6.8 Formen mit -é: enyém, tiéd, Péteré

« Kapitel 6.7.10  |  Kapitel 6.8  |  Kapitel 6.8.1 »

6.8 Formen mit -é: enyém, tiéd, Péteré

Ist der Besitzgegenstand bekannt, wird er nicht wiederholt: An den Besitzer tritt das Besitzzeichen „-é”, und die Form steht für Besitzer und Besitz zugleich – Az én autóm piros, Péteré kék. – Mein Auto ist rot, Péters ist blau. Zu den Personalpronomen gehören eigene Formen: enyém, tiéd, övé, miénk, tiétek, övék. Diese Seite fasst das ganze Kapitel als zweisprachigen Lesetext zusammen; die ausführlichen Erklärungen stehen auf den Unterseiten (→ 6.8.1, 6.8.2, 6.8.3, 6.8.4, 6.8.5, 6.8.6, 6.8.7, 6.8.8, 6.8.9).

1.A már ismert birtok helyett – Statt eines bereits bekannten Besitzwortes (→ 6.8.1)

A már említett birtokot jelölő szót a magyar nem ismétli meg. – Ein bereits genanntes Besitzwort wiederholt das Ungarische nicht.

Helyette a birtokos kapja meg az „-é” birtokjelet. – Stattdessen erhält der Besitzer das Besitzzeichen „-é“.

Az én autóm piros, Péteré kék. – Mein Auto ist rot, Péters ist blau.

A birtokjeles alak egyszerre utal a birtokosra és a birtokra: „Péteré” itt Péter autóját jelenti. – Die Form mit Besitzzeichen verweist zugleich auf Besitzer und Besitz: „Péteré“ bedeutet hier Péters Auto.

Anna kabátja a széken van, Éváé a fogason. – Annas Mantel ist auf dem Stuhl, Évas an der Garderobe.

A tanár telefonja új, a diáké régi. – Das Handy des Lehrers ist neu, das des Schülers alt.

A birtoknak nem kell ugyanabban a mondatban állnia. – Der Besitz muss nicht im selben Satz stehen.

Elég, ha nem sokkal előbb szó volt róla, vagy ha a helyzetből kiderül. – Es genügt, dass kurz vorher davon die Rede war oder dass er aus der Situation hervorgeht.

Elromlott a biciklim, de Lacié működik. – Mein Fahrrad ist kaputt, aber das von Laci funktioniert.

Ma nem a mi kocsinkkal megyünk. Péteré nagyobb. – Heute fahren wir nicht mit unserem Wagen. Péters ist größer.

Összefüggés nélkül a „Péteré nagyobb.” mondat érthetetlen, mert nem derül ki, mi nagyobb. – Ohne Zusammenhang ist der Satz „Péteré nagyobb.“ – Péters ist größer – unverständlich, weil nicht klar wird, was größer ist.

Új birtok bevezetésekor ezért a teljes birtokos szerkezet áll (→ 6.1). – Wird ein Besitz neu eingeführt, steht deshalb die volle Besitzkonstruktion.

A birtokjeles alak különösen gyakori szembeállításban, a „nem …, hanem …” szerkezetben. – Besonders häufig ist die Form in Gegenüberstellungen mit „nem …, hanem …“ – nicht …, sondern ….

Ez nem Péter táskája, hanem Annáé. – Das ist nicht Péters Tasche, sondern Annas.

Nem az én kutyám ugat, hanem a szomszédé. – Nicht mein Hund bellt, sondern der des Nachbarn.

Ugyanilyen gyakori a „mint” utáni összehasonlításban. – Ebenso häufig ist sie im Vergleich nach „mint“ – als.

A mi házunk nagyobb, mint a szomszédé. – Unser Haus ist größer als das des Nachbarn.

Az ő fizetése magasabb, mint a feleségéé. – Sein Gehalt ist höher als das seiner Frau.

A teljes „mint a szomszéd háza” alak is lehetséges, de nehézkes. – Die volle Form „mint a szomszéd háza“ – als das Haus des Nachbarn – ist möglich, wirkt aber schwerfällig.

A névelő a birtokoshoz tartozik, nem a kihagyott szóhoz: a szomszédé. – Der Artikel gehört zum Besitzer, nicht zum ausgelassenen Wort: der des Nachbarn.

A német két névelőt használ, a magyar csak egyet. – Das Deutsche braucht zwei Artikel, das Ungarische nur einen.

A mi kutyánk fekete, a szomszédé fehér. – Unser Hund ist schwarz, der des Nachbarn weiß.

Határozatlan birtokos előtt „egy” áll. – Vor einem unbestimmten Besitzer steht „egy“ – ein.

Ez az autó nem az enyém, hanem egy barátomé. – Dieses Auto gehört nicht mir, sondern einem Freund von mir.

A birtokos nemcsak személy lehet, hanem hely, intézmény vagy dolog is. – Der Besitzer muss keine Person sein, er kann auch ein Ort, eine Einrichtung oder eine Sache sein.

A konyha ablaka kicsi, a nappalié nagy. – Das Küchenfenster ist klein, das des Wohnzimmers groß.

A város levegője szennyezett, a falué tiszta. – Die Luft der Stadt ist verschmutzt, die des Dorfes sauber.

A birtokjeles alak átveszi a kihagyott szó mondatbeli szerepét és ragját is (→ 6.8.7). – Die Form übernimmt die Satzrolle des ausgelassenen Wortes und auch dessen Endung.

Nem a tanár kulcsát találtam meg, hanem a portásét. – Ich habe nicht den Schlüssel des Lehrers gefunden, sondern den des Pförtners.

A te autóddal megyünk, vagy Péterével? – Fahren wir mit deinem Auto oder mit dem von Péter?

Az ilyen kihagyást a nyelvtudomány ellipszisnek nevezi; az „-é” jelzi, hogy egy birtokszó hiányzik. – Ein solches Weglassen nennt die Sprachwissenschaft Ellipse; „-é“ zeigt an, dass ein Besitzwort fehlt.

Wortschatz

  • birtokjel {birtok·JEL} – Besitz·ZEICHEN(Besitzzeichen)
  • birtok – Besitz
  • birtokos – Besitzer
  • Péteré – das von Péter, Péters
  • Éváé – das von Éva
  • diáké – das des Schülers
  • fogas – Garderobe, Kleiderhaken
  • elromlik – kaputtgehen
  • működik – funktionieren
  • nem …, hanem … – nicht …, sondern …
  • mint – als (beim Vergleich)
  • feleségéé – das seiner Frau
  • fizetés – Gehalt
  • egy barátomé – das eines Freundes von mir
  • nappali – Wohnzimmer
  • portásét – den des Pförtners
  • Péterével – mit dem von Péter
  • ellipszis – Ellipse, Auslassung

↑ Hoch zum Seitenanfang

2.Az „-é” képzése – Die Bildung mit „-é“ (→ 6.8.2)

Az „-é” a birtokost jelölő szóhoz járul, nem a birtokhoz. – „-é“ tritt an das Wort des Besitzers, nicht an den Besitz.

Ez a kabát Péteré. – Dieser Mantel gehört Péter.

A birtokos személyjeles szerkezetben fordítva van: „Péter kabátja”, ott a birtok kapja a toldalékot (→ 6.1). – In der Konstruktion mit Possessivsuffix ist es umgekehrt: „Péter kabátja“ – Péters Mantel –, dort erhält der Besitz das Suffix.

Az „-é” egyalakú: magas és mély hangrendű szóhoz egyaránt „-é” járul. – „-é“ hat nur eine Form: An Wörter mit hellen und mit dunklen Vokalen tritt gleichermaßen „-é“.

„Kerté” mellett „házé”, „tanáré”, „orvosé” áll; mély hangrendű „-á” változat nincs. – Neben „kerté“ – das des Gartens – steht „házé“, „tanáré“, „orvosé“; eine dunkle Variante „-á“ gibt es nicht.

A rendelő az orvosé. – Die Praxis gehört dem Arzt.

A kis szék a gyereké. – Der kleine Stuhl gehört dem Kind.

Az „-é” mindig kötőhangzó nélkül járul a szóhoz, magánhangzó után „j” sem kerül elé. – „-é“ tritt immer ohne Bindevokal an, und nach einem Vokal steht auch kein „j“ davor.

Ezért különbözik az „autója” és az „autóé” alak. – Deshalb unterscheiden sich „autója“ – sein Auto – und „autóé“ – das des Autos.

A szóvégi rövid „a” és „e” megnyúlik, mint más toldalékok előtt. – Auslautendes kurzes „a“ und „e“ wird lang, wie vor anderen Suffixen.

Ez a táska Annáé. – Diese Tasche gehört Anna.

A ház a nagymamáé. – Das Haus gehört der Großmutter.

A tál a macskáé. – Die Schüssel gehört der Katze.

„E” után így két „é” kerül egymás mellé: „kecskéé”, „Bencéé”. – Nach „e“ stehen so zwei „é“ nebeneinander: „kecskéé“ – das der Ziege –, „Bencéé“ – das von Bence.

Más szóvégi magánhangzó nem változik: „fiúé”, „Marié”, „tanárnőé”. – Andere Vokale am Wortende bleiben unverändert: „fiúé“ – das des Jungen –, „Marié“, „tanárnőé“ – das der Lehrerin.

A szótő egyébként változatlan marad: tőváltozat az „-é” előtt nem jelenik meg (→ 2.10). – Der Stamm bleibt sonst unverändert: Ein veränderter Stamm erscheint vor „-é“ nicht.

„Madarak”, de „madáré”; „lovak”, de „lóé”; „levelek”, de „levélé”. – „madarak“ – Vögel –, aber „madáré“ – das des Vogels; „lovak“ – Pferde –, aber „lóé“; „levelek“ – Briefe –, aber „levélé“.

Ebben az „-é” a „-nak/-nek” raghoz hasonlít: „madárnak”, „lónak”. – Darin gleicht „-é“ der Endung „-nak/-nek“: „madárnak“ – dem Vogel –, „lónak“ – dem Pferd.

A fészek a madáré. – Das Nest gehört dem Vogel.

Ez a nyereg a lóé, nem a lovasé. – Dieser Sattel gehört dem Pferd, nicht dem Reiter.

Az „-é” a többesjel és a birtokos személyjel után áll. – „-é“ steht hinter dem Pluralzeichen und hinter dem Possessivsuffix.

A játszótér a gyerekeké. – Der Spielplatz gehört den Kindern.

A lakás a barátomé. – Die Wohnung gehört meinem Freund.

Ez a könyv a tanárunké. – Dieses Buch gehört unserem Lehrer.

A sorrend kötött: szótő – többesjel vagy birtokos személyjel – birtokjel. – Die Reihenfolge ist fest: Stamm – Pluralzeichen oder Possessivsuffix – Besitzzeichen.

Több szóból álló birtokosnál csak az utolsó szó kapja az „-é”-t; a jelző és a számnév változatlan. – Besteht der Besitzer aus mehreren Wörtern, erhält nur das letzte „-é“; Adjektiv und Zahlwort bleiben unverändert.

A labda a kis fiúé. – Der Ball gehört dem kleinen Jungen.

A pénz a két testvéré. – Das Geld gehört den zwei Geschwistern.

A mutató névmás viszont megismétli az „-é”-t, ahogy minden ragot is megismétel (→ 7.3). – Das Demonstrativpronomen dagegen wiederholt „-é“, so wie es auch jede Endung wiederholt.

Ez a táska azé a lányé. – Diese Tasche gehört dem Mädchen da.

A kérdő és a határozatlan névmások szabályosan kapják az „-é”-t: „kié”, „valakié”, „senkié”, „mindenkié”, „másé”. – Frage- und Indefinitpronomen erhalten „-é“ regelmäßig: „kié“ – wessen –, „valakié“ – jemandes –, „senkié“ – niemandes –, „mindenkié“ – aller –, „másé“ – eines anderen.

A park mindenkié. – Der Park gehört allen.

A kutya senkié, az utcán él. – Der Hund gehört niemandem, er lebt auf der Straße.

Csak a személyes névmásoknak van saját alakjuk: „enyém”, „tiéd”, „övé” (→ 6.8.3). – Nur die Personalpronomen haben eigene Formen: „enyém“, „tiéd“, „övé“.

A magyar nyelvtan az „-é”-t nem a ragok, hanem a jelek közé sorolja, mert utána még toldalék következhet: „Péterét”, „Péteréi”. – Die ungarische Grammatik zählt „-é“ nicht zu den Endungen, sondern zu den Zeichen, weil danach noch ein Suffix folgen kann: „Péterét“, „Péteréi“.

A szakirodalom szerint az „-é” egy régi, irányt jelölő ragból, lativuszból ered; ennek nyoma a „többé” határozószó is. – Nach der Fachliteratur geht „-é“ auf eine alte Richtungsendung, einen Lativ, zurück; eine Spur davon ist auch das Adverb „többé“ – mehr, nicht mehr.

Wortschatz

  • Péteré – das von Péter
  • orvosé – das des Arztes
  • gyereké – das des Kindes
  • autóé – das des Autos
  • Annáé – das von Anna
  • nagymama {nagy·MAMA} – groß·MAMA(Großmutter)
  • nagymamáé – das der Großmutter
  • kecskéé – das der Ziege
  • madáré – das des Vogels
  • lóé – das des Pferdes
  • levélé – das des Briefes
  • nyereg – Sattel
  • gyerekeké – das der Kinder
  • barátomé – das meines Freundes
  • tanárunké – das unseres Lehrers
  • játszótér {játszó·TÉR} – spielend·PLATZ(Spielplatz)
  • azé a lányé – das des Mädchens da
  • mindenkié – das aller
  • senkié – das von niemandem
  • jel – Zeichen
  • rag – Endung

↑ Hoch zum Seitenanfang

3.enyém, tiéd, övé – meins, deins, seins (→ 6.8.3)

Az egyes számú személyes névmásoknak saját birtokjeles alakjuk van: „enyém”, „tiéd”, „övé”. – Die Personalpronomen der Einzahl haben eigene Formen mit Besitzzeichen: „enyém“, „tiéd“, „övé“.

Ez a könyv az enyém. – Dieses Buch gehört mir.

Ez a toll a tiéd. – Dieser Stift gehört dir.

Ez a táska az övé. – Diese Tasche gehört ihm (ihr).

A nyelvtanok ezeket a szavakat birtokos névmásnak nevezik. – Die Grammatiken nennen diese Wörter Possessivpronomen.

Önálló szavak: megnevezik a birtokost, és helyettesítik a birtokot. – Es sind selbständige Wörter: Sie nennen den Besitzer und vertreten den Besitz.

Nyelvtani nem nincs: az „enyém” kabátra, táskára és szobára egyaránt vonatkozhat. – Ein grammatisches Geschlecht gibt es nicht: „enyém“ kann sich auf Mantel, Tasche und Zimmer gleichermaßen beziehen.

A te kabátod szürke, az enyém barna. – Dein Mantel ist grau, meiner ist braun.

Az én táskám nehéz, a tiéd könnyű. – Meine Tasche ist schwer, deine ist leicht.

Az „övé” sem különbözteti meg a férfi és a női birtokost, mert már az „ő” is mindkettőt jelenti. – Auch „övé“ unterscheidet nicht zwischen männlichem und weiblichem Besitzer, weil schon „ő“ beides bedeutet.

Rendszerint határozott névelő áll előttük: „az enyém”, „a tiéd”, „az övé”. – In der Regel steht der bestimmte Artikel davor: „az enyém“, „a tiéd“, „az övé“.

Az autód gyorsabb, mint az övé. – Dein Auto ist schneller als seins.

Állítmányként a névelő el is maradhat (→ 6.8.8). – Als Prädikat kann der Artikel auch wegfallen.

Övé a legnagyobb szoba. – Ihm gehört das größte Zimmer.

Főnév előtt sosem áll „enyém”, hanem a névmás és a birtokos személyjeles főnév: „az én biciklim”, nem *„az enyém bicikli”. – Vor einem Substantiv steht nie „enyém“, sondern das Pronomen mit dem Substantiv samt Possessivsuffix: „az én biciklim“ – mein Fahrrad –, nicht *„az enyém bicikli“.

Ez az én biciklim. – Das ist mein Fahrrad.

Ez a bicikli az enyém. – Dieses Fahrrad gehört mir.

A kérdőszó a „kié?”, amelyet a „ki” és ugyanez az „-é” alkot. – Das Fragewort ist „kié?“ – wessen? –, gebildet aus „ki“ – wer – und demselben „-é“.

Kié ez a kabát? – Az enyém. – Wem gehört dieser Mantel? – Mir.

Az „enyém” és a „tiéd” végén birtokos személyjel áll: „enyém” mint „könyvem”, „tiéd” mint „könyved”. – Am Ende von „enyém“ und „tiéd“ steht die Personalendung des Besitzes: „-m“ wie in „könyvem“ – mein Buch –, „-d“ wie in „könyved“ – dein Buch.

Az „övé” puszta „-é”-re végződik. – „övé“ endet auf das bloße „-é“.

Az „enyém” a névmás régi „en” alakjára, az „övé” az „ő” régi, „v”-s tövére megy vissza. – „enyém“ geht auf eine alte Form „en“ des Pronomens zurück, „övé“ auf einen alten Stamm von „ő“ mit „v“.

Az „öv” főnév birtokjeles alakja szintén „övé”, ezért ez a mondat kétértelmű: A csat az övé. – Auch das Substantiv „öv“ – Gürtel – bildet „övé“, deshalb ist dieser Satz doppeldeutig: Die Schnalle gehört ihm (ihr) – oder zum Gürtel.

A „tiéd” mellett a „tied” is helyes; a hosszú „é”-s alak ma inkább irodalmi. – Neben „tiéd“ ist auch „tied“ richtig; die Form mit langem „é“ gilt heute eher als literarisch.

Népies alak az „enyim” is. – Volkstümlich ist auch „enyim“.

A magázó „ön” és „maga” szabályosan kapja az „-é”-t: „az öné”, „a magáé”. – Die höflichen Anredewörter „ön“ und „maga“ erhalten „-é“ regelmäßig: „az öné“, „a magáé“ – Ihres.

Ez a kabát az öné? – Ist das Ihr Mantel?

A visszaható „maga” birtokjeles alakjai a sajátot jelentik: „magamé”, „magadé”, „magáé”. – Die Formen des reflexiven „maga“ bedeuten das Eigene: „magamé“ – mein eigenes –, „magadé“ – dein eigenes –, „magáé“ – sein eigenes.

Mindenki a magáét védi. – Jeder verteidigt das Seine.

Te az enyém, én a tied, ásó, kapa válasszon el egymástól. – Du bist mein, ich bin dein, nur Spaten und Hacke sollen uns trennen.

Ez népi hűségfogadalom: az ásó és a kapa a sírásásra utal. – Das ist ein volkstümliches Treueversprechen: Spaten und Hacke verweisen auf das Ausheben des Grabes.

Légy az enyém! – Sei mein!

Wortschatz

  • az enyém – meiner, meine, meins
  • a tiéd – deiner, deine, deins
  • a tied – dasselbe (andere Schreibung)
  • az övé – seiner, seins; ihrer, ihres
  • birtokos névmás – Possessivpronomen
  • enyim – meins (volkstümlich)
  • az én biciklim – mein Fahrrad
  • kié – wessen?, wem gehört?
  • öv – Gürtel
  • csat – Schnalle
  • ön – Sie (förmlich)
  • az öné – Ihres
  • a magáé – Ihres; sein eigenes
  • magamé – mein eigenes
  • ásó – Spaten
  • kapa – Hacke
  • légy – sei!

↑ Hoch zum Seitenanfang

4.miénk, tiétek, övék – unseres, eures, ihres (→ 6.8.4)

Ha a birtokos többes számú személyes névmás, a „miénk”, a „tiétek” és az „övék” áll. – Ist der Besitzer ein Personalpronomen der Mehrzahl, stehen „miénk“, „tiétek“ und „övék“.

Ez a ház a miénk. – Dieses Haus gehört uns.

Ez a kert a tiétek? – Gehört dieser Garten euch?

Az autó az övék. – Das Auto gehört ihnen.

Nyelvtani nem itt sincs: „a miénk” kertre, ajtóra és házra egyaránt vonatkozhat. – Auch hier gibt es kein grammatisches Geschlecht: „a miénk“ kann für Garten, Tür und Haus stehen – unserer, unsere, unseres.

A végükön ugyanazok a személyjelek állnak, mint a birtokos személyjelben (→ 6.2). – Am Ende stehen dieselben Personalendungen wie beim Possessivsuffix.

„A házunk” – „a miénk”. – „a házunk“ – unser Haus – und „a miénk“ – unseres.

„A házatok” – „a tiétek”. – „a házatok“ – euer Haus – und „a tiétek“ – eures.

„A házuk” – „az övék”. – „a házuk“ – ihr Haus – und „az övék“ – ihres.

A „tiétek” végződése magas hangrendű, mert az „é” után áll, mint a „kertetek” szóban. – Die Endung von „tiétek“ ist hell, weil sie nach „é“ steht, wie in „kertetek“ – euer Garten.

Mindhárom alak „-k”-ra végződik; ez a „-k” azt jelzi, hogy több személy birtokol. – Alle drei Formen enden auf „-k“; dieses „-k“ zeigt an, dass mehrere Personen besitzen.

„Az övé” egy birtokosé, „az övék” több birtokosé. – „az övé“ – seins, ihres – gehört einem Besitzer, „az övék“ – ihres – mehreren.

Ezek az alakok is rendszerint névelővel állnak: „a miénk”, „a tiétek”, „az övék”. – Auch diese Formen stehen in der Regel mit Artikel: „a miénk“, „a tiétek“, „az övék“.

A mi kertünk kicsi, az övék nagy. – Unser Garten ist klein, ihrer ist groß.

A ti autótok piros, a miénk fehér. – Euer Auto ist rot, unseres ist weiß.

Nem a miénk, hanem az övék. – Es gehört nicht uns, sondern ihnen.

Az első és a második személyben rövid alak is van: „mienk”, „tietek”; mindkét írásmód helyes. – In der ersten und zweiten Person gibt es auch eine Kurzform: „mienk“, „tietek“; beide Schreibungen sind richtig.

Az „övék”-nek nincs rövid alakja. – „övék“ hat keine Kurzform.

Több személy magázásakor az „önök” és a „maguk” szabályosan kapja az „-é”-t: „önöké”, „maguké”. – Bei der höflichen Anrede mehrerer Personen erhalten „önök“ und „maguk“ „-é“ regelmäßig: „önöké“, „maguké“ – Ihres.

Önöké ez a csomag? – Gehört dieses Paket Ihnen?

Ha a kérdező több birtokost vár, a kérdőszó is többes számú: „kiké”. – Erwartet man mehrere Besitzer, steht auch das Fragewort im Plural: „kiké“.

Kiké ez a ház? – Az övék. – Wem gehört dieses Haus? – Ihnen.

A német „ihres” három jelentését a magyar külön alakokkal fejezi ki: „az övé” egy nőé, „az övék” több birtokosé, „az öné” a megszólítotté. – Die drei Bedeutungen von deutsch „ihres“ drückt das Ungarische mit eigenen Formen aus: „az övé“ – das einer Frau –, „az övék“ – das mehrerer Besitzer –, „az öné“ – das des Angesprochenen.

Személy is lehet birtok: A tiétek vagyok. – Auch eine Person kann Besitz sein: Ich gehöre euch.

Wortschatz

  • a miénk – unserer, unsere, unseres
  • a mienk – dasselbe (Kurzform)
  • a tiétek – eurer, eure, eures
  • a tietek – dasselbe (Kurzform)
  • az övék – ihrer, ihre, ihres (mehrere Besitzer)
  • házunk – unser Haus
  • házatok – euer Haus
  • házuk – ihr Haus (mehrerer)
  • kertetek – euer Garten
  • önök – Sie (mehrere, förmlich)
  • maguk – Sie (mehrere, alltäglicher)
  • önöké – Ihres (mehrere Angesprochene)
  • kiké – wessen? (mehrere Besitzer)
  • csomag – Paket

↑ Hoch zum Seitenanfang

5.Főnevek és nevek után – Nach Substantiven und Namen (→ 6.8.5)

Az „-é” minden főnévhez és névhez járulhat, amely a birtokost nevezi meg. – „-é“ kann an jedes Substantiv und jeden Namen treten, der den Besitzer nennt.

Mássalhangzós végű névhez közvetlenül járul: „Péteré”, „Gáboré”, „Istváné”. – An einen Namen auf Konsonant tritt es unmittelbar: „Péteré“, „Gáboré“, „Istváné“.

Kié ez a kabát? – Gáboré. – Wessen Mantel ist das? – Gábors.

Az „a” és „e” végű nevek magánhangzója megnyúlik: „Zsuzsáé”, „Endréé”. – Bei Namen auf „a“ und „e“ wird der Vokal lang: „Zsuzsáé“, „Endréé“.

Ez a szék nem Zsuzsáé, hanem Endréé. – Dieser Stuhl gehört nicht Zsuzsa, sondern Endre.

A piros autó Lacié, a fehér Katié. – Das rote Auto gehört Laci, das weiße Kati.

Az irodalmi nyelvben a keresztnév előtt nincs névelő; a köznyelvben „a Péteré” is hallható. – In der Standardsprache steht vor dem Vornamen kein Artikel; umgangssprachlich hört man auch „a Péteré“.

A köznév megtartja azt a névelőt, amely egyébként is előtte állna. – Ein Gattungsname behält den Artikel, den er auch sonst hätte.

Ez a könyv a tanáré. – Dieses Buch gehört dem Lehrer.

A sál a fiúé. – Der Schal gehört dem Jungen.

Tőváltozat itt sem jelenik meg: „madáré”, nem a „madarat” töve szerint. – Ein veränderter Stamm erscheint auch hier nicht: „madáré“, nicht nach dem Stamm von „madarat“ – den Vogel.

Több birtokos esetén először a „-k” többesjel áll, aztán az „-é”; az alak mindig „-ké”-re végződik. – Bei mehreren Besitzern steht zuerst das Pluralzeichen „-k“, dann „-é“; die Form endet immer auf „-ké“.

A kert a szomszédoké. – Der Garten gehört den Nachbarn.

Az udvar a lakóké. – Der Hof gehört den Bewohnern.

A többesjel a birtokosokra vonatkozik, nem a birtokra; több birtokot az „-éi” jelöl (→ 6.8.6). – Der Plural bezieht sich auf die Besitzer, nicht auf den Besitz; mehrere Besitzgegenstände zeigt „-éi“.

Ha a birtokos maga is birtokos személyjelet visel, az „-é” ez után következik. – Trägt der Besitzer selbst ein Possessivsuffix, folgt „-é“ danach.

Ez nem az én autóm, hanem a barátomé. – Das ist nicht mein Auto, sondern das meines Freundes.

A ház a szüleimé. – Das Haus gehört meinen Eltern.

Az iroda a főnökünké. – Das Büro gehört unserem Chef.

A harmadik személyű „-a/-e” megnyúlik: „apjáé”, „bátyjáé”. – Das „-a/-e“ der dritten Person wird lang: „apjáé“ – das seines Vaters –, „bátyjáé“ – das seines älteren Bruders.

Így különbözik a „madáré” és a „madaráé” alak. – So unterscheiden sich „madáré“ – das des Vogels – und „madaráé“ – das seines Vogels.

Több tagú névnél az „-é” csak az utolsó tagra kerül: a magyar névsorrendben ez a keresztnév. – Bei mehrgliedrigen Namen kommt „-é“ nur an das letzte Glied: in der ungarischen Namensfolge ist das der Vorname.

Az első díj Kovács Péteré. – Der erste Preis gehört Péter Kovács.

Megszólításnál és címnél az utána álló „úr” vagy „bácsi” kapja: Ez a kalap Kovács úré. – Bei Anrede und Titel erhält es das nachgestellte „úr“ oder „bácsi“: Dieser Hut gehört Herrn Kovács.

A mutató névmás a birtokos előtt szintén megkapja: Ez a kabát azé a férfié. – Das Demonstrativpronomen vor dem Besitzer erhält es ebenfalls: Dieser Mantel gehört jenem Mann.

Intézmény, hely, állat és dolog is lehet birtokos. – Auch Einrichtungen, Orte, Tiere und Dinge können Besitzer sein.

A park a városé. – Der Park gehört der Stadt.

Az udvar az iskoláé. – Der Hof gehört der Schule.

Bátraké a szerencse. – Den Mutigen gehört das Glück.

A régi írásmódú nevek megtartják írásképüket: „Petőfié”, „Kossuthé”. – Namen in alter Schreibung behalten ihr Schriftbild: „Petőfié“, „Kossuthé“.

Néma végű idegen név után kötőjel áll: „Voltaire-é”, „Rousseau-é”. – Nach einem fremden Namen mit stummem Endbuchstaben steht ein Bindestrich: „Voltaire-é“, „Rousseau-é“.

Wortschatz

  • Gáboré – das von Gábor
  • Endréé – das von Endre
  • Zsuzsáé – das von Zsuzsa
  • tanáré – das des Lehrers
  • fiúé – das des Jungen
  • szomszédoké – das der Nachbarn
  • lakóké – das der Bewohner
  • szüleimé – das meiner Eltern
  • főnökünké – das unseres Chefs
  • apjáé – das seines Vaters
  • madaráé – das seines Vogels
  • Kovács úré – das von Herrn Kovács
  • bácsi – Onkel (Anrede)
  • városé – das der Stadt
  • iskoláé – das der Schule
  • bátor – mutig
  • szerencse – Glück

↑ Hoch zum Seitenanfang

6.Az „-éi” többes alak – Die Pluralform auf „-éi“ (→ 6.8.6)

Ha a kihagyott birtok többes számú, az „-é” után a birtoktöbbesítő „-i” jel áll. – Ist der ausgelassene Besitz ein Plural, folgt auf „-é“ das Pluralzeichen des Besitzes „-i“.

Ez a kabát Péteré. – Dieser Mantel gehört Péter.

Ezek a kesztyűk Péteréi. – Diese Handschuhe gehören Péter.

Ez ugyanaz az „-i”, mint a „házai” szóban (→ 6.4). – Das ist dasselbe „-i“ wie in „házai“ – seine Häuser.

Az „-éi” is egyalakú: „a szomszédéi”, „az iskoláéi”. – Auch „-éi“ hat nur eine Form: „a szomszédéi“ – die des Nachbarn –, „az iskoláéi“ – die der Schule.

Ezek a székek az iskoláéi. – Diese Stühle gehören der Schule.

A birtokosok számát maga a birtokos mutatja, a birtokok számát csak a szóvégi „-i”. – Die Zahl der Besitzer zeigt der Besitzer selbst, die Zahl der Besitzgegenstände allein das „-i“ am Wortende.

Besitzerein Besitzmehrere Besitze
ein Nachbara szomszédé – das des Nachbarna szomszédéi – die des Nachbarn
mehrere Nachbarna szomszédoké – das der Nachbarna szomszédokéi – die der Nachbarn

Ezek az autók a szomszédokéi. – Diese Autos gehören den Nachbarn.

A mi gyerekeink kicsik, a szomszédokéi már nagyok. – Unsere Kinder sind klein, die der Nachbarn schon groß.

A személyes alakok ugyanúgy képzik a többes számot, mint a „házaim”: az „-i-” a személyjel előtt áll. – Die persönlichen Formen bilden den Plural wie „házaim“ – meine Häuser: Das „-i-“ steht vor der Personalendung.

Personein Besitzmehrere Besitze
1. Sg.enyém – meinsenyéim – die meinen
2. Sg.tiéd, tied – deinstieid – die deinen
3. Sg.övé – seins, ihresövéi – die seinen, die ihren
1. Pl.miénk, mienk – unseresmieink – die unseren
2. Pl.tiétek, tietek – eurestieitek – die euren
3. Pl.övék – ihresövéik – die ihren

A „tieid”, a „mieink” és a „tieitek” rövid „e”-vel áll, az „enyéim”, az „övéi” és az „övéik” megtartja a hosszú „é”-t. – „tieid“, „mieink“ und „tieitek“ stehen mit kurzem „e“, „enyéim“, „övéi“ und „övéik“ behalten das lange „é“.

Ezek a könyvek az enyéim. – Diese Bücher gehören mir.

Ezek a kulcsok a tieid? – Gehören diese Schlüssel dir?

A régi bútorok az övéik. – Die alten Möbel gehören ihnen.

A te gyerekeid jól tanulnak, az enyéim nem. – Deine Kinder lernen gut, meine nicht.

A kérdőszó több birtok esetén „kiéi”, a mindennapokban azonban gyakran „kié” áll. – Das Fragewort für mehrere Besitzgegenstände ist „kiéi“, im Alltag steht aber oft „kié“.

Kiéi ezek a könyvek? – Az enyéim. – Wem gehören diese Bücher? – Mir.

A köznyelvben az „enyéim” mellett „enyémek”, a „kiéi” mellett „kiék” is hallható. – Umgangssprachlich hört man neben „enyéim“ auch „enyémek“ und neben „kiéi“ auch „kiék“.

Főneveknél a köznyelv sokszor több birtokra is az egyszerű „-é”-t használja. – Bei Substantiven verwendet die Umgangssprache oft auch für mehrere Dinge das einfache „-é“.

Ezek a poharak Pistáéi. – Diese Gläser gehören Pista.

Ezek a poharak a Pistáé. – Diese Gläser gehören Pista. (umgangssprachlich)

Előzőleg említett birtok nélkül a többes alakok személyeket jelölnek. – Ohne vorher genannten Besitz bezeichnen die Pluralformen Personen.

Az enyéim otthon várnak. – Die Meinen warten zu Hause.

A mieink megnyerték a meccset. – Unsere haben das Spiel gewonnen.

Birtokos személyjel után hosszú magánhangzósor keletkezhet: „fiaiéi”, öt magánhangzóval, mindegyik külön szótag. – Nach einem Possessivsuffix können lange Vokalfolgen entstehen: „fiaiéi“ – die seiner Söhne –, mit fünf Vokalen, jeder eine eigene Silbe.

Ezek a játékok a fiaiéi. – Diese Spielsachen gehören seinen Söhnen.

A magázó alakok és az „egymás” is így képzik: „önéi”, „önökéi”, „egymáséi”. – Ebenso bilden die Anredeformen und „egymás“ – einander: „önéi“, „önökéi“ – die Ihren –, „egymáséi“ – einander gehörend.

Wortschatz

  • Péteréi – die von Péter
  • szomszédéi – die des Nachbarn
  • szomszédokéi – die der Nachbarn
  • iskoláéi – die der Schule
  • birtoktöbbesítő jel – Pluralzeichen des Besitzes
  • enyéim – die meinen
  • tieid – die deinen
  • övéi – die seinen, die ihren
  • mieink – die unseren
  • tieitek – die euren
  • övéik – die ihren (mehrerer)
  • kiéi – wessen? (mehrere Dinge)
  • enyémek – die meinen (umgangssprachlich)
  • az enyéim – die Meinen, meine Familie
  • a mieink – unsere Leute
  • fiaiéi – die seiner Söhne
  • kesztyű – Handschuh
  • bútor – Möbel
  • pohár – Glas

↑ Hoch zum Seitenanfang

7.Ragok az „-é” után – Kasussuffixe nach „-é“ (→ 6.8.7)

A birtokjeles alak főnévként viselkedik, és bármilyen ragot felvehet. – Die Form mit Besitzzeichen verhält sich wie ein Substantiv und kann jede Endung annehmen.

Tárgyként kötőhangzó nélkül kapja a „-t” ragot; az „é” hosszú marad. – Als Objekt erhält sie die Endung „-t“ ohne Bindevokal; das „é“ bleibt lang.

Nem a te autódat kértem kölcsön, hanem Péterét. – Ich habe mir nicht dein Auto geliehen, sondern das von Péter.

A tárgy ismert dolog, ezért az ige határozott ragozású (→ 10.5). – Das Objekt ist eine bekannte Sache, deshalb steht das Verb in der bestimmten Konjugation.

A biciklim elromlott, ezért a szomszédét használom. – Mein Fahrrad ist kaputt, deshalb benutze ich das des Nachbarn.

A kabátom túl kicsi, felveszem a bátyámét. – Mein Mantel ist zu klein, ich ziehe den meines Bruders an.

Az „-é” után minden más rag is állhat, kötőhangzó nélkül. – Nach „-é“ können auch alle anderen Endungen stehen, ohne Bindevokal.

Az én szobámban hideg van, Annáéban meleg. – In meinem Zimmer ist es kalt, in dem von Anna warm.

Az autója elromlott, ezért az apjáéval jött. – Sein Auto ist kaputt, deshalb ist er mit dem seines Vaters gekommen.

A telefonom lemerült, ezért Annáéról hívtalak. – Mein Telefon war leer, deshalb habe ich dich von dem von Anna aus angerufen.

Összehasonlításban a „-nál/-nél” jelöli a viszonyítás alapját (→ 9.5). – Im Vergleich bezeichnet „-nál/-nél“ die Vergleichsgröße.

A te ötleted jobb Péterénél. – Deine Idee ist besser als die von Péter.

Az „é” magas magánhangzó, mégsem az dönti el a rag hangrendjét, hanem az előtte álló tő. – „é“ ist ein heller Vokal, doch nicht er entscheidet über die Vokalharmonie der Endung, sondern der Stamm davor.

„Péterével”, de „apjáéval”; „Péteréhez”, de „anyjáéhoz”. – „Péterével“ – mit dem von Péter –, aber „apjáéval“ – mit dem seines Vaters; „Péteréhez“, aber „anyjáéhoz“ – zu dem seiner Mutter.

Az „é” itt semleges, mint a „kávéval” szóban (→ 2.4). – „é“ ist hier neutral, wie in „kávéval“ – mit Kaffee.

A személyes alakok magas hangrendűek, ezért magas hangrendű ragot kapnak. – Die persönlichen Formen haben helle Vokale und erhalten deshalb helle Endungen.

Mássalhangzó után a tárgyrag előtt „e” kötőhangzó áll: „enyémet”, „tiédet”, „mienket”, „övéket”; csak „övét” végződik magánhangzóra. – Nach Konsonant steht vor der Objektendung der Bindevokal „e“: „enyémet“, „tiédet“, „mienket“, „övéket“; nur „övét“ endet auf Vokal.

Az esernyőm otthon maradt. Kölcsönadod a tiédet? – Mein Regenschirm ist zu Hause geblieben. Leihst du mir deinen?

A „-val/-vel” „v”-je hasonul a szóvégi mássalhangzóhoz: „enyémmel”, „tiéddel”, „mienkkel”. – Das „v“ von „-val/-vel“ gleicht sich dem Endkonsonanten an: „enyémmel“, „tiéddel“, „mienkkel“.

Az ő tolla nem ír, ezért az enyémmel ír. – Sein Stift schreibt nicht, deshalb schreibt er mit meinem.

A mi utcánkban nincs bolt, az övékben kettő is van. – In unserer Straße gibt es keinen Laden, in ihrer gibt es sogar zwei.

Az „-éi” után sincs kötőhangzó: „Péteréit”, „övéit”. – Auch nach „-éi“ steht kein Bindevokal: „Péteréit“, „övéit“.

A személyjeles többes alakok mássalhangzóra végződnek, ezért „e” kötőhangzót kapnak: „enyéimet”, „mieinket”, „övéiket”. – Die Pluralformen mit Personalendung enden auf Konsonant und erhalten deshalb den Bindevokal „e“: „enyéimet“, „mieinket“, „övéiket“.

A könyveimet már visszaadtam, Péteréit még nem. – Meine Bücher habe ich schon zurückgegeben, die von Péter noch nicht.

Karácsonyt az enyéimmel töltöm. – Weihnachten verbringe ich mit den Meinen.

A toldalékok sorrendje kötött: tő – birtokos személyjel – „-é” – „-i” – rag; a rag mindig a szó végén áll. – Die Reihenfolge der Suffixe ist fest: Stamm – Possessivsuffix – „-é“ – „-i“ – Endung; die Endung steht immer am Wortende.

„Péterénél” más, mint „Péteréknél”: az „-ék” a személyt családjával vagy körével együtt jelöli. – „Péterénél“ – bei dem von Péter, als das von Péter – ist etwas anderes als „Péteréknél“: „-ék“ bezeichnet die Person samt Familie oder Kreis.

Szombaton Péteréknél vacsoráztunk. – Am Samstag haben wir bei Péter und seiner Familie zu Abend gegessen.

A névutó a birtokjeles alak után úgy áll, mint bármely főnév után (→ 5.1). – Eine Postposition steht nach der Form mit Besitzzeichen wie nach jedem Substantiv.

Péteré helyett az enyémet vitte el. – Statt des von Péter hat er meins mitgenommen.

Mindenkinek a magáét. – Jedem das Seine.

Ez a latin „suum cuique” jogelv magyar megfelelője. – Das ist die ungarische Entsprechung des lateinischen Rechtsgrundsatzes „suum cuique“.

Wortschatz

  • Péterét – das von Péter (Objekt)
  • szomszédét – das des Nachbarn (Objekt)
  • bátyámét – den meines Bruders (Objekt)
  • Annáéban – in dem von Anna
  • apjáéval – mit dem seines Vaters
  • anyjáéhoz – zu dem seiner Mutter
  • Péterénél – als das von Péter; bei dem von Péter
  • enyémet – meins (Objekt)
  • tiédet – deins (Objekt)
  • enyémmel – mit meinem
  • tiéddel – mit deinem
  • mienkkel – mit unserem
  • övékben – in ihrem (mehrerer)
  • Péteréit – die von Péter (Objekt)
  • enyéimmel – mit den Meinen
  • Péteréknél – bei Péter und seiner Familie
  • helyett – statt
  • kötőhangzó – Bindevokal

↑ Hoch zum Seitenanfang

8.Állítmányként – Als Prädikat (→ 6.8.8)

Állítmányként a birtokjeles alak a német „gehören” igének felel meg. – Als Prädikat entspricht die Form mit Besitzzeichen dem deutschen Verb „gehören“.

Ez a könyv az enyém. – Dieses Buch gehört mir.

A ház Péteré. – Das Haus gehört Péter.

A park a városé. – Der Park gehört der Stadt.

Az ilyen állítmány neve névszói állítmány (→ 14.4). – Ein solches Prädikat heißt nominales Prädikat.

Jelen idő harmadik személyében nem áll „van”: *„A ház Péteré van.” helytelen. – In der 3. Person Präsens steht kein „van“: *„A ház Péteré van.“ ist falsch.

Más időben és módban megjelenik a „van” megfelelő alakja. – In anderen Zeiten und Modi erscheint die entsprechende Form von „van“ – sein.

A ház a szüleimé volt. – Das Haus gehörte meinen Eltern.

A ház egyszer a tiéd lesz. – Das Haus wird einmal dir gehören.

Bárcsak az enyém lenne! – Wenn es doch mir gehörte!

Első és második személyű alany mellett jelen időben is áll a „van” alakja, az alany személyében. – Bei einem Subjekt der 1. oder 2. Person steht auch im Präsens die Form von „van“, in der Person des Subjekts.

A tiéd vagyok. – Ich gehöre dir.

Az enyém vagy. – Du gehörst mir.

A kérdés „kié?”, a válasz gyakran csak a birtokjeles alak. – Die Frage lautet „kié?“, die Antwort ist oft nur die Form mit Besitzzeichen.

Kié ez a táska? – Az enyém. – Wem gehört diese Tasche? – Mir.

Kié volt ez a ház? – Wem gehörte dieses Haus?

A „kié” csak személyre kérdez; dolog birtokosára a „minek a …” és a birtokos személyjel kérdez. – „kié“ fragt nur nach Personen; nach dem Besitzer einer Sache fragt „minek a …“ mit dem Possessivsuffix.

Ez minek a kulcsa? – Wozu gehört dieser Schlüssel?

A tagadás „nem”-mel történik, nem „nincs”-csel, mert a mondat nem a létezést, hanem a hovatartozást tagadja (→ 6.7). – Verneint wird mit „nem“, nicht mit „nincs“, weil nicht das Vorhandensein, sondern die Zugehörigkeit verneint wird.

Ez nem az enyém. – Das gehört nicht mir.

A kutya nem a miénk, hanem a szomszédé. – Der Hund gehört nicht uns, sondern dem Nachbarn.

Állítmányként a személyes alakok előtt a névelő elmaradhat, főleg hangsúlyos mondatkezdő helyzetben. – Als Prädikat kann der Artikel vor den persönlichen Formen wegfallen, vor allem betont am Satzanfang.

Enyém a szoba. – Mir gehört das Zimmer.

Miénk a ház. – Uns gehört das Haus.

Ha a birtokjeles alak az alany elé kerül, fókuszban áll: ez a birtokos, és nem más (→ 14.8). – Rückt die Form vor das Subjekt, steht sie im Fokus: dieser Besitzer und kein anderer.

Péteré volt a ház, nem Annáé. – Péter gehörte das Haus, nicht Anna.

Többes számú alany mellett a norma szerint az állítmány is többes alakú. – Bei einem Subjekt im Plural steht nach der Norm auch das Prädikat im Plural.

Ezek a könyvek az enyéim. – Diese Bücher gehören mir.

Ezek a ceruzák Annáé. – Diese Bleistifte gehören Anna. (umgangssprachlich)

A „lett” igével a birtokjeles alak azt jelenti, hogy valami valakinek jutott. – Mit „lett“ – wurde – bedeutet die Form, dass etwas jemandem zufiel.

Az első díj Annáé lett. – Den ersten Preis bekam Anna.

Képviselő úr, öné a szó! – Herr Abgeordneter, Sie haben das Wort!

A mutató „azé” és a vonatkozó „akié” elvekben és jelszavakban áll. – Das Demonstrativum „azé“ und das Relativum „akié“ stehen in Grundsätzen und Losungen.

A föld azé, aki megműveli. – Das Land gehört dem, der es bebaut.

Akié a föld, azé a vallás. – Wem das Land gehört, dem gehört die Religion.

Ez a latin „cuius regio, eius religio” elv magyarul; ahol a latin birtokos esetet használ, ott a magyar „-é”-t. – Das ist der lateinische Grundsatz „cuius regio, eius religio“ auf Ungarisch; wo das Lateinische den Genitiv setzt, steht im Ungarischen „-é“.

Wortschatz

  • névszói {név·SZÓi} – Name·WORT·(ZUGEHÖRIGKEIT)(nominal)
  • állítmány – Prädikat
  • névszói állítmány – nominales Prädikat
  • szüleimé – gehört meinen Eltern
  • volt – war
  • lesz – wird sein
  • lenne – wäre
  • bárcsak – wenn doch
  • vagyok – ich bin
  • vagy – du bist
  • minek a – wozu, von was
  • kulcsa – sein Schlüssel
  • ceruza – Bleistift
  • lett – wurde
  • díj – Preis
  • képviselő – Abgeordneter
  • azé – gehört dem
  • akié – wem gehört (Relativ)
  • megművel – bebauen, bestellen
  • vallás – Religion

↑ Hoch zum Seitenanfang

9.Elhatárolás a birtokos személyjeltől – Abgrenzung zum Possessivsuffix (→ 6.8.9)

A birtokos személyjel a birtokon áll, az „-é” a birtokoson. – Das Possessivsuffix steht am Besitz, „-é“ am Besitzer.

Ez Péter háza. – Das ist Péters Haus.

Ez a ház Péteré. – Dieses Haus gehört Péter.

A birtokos személyjel a birtokos személyét és számát jelzi; az „-é” csak azt, hogy a birtok valakié. – Das Possessivsuffix zeigt Person und Zahl des Besitzers an; „-é“ nur, dass der Besitz jemandem gehört.

Az „-é”-nek egyetlen alakja van, a birtokos személyjelnek sok. – „-é“ hat eine einzige Form, das Possessivsuffix viele.

Mindkét fogalom a „birtok” szóra megy vissza, amely a „bír” igéből származik. – Beide Begriffe gehen auf das Wort „birtok“ – Besitz – zurück, das vom Verb „bír“ – besitzen, vermögen – stammt.

Ugyanaz a főnév lehet birtok és birtokos is. – Dasselbe Substantiv kann Besitz und Besitzer sein.

Ez a fiú tanára. – Das ist der Lehrer des Jungen.

Ez a könyv a tanáré. – Dieses Buch gehört dem Lehrer.

A kutyája a kertben alszik. – Sein Hund schläft im Garten.

A kék tál a kutyáé. – Die blaue Schüssel gehört dem Hund.

A „fia” és a „fiúé” két tövet mutat: a birtokos személyjel a régi „fi-” tőhöz, az „-é” a „fiú” alapalakhoz járul. – „fia“ – sein Sohn – und „fiúé“ – das des Jungen – zeigen zwei Stämme: Das Possessivsuffix tritt an den alten Stamm „fi-“, „-é“ an die Grundform „fiú“.

Magas hangrendű szavaknál gyakran csak a magánhangzó hosszúsága különbözteti meg a két toldalékot. – Bei Wörtern mit hellen Vokalen unterscheidet oft nur die Vokallänge die beiden Suffixe.

A gyereke beteg. – Sein Kind ist krank.

A sapka a gyereké. – Die Mütze gehört dem Kind.

A felesége orvos. – Seine Frau ist Ärztin.

A kocsi a feleségé. – Der Wagen gehört der Frau.

A birtokos személyjelnek birtokszó kell, az „-é” viszont épp akkor áll, ha a birtokszó hiányzik. – Das Possessivsuffix braucht ein Besitzwort, „-é“ steht dagegen gerade dann, wenn das Besitzwort fehlt.

Főnév előtt birtokjeles alak nem állhat: *„Péteré autó” nincs, csak „Péter autója”. – Vor einem Substantiv kann keine Form mit „-é“ stehen: *„Péteré autó“ gibt es nicht, nur „Péter autója“ – Péters Auto.

Ez Péter autója, az pedig Annáé. – Das ist Péters Auto, und das ist Annas.

A kérdés is tükrözi a különbséget: a „kié?” „-é”-s választ vár, a „kinek a …?” birtokos személyjeles szerkezetet. – Auch die Frage spiegelt den Unterschied: „kié?“ erwartet eine Antwort mit „-é“, „kinek a …?“ eine Konstruktion mit Possessivsuffix.

Kié ez a kulcs? – A portásé. – Wem gehört dieser Schlüssel? – Dem Pförtner.

Kinek a kulcsa ez? – Wessen Schlüssel ist das?

A két toldalék egy szóban is állhat: előbb a birtokos személyjel, aztán az „-é”; fordított sorrend nincs. – Beide Suffixe können in einem Wort stehen: zuerst das Possessivsuffix, dann „-é“; die umgekehrte Reihenfolge gibt es nicht.

Ez nem a mi kutyánk, hanem a szomszédunké. – Das ist nicht unser Hund, sondern der unseres Nachbarn.

Rag előtt a birtokos személyjel „-e”-je megnyúlik, ezért magas hangrendű szavaknál két alak egybeeshet. – Vor einer Endung wird das „-e“ des Possessivsuffixes lang, deshalb können bei Wörtern mit hellen Vokalen zwei Formen zusammenfallen.

Megtaláltam a gyerekét. – Ich habe sein Kind gefunden. – Oder: Ich habe das (Ding) des Kindes gefunden.

Mély hangrendű szavaknál nincs egybeesés: „tanárát” – a tanárát, „tanárét” – a tanárét. – Bei Wörtern mit dunklen Vokalen gibt es kein Zusammenfallen: „tanárát“ – seinen Lehrer –, „tanárét“ – das des Lehrers (Objekt).

A birtokost háromféleképpen lehet jelölni. – Den Besitzer kann man auf dreierlei Weise kennzeichnen.

Péter háza nagy. – Péters Haus ist groß.

Péternek a háza nagy. – Péters Haus ist groß.

A nagy ház Péteré. – Das große Haus gehört Péter.

Az első két esetben a birtokszó viseli a személyjelet; az „-é”-nél csak a birtokos van jelölve, mint a latin birtokos esetben. – In den ersten beiden Fällen trägt das Besitzwort das Possessivsuffix; bei „-é“ ist nur der Besitzer gekennzeichnet, wie beim lateinischen Genitiv.

Ettől különbözik a birtoklás kifejezése: Péternek van háza (→ 6.7). – Davon verschieden ist der Ausdruck des Habens: Péternek van háza – Péter hat ein Haus.

Itt a ház új és határozatlan; az „A ház Péteré.” mondatban ismert, és csak a birtokosa a kérdés. – Hier ist das Haus neu und unbestimmt; im Satz „A ház Péteré.“ ist es bekannt, und in Frage steht nur sein Besitzer.

Wortschatz

  • birtokos személyjel – Possessivsuffix
  • birtokjel {birtok·JEL} – Besitz·ZEICHEN(Besitzzeichen)
  • bír – besitzen, vermögen
  • háza – sein/ihr Haus
  • tanára – sein/ihr Lehrer
  • tanáré – das des Lehrers
  • kutyája – sein/ihr Hund
  • kutyáé – das des Hundes
  • fia – sein/ihr Sohn
  • fiúé – das des Jungen
  • gyereke – sein/ihr Kind
  • gyereké – das des Kindes
  • felesége – seine Frau
  • feleségé – das der Frau
  • szomszédunké – das unseres Nachbarn
  • gyerekét – sein Kind; das des Kindes (Objekt)
  • tanárát – seinen Lehrer
  • tanárét – das des Lehrers (Objekt)
  • Péternek a háza – Péters Haus

Dieser Text steht unter CC0 1.0 Universell. Eine Quellenangabe ist nicht erforderlich.
Er darf kostenlos kopiert, verändert, veröffentlicht und auch kommerziell genutzt werden.