6.8 Formen mit -é: enyém, tiéd, Péteré
Ist der Besitzgegenstand bekannt, wird er nicht wiederholt: An den Besitzer tritt das Besitzzeichen „-é”, und die Form steht für Besitzer und Besitz zugleich – Az én autóm piros, Péteré kék. – Mein Auto ist rot, Péters ist blau. Zu den Personalpronomen gehören eigene Formen: enyém, tiéd, övé, miénk, tiétek, övék. Diese Seite fasst das ganze Kapitel als zweisprachigen Lesetext zusammen; die ausführlichen Erklärungen stehen auf den Unterseiten (→ 6.8.1, 6.8.2, 6.8.3, 6.8.4, 6.8.5, 6.8.6, 6.8.7, 6.8.8, 6.8.9).
1.A már ismert birtok helyett – Statt eines bereits bekannten Besitzwortes (→ 6.8.1)
A már említett birtokot jelölő szót a magyar nem ismétli meg. – Ein bereits genanntes Besitzwort wiederholt das Ungarische nicht.
Helyette a birtokos kapja meg az „-é” birtokjelet. – Stattdessen erhält der Besitzer das Besitzzeichen „-é“.
Az én autóm piros, Péteré kék. – Mein Auto ist rot, Péters ist blau.
A birtokjeles alak egyszerre utal a birtokosra és a birtokra: „Péteré” itt Péter autóját jelenti. – Die Form mit Besitzzeichen verweist zugleich auf Besitzer und Besitz: „Péteré“ bedeutet hier Péters Auto.
Anna kabátja a széken van, Éváé a fogason. – Annas Mantel ist auf dem Stuhl, Évas an der Garderobe.
A tanár telefonja új, a diáké régi. – Das Handy des Lehrers ist neu, das des Schülers alt.
A birtoknak nem kell ugyanabban a mondatban állnia. – Der Besitz muss nicht im selben Satz stehen.
Elég, ha nem sokkal előbb szó volt róla, vagy ha a helyzetből kiderül. – Es genügt, dass kurz vorher davon die Rede war oder dass er aus der Situation hervorgeht.
Elromlott a biciklim, de Lacié működik. – Mein Fahrrad ist kaputt, aber das von Laci funktioniert.
Ma nem a mi kocsinkkal megyünk. Péteré nagyobb. – Heute fahren wir nicht mit unserem Wagen. Péters ist größer.
Összefüggés nélkül a „Péteré nagyobb.” mondat érthetetlen, mert nem derül ki, mi nagyobb. – Ohne Zusammenhang ist der Satz „Péteré nagyobb.“ – Péters ist größer – unverständlich, weil nicht klar wird, was größer ist.
Új birtok bevezetésekor ezért a teljes birtokos szerkezet áll (→ 6.1). – Wird ein Besitz neu eingeführt, steht deshalb die volle Besitzkonstruktion.
A birtokjeles alak különösen gyakori szembeállításban, a „nem …, hanem …” szerkezetben. – Besonders häufig ist die Form in Gegenüberstellungen mit „nem …, hanem …“ – nicht …, sondern ….
Ez nem Péter táskája, hanem Annáé. – Das ist nicht Péters Tasche, sondern Annas.
Nem az én kutyám ugat, hanem a szomszédé. – Nicht mein Hund bellt, sondern der des Nachbarn.
Ugyanilyen gyakori a „mint” utáni összehasonlításban. – Ebenso häufig ist sie im Vergleich nach „mint“ – als.
A mi házunk nagyobb, mint a szomszédé. – Unser Haus ist größer als das des Nachbarn.
Az ő fizetése magasabb, mint a feleségéé. – Sein Gehalt ist höher als das seiner Frau.
A teljes „mint a szomszéd háza” alak is lehetséges, de nehézkes. – Die volle Form „mint a szomszéd háza“ – als das Haus des Nachbarn – ist möglich, wirkt aber schwerfällig.
A névelő a birtokoshoz tartozik, nem a kihagyott szóhoz: a szomszédé. – Der Artikel gehört zum Besitzer, nicht zum ausgelassenen Wort: der des Nachbarn.
A német két névelőt használ, a magyar csak egyet. – Das Deutsche braucht zwei Artikel, das Ungarische nur einen.
A mi kutyánk fekete, a szomszédé fehér. – Unser Hund ist schwarz, der des Nachbarn weiß.
Határozatlan birtokos előtt „egy” áll. – Vor einem unbestimmten Besitzer steht „egy“ – ein.
Ez az autó nem az enyém, hanem egy barátomé. – Dieses Auto gehört nicht mir, sondern einem Freund von mir.
A birtokos nemcsak személy lehet, hanem hely, intézmény vagy dolog is. – Der Besitzer muss keine Person sein, er kann auch ein Ort, eine Einrichtung oder eine Sache sein.
A konyha ablaka kicsi, a nappalié nagy. – Das Küchenfenster ist klein, das des Wohnzimmers groß.
A város levegője szennyezett, a falué tiszta. – Die Luft der Stadt ist verschmutzt, die des Dorfes sauber.
A birtokjeles alak átveszi a kihagyott szó mondatbeli szerepét és ragját is (→ 6.8.7). – Die Form übernimmt die Satzrolle des ausgelassenen Wortes und auch dessen Endung.
Nem a tanár kulcsát találtam meg, hanem a portásét. – Ich habe nicht den Schlüssel des Lehrers gefunden, sondern den des Pförtners.
A te autóddal megyünk, vagy Péterével? – Fahren wir mit deinem Auto oder mit dem von Péter?
Az ilyen kihagyást a nyelvtudomány ellipszisnek nevezi; az „-é” jelzi, hogy egy birtokszó hiányzik. – Ein solches Weglassen nennt die Sprachwissenschaft Ellipse; „-é“ zeigt an, dass ein Besitzwort fehlt.
Wortschatz
- birtokjel {birtok·JEL} – Besitz·ZEICHEN(Besitzzeichen)
- birtok – Besitz
- birtokos – Besitzer
- Péteré – das von Péter, Péters
- Éváé – das von Éva
- diáké – das des Schülers
- fogas – Garderobe, Kleiderhaken
- elromlik – kaputtgehen
- működik – funktionieren
- nem …, hanem … – nicht …, sondern …
- mint – als (beim Vergleich)
- feleségéé – das seiner Frau
- fizetés – Gehalt
- egy barátomé – das eines Freundes von mir
- nappali – Wohnzimmer
- portásét – den des Pförtners
- Péterével – mit dem von Péter
- ellipszis – Ellipse, Auslassung
2.Az „-é” képzése – Die Bildung mit „-é“ (→ 6.8.2)
Az „-é” a birtokost jelölő szóhoz járul, nem a birtokhoz. – „-é“ tritt an das Wort des Besitzers, nicht an den Besitz.
Ez a kabát Péteré. – Dieser Mantel gehört Péter.
A birtokos személyjeles szerkezetben fordítva van: „Péter kabátja”, ott a birtok kapja a toldalékot (→ 6.1). – In der Konstruktion mit Possessivsuffix ist es umgekehrt: „Péter kabátja“ – Péters Mantel –, dort erhält der Besitz das Suffix.
Az „-é” egyalakú: magas és mély hangrendű szóhoz egyaránt „-é” járul. – „-é“ hat nur eine Form: An Wörter mit hellen und mit dunklen Vokalen tritt gleichermaßen „-é“.
„Kerté” mellett „házé”, „tanáré”, „orvosé” áll; mély hangrendű „-á” változat nincs. – Neben „kerté“ – das des Gartens – steht „házé“, „tanáré“, „orvosé“; eine dunkle Variante „-á“ gibt es nicht.
A rendelő az orvosé. – Die Praxis gehört dem Arzt.
A kis szék a gyereké. – Der kleine Stuhl gehört dem Kind.
Az „-é” mindig kötőhangzó nélkül járul a szóhoz, magánhangzó után „j” sem kerül elé. – „-é“ tritt immer ohne Bindevokal an, und nach einem Vokal steht auch kein „j“ davor.
Ezért különbözik az „autója” és az „autóé” alak. – Deshalb unterscheiden sich „autója“ – sein Auto – und „autóé“ – das des Autos.
A szóvégi rövid „a” és „e” megnyúlik, mint más toldalékok előtt. – Auslautendes kurzes „a“ und „e“ wird lang, wie vor anderen Suffixen.
Ez a táska Annáé. – Diese Tasche gehört Anna.
A ház a nagymamáé. – Das Haus gehört der Großmutter.
A tál a macskáé. – Die Schüssel gehört der Katze.
„E” után így két „é” kerül egymás mellé: „kecskéé”, „Bencéé”. – Nach „e“ stehen so zwei „é“ nebeneinander: „kecskéé“ – das der Ziege –, „Bencéé“ – das von Bence.
Más szóvégi magánhangzó nem változik: „fiúé”, „Marié”, „tanárnőé”. – Andere Vokale am Wortende bleiben unverändert: „fiúé“ – das des Jungen –, „Marié“, „tanárnőé“ – das der Lehrerin.
A szótő egyébként változatlan marad: tőváltozat az „-é” előtt nem jelenik meg (→ 2.10). – Der Stamm bleibt sonst unverändert: Ein veränderter Stamm erscheint vor „-é“ nicht.
„Madarak”, de „madáré”; „lovak”, de „lóé”; „levelek”, de „levélé”. – „madarak“ – Vögel –, aber „madáré“ – das des Vogels; „lovak“ – Pferde –, aber „lóé“; „levelek“ – Briefe –, aber „levélé“.
Ebben az „-é” a „-nak/-nek” raghoz hasonlít: „madárnak”, „lónak”. – Darin gleicht „-é“ der Endung „-nak/-nek“: „madárnak“ – dem Vogel –, „lónak“ – dem Pferd.
A fészek a madáré. – Das Nest gehört dem Vogel.
Ez a nyereg a lóé, nem a lovasé. – Dieser Sattel gehört dem Pferd, nicht dem Reiter.
Az „-é” a többesjel és a birtokos személyjel után áll. – „-é“ steht hinter dem Pluralzeichen und hinter dem Possessivsuffix.
A játszótér a gyerekeké. – Der Spielplatz gehört den Kindern.
A lakás a barátomé. – Die Wohnung gehört meinem Freund.
Ez a könyv a tanárunké. – Dieses Buch gehört unserem Lehrer.
A sorrend kötött: szótő – többesjel vagy birtokos személyjel – birtokjel. – Die Reihenfolge ist fest: Stamm – Pluralzeichen oder Possessivsuffix – Besitzzeichen.
Több szóból álló birtokosnál csak az utolsó szó kapja az „-é”-t; a jelző és a számnév változatlan. – Besteht der Besitzer aus mehreren Wörtern, erhält nur das letzte „-é“; Adjektiv und Zahlwort bleiben unverändert.
A labda a kis fiúé. – Der Ball gehört dem kleinen Jungen.
A pénz a két testvéré. – Das Geld gehört den zwei Geschwistern.
A mutató névmás viszont megismétli az „-é”-t, ahogy minden ragot is megismétel (→ 7.3). – Das Demonstrativpronomen dagegen wiederholt „-é“, so wie es auch jede Endung wiederholt.
Ez a táska azé a lányé. – Diese Tasche gehört dem Mädchen da.
A kérdő és a határozatlan névmások szabályosan kapják az „-é”-t: „kié”, „valakié”, „senkié”, „mindenkié”, „másé”. – Frage- und Indefinitpronomen erhalten „-é“ regelmäßig: „kié“ – wessen –, „valakié“ – jemandes –, „senkié“ – niemandes –, „mindenkié“ – aller –, „másé“ – eines anderen.
A park mindenkié. – Der Park gehört allen.
A kutya senkié, az utcán él. – Der Hund gehört niemandem, er lebt auf der Straße.
Csak a személyes névmásoknak van saját alakjuk: „enyém”, „tiéd”, „övé” (→ 6.8.3). – Nur die Personalpronomen haben eigene Formen: „enyém“, „tiéd“, „övé“.
A magyar nyelvtan az „-é”-t nem a ragok, hanem a jelek közé sorolja, mert utána még toldalék következhet: „Péterét”, „Péteréi”. – Die ungarische Grammatik zählt „-é“ nicht zu den Endungen, sondern zu den Zeichen, weil danach noch ein Suffix folgen kann: „Péterét“, „Péteréi“.
A szakirodalom szerint az „-é” egy régi, irányt jelölő ragból, lativuszból ered; ennek nyoma a „többé” határozószó is. – Nach der Fachliteratur geht „-é“ auf eine alte Richtungsendung, einen Lativ, zurück; eine Spur davon ist auch das Adverb „többé“ – mehr, nicht mehr.
Wortschatz
- Péteré – das von Péter
- orvosé – das des Arztes
- gyereké – das des Kindes
- autóé – das des Autos
- Annáé – das von Anna
- nagymama {nagy·MAMA} – groß·MAMA(Großmutter)
- nagymamáé – das der Großmutter
- kecskéé – das der Ziege
- madáré – das des Vogels
- lóé – das des Pferdes
- levélé – das des Briefes
- nyereg – Sattel
- gyerekeké – das der Kinder
- barátomé – das meines Freundes
- tanárunké – das unseres Lehrers
- játszótér {játszó·TÉR} – spielend·PLATZ(Spielplatz)
- azé a lányé – das des Mädchens da
- mindenkié – das aller
- senkié – das von niemandem
- jel – Zeichen
- rag – Endung
3.enyém, tiéd, övé – meins, deins, seins (→ 6.8.3)
Az egyes számú személyes névmásoknak saját birtokjeles alakjuk van: „enyém”, „tiéd”, „övé”. – Die Personalpronomen der Einzahl haben eigene Formen mit Besitzzeichen: „enyém“, „tiéd“, „övé“.
Ez a könyv az enyém. – Dieses Buch gehört mir.
Ez a toll a tiéd. – Dieser Stift gehört dir.
Ez a táska az övé. – Diese Tasche gehört ihm (ihr).
A nyelvtanok ezeket a szavakat birtokos névmásnak nevezik. – Die Grammatiken nennen diese Wörter Possessivpronomen.
Önálló szavak: megnevezik a birtokost, és helyettesítik a birtokot. – Es sind selbständige Wörter: Sie nennen den Besitzer und vertreten den Besitz.
Nyelvtani nem nincs: az „enyém” kabátra, táskára és szobára egyaránt vonatkozhat. – Ein grammatisches Geschlecht gibt es nicht: „enyém“ kann sich auf Mantel, Tasche und Zimmer gleichermaßen beziehen.
A te kabátod szürke, az enyém barna. – Dein Mantel ist grau, meiner ist braun.
Az én táskám nehéz, a tiéd könnyű. – Meine Tasche ist schwer, deine ist leicht.
Az „övé” sem különbözteti meg a férfi és a női birtokost, mert már az „ő” is mindkettőt jelenti. – Auch „övé“ unterscheidet nicht zwischen männlichem und weiblichem Besitzer, weil schon „ő“ beides bedeutet.
Rendszerint határozott névelő áll előttük: „az enyém”, „a tiéd”, „az övé”. – In der Regel steht der bestimmte Artikel davor: „az enyém“, „a tiéd“, „az övé“.
Az autód gyorsabb, mint az övé. – Dein Auto ist schneller als seins.
Állítmányként a névelő el is maradhat (→ 6.8.8). – Als Prädikat kann der Artikel auch wegfallen.
Övé a legnagyobb szoba. – Ihm gehört das größte Zimmer.
Főnév előtt sosem áll „enyém”, hanem a névmás és a birtokos személyjeles főnév: „az én biciklim”, nem *„az enyém bicikli”. – Vor einem Substantiv steht nie „enyém“, sondern das Pronomen mit dem Substantiv samt Possessivsuffix: „az én biciklim“ – mein Fahrrad –, nicht *„az enyém bicikli“.
Ez az én biciklim. – Das ist mein Fahrrad.
Ez a bicikli az enyém. – Dieses Fahrrad gehört mir.
A kérdőszó a „kié?”, amelyet a „ki” és ugyanez az „-é” alkot. – Das Fragewort ist „kié?“ – wessen? –, gebildet aus „ki“ – wer – und demselben „-é“.
Kié ez a kabát? – Az enyém. – Wem gehört dieser Mantel? – Mir.
Az „enyém” és a „tiéd” végén birtokos személyjel áll: „enyém” mint „könyvem”, „tiéd” mint „könyved”. – Am Ende von „enyém“ und „tiéd“ steht die Personalendung des Besitzes: „-m“ wie in „könyvem“ – mein Buch –, „-d“ wie in „könyved“ – dein Buch.
Az „övé” puszta „-é”-re végződik. – „övé“ endet auf das bloße „-é“.
Az „enyém” a névmás régi „en” alakjára, az „övé” az „ő” régi, „v”-s tövére megy vissza. – „enyém“ geht auf eine alte Form „en“ des Pronomens zurück, „övé“ auf einen alten Stamm von „ő“ mit „v“.
Az „öv” főnév birtokjeles alakja szintén „övé”, ezért ez a mondat kétértelmű: A csat az övé. – Auch das Substantiv „öv“ – Gürtel – bildet „övé“, deshalb ist dieser Satz doppeldeutig: Die Schnalle gehört ihm (ihr) – oder zum Gürtel.
A „tiéd” mellett a „tied” is helyes; a hosszú „é”-s alak ma inkább irodalmi. – Neben „tiéd“ ist auch „tied“ richtig; die Form mit langem „é“ gilt heute eher als literarisch.
Népies alak az „enyim” is. – Volkstümlich ist auch „enyim“.
A magázó „ön” és „maga” szabályosan kapja az „-é”-t: „az öné”, „a magáé”. – Die höflichen Anredewörter „ön“ und „maga“ erhalten „-é“ regelmäßig: „az öné“, „a magáé“ – Ihres.
Ez a kabát az öné? – Ist das Ihr Mantel?
A visszaható „maga” birtokjeles alakjai a sajátot jelentik: „magamé”, „magadé”, „magáé”. – Die Formen des reflexiven „maga“ bedeuten das Eigene: „magamé“ – mein eigenes –, „magadé“ – dein eigenes –, „magáé“ – sein eigenes.
Mindenki a magáét védi. – Jeder verteidigt das Seine.
Te az enyém, én a tied, ásó, kapa válasszon el egymástól. – Du bist mein, ich bin dein, nur Spaten und Hacke sollen uns trennen.
Ez népi hűségfogadalom: az ásó és a kapa a sírásásra utal. – Das ist ein volkstümliches Treueversprechen: Spaten und Hacke verweisen auf das Ausheben des Grabes.
Légy az enyém! – Sei mein!
Wortschatz
- az enyém – meiner, meine, meins
- a tiéd – deiner, deine, deins
- a tied – dasselbe (andere Schreibung)
- az övé – seiner, seins; ihrer, ihres
- birtokos névmás – Possessivpronomen
- enyim – meins (volkstümlich)
- az én biciklim – mein Fahrrad
- kié – wessen?, wem gehört?
- öv – Gürtel
- csat – Schnalle
- ön – Sie (förmlich)
- az öné – Ihres
- a magáé – Ihres; sein eigenes
- magamé – mein eigenes
- ásó – Spaten
- kapa – Hacke
- légy – sei!
4.miénk, tiétek, övék – unseres, eures, ihres (→ 6.8.4)
Ha a birtokos többes számú személyes névmás, a „miénk”, a „tiétek” és az „övék” áll. – Ist der Besitzer ein Personalpronomen der Mehrzahl, stehen „miénk“, „tiétek“ und „övék“.
Ez a ház a miénk. – Dieses Haus gehört uns.
Ez a kert a tiétek? – Gehört dieser Garten euch?
Az autó az övék. – Das Auto gehört ihnen.
Nyelvtani nem itt sincs: „a miénk” kertre, ajtóra és házra egyaránt vonatkozhat. – Auch hier gibt es kein grammatisches Geschlecht: „a miénk“ kann für Garten, Tür und Haus stehen – unserer, unsere, unseres.
A végükön ugyanazok a személyjelek állnak, mint a birtokos személyjelben (→ 6.2). – Am Ende stehen dieselben Personalendungen wie beim Possessivsuffix.
„A házunk” – „a miénk”. – „a házunk“ – unser Haus – und „a miénk“ – unseres.
„A házatok” – „a tiétek”. – „a házatok“ – euer Haus – und „a tiétek“ – eures.
„A házuk” – „az övék”. – „a házuk“ – ihr Haus – und „az övék“ – ihres.
A „tiétek” végződése magas hangrendű, mert az „é” után áll, mint a „kertetek” szóban. – Die Endung von „tiétek“ ist hell, weil sie nach „é“ steht, wie in „kertetek“ – euer Garten.
Mindhárom alak „-k”-ra végződik; ez a „-k” azt jelzi, hogy több személy birtokol. – Alle drei Formen enden auf „-k“; dieses „-k“ zeigt an, dass mehrere Personen besitzen.
„Az övé” egy birtokosé, „az övék” több birtokosé. – „az övé“ – seins, ihres – gehört einem Besitzer, „az övék“ – ihres – mehreren.
Ezek az alakok is rendszerint névelővel állnak: „a miénk”, „a tiétek”, „az övék”. – Auch diese Formen stehen in der Regel mit Artikel: „a miénk“, „a tiétek“, „az övék“.
A mi kertünk kicsi, az övék nagy. – Unser Garten ist klein, ihrer ist groß.
A ti autótok piros, a miénk fehér. – Euer Auto ist rot, unseres ist weiß.
Nem a miénk, hanem az övék. – Es gehört nicht uns, sondern ihnen.
Az első és a második személyben rövid alak is van: „mienk”, „tietek”; mindkét írásmód helyes. – In der ersten und zweiten Person gibt es auch eine Kurzform: „mienk“, „tietek“; beide Schreibungen sind richtig.
Az „övék”-nek nincs rövid alakja. – „övék“ hat keine Kurzform.
Több személy magázásakor az „önök” és a „maguk” szabályosan kapja az „-é”-t: „önöké”, „maguké”. – Bei der höflichen Anrede mehrerer Personen erhalten „önök“ und „maguk“ „-é“ regelmäßig: „önöké“, „maguké“ – Ihres.
Önöké ez a csomag? – Gehört dieses Paket Ihnen?
Ha a kérdező több birtokost vár, a kérdőszó is többes számú: „kiké”. – Erwartet man mehrere Besitzer, steht auch das Fragewort im Plural: „kiké“.
Kiké ez a ház? – Az övék. – Wem gehört dieses Haus? – Ihnen.
A német „ihres” három jelentését a magyar külön alakokkal fejezi ki: „az övé” egy nőé, „az övék” több birtokosé, „az öné” a megszólítotté. – Die drei Bedeutungen von deutsch „ihres“ drückt das Ungarische mit eigenen Formen aus: „az övé“ – das einer Frau –, „az övék“ – das mehrerer Besitzer –, „az öné“ – das des Angesprochenen.
Személy is lehet birtok: A tiétek vagyok. – Auch eine Person kann Besitz sein: Ich gehöre euch.
Wortschatz
- a miénk – unserer, unsere, unseres
- a mienk – dasselbe (Kurzform)
- a tiétek – eurer, eure, eures
- a tietek – dasselbe (Kurzform)
- az övék – ihrer, ihre, ihres (mehrere Besitzer)
- házunk – unser Haus
- házatok – euer Haus
- házuk – ihr Haus (mehrerer)
- kertetek – euer Garten
- önök – Sie (mehrere, förmlich)
- maguk – Sie (mehrere, alltäglicher)
- önöké – Ihres (mehrere Angesprochene)
- kiké – wessen? (mehrere Besitzer)
- csomag – Paket
5.Főnevek és nevek után – Nach Substantiven und Namen (→ 6.8.5)
Az „-é” minden főnévhez és névhez járulhat, amely a birtokost nevezi meg. – „-é“ kann an jedes Substantiv und jeden Namen treten, der den Besitzer nennt.
Mássalhangzós végű névhez közvetlenül járul: „Péteré”, „Gáboré”, „Istváné”. – An einen Namen auf Konsonant tritt es unmittelbar: „Péteré“, „Gáboré“, „Istváné“.
Kié ez a kabát? – Gáboré. – Wessen Mantel ist das? – Gábors.
Az „a” és „e” végű nevek magánhangzója megnyúlik: „Zsuzsáé”, „Endréé”. – Bei Namen auf „a“ und „e“ wird der Vokal lang: „Zsuzsáé“, „Endréé“.
Ez a szék nem Zsuzsáé, hanem Endréé. – Dieser Stuhl gehört nicht Zsuzsa, sondern Endre.
A piros autó Lacié, a fehér Katié. – Das rote Auto gehört Laci, das weiße Kati.
Az irodalmi nyelvben a keresztnév előtt nincs névelő; a köznyelvben „a Péteré” is hallható. – In der Standardsprache steht vor dem Vornamen kein Artikel; umgangssprachlich hört man auch „a Péteré“.
A köznév megtartja azt a névelőt, amely egyébként is előtte állna. – Ein Gattungsname behält den Artikel, den er auch sonst hätte.
Ez a könyv a tanáré. – Dieses Buch gehört dem Lehrer.
A sál a fiúé. – Der Schal gehört dem Jungen.
Tőváltozat itt sem jelenik meg: „madáré”, nem a „madarat” töve szerint. – Ein veränderter Stamm erscheint auch hier nicht: „madáré“, nicht nach dem Stamm von „madarat“ – den Vogel.
Több birtokos esetén először a „-k” többesjel áll, aztán az „-é”; az alak mindig „-ké”-re végződik. – Bei mehreren Besitzern steht zuerst das Pluralzeichen „-k“, dann „-é“; die Form endet immer auf „-ké“.
A kert a szomszédoké. – Der Garten gehört den Nachbarn.
Az udvar a lakóké. – Der Hof gehört den Bewohnern.
A többesjel a birtokosokra vonatkozik, nem a birtokra; több birtokot az „-éi” jelöl (→ 6.8.6). – Der Plural bezieht sich auf die Besitzer, nicht auf den Besitz; mehrere Besitzgegenstände zeigt „-éi“.
Ha a birtokos maga is birtokos személyjelet visel, az „-é” ez után következik. – Trägt der Besitzer selbst ein Possessivsuffix, folgt „-é“ danach.
Ez nem az én autóm, hanem a barátomé. – Das ist nicht mein Auto, sondern das meines Freundes.
A ház a szüleimé. – Das Haus gehört meinen Eltern.
Az iroda a főnökünké. – Das Büro gehört unserem Chef.
A harmadik személyű „-a/-e” megnyúlik: „apjáé”, „bátyjáé”. – Das „-a/-e“ der dritten Person wird lang: „apjáé“ – das seines Vaters –, „bátyjáé“ – das seines älteren Bruders.
Így különbözik a „madáré” és a „madaráé” alak. – So unterscheiden sich „madáré“ – das des Vogels – und „madaráé“ – das seines Vogels.
Több tagú névnél az „-é” csak az utolsó tagra kerül: a magyar névsorrendben ez a keresztnév. – Bei mehrgliedrigen Namen kommt „-é“ nur an das letzte Glied: in der ungarischen Namensfolge ist das der Vorname.
Az első díj Kovács Péteré. – Der erste Preis gehört Péter Kovács.
Megszólításnál és címnél az utána álló „úr” vagy „bácsi” kapja: Ez a kalap Kovács úré. – Bei Anrede und Titel erhält es das nachgestellte „úr“ oder „bácsi“: Dieser Hut gehört Herrn Kovács.
A mutató névmás a birtokos előtt szintén megkapja: Ez a kabát azé a férfié. – Das Demonstrativpronomen vor dem Besitzer erhält es ebenfalls: Dieser Mantel gehört jenem Mann.
Intézmény, hely, állat és dolog is lehet birtokos. – Auch Einrichtungen, Orte, Tiere und Dinge können Besitzer sein.
A park a városé. – Der Park gehört der Stadt.
Az udvar az iskoláé. – Der Hof gehört der Schule.
Bátraké a szerencse. – Den Mutigen gehört das Glück.
A régi írásmódú nevek megtartják írásképüket: „Petőfié”, „Kossuthé”. – Namen in alter Schreibung behalten ihr Schriftbild: „Petőfié“, „Kossuthé“.
Néma végű idegen név után kötőjel áll: „Voltaire-é”, „Rousseau-é”. – Nach einem fremden Namen mit stummem Endbuchstaben steht ein Bindestrich: „Voltaire-é“, „Rousseau-é“.
Wortschatz
- Gáboré – das von Gábor
- Endréé – das von Endre
- Zsuzsáé – das von Zsuzsa
- tanáré – das des Lehrers
- fiúé – das des Jungen
- szomszédoké – das der Nachbarn
- lakóké – das der Bewohner
- szüleimé – das meiner Eltern
- főnökünké – das unseres Chefs
- apjáé – das seines Vaters
- madaráé – das seines Vogels
- Kovács úré – das von Herrn Kovács
- bácsi – Onkel (Anrede)
- városé – das der Stadt
- iskoláé – das der Schule
- bátor – mutig
- szerencse – Glück
6.Az „-éi” többes alak – Die Pluralform auf „-éi“ (→ 6.8.6)
Ha a kihagyott birtok többes számú, az „-é” után a birtoktöbbesítő „-i” jel áll. – Ist der ausgelassene Besitz ein Plural, folgt auf „-é“ das Pluralzeichen des Besitzes „-i“.
Ez a kabát Péteré. – Dieser Mantel gehört Péter.
Ezek a kesztyűk Péteréi. – Diese Handschuhe gehören Péter.
Ez ugyanaz az „-i”, mint a „házai” szóban (→ 6.4). – Das ist dasselbe „-i“ wie in „házai“ – seine Häuser.
Az „-éi” is egyalakú: „a szomszédéi”, „az iskoláéi”. – Auch „-éi“ hat nur eine Form: „a szomszédéi“ – die des Nachbarn –, „az iskoláéi“ – die der Schule.
Ezek a székek az iskoláéi. – Diese Stühle gehören der Schule.
A birtokosok számát maga a birtokos mutatja, a birtokok számát csak a szóvégi „-i”. – Die Zahl der Besitzer zeigt der Besitzer selbst, die Zahl der Besitzgegenstände allein das „-i“ am Wortende.
| Besitzer | ein Besitz | mehrere Besitze |
|---|---|---|
| ein Nachbar | a szomszédé – das des Nachbarn | a szomszédéi – die des Nachbarn |
| mehrere Nachbarn | a szomszédoké – das der Nachbarn | a szomszédokéi – die der Nachbarn |
Ezek az autók a szomszédokéi. – Diese Autos gehören den Nachbarn.
A mi gyerekeink kicsik, a szomszédokéi már nagyok. – Unsere Kinder sind klein, die der Nachbarn schon groß.
A személyes alakok ugyanúgy képzik a többes számot, mint a „házaim”: az „-i-” a személyjel előtt áll. – Die persönlichen Formen bilden den Plural wie „házaim“ – meine Häuser: Das „-i-“ steht vor der Personalendung.
| Person | ein Besitz | mehrere Besitze |
|---|---|---|
| 1. Sg. | enyém – meins | enyéim – die meinen |
| 2. Sg. | tiéd, tied – deins | tieid – die deinen |
| 3. Sg. | övé – seins, ihres | övéi – die seinen, die ihren |
| 1. Pl. | miénk, mienk – unseres | mieink – die unseren |
| 2. Pl. | tiétek, tietek – eures | tieitek – die euren |
| 3. Pl. | övék – ihres | övéik – die ihren |
A „tieid”, a „mieink” és a „tieitek” rövid „e”-vel áll, az „enyéim”, az „övéi” és az „övéik” megtartja a hosszú „é”-t. – „tieid“, „mieink“ und „tieitek“ stehen mit kurzem „e“, „enyéim“, „övéi“ und „övéik“ behalten das lange „é“.
Ezek a könyvek az enyéim. – Diese Bücher gehören mir.
Ezek a kulcsok a tieid? – Gehören diese Schlüssel dir?
A régi bútorok az övéik. – Die alten Möbel gehören ihnen.
A te gyerekeid jól tanulnak, az enyéim nem. – Deine Kinder lernen gut, meine nicht.
A kérdőszó több birtok esetén „kiéi”, a mindennapokban azonban gyakran „kié” áll. – Das Fragewort für mehrere Besitzgegenstände ist „kiéi“, im Alltag steht aber oft „kié“.
Kiéi ezek a könyvek? – Az enyéim. – Wem gehören diese Bücher? – Mir.
A köznyelvben az „enyéim” mellett „enyémek”, a „kiéi” mellett „kiék” is hallható. – Umgangssprachlich hört man neben „enyéim“ auch „enyémek“ und neben „kiéi“ auch „kiék“.
Főneveknél a köznyelv sokszor több birtokra is az egyszerű „-é”-t használja. – Bei Substantiven verwendet die Umgangssprache oft auch für mehrere Dinge das einfache „-é“.
Ezek a poharak Pistáéi. – Diese Gläser gehören Pista.
Ezek a poharak a Pistáé. – Diese Gläser gehören Pista. (umgangssprachlich)
Előzőleg említett birtok nélkül a többes alakok személyeket jelölnek. – Ohne vorher genannten Besitz bezeichnen die Pluralformen Personen.
Az enyéim otthon várnak. – Die Meinen warten zu Hause.
A mieink megnyerték a meccset. – Unsere haben das Spiel gewonnen.
Birtokos személyjel után hosszú magánhangzósor keletkezhet: „fiaiéi”, öt magánhangzóval, mindegyik külön szótag. – Nach einem Possessivsuffix können lange Vokalfolgen entstehen: „fiaiéi“ – die seiner Söhne –, mit fünf Vokalen, jeder eine eigene Silbe.
Ezek a játékok a fiaiéi. – Diese Spielsachen gehören seinen Söhnen.
A magázó alakok és az „egymás” is így képzik: „önéi”, „önökéi”, „egymáséi”. – Ebenso bilden die Anredeformen und „egymás“ – einander: „önéi“, „önökéi“ – die Ihren –, „egymáséi“ – einander gehörend.
Wortschatz
- Péteréi – die von Péter
- szomszédéi – die des Nachbarn
- szomszédokéi – die der Nachbarn
- iskoláéi – die der Schule
- birtoktöbbesítő jel – Pluralzeichen des Besitzes
- enyéim – die meinen
- tieid – die deinen
- övéi – die seinen, die ihren
- mieink – die unseren
- tieitek – die euren
- övéik – die ihren (mehrerer)
- kiéi – wessen? (mehrere Dinge)
- enyémek – die meinen (umgangssprachlich)
- az enyéim – die Meinen, meine Familie
- a mieink – unsere Leute
- fiaiéi – die seiner Söhne
- kesztyű – Handschuh
- bútor – Möbel
- pohár – Glas
7.Ragok az „-é” után – Kasussuffixe nach „-é“ (→ 6.8.7)
A birtokjeles alak főnévként viselkedik, és bármilyen ragot felvehet. – Die Form mit Besitzzeichen verhält sich wie ein Substantiv und kann jede Endung annehmen.
Tárgyként kötőhangzó nélkül kapja a „-t” ragot; az „é” hosszú marad. – Als Objekt erhält sie die Endung „-t“ ohne Bindevokal; das „é“ bleibt lang.
Nem a te autódat kértem kölcsön, hanem Péterét. – Ich habe mir nicht dein Auto geliehen, sondern das von Péter.
A tárgy ismert dolog, ezért az ige határozott ragozású (→ 10.5). – Das Objekt ist eine bekannte Sache, deshalb steht das Verb in der bestimmten Konjugation.
A biciklim elromlott, ezért a szomszédét használom. – Mein Fahrrad ist kaputt, deshalb benutze ich das des Nachbarn.
A kabátom túl kicsi, felveszem a bátyámét. – Mein Mantel ist zu klein, ich ziehe den meines Bruders an.
Az „-é” után minden más rag is állhat, kötőhangzó nélkül. – Nach „-é“ können auch alle anderen Endungen stehen, ohne Bindevokal.
Az én szobámban hideg van, Annáéban meleg. – In meinem Zimmer ist es kalt, in dem von Anna warm.
Az autója elromlott, ezért az apjáéval jött. – Sein Auto ist kaputt, deshalb ist er mit dem seines Vaters gekommen.
A telefonom lemerült, ezért Annáéról hívtalak. – Mein Telefon war leer, deshalb habe ich dich von dem von Anna aus angerufen.
Összehasonlításban a „-nál/-nél” jelöli a viszonyítás alapját (→ 9.5). – Im Vergleich bezeichnet „-nál/-nél“ die Vergleichsgröße.
A te ötleted jobb Péterénél. – Deine Idee ist besser als die von Péter.
Az „é” magas magánhangzó, mégsem az dönti el a rag hangrendjét, hanem az előtte álló tő. – „é“ ist ein heller Vokal, doch nicht er entscheidet über die Vokalharmonie der Endung, sondern der Stamm davor.
„Péterével”, de „apjáéval”; „Péteréhez”, de „anyjáéhoz”. – „Péterével“ – mit dem von Péter –, aber „apjáéval“ – mit dem seines Vaters; „Péteréhez“, aber „anyjáéhoz“ – zu dem seiner Mutter.
Az „é” itt semleges, mint a „kávéval” szóban (→ 2.4). – „é“ ist hier neutral, wie in „kávéval“ – mit Kaffee.
A személyes alakok magas hangrendűek, ezért magas hangrendű ragot kapnak. – Die persönlichen Formen haben helle Vokale und erhalten deshalb helle Endungen.
Mássalhangzó után a tárgyrag előtt „e” kötőhangzó áll: „enyémet”, „tiédet”, „mienket”, „övéket”; csak „övét” végződik magánhangzóra. – Nach Konsonant steht vor der Objektendung der Bindevokal „e“: „enyémet“, „tiédet“, „mienket“, „övéket“; nur „övét“ endet auf Vokal.
Az esernyőm otthon maradt. Kölcsönadod a tiédet? – Mein Regenschirm ist zu Hause geblieben. Leihst du mir deinen?
A „-val/-vel” „v”-je hasonul a szóvégi mássalhangzóhoz: „enyémmel”, „tiéddel”, „mienkkel”. – Das „v“ von „-val/-vel“ gleicht sich dem Endkonsonanten an: „enyémmel“, „tiéddel“, „mienkkel“.
Az ő tolla nem ír, ezért az enyémmel ír. – Sein Stift schreibt nicht, deshalb schreibt er mit meinem.
A mi utcánkban nincs bolt, az övékben kettő is van. – In unserer Straße gibt es keinen Laden, in ihrer gibt es sogar zwei.
Az „-éi” után sincs kötőhangzó: „Péteréit”, „övéit”. – Auch nach „-éi“ steht kein Bindevokal: „Péteréit“, „övéit“.
A személyjeles többes alakok mássalhangzóra végződnek, ezért „e” kötőhangzót kapnak: „enyéimet”, „mieinket”, „övéiket”. – Die Pluralformen mit Personalendung enden auf Konsonant und erhalten deshalb den Bindevokal „e“: „enyéimet“, „mieinket“, „övéiket“.
A könyveimet már visszaadtam, Péteréit még nem. – Meine Bücher habe ich schon zurückgegeben, die von Péter noch nicht.
Karácsonyt az enyéimmel töltöm. – Weihnachten verbringe ich mit den Meinen.
A toldalékok sorrendje kötött: tő – birtokos személyjel – „-é” – „-i” – rag; a rag mindig a szó végén áll. – Die Reihenfolge der Suffixe ist fest: Stamm – Possessivsuffix – „-é“ – „-i“ – Endung; die Endung steht immer am Wortende.
„Péterénél” más, mint „Péteréknél”: az „-ék” a személyt családjával vagy körével együtt jelöli. – „Péterénél“ – bei dem von Péter, als das von Péter – ist etwas anderes als „Péteréknél“: „-ék“ bezeichnet die Person samt Familie oder Kreis.
Szombaton Péteréknél vacsoráztunk. – Am Samstag haben wir bei Péter und seiner Familie zu Abend gegessen.
A névutó a birtokjeles alak után úgy áll, mint bármely főnév után (→ 5.1). – Eine Postposition steht nach der Form mit Besitzzeichen wie nach jedem Substantiv.
Péteré helyett az enyémet vitte el. – Statt des von Péter hat er meins mitgenommen.
Mindenkinek a magáét. – Jedem das Seine.
Ez a latin „suum cuique” jogelv magyar megfelelője. – Das ist die ungarische Entsprechung des lateinischen Rechtsgrundsatzes „suum cuique“.
Wortschatz
- Péterét – das von Péter (Objekt)
- szomszédét – das des Nachbarn (Objekt)
- bátyámét – den meines Bruders (Objekt)
- Annáéban – in dem von Anna
- apjáéval – mit dem seines Vaters
- anyjáéhoz – zu dem seiner Mutter
- Péterénél – als das von Péter; bei dem von Péter
- enyémet – meins (Objekt)
- tiédet – deins (Objekt)
- enyémmel – mit meinem
- tiéddel – mit deinem
- mienkkel – mit unserem
- övékben – in ihrem (mehrerer)
- Péteréit – die von Péter (Objekt)
- enyéimmel – mit den Meinen
- Péteréknél – bei Péter und seiner Familie
- helyett – statt
- kötőhangzó – Bindevokal
8.Állítmányként – Als Prädikat (→ 6.8.8)
Állítmányként a birtokjeles alak a német „gehören” igének felel meg. – Als Prädikat entspricht die Form mit Besitzzeichen dem deutschen Verb „gehören“.
Ez a könyv az enyém. – Dieses Buch gehört mir.
A ház Péteré. – Das Haus gehört Péter.
A park a városé. – Der Park gehört der Stadt.
Az ilyen állítmány neve névszói állítmány (→ 14.4). – Ein solches Prädikat heißt nominales Prädikat.
Jelen idő harmadik személyében nem áll „van”: *„A ház Péteré van.” helytelen. – In der 3. Person Präsens steht kein „van“: *„A ház Péteré van.“ ist falsch.
Más időben és módban megjelenik a „van” megfelelő alakja. – In anderen Zeiten und Modi erscheint die entsprechende Form von „van“ – sein.
A ház a szüleimé volt. – Das Haus gehörte meinen Eltern.
A ház egyszer a tiéd lesz. – Das Haus wird einmal dir gehören.
Bárcsak az enyém lenne! – Wenn es doch mir gehörte!
Első és második személyű alany mellett jelen időben is áll a „van” alakja, az alany személyében. – Bei einem Subjekt der 1. oder 2. Person steht auch im Präsens die Form von „van“, in der Person des Subjekts.
A tiéd vagyok. – Ich gehöre dir.
Az enyém vagy. – Du gehörst mir.
A kérdés „kié?”, a válasz gyakran csak a birtokjeles alak. – Die Frage lautet „kié?“, die Antwort ist oft nur die Form mit Besitzzeichen.
Kié ez a táska? – Az enyém. – Wem gehört diese Tasche? – Mir.
Kié volt ez a ház? – Wem gehörte dieses Haus?
A „kié” csak személyre kérdez; dolog birtokosára a „minek a …” és a birtokos személyjel kérdez. – „kié“ fragt nur nach Personen; nach dem Besitzer einer Sache fragt „minek a …“ mit dem Possessivsuffix.
Ez minek a kulcsa? – Wozu gehört dieser Schlüssel?
A tagadás „nem”-mel történik, nem „nincs”-csel, mert a mondat nem a létezést, hanem a hovatartozást tagadja (→ 6.7). – Verneint wird mit „nem“, nicht mit „nincs“, weil nicht das Vorhandensein, sondern die Zugehörigkeit verneint wird.
Ez nem az enyém. – Das gehört nicht mir.
A kutya nem a miénk, hanem a szomszédé. – Der Hund gehört nicht uns, sondern dem Nachbarn.
Állítmányként a személyes alakok előtt a névelő elmaradhat, főleg hangsúlyos mondatkezdő helyzetben. – Als Prädikat kann der Artikel vor den persönlichen Formen wegfallen, vor allem betont am Satzanfang.
Enyém a szoba. – Mir gehört das Zimmer.
Miénk a ház. – Uns gehört das Haus.
Ha a birtokjeles alak az alany elé kerül, fókuszban áll: ez a birtokos, és nem más (→ 14.8). – Rückt die Form vor das Subjekt, steht sie im Fokus: dieser Besitzer und kein anderer.
Péteré volt a ház, nem Annáé. – Péter gehörte das Haus, nicht Anna.
Többes számú alany mellett a norma szerint az állítmány is többes alakú. – Bei einem Subjekt im Plural steht nach der Norm auch das Prädikat im Plural.
Ezek a könyvek az enyéim. – Diese Bücher gehören mir.
Ezek a ceruzák Annáé. – Diese Bleistifte gehören Anna. (umgangssprachlich)
A „lett” igével a birtokjeles alak azt jelenti, hogy valami valakinek jutott. – Mit „lett“ – wurde – bedeutet die Form, dass etwas jemandem zufiel.
Az első díj Annáé lett. – Den ersten Preis bekam Anna.
Képviselő úr, öné a szó! – Herr Abgeordneter, Sie haben das Wort!
A mutató „azé” és a vonatkozó „akié” elvekben és jelszavakban áll. – Das Demonstrativum „azé“ und das Relativum „akié“ stehen in Grundsätzen und Losungen.
A föld azé, aki megműveli. – Das Land gehört dem, der es bebaut.
Akié a föld, azé a vallás. – Wem das Land gehört, dem gehört die Religion.
Ez a latin „cuius regio, eius religio” elv magyarul; ahol a latin birtokos esetet használ, ott a magyar „-é”-t. – Das ist der lateinische Grundsatz „cuius regio, eius religio“ auf Ungarisch; wo das Lateinische den Genitiv setzt, steht im Ungarischen „-é“.
Wortschatz
- névszói {név·SZÓi} – Name·WORT·(ZUGEHÖRIGKEIT)(nominal)
- állítmány – Prädikat
- névszói állítmány – nominales Prädikat
- szüleimé – gehört meinen Eltern
- volt – war
- lesz – wird sein
- lenne – wäre
- bárcsak – wenn doch
- vagyok – ich bin
- vagy – du bist
- minek a – wozu, von was
- kulcsa – sein Schlüssel
- ceruza – Bleistift
- lett – wurde
- díj – Preis
- képviselő – Abgeordneter
- azé – gehört dem
- akié – wem gehört (Relativ)
- megművel – bebauen, bestellen
- vallás – Religion
9.Elhatárolás a birtokos személyjeltől – Abgrenzung zum Possessivsuffix (→ 6.8.9)
A birtokos személyjel a birtokon áll, az „-é” a birtokoson. – Das Possessivsuffix steht am Besitz, „-é“ am Besitzer.
Ez Péter háza. – Das ist Péters Haus.
Ez a ház Péteré. – Dieses Haus gehört Péter.
A birtokos személyjel a birtokos személyét és számát jelzi; az „-é” csak azt, hogy a birtok valakié. – Das Possessivsuffix zeigt Person und Zahl des Besitzers an; „-é“ nur, dass der Besitz jemandem gehört.
Az „-é”-nek egyetlen alakja van, a birtokos személyjelnek sok. – „-é“ hat eine einzige Form, das Possessivsuffix viele.
Mindkét fogalom a „birtok” szóra megy vissza, amely a „bír” igéből származik. – Beide Begriffe gehen auf das Wort „birtok“ – Besitz – zurück, das vom Verb „bír“ – besitzen, vermögen – stammt.
Ugyanaz a főnév lehet birtok és birtokos is. – Dasselbe Substantiv kann Besitz und Besitzer sein.
Ez a fiú tanára. – Das ist der Lehrer des Jungen.
Ez a könyv a tanáré. – Dieses Buch gehört dem Lehrer.
A kutyája a kertben alszik. – Sein Hund schläft im Garten.
A kék tál a kutyáé. – Die blaue Schüssel gehört dem Hund.
A „fia” és a „fiúé” két tövet mutat: a birtokos személyjel a régi „fi-” tőhöz, az „-é” a „fiú” alapalakhoz járul. – „fia“ – sein Sohn – und „fiúé“ – das des Jungen – zeigen zwei Stämme: Das Possessivsuffix tritt an den alten Stamm „fi-“, „-é“ an die Grundform „fiú“.
Magas hangrendű szavaknál gyakran csak a magánhangzó hosszúsága különbözteti meg a két toldalékot. – Bei Wörtern mit hellen Vokalen unterscheidet oft nur die Vokallänge die beiden Suffixe.
A gyereke beteg. – Sein Kind ist krank.
A sapka a gyereké. – Die Mütze gehört dem Kind.
A felesége orvos. – Seine Frau ist Ärztin.
A kocsi a feleségé. – Der Wagen gehört der Frau.
A birtokos személyjelnek birtokszó kell, az „-é” viszont épp akkor áll, ha a birtokszó hiányzik. – Das Possessivsuffix braucht ein Besitzwort, „-é“ steht dagegen gerade dann, wenn das Besitzwort fehlt.
Főnév előtt birtokjeles alak nem állhat: *„Péteré autó” nincs, csak „Péter autója”. – Vor einem Substantiv kann keine Form mit „-é“ stehen: *„Péteré autó“ gibt es nicht, nur „Péter autója“ – Péters Auto.
Ez Péter autója, az pedig Annáé. – Das ist Péters Auto, und das ist Annas.
A kérdés is tükrözi a különbséget: a „kié?” „-é”-s választ vár, a „kinek a …?” birtokos személyjeles szerkezetet. – Auch die Frage spiegelt den Unterschied: „kié?“ erwartet eine Antwort mit „-é“, „kinek a …?“ eine Konstruktion mit Possessivsuffix.
Kié ez a kulcs? – A portásé. – Wem gehört dieser Schlüssel? – Dem Pförtner.
Kinek a kulcsa ez? – Wessen Schlüssel ist das?
A két toldalék egy szóban is állhat: előbb a birtokos személyjel, aztán az „-é”; fordított sorrend nincs. – Beide Suffixe können in einem Wort stehen: zuerst das Possessivsuffix, dann „-é“; die umgekehrte Reihenfolge gibt es nicht.
Ez nem a mi kutyánk, hanem a szomszédunké. – Das ist nicht unser Hund, sondern der unseres Nachbarn.
Rag előtt a birtokos személyjel „-e”-je megnyúlik, ezért magas hangrendű szavaknál két alak egybeeshet. – Vor einer Endung wird das „-e“ des Possessivsuffixes lang, deshalb können bei Wörtern mit hellen Vokalen zwei Formen zusammenfallen.
Megtaláltam a gyerekét. – Ich habe sein Kind gefunden. – Oder: Ich habe das (Ding) des Kindes gefunden.
Mély hangrendű szavaknál nincs egybeesés: „tanárát” – a tanárát, „tanárét” – a tanárét. – Bei Wörtern mit dunklen Vokalen gibt es kein Zusammenfallen: „tanárát“ – seinen Lehrer –, „tanárét“ – das des Lehrers (Objekt).
A birtokost háromféleképpen lehet jelölni. – Den Besitzer kann man auf dreierlei Weise kennzeichnen.
Péter háza nagy. – Péters Haus ist groß.
Péternek a háza nagy. – Péters Haus ist groß.
A nagy ház Péteré. – Das große Haus gehört Péter.
Az első két esetben a birtokszó viseli a személyjelet; az „-é”-nél csak a birtokos van jelölve, mint a latin birtokos esetben. – In den ersten beiden Fällen trägt das Besitzwort das Possessivsuffix; bei „-é“ ist nur der Besitzer gekennzeichnet, wie beim lateinischen Genitiv.
Ettől különbözik a birtoklás kifejezése: Péternek van háza (→ 6.7). – Davon verschieden ist der Ausdruck des Habens: Péternek van háza – Péter hat ein Haus.
Itt a ház új és határozatlan; az „A ház Péteré.” mondatban ismert, és csak a birtokosa a kérdés. – Hier ist das Haus neu und unbestimmt; im Satz „A ház Péteré.“ ist es bekannt, und in Frage steht nur sein Besitzer.
Wortschatz
- birtokos személyjel – Possessivsuffix
- birtokjel {birtok·JEL} – Besitz·ZEICHEN(Besitzzeichen)
- bír – besitzen, vermögen
- háza – sein/ihr Haus
- tanára – sein/ihr Lehrer
- tanáré – das des Lehrers
- kutyája – sein/ihr Hund
- kutyáé – das des Hundes
- fia – sein/ihr Sohn
- fiúé – das des Jungen
- gyereke – sein/ihr Kind
- gyereké – das des Kindes
- felesége – seine Frau
- feleségé – das der Frau
- szomszédunké – das unseres Nachbarn
- gyerekét – sein Kind; das des Kindes (Objekt)
- tanárát – seinen Lehrer
- tanárét – das des Lehrers (Objekt)
- Péternek a háza – Péters Haus
Dieser Text steht unter CC0 1.0 Universell. Eine Quellenangabe ist nicht erforderlich.
Er darf kostenlos kopiert, verändert, veröffentlicht und auch kommerziell genutzt werden.