichen an der Grenze von Wortteilen zusammen, bilden sie keinen Doppelbuchstaben.

Az „igazság” szóban z és s áll, nem zs; a „házsor” szóban szintén. – Im Wort „igazság“ – Wahrheit – stehen z und s, nicht zs; ebenso im Wort „házsor“ – Häuserzeile.

Kilenc magánhangzóbetű visel ékezetet: á, é, í, ó, ú, ö, ü, ő, ű. – Neun Vokalbuchstaben tragen ein Akzentzeichen: á, é, í, ó, ú, ö, ü, ő, ű.

A vessző (á, é, í, ó, ú) és a két vessző (ő, ű) hosszú magánhangzót jelöl. – Der Strich (á, é, í, ó, ú) und der Doppelstrich (ő, ű) bezeichnen einen langen Vokal.

A két pont (ö, ü) nem hosszúságot jelöl, hanem önálló rövid magánhangzót. – Die zwei Punkte (ö, ü) bezeichnen keine Länge, sondern einen eigenen kurzen Vokal.

Ékezet nélkül gyakran más szó jön létre: öt – őt, tör – tőr, kerek – kérek. – Ohne Akzentzeichen entsteht oft ein anderes Wort: öt – őt (fünf – ihn), tör – tőr (bricht – Dolch), kerek – kérek (rund – ich bitte).

Kérek egy kerek tortát. – Ich hätte gern eine runde Torte.

Az „árvíztűrő tükörfúrógép” kifejezésben mind a kilenc ékezetes betű megvan. – Im Ausdruck „árvíztűrő tükörfúrógép“ – hochwasserfeste Spiegelbohrmaschine – kommen alle neun Buchstaben mit Akzentzeichen vor.

A magyar a magánhangzó hosszúságát csak ékezettel jelöli, nem h-val, ie-vel vagy kettőzött magánhangzóval. – Das Ungarische bezeichnet die Länge eines Vokals nur mit dem Akzentzeichen, nicht mit h, ie oder Doppelvokal.

A magyarban nincs szóvégi zöngétlenedés: a szó végén a b, a d, a g és a z is zöngés marad. – Im Ungarischen gibt es keine Auslautverhärtung: Auch am Wortende bleiben b, d, g und z stimmhaft.

A zöngétlen ejtés más szót eredményez: had – hat, víz – visz, kéz – kés, láb – láp. – Stimmlose Aussprache ergibt ein anderes Wort: had – hat (Heer – sechs), víz – visz (Wasser – trägt), kéz – kés (Hand – Messer), láb – láp (Fuß – Moor).

A betűrendben a többjegyű betűk külön csoportot alkotnak annak az egyjegyű betűnek a csoportja után, amellyel kezdődnek. – In der alphabetischen Reihenfolge bilden die mehrteiligen Buchstaben eine eigene Gruppe nach der Gruppe des einfachen Buchstabens, mit dem sie beginnen.

A szótárban a cukor a csak előtt áll. – Im Wörterbuch steht cukor vor csak.

Csak ha két szó kizárólag a hosszúságban különbözik, akkor kerül előre a rövid: hat – hát. – Nur wenn sich zwei Wörter allein in der Länge unterscheiden, kommt der kurze zuerst: hat – hát (sechs – Rücken).

A szótárban az alapalakot keressük, a címszót. – Im Wörterbuch sucht man die Grundform, das Stichwort.

A házakban alakot a ház címszónál találjuk. – Die Form házakban – in Häusern – findet man beim Stichwort ház.

Ha a tő változik, a toldalék levágása nem elég: lovak – ló. – Wenn sich der Stamm ändert, genügt das Abschneiden der Endung nicht: lovak – ló (Pferde – Pferd) (→ 2.8).

A latin ábécében nem volt jel a cs, sz, gy, ny, ö, ü hangra, ezért alakultak ki a többjegyű betűk és az ékezetek. – Im lateinischen Alphabet gab es kein Zeichen für die Laute cs, sz, gy, ny, ö, ü; deshalb entstanden die mehrteiligen Buchstaben und die Akzentzeichen.

Sok régi családnév megőrizte a régi írásmódot. – Viele alte Familiennamen haben die alte Schreibweise bewahrt.

A Széchenyi nevet így ejtjük: Szécsenyi. – Den Namen Széchenyi spricht man so aus: Szécsenyi.

Wortschatz

  • ábécé – Alphabet
  • betű – Buchstabe
  • írásjegy {írás·JEGY} – Schrift·ZEICHEN(Schriftzeichen)
  • magánhangzó {magán·HANGZÓ} – allein·KLINGEND(Vokal)
  • mássalhangzó {más·SAL·hangzó} – anderer·MIT·klingend(Konsonant)
  • kétjegyű {két·JEGYű} – zwei·ZEICHEN·ig(Doppel- (Buchstabe))
  • háromjegyű {három·JEGYű} – drei·ZEICHEN·ig(Dreifach- (Buchstabe))
  • ékezet {ékezET} – mit Akzent versehen·UNG(Akzentzeichen)
  • zöngés – stimmhaft
  • zöngétlen – stimmlos
  • betűrend {betű·REND} – Buchstabe·ORDNUNG(alphabetische Reihenfolge)
  • címszó {cím·SZÓ} – Titel·WORT(Stichwort)

↑ Hoch zum Seitenanfang

3.A magánhangzók és mássalhangzók időtartama – Vokallänge und Konsonantenlänge (→ 2.2)

A magyarban hét rövid és hét hosszú magánhangzó van: „a – á”, „e – é”, „i – í”, „o – ó”, „ö – ő”, „u – ú”, „ü – ű”. – Das Ungarische hat sieben kurze und sieben lange Vokale: „a – á“, „e – é“, „i – í“, „o – ó“, „ö – ő“, „u – ú“, „ü – ű“.

A hosszú magánhangzót körülbelül kétszer olyan hosszan ejtjük, mint a rövidet. – Einen langen Vokal spricht man etwa doppelt so lange wie den kurzen.

A hosszúság idő kérdése, nem erősségé: a hosszú hang nem hangosabb és nem magasabb. – Länge ist eine Frage der Zeit, nicht der Kraft: Ein langer Laut ist nicht lauter und nicht höher.

Az „a – á” és az „e – é” párban a hossz mellett a hangszín is más. – Bei den Paaren „a – á“ und „e – é“ ist neben der Länge auch die Klangfarbe anders.

Már hat napja fáj a hátam. – Mir tut schon seit sechs Tagen der Rücken weh.

Az ilyen szópárt minimális párnak nevezzük: a két szó egyetlen hangban tér el. – Ein solches Wortpaar heißt Minimalpaar: Die beiden Wörter weichen in einem einzigen Laut voneinander ab.

Ilyen párok: „agy – ágy”, „kor – kór”, „ver – vér”, „szel – szél”. – Solche Paare sind „agy“ – Gehirn – und „ágy“ – Bett, „kor“ – Alter – und „kór“ – Krankheit, „ver“ – schlägt – und „vér“ – Blut, „szel“ – schneidet – und „szél“ – Wind.

A „fiuk” birtokos alak („az ő fiuk”), a „fiúk” a „fiú” többes száma. – „fiuk“ ist eine Besitzform – ihr Sohn (mehrere Besitzer) –, „fiúk“ die Mehrzahl von „fiú“ – Junge.

Majdnem minden magyar mássalhangzó lehet rövid vagy hosszú. – Fast jeder ungarische Konsonant kann kurz oder lang sein.

A hosszú mássalhangzót körülbelül kétszer olyan hosszan ejtjük, mint a rövidet, megszakítás és szünet nélkül. – Einen langen Konsonanten spricht man etwa doppelt so lange wie den kurzen, ohne Unterbrechung und ohne Pause.

Reggel nyolckor itt találkozunk. – Wir treffen uns morgens um acht hier.

A német „toll” szóban a kettőzött „l” a rövid magánhangzót jelzi, a magyar „toll” szóban a hosszú „l” hangot. – Im deutschen Wort „toll“ zeigt das doppelte „l“ den kurzen Vokal an, im ungarischen „toll“ – Feder, Stift – den langen l-Laut.

Hosszú magánhangzó után is állhat hosszú mássalhangzó: az „áll” és a „váll” szóban az „á” is, az „l” is hosszú. – Auch nach einem langen Vokal kann ein langer Konsonant stehen: In „áll“ – steht – und „váll“ – Schulter – sind sowohl das „á“ als auch das „l“ lang.

Laci a tónál halat fog, és hallja a madarakat. – Laci angelt am See und hört die Vögel.

Gyakori párok: „hal – hall”, „kel – kell”, „tol – toll”, „megy – meggy”. – Häufige Paare sind „hal“ – Fisch – und „hall“ – hört, „kel“ – steht auf – und „kell“ – muss, „tol“ – schiebt – und „toll“ – Stift, „megy“ – geht – und „meggy“ – Sauerkirsche.

A „vett” nem a „vet” múlt ideje, hanem a „vesz” igéé; a „vet” múlt ideje „vetett”. – „vett“ ist nicht die Vergangenheit von „vet“ – sät –, sondern die von „vesz“ – kauft, nimmt; die Vergangenheit von „vet“ lautet „vetett“ (→ 2.9).

Ha egy egyjegyű betűvel írt mássalhangzó hosszú, a betűt kétszer írjuk: „tt”, „ll”, „kk”. – Ist ein Konsonant lang, der mit einem einfachen Buchstaben geschrieben wird, schreibt man den Buchstaben zweimal: „tt“, „ll“, „kk“.

Ha egy két- vagy háromjegyű betűvel írt hang hosszú, csak az első jegyét kettőzzük: „sz → ssz”, „gy → ggy”, „dzs → ddzs”. – Ist ein Laut lang, der mit einem Doppel- oder Dreifachbuchstaben geschrieben wird, verdoppelt man nur sein erstes Zeichen: „sz → ssz“, „gy → ggy“, „dzs → ddzs“.

Rossz idő van, maradjunk otthon. – Das Wetter ist schlecht, bleiben wir zu Hause.

Három azonos betű nem állhat egymás után; toldalékoláskor kettőre egyszerűsítünk. – Drei gleiche Buchstaben dürfen nicht aufeinander folgen; beim Anfügen von Endungen vereinfacht man auf zwei.

Így lesz a „toll” és a „-val” kapcsolatából „tollal”, a „hall” és a „-lak” kapcsolatából „hallak”. – So wird aus „toll“ und „-val“ „tollal“ – mit dem Stift –, aus „hall“ und „-lak“ „hallak“ – ich höre dich.

Összetételben a tagok határa látható marad: „jegygyűrű”, „kulcscsomó”, „sakk-kör”. – In Zusammensetzungen bleibt die Grenze der Glieder sichtbar: „jegygyűrű“ – Verlobungsring –, „kulcscsomó“ – Schlüsselbund –, „sakk-kör“ – Schachklub.

A postán feladtam a levelet. – Ich habe den Brief bei der Post aufgegeben.

A „posta” végén a rövid „a” hosszú lesz, a „levél” utolsó szótagjában a hosszú „é” megrövidül. – Am Ende von „posta“ wird das kurze „a“ lang, in der letzten Silbe von „levél“ wird das lange „é“ kurz.

Három minta van: a magánhangzó nyúlása, a magánhangzó rövidülése és a mássalhangzó megnyúlása hasonulás révén. – Es gibt drei Muster: die Längung des Vokals, die Kürzung des Vokals und die Längung des Konsonanten durch Angleichung (→ 2.7, 2.8).

A latin ugyanígy pusztán a hosszal különböztetett meg szavakat: „malum” – rossz –, „mālum” – alma. – Das Lateinische unterschied Wörter ebenso allein durch die Länge: „malum“ – Übel –, „mālum“ – Apfel.

Mivel a hosszúság bármelyik szótagban állhat, a magyarban a görög–latin versmértékek is alkalmazhatók; ez az időmértékes verselés. – Weil die Länge in jeder Silbe stehen kann, lassen sich im Ungarischen auch die griechisch-lateinischen Versmaße anwenden; das ist die zeitmessende Dichtung.

Wortschatz

  • időtartam {idő·TARTAM} – Zeit·DAUER(Lautdauer)
  • rövid – kurz
  • hosszú – lang
  • hangszín {hang·SZÍN} – Laut·FARBE(Klangfarbe)
  • minimális pár – Minimalpaar
  • hosszú mássalhangzó – langer Konsonant
  • kettőzés {kettőzÉS} – verdoppeln·UNG(Doppelschreibung)
  • egyszerűsítés {egyszerűSÍTés} – einfach·MACHEN·ung(Vereinfachung)
  • tollal – mit dem Stift
  • jegygyűrű {jegy·GYŰRŰ} – Verlobung·RING(Verlobungsring)
  • időmértékes {idő·MÉRTÉKes} – Zeit·MASS·ig(zeitmessend)

↑ Hoch zum Seitenanfang

4.Szóhangsúly és hanglejtés – Wortbetonung und Satzintonation (→ 2.3)

A magyar szavak hangsúlya mindig az első szótagon van. – Die Betonung ungarischer Wörter liegt immer auf der ersten Silbe.

A hangsúly helye nem függ a szó hosszától, a hosszú magánhangzóktól, a szó eredetétől és a toldalékok számától. – Die Stelle der Betonung hängt weder von der Länge des Wortes noch von langen Vokalen, der Herkunft des Wortes oder der Zahl der Endungen ab.

A toldalékok nem helyezik át a hangsúlyt: „BA-rát”, „BA-rá-tom”, „BA-rá-ta-im-mal”. – Endungen verschieben die Betonung nicht: „BA-rát“ – Freund –, „BA-rá-tom“ – mein Freund –, „BA-rá-ta-im-mal“ – mit meinen Freunden.

A jövevényszavak is az első szótagon hangsúlyosak: „TE-le-fon”, „CSO-ko-lá-dé”, „MÚ-ze-um”, „PAR-la-ment”. – Auch Lehnwörter sind auf der ersten Silbe betont: „TE-le-fon“, „CSO-ko-lá-dé“, „MÚ-ze-um“, „PAR-la-ment“.

Egy magyar szónak annyi szótagja van, ahány magánhangzója. – Ein ungarisches Wort hat so viele Silben, wie es Vokale hat.

A magyarban nincsenek kettőshangzók, ezért két egymás melletti magánhangzó két szótag: „a-u-tó”, „te-a”, „pi-ac”. – Im Ungarischen gibt es keine Diphthonge, deshalb sind zwei nebeneinanderstehende Vokale zwei Silben: „a-u-tó“ – Auto –, „te-a“ – Tee –, „pi-ac“ – Markt.

A hangsúly erő, a hosszúság idő, a hanglejtés magasság. – Betonung ist Kraft, Länge ist Zeit, Melodie ist Höhe.

A „tanár” ejtése „TA-nár”: az első szótag rövid és hangsúlyos, a második hosszú és hangsúlytalan. – „Tanár“ – Lehrer – klingt „TA-nár“: Die erste Silbe ist kurz und betont, die zweite lang und unbetont.

Az ékezet a magyarban a hosszúságot jelöli, nem a hangsúlyt: a „televízióban” ejtése „TE-le-ví-zi-ó-ban”. – Der Akzentstrich bezeichnet im Ungarischen die Länge, nicht die Betonung: „televízióban“ – im Fernsehen – klingt „TE-le-ví-zi-ó-ban“.

A spanyolban ezzel szemben az ékezet a hangsúlyos szótagot mutatja: „teléfono”, ejtése „te-LÉ-fo-no”. – Im Spanischen zeigt der Akzent dagegen die betonte Silbe an: „teléfono“, gesprochen „te-LÉ-fo-no“.

A hangsúlytalan szótagok is teljes értékűek: minden „e”, „a” és „o” úgy hangzik, ahogy írják. – Auch die unbetonten Silben sind vollwertig: Jedes „e“, „a“ und „o“ klingt so, wie es geschrieben wird.

A hangsúlytalan „e” sohasem lesz olyan elmosódott hang, mint a német „Lehrer” vagy „Banane” szó végén. – Ein unbetontes „e“ wird nie zu dem gemurmelten Laut am Ende von deutsch „Lehrer“ oder „Banane“.

Mivel a hangsúly mindig a szó elején van, jelzi a hallgatónak, hol kezdődik egy új szó. – Weil die Betonung immer am Wortanfang liegt, zeigt sie dem Hörer, wo ein neues Wort beginnt.

A magyar hangsúly kötött hangsúly: helyét általános szabály határozza meg. – Die ungarische Betonung ist ein fester (gebundener) Akzent: Ihre Stelle bestimmt eine allgemeine Regel.

A német, az angol és az orosz hangsúly szabad hangsúly: helyét szavanként kell tudni. – Der deutsche, englische und russische Akzent ist frei: Seine Stelle muss man für jedes Wort kennen.

Az összetett szóban a főhangsúly az első tag első szótagján van. – In der Zusammensetzung liegt der Hauptakzent auf der ersten Silbe des ersten Glieds.

Ha az igekötő az ige előtt áll, és egybeírják vele, az igekötő viseli a főhangsúlyt, az igei rész hangsúlytalan. – Steht das Verbalpräfix vor dem Verb und wird mit ihm zusammengeschrieben, trägt das Präfix den Hauptakzent; der Verbteil ist unbetont.

Holnap beköltözünk az új lakásba. – Morgen ziehen wir in die neue Wohnung ein.

A német nem elváló igekötők hangsúlytalanok („beGINnen”, „verSTEhen”), a magyar igekötő az ige előtt mindig hangsúlyos, a „be-” is. – Die deutschen untrennbaren Präfixe sind unbetont („beGINnen“, „verSTEhen“), das ungarische Verbalpräfix vor dem Verb ist immer betont, auch „be-“.

A tréfás „legeslegmegvesztegethetetlenebbeknek” tizenhárom szótagú, és szintén az első szótagján hangsúlyos. – Das scherzhafte „legeslegmegvesztegethetetlenebbeknek“ – den Allerunbestechlichsten – hat dreizehn Silben und ist ebenfalls auf der ersten betont.

A mondatban nem minden szó kap saját hangsúlyt. – Im Satz erhält nicht jedes Wort eine eigene Betonung.

Hangsúlytalan a névelő („a”, „az”, „egy”), a névutó („előtt”, „mellett”), a kötőszó („és”, „vagy”), az „is” partikula és a helyhatározó utáni „van”. – Unbetont sind der Artikel („a“, „az“, „egy“), die Postposition („előtt“ – vor, „mellett“ – neben), die Konjunktion („és“ – und, „vagy“ – oder), die Partikel „is“ – auch – und „van“ – ist – nach einer Ortsangabe.

A kenyér a táskában van. – Das Brot ist in der Tasche.

Ejtése: „a KE-nyér | a TÁS-ká-ban van”. – Gesprochen: „a KE-nyér | a TÁS-ká-ban van“.

A szóhatáron a magánhangzók gégezárhang nélkül kapcsolódnak: „az alma”, „az eladó”. – An der Wortgrenze gehen die Vokale ohne Knacklaut ineinander über: „az alma“ – der Apfel –, „az eladó“ – die Verkäuferin.

A semleges kijelentő mondat az első hangsúlyos szótagon magasan kezdődik, majd fokozatosan ereszkedik, és mélyen végződik. – Der neutrale Aussagesatz beginnt hoch auf der ersten betonten Silbe, fällt dann stufenweise und endet tief.

Anna minden reggel teát iszik. – Anna trinkt jeden Morgen Tee.

Dallama: „↘AN-na MIN-den reg-gel TE-át i-szik”. – Melodie: „↘AN-na MIN-den reg-gel TE-át i-szik“.

A németben ugyanennek a mondatnak a fő hangsúlya a végén van: „Anna trinkt jeden Morgen TEE.” – Im Deutschen liegt der Hauptakzent desselben Satzes am Ende: „Anna trinkt jeden Morgen TEE.“

Az igennel vagy nemmel megválaszolható kérdés az eldöntendő kérdés. – Eine Frage, die mit Ja oder Nein beantwortet werden kann, ist eine Entscheidungsfrage.

Dallama emelkedő-eső: a hang az utolsó előtti szótagig emelkedik, az utolsón mélyre esik. – Ihre Melodie ist steigend-fallend: Die Stimme steigt bis zur vorletzten Silbe und fällt auf der letzten tief ab.

Péter itthon van? – Ist Péter zu Hause?

Dallama: „Pé-ter itt-↗hon ↘van”. – Melodie: „Pé-ter itt-↗hon ↘van“.

A német eldöntendő kérdésben a hang többnyire a végéig emelkedik, és fenn marad; a magyarban az utolsó szótagon esik. – In der deutschen Ja/Nein-Frage steigt die Stimme meist bis zum Schluss und bleibt oben; im Ungarischen fällt sie auf der letzten Silbe.

A kiegészítendő kérdés kérdőszóval keresi a hiányzó adatot. – Die Ergänzungsfrage sucht mit einem Fragewort die fehlende Angabe.

A kérdőszó közvetlenül az ige előtt áll, a mondat legerősebb hangsúlyát és legmagasabb hangját viseli; az ige utána hangsúlytalan. – Das Fragewort steht unmittelbar vor dem Verb und trägt die stärkste Betonung und den höchsten Ton des Satzes; das Verb danach ist unbetont.

Mikor kezdődik a megbeszélés? – Wann beginnt die Besprechung?

A három mondatfajta: „Hétkor indul a vonat.” ereszkedő, „Hánykor indul a vonat?” ereszkedő, „Hétkor indul a vonat?” emelkedő-eső. – Die drei Satzarten: „Hétkor indul a vonat.“ – Der Zug fährt um sieben ab – fallend, „Hánykor indul a vonat?“ – Um wie viel Uhr fährt der Zug ab? – fallend, „Hétkor indul a vonat?“ – Fährt der Zug um sieben ab? – steigend-fallend.

A kiemelt mondatrész közvetlenül az ige előtt áll, és a mondat legerősebb hangsúlyát viseli; az ige és ami utána következik, hangsúlytalan. – Das hervorgehobene Satzglied steht unmittelbar vor dem Verb und trägt den stärksten Akzent des Satzes; das Verb und alles Folgende sind unbetont – das ist der Fokus (→ 1.6).

Réka sütötte meg a tortát. – RÉKA hat die Torte gebacken.

Kiemeléskor az igekötő az ige mögé kerül, és szintén hangsúlytalan: „RÉ-ka sü-töt-te meg a tor-tát”. – Bei Hervorhebung rückt das Präfix hinter das Verb und ist ebenfalls unbetont: „RÉ-ka sü-töt-te meg a tor-tát“.

A németben a kiemelt szó a helyén maradhat: „Ich habe ANNA eingeladen.” – Im Deutschen kann das hervorgehobene Wort an seinem Platz bleiben: „Ich habe ANNA eingeladen.“

A magyarban a kiemelt szó az ige elé kerül: Annát hívtam meg. – Im Ungarischen rückt das hervorgehobene Wort vor das Verb: „Annát hívtam meg.“ – Ich habe ANNA eingeladen.

Az érzelmi kitörésben is az első szótag marad hangsúlyos: „CSO-dá-la-tos”, nem *„cso-dá-LA-tos”. – Auch im Gefühlsausbruch bleibt die erste Silbe betont: „CSO-dá-la-tos“ – wunderbar –, nicht *„cso-dá-LA-tos“.

Wortschatz

  • szótag {szó·TAG} – Wort·GLIED(Silbe)
  • hangsúly {hang·SÚLY} – Laut·GEWICHT(Betonung)
  • főhangsúly {fő·HANGSÚLY} – Haupt·BETONUNG(Hauptakzent)
  • kötött hangsúly – fester Akzent
  • igekötő {ige·KÖTŐ} – Verb·BINDER(Verbalpräfix)
  • hanglejtés {hang·LEJTés} – Stimme·NEIGEN·ung(Satzmelodie)
  • eldöntendő kérdés – Entscheidungsfrage
  • kiegészítendő kérdés – Ergänzungsfrage
  • kérdőszó {kérdő·SZÓ} – fragend·WORT(Fragewort)
  • fókusz – Fokus
  • mikor – wann

↑ Hoch zum Seitenanfang

5.Hangrend és magánhangzó-harmónia – Vokalharmonie (→ 2.4)

A kulcs a házban maradt, a labda a kertben. – Der Schlüssel ist im Haus geblieben, der Ball im Garten.

A „-ban” és a „-ben” ugyanazt jelenti; a toldalék magánhangzója a szóhoz igazodik. – „-ban“ und „-ben“ bedeuten dasselbe; der Vokal der Endung richtet sich nach dem Wort.

Röviden: a szó adja meg a hangot, a toldalék ehhez igazodik. – Kurz: Das Wort gibt den Ton an, die Endung stimmt ein.

A szótő közben nem változik: „ház”, „házak”, „házban”. – Der Stamm ändert sich dabei nicht: „ház“, „házak“, „házban“ – Haus, Häuser, im Haus.

A német umlaut fordított irányban hat: ott a végződés változtatta meg a tőt, ófelnémet „gast” – „gesti”, ma „Gast” – „Gäste”. – Der deutsche Umlaut wirkt in umgekehrter Richtung: Dort veränderte die Endung den Stamm, althochdeutsch „gast“ – „gesti“, heute „Gast“ – „Gäste“.

A mély magánhangzók: a, á, o, ó, u, ú. – Die hinteren Vokale sind a, á, o, ó, u, ú.

A magas magánhangzók: e, é, i, í, ö, ő, ü, ű. – Die vorderen Vokale sind e, é, i, í, ö, ő, ü, ű.

Az ékezet a hosszúságot jelöli, nem a hangrendet: az „ó” mély, az „ő” magas magánhangzó. – Der Akzent bezeichnet die Länge, nicht die Vokalklasse: „ó“ ist ein hinterer, „ő“ ein vorderer Vokal.

A magas magánhangzók egy része ajakkerekítéses: ö, ő, ü, ű; a többi ajakréses: e, é, i, í. – Ein Teil der vorderen Vokale ist gerundet: ö, ő, ü, ű; die übrigen sind ungerundet: e, é, i, í.

A kétalakú toldalékok mély és magas alakjának magánhangzói állandó párokat alkotnak: a – e, á – é, ó – ő, u – ü, ú – ű. – Die Vokale der hinteren und der vorderen Form zweiförmiger Endungen bilden feste Paare: a – e, á – é, ó – ő, u – ü, ú – ű.

Az „o”-nak két magas párja van, az „e” és az „ö”: „házhoz” – „kerthez” – „sörhöz”. – „o“ hat zwei vordere Partner, „e“ und „ö“: „házhoz“ – zum Haus, „kerthez“ – zum Garten, „sörhöz“ – zum Bier.

A háromalakú toldaléknál a szó utolsó magánhangzója dönt: „zöldséghez”, de „cipőhöz”. – Bei einer dreiförmigen Endung entscheidet der letzte Vokal des Wortes: „zöldséghez“ – zum Gemüse –, aber „cipőhöz“ – zum Schuh.

Az „i”-nek és az „í”-nek nincs mély párja, ezért az „-ig” toldaléknak csak egy alakja van: „házig”, „kertig”. – „i“ und „í“ haben keinen hinteren Partner, deshalb hat die Endung „-ig“ nur eine Form: „házig“ – bis zum Haus, „kertig“ – bis zum Garten.

Az a szó, amelyben csak mély magánhangzó van, mély hangrendű; amelyben csak magas, magas hangrendű. – Ein Wort, das nur hintere Vokale enthält, ist hintervokalisch; eines mit nur vorderen ist vordervokalisch.

A hosszú toldaléklánc is mély marad. – Auch eine lange Kette von Endungen bleibt hinten.

A lakásunkban három szoba van. – In unserer Wohnung gibt es drei Zimmer.

Az igék személyragjai is igazodnak: „olvasunk”, de „ebédelünk”. – Auch die Personalendungen der Verben passen sich an: „olvasunk“ – wir lesen –, aber „ebédelünk“ – wir essen zu Mittag.

A mondatban minden szó maga választja meg a toldalékát. – Im Satz wählt jedes Wort seine Endung selbst.

Helyesen „a hideg lakásban”, nem *„a hideg lakásben”: a rag a „lakás” szóhoz tartozik. – Richtig ist „a hideg lakásban“ – in der kalten Wohnung –, nicht *„a hideg lakásben“: Die Endung gehört zum Wort „lakás“.

Az a szó, amelyben mély és magas magánhangzó is van, vegyes hangrendű szó. – Ein Wort, das hintere und vordere Vokale enthält, ist ein gemischtvokalisches Wort.

Az „i”, az „í” és az „é” mély magánhangzó után nem számít. – „i“, „í“ und „é“ zählen nach einem hinteren Vokal nicht.

A papírok a fiókban vannak. – Die Papiere sind in der Schublade.

A kávéhoz cukrot kérek. – Zum Kaffee hätte ich gern Zucker.

Ha az utolsó magánhangzó ö, ő, ü vagy ű, a toldalék magas, és ahol van ilyen alakja, kerekített: „sofőrök”, „parfümöt”. – Ist der letzte Vokal ö, ő, ü oder ű, steht die vordere Endung und, wo es eine solche Form gibt, die gerundete: „sofőrök“ – Fahrer –, „parfümöt“ – Parfüm (Objekt).

Ha magas magánhangzó után mély áll a végén, a toldalék mély: „teával”, „Erikának”. – Folgt am Ende ein hinterer auf einen vorderen Vokal, steht die hintere Endung: „teával“ – mit Tee –, „Erikának“ – der Erika.

Nem a többség dönt: az „Erika” két magas és egy mély magánhangzója után is mély toldalék áll. – Es entscheidet nicht die Mehrheit: Auch nach den zwei vorderen und dem einen hinteren Vokal von „Erika“ steht die hintere Endung.

Ha mély magánhangzó után „e” áll az utolsó szótagban, a toldalék többnyire magas: „Budapesten”, „októberben”; a „hotelben” mellett a „hotelban” is helyes. – Steht nach einem hinteren Vokal ein „e“ in der letzten Silbe, ist die Endung meist vorn: „Budapesten“, „októberben“; neben „hotelben“ ist auch „hotelban“ – im Hotel – richtig.

Az „i”, az „í”, az „é” és korlátozottan az „e” semleges magánhangzó. – „i“, „í“, „é“ und eingeschränkt „e“ sind neutrale Vokale.

A „semleges” szó a „sem” tagadószóból képződött; a latin „neuter” is „egyik sem” jelentésű. – Das Wort „semleges“ ist vom Verneinungswort „sem“ – auch nicht – gebildet; auch lateinisch „neuter“ bedeutet „keiner von beiden“.

A csak semleges magánhangzót tartalmazó szavak többnyire magas toldalékot kapnak; egy kis csoport azonban mély toldalékot kap. – Wörter, die nur neutrale Vokale enthalten, erhalten meist vordere Endungen; eine kleine Gruppe erhält jedoch hintere.

A hídon sok ember sétál, a vízen hajók úsznak. – Auf der Brücke spazieren viele Menschen, auf dem Wasser fahren Schiffe.

Ilyen ige az „ír”, az „iszik”, a „nyit” és a „hív”: „írunk”, „iszunk”, „nyitunk”, „hívunk”. – Solche Verben sind „ír“ – schreibt –, „iszik“ – trinkt –, „nyit“ – öffnet – und „hív“ – ruft: „írunk“, „iszunk“, „nyitunk“, „hívunk“.

Az ilyen tő neve antiharmonikus tő; alakjai a köznyelvhez tartoznak, nem hibák. – Ein solcher Stamm heißt antiharmonischer Stamm; seine Formen gehören zur Standardsprache und sind keine Fehler.

A „férfi” csak magas magánhangzót tartalmaz, mégis mély toldalékot kap: „férfinak”, „férfiak”. – „Férfi“ – Mann – enthält nur vordere Vokale, erhält aber hintere Endungen: „férfinak“ – dem Mann, „férfiak“ – Männer.

Az idegen szavak és a jövevényszavak ugyanazon szabályok szerint kapják a toldalékaikat, mint a magyar szavak: „laptopon”, „interneten”, „taxival”. – Fremdwörter und Lehnwörter erhalten ihre Endungen nach denselben Regeln wie ungarische Wörter: „laptopon“ – am Laptop –, „interneten“ – im Internet –, „taxival“ – mit dem Taxi.

A toldalék a kiejtéshez igazodik, nem az írásképhez: „Bordeaux-ban”, „Shakespeare-rel”. – Die Endung richtet sich nach der Aussprache, nicht nach dem Schriftbild: „Bordeaux-ban“ – gesprochen „bordó“ –, „Shakespeare-rel“ – gesprochen „sékszpír“.

Az összetett szó minden tagja megtartja saját magánhangzóit; a toldalék az utolsó taghoz igazodik. – In einer Zusammensetzung behält jedes Glied seine eigenen Vokale; die Endung richtet sich nach dem letzten Glied.

A könyvtárban csend van. – In der Bibliothek ist es still.

Az igekötő a harmónián kívül áll: „elolvasta”, „visszahívom”. – Das Verbalpräfix steht außerhalb der Harmonie: „elolvasta“ – er hat es gelesen –, „visszahívom“ – ich rufe ihn zurück.

A „kocsi” szó Kocs falu nevéből származik, ahol a 15. században könnyű, rugózott kocsikat készítettek. – Das Wort „kocsi“ – Wagen – stammt vom Namen des Dorfes Kocs, wo im 15. Jahrhundert leichte, gefederte Wagen gebaut wurden.

Belőle ered a német „Kutsche”, az angol „coach” és a spanyol „coche”. – Davon stammen das deutsche „Kutsche“, das englische „coach“ und das spanische „coche“.

Wortschatz

  • magánhangzó-harmónia – Vokalharmonie
  • hangrend {hang·REND} – Laut·ORDNUNG(Vokalklasse)
  • mély hangrendű – hintervokalisch
  • magas hangrendű – vordervokalisch
  • vegyes hangrendű – gemischtvokalisch
  • ajakkerekítéses {ajak·KEREKítÉSes} – Lippe·RUND·machen·UNG·ig(gerundet)
  • ajakréses {ajak·RÉSes} – Lippe·SPALT·ig(ungerundet)
  • semleges magánhangzó – neutraler Vokal
  • antiharmonikus tő – antiharmonischer Stamm
  • sörhöz – zum Bier
  • hídon – auf der Brücke
  • könyvtár {könyv·TÁR} – Buch·LAGER(Bibliothek)

↑ Hoch zum Seitenanfang

6.A toldalékok alakváltozatai – Ein-, zwei-, drei- und vierförmige Suffixe (→ 2.5)

A toldalékoknak egy, két, három vagy négy alakjuk lehet. – Endungen können eine, zwei, drei oder vier Formen haben.

A busz hétkor indul, a vonat nyolckor. – Der Bus fährt um sieben ab, der Zug um acht.

A „-kor” toldaléknak egyetlen alakja van; nem igazodik a szó hangrendjéhez. – Die Endung „-kor“ hat eine einzige Form; sie richtet sich nicht nach der Vokalklasse des Wortes.

A legfontosabb egyalakú toldalékok: „-kor”, „-ig”, „-ért”, „-ként”, „-i”, „-é”, „-ék” és „-né”. – Die wichtigsten einförmigen Endungen sind „-kor“, „-ig“, „-ért“, „-ként“, „-i“, „-é“, „-ék“ und „-né“.

Levente barátként segít, nem pénzért. – Levente hilft als Freund, nicht für Geld.

Kovácsné a városi könyvtárban dolgozik. – Frau Kovács arbeitet in der Stadtbibliothek.

A „-kor” o-t tartalmaz, mégis egyalakú; valószínűleg a „kor” – idő, életkor – főnévből keletkezett. – „-kor“ enthält ein o und ist trotzdem einförmig; die Endung ist wahrscheinlich aus dem Substantiv „kor“ – Zeit, Alter – entstanden.

A kétalakú toldaléknak egy mély és egy magas hangrendű alakja van. – Eine zweiförmige Endung hat eine hintere und eine vordere Form.

Kétalakú a legtöbb helyhatározórag: „-ban/-ben”, „-ba/-be”, „-ból/-ből”, „-ra/-re”, „-ról/-ről”, „-nál/-nél”, „-tól/-től”. – Zweiförmig sind die meisten Endungen für Ort und Richtung: „-ban/-ben“, „-ba/-be“, „-ból/-ből“, „-ra/-re“, „-ról/-ről“, „-nál/-nél“, „-tól/-től“.

Panna Miskolcról jár be az egyetemre. – Panna pendelt von Miskolc zur Universität.

Ö, ő, ü, ű után is a magas alak áll, mert ennek a toldaléknak nincs ajakkerekítéses alakja: „öltözőben”, „sörben”. – Auch nach ö, ő, ü, ű steht die vordere Form, denn diese Endung hat keine gerundete Form: „öltözőben“ – in der Umkleide –, „sörben“ – im Bier.

A „-ban/-ben” a „bél” – belső rész – főnévből származik; a Halotti beszéd még „paradisumben” alakot ír. – „-ban/-ben“ stammt vom Substantiv „bél“ – Inneres; die Leichenrede (um 1195), der älteste zusammenhängende ungarische Text, schreibt noch „paradisumben“ – im Paradies.

A „-hoz/-hez/-höz” háromalakú toldalék: egy mély és két magas alakja van. – „-hoz/-hez/-höz“ ist eine dreiförmige Endung: Sie hat eine hintere und zwei vordere Formen.

Ha az utolsó magánhangzó ö, ő, ü vagy ű, a „-höz” áll, egyébként a „-hez”. – Ist der letzte Vokal ö, ő, ü oder ű, steht „-höz“, sonst „-hez“.

A gyerekek az edzőhöz szaladnak. – Die Kinder rennen zum Trainer.

Háromalakú a „-hoz/-hez/-höz”, az „-on/-en/-ön” és a „-szor/-szer/-ször”, valamint az igei „-tok/-tek/-tök”, „-ok/-ek/-ök” és „-ol/-el/-öl”. – Dreiförmig sind „-hoz/-hez/-höz“, „-on/-en/-ön“ und „-szor/-szer/-ször“ sowie die Verbendungen „-tok/-tek/-tök“, „-ok/-ek/-ök“ und „-ol/-el/-öl“.

Mindegyikben o – e – ö váltakozik, mert csak a rövid o-nak van két magas párja. – In allen wechseln o – e – ö, denn nur das kurze o hat zwei vordere Partner.

A tornán Hajnalka hatszor, Győző tizenötször dobott kosarat. – Beim Turnier hat Hajnalka sechsmal, Győző fünfzehnmal einen Korb geworfen.

Ti hány gólt lőtök ma? – Wie viele Tore schießt ihr heute?

Szilvia sajtot és vajat vesz, Ferenc tejet és gyümölcsöt kér. – Szilvia kauft Käse und Butter, Ferenc möchte Milch und Obst.

Mind a négy szó tárgyragot kap; a t előtt négyféle magánhangzó áll: o, a, e, ö. – Alle vier Wörter tragen die Akkusativendung; vor dem t stehen vier verschiedene Vokale: o, a, e, ö.

Magánhangzó után nincs kötőhangzó, csak a toldalék mássalhangzója áll: „autót”, „kiflit”. – Nach Vokal steht kein Bindevokal, nur der Konsonant der Endung: „autót“ – Auto (Objekt) –, „kiflit“ – Hörnchen (Objekt).

Négyalakú a tárgyrag, a többes szám jele, az „-om/-am/-em/-öm” és az „-od/-ad/-ed/-öd” birtokos személyjel, valamint az „-os/-as/-es/-ös” képző. – Vierförmig sind die Akkusativendung, das Pluralzeichen, die Possessivsuffixe „-om/-am/-em/-öm“ und „-od/-ad/-ed/-öd“ sowie das Ableitungssuffix „-os/-as/-es/-ös“.

Mély hangrendű szónál az a és az o között nem a hangok döntenek, hanem maga a szó: „házat”, de „ablakot”. – Bei hintervokalischen Wörtern entscheiden zwischen a und o nicht die Laute, sondern das Wort selbst: „házat“, aber „ablakot“ (→ 2.6).

Endunghintervokalischvordervokalischletzter Vokal gerundet
„-ig” (einförmig)házigkertigfőnökig
„-ban/-ben” (zweiförmig)házbankertbenfőnökben
„-hoz/-hez/-höz” (dreiförmig)házhozkerthezfőnökhöz
„-ot/-at/-et/-öt” (vierförmig)ablakot, házatkertetfőnököt

A helyes alakot négy kérdés adja meg, mindig ugyanabban a sorrendben. – Die richtige Form ergibt sich aus vier Fragen, immer in derselben Reihenfolge.

Első kérdés: hány alakja van a toldaléknak? Ha egy, az alak kész: „tyúkig”. – Erste Frage: Wie viele Formen hat die Endung? Ist es eine, ist die Form fertig: „tyúkig“ – bis zum Huhn.

Második kérdés: mély vagy magas hangrendű-e a szó? Kétalakú toldaléknál itt véget ér a választás: „tyúknak”, „kecskének”. – Zweite Frage: Ist das Wort hinter- oder vordervokalisch? Bei einer zweiförmigen Endung endet die Wahl hier: „tyúknak“ – dem Huhn –, „kecskének“ – der Ziege.

Harmadik kérdés, csak magas hangrendű szónál: ajakkerekítéses-e az utolsó magánhangzó? „kecskéhez”, de „tökhöz”. – Dritte Frage, nur bei vordervokalischen Wörtern: Ist der letzte Vokal gerundet? „kecskéhez“ – zur Ziege –, aber „tökhöz“ – zum Kürbis.

Negyedik kérdés: magánhangzóra végződik-e a szó? Ha igen, rövid alak áll, ha nem, kötőhangzó: „kecskét”, de „tököt”. – Vierte Frage: Endet das Wort auf Vokal? Wenn ja, steht die Kurzform, wenn nein, ein Bindevokal: „kecskét“ – die Ziege (Objekt) –, aber „tököt“ – den Kürbis.

Több toldalék esetén minden toldaléknál elölről kezdődik a vizsgálat, mindig az addig létrejött alakkal. – Bei mehreren Endungen beginnt die Prüfung bei jeder Endung von vorn, jeweils mit der bis dahin entstandenen Form.

A többes szám jele után a tárgyragnak csak két alakja van, „-at” és „-et”: „tököket”, nem *tökököt. – Nach dem Pluralzeichen hat die Akkusativendung nur zwei Formen, „-at“ und „-et“: „tököket“ – die Kürbisse (Objekt) –, nicht *tökököt.

Szívesen várnék még egy kicsit. – Ich würde gern noch ein bisschen warten.

A „vár” mély hangrendű, a feltételes mód egyes szám első személyű alakja általános ragozásban mégis a magas „-nék” végződést kapja. – „Vár“ ist hintervokalisch, und doch erhält die ich-Form des Konditionals in der allgemeinen Konjugation die vordere Endung „-nék“.

A mély „várnák” alak foglalt: ez a határozott ragozás többes szám harmadik személye – így szokták magyarázni a kivételt. – Die hintere Form „várnák“ ist schon besetzt: Sie ist die definite sie-Form – sie würden ihn erwarten; so wird die Ausnahme meist erklärt.

A határozott ragozásban a „-ja” magas párja „-i”: „várja” – „kéri”. – In der definiten Konjugation ist der vordere Partner von „-ja“ das „-i“: „várja“ – er wartet auf ihn – und „kéri“ – er verlangt es.

Wortschatz

  • toldalék – Endung, Suffix
  • egyalakú {egy·ALAKú} – ein·FORM·ig(einförmig)
  • kétalakú {két·ALAKú} – zwei·FORM·ig(zweiförmig)
  • háromalakú {három·ALAKú} – drei·FORM·ig(dreiförmig)
  • négyalakú {négy·ALAKú} – vier·FORM·ig(vierförmig)
  • tárgyrag {tárgy·RAG} – Gegenstand·ENDUNG(Akkusativendung)
  • birtokos személyjel – Possessivsuffix
  • hétkor – um sieben
  • edzőhöz – zum Trainer
  • tizenötször – fünfzehnmal
  • gyümölcsöt – Obst (Objekt)
  • várnék – ich würde warten

↑ Hoch zum Seitenanfang

7.Kötőhangzók és toldalékolás – Bindevokale und Suffixanfügung (→ 2.6)

A vonatok ma pontosan indulnak. – Die Züge fahren heute pünktlich ab.

A „vonatok” szóalakban a tő és a többes szám „-k” jele között egy rövid „o” áll. – In der Wortform „vonatok“ – Züge – steht zwischen dem Stamm und dem Mehrzahlzeichen „-k“ ein kurzes „o“.

Az ilyen összekötő magánhangzó neve kötőhangzó. – Ein solcher verbindender Vokal heißt „kötőhangzó“ – Bindevokal.

A kötőhangzó „o”, „a”, „e” vagy „ö” lehet, és mindig rövid. – Der Bindevokal kann „o“, „a“, „e“ oder „ö“ sein und ist immer kurz.

Kötőhangzó általában mássalhangzó után áll; magánhangzó után nincs rá szükség: „autók”, „kocsit”. – Ein Bindevokal steht in der Regel nach einem Konsonanten; nach einem Vokal braucht man ihn nicht: „autók“ – Autos –, „kocsit“ – Wagen (Objekt).

Zoltán a bőröndöt viszi, Judit a csomagokat. – Zoltán trägt den Koffer, Judit das Gepäck.

A „csomagokat” alakban két kötőhangzó is van: „o” a „-k” előtt, „a” a „-t” előtt. – Die Form „csomagokat“ – Gepäckstücke (Objekt) – hat sogar zwei Bindevokale: „o“ vor „-k“ und „a“ vor „-t“.

A kötőhangzó alakokat is megkülönböztet: a „fogak” főnév, a „fogok” igealak. – Der Bindevokal unterscheidet auch Formen: „fogak“ – Zähne – ist ein Substantiv, „fogok“ – ich fange; ich werde – eine Verbform.

A „drágák” hosszú „á”-ja nem kötőhangzó: a „drága” szóvégi „a”-ja nyúlik meg a toldalék előtt. – Das lange „á“ in „drágák“ ist kein Bindevokal: Das auslautende „a“ von „drága“ – teuer – wird vor der Endung gedehnt (→ 2.8).

Az alapeset: mély hangrendű szó után „o”, magas hangrendű után „e”, ajakkerekítéses utolsó magánhangzó után „ö”. – Der Grundfall: nach hintervokalischem Wort „o“, nach vordervokalischem „e“, nach gerundetem letztem Vokal „ö“.

Néhány mély hangrendű főnév „o” helyett „a”-t kap: „vár”, „fal”, „ház”, „hal”, „fog”, „toll”, „hold”, „láb”, „ágy”, „haj”. – Einige hintervokalische Substantive nehmen „a“ statt „o“: „vár“ – Burg –, „fal“ – Wand –, „ház“ – Haus –, „hal“ – Fisch –, „fog“ – Zahn –, „toll“ – Stift –, „hold“ – Mond –, „láb“ – Fuß –, „ágy“ – Bett –, „haj“ – Haar.

A szó alakjából ezt nem lehet kiolvasni: „halat”, de „napot”. – Der Form des Wortes sieht man das nicht an: „halat“ – Fisch –, aber „napot“ – Tag (jeweils Objekt).

Az „a” minden négyalakú toldalék előtt visszatér: „várat”, „várak”, „váram”. – Das „a“ kehrt vor allen vierförmigen Endungen wieder: „várat“, „várak“, „váram“ – Burg (Objekt), Burgen, meine Burg.

Az „-on/-en/-ön” helyragnak nincs „a”-s alakja: „falat”, de „falon”. – Die Ortsendung „-on/-en/-ön“ hat keine Form mit „a“: „falat“, aber „falon“ – an der Wand.

Az új szomszédok vidámak és kedvesek. – Die neuen Nachbarn sind fröhlich und nett.

A többes szám előtt a főnév „o”-t, a melléknév „a”-t kap. – Vor der Mehrzahl erhält das Substantiv „o“, das Adjektiv „a“.

A melléknevek mély hangrendben „a”-t, magas hangrendben „e”-t kapnak, ajakkerekítéses magánhangzó után is: „magasak”, „szépek”, „zöldek”, „erősek”. – Adjektive nehmen bei hinterer Vokalklasse „a“, bei vorderer „e“, auch nach gerundetem Vokal: „magasak“ – hoch –, „szépek“ – schön –, „zöldek“ – grün –, „erősek“ – stark (jeweils Mehrzahl).

Néhány gyakori melléknév „o”-t kap: „nagyok”, „boldogok”, „fiatalok”. – Einige häufige Adjektive nehmen „o“: „nagyok“ – groß –, „boldogok“ – glücklich –, „fiatalok“ – jung (jeweils Mehrzahl).

Az igéknél a tő vége dönt: két mássalhangzó vagy „-ít” után kötőhangzó áll, egy mássalhangzó után nem. – Bei Verben entscheidet das Stammende: Nach zwei Konsonanten oder nach „-ít“ steht ein Bindevokal, nach einem einzelnen Konsonanten nicht.

Így „várni”, „olvasni”, de „mondani”, „küldeni”, „tanítani”. – So „várni“ – warten –, „olvasni“ – lesen –, aber „mondani“ – sagen –, „küldeni“ – schicken –, „tanítani“ – unterrichten.

Attila ma festeni akar, Zsófi inkább pihenni szeretne. – Attila will heute streichen, Zsófi möchte sich lieber ausruhen.

A múlt idő jele „-t” vagy „-tt”; a „-tt” előtt „o”, „e” vagy „ö” kötőhangzó áll. – Das Vergangenheitszeichen lautet „-t“ oder „-tt“; vor „-tt“ steht der Bindevokal „o“, „e“ oder „ö“.

Az igék ebben három csoportot alkotnak: „várt” – „vártam”, „olvasott” – „olvastam”, „tanított” – „tanítottam”. – Die Verben bilden dabei drei Gruppen: „várt“ – „vártam“ (er/sie wartete – ich wartete), „olvasott“ – „olvastam“ (er/sie las – ich las), „tanított“ – „tanítottam“ (er/sie unterrichtete – ich unterrichtete).

A kötőhangzóknak két sora van: a háromtagú „o/e/ö” és a kéttagú „a/e”. – Die Bindevokale bilden zwei Reihen: die dreigliedrige o/e/ö-Reihe und die zweigliedrige a/e-Reihe.

Az „a/e” sorban magas hangrendben mindig „e” áll, „ö”, „ő”, „ü” és „ű” után is. – In der a/e-Reihe steht bei vorderer Vokalklasse immer „e“, auch nach „ö“, „ő“, „ü“ und „ű“.

A völgyben őzet láttunk, a hegyről csak ködöt. – Im Tal haben wir ein Reh gesehen, vom Berg aus nur Nebel.

Az „a”-s és az „e”-s szavak együtt egyetlen osztályt alkotnak: ezek a nyitótövek. – Die a-Wörter und die e-Wörter bilden zusammen eine einzige Klasse: die „nyitótövek“ – öffnenden Stämme.

A legtöbb melléknév is nyitótő; ezért kapnak a melléknevek „a”-t és „e”-t. – Auch die meisten Adjektive sind öffnende Stämme; deshalb erhalten Adjektive „a“ und „e“.

Dóra könyvet olvas a fa alatt. – Dóra liest unter dem Baum ein Buch.

A nyitótő csak a négyalakú toldalékokra hat: „földet”, de „földön” és „földhöz”. – Der öffnende Stamm wirkt nur auf die vierförmigen Endungen: „földet“, aber „földön“ – auf dem Boden – und „földhöz“ – zur Erde.

A legtöbb főnév tárgyesetében az „l”, „ly”, „n”, „ny”, „j”, „r”, „s”, „sz”, „z” és „zs” után a „-t” közvetlenül kapcsolódik. – Im Akkusativ der meisten Substantive tritt „-t“ nach „l“, „ly“, „n“, „ny“, „j“, „r“, „s“, „sz“, „z“ und „zs“ direkt an.

Eszter új telefont vett, Ákos egy régi filmet néz. – Eszter hat ein neues Handy gekauft, Ákos schaut einen alten Film.

Ez csak a tárgyragra vonatkozik: „telefont”, de „telefonok” és „telefonom”. – Das betrifft nur die Akkusativendung: „telefont“, aber „telefonok“ – Telefone – und „telefonom“ – mein Telefon.

A próba: mi történik magánhangzó után? Ha a hang ott elmarad, kötőhangzóként viselkedik. – Die Probe: Was geschieht nach Vokal? Fällt der Laut dort weg, verhält er sich wie ein Bindevokal.

Ha megmarad, a toldalék része: „családig” és „nagymamáig”, „családért” és „nagymamáért”. – Bleibt er, gehört er zur Endung: „családig“ und „nagymamáig“ (bis zur Familie, bis zur Großmutter), „családért“ und „nagymamáért“ (für die Familie, für die Großmutter).

A „toll” mellett a szótárban „-at, -ak” áll: ebből „tollat” és „tollak” következik. – Bei „toll“ – Stift – steht im Wörterbuch „-at, -ak“: Daraus ergeben sich „tollat“ und „tollak“.

Sok nyitótő eredetileg magánhangzóra végződött; ez a hang a szó végéről eltűnt, a toldalék előtt azonban megmaradt. – Viele öffnende Stämme endeten ursprünglich auf einen Vokal; dieser Laut schwand am Wortende, blieb vor der Endung aber erhalten.

A tihanyi apátság alapítólevelében (1055) még „feheruuaru” és „utu” áll, a mai „Fehérvár” és „út” helyén. – In der Gründungsurkunde der Abtei Tihany (1055) stehen noch „feheruuaru“ und „utu“ an Stelle des heutigen „Fehérvár“ und „út“ – Weg.

Wortschatz

  • kötőhangzó {kötŐ·hangzó} – binden·END·Laut(Bindevokal)
  • vonatok – Züge
  • csomagokat – Gepäckstücke (Objekt)
  • halat – Fisch (Objekt)
  • napot – Tag (Objekt)
  • falon – an der Wand
  • melléknév {mellék·NÉV} – Neben·NAME(Adjektiv)
  • festeni – streichen
  • olvasott – er/sie las
  • nyitótő {nyitÓ·tő} – öffnen·END·Stamm(öffnender Stamm)
  • könyvet – Buch (Objekt)
  • telefont – Telefon (Objekt)

↑ Hoch zum Seitenanfang

8.Hasonulás és összeolvadás – Lautangleichung und Verschmelzung (→ 2.7)

Ildikó egy szép népdalt énekel. – Ildikó singt ein schönes Volkslied.

A „népdal” szót [nébdal] alakban ejtik: a zöngétlen p a zöngés d előtt zöngéssé válik. – Das Wort „népdal“ spricht man [nébdal]: Das stimmlose p wird vor dem stimmhaften d stimmhaft.

A „zsebkendő” kiejtése [zsepkendő]: a zöngés b a zöngétlen k előtt zöngétlenné válik. – „Zsebkendő“ – Taschentuch – wird [zsepkendő] ausgesprochen: Das stimmhafte b wird vor dem stimmlosen k stimmlos.

Mindkét irányban a második hang dönti el, zöngés-e az első. – In beiden Richtungen entscheidet der zweite Laut, ob der erste stimmhaft ist.

Kilenc zöngés mássalhangzónak van zöngétlen párja: b – p, d – t, g – k, gy – ty, v – f, z – sz, zs – s, dz – c, dzs – cs. – Neun stimmhafte Konsonanten haben einen stimmlosen Partner: b – p, d – t, g – k, gy – ty, v – f, z – sz, zs – s, dz – c, dzs – cs.

A „kabátban” [kabádban], a „Pécsből” [pédzsből] hangzik: a toldalék b-je zöngéssé teszi az előtte álló hangot. – „Kabátban“ – im Mantel – klingt [kabádban], „Pécsből“ – aus Pécs – [pédzsből]: Das b der Endung macht den vorangehenden Laut stimmhaft.

A „színpad” kiejtése [szímpad]: az n a p előtt m-nek hangzik. – „Színpad“ – Bühne – wird [szímpad] ausgesprochen: Das n klingt vor p wie m.

A gy és a ty előtt az n ny-nek hangzik: „angyal” [anygyal], „ponty” [ponyty]. – Vor gy und ty klingt n wie ny: „angyal“ – Engel – [anygyal], „ponty“ – Karpfen – [ponyty].

A k és a g előtt az n hátrébb, a hátsó szájpadlásnál képződik: „csengő” [cseŋgő], „sonka” [soŋka]. – Vor k und g wird n weiter hinten, am hinteren Gaumen, gebildet: „csengő“ – Glocke – [cseŋgő], „sonka“ – Schinken – [soŋka].

A polgármester jó egészséget kívánt a falu lakóinak. – Der Bürgermeister wünschte den Dorfbewohnern gute Gesundheit.

Az „egészség” kiejtése [egésség]: az sz teljesen az s-hez hasonul, és hosszú s hallatszik. – „Egészség“ wird [egésség] ausgesprochen: Das sz gleicht sich dem s vollständig an, und man hört ein langes s (ungarisch gelesen: sch).

Ezt teljes hasonulásnak nevezik: a hang minden tulajdonságában azonossá válik a szomszédjával. – Das heißt „teljes hasonulás“ – vollständige Angleichung: Der Laut wird seinem Nachbarn in allen Eigenschaften gleich.

A „hallja” kiejtése [hajja]: az l a toldalék j-jéhez hasonul. – „Hallja“ – er/sie hört es – spricht man [hajja]: Das l gleicht sich dem j der Endung an.

Lili látja a mókust a fán. – Lili sieht das Eichhörnchen auf dem Baum.

A „látja” kiejtése [láttya]: a t és a j egy harmadik hanggá, hosszú ty-vé olvad össze. – „Látja“ spricht man [láttya]: t und j verschmelzen zu einem dritten Laut, einem langen ty.

Ezt összeolvadásnak nevezik; az eredmény egyik kiinduló hanggal sem azonos. – Das heißt „összeolvadás“ – Verschmelzung; das Ergebnis ist mit keinem der beiden Ausgangslaute identisch.

A t és a d az s-sel cs-vé olvad össze: „barátság” [baráccság], „szabadság” [szabaccság]. – t und d verschmelzen mit s zu cs: „barátság“ [baráccság], „szabadság“ – Freiheit, Urlaub – [szabaccság].

A t, a d és a gy az sz-szel c-vé olvad össze: „tudsz” [tucc], „hétszer” [héccer], „egyszer” [eccer]. – t, d und gy verschmelzen mit sz zu c: „tudsz“ – du kannst – [tucc], „hétszer“ – siebenmal – [héccer], „egyszer“ – einmal – [eccer].

Az „állt” kiejtése [ált]: a hosszú l egy másik mássalhangzó mellett megrövidül; így hangzik a „jobbra” [jobra] és az „otthon” [othon] is. – „Állt“ – stand – spricht man [ált]: Das lange l wird neben einem anderen Konsonanten kurz; so klingen auch „jobbra“ – nach rechts – [jobra] und „otthon“ – zu Hause – [othon].

Az „ndt” hangkapcsolatból kiesik a d: „mondta” [monta]; ez mássalhangzó-kiesés. – Aus der Lautverbindung „ndt“ fällt das d aus: „mondta“ – er/sie sagte es – [monta]; das ist Konsonantenausfall.

A magyar helyesírás többnyire a szóelemeket mutatja; ezt szóelemző írásmódnak nevezik. – Die ungarische Rechtschreibung zeigt meist die Wortbausteine; das heißt „szóelemző írásmód“ – wortgliedernde Schreibung.

Toldalék és összetétel nélküli szavakban az írás nagyjából a kiejtést követi: „kép”, „ház”, „tó”. – In Wörtern ohne Endung und Zusammensetzung folgt die Schrift annähernd der Aussprache: „kép“ – Bild –, „ház“ – Haus –, „tó“ – See.

Az a mondás, hogy a magyart úgy írják, ahogy ejtik, csak az ilyen szavakra igaz. – Der Satz „Ungarisch schreibt man, wie man spricht“ stimmt nur für solche Wörter.

Írásban jelölt hasonulás csak négy esetben fordul elő. – Eine in der Schrift gekennzeichnete Angleichung kommt nur in vier Fällen vor.

FallBausteineSchreibung
„-val/-vel” und „-vá/-vé” nach Konsonantház + -valházzal
ez, az vor Endung mit Konsonantez + -benebben
j der definiten Konjugation nach s, sz, zolvas + -jaolvassa
Imperativzeichen nach s, sz, znéz + -jnézz

Hajnalka busszal utazik Siófokra. – Hajnalka fährt mit dem Bus nach Siófok.

Magánhangzó után a v megmarad: „autóval”; mássalhangzó után teljesen hasonul: „késsel”, „kosárral”. – Nach Vokal bleibt das v: „autóval“ – mit dem Auto –; nach Konsonant gleicht es sich vollständig an: „késsel“ – mit dem Messer –, „kosárral“ – mit dem Korb.

Kétjegyű betűnél csak az első betűt írják kétszer: „kulccsal”, „busszal”, „lánnyal”, nem *kulcscsal. – Bei Doppelbuchstaben wird nur der erste Buchstabe doppelt geschrieben: „kulccsal“ – mit dem Schlüssel –, „busszal“, „lánnyal“ – mit dem Mädchen –, nicht *kulcscsal.

A barátainkkal Szentendrére megyünk. – Wir fahren mit unseren Freunden nach Szentendre.

Mássalhangzóval kezdődő rag előtt az „ez” és az „az” z-je a rag első mássalhangzójává válik: „ebben”, „abból”, „ehhez”, „annál”. – Vor einer mit Konsonant beginnenden Endung wird das z von „ez“ und „az“ zum ersten Konsonanten der Endung: „ebben“ – in diesem –, „abból“ – aus jenem –, „ehhez“ – zu diesem –, „annál“ – bei jenem.

Ebben a szállodában lakunk. – In diesem Hotel wohnen wir.

A „-val/-vel” előtt fordított az irány: a rag v-je hasonul a z-hez: „ezzel”, „azzal”. – Vor „-val/-vel“ ist die Richtung umgekehrt: Das v der Endung gleicht sich dem z an: „ezzel“ – mit diesem –, „azzal“ – mit jenem.

Este a parton nézzük a naplementét. – Abends sehen wir uns am Strand den Sonnenuntergang an.

A felszólító mód jele „-j”; s, sz, z és dz után teljesen hasonul a tő végéhez: „keress”, „olvass”, „hozz”, „nézz”. – Das Zeichen des Imperativs ist „-j“; nach s, sz, z und dz gleicht es sich vollständig an das Stammende an: „keress“ – such! –, „olvass“ – lies! –, „hozz“ – bring! –, „nézz“ – schau!

Rövid magánhangzó és t után a t és a j együtt ss lesz: „fut” – „fuss”, „mutat” – „mutass”. – Nach kurzem Vokal und t werden t und j zusammen zu ss: „fut“ – „fuss“ (laufen – lauf!), „mutat“ – „mutass“ (zeigen – zeig!).

Fuss le a boltba tejért! – Lauf schnell in den Laden, Milch holen!

Az „-ít” végű igéknél, valamint mássalhangzó és t után a t megmarad, a jel pedig s lesz: „taníts”, „segíts”, „tarts”. – Bei Verben auf „-ít“ sowie nach Konsonant und t bleibt das t, und das Zeichen wird zu s: „taníts“ – unterrichte! –, „segíts“ – hilf! –, „tarts“ – halte!

Az „eszik” felszólító alakja „egyél”; ez nem hangtani szabály, hanem külön tő. – Die Imperativform von „eszik“ – essen – lautet „egyél“; das ist keine Lautregel, sondern ein eigener Stamm (→ 2.10).

A 19. század elején a jottisták a „látja”, az ipszilonisták a „láttya” írásmódot követelték; a jottisták győztek. – Anfang des 19. Jahrhunderts verlangten die Jottisten die Schreibung „látja“, die Ypsilonisten die Schreibung „láttya“; die Jottisten setzten sich durch.

Wortschatz

  • hasonulás {hasonulÁS} – ähnlich werden·UNG(Lautangleichung)
  • zöngés – stimmhaft
  • zöngétlen – stimmlos
  • népdal {nép·DAL} – Volk·LIED(Volkslied)
  • színpad {szín·PAD} – Szene·BANK(Bühne)
  • teljes hasonulás – vollständige Angleichung
  • összeolvadás {össze·OLVADás} – zusammen·SCHMELZEN·ung(Verschmelzung)
  • látja – er/sie sieht es
  • szóelemző {szó·elemző} írásmód – wortgliedernde Schreibung
  • busszal – mit dem Bus
  • ebben – in diesem
  • nézz – schau!

↑ Hoch zum Seitenanfang

9.Változó névszótövek – Veränderliche Nominalstämme (→ 2.8)

Júlia a piacon szilvát vesz. – Júlia kauft auf dem Markt Pflaumen.

A szótárban „szilva” áll, a mondatban „szilvát”: a szóvégi rövid a a toldalék előtt hosszú á lett. – Im Wörterbuch steht „szilva“, im Satz „szilvát“: Das kurze a am Wortende ist vor der Endung zu langem á geworden.

A toldalék nélküli szó az alapalak vagy szótári alak, a toldalék előtti alak a tőváltozat. – Das Wort ohne Endung ist die Grundform oder Wörterbuchform, die Form vor der Endung ist die Stammvariante.

A nyúlás szinte minden a-ra vagy e-re végződő névszót érint, ezért nincs szükség szólistára. – Die Längung betrifft fast jedes Nomen auf a oder e; eine Wortliste ist deshalb nicht nötig.

Endre sok paprikával főz. – Endre kocht mit viel Paprika.

Ebben különbözik ez a típus a többi változó tőtől: a nyúlás mássalhangzóval kezdődő toldalék előtt is megtörténik. – Darin unterscheidet sich dieser Typ von den anderen veränderlichen Stämmen: Die Längung erfolgt auch vor Endungen, die mit einem Konsonanten beginnen.

Rövid marad az a és az e a „-ként”, a „-kor”, az „-i” és a „-ság/-ség” előtt, valamint az összetételek előtagjában: „táskaként”, „vacsorakor”, „utcai”, „szilvalekvár”. – Kurz bleiben a und e vor „-ként“, „-kor“, „-i“ und „-ság/-ség“ sowie im Vorderglied von Zusammensetzungen: „táskaként“ – als Tasche –, „vacsorakor“ – beim Abendessen –, „utcai“ – Straßen- –, „szilvalekvár“ – Pflaumenmus.

Az állatkertben Flóra a majmokat nézi. – Im Zoo schaut sich Flóra die Affen an.

A szótári alak „majom”, a „majmokat” alakból azonban hiányzik a második o. – Die Wörterbuchform lautet „majom“ – Affe –, in „majmokat“ – Affen (Objekt) – fehlt jedoch das zweite o.

Az ilyen szótövet hangkivető tőnek nevezik, a jelenséget magánhangzó-kiesésnek. – Einen solchen Wortstamm nennt man „hangkivető tő“ – Stamm mit Vokalausfall –, die Erscheinung „magánhangzó-kiesés“ – Vokalausfall.

A magánhangzó akkor esik ki, ha a toldalék magánhangzóval kezdődik. – Der Vokal fällt aus, wenn die Endung mit einem Vokal beginnt.

Dénes egy régi tükröt vett a bolhapiacon. – Dénes hat auf dem Flohmarkt einen alten Spiegel gekauft.

Flóra a tükörben nézi magát. – Flóra betrachtet sich im Spiegel.

A „tükröt” és a „tükrök” alakban a tő után kötőhangzó áll; a kieső tőmagánhangzó és a kötőhangzó két különböző elem. – In „tükröt“ und „tükrök“ steht nach dem Stamm ein Bindevokal; der ausfallende Stammvokal und der Bindevokal sind zwei verschiedene Bestandteile.

A hasonló szóvég önmagában nem bizonyít semmit: „motort”, „humort”, „atomot”. – Ein ähnliches Wortende beweist für sich allein nichts: „motort“ – Motor –, „humort“ – Humor –, „atomot“ – Atom (jeweils Objekt).

Gyula a Lánchidat fényképezi. – Gyula fotografiert die Kettenbrücke.

A „híd” hosszú í-je a „hidat” alakban rövid i-re változik. – Das lange í von „híd“ – Brücke – wird in „hidat“ – Brücke (Objekt) – zu kurzem i.

Az ilyen tő neve rövidülő tő; a magánhangzó itt nem esik ki, csak megrövidül. – Ein solcher Stamm heißt „rövidülő tő“ – Stamm mit Vokalkürzung; der Vokal fällt hier nicht aus, er wird nur kurz.

A rövid tőváltozat a többes szám jele, a tárgyrag, a birtokos személyjel és a „-s” képző előtt áll. – Die kurze Stammvariante steht vor dem Pluralzeichen, der Objektendung, dem Possessivsuffix und dem Ableitungssuffix „-s“.

Hosszú marad a magánhangzó a mássalhangzóval kezdődő toldalékok előtt, és – a hangkivető tövektől eltérően – az „-on/-en/-ön” előtt is. – Lang bleibt der Vokal vor den Endungen mit Konsonant und – anders als bei den Ausfallstämmen – auch vor „-on/-en/-ön“.

A hídon sok biciklis megy át. – Über die Brücke fahren viele Radfahrer.

A rövidülés csak néhány tucat régi, gyakori szót érint: „víz”, „kéz”, „tűz”, „híd”, „út”, „tél”, „nyár”, „madár”, „kenyér”, „levél”. – Die Kürzung betrifft nur einige Dutzend alte, häufige Wörter: „víz“ – Wasser –, „kéz“ – Hand –, „tűz“ – Feuer –, „híd“ – Brücke –, „út“ – Weg –, „tél“ – Winter –, „nyár“ – Sommer –, „madár“ – Vogel –, „kenyér“ – Brot –, „levél“ – Brief, Blatt.

A „-s” képző előtt a rövid, az „-i” előtt a hosszú alak áll: „vizes”, de „vízi”. – Vor „-s“ steht die kurze, vor „-i“ die lange Form: „vizes“ – nass –, aber „vízi“ – Wasser-.

A legtöbb hosszú magánhangzós szó nem rövidül: „képet”, „szívet”, „célt”. – Die meisten Wörter mit langem Vokal kürzen nicht: „képet“ – Bild –, „szívet“ – Herz –, „célt“ – Ziel (jeweils Objekt).

Lajos kinyitja a ház ajtaját. – Lajos öffnet die Haustür.

Az „ajtó” ó-ja az „ajtaja” alakban a-ra változik; az ó rövid párja o volna, nem a. – Das ó von „ajtó“ – Tür – wird in „ajtaja“ – seine Tür – zu a; das kurze Gegenstück von ó wäre o, nicht a.

A tárgyesetben és a többes számban megmarad az ó: „ajtót”, „ajtók”; a váltakozást csak a birtokos alak mutatja. – Im Objekt und im Plural bleibt das ó: „ajtót“, „ajtók“; den Wechsel zeigt erst die Besitzform.

Ugyanígy lesz a „tető” szóból „teteje”, az „erdő” szóból „erdeje”, az „idő” szóból „ideje”. – Ebenso wird aus „tető“ – Dach – „teteje“, aus „erdő“ – Wald – „erdeje“, aus „idő“ – Zeit – „ideje“.

Ha a „fiú” valakinek a gyermekét jelenti, minden birtokos alakból hiányzik az ú: „fiam”, „fiad”, „fia”, „fiunk”. – Bezeichnet „fiú“ jemandes Kind, fehlt das ú in allen Besitzformen: „fiam“ – mein Sohn –, „fiad“ – dein Sohn –, „fia“ – sein Sohn –, „fiunk“ – unser Sohn.

Sándor két lovat vett a vásáron. – Sándor hat auf dem Markt zwei Pferde gekauft.

A „ló” szótári alakban nincs v, a „lovat” alakban viszont van, és az ó rövid o lett. – Die Wörterbuchform „ló“ – Pferd – enthält kein v, „lovat“ dagegen schon, und das ó ist zu kurzem o geworden.

A „tó”, a „hó” és a „szó” tőváltozatában az ó helyén a áll: „tav-”, „hav-”, „szav-”. – In der Stammvariante von „tó“ – See –, „hó“ – Schnee – und „szó“ – Wort – steht a an der Stelle des ó: „tav-“, „hav-“, „szav-“.

A „kő”, a „tő” és a „cső” ő-je ö-re rövidül, a „fű” ű-je ü-re: „köv-”, „töv-”, „csöv-”, „füv-”. – Das ő von „kő“ – Stein –, „tő“ – Stamm – und „cső“ – Rohr – wird zu ö, das ű von „fű“ – Gras – zu ü: „köv-“, „töv-“, „csöv-“, „füv-“.

Egy lány ül a lovon. – Ein Mädchen sitzt auf dem Pferd.

Sándor felül a lóra. – Sándor steigt aufs Pferd.

A „ló” családjához tartozik a „lovag” is, ahogy a német „Ritter” a „reiten” igéhez. – Zu „ló“ gehört auch „lovag“ – Ritter –, so wie deutsch „Ritter“ zu „reiten“ gehört.

A „lélek” szó „lelke” alakjában két változás történik: az é megrövidül, a második e kiesik. – In der Form „lelke“ von „lélek“ – Seele – geschehen zwei Veränderungen: Das é wird kurz, das zweite e fällt aus.

A „teher” szó „terhet” alakjában kiesik a második e, majd a h és az r helyet cserél. – In der Form „terhet“ von „teher“ – Last – fällt das zweite e aus, dann tauschen h und r den Platz.

A „falu” többes számában az u v-vé válik: „falvak”; a szabályos „faluk” szintén helyes. – Im Plural von „falu“ – Dorf – wird das u zu v: „falvak“ – Dörfer –; der regelmäßige Plural „faluk“ ist ebenfalls richtig.

TypGrundformObjektPluralBesitz (3. Person)mit „-ra/-re”
Längungalmaalmátalmákalmájaalmára
Vokalausfalltükörtükröttükröktükretükörre
Kürzungvízvizetvizekvizevízre
Vokalwechselajtóajtótajtókajtajaajtóra
v-Stammlólovatlovaklovalóra
mehrere Veränderungenléleklelketlelkeklelkelélekre

A többes szám jele, a tárgyrag, a birtokos személyjel és a „-s” képző előtt általában a tőváltozat áll. – Vor Pluralzeichen, Objektendung, Possessivsuffix und Ableitungssuffix „-s“ steht in der Regel die Stammvariante.

A mássalhangzóval kezdődő esetragok és a „-ként” előtt, valamint az összetételek előtagjában az alapalak marad. – Vor den Fallendungen mit Konsonant und vor „-ként“ sowie im Vorderglied von Zusammensetzungen bleibt die Grundform.

Négy alak megmutatja, hogyan változik egy főnév: az alapalak, a tárgyeset, a többes szám és az egyes szám harmadik személyű birtokos alak. – Vier Formen zeigen, wie sich ein Substantiv verändert: Grundform, Objekt, Plural und Besitzform der 3. Person Singular.

A változó tövek régi örökség; új szavak nem kerülnek közéjük. – Die veränderlichen Stämme sind ein alter Erbbestand; neue Wörter kommen nicht hinzu.

A jövevényszavakban csak a szóvégi a és e nyúlik meg: „kamerát”, de „projektet”, „motort”. – In Lehnwörtern wird nur auslautendes a und e lang: „kamerát“, aber „projektet“, „motort“.

A latin is külön tövet használ a nominativuson kívüli esetekben: „corpus” – „corporis”. – Auch das Lateinische verwendet außerhalb des Nominativs einen eigenen Stamm: „corpus“ – „corporis“.

A magyarban azonban nem az eset, hanem a konkrét toldalék dönt: „lovon”, de „lóra”. – Im Ungarischen entscheidet jedoch nicht der Fall, sondern die einzelne Endung: „lovon“, aber „lóra“.

Tibor télikabátja nehezebb, mint az enyém. – Tibors Wintermantel ist schwerer als meiner.

A „nehéz” é-je a „-bb” előtt rövid e lesz, mint a „kéz” – „kezet” párban. – Das é von „nehéz“ – schwer – wird vor „-bb“ zu kurzem e, wie im Paar „kéz“ – „kezet“.

A melléknevek tőváltozata állítmányként többes számban, a „-bb” előtt, a határozói „-n/-an/-en” előtt és főnévi használatban jelenik meg: „drágább”, „bátran”, „kevesebb”. – Die Stammvariante der Adjektive erscheint im Plural als Prädikat, vor „-bb“, vor der Adverbendung „-n/-an/-en“ und im substantivischen Gebrauch: „drágább“ – teurer –, „bátran“ – mutig –, „kevesebb“ – weniger.

A kék szoknya hosszabb, mint a fehér. – Der blaue Rock ist länger als der weiße.

A „hosszú”, a „könnyű” és a „lassú” a „-bb” és a „-n” előtt elveszti szóvégi magánhangzóját: „hosszabb”, „könnyebb”, „lassan”; a többes számban azonban „hosszúak”. – „Hosszú“ – lang –, „könnyű“ – leicht – und „lassú“ – langsam – verlieren vor „-bb“ und „-n“ ihren Auslautvokal: „hosszabb“, „könnyebb“, „lassan“; im Plural aber „hosszúak“.

A „szép”, a „jó”, a „kicsi” és a „sok” középfoka szabálytalan: „szebb”, „jobb”, „kisebb”, „több”. – Der Komparativ von „szép“ – schön –, „jó“ – gut –, „kicsi“ – klein – und „sok“ – viel – ist unregelmäßig: „szebb“, „jobb“, „kisebb“, „több“.

Változó tövű főnévnél az egynyelvű szótár a tárgyesetet és az egyes szám harmadik személyű birtokos alakot adja meg: „ló … lovat, lova”. – Bei Substantiven mit veränderlichem Stamm nennt das einsprachige Wörterbuch das Objekt und die Besitzform der 3. Person Singular: „ló … lovat, lova“.

Wortschatz

  • alapalak {alap·ALAK} – Grund·FORM(Grundform)
  • tőváltozat {tő·VÁLTOZAT} – Stamm·VARIANTE(Stammvariante)
  • nyúlás {nyúlÁS} – sich dehnen·UNG(Längung)
  • hangkivető {hang·ki·vető} tő – Laut – hinaus – werfen – (PARTIZIP): Stamm mit Vokalausfall
  • rövidülő {rövidülő} tő – kurz – werden – (PARTIZIP): Stamm mit Vokalkürzung
  • v-s tő – v-Stamm
  • szilvát – Pflaume (Objekt)
  • tükröt – Spiegel (Objekt)
  • hidat – Brücke (Objekt)
  • ajtaja – seine/ihre Tür
  • lovat – Pferd (Objekt)
  • nehezebb – schwerer

↑ Hoch zum Seitenanfang

10.Változó igetövek – Veränderliche Verbalstämme (→ 2.9)

A magyar szótár az igét az egyes szám harmadik személyű, jelen idejű alakjában közli: „ír”, „olvas”, „lakik”. – Das ungarische Wörterbuch gibt das Verb in der dritten Person Einzahl Präsens an: „ír“ – er/sie schreibt –, „olvas“ – er/sie liest –, „lakik“ – er/sie wohnt.

A német szótár a főnévi igenevet adja meg, a latin az egyes szám első személyt: „wohnen”, „habito”. – Das deutsche Wörterbuch nennt den Infinitiv, das lateinische die erste Person Einzahl: „wohnen“, „habito“ – ich wohne.

Az „-ik” végű igéknél az „-ik” a harmadik személy ragja, nem a tő része. – Bei den Verben auf „-ik“ ist „-ik“ die Endung der dritten Person, nicht Teil des Stammes.

A legtöbb igénél az alapalak maga az igető: „írok”, „írt”, „írni”. – Bei den meisten Verben ist die Grundform selbst der Verbalstamm: „írok“ – ich schreibe –, „írt“ – er/sie schrieb –, „írni“ – schreiben.

Néhány tucat gyakori igének több töve van; ezek a többtövű igék. – Einige Dutzend häufige Verben haben mehrere Stämme; das sind die mehrstämmigen Verben.

Négy alak mutatja meg az ige tövét: az alapalak, a jelen idejű egyes szám első személy, a múlt idejű egyes szám harmadik személy és a főnévi igenév. – Vier Formen zeigen den Stamm des Verbs: die Grundform, die ich-Form des Präsens, die er/sie-Form der Vergangenheit und der Infinitiv.

„Ír – írok – írt – írni”: egy tő; „alszik – alszom – aludt – aludni”: két tő. – „Ír – írok – írt – írni“: ein Stamm; „alszik – alszom – aludt – aludni“: zwei Stämme.

Hetente kétszer mozgunk a tornateremben. – Zweimal in der Woche bewegen wir uns in der Turnhalle.

Ma nem tudtam mozogni, mert fájt a lábam. – Heute konnte ich mich nicht bewegen, weil mir das Bein wehtat.

Ha a toldalék magánhangzóval kezdődik, a rövidebb tő áll; ha mássalhangzóval, a teljes tő. – Beginnt die Endung mit einem Vokal, steht der kürzere Stamm; beginnt sie mit einem Konsonanten, die volle Form.

Ugyanez történik a főneveknél is: „bokor” – „bokrot”. – Dasselbe geschieht auch bei den Substantiven: „bokor“ – „bokrot“ (Busch – den Busch) (→ 2.8).

A csoport legfontosabb tagjai: „érez”, „szerez”, „őriz”, „mozog”, „forog”, „mosolyog”, „söpör”. – Die wichtigsten Mitglieder der Gruppe sind „érez“ – fühlt –, „szerez“ – erwirbt –, „őriz“ – hütet –, „mozog“ – bewegt sich –, „forog“ – dreht sich –, „mosolyog“ – lächelt – und „söpör“ – fegt.

A csoport nem jósolható meg: a hasonló felépítésű „kérdez” és „ragyog” megtartja a magánhangzót: „kérdezek”, „ragyogott”. – Die Gruppe ist nicht vorhersagbar: Die ähnlich gebauten Verben „kérdez“ – fragt – und „ragyog“ – strahlt – behalten den Vokal: „kérdezek“, „ragyogott“.

Hollókőn egy idős asszony szőnyeget sző. – In Hollókő webt eine alte Frau einen Teppich.

A múzeumban mi is szövünk egy kicsit. – Im Museum weben wir auch ein bisschen.

Öt egyszótagú, hosszú ő-re vagy ó-ra végződő ige tartozik ide: „lő”, „nő”, „fő”, „sző” és „ró”. – Hierher gehören fünf einsilbige Verben auf langes ő oder ó: „lő“ – schießt –, „nő“ – wächst –, „fő“ – kocht, gart –, „sző“ – webt – und „ró“ – kerbt ein.

Itt is a toldalék első hangja dönt: magánhangzó előtt a v-s tő áll, mássalhangzó előtt a hosszú alapalak. – Auch hier entscheidet der erste Laut der Endung: Vor einem Vokal steht der v-Stamm, vor einem Konsonanten die lange Grundform.

A múlt idő jele, a „-tt-” mássalhangzóval kezdődik, ezért minden múlt idejű alakban hosszú a magánhangzó: „lőttem”, „nőtt”. – Das Zeichen der Vergangenheit, „-tt-“, beginnt mit einem Konsonanten; deshalb ist der Vokal in allen Vergangenheitsformen lang: „lőttem“ – ich schoss –, „nőtt“ – er/sie wuchs.

Ugyanez a minta látszik a főneveknél: „kő” – „követ”, „ló” – „lovat”. – Dasselbe Muster zeigen die Substantive: „kő“ – „követ“ (Stein – den Stein), „ló“ – „lovat“ (Pferd – das Pferd) (→ 2.8).

A tortát az asztal közepére teszem. – Ich stelle die Torte in die Mitte des Tisches.

Tegnap a virágokat a vázába tettem. – Gestern habe ich die Blumen in die Vase gestellt.

Hét nagyon gyakori ige tartozik ide: „tesz”, „vesz”, „visz”, „hisz”, „lesz”, „eszik” és „iszik”. – Hierher gehören sieben sehr häufige Verben: „tesz“ – legt, tut –, „vesz“ – nimmt, kauft –, „visz“ – trägt –, „hisz“ – glaubt –, „lesz“ – wird –, „eszik“ – isst – und „iszik“ – trinkt.

Ezeknek három tövük van: sz-es tő, magánhangzós tő és v-s tő, például „tesz-”, „te-” és „tev-”. – Sie haben drei Stämme: einen sz-Stamm, einen Vokalstamm und einen v-Stamm, zum Beispiel „tesz-“, „te-“ und „tev-“.

Itt nem a toldalék első hangja dönt, hanem az alakcsoport. – Hier entscheidet nicht der erste Laut der Endung, sondern die Formgruppe.

Jelen időben mindig az sz-es tő áll: „teszek”, „tesztek”, „eszem”, „iszunk”. – Im Präsens steht immer der sz-Stamm: „teszek“ – ich lege –, „tesztek“ – ihr legt –, „eszem“ – ich esse –, „iszunk“ – wir trinken.

Múlt időben, a főnévi igenévben, a feltételes módban és a „-het/-hat” előtt a rövid magánhangzós tő áll. – In der Vergangenheit, im Infinitiv, im Konditional und vor „-het/-hat“ steht der kurze Vokalstamm.

A múlt idő t-je és a „-ni”, „-na/-ne” n-je ilyenkor megkettőződik: „tettem”, „tenni”, „tenne”; a „-het” előtt nincs kettőzés: „tehet”. – Das t der Vergangenheit und das n von „-ni“ und „-na/-ne“ werden dabei verdoppelt: „tettem“ – ich legte –, „tenni“ – legen –, „tenne“ – er/sie würde legen; vor „-het“ gibt es keine Verdopplung: „tehet“ – er/sie kann legen.

Az „eszik” és az „iszik” egyes szám harmadik személyű múlt ideje a v-s tövet mutatja: „evett”, „ivott”. – Die er/sie-Form der Vergangenheit von „eszik“ und „iszik“ zeigt den v-Stamm: „evett“ – er/sie aß –, „ivott“ – er/sie trank.

A v-s tő a képzett szavakban jelenik meg: „vevő”, „evés”, „ivás”. – Der v-Stamm erscheint in abgeleiteten Wörtern: „vevő“ – Kunde –, „evés“ – das Essen –, „ivás“ – das Trinken.

A szállodában jól alszom. – Im Hotel schlafe ich gut.

Az első éjszaka rosszul aludtam. – In der ersten Nacht habe ich schlecht geschlafen.

Az „alszik” típusába öt ige tartozik: „alszik”, „fekszik”, „nyugszik”, „haragszik” és „esküszik”. – Zum Typ von „alszik“ gehören fünf Verben: „alszik“ – schläft –, „fekszik“ – liegt –, „nyugszik“ – ruht –, „haragszik“ – ist böse – und „esküszik“ – schwört.

Múlt időben, felszólító módban, feltételes módban és a főnévi igenévben a d-s tő áll: „alud-”, „feküd-”, „nyugod-”, „haragud-”, „esküd-”. – In der Vergangenheit, im Imperativ, im Konditional und im Infinitiv steht der d-Stamm: „alud-“, „feküd-“, „nyugod-“, „haragud-“, „esküd-“.

Ne haragudj, hogy késtem! – Sei nicht böse, dass ich zu spät gekommen bin!

Az „-ás/-és”, az „-ó/-ő” és a „-va/-ve” előtt a v-s tő áll: „alvás”, „fekvő”, „alva”. – Vor „-ás/-és“, „-ó/-ő“ und „-va/-ve“ steht der v-Stamm: „alvás“ – Schlaf –, „fekvő“ – liegend –, „alva“ – im Schlaf.

Az „aludttej” szó szerint „aludt tej”, vagyis megalvadt tej. – „Aludttej“ – Dickmilch – ist wörtlich „geschlafene Milch“, also geronnene Milch.

Réka igyekszik jól felkészülni a vizsgára. – Réka bemüht sich, sich gut auf die Prüfung vorzubereiten.

Tavaly is nagyon igyekezett. – Auch letztes Jahr hat sie sich sehr bemüht.

Az „igyekszik” úgy épül, mint az „alszik”, de a d-s tő helyén z-s tő áll: „igyekez-”. – „Igyekszik“ ist wie „alszik“ gebaut, doch an der Stelle des d-Stammes steht ein z-Stamm: „igyekez-“.

Közeli rokona az „emlékszik”: neki is sz-es és z-s töve van, de v-s töve nincs. – Nahe verwandt ist „emlékszik“ – erinnert sich: Es hat ebenfalls einen sz- und einen z-Stamm, aber keinen v-Stamm.

Szombaton a piacon vásárolunk. – Am Samstag kaufen wir auf dem Markt ein.

Én inkább a sarki boltban vásárlok. – Ich kaufe lieber im Laden an der Ecke ein.

Mindkét alak helyes; az ilyen alakpár neve kettős alak vagy párhuzamos alak. – Beide Formen sind richtig; ein solches Formenpaar heißt „kettős alak“ – Doppelform – oder „párhuzamos alak“ – Parallelform.

A „fürdik” igének két alaksora van: „fürödni” – „fürdeni”, „fürödtem” – „fürdöttem”. – „Fürdik“ – badet – hat zwei Formenreihen: „fürödni“ und „fürdeni“ – baden –, „fürödtem“ und „fürdöttem“ – ich badete.

Két elv dönti el, melyik tő áll egy igealakban. – Zwei Prinzipien entscheiden, welcher Stamm in einer Verbform steht.

Az első elv a hangkivető és a v-s tövű igékre érvényes: a toldalék első hangja dönt. – Das erste Prinzip gilt für die Verben mit Vokalausfall und mit v-Stamm: Der erste Laut der Endung entscheidet.

A második elv az sz-es tövű igékre érvényes: az alakcsoport dönt. – Das zweite Prinzip gilt für die Verben mit sz-Stamm: Die Formgruppe entscheidet.

Az egyes szám harmadik személyű múlt idő a legkényesebb alak: „mozgott”, „lőtt”, „tett”, „evett”, „aludt”, „haragudott”, „igyekezett”. – Die er/sie-Form der Vergangenheit ist die heikelste Form: „mozgott“, „lőtt“, „tett“, „evett“, „aludt“, „haragudott“, „igyekezett“.

Az igekötő nem változtat a tövön: „elalszik” – „elaludt” – „elaludni”. – Das Verbalpräfix ändert den Stamm nicht: „elalszik“ – schläft ein –, „elaludt“ – schlief ein –, „elaludni“ – einschlafen.

Formgruppeírmozoglőteszalszikigyekszik
ich (Präsens)írokmozgoklövökteszekalszomigyekszem
er/sie (Vergangenheit)írtmozgottlőtttettaludtigyekezett
Infinitivírnimozognilőnitennialudniigyekezni
Imperativ er/sieírjonmozogjonlőjöntegyenaludjonigyekezzen
„-ó/-ő”írómozgólövőtevőalvóigyekvő

A latin szótár ugyanígy négy alakkal adja meg az igét: „dormio, dormire, dormivi, dormitum”. – Das lateinische Wörterbuch nennt das Verb ebenso mit vier Formen: „dormio, dormire, dormivi, dormitum“ – schlafen.

Wortschatz

  • igető {ige·TŐ} – Verb·STAMM(Verbalstamm)
  • többtövű {több·tövű} ige – mehr – Stamm – -ig: mehrstämmiges Verb
  • mozgunk – wir bewegen uns
  • mozogni – sich bewegen
  • szövünk – wir weben
  • lőttem – ich schoss
  • sz-es tő – sz-Stamm
  • tettem – ich legte
  • evett – er/sie aß
  • aludt – er/sie schlief
  • igyekezett – er/sie bemühte sich
  • kettős alak – Doppelform
  • alakcsoport {alak·CSOPORT} – Form·GRUPPE(Formgruppe)

↑ Hoch zum Seitenanfang

11.Gyakori rendhagyó tőalakok – Häufige unregelmäßige Stammformen (→ 2.10)

Éppen a leggyakoribb szavak rendhagyók, mert a gyakori használat megőrzi a régi alakokat. – Gerade die häufigsten Wörter sind unregelmäßig, weil der häufige Gebrauch die alten Formen bewahrt.

A németben is így van: sein – bin – war; az angolban: be – am – was; a latinban: esse – sum – fui. – Im Deutschen ist es ebenso: sein – bin – war; im Englischen be – am – was; im Lateinischen esse – sum – fui.

A „van” ige alakjai több, eredetileg különböző tőből állnak össze. – Die Formen des Verbs „van“ – sein – setzen sich aus mehreren, ursprünglich verschiedenen Stämmen zusammen.

Ezt a jelenséget alakkiegészülésnek nevezik. – Diese Erscheinung heißt „alakkiegészülés“ – Suppletion.

Benedek, te is mérnök vagy? – Benedek, bist du auch Ingenieur?

Két évig ápoló voltam Szombathelyen. – Ich war zwei Jahre lang Krankenpfleger in Szombathely.

Dorina most még diák, de hat év múlva orvos lesz. – Dorina ist jetzt noch Studentin, aber in sechs Jahren wird sie Ärztin.

Három idő, három egészen különböző szókezdet: „vagy-”, „vol-”, „lesz-”. – Drei Zeiten, drei ganz verschiedene Wortanfänge: „vagy-“, „vol-“, „lesz-“.

Jelen időben két tő váltakozik: „vagyok”, „vagy”, „vagyunk”, „vagytok”, de „van” és „vannak”. – Im Präsens wechseln zwei Stämme: „vagyok“ – ich bin –, „vagy“ – du bist –, „vagyunk“ – wir sind –, „vagytok“ – ihr seid –, aber „van“ – er/sie ist – und „vannak“ – sie sind.

Tagadva harmadik személyben külön alak áll: „nincs”, többes számban „nincsenek”. – Verneint steht in der 3. Person eine eigene Form: „nincs“ – ist nicht da –, in der Mehrzahl „nincsenek“ – sind nicht da.

A „lesz” a „van” jövő idejű alakja, ugyanakkor önálló ige is, amely változást fejez ki. – „Lesz“ ist die Zukunftsform von „van“ und zugleich ein eigenes Verb, das eine Veränderung ausdrückt – „werden“.

Benedek tavaly lett osztályvezető. – Benedek wurde letztes Jahr Abteilungsleiter.

A feltételes módnak két egyenrangú sora van: „lennék, lennél, lenne” és „volnék, volnál, volna”. – Der Konditional hat zwei gleichberechtigte Reihen: „lennék, lennél, lenne“ und „volnék, volnál, volna“ – ich wäre, du wärst, er/sie wäre.

Volna egy perce? – Hätten Sie eine Minute Zeit?

A felszólító módnak saját töve van, a „legy-”: „legyen”, „légy” vagy „legyél”. – Der Imperativ hat einen eigenen Stamm, „legy-“: „legyen“ – er/sie soll sein; seien Sie –, „légy“ oder „legyél“ – sei!

Légy szíves, segíts egy kicsit! – Sei so gut und hilf mir ein bisschen!

A főnévi igenév „lenni”, és egyszerre tartozik a „van” és a „lesz” igéhez; *vanni nincs. – Der Infinitiv lautet „lenni“ und gehört zugleich zu „van“ und zu „lesz“ – sein und werden; *vanni gibt es nicht.

A „megy” csak jelen időben váltogatja a tövét: „megyek”, „mész”, „mennek”; minden más alak a „men-” tőből képződik: „ment”, „menni”, „menj”. – „Megy“ – geht, fährt – wechselt seinen Stamm nur im Präsens: „megyek“ – ich gehe –, „mész“ – du gehst –, „mennek“ – sie gehen; alle übrigen Formen kommen vom Stamm „men-“: „ment“ – er/sie ging –, „menni“ – gehen –, „menj“ – geh!

Hova mész ilyen korán? – Wohin gehst du so früh?

A „mentek” alak kétféle: jelen idő többes szám második személy és múlt idő többes szám harmadik személy. – Die Form „mentek“ ist doppeldeutig: Präsens 2. Person Mehrzahl – ihr geht – und Vergangenheit 3. Person Mehrzahl – sie gingen.

A „megy” egyszeri, egy cél felé tartó mozgást jelöl, a „jár” rendszereset vagy ismétlődőt. – „Megy“ bezeichnet eine einmalige, auf ein Ziel gerichtete Bewegung, „jár“ eine regelmäßige oder wiederholte.

A kisfiam már iskolába jár. – Mein kleiner Sohn geht schon zur Schule.

Jelen időben magánhangzó előtt a „jöv-” tő áll: „jövök”, „jövünk”; mássalhangzó előtt a v hasonul: „jössz”, „jöttök”, „jönnek”. – Im Präsens steht vor Vokal der Stamm „jöv-“: „jövök“ – ich komme –, „jövünk“ – wir kommen –; vor Konsonant gleicht sich das v an: „jössz“ – du kommst –, „jöttök“ – ihr kommt –, „jönnek“ – sie kommen.

A „lő” igénél a v kiesik („lősz”), a „jön” igénél hasonul („jössz”). – Beim Verb „lő“ – schießt – fällt das v weg („lősz“ – du schießt), bei „jön“ gleicht es sich an („jössz“) (→ 2.9).

A hétköznapi felszólításnak három különleges alakja van: „gyere”, „gyertek”, „gyerünk”. – Die alltägliche Aufforderung hat drei besondere Formen: „gyere“ – komm! –, „gyertek“ – kommt! – und „gyerünk“ – los!, gehen wir!

Gyere be, nyitva van az ajtó! – Komm herein, die Tür ist offen!

Magázó felszólításban mindig „jöjjön” áll, sohasem *gyerjen. – In der Sie-Aufforderung steht immer „jöjjön“, nie *gyerjen.

A „jön” a beszélő felé, a „megy” a beszélőtől távolodó mozgást jelöl. – „Jön“ bezeichnet eine Bewegung zum Sprecher hin, „megy“ eine Bewegung vom Sprecher weg.

Holnap átmegyek hozzád, jó? – Morgen komme ich zu dir rüber, ja?

A német „ich komme zu dir” a hallgató szemszögéből beszél, a magyar a beszélőéből. – Das deutsche „ich komme zu dir“ spricht aus der Sicht des Hörers, das Ungarische aus der Sicht des Sprechers.

A „tesz, vesz, visz, hisz” igéknél új a negyedik tő, a felszólító módé: „tegy-”, „vegy-”, „vigy-”, „higgy-”. – Bei „tesz, vesz, visz, hisz“ ist der vierte Stamm neu, der des Imperativs: „tegy-“, „vegy-“, „vigy-“, „higgy-“.

Vigyél magaddal egy üveg vizet! – Nimm eine Flasche Wasser mit!

Higgy nekem, holnapra jobban leszel! – Glaub mir, bis morgen geht es dir besser!

Határozott tárgy esetén a második személyű alak rövid: „tedd”, „vedd”, „vidd”, „hidd”. – Bei bestimmtem Objekt ist die Form der 2. Person kurz: „tedd“ – leg es! –, „vedd“ – nimm es! –, „vidd“ – bring es hin! –, „hidd“ – glaub es!

Vedd be a gyógyszert étkezés után! – Nimm das Medikament nach dem Essen ein!

A „visz” a beszélőtől távolodó, a „hoz” a beszélő felé tartó irányt jelöl. – „Visz“ bezeichnet die Richtung vom Sprecher weg – bringt hin –, „hoz“ die Richtung zum Sprecher – bringt her.

A jelen idejű „esz-” tő mellett a felszólító módban „egy-” jelenik meg, ahogy a „tesz” igénél a „tegy-”. – Neben dem Präsensstamm „esz-“ erscheint im Imperativ „egy-“, wie „tegy-“ bei „tesz“.

Egyél még egy szelet kenyeret! – Iss noch eine Scheibe Brot!

Igyon velünk egy pohár bort! – Trinken Sie ein Glas Wein mit uns!

Az ikes igék egyes szám első személye a köznyelvben „-m” végű: „eszem”, „iszom”; a társalgási nyelvben az „eszek” és az „iszok” is gyakori. – Die ik-Verben enden in der 1. Person Einzahl in der Standardsprache auf „-m“: „eszem“, „iszom“; in der Umgangssprache sind auch „eszek“ und „iszok“ häufig.

Zalán két tányér gulyást evett. – Zalán aß zwei Teller Gulasch.

Határozott tárgy mellett a harmadik személy „ette” és „itta”: „Ki ette meg?”, nem *„Ki evette meg?”. – Mit bestimmtem Objekt lautet die 3. Person „ette“ und „itta“: „Ki ette meg?“ – Wer hat es aufgegessen? –, nicht *„Ki evette meg?“.

Az „eszik” és az „iszik” köré nagy szócsalád épül: „étel”, „étterem”, „étvágy”, „ital”, „ivóvíz”. – Um „eszik“ und „iszik“ baut sich eine große Wortfamilie auf: „étel“ – Speise –, „étterem“ – Restaurant –, „étvágy“ – Appetit –, „ital“ – Getränk –, „ivóvíz“ – Trinkwasser.

Az „alszik” és a „fekszik” sz-töve csak jelen időben áll; minden más alak a d-tőből képződik. – Der sz-Stamm von „alszik“ und „fekszik“ steht nur im Präsens; alle übrigen Formen kommen vom d-Stamm.

Aludj jól, holnap korán indulunk! – Schlaf gut, morgen brechen wir früh auf!

A „fekszik” és az „alszik” állapotot, a „lefekszik” és az „elalszik” változást jelöl. – „Fekszik“ – liegt – und „alszik“ – schläft – bezeichnen einen Zustand, „lefekszik“ – legt sich hin – und „elalszik“ – schläft ein – eine Veränderung.

Tegnap fél tízkor lefeküdtem, de csak éjfélkor aludtam el. – Gestern legte ich mich um halb zehn hin, schlief aber erst um Mitternacht ein.

A leggyakoribb főnevek közül sok megváltoztatja a tövét; ezeket négy alak jellemzi: alapalak, tárgyeset, többes szám, birtokos alak. – Viele der häufigsten Substantive verändern ihren Stamm; sie werden durch vier Formen gekennzeichnet: Grundform, Objektform, Mehrzahl, Besitzform.

Természet és állatok: „víz – vizet”, „szél – szelet”, „hó – havat”, „kő – követ”, „madár – madarat”, „tehén – tehenet”. – Natur und Tiere: „víz – vizet“ (Wasser), „szél – szelet“ (Wind), „hó – havat“ (Schnee), „kő – követ“ (Stein), „madár – madarat“ (Vogel), „tehén – tehenet“ (Kuh).

Ház és ember: „kenyér – kenyeret”, „pohár – poharat”, „kanál – kanalat”, „kéz – kezet”, „név – nevet”. – Haus und Mensch: „kenyér – kenyeret“ (Brot), „pohár – poharat“ (Glas), „kanál – kanalat“ (Löffel), „kéz – kezet“ (Hand), „név – nevet“ (Name).

Az udvaron három tehenet és egy borjút láttunk. – Auf dem Hof sahen wir drei Kühe und ein Kalb.

Hasonlóan rendhagyó a birtokos alak: „anya – anyja”, „apa – apja”, „öcs – öccse”. – Ähnlich unregelmäßig ist die Besitzform: „anya – anyja“ (Mutter – seine/ihre Mutter), „apa – apja“ (Vater – sein/ihr Vater), „öcs – öccse“ (jüngerer Bruder – sein/ihr jüngerer Bruder).

A „kettő” főnév előtt „két”: „két ház”, nem *kettő ház. – Vor einem Substantiv wird „kettő“ – zwei – zu „két“: „két ház“ – zwei Häuser –, nicht *kettő ház.

A számnevek is változtatják a tövüket: „három – hármat”, „hét – hetet”, „tíz – tizet”, „ezer – ezret”, de „húsz – húszat”. – Auch Zahlwörter verändern ihren Stamm: „három – hármat“ (drei), „hét – hetet“ (sieben), „tíz – tizet“ (zehn), „ezer – ezret“ (tausend), aber „húsz – húszat“ (zwanzig) mit langem Vokal.

A ritka szavak idővel a gyakoribb mintához igazodnak: a „falvak” mellett „faluk”, az „ajtaja” mellett „ajtója” is él. – Seltenere Wörter passen sich mit der Zeit dem häufigeren Muster an: Neben „falvak“ – Dörfer – gibt es „faluk“, neben „ajtaja“ – seine/ihre Tür – auch „ajtója“.

Ezt analógiának nevezik; a németben így szorította ki a „backte” a régi „buk” alakot. – Das nennt man Analogie; im Deutschen hat auf diese Weise „backte“ die alte Form „buk“ verdrängt.

Ajándék lónak ne nézd a fogát. – Einem geschenkten Gaul schaut man nicht ins Maul.

Grundformich (Präsens)er/sie (Vergangenheit)InfinitivImperativ du
vanvagyokvoltlennilégy, legyél
leszleszeklettlennilégy, legyél
megymegyekmentmennimenj
jönjövökjöttjönnigyere
teszteszektetttennitégy, tegyél
hiszhiszekhitthinnihiggy
eszikeszemevettenniegyél
iszikiszomivottinniigyál
alszikalszomaludtaludnialudj

Wortschatz

  • rendhagyó {rend·hagyó} ige – Ordnung – lassen – -end: unregelmäßiges Verb
  • alakkiegészülés {alak·KIEGÉSZÜLÉS} – Form·ERGÄNZUNG(Suppletion)
  • vagyok – ich bin
  • voltam – ich war
  • lett – er/sie wurde
  • nincs – ist nicht da
  • mész – du gehst
  • jövök – ich komme
  • gyere – komm!
  • vigyél – bring hin!
  • egyél – iss!
  • aludj – schlaf!
  • analógia – Analogie

↑ Hoch zum Seitenanfang

12.A rendszer egy pillantásra – Das System auf einen Blick

Minden toldalékos szóalakban ugyanazok a szabályok érvényesülnek. – In jeder Wortform mit Endung wirken dieselben Regeln.

Először a tő alakja dől el: alapalak vagy tőváltozat. – Zuerst entscheidet sich die Gestalt des Stammes: Grundform oder Stammvariante (→ 2.8, 2.9, 2.10).

Aztán a toldalék alakja: ezt a hangrend, az ajakkerekítés és a kötőhangzó határozza meg. – Dann die Form der Endung: Sie bestimmen Vokalklasse, Rundung und Bindevokal (→ 2.4, 2.5, 2.6).

Végül a határon találkozó mássalhangzók egymáshoz igazodnak – a kiejtésben gyakran, az írásban csak négy esetben. – Zuletzt passen sich die an der Fuge zusammentreffenden Konsonanten einander an – in der Aussprache oft, in der Schrift nur in vier Fällen (→ 2.7).

Hogy melyik tőváltozat áll, azt legtöbbször a toldalék első hangja dönti el: magánhangzó előtt a tőváltozat, mássalhangzó előtt az alapalak áll. – Welche Stammvariante steht, entscheidet meist der erste Laut der Endung: vor Vokal die Stammvariante, vor Konsonant die Grundform.

Kivétel ez alól a szóvégi a és e nyúlása, amely mássalhangzó előtt is bekövetkezik, valamint az sz-es igék csoportja, amelyben az alakcsoport dönt. – Ausnahmen sind die Längung von auslautendem a und e, die auch vor Konsonant eintritt, und die sz-Verben, bei denen die Formgruppe entscheidet.

A tavon hattyúk úsznak, a parton lovak legelnek. – Auf dem See schwimmen Schwäne, am Ufer weiden Pferde.

A „tó” és a „ló” töve toldalék előtt „tav-” és „lov-” lesz, a toldalékok pedig a mély hangrendhez igazodnak. – Der Stamm von „tó“ und „ló“ wird vor der Endung zu „tav-“ und „lov-“, und die Endungen richten sich nach der hinteren Vokalklasse.

Ugyanaz a szó a toldaléktól függően többféleképpen változhat: „kenyeret”, de „kenyérrel”. – Dasselbe Wort kann sich je nach Endung verschieden verändern: „kenyeret“ – Brot (Objekt) – mit kurzem e, aber „kenyérrel“ – mit Brot – mit langem é und „rr“.

A hosszúság, a hangsúly és a dallam független egymástól; a toldalék soha nem helyezi át a hangsúlyt. – Länge, Betonung und Melodie sind voneinander unabhängig; eine Endung verschiebt die Betonung nie (→ 2.2, 2.3).

ErscheinungKapitelBeispiele
Vokalharmonie und Zahl der Formen2.4, 2.5házban, kertben, sörhöz
Bindevokal2.6házak, ablakok, kertek
Angleichung in der Schrift2.7busszal, ebben, olvassa, nézz
Stammvariante beim Nomen2.8almát, tükröt, vizet, lovat
Stammvariante beim Verb2.9mozgunk, lövök, tett, aludt
unregelmäßige Stämme2.10van, volt, lesz, gyere

Wortschatz

  • szóalak {szó·ALAK} – Wort·FORM(Wortform)
  • tőváltozat {tő·VÁLTOZAT} – Stamm·VARIANTE(Stammvariante)
  • alapalak {alap·ALAK} – Grund·FORM(Grundform)
  • alakcsoport {alak·CSOPORT} – Form·GRUPPE(Formgruppe)
  • tavon – auf dem See
  • kenyeret – Brot (Objekt)
  • kenyérrel – mit Brot

Dieser Text steht unter CC0 1.0 Universell. Eine Quellenangabe ist nicht erforderlich.
Er darf kostenlos kopiert, verändert, veröffentlicht und auch kommerziell genutzt werden.