3.5 Akkusativ und direktes Objekt

« Kapitel 3.4.10  |  Kapitel 3.5  |  Kapitel 3.5.1 »

3.5 Akkusativ und direktes Objekt

Das direkte Objekt trägt im Ungarischen die Fallendung „-t”: kutya → kutyát, könyv → könyvet, könyveimet, őt. Wie das „-t” an Vokal- und Konsonantenstämme, veränderliche Stämme, Plural- und Besitzformen tritt, welche Pronomen ohne „-t” auskommen und wie das Objekt die Verbform bestimmt, fasst diese Seite als zweisprachigen Lesetext zusammen; die ausführlichen Erklärungen stehen auf den Unterseiten (→ 3.5.1, 3.5.2, 3.5.3, 3.5.4, 3.5.5, 3.5.6, 3.5.7, 3.5.8, 3.5.9, 3.5.10).

1.A tárgyrag – Das Akkusativsuffix -t (→ 3.5.1)

A mondat tárgya az, amire a cselekvés irányul. – Das Objekt des Satzes ist das, worauf sich die Handlung richtet.

A tárgyat a „-t” rag jelöli: ez a tárgyrag, az eset neve tárgyeset. – Das Objekt wird durch die Endung „-t“ gekennzeichnet: Sie heißt „tárgyrag“ – Akkusativsuffix –, der Fall „tárgyeset“ – Akkusativ.

A kutya alszik. – Der Hund schläft.

Látok egy kutyát. – Ich sehe einen Hund.

Az orvost várjuk. – Wir erwarten den Arzt.

Olvasom a könyvet. – Ich lese das Buch.

Az alany ragtalan, a tárgy „-t”-re végződik; ez különbözteti meg őket. – Das Subjekt ist endungslos, das Objekt endet auf „-t“; das unterscheidet die beiden.

A németben a különbség csak a hímnemben látszik („der Hund – den Hund”), a magyarban minden főnévnél. – Im Deutschen ist der Unterschied nur beim Maskulinum sichtbar („der Hund – den Hund“), im Ungarischen bei jedem Substantiv.

A tárgy kérdőszava személyre „kit?”, minden másra „mit?”. – Das Fragewort des Objekts lautet für Personen „kit?“ – wen? –, für alles andere „mit?“ – was?.

Kit vársz? – A vendéget várom. – Wen erwartest du? – Ich erwarte den Gast.

Mi történt? – Mit olvasol? – Was ist passiert? – Was liest du?

A német „was” mindkét esetben azonos, a magyar megkülönbözteti: „mi” – „mit”. – Das deutsche „was“ ist in beiden Fällen gleich, das Ungarische unterscheidet „mi“ und „mit“.

A „-t” minden főnévhez ugyanúgy járul: személyhez, állathoz, tárgyhoz, elvont fogalomhoz. – Das „-t“ tritt an jedes Substantiv gleich: an Personen, Tiere, Dinge und Abstrakta.

Anna ismeri Pétert. – Anna kennt Péter.

Péter hallja a zenét. – Péter hört die Musik.

Nyelvtani nem nincs, ezért a ragnak nincsenek nemek szerinti változatai. – Ein grammatisches Geschlecht gibt es nicht, daher hat die Endung keine Varianten nach dem Genus.

A rag nem függ a névelőtől sem. – Die Endung hängt auch nicht vom Artikel ab.

Látom az autót. – Ich sehe das Auto.

Látok egy autót. – Ich sehe ein Auto.

Autót látok. – Ich sehe ein Auto (irgendeines).

A tagadás sem változtat rajta. – Auch die Verneinung ändert nichts daran.

Nem kérek teát. – Ich möchte keinen Tee.

Az orosz tagadás után gyakran birtokos esetet használ; a magyar tárgy tárgyeset marad. – Das Russische setzt nach Verneinung oft den Genitiv; das ungarische Objekt bleibt im Akkusativ.

Mivel a tárgynak saját jele van, szabadon mozoghat a mondatban. – Weil das Objekt sein eigenes Kennzeichen hat, kann es sich im Satz frei bewegen.

A macska látja a kutyát. – Die Katze sieht den Hund.

A kutyát látja a macska. – Den Hund sieht die Katze.

A szórend csak a hangsúlyt helyezi át; a jelentés akkor fordul meg, ha a „-t” a másik főnévre kerül. – Die Wortstellung verlagert nur die Betonung; die Aussage kehrt sich erst um, wenn das „-t“ an das andere Substantiv tritt.

A kutya látja a macskát. – Der Hund sieht die Katze.

Az angolban egyedül a szórend dönt: „The cat sees the dog” – „The dog sees the cat”. – Im Englischen entscheidet allein die Wortstellung: „The cat sees the dog“ – „The dog sees the cat“.

Sok főnév már alapalakjában „t”-re végződik; ez a „t” a tőhöz tartozik. – Viele Substantive enden schon in der Grundform auf „t“; dieses „t“ gehört zum Stamm.

A sajt finom. – Der Käse ist lecker.

Sajtot veszek. – Ich kaufe Käse.

Hogy a bővítmény milyen esetben áll, azt az ige dönti el, nem a német fordítás. – In welchem Fall die Ergänzung steht, entscheidet das Verb, nicht die deutsche Übersetzung.

A „vár”, a „kér”, a „hallgat” és a „megköszön” tárgyat vonz. – „vár“ – warten auf –, „kér“ – bitten um –, „hallgat“ – zuhören – und „megköszön“ – sich bedanken für – verlangen ein Objekt.

Várom a buszt. – Ich warte auf den Bus.

Hallgatom a tanárt. – Ich höre dem Lehrer zu.

Megköszönöm a segítséget. – Ich bedanke mich für die Hilfe.

A „segít” viszont a „-nak/-nek” ragot kívánja: Segítek a gyereknek. – „segít“ – helfen – verlangt dagegen die Endung „-nak/-nek“: Ich helfe dem Kind.

Rendelésben és köszönésben elmarad az ige, a tárgy mégis megtartja a ragját. – In Bestellungen und Grüßen fällt das Verb weg, das Objekt behält trotzdem seine Endung.

Egy kávét, kérem! – Einen Kaffee, bitte!

Jó napot! – Guten Tag!

Jó éjszakát! – Gute Nacht!

A teljes alak: „Jó napot kívánok!”; a német „Guten Tag!” is tárgyeset. – Die volle Form lautet „Jó napot kívánok!“ – Einen guten Tag wünsche ich! –; auch das deutsche „Guten Tag!“ ist ein Akkusativ.

A főnévi igenév állhat tárgy helyén, de nem kap ragot: Szeretek olvasni. – Ein Infinitiv kann an der Stelle des Objekts stehen, erhält aber keine Endung: Ich lese gern.

Wortschatz

  • tárgy – Objekt; Gegenstand
  • tárgyeset {tárgy·eset} – Akkusativ
  • tárgyrag {tárgy·rag} – Akkusativsuffix
  • alany – Subjekt
  • kutyát – Hund (Objekt)
  • könyvet – Buch (Objekt)
  • kit – wen
  • mit – was (Objekt)
  • zenét – Musik (Objekt)
  • teát – Tee (Objekt)
  • sajtot – Käse (Objekt)
  • buszt – Bus (Objekt)
  • segítséget – Hilfe (Objekt)
  • jó napot – guten Tag
  • jó éjszakát – gute Nacht
  • vonz – verlangt (einen Fall), regiert

↑ Hoch zum Seitenanfang

2.Magánhangzós tő – Akkusativ nach vokalischem Stamm (→ 3.5.2)

Ha a szótő magánhangzóra végződik, a „-t” közvetlenül hozzá járul, kötőhangzó nélkül. – Endet der Wortstamm auf einen Vokal, tritt das „-t“ unmittelbar an, ohne Bindevokal.

Egy autót keresek. – Ich suche ein Auto.

Egy taxit hívok. – Ich rufe ein Taxi.

A kaput nézem. – Ich schaue das Tor an.

A rövid „i” és „u” nem nyúlik meg: „taxit”, „kaput”, nem *taxít, *kapút. – Kurzes „i“ und „u“ werden nicht gelängt: „taxit“, „kaput“, nicht *taxít, *kapút.

Hosszú szóvégi magánhangzó sem változik: „cipőt”, „gyűrűt”, „fiút”. – Auch ein langer Endvokal bleibt unverändert: „cipőt“ – Schuh –, „gyűrűt“ – Ring –, „fiút“ – Junge.

A szóvégi „a” és „e” azonban megnyúlik: „a”-ból „á”, „e”-ből „é” lesz. – Auslautendes „a“ und „e“ werden dagegen lang: aus „a“ wird „á“, aus „e“ wird „é“.

Almát veszek. – Ich kaufe Äpfel.

Körtét kérek. – Ich möchte eine Birne.

A mesét olvasom. – Ich lese das Märchen.

A nyúlás a tőhöz tartozik; a rag ugyanaz a puszta „-t”. – Die Längung gehört zum Stamm; die Endung bleibt das bloße „-t“.

Az *almat és a *körtet alak helytelen. – Die Formen *almat und *körtet sind falsch.

Az „a” és az „á”, az „e” és az „é” nemcsak hosszúságban, hanem hangszínben is különbözik. – „a“ und „á“, „e“ und „é“ unterscheiden sich nicht nur in der Länge, sondern auch im Klang.

A „kávé” szóban az „é” eleve hosszú, ezért a „kávét” alakban nincs nyúlás. – In „kávé“ – Kaffee – ist das „é“ von vornherein lang; in „kávét“ gibt es deshalb keine Längung.

Kávét iszom. – Ich trinke Kaffee.

A nyúlás a hangsúlytól és a szó hosszától független: „fát”, „szobát”, „vacsorát”. – Die Längung hängt weder von der Betonung noch von der Wortlänge ab: „fát“ – Baum –, „szobát“ – Zimmer –, „vacsorát“ – Abendessen.

A vacsorát készítem. – Ich bereite das Abendessen zu.

A főnév előtt álló melléknév ragtalan marad; a „-t” csak a főnévre kerül. – Das Adjektiv vor dem Substantiv bleibt ohne Endung; das „-t“ kommt nur an das Substantiv.

Egy piros almát kérek. – Ich möchte einen roten Apfel.

Összetett szóban csak az utolsó tag véghangzója nyúlik meg. – Im Kompositum wird nur der Auslaut des letzten Glieds gelängt.

Az almafát metszi. – Er/Sie beschneidet den Apfelbaum.

Az idegen szavak is beilleszkednek: „fotót”, „metrót”, „pizzát”, „menüt”. – Auch Fremdwörter fügen sich ein: „fotót“ – Foto –, „metrót“ – U-Bahn –, „pizzát“ – Pizza –, „menüt“ – Menü.

Az „a” és az „e” nyúlása nem csak a tárgyragra jellemző: „almák”, „almában”, „almával”. – Die Längung von „a“ und „e“ ist keine Besonderheit des Akkusativs: „almák“ – Äpfel –, „almában“ – im Apfel –, „almával“ – mit dem Apfel.

Néhány rövid szó tárgyesete azonban „v”-s tőből képződik: „ló” – „lovat”, de „só” – „sót” (→ 3.5.5). – Bei einigen kurzen Wörtern wird der Akkusativ dagegen von einem v-Stamm gebildet: „ló“ – „lovat“ – Pferd –, aber „só“ – „sót“ – Salz (→ 3.5.5).

A latin „rosa – rosam” szintén egyetlen mássalhangzót illeszt a tőhöz, de a magánhangzó rövid marad. – Lat. „rosa – rosam“ fügt ebenfalls einen einzigen Konsonanten an, doch der Vokal bleibt kurz.

Wortschatz

  • szótő {szó·tő} – Wortstamm
  • kötőhangzó {kötő·hangzó} – Bindevokal
  • autót – Auto (Objekt)
  • taxit – Taxi (Objekt)
  • kaput – Tor (Objekt)
  • cipőt – Schuh (Objekt)
  • almát – Apfel (Objekt)
  • körtét – Birne (Objekt)
  • kávét – Kaffee (Objekt)
  • vacsorát – Abendessen (Objekt)
  • almafa {alma·fa} – Apfelbaum
  • almafát {alma·fá·t} – Apfelbaum (Objekt)
  • sót – Salz (Objekt)
  • lovat – Pferd (Objekt)

↑ Hoch zum Seitenanfang

3.Mássalhangzós tő – Akkusativ nach konsonantischem Stamm (→ 3.5.3)

Mássalhangzós tő után a „-t” kétféleképpen járulhat a szóhoz: közvetlenül vagy kötőhangzóval. – Nach konsonantischem Stamm kann das „-t“ auf zwei Weisen ans Wort treten: unmittelbar oder mit Bindevokal.

Az asztalt tisztítom. – Ich reinige den Tisch.

A kertet nézem. – Ich schaue den Garten an.

Közvetlen kapcsolódás csak „j, l, ly, n, ny, r, s, sz, z, zs” után lehetséges. – Unmittelbarer Anschluss ist nur nach „j, l, ly, n, ny, r, s, sz, z, zs“ möglich.

Egy buszt várok. – Ich warte auf einen Bus.

Pénzt kérek. – Ich bitte um Geld.

Egy lányt várok. – Ich erwarte ein Mädchen.

Az „sz”, a „zs”, az „ly” és az „ny” egyetlen hangot jelöl; a „busz” tehát egy mássalhangzóra végződik. – „sz“, „zs“, „ly“ und „ny“ bezeichnen je einen einzigen Laut; „busz“ endet also auf einen einzigen Konsonanten.

Az igéből képzett „-ás/-és” végű főnevek mind közvetlenül kapják a ragot: „írást”, „kérdést”, „tanulást”. – Die von Verben abgeleiteten Substantive auf „-ás/-és“ nehmen die Endung alle unmittelbar: „írást“ – Schrift –, „kérdést“ – Frage –, „tanulást“ – das Lernen.

A kérdést értem. – Ich verstehe die Frage.

Ezek után a hangok után sem kötelező a közvetlen kapcsolódás; hogy melyik út érvényes, azt maga a szó dönti el. – Auch nach diesen Lauten ist der unmittelbare Anschluss nicht zwingend; welcher Weg gilt, entscheidet das einzelne Wort.

A falat festjük. – Wir streichen die Wand.

Egy verset olvasunk. – Wir lesen ein Gedicht.

Auslautdirekt „-t”mit Bindevokal
lasztalt – den Tischfalat – die Wand
zpénzt – das Geldházat – das Haus
shúst – das Fleischverset – das Gedicht
lykirályt – den Könighelyet – den Platz
jzajt – den Lärmfejet – den Kopf
rbort – den Weinvárat – die Burg

A rövid, régi alapszavak gyakran kötőhangzót kérnek: „falat”, „halat”, „vajat”, „fejet”. – Kurze, alte Grundwörter verlangen oft einen Bindevokal: „falat“ – Wand –, „halat“ – Fisch –, „vajat“ – Butter –, „fejet“ – Kopf.

A fiatal jövevényszavak többnyire puszta „-t”-t kapnak: „buszt”, „garázst”. – Junge Lehnwörter nehmen meist das bloße „-t“: „buszt“ – Bus –, „garázst“ – Garage.

A többes szám nem segít: ott mássalhangzó után mindig kötőhangzó áll, „asztalok” és „falak” egyaránt (→ 3.4.3). – Der Plural hilft nicht weiter: Dort steht nach Konsonant immer ein Bindevokal, „asztalok“ – Tische – wie „falak“ – Wände (→ 3.4.3).

Minden más mássalhangzó után mindig kötőhangzó áll: a zárhangok és az „m, v, f, h, c, cs, gy” után. – Nach allen anderen Konsonanten steht immer ein Bindevokal: nach den Verschlusslauten und nach „m, v, f, h, c, cs, gy“.

Egy filmet nézek. – Ich schaue einen Film.

A hegyet nézzük. – Wir schauen den Berg an.

Az ablakot tisztítjuk. – Wir putzen das Fenster.

Mássalhangzó-torlódás után is kötőhangzó következik: „parkot”, „boltot”, „kulcsot”. – Auch nach einer Konsonantengruppe folgt ein Bindevokal: „parkot“ – Park –, „boltot“ – Laden –, „kulcsot“ – Schlüssel.

Kettőzött mássalhangzó után többnyire szintén: „tollat”, „orrot”. – Nach Doppelkonsonanten meist ebenfalls: „tollat“ – Stift –, „orrot“ – Nase.

A „t”-re végződő tő „t”-je megmarad, és a rag kötőhangzó után következik: „sajtot”, „kabátot”. – Das „t“ eines Stammes auf „t“ bleibt erhalten, und die Endung folgt nach einem Bindevokal: „sajtot“ – Käse –, „kabátot“ – Mantel.

A magyar szótárak ezért minden főnévnél megadják a tárgyesetet: „fal, -at”, „asztal, -t”. – Ungarische Wörterbücher geben deshalb bei jedem Substantiv den Akkusativ an: „fal, -at“, „asztal, -t“.

A „helyet” mellett állandósult kifejezésekben „helyt” is él: „helyt ad”, „helytáll”. – Neben „helyet“ lebt in festen Wendungen auch „helyt“: „helyt ad“ – stattgeben –, „helytáll“ – sich bewähren.

Wortschatz

  • asztalt – den Tisch
  • kertet – den Garten
  • buszt – den Bus
  • pénzt – Geld (Objekt)
  • lányt – das Mädchen
  • kérdést – die Frage
  • falat – die Wand
  • verset – das Gedicht
  • hegyet – den Berg
  • ablakot – das Fenster
  • kulcsot – den Schlüssel
  • tollat – den Stift
  • kabátot – den Mantel
  • mássalhangzó-torlódás – Konsonantengruppe
  • jövevényszó {jövevény·szó} – Lehnwort
  • helytáll – sich bewähren

↑ Hoch zum Seitenanfang

4.A kötőhangzó – Akkusativ mit Bindevokal (→ 3.5.4)

A tárgyrag előtti kötőhangzó négyféle lehet: „a”, „o”, „e” vagy „ö”. – Der Bindevokal vor dem Akkusativsuffix kann einer von vier sein: „a“, „o“, „e“ oder „ö“.

A hangrend csak két lehetőségre szűkít: mély hangrendű szóban „a” vagy „o”, magas hangrendűben „e” vagy „ö” áll. – Die Vokalklasse engt nur auf zwei Möglichkeiten ein: in hintervokalischen Wörtern steht „a“ oder „o“, in vordervokalischen „e“ oder „ö“.

Házat keresünk. – Wir suchen ein Haus.

Egy ablakot rajzolok. – Ich zeichne ein Fenster.

A *házot és a *napat alak nem létezik. – Die Formen *házot und *napat gibt es nicht.

A mély hangrendű szavak többsége „o”-t kap: „napot”, „virágot”, „barátot”, „csomagot”. – Die meisten hintervokalischen Wörter nehmen „o“: „napot“ – Tag –, „virágot“ – Blume –, „barátot“ – Freund –, „csomagot“ – Paket.

Egy kisebb, zárt csoport „a”-t kap: főleg régi, rövid szavak, testrészek, állatok, a ház részei. – Eine kleinere, geschlossene Gruppe nimmt „a“: vor allem alte, kurze Wörter, Körperteile, Tiere, Teile des Hauses.

Egy fogat rajzolok. – Ich zeichne einen Zahn.

Egy ágyat veszünk. – Wir kaufen ein Bett.

Egy halat nézek. – Ich schaue einen Fisch an.

Magas hangrendű szóban „e” áll, ha az utolsó magánhangzó ajakréses (e, é, i, í). – In vordervokalischen Wörtern steht „e“, wenn der letzte Vokal ungerundet ist (e, é, i, í).

Egy szöveget olvasok. – Ich lese einen Text.

Egy füzetet kérek. – Ich möchte ein Heft.

Ha az utolsó magánhangzó ajakkerekítéses (ö, ő, ü, ű), rendszerint „ö” következik. – Ist der letzte Vokal gerundet (ö, ő, ü, ű), folgt in der Regel „ö“.

Gyümölcsöt veszek. – Ich kaufe Obst.

Bőröndöt keresünk. – Wir suchen einen Koffer.

Egy kis, régi szócsoport ajakkerekítéses magánhangzó után is „e”-t kap: „könyvet”, „földet”, „fület”, „völgyet”, „övet”. – Eine kleine, alte Wortgruppe nimmt auch nach gerundetem Vokal „e“: „könyvet“ – Buch –, „földet“ – Erde –, „fület“ – Ohr –, „völgyet“ – Tal –, „övet“ – Gürtel.

Könyvet keresünk. – Wir suchen ein Buch.

A „völgy” és a „gyöngy” egyformán épül, mégis „völgyet”, de „gyöngyöt”. – „völgy“ – Tal – und „gyöngy“ – Perle – sind gleich gebaut, und doch heißt es „völgyet“, aber „gyöngyöt“.

Az „a”-s és az „e”-s csoport szavai nyitótövek: kötőhangzójuk mindig nyílt (→ 2.6.5). – Die Wörter der a- und der e-Gruppe sind öffnende Stämme („nyitótő“): Ihr Bindevokal ist immer offen (→ 2.6.5).

Ott is megtartják a kötőhangzót, ahol más szavak közvetlenül kapják a ragot: „falat”, de „dalt”; „házat”, de „gázt”; „fület”, de „kört”. – Sie behalten den Bindevokal auch dort, wo andere Wörter die Endung unmittelbar nehmen: „falat“ – Wand –, aber „dalt“ – Lied –; „házat“ – Haus –, aber „gázt“ – Gas –; „fület“ – Ohr –, aber „kört“ – Kreis.

Ugyanez a kötőhangzó jelenik meg a többes számban: „házak – házat”, „napok – napot”, „könyvek – könyvet”, „gömbök – gömböt”. – Derselbe Bindevokal erscheint im Plural: „házak – házat“, „napok – napot“, „könyvek – könyvet“, „gömbök – gömböt“.

A „híd” magas hangú, mégis mély kötőhangzót kap: „hidat”; a „víz” a várt „e”-t: „vizet”. – „híd“ – Brücke – hat einen vorderen Vokal und nimmt trotzdem einen hinteren Bindevokal: „hidat“; „víz“ – Wasser – nimmt das erwartete „e“: „vizet“.

A számnevek is megoszlanak: „egyet”, „ötöt”, „hatot”, „nyolcat”, „százat”. – Auch die Zahlwörter verteilen sich: „egyet“ – eins –, „ötöt“ – fünf –, „hatot“ – sechs –, „nyolcat“ – acht –, „százat“ – hundert.

Nyolcat kérek. – Ich möchte acht.

Rövidítésnél a kiejtés dönt: „PDF-et” („pé-dé-ef”), de „CD-t” („cé-dé”). – Bei Abkürzungen entscheidet die Aussprache: „PDF-et“ (gesprochen „pé-dé-ef“), aber „CD-t“ („cé-dé“).

A latinban a ragozási osztály az egész végződéssort meghatározza, a magyarban csak a kötőhangzót. – Im Lateinischen bestimmt die Deklinationsklasse die ganze Endungsreihe, im Ungarischen nur den Bindevokal.

Wortschatz

  • hangrend {hang·rend} – Vokalklasse
  • nyitótő {nyitó·tő} – öffnender Stamm
  • házat – Haus (Objekt)
  • napot – Tag (Objekt)
  • fogat – Zahn (Objekt)
  • ágyat – Bett (Objekt)
  • szöveget – Text (Objekt)
  • gyümölcsöt – Obst (Objekt)
  • bőröndöt – Koffer (Objekt)
  • könyvet – Buch (Objekt)
  • földet – Erde, Land (Objekt)
  • gyöngyöt – Perle (Objekt)
  • dalt – Lied (Objekt)
  • nyolcat – acht (Objekt)
  • ajakréses – ungerundet
  • ajakkerekítéses – gerundet

↑ Hoch zum Seitenanfang

5.Változó tövek – Akkusativ veränderlicher Nominalstämme (→ 3.5.5)

A változó tövű főnevek a ragot nem az alapalakhoz, hanem egy tőváltozathoz kapják. – Veränderliche Substantive erhalten die Endung nicht an der Grundform, sondern an einer Stammvariante.

Rövidülő tövek: az utolsó szótag hosszú magánhangzója megrövidül. – Kürzende Stämme: Der lange Vokal der letzten Silbe wird kurz.

Vizet kérek. – Ich möchte Wasser.

Kenyeret veszünk. – Wir kaufen Brot.

Egy madarat látok. – Ich sehe einen Vogel.

Az utat keressük. – Wir suchen den Weg.

Rövidülés után mély hangrendű szóban mindig „-at”, magasban „-et” áll: „utat”, „hidat”, „kezet”, „tüzet”. – Nach Kürzung steht in hintervokalischen Wörtern immer „-at“, in vordervokalischen „-et“: „utat“ – Weg –, „hidat“ – Brücke –, „kezet“ – Hand –, „tüzet“ – Feuer.

A legtöbb hosszú magánhangzós szó nem rövidül: „képet”, „szívet”, „vért”, „hírt”. – Die meisten Wörter mit langem Vokal kürzen nicht: „képet“ – Bild –, „szívet“ – Herz –, „vért“ – Blut –, „hírt“ – Nachricht.

Hangkivető tövek: az utolsó szótag magánhangzója kiesik. – Vokal auswerfende Stämme („hangkivető tő“): Der Vokal der letzten Silbe fällt aus.

A bokrot nézem. – Ich schaue den Busch an.

A tükröt tisztítom. – Ich putze den Spiegel.

Egy termet keresünk. – Wir suchen einen Saal.

Ugyanígy: „sátor – sátrat”, „majom – majmot”, „álom – álmot”, „fészek – fészket”. – Ebenso: „sátor – sátrat“ – Zelt –, „majom – majmot“ – Affe –, „álom – álmot“ – Traum –, „fészek – fészket“ – Nest.

Néhány szóban a kiesés hangátvetéssel vagy rövidüléssel jár együtt: „teher – terhet”, „pehely – pelyhet”, „lélek – lelket”. – Bei einigen Wörtern verbindet sich der Ausfall mit einer Lautumstellung oder einer Kürzung: „teher – terhet“ – Last –, „pehely – pelyhet“ – Flocke –, „lélek – lelket“ – Seele.

„v”-s tövek: néhány rövid, hosszú magánhangzóra végződő szó „v”-vel bővül, és a magánhangzó többnyire megrövidül. – v-Stämme: Einige kurze Wörter auf langen Vokal werden um ein „v“ erweitert, und der Vokal wird meist kurz.

Egy lovat rajzolok. – Ich zeichne ein Pferd.

Egy tavat keresünk. – Wir suchen einen See.

Egy követ hozok. – Ich bringe einen Stein.

A tehén füvet eszik. – Die Kuh frisst Gras.

A „mű” megtartja hosszú „ű”-jét: „művet”. – „mű“ – Werk – behält sein langes „ű“: „művet“.

A legtöbb „-ó/-ő” végű szó nem „v”-s tő: „nőt”, „sót”, „autót”. – Die meisten Wörter auf „-ó/-ő“ sind keine v-Stämme: „nőt“ – Frau –, „sót“ – Salz –, „autót“ – Auto.

Hogy melyik tőváltozat jelenik meg, azt a rag is eldönti. – Welche Stammvariante erscheint, entscheidet auch die Endung.

A tárgyrag előtt a tőváltozat, a legtöbb más esetrag előtt az alapalak áll: „vizet”, de „vízben”; „lovat”, de „lóval”. – Vor dem Akkusativsuffix steht die Stammvariante, vor den meisten anderen Fallendungen die Grundform: „vizet“, aber „vízben“ – im Wasser –; „lovat“, aber „lóval“ – mit dem Pferd.

A hal a vízben úszik. – Der Fisch schwimmt im Wasser.

Kézzel írom a levelet. – Ich schreibe den Brief mit der Hand.

A tárgyeset többnyire a többes számból kikövetkeztethető: „lovak – lovat”, „bokrok – bokrot”, „kövek – követ”. – Der Akkusativ lässt sich meist aus dem Plural erschließen: „lovak – lovat“, „bokrok – bokrot“, „kövek – követ“.

Kivétel a „szó” és a „falu”: „szavak”, „falvak”, de „szót”, „falut”. – Ausnahmen sind „szó“ – Wort – und „falu“ – Dorf –: „szavak“, „falvak“, aber „szót“, „falut“.

A tőváltozat egybe is eshet más szavakkal: a „nevet” a „név” tárgyesete, de ige is. – Die Stammvariante kann auch mit anderen Wörtern zusammenfallen: „nevet“ ist der Akkusativ von „név“ – Name –, aber auch ein Verb.

A nevet írom. – Ich schreibe den Namen.

A gyerek nevet. – Das Kind lacht.

Ugyanez a tőváltozat a képzők előtt is megjelenik: „vizes”, „köves”, „lovas”. – Dieselbe Stammvariante erscheint auch vor Ableitungssuffixen: „vizes“ – nass –, „köves“ – steinig –, „lovas“ – Reiter.

Wortschatz

  • tőváltozat {tő·változat} – Stammvariante
  • hangkivető {hang·ki·vető} tő – Vokal auswerfender Stamm
  • vizet – Wasser (Objekt)
  • kenyeret – Brot (Objekt)
  • madarat – Vogel (Objekt)
  • utat – Weg (Objekt)
  • bokrot – Busch (Objekt)
  • tükröt – Spiegel (Objekt)
  • termet – Saal (Objekt)
  • lovat – Pferd (Objekt)
  • tavat – See (Objekt)
  • követ – Stein (Objekt)
  • művet – Werk (Objekt)
  • vízben – im Wasser
  • lóval – mit dem Pferd
  • nevet – er/sie lacht
  • vizes {vizes} – nass

↑ Hoch zum Seitenanfang

6.A többes szám tárgyesete – Akkusativ des Plurals (→ 3.5.6)

A többes szám tárgyesetében két toldalék áll egymás után: előbb a „-k” többesjel, aztán a tárgyrag. – Im Akkusativ des Plurals stehen zwei Suffixe hintereinander: zuerst das Pluralzeichen „-k“, dann das Akkusativsuffix.

A könyveket olvassuk. – Wir lesen die Bücher.

Az autókat nézem. – Ich schaue die Autos an.

A sorrend kötött: a jel megelőzi a ragot; *házatak nincs. – Die Reihenfolge ist fest: Das Zeichen geht der Endung voraus; *házatak gibt es nicht.

A „-k” után mindig kötőhangzó áll, mert „-kt” a szó végén nem lehet. – Nach dem „-k“ steht immer ein Bindevokal, denn „-kt“ ist am Wortende nicht möglich.

Ez a kötőhangzó csak „a” vagy „e” lehet, „o” vagy „ö” soha: a „-k” nyitótőként viselkedik. – Dieser Bindevokal kann nur „a“ oder „e“ sein, nie „o“ oder „ö“: Das „-k“ verhält sich wie ein öffnender Stamm.

A virágokat nézzük. – Wir schauen die Blumen an.

A gömböket a dobozba teszem. – Ich lege die Kugeln in die Schachtel.

Egyes számban tehát „virágot” és „gömböt”, többes számban „virágokat” és „gömböket”. – Im Singular heißt es also „virágot“ und „gömböt“, im Plural „virágokat“ und „gömböket“.

Magánhangzós tő után is kell a kötőhangzó: „autót”, de „autókat”. – Auch nach einem Vokalstamm ist der Bindevokal nötig: „autót“, aber „autókat“.

Az „a” és „e” nyúlása és a tőváltozás már a többes számban megtörténik; a tárgyrag nem változtat rajta. – Die Längung von „a“ und „e“ und die Stammveränderung geschehen schon im Plural; das Akkusativsuffix ändert daran nichts.

Az almákat válogatom. – Ich sortiere die Äpfel.

A lovakat figyelem. – Ich beobachte die Pferde.

A leveleket olvasom. – Ich lese die Briefe.

Az új szavakat felírom. – Ich schreibe die neuen Wörter auf.

Számnév és mennyiségjelző után egyes szám áll, a tárgyesetben is: „két széket”, „sok könyvet”, „minden gyereket”. – Nach Zahl- und Mengenwörtern steht der Singular, auch im Akkusativ: „két széket“ – zwei Stühle –, „sok könyvet“ – viele Bücher –, „minden gyereket“ – alle Kinder.

Öt vendéget hívtunk meg. – Wir haben fünf Gäste eingeladen.

A mutató névmás a névelős főnévhez igazodik. – Das Demonstrativpronomen richtet sich nach dem Substantiv mit Artikel.

Ezeket a régi házakat nézem. – Ich schaue mir diese alten Häuser an.

Azokat a székeket kérem. – Ich möchte jene Stühle.

Az önállóan álló melléknév maga kapja a jelet és a ragot. – Ein allein stehendes Adjektiv nimmt selbst Zeichen und Endung.

A pirosakat kérem. – Ich möchte die roten.

A birtokos többes számot nem a „-k”, hanem az „-i-” jelöli: „könyveket”, de „könyveimet” (→ 6.4). – Bei Besitzformen bezeichnet nicht „-k“, sondern „-i-“ die Mehrzahl: „könyveket“ – die Bücher –, aber „könyveimet“ – meine Bücher (→ 6.4).

A kérdőszavaknak is van többes számú tárgyesete: „kiket?”, „miket?”, „melyikeket?”. – Auch die Fragewörter haben einen Akkusativ Plural: „kiket?“, „miket?“, „melyikeket?“.

Kiket hívtál meg? – Wen (welche Leute) hast du eingeladen?

A latinban és az oroszban egyetlen végződés jelöli a számot és az esetet, a magyarban kettő. – Im Lateinischen und Russischen bezeichnet eine einzige Endung Zahl und Fall, im Ungarischen zwei.

A németben a többes szám alany- és tárgyesete egybeesik: „die Häuser”. – Im Deutschen fallen Nominativ und Akkusativ Plural zusammen: „die Häuser“.

Wortschatz

  • többesjel {többes·jel} – Pluralzeichen
  • könyveket – die Bücher (Objekt)
  • autókat – die Autos (Objekt)
  • virágokat – die Blumen (Objekt)
  • gömböket – die Kugeln (Objekt)
  • almákat – die Äpfel (Objekt)
  • lovakat – die Pferde (Objekt)
  • leveleket – die Briefe (Objekt)
  • szavakat – die Wörter (Objekt)
  • két széket – zwei Stühle (Objekt)
  • ezeket – diese (Objekt)
  • azokat – jene (Objekt)
  • pirosakat – die roten (Objekt)
  • kiket – wen (mehrere)

↑ Hoch zum Seitenanfang

7.Birtokos személyjel és tárgyrag – Akkusativ nach Possessivsuffixen (→ 3.5.7)

A birtokos személyjeles főnévnél a tárgyrag a szó végére, a személyjel után kerül. – Bei Substantiven mit Possessivsuffix tritt das Akkusativsuffix ans Wortende, hinter das Personalzeichen.

A könyvemet olvasom. – Ich lese mein Buch.

A házadat nézem. – Ich schaue mir dein Haus an.

Megkaptam a leveledet. – Ich habe deinen Brief bekommen.

Személyjel után a kötőhangzó mindig „a” vagy „e”: „kulcsot”, de „kulcsomat”; „gyümölcsöt”, de „gyümölcsömet”. – Nach einem Personalzeichen ist der Bindevokal immer „a“ oder „e“: „kulcsot“, aber „kulcsomat“ – meinen Schlüssel –; „gyümölcsöt“, aber „gyümölcsömet“ – mein Obst.

Harmadik személyben a személyjel „-a/-e” hangja megnyúlik, és a „-t” kötőhangzó nélkül járul hozzá. – In der 3. Person wird das „-a/-e“ des Personalzeichens gelängt, und das „-t“ tritt ohne Bindevokal an.

A házát látom. – Ich sehe sein/ihr Haus.

Elfelejtette a táskáját. – Er/Sie hat seine/ihre Tasche vergessen.

Többes számú birtokosnál: „házunkat”, „házatokat”, „házukat”. – Bei mehreren Besitzern: „házunkat“ – unser Haus –, „házatokat“ – euer Haus –, „házukat“ – ihr Haus.

Az első és a második személyű „-m” és „-d” után a tárgyrag el is maradhat. – Nach dem „-m“ der 1. und dem „-d“ der 2. Person kann das Akkusativsuffix auch wegfallen.

Keresem a táskámat. – Ich suche meine Tasche.

Keresem a táskám. – Ich suche meine Tasche.

Mindkét alak helyes; a rag nélküli főleg a beszélt nyelvben gyakori. – Beide Formen sind richtig; die Form ohne Endung ist vor allem in der gesprochenen Sprache häufig.

Add a kezed! – Gib mir deine Hand!

Több birtok esetén is így van: „könyveimet” vagy „könyveim”; harmadik személyben viszont „könyveit”. – Auch bei mehreren Besitztümern: „könyveimet“ oder „könyveim“ – meine Bücher –; in der 3. Person dagegen „könyveit“ – seine/ihre Bücher.

A többi személyben a rag nem maradhat el: „könyvét”, „házunkat”, „házukat”. – In den übrigen Personen kann die Endung nicht wegfallen: „könyvét“, „házunkat“, „házukat“.

Rag nélkül az ige mutatja meg, alany-e vagy tárgy a birtokos alak. – Ohne Endung zeigt das Verb, ob die Besitzform Subjekt oder Objekt ist.

Fáj a kezem. – Meine Hand tut weh.

Nézem a kezem. – Ich schaue meine Hand an.

A kötőhangzó egyforma hangzású szavakat is megkülönböztet: „fánkot”, de „fánkat”. – Der Bindevokal unterscheidet auch gleich klingende Wörter: „fánkot“ – den Krapfen –, aber „fánkat“ – unseren Baum.

A birtokos személyjeles tárgy határozott, ezért az ige határozott ragozású (→ 3.5.10). – Ein Objekt mit Personalzeichen ist bestimmt; das Verb steht deshalb in der bestimmten Konjugation (→ 3.5.10).

A német a birtokos névmáson jelöli az esetet („mein Freund – meinen Freund”), a magyar egyetlen szóban: „barátom – barátomat”. – Das Deutsche markiert den Fall am Possessivpronomen („mein Freund – meinen Freund“), das Ungarische in einem einzigen Wort: „barátom – barátomat“.

Wortschatz

  • birtokos {birtokos} – besitzanzeigend
  • személyjel {személy·jel} – Personalzeichen
  • könyvemet – mein Buch (Objekt)
  • házadat – dein Haus (Objekt)
  • kulcsomat – meinen Schlüssel (Objekt)
  • gyümölcsömet – mein Obst (Objekt)
  • házát – sein/ihr Haus (Objekt)
  • táskáját – seine/ihre Tasche (Objekt)
  • házunkat – unser Haus (Objekt)
  • házukat – ihr Haus (Objekt)
  • táskám – meine Tasche (auch als Objekt)
  • kezed – deine Hand (auch als Objekt)
  • könyveit – seine/ihre Bücher (Objekt)
  • fánkot – den Krapfen
  • fánkat – unseren Baum

↑ Hoch zum Seitenanfang

8.Névmások tárgyesete – Pronomen im Akkusativ (→ 3.5.8)

A névmások tárgyesete is többnyire látható „-t”-re végződik. – Auch der Akkusativ der Pronomen endet meist auf ein sichtbares „-t“.

Kivétel az „engem” és a „téged”: ezek kész tárgyas alakok, „-t” nélkül. – Ausnahmen sind „engem“ – mich – und „téged“ – dich –: fertige Objektformen ohne „-t“.

Péter lát engem. – Péter sieht mich.

Anna vár téged. – Anna erwartet dich.

Az *ént és a *tet alak nem létezik. – Die Formen *ént und *tet gibt es nicht.

A latin is hasonlóan jár el: a „rosam” „-m”-re végződik, a „mē” és a „tē” nem. – Ähnlich das Lateinische: „rosam“ endet auf „-m“, „mē“ – mich – und „tē“ – dich – nicht.

A harmadik személy főnévként viselkedik: „őt”, „őket”. – Die 3. Person verhält sich wie ein Substantiv: „őt“ – ihn, sie –, „őket“ – sie (mehrere).

Látom őt. – Ich sehe ihn. / Ich sehe sie.

Ismered őket? – Kennst du sie (mehrere Personen)?

Az „őt” hosszú „ő”-vel írandó; rövid „ö”-vel az „öt” számnév. – „őt“ wird mit langem „ő“ geschrieben; mit kurzem „ö“ ist „öt“ das Zahlwort „fünf“.

A többes szám első és második személye: „minket”, „titeket”. – Die 1. und 2. Person Plural: „minket“ – uns –, „titeket“ – euch.

Péter vár minket. – Péter erwartet uns.

A „mit” a „mi?” kérdőszó tárgyesete, nem a „mi” személyes névmásé. – „mit“ ist der Akkusativ des Frageworts „mi?“ – was? –, nicht des Personalpronomens „mi“ – wir.

Az udvarias névmások tárgyesete: „önt”, „önöket”, „magát”, „magukat”. – Der Akkusativ der Höflichkeitspronomen: „önt“, „önöket“, „magát“, „magukat“ – Sie.

Önt keresem. – Ich suche Sie.

A kérdő, a mutató és a határozatlan névmás szabályosan kapja a ragot: „kit”, „mit”, „ezt”, „azt”, „senkit”, „valamit”. – Frage-, Demonstrativ- und Indefinitpronomen nehmen die Endung regelmäßig: „kit“, „mit“, „ezt“, „azt“, „senkit“ – niemanden –, „valamit“ – etwas.

Ezt választom. – Ich wähle dies.

Senkit sem látok. – Ich sehe niemanden.

Az „engem” és a „téged” mellett ritkább, népies alak az „engemet” és a „tégedet”. – Neben „engem“ und „téged“ gibt es die selteneren, volkstümlichen Formen „engemet“ und „tégedet“.

A „minket” és a „titeket” egyenrangú párja a „bennünket” és a „benneteket”. – Gleichwertige Nebenformen zu „minket“ und „titeket“ sind „bennünket“ und „benneteket“.

Péter lát bennünket. – Péter sieht uns.

A visszaható névmás első és második személyében a rag elmaradhat: „magamat” vagy „magam”, „magadat” vagy „magad”; a harmadikban mindig „magát”. – Beim Reflexivpronomen kann die Endung in der 1. und 2. Person fehlen: „magamat“ oder „magam“ – mich selbst –, „magadat“ oder „magad“ – dich selbst –; in der 3. Person immer „magát“ – sich.

Látom magam a tükörben. – Ich sehe mich im Spiegel.

Jól érzem magam. – Ich fühle mich wohl.

Péter látja magát a tükörben. – Péter sieht sich im Spiegel.

Wortschatz

  • személyes névmás {személyes név·más} – Personalpronomen
  • visszaható névmás {vissza·ható név·más} – Reflexivpronomen
  • engem – mich
  • téged – dich
  • őt – ihn, sie
  • őket – sie (mehrere)
  • minket – uns
  • titeket – euch
  • önt – Sie (Objekt)
  • önöket – Sie (mehrere, Objekt)
  • ezt – dies (Objekt)
  • senkit – niemanden
  • valamit – etwas (Objekt)
  • bennünket – uns
  • benneteket – euch
  • magamat – mich selbst
  • magát – sich; Sie (Objekt)

↑ Hoch zum Seitenanfang

9.Közvetlen és belső tárgy – Direktes und inneres Objekt (→ 3.5.9)

Minden tárgyragos bővítmény közvetlen tárgy: a cselekvés közvetlenül rá irányul. – Jede Ergänzung mit Akkusativsuffix ist ein direktes Objekt: Die Handlung richtet sich unmittelbar auf sie.

Péter olvas egy könyvet. – Péter liest ein Buch.

A tárgyat vonzó ige tárgyas ige, a tárgy nélküli tárgyatlan ige. – Ein Verb mit Objekt ist ein „tárgyas ige“ – transitives Verb –, eines ohne Objekt ein „tárgyatlan ige“ – intransitives Verb.

A belső tárgy a cselekvés tartalmát nevezi meg, gyakran az igével azonos tőből. – Das innere Objekt nennt den Inhalt der Handlung, oft aus demselben Stamm wie das Verb.

Szép álmot álmodtam. – Ich hatte einen schönen Traum.

Egy régi éneket énekelünk. – Wir singen ein altes Lied.

Egy magyar táncot táncolnak. – Sie tanzen einen ungarischen Tanz.

A belső tárgy is közvetlen tárgy: „-t” ragja van, és a „mit?” kérdésre felel. – Auch das innere Objekt ist ein direktes Objekt: Es hat die Endung „-t“ und antwortet auf die Frage „mit?“.

Rendszerint jelző áll mellette; a puszta „Álmodtam.” is teljes mondat. – Meist steht ein Attribut dabei; das bloße „Álmodtam.“ – Ich habe geträumt – ist ein vollständiger Satz.

Tágabb értelemben tartalmi tárgy a „történetet mesél” és a „dalt énekel” is. – Im weiteren Sinn sind auch „történetet mesél“ – eine Geschichte erzählen – und „dalt énekel“ – ein Lied singen – Inhaltsobjekte.

Nyugodt életet él. – Er/Sie führt ein ruhiges Leben.

Tetszőleges „-ás/-és” képzős főnév nem állhat belső tárgyként: *olvasást olvas. – Ein beliebiges Substantiv auf „-ás/-és“ kann nicht als inneres Objekt stehen: *olvasást olvas.

A németben is van ilyen szerkezet („ein Lied singen”), de gyakran más igét választ: „einen Traum haben”, „ein Leben führen”. – Auch das Deutsche kennt die Fügung („ein Lied singen“), wählt aber oft ein anderes Verb: „einen Traum haben“, „ein Leben führen“.

Szép álmokat! – Schöne Träume!

Jelentése szerint a tárgy lehet érintett dolog, létrehozott eredmény vagy tartalom; a forma mindig ugyanaz. – Nach der Bedeutung kann das Objekt ein betroffener Gegenstand, ein hervorgebrachtes Ergebnis oder ein Inhalt sein; die Form ist immer dieselbe.

A kenyeret vágja. – Er/Sie schneidet das Brot.

Egy levelet ír a tanár. – Der Lehrer schreibt einen Brief.

A „-t”-nek határozói értéke is lehet; ilyenkor a „hogy?” kérdés illik rá, nem a „mit?”. – Das „-t“ kann auch adverbialen Wert haben; dann passt die Frage „hogy?“ – wie? –, nicht „mit?“.

Jót aludtam. – Ich habe gut geschlafen.

Nagyot nevetett. – Er/Sie lachte laut auf.

Időtartam és távolság is állhat „-t” raggal, mint a németben. – Auch Dauer und Strecke können wie im Deutschen mit „-t“ stehen.

Két órát aludtam. – Ich habe zwei Stunden geschlafen.

Öt kilométert futottunk. – Wir sind fünf Kilometer gelaufen.

Wortschatz

  • közvetlen tárgy – direktes Objekt
  • belső tárgy – inneres Objekt
  • tárgyas {tárgyas} ige – transitives Verb
  • tárgyatlan {tárgyatlan} ige – intransitives Verb
  • álom – Traum; Schlaf
  • álmot – Traum (Objekt)
  • álmodik – träumt
  • éneket – Lied (Objekt)
  • énekel {énekel} – singt
  • táncot – Tanz (Objekt)
  • táncol {táncol} – tanzt
  • élet {élet} – Leben
  • jót – (adverbial) gut
  • nagyot – (adverbial) groß, laut
  • órát – Stunde (Objekt)

↑ Hoch zum Seitenanfang

10.Tárgy és igeragozás – Zusammenhang mit der Verbkonjugation (→ 3.5.10)

A „-t” csak azt mutatja, hogy tárgy van a mondatban; az ige alakját a tárgy fajtája határozza meg. – Das „-t“ zeigt nur, dass ein Objekt im Satz steht; die Form des Verbs bestimmt die Art des Objekts.

Olvasok egy könyvet. – Ich lese ein Buch.

Olvasom a könyvet. – Ich lese das Buch.

Határozatlan tárgy mellett általános ragozás, határozott tárgy mellett határozott ragozás áll. – Bei unbestimmtem Objekt steht die allgemeine Konjugation („általános ragozás“), bei bestimmtem die definite („határozott ragozás“).

Egyes szám első személyben az általános ragozás végződése „-ok/-ek/-ök”, a határozotté „-om/-em/-öm” (→ 10.4). – In der 1. Person Singular endet die allgemeine Konjugation auf „-ok/-ek/-ök“, die definite auf „-om/-em/-öm“ (→ 10.4).

Kérek egy kávét. – Ich möchte einen Kaffee.

Kérem a számlát. – Die Rechnung, bitte.

Névelő nélkül is határozott a tulajdonnév, a birtokos személyjeles főnév és a mutató névmás. – Auch ohne Artikel sind bestimmt: Eigennamen, Substantive mit Personalzeichen und Demonstrativpronomen.

Ismerem Annát. – Ich kenne Anna.

Keresem a telefonomat. – Ich suche mein Telefon.

Ezt kérem. – Das hier möchte ich.

Határozatlan a névelő nélküli főnév, az „egy”-es főnév, valamint a „valakit”, a „mindenkit”, a „senkit”, a „kit?” és a „mit?”. – Unbestimmt sind das Substantiv ohne Artikel, das Substantiv mit „egy“ sowie „valakit“ – jemanden –, „mindenkit“ – jeden –, „senkit“ – niemanden –, „kit?“ und „mit?“.

Mindenkit ismerek. – Ich kenne jeden.

Határozott viszont az „az összes”, a „mindet” és a „melyiket?”. – Definit sind dagegen „az összes“ – sämtliche –, „mindet“ – alle davon – und „melyiket?“ – welches?.

Melyik könyvet olvasod? – Welches Buch liest du?

A szám és a tagadás nem befolyásolja az igealakot. – Zahl und Verneinung beeinflussen die Verbform nicht.

Könyveket olvasok. – Ich lese Bücher.

Nem keresem az autót. – Ich suche das Auto nicht.

Első és második személyű névmási tárgy mellett általános ragozás áll. – Bei einem Pronomen der 1. und 2. Person als Objekt steht die allgemeine Konjugation.

Anna ismer engem. – Anna kennt mich.

A harmadik személyű, az udvarias és a visszaható névmás mellett határozott ragozás áll. – Bei Pronomen der 3. Person, bei Höflichkeits- und Reflexivpronomen steht die definite Konjugation.

Anna ismeri őt. – Anna kennt ihn / sie.

Ismerem önt. – Ich kenne Sie.

Ha az alany „én”, a tárgy pedig „téged” vagy „titeket”, az ige „-lak/-lek” végű (→ 10.6). – Ist das Subjekt „ich“ und das Objekt „dich“ oder „euch“, endet das Verb auf „-lak/-lek“ (→ 10.6).

Látlak. – Ich sehe dich.

Szeretlek. – Ich liebe dich.

A határozott tárgy elmaradhat, ha a szövegből ismert; a határozott igealak utal rá. – Ein bestimmtes Objekt kann wegfallen, wenn es aus dem Text bekannt ist; die definite Verbform verweist darauf.

Hol van a levél? – Most olvasom. – Wo ist der Brief? – Ich lese ihn gerade.

Mit csinálsz? – Olvasok. – Was machst du? – Ich lese.

Régebbi nevük alanyi és tárgyas ragozás; ezek pontatlanok, mert az általános ragozás mellett is állhat tárgy. – Ältere Namen sind „alanyi ragozás“ und „tárgyas ragozás“; sie sind ungenau, denn auch neben der allgemeinen Konjugation kann ein Objekt stehen.

Wortschatz

  • általános ragozás {általános ragozás} – allgemeine Konjugation
  • határozott ragozás {határoz·ott ragozás} – definite Konjugation
  • olvasok – ich lese (allgemein)
  • olvasom – ich lese (definit)
  • kérek – ich möchte (allgemein)
  • kérem – ich möchte (definit)
  • ismeri – er/sie kennt (definit)
  • látlak – ich sehe dich/euch
  • szeretlek – ich liebe dich/euch
  • valakit – jemanden
  • mindenkit – jeden
  • melyiket – welches (Objekt)
  • mindet – alle davon (Objekt)
  • alanyi ragozás {alanyi ragozás} – subjektive Konjugation (älter)
  • tárgyas ragozás {tárgyas ragozás} – objektive Konjugation (älter)

Dieser Text steht unter CC0 1.0 Universell. Eine Quellenangabe ist nicht erforderlich.
Er darf kostenlos kopiert, verändert, veröffentlicht und auch kommerziell genutzt werden.